Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

efzéTúra éve: 20092009.12.07 11:21:30
Atros, Dinnye és Gyuri társaságában suhantunk a hajnali zimankóban Zirc fele. Tele leheltük párával a kis autót, s bár nem volt hosszú az út, kicsit elgémberedtünk, mire becsorogtunk az iskola parkolójába. Itt már nagy volt a sürgés-forgás készülõdés, sorban állás. Nem jártam elõtte a Bakonyban, már régóta kerestem a lehetõséget. Hátha összefutunk néhány betyárral esetleg Mikulással, nagyok voltak az elvárásaim. A hosszabb távra neveztem s hét tizenötkor már az utcán baktattam óvatosan, két túratársat követve, jelzést keresve próbáltam kijutni a Bakonyba, de õk megtréfáltak, mert rögtön betértek egy büfébe…
Aztán már kocogva, de meglett az ösvény, vele együtt az avar alatt cuppogó sár, melyrõl sok korábbi beszámolóban olvastam már. A dobogókõi futáson szerzett kisebb combhúzódást nem akartam újra elõcsalogatni, ezért nyugodt tempóban futottam az 1.ep.-ig. Nem sok futót láttam a rajtban és menet közben sem volt jellemzõ a tömeg. Gyorsan megkezdõdtek viszont a patakátkeléses manõverek és a tanakodás összehozott két-három kollégát. Senkinek sem volt kedve rögtön az elején még majdnem sötétben cipõt, zoknit, lábat mártóztatni. Direkt felkészültem túrabottal, de így is csak 3 átkelést sikerült száraz lábbal abszolválni.
Megvolt viszont rögtön a kárpótlás és a nem várt Mikulás ajándék: kb. 8-10 tagú õz és szarvascsorda vágott át orrunk elõtt az úton és csak jöttek és jöttek föntrõl, mi meg álltunk és bámultunk . Mire úgy tûnt, hogy vége a felvonulásnak, kiderült, hogy 3-4 õz már nem merte követni a csapatot és fent tébláboltak az erdõben, megvárva míg továbbmegyünk.
A Bakony korán megmutatta a legszebbik arcát s a nap végén cseppet sem bántam, hogy nem láttunk betyárokat. Közben azért volt futás is. Adagoltuk neki komótosan, beszélgetve, patakugrálva. Porva-csesznek vá.-nál megnéztük a vá.-t. Ez már elkavarásnak számított, de nem búslakodtunk, némi itiner forgatás után hamar visszataláltunk és tempósan haladtunk a következõ mikulássapkás ep.ig.
Utólag visszagondolva, volt ebben a 46 km-ben némi szint is, de elenyészõ. Nehézséget számomra a sok szint nélküli monoton futás okozott inkább.
A hangulattal nem volt gond továbbra sem. A cseszneki vár méltóságteljes, a kocsma vidám, ablaka párás, a szendvics és tea finom, a kiszolgálás csinos és mosolygós. Maradnánk is mosogatni, de vár a Bakonyi Mikulás és Krampusz, no meg a sziklás Ördög- árok. Az árokban nem futunk, nézelõdünk, fényképezünk inkább s hallgatjuk a csendet. Megdöbbentõ. Hasonlítgatom és erõltetem a jelzõket, kis szlovák Paradicsom, Rám-szakadék…egyik sem, vissza kell ide jönni hóban, télen.
Aztán kibukkanunk a sziklák közül, ismét futásra váltva, másodszor is megvan Mikulás, Gézaházán járva. Nagy csapat túrázó rajongótábor veszi körül Krampuszt és társát, de nekünk mostanra már megkopott a varázs, hosszú volt az Ördög-kör, s a maradék tíz kili foglalkoztat inkább. Küzdünk a piros kereszten a hideg oldalszélben, balról lovak, jobbról szántóföld s a szél. Lassan kezdek elfogyni. Édeset ettem, sósat ettem, fogyok mégis tovább. Valaki megint õzet lát messze a földeken, de még mindig vagy 8 kili hátra. Két szigetkör sincs ez má’ de alig visznek a virgácsaim. Jut még vagy 5 kili sár a végére az egyébként száraznak mondott Bakonyban. Jó érzés házak között futni végre, de a templom nagyon távol van és látni is, ami nagy baj. Megint csak küzdök, hogy a fene vigye. Van idõm gondolkodni a bükki 65 km-s merész terveimen. Arra gondolok, hogy biztos valami ilyet éreznek az ultrafutók és ez aztán megtetszik nekik? Majd kinevetem magam, hiszen én már 35-nél is szenvedtem az meg még nagyon nem ultra. Na mindegy, futunk a villanyoszlopig oszt rövid séta,ha máshogy nem megy, futok a kék Ifáig aztán kis séta, de meglesz a templom is meg a cél.6.36’ a vége, jól esik a tea, finomra keverték, jó kicsit nyújtani, bódultságomban még egy szép ttúrás pólót is veszek. Aztán örülök a többieknek, gratulálunk egymásnak. Arra gondolok, hogy milyen jó, hogy ezt sok lelkes ember megrendezi évrõl-évre, s hogy mi mindannyian friss levegõn voltunk egy egész napot… Jól esett, köszönet.