Túrabeszámolók


túra éve: 2017
VérKör teljesítménytúraTúra éve: 20172017.02.06 23:07:32

 Napsütéses beszámoló, igaz nem a szervezett teljesítménytúráról, hanem egyéni bejárásról:


kerektura.blogspot.hu/2017/02/verkor-77-20160205.html

 
 
Téli BakonyTúra éve: 20172017.01.25 00:27:30

 Beszámoló a 100-as távról "futó" szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2017/01/teli-bakony-100-20170121.html

 
 
A Budai-hegység távoli csúcsaiTúra éve: 20172017.01.17 22:40:38

 Beszámoló a hosszú távról:


kerektura.blogspot.hu/2017/01/bhmtcs-2017.html

 
 
túra éve: 2016
VadrózsaTúra éve: 20162016.11.13 19:14:12

 Beszámoló futó vánszorgó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2016/09/vadrozsa-160-201609-10-11.html

 
 
Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15Túra éve: 20162016.11.13 19:10:41

 Beszámoló futó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2016/11/az-idojaras-ne-panaszkodjunk-csak-12.html

 
 
BarcikaTúra éve: 20162016.02.11 23:25:35

 Rövid beszámoló a hosszú távról:


kerektura.blogspot.hu/2016/02/barcika-65-20150206.html

 
 
túra éve: 2015
Brassói BarangolásokTúra éve: 20152015.11.06 22:40:30

 Az idei túrán készült képes beszámolóim linkjei az alábbi helyen érhetõek el:


Kerektura.blogspot.com

 
 
VadrózsaTúra éve: 20152015.09.23 19:57:16

 Beszámoló a 160-as távról

 
 
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40Túra éve: 20152015.08.13 23:27:54

 Beszámoló futó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2015/08/rockenbauer-pal-emlekuton-zalaban-130.html

 
 
Patai MátraTúra éve: 20152015.08.13 20:33:52

Beszámoló futó szemével:


kerektura.blogspot.hu/2015/08/patai-matra-2015-julius-18.html

 
 
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20152015.06.24 23:41:54

 Beszámoló a 200-as távról "futó" szemmel

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20152015.06.10 19:22:21

 Beszámoló a hosszú távról futó kocogó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2015/06/matra-115-2015.html

 
 
TelekiTúra éve: 20152015.04.08 20:47:07

 Beszámoló az 50-es távról futó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2015/04/teleki-50-2015-aprilis-4.html

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20152015.03.30 22:36:50

 Beszámoló az 52-es távról:


 


kerektura.blogspot.hu/2015/03/vertesi-terep-ultramaraton-2015_30.html

 
 
Kiss Péter Emléktúra a MátrábanTúra éve: 20152015.02.18 00:07:56

 Beszámoló a hosszú távról. 

 
 
Magas-Bakonyi Túlélő verseny / Bakonyi Túlélőtúra (VBTSE)Túra éve: 20152015.01.27 22:48:52

 Beszámoló a hosszútávról.

 
 
túra éve: 2014
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20142014.12.03 22:35:11

 Beszámoló a 40-es távról futólag

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20142014.11.05 18:19:18

 Beszámoló a 85-ös távról futó egy szemszögébõl

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20142014.10.13 01:25:49

 Beszámoló a 70-es távról futólag.

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20142014.06.03 16:30:36

 


Beszámoló a 115-ös távról

 

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20142014.05.27 11:17:36

Beszámoló a százas távról:

 kerektura.blogspot.hu/2014/05/kinizsi-szazas-2014.html

 
 
Terep Százas (2009-től ) és résztávokTúra éve: 20142014.05.13 19:06:34

 Szenvedõs beszámoló a T100-tól

 
 
GerecseTúra éve: 20142014.04.22 14:26:49

 


Beszámoló az 50-es távról futó szemmel

 
 
TelekiTúra éve: 20142014.04.07 15:13:46

 


Beszámoló az 50-es távról futó szemmel

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20142014.04.01 15:25:55

 


Beszámoló az Ultramaratonról

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20142014.04.01 15:13:33

 


Beszámoló a 40-es távról

 

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20142014.02.28 10:45:33

 Beszámoló a 45-ös távról


kerektura.blogspot.hu/2014/02/zold-45-2014.html

 
 
Kiss Péter Emléktúra a MátrábanTúra éve: 20142014.02.17 19:48:28

 Beszámoló az 57-es távról:


kerektura.blogspot.hu/2014/02/kiss-peter-emlektura-matraban-57-2014.html


 

 
 
túra éve: 2013
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20132013.12.02 08:07:54

 Beszámoló a 40-es távról:


kerektura.blogspot.hu/2013/12/tanuhegyek-nyomaban-40-2013.html

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20132013.11.04 12:16:30

Beszámoló a Piros 85-rõl:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/11/piros-85-2013.html

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20132013.10.14 16:42:47

 Beszámoló a 70-es távról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/10/bakonyi-barangolas-70-2013.html

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20132013.09.23 17:17:23

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/09/magyarorszagi-forrasturak-matraban-2013.html

 
 
Ciucas Trail terepfutó versenyTúra éve: 20132013.09.17 17:22:23

 Csukás ultramaraton 2013. beszámoló:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/09/csukas-ultramaraton-2013.html



Õrsi Bálint képei a túráról:

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5924602094915346689


 


 


 

 
 
Internationale 3-Tage-Wanderung in MödlingTúra éve: 20132013.08.15 17:51:37

Beszámoló a túráról

http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/wienerwald-marathon-modling-2013.html

Képek a túráról

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5911621693829666049

 
 
Rax - Schneeberg MaratonTúra éve: 20132013.08.13 16:02:35

Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/rax-scneeberg-maraton-2013-augusztus-10.html




Képek a túráról:

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5911309522004094513

 
 
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40Túra éve: 20132013.08.05 16:42:43

 Beszámoló a 130-as tévról:


http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/rockenbauer-pal-emlekuton-zalaban-130.html

 
 
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20132013.06.25 18:16:18

 Beszámoló a túráról:


http://kerektura.blogspot.hu/2013/06/kazinczy-200-2013.html

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20132013.06.03 22:59:46

 Beszámoló a túráról:


kerektura.blogspot.hu/2013/06/matra-115-2013.html

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20132013.05.27 22:28:15

 Beszámoló a túráról:


http://kerektura.blogspot.hu/2013/05/kinizsi-szazas-2013.html


Képek a túráról:


https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5882739839986126849

 
 
Terep Százas (2009-től ) és résztávokTúra éve: 20132013.05.13 10:11:52

 Beszámoló a Terep százasról:


kerektura.blogspot.hu/2013/05/terep-100-as-2013.html

 
 
GerecseTúra éve: 20132013.04.20 22:10:10

 Gerecse 50 beszámoló futó szemmel:


kerektura.blogspot.hu/2013/04/gerecse-50-2013.html

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20132013.04.01 21:32:19

Beszámoló az ultramaratonról:


kerektura.blogspot.hu/2013/04/vtm-ultramaraton.html

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20132013.03.25 17:06:29

 Beszámoló a túráról:


http://kerektura.blogspot.hu/2013/03/magyarorszagi-forrasturak-vertesben.html

 
 
túra éve: 2012
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20122012.12.09 20:33:35

Beszámoló a túráról futó szemmel:


 http://kerektura.blogspot.hu/2012/12/borzsonyi-vulkantura-2012.html

 
 
Ciucas Trail terepfutó versenyTúra éve: 20122012.10.01 23:14:39

 Beszámoló:

kerektura.blogspot.hu/2012/10/csukas-ultra-2012.html


Õrsi Bálint képei:

plus.google.com/photos/113257947173044339821/albums/5792958604291418145

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20122012.05.24 07:37:41

 Beszámolóm a túráról:

http://kerektura.blogspot.com/2012/05/kinizsi-szazas.html


Fényképek:

https://plus.google.com/photos/113257947173044339821/albums/5745085105076389713


 

 
 
túra éve: 2011
Kozarski Planinarski MarathonTúra éve: 20112011.09.23 12:51:45

 Beszámoló a túráról:


http://kerektura.blogspot.com/2011/09/kozarski-planinarski-marathon-2011.html


Féynképek a túráról:


https://picasaweb.google.com/113257947173044339821/KozarskiPlaninarskiMarathon2011#

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20112011.04.28 14:29:59

 


Mátrabérc 2011. beszámoló:

http://kerektura.blogspot.com/2011/04/matraberc-2011.html


Képek:

https://picasaweb.google.com/harkanyi.aladar/Matraberc20110417#

 
 
Kétszer kettő néha öt!Túra éve: 20112011.02.22 10:09:20

 


A képes túrabeszámolóm megtalálható az alábbi helyen:

http://kerektura.blogspot.com/2011/02/2x2-neha-5.html


 A túrán készült összes kép itt található meg:

https://picasaweb.google.com/harkanyi.aladar/2x2Neha5#

 
 
túra éve: 2010
Kozarski Planinarski MarathonTúra éve: 20102011.09.07 10:01:08

 Kozara Planinarski Maraton



Idei évre gyakorlatilag minden szabadságomat eltapsoltam, köszönhetõen egy remek bringatúrának, és egy tábornak. Még öt napom maradt a karácsonyi ünnepekre, ami éppen elég, tekintve, hogy igen kedvezõtlenül alakul a karácsonyi ünnepkör. Minden rendben is volt addig, mígnem Bálint szólt, hogy van egy pompás kis 100-as túra a boszniai szerbeknél Banja Luka mellett, ami 1 nap szabadságot igényel az utazás miatt. Némi matekozás után kijött, hogy ha december 31-re vállalok ügyeletet (27-30 között táborozom) akkor felszabadítható egy nap. 

Utazásomat megkönnyítette, hogy Föld Roli és kisbusza is útra kelt, és még nekem is jutott hely a kis piros autóban. 



Péntek reggel ISO szabványoknak megfelelõ esõs idõben indultunk. Horvátoknál már elállt, sõt a Jajcei városnézés közben már néha a nap is elõbújt, de az elõrejelzések nem sok jóval kecsegtettek. 

9-re értünk a szállás és rajthelyre, ami egy benzinkút mögötti rétre fölvert kisebb rendezvénysátrat jelentett, körülötte további néhány sátorral, amiben a résztvevõk aludtak. 

Összeismerkedtünk a kisszámú rendezõvel, és nevezõvel, majd némi vacillálás után mikor mindenki kitalálta hol alszik, közösen meglátogattuk a helyi pékséget. Ez utóbbi mûveletet minden Balkánra látogatónak melegen ajánlom, finomabbnál finomabb csemegékre lelhetünk viszonylag olcsón egy-egy ilyen intézményben.

Vacsora után még kiültünk beszélgetni és rakit kóstolni a rendezvénysátor padjaira. Éjfélkor szomorúan vettük tudomásul, hogy eleredt. Ez elég nyomós indok volt, hogy elhúzzunk aludni.



Reggelre a helyzet annyiban változott, hogy az esõ sûrûszemû áztatósra váltott, és köd ülte a tájat. Az eget kémlelve biztosra vehetõ volt a tartós zuhanyzás. Az idõjárásnak megfelelõen nem tülekedtek a kirándulók a nevezési asztal körül. Hatan vállaltuk be a hosszú távot, Bubu és Vándorcsillag alkotta az egyik csapatot, Nagy Laci, Groba, Bálint és én a másikat. Kisméretû praktikus itinert kaptunk az útra, az ingyenes térkép viszont inkább hasonlított egy ovis csoport zsírkrétás rajzára, mint tájékozódássegítõ eszközre.

Kilenc felé a fõszervezõ szózatot intézett hozzánk, melyben tájékoztatta a nagyérdemût, hogy végig a fehér körben piros M betût kell követni, a 10-es ponton Bab(bauxit)fõzelék vár ránk, és ha egy mód van rá, ne térjünk le az útról. Egy olyan országban, ahol nemrég még polgárháború volt serény aknatelepítéssel, melegen ajánlott az útvonalkövetés.



Az intõ szavak után nekivágtunk az esõs-ködös domboknak, és nemsokára mindenkit magunk mögött hagytunk. 

Megszakítva beszámolóm, néhány szót ejtenék túra helyszínérõl, a Kozári-hegységrõl:

A Száva völgyétõl délre található kelet-nyugati fõcsapású középhegység, melynek legmagasabb pontja a 978m magas Lisina. A fõ gerincrõl fõleg északi irányban hosszú patakvölgyek futnak le. Éghajlata enyhén kontinentális. A növénytakaró összetételét erõsen befolyásolja a helyi mikroklíma, és az emberi tényezõk. Elõfordul, hogy a gerinc déli oldalán 8-900 méter magasan tölgyest találunk, onnan 100 méterre az északi oldalon pedig gyertyános-bükköst. Nem ritkák a fenyvesek sem, melyek a hidegebb mikroklímájû völgyekben már 200 méteren megtalálhatóak.

Az emberi hatás nyomán gyakoriak a rétek, melyeknél a magasabb régiókban havasi fajok is elõfordulnak (pl Gola Planinán). Ott jártunk ideján az esõs idõben bõven termett az õzláb, és a szegfûgomba. 1967-ben alapították a Kozara Nemzeti Parkot, mely 33,5 km2 területû.

Google Earth alapján a táv elsõ felében java részt gerincút volt várható, míg visszafelé liftezés völgybe le, és onnan föl. Nos a gerincút tényét sem megerõsíteni, sem megcáfolni nem tudom, kilátás hiányában, az viszont biztos, hogy az 5 méter sugarú körünkben szép volt a táj. A kilátás hiányát beszélgetéssel és ritkán jelzéskereséssel pótoltuk. Távolságadataink nem voltak, így csak érzésbõl tudtuk mennyit tettünk meg. Szépen hullámoztunk fölfelé, a kevert tölgyerdõt néhány házcsoport körülötti kaszáló és, rét, azt pedig gyertyános, majd páfránnyal, és gombával gazdagon szórt rét váltotta, és így tovább. A második ellenõrzõ pont megérkezésünkkor még nem volt a helyén. Bizonyító erejû fényképfelvétellel mentünk tovább. Néhány perc múlva motorzúgásra lettünk figyelmesek, és kisvártatva megjelent a rendezõi Niva. Nem hagyták, hogy szúróbélyegzõ nélkül menjünk tovább. 

Simici közelében volt a harmadik pont. A tea még nem volt kész, így mentünk is tovább. A jelzés idõnként elég ritka volt, de lehet csak a köd miatt éreztünk így.

Lisina csúcsa alatt egy elég elhagyatott házcsoporton vezetett keresztül a jelzés. Mint kiderült, nem is olyan elhagyatott a hely, egy család idõzött itt, mint az ötös pont személyzete. 

A pecsét mellé meginvitáltak minket egy kis törökkávéra is, amit örömmel elfogadtunk. Jól befûtött helységbe vezettek minket, és fölrakták a vizet forrni, közben túrós sült tésztával kínáltak minket, olyannal amilyet Bálinttal Koszovóban is ettünk egy pásztorcsalád vendégeként az országcsúcs alatt.Jól belaktunk, még ettünk egy kis ostyát is, aztán ideje volt indulni. Majd egy órát idõztünk, de, legalább kissé megszáradtunk. A túra csak megközelítette a Lisinát, de mi nem voltunk restek megmászni. Kilátás temészetesen nem volt. 

Kettõ elõtt 10 perccel elállt az esõ, és a köd is oszlott kissé. Jó volt végre levenni a csuklyát, és megpillantani a kissé kitárulkozó tájat. Így érkeztünk el a Gola Planina alatti Planinarski dom turistaházhoz. 

A teára várni kellett, mert a vizet épp csak föltette a pontõr, de Grobának egyéb elfoglaltsága miatt, egyébként is maradtunk volna.

Úgy tûnt a Spomenikre, túránk fordító pontjára még világosban elérhetünk. Pontõrünk jelezte, hogy az elején velünk jön megmutatni az utat. Szegény az elsõ komolyabb emelkedõn leszakadt, de megvártuk. Felérve a füves tetõre (Gola Planina) minden eddiginél sûrûbb köd fogadott, ráadásul az út is kissé csalfán a toronyiránt vágott át a mezõn. Iránymutatás alapján nem tévedtünk el, és lejjebb érve a köd is oszladozott valamelyest.

Gyanúsan sok és meredek lejtõ következett, s bár a jelek megvoltak, kétség támadt bennünk, hogy jó-e az irány. Hamarosan egy mély patakvölgyben találtuk magunkat, ahol az irányítótábla útmutatásával tökéletesen ellentétes irányba indult jelzésünk a Spomenikre. Út nem volt, a jeleket félig leázott matricák képviselték a fákon. Átkeltünk egy gyönyörû szurdokon, és a nap utolsó fényinél megpillantottunk egy festett jelzést. Megnyugtató volt, akkor mégsem ragasztották át csintalan gyerekek a jelzést. Még egy hosszú meredek emelkedõ, és kiértünk az országútra. Nem irigykedtünk a sötétben érkezõkre. Lassan elõkerültek a lámpák, és a köd is, a Spomeniknál már szinte semmi nem látszott. Pontõreink a lámpafényünkre kiáltozni kezdtek, így találtuk meg õket. 

Nagyjából féltávnál voltunk, de most jött a neheze.

A lefele vezetõ utat alig találtuk meg a tejfölben, ráadásul a jelzések is megritkultak. Már éppen megnyugodtunk volna, hogy jó az irány mikor végleg elvesztettük a jelet, egy rétféleségen. Jobb híján maradtunk a dózerúton, és leereszkedtünk a patakvölgybe, aminek a szurdokában jártunk már . Hosszú meredek emelkedõ következett. Már-már ott tartottunk, hogy visszafordulunk, mert ez így sehogy sem lesz jó, amikor kibukkantunk a Gola Planinára, és ráleltünk az idefelé tartó útra. Igen megörültünk, így már volt esélyünk visszajutni a Planarski domhoz, csak fel kellett idéznünk az útvonal töréseit. Az útvonal egy irányból lett felfestve, ezért gyakran forgattuk hátra fejünket. Tíz óra tájban visszaértünk a kedves ki házhoz, bekukkantottunk, de ott olyan meleg volt, hogy inkább a teraszon teáztunk. Nagy örömünkre a köd ismét oszladozott, és a hold is elõbújt kicsit.

Néhány kilométer erejéig az idefelé tartó úttal azonos nyomon haladtunk, a gerincen. Érdekes volt látni, hogy a pára az északi oldalon megrekedt, szemmel láthatóan hullámzott, és csak a mélyebb nyergeken át tudott dél felé továbbhömpölyögni. 

Békés vándorlásunkat Bálint telefoncsörgése szakította meg. Bubu volt az, nem találták a pontõröket a Spomeniken. Bálint jó tanácsokkal látta el õket, majd megszakadt a vonal. 

Pár trükkös kanyarátvágással késõbb (a jel vágta le a kanyart) ott álltunk egy irányítótáblánál. Egyik irányba Kct 8, másik irányban Kct 10 felirattal. Itt kellene lenni a 9. pontnak, de sehol senki. Fénykép, uzsgyi tovább. 

Meglehetõsen unalmas ereszkedés várt ránk a patakvölgyben, a köd is szitált, majd a ködöt heves esõ váltotta. Jó egy órát mentünk így, várva a szakadár szerb bauxitfõzeléket, de az csak nem akart jönni. A jelzések ismét megritkultak, a völgy kitágult, 1-2 épület látszott balról, de nem utalt semmi pontra. Néhány perccel a házak után a jelzés meredeken fölvágott jobbra, egy félig-meddig benõtt vízmosáson, mi pedig hûen követtük azt. Azt már sejtettük, hogy a fõzelék ugrott, de vajon hol mentünk félre, ha végig volt jelzés?

Negyed óra küszködés után elértük a völgy szélét, és elhagyott házak, legelõk közé értünk. Újabb negyed óra után elértük a köves országutat, egy falu féleségnél. Az út sejtésünk szerint a gerincen abba az útba torkollt be, melyen reggel jártunk. Egy Us Aid-es táblánál bizonyító fotót készítettünk, majd újabb jelkeresés következett. Egy fán látott nyíl szerint balra el kellett hagynunk az országutat, de jelzés arrafelé nem volt még hosszas kutatás után sem. A bajokat tetézte, hogy a láthatáron villámlani kezdett, egyelõre hang nélkül. Jobb ötletünk nem lévén visszatértünk az országútra, és némi tanakodás után elindultunk az országúton a gerinc felé. Hirtelen minden különösebb elõjel nélkül a közvetlen közelünkbe vágott be a villám vérfagyasztó hanghatás kíséretében. A felgyülemlett feszültséget az idõjárás elektronáramlással, mi pedig káromkodással vezettük le. Az újabb felhõszakadás már csak hab volt a tortán. 

Az út helyességét illetõen többször kétségeink fogalmazódtak meg, így elõkerült Laci iránytûje, mely tovább fokozta a kétségeket. Elõkerült Bálint iránytûje, mely 45 fokkal eltérõ irányba mutatta az északot. A tájolás nem jött be, mentünk tovább, egy lábakon álló házig, Megpihentünk a padoknál, és hirtelen autót láttunk ereszkedni az úton. Fél háromkor ritkaság ez, ki kell használni, Bálint kiállt az útra, én pedig villogóra állítottam lámpám. Közeledett az autó, és Bálint serény, álllj, állj, stop! Kiáltásaira lassítani is kezdett az. Már majdnem megállt, mikor látta, hogy többen vagyunk, és nagy gázt adva tovasietett. Mintha valami rossz katasztrófa filmbe csöppentünk volna, olyan volt az egész. Mást nem tehettünk, mint tovább hitegetve magunkat, mentünk fölfelé. 

Az esõ lassan elcsendesedett, majd néhány bíztató jel után elértük a gerincen lévõ falut, melyben reggel áthaladtunk. Egybõl oldottabb lett a hangulat, a pontig ismerõs terepen jött. Az õrök alaposan bevackolták magukat, a tûzzel nem foglalkozva, így a tea már hideg volt, mire odaértünk. Ennél is nagyobb gond volt, hogy újra elkezdett villámlani, még hang nélkül. A történelem ismétli önmagát, a villám újfent lecsapott a közelünkbe minden különösebb elõzmény nélkül. 

Ezek után az esõ már nem állt el, csak intenzitása változott a zuhogó és ömlõ között. Ha még volt rajtunk száraz ruha, az most menthetetlenül elázott, ráadásul úttalan utakon magas gazon át vezetett a jelzés. 

Tempónk folyamatosan lassult, de ekkor érte el mélypontját. Groba a piros sarokban, a holtpont a kék sarokban. A nyolcadik menet után döntetlen volt az állás, de volt még négy hátra volt hajnalig. Ki tudja mióta mentünk így, mikor hirtelen autó hangjára lettünk figyelmesek. Kisvártatva ott álltunk a szervezõk Nivája mellett, a dzsungel közepén. Letekerték az ablakot beszélgetni, én pedig éreztem, ahogy dõl kifelé a jólesõ meleg a kocsiból.

Innen a célig minden kritikus elágazásban ott állt a barátságos zöld terepjáró. A következõ ponton megkaptuk a két hiányzó szúróbélyegzõt is, joggal hihettük azt, hogy a bauxitfõzelékes pont elmaradt valamiért. Bíztunk benne, hogy a hajnal érkeztével alábbhagy az esõ, de nem így lett. Fekete mackónadrágom már inkább egy sztrecs bõrgatyához volt hasonlatos, de legalább a talpam jól bírta. 

Végtére is valamikor 8:20 táján véget ért hosszú és viszontagságos vándorlásunk, megérkeztünk a célba. Gyors öltözés után a szervezõk vendégül láttak minket egy finom meleg levesre a közeli vendéglõbe, miközben vártuk Csillát, és Bubut, de csak nem akartak jönni. Hosszas várakozás, és vendéglõben alvás után sikerült kapcsolatba lépni velük, kiderült, hogy végleg eltévedtek, és egy ravatalozóban ülnek. Szerencsére a közeli ház lakója hamarosan befogadta õket, és fûtött helyen várhatták a mentést. 

Hogy hol, és hogyan jártak, az legyen az õ sztorijuk!

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20102010.11.02 10:04:44

 Piros85 TF


 Az idei év május végéig kifejezetten jól alakult, egy megbetegedés, és egy sérülés miatti hullámvölgyet leszámítva szintemnek megfelelõ mennyiségût tudtam futni. T100 után aztán elindultam a lejtõn. Valami mindig keresztülhúzta terveimet, legtöbbször védelmi szolgálat. Fontos hétvégi hosszú futások sorra maradtak ki. Ez benne van a pakliban, 4-5 évente megesik, csak az idei szokatlanul hosszú és sokféle volt. Jeges árvízen kívül minden volt már. A hét közbeni edzések nagyjából megmaradtak, de ezek csak 40-50km-t jelentettek hetente. Három hete végre visszatért minden a régi kerékvágásba, és ez lassan érezteti hatását, de vérmes reményeim nem voltak. Jó esetben a tavalyi idõm beállítását, de inkább 9:30 körüli idõt tartottam elérhetõnek.

Rómaifürdõn tavalyihoz hasonlóan remek hangulat fogadott, sõt a zenekarral még sikerült is fokozni azt. Ismerõsök üdvözlése, beszélgetés, esélylatolgatás, melegítés, és már itt is volt a rajt. Laza tempóban indultunk meg Speróval és Kopi Zolival. Hamarosan Csabi Balázs, és Olipapa közlekedett el mellettünk. Rókahegynél felfutottam Olira, és innen Kopárig kerülgettük egymást.

Élvezet volt napsütéses hûvös idõben kocogni, 46 perc alatt felértem Kevélyre. Sorban elõztük a gyalogosaokat, és üdvözöltük egymást a sok ismerõssel.

Csikóvár aljánál a zenekar még pakolt, mikor odaértem, biztos nagy élmény volt a többieknek az erdei koncert. Energetikailag rendbelévõnek tarthatónak tûnt a tempó, bár kicsit lassúnak éreztem magam. Idõm a tavalyival nagyjából megegyezett.

Sikárosnál kiléptem technikai szünetre, és visszatéréskor láttam, hogy a mezõny nem is húzódott annyira szét. JB, Kopi Zoli, Speró itt jöttek a nyomomban. Speróval együtt kocogtunk le Dömösig.

Nem vakaródtunk sokat, várt ránk a dobogókõi emelkedõ. Ritkul a gyalogos mezõny, már a gyorslábú, szekciót kezdjük beérni. Dobogókõig ismét tartom tavalyi idõm.

A ponton bedobtam fél banánt, meg az energiaitalt. Nem tudom melyik tett jót, de Kopárig igen jó hangulatban mentem tovább, fokozatosan fölértem Olipapára, és Zolira. Szegénynek bedurrant a térde. Kopárnál kicsit fáradt voltam már, remélem, hogy a krémezés segít, de a görcs így is kerülgette a virgácsokat. Hosszú-völgyig tavalyhoz hasonlóan holtponttal küzdöttem, pedig ez egy jól futható szakasz. A ponton benyelek egy Mg tablettát, talán segít.


Nagy-Szénásra újra jobban voltam, a birsalmasajt nagyot lendített rajtam. Nagykovácsiba olyan negyed órás hátránnyal érkeztem tavalyhoz képest. A pontõrök finom teával kínálnak, ez tovább pörget, de a hátrány ledolgozása ilyen erõnlét mellett nem reális. Két dolog miatt mégiscsak reménykedtem abban, hogy a tavalyi idõm jobban megközelítem: tovább van világos, akár a végéig, illetve tavaly Budaörs felett volt egy csúnya eltévedésem. Továbbiakban nem is néztem az idõm, inkább a mozgásra összpontosítottam. A magam módján nem volt rossz technikai fejlõdéssel sikerült ellensúlyozni az erõnlét hiányát. Öröm volt találkozni az ismerõs pontõrökkel, kicsit sajnáltam is, hogy mindjárt vége a dalnak.

Nagy álmom volt, hogy egyszer a célba lámpa nélkül jussak el. A korábbi rajtnak, és az óraátállítás elõtti idõpontnak köszönhetõen ez sikerült. Mennyivel egyszerûbb így lejönni a volt kõbányában. Az aszfalton még bedobtam az utolsó tartalékokat, végül 9:07-el értem célba, 3 perc deficittel tavalyhoz képest.


Köszönöm a szervezõk munkáját, továbbra is a piros marad az egyik kedvenc rendezvényem!

 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20102010.09.16 12:58:47

 Beac Maxi 110


 


Végül ez is összejött. Mióta túrázom, minden évben fölmerül, hogy részt vegyek a Beacon, de valami mindig közbejött. Sokáig úgy tûnt, hogy idén sem lesz ez másképp, aztán a Vadrózsa 150 elmaradásával egyértelmûvé lett a helyzet.


Szépen esett reggel, még a Nyugati csarnokában is, igaz a tetõ halványan csökkentette az intenzitást. Hosszú idõ után üdvözölhettem a régi ismerõsöket a vonaton. Mindenki elégedetten nyugtázta, hogy nem bolondult meg, mert lám mások is jönnek kirándulni.


8:20 tájékában eredtem útnak Quvic-al. Az elsõ és utolsó kerékpáros csoportot mindjárt az Irma-forrás utáni meredélyen elhagytuk. Itt volt a legnagyobb a sár is, egyébként nem volt olyan rossz a terep, mint vártam. Napi recept: lassú kocogás, óvatos ereszkedés a lejtõn. Gyenge kondimhoz ez pont megfelelt. Csóványosig póló + ¾-es nadrágban toltam, de a csúcson elõkerült a széldzsekit. Nagyon kihûtött az esõ, sok energiát igényelt a fûtés. Kényelmesen ettem a ponton, ittam a felhozott vízbõl.

Nagy-Hideg-hegyen nyomtam magamnak pecsétet, és kihasználtam a vizesblokk szolgáltatásait. Kicsit lepénynek éreztem magam, pedig ez még igen az eleje. Az Inóci-vágás inkább csak rontott állapotomon. A turistaháznál a pontõr határozott felszólítására az aszfalton közlekedtem tova. Békás-rétig sikerült rendezni a sorokat, már biztos voltam benne, ha lassan is, de kocogva fogom megtenni a táv nagyját. Felfelé az egykor elkerített részen az órámra pillantva úgy saccoltam, hogy a három órás komp nagy valószínûséggel éppen meg lesz, engedélyeztem is egy rövid szedrészést magamnak. Már-már azt hittem az idõjárás jobb belátásra tért, és abbahagyja az öntözést, mikor a Világos-tér elõtt megszórt egy különösen erõs zápor. Hegyestetõn megjelent a köd is, nem veszélyeztetett a panoráma. 14:15-re a ponton voltam, ahol mondták, hogy dinnyét kellene enni. Kérdeztem mennyit? Amennyi belém fér! Hát én nem voltam rest, öt perc alatt betermeltem vagy egy kilót, és egy szelettel a kezemben elindultam lefelé. 14:50-kor a révnél nyújtottam át igazolólapom. Itt kapom meg a Nagy-Villám pecsétjét is. Végszóra befut Quvic is, így hárman kelünk át a hármas komppal. Rajtunk kívül 1-2 autó, meg egy zsák fiatal van, tán osztály kiránduláson. A tömeg nem akadályoz meg, hogy izomlazítóval bekenjem magam, ki kell használni a holt idõt.


Túlparton Runner42 hamar elközlekedik, mi még vizet töltünk a kútnál. Moli-pihenõig szétszakadunk, nagyon szeretem ezt a részt a T100-ról, igen jól futható. Csanyánál becsületpecsét, és jólesõ töltekezés. Kóla és aszalt ananász jó párosítás. Nem tudom a távolság adatokat, Dobogókõig jó volna világosban eljutni. Kisrigóban 5-10 percet várni kell a levesre, de megéri, erõt ad. A cél elõtt még utoljára találkozom Quviccal, és 17:40 körül nekivágok a kevésbé ismert résznek. Sikárosi-réten nincs gond, bár csak egyszer jártam erre, még a kék elterelés elõtt. A piros háromszögön viszont elbizonytalanodok, annyira ritkák a jelzések. 7:10-re a menedékházhoz érek, bent ég a villany, de az ajtó zárva. Sehol senki, bemegyek hát a turistaházba pecsétért. Ott találom a pontõrt a pultnál, már nem fázik. Legurítok egy kólát, elõkerül a lámpa. Elõször a fejemen van, de nagy a köd, és rettentõen fázom csupasz fõvel. Lámpa kézbe, sapka vissza, így már mindjárt más. Bár ismerem a terepet Fagyoskatonáig, alig lehet látni a köveket, óvatosan kocogok.

Megvan a sárga elágazása, kezdõdik a jelvadászat. Elég komisz dolog. Egyszer jártam erre nappal. Azt tudom, ha elveszteném a jelet, keletnek kell tartanom a gerincen, és akkor elõbb-utóbb a piros sávba ütközöm. Nem biztos, hogy végig a sárgán megyek, de végül csak kikeveredek a Tölgyikrekhez. Lajosforrás egyre csak várat magára. A ponton minden jóra fordul, háromféle finom házi doppingszerrel kínálnak, igazságosan fogyasztok mindegyikbõl. Felballagok a piros kereszthez. Elõször és utoljára veszem elõ a térképem a túrán, ilyen közel a célhoz nem lenne jó eltévedni. Akadálytalanul jutok le Csikóvár aljáig, a T100-al szerzett helyismeret sokat segít. Egészen Csobánkáig kocogok, de a Kevély emelkedõjét már nem erõltetem. A nyeregben pecsételek, iszok, és beszélgetek, nincs hova sietni. Nem esik jól a lejtõ, térdeim kezdenek fáradni. Hamar átrágom magam a Rozália-téglagyárig, csak a Vendel-hegynél kell figyelni. Lámpámban az elem kezdi megadni magát, vibrál a fény, és egyre gyengébb. Ha futok, a rázkódástól néha ki is alszik. Épp azon gondolkodom, meddig bírhatja még, mikor felpillantva a téglagyár kapuja elõtt egy ló méretû kutya áll szembe velem fenyegetõen. Tán nem keresném a konfliktust így éjfél tájban, úgyhogy angolosan távozom egy balra nyíló ösvényen. A sárga, kék, és zöld jelzések valamelyikébe csak becsapódok elõbb-utóbb. A kék lett a nyerõ, folytathatom az utam, csak a lámpa bírná ki. Már csak annyi fénye van, hogy gyalogolni lehet vele, a reméltnél lassabban érek a Virágos-nyeregbe. Könnyû megtalálni a pontot, dobok még egy utolsó zsíros kenyeret a lovaknak, de igazából már a levesre vágyom. Elindulok a remekül szalagozott úton. Vizes vékony nadrágban fáznak a térdeim, meg különben is jobb lenne futva, de így jár az, aki az utolsó leheletéig ki akarja használni az elemeit. Végül a tekerõs vészlámpa nem kerül elõ, nem sokon múlott. A cédrusnál röfögésre, és csámcsogásra leszek figyelmes. Tapsolok, és rikkantok néhányat, tudja meg minden vaddisznó, hogy itt vagyok. Egy 20 fõs konda ki is szalad a cédrus alól, be az erdõbe. Szemügyre véve õket, van egy vadkan alakú de rózsaszínû is köztük, a hátán két szürke folttal. Más kaland már nem vár rám, kettõkor átlépek az ovi kapuján.


Köszönöm a szervezõk munkáját!

 
 
Terep Százas (2009-től ) és résztávokTúra éve: 20102010.08.25 08:12:36

 T100


 Mindjárt a beszámoló elején szeretném megköszönni a szervezõknek és pontõröknek, hogy szívvel végezték amit vállaltak, ez tette igazán különlegessé ezt a napot! 

Sokadjára állok neki az írásnak, de eddig egyik sem tetszik, ezért nem a teljes történetet írom le, csak emlékképeket, amik nyomot hagytak bennem: 

Elõszörr is eszembe jut a rajt elõtti napok kétsége. Még soha nem indultam úgy neki futásnak, hogy a feladás jó eséllyel benne van a pakliban. Nehéz volt feldolgozni, hogy most a szív helyett az észre kell hallgatnom, a csak nagyjából gyógyult lábammal. 

