Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20082008.01.08 18:40:00
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 28

Milyen jó,hogy az ember nem ismeri a jövõt,mert ha tudom mi vár rám,akkor ezt a túrát biztos nem vállalom.
Szombaton a párommal indultunk a BUÉK 20-on.Bár hideg volt,a hó ropogott a talpunk alatt,mégis csodálatos volt a túra.Most is valami hasonlóra számítottunk.Hallottuk,hogy erre a napra ónosesõt és havazást jósoltak,de igazán nem foglalkoztunk vele.
Mikor kiléptünk az ajtón és csúszós volt az út és szemerkélt az esõ,az sem izgatott minket igazán.
Elindultunk a kocsival és út közben már szépen esett,de a nagy meglepetés csak Verõcén ért minket,amikor kiszálltunk az autóból.Mindent jég borított.Szinte járhatatlan volt az út.Összeszedtük magunkat és nagy nehezen megpróbáltunk eljutni a rajthelyhez.Ekkor érkeztek többen is vonattal.
A terv a 18 km-es táv volt,de a fiam erõsködött,hogy a 28-on menjünk,mert õ nem akar a bébitávon indulni.Úgy voltam vele,legyen meg a gyerek akarata.
Ekkor még nem sejtettem,hogy a túrát másokkal fogom befejezni.

A nevezés kisebb várakozás után megtörtént és lesz,ami lesz,nekiindultunk.
A kapun kiérve a Lugosi utcán csak a kerítésekbe kapaszkodva tudtunk leevickélni,az esõ természetesen esett.A kilátások katasztrófálisnak igérkeztek.
Mikor a búrkolt útról végre rátértünk a Borbély-hegyre felvezetõ kissé meredek földútra,már könnyebb lett a járás.A hegyen lévõ 1. EP.-t gond nélkül elértük.A pontõr kérdezte is ,hogy hogy tetszett a falu.Mondtam,hogy ha ezt tudom,hozom a korcsolyám.Pecsét,és indultunk tovább.

A következõ EP.-ig vezetõ útról 2x is letértünk.Elõször nem vettük észre a "korláttal megerõsített lépcsõ"-t,így kissé továbbmentünk,majd ezt korrigálva rátértünk a 18 km-esek útvonalára,mert a lépcsõ után egyenesen mentünk tovább,mert arra is láttunk kék négyzetet.Itt néhány túrázóval egyeztettünk,és õk mondták,hogy a lépcsõ után közvetlenül jobbra kell fordulni.Ezzel a kis malõrrel elvesztegettünk kb. 20 percet,de végre sinen voltunk.A kék négyzetrõl hamarosan rátértünk az Országos Kéktúra jelzésre,ezt könnyû volt követni,de az út folyamatosan emelkedett,és nagyon hosszúnak tûnt.Kisfiam is egyre jobban fáradt,így nehezen haladtunk.El sem hittem,amikor megérkeztünk a 2. EP-hoz a Nagy-Kõ-hegyen.

