Bakonyi Mikulás 30
2010.12.04.
Úgy kedd magasságában kiderült,hogy a Tanúhegyeken sikerült megfáznom.Csütörtök reggel már nem volt mit tenni,lementem orvoshoz gyógyszerért a múlni nem akaró torokfájás miatt.Aztán irgalmatlan gyors és intenzív öngyógyítás vette kezdetét a felírt antibiotikum,mézes tea,mindenféle szopogatótabletták,Negro és egyebek igénybevételével.Egyeztetni senkivel nem mertem az esetleges közös utazásról péntek estig(senkivel nem akartam kitolni adott esetben),péntek este meg már nem SIKERÜLT senkivel összebeszélni.Ugyanis akkorra eldöntöttem,hogy mindenképp megyek.Tudtam,ha itthon maradok,azt nagyon megbánom már szombat délelõtt….
Pénteken Gyõrben egész nap szakadt a hó,néha akkora pelyhekben amekkorákat csak a legszebb mesékben lát az ember.Csodálatosan szép volt,egész nap vezetnem kellett,de akkor is örültem neki.Tudtam,hogy holnap a gyönyörû behavazott Bakonyban tölthetem a napomat.Aztán eljött a szombat reggel.
Lemegyek az újságért,a nyitó oldalon az egyik cikk címe valami ilyesmi:Sopronban 15 éve nem volt ekkora hó.Na,mondom,ez szép,valószínû a Bakony sem marad le sokkal e téren a nyugati végektõl:)Lemegyek az autóhoz,lekapirgálom,elindulok.Nem mondanám,hogy nagy a tolongás az úton,épeszû ember ha nem muszáj nem kockáztat ilyenkor,inkább otthon marad.Na,de a teljesítménytúrázó nem ilyen,õ kockára teszi az életét,a család 13 éves benzinfalóját,lényegében mindent,ha az évzáró túráról van szó,fõleg akkor mikor ilyen gyönyörû a természet.A megyehatárig a kitaposott keréknyomban haladok,néha emberes ködben,aztán a Veszprém-megyeiek jóvoltából a cseszneki szerpentinen már sónedves úton közeledek Zirc felé.Délután sietnem kell haza,így megpróbálok minél elõbb indulni,de nem bánkódom sokat azon,hogy csak negyed 8 körül érek Magyarország legmagasabban fekvõ városába.Tapossanak csak legalább egy kisebb ösvényt a gyorsabbak,és az erõsebbek nekem abba a 15 éve nem látott nagyságú hóba:)
Belépek az iskolába,szörnyülködve kérdezem magamtól:Ez a sor?Nagyon hosszúnak tûnik,el is kezdünk bosszankodni,aztán rájövünk,hogy nincs értelme,a vártnál jóval gyorsabban haladunk.Az ácsorgás közben legalább jó sok ismerõssel összefutok,akire számítani lehet egy ilyen eseményen,az itt is van.Bõ 5 perc múlva az ezres leperkálása után már kezemben a nevlap,kitöltöm,megkapom az igazolófüzetemet kitérek egy kétbetûset aztán nekivágok.Az útvonalkövetéssel nem lehet probléma,nagyképûen azt mondhatom,hogy ez hazai pálya,különösebb térképnézegetésekre így nem is készülök.