Köszönöm Takáts Gyurinak, hogy náluk alhattam, ritkán ébredek pihenten verseny elõtt. 

Csalóka volt reggel a napsütés, olyan hihetetlennek tûntek az elõrejelzések, de aki nézte a mûholdképet, az tudta, hogy nincs menekvés.

Nekem májusban a legszebb az erdõ, fõleg esõ után, így igazán élveztem fõleg a verseny elejét. Igyekeztem nem csak a futásra, hanem a tájra is koncentrálni. Külön nem tudnék kiemelni semmit, a képeket megõrzöm itt belül. 

Kellemes hangulatomat már az elejétõl rontotta, hogy nem ment igazán a futás, de Piliscsaba határától, utólag szerencsésnek bizonyuló eltévedés nyomán összetalálkoztam Speróval. Ettõl kezdve együtt futottunk a célig. Lelki támogatás mellett a futásban is kiegészítettük egymást: neki az emelkedõk, nekem a lejtõk voltak a gyengéim, így mindig volt aki húzzon. 

Valahol Prédikálószék feléig rendben is ment a dolog, aztán mintha kihúzták volna a szõnyeget alólam. Bár ettem rendesen, gyenge voltam, bár nem hajtottam fáradt voltam, a lábam fájt, és eleredt az esõ. Kisrigóig szépen el is illant a harci kedv… A ponton életemben elõször kimondtam azt, amit futásnál még soha: feladom. Olyan távolinak tûnt még Visegrád is, nemhogy a cél.

Aztán némi hezitálás után úgy döntöttem, Visegrádig lemegyek még, hátha. Ittam egy kortyot Speró sós levesébõl, Kékvirág pedig szerzett nekem Lúdtalp apukájától izomlazítót. Lehet csak placebo volt, de annak igen hatásos! Az Apátkúti-völgyben már ismét elfogadható állapotban volt a lábam, és ott ahol mások elindulnak a holtpontra, én feltámadtam.

Vízverés-nyerge felé egy félresikerült lépésnél valami történt a lábamban, mert onnantól kezdve egyre tompábban éreztem a fájdalmat, míg végül meg is szûnt. A Kisrigóba már nem az az ember érkezett vissza, aki innét elindult. 

Lelkesedésemben Lajos-forrás felé végig megfutottam az emelkedõt, de a lejtõ azért még hagyott kívánni valót maga után. Még ha akadályozott is, de nem zavart sem az esõ, sem a sár, igaz ez utóbbit nem éreztem nagynak.

Jócskán volt idõ még naplementéig, de szinte szürkületi volt más a sötétség Kevélyeknek. 

10-es útnál ért be minket Lúdtalp. Azt gondoltam, még a téglagyár elõtt megelõz, de végül nem így lett. Lefelé a nyeregbõl elment egy srác mellettem, versenyezhettünk volna, de én inkább a Speróval való közös befutóra szavaztam, mert ez egy igazi közös munka volt!

 
 
SPACINCE SZÁZASTúra éve: 20102010.08.23 15:35:18

 Ispácai Százas (POCHOD SPCH - SPACINCE SZÁZAS)


 


Miután véget ért a nyári kerékpártúra és kitáboroztam magam, ideje volt, hogy visszatérjek a teljesítménytúrák világába. Bemelegítésre Ispácai százas éppen megfelelõnek tûnt. Szlovákiában még nem voltam TT-n, a környéken sem jártam, a társaság pedig Bálint személyében adott volt.

Csomagszállítás nincs, ezért a rajt környékét autóval közelítettük meg Gyõrbõl, péntek esti indulással. Nagyszombat (Trnava) mellett, a kukoricaföld szélén sátraztunk, majd szombat hajnalban autónkat a város vasútállomása elõtt hagyva vonattal utazunk Vágúlyhelyig (Nové Mesto nad Váhom). Szép új vagonban foglaltunk helyet a vezetéktõl ágyazatig felújított vonalon. Igazán kellemes volt így a tömegközlekedés, bár komfortérzetünket a közben elfogyasztott reggeli is befolyásolhatta. Újhelyen a zajló pályaépítési munkálatok miatt vonatpótló autóbuszra váltottunk. A várható utasok létszámát nem darabban, hanem köbméterben adhatták meg a vállalkozónak, így õ kb. 72 m3 utas befogadására alkalmas régi Karosa autóbuszt állított szolgálatba. Végül mindnyájan felfértünk, de nem sokon múlott. Utunk Melcsiscig (Mel?ice) tartott, ahol is a jármû tartalmának jelentõs része kiáramlott és nagy lendülettel átmászott a közte és az állomásépület között veszteglõ põrekocsikon. Ennek az éppen arra járó gyorsvonat mozdonyvezetõje nem tudott õszintén örülni, de a vad kürtölésen kívül más nem történt. Az állomásépület túloldalán már várt minket a rendezõség ingyenes(!) nevezési díjjal, színes(!) itinerrel, és slivovicával. Tartalmas reggelinknek köszönhetõen az égetett szesz nem tett károkat mozgáskoordinációs és tájékozódási képességünkben. A szervezõk autójának tetején még megcsodáltuk a Super Dialkoplaz sorozatot teljesítõk jutalmát, a névre festett, népi motívumokkal díszített tányért. Tetszetõs darab érdemes érte öt százast teljesíteni Szlovákiában.

Hét óra tájékán útnak indultunk, és mindjárt az elsõ elágazásban tanúi lehettünk a résztvevõk laza útvonal követési technikáját. Mi a boltban megejtett vízvételezést követõen mentünk a kéken, mely hamar elhagyva a falut, nekivágott a lankáknak. A csapadékos tavasz és nyár nyomán a kaszálók, és rétek még mindig üdék voltak, mintha csak június elejét írnánk, pedig már az augusztusnak is lassan vége. A közelgõ õszt egyedül a friss párás hajnal, és az út szélén rendszertelenül felbukkanó szilvafák, szederfák, sombokrok ízletes termései vetítették elõre. Elõbbi jó fényképtémát, utóbbi kellemes teltségérzetet biztosított. Néhány kilométer után a Cseh-Szlovák határig elbúcsúztunk a napfénytõl és a termésektõl, bevettük magunkat a hol gyertyános-bükkösbõl, hol lucfenyõbõl álló erdõségbe. Kykulánál felértük a 6-900m között hullámzó gerincre, és az ott haladó piros sávra. A vendéglõnél elhelyezett elsõ ellenõrzõ pontig újra a réteké volt a fõszerep. A ponton kaptunk egy kis kóstolót kalácsból, és ismét égetett szesz fogyasztására szólítottak fel minket. Szerencsére ez sem tett kárt bennünk, gond nélkül kanyarodtunk rá a zöld sávra.

A rendezõnk ránk bízták, hogy a zöldön (a határsávot többször érintve) rövidebb úton a jó kilátást adó Nagy-Lopeniken (911m) át megyünk-e a Nagy-Javorinára, vagy maradunk a piroson, és valamivel többet sétálunk kevesebb szintet leküzdve. Mi az elõbbi mellett döntöttünk, szerintem helyesen. Környezetükben többen is a mi véleményünket osztották. Átballagtunk egy igazi nyereg formájú nyergen, majd egy erõsebb emelkedõ végén már ott is voltunk a Fehér-Kárpátok második legmagasabb (911m), kilátóval koronázott csúcsán. A kellemes nyári idõnek köszönhetõen sok volt a kiránduló és a kerékpáros is. Rövid nézelõdést követõen Bálint nagymamájának süteményét majszolva ereszkedtünk alá a völgybe.

A következõ dombtetõrõl jól látszott már a nagy-Javorina adótornyával, és nemsokára ott is szuszogtunk az oldalában. Egész meredek volt az emelkedõ, tábla szerint 4km-en kb. 500m szint várt ránk, na meg a turistaháznál a második ellenõrzõpont. Kihasználva a turistaházat Kofolaszünetet tartottunk egy rémes hangú arapapagáj társaságában.

Visszacsatlakoztunk a piros sávba, és innentõl kezdve nem is tértünk le róla. Utunk csendesen hullámzott a gerincen, együtt a határsávval egészen Ómiaváig (Stará Myjava). Rövid aszfaltozással átvágtunk Miavába (Myjava) a harmadik ellenõrzõ pontra. 56 km-nél jártunk, és délután 4 lehetett. A pontõrök igen lelkesek voltak, kétszer is innunk kellet a slivovicából. A további pálinkaadagok elkerülése végett gyors továbbállás mellett döntöttünk.

A hivatalos útvonal ismét kétfelé ágazott Berezóig (Brezová pod Bradlom), lehetett menni a piroson több szinttel és látnivalóval hosszabb úton, vagy az aszfalton. Mi a piroson maradva élveztük a vidéki tájat, és a délutáni fényeket. Felmásztunk a Bradló nyergébe, és ha már itt voltunk tettünk egyrövid kitérõt a Stefanik tábornok emlékmûig. A tájat szemlélve csemegéztünk kicsit, s leereszkedtünk a Nagyszombati százas célját adó faluba, ahol utcai fesztivál zajlott.

Vizünk fogytán volt, az egyik kapualjban beszélgetõ idõs nénikhez fordultunk segítségért. A víz mellé még finom házi almás-pitét is kaptunk. Az utolsó fényeket kihasználva felmásztunk a nyeregre, és elõvettük lámpáinkat. Beértünk egy sporttársat is, de õ a piros helyett alternatív úton folytatta, így ketten ballagtunk tovább Jókõ (Dobrá Voda) vára felé. Kicsit hosszúnak tûnt az út, pedig nem lazsáltunk. Önszorgalomból kisétáltunk, a telihold fényében impozáns látványt nyújtó romokhoz.

Lent a faluban volt az utolsó pont (82km) a zenés-táncos mulattsággal ellátott kocsmában. A szlovák Bódi Gusztáv teljes hangerõvel szórakoztatta közönségét. Szórakozók és túrázók vegyesen ültünk, de szemre (orra?) jól elkülöníthetõen. Mindenki kivolt már, ki a szesztõl, ki a kilométerektõl. Mi újabb kofolaszünetet rendeltünk el mentális felkészülésképp a hátralévõ 22km aszfaltra, közben hallgattuk a többi túrázó részérõl elhangzott gyanús autobusová, és cestovný porjadok szót gyakran tartalmazó mondatokat.

A kofola sem tudta megszépíteni a ránk váró terrort, a táv pedig csak mozgással rövidül, így kénytelen-kelletlen nekiláttunk. 11 felé járt a tiszta teliholdas idõ, csak akkor kapcsoltunk lámpát, ha autó jött. Kb. 8 kilométerenként pihenõt utaltunk ki, mert az agy és a talp ennyi idõközönként még aktív gumicukorral történõ kezelés ellenére is eljut tûrõképességének határára. A táj menet közben alaposan megváltozott, a dombok közül kiértünk a síkra, az erdõket, és réteket szántók váltották fel, és megjelent a láthatáron a nem is oly távoli Bohunicei atomerõmû hûtõtornyai. Menet közben két résztvevõt hagytunk le, akik közül az egyik már igen nehezen járt, a végén pedig minket hagytak le jópáran. Nekünk csak az elsõ buszok egyikének elérése volt a cél, így nem versenyeztünk, 3-ra így is elértük az Ispácai közösségi házat, melyben a cél üzemelt. Bent gratuláció, oklevél, kávé, sör (nekem nem, mert vezettem), és egy jó tányér meleg gulyásleves várta már kissé megfáradt gazdáit.

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20102010.04.26 16:08:19

 Jól aludtam Sirokon, bár a csütörtöki elméretezett edzésem még érzem. Külön nem pihentem rá a versenyre, meglátjuk hogy megy így.

Rajt után gyorsan letudjuk az aszfaltot, és kezdõdik a hegymászás. Hamar eltûnik az élboly, és kialakul Kékesig egy laza szövetben haladó társaság. Elõttem 50-100 méteres távolságban van egy fehér pólós versenyzõ mögöttem Repi tartja a lépést. Combjaim nem túl acélosak, de azért haladok. Oroszlán-vár kb. 1:10. Markazi-kapunál az eléhezés tünetei jelentkeznek, betalicskázok egy mûzliszeletet, és helyreáll a rend. Kékes alatt Medvegyuék települtek ki családostól szurkolni.

Kékes kb. 2:15. Frissítek, és Repivel megyünk tovább. Már elindultak a rövidtávosok, de kivétel nélkül mindenki készségesen elenged. Köszönet érte! Sárga négyzeten csak leóvakodunk, innen Koppánnyal, és Nagy Istvánnal kerülgetjük jó darabig egymást.

Rudolftanyai frissítõnél bedobok 2 pohár vizet, de az nem tudja eldönteni, hogy merre menjen: fel, vagy le. Jön a hányingert, és némi gyengeség. Ejnye, ilyen nem volt régóta. Dehidratálok (bár nem érezem, hogy kellene), és a továbbiakban biztos, ami biztos mellõzöm az izóitalt. Ez segít.

Piszkés-tetõig elmúlik a gyengeség. Keresztesig lehet haladni, de ez inkább csak darálás, mint gördülés. A 6:20-6:30-at reálisabbnak érzem, mint a 6 órát.

Ágasvárra fölfelé találkozom Kékvirággal. A meredekebb részeken már belegyalogolok, megkapom az elsõ sárgalapot lovaglóizmeimtól.

Csögõ-patak menti enyhe lejtõn megmarad a lassúság érzése. Mátrakersztes kb. 4:40. Vedelés, és tovább. Az jut eszembe, hogy ha 5 perccel korábban érkezem, akkor lenne esélyem a 6 órára, de ebben az állapotban nem faragok a Múzslára fölfelé.

Nyikom-nyeregnél hagy el Future. Jó lenne vele menni, de ez nem az a nap. 5:30-al érintem meg a csúcskövet.

Mindent bedobva robogok a cél felé, lovaglóizmaim végleg beálltak. Beérem Nagy Istvánt, és a Diós-patakig együtt megyünk Ispi hátát figyelve. Kimászva a szekérútra István megzuhan. Gyorsan nõ köztünk a távolság. Nehezen megy a vége, 6:06-al vonszolom át testem a célkapun.

Mindent kiadtam magamból, ami ma bennem volt. Ha célversenyként készülök, akkor megy 6 órán belül, de nem szoktak célversenyeim lenni.

Utólag visszanéztem Olipapa részidõ segítségeit, és Kékesen, Keresztesen fillérre hoztam a végeredményhez tartozó idõt, egyedül a Kékes-Galya volt jobb, tehát sikerült egyenletesen futni nem csak érzésre.

Remek rendezvényen vehettem részt, köszönetem, és tiszteletem mindenkinek aki a szervezésben részt vett, továbbá köszönet Takáts Gyurinak az oda útért, és a szálláslehetõségért, és Kukucska Attiláéknak a hazaútért!

 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20102010.04.19 23:03:54

 IV. Béla Tf


 


Ismeretlen vidék, amirõl azt tudom, hogy javarész homokkõbõl áll. Egy hetes esõ, amirõl azt tudom, hogy sarat csinál. Következõ szombaton Mátrabérc, amirõl azt tudom, hogy ha nem adom meg a neki járó tiszteletet, eltapos.

Mi legyen így?

Útvonal és térkép böngészés futás elõtt, visszafogott tempó, a sár meg nem lényeg.

Puszta adatokat nézve elsõ gondolatom az, hogy ez egy Vértesi Terepmaraton erõsségû rendezvény, de a valóság kicsit árnyaltabb ennél. Az emelkedõk-lejtõk meredeksége, és eloszlása, illetve az utak minõsége miatt ez valamivel lassabb, de ne szaladjunk ennyire elõre:

Pontban kilenckor rajtolunk, és Danival egybõl az élre álunk. Rövidesen elhagyjuk a falu házait, és a hangulatos Gyepes-völgy aszfaltútját koptatjuk. Eleinte legelõk, majd bükkösök szegélyezik utunkat, néha egy-egy réttel megszakítva. 40 perc után elérem Remete-kutat, a völgy, és az aszfaltos szakasz végét. Egy meredekebb úton felmászunk a gerincre, és jobbra fordulva hullámzunk egy darabig a piros sávon. Néha rátérünk az itt kanyargó dózerútra, de fõként kevésbé kijárt ösvényeken haladunk. Palinapusztára lefelé találkozom elõször sárral, de nem vészes, homoktalaj gyorsan szikkad.

Finom házi sütemények várnak a ponton, aminek nem lehet ellenállni. Beszélgetek kicsit a fõszervezõvel, és SZLA-val, hamarosan befut Dani is. Együtt vágunk neki a sárga emelkedõjének, de én gyorsabb vagyok, és újra magamra maradok. Visszatérünk a gerincre egészen a Tálas-Bükkig. Ez a legszebb szakasza a túrának: meleg tavaszi napsütés, kilátás a Karancs-Medvesre, és helyenként lábnyom szélességû gerinc.

A csúcson pontra figyelmeztetõ tábla van, de õrrel nem találkozom. Pár pillanatig tanakodunk Bálintékkal, Dani épp befut, mikor föltûnik Joe.

Villám szakasz Szalajkaházig, a völgyben futó útig meredeken, majd finoman lejtõ úttal. A régi kéken ismét feltûnik a sár, de mértéke ingerküszöböm nem éri el.

A pontnál áttérünk a patak bal partjára, a kék új nyomvonalára. Idõnként rápillantok patak túlpartjára, hogy ki jön utánam, de nem látok senkit.

Érzem, hogy kicsit elszomjaztam, de nem merek túl sokat inni a táskámban lapulóból. Elfelejtettem berakni az izóporomat a táskámba, így más nem lévén nálam, egy Ca és egy Mg pezsgõtablettát dobtam a vízbe. Korábbi tapasztalataim szerint hosszú távon ez nem tesz jót gyomromnak. A széldzsekit azért levehettem volna, de már mindegy, szûk húszas van hátra.

Hirtelen letérünk a dózerrõl, és egy kevéssé járt meredek ösvényen átvágunk a Vaskapu nyergén. Azt hittem, hogy ez már az Ökör-hegy lesz, de az még kicsit odébb van, elõbb Vállóspuszta jön.

Kihasználva a frissítõpontot bedobok 3 pohár üccsit, és egy kis kenyeret. Így mindjárt más. Most már tényleg jöhet az Ökör-hegy meredélye. Visszaesik az átlagtempóm, ami eddig stabil 12 volt. Erõs emelkedõ után nagyjából szintben haladó úton közelítjük meg a csúcsot. Harmadszorra is elhagyok több rövidtávost, majd fölkaptatok a csúcsra. Az erdõirtást követõen jó kilátás nyílik a környezõ tájra.

Gyakorlatilag már csak lejtõ van a célig, meg 10 km, de nem akarom nyomni neki, meg a völgy kissé saras útja sem támogatná az ötletet, így kényelmesen tempóban érkezem Körtvölgye forráshoz. Iszok kólát, meg forrásvizet, aztán fogyjon a maradék táv. Megvannak a szalagok, Borsodnádasdon is, gondolkozás nélkül vágok át, a fõút keresztezésénél még polgárõrök is segítenek.

Járdánháza szélén a IV. Béla emlékmûnél népes asszonysereg fogad, tócsnival kínálnak, mire én megígérem, hogy célba érés után visszajövök kóstolóért. Végül erre nem kerül sor, mert az iskolába is bõven jut a csemegékbõl. A faluban még versenyt futok két helybéli sráccal, aztán 4:15-el érek célba. Nem egy eget rengetõ idõ, de a talán a Mátra sem nyújtja be a számlát kamatostul.

Jól éreztem magam eddig is, de most jön a kulináris rész :) Mindenféle finomság vár minket a célban! A tócsniból figyelemre méltó mennyiséget fogyasztok, bár Dani nyomába nem érhetek :)

Igazi tavaszi hangulat az erdõben, jó szervezés, jó szalagozás, és különbusz Pestrõl, ami pofon egyszerûvé tette logisztikámat.

Köszönöm!

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20102010.04.06 12:03:22

 Tojás40


 


Szombati Teleki 50 után a vasárnapot henyéléssel és evéssel eltöltve, jöhetett a hétfõi locsoláspótló kocogás.

Danival társulva futunk, neki több van a futómûvében, igaz csak részben futva, de az ilyen nem múlik el nyomtalanul.

Ahogy tavaly, úgy idén is pontban 9-kor vágunk neki, csak nem olyan szép napsütéses melegben. Terv nincs. Vagy mégis? Jó lenne a max. 4 óra, de ez olyan elméleti dolog, a jelszó: lazán, semmi legénykedés.

A lépcsõkön fölfelé nem túl fickós a lábam, még van egy kis macskásság a combokban, meg a húsvéti evészet is nagyobb volt a szükségesnél. Széchenyi emlékig tavalyi idõ+1  perc. Ez így jó is, meg kell adni a tiszteletet a hegynek és testnek, mert azok csak késõbb jutalmaznak, vagy büntetnek kinek-kinek érdemei szerint.

Normafáig sík a terep, onnan pedig gyakorlatilag Apáthy-szikláig lejt. Disznófõ-forráshoz a tavalyival azonos idõben érkezünk. Dani elkerülendõ a késõbbi szenvedést, minden ponton frissít. Én –bár van nálam ellátmány- csak az út közben kapott dolgokra hagyatkozom. Tündér szikla és Libegõ között szétjárt az út, viszont pazar kilátás nyílik a párába burkolódzó hegyekre. Hamarosan elered az esõ, elõször csak finoman, majd egyre erõsebben. Idén is csokitojás jár a volt kempingnél, méretes, és jóízû. Energiapótlásra pont jó.

Apáthy-szikla, és az Árpád-kilátó emelkedõje következik gyors egymásutánban, de gyõzzük erõvel, nem kell belegyalogolni. Az etetõponton válunk szét elõször, én röfögök kicsit a zsíros-kenyerek fölött, Dani megy tovább. 5 percet kajálok aztán jöhet a HHH mérsékelt emelkedõje. Guckler-sétányon már újra együtt kocogunk, de valószínû Daninak holtpontja lesz. Ennyi kilométerrel a lábban nincs mit csodálkozni, most jön ki a vasárnapi regenerálódásom elõnye.  Virágos-nyereg utáni a rövid emelkedõn szakadunk szét végleg, de azt tagadom, hogy tempót váltottam volna :)

Solymár feletti mezõig kellemes az erdei ösvény. Elhagyok egy szemüveges neonzöld kabátos kollégát, aki Szarkavárig beáll mögém. Beszámolója alapján õ lehet Piedcat. Szarkavár melletti lejtõ nem egy kéjutazás, leginkább azért nem, mert oldalirányban lejt a sáros-agyagos út. Tûrhetõ sebességben lehet azért haladni.

Kocsmában csak pecsételek, és agyõ. Nem tévedek el, így 2:52-vel érek Zsíros-hegyre. Finom sütivel kedveskednek a pontõrök, amit nagyon köszönök! 9,2 kili van hátra, ha nincs nagy trutyi, akkor esélyes a tavalyi 3:49, de nem erõltetem a PB-t.

A kõkereszt után jobb az út, mint vártam. Anna vadászház elõtti emelkedõ könnyû, tartom az elõnyöm, egyedül Telki fölötti rét sara lassít, de még nincs szétjárva. Kerítés után ereszkedés az aszfalton, fel az utolsó púpra, és végül 3:42-vel célba érek.

Az, hogy eláztam, az enyhe kifejezés, de a csomagszállításnak köszönhetõen, van száraz ruhám, komfortosan várhatok bátyámékra. Dani hamarosan betoppan, remekül tartotta magát, 3:56 a vége. Ilyen idõben, ennyi km-el lábában, le a kalappal elõtte!

Ahogy Teleki 50-en, úgy itt is kizárólag a futás élvezetén volt a hangsúly, a többi hab a tortán. Meglepõdtem a PB-n, mert az idõjárás nem volt partner benne, és nem volt cél. Biztos, hogy tudnék ennél jobb idõt is, vicsorogva, de az nem én vagyok. Úgy tûnik a megoldás kulcsa nálam az alapos munka, és a sok kicsi lépés elõre. Így lehet az, hogy 5 éve még 90 kg felett voltam és egy jóllakott napközisre hasonlítottam, most 68 vagyok és mindennél jobban élvezem a kocogást terepen. A cél marad: öröm lelni a mozgásban, és a természetben.


Köszönöm a szervezõk elmúlt évekhez hasonló színvonalas munkáját! 

 
 
TelekiTúra éve: 20102010.04.04 12:02:04

 Teleki 50


 


Érdekes kérdés a túra elõtt, hogy két fejreállás után mi következik: egy újabb K.O, vagy egyszer végre sikerül vér, halál, szenvedés nélkül beérni?

Egy héttel a Vértesi Terepmaraton után nem akartam keménykedni, meg hétfõn be van tervezve egy Tojás 40.

Vácon tömve van a fél hetes vonat turistával. Találkozom Ráspollyal, így hamar Drégelypalánkra érünk. 

A korábbi évek szokásának megfelelõen kényelmesen félrevonulok tollászkodni 9-ig. Itt van Takács Gyuri is, akivel együtt fogunk futni. Épp akkor indulunk, amikor a következõ vonat befut, még intek Makinak, aztán illa berek a piros sávból lett piros kereszten. A napsütés ellenére hûvösnek érzõdik a levegõ, de az elsõ 2 kili a síkon már csak ilyen. A Schaffer kúttól az emelkedõ majd gondoskodik a megfelelõ temperálásról.

Az elmúlt két alkalommal ott szúrtam el a dolgot, hogy megnyomtam az elsõ felét a túrának (ami szintesebb), és Kisinóc után már csak szenvedtem. Most visszafogom magam, nem kell a balhé. Inkább gyönyörködöm a nyíló odvas keltikék látványában, és mélyen magamba szippantom édeskés illatukat. Még csak meg sem izzad a fejem, úgy érek a várba. Ránézek az órára, fillérre annyi, mint tavaly, 25 perc. Hümm…

Kis nézelõdés, és irány Pénzásás. Valahol a szakasz felénél vesztjük el egymást Gyurival. A célban találkozunk legközelebb.

Csánki kertig rengeteg embert elõzök meg és köszönöm meg nekik, hogy elengedtek. Találkozom Jakus Bélával, és Tincáékkal, aztán hamarosan a ponton pecsételek idõm talán 1-2 perccel jobb, mint tavaly.

Újabb szép kilátás a Hegyhát gerincérõl a Magas-Börzsönyre.

Királyházán Vagdalthús pecsétel, Bubuék, és Joey frissülnek, Daniék épp indulnak. Kényelmesre veszem a figurát, elnyammogom a csokit, iszok rá kellemesen meleg teát, közben beszélgetek kicsit. 5-10 percet lebzselek.

Ideje nekiállni az emelkedõnek, Apró lépésekkel megfutom végig a Nagy-Mánát, közben találkozom SzLA-ékkal. Érezhetõen hûl a levegõ, elkél a széldzseki. Idén a hófoltok elmaradnak, a hóvirágok viszont élnek, és virulnak. Magam sem akarom elhinni, hogy a Magosfán nem érezni savasodást a csülkökben. Csóvi déli lejtõje alig sáros, könnyû a haladás, 2:30-nál pecsételek NHH-n. Jöhet az Inóci-vágás, de csak okosan, mert ahogy a királyházi, úgy ez a lejtõ is elég göcsörtös.

Kisinóc kerek három óra. Húsz perc javulás tavaly óta. Ennek örömére negyed órát frissülök a ponton. Van só, ami külön öröm, gomolyás kenyérrel jól csúszik, öblítésnek limonádét küldök. Még egy kicsit beszélgetek, aztán indíts, vár a kóspallagi kálvária, s róla a szép a kilátás a medencére. Tavalyhoz hasonlóan hétágra süt a nap, de nincs nagyon meleg, és a hûtésbe egy kis szellõ is besegít. Pusztatoronyig csak egy úttévesztés utáni dzsinzsaharc érdemel említést.

Ellenõrzés után rendben megyek tovább a piroson, de aztán valahol félremegyek. A jel a patak túlpartján halad, nekem viszont egy vadkerítés állja utam. 500m után végre van egy rés a pajzson, aztán víz a cipõben. Mindegy, majd hût. Törökmezõ elõtt találkozom Vajonmerrével.

Idén a turistaházhoz költözött a pont, és kenyér helyett almát kapunk.

A kéken tavaly óta alaposan megváltozott a táj arculata. Több helyen kivágták az erdõt. Egyszer elvétem az utat, tán 500 m többletet adva a túrához. A régi irtás emelkedõjét csak részben futom meg, ahogy a Hegyestetõt is. Már nem pörög úgy a lábam, mint az elején. Út közben találkozom Nagy Attilával. 5:00-nál vagyok fönt, kicsit szétnézek, aztán irány Zebegény. Cseppnyi szintemelkedés, és sok lejtõ van már csak. Kényelmesen ereszkedve, 5:19-el érek célba, kicsivel a rendezõk elõtt.

Végre sikerült úgy végigmenni, hogy élveztem a teljesítést, és nem kellett vonszolni a beleimet a végére. Szeretek ide járni, úgy érzem a rendezõk odafigyelnek a túrával kapcsolatos észrevételekre. Köszönöm a lehetõséget, gratulálok a teljesítõknek!

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20102010.03.29 16:32:21

 VTM


 


Március eleji lerobbanásom óta folyamatosan javulnak az eredményeim, és a közérzetem, így kíváncsian bár kétségek közt vártam a vasárnapot.

Kétségeim voltak, mert nem fekszenek a pörgõs nem túl technikás terepek. Nehéz dió lesz a tavalyi 4 óra tartása, kismértékû (5-10perces) javítása.

Reggel kissé hûvösebb az idõ az elmúlt napokhoz képest, de ez nekem nem baj, a hirtelen beköszöntõ tavaszi melegben jó eséllyel állok fejre. Úgy döntök, hogy kipróbálom a zsák nélküli futást, a dzsekim zsebébe mindössze egy müzliszeletet rejtek.

10 perces csúszással indulunk neki a kissé szembeszeles aszfaltnak. Balázs, és Gergõ egyenletes tempóban távolodnak néhány emberrel a nyomukban. Én mindig lassan kezdek, idõ kell a bemelegedéshez. A falu végétõl lassan aztán beérem legtöbbjüket. Az erdõben elhagyom Kabócát is, bíztatjuk egymást, és hamarosan itt van Körtvélyes emelkedõje. Türhetõen megy az emelkedõ.

A torony letérõje jó alkalom a mezõnyben elfoglalt pozíciónk felmérésére. Balázs, és Gergõ vágtázik az élen. Én még nem kelhetek versenyre velük, de egyébként is magamat kell legyõznöm.

Innen egy Ultrabalatonos felsõben futó sráccal kezdjük el kerülgetni egymást úgy Várgesztesig. Az emelkedõ, és a keréknyomos-sáros részek nekem jobban mennek, a jól futható sík részeken viszont mindig beér.

Kék kereszten sikerül továbbmenni a hegyen, és csak a dózerúton kanyarodunk le a Csákányosi pont felé. Ide jó lett volna valamilyen plusz jelzés a kanyarba. Mária-szakadékban, nem kell belegyalogolni, ez mindenképp elõrelépés tavalyhoz képest.

Már úgy tûnt, hogy beáll a mezõny, amikor is a vár elõtt lépteket hallok a hátam mögül. Hátranézek, és meglátom a két éllovast, akik szintén továbbmentek a kék kereszt letérésén, csak jobban. A meredeken gyorsan elhagynak, én az ilyen morzsalékos lejtõn egyébként is gyáva vagyok. Lent látom, ahogy Gergõ gyaloglásra vált, amit nem értek. A következõ pillanatban csatolja le a kulacstartó övét és ledobja az út mellé. Már látom, hogy sántít is. Nagyon sajnáltam, mert láthatóan élvezte a futást, és könnyedén haladt… Mielõbbi gyógyulást!

A pont után Balázs hátát még követem egy darabig, csak lassan távolodik.

Megyek a magam tempójában, a korábban említett sráccal, akitõl Várgesztes elõtt lépek el. Még a Zsigmond-kõ elõtt volt egy trükkösebb éles balkanyar, ami a farakások miatt benézhetõ volt.

Jó a frissítõpontok kiosztása, nem hiányzik menet közben az ivás sem, a falubéli ponton felajánlott palackot sem fogadom el.

A sárga sávon megállapítom ismét, hogy a talaj nedvességtartalma pont megfelelõ. Nem süllyedek el a homokban, de nem is leszek sáros. Gyorsan elérem az emlékmûvet.

Tavaly némi gondot okozott a zöld sáv és zöld kereszt elágazása, idén viszont szépen megújult ez a szakasz is, és irányítótáblák is elhelyezésre kerültek. A combjaim már kissé fáradnak az emelkedõn. 2:55 körül érem el Kapberek-pusztát.

Arra nem emlékszem, hogy innen idõben mennyi kellett tavaly a célig, csak azt tudom, hogy lehet döngetni. Igyekszem is felpörögni, de nem érzem elég gyorsnak magam. Hallgató-völgy elõtt ismét lépéseket hallok, hátranézek, és meglátom Szabó Gábort, aki nagyon lazán nyomja. Kérdezi, hogy hányan vannak elõttem, és mennyivel. Arra tippelek, hogy Balázs kb. 10 percre lehet tõlem, így úgy dönt, hogy marad. Beszélgetünk pár mondatot, és sikerül mellette egy kissé feltornászni a sebességem is. Lupushoz pár másodperccel elõbb ér be, de még itt van Balázs is. 3:42 a vége ami Gergõ balszerencséje miatt ma a harmadik helyre elég.

Sikerült tavalyi eredményemen 18 percet javítani, aminek örülök, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy bátyám elsõ terepfutásos próbálkozását mindjárt siker koronázta, és a hét eleji betegsége ellenére 5:17-el ért be!


Úgy gondolom jót tett a versenynek az idõpont módosítás, a Margita-Téli Mátra, és a Mátrabérc közötti nagy volt az ûr. Köszönöm Lupusnak, Csanyának, és az összes szervezésben résztvevõnek ezt a remek napot! 

 
 
Dél-Börzsönyi kilátásokTúra éve: 20102010.03.14 22:17:53

 Dél-Börzsönyi Kilátások 40


 


Múlt héten még úgy terveztem, hogy Népek Tavaszán indulok, de aztán mégis a Börzsöny mellett döntöttem. 

Kissé borult és szeles az idõ, de messze jobb, mint múlt vasárnap Göcsejbe. Ott a jeges szélben képtelen voltam kifûteni magam, és már 25 után már csak két bot lógott ki a derekamból. Na aznap onnantól akaraterõ megacélozása volt a program.

Gyors, és gördülékeny nevezés, félrevonulok tollászkodni, aztán 8:45-kor útnak indulok. Mindjárt az elején kapunk egy szép zsíros szeletet az egyébként sem szûkmarkúan mért szintemelkedésbõl. Ennek ellenére tök jól az egész, 50 méter kivételével megfutok mindent.

Kimegyek minden kilátópontra, és ismerõsöknél le-lelassítok pát perc beszélgetés erejéig, ennek ellenére Hegyestetõig 9-es az átlagom.

Feldob, hogy az elmúlt 1-2 hét kínlódása után újra élvezem a futást. Menne gyorsabban is, de olyan jó most így, ne rontsuk el.

Ahogy telik az idõ, úgy enged föl a fagy a felsõ talajrétegben. Elõször Kövesmezõ után tûnik fel haladást akadályozó mértékû sár. Király-kútnál annyira a lábam alá figyelek, hogy Droidék úgy köszönnek rám, amikor elközlekedem mellettük. Lent a Gerendás büfénél Moiwáék csapata jön szembe. Kényelmesen pecsételek a ponton, elfogyasztom kicsi félszeletnyi zsíros-kenyerem, és teám. Ez minden amit a túra alatt eszek egyébként csak folyadék kell. Papírról visszanézve a Só-hegyen át egy szintesebb 3km jön, de az apróbb lépések módszere meghálálja magát. Szent-Gál földnél néhány futót pillantok meg, ahogy átvágnak a réten. Váltok még pár mondatot Rózsa kunyhói pontõrökkel, aztán a Gál-hegynél befogom a laza csoportban haladó társaságot. Õk lehettek Nedusék.

A terep egyéb iránt nem a legjobb, de a LeFaGySz után ez fel sem tûnik de Kismaros elõtti lejtõn konkrétan féltek a mély csúszós trutyiban. A legrosszabb részt megúsztam esés nélkül, aztán a baj elmúltával felborulok egy kiálló gyökérben :) Legalább puhára estem. Morgó vMh-nál be5öltök egy pohár kólát és nekivágok a sárga sávnak (Csömöle-völgy). A sár, és a csúszás innentõl Zebegény aszfaltjáig hû társaimmá válnak. A patakvölgyben extraképp még kissé nehezen is járható, a bedõlt fáktól, és a kövektõl, de aki terepfutni megy az ne panaszkodjon kérem. Találkozom Ráspollyal, lelassítok és beszélgetünk a piros keresztig. A réten elterülõ tócsák között dobok egy hasast, de csak a hangulat kedvéért :) Elbüszkélkedem a múlt héten avatott vadi új cipõmmel, de Dani nem tudja megcsodálni, nincs egy alkatrésze sem, amit ne borítana sár :)

Jön a jelzésváltás, és lépek tovább. Hamarosan Pusztatorony aljában vagyok. Kevés hódara hullik a miheztartás végett. Fel a ponthoz nincs gond, nade lefelé! Lehet csúszósabb dolog a szappanos halnál egy vödör takonyban! Békás-réten találkozom Nagy Atilláékkal, majd egy szolidabb szakasz után a Törökmezei pontõröket köszöntöm. A zsákmányolt naranccsal indulok a végjátékra. 10-es átlag már csak hipertér ugrással lehetne meg a sok beszélgetés után, de nem érdekel így kerek ez a nap. Zebegényig a favágók, jobban mondva a nyomuk szeretné próbára tenné a béketûrésem, de inkább kihasználom a gyakorlási lehetõséget. Végtére is 4:20-as idõvel kolbászolok be az iskolához. 

Döntésem helyesnek bizonyult, rettentõ jól éreztem ma magam. Kedves pontõrök, jó útvonalvezetés, kiváló szalagozás, ellátás. Bekerült a túra a kedvencek mappámba. Köszönöm a szervezõk munkáját! 

 
 
LeFaGySzTúra éve: 20102010.03.02 17:47:20

 LeFaGySz 58 Zemplén


 Péntek:


 Indulás az utlosó IC-vel . 0 perces átszállás az utolsó buszra Újhelyen, de Borsod Volán megvár. Esõ, hó, sár, zúgó patak, Pusztafalu. Helykeresés, hõség az emeletes ágy tetején.


 


Szombat:


 Reggel a tornácról majdnem látszik a közeli Bába-hegy, és esik. Olyan sûrûszemû áztatósan. Bálinttal megegyezünk, hogy ez a nap a küzdésrõl fog szólni, nem az élvezetrõl, bár kinek hogy :) Eszembe jut egy régi burgenlandi kirándulás, amikor a kocsira várva álltunk az esõben. Jött a sofõr mosolyogva, „Az idõ nekünk kedvez!” felkiáltással. Azon hétvégén végig szakadt :) Igen! Ez lesz a mai napi jelmondat!


 Reggeli rutin után 7:30-kor táska nélkül két biztonsági csokival a zsebembe indulok a bemelegítõ körre. Egészen az aszfalt végéig száraz maradt a zoknim (300m) utána jön 57 kilométer hûtõfürdõ. A Hupcsér-kút környéki patakátkelésig csak a szántóföld melletti szekérút gázosabb, egyébként lehet haladni.


 Tetszenek a szúróbélyegzõs-bólyás pontok. Az adatlap egyszerû, pont a kellõ mennyiségû információt tartalmazza. Lehetne ezeket alkalmazni más túrákon is, kímélve a pontõröket.


 Lipovecen rámosolygok a határkõre, melynek tövében próbáltam összeszedni magam Kazinczyn. Ami emelkedõnek hosszú és kimerítõ, az most csak egy ártatlan lejtõ. Még csak nem is igazán meredek. Megadom a kellõ tiszteletet az árkoknak, és óvatos vagyok, így sikerül elkerülni a cipõöblítést. A határsáv egyik törésében feltûnik a Tolvaj-hegy nyiladékával, rajta apró fekete pontokkal. Még egy kis tekergés, és már én is ott  vagyok a lábánál. A széttaposott havas-földes-avaros katyvasz középsõ rész helyett kihúzódom a nyiladék szélére, de így sem egyszerû.


 Jöhet a jutalomereszkedés Pusztafaluba. Kellemesen lejt a piros háromszög, ami jól is járható, mindjárt az Öreg Bencében pecsételek. Jaat szól, hogy nem kell fölmenni a várba, mert lefagytak a lépcsõk. Egy órával késõbb zár a cél, és még rövidebb is a táv? Ez kérem így luxustúra:)


 Le a polármellényt, föl a hátizsák, indulás. Rushboy épp beér, mikor olajra lépek. A faluban találkozom Fridmannal, nemsokára Bálint-Tinca féle csoportot is utolérem, majd Álmost. Akkor ez már a mezõny eleje lesz. Füzéren kicsit bizonytalankodom a pontot illetõen, de hamar megvan. Élvezem a hollóházi aszfaltot, a porcelángyár utáni meredek emelkedõt is megfutom végig.


 A Pányoki kútnál találkozom tavalyi LeFaGySz-os túratársaimmal, Végh Attilával, és Molnár Petivel. Váltunk néhány szót, és Peti jön velem tovább. Beszélgetve gyorsan telik a táv, meg jól jönnek az emlékek is.


Szurok-hegyen nem csak a szél kellemetlen, hanem a lejtõ is. Megint félek…


 Eszkárosi átkelõ elõtt nem emlékeztem, hogy van patak. De nemcsak hogy telepítésre került, hanem átugorhatatlan méretû is. 20 méterrel feljebb fekszik egy kõ a közepén, amin alig bukik át a víz, itt nagy gáz kis szerencse alapon átjutok. Petinek csak a nagy gáz van meg, térd alatt alvázat mos.


 Drahosi rét 2 éve Rákóczin nagyon megfogott szépségével. Most inkább a vizes hóval. A végében vár ránk 3 újabb patakugrás a Nemzetközi Zergeképzõ Intézet ajánlásával. Ahogy haladunk fölfelé, a talaj fokozatosan megfagy, és az esõ is átvált hóba. Találkozom a szlovák zölddel, Kazinczys eltévedéseim egyik emlékezetes pontjával. Milicig egyre nehezebb a terep, jobbára csak gyalogolunk a tömör hóban, utána viszont lehet kocogni Füzérig. Jól esik a déli oldal szélárnyéka. Meglep, hogy több túrázóval is találkozunk. Vaskapuig jó tempóban lehet araszolni. Bizonyosan beérünk világosban, de az Északi Zöld nehezebb mint a Milictõl nyugatra. Pecsét, jöhet a lejtõ tulajdonképp a célig.


 A felsõ meredek részen még nem árt az óvatosság, de 1-2 km után már lehet ereszteni. Peti szeretne 10 órán belüli idõt, ehhez a Senyánszki-rétrõl 10 perc alatt kell lejutnunk a célba. Sikerül.  Nekem 9:21 lett a vége.


 Kéjes örömmel szedem le magamról a vizes gúnyát, és zuhanyozok takarékosan a meleg vízben, majd legalább ekkora örömmel döntöm magamba a levest pár pohár tea kíséretében.


 Kaja után maradtam az ebédlõben, együtt örülni, és beszélgetni a célba érkezõkkel.


  


 Hogy a mátrai vagy a zemléni volt nehezebb? Nem tudom. Javarészt ismertem az útvonalat, és az nagy elõny, ha nincsenek illúzióid :) Tavaly jobban elfáradtam, de idén kedvezõtlenebbek voltak a körülmények. Kedvezõtlenebb? Inkább méltóbb, hiszen Szivatás :) Fölösleges is összehasonlítani a kettõt. Minden LeFaGySz más!


  


Köszönöm a szervezõk munkáját, és gratulálok a teljesítõknek!

 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20102010.02.14 12:31:59
Cupákos kis túra volt ez a Börzsöny Éjszakai. Az idõjárás méltó körülményeket biztosított a dögölj meg becenév erõsítéséhez, bár ez jobbára csak a hó mennyiségében mutatkozott meg, és a kissé kellemetlenül fújó hideg széllel a Csóvin. Bõven elég volt ez is, de sem köd, sem csapadéktevékenység, sem túl hideg nem jutott ki. Hét után indultam valamivel, remélve, hogy az elõttem járó mintegy száz ember letaposott nyomát minél tovább élvezhetem. Ez tulajdonképpen Csanya pontjáig jött össze aztán 7-8 ember volt már csak elõttem, így az ösvény igen szoliddá vált. A piros sávon volt elõször küzdõsebb a terep, de így utólag ez még szódával elment. Rakottyás-patak völgyében az ellenõrzõ ponttól a Pogányvár aljáig Maku Laci és Sétálósbácsi kivételével mindenkit begyûjtöttem, ami a nyomok tovább gyengülését vonta maga után, ráadásul valaki akkorákat lépett a piros háromszögön fölfelé, hogy helyenként spárgáznom kellett volna. Utólag kiderült korábban lefelé valaki erre jött, és Bálintéknak nem volt kedve új nyomot taposni a több helyen térdig, ritkán kicsit a fölé érõ hóban.
Néhány elvétett lépés utáni hóba letérdeléssel arrébb kikecmeregtem a zöldre, ami kellõen le volt taposva, kocogáshoz.
Csóványoson Fridmannék fagyoskodtak a huzatban, és nyitottak önkéntes frissítõpontot. Köszönöm nekik az ellátmányt, igen jól esett!
Továbbindulva nagyjából a Piros x leágazásig lehetett futni, aztán a lejtõért is meg kellett harcolni. A kék O alján viszont újra lehetett nyomulni.
A ponton rengeteg ismerõs látta el a szolgálatot. Beértem Bálintékat, s mivel már régen találkoztunk, és ez egy edzés, maradtam velük beszélgetni. Szépen letolt, vagy kijárt volt gyakorlatilag a Csóványosig az út, de csak a végén kocogtam.
Kõkorsótól már tartottam elõre. Nem egy gyakran járt fertálya a Börzsönynek. Törtem elõl a havat a lejtõn, közben feltûnt egy lámpafény a távolban. A fények tulajdonosa Athosz volt, Hamuháznál ért be minket. Nagy-Hideg-Hegyig négyesben baktattunk. Rosszabbra számítottam, de szerencsére csak az Aklok-rétjeig kellett taposni az összetöppedt tetejû havat, utána már volt nyom. Nem volt e miatt hiányérzetem :)
NHH turistaházba mindössze pecsétért ugrottunk be, és már olajra is léptünk Athosszal. Királyrétig már nincs nagy kaland, az út kijárt, a Taxí nyiladék le volt tolva, úgyhogy lehetett menni. Saját mérés szerint 9:31 lett a vége, de este 7 után indultam, szóval a hivatalos majd kiderül. Jó volt végre lefeszegetni a lábamról a jégcsimbókos cipõt, és kamáslit. Annyi jég gyûlt már rá a végére, hogy vagy a vádlim verte szét, vagy terpeszbe futottam.
Köszönöm a szervezõk munkáját, igazán remek rendezvényen vehettem rész!
 
 
túra éve: 2009
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092009.12.07 20:50:35
Bakonyi Mikulás 50 (46)

Nem jó ötlet egy kulináris nirvánába torkolló céges buli után futásra vetemedni, szombaton mégis megtettem.
Súlyom 2 kilóval több reggel a megszokottnál. Ez büntetni fog. Lehet könnyelmûség volt bemondani azt az öt órás célt múlt héten...
Érkezéskor Álmos fut szembe, rövidnadrágban. A látvány hatására térdkalácsaim sikítva menekülnek föl vesém mellé.
Igénytelen napom van: egy liter lötty a zsákba, meg egy úgysem veszem elõ csoki, placebónak. Energiapótlásnak lesz Cseszneken kenyér.8:15-ös indulásom idején már alig volt valaki a rajtban. Stílszerûen a piros fölsõt húztam föl e jeles napra, ha már mikulássapkám nincs.
Ahogy számítottam, zötyögõsen kezdõdik a futás, olyan, mint amikor nincs alapjárata egy autónak. Keresem a harmóniát, és ritmust a mozgásban, de csak pillanatokra tudom nyakon csípni. A szétcsúszottság ellenére ballagnak a kilométerek, elõzgetem az ismerõs, és kevésbé ismerõs arcokat. Ráspoly utánam kiált, hogy meglesz-e az öt óra, de én csak hümmögök. Érzésre állandóan a holtpont feneketlen szakadékának szélén táncolok.
Eboláékat, azaz a gyalogos mezõny elejét a 30-as, 40-es táv leágazásánál érem utol, innen már csak a futók, és pár gyors gyalogos, jön.
Kõpince-forrásnál teflonbevonatúak a levelek, össze-vissza csúszkálok. Droidék megjegyzik, hogy egész hamar ideértem. Na ja, mert anyukám azt mondta, hogy ebédre érjek haza :)
Zörög-tetõ fájdalommentes, végén találkozom Bálinttal. Õ kicsit gyorsít, én kicsit lassítok, váltunk pár szót, majd még a suttonyi aluljáró elõtt olajra, jobban mondva sárra lépek.
Úgy rémlik 1:50-el értem az etetõ pontra, de pontosat nem tudok mondani, mert az óra kijelzõjét stoppert indítás, után egybõl a pontos idõre állítottam, nem akarván látni szégyenteljes kóválygásom idejét. Elnyammogom a jussom, és kb. öt perc múlva indulok, neki az idõigényesebb második etapnak.
A Kõ-árok, -ahogy minden más is-, csak mérsékelten sáros. Haladok, de a vádlik, és a combok morognak (nem szoktak). Na jó, jöhet lassan a lerobbanás, nem lesz ebbõl 5 óra…
Mitulá’ bátinál dalolok, és elrakom szûkösebb idõre a szajrét.
Biztos lázam volt tavaly, hogy a Töbör-hegyre rövid meredek kaptató emlékét kaparom elõ agytekervényem poros zugaiból. Erre a „hegyre” észrevétlen fut föl az ember. Még a piros sáv elõtt elérem Attilát, váltunk pár szót, aztán megyek is. Gizi átjárót szépen rendbe rakták, fellépõk állnak ki a sziklából, és már a pontõrök is itt vannak. Nem volt egy acélos tempóm, az árokban, utána valamelyest javult. Gézaházánál meglepõdöm a 10 feletti átlagon. Nnna, ebbõl még lehet valami. Gesztenyésig huzatos fennsík, savasak virgácsokkal a menü. A ponttól szélárnyék, a lejtõ pedig kellemes talajú, lehet ereszteni. A Cuhánál látom, hogy alulértékeltem magam, bõven 5 órán belül lehetek még gyalog is. Mindenféle sprint, behalás és egyéb kín nélkül gõzmozdonyos idõvel (4:24) érek célba. Egész jó idõ, de helyén kell kezelni a dolgokat: a vártnál kisebb sárnak sokat köszönhetek. A fölös ballasztsúlytól vulkántúráig meg kell szabadulni. Itt lehetett alibizni, de a Börzsöny nem viccel.
Köszönöm a szervezést!
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20092009.11.01 19:15:01
Piros85 Terepfutó

Reggel egykedvûen HÉV-ezek Rómaifürdõre, aztán a megállóban tátva marad a szám. Rengeteg ember kavarog az állomásépület környékén. A tavalyi elsõ próbálkozáson 12-en indultunk. Passzív topik olvasóként a hozzászólásokból sejtettem, hogy idén többen leszünk, és jóval erõsebb is lesz a mezõny, de ennek kb. felére gondoltam. Ebolán látszott, hogy meg is van hatódva.

Az utóbbi idõben heti kilométerátlagom nem volt 130 km alatt (ez nálam sok), a héten is már megettem 60-at, nem tudtam felmérni, hogy a múlt szombati Via75 mennyit vett ki belõlem, és volt egy kis torokkaparásom. Tavaly sérüléssel 12:36-ot mentem. Azt már akkor, tudtam hogy ennél legalább 1-1,5 órával jobbra vagyok képes. A fentiek alapján 10 órás teljesítés esetén eufóriát helyeztem kilátásba.

9-kor rendben elrajtolt a társaság, kényelmes tempóban. Egy ideig a második sorban baktattam, de kényelmetlen volt a sebesség, így inkább elõztem, és mentem a sajátomban. Hajduska Balázs jött még, felváltva tipliztünk elõl. A nagyon meredek emelkedõkön visszavettem ritmusos gyaloglásra, ez egyelõre legalább olyan gyors, sõt néha még gyorsabb is, mintha pipilépésben majmolnám a futást, energiafelhasználás szempontjából pedig érzésre kedvezõbb. Kevély csúcsáig valahogy nem akart fogyni a távolság, lassúnak éreztem magam, gondoltam Balázs csak azért nem húzott el még, mert hagyja magát kényelmesen bemelegedni. A csúcson elfelejtettem órát nézni, gõzöm sincs mennyi alatt jöttünk föl. Jön a Csobánkai lejtõ, egyre több gyalogost érünk utol, a rendszer pedig lassan rendezõdni látszik
A Csikóvár aljai frissítõpont a legjobb helyen van. A reggelire evett banán már majd kifogy alólam, jól esik enni, inni. Fölfelé a kitaposott ösvénynél most egy papír figyelmeztet, merre van a helyes irány. Tölgyikrek elõtt szembejön egy erdészeti gép, félre kell állni. Kihasználom a kényszerû pihenõt dehidratálásra. A ponton emlékeim szerint 1:42 körül pecsételünk.
Mostanában nincs gond a köves lejtõkkel, elfogadható sebességgel gurulunk, bár egy ízben kimegy a bokám. Valahogy a Sikárosi rét, és a Szõke-forrás völgyfõje között kisebb távolságra emlékeztem, de csak elérkezik az is. Kellemesen süt a nap, tiszta az ég, és a falevelek ezernyi színben pompáznak. Mi kellhet még? Nemsoká elérem a hidat, kimegyek a jelen az útra, de a visszatérést benézem, és csak késõbb veszek észre egy jelet a fán kissé lejjebb. Korrigálok toronyiránt. Pecsét a Kaincz-forrásnál.
Dömös 2:34. Ajjaj, ezt tuti elfutottam, pedig sehol sem nyomtam neki. Rengeteg az ismerõs, de csak pár szót váltunk. Bálint mosolyogva konstatálja, hogy elsõ vagyok, én azért kiegészítem egy még-el. Negyed szelet alaposan sózott margarinos kenyér, 2 nutellás keksz, 2 pohár szörp, indulás is tovább.
Temetõ idén a jó irányból érem el, és már szuszogok is Dobogókõ felé. A kocogást tempós gyaloglással váltogatom. Itt találkozom a legtöbb ismerõssel, nagyon jó esett a bíztatásuk, köszönöm!
Pötyi Szakó-nyeregnél, aztán föl a lépcsõkön, és ismét lehet futni. Hátranézek, és nem látom Balázst. Biztosra veszem, hogy itt van a nyomomban. Dobogókõn 3:36-nál vagyok, és nem érzek semmiféle elnyûttséget. Bedobok egy fél banánt, de az energiaitalt nem merem bevállalni.
Nem értem ezt a lejtõt Szentkereszt felé, valahogy nem jó a szöge, nem pihentet, ellentételezésül szemet gyönyörködtetõ kilátás nyílik a párába burkolózó Pilisre. Átgázolok a falun, majd elkezdek emelkedni a Magashegyi-nyereg felé. Jól esik az emelkedõ, hamar elérem Repi és Laslow pontját. Bíztatnak, hogy jól megyek. Én kételkedem magamban, arra számítok, hogy hamarosan utolérnek és bedarálnak a lassabban kezdõk.
Pilisszántó felett kellemesen melenget a nap, gond nélkül navigálok a bokrosban, jön a Csévi-nyereg Zsotyekkal. Kicsit hiányzik a víz, de akkor meg miért cipelem a batyum?
Fehér-hegyig nincs semmi különös, attól eltekintve, hogy idén már a gázpásztán megyünk a mészégetõk felé, és nem a göröngyös-susnyás úton a kerítés mellett. Elõször a rekultivált bánya szélén haladva érzek fáradságot, kell a lé nagyon. Kopárcsárdánál még kissé kaotikus a helyzet, Jávor Zoli fél vállával az egyik sátorvasat tartva pecsétel megfontoltan. Két pohár bodzaszörp után megyek tovább, a gulyás idén kimarad.
Valamiért mindig félek a Kakukk-hegy felé menõ úttól, kavarás ügyileg de idén is jól ki van jelezve.
Pecsét a csúcson, aztán kissé nehézkes ereszkedés. Hosszú-völgyig megmarad ez az ólmos érzés, egyedül itt nem élveztem a mozgást.
A legjobb pillanatban érkezik a frissítõpont, rendbe rak az emelkedõ elõtt, és feldob az is, hogy még bõven világos van. Piros túrán még soha nem jutottam ennél tovább világosban. A Nagy-Szénás meglepõen könnyedén megy, és jól esik a birsalmasajt a ponton, köszönet érte!
Fent a csúcson futtában élvezem a kilátást. Milyen egyszerû Nagykovácsiba leereszkedni a köves lejtõn világosban! Sokan vannak a temetõbe, legalább olyan szép lesz majd a látvány este, mint tavaly volt. Megteszem a világ legértelmetlenebb kerülõjét, és befordulok a templom felé. Nem látok szalagokat. Tavaly voltak, gondolom idén is lettek kirakva, csak inflálódtak. 15:27-es idõ kerül a lapomra.
3 percet teketóriázok a ponton, ebbe belesûrítem a technikai szünetet, és az evést. Idén elmarad a szokásos remegek mint az állat mikor kilépek a plébániáról. Várom, hogy Balázs szembe jön, de sehol senki. Vörös-pocsolyás háton csak átvágtatok, napvilágnál könnyû elkerülni a köveket. Julianna-major fölött a piros letérését érzésre találom el, jó lett volna ide egy szalag, az elsõ bálozóknak.
Sistergõ a tõle megszokott magas színvonalon szolgál ki, itt tudom meg, hogy Balázs Dobogókõn kiszállt, de arról nem tud semmit, hogy mennyi sz elõnyöm. Ostya, kóla, uzsgyi, talán a János-hegy meglesz világosban.
Fekete-fejen nincs egy lélek sem, csak Jaat-nak kikészített banán árválkodik a csúcson. Felhívom Jávor Zolit és lefényképezem a csúcsot.
Idegesít a János-hegy, kicsit tartok tõle, pedig egyáltalán nem vészes, hamar meghódítom. Idén a kilátónál van a pont, a kilátó biztonsági õre gondoskodik éppen a pontõrök szórakoztatásáról. Kicsit hideg a szörp, de inni kell.
Makkosmária felé félúton szedem elõ a héten vásárolt új fotonágyúm. Kedvezõek voltak a hét közben szerzett tapasztalataim, jól lehet haladni vele, 20 perc alatt a kegytemplom elé teleportálódom. Itt van Balázs is, kiderül, hogy az influenzája miatt volt kénytelen kiszállni.
Alig 6 km, és 170m szint a maradék, de a budaörsi hegyeken rendszeresen kevergek. Idén sincs másképp egy letéréskor elvesztem a tájékozódó képességem, és tévedésbõl visszamegyek az aszfaltig. Tisztára, mint Kazinczyn. Plusz két kili, és a kilenc órán belüli teljesítés az ár. Végtére is 9:04-el csörtetek a városi klubba.

Köszönöm a szervezõk áldozatos munkáját, igazán jól éreztem magam!
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20092009.10.25 22:44:30
Via Dolorosa 75 terepfutó

Péntek este elutaztam Markazra. Gyöngyösön egy rakás ismerõs szállt föl a buszra, köztük Endre is, így az este a továbbiakban kellemes beszélgetéssel telt el, a nem túl meleg tornateremben.
Nyugodt alvás után reggeli, pakolás. Nevezésnél rengeteg ismerõssel találkoztam, a Mátra115-ös szervezõk-indulók színe-java gyúlt össze újra. Lassacskán elérkezett a 8 óra, és már ott is állunk a rajtban az iskola elõtt.
Jó iramban indult a futás, Repka Pisti egybõl az élre állt, én pedig az elsõ erõsebb emelkedõn azon kapom magam, hogy egyre inkább lemaradok. Hû, ennek a fele sem tréfa, úgy látszik nem csak érzésre vagyok gyengébb mostanában emelkedõkön. Nyomom neki, de a várig még mindig nõ a hátrány.
Az elsõ pecsét után a sár, és az emelkedõ mértéke beáll egy lelkileg feldolgozható mértékre. Nosza Gabival tipegünk fölfelé, lassan elérem az üzemi hõmérsékletet, és még a Markazi kapu elõtt utolérjük Endrééket. Amikor az elsõ emelkedõn elmentek, én már szinte le is mondtam arról, hogy a cél elõtt még találkozunk, ezt meg is jegyzem neki, de õ természetesen szabadkozik, hogy nincs formában :)
Egy darabig négyen megyünk, de nekem ma a lejtõk és a sík szakaszok fekszenek. El is nyúlok kissé, majd egy szép ívû esés, és a szokásos Oroszlánvár utáni úttévesztésem után újra összerázódunk.
Letérés jobbra a kék körön. Hamarosan Pisti jön szembe. Kissé meglepõdök, azt hittem, már messzebb jár. Jól jön a kútnál a szörp, és a csoki, a reggeli banánt már elégette a kazán.
Vissza a sávra, majd rövidesen le a Szegediek kútja felé. Tavaly a 115-ös távon a sárgán mentünk, amin sokkal gyengébb jelzettség, és talaj minõség. Megy a szekér, pillanatok alatt megvan az emlékpark. Gyors ropi-szörp kombó, aztán nyomás, Parádsasvárig ki kell használni minden centit futásra. Ennek megfelelõen az Ilona völgy aszfaltját hamar elérem (bár egy srác jobb lábán fáslival, valami eszeveszett sebességgel hagy le), és még látom Pistit kifordulni a pontról, úgy 3-400 méter lehet az elõnye. Csak egy negyed szelet alaposan sózott margarinos kenyeret tolok, és szörpöt. Minden ponton keveset eszek, és zömmel iszok, langyos az idõ, észrevétlenül izzad ilyenkor az ember. Kifelé a pontról jönnek szembe Nosza Gabiék.
Balra a piros kereszt viszonylag hosszan, de kedvezõ szögben emelkedik, folyamatosan dolgozom le a hátrányom, letérve a sárga sávra, Parádóhuta hátárában beérem Pistit. Kanyargunk egyet a völgyben fölfelé a völgyben, majd Sasvárig egy remekül futható lejtõ jön a Köszörûs-völgyi víztározó fölött. Az egyik kanyarban hallom Endre hangját, de látni nem látom.
Idén nem bénázom el a letérést az aszfaltos útra, szombat ellenére nincs sok motoros, és az autósok is visszafogottak. Pecsét a buszmegállónál, dobok egy kicsit a lovaknak, és jöhet a hõn szeretett Lipótok. Most valahogy jobban megszenvedek vele, mint júniusban a Mátra 115-ön, alig akar elérkezni a Rudolf-tanyai elágazó, ami után újra lehet futni. Egy jó 40 fõs középiskolás csoport jön szembe a Mogyorós-orom oldalában, nagyon készségesen félreállnak, amint meglátnak. Ez egyébként az összes kirándulóról elmondhatom, akivel csak találkoztam utam során, mind elõzékenyen segített, többen szurkoltak is, köszönöm nekik!
Gallyán leves ugyan nincs, de most nem is hiányzik. Szokásos üccsi+sós, és jöhet a szabályozott zuhanás Mátraalmásig. Endre épp akkor ér a pontra, amikor én evakuálom magam. Arcáról olvasva úgy tûnik, neki sem jönnek be a Lipótok. A lejtõ jó, és még a piros sáv hirtelen letérése is remekül ki van szalagozva.
Hipp-hopp a díszkútnál kortyolom a magnéziumos vizet. Jól is jön, mert már kezdenek az izmok fáradni, és nem tudom mit várhatok a kék kereszttõl, erre még nem jártam.
Kicsit talán óvatosabb vagyok a kelleténél, nem olyan vészes ez az út, csak a vége meredek, amikor föltuszkoljuk magunkat a sárga sávra. Egy alkalommal kissé elbambulva továbbmegyek a dózerúton, kb. 300 méter többletet adva a túrához.
A már említett sárga sávra való felkapaszkodás közben lehagyok egy családot. Az öt év körüli kislányt már a sírógörcs kerülgeti a meredélytõl.
Mátraszentistvánnál érzem, sokat kivett az emelkedõ, várom a pontot, hogy betalicskázzak valami fûtõanyagot, de az még egy kicsit arrébb van. Míg én az északi oldal félhomályában kóboroltam, kisütött a nap, és igazi szép októberi idõ kerekedett. Nagy soká elérek a temetõi ponthoz, ahol azzal bíztatnak, hogy most jön a neheze a Kékesig. No, azért lassan a testel, hát a Lallerházáig tartó lejtõ az smafu?
Nem, de ehhez illene eltalálni elsõre a helyes utat. Megzavarnak a partizán szalagok, de pár perc és párszáz méter után korrigálok. Végre ismerõs a terep, lehet szaggatni. Nincs nagy sár, és az avar alatt sincsenek alattomosan megbújó kövek, faágak. Egy-egy faág átugrásakor érzem, hogy a lovaglóizmaim, és a vádlim egy rossz mozdulattól begörcsölhetnek. Oda se neki, had szóljon.
Lallerházán egy dühös földszintes ebbel támad némi nézeteltérésem, de a pontõr elhajtja a jószágot. A kettes szám jegyében elrejtek arcom mögé két pohár kólát, meg két szelet csokit. Kell az erõ az emelkedõre.
Búcsúzóul, még megugat az eb. Alattomos egy dög, amint hátat fordítok neki, már célba venné a bokám, de megúszom.
Nem megy az emelkedõ, jobbára csak gyalogolok, ahogy tudok. Ezen javítani kell feltétlen! Eddig mindig az emelkedõk voltak az erõsségeim, most úgy tûnik fordult a kocka a sík, és a lejtõ javára. Azért csak felérek Mátraházára, de az irtás utáni szakasz kifejezetten lassan ért véget, pedig a táblán 1 kili volt írva.
Na mindegy, a lényeg, hogy rövid aszfaltozás után elérem a Veronika-rét alját, majd a frissítõpontot. Jöhet a legkisebb fél szelet margarinos kenyér sok sóval, tea, meg egy bogárkipiszkálás a szembõl. Ezért külön köszönet a pontõröknek!
Immár csak egy emelkedõ maradt hátra, ennek zömét sétálom. A ponton 7:30-nál jártam, másfél órára számítok lefelé. Sok a kiránduló. Kerülgetni azért nem kell õket, de a csúcskõ simogatás most elmarad a pózolókra való tekintettel.
Juhé, lejtõ! Markazi kapuig óvatosan a kövek miatt, utána felszabadultabban eresztem magam. A zöld jelzés hirtelen jobbos letérését majdnem benézem, de 100 méter után kapcsolok.
A vadászház után sok a kellemetlen kõ, ezzel tavaly meg is szenvedtünk a hajnali félhomályban, most azonban még jók a reflexeim, és az izületek is jól szuperálnak. Kisvártatva feltûnik Markaz, az aszfalt, az iskola, még egy kis sprintre is futja, hallom a tapsot, végül 8:49-el elsõként betrappolok a célba.
Jól esik leülni, elfáradtam tisztességgel, de nem hajtottam szét magam a végletekig. Húsz perc múlva befut Endre, majd további harminc múlva Pisti is.
Szuper egy nap volt: az útvonal, a jelzések, a szalagozások, az ellátás, minden igényt kielégített. Nagyon köszönöm mindenkinek azt a rengeteg munkát, amit a szervezésbe, és az elõkészületekbe beleöltek, idén is szép emlékekkel távozom Markazról. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm Nosza Gabinak a Gyöngyösi fuvart!
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20092009.10.11 19:24:08
Bakonyi Barangolás 70

Egy hónap Csehországi tanulmányút után vágytam egy jófajta visszaszoktató túrára. Ez idõ tájt minden terepfutó a Less Nándoron nyomul (az nekem most túl messze van), így a leégés veszélye minimális a Bakonyban. Reggel 6-kor fölveszem Bálintot kolesz elõtt, és már robogunk is Zirc felé, kissé bosszantó a szemerkélõ esõ, de Kardosréten már eláll. Nevezés, Bálint tiplizik, én még várok 8-ig, közben beszélgetek Ascimoval, aki ma söprû lesz.
A zöld jó állapotban van, Zoltay-forrásig, bár Zirc határában kissé tévesztettem, megtekintve közelrõl néhány lovat. Komótosan baktatok, az ismerõs rétek és erdõk között. Nincs nagy szintemelkedés az igazság pillanata majd csak a Tábor-hegynél, vagy a Kõris-hegynél jön el, addig lehet élvezni az õszi hangulatot. Piros kereszten, a vízmosás utáni réten már lényegesen kisebb a susnya, mint egy hónappal ezelõtt, amikor az Öreg Bakony Bakancsosa okán jártam errefelé. Jön az egyik kedvenc részem, a Som-hegy oldala, bár most nem süt át a nap a sárguló lombok között, de így is hangulatos. Indulás után szûk egy órával a Gugyor ellenõrzõpontnál nyújtom át lapomat, és érem utol Bálintot. Rövid ideig beszélgetünk, majd tovaközlekedem. Jön a csúcshegy, ahol 3 éve sikeresen kavartam egyet. Sajnos szinte az egész Bakonyra jellemzõ, hogy a jelzések nincsenek a legjobb állapotban, fõleg a keresztezõdések téveszthetõek el. Kiérve az erdõbõl elém tárul Bakonybél és a Gerence-völgy, de nekünk még le kell ereszkedni a Szent-kúthoz. A kápolnánál éppen Tinca fényképez. A falubeli pont számomra új helyen van, az italjegy fejében elrejtek arcom mögé 3 deci õszilevet, aztán nem is zavarok tovább. A Tábor-hegy meredek oldalában a patak közelében vezet keskeny kis ösvényünk. Az egyik letörésnél szembetalálkozok egy osztálynyi gyerekkel és kísérõikkel. Ahhoz képest, hogy ilyen borongós az idõ egész sok kiránduló van. Gerence-pihenõ elõtt röviddel találkozom Daniékkal és Maciékkal. A tábor hegy tetejéig sétálva beszélgetünk, régen találkoztunk már. Amint az emelkedõ megszelídül, újra nekiindulok, nem lenne jó megizzadva újabb megfázást begyûjteni. Hamar átközlekedem a fennsíkszerû tetõn és lezuhanok a meredek lejtõn, az erdészeti mûútig. Nagyon jó a cipõm, még csak meg sem csúsztam benne. A Hideg-völgy bejáratánál épp elõttem ér oda egy csapat rövidebb távos. Kivárom amíg pecsételnek, nem kerget a tatár. Meredekebb emelkedõre emlékeztem a Hideg-völgyben, különösebb gond nélkül megyek föl, bár nem túl gyorsan. Túratársak jólesõen bíztatnak. Hamarosan föltûnik a volt bauxitbánya sebe, és már robogok lefelé egészen a Gerence-pihenõig, egy pecsétnyi és 2 pohár piros víznyi megállóval Királykapunál. Szeretem ezt a völgyet is, és még a nap is kicsit kisüt a vége felé, igazán szerencsések vagyunk az idõjárással.
Igazolás után jöhet a Kõris-hegy. Igazából az Odvas-kõhöz vezetõ lépcsõsor a meredek, ezt gyaloglom. Találkozom két súlyából fakadóan kihívással küszködõ serdülõvel, akik nagyokat fújtatnak, két lépés között hosszú szüneteket tartva. Arra azért van kapacitás még, hogy kifejtsék: ez nem nekik való, és ezt nem lehet kibírni. Fent az apuka bíztatja õket „barátságosan”, hogy látod, nem kellene annyit dohányozni, és akkor nem lenne gond. Gyorsan lelépek, mielõtt családi drámába torkolnának az események, utat engedve egy csapat barlang felé ereszkedõ kirándulónak. Jöhet újra a kocogás.
Már régóta a levegõben lógott, hogy nekiállnak megritkítani az öreg bükköst, ennek most jött el az ideje.
Hosszú a szerpentin, és jól esik a frissítõ bodzaszörp a tetején, ráadásul nem bubis vízbõl, ami nekem külön öröm. Betermelek két pohárral. Kissé kellemetlen a lejtõ, az Ördög-lik és a Márvány-bánya között, de cipõmben most sem kell csalódnom.
Eddig minden alkalommal elvétettem a zöld sáv trükközését lent a réten, elsõ alkalommal egészen a mûútig kolbászoltam ki. Jól megjegyeztem magamnak akkori hibámat, bár egy szalag elférne ide. A barátok útján rövidesen elérem a kéket, és már lent is vagyok a Száraz-Gerence völgyben. Újabb kellemetlennek hitt szakasz jön, folyamatos emelkedõ zömmel aszfalton Bödön-kútig. Egyre többet kell innom, nem veszem észre, hogy fonnyadt kis testemnek táplálék kellene, közelít egy mélypont. A kútnál étellel kínálnak, de én balga módon még zsíron akarok menni (azt is adnának :) ), és ismét csak iszom. A lejtõ átmeneti megkönnyebbülést hoz Szépalmáig. A padoknál stílszerûen almát kapunk. A sárga eleinte kellemesen lejt, de aztán jön az erdõ széli bozótharc. Késõn vettem észre a kerülõ szalagot, de már nem megyek vissza. Letérés a piros keresztre, majd jön az emelkedõ a vadlessel. Sem nem hosszú, sem nem meredek, de nálam betette a kiskaput. Mellém szegõdik a holtpont. Sétára váltok és elmorzsolok egy müzlit, majd pár perc múlva technikai szünetet tartok. Így már egészen más, folyamatosan javuló közérzettel és tempóval megyek Páliháláson át a Kõ-kúti-erdõig. Pötyi, 2 pohár lé, némi chips aztán neki a maradéknak. Itt már nincs mit tartalékolni, 7:09-el érek célba röviddel három óra után. Sajnos a piros kereszten történt bénázásom miatt nem lett meg fillérre a 10-es átlag, de visszaszoktató futásnak szódával elmegy. Átveszem a szép díjazást, majd átöltözök, és nekiállok fetrengeni. Bálint valamikor 19:30 tájt ér be, addig a többiekkel beszélgetve ütöm el az idõt.
 
 
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20092009.07.23 00:42:24
Kazinczy 200:

Az írás hossza arányos a túráéval ;)


Nyitány:
Zemplén még mindig mesze van. Még társasággal is, de az állomásról autó visz a szállásra, így nem kell azt keresgélni. A Kovács villában vidám a hangulat, módjával csipegetek a lepénybõl, és meglepõdve látom az elsõ és harmadik szakasz útvonalváltozását, illetve a szint jelentõs emelkedését az elõzetesen kiírthoz képest. A többségen arcára kiül a feszültség, Bálintéra viszont valami egészen más… Nem tettem volna egy lyukas garast sem az indulására, nem hogy a teljesítésére! Õ szememben a hétvége egyik hõse.
Könnyû alvás után reggel pakolászás, és irány Széphalom. Szétnézünk a parkban, és a mauzóleumban, a rajt kb. 10 percet késik. Ennyi bõven belefér, csak már nagyon indulhatnékom van.

I. szakasz

Laza kocogásba lépünk ki a mezõre, már most mindent áthat a forróság. Enyhe emelkedõket még futok, ennyi tartalék van a rendszerben. Remó hamar élre áll, úgy megy, mintha csak az elsõ 50-en indulna, pedig 200-ra pályázik. Tartósan nem tud elhúzni, mert gyakran eltéved. Taktikai okokból ahol kutat látok, azonnal mosakszom, a meleg nem viccel. Magas-hegy meredek, de az aljában a frissítõ állomás jókor jön. Nekem bejött a keksz vízzel. Nem lötyög a hasamban a lé, és késõbb is fel tud szívódni. Magyar kálváriát majdnem végig meg lehet futni, olyan kellemesen szerpentinezik, az akáccal kevert tölgyes Sokorót juttatja eszembe, szép a kilátás Sátoraljaújhelyre, és a Bodrog-közre. Hipp-hopp itt a Kovács-villa, mosdás, frissítés, és nyomás tovább. Remó valahol eltéved, így egyedül maradok, csak az aszfaltos út után a kék jelzésen elõz le. Nem megyek vele, ésszerûtlen a tempója, sokkal nagyobb energia befektetéssel halad nem sokkal gyorsabban. Legalábbis én így éreztem… A Fekete-hegy soká jött el. Nád Béla képes volt felcipelni ide is vizet, nem semmi. Frissítõm már fürdõvíz melegségû, kezdek gyengülni, de a kilátás pazar. Mikóházán kihasználom a frissítõt, és a kutakat. Sok alatt fürdök meg derékig, de kb. 10 perc és csont száraz vagyok. A faluban keverek úgy 10-15 percet, hiába meg kellene tanulni itinert olvasni…
Alsóregmecen újabb fürdés, és frissítõ. Jól esik a fûben futni a faluszélig, gyerekkorom jut eszembe róla. Kint az aszfalton már nem ilyen jó a helyzet, áll a levegõ és óriási a forróság. Alig várom a falu széli kutat. Az õsrög tanösvény tábláját követem, de nem ebbe az irányba kellett volna. 10 percet keverek Mátyásházán, végül a zöld kerékpár jelzésen jutok a kijelölt útra, így sajnos kimarad a románkori templom…
Nem egészen értem ezeket a tanösvényeket. Hogyan gondolják, hogy bárki el fog indulni rajta, ha ilyen pocsékul van fölfestve, ráadásul random jelleggel van elhelyezve rajta 1-1 információs tábla… Idõm lenne gondolkozni a feltett kérdés megfejtésén, de gondolataimat a meleg és a fáradtság tölti ki.
Szenvedek Zsíros-bányáig. Az erdõben alig van hûvösebb, mint a napon, és még kutak sincsenek. Az északi zöld itt a szebbik arcát mutatja. Ami folyadékot lehet kapni a ponton, azt mind benyakalom, persze módjával, hogy jusson a többieknek is.
Kellemetlen köves a kék kereszt eleje, nem sokan járhatják egyébként sem. Megint kavarok kicsit, a hegyrõl lefelé elvisz magával a szekérút.
Mindig lenyûgöznek az öreg tölgyek alakjukkal, tiszteletet parancsolnak. Elrobogok Erzsébet tanya romló épülete mellett, és már a Füzérkajtai ponton vagyok. Frissítés mosdás.
Pap-hegy felé két kutya ugat az úton, már kezdtem, lelkileg felkészülni a kutyás kalandra, de õk voltak a félõsebbek. Erdészeti murvás út kifejezetten jól futható, hamarosan kikanyarodok rajta Pusztafalu felé. Az lemenõ nap aranysárga fényében különösen szép a füzéri vár a Milic csoporttal Pusztafaluval, és a kaszálókkal. Meglátom 1-2 percre magam elõtt Remót gyalogolni. Õ is hátranéz, és azonnal futni kezd. Beérek a faluba, innen a Rákóczi 150-rõl ismerõs úton jutok el Füzérre. A plébániát könnyedén megtalálom. 56 kilinél járunk, de én legalább 100-nak érzem. András szól, hogy 7-tõl lehet továbbmenni, mert akkor mennek ki a pontok. Van addig 90 percem. Eddig nem tudtam, hogy tulajdonkép négy ötvenes szakaszt teljesítve tesszük meg a túrát. Eredetileg gyors zokni és nadrágcserét, és némi víz-energiapótlást terveztem, hogy minél tovább jussak az Északi-zöldön világosban. Az indítási idõkorlát teljesen érthetõ, irgalmatlan mennyiségû pontõr kellene különben, Ennek megfelelõen mosdok, eszek egy tányér gombás tésztát, meg paradicsomot, és beszélgetek a többi beérkezõvel. Érzem, ahogy gyorsan töltõdik vissza az energia.


II. Szakasz

Remó 6:45 felé elindul, nem érdeklik a pontnyitások, én Zsotyekkal csak 19:30-kor vágok neki. Nem megyünk együtt sokáig, nekem még mindig futhatnékom van. Tilalmas hamar eljõ, vele az elsõ rettegett mumus, a Tolvaj-hegy. Lefelé mintha durvább lett volna, bár errõl szegény pontõröket is meg kellene kérdezni, akik ott kepesztettek az oldalában sátorral. Milicig jön a reuma parti. Eleinte még megpróbálom elkerülni a csípést, aztán már nem foglalkozom vele. Csak közvetlen a csúcs elõtt kell lámpát oltanom.
Kõerdõt sikerül megtalálnom, van pár szalag is, látom, ahogy Remó rombol le a hegyrõl, de nem találok több szalagot. Várok, hátha jönnek a pontõrök, mert van az obeliszknél egy polifoam, aztán megpróbálkozom ismét a szalagokkal. Bejárom a fél hegyoldalt. A lenti falu fényei elõször fejlámpának néznek ki, mire rájövök a tévedésre, jócskán lemegyek. Visszatérek a csúcsra, jön Zsotyek egy nagyobb társasággal. 45 percet elvesztegettem… Továbbmegyek velük, és a pontõrök is meglesznek 1 km-el késõbb. Rossz helyre ütötték fel tanyájukat, de akkor még egyébként sem lettek volna fönn, amikor én érkeztem, pedig már 20 perce nyitva kellett volna lenniük. Minden esetre fölküldjük õket a csúcsra.
A magyar és a szlovák zöld találkozásánál már koromsötét van. Automatikusan a szalag mentén megyünk tovább, balszerencsénkre, mert az a 3. szakasz szalagja volt… Ez csak jóval lejjebb tûnik fel. Zsotyeknak a határkövek hiánya, nekem a patak megléte. Rövidesen beigazolódik balsejtésünk, az út derékszögben jobbra, Eszkáros felé tér.
Ezt jól benéztük, de mi vagyunk a hibásak, nem figyeltünk. Még jó, hogy van nálam térkép, egy erdészeti úton eljutunk a Drahosi rétig, de innen a szekérutak megszûnnek. Még jó, hogy van Zsotyeknak iránytûje, így iránymenetben átvágunk a határra vezetõ útra.
Nagyot néznek a pontõrök, hogy honnan jövünk, mi is nagyot nézünk, hogy még csak Remó ment el elõttünk. Szurok hegy ebbõl az irányból is hozza formáját, jól esik leülni kicsit kólázni a tetején. Hálaisten tetõig, sõt egészen Kékedig könnyû az ereszkedés, meg gyors is.
Elõször Kéked határában érzem elõször vizesnek a cipõm, de Pányok felé ázok el úgy igazán. A faluban beérjük Remót.
Telkibányáig se igazi szint, se nagy bizonytalankodás, csak beszélgetõs haladás. Hajnalodik. A Bányamúzeumnál lévõ õrök jókorákat ásítoznak. Egy jó adag vizet sikerül kicsavarni a zoknijaimból, amik így sokkal komfortosabbak.
Kánya-hegyig teljesen kivilágosodik, csak egy vaddisznó röfögése zökkent ki nyugalmamból. Fent a gerincen újból kocogni kezdek, még 6 elõtt beérhetek Füzérre, bár eredetileg még sötétben szerettünk volna. Csak pecsételek Hollóházán, és nyomulok tovább. 7-tõl lehet indulni, de inkább kivárok, ne legyen gond a pontnyitásokkal. Kockáztatok, lecserélem a bejáratott vizes mamuszt a vadonatúj szárazra. Zuhanyzás, burkolatcsere, és kajálás. Jól esett a töpörtyûs kenyér. Zsotyek hamarabb indul, mondván úgyis utolérem. Már csak kétszer látom futólag.

III. Szakasz

7:50-kor újra úton vagyok érzem, hogy meleg lesz, de az erdõben még hûvös van. A Hideg-kút most nem folyik olyan vehemensen. Bodó-réten frissítõpont, nem sejtem, hogy Pusztafaluig az itt megevett 3 kekszet, meg a reggelit kell beosztanom. Kocogok a hõn szeretett Északi-zöld felé. Mellém szegõdig GPS Zoli, jól jön a társasága, nem hagy elfásulni. A jelzések rendben, szép a Mala Marovka feletti rét, kicsit a Galla alatti tisztást juttatja eszembe.
Hosszú aszfaltozás jön Szaláncig, néha bele kell gyalogolni, de az új cipõ kifejezetten jól csillapít, csak valahogy nem haladunk. Ha lassan is, de elérkezik a falu csapolt kofolájával egyetemben. Kihasználjuk a kerti csapot, így egész frissen érünk fel a várba.
Kalsa felé hosszú és kitett az út, kissé megvisel. Jó lenne már valamit enni, de a ponton víz van csak. Zoli meghív egy üdítõre a boltban, amit nem gyõzök meghálálni. Izra tó felé egyértelmûen belassulok az emelkedõn hiányzik a kaja, összesen talán 5 percnyit bizonytalankodunk, elég jó a szalagozás.
A tónál ismét csak víz van, nálam pénz semmi, benyomom az elsõ vésztartalék gélem.

Hárman megyünk tovább a kéken, leérünk a táblához. Itt a Bodnár forrás irányozzuk meg. Az út 2 felé ágazik, azokon nem látunk kék jelet, viszont egy keskeny ösvényen a piros és a kék jel megy balra. Azt még álmomban sem gondoltam volna, hogy Szlovákiában 3 felé ágazhat egy szín. Ide nagyon kellett volna egy pontosabb leírás az itinerben, vagy egy-két szalag.
Egy jó órát mentünk a jelen, ami már nagyon gyanús volt, de hát kék. Végül a kék elfogyott, maradt a piros. Láttam a fák fölött a Hársas hegy csúcsát, innen sejtettem, hogy jócskán túlmentünk. Elindultunk vissza egy szekérúton, majd toronyiránt be az erdõbe, a határ felé, úgyis belebotlunk majd az északi zöldbe. Találkoztunk néhány helyi favágóval, akik megerõsítették az útirányt, mi pedig mentünk tovább. Hatalmas árkok jöttek, ez tudtam, hogy jó jel. Zoli a második átkelés után elkanyarodott tõlünk. Én azt hittem, megharagudott ránk, és megy a maga feje után, így utána szaladt. Nem akartam, hogy szétszakadjunk. Szerencsére pont beletrafált a hátár egy kiszögellésébe. Épp ott ment rajta többek között Sanyi és Kulcsár Józsi. Rengeteget vesztettünk ezzel a kavarással, és még sok szint volt hátra. Átkelve az árkokon egyre gyengébbnek éreztem magam. Betolom a második, és egyben utolsó vésztartalék gélem. Lipovecig nem jön az erõ, a hegyre fel beállok autonóm üzemmódba, kérlelhetetlenül haladok elõre. A csúcson letámasztom magam a kõ tövébe, vércukorszintem valahol a hegy lábánál maradt. Kb. 10 perc múlva megjön Sanyi, és én lelejmolom egy sportszelettel, meg egy fél liter vízzel.
Köszönöm Sanyi! Ha akkor nem jössz, nekem reszeltek…
Négyen együtt megyünk Dávid Ortásig. Itt is víz a menü. Látom a pecsételõ lapon, hogy legközelebb Vaskapun van pont, addig meg még jó 500 szint. Bába-hegyig még elvisz a csoki, de lefelé már megint gyenge vagyok. Alig megy a kocogás a lejtõn. Elátkozom a Vaskaut, és a Füzéri várat is, de a faluban elszállnak a sötét gondolatok, titkos pont és dinnye vár ránk.
Hihetetlen milyen gyorsan reagál szervezetem a beérkezõ energiára. Jó erõben vágok neki az emelkedõnek, és hamar fenn is vagyok a XVII.27. határkõnél.
Ha valamit elrontok, akkor már legalább nagyon, elnézem az adatsort, és azt hiszem ennél a kõnél kell a pontnak lennie. Jó 20 percet és 1-2 km-et kavarok, mire rájövök merre kell menni…
A ponton senki, csak a szél fúj jelezve a vihar közeledtét. Kevés esélyem még van a este 8-as célba érésre, nyomom neki lefelé, egészen a vár nyergéig. Fölfelé meglehetõsen meredek, és a dinnye is kifogy alólam, le kell ülni a várban. Lefelé kicsit elkedvetlenedve megyek a pontra, nem jól alakult ez a szakasz.
Utoljára érkezem a plébániára. Zsotyek már elment, 10-ig lehet rajtolni, de figyelmeztetnek a viharra, és a lehûlésre. Elõveszem minden meleg holmimat, nincs sok. Eszem, kapok egy vastag nejlonzsákot, abból készítek esõköpenyt, és bepakolom a telefont is, ki tudja. Megérkezik a vihar, nagyon nem esik, de jobb kivárni. Beérkezik Remó, Dani, bejöttek a vihar elõl. Beszélgetünk, leragasztom a futómûvet, (Köszönöm a ragtapaszt!) 23:30-kor nekivágok.

IV. Szakasz

Alig indulok el, mindjárt szakadni kezd. Bemenekülök a buszmegálló bodegájába. Kemény lesz ez így… Fölveszem a zsákot, és amint csillapodik, újra elindulok.
Nem tudom mit éreztem azok a falusiak, akik este kinézve az alakon, a viharban egy koszos, futógatyás szõrös felõrültet láttak nejlonzsákban futni…
Füzérkomlós felé hihetetlen érzés volt látni a hatalmas villámokat a Sátoros-hegyek felé, de azért inkább szedtem a lábaim, hogy védettebb helyen legyek.
Gyorsan meglett a kisvasút nyomvonala, és eleinte le is volt nyírva az ûrszelvény. Már kezdtem reménykedni, amikor lekezdõdött az embermagasságú gazzal való küzdelem. Egy pillanat alatt átázott a nadrágom és a cipõm, tudtam, hogy ezért nagy árat fogok fizetni. Kiérve az aszfaltra eszembe sem jutott az aszfalton továbbmenni, ellenben elvesztettem a tájékozódási képességem. Iránytûm nem volt, így érzésre irányba álltam. Észre sem vettem, hogy azon az úton megyek, amin jövök... A hídnál már kicsit gyanús volt, végül egy Faágnál lettem teljesen bizonyos, hogy óriási bakot lõttem. Kioszthatom magamnak a tájékozódási citromdíjat. Nem volt még túra, amin ennyiszer tévedtem volna. Hátra arc, újabb fél óra késést könyvelhettem el, ráadásul a legáztatóbb dzsindzsában.
Azért mindig van lejjebb, mert még egy darázs is megcsípett a bal térdizületemnél. Elõször azt hittem, hogy egy tüske állt belém, amikor odavilágítottam, akkor láttam meg a dögöt. Még szerencse, hogy méhekkel foglalkozom, és így nem vagyok rájuk érzékeny…
Végre valahára kiverekedtem maga Bózsvára.
RitaB, Andi, és egy srác (sajnos a nevét nem tudom :S) várt a ponton, meg a lakodalom. Mennyei volt a süti. Jókedvûen kocogtam a Huták felé. Idén végig megfutottam az aszfaltot. Nagyhután Nád Béláék vártak frissítõvel. Kicsit ettem, aztán mentem tovább.
A kék négyzeten utolért az álmosság. Sehogy sem sikerült elhessegetnem. Idõnként arra eszméltem, hogy elaludtam, és kezdek letérni az útról. Néha szitált az esõ, és óriási köd volt. Csak négyre értem az Eszkála réti vadászházhoz. Csoffadoztam kicsit. Szerencsére Bubu szóval tartott, így nem aludtam el.
Makkoshotykáig a helyzet nem javult, továbbra is álmos voltam, és a talpam is egyre jobban fájt. Jó lett volna száraz cipõre cserélni. Gyakran álltam meg kiönteni a cipõm. A falu elõtt még kevertem kicsit, de végül meglett az út.
A ponttól már csak gyalogoltam. Hatalmas volt a köd, szalagok pedig nem egyenletesen voltak kirakva. Ez így fáradtan nekem elbizonytalanító volt, lassan is mentem, ezért a távolságadatok nem tûntek hitelesnek. 15 perc idõveszteséggel azért meglett a pont, de a tengerszembõl egy szemernyi sem látszott a ködben. Tiszta október.
Learaszoltam a piros négyzethez, ahol a frissítõ várt. Jól esett a barack, de már nagyon nehéz volt elindulni. Sebességem innen olyan 4 km/h körül állapodott meg. Rákóczi-fa felé még mellémentem 2-300 métert, ez már nem változik ma…
A fa alatt Siményi Vili aludta az igazak álmát, de a pecsét miatt kénytelen voltam felkelteni.
Innen már ha csigalassan is, de biztosan haladtam. Térképem a kezembe volt, így láttam mennyire van még a következõ lélektani cél. Bányi-nyeregnél már nem kértem semmit, éreztem a cél szagát, s bár a Nagy-nyugodó nyerge hosszabb volt a vártnál, végül 11 óra tájékában átléptem a Kovács-villa kapuján és véget ért hosszú utam. Megható volt, ahogy mindenki tapsolt és gratulált, többet ér ez mindennél.
Pihenés és zuhanyzás után már én is ott álltam a többiek között és tapsoltam a befutóknak

Összefoglaló:

Óriási élmény volt számomra ez a hétvége, egy igazi közösség jött lére Füzéren, és a Kovács-villában. Nem tudok olyan teljesítménytúrát mondani, ami hasonlítható ehhez.
Iszonyú mennyiségû munkát igényelhet egy ilyen összetett túracsokor leszervezése, hát még a lebonyolítása, így könnyen becsúszhat 1-1 hiba. A szervezõk, pontõrök lelkesedése és kedvessége, és az ellátás viszont mindent felülmúlt.
A túra végére az indulók, és a szervezõk fej-fej mellett küzdöttek a kié a legnyúzottabb fej címû verseny fõdíjáért.
Nekem egy kicsit kevés volt az információ a túráról elõzetesen. Ha van rá lehetõség, mindig átnézem a túra elõtt az útvonalat térképen. Jó lett volna, egy honlapon böngészhetõ leírás és a túra útvonaláról egy térkép, ám mivel ez elsõ szervezés volt, így nem vártam el.
Az elsõ két szakasz alapján nem számítottam arra, hogy ennyivel kevesebb ellátásunk lesz a szalánci szakaszon. Volt nálam két tartalék gél, de annyi kevés volt. Persze sok olyan túra van, amin ennyi ellátás sincs, és ha tudok errõl, jobban fel is készülök. Tudtommal jó esély mutatkozik arra, hogy jövõre is megrendezésre kerüljön a túra. Ezt csak támogatni tudom, ez egy igazi unikum a hazai teljesítménytúrázás területén. Igen szép emlékekkel tértem haza a Zemplénbõl, akár már most hétvégén is újra nekivágnék :)
Köszönöm a fáradságát minden a szervezésben bármilyen módon résztvevõnek!
 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20092009.06.09 12:13:38
Mátra 115

Pénteken kicsivel hét után érkezett a buszom Kisnánára, ahol a megálló helyett a vár elõtt állt meg, csak a túrázók miatt (!). A többiek a közeli cukrászdában üldögéltek. Bevetettem magam közéjük, és vártuk a rendezõket, hogy nevezhessünk. Kisvártatva megérkezett Endre is. Volt egy olyan érzésem, hogy jön, többször eszembe jutott a héten, hogy jó lenne együtt menni vele, mint tavalyi Rákóczin. Az ötlet neki sem volt ellenére. Mondta, hogy Nosza Gabi is csatlakozik reggel, erõs csapat volt kialakulóban.
Hajnalban nem kell óra a felkeléshez. Meglepõdve látom, hogy rendesen esett az éjjel, tiszta víz minden.
Pontban hatkor nekivágunk a kalandnak, kocogva. Maki úgy 500 méter után leszakad, mert túl erõsnek tartja ezt a tempót, Tóth Jani pedig hellyel-közzel hármunkkal jön. Kb. két óra alatt érünk Kékesre, ami nem baj, ezen a szakaszon van a leghûvösebb, köddel és erõs széllel. Tiszta október, már-már fáztam a rövidnadrág pólómban. Elõre megbeszéltük, hogy a pontokon csak iszunk, és a kaját fölmarkolva gyorsan gyalogolva eszünk, mert az álldogálás a legnagyobb idõpazarlás. Ez az elsõ 1-2 pont kivételével teljesen kivitelezhetetlennek bizonyult, mert evés közben szomjas lesz az ember, akkor meg honnan szed folyadékot, így maradtunk a sietve mindent módszernél.
Nem tudom eldönteni, hogy a sárga négyzet sárban, vagy szárazon rosszabb-e, minden esetre 2 hátast produkáltam. Parádsasvárra menet már visszafogjuk magunkat, jobb lassabban, de biztosan célba érni, sok van még hátra. Lipótokon úgy érzem kezd telítõdni a gyomrom. Kísérletképp Galyatetõn beverek egy ivójoghurtot, aminek Mátraalmásig meg is van az eredménye :) Úgy látszik futás közben a tejtermékek jó hatással vannak rám, mert a sajt is nagyon bejött. A faluban lent nem találunk pontõrt, kocsmáros bácsitól kérünk cégbélyegzõt. Visszatérve Galyatetõre, már van leves is. A kék sáv elején szembejön néhány hosszútávos. Hosszan gurulunk a Téli Mátráról ismerõs szakaszon a a nyírjes erdészházig, majd jön egy kis hullámvasút, és a Hatökör ura után egy hosszabb emelkedõ Mátraházáig.
A pont kicsit elbújt a vendéglõ oldalában, de hamar megtaláljuk. Nem tudtunk ellenállni a tortának, ilyen frissítésünk még úgysem volt túrán :)
Irány a sárga háromszög, majd négyzet. Tavalyi Via Dolorosán itt szembe jöttünk sötétben, teljesen úgy emlékeztem, hogy a Bükkös-kút meredek hegyoldalban van, biztos aludtam akkor :) Elmerülünk a beszélgetésbe, és hirtelen azt vesszük észre, hogy nincs meg a jel. Hátra arc! Kb. 1km-t rátettünk a távra. A jelzésnél találkozunk Makival, innen öten faljuk a kilómétereket. Lajosháza elõtt elkezd kicsit esni az esõ, a pontõrök éppen bemenekítették az ellátmányt a kocsiba, iszunk, felmarkolok egy jó vastagon lekváros kenyeret és már megyünk is tovább. Mátraszentimréig folyamatosan, de nem túl durván emelkedik az út, több helyen belekocogunk. Az esõ hol szemerkél, hol szakad, kissé borzolva az idegeket. Reménykeltõ, hogy Nyugat felé elég világos a felhõzet, nem lesz ez tartós esõ, azért arra jó, hogy a turistaházba meglehetõsen csapzottan érkezzünk. Leves minden alkalommal jól esik, sópótlásban bajnok.
Mire végzünk a frissítéssel, az esõ is eláll, helyette fülledt meleg lesz. Narád patakhoz gond nélkül jutunk le, emlékszem még rá LeFaGySz-ról. A patak túloldalán észreveszünk egy jól megtermett foltos szalamandrát. Gyorsan felkapatunk a bércre, és megkezdjük a hosszú ereszkedést Szorospatakra. Jó a jelzetség, de egy alkalommal megint elvétjük a jelet, és az aszfaltos útra a jelzéssel párhuzamos szekérúton jutunk ki.
Verõfényes napsütésben érjük el a buszfordulót. Befalok némi aszalt gyümölcsöt, mást most nem kívánok. Kicsit tartok az Ágasvári piros sávtól, de nem vészes. Kellemes avar és gombaillatú az öreg bükkös. A turistaházban ledobjuk a táskákat, Maki fölveszi botjait és fölmászunk a pecsétért, innen mindig szép a kilátás. Nem jó a gyomrom, nem is eszem nagyon, csak iszom, és kihasználom a Wc-t. Fallóskútig ismerõs a terep februárról, akkor a hóban állandóan kicsúszott a lábfejem, és sokkal hosszabbnak tûnt az emelkedõ. Nád Béla pecsétel és kínál minket csokival, de a gyomrom továbbra sincs toppon, csak mosakodok és iszok a kútnál.
Hamar lezuhanunk Mátrakeresztesre, de rátérve a sárga sávra elér az egyetlen holtpontom. Mélyen hallgatva mászom a Hidegkúti nyereg felé. Föl van puffadva a hasam, és nem akar dolgozni a gyomor. Nem értem miért.
Hidegkúton belapátolom a levest, megeszem a MagneB6-om, és nyújtok kicsit. Valamivel jobban leszek Nagyparlagig. A zöld négyzetnél nincsenek pontõrök, de a pecsét ki van rakva, azzal igazolunk. Már nem pisiltem régóta, erõltetem kicsit a dolgot, és ez a gyomorprobléma megoldásának a kulcsa. Zám-patakig rendezem a sorokat, és újra élvezem a túrát.
Jön a Múzsla, a zöld háromszöggel. Nem olyan hosszú, mint a piros sáv emelkedõje, és nincs benne a végén hullámvasút sem, de meredek, az elején köves, és nincs nagyon ösvény. Azokra gondolok, akik ide már sötétben érkeznek…
Maki várja Csanyát, de csak a holtpontja érkezik meg. Hihetetlen, hogy ezen a nehezen megközelíthetõ ponton is van víz, meg banán. Be is falok egyet. Robogunk, hogy minél tovább mehessünk világosban. Minimum cél Diós-patak volt, fél kilenckor adjuk át a papírokat.
Most Endre gyomra rendetlenkedik, a Galagonyás bércen adok neki, és Janinak 1-1 Ca Mg pezsgõtablettát, meg Endrének egy gélt. Innen már elõvesszük a lámpát, de igazából csak János-váránál kell bekapcsolni. A telihold lassan fölkel, de még fátyolfelhõk takarják el. Nyugat felé viharfelhõ tornyosul, a szürkületi fényben fenyegetõen néz ki. Hosszú bokros szakasz után érkezünk a Puskaporos forráshoz, és a Mész-pest oldalába. Toronyiránt fölvág a jelzés, a meredek oldalban, de legalább nem hosszú, a Havas oldala viszont az. Jani valahol a felénél végleg lemarad. Várunk rá egy kicsit a csúcson, de nem jön. Gyönyörû a kilátás a holdfényben, talán még szebb is mint nappal. Fajzatpuszta nehezebben érkezik el, mint gondoltam. Beülünk a sátorba és falunk. Nem nagyon foglalkozunk azzal mennyit állunk. A sajt paradicsommal és kevés kolbásszal igen jól esik. Újult erõvel állunk neki az utolsó három csúcsnak. Hatalmas irtást vágtak a Káva oldalában, jól látszik a Világos-hegy, rajta a pontõr lámpája villog. Káva csúcsán erõs szél fúj, félek, hogy vihar elõjele, de szerencsére tévedek. Sárga kereszttõl újra elõjönnek a februári emlékek. Maki kezd lassulni, de a csapat összetart. Tót-hegyesén elõször járok, fenjük a fogunkat a palacsintára, de már nehezen megy le, szem is. Körbekerüljük a csúcsot, és kocogunk le a zöld négyzeten. Út nincs, a jelzés, és a szalagozás viszont jó. Babik kútnál ki kell üríteni a cipõm.
Világos-hegy csodásan néz ki, a róla nyíló panoráma, pedig egyszerûen fenséges a holdfényben. Gyors fejszámolás, 1:03 van, 15 perc lebotorkálni a hegyrõl, ha megnyomjuk, még talán van esély a 19-es kezdetû idõre. Kételkedem a dologban, de egy próbát megér. Maki lefelé szinte folyamatosan káromkodik, hogy minek kell az a hülye 19:5x idõ, jó a 20-as kezdetû is, de le nem szakadna :) A faluszélen már tudjuk, hogy megvan, végül 19:53-al érkezünk be.
Fáradt vagyok, és büdös, de boldog. Elsõk lettünk, de ennél sokkal fontosabb, hogy végig jó hangulatban mentünk. Nem hajtottuk szét magunkat, de elõször jártuk végig a túrát egyben, így inkább a biztonságra törekedtünk. Átvesszük a díjazást, és egyenként elcsoszogunk zuhanyozni. Meglepõdök mikor találkozom Karesszal, Tóth Bélával, sajnos föl kellett adniuk :(
Maki egyik elsõ dolga volt, hogy belépjen a fórumra, de az index bedõlt, így ez elmarad.
Fertõtlenítés után már világosodik eszem egy jó adagot a gulyásból és idõ közben befut Lépéshiba boy is. Felajánl egy helyet a kocsijában, így már reggel kilenckor otthon vagyok.

Összegzés:
Az elmúlt néhány napban sok ismerõssel, és kollégával beszélgetve szóba került a túra, és én nem tudtam úgy beszélni a róla, hogy az ne torkoljon ömlengésbe.
Olyan ötletek valósítottak meg a szervezõk, amire utólag azt mondja az ember, hogy tényleg, miért nem csinálta eddig senki sem így? Az egész közösségi teljesítménytúra gondolata egy telitalálat, a nevezési díjtól a kõdíjakon át az online közvetítésig. Az ellátás mennyisége, minõsége, az hogy a legnehezebben megközelíthetõ helyen is kaptunk ellátást, és a pontõrök kedvessége már zavarba ejtõ volt! Számomra mostantól a Mátra115 napja piros betûs ünnep lesz a naptárban, ez a teljesítménytúrázás ünnepe. 110%-ig feltöltõdtem lelkileg, de azt hiszem, ezt mindenki nevében bátran mondhatom. Köszönöm a szervezõknek, a pontõröknek, és mindenkinek, aki csak egy picit is segített abban, hogy ez a túra olyan legyen amilyen!
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20092009.05.28 21:28:13
Kinizsi100

Megvallom õszintén idén igen alulmotiváltan készülõdtem a túrára Rendszeres passzív látogatója vagyok a topiknak, és hangulatomra rányomta bélyegét a túra körüli cirkusz. Eredetileg futni szerettem volna egy T100 utáni lazát, de a pontnyitások miatt, az utolsó szerelvényt nem érhettem el.
Ezt Bálinttal is kitárgyaltuk pénteken a vonaton. Õ mindjárt meg is említette, hogy nõvérével indul a túrán, ha van kedvem menjek velük, de nem valószínû, hogy gyorsak lesznek. Megköszöntem az invitálást, de még mindig bizonytalan voltam, aztán úgy alakult a dolog, hogy kocsival kivittek a rajtba, és már 6:30-kor ott voltam a tervezett 7:30 helyett. Már messzirõl megláttam Andrást, Danit, és Bálintékat, üdvözöltük egymást, és nézd mákos a tányérom alapon beálltam melléjük a sorban. Ezen pofátlanságom miatt utólag is elnézést kérek a mögém szorulóktól, mentségemre semmit nem tudok felhozni…
A sorban ismét elõjött a mit tervezel mára kérdése. Rövid gondolkodás után felszállt a fehér füst Jól van na, gyalogolok, olyan már régen volt úgyis :)

A nevezés gyorsan lezajlott, 7:15 körül már úton voltunk. Az elsõ kilométereken, úgy az ürömi mûútig hatalmas a zsongás, hömpölyög a tömeg mindenki beszélgetéssel oldja az indulás izgalmát. Mi is így teszünk, már úgyis régen volt idõnk hosszabban beszélgetni, és mindenki más túrán volt az utóbbi pár héten, van mit kitárgyalni. Mindeközben azért figyelem, ki milyen felszerelésben indult. Talán a zokni nélküli szandálos volt a legdurvább. Vártam nejlonszatyros indulót is, de nem láttam.
Kevélyre föl elkezd csöndesedni a tömeg, ez az elsõ sokk, elsõ felismerés, talán mégsem lesz olyan könnyû?
Gyalogolva olyat is megenged magának az ember, amit futva szinte soha, hosszan megállva gyönyörködöm a Kevély csúcsáról nyíló kilátásban. E mozzanat fogja meghatározni az egész napomat. Kiszívjuk a túra velejét :)
Laza kocogás a Csobánkai mûútig, végig a kéken. Az útkeresztezésnél elámulunk a depóautók hadán.

A zöld sáv elsõ letérése tökéletesen alkalmas az elsõ dehidratálás megejtésére, környezetünkben senki nem veszi észre, s mivel mi vagyunk kevesebben, így nem is követnek minket, sõt megkockáztatom, amikor újra keresztezzük a murvás utat (a többség itt tér balra a zöldön) még minket néznek csalónak. Nem lehet neheztelni az emberekre, nem jól jelzett a letérés, és nincs is igazán értelme. A Hosszú-hegyen beszélgetéssel ütjük el az idõt, a lefelé szakasz ismét megkocogjuk, nagyon szeretem ezt a kellemes puha erdei talajt.
Következik a Szántói-nyereg, régen voltak itt büfés hiénák, most csak depósok és mobil WC-van. Váltunk pár szót a pogácsázó Vagdalthússal, és elindulunk a szerpentinnek. Danival elhúzunk, és minden kanyarban hosszasan nézelõdünk. Nem tudom megunni a Hosszú-hegy és a Kevélyek látványát innen. A felsõ rét elõtt beér minket Bálint és Anna. Pilisnyereg kb. 6-os átlaggal megvan. A büfések igazán kedvezõ árakkal doloznak, bár nálam van minden. Bálinttal kipróbáljuk a palacklapítót.

Ballagunk tovább Kesztölc felé. Kétágú hegynél kimegyünk a szirtre, ilyet sem csináltam még, innen is igazán szép a kilátás. Jön a nem túl látványos, de annál melegebb és porosabb szakasz a Getéig. Dorogon elmerengünk milyen lehetett akkor, amikor még mûködött a homokvasút. Igazán ritka a villamosított keskeny nyomtáv…
Elõször Dorog végén lassul le Anna, már kezd kidörzsölõdni a talpa. Gete emelkedõjét meg sem érzem, olyan lazán közlekedünk föl. A kis-Getén megnézzük a kilátást a keresztnél, már meg sem említem, hogy itt sem voltam még kint…

Hullámvasút le fel, és hopp, Hegyeskõ elõtt elfogy a vizem. Ez most nem baj, mindjárt itt van a Tokodiak önkéntes frissítõpontja. Anna folyamatosan lassul, de tartja magát.
A kútnál külsõleg, a pincéknél belsõleg portalanítjuk testünket. Belevetem magam a zsíroskenyér és uborkahalmok közé. Beszélgetunk egyet Ascimo-val, aki a végén még egy Chipset is ránktukmál, még egyszer köszi! Árnyékban üldögélve nézem a forgatagot. Depós autók szekérvára veszi körbe a pavilont, némelyikben Thai masszõr csajok kezelik a rászoruló támogatottjukat, másutt a depósával pörölõ gyalogost láttam. Eltûnõdöm azon, mekkora a vágy az emberekben, hogy elmondhassák magukról, ment gyalog 100km-t egyben.

Kicsit döcögõs az indulásunk, de pár perc múlva múlik a talpak fájdalma. Bálintnak megmutatom a kõsziklát magát, meg a róla nyíló kilátást. Dani kicsit elhúzott tõlünk, de a Kakukkban bevár. Pecsételés közben szemügyre veszem az árakat. Inkább a kékkutat választjuk. Jól jött a Tokodi nagyobb pihenõ, újra nagyobb sebességgel halad csapatunk. A nap számomra legszebb kilátása Péli elõtti réten nyílik Kelet felé. már nagyon szépek a délutáni fények. A rendháznál észreveszek egy Wc-t amit nem lehet kihagyni. Nagyon igényes ojjektum, még a küszöb is márványból van. Remek érzés hogy újra szappanillatú a kezem, és nem ragad.

Bika-völgyig megint elhúzunk kicsit Danival, de a hullámvasúthoz már együtt kaptatunk föl, aztán a völgy felé megint ellépünk. Vaskapu hatlamas bükkökkel szegélyezett hajtûkanyarjára jól emlékszem az irtás elõtti idõkbõl.
Pusztamarót elõtti lejtõt jó tempóban megfutjuk, szép mozgással, meglepve ezzel több túrázót. Mogyesz óta hatványozottan nõ az elcsigázottak száma. Szemben a temetõvel az esõbeálló mellett találunk egy üres padot. A várakozás idejét az információs tábla böngészésével töltjük. Hamarosan itt vannak Bálinték. Dani aggódik, hogy baj lesz éjjel a lámpájával, így kilép. Hárman maradunk. Élvezem a gyalogos tempót, ez most másképp jó, mint a futás. Annának egyre nehezebb az indulás, de kemény, és tûr.
A fáradtsággal együtt romlik az irány és távolság érzet, elõkerülnek az elsõ Mennyi még a következõ pont? kérdések. Nem idézném mi volt az egyik ember reakciója arra, hogy még 7km Bányahegyig.
Megsimogatom a lemenõ nap vörös fényében fürdõ öreg Hársfát. A madarak még utolsó lélegzetet vesznek a sötét beállta elõtt, és teli torokból énekelnek. Szinte összeolvad a lelkem a természettel, olyan jó itt a hosszú árnyékot vetõ bükkösben. Idõtlenné válik minden, mintha a végtelenbõl érkezne és oda is tartana ez az út, súlytalannak érzem lépteim.
Csak az irtásnál ébredek, még éppen világosban felérünk a pontra. Hatlamas az élet Bányahegyen a lámpák alatt mindenfelé emberek pihennek, esznek, ápolják magukat. Bálinttal párhuzamot vonunk a medúza emésztõrendszere és a Bányahegyi pont között, ezzel teljesen új dimenzióba helyezve azt. Utólagos engedelmével ki kell javítsam magunkat, ugyanis sokkal közelebb áll a pont az emberi emésztõrendszerhez: A felsõ testnyíláson át több kevesebb rendszerességgel érkezik a táplálék (túrázó) melyek az emésztõrendszerben (a réten) valamilyen átalakuláson mennek keresztül és végül koncentrált formában elhagyják azt (csoportosan indulnak útnak)
Elszürcsölünk néhány pohár teát és eszünk ezt-azt a hátizsákból, miközben elkapok néhány mondatfoszlány a körülöttem lévõk beszélgetésébõl. Ezekben legtöbbször a láb mindenféle problémáját értékelik, és a fáradság elviselhetetlen mértékére mutatnak rá.
Indulásnál kerüljük a csoportba verõdést, de mire elérjük kényelmes utazósebességünket, már néhány a zombivá alakulás útjára lépett túrázó áll be mögénk. Menni kell, máskülönben elvisz a részben fémtartalmú bagoly. Anna álmos, kérdezi, hogyan lehet felülkerekedni ezen, de semmi értelmes nem jut eszembe. Sebességem okán javarészt egyedül vagyok túrákon légüres térben, így a holtpontokkal és álmossággal is magányosan kell leszámolnom. Megérkezünk az egykori tarvágásra. A csemeték szemmel láthatóan növekednek évrõl évre. 2006-ban még derékig értek, idén már jó 2,5-3 méter magas áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak. Érdekes volt a lámpafényben kanyarogni köztük, de a futás már világosban is kockázatos lenne. A létrák tetejérõl hátratekintve elmosolyodom a Gerecse adótornyának árnyékában imbolygó lámpások füzérén.
Vértestolnai mûút környéke tájékozódás szempontjából egy újabb neuralgikus pont. Megannyi mérgelõdést olvastam a fórumon, az itt szándékosan, vagy véletlenül levágók okán, tény, hogy nem a legjobb a jelzettség.
Telefonhívásomnak köszönhetõen szusszanásnyi pihenõt tartunk. Szokatlan a folyamatosan érkezõ emberek látványa, tényleg a derékhaddal megyünk.
Szinte végig egyenletes a lejtõ Koldusszállásig, melyet „csak” ellenõrzõ helyként említenek, de mobil Wc-t is ígérnek, így várhatóan a pecsét sem marad el. Sejtésünk helyes. Jól jön az újabb adag tea álmosság ellen. Éjfél felé járunk, az arcok egyre szürkébbek, sokan a tûznél kucorognak a hûvös idõben. Mi nagy ívben kerüljük, nem idõzünk sokat, és nem is esne jól eljönni onnan, egyébként csak mihez képest van hideg.

Mindössze 18 kilométer maradt hátra ebbõl a szép napból, de a többségnek a neheze még hátravan. Meg kell küzdenie saját sötét gondolataival.
Aki nem szokta ezeket a távolságokat, azok most befelé fordulva próbálják megfejteni életük azon nagy kérdését, miszerint milyen kósza ötlet/fogadás nyomán követték el azt a könnyelmûséget, hogy eljöttek ide, és miért voltak hajlandóak mindezért fizetni is. A kellemetlenül köves út hosszú kilátást nélkülözõ egyeneseivel kiváló alapot nyújt eme kérdések feltevésére, és a rájuk adott válaszok kiérlelésére.
Könnyen vagyok, kellõ mennyiségû edzéssel még most sem érzek fáradtságot, bezzeg 10 éve unokatestvéremmel eddigre már javában vívta ki-ki a maga harcát elméje ellen.
Az Aranylyuki elágazót követõen egy láb tûnik fel a sötétben az útra félig belógva. Megkérdezem a láb tulajdonosát, hogy minden rendben van-e, válasza nem volt megnyugtató. A hosszú unalmas szakasz csak végén adja át jutalmát, az arra még fogékonyaknak, a Tatai Öreg-tó és környékének látképében.
Utunk átvált lejtõbe, és elérünk a hajtûkanyarhoz. Hangosan megjegyzem, mindjárt itt a pont, erre a mögöttem lévõk jól hallhatóan adják át egymásnak a hírt: Hallod? Már csak 500 méter a vadászház! Hallod? Már csak 500 méter a vadászház! Hallod? Már csak 500 méter a vadászház! …

A tisztáson vidáman lobog a tûz, de a hangulat világvégi. Itt érik el az emberek morális válságuk mélypontját. Már nagyon sok van mögöttük, de még nincs elég közel a cél.
Lefelé az árokban szerzett biciklis élményeimmel szórakoztatom Bálintot, szegény Anna elsõ bálozóként nem nagyon lehet képben mennyire kevés is van hátra valójában. Baj felé a szekérúton már vöröslik az ég alja mesés színátmenettel kápráztat el minket a tintakéktõl a világos sárgáig. Még egy utolsó szusszanás a templomnál, Bálint maratonfutási kötelezettsége egészen elérhetõ közelségbe került, végül kb.21 és fél óra után megérkezünk a célba. Gyors az ügyintézés, és jár a kemény kézfogás mosolygással. Póló is van még, de én kivárom a 10. alkalomra járót. Régóta vágyom arra a menzába belépve, hogy végre lássak valakit stílusosan arccal a levesben aludni. Ez idén is elmarad, de tény, hogy evés közben és után nehezen marad ébren az ember.

Hármasban indulunk el az állomásra, de csak ötven méterig jutunk, Annának még pihennie kell egy kicsit. Elbúcsúzunk, késõbb kiderült, hogy helyzete kedvezõbben alakult a vártnál, sikerült fuvart találnia hazáig. Bálinttal ketten elsétálunk az állomásra köszöntve a szembe érkezõket. Vannak néhányan, akiknek szemmel láthatóan nincs jó kedve. Ismét elgondolkozom azon, hogy van olyan ember, aki pénzt nem sajnálva depóst szervezett, autót tankolt ételre-italra, felszerelésre költötte fizetését, és még jól sem érezte magát, mindezt azért, hogy elmondhassa magáról, teljesítette a Kinizsit.
Számomra ez volt a legkönnyebb, és egyik legélvezetesebb teljesítés. Köszönöm a társaságot, és a szervezést!

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20092009.04.14 11:17:18
A felkérésnek eleget téve :)

Tojás40

Az elmúlt napok nem a pihenésrõl szóltak, szombaton egész nap a kertben dolgoztam, vasárnap 12 órás ügyelet, egy színházlátogatással és kávéházi beszélgetéssel megfejelve. Mindent egybevetve 2 nap alatt szûk 8 órát alvás jött össze.
Ennek tekintetében nem meglepõ, hogy nehézkes volt hajnali 4-kor kelni, de a vonat kiváló hely egy kis pótalásra.

A Déliben már feltûnt egy túrázó kinézetû páros. Kerülgettük egymást a rajtig. 7:45 értem be, úgy terveztem 9-kor indulok, az tavaly is bejött. Öltözés közben folyamatosan jöttek az emberek, de nem volt tumultus, csak menet közben tûnt fel, hogy milyen sokan is indultak. Találkoztam jó pár ismerõssel, köztük Rushboy-al is, így mindjárt adódott a lehetõség, hogy kocogjunk együtt egy jót.

Pontban kilenckor indulás (mert figyelünk a részletekre :) ). A túra mindjárt az elején jófajta emelkedõvel lepi meg az indulókat, nincs kecmec, futunk a lépcsõkön is. Ezek még jó kiosztásúak, kettesével lehet szedni õket. Megy a szekér, jobban mint tavaly, nem savasodik a lábam. A Martinovics-hegyet pillanatok alatt meghódítjuk.

Az emelkedõ kicsit visszavesz, aszfaltos utakon kanyargunk, de a fogaskerekû tájékától a Széchenyi emlékig újfent lépcsõzésé a fõszerep. Ezek már nem olyan jó lépcsõk, vagy magasak a fokok, vagy páratlan kiosztásúak, vagy pont akkora a két fok közötti lépésköz, hogy túlnyomórészt egy lábra terhel. Kétszer sikerül benézni az elágazást, így Rush látókörömön kívül került, de a második pontnál bevárt. 25 perc alatt fölközlekedtünk, eltévedéssel együtt még mindig 5 perccel jobb, mint tavaly.

Tipli Normafa felé. Jól esik a sík rész, elrejtek egy gélt arcom mögé energiapótlásnak. Dani a síkon és az emelkedõkön kissé lemarad, de a lejtõkön beér. Így van ez a Disznófõ forrás felé is ahol 45 percnél járunk.

Sok a kiránduló, akik közül sokan szorongatják a túra igazolófüzetét a kezükben. Nagyon rendesek és félreállnak jöttünkre, amit nem mulasztok el megköszönni, bár õk inkább csak valami artikulálatlan hörgést hallhattak.
Tavaly a libegõ utáni fiatalos rettentõ sáros volt, sokat csúszkáltam. Most beszélgetve akadálytalanul suhanunk, és élvezzük a langyos tavaszi idõt.

Volt Hárshegyi kempingnél tojás is ját a pecsét mellé, nem is akármilyen. Radikálisan finomabb, mint a tavalyi. Mindjárt végzünk is vele, és spuri Két éve még föl kellett menni a Ferenc-halomra, most az aljában megyünk az árnyékban. Ilyenkor nem mulasztom el levenni a sapkámat, had hûljön a fejem. Két nehezebb emelkedõ következik, az Apáthy szikla és az Árpád-kilátó felé. Az elsõvel végre letudjuk az utolsó lépcsõket is, már kezdtek a terhemre lenni.
Kilátóból szép a látvány, kicsit nézelõdünk, mert ezért is indul, az ember túrákon, hogy panorámákat lásson. Megbontom sópótlásként a mandulát.

Zúzás lefelé a frissítõhöz. Betolok egy kisebb alaposan megsózott zsíros kenyeret sok savanyúsággal, és lefojtom két piros ízû szörppel. Kényelmes tempóban indulunk tovább, hagyni kell egy kis idõt a kajának fészkelõdni a gyomorban. A Hármashatár-hegy felé már újból begyorsítunk, a Guckler-szikláig a szintúton pedig szinte röpülök. Valamiért ez a kedvenc szakaszom, annyira jól lehet közlekedni rajta. Pillanatok alatt a pontnál termettünk.

Virágos-nyeregtõl Tök-hegyig van egy nemszeretem szakasz, nagyon kitett és meleg, de legalább rövid. A hegynél Dani találkozik ismerõseivel, így elbúcsúzunk, és egyedül rombolok tovább. Solymárig nincs különösebb látnivaló, de borzasztó jólesett a kilombosodott bükkösben menni. Minden erõtõl duzzadt és hirdette a tavasz diadalát a tél felett. Szarkavártól ismét kitettebb napos szakasz váltotta az árnyas erdõt, akadálytalanul haladtam a száraz földúton és a faluban.

Kocsmában csak pecsételek és megyek (2:35). Templom után bolyongok egyet a faluban, végül meglett a Zsíros-hegyre vezetõ út. Újra erdõ következik, Sok a kiránduló sok az igazolófüzetet szorongató.

A tisztásra 3:02-vel érek fújtatok, mint az ökör, úgy kell nekem, minek futok meg minden emelkedõt. A pontõr lány mosolyogva kérdezi meg, hogy minek sanyargatom magam. Ott nem látszott rajtam, de én tényleg szeretem ezt csinálni.

Csipkedni kell magam ha 4 óra alatt célba akarok érni. Jó lehetõség erre a következõ szakasz. Eszek még mandulát, késõbb egy kis müzli szeletet is, hogy legyen mibõl dolgozni. Süt a nap keményen, de nem éget még. A faluban és a kõkereszt környékén több futót megelõzök. Legtöbbjük fekete hosszú futónadrág van, és némelyikük arcáról leolvasható, hogy nagyon melegük van. Felsejlik elõttem, a múlt heti Teleki, amikor én is így nyomtam és 35-40 tájékától rettentõen szenvedtem. A héten beszereztem egy 3/4 –es nadrágot és a legvékonyabb pólómat vettem föl, így most kifejezetten kényelmes. Anna vadászháznál 3:32-nél járok, félek, hogy kicsúszom a tervbõl. Innen Telkiig lejt folyamatosan, rá is teszek még egy lapáttal, de térdem kalácsa már nem szereti a lejtõt annyira. Sikerült tévesztés nélkül lejutni a fõútra 3:40-el. Még egy lapáttal ráteszek, az emelkedõ után pedig egy sprint is belefér, végül 3:49-el csörtetek be, 30 perccel jobb, mint tavaly.

Elfáradtam, de nem zsigereltem ki magam a végletekig kb. 80%-os lehetett a teljesítés. A tévedésekkel, és a pecsétért sorbaállással kb. 10 perc maradhatott bent, de ezekkel nem foglalkozom, benne van a pakliban. A tavaszi náthám óta elõször sikerült olyan igazán jót futni, remélem ez nem csak egy föllángolás. Köszönöm Rushnak, hogy velem tartott a táv elsõ felében, motivált a társaságban való futás, ha együtt maradunk, lehet még jobb idõ sikeredik. Bejött a rövidebb nadrág és az újabb frissítési módszer. Lemaradáson még tesztelem a dolgot, de bízom a továbblépésben. Köszönöm a szervezõknek a túrát, az MVTE rendezvényeire mindig szívesen járok.
 
 
TelekiTúra éve: 20092009.04.06 14:09:10
Teleki50

6:37-es vonattal utaztam Drégelypalánkra. Leszálláskor a népek gyorsan megrohamozták az asztalokat, én a tavalyi taktikámat követve kényelmesen öltözködtem, melegítettem. Meleget ígértek, de nem tudtam mennyire, minden esetre a vékonyabbik hosszú futónadrágomat és egy vékony hosszú ujjú felsõt vettem föl.
9-kor egy 30-on futó sráccal együtt vágtam neki a távnak. Egészen a Schaffer kútig mentünk együtt, ahol látva, hogy én emelkedõn is futok, gyorsan lemaradt. Jól ment minden, bár izzadtam mint a ló, 25 perc alatt a várban voltam. A kilátás mint mindig gyönyörû.

A vár után gyorsan benyomtam egy csokit energiapótlásul, megelõzendõ a késõbbi összeomlást. Pénzásásig hullámvasút jó jelzettséggel, helyenként sárral. Több helyütt hóvirág és Odvas Keltike mezõk virítanak kellemes illat, és madárcsicsergés tölti be a levegõt, teljes a nyugalom és a harmónia.
Csánki kert felé feltûnik a Magas-Börzsöny is, idelátszik 1-2 hófolt. Megy a szekér, idáig 9 felett van kicsivel az átlagom, de most jön a java.

Királyházánál a pont beköltözött az erdõbe. Gyorsan fölmarkolok egy csokit, bedobok 1-2 pohár teát és megyek tovább. A Rakottyás-patak igen meg van áradva, nem sok lehetõség van az átkelésre, egy alkalommal sikerült jól bele is lépni, ez után meg már mindegy alapon átgázoltam. Hideg volt a víz, de valószínûleg hûtésileg jót tett.
Kemény volt a Nagy-Mána kaptatója, nem emlékeztem rá, hogy ilyen hosszú. Fönn a bércen is hallani lehetett a megáradt patak zúgását.

Magosfai nyereg elõtt jelentek meg az elsõ hófoltok. Nagy-Hideg Hegyik volt belõlük rendesen, némileg akadályozva a futást. Csóványoson értem utol Vadmalacot és Jaatot. Tavalyhoz képest teljesen jól éreztem magam, semmi jele nem volt a készülõdõ hanyatlásnak. NHH-n pecsét és irány az Inóci vágás. Úgy emlékeztem, hogy hamarabb elérjük a hosszú egyenes szakaszt, nem mintha vártam volna, a lejtõ gyenge oldalam, nem merem elengedni magam.
Minden esetre ezen is túlestem, és kb. 3:20-as idõvel már a ponton ettem a parizeres kenyeret. Sajnos só nem volt, én meg nem hoztam magammal. A limonádé nekem nagyon ízlett így nem túlcukrozva.

A Kálvária felé vezetõ sárga négyzet és kereszten tavaly az itinerrel nem volt gond eltájékozódni, most viszont elõ sem kellett vennem, mer nagyon jól ki volt szalagozva. Beérve a faluba éreztem elõször igazán, hogy ma jól befûtöttek odafönn. Kezdett lötyögni a hasam, a víz nem szívódott föl. A táskámban lévõ izós lét már utálta a gyomrom, langyos is volt. Sikerül benézni a falu végi jelzés amivel semmit sem rövidítettem, csak a szomszéd utcán értem ki a faluból. Ami kutat találtam, azon nem volt nyomófej. Helyiek felajánlották, hogy adnak, de én megköszönve visszautasítottam azzal, hogy Szent-Gál-földnél lesz frissítõ, addig meg a hátamon lévõvel elleszek. Na ez hiba volt.

A Kis-Hanta patak mentén találkoztam Jakus Béláékkal, akikkel Hegyes-tetõ aljáig együtt mentem. Ismét trükközni kellett 1-2 patakátkelésnél, de nem volt nagy kaland, jól jöttek a hidak.
Pusztatoronynál új a piros felfestése, most már fölmegy a várba. Jó sok kiránduló jött szembe.
Az aszfaltos út keresztezése után visszatértünk a patakvölgybe. Szemeim elõtt már csak egy jól agyonsózott kenyér, és egy köbméter víz elfogyasztása lebegett.

A ponton kenyér volt, só sajnos nem, és víz sem. A pontõrök megkínáltak sajátból, de nem fogadtam el, mert én 2km múlva Törökmezõn tölthetek, õk meg itt lesznek a napon még hosszú ideig. Elég nehezen ment le a kenyér, és harcolni kellett, hogy lent is maradjon. Törökmezõn zárva a büfé, a helyiektõl kértünk vizet. Fél liter úgy tûnt el, mint a villám. Föltûrtem a nadrágom szárát és a póló, ujját, így átmenetileg jobban lettem. A hegyes tetõ aljáig laza kocogás, kivéve az elbontott vadkerítésnél lévõ emelkedõt, mert ott sétáltunk. Az aszfalt elõtt Béla ellépett, találkozom László Szilvivel. Már nagyon gyengének érzem magam. Úgy kell magamra parancsolni, hogy ne álljak meg a kilátóig. Fönt üldögéltem 5-10 percet, hogy lenyugodjon a gyomorom, addig próbáltam gyönyörködni a tájban. Érdekes, hogy a Börzsöny déli végén mennyivel elõbbre jár a természet, mint az északon.

Szilvi visszaelõz, én is összeszedem magam és utána indulok, de a célig már nem érem utol. A sárga sáv és háromszög jól jelzett, és zömmel lejt. Nyáriasan meleg a levegõ errefelé, nem erõltetem a dolgot, 6:10-el érem el a célt. Keményen megszenvedtem az utolsó 15 kilit, ami egyértelmûen a sóhiány számlájára írható. Persze a hosszú ruha sem volt a legjobb választás, nem számítottam ilyen melegre. A só pótlás kérdésével kezdenem kell valamit, mert így a nyáron sok szenvedés vár rám.
Köszönöm a túrát a szervezõknek, nagyon jó volt!
 
 
JulianusTúra éve: 20092009.03.30 12:23:22
Julianus50

Igen kellemes idõ fogad Nagymaros-Visegrád megállóban, igaz nincs olyan ragyogó napsütés mint pénteken, de ez nekem teljesen megfelel. Mivel én Szob felõl jöttem, így nincs tömeg a rajtban, gyorsan le benevezek, de még indulás elõtt nyújtok egyet.
A túra mindjárt egy jó kis kaptatóval indít föl a Szent-Mihály hegyen keresztül a Hegyes-tetõre. Végig futok, 30 perc alatt fel is érek. A gyalogosok igen lojálisak voltak velem, szinte mindenki azonnal félreállt még a keskeny ösvényen is, amikor meghallotta/meglátta, hogy érkezem, nagy köszönet ezért!
A kilátóban szétnézek, majd indulok tovább Török-mezõ felé. Gondolkodtam a 6 órás teljesítésben, de inkább a mellett döntöttem, hogy beiktatok három a túra közelében lévõ csúcsot.

Törökmezõn át Kóspallagig gyorsan telik az idõ ismerõsökkel beszélgetve. Errõl a szakaszról a Békás réti panoráma már két éve is megfogott, most is csodálatosan néz ki a Magas-Börzsöny. Összességében elég sok a sunyi emelkedõ, így szépen gyûlik a kiírt szintemelkedés.

OKT-rõl lefordulva tartottam a piros sávtól, legutóbb igen rossz állapotban volt, de a jelzésfelújításoknak köszönhetõen tempósan lehetett haladni. A sok kis hupli rendesen ki tud venni az emberbõl. Az utolsó dombtetõn elõtûnik a Márianosztrai medence a Csák heggyel. Bent a faluban már várt minket a zsíros kenyeres pont, én csak fél szeletet fogyasztok jól megsózva, nehogy gond legyen. A kocsmában az ételt még leöblítem egy fél liter naranccsal, és már indulok is.

Nincs hõség, de megérzem, hogy melegszik az idõ, nagyságrendekkel több folyadékot iszom. Az út mentén jól látszik a Nagy-Kopasz, a Nagy-Koppány és a Nagy-Galla. Ez még ma megmászom. A Börzsönyi kék becsatlakozása elõtt utolérem Bátyámat és Bálintot, innen Nagybörzsönyig többször összefutunk. A Koppány-nyereg elõtt jönnek a szokásos dagonyás részek, de simán ki lehet kerülni.

Fönt a nyeregben még nincs pontõr, mindegy visszafelé kell pecsételni. A Kis-Koppány csúcsára nem vezet jelzés, de önszorgalomból fölkaptatok a meredélyen, jó a kilátás bár a csúcs nagytestvére betakar némileg. Lefelé elég sok gondot okoz a szeder, a késõbbi fadöntés és erdõjáró gépek által szétjárt út viszont sokkal problémásabb. Egy ízben még a jelzés letérését is benéztem. Kiérve a Nagybörzsöny széli mezõre a sárkérdés megoldódik, marad a szép panoráma. Gyors pecsételés a templom közelében, aztán nem találom a zsíros kenyeres pontot. Két éve a Bányagazda házának udvarán volt, ott vártam jó 15 percet, mire kiderítettem, hogy 200 méterrel arrébb van, Bátyámék már javában lakomáztak. 3:30-al érkeztem, és már kezdek fáradni. Még két egyéni pontot beiktatva nincs esély 6 órás teljesítésre.

Kifelé a faluból finoman kocogok fölfelé, evés után nem jó erõlködni. Egy csapat túrázó jön szembe. Az aszfaltra rátérve igen jól esik a futás, hamar elérem a letérést, amit szintén végig megfutok, de ismét tévesztek kb. 200 métert.

A nyeregben még mindig nincs pontõr, telefonnal készítek néhány bizonyító erejû felvételt, várok kb. 10 percet, aztán indulok tovább. Sokan jönnek szembe a kék és piros közös szakaszán. Galláig nincs különösebb látnivaló, a Rakottyás tavon kívül, hullámvasutazunk szépen. A hegy elõtti réten szépen látszik a csúcs, nemsokára a kék háromszögön mászok. Olyan meredek, mint amilyennek látszik, de a megéri.

Vissza az eredeti úton. A gyomrom kezd nyavalyogni, idegesíti a Nagybörzsönyi vasas víz íze. Zuvárhoz új kék romjelzés vezet, mindjárt ki is próbálom. A vár maradványaiból alig látszik valami. Egy férfi két kisgyerekkel fémkeresõ detektorral pásztázza a várudvart. Gyönyörködöm a kilátásban, majd leereszkedem a jelzés meredekebbik ágán. Még párszáz méter és a Misa-réten találom magam, de a pontõr sehol. Ismét elfecsérelek kb. 5-10 percet kereséssel, aztán továbbállok. A pont a kisvasút mellett ütött tanyát, ott ahol a jelzés betér az erdõbe.

Egy rövid emelkedõ és kint vagyok a Sukola-kersztnél. Nem esik jól a köves út, piszkosul várom a végét, de a kilátásra nem lehet panasz. Szobon pillanatok alatt elértem az állomást. 6:50-nél áll meg az óra. Elfáradtam tisztességgel, ennyi volt bennem mára. A bizonytalankodás és a tévesztések miatti idõveszteséget sajnálom, a magánkitérõkért mindenképp megérte (mielõtt szó érné a ház elejét, a túra útvonalát végigjártam, ezek plusz kitérõk voltak!). A Galla és a Zuvár jól beleillene az útvonalba, de érintésük ellenõrzése pontõrök hiányában nem megoldható, biztos feszültségforrás lenne, mivel így a túra végén többen hajlamosak lennének kihagyni.
Hamarosan befutnak bátyámék is, meg a pontõrök, így díjazással a birtokunkban elégedett mosollyal térünk haza. Köszönjük a túrát!
 
 
Göcseji GaloppTúra éve: 20092009.03.02 15:08:32
Göcseji Galopp

Viszonylag korai kelés után 6:15 felé érkeztünk Kávásra. Halvány elképzeléseim azért voltak a vidékrõl, elõzetesen megnéztem a Google Earth-ön a környékrõl fellelhetõ fotókat, illetve a tavalyi Rockenbauer130 képi élményeire építettem. Míg én összekészülõdtem a futók rajtjára, addig Bálint útnak eredt. Úgy tûnt szép napunk lesz, az ég tiszta volt és csak kicsit volt hûvös. Az útvonallal kapcsolatban két dolog aggaszott: egyrészt nem olvastam az itinert, másrész jó esélyünk volt egy kiadós sárdagasztásra.
7-órakkor mintegy 30 futó vágott neki a távnak.
Némi aszfaltozás után elkezdtünk kapaszkodni a Szabó-hegyre, jófajta bemelegítés gyanánt. A jelzések mellett rozsdaszínû G betût és nyilakat kellett keresnünk. Nem volt szokványos a jelzés elhelyezésének helye és iránya, ebbõl volt 2 eltévedésem az elején (összesen nem mentem 1km-et rossz irányban), de miután megszoktam, nem volt gond. Az elsõ tévelygés mindjárt a Szabó-hegy végén megvolt, épp kezdtünk távolodni a mezõnytõl. Szerencsére a többiek visszakiáltottak minket.
Ezt követõen Kurta-majorig sáros szekérúton nyomultunk. Gondot inkább az okozott, hogy a gépek már jól széttúrták az utat. A majornál újabb rövid bizonytalankodás, de elég hamar meglett az út. Rátértünk egy jobbára aszfaltozott útra, ami átmeneti sármentességet biztosított a frissítõpontig.
A pont után egyenesen haladtunk tovább, a kék kereszten. Egy öt fõs boly kezdett elszakadni tõlünk. A második, és egyben utolsó tévelygésem a kék sávra történõ váltásnál volt, a mezõnél. Letértem a szekérútról, de nem láttam, hogy a mezõn lefelé kell futni. A helyes út megtalálása nem tartott sokáig, innentõl Gyurival és egy helyi tájfutó sráccal (már megint nem emlékszem a névre :S ) futottunk hármasban tovább.
Kalandos volt ez a szakasz,szép völgy, homogén gyertyános, vizenyõs talajú völgy, és fenyves váltotta egymást. Leginkább a gyertyános tetszett, ahol tiszta aljú erdõben vörös avarban futottunk. Az egyik emelkedõn egyszercsak beért minket az élboly, mint kiderült eltévedtek. Innen Bárómajorig együtt maradtunk. A frissítõpont elõtti 500 méteres szakaszon ismét jókora trutyival kellett megbirkózni.
Dugókázás és energiatöltés után néhány kilométeren át jó minõségû dózerúton futottunk tovább, az eredeti élboly ismét eltávolodott tõlünk. E kellemes szakasz után ismét betértünk az erdõbe, majd némi tökön-babon át futást követõen rátértünk a legsárosabb szakaszra, ami erõs emelkedõvel is párosult. Érdekesen nézett ki a mezõ közepén magányosan álló téglakémény. Gondolom valaha egy téglagyár is tartozott hozzá, de annak már nyoma sem látszott.
A kustánszegi elsõ pont után ismét jó volt az út egészen Parasza utáni mezõig. Az erdõbe betérve aztán ismét a sáré és a göröngyöké volt a fõszerep a vádlim kezdett fáradni. Valahol a Bolhási-erdõben egy kerítés mellett haladtunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy döglött varjú van kiakasztva, nem messze pedig társai károgtak a fán. Elég kísérteties volt, este biztos nem örülök neki :)
Becsevölgye elõtt a murvás útra érve elért egy kisebb holtpont. Már nagyon vártam a frissítõt, jól feltankoltam energiaitalból, és nápolyiból. Eddigre az már csak ketten maradtunk Gyurival. Kereseszeg felé megelõztük az addig harmadik helyen álló srácot, majd nemsokára Kislengyelen voltunk. Innen már látszott a Kustánszegi templomtorony, de még egy dombot meg kellett mászni érte. Kapaszkodás elõtt még elfutottunk egy olajkút mellett, ami úgy nézett ki, mintha egyenesen a Mad Max filmbõl hozták volna ide.
Az emelkedõ nem volt olyan gáz, mint gondoltam, és hamarosan a falu utcáin száguldottunk a lejtõn a tó felé. Az ötödik pont után már csak kb. 10 km volt hátra, ami tekintve, hogy még egy frissítõpont volt, lelkileg emészthetõ szakaszokra bontotta a távot.
A jó fekvésû tónál rengetegen horgásztak, mi fölfutottunk egészen a felsõ végéig és ott keltünk át a hídon. Eseménytelen kocogás után egy újabb sáros emelkedõt követõen Németfaluban voltunk. A falu másik végén egy viszonylag hosszú lejtõ következett. Megjelentek a rövidebb távon indulók is. Elég sokan voltak, köszönhetõen a szép napsütéses enyhe idõnek. A gyalogosok nekem erõt adtak, mindig utol kellett érnem az elõttem lévõket a lehetõ leggyorsabban. Gyuri ezen a szakaszon végleg lemaradt, mint kiderült begörcsölt a vádlija :( Böde határában megejtettem a nap utolsó dagonyáját. A ponton ismét betermeltem energiaitalból, és elindultam az utolsó 4 km-es szakaszra. Jó tempóban, jó úton haladtam innen végig. A Zsimba-hegyrõl szép kilátás nyílott a Zala völgyére, majd némi ereszkedés után már az aszfalton robogtam a cél felé, amit 5:32-es idõvel el is értem, ezzel megszerezve a harmadik helyet.
Nagyon tetszett a túra, igazán kellemes vidéket ismerhettem meg a Göcsejben. Ahogy Rokin, itt sem tudok kiemelni valami nagyon fontos látnivalót, egyszerûen a falvak, a tavak, a legelõk és az erdõk a dombok, és szõlõhegyek összessége harmóniát sugárzott, jó volt futni közöttük.
Nagy szerencsénk volt az idõjárással, igazi napsütéses langyos tavaszi idõben volt részünk.
A szervezõk kitettek magukért, a jelzések ugyan nem voltak tökéletesek (ez betudható az elsõ szervezés tapasztalatlanságának), de egy idõ után megszoktam a rendszert, és onnantól nem volt gond. Jó és elegendõ volt számomra a frissítés és kulturált körülmények között tudtunk öltözni, zuhanyozni. Ha rajtam múlik, jövõre mindenképpen eljövök!
 
 
LeFaGySzTúra éve: 20092009.02.23 12:56:13
LeFaGySz 57 Mátra

A 2009-es évben idáig nem lehetet panasza az igazi téli túrákra vágyóknak. Havas volt a Wass Albert, a Téli Mátra, a Barcika is, és a Mátrában is erre lehetett számítani.

Nem tudtam autót szervezni szombatra, így a rajt megközelítése kissé körülményes volt tömegközlekedve, szerencsére a szervezõk Pásztóról fölvittek minket Mátrakeresztesre, így nem kellett várni a buszra. Az út havas volt végig, ez elõrevetítette már, hogy ma nem jakuzziban fogunk ázni.

A rajtban egészen nagy tömeg volt, legalábbis ahhoz képest, amire én számítottam. Komótosan átöltöztem, összepakoltam, aztán 7:50 felé nekivágtam. Óvár felé mindjárt jófajta emelkedõ várt ránk, de az út itt még jól ki volt taposva. Jó érzés volt a reggeli melengetõ napsütésben fölfelé kocogni, a hóban. Az Ágasvári turistaház is napfényben fürdött reggel, de most csak egy pecsét erejéig álltam meg, aztán nyomás tovább. Jobb minél több tartalék idõt gyûjteni az elején, ki tudja mi vár még ránk. Szerettem volna lámpahasználat nélkül célba érni.

A Csörgõ-szurdokot elsõre elvétettem, csak a pontot láttam, a szalagot nem. A pontnál szóltak, hogy rossz volt az irány, így visszamásztam, és immár a helyes úton tértem vissza.
A patak mentén volt néhány bedõlt fa, de a Harica völgye után nem ijesztett meg. A zöld sávon kellemes úton emelkedtünk Fallóskút felé.
Mária kegyhelyen kicsit szétnéztem, majd folytattam utamat Mátraszentimre, és Mátraszentistván felé.
Egyre keskenyebb volt a nyom a hóban, ebbõl arra következtettem, hogy lassan beérem a mezõny elejét.

Szentistvánon érdekesen nézett néhány síelõ, amikor átdzsesszeltem közöttük futóruhában. Az ivózsákom csöve megint kezdett befagyni, ezért kényszerûségbõl a dzsekim alá dugtam be a csövet, ez jó ötlet volt, hidegben máskor is fogom alkalmazni.
A szép idõre való tekintettel fölmentem a Vöröskõi kilátóba. Remek kilátásunk volt, igaz a Tátrát nem láttam, de az alattunk húzódó felhõtakaró és a belõle kiemelkedõ magasabb csúcsok igen szép látványt nyújtottak.

A sárga sávon értem be az elöl haladókat, egy ponton benéztük a szalagozást, és csak egy kis kavarás, árán lett meg a pont (Ez azt jelentette, hogy sok helyütt combig érõ hóban romboltunk). Galyatetõig a piroson ismét jól ment minden, a népszerûbb ösvények jó le voltak taposva, a java, csak ez után kezdõdött.

A sárga és sárga keresztet valószínûleg csak az útvonal bejárásakor látogatta ember, de annak a nyomát is nagyjából betemette a hó és a szél. Iránykövetésre jó volt, de igazából szûz hóban gázoltam elõre. Egy futókolléga kissé távolabbról követett, majd a Szalajkaháznál leszakadt.

Hosszú emelkedõ kezdõdött Bagolyirtásig. Elég sokszor megcsúszott a lábfejem elrugaszkodáskor, de még ment a futás. A piros kereszten túlzottan a lábnyomokra hagyatkoztam, így sikeresen benéztem a jel lekanyarodását, mire észbekaptam, már kb. 1 km-t mentem túl. Fordulás vissza, korrigálás. Ezzel a mozzanattal 3-an kerültek elém.
Nagy erõbedobással futottam eddig is, de sebességemen ez egyáltalán nem látszott meg, alig volt 7-es. Éreztem, hogy nagyon kezdek fáradni, gyomrom kissé vacakolt, elment az étvágyam is. Az evést minden esetre erõltettem, mert a nélkül tuti kifekszem. Kaszab rétnél beértem az élen haladó két futót (sajnos a névmemóriám továbbra is pocsék, elnézést, hogy nem tudom a nevüket :( ). Innen a célig együtt maradtunk.
A Tót-hegyesig tartó szakasz némileg ismerõs volt a tavalyi Via Dolorosa115-rõl, igaz akkor sötétben és ellenkezõ irányba jöttünk, de a táj jellegére legalább emlékeztem. A hó itt nagyobb volt minden addiginál a futás is jelentõsen lelassult, emelkedõkön átcsapott gyalogolásba. Itt ért el engem a mélypont. Azon morfondíroztam, hogy mi lenne, ha az eredeti útvonalon menne a túra Káva, Havas, János vára…
Úgy vágytam gépek által letaposott útra, mint egy falat kenyérre. Cipõm már régóta át volt ázva, az összetömörödött havat idõnként kipiszkáltam a cipõ nyelve mögül, legalább az ne hûtse a virgácsokat. Igyekeztem tartani magam, de biztos elég nehezen viselhetõ voltam.

A Závoz elõtt, még tanakodtunk egy kicsit a térkép fölött, nem volt egészen összhangban a térkép és a leírás, ami nem csoda, a csoda az volt, hogy mégis lett hosszútáv. Végül meglett a pont és kicsit megpihenhettek a bokák a dózerúton.

Hidegkútnál a ponton gyorsan pecsételtünk, majd irány a turistaház. Nagyon sokat dobott a hangulatunkon a tea és a zsíros kenyér. Nagyparlagig ismét ismerõs terep, ismét visszafelé, majd ereszkedés a Zám-patak völgyébe. A völgy maga hosszabb volt, mint amire számítottam. Elég sokszor kellett átcaplatni a patakon, ami a viszonylag nagy víz miatt nem volt mindig egyszerû. Egy alkalommal a zöld háromszögnél elbizonytalanodtunk, mivel volt néhány partizán szalag a fákon, végül az útvonal leírás alapján továbbmentünk a zöldön, igen helyesen.

A völgybõl kikapaszkodva egész kevés volt a hó, néhol még a puszta föld is elõtûnt. De a Galagonyás bérc felé aztán helyreállt a rend. Kis-Cser-kútig belefutogattunk, de már mindegyikünk fáradt volt. A kút után jött az emelkedõ keményebb része a Múzsláig, de összességében szerintem jobban jártunk, mintha a Koncsúrokon át kellett volna fölkapaszkodni. A gerincen aztán helyenként combig vagy még magasabb hófúvások fogadtak minket. A nap már lenyugvóban volt, mikor a pontra értünk.

Megkínálta minket cukorkával is, de elõttem már csak a forró babgulyás képe lebegett, így gyorsan búcsút véve elindultunk a falu irányába. Átverekedtük magunkat az utolsó emelkedõkön, majd teljes gázzal robogtunk lefelé. Nyikom nyeregnél még becsatlakoztak a rövidebb távosok, így kissé változatosabbá vált az út. A faluban már szürkület volt, égett a közvilágítás, de lámpára már nem volt szükség. A pataknál még tanakodtunk kicsit, hogy hogyan lehetne átkelni, de aztán gyõzött a kevésbé józan ész, és nemes egyszerûséggel átgázoltunk rajta. Na ezt annyira nem kellett volna, mert térd alatt kb. 10 centivel volt a vízszint. Gyorsan elcuppogtunk a célig, már alig vártam, hogy lefeszegessem lábamról a vizes cipõt és zoknit. Még mezítláb is messze jobb volt a hideg kövön, mint úgy. Elsõként értünk célba a hosszútávosok közül, ami nagyon jó érzés volt. Az idõm kb. 9:50 volt, amivel így JAAT elvesztette a 10 órán belül érkezõkre kötött fogadását. Hát, nem sokon múlott :)

Nem emlékszem, hogy egy 50-60 km körüli túrán valaha is ennyire elfáradtam volna. Nagyon kemény volt, de az idõjárás velünk volt, egy kiadós ködös hóviharban nem tudom mi lett volna…
Nagy becsben fogom tartani ezt a jelvényt, igen szép és nehéz túra emléke fûz most már hozzá.
A Mátrával kiegyezek egy döntetlenben. Õ nem taposott el engem, én pedig nem hordtam el a hegyeket :)

Köszönetnyilvánítás:
-Szervezõknek: a túráért, Pásztóról a rajtba szállításért, és az útvonal gyors átszervezéséért.
-Óvár sörözõnek: a rajt-cél helyszínt biztosításáért. És a finom babgulyásért. Aranyat ért annyi fagyoskodás után
-túratársaimnak: a jó társaságért, és célból Hatvanig szállításért. Így még szombaton haza tudtam utazni.
-Fõnöknek: a szép napsütésért, és a nagy hóért, ami igazi kihívássá tette a túrát

Végül, de nem utolsó sorban tisztelet mindenkinek, akik bármelyik távon elindult és gratuláció mindenkinek, aki bármelyik távon célba ért.
 
 
BarcikaTúra éve: 20092009.02.17 12:06:46
Barcika65

Elérkezett az elsõ teljes túrafutásom évfordulója. Barcika volt az elsõ olyan túra, amin azzal a szándékkal indultam, hogy ha lehet végig, de legalábbis amennyit bírok megfutok belõle (2007 õszén már volt 1-2 bíztató kísérletem). Jó alkalom ez a visszatekintésre, hova is jutottam ezen idõ alatt. Akkori idõm 8:37 volt.

Jó formában éreztem magam, az elmúlt hetek eredményei egészen bíztató folytatással kecsegtetnek (ha nem üt be valami hosszú árvíz, vagy kiküldetés, mert akkor lõttek az egésznek). 7:15-kor indultam, azzal a motivációval, hogy 7 órára bálba megyek Budára és mindezt tömegközlekedéssel kell megoldani. A bemelegítõs indítást a szûk idõkeret ellenére sem vagyok hajlandó elhagyni, a túl erõs kezdés eddig mindig kamatostul nyújtotta be a számlát. A havazás finom hólepellel borította be a gyengén megfagyott saras utat, de jól lehetett haladni. Arra már lelkileg felkészültem, hogy visszafelé a fagy már kienged és a Nyír-völgy utáni hullámvasút kemény lesz.

Bükk-tetõre kb. 5-10 perc elõnnyel érkeztem a tavalyhoz képest, Bánhorvátira pedig stabil 15-20 perccel. Menet közben elhagytam két futót, egy harmadikkal pedig kerülgettük egymást. Idén a pont egy másik kocsmába költözött, itt már teát is lehetett inni. Kihasználtam a lehetõséget, télen nagyon jó a meleg ital, mégha idõt is veszt emiatt az ember. A másik futó nem élt a lehetõséggel, csak a Damassa-szakadéknál értem utol. Sajnos a szakadék olyannyira járhatatlan volt, hogy az utat idén csak annak peremén vezették el, de innen is szép látványt nyújtott. A Kék sávig innen együtt futottunk Tamással, majd a lejtõn én kissé megléptem és Bánhorvátiig külön mentünk. A frissítõponton gyors üzemanyagpótlás és nyomás tovább, immár véglegesen együtt. A tempó jó, 10-11 közötti, de most kezdõdik a tánc.

Mályinkáig kellemes az aszfalt, egészen a Csondró-völgy bejáratáig nincs gáz, Na de utána! A patak jól meg volt áradva, bot nélkül sokat kellet volna ügyeskedni, hogy száraz lábbal átjussak, nekem meg nem volt ehhez kedvem, így ahol nagyjából jónak láttam, ott átmentem/átugrottam. Ennek megfelelõen kb. 10x léptem a patakba, ami igazából csak elsõre kellemetlen, utána csak zavaró. A megáradt patak mellé kisvártatva kidõlt fák és egyre nagyobb hó is társult (A fennsíkon mintegy 20 centis volt már). A Mária-forrás elõtt végül toronyiránt kivezettek minket egy közeli dózerútra.
A Fennsík felé közelítve egyre jobban látszott a szélvihar pusztítása, mint egy korlátozott méretû atomcsapás. Hihetetlenül megváltozott a táj arculata. Látó köveknél beértük Rusht, majd nemsokára a frissítõponton tömtük magunkba a zsíros kenyeret.

A házból kijövet szembe jött Papp Gergõ, Örvénykõ alatt pedig már be is ért minket. Én azt gondoltam kicsit beszélget Tamással, aztán nyomja is tovább, de végül maradt. A Harica völgye kemény volt egyszer sikerül is burnyákolni egy méreteset, de nagyobb baj nem lett. A talpam kicsit kezdte kidörzsölni a mamusz.
A hajtûkanyarnál én kissé lemaradtam, kavicsot bányászni a cipõbõl. Leültem egy rönkre, de egybõl elkezdte húzni a görcs a belsõ combomat. Lélekben már úgy készültem, hogy a hátralévõ távot egyedül kell nyomni, de a hátrányomat sikerült fokozatosan ledolgozni, végül az elhagyott szõlõhegyen ismét összeálltunk. Tavaly nagyon utáltam az aszfaltos szakaszt, metszõ hideg szél miatt, most szerencsére csak a hó hullott. A presszóba beugrottunk pecsétért, meg kóláért. A fél liter kátrány eltüntetése csak nagysebességû videókamerával lett volna látható.

Nekigyürkõztünk a maradéknak. Ez valahogy mindig megvisel idegileg, most is kezdtem már csoffadozni. Nyír-völgy után Tamás meglépett, csak az Ebecki-tetõnél érük utól, Gergõ pedig idõnként le-lemaradt, de végül megint összeálltunk. Ezen a szakaszon tavaly már rendesen szenvedtem, nem is futottam meg minden púpot. Idén is szenvedtem, meg a sár is jó nagy volt, de mindent megfutottam. Ebecki után már csak díszlépésben be kell masírozni a célba, bár a hegyrõl ereszkedés még tud idõnként kellemes meglepetést okozni. A Buszvégnél még bevártuk Tamást, és 7:23-as idõvel (Gergõnek 5 perccel jobb) értünk célba.
Kemény futás volt, kemény terepen, ki is voltam a célban, de megérte. Zuhanyzás után Gergõék elvittek Miskolcra az állomásra, amiért még egyszer óriási köszönet!

Nagyon a szívemhez nõtt ez a túra, mindenkinek csak ajánlani tudom, a 65-ös táv adatait meghazudtolóan kemény tud lenni. A szervezõk idén is kitettek magukért, jó az ellátás, jó a szalagozás, látszik, hogy foglalkoznak a dologgal. Ha tehetem, jövõre is jövök!
 
 
Cserhát 500-as csúcsaiTúra éve: 20092009.02.04 15:53:43
Álljon itt a Cserháti élményhalmaz hiteles története

Kocsival mentem Karesz és Bálint társaságában. Út közben annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy csak Gyöngyös keletnél vettük észre magunkat…
Gond nem volt belõle, csak az elsõ pont világosban történõ elérésérõl kellett lemondanunk.
A rajt-cél objektumnál a kedvezõbb parklókat már elfoglalták, így mi egy erõsen lejtõs helyére álltunk be. Elsõ furcsa momentum: némi gõzpára jön a motorháztetõ alól. Hmmm… ilyen még nem volt. Talán a melléöntött fagyálló?
Nevezés némi rendezkedés és a már útnak is indultunk a szürkületben. Egyértelmûnek tûnt, hogy elsõ pontként a Bézmát iktassuk be. Nem éreztem volna túl nagy motivációt a hegymászáshoz, miután végigmászva a fél Cserhátot tökig sárosan a csárda mellett a gõzölgõ bableves illatában állva azt mondják, hogy akkor már csak egy hegy.
Letérve az aszfaltról egybõl ízelítõt kaptunk a túltelített talajszuszpenzióból. Finom puha a szekérút, a keréknyomban pedig patakban folyik a víz. Csúcson gyors pecsételés és hátra arc. Az indulók egy része innen Cserhátszentiván, másik része pedig a Tepke felé vette az irányt. Mi az utóbbi kasztba tartoztunk, így az úton visszafelé még megcsodáltuk Pásztó fényeit és a Mátra körvonalát a szürkület utolsó fényiben.
Rátérünk a kék sávra, majd az aszfalton elõkerül a moráljavító pogácsa, és kókuszos-diós süti.
A tiszta felhõtlen égnek köszönhetõen gyorsan hûlt a levegõ, így a szántás szélén nem gyûjtünk bolygatott talajmintát, inkább csak a Tepke oldalában. Ezen a szakaszon rövid idõre még a jelzést is elvesztettük, és egy fiatal csemetékkel meg miegymással benõtt szekérúton romboltunk.
Ahogy haladtunk fölfelé úgy lettek a növények egyre zúzmarásabbak és a talaj keményebb. A kilátó környékén már rendesen fagyott. Elõször gondolkodtunk, hogy sötétben érdemes-e fölmenni a toronyba A tetején már egyértelmûen igen volt a válasz. Némi fényképezés és nézelõdés után szedtük a sátorfánkat.
A gerincen jó tempóban lehetett haladni, meg téma is volt, de lehet hogy csak hiper térugrást hajtottunk végre, mert nagyon hamar elértük a Köves-bércet.
A Nyerges-tetõ megtalálása már elvileg kicsit több tájékozódási ismeret feltételezett volna, de mi föl voltunk szerelve egy darab, jó helyismerettel rendelkezõ Bálinttal, aki velem ellentétben alaposan átnézte a Cserhát térképet és a Google earth-öt is rövidebb utakért. Ment minden, mint az ágyba karikacsapás, mindenféle tévelygés nélkül megtaláltuk a pontot, és a matrica mellé begyûjtöttünk egy kis édességet is. A csoki igazi értékét nem az íze, hanem az adta, hogy a pontõrök fölcipelték a hegyre.
Hamar besöpörtük az öt csúcsot, még kettõ volt hátra de ezekért még jócskán kellett gyalogolni. Garábra több módon is le lehetett jutni, a kék négyzeten, a villanyvezeték mentén, vagy a térkép által jelzett szekérúton, ami a Google Earth-ben is szép megerõsítést nyert, esetleg toronyiránt a susnyásban.
Mi a szekérutas verziót választottuk. Azt álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen sûrû az úthálózat az erdõben. El nem tévedtünk, mert nagyjából a völgyeletet kellett követnünk. A mezõre kiérve, már látszott a kivilágított garábi templom. Jó döntésnek bizonyult a Tepke felé indítatni körünket, fölfelé nagyobb szívás lett volna az útkeresztezõdésekkel. A talaj már keményen megfagyott. Többször meg is jegyeztük, hogy milyen szerencse, mert így jó tempóban lehet közlekedni, bár azért a sok göröngy megdolgozta a bokákat, jól esett kiérni a sima aszfaltútra.
Felsõtoldig találkoztunk néhány ellentétes irányból érkezõ túrázóval, jól nyomták.
Alsótoldig nem történt említésre méltó esemény, egyszerûen csak jó volt úton lenni, nézni a falvakban a régi házakat, a hegyek sziluettjét és a különösen fényes csillagokat (nagyon sok látszott).
Alsótoldnál ismét bevetettük a Google Earth-ös fegyvert, nem mentünk el Cserhátszentivánig a sárga kereszthez, hanem átvágtunk a nyereg felé szekérutakon. Minden annyira klappolt, hogy nem akartam elhinni. Akadálytalanul haladtunk elõre. Lehet, ha susnyába menetelünk, akkor még az ágak is maguktól hajlanak el utunkból. Egy viszonylag hosszú emelkedõ végén pitty-putty ott álltunk a Dobogó-tetõn a geodéziai toronynál. A pontõr kemény srác volt, nyári hálózsákban nyomta a hidegben. Mondjuk nem volt természetes a mosolya. Kicsit nézelõdtünk a toronyban, majd felkerekedtünk a Dobos-kút felé. Ismét jelzetlen szakasz, de rajtunk ez sem foghatott ki, 20 perccel késõbb már a ponton teázgattunk. Megnéztük még a gõtéket, és mint aki jól végezte dolgát (mert jól végeztük dolgunkat), elindultunk a Bableves csárda felé. Alsótoldon még ujjunkkal graffitizünk egy Cs500-at a busz koszos hátuljára, majd következett a túra legnehezebb szakasza. Az egyenletesen emelkedõ úton megfagytak a vízátfolyások, rendesen belassított minket, néhány tripla Luccal és Ritbergerrel színesítve mozgásunkat azért hajnali egyre eljutottunk a célig.
Oklevél és kitûzõ átvétele után (ami egyébként nagyon szép volt) következett az est fénypontja, a BABLEVES. Ez, anyag volt. Ehhez képest a pángalaktikus gégepukkasztó smafu. Ott a csárdában, mindnyájan eljutottunk a kulináris Nirvánába.
Az est hangulata a csárdában érte el tetõpontját. Ezért beszámolóm ezen pontján meg is köszönöm a szervezõk és a pontõrök lelkesedését és kitartását a hidegben, illetve a Bableves csárdának, hogy biztosították a helyszínt és a finom vacsorát (vagy prereggelit?)
Ami ez után következett azt finoman úgy fogalmaznám meg, hogy a túra és a hazaút minõsége erõs kontrasztot mutatott.

Indulás elõtt még ellenõriztem biztos ami biztos alapon a hûtõvíz szintjét (rendben volt) majd beröffentettem, Hunyadit. Indulás haza, cirka. 3 óra és otthon leszünk. Menet közben valahogy nem akart fûteni a jószág, pedig a fûtést ennél erõsebbre csak nyílt láng használatával lehetett volna állítani. Szurdokpüspöki magasságában, ott ahol az út 4 sávosra szélesedik, elkezdett emelkedni a hûtõvíz hõmérséklete úgy, hogy szépen le is parkoltam, hogy visszahûljön a rendszer. Elég perverz -7 0C-ban azért félreállni, mert felforrt a hûtõvíz. Talán a vízpumpa csapágya mondta be az unalmast… A teljes képhez hozzátartozik, hogy fûtés továbbra sem volt valamiért, Karesz meg egy szál papucsban tolta, mert cipõje csurom víz volt.
Visszahûlés után pótoltam a vizet, majd újra nekivágtunk, lassabban, mert valszeg csak passzív hûtés volt. Eljutottunk Apc határáig, amikor is fél pillanat alatt fölment a hûtõvíz hõmérséklet és mire kinyomtam a kuplungot, hogy levegyem a motorról a terhelést, már le is állt a motor. Utána már nem is nagyon tudta megtekerni az önindító, mintha beállt volna a vízpumpa csapágya. Ott álltunk az 21-es út szélén hajnal fél háromkor egy lerobbant kocsival koszosan és büdösen.
Betalicskáztuk a kocsit a közeli kamionparkolóba, majd fél négy felé telefonáltam egy ismerõsömnek, aki Hatvanba jár dolgozni kocsival hatra, hogy kellene egy kis segítség. Valami frekventáltabb helyen szerettem volna hagyni a kocsit, mert simán el tudtam képzelni, hogy mire fuvart szervezünk hazáig, addigra már nem lesz mit hazavinni.
Haver mondta, no problem indul 1 órán belül itt lesz. Mi addig bevackoltuk magunkat a hátsó ülésre, és felavattuk Bálint túra elõtt vásárolt -37 0C-ig védõ hálózsákját. Itt egy kis filmszakadás volt nálam, amíg a segítség megérkezett.
Haver érkezik vontatókötél elõ, a kocsija hátulján menetes volt a vonóhorog. Persze a menetrõl hiányzott a védõkupak, és a menet szétrohadt, így betekerhetetlen volt a konzol…
Semmi baj, munkatársa Pásztóról jön, mindjárt itt lesz. Munkatárs félrehallotta a koordinátákat és bement Hatvanig. Mire visszaért, már 5 óra, csipkedni kellett magunkat, mert 6-ra munkahelyen kellett lenniük. Kötél beköt, indulás, kötél elszakadt. Na itt már röhögtük. Kutatás másik kötélért, 10 perc után elõkerült egy, majd immár nagy gázzal irány Hatvan Tesco parkoló. Nem volt természetes a mosolyom, amint 90-el vontattak egy olyan kocsiban aminek járó motor hiányában semmilyen hidraulikus segédberendezése nem mûködött (fékrásegítõ, szervókormány), magyarul páros lábbal kellett nyomni a féket, ha lassulni akartál.
Azért odaértünk, betoltuk az elsõ parkolóba a kocsit, majd a pánikszerûen elhagytuk a helyszínt. Arra már nem volt idõ, hogy az állomásig bekocsikázzunk, így valahol a váltók elõtt szálltunk ki, és gyalog közelítettük meg az objektumot. Megjegyezném, hogy Karesz még mindig papucsban volt…
Innen kezdve már kicsit nyugodtabb körülmények között folytatódott az utazás, Pesten még vártunk Bálinttal egy órát a magas igényû Keleti-pályaudvari váróteremben, ahol egy gyanús külsejû alak vajákos versikével próbált meg lehúzni minket. 20 Forintot nyert az ügyleten (ennyi volt Bálintnál). Valamikor 10 után keveredtem haza. Annyit tudtam, hogy aludni akarok, de nagyon.
A hazaúttal kapcsolatban csak egy mondat jutott eszembe: Mindig van lejjebb!

Azóta a kocsit hazahoztuk, most szanatóriumban várja, hogy kikúrálják az egyenlõre ismeretlen betegségbõl.
 
 
túra éve: 2008
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20082008.12.15 11:15:57
Reggel már 6 után pár perccel a rajtban voltunk. Unokatesómék gyorsan útnak eredtek, hogy még világosban beérjenek, én meg kényelmesen elüldögélve és ismerõsökkel beszélgetve vártam, hogy kivilágosodjon. Örültem, hogy idén a rajtot a Nemzeti Park házába helyezték. Negyed nyolc tájékán úgy döntöttem, hogy most már ideje indulni, be is álltam az idõ közben jókorára felduzzadt sorba.
Az ajtón kilépve kissé hûvös és felhõs volt az idõ, gyengén fagyott is, nem baj, a Nagy-Hideg Hegyig bõven bemelegszünk.
Már indulás után éreztem egyfajta ólmosságot magamban. Nem tudtam átlépni egy határt, pedig amikor sikerül átbillenteni a mérleg nyelvét a túloldalra, akkor kb. ugyan akkora energia-befektetéssel jelentõsen gyorsabban futok. Ezen a dolgon annyira elgondolkoztam, hogy még az ismerõsöknek is elfelejtettem köszönni :(
A turistaházig nem történt említésre méltó esemény, a táj télies volt, a csúcshoz közeledve elõkerült néhány hófolt is.
A csúcsra kb. 47 perc alatt értem fel. Belépve a büfé ajtaján elõször a pulthoz akartam menni pecsétért, de Rush integetett, hogy nem ott vannak, erre én megfordultam és a hátsó sarokban ülõ társaságot vettem célba. Már majdnem megtámadtam õket az igazolásért, amikor hangot hallottam a hátam mögül „õõõ. Itt vagyunk”. Megfordulok és a legszembetûnõbb helyen egy kis asztalnál volt a pont… Ok, nem gáz :)

Immár a gerincre felérve irány a Csóványos. A sípálya melletti lejtõ nem volt vészes, a görgeteges kövek most belefagytak a talajba. Mindig meglepõdök mennyi hupli van a csúcsig, viszont az Égés-tetõ, a Vilma pihenõ sziklái, és a Szabó-kövek környéki kilátás mindent megér.
A Csóványoson pontõröket nem, csak egy füzetet találunk, amibe felírjuk az áthaladási idõnket.

Magosfáról ereszkedve picit még látszik az Alacsony-Tátra körvonala, de a levegõ elég párás. Lefelé ereszkedve begyûjtjük a Csóványoson elmaradt pecsétet is. A pontõrök figyelmeztetnek, hogy terelés lesz a régi zöld felé, a Dosnya-nyeregnél, amit nem ismerek, de megmutatták térképen az utat. A terelés kissé nehezen futható úton haladt, de nagyon jól ki volt szalagozva, és a kilátás is jó volt. Út közben átvágott elõttem kb. 10 méterre egy szarvastehén és egy szarvasbika. Gyönyörûek voltak, biztos a hajtás zavarta meg õket. Fekete-völgy felé ereszkedve már a nap is kisütött. A pont idén az erdõben ütött tanyát. Jó volt nagyon, bár rossz idõ esetén biztos el fog kelleni egy sátor is, most viszont szuper idõ volt. Ettem, ittam és elpocsékoltam 8 percet.

Következett a második kemény menet, Föl a nyugati gerincre. Érdekes, hogy a lábamnak a 10% körüli emelkedõk ízlettek leginkább. Akkor éreztem úgy, hogy jó tempóban haladok. Ha kisebb, akkor nem tudtam jobban felgyorsulni, ha meg meredekebb, akkor meg nagyon lelassultam. Kutya legyek, ha értem…
Kiérve a Kövirózsáshoz, csodás kép tárult elém. A füves gerincen balra a Csóványos, és társai párába burkolózva olyanok voltak, mintha valami magashegységben járnék. A napocska továbbra is sütött, kellemesen melengetve a fekete futóruhámat. Ezen a szakaszon Salgóvárig meglehetõsen köves a terep, de a kilátás minden nehézségért kárpótol. A vár elõtti utolsó 50 méteren már nem ment a futás, muszáj volt belegyalogolni.
Magyar-völgyig sokat lejt az út, amit tavaly gyalog végtelen hosszúnak éreztem, de futva pont jó. Menet közben találkoztam Attilával, és unokatesómmal, jó tempóban jöttek. Volt egy kb. 5 perces kavarásom a hegyoldalban, sikerült elközlekednem a jól kitaposott, de jelzetlen ösvény felé.
Kisvártatva következett a vadászház, és némi kilátás Nagybörzsönyre a fák közül, aztán hipp-hopp lent voltam a ponton.
2 pohár teát elrejtettem arcom mögé, a csokit már futás közben toltam be.

Bányapuszta felé nincs igazi emelkedõ, viszont megint elõjött a fal effektus. Nem éreztem, hogy haladok. A kulcsos ház felé közeledve a völgy túlsó oldalán 4 szarvastehén és egy szarvasbika jelent meg. Egy darabig velem párhuzamosan haladtak a hegyoldalon, majd egy jó 10 méterre elõttem átvágtattak. Vow!
Jelzésügyileg nem voltam a toppon, de a többi túrázó segítségével elmaradt a kavarás, köszönet nekik! :)
Bányapuszta utáni emelkedõ nem esett jól, de ment futva. A gerincre kiérve már látszott NHH, amit annyira nem kívánt testem.
Nem volt annyira necces, mint vártam, de a legmeredekebb részen kb. 200 métert bele kellett gyalogolnom.

A turistaházban újabb pecsét (most mér elsõre megtaláltam :) ) Megnyugtató volt, hogy innen már csak le kell robogni Királyrétre. Nyomtam is neki szigorúan, végül 5:28-al értem célba. Elsõ futásra szódával elmegy.
A célban még megvártam Bálintot, majd könnyes búcsút vettünk az örökké késõ Pannónia gyorstól.
Remek kis szintes túra ez, sok szép sziklaalakzattal, és kilátással. Egyszer kíváncsi lennék rá milyen lehet nagy hóban, talán majd jövõre.
Köszönöm a szervezõknek a túrát!
 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20082008.12.10 12:51:08
Bakonyi Mikulás 50

Hajnali ötkor csillagos volt az ég, amikor kiléptem az ajtón Gyõrben. Ez meglepõ, tekintve, hogy éjfélkor még esett. Sõt, egész héten elég sokat esett. Többször felsejlett elõttem a szokásosnál is nagyobb sár rémképe. Pénteki foglalkozáson minden vállalkozó kedvût figyelmeztettem eme veszélyre, ennek ellenére kilencen verõdtünk össze a buszvégállomáson, illetve ott volt Bálint is, így bealvás nélkül sikerült eljutni Zircre. A többiek igyekeztek minél gyorsabban elrajtolni, hogy ne kelljen a teljesen szétjárt úton botladozniuk, én még 8-ig vártam, a pontnyitások miatt.
Induláskor kissé ködös nyirkos volt még az idõ, a Zirci völgyben megült a pára. Pintér árok felé kényelmes tempóban elõzgettem az embereket. A talaj nem volt vészes, sokat segítettek a lehullott falevelek.. Az ellenõrzõ ponttól fölfelé jövet persze sáros volt az út nagyon, de itt mindig az. A kaptató után tempósan nyomtam tovább, jól esett a futás, Piros óta nem tudtam terepen futni, már nagyon hiányzott.
Borzavár a felemelkedõben lévõ pára alatt ült, ami igen szép látványt nyújtott. Az aszfaltos útnál nem láttam szalagokat, így érzésre mentem tovább, A rét közepe táján, a hídon jelent meg újra a szalagozás, ezek szerint rossz felé mentem…
Csárda völgyben átfutott elõttünk a völgyben egy csapat õz. Nagyon látványos volt. A második pontig nem egész 40 perc alatt értem el, kb. 11-es tempó, ami nálam erõsnek számít, de most élveztem nagyon a dolgot, nem akartam visszafogni magam.

Ráfordulva a Cuha-völgyre több embert láttam a síneken bandukolni, pedig ezen a szakaszon az út mindig jó állapotban van. Patakátkeléseknél a sebesség stabilizál elvet követtem, több gyalogos õszinte megrökönyödésére. Ahol nem látszottak ki kövek a megduzzadt patakból, ott a legsekélyebb részeken nemes egyszerûséggel átgázoltam. Porva-Cseszneki vasútállomás környékén találkoztam Zolival, akivel még Lõvérek túrán ismerkedtünk össze. Váltottunk pár mondatot, majd én mentem tovább. Nem sokkal késõbb Rushék is feltûntek, innen tudtam, hogy már a mezõny elején járok. Idõ közben a nap is kezdett kisütni, ettõl még jobb kedvem lett. Kõpince forráshoz nyitás elõtt érkeztem, de a pontõrök már helyükön voltak. Sebességem még mindig 10 fölött volt a patakátkelések ellenére.

A Zörög-tetõnek fölfelé az emelkedõ egyáltalán nem volt vészes, a túloldalon pedig csodás panoráma nyílt a napfényben a Cseszneki várra. Lejtõn zúzás közben többször elõfordult, hogy a talaj megindult alattam, szerencsére esés nélkül megúsztam.
Kõmosó-völgybe jól jött a lánc, 1:58-al pecsételtem. A faluban sikerült kicsit keverni, 2-300 méter kitérõ beiktatásával lett meg a Várkert sörözõ. A szendvicset és a teát helyben fogyasztottam, majd kb. 8 perc vakaródás után, nekivágtam a táv második felének.

Kifelé a faluból nagyon erõsen sütött szembe a nap, alig láttam valamit. Menet közben gyakran néztem hátra, innen is nagyon szép a vár. Ekkor láttam meg, hogy a völgyekben ülõ pára a napsütés hatására fölszakadt és úgy nézett ki, mintha viharfelhõk gyülekeznének. A Kõ-árok a korábbi évekhez képest jól járható, a sziklafalak szépen látszottak a lombjukat vesztett fák között. Mikulástól éneklés nélkül kaptam szaloncukrot és pecsétet. Kérdeztem, hogy nem szeretnék-e, hogy énekeljek, mert készültem, de annyit mondott, hogy elég lesz visszafelé :)

Még hárman voltak elõttem, mikor elindultam a Töbör-hegynek. Fent a hegytetõn csodásan szikrázott a napfényben az ágakon lévõ vízcseppek, a félig megszáradt kérgû bükkök pedig vakító fényes szürke falat képeztek. Kora tavasszal láttam eddig csak ilyet a Bakonyban. Visszatérve a piros sávra hamarosan beértem az élen haladókat, köztük Atillát, akivel egy darabig együtt haladtunk. Az Ördög-árok nagy kedvencem, és 1996 óta elõször láttam benne tisztességes mennyiségû vizet. Ez némileg megnehezítette a haladást, de még így is a pontõrök elõtt értünk Gizihez. Nem vártunk rájuk, majd úgyis szembejönnek alapon továbbmentünk. Jól tettük, mert így sikerült megpillantanunk az árok oldalában 4 szarvast. Pár perc múlva a pontõrök is meglettek, és laza kocogással értük el a zöld sávot.

Eléggé leromlott az átlagsebességem az árokban, ezért a távvezeték alatt ritmust váltottam, Atilla nem tartott velem, így újra egyedül nyomultam tovább. Visszaérve Gézaházára már jópáran álltak a Mikulásnál, de senki nem akart énekelni. Beálltam pecsételni, és amikor sorra kerültem, kérték a beígért dalt. Kihúztam magam és elnyomtam a télapó itt van kezdetû népballadát. Olyan jól sikerült, hogy a Miki még kezet is rázott velem az extracsoki mellé. Erre annyira büszke vagyok, hogy bele fogom írni az önéletrajzomba :)

Gézaházán fölfelé kifejezetten jó volt az út, ahhoz képest, hogy mennyi 17-es elment már erre. A nagyobb sár igazából a Gesztenyés ellenõrzõ pont után kezdõdött, az erdõszélen már erõs csúszkálásba ment át a dolog, gyorsan ki is menekültem a füves részekre, már ahol volt.
Cuha-völgy felé kanyarodva elõször egy széles murvás úton megyünk, jó alkalom lett volna kicsit felpörgetni magam, de nem igazán ment. A lejtõn lefelé aztán elkezdõdött az igazi sárdagasztás.

A ponton figyelmeztettek, hogy fakitermelés miatt jól szétjárták az utat. Én naivan azt gondoltam, hogy az elmúlt évekhez képest biztos nem jobban. Hát tévedtem. Az úton permanens bokáig érõ trutyi volt, és a bokrok miatt egyik oldalra sem lehetett kimenekülni. Miután áttarzanoztam néhány farakáson, úgy döntöttem, hogy menjen itt akinek hat annya van, és azzal a lendülettel kikecmeregtem a töltésre. Maxi respect azoknak, akik kitartottak végig, én csak Kardosrét határában tértem vissza, onnan már az út mellett a fûben is lehetett futni. A szennyvíztelepnél rátérve az aszfaltra volt még 4 percem az 5:20-as idõhöz. Nyomtam neki, ahogy akkor kitellett, végül két perccel kicsúsztam. A célban aztán jól kipihentem magam, átöltöztem és ismerõsökkel beszélgetve vártam a többieket. Sikerült nekik a busz indulása elõtt, nettó 28 másodperccel kiérni a buszmegállóba.
Mindegyikünk rettentõen élvezte a túrát, köszönet érte a szervezõknek, és az idõjárás felelõsnek!
 
 
LővérekTúra éve: 20082008.11.15 21:58:55
Lõvérek40

A túra elõtti hetek alapján nagyobb érdeklõdésre számítottam volna, de miután meghirdettem a túrát csapatlistán igen kevés visszajelzést kaptam. Ekkor már sejtettem, hogy idén biztos nem döntjük meg a tavalyi hét fõs küldöttség létszámát. Végül reggel mikor betrappoltam a gyõri vasútállomásra Miki és Waszil vártak rám. Miki már rutinos Lõvérek ügyben, 3. teljesítésére készült, Waszil elsõ bálozó. Kényelmesen felpakoltuk magunkat a vonatra, majd következett volna, egy szokásos, kicsit beszélgetõs, belealvós út, de még Gyõrbõl kifelé menet ránkköszönt egy srác (ha jól emlékszem Zoli) aki szintén Sopronba és szintén a túrára tartott. Ezért is szeretek tt-ra járni, mert van beszélgetési alap másokkal, így az út is gyorsan eltelt.

A vonatról leszállva, a rajt hamar meglett, és nevezésnél találkoztunk Bálinttal. Mindjárt adódott az ötlet, hogy menjünk együtt. Kicsit féltem, hogy a többiek nem fogják bírni a tempót, de a 15:56-os vonat elérése igen csábító ajánlat volt..
Induláskor még felhõk takarták a napot, de a felhõzetet a fejünk felett mintha késsel vágták volna el véget ért és Nyugat felé tiszta kék volt az ég. Bánfalva felé már a nap is kisütött és eztán végig gyönyörû tavaszias idõben haladtunk. Sajnos Zoli nem bírta a tempónkat és már a városból kifelé lemaradt :( remélem nem tévedt el, kicsit trükkös errefelé az út, de a szalagozások szinte végig kiválóak voltak. Ágfalváig csak a kellemes napsütés, a lágyan hullámzó dombok maradtak meg bennem, na meg az, hogy rengeteget beszélgettünk.

A faluban gyors pecsét, és nyomulás tovább az Urak asztala felé. A Magyar-földek oldalában kicsit változott az útvonal a korábbiakhoz képest, most nem a fenyõk között kanyarogtunk, hanem a Liget-patak túlpartján egy kissé sáros szekérúton a mezõ szélén. Hamar elértük a 25-ös és 40-es táv elágazását és a következõ 2-3 km-en avar borította erdõben közlekedtünk. Kiérve a Tervútra útra kissé gyorsabb tempóra váltottunk. A piros keresztre letérve elértük az egykori határsávot, ami most is könnyedén felismerhetõ a határsávot alkotó nyírfák miatt. Talán itt volt utunk során egyedül nagyobb sár az erdészeti gépeknek köszönhetõen.

Az Urak asztala ugyan nem volt ellenõrzõ pont, de mi megálltunk egy kicsit nézelõdni és technikai szünetet tartani, majd keletnek fordulva továbbra is a határsávon haladva indultunk a Magasbérci kilátó felé. Itt a határsávot egy jó szakaszon idõsebb vörösfenyõk szegélyezik két oldalról. Ez az én egyik kedvenc részem, nem tudom, hogy tavaly a hóban, vagy most a tavaszias napsütésben tetszett-e jobban. A kilátónál pecsét, csoki és jó látási viszonyok voltak a jutalmunk. Sajnos a Scneeberg alakját inkább csak sejteni lehetett, azt viszont megállapítottuk, hogy még néhány év és a kilátó fölé nõnek majd a fiatal fák.

Némi pihi után újra elindultunk és Ilona akna után leereszkedtünk Brennbergbányára. Elhaladtunk a bányásztemplom mellett, majd következett a Havas-bérc. Tavaly itt már erõsen közelítette a nap a látóhatárt, most még csak dél múlt pár perccel. A hegyrõl lefelé ereszkedve tarvágáson haladtunk át, ami két éve a nagy ködben igen sejtelmesnek hatott. Még némi séta és már a Fehér-Dániel forrásnál voltunk

A forrás pecsételõ és frissítõpont is egyben, lekváros, zsíros és mogyorókrémes kenyerekkel, hagymával és narancs ízû üdítõvel. Nagyon jó helyen van ez a frissítõ, Innen már csak 13 Km van hátra, de a Várhely kilátóig tartó szakasz elég szintes, háromszor megy föl viszonylag nagy emelkedõn és kétszer le viszonylag meredek lejtõn, szóval azért kell az energia hozzá. Nem is volt gond a srácokkal, keményen tartották magukat, pedig nem jönnek gyakran tt-ra.

Várhely kilátónál újabb csoki és pecsét, majd amíg a többiek szusszannak, addig mi Bálintal felmentünk a kilátóba, igaz már évek óta le van zárva. Fent talán az eddigi legszebb kilátásban volt részünk, innen már Sopron is jól látszik, másnak a csak a kilátó lezárt állapota miatt nem ajánlanám a felmászást rá, jó volna, ha valami megoldást találnánk a helyzetre.

Fényképezés után elindultunk lefelé az Ördög, majd Tacsi árokban. Talán ez a túra másik kissé nehezebben járható része némi szederbokorral és sáros patakparttal, de egyik sem vészes, jó tempóban értük el a Károly magaslatot. Az egyébként kiváló szalagozásban itt egy kis hiba csúszott, mert a zöld háromszög másik ágán vezettek le minket a Lõvér körútig, így egy kissé alternatív úton közelítettük meg a célt, aminek megvolt azért a maga elõnye, mert a Felsõ-Lõvérek villasorán áthaladva újabb, eddig nem látott szép épületeket láthattunk.

A célba 15:00 tájékán trappoltunk be, majd még egy kis sorbaállás következett az oklevélért és kitûzõért. A szajré begyûjtése után ettünk pár virslit, leöblítettük nagyon finom teával és kényelmesen átballagva az állomásra felszálltunk a korábbi személyvonatra.

Nagyon jó kis túra ez a Lõvérek 40. Jó az ellátás, tetszett az új Útvonalvázlat, jól követhetõ, bár én az útvonalleírást kicsit hiányoltam volna, ha elsõ bálozó vagyok. A szervezõk nagyon kitettek magukért, köszönet nekik a szalagozási hiba pedig a végén nem volt vészes, legalább lehet min javítani jövõre ;)
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20082008.11.05 18:08:56
Piros85

Nagy kedvenceim egyike a Piros, három éve ezzel kezdõdtek rendszeres túrázásaim. Engedve kíváncsiságomnak, idén a terepfutó kategóriába neveztem.
Elbénáztam a túra elõtti hétvégét, Írottkõ 70-en 2 helyen is meghúzódott a lábam, amit egy laza hétvégi 2 napos hátizsákos-sátras túrával sikerült súlyosbítani, még a hét közepén is be volt dagadva a bokám. Az elõzmények tekintetében, 13 órás teljesítést tûztem ki célul.

Pénteken unokatestvéreméknél aludtam, akik szintén nagyon várták már a túrát. Reggel 6-kor kelés, pakolás, majd másfél óra békávézás után valamivel 9 elõtt már a rajtban voltam. Kényelmes készülõdés, beszélgetés a többiekkel aztán 9:45-kor elrajtolt a mezõny, ha már úgyis mindenki ott volt.


Szép napsütéses idõben vágtunk neki a távnak, a reggeli esõ már nagyjából felszáradt. A mezõny gyorsan kezdett széthúzódni. Óvatosan kezdtem, szerettem volna minél tovább futva eljutni. Arra számítottam, hogy sötétben nem menne már úgysem a futás, legalábbis eddig nem jeleskedtem benne.
Kevélyre fölfelé csak az utolsó 150 métert gyalogoltam, mondjuk nem izzott a talaj a lábaim alatt.

Zuhanás Csobánkáig, majd jólesõ frissítõvel egybekötött titkos ellenõrzõpont a Csikóvár aljai turistaház bekötõútján.
A Holdvilág árok után sikerült rossz ösvényt választanom, de nem kavartam többet 200 méternél. Tölgyikrek felé idõnként szemerkélt, aminek nem különösebben örültem, nem hoztam magammal esõkabátot és a pulóveremet is elõreküldtem Nagykovácsiba, szerencsére sem nem tartós, sem nem erõs nem volt az esõ.
Salabasina kút környékén kezdtem beérni a mezõny második felét, sokan pihentek a Tölgyikreknél is.

Gyors pecsét után megkezdtem a hosszú ereszkedést Dömösig. Vasas maratonon egy esést kivéve nagyon jól ment itt a futás, most nem éreztem magam olyan könnyednek és felszabadultnak, mint akkor, de nem volt rossz így sem. A Kápolnánál újabb titkos ellenõrzõpont, végül 2:55-el érkeztem a falubéli pecsételõhelyhez.

Kb. 10-15 percet vakaródhattam, itt, jó lett volna kevesebbet, de a krém nem akart gyorsabban felszívódni. A temetõnél tévedésbõl a régi jelzésen mentem és a temetõ egy másik útján át értem el a kerítést. Nem is értem, hogy sikeredett így, már annyiszor jártam erre…
Körtvélyes felé végig kocogtam, de éreztem, hogy a jobb lábamon a térdem melletti húzódás hamarosan reklamálni fog. Dobogókõig még nagyjából rendben ment a dolog, persze a Szakó nyeregi ponttól a nyereg tetejéig gyalogoltam, mert ott fusson az, akinek hat anyja van

Turistamúzeumnál jól jött a banán, a lejtõ Szentkereszt felé kevésbé, nagyon elkezdett fájni a korábban említett részem. Egy jó hosszú morális mélypont következett, Kopárcsárdáig azon morfondíroztam, hogy visszaállok gyaloglásra, mert ez így nagyon fáj. Kipróbáltam, de gyalog is fájt, fõleg lejtõkön, akkor meg futás amíg lehet és bõ krémezés a nagyobb frissítõpontokon. A krémezésekkel elég sok idõt vesztettem, rohamosan kezdett romlani az átlagom, ami még a Kopárcsárdánál 9-es volt. A Pilis oldala, a fehér-hegy környéke a Kevélyekre való rálátásával idén is Pazar volt, ezek minden évben megragadnak ezen a túrán.

Kopárcsárdánál a szokásos, azaz nagyon finom és nagyon jól esõ gulyásleves várt rám. Gyorsan betermeltem, tollászkodtam és még világosban indultam tovább.

A Kakukk hegyre vezetõ út hamar meglett, nem tudom tavaly mit bénáztam itt és a csúcsról a lemenõ nap fényében csodálhattuk meg a Nagy-Szénás és Zsíros-hegy vonulatát.

A módosított cél az volt, hogy a Hosszú-árok bejáratáig világosban elérjek. Gond nélkül megtaláltam Villa Negra után az új piros jelet, ahol tavaly szintén kevertem, és lámpaoltás elõtt a pecsételtem. Legutóbb világosban 2005-ben értem ide, de akkor óraátállítás elõtt voltunk, és 6-kor indultunk.

Még az árokban is lámpa nélkül mentem egy darabig. Az erõsebb emelkedõ kezdetétõl gyaloglásra váltottam, egészen az emlékfalig.

Némi mazsolát magamba csapva nekivágtam a Nagykovácsiba vezetõ mintegy 2 kilométernek. Nem esett jól a lejtõ, technikai szünetet kellett volna tartani, de a plébániáig kitartottam.
A falubéli temetõ lélegzetelállítóan nézett ki az ezernyi égõ mécsesével.
A pont elõtt szembetalálkoztam Rush-al, aki mondta, hogy unokatesóm kiszállt, de nagyon jól jött eddig. Bent a ponton frissítés közben beszélgettem vele keveset, szerencsére nem kudarcként élte meg a feladást, így nyugodtabban mentem tovább.

A faluban szigorúan csak séta, majd az erdõ szélétõl újra laza kocogásba kezdtem. Nagyon jó ötlet volt a szervezõktõl a kávé, teljesen feldobott, az eddig oly hosszúnak tûnõ út a Vöröspocsolyás háton a piros háromszögig még soha nem telt el ilyen hamar. Juliannamajorig tartó hosszú lejtõn mindig elkalandoznak a gondolataim, a régi cserkész tájékozódási versenyek felé amin annyiszor vettem részt és így gyakran jártuk a Budai hegység ezen tájékát, persze nappal.
Idén titkos és egyben frissítõ pont várt minket az aszfaltúton. Ennek több szempontból is örültem. Egyrészt a kispistázók miatt, másrészt a Tescola miatt. Legalább a kátrány összetart valamennyire :)
Jó hangulatban kocorásztam tovább a fekete fej felé, közben még egy kis fejszámolásra is jutott idõ. Úgy tûnt, hogy akár még 13 órán belül is beérhetek, ha nem romlik a helyzet.

Korábbi években Fekete-fejtõl a János-hegyig volt mindig egy nagyobb mélypontom, ehhez képest most kifejezetten lazán voltak meg a Hárs-hegyi körút emelkedõjével együtt. János-hegyet ráadásul végig megfutottam abban a komótos 8-9 körüli kocogó tempómban, amire most találtam rá. Jó lesz ez, csak a sebességen kell majd még növelni, bár lehet ha 100%-os vagyok, akkor ez is megvan. Bevallom õszintén az idei évig tévedésben éltem a piros jelzés Erzsébet kilátó körüli vezetését illetõen. Tavalyig azt hittem, hogy csúcsnál az aszfaltúton fordul jobbra, és úgy megy le a libegõ felé. Hát nem, de idén végre a helyes úton mentem.

A ponton folyadékpótlás és krémezés, aztán zakatolás tovább Makkosmáriára. Eseménytelen ereszkedés után 25 perc múlva már a ponton is voltam. Jól jött a mûzliszelet, kezdtem eléhezni már.

Immáron csak egy hegy maradt hátra és utánaszámolva, 12:30 körüli idõ is esélyesnek tûnt. Nem gondoltam volna, hogy ez a hegy is meglesz kocogva, de sikerült. Fent még kicsit kevertem a hegytetõn, de aztán meglett az út és pár perccel késõbb már a régi kõfejtõben robogtam lefelé. Még egy kis aszfaltozás és végül 22:21-kor értem célba. A 12:36-os idõ az eddigi legjobb eredményem, majd azért jövõre kicsit okosabban készülök. A célban egyébként nem voltunk sokan, néhány gyors gyalogos tanyázott bent a virsli és teahegyek között.

Óriási élmény ez a túra nekem, minden évben egyre jobb szervezéssel és ellátással. A terepfutók számára is nagyon jó volt az ellátás, a szalagozások pedig a legkényesebb helyeken segítettek a helyes úton maradni. Hatalmas köszönet és gratuláció mindenkinek, aki a szervezésben részt vett!
 
 
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40Túra éve: 20082008.08.04 11:44:27
Rockenbauer130

Harmadik hosszú túra 6 hét alatt. Ismét a szokásos módon, munkából jövet szállok vonatra, és ismét egy eddig nem járt vidékre látogatok el, Dél-Zalába.
Szombathelyen egyszercsak rámköszön egy srác, kiderül, hogy õ is a túrára jön. Eddig 5x ugrott neki, még mindig fel kellett adnia. Elmeséli, hogy a jelzések helyenként elég trükkösek és víz az nem sok helyen van. Szép kilátások… A hallottaknak megfelelõen kiegészítem még a depós csomagokat. Nem szoktam depóztatni, de itt elengedhetetlennek tûnt, mint ahogy az is, hogy most megfelelõ mennyiségû aprót vigyek magammal kocsmázáshoz.
Az iskolában az elsõ adandó teremben helyet foglaltam ,majd némi tollászkodás után 10 felé én is lefeküdtem aludni.
Reggel 5-kor ébredés, gyors reggeli és készülõdés. Az Iskolát kb. 6:05-kor hagyom el. A városból kifelé menet találkozom a többi vállalkozó kedvû turistával (nem voltunk sokan), Palinon, már nagyjából egyedül haladok. A kék sávon balra fordulva murvás, sík erdõvel és rétekkel szegélyezett úton haladunk, már most sincs hûvös, de párás a reggel, a szántók felett még köd ül. Kellemesen kocogok, csak Zsigárdon állok meg egy pecsét erejéig.

Homokkomáromig sok a hosszú egyenes szakasz, eszembe sem jut, hogy visszafelé is majd erre jövünk. Hosszúvölgy elõtt egy kb. kilométeres szakaszon mély homokos az út, amit nem nagyon kedvelek, de gyorsan túlesek rajta. A falvakon is látszik, hogy szombat reggel van még, alig lézeng-1-1 ember a boltok és a kocsmák körül. Homokkomáromon gyorsan túlesek felfelé a széles löszmélyúton és az azt követõ 1-2 kilométeres szakaszon teljesen olyan, mintha a Sokoróban járnék. A jelzések jól követhetõek, még a tarvágásoknál sem kell bizonytalankodnom, jó tempóban érek el Obornakhoz és a kék-sárga sáv keresztezõdéséhez.
Gyorsan felírom a filctollal az idõt és megyek tovább. Hatalmas irtások vannak errefelé, egy-egy bükkös folt jelzi hogy milyen lehetett pár éve a táj. Kicsit féltem a sárga jelzéstõl, a túrabeszámolók nem sok jót ígértek, de ez szerencsére nem igazolódott be, akadálytalanul jutok elõre. A kisvasút egykori rakodóját elérve kellemes völgyben a fák között kocogok, a fák levelei között átszûrõdõ és párán megcsillanó fénysugarak õszies hatást keltenek, pedig már most is sejthetõ, hogy ma teljes gõzzel tombolni fog a nyár. A vadászházhoz 8:45-re érek, még ketten vannak elõttem, amin meglepõdök, mert a nyomok alapján csak egyre tippeltem.

Iszok a teából egy jó adagot és elrakom a poharat, még jól jöhet késõbb, mert hoztam magammal 500mg-os Ca és Mg pezsit a várható hõség miatt. A Túri-réten áthaladva egy helyen kicsit elbizonytalanodom jelzésügyileg de az erdõ szélén a forrásnál hamar ráakadok. Nem is olyan soká megpillantom a Börzöncei szõlõhegy elsõ házait, viszont az ellenõrzõ pont nincsen meg, pedig figyeltem végig. Nem aggódok nagyon, mert végig a jelzést követve jöttem, tehát látnom kellett volna. A kápolna vonalában, már sejtem, hogy a pont vagy nem lett kirakva, vagy valami önkéntes elbontotta. Vizem szépen lassan fogy, jó lenne valami csapot, vagy kutat találni, de nincs. A falu után a dombtetõn sincs meg a pont, azért ez már kezd zavarni, lehet mégiscsak vak vagyok. Hahót felé Szuromi Pistivel találkozom, nem nagyon egyezik a tempónk, inkább csak kerülgetjük egymást. A zöld jelzésen elfordulva nem túl kellemes a talaj, egyenetlen terep nehezíti a dolgunkat, majd az erdõbõl kiérve ízelítõt kapunk a tûzõ napon szántóföld szélén kolbászolásból. Hahótra beérve hamar megtalálom a kocsmát és egy nagyobbat frissítek. Zoknicsere, víztöltés, fél adag Ca és Mg pezsi, meg 1-2 zsíroskenyér eltüntetése után megyek tovább.

Söjtör felé borzasztó meleg van, minden kis árnyék megváltást jelent. A táj egyébként kellemes, jól lehet haladni. A falu elõtti szõlõhegyen viszont kezd rendetlenkedni a gyomrom. Megijedek, mert eddig majd minden igazán meleg túránál gond volt vele, nem szeretnék most is fejreállni. Vissza is veszek a tempóból, csak a lejtõkön kocogok, meg esetleg a síkon kicsit. A Deák háznál, el is fekszem 5 percre az árnyékba, ami nagyon jót tesz, majd kihasználom a múzeum mosdóját is.

A presszóban még veszek egy jégkrémet és megyek is tovább, majd meglátok egy közkutat, hatalmas mosdást és ivást rendezek. Felfrissülve indulok neki a legkitettebb szakasznak Perzsel a nap, árnyék sehol. Pont telibekaptam a legmelegebb idõszakot. Pusztaederics felé a dombról visszanézve látom a szabadidõközpont medencéit, hát el tudtam volna képzelni magam az egyikbe. A domb túloldalán gyorsan leereszkedek Pusztaedericsre, szememmel közkutat keresek, de nem találok, (késõbb tudtam meg, hogy a faluközpontban van egy) csak egy kerekeskutat találok, ahol egy öreg éppen vizet vesz. Szívesen ad az éppen felhúzott vízbõl, én meg jó nagyot mosakodok, inni nem merek belõle. Fröccsel is megkínálnak, de nem szoktam soha sem inni, inkább nem most kezdek neki. Felkapaszkodok a dombra a zöld jelzésen, majd a kék sávval együtt nagyon hangulatos szõlõhegyen keresztül jutok le a Rádiházai ellenõrzõpontra. Ismerõsek a pontõrök, már Oltárci vadászháznál is találkoztunk Eszek, iszok, Ben-gay-el kenegetem a lábam, és bekapok még fél Ca-Mg pezsit. 58 km-nél járunk, reménykedem, hogy a meleg innentõl mérséklõdni fog.

Jó erõben hagyom el a falut, a dombon egy kerekes kútból még mosakodok egyet, találkozom Bálintékkal és kocogok Szentpéterfölde felé. A faluig jól haladok szép erdõkön és réteken át. Kezd fogyni a vizem, ismét jól esne egy mosakodás, de legalább egy kocsma, jó hideg ásványvízzel. Az italbolt ajtaja nyitva, de a rács be van zárva. Valahol a közelben lehetnek, hahózok, de semmi válasz, csalódottan távozok. Utóbb kiderül, hogy a temetõben volt csap, azzal valószínûleg elkerültem volna azt jókora holtpontot, ami a vadászháztól Lasztonyáig tartott. Tiszta aljú szép erdõkben haladtunk. A vizem már fürdõvíz melegségû volt, nem frissített föl egyáltalán. Idõközben a felhõk eltakarták a napot, el is raktam a napszemcsit és reménykedtem, hogy vihar nem lesz, legfeljebb frissítõ zápor. Lasztonyán már olyan csoffadt voltam, hogy lefeküdtem a buszmegálló mellet egy kicsit a fûbe. Szerencsémre egy helybeli éppen akkor járt arra és meg kérdezte, hogy minden rendben van-e. lecsaptam a lehetõségre és kértem vizet tõle, ott lakott vagy 10 méterre. A víz életmentõ volt, ismét erõre kaptam és kocogtam a Torhai forrás felé. A forrás után viszonylag meredeken kapaszkodtunk fel a domb gerincére, majd leereszkedtünk Lispeszentadorjánra. A falu után fölkapaszkodtunk egy másik dombra, ahol sikeresen beszántották az utat. Bázakerettyéig csak a pár percre eleredõ esõ hagyott nyomot bennem. A ponton újabb zoknicserét eszközöltem, és feltöltöttem vízkészleteimet. Jó ötlet volt tepertõs pogit, meg banánt kiküldenem a pontokra, sokat segítettek, csak egy kicsit túlterveztem a mennyiséget.

A pontot elhagyva automatikusan a kék sávon akartam tovább menni, szerencsére a pontõr utánam szaladt szólni. A holtpontnak már nyoma sem volt, ismét laza tempóban kocogtam a síkot és lejtõt végig, meg a szolidabb emelkedõket is. Elhaladva egy olajkút mellett, hamarosan a budafai arborétumhoz értem. A nap már lemenõben volt, még a felhõk alól világított egy keveset. Igyekeztem, hogy Kistolmácsig még világosban elérjek. Néhány dombbal késõbb ki is értem a tó mellett a közútra. A faluban éppen valami buli volt, talán falunap. Pont alkalomhoz illõen öltözködtem és a dezodoráltságom is megfelelõ volt, nem kellett volna lökdösõdnöm a tánctéren a helyért, pusztán aurámmal nyithattam volna utat magamnak. A büfében bedöntöttem magamba vagy egy liter teát és mentem is tovább.

A faluban szélén a szõlõhegy felé bekapcsoltam a lámpámat, kocogni már nem mertem, mert a terep ismeretlen jobb lenne nem eltévedni. Fent a dombtetõn még láttam a vöröslõ ég alját és azt is, hogy a távolban valahol vihar tombol, de csak a villámokat láttam, a hangja nem ért el ide. Borsafán kicsit bizonytalankodtam a falu szélén, de aztán az ismerõs lábnyomokra bízva magam rövidesen a jel is megvolt. Valkonyára beérve Szuromi Pisti éppen tovább indult néhány 70-es távon indulóval. Nem kiabáltam utánuk, bár jó lett volna társaságban menni, eddig 3 percnél tovább nem volt társaságom soha sem. A turistaházban igen kedvesek voltak a pontõrök, porcelántányéron kihozták nekem a vajaskenyeret, a paprikát, meg a paradicsomot, teljesen zavarba jöttem. Feltöltöttem még vízkészleteimet és megittam az ide kidepózott energiaitalomat, majd 11 után elindultam.

Az koffein dózis felébresztett, nem okozott gondot a jelek követése, a talaj viszont elég nehéz volt, a gépek jól összejárkálták, figyelni kellett a bokámra.
Nem egészen értem miért, de nagyon lassan haladtam csak elõre, ez idegileg kicsit megviselt, eljött a második holtpontom, ami eltartott a tótól sárga sáv keresztezéséig. A sárga sáv viszont nagyon feldobott, valahogy itt tudatosult bennem, hogy a terep innen már ismerõs lesz. A pont felé még megelõztem néhány 40-es túrázot. Nagyon jól jött a vízutántöltési lehetõség, e nélkül az utolsó 25 km-en is csak kocsmák álltak volna rendelkezésre, de azok éjjel meg zárva vannak. A lassulásom meglátszott az idõeredményemen is, csak 01:15-kor indultam tovább.

Az ismerõs úttól magabiztosabban, gyorsabban gyalogoltam tovább, de futni nem mertem. Az Obornaki mûút hídjánál még találkoztam egy 70-es távon indulóval, aki a térde miatt feladni kényszerült a túrát. Homokkomárom hamar elérkezett, és a gyaloglás egyre gyorsabb lett, végül átálltam kocogásra. Jó volt újra tempósabban haladni, bár az aszfalt már kezdte megviselni a talpamat, milyen jól esett most a Hosszúvölgy utáni homokos út. A vadászlak felé lefordulva útba igazítottam még néhány szintén 70-es távon induló gyalogost és hamarosan Zsigárdmajorban voltam. Eboláék és Pistiék éppen akkor indultak tovább.

Nem idõztem sokat, még inni sem ittam, csak pecsételtem és kocogtam tovább. Hamarosan beértem, majd elhagytam a többieket, hajtott a vágy, hogy legalább 22 óra alatt beérjek. Palin határában még megküzdöttem egy földszintes ebbel, (szerencsére pusztán fotonokkal is távol lehetett tartani) aztán kb. a falu közepéig kocogtam, onnan viszont átváltottam erõltetett gyaloglásra, kímélendõ a térdeimet. A térdeim nem is sínylõdték meg az aszfaltot, a talpam viszont nem tapsolt örömében. Kicsit hosszúnak tûnt az iskoláig való eljutás, már minden perc számított az út közben kitûzött célhoz. Azon mondjuk meglepõdtem, hogy miért jön szembe két fiatal bicajon hajnali fél négykor. Végül aztán feltûnt az iskola a láthatáron, be az ajtón, stopper leállít 21:59 lett az idõm saját mérés szerint, Mennyivel jobban hangzik, minta 22:00 :)

Lerogytam egy székre egy másikra meg fölpakoltam a lábam és el sem mozdultam kb. egy órán át. Idõközben a többiek szépen lassan megérkeztek. Gyors élménybeszámolók és némi beszélgetés után elcsoszogtam zuhanyozni, utána mintha kicseréltek volna. 6 felé Bálinték is befutottak így szerencsésen volt útitársam hazafelé is. Reggelire még kimentünk a közeli büfébe (zsíros/vajas kenyérre már rá sem tudtam nézni), természetesen paraszt szendvicset kértünk, mert azzal egész nap elkapál az ember :)

Köszönöm a túrát a szervezõknek, remek volt, külön köszönet, a fuvarlehetõségért az állomásra. Ismét egy szuper túrán vagyok túl, egy kellemes tájon. Az igazi nehézségét a meleg és a közkutak hiánya adta, a jelzések viszont az elõzetes ijesztgetésekkel szemben nagyon jók voltak, 100 métert sem mentem rossz úton. Gratulálok minden teljesítõnek, és azoknak is, akik megpróbálták.
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20082008.07.21 11:44:23
Via Dolorosa 115

Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ezt a túrát teljesíteni tudom. Nem a távtól féltem, hanem a szintemelkedéstõl és a terepviszonyoktól. Sokáig halogattam az elõnevezést, végül az utolsó pillanatban, lesz ami lesz bejelentkeztem.
Két dologtól tartottam igazán. Az esõtõl és a hõségtõl. Esõ esett dögivel a héten. Odafelé a buszon Rush-al latolgattuk is a kilátásokat, a meteorológusok száraz kellemes meleget ígértek.

Reggel korai ébredés után szép komótosan összepakoltam és 6:30 felé átballagtam a rajtba. Itt már óriási volt a sürgés-forgás, jópár ismerõssel találkoztam. Nálam megint elõjött a rajt elõtti para, úgyhogy eléggé szétszórtan viselkedtem.

Hétkor azon kaptam magam, hogy a tömeg minden különösebb elõjel nélkül útnak ered. Én is megindultam, irány a Markazi vár. Az elsõ kilométereket bemelegítésnek szántam, csak nem sokkal a vár elõtt elkezdtem a könnyû kocogást. A várból valóban csodálatos kilátás nyílik az alatta elterülõ vidékre.

A romok után a terep nagyjából egyenletesen emelkedett, a jelzés követhetõ volt. Ekkor kezdtük el kerülgetni egymást Andrással, a szigethalmi futóval. Sár csak kevés helyen akadályozott minket, sõt még a bokrok mezõk sem voltak vizesek.

A Markazi-kapunál majdnem sikerült eltévednem egy meredeken emelkedõ és egy szintben haladót út közül naiv módon az utóbbit akartam választani. András erre megjegyezte: „Ez nem illene a túra profiljába” Milyen igaz :)

A panoráma kellemes, az út kissé dzsindzsás volt, csendesen teltek a kilométerek. Csurgókútnál meglepõen sok indulóval találkoztunk, én nem idõztem sokat, gyorsan ittam 1-2 pohárral a finom szörpbõl és már indultam is tovább.

A kék kör és a sárga sáv nincsenek a legjobb állapotban. S sárga sáv ösvénye, mint olyan helyenként nem is létezik. Az itiner és a térkép használatával azért el lehetett igazodni, nem véletlenül vannak ezek mindig a kezemben. Ezen a szakaszon csatlakoztak hozzánk Larzenék.
Recsk felé a lejtõ monotonitását csak egy felzavart vaddisznócsalád csörtetése törte meg. A sárga keresztre rátérve alig 30 kili után gyengének éreztem magam, annak ellenére, hogy rendszeresen ettem és ittam. Ajjaj. Az emlékparknál gyorsan magamba töltöttem egy csomó szörpöt és egy tepertõs pogit, ami rendbe rakott.

Továbbiakban igyekeztem minden pillanatát kiélvezni a Parádsasvárig tartó kellemesen hullámzó tájnak. 4 fõs társaságunk visszafogott tempóban, beszélgetve haladt. Hamarosan elértük Szent-István csevicét, ahol elõször kínáltak minket azzal a világbajnok zsíros kenyérrel, amit aztán soha nem hagytam ki frissítõ ponton.