Innen lefelé egy kis kanyargós úton vezetett az út,amit nagyon élveztem.Elõre is szaladtam,csak a sineknél álltam meg,hogy bevárjam a családom.Majd megint egy emelkedõvel kellett megküzdeni,és lassan elértük Nógrádot.Egy aszfaltos út vezetett fel a Vár Vendéglõhöz,amin a kisfiam teljesen kifáradt,és addigra már mindannyian bõrig áztunk.Itt meg kellett hoznunk a döntést,hogy õk Nógrádról vonattal fognak visszatérni Verõcére,én pedig folytatom,és csatlakozom valakikhez,mert arra számítottam,hogy besötétedik mielõtt beérek,és nem volt nálam lámpa.A Várhoz menet láttam 2 fiút és egy lányt,és tudtam,hogy velük akarok továbbmenni.De a pecsételés után lejövet is láttam ismerõsöket,így nem aggódtam,hogy egyedül kell majd befejeznem.
Elbúcsúztam az enyéimtõl,és siettem a kiszemelt áldozataim után,akiket a kerítéssel elkerített farm mentén értem utól.Épp visszafelé jöttek az úton,és kérdezték,hogy van-e térképem(nem volt,mert a páromnál maradt),én pedig megkérdeztem,hogy befogadnának-e kis csapatukba.Befogadtak,így négyen mentünk tovább.Jó hangulatú társaság volt(Sir Dan,Peti,Ági).Szóval a farmot megkerülve megtaláltuk a piros keresztet,és haladtunk fel a Róka-hegyre.Ment a sztorizgatás,ismerkedés és könnyebben fogytak a kilóméterek.Hamarosan megérkeztünk a Szokolya-vasútállomáshoz.Az ónosesõ folyamatosan áztatott minket,és ismét nagyon csúszós azsfaltúton mentünk felfelé.Az útmenti fák ágairól lelógó jégcsapocskákat Sir Dan vígan kóstolgatta.Ezen a szakaszon nem ártana a piros kereszteket fehér alappal ellátni,mert nehezen észrevehetõek,de a nylonban kitett papírlapok sokat segítettek.És bármilyen szép kilátás nyílt a Társa-mezõn,én ezen a szakaszon nagyon szenvedtem.Göröngyös,fagyos,pocsolyás volt az út.A fiúk rákapcsoltak,Ági is és én is csak cammogtunk utánuk.Nem bántam,hogy nyomták a tempót,mert nem akartam,hogy a családom sokat várjon rám a csuromvizes cuccaikban.
A mezõn sok túrázót utólértünk,voltak akik minket elõztek meg,és végre megérkeztünk a 4.EP.-hez.Itt a fiúk ismerték a pontõröket,így teával kínáltak,amit el is fogadtam.A többiek páleszt ittak.

Innen már csak egy "köpésre" volt a cél.Messzirõl láttuk a templom tornyát.Az út sem volt már olyan jeges.A párom arra számított,hogy legalább még egy óra múlva érkezek.A célban megkaptam az oklevelet és a kitûzõt,és nevettek azon,hogy az én itinerem még milyen jó állapotban van.A virsli és a forró tea nagyon jól esett.
A távot sikerült kb. 6 óra 30 perc alatt teljesíteni.Én 9 órára számítottam.

A szervezõktõl egy nagyon szép gesztusnak tartom,hogy a kisfiam és a párom is kapott oklevelet 15 km-rõl és kitûzõt.Hálás köszönet ezért és a túráért is.
Sir Dannak,Petinek,Áginak pedig köszönöm,hogy megosztották velem a társaságukat.
Mindenkinek elismerésem,akik részt vettek ezen a túrán.


 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082008.01.08 14:00:24
Én is 2007-ben kezdtem teljesítménytúrázni a családommal.Mivel a kisfiam csak 9 éves,így nagyon hosszú távokon nem indultunk.Az elsõ túránk szeptemberben a
LÁBATLAN 15 volt.
Ezt követte: TOMI TÚRA,HOL A KÖVETKEZÕ?,PÁZMÁNDI TOPORGÓ 20,
VASAS 25,GÉMES 20,BUDAI KILÁTÓK EXTRA,MONOTON MARATON,PATA TÚRA Nagy-táv,OLIMPIAI
5 PRÓBA BP 30,BAKONYI MIKULÁS 17/A.
Összesen 11 túra,250 km,7962 m szintkülönbség.
Legnehezebb:PATA TÚRA(nem számítottunk a 30 cm hóra a hegyekben,és az iszonyat nagy sárra a végén,és 9 perccel szintidõn kívül értünk be.)
Legszelesebb:BUDAI KILÁTÓK EXTRA
Legfinomabb meleg étel:PÁZMÁNDI TOPORGÓ 20(az a finom gulyásleves)
Legjobb ellátás:GÉMES 20
Legizgalmasabb:MONOTON MARATON
Legrejtélyesebb:HOL A KÖVETKEZÕ?
Legszebb szakasz:Templom-völgy (TOMI TÚRA)
Legnehezebb szakasz:Hegyes-tetõ (TOMI TÚRA)
Legszebb kilátás:Nagy-Kevély (5 PRÓBA)
Legváratlanabb találkozás:a semmibõl egy vaddisznócsorda (BAKONYI MIKULÁS 17/A)
Legszebb jelvény:PATA TÚRA
Legszebb emléklap:VASAS 25

