|
|
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/meg-nem-irt/bakonyi_mikulas_2005/bakonyi_mikulas_2005.htm (képek is)
2005.december 3., szombat
Fogadalmam szerint soha nem megyek kétszer ugyanarra a túrára. Mostantól kezdve úgy kell mondanom, hogy többnyire (vagy általában) nem megyek ugyanarra a túrára.
A három évvel ezelõtti Bakonyi Mikulás emléke még élénken élt bennem, de mert erre a napra ezen kívül csak a Vödörvölgyi Mikulás volt hirdetve (azon is voltam két éve), inkább a 40 km-t választottam a 15 helyett, és fõként, hogy helyben volt: ez a túra Zircrõl indul és oda érkezik.
A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak, talán kicsit több hó (-folt) volt, ami Csesznek után jól jött, mert túl kevés vizet vittem, így alkalmanként (elég sokszor) hóval csillapítottam szomjúságomat. Ahol még fagyott, ott csúszott, ahol felengedett, ott hatalmas sár. Az Ördög-árokban, a Gizella-átjárón csak a pontõr és a kötél segített át. A Cuha-völgyi út nagyrészt megint járhatatlan volt, a vasúti talpfákon és alépítményen pedig nagyon fárasztó kilométereket talpalni. Mint anno, a Pintér-árok pontõrét ismét lekörözték a leggyorsabbak, és a vadászházi 3.pont gazdáit is felfelé jövetelében kellett elkapnunk az autóban, mert késett. A cseszneki Vár büfé szendvicse és teája ismét elsõosztályú volt, ritkaság az ilyen gonddal elkészített szendvics túrakajaként.
Kilenc és fél óra alatt mentem le (a futók ilyen körülmények között is hozták a formájukat), nagyon fárasztó, de kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Emlékeztetõül egy szép cseszneki porta és a Gizella-átjáró.
|
| |
