Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

TonnakilométerTúra éve: 20102010.12.06 13:41:13

Bakonyi Mikulás 30


Táv: 32,5 km, szint 909 m.


A földet vakítóan tiszta, szûz hó borítja. Felhõ sincs az égen. A felkelõ nap sugarai fénnyel árasztják el a hófödte tájat. A kristálytiszta, fagyos levegõ, jólesõen árad szét tüdõdben. Az elõtted álló vén bükk ágán hópelyhek kapaszkodnak erõtlenül egymásba. Egy leheletnyi szellõ hatására, tétovázva hullnak alá. Ünneplõbe öltözött a Bakony a tiszteletedre. Egyenletes tempóban haladsz felfelé. A szép szálas bükkösben keskeny, kitaposott ösvény mutatja hol mentek az elõtted járók. Mikor kiléptél az iskola kapuján, még fáztál egy kicsit, de a jólesõ mozgás hatására mindened átmelegedett. Érzed, hogy szervezeted tökéletesen mûködik. Minden sejted teszi a dolgát. Magad mögött hagytad a város zaját. Csak a lépteid nyomán nyikorgó hó és egyenletes lélegzésed hangja jut el a füledbe. Lehet ennél szebb a mennyország? Nem hiszem. Bánhatja, aki nem jött el idén a Bakonyi Mikulás túrára. Az egyik legszebb arcát mutatta ma a természet a túrázók számára.


Egy kicsit tartottam az utazástól a téli útviszonyok miatt. Reggel ötkor indultunk el Csemõbõl. Viszonylag gyér forgalom mellett értünk Zircre. A kötelezõk (jövõ évi tagdíj befizetése, nevezés) után 8:20-kor indultunk neki Zsombor fiammal a mai penzumnak. Az elõttünk járók már jól kitaposták az ösvényt, nem kellett gondolkodni a helyes útirányról. Teljes egészében a gyönyörködésnek szentelhettük figyelmünket. Jókedvûen engedtük el a nálunk gyorsabbakat, s megkaptuk ezt a figyelmességet azoktól, akiket mi értünk utol. Úgy láttam mindenki boldog és olyan – a szó legnemesebb értelmében véve- emberi.


Utoljára éjszakai túrán jártam a Cuha-völgyben még júliusban. Most teljesen más volt az biztos. Kissé aggódtam a Cuhán való átkeléstõl, de megelõztük a bajt azzal, hogy kis kerülõvel a vasúti hídon keltünk át. Nem akartunk megkockáztatni egy merülést. Nagyon jól esett a Porva-Cseszneki turistaházban kapott forró tea. Kis csokoládét is elmajszoltunk, mely sok erõt adott a folytatáshoz. A Zörög-tetõre való felmászáskor azért egyszer meg kellett álljunk pótolni az oxigén adósságot, amit ügyesen lepleztünk azzal, hogy gyönyörködtünk a szemben lévõ hófödte gerinc látképében. Kiléptünk a nyomból, hogy elengedjük az utánunk jövõ csapatot, de õk is megálltak „gyönyörködni”.


A Zörög-hegyrõl lefelé feltûnõen jól ment, hamar beértünk Csesznekre. Rutinosan áthaladtunk a fahidacskán és kanyarodtunk jobbra a Kõmosó-völgy felé. A pecsét begyûjtése után felmásztunk a temetõhöz, majd azonnal erõs lejtõ következett. Ez annyira szimpatikus volt, hogy Zsombor fiam nem kis örömére békaperspektívából is megnéztem a Cseszenki-vár romjait. Leráztam ruházatomról a feleslegesnek tûnõ havat, majd spuri a Sörözõ. Megkaptuk a monstre méretû szendvicsünket és egy nagy bögre forró teát. A nagy ijedségre ezt kiegészítettem egy bögre forralt borral is, mely különösen jól esett. Itt találkoztunk egy túratárssal, aki a vizslájával együtt jött. Mivel hasonló tempóban haladtunk sokáig élvezhettük az eb játékos, gyönyörû mozgásának látványát. A Kõ-árokban rafinált akadályok leküzdésére is sor került. A meredek oldal, a vastag hó és a sok bedõlt fa felett, alatt, között való átbújás jó játéknak bizonyult. A Gézaházán lévõ ellenõrzõpontra idén is megérkezett a Mikulás. Bájos krampusza éneklésre bíztatta a túrázókat. Mindannyiunk nagy örömére többen is vállalkoztak erre és „néhány kisebb intonációs” problémától eltekintve a fülnek is tetszetõs dallam járta be a havas erdõt. Gézaháza után egy darabig nyílt területen haladtunk, mely szembeszéllel kombinálva annyira nem esett jól, de szerencsére rövid szakasz volt. Amint beértünk az erdõbe a szelet már nem is éreztük. Éppen a Cuha-hegy tetejénél jártunk, mikor a lemenõ nap vörös korongja mesebeli színeket varázsolt a szemünk elé. Innen gyorsan leértünk az utolsó ellenõrzõ pontra. Még 5 km volt hátra, de már éreztük, hogy az egész napos hóban járás nagyon kivette a lábunkból az erõt. Fáradtan, de jókedvûen értünk be a célba. Megkaptuk a számunkra oly értékes kitûzõt és oklevelet. Pár szót váltottunk néhány ismerõssel, majd nap felejthetetlen élményeivel tarsolyunkban elbúcsúztunk és haza indultunk.


Köszönetem szeretném kifejezni a rendezõknek, a pontõröknek és a túratársaknak, akikkel együtt élhettük meg a sok szép látnivalót.


U.i.: Egy kicsit szánom Wall nevû túratársunkat, ha kellemetlen élményei maradtak errõl a túráról. Az azért korábban kiderült, hogy a túra "teljesítménytúra", mely a Bakonyban (közép-hegység), lesz megtartva. Az is tudható volt, hogy december van és az is kiderült az idõjárásjelentésbõl, hogy lehavazott, azaz a Mikulás megrázta a szakállát. Arra még Wall sem gondolhatott, hogy olyan lesz, mint egy langymeleg vasárnap délutáni korzó a Füvészkertben. A fentiek miatt mégis arra bíztatom Wall túratársat, hogy azért nyugodtan jöjjön el máskor is, csak kicsit készüljön fel jobban a várható körülményekre és akkor  Õ is felejthetetlen élményekkel gazdagodhat, megkaphatja azokat az örömöket, amit ez a mozgásforma nyújt sok ezer túratársunk részére. Esetleg mutassa meg, hogyan kell tökéletes túrát szervezni, ígérem részt veszek rajta.