2008-ban remélem lesz lehetõségem sok túrán résztvenni.Amire nagyon kíváncsi vagyok az a KINIZSI 100-as.
Ezer köszönet a szervezõknek a színvonalas túrákért;a pontõröknek,és a túratársaknak az útbaigazításért és a bíztató szavakért.
 
 
túra éve: 2007
Bakonyi MikulásTúra éve: 20072007.12.11 20:12:30
Bakonyi Mikulás 17km/A

Már nagyon vártuk kis családommal ezt a túrát,és nem okozott csalódást,nagyon szuper volt.
Olvastuk régebbi beszámolókban,hogy itt mindig nagy a sár,de úgy voltunk vele,hogy a múltheti magántúránkon és a Pata-túrán tapasztaltaknál nem lehet rosszabb.(nem is volt).
1/2 6-kor indultunk Pestrõl és mire az autópályára értünk szakadni kezdett az esõ.
Ez elég lehangoló volt és elbizonytalanodtunk,hogy jó ötlet-e ilyen körülmények között túrázni,de úgy gondoltuk,hogy majd a rajtnál eldöntjük hogyan tovább.
Zircnél már nem esett,és láttuk,hogy többen útnak indultak és a rajtnál is sokan neveznek.Így 8:35-kor mi is nekivágtunk.
Már az elején-többször elkövetve azt a hibát,hogy mások után megyünk-csináltunk egy kerülõt,de nem bántuk meg,mert így megismerkedtünk 2 szimpatikus túrázóval.Õk a 30 km-es távot választották,de a 2. ell.pontig hellyel-közel együtt tudtunk haladni.Az 1.ell.ponthoz(Pintér árok)egy sárosabb emelkedõ után gond nélkül megérkeztünk.Elõttünk és mögöttünk ameddig el lehetett látni-kisebb-nagyobb távolsággal a csoportok között-haladtak a túrázók.Mindenki jó hangulatban bandukolt a sárban,ami nem is volt olyan vészes,mint amilyet vártunk.
Sikerült a túra végéig megõrizni zoknim szárazságát,csak kisfiam volt sárosabb a kelleténél.Csárda-völgyig semmi extra nem történt,csak a Borzavári-ért kellett átugrani,ami mindenkinek sikerült,így megkaptuk a 2. pecsétünket a pontõröktõl.
Itt elbúcsúztunk a 2 túratársunktól,és úgy hittük,hogy már nem fogjuk viszontlátni Õket(de tévedtünk).
Elõször a Cuha-patakon kellett épségben átkelnünk.Kisfiam is ügyesen vette az akadályt,majd átlépve a sineken a Cuha-hegyre vezetett a kiszalagozott út.
Itt megtörtént az a csoda,amire már régóta vártam.Végre láttunk egy vaddisznócsordát.Voltak vagy 10-en kicsik és nagyok.Kb. 30m-re szaladtak át elõttünk az úton.Nagyon izgalmas volt.Elõzõ héten a Pusztamarót melletti Vaskapunál sikerült 2 muflont és egy nyuszit látni.
Mindig panaszkodtam a páromnak,hogy már 1/2 éve járjuk a hegyeket,de még egyszer sem találkoztunk állatokkal....hát most megtörtént.
Gesztenyésnél egy kedves,idõs nénikétõl kaptuk a 3. pecsétet,majd indultunk tovább.Itt több túrázóval is találkoztunk,gyakorlatilag szembe mentünk a mezõny nagy részével.
Gézaházánál volt a legizgalmasabb ell.pont,mert itt a Mikulás várt minket a krampuszokkal.Szaloncukrot és egy kis csokimikulást kapott az,aki idáig eljutott,és a 4. pecsétet.
Azok a gyerekek,akik kedveskedtek a Télapónak verssel,énekkel,nekik egy mikulást ábrázoló nyalóka volt a jutalom.Természetesen az én fiam sem maradhatott ki a szereplésbõl.így elénekelte a Hull a pelyhest.
Ezután jött szerintem a túra legérdekesebb-csúszós árkokkal,sziklás hasadékokkal nehezített-szakasza.Egy mélyebb árokból 2x-i nekifutásra tudtam csak kievickélni,mert az elsõnél visszacsúsztam.Ezeket túlélve egy könnyed sétával közelítettünk a cél felé,gyönyörködve a Cseszneki Vár látványában.Most már tudtuk,hogy 2 túristatársunkat is viszont fogjuk látni,és így is történt.
A Várkert Sörözõbe megérkezve megkaptuk az okleveleinket és kitûzõinket,és nem utolsó sorban a szendvicseinket meleg teával.Jó étvággyal be is falatoztuk.
Mivel volt még egy óránk a busz indulásáig,így a várlátogatást sem hagyhattuk ki.
Szép volt.


