Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

nafeTúra éve: 20072007.12.12 21:27:51
Bakonyi Mikulás 50
GPS-el mért távolság: 46,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1090 m. Ismét egy túra, ahol pontosak a szervezõk által megadott adatok!
Általában szeretek a túrákon, az elején indulni, amit most különösen indokolt egy esti születésnapi buli.
A nevezés hamar megvolt. A rajthelyen, mindjárt összefutottam Andrással és Margóékkal. András már túl volt a nevezésen, s kérdezte melyiket választottam, s megegyeztünk, hogy egyikünk sem akar túlzottan sietni, s így nyugodtan mehetünk együtt. A sáros terepen Margóék sem akartak rohanni, ennek megfelelõen formálódott is a kis csapatunk. András csak a 30-as távra nevezett be, de elképzelhetõnek tartott „némi” eltévedést, amivel késõbb okozott egy kis fejtörést a pontõröknek, hogyan lehetséges, hogy a távon elsõként indult ember, még nem igazolt a pontokon. Amíg a szemerkélõ esõ miatt ráhúztam az esõvédõt a hátizsákra, Margóék nekivágtak a távnak, s el is tûntek szem elõl. Andrással, nyugodt tempóban mi is elindultunk. Ahogy letértünk az aszfaltról, rögtön kaptunk egy kis ízelítõt a sárból, ami szerencsére nem ragadt túlzottan. Persze az elején még nincs is összevágva az út, s a leveleket sem tapossák még bele a sárba, s ennek megfelelõen nem is csúszik annyira. Az elsõ két bemelegítõ emelkedõt letudva, Borzavárnál elértük a Csárda-völgyet, s a patak mellett kacskaringózó kellemes ösvényen gyalogoltunk, néhány patakátkeléssel. Szerencsére az esõ eddigre elállt, s napközben sem kezdett el újra esni. A második ellenõrzõ pontnál meglepetés ért minket, ugyanis felbukkantak Margóék, akikrõl azt gondoltuk elõttünk járnak. Kiderült, a rajt után, még bent a városban, menten elkevertek egy kicsit. Itt ért utol bennünket Felicián, Nagyváradról, és csatlakozott hozzánk. Ezzel ötfõsre nõtt a csapat. Nem volt túl egyszerû, az elsõ átkelés a Cuhán, de sikerült száraz lábbal megúszni. Könnyû gyaloglással elértük az ötvenes és a többi táv szétválását, ahol András szólt, hogy õ ettõl kezdve eltévedt. Az elõzõ esõk miatt kicsit tartottam a gázlóktól, s valóban több víz volt bennük, mint rendesen, de bakancsban a számomra nem jelentettek gondot, a túracipõsöknek, s a futóknak annál inkább, mivel az erdõgazdaság által készített átlépõ betonhasábokat, egy gázló kivételével, már elsodorta a víz. Ahol szükséges volt, segítettünk az átkelésben. Az egyik gázlónál rosszul becsültem meg a vízmélységet, s kénytelen voltam a bokán felül érõ vízben, magas térdemeléssel átfutni. Ezt is megúsztam szárazon! A szurdok gyönyörû, s minden alkalommal találok valamilyen új részletet, amit addig nem vettem észre. Maga a vasút is szép, építészeti megoldásai jól illeszkednek a tájba.
Hamarosan megkaptuk a következõ pecsétet a Kõpince-forrásnál, és elhagytuk a Cuha-völgyét. A túra leghosszabb, és legnagyobb szintemelkedésû kaptatója következett a Zörög-hegyre. Szuszogtunk rendesen. Az ellenõrzõ ponttól, megint együtt haladt a három táv, így népesebb is lett. Cseszneken kellemes meglepetés fogadott bennünket. A nyár közepén már igen rozoga híd helyére újat építettek. Egy keskeny ösvényen a Kõmosó-árok bejáratához értünk, ahová most nem mentünk be, bár nem egy utolsó látvány. Pecsételés után irány a Várkert Sörözõ. Újabb pecsét, s egy hosszabb pihenõ, amíg megettünk egy szendvicset, ittunk egy kis teát. Itt újabb ismerõsökkel is találkoztunk. Összefutottam Tamással és Attilával, akikkel együtt kerestük az utat az Óbudavár éjszakai túrán. A sörözõ után, rögtön egy emelkedõvel kezdtünk, majd hamarosan letértünk az aszfaltról balra, a Kõ-árok felé. Gézaházáig jó sokan jöttek szembe velünk, a tizenhetes távon. Kicsit lassan haladtunk, mivel sok ismerõssel futottunk össze. Kezdetnek rögtön három túravezetõ tanfolyamtárssal, majd volt és jelenlegi munkatársakkal. Ennyi katonával még nem találkoztam teljesítménytúrán, mint ezen a rövid szakaszon. Érdekesek a völgy helyenként függõleges sziklafalai. Az ellenõrzõpontnál, a Mikulás és a krampuszok alig gyõzték a munkát, annyian voltunk, de így is jutott idejük, némi éneklésre rábírni bennünket. Itt futottunk össze a balatonfüredi egyesületünk csoportjával is, akik szintén 17 km-en indultak.