A Fõtér közelében gyanús alakot látok közeledni,csak nem a Mikulás már itt kora reggel?Csak nem,M.András barátom növesztett(nõtt az egyébként magától) álcaként némi szõrzetet az arcára,de nem tud kicselezni,így is felismerem.Váltunk pár szót,aztán megajándékoz egy Mozartkugel-lel.( http://hu.wikipedia.org/wiki/Mozartkugel) Lehet,hogy…..?Á,nem,nem lehetett a Mikulás,a szakálla sem volt fehér,a ruhája sem volt piros,igaz zsákja az volt,ajándékot is adott….Gyanús,mondom én,gyanús:)
Még visszafutok a kocsihoz,elfelejtettem a papírzsebkendõt,így legalább rákiálthatok a maranellovörös Fiatosra,hogy nehogy már nekinyissa az autómnak az ajtóját.Persze mindez csak tréfa,jól láttam már messzirõl,hogy a kisbéri különítmény,Jani és Laci végzi épp a téli túrákon bevett rituáléját,nevezetesen a forraltborozást.Mennék velük is szívesen,de nincs idõm megvárni a nevezésüket,azt hiszem így viszont lemaradok a "Kitörés 60" kifejezés napközbeni néhányszori megemlítésérõl:)
E találkozás után aztán már tényleg nekilódulok,valahol 07:45 körül járhat ekkor az idõ.Hideg van,nem néztem a téren mennyi az annyi,de felkívánkozik a kesztyû,úgyhogy lehet pár fok mínuszban.A parkba betérve nagyobb társaságot elõzök,egyikük épp telefonál,mondja a vonal túlsó végén levõnek,hogy élete elsõ teljesítménytúrájára indult el épp,és annak is a 30-as távjára.Na,gondolom magamban,ebbe jól beleválasztott,hogy emlékezetes nap elõtt áll az újdonsült kolléga,az biztos:)
Megindulok felfelé,mivel komoly,embertelen mínuszokat ígértek a jósok arra számítottam,hogy a hó ropogni fog a talpam alatt,és mivel ropog meg is támasztja majd a lábat minden lépésnél.Na,ez nem épp így alakult,a 30-40-50 centiméter hónak csak a felsõ 1-2 centimétere volt átfagyva,ebbe volt belegyúrva egy egynyomos ösvény és a legyúrt ösvény alja szépen meg volt olvadva,tehát csúszott.A legnagyobb probléma ott adódott,hogy a néhol térdmagasságú oldalfallal határolt szûk vájatban a túrabotok használata elég nehézkesnek bizonyult,úgy 50%-os hatásfokkal lehettek maximum a segítségemre.Szóval nem volt egy leányálom a haladás,viszont a természet az egyik legszebb arcát mutatta,ami megadta azt a plusz energiát ami kellett a haladáshoz.
Felkúszom tehát a Pintér-hegyre,majd le a Pintér-árokba,ahol nem pontõrökre,hanem az épp frissítõ Mártiékra találok.Újra csak hegymenet következik,majd a Takács-és a Második-árok közti kék sávon lezúdulok Borzavárra.Elég sûrû itt még a mezõny,az elõzések nem a megszokott félreállásos technikával mûködnek ami nem is okoz semmi problémát,hiszen ha úgy mûködnének a lassúbb társak mást sem csinálhatnának mint percenként kiállnának a térdig érõ hóba.Itt és most aki gyorsabb,az szépen kinéz magának egy arra alkalmas helyet és õ ugrik ki az ösvényrõl elõzés céljából,hiszen ezt nyugodtan megteheti,az ösvényen kívül nem szakadék,vagy a világûr van hanem szimplán csak hó.
Borzavár határában pecsét,majd következik a Csárda-völgy.Eddigre már az elõzgetések nagyjából lezajlottak,haladok komótosan,csúszkálva.A helyi tehenészet sajnos még mindig nem hagyott fel azzal a gyakorlatával,hogy a Csárda-völgyi patakot(és ezáltal a Cuhát innen lefelé) hígtrágya-folyássá változtassa,el nem tudom képzelni,hogy lehet ezt megengedni 2010-ben.Szép lassan aztán beérek az erdõbe,a patak trágyaszaga is hígul kicsit,majd el is tûnik,a kedvem is jobb lesz mindjárt.Alföldi társaság jön közvetlen a sarkamban,úgy látszik megfelelõ a tempóm,mert nem elõznek.Épp közli egyikük a nagy beszélgetések közepette,hogy szerinte ez völgy a túra egyik leghangulatosabb része,mikor a völgynek vége is szakad,kiérünk a sínekhez.Mondom nekik,ha nem akarnak a patakkal kockáztatni jöjjenek utánam,átkelünk inkább a vasúti hídon.Nem akartak,így átsétálunk a hídon,ami így behavazva nem is volt annyira veszélytelen mutatvány,néhol elég rendes réseket lehetett látni ahova egy láb símán le tud csúszni.Átérve látom,hogy ma még más nem járt erre,úgyhogy jön egy kis úttörés.Bal oldalunkra került tehát a Cuha,haladunk Porva-Csesznek vasúti megálló felé.Bíztam benne,hogy a völgy gépjármûvel járható részén legalább lesz valami autónyom,de csalatkoznom kell.Közben lassan a többiek is átkelnek valahol a patakon majd keréknyom híján folytatódik a már jól bevált hódagasztás.