Köszönet a szervezõknek ezért az élményekkel és ellátásban gazdag túráért,és minden teljesítõnek gratulálok a családom nevében is.

permaggie 2007.12.08.
 
 
Pata-túra 32/14/6 (Nagy-túra/Kis-túra/Mini-túra. Olimpiai 5Próba rendezvény)Túra éve: 20072007.11.21 19:07:10
Pata-túra 32

Ez a túra tényleg csodálatos volt,és úgy indultunk neki,hogy abszolút nem tudtuk,mire vállalkozunk.Mi még a kis családommal-azokhoz képest,akik évek óta mennek- kezdõ túrázoknak számítunk.A Lábatlan 15-ön indultunk elõször,és ez volt a 9. túránk,amin résztvettünk.
Ezen a túrán a 32 km-es Nagy-távot választottuk,mivel mentünk már 28-at(normál körülmények között),és úgy gondoltuk,ezt is bírni fogjuk.(Így utólag visszatekintve merész vállalkozás volt).

Rutintalan túrázókként a párom is és én is farmerban,edzõcipõben vágtunk neki,csak a kisfiúnkon volt valamivel vastagabb nadrág.Megmondom õszintén gondoltuk,hogy lesz valamennyi hó,de hogy lábszárig érõ,arra nem számítottunk....Pesten sem volt.
8 órakor indultunk,és az 1. ell.pontig(Vár)simán ment minden.
Igaz csúszott az út,de arra nem számítottam,hogy a dombról lejõve a kerítés mentén hanyatt fogok esni.Ekkor megijedtem,hogy mi lesz velem,ha egy meredekebb emelkedõn-lejtõn kell majd közlekednem.De szerencsére ahogy a kocsiútról letértünk,és egyre magasabbra jutottunk a Havason,egyre több hó borította az utat,ami jól tapadt,és ez megkönnyítette a helyzetemet.Így is nagyon kellett vigyáznom,hogy a lábam ki ne csússzon alólam,és ez nagy terhet rótt az izomzatomra.
Hamarabb is fáradtam el,mint a többi túra során,de mégis élvezettel meneteltem.Talán a hó lehetett az oka.Olyan hatással volt rám,és ahogy elnéztem más túratársaimra is,mintha újra gyerekek lettünk volna.
Volt aki belefeküdt a hóba,és úgy fényképeztette magát.Volt aki hógolyót gyúrt.A kisfiam is nagy élvezettel taposott a neki térdig érõ fehérségben.Mi is elõvettük a kamerát.
Az élvezetet leszámítva ez egy nehéz szakasz volt,és a Várhoz képest a 2. ell.pont egy fényévnyi távolságra lévõnek tûnt.Az itt kapott keksz viszont nagyon jól esett,mert én még nem reggeliztem.
A Gyepes-völgynél lévõ ponthoz 1/4 órával a zárás elõtt értünk,így próbáltunk belehúzni,nehogy a többi bezárjon elõttünk.Más túristatársakkal is összefutottunk.
Volt akikkel a túra során többször is,mert hiába hagytak le minket,késõbb szembejöttek velünk,mert eltévedtek.Egyszer mi is túlmentünk 10 méterrel,de idejében észrevettük,hogy rossz az irány.Menet közben elgondolkoztam azon,hogy azok,akik nem látnak tovább az irodájuk-lakásuk ablakából 50 m-nél,Õk el sem tudják képzelni,hogy milyen szépek a hegyek ebben az idõszakban,és milyen élményt nyújthat egy ilyen kirándulás.
Szeretem ezt csinálni.Szeretem,amikor ismerõst látok(mert már van egypár),és egymásra köszönünk.Szeretem,ha ismeretlenek rámköszönnek,és a rutinos túrázók azt is hozzáteszik,hogy "Jó utat",vagy valami hasonlót.Jól esik.Volt aki gratulált,hogy milyen jól bírom az erõltetett menetet felfelé,holott nekem kellett volna gratulálnom,mert Õ bringával ment fel ott,ahol én csak gyalog.De tudom,hogy Õ nem ma kezdte,és az "ilyenek" értékelik a mások teljesítményét.(ez egy másik túrán volt).