Pecsételés után, megkezdtük a tíz kilométeres körünket az Ördög-árok felé. András, ahogy már az elején elhatározta, másodszor is eltévedt a harmincas távról. Viszonylag enyhén emelkedõ, de elég sáros úton gyalogoltunk a Töbör-hegy felé. Végre lekanyarodhattunk a piros sávjelzésre, s az Ördög-árokig búcsút mondhattunk a sárnak. Nem hiányoltuk. A nagy feszültségû vezeték keresztezésekor, beszélgetés közben elnéztem a jelzést, pedig nem elõször jártam arra. Ahogy elhagytuk a dzindzsás részt, rögtön helyesbítettem is, s két kisebb vízmosás keresztezésével, visszatértünk az ösvényre. Nemsokára megérkeztünk az Ördög-árok bejáratához. A szokásosnál óvatosabban kellett járni a szurdokban, a sár és a csúszós kövek miatt. Láttam néhány fát, ami mostanában dõlt ki, vagy tört derékba. Egy meredek, csúszós lefelénél, Margóék elhúztak tõlünk, s többet nem is értük utol õket, így csapatunk három fõre fogyatkozott. Ugyanezen lejtõnél ért utol két ismerõs pápai fiatal, akiknek felajánlottam, ha megvárnak a célban, hazaviszem õket. Gyönyörû a szurdok. Új arcát mutatta meg most, mivel szépen csordogált benne a víz az elmúlt hetek esõinek köszönhetõen. Kisebb csurgókkal és 1-2 méteres vízeséssel több helyen találkoztunk. Az Ördög-gát (Gizella-átjáró) alatti medence tele vízzel. A jó félméteres víz nem könnyítette meg az átjutást, azért a csúszós fatörzseken, majd a még csúszósabb sziklán, kötél, és egymás segítésével elég hamar sikeredett. Amikor felértünk, úgy gondoltam, túl vagyunk a nehezén. Eddig így is volt, most azonban az idõszakos vízfolyás miatt, az addiginál is nehezebben haladtunk. A következõ kisebb gáton (Neve nincs a térképen, így én az Ördög-gát közelsége miatt, Kis Ördög-gátként vittem be a GPS-be. Azért ez is van 2-3 méter magas, s a szépsége miatt megérdemelné, hogy neve legyen.) sem jutottunk át egyszerûen. Ahol eddig mentünk, ott mos víz állt a medencében. Több alkalommal is, hol köveken, hol fákon kereszteztük a vízfolyást. Elég gyakran megálltam fényképezni.
Miután kiértünk a völgybõl, ismét a zöld jelzésre váltottunk, s irány Gézaháza, ahová rövidesen meg is érkeztünk. Miután a 17-es és a 30-as távon indulók árja már leapadt így a fáradt Mikulásnak és az igencsak csinos és vidám krampuszoknak volt idejük egy kicsit fellélegezni. Megkaptuk az itteni második pecsétünket is. Beszélgettünk egy jót, majd továbbindultunk. Ahogy kiértünk a völgybõl, kellemetlen hideg oldalszelet kaptunk, így szaporáztuk lépteinket, mivel minél elõbb szerettünk volna balra fordulni a Gesztenyésnél. A hátszél nem olyan zavaró. A 82-es út után megkezdõdött az igazi sáros rész. Az ellenõrzõ pont után, a murvás útig, a pontõrök tanácsára a dagonyás út helyett a legelõn vágtunk át a murvás út keresztezõdéséig. Ennél az EP-nél szörcsögte az utolsókat az ivótasakom, pedig eddig is takarékosabban kortyolgattam, így elõvettem a vésztartalék innivalómat. Mindhárman vége felé jártunk a víznek. Ha már úgyis levettem a hátizsákot, elõvettem a lámpákat is, mivel már alkonyodott egy kicsit.