Betérek a kulcsosházhoz,Anita hõsiesen egyedül üzemelteti a pontot,pecsétel teát fõz,rohangál ide-oda,ahova kell.A tea épp elfogy,amíg a háziasszony újat készít hasznossá teszem magam,átvállalom a pecsételést.Az elsõ fejjel lefelé,a második kicsit a neki fenntartott mezõbõl kicsúszva sikerül,de aztán a harmadiktól már megy minden rendben.Közben elkészül a finom ital,kérek egy pohárkával,majd továbbállok-tényleg szívesen maradtam volna segíteni,de most az egyszer sietnem kell,asszonypajtásnak színházjegye van,ha nem érek idõben haza,kitör a családi botrány:)
Ahogy hûl a tea,úgy iszom meg útközben,az Aranyos-völgy bejáratánál utolérem Zsuzskáékat,majd az emelkedõ kezdetén el is lépek tõlük.Sokszor jártam már errefelé,de ezen a szakaszon mindig lefelé,így újdonság lesz a Zörög ez irányból történõ meghódítása.A hegyre a sárga sáv,majd a sárga 3szög jelzés visz fel,az emelkedõ nem túl brutál,de legalább folyamatos,és jó hosszú:)Meg is állok néha levegõt gyûjteni,hova is az a rohanás….Leelõzök egy futót(!),igaz most nem egyedül van,és nem is fut,jobb idõkben b_feri-felirattal a hátán szoktam látni õt,ha nem tévedek.
Hatalmas küzdelem árán felérünk az ell.pontra,épp érkezik szembõl R.Pisti egy társsal(természetesen az 50-en),az elõbb leelõzött srácot az említett néven szólítják,úgyhogy valszeg nem tévedtem.Mondják,hogy a Cuha-völgy nem volt semmi,beázás nélkül képtelenség volt a gázlókon átkelni.(A vasúti sín meg nagyon nyögvenyelõs ugye,fõleg ilyenkor)Az átfagyott pontõrök bárminemû éghetõ anyagot szívesen fogadnának,sajna semmi ilyennel(ami nekünk felesleges lenne)nem szolgálhatunk,így továbbállunk.Pistiék hamar eltûnnek a messzeségbe(belépnek a hipertérbe,ahogy valaki írni szokta ilyen esetekben),egyedül kezdem meg az ereszkedést.Hamar rájövök,hogy kocogni sokkal könnyebb most,lényegében csak teszem a lábam,egyiket a másik után,a többit a gravitáció elvégzi.A puha hó kiválóan csillapítja a földre érkezésnél az ütést,a túrabotokat azért végig ügyeletben tartom,ha esetleg valami egyenletlenségre érkezne a lábam.Szinte csoda,de megúszom esés nélkül,pedig egészen a Suttonyi-aluljáróig lerohantam.Itt megszólal a telefonom,eltart egy ideig míg felveszem,az épp utolért kolléga ölni tudna ezért a szemeivel,még a visszaköszönés is nehezen jön ki a száján.Nagyon sajnállak,kedves barátom,én két apró gyermeket,és egy asszonyt hagyok otthon minden túranapon,nem tehetem meg,és nem is akarom megtenni,hogy elérhetetlen legyek.
Átvágok az alagúton,balra a kutya még minddig nem tudta megszokni a túrázókat,ugat mint állat.Viszont végre síma talaj van a lábam alatt!!!!Hatalmas ajándék ez a nyáron,nagy melegben oly gyûlölt pár méter aszfalt,sajna hamar véget is ér,átkelek a kis hídon,felkapaszkodok(szó szerint)a Kõmosó-völgyi ell.pontra.Rákérdezek a falun belül követendõ útra,ami a szokásos,nem változott.Tehát izraelita temetõhöz fel,vár aljába le,templomkerten át,sörözõbe be.A futásnak köszönhetõen még itt érem R.Pistiéket,sõt beesik K.Pisti is vérzõ fejjel.Nem vészes a seb,csak egy kisebb horzsolás.Lassan összejön a teljesítménytúrázó társadalom elitje,ha azokat vesszük az elitnek,akik valahogyan másképp vannak összerakva,mint az átlag,és mondjuk egy 192 kilométeres menet végét sem négykézláb,lógó nyelvvel,és papért(aki feladja az utolsó kenetet) könyörögve teszik meg.Az ellátmány hasonló a korábbiakhoz,tehát egy emberes parízeres-káposztás szendvics és egy(két)pohár finom tea mindez egy végtelenül csinos kis lányka prezentálásában.A poharamat tavaly óta feliratoztam,így most nem tûnik el a konyha mélyén,valami emléket hagyhattam a személyzetben,mert egy néni megkérdezi:”Ugye maga tavaly is itt volt?”:)A menü aztán pillanatok alatt tûnik el az arcomban,közben próbálom a hõmérsékletemet is szabályozni oly módon,hogy ki-be járkálok a fûtott kocsma és az udvar között.Az ajtófélfán elhelyzett naptárról eközben folyamatosan egy pár gusztusos szilikoncici vigyorog rám,nem mondom szépek,még mielõtt valaki megkérdezné a naptárhölgy arcára,esetleges ruházatára,szeme színére nem emlékszem:)
Pannonhalmai Pistivel indulunk tovább,a lépést a Kõ-árok bejáratáig tudom vele tartani,aztán újra egyedül maradok.Szép ez a völgy,mint mindig,itt is megdõl aztán egy eddigi téveszmém,miszerint ez a szurdokvölgy szinte vízszintes.Hát nem.A hóban kiderül,hogy nem.A hóban a legkisebb szintemelkedést is azonnal érzékeli az ember,úgyhogy aki még esetleg nem tudta volna annak ideírom,hogy a Kõ-árok Csesznek felé lejt,tehát Gézaháza felé emelkedik.És én most merre csúszkálok,botladozok a hóban?Hát persze,hogy felfelé:)De legalább szép,ez kárpótol minden nehézségért.Jópár bedõlt fán is át kell ügyeskednem,van egy facsoport aminek épp a koronája dõlt az ösvényre,messzirõl úgy látszik,mintha áthatolhatatlan lenne,közelebb érve azonban feltûnki a labirintus bejárata,melybe belépve majd követve a helyes utat átkelhetünk az akadályon,már amennyiben elég vékonyak vagyunk a mutatványhoz.A völgy tehát viszonylag nehezen járható,pár helyen oda kell figyelni,hova lép az ember.De nem megoldhatatlan,azt azért leszögezném.Sáros leszel,havas leszel,kúszol-mászol ahol kell,de nem megoldhatatlan.
Mikuláshoz már dalolva érkezem,hiszen tudom mi illik,meg is lesz a jutalom némi csokoládé formájában.Bedobom az energiaitalom,fényképezkedem egyet,hogy meg tudjam mutatni a gyerekeknek,kivel futottam én össze a nagy Bakony rengetegében,majd továbbállok.Épp akkor érkezik szembõl egy népes csoport,nagy dalolás közepette,ahogy távolodom tõlük még épp hallom,ahogy rázendítenek „Gedeon bácsi”mintájára a „Mikulás bácsi a nõk bálványa”kezdetû örökbecsûre……:))
Kellemetlen szakasz következik emelkedõvel,széllel,viszont visszatekintve a domboldalról megállapítom azért,hogy nagy kár lett volna otthon maradni.A Bakony egyszerûen gyönyörû.Az út viszont nehezen járható,de itt legalább van két keréknyom,hol az egyikben,hol a másikban haladok,sok különbség sajnos nincs köztük.Átkelek a 82-esen(elõtte imámba foglalom a lovarda tulaját aki a fõútig letolatta a havat a bekötõútról),a szél még erõsebb,a szakasz elég monoton.Az egyhangúság nagyon energiaölõ(vagy,ha úgy tetszik õrlõ),örülök mikor megérkezem az ell.pontra.Innentõl a Cuha-völgyig a piros 4zet a követendõ jelzés,ami elõször hangulatos helyen vezet,majd kiér egy cserjéshez majd egy szántóföld szélére,hogy megkerülje azt.Néha eszembe jut a tévéreklám amiben elhangzik ez a mondat:„NA KI A KIRÁLY?”Hát én megállapítom hogy ma az a KIRÁLY aki belegyúrta a szántó szélébe a sok keréknyomot.Végre nem csúsztam vissza minden egyes lépésnél 10 centit,egész jól lehetett haladni a fagyott csapásokban.Aztán szerencsére a nyomok kitartottak a Cuha-hegyi befordulás után is,így végre tényleg átadhattam magam a havas tájban való gyönyörködésnek anélkül,hogy közben iszonyú küzdelmet folytatok minden egyes méterért.
Felérek a lokális maximumra,majd balra fordulok a Harmadik-árok irányába.Varázslatosan szép a táj,ahogy a hólepte bokrok buckáin megcsillan a Nap fénye.Leírhatatlan.
A Mikulás óta egyedül vagyok,itt megelõz Pap Gabi,majd én is leelõzök két túratársat.Megint kocogásra váltok,bár marhára zavar,hogy a kiürült fémdobozom és a poharam össze-összekoccanva írtózatos zajt csap.Nem bírom tovább ezt a barbár zajszennyezést,leállok és elteszem zsebre az energiaital dobozát.Most már csak a karabíner és a pohár zajong,ez is zavar,úgyhogy sétára váltok.Úgysem bírom már a futást.Merénylet az erdõ ellen ilyenkor bármiféle zajkeltés,ez jó alibi a pihenéshez.
Leérek az utolsó ell.pontra.Felkapaszkodom a töltésre,erre a keresztútra nem emlékszem.Ja,hogy ez a vasút,csak színültig hóval:)Szép síma:)Átkelek a túloldalra,nem sokan jártak ma még errefelé,de azért van pár lábnyom.Itt már nagyon fáradt vagyok,szenvedek rendesen.A lábnyomok újra felvezetnek a sínekre,jelzést nem látok,energiám sincs keresni,az irány jó,úgyhogy követem a nyomokat.Néhány lépés a töltésen,majd vissza a mély hóba.Látványosan merülök,talán az is közrejátszik,hogy tudom,különösebb változatosságra innentõl kezdve már nem számíthatok.Aztán a nyomok ismét csak a sínek felé veszik az irányt,én inkább megyek tovább elõre.Egy nyom marad elõttem,de annak lépéstávolsága nagyobb,mint ami nekem kényelmes,így gyorsan felkészítem magam lelkileg,hogy a célig már marad az úttörés.Gépiesen lépdelek,már a táj sem érdekel,a patak csobogása sem tud lelket önteni belém.Néha káromkodom egyet,hogy hol a francban van már Zirc,de csak nem látom sehol.Aztán a nyomok visszatérnem a vasúttól,de már nincs energiám figyelni hova lépek,pedig néha hasznos lenne.Beleszakadok egy hó alatt megbújó pocsolyába(késõbb többe is)a bakancson rögtön képzõdik egy érdekes jeges réteg.Megpróbálom lerázni,nem sikerül,különben is ez csak elveszi a haladásra szánt emnergia egy részét.Tavaly itt jött szembe a Navara,persze most egy zirci terepjárósnak sem jut eszébe utat gyúrni erre:)Egy cél lebeg a szemem elõtt,a szennyvíztelep,merem remélni,hogy onnantól már el lesz tolva a hó.Na,de hol van az még???
Aztán balról feltûnik Kardosrét,ezzel egy idõben megpillantom a zirci templomtornyokat is.A faluból vad kutyaugatás hallatszik,gyertek csak bátran,én elfekszem,még a nyakamat is szabaddá teszem,hogy gyorsan végezhessetek velem,legalább megszabadítotok a szenvedéstõl!!:))Iszonyú küzdelem minden lépés,a szennyvíztelepig még egy jobb-bal kanyar,éhes vagyok,fáradt vagyok,de küzdök.