Szóval visszatérve elértük a köv. ell. pontot(János vára),ahol a fehér szakállas pontõr azt az infót adta,hogy a túristaház röpke 3 km-re van.Nekünk úgy tûnt,hogy volt az 6 is,vagy csak a terep nehézsége miatt,nem tudom.A zoknink már csurom vizes volt,nekem a nadrágom is térdig.Mondtam is a páromnak,hogy a pótnadrágját,amit váltásra hozott,én fogom felvenni.
Végre elérkeztünk a várva-várt túristaházhoz,ahol már nagyban folyt az eszem-iszom.Ínycsiklandozó falatok,forró tea,forraltbor várt minket.Nem maradtunk sokáig,mert a kisfiamnak fázott a lába a vizes zoknitól,így újra nekiindultunk.
Beállt nála a holtpont.Fázott.Fájt a lába,én pedig nekiálltam kiabálni,hogy ne csinálja a mûbalhét,mert nem akarok éjfélre visszaérni.Mondtam neki,hogy maradjon ott,majd felküldetek érte,(persze nem gondoltam komolyan).Volt is lelkiismeretfúrdalásom.Az olyan rutinos túrázók,mint piedcat,aki 2 hét alatt futott 65 km-t,még Õ is azt írta,hogy nehéz túra volt,és megérezte a lába,akkor mit szóljon az én 10 éves kisfiam.Ha én ezt elõre tudom,csak a 14-en indultunk volna.

Szerencsére hamar túlesett a nehezén és az édesapjával(akinek a térde fájt)kissé lemaradva,de jöttek utánam.Tót-hegyesre felmenni nem volt egyszerû.Többször sikerült hasraesnem a hóban.Lefelé pedig majdnem szabályos spárgákat produkáltam.Próbáltam a faágakban kapaszkodni,mert többen is jöttek felfelé,és nem akartam senkivel összeütközni.Innentõl inkább már lefelé vezetett az út.Hogy ne csúszkáljak,inkább kocogóra vettem az iramot.
A 7.ell.ponton túl már a sárral kellett megküzdenünk.Ha visszagondolok,hogy az elején még mondogattam,hogy ne menjünk bele a hóba,nehogy vizes legyen a cipõnk,itt pedig már semmi nem számított.Az sem,hogy 2 kg sár van a cipõnkön lábanként.
Nem tehettem mást,átadtam magam az élvezetnek,a kisfiam is nagyokat kacagott.
A következõ ell.pont,amire emlékszem a Danka-pataknál volt(9.).Itt a bácsika mondta,hogy a szintidõt megemelték 9 órára.Ennek örültünk,mert így is csak épphogy beértünk.Ekkor már teljesen besötétedett,közel 5 óra volt.A pincesor végén lévõ 10. ell.pontot meg sem találtuk,de nem is bántam,mert alig vártam,hogy a vizes-sáros hacukát levegyem végre magamról.
Ezután megérkeztünk az iskolához,ahol megkaptuk az okleveleket,és mindegyik jelvénybõl vehettünk egyet,hisz mi is 3-an voltunk.Falatozgattunk még a megmaradt zsíroskenyérbõl,és teából.Átöltöztünk és indultunk haza Pestre.

Megérte elindulni ezen a nem mindennapi túrán.Köszönet a szervezõknek ezért és a színvonalas ellátásért.Gratulálok minden résztvevõnek.

permaggie

2007.11.21.




 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár