Túrabeszámolók

Bakonyi Mikulás 18

GPS-el mért távolság: 19,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 635 m. A valóságban, a parkoló oda-vissza útjával és a teázó megállásainknak köszönhetõen 23,2 km-t mentünk, 670 m szinttel.

Reggel fölvettem Patrikot Bakonycsernyén és átautóztunk Csesznekre. Nyolc óra körül érkeztünk, és simán találtunk parkoló helyet a temetõnél található nagy parkolóban, pedig tartottam egy kicsit tõle. Ilyen szempontból jól vizsgázott a hosszabb távokra is vonatkozó új rajt/cél hely. Viszont tömegközlekedéssel nehezebben közelíthetõ meg. Elég sokan voltak, de gördülékenynek bizonyult a nevezés. Jó sok ismerõssel találkoztunk. Megkaptuk az igazoló lapot, s már neki is vágtunk a távnak. Néhány dolgot csak otthon néztem meg. Az igazoló lap naprakész. Az Ördög-gáttal kapcsolatban már szerepel az idei évben létesített falépcsõ is.

Kényelmes tempóban kezdtük a túrát. Patrikot visszafogtam egy kicsit, ne kezdjen sietni, mert régen túrázott már. A változó halmazállapotú csapadéknak köszönhetõen a fotózás feltételei messze nem optimálisak, így az Ördög-árokig csak kétszer vettem elõ a gépet. Jót beszélgetve haladtunk. Az elsõ emelkedõ után látom, Patrik arcán legördült egy izzadságcsepp. Hoppá! Túl meleg a sapka, amit adtam neki. A mai gyerekek leginkább kapucnit szeretnek használni, de az túrán nem nyerõ. Erre készülve hoztam sapkákat is. Megnéztem, mi van még nálam. szerencsére eltettem egy vékonyabb biciklis sapit is, s az megfelelõen komfortosnak bizonyult. Az út kellemes, még sehol sem csúszott.

Amikor megálltunk teázni, Béli Laci bácsi csapata elhúzott tõlünk, csak a cél közelében találkoztunk velük újra, Robiék pedig, az Ördög-árok bejáratánál értek utol minket, s Géza-házánál húztak el. Következett a túra legszebb része. Gyakran megálltunk fotózni. Mutattam Patriknak, két évvel ezelõtt, amikor a nõvérével vettünk részt a túrán, hol merültem fél combig a patakba, ami most száraz. Érdekes, mennyire változatos a sziklákat alkotó mészkõ megjelenési formája. Néhol csaknem egynemû, máshol vékony rétegû, néhol meg gumós. Egyszerûen gyönyörûek. A járással viszont vigyázni kellett. A vizes, gyakran simára kopott mészkövek nagyon csúsztak. Hol az ösvényen mentünk, hol a száraz patakmederben. Olyan helyeken másztunk át a kõakadályokon, ahol máskor két méternél is mélyebb a víz. Nem volt rossz. Elértük az Ördög-gátat. Már messzirõl láttam, hogy fából készült lépcsõfokok is vezetnek föl a hegyoldalban. Rögvest megnyugodtam, nem lesz gond az átkeléssel. Azért természetesen bementünk egészen a gáthoz is, hiszen olyan szép, hogy vétek lenne kihagyni. Folyásirány szerinti jobboldalon új sodronykapaszkodó jelent meg a sziklamászó kedvûeknek. A baloldali régi (a létesítés után egy, vagy két évvel a víz összetörte a vízszintes vas, járó pallóját) megszûnt, bár ott is föl lehet mászni. Megpróbáltam, nekem nem sikerült. Patrik elég könnyen följutott az elsõ fokra, ami régen a trepnit tartotta. Ott viszont megállt a tudomány. Se le, se föl. Kicsit messze a következõ fok, s a kõ is csúszik. Miután kézzel megtalálta a régi sodronyrögzítõ szemet, egy kis segítséggel már sikerült följutnia, én pedig körbe mentem. Föntrõl láttam, a szurdok túloldalán is készítettek falépcsõt, ami alighanem az itteni Ördög-lik barlanghoz vezet.

Meglepetésemre kék droidtól kaptam az igazoló pecsétet, pedig õk általában a Kõpince-forrásnál szokták várni az 50-es távon indulókat. Kerek repkény most vizsgák miatt nem tudott jönni. Ballagtunk tovább. A következõ gáton, csak lassan jutottunk át, mivel utolértek a gyõriek, s lett egy jó kis forgalmi dugó. A következõ rész is szép, de már könnyebben járható. Sajnos hamarosan elértük a völgy fölsõ kijáratát. Patriknak ez volt a túra legjobb része. Kényelmes úton ballagtunk tovább. Néhol kellett egy-két pocsolyát kikerülni. Megérkeztünk Géza-házához. Szokás szerint nagy élet volt a ponton. Viszont idén mások a pontõrök. Gyanús nekem ez a Mikulás! Mintha ismerném. Nem ugrott be rögtön. A társát viszont azonnal megismertem (rajta nem volt állszakáll). Laci az. Akkor pedig a Mikulás nem lehet más, mint Pintér Józsi. Jobban megnézem, és így is van. Nagyon jól kezelték a tömeget, különösen pedig a gyerekeket, akiknek igen csak tetszett ez a találkozás.

Megkezdtük a kikapaszkodást a völgybõl, s ezzel menetrendszerûen megjött a hideg is. Az aszfaltot elérve megettem az egyik szendvicsemet. Kereszteztük a 82-es utat. Ezzel pedig a megszokott dagonya érkezett meg, sajnos szintén menetrendszerûen, viszont ha minden igaz, akkor a számomra utoljára. Csúszott is, ragadt is a sár. Nem gyõztük keresni a könnyebben járható részeket. Mellettünk a benõtt út, mintha nem lenne annyira bozótos, mint szokott. Próbáljuk ki. Tényleg jobb. A túloldalt pedig mintha gyep lenne. Azt is megnéztem. Valóban az. Út is vezet rajta, mégpedig sármentes! Áthívtam Patrikot. Addigra sajnos a sár elég szépen vett ki az erejébõl. Itt megint jól haladtunk. Úgy néz ki, jövõre járható lesz ez a gesztenyés út, mert a következõ szakaszán már kiirtották róla a bozótot. Láttunk, és fotóztam egy-két érdekes fatörzs torzót. Az egyik, amelyet csak kisebb bozótharc árán lehetett megközelíteni, egészen kivételes. A kérge alapján alighanem vadcseresznye. Jószerével csak egy néhány centis rész maradt meg körben. A belseje teljesen kikorhadt, s ráadásul az idén ki is égett. Patrik elsõ ötlete nem jött össze. Be akart mászni az odúba remetének. Lebeszéltem róla, másként az anyja agyon csapott volna bennünket, mert az elszenesedett részekhez való hozzáérés nélkül lehetetlen bemászni, az meg nyomot hagy a ruhán, nem is akármilyet.

Megkaptuk a következõ pecsétet, elvonultunk egy diófa alá, inni egy kis teát, s mentünk tovább. Ahogy nekem, úgy Patriknak is tetszett az út mentén húzódó sötét fenyves. Természetesen, biztonságos távolságból megnéztük a Károly-házi-víznyelõt. A sárga jelzés, és ezzel együtt a 30-as és 40-táv becsatlakozása elõtt találtunk egy asztalt és padot, így újabb teaszünet következett. Volt, aki a hosszabb távosok közül ellenõrzõ pontnak nézett bennünket, s nagyon csalódott volt a fölösleges kitérõ miatt. Ballagtunk tovább. A Zörög-tetõre vezetõ kaptató, szép, bár alaposan megszuszogtatja az embert. Patrik eddigre elfáradt, ráadásul az elõzõ heti boka sérülése is éreztette hatását. Ennek megfelelõen a hátralévõ teljes szakaszra belassult. A bokáját fõként a lejtõn érezte. A hegyen megkaptuk a következõ pecsétet. Kerítés mentén talpaltunk, aminek elmaradását követõen sokkal szebb lett a táj. A lejtõs rész elején pedig pláne. Kisvártatva elértük Cseszneket. Patrik megállapította, megkerültük a várat. Hát igen, bár meglehetõsen nagy körön. A Kõmosó-árok bejáratánál újabb ellenõrzõ pont, majd a P+-on fölkaptattunk a régi zsidó temetõhöz. Szerencsére, mind a fölvezetõ, mind pedig a levezetõ részen készült az idén falépcsõ. Mennyivel könnyebb így lejutni. Sokan estek itt az elõzõ években. Már csak egy rövid séta volt hátra a célig. A templom után, két ló próbált némi csemegét kérni tõlünk, de semmi egészséges nem volt nálunk. Beértünk a célba, átvettük az emléklapot, kitûzõt. Megkaptuk a teát és a szokásos szendvicset. Mivel sûrû, apró szemekkel elkezdett esni a havas esõ, csak a teát ittuk meg, s irány a kocsi. Majd annak a biztonságában eszi meg Patrik a szendvicset. Ráérõsen ballagtunk a kocsihoz, mivel majd két óránk volt Patrik buszának az indulásáig, s nagyon kényelmesen át lehet érni Bakonycsernyére egy fél óra alatt.

A túra kellemes, látványos. Az Ördög-árok, a fa lépcsõfokoknak köszönhetõen könnyebben járható, mint tavaly. Szerintem, a megfelelõ rajt/cél szervezésnek köszönhetõen az új hely is bevált. Egész normálisan lehetett parkolni is, igaz fõként 4-500 m-re a sörözõtõl, tehát az elõzetes aggodalmaim alaptalannak bizonyultak. Amennyiben jövõre is ez marad a rajthely, ha nem akarok valamiért az 50-es távra nevezni, akkor az megadja a lehetõséget, hogy a 18-as távot, számítógépes térképen mérve, ~26; ~31, vagy ~35 km-esre bõvítsem, a terepviszonyoknak és mondjuk éppen a térdemnek megfelelõen, úgy, hogy végig a túra hivatalos szakaszait használom föl, kihagyva a monoton zirci részt.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. A 900/800 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, szürke árnyalatos térképes igazolólapot (amely egyben 20 %-os cartographia-s kupon) kaptunk. Géza-házán pici csoki Mikulás és szaloncukor, a célban pedig a szokásos, méretes, parizeres, savanyú káposztás szendvics volt az ellátmány.