Aztán kiérek a telep bejáratához,az út letolva,megmenekültem!!
Benyomok egy Sport szeletet,feltöröm a jeget a palackomban,és finoman,a kortyokat elõször a számban felmelegítve iszom egyet.Aztán beballagok a célba.
Kemény menet volt,nagyon kemény.Ha idõm engedte volna,akkor is max. a 40-es távot választottam volna,mivel tisztában voltam vele,hogy a Cuha-völgy gázlói mostanság száraz lábbal járhatatlanok.Volt is olyan túratárs,aki a hosszútávra nevezett,elment az elsõ gázlóig,majd visszafordult és rátért a 30-asok útvonalára.Adott esetben én ugyanígy döntöttem volna,nekem a többiekkel szemben,hozzá hasonlóan van annyi elõnyöm,hogy van helyismeretem,valamint két hete voltam lent Vinyén,és láttam,hogy már akkor(a csapadékos idõszak elõtt)sem lehetett átkelni a patak gázlóin.Beszállva kicsit a szópárbajba:Épp az elõbb említettek miatt talán a magas vízállás vonatkozásában érzem én is úgy,hogy a rendezõknek erre azért külön fel kell hívni a túrázók figyelmét,felvázolva az esetleges kerülõ útvonalakat.Mert szerencsére ez egy kedvelt túra,viszont így sokan jönnek különösebb tapasztalatok,helyismeret nélkül,erejüket,képességeiket magasan túlbecsülve,nekik a jövõben talán még több információval kell segíteni meghozni a helyes döntést.Azzal viszont nem tudok egyetérteni,ha valaki a bedõlt fák,csúszós utak,sziklaakadályok miatt adódó nehézségei miatt a rendezõket okolja.Fõleg,hogy ezeket az itiner meg is említi.Ha látom,hogy ilyenekre lehet számítani,és ráadásul az erdõben rég nem látott méreteket ölt a hó,és én ezen információk birtokában úgy érzem,hogy ezt én mégsem tudom vállalni,jelzem a rendezõknek,visszavonom az indulási szándékomat a túrán,visszakérem(és biztos vissza is kapom)a pénzem,majd elmegyek egyet sétálni,ha már a TELJESÍTMÉNYTÚRA alatt ezt a mozgásformát nem tudtam gyakorolni.Ja,és még egy nem mellékes gondolat:Ha nekem valakinek a munkájáról ennyire markáns véleményem van és ennek hangot is adok,az a minimum,hogy ezt névvel,de legalább egy elérhetõséggel teszem,hogy annak a másiknak legyen módja-ha akar-reagálni.Odamondogatásoknak semmi értelme.
Na,de vissza a túrába:Szóval beértem,az idõeredményem azt hiszem jól jellemzi a túra körülményeit,32 kilométert 7 óra 30 perc alatt sikerült megtennem.Ekkora hóban nekem ez pont elég volt,sõt mint kiderült még egy kicsit sok is:)Viszont nagyon bántam volna,ha kimaradok a havas Bakonyi Mikulásból.Nagy szerencsénk volt az idõjárással,ma,mikor írom ezeket a sorokat az erkélyünkön 14 fokot mutat a mûszer,és a hónak már csak a nyomait látom a kiserdõ fái alatt.
A célban még beszélgettem kicsit Boglárkával és Andrással,miközben a rendezõi gárda többi tagja folyamatosan azt kérdezgette,hogy „Hol vannak már a túrázóink?”Ez is elég beszédes azt hiszem.Aztán elsétáltam az autóhoz,átvedlettem emberi külsõbe és megindultam Gyõr irányába.Kardosrét határában még láttam pár sorstársat a szennyvíztelep irányába araszolni,a telep elõtt egy kombi autó várakozott,gyanítom,valaki fuvart kért a célig.Aztán irány a Bakony,most már motorizálva,Gézaházánál még egy utolsó lassítás,majd suhanás haza.
Kemény nap volt,nagyon kemény.
Köszönöm a lehetõséget.
dnvzoli |