Jólesett a sármentes murván való gyaloglás, majd amikor befordultunk a Cuha felé, gyönyörû naplementében lehetett részünk, viszont egy bal kanyarral következett a lemenetel (lecsúszkálás) a Harmadik-árokban a Cuha-hegyrõl. Már egész nap számoltunk vele, miszerint ez lesz a legdagonyásabb rész. Nem is hazudtolta meg a hírét. Egyedül az vigasztalt a csúszkálás közben, hogy ha esünk, akkor puhára esünk. Helyenként vagy 10 centi mélyen össze volt gyúrva. Itt kellett bekapcsolni a lámpákat is, mivel a szûk völgyben, hirtelen ránk sötétedett. Leérve, megkaptuk az utolsó ellenõrzõponti pecsétünket, s csaknem vízszintes úton gyalogoltunk a cél felé, a gyakori pocsolyákat kerülgetve. Végre kipróbálhattam, az új biciklilámpámat is. Nagyon jó a szórásképe is és a fényereje is. Gyalogtúrákon kiválóan használható fejlámpa kiegészítésére keresõlámpának. Teljes fényerõnél, az elõttünk haladó túrázókat jó száz méterrõl is remekül megvilágította, tehát jól alkalmazható turistajelzések, illetve szalagozás megtalálására. Azért csak keresésre, mivel a 4 db ceruza akku csak kétórányi üzemidõt biztosít, vagy vinni kell a 35 dkg-s akkumulátorát. Véleményem szerint a kisebb (30%) fényerõvel is alkalmas 20-25 km/h-s sebességgel történõ montizásra, ha az ösvény nem túl rossz és/vagy nem túl kanyargós, sõt elõször fordult elõ, hogy városban, a szembejövõ autós, vagy 50 m-rõl jelezte, hogy nem kellene elvakítanom vele (igaz ezt teljes fényerõvel csináltam). Hozzá kell tegyem, magyar fizetések mellett drága, bár a hasonló teljesítményû japán lámpának csak a felébe kerül.
Visszatérve a túrára, Kardosrét utáni 7-800 m igencsak sárosnak bizonyult. A szennyvíztisztító telepnél helyenként bokán felül érõ sárban tudtuk csak elérni a mûutat. Rövid aszfaltos séta után, 10 és félórás idõvel megérkeztünk a célba. Átvettük az okleveleket, és a kitûzõket, ittunk egy kis teát, E-mail címeket cseréltünk, s elindultunk haza.
Jól szervezett, jól jelzett útvonalú túrán vehettem részt, köszönet érte a rendezõknek. A túra sokkal kevésbé volt sáros, mint amire számítottam, a 2005-ös év alapján, (kivéve a Harmadik-árkot), a sok esõ után. Az 50-es táv vonalvezetése remek, hiszen a Bakony legszebb részei közül kettõt is érint, a Cuha-szurdokot és az Ördög-árkot. A 17-es és 30-as távon indulók sem panaszkodhatnak, hiszen a Kõ-árok és a Cseszneki-vár környéke sem semmi. Hirtelenjében 16 olyan hosszabb-rövidebb gyönyörû sziklás völgyet tudtam összeszámolni az Északi- és Keleti-Bakonyban, amit ismerek, egy továbbiról már hallottam, s van még két-három, amelyeknek a felkeresése nem feltétlenül biztonságos, mivel a Várpalotai és Hajmáskéri gyakorló- és lõtér területén találhatók, s csak térkép alapján sejtem, hogy érdemes lenne megkeresni õket. A túrán jó ritmusban váltják egymást, a mezei és erdei szakaszok, így sehol sem válik unalmassá. Ráadásul nagyon kevés az aszfaltos szakasz! Az egyetlen problémát, a Csesznek utáni vízvételi lehetõség hiánya jelenti. A két hosszabbik távnak még 24 km van ekkor hátra, ezért ajánlott a megszokottnál több folyadékkal nekivágni. Nem tudom, ezt hogyan lehetne megoldani, mivel a pontokat csak valamilyen terepjáró gépkocsival lehet megközelíteni, s a 17-es távon nem is biztos, hogy indokolt lenne még egy itató pont, a rajton és a célon kívül, bár a gyerekeket ismerve, biztosan örülnének neki.
Egy poén, a Word helyesírás ellenõrzõjétõl, a Csesznek helységnévre: „Ilyen szót nem illik papírra (képernyõre) vetni!” Mit szólhatnak ehhez, az ott lakók?!
Néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.