Parádsasvárig a társaság nagyjából együtt maradt, néha ugyan széthúzódott a csapat, de egy-egy bizonytalanabb keresztezõdésben mindig összerázódtunk. Menet közben Remo hagyott el minket, aki tévedésbõl aznap egyszer már felment a Kékesre. Az ellenõrzõ pontot sikerült rossz irányból megközelítenünk, mivel mi a 24-es út keresztezésénél nem fordultunk el balra, hanem simán továbbmentünk a sárga sávon,

Pecsét után Larzenék lemaradtak egy kocsmánál pótfrissíteni, mi pedig Andrással nekiláttunk meghódítani a Nagy-Lipót meredélyét. Hát azért nem volt egyszerû délidõben felközlekedni a morzsalékos hegyoldalon, de a kilátás és a galyatetõi csirkeraguleves bõségesen kárpótolt minket. Nagyon jól estek a meleg ételek menet közben, nagy lökést adtak.

Könnyû ebéd után nekiestünk a kéjhuroknak, ami Mátraalmásra való lezuhanásból és Galyavárra való fölközlekedésbõl állt. Nekem valahogy továbbra is az emelkedõk tetszenek jobban. A várnál nem irigyeltem azt a párt, akik ott akartak lejönni, ahol mi föl. A gerincen Piszkés-tetõ hamar eljött. Frissítés, gyors pózolás a videokamerának, majd irány Ágasvár.

Meglepõen jól érezem magam az eltelt bõ 50 kili ellenére, persze nem is mentünk túl vehemensen. A kék sáv kellemesen futható, a háromszög pedig közel sem tûnt olyan meredeknek, mint tavasszal a sárban, hamar fel is értünk a pontra.

Mátrakeresztes felé újból megállapítottam, hogy nem szeretek meredeken lefelé menni, nem érzem magam biztonságban. A piros kereszten még látszottak az idei Mátrabérc nyomai. A faluban újabb kenyeres frissítõpont várt minket, jól jött az energiapótlás a Múzsla elõtt. A hegyre való tekintettel lecseréltem gyorsan a zoknimat is.

Tanulva a korábbiakból idén alaposan felkészültem Múzsla ügyben. Térképen megnéztem, hogy melyik jelzés mikor csatlakozik be/ágazik ki, és hogy a Nyikom-nyereg után hányadik hupli a csúcs (4.). Nem is volt probléma fölfelé, ismét kipipálhattunk egy szintesebb szakaszt, a Koncsúroknál viszont elég nagy susnyáson kellett átgázolni, szépen gyûltek a karcolások. Már messzirõl látszott Szurdokpüspöki, én meg azt hittem mindjárt ott leszünk és nem ettem, úgyhogy sikerült kissé eléhezve beérni a pontra. Túrákon a dinnyézést továbbra is csak támogatni tudom, nagyon jól esett, az energiaitalt viszont eltettem késõbbre.

Falatozás után visszacaplattunk a piros és zöld sáv elágazásáig, majd folytattuk utunkat a zöld sávon a Diós-patak völgyében. A nap már erõsen közelítette a látóhatárt, de még kellemesen melegített, az idõjárásra igazán nem lehetett panaszunk. Még egy utolsót intettünk a Múzsla csúcsának, majd megkezdtük a kapaszkodást a zöld sávon. Nem zártuk szívünkbe a szakaszt, vadrózsa, kökény szeder mellett idõnként még csalán is besegített a testápolásba, csak a János-váránál szûnt meg végleg a bozótos. A szalagozás nagyban megkönnyítették a dolgunkat, az egyik elágazásban viszont kissé elbizonytalanodtunk, mert mindkét irányban láttunk szalagokat de az itiner itt is segített. Nagyparlag után széles, jól járható dózerúton haladtunk, jó volt egy kicsit kõmentes terepen járni. Egyre inkább besötétedett, de mi talán presztízsbõl sem kapcsoltunk lámpát, így értünk el a Hidegkúti turistaházhoz. Talán itt ért az egyetlen mélypont, Fáztam, nem volt étvágyam, kb. bottal tudtam csak legyûrni az egyébként nagyon finom sajtos-tejfölös tésztát. Tudtam, hogy erõltetni kell egy kicsit a dolgot, mert jót fog tenni. Nagyon jól esett a pontõrök lelkesedése és lelkesedése. Még ittunk egy kis kalciumos, meg magnéziumos pezsgõtablettát és fél óra elteltével újult erõvel mentünk tovább az éjszakába.

A zöld kereszt hamarabb meglett mint vártam, menet közben, mintha lámpafényt véltem volna felfedezni az erdõben, azt hittem valaki megy elõttünk, aztán kiderült, hogy a telihold kelt fel éppen, és az szüremlett át a fák között. A frissítés után feldobódva gyorsan peregtek a kilométerek, hipp-hopp Bagolyirtásnál voltunk a mûúton. Teliholdnál csodás kilátásunk volt az irtás mentén Gyöngyös felé. Némi bizonytalankodás után hamarosan elértük a Mátraszentimrei pontot, ahol csatlakozott hozzánk András barátja, diktálni a tempót.

Hosszú lejtõs szakasz következett, zömében kocogtunk, meglepõdtem, milyen jól megy még a futás. A sárga sáv jó darabig széles dózerúton vezetett, majd egy nem túl feltûnõ elágazásban elhúzott balra. Egyre több lámpás tûnt fel a sötétben, elõször nem értettük mit keresnek itt emberek az éjszaka közepén, ennyi nyaralóra nem jöhetett rá hirtelen az esti sétálhatnék, aztán kiderült, hogy a 45-ös távon indulók voltak azok, csak sikerült elég alaposan eltévedniük. Lallerházán betöltöttük újabb dinnyeadagunkat és nekiveselkedtünk az utolsó igazán hosszú emelkedõnek a Veronika-rétig.

Nem volt olyan durva a sárga négyzet, mint azt a leírásból gondoltam, nagyobb szenvedés nélkül értünk fel Mátraházára. A település fényei csak az utolsó pillanatban jelentek meg a láthatáron. A rét felé megint nem ettem idõben, és megint sikerült eléhezni, egy helyen az óriásplakátot pontnak néztem, mert úgy verõdött vissza róla a közvilágítás fénye, mintha egy viharlámpáé lett volna, szerencsére már az igazi sem volt messze. Olyan éhes voltam, mire odaértünk, hogy a kenyér még a bõrömön keresztül is felszívódott volna. Úgy feltöltöttem magam zsírok kenyérrel, hogy az a célig kitartott.

Elégedett mosollyal indultunk neki a sípálya emelkedõjének, ami már csak egy könnyû levezetés volt a korábbiakhoz képest. A csúcson természetesen megsimogattuk a követ és elkezdtük gurulásunkat a Markazi kapuig. Nemsokára találkoztunk Removal, aki alaposan lelassult a sötétben, (Hidegkútnál még kb. 1 óra elõnye volt) és sikerült is zakóznia egy elég csúnyát, Így az utolsó szakaszt már négyesben tettük meg.

Mária-képes fáig minden rendben volt a jelzéssel, de utána sikerült eltévesztenünk a zöld sáv leágazását, végül az erdészeti úton kötöttünk ki. A zöld is erre az útra tér rá kétszer is, így nem volt gond, viszont csak a második leágazást sikerült megtalálni. Út közben találkoztunk néhány tûz mellett álldogáló sráccal, nem tudom mit csináltak ott hajnali 4 felé, talán eltévedt túrázók voltak. Lassan kezdett pirkadni, mire a Cseresi vadászházhoz értünk, már lámpa sem kellett. Még egy kicsit bizonytalankodtunk a jelzésen, végül fél ötre betrappoltunk a célba.

Jó volt célba érni, nem voltam elnyûtt, mint Rákóczi végén, csak Endre ért be elõttünk, õ aznap legyõzhetetlennek bizonyult. A finom rizseslecsót már nagy ásítások közepette ettem meg, majd jó kis melegvizes zuhanyozás után indultam is a közvetlen pestig közlekedõ buszra.

Köszönöm a túrát a szervezõknek, óriási élmény volt, ennyi lelkes pontõrrel találkozni, akik mind azon voltak, hogy nekünk csak a túrával kelljen törõdni, az ellátás pedig csillagos ötöst érdemel. Ez a hétvége felejthetetlen élmény marad számomra.
 
 
RákócziTúra éve: 20082008.07.07 15:17:36
Rákóczi 150

Tavaly decemberben, még a Bakonyi Mikuláson kezembe került egy elõzetes túranaptár. Megláttam a túrát, és már akkor tudtam, hogy én erre bizony menthetetlenül benevezek. A 110-es távot már 3 éve szeretném teljesíteni, de eddig mindig valami közbejött.

Kinizsi után tartottam egy 2 hetes pihenõt (munkák miatt is), aztán nekiálltam a felkészülésnek egy kellemes Falasok(k)50 futás után az Eötvös50-en a hõségben sikerült fejreállni, majd a Szurdok40 helyreállította az önbizalmam, mégiscsak tudok én melegben túrázni. Túrák mellett nyomtam a szokásos otthoni futásokat is.

Rákóczi elõtti héten szépen kimostam málló félben lévõ a balettcipõm és jól meg is ragasztottam. Idõtervet még véletlenül sem csináltam, annál is inkább, mivel még soha nem voltam a Zempléni hegységben és a jelzésekrõl, útvonlakról csak mások leírásai alapján volt némi elképzelésem. A szokásos készülõdés elõtt egy valami nem stimmelt, nem paráztam. Nem jó jel, mert csak akkor szoktam idegeskedni, ha valamire rendesen felkészülök.

Odaút 6,5 órája eseménytelenül telt, 3 Baján eltöltött fõiskolai év türelmessé tett tömegközlekedés fronton.

A rajtban gyorsan elrendeztem a hivatalos papírokat, kicsit meglepõdtem, amikor az itiner átvételekor meg kaptuk az érmet is (ezt megelõlegezett bizalomnak vettem), majd a tornateremben egy szivacson fetrengve újra áttanulmányoztam az útvonalat. Az esõ közben tisztességesen elkezdett szakadni, reméltem, hogy indulásig eláll. A rajtidõ közeledtével fokozódott a „tömeg” és a gyomorgörcsöm is. Fél hét után már csak fel-alá mászkáltam, nem tudtam magammal mihez kezdeni. Indítás elõtt Remó köszöntötte és tájékoztatta a kb. 80 lelkes indulót, majd pontban este 7-kor elindultunk.

Meglepõen sokan kezdtek el futni. Én óvatos duhajként visszafogtam magam, hagytam, hogy az izmaim bemelegedjenek, 20 perc után belekezdtem az óvatos kocogásba. Úgy gondoltam, kb. 9-10-ig lehet látni lámpa nélkül, és amíg lehet futni kell. Jó tempóba haladtam, hamar elértem Hercegkútra, ahol nekiestünk az elsõ komolyabb emelkedõnek. Az ösvény itt nincs a legjobb állapotban, mondhatnánk úgy is, hogy ahol nem esõtõl lucskos dzsindzsásban-bozótosban rombolunk, ott csak simán mély volt a sár. A szalagozás viszont kifogástalan volt, mindig a legjobb pillanatokban érkezett a segítség.

Komlóskán gyors frissítést követõen majdnem sikerült elmenni a romjelzés mellett, szerencsére az utánam jövõk visszakiáltottak. Fent a csúcson csodálatos kilátásban volt részünk a nap éppen lebukott a hegyek mögött, vörösre festve az ég alját, a völgyekben pedig kezdett megülni az esõ után pára. A várból lefelé ízelítõt kaptunk a ránk váró terep nehézségeibõl, és az igazi sárból. Most örültem, hogy Erdõhorvátiig nagyrészt aszfalton vezet a jelzés. A faluban gyorsan feltöltöttem ivózsákomat, majd nyomtam tovább Királykút felé. a hosszú emelkedõn. Lassan elõkerült a lámpa, majd az erdõbe érve be is kapcsoltam. Még a pont elõtt utolértem Endrét és Istvánt, akik igen jó tempóban gyalogoltak, így csatlakoztam hozzájuk. A kútnál egy montis srác osztotta a pecsétet, a biciklijét elnézve neki nehezebb volt idejutni a sárba, mint nekünk.

A Regéci vár felé így a térképet nézve valahol a Zabarla-nyereg elõtti völgyben kaptuk az ívet rendesen egy szinte járhatatlan bedõlt fákkal és sziklákkal gazdagon megszórt úton kellett felkapaszkodnunk. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy az ösvény vadult-e el ennyire az idõk során, vagy a piros sáv felfestõi bízták-e az út kitaposást a turistákra. Mondjuk az edészeti utakban sem volt sok köszönet, de a tempónk még 7-körül volt. A várromhoz felkapaszkodva örömmel tömtük magunkba a zsíros/vajas paprikás-paradicsomos kenyeret.

A faluba leereszkedve ismét vizet töltöttünk, majd a Fehérkúti vadászházig beszélgetve gyorsan telt az idõ.Sólyomkõn az újabb pecsét mellé csokit kaptunk és iparkodtunk tovább Telkibányára. István szerint -aki már volt korábban is a 110-en- a túra legszebb része következett itt, mi sajnos csak sejthettük, milyen szép is lehet nappal, azért a kolostorromokat és a Potácsházat nagyjából láttuk a lámpafényben.

Telkibányán a kocsmánál buli volt, 2 erõsen ittas ember görbítette a teret, az egyikük keményen megpróbált velünk futni, majd amikor megtudta, hogy mi ezt 150km-en keresztül csináljuk, gyorsan le is szakadt. Kezdett hûvös lenni, nem idõztünk sokat a ponton, az ég alja itt kezdett derengeni, az akkor még csodálatosan tiszta csillagfényes éjszakában. István ezen a szakaszon embertelennek nyilvánítva a tempót lemaradt tõlünk.

Hollóházára már nagyjából világosban érkeztünk, és dinnyemajszolás közben találkoztunk az aktuális elsõ helyezettel, aki már másodszor pecsételt. Nem maradtunk sokat a hidegben, nyomultunk tovább elõször aszfalton, majd erdei ösvényen haladtunk komótosan, amikor egyszercsak elõbukkan a fák mögül Füzér mesekönyvekbe illõ vára. A szabadtéri színpadnál álmos pontõr és újabb újabb pecsét, na meg a jó kis zsíros-paradicsomo-paprikás kenyér várt minket.

Jót lakmároztunk, majd Bodó-rét felé vettük az irányt hosszú emelkedõn kaptatva latolgattuk az esélyeket az aznapi idõjárásról, még reménykedtünk, hogy nem fog esni. Pecsételés után kicsit sikerült keverni a kék sávon.

Hollóházán újabb dinnyeadag betöltésnél találkoztunk néhány résztvevõvel, õk elõször érkeztek ide, még láthatóan jókedvûek voltak. A cipõm állapota már túra elõtt is hagyott kívánnivalót maga után, de itt az állandó víz és sár hatására levált egy darab a talpból és a gyöngyvászon is továbbszakadt, így rendszeresen üríteni kellett a kavicsokat. Kéked felé igen szolidak voltak a jelzések, a szalagok óriási segítséget jelentettek.

A falubeli pont után rátértünk az Északi zöld jelzésre. Ez a szakaszt mindegyikünk vízválasztónak tartotta. Aki ezt túléli, az jó eséllyel célba fog érni. A Beszámolók óriási susnyát, gyenge jelzettséget ígértek. A térképet nézegetve nekem az emelkedõk és lejtõk meredeksége adott okot aggodalomra. A határsávra rátérve remek kilátásuk volt. Balra nézek Kassa, mögötte a Tátra, jobbra nézek Zempléni-hegység vonulatai, elõre nézek uhhh… Ez a Szurok-hegy amire toronyiránt megy fel a jelzés. Aztán ismét balra nézek, de már nem látom Kassát, mert az esõfüggöny eltakarja. Királyság. A hegy elején elõször ízelítõt kapunk abból, hogy milyen lett volna az út, ha nem kaszálják le a határsávot. A határ meghúzásakor láthatóan nem voltak arra tekintettel, hogy járható is legyen így az toronyiránt megy fel a hegyekre és ereszkedik le onnan. Ezt az élvezetet még szorozzuk meg szinte járhatatlan köves tereppel és szakadó esõvel. Eszkárosnál már úgy voltam vele, hogy az Északi-zöld monnyon le, pedig még csak 1 hegyen voltunk túl.
A ponton sajnos csak vizet kaptunk, pedig a kajánk már vészesen fogyott.

Továbbiakban a terep nehézsége maradt, a meredek hegyoldalakat idõnként 1-1 szép kaszálórét váltotta. A turistajelzések és a térkép nem nagyon volt köszönõviszonyba, többször olyan jelzés tûnt fel, ami nem szerepelt a térképen, vagy épp fordítva. Persze a bónusz jelzések jöhettek Szlovák oldal felõl is, szerencsére a mi utunk a határkövek miatt eltéveszthetetlen volt. Nyerges-hegyen volt részünk talán a túra legpazarabb panorámájában, a Magas-Tátrával.

Nagy-Milicen csak önpecsételés volt, itt találkoztunk egy futó sráccal, akinek sajnos az Achillese miatt fel kellett adnia a túrát. Továbbra is nehéz volt a terep, kezdett kicsit megtörni minket, de nem lassítottunk.

A Tolvaj-hegy lejtõje külön bekezdést érdemel. Ha munka keretében kötelezõen kellett volna itt lejönni, akkor már szerintem hangosan anyáztam volna. Így csak azt állapítottam meg magamban, hogy a szervezõk ígéretükhöz híven tényleg extrém nehéz túrát raktak össze.

Lenn a ponton sajnos nem volt csak víz+pezsi, ami azért ilyen távol minden lakott területtõl nagy dolog, csak mi meg már kezdtünk elcsoffadni, és a kajatartalék is az utolsókat rúgta. Bíztattak minket, hogy Füzéren paprikáskrumpli lesz, de az még 12 kilire volt.

Lipovec felé átbukdácsoltunk egy rakat mély patakárkon, ami alapesetben nagyon tetszett volna, de épp egy holtponttal küzdöttem.
A lipovecet véleményem szerint le kell rombolni, a helyét be kell szántani, és bevetni sóval, ahogy azt a Rómaiak Karthágóval tették. Kevés ilyen sunyi hegy van. Legalább háromszor hittem azt, hogy ez már a teteje. A tetõn betoltam az utolsó adag kajám, innen már valahogy meg kellett próbálni kihúzni Füzérig.

Gyors ereszkedés és a Bába-hegy szolid emelkedõje után felbukkant elõttünk Pusztafalu és a Nagy-Milic környéki hegyek látképe. A falu felett ismét esni kezdett, szerencsére nem volt hideg, így csak a nyirkosság volt zavaró. A kék kereszten, már mindegyikünk kivolt, eléheztünk, a szabadtéri színpad elõtti utolsó emelkedõn alig húztuk a belünket.

Nagyon jól esett a paprikás krumpli jó nagy tányérral ettem belõle, depós csomagomba rakott zoknit gyorsan felhúztam az oszlásnak induló lábamra. Tudtam, hogy nem sokáig lesz komfortos, mert a cipõm csurom víz volt, inkább csak lelkileg tett jót. Az energiaital viszont felért egy lórúgással jóidõre felpörgetett (alapesetben nem szoktam még kávét sem inni). Már csak 40 kili volt hátra.

Kifelé a faluból még betértünk a kocsmába egy kis tonikra, majd Füzérkomlós felé sikerül rossz irányba menni, így nem a völgyben, hanem a dombtetõn értük el az országutat. A faluban rátértünk a régi hegyközi kisvasút nyomvonalára, amint egészen Kisbózsváig harcoltunk a helyenként embermagasságú susnyával. Kezdtem Endrétõl leszakadni, de õ mindig megvárt, reménykedve, hogy ez egy holtpontom csak.

Bózsvai sziklánál bekaptam néhány cukrot, ami egy ideig megint erõt adott, de a talpam már nagyon rinyált. Valószínû ez az én leggyengébb oldalam, izmaimnak és izületeimnek még semmi különösebb gondja nem volt. Nem panaszkodtam, mert mindenki lábában ugyanannyi kilométer volt már. Kishuta Nagyhuta és Vágáshuta is szép hely, csak az aszfalt volt kicsit sok, ha a talpam jobban bírja, megfutom.

Vágáshután a ponton ismét volt kenyér, ami nagyon jó esett, itt ért be Pavuk Andi, és itt váltunk el Endrétõl. Némi roborálás után elindultam, de igen keservesem ment a piros sávig. Itt sikerült keverni kicsit, majd a helyes útra térve minden mindegy alapon futásnak eredtem. A cipõmben nem volt kavics, gyaloglás és futás ugyan úgy fájt a talpamnak, akkor meg már inkább fussunk.

A Rákóczi-f a után kb. 1km-el sötétedett újra rám. Sajnos pont a legrosszabbkor, mert ekkor érkezetem el a túra legsárosabb részére. Mintha az út teljes hosszában egy rizsföld került volna elhelyezésre. A sötétre és az ismeretlen terepre való tekintette bekapcsoltam a GPS-t és a szalagok is újra elõkerültek. Lefelé menet egy idõ után azt vettem észre, hogy a GPS szerint rossz felé megyek, de a szalagok még megvoltak. Mentem tovább, de láttam, hogy a szalagok.Károlyfalva felé vezettek. Visszamentem az alig látható letérésig, út közben találkoztam 75-ös távon indulókkal és egy bicajossal is, akik a Megyerhegy tetejéig velem tartottak. Némi bizonytalankodás után meglett a pont, sajnos a tengerszembõl semmi nem látszott.

Lefelé a végletekig lelassultam a cipõmben lévõ kavicsok miatt, de már nem mertem levenni kirázni, inkább továbbsántikáltam. A piros sávra még egy keresztezõdést sikerült benézni, de aztán minden rendben ment, legalábbis ami a tájékozódást illeti. Csigalassúsággal végül 1 órára értem a célba.

A gratuláció és némi ücsörgés-beszélgetés után nekiláttam a gulyásnak. Nagyon jól ennyi édes után a meleg sós étel. Kaja után vasaló üzemmódba váltva elcsoszogtam a zuhanyzóba, ahol még beszélgettünk egyet Endréékkel, majd azon kaptam magam, hogy mondat közben elaludtam. Na ekkor „gyorsan” beálltam a zuhany alá fertõtleníteni. Ilyennek még nem láttam a lábam, szerintem simán lehetett volna a túra jelképe. Meleg víz ugyan nem volt, de ez kicsit sem zavart, majd nagyjából tisztán elterültem egy szabad szivacson és bevágtam a jól megérdemelt szunyát.

Szeretném megköszönni a szervezõknek a túrát, óriási élmény volt, kiváló szalagozással és lelkes pontõrökkel. Már a célban is elmondtam, hogy jövõre mindenképp vissza kell térnem teljesíteni a 110-es távot, hogy nappal is láthassam Regécet, Amádé-várat a tengerszemet, stb.

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20082008.05.26 16:23:31
T100

Igen, Igen, igen! Sikerült véghezvinni azt, ami tavaly ilyenkor még csak egy perverz álomnak tûnt. A tavalyi 17:50-es idõm után elgondolkodtam azon, hogy vajon tudnék-e és van-e értelme még javítani ezen az idõeredményemen. 2007-re sikerült kellõen felkészülni, fejben motivált voltam és az idõjárás is kegyeibe fogadott. Egyedül a rossz ruha választásom okozott némi gondot, de azzal, ha minden más körülmény kedvezõen alakul, maximum fél órát tudtam volna nyerni. Akkor még Szárligeten arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon jó korán beérni a gyalogosként, de ettõl még akkor is csak az elsõ hajnali vonattal fogok tudni hazaérni, és 3 zsámolyon aludni egy csurig lévõ tornateremben nem túl kellemes. Jelentõsebb idõjavítást, vagy még a Kinizsi napján történõ hazautazást csak futás esetén tudtam elképzelni. Persze, ha annyira súlyponti kérdés lett volna eddig a hazautazás, akkor kerít az ember autót, meg sofõrt is, de nekem a Kinizsihez valahogy hozzátartozik a vonatozás is, ahogy a személyen Gyõr felé döcögve fejem az ablaknak döntve nyálpászma folyik a számból és 5 percenkén felriadok, hogy Úristen, biztos elfelejtettem leszállni. 1999-ben az elsõ Kinizsi után egy ideig azt mondogattam a haveroknak, hogy legközelebb futni kell rajta, mert gyalog már megvolt, de ezt akkor nem gondoltam komolyan (18 évesen az ember sok hülyeséget mond), mert gyalog is alig vonszoltam be a belemet 22:30 alatt.
Ezek után Õsszel elkezdtem futni néhány túrán is, majd a Piros85-ön szerzett sérülés kb. 1 hónapos kényszerû futásmentességet biztosított, de gyalogolni legalább tudtam. Decemberben valóra váltottam régi álmomat, és vettem egy futópadot, így már rendszeresen tudtam edzeni heti 30-40 km-t (+ 1-2 hetente minimum egy 40km-es túra) és a hegyeket is tudtam valamennyire modellezni, amibõl Gyõr környékén elég nagy a hiány. Az idei évtõl aztán minden túrán futottam, és valamikor április elején úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a T100-al.
A Kinizsi elõtti hét izgulósra sikeredett. A túrát megelõzõ napon már olyan voltam, mint a vizsgáim elõtt, nem tudtam koncentrálni és minden percben azon agyaltam, hogy nem készültem fel tisztességesen. Idõtervet nem készítettem, a hivatalos álláspont szerint 17 óra volta a célom, de a gondolataimban valahol mélyen a világosban való beérkezésre vágytam.

Egy cseppet sem nyugodt éjszaka után aztán felvirradt a nagy nap gyors kelés és nyújtás után kimentem Csillaghegyre. Jó érzés volt a HÉV-en annyi turistát látni. A rajtnál flottul ment minden, de én itt követtem el a nap szarvashibáját. Túl szorosan kötöttem a nadrágomat, ráadásul túlzottan fel is húztam a hasamra. Ezen figyelmetlenségemért késõbb súlyos árat fizettem. Az idõ igen kellemesnek ígérkezett, gyönyörû napsütés, némi felhõ, kellemes hûvös az erdõben, nyílt részeken frissítõ szellõvel. Nem is volt gond Mogyorósig. Csendesen morzsoltam a kilométereket, egymást kerülgetve néhány futótárssal. Még a Dorogi medence sem okozott igazán gondot, köszönhetõen a jó ütemben érkezõ felhõknek. Felfelé a Getére a meredekebb részeket azért gyalog tettem meg, ugyan így a Hegyeskõ és a Kõszikla felé is. Tokod felé már kezdett elég meleg lenni, de a faluszépítõk pontja jókor jött, meg a mosakodás is. Mogyoróson pecsételés után Zoknit cseréltem, ami igen nagyot javított a morálomon. Ekkor már kezdett egy kicsit feszülni a hasam, de még nem gyanakodtam. Pélin gyors pecsételés és frissítés után robogtam tovább, de már éreztem, hogy kezdek gyengülni. Kilazítottam a nadrágom, de ez már csak esõ után köpönyeg volt. Pusztamarót felé már csak a síkokon és a lejtõkön futottam, de még mindig azt hittem, ez egy holtpont. A Gerecse oldalában aztán hirtelen ki kellett szaladnom a bokrok közé. Azt hittem ez lesz a megváltás, de csak most kezdõdött a java. A kitérõ után nem javult az állapotom, a hasam úgy feszült, hogy majd szétrepedt. Bányahegyen csak ittam, és mosakodtam, ételre már gondolni sem tudtam. Vértestolnáig még tudtam futni, de ez után már csak szenvedtem. Nem kívántam sem sósat, sem édeset, még a vizet sem. Koldusszállás felé aztán ismét gyors kitérõ a bokrok közé, de nem lettem jobban így sem. Kb. egy kilométerrel a pont elõtt aztán sikerült színeset ásítani, bár nem önszántamból. Reménykedtem, hogy ezzel teljesen kitisztult a szervezetem, de nem mertem csak vizet inni, e miatt viszont nagyon gyenge voltam. A lejtõ aljáig még elkocogtam a sárgán, utána szigorú séta. Még az a szerencse, hogy elõzetesen bejártam az útvonalat, mert ismeretlen terepen ilyen ramaty állapotban kódorogni elég lélekromboló. A baji vadászházig még kétszer dobtam taccsot. A futótársak folyamatosan haladtak el mellettem, de ez akkor cseppet sem érdekelt, tudtam, hogy idõn belül beérek. 1 pillanatra megcsapott a feladás gondolata, de tudtam, hogy nem mernék tükörbe nézni utána, és utólag mindig ott motoszkálna bennem a mi lett volna ha.
Nagy megkönnyebbülést érezem, amikor elkezdett lejteni az út tudtam, hogy nincs már messze a pont. Nagyon kedvesek voltak a pontõrök, utólag is hálásan köszönöm nekik a széket, amire leülhettem, azt hiszem életmentõ volt. Kb. 10 percet roborálhattam, majd nekiindultam a maradéknak. Már csak a beérkezés tudata tartotta bennem a lelket. Tatán az utolsó 200 métert megfutottam a tisztesség kedvéért, Végül 13:34:52-vel értem célba. A beérkezés pillanatában inkább megkönnyebbülést éreztem, hogy vége. Egy kis földön fetrengés után viszont nagyjából helyrerázódtam és végre tudtam örülni annak, hogy hova jutottam el tavaly óta. Most úgy tekintek a dologra, hogy ez egy jó alapidõ, de tudom, hogy ment volna 12 óra is, ha nem bénázok. Nem baj, jövõre megvan a cél :)

Óriási köszönet a rendezõknek a kiváló szervezésért!
 
 
Odvas-Kő-risTúra éve: 20082008.04.12 22:22:20
Odvas-Kõ-ris Nagykör (45)

Reggel fél hatkor csörög az óra. Újabb hétvége, újabb túra és ez így is van jól. Kicsit késõn feküdtem elõzõ este, így még önkéntelenül ráhúzok fél órát. Megtehetem, mert ez alkalommal kocsival vagyok kénytelen megközelíteni a célterületet, Gyõrhöz bármilyen közel is esik Bakonybél, a tömegközlekedés nem partner. Szép komótosan készülõdök, az idõ ugyan felhõs de nem esik. Fél nyolcra már ott is vagyok a nevezés helyszínén. Még rengeteg idõm van, csak fél kilenc tájékára tervezem az indulást, hogy a pontok nyitására még véletlenül se kelljen várni. Nagyon kedvelem a Bakonyt, ezért is nagyon megörültem a CATS új túrájának. Ráadásul ez a túra olyan helyekre vezetett el, ahol még nem jártam, vagy csak átutazóban voltam, mint például a Bakonyalja, ami a Sokoró térképen már nem, a Bakony térképen pedig még nem szerepel. Igaz nem sok turistaút vezet arra.

A Rajt/Cél a Bakonyi Barangolásról ismerõs Hársfa bisztróban volt. Mikor beléptem, már csak jobbára a 20-as távon indulók voltak a helyszínen, illetve egy futó (mint késõbb kiderült B_Feri). Tervezett idõben elindultam, irány a Gerence-völgy. A fák és bokrok jelentõs része már levélbe borult, így mindenféle zöld színben pompázott a táj, e mellé jöttek az éppen virágzó növények (általában odvas keltike) és a Tábor-hegy oldalát teljesen elborító medvehagyma, annak igen kellemes átható illatával. Azt hiszem remek ellenpontja volt ez a Bakonyi Barangolások túrának, amikor az õszi ezerféle színben pompázó lombkoronák nyújtják az igazi látványosságot. Az úton aztán hirtelen eleredt az esõ, de csak egy negyed órás kis ijesztgetés lett belõle. Azt azért nem étem, hogy egyesek miért az aszfaltos úton mentek. Én egész héten koptatom az aszfaltot, örülök, ha hétvégén végre rendes talaj kerül a lábam alá, meg különben is, a jelzés nem ott halad. Jól ment a futás, hamar elértem a Gerence-pusztai rétet, ahol kikanyarodtam az útra és a piros barlang jelen felmásztam a túra egyik névadójához, az Odvas-kõ barlanghoz. A lápcsõs rész azért kellõen meredek volt ahhoz, hogy ne akarjam végig megfutni. A ponton pecsét mellé csoki is járt, ami nagyon jól esett a kaptató után.

Némi emelkedés után elértük a piros sávot és egyben a Boroszlán tanösvényt, amin gyorsan visszaereszkedtünk a völgybe, és Rátértünk az Ugodig tartó kék keresztre. Féltem ettõl a szakasztól, még nem jártam erre, de ismerõsök mondták, hogy a jelzés nincs valami jó állapotban. Út közben lehagytam két futót és jó pár gyalogost, majd következett a feketeleves.
Sikerült kétszer úgy elkevernem, hogy voltak pillanatok, amikor gõzöm sem volt, hogy hol vagyok. Számításaim szerint rátettem úgy 10 kilit a túrára. Persze én is ludas vagyok a dologban, mert amikor nem láttam jelzést, nem fordultam vissza azonnal.
Elsõ alkalommal, a Hubert lak felé sikerült egy széles dózerúton elközlekedni rossz irányba, de egy idõ után rájöttem merre vagyok és másik úton eljutottam a ponthoz. Még szerencsésnek is nevezhetem magam, mert találkoztam két szarvas tehénnel, akik óriási sebességgel száguldottak le elõttem a domboldalon. Egyikük ráugorva a lendület miatt megbotlott az aszfalton és a lábszáron csúszva ért át rajta, majd száguldott tovább. Hihetetlen volt. Hubertlakhoz érve gyorsan felírtam az ellenõrzõ számot, majd továbbindultam Ugod felé. Több egyszer már megelõzött túrázót elõztem vissza, néztek is furán, hogy ezt hogyan csinálom. Hiába no, egy David Copperfield veszett el bennem.
A második félrenavigálásom ismét egy dózerútnál esett meg, több túrázó balra ment így követtem õket, a nélkül, hogy megnéztem a térképet. Jól ment a futás, de egyszercsak feltûnt, hogy nincsenek meg a jelek. Még mentem egy kicsit tovább, meg próbáltam kitalálni, hogy merre is vagyok. Az út tartósan elkezdett emelkedni, ebbõl rájöttem, hogy biztos rossz az irány, mer lejtenie kellene, így visszafordultam. Szerencsére a közelben favágók dolgoztak, így a közönség segítségemet felhasználva beálltam e helyes irányba.
Itt a pihenõs laza futásról és a tervezett szintidõn belüli beérkezésrõl szép csendben le is mondtam.
A falu felé immár harmadszor is lehagytam pár túrázót, az egyikük meg is kérdezte, hogy biztos ezen a túrán veszek-e részt. Hát igen, csak én a bõvített verzióját nyomom. Az út egyébként nagyon szép tiszta bükkösökön és kellemes kis rétek mellett vezetett el, majd szép lassan kiértünk az erdõbõl és elénk tárult Kisalföld lapos síkja. Aki szereti a síkságokat, annak biztos megdobogtatta a szívét, de én nem ezért, hanem másért szerettem meg a Bakonyalját. Ugodon a templom melletti ellenõrzõ ponton almát is kaptunk a pecsét mellé.
Csak nemrég óta tudom én is, hogy a templomdomb valójában régen várként is szolgált. Akit bõvebben is érdekel a dolog, itt olvashat róla:
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=19865

Az túra innen jelzetlen utakon haladt, de a rendezõk megnyugtattak, hogy egyértelmû lesz. És tényleg! Érdekes módon, itt nem tévedtem el, a térkép alapján nem esett nehezemre a tájékozódás.
Az utak mentén rengeteg út széli hálaadó kereszt volt, nem találkoztam még sehol máshol ilyen gyakorisággal velük Az idõközben elõbújó napsütésben igen szép látványt nyújtott az ugodi és a bakonyszûcsi szõlõhegy, telis-tele régi pincékkel és présházakkal, igazi tavaszi hangulat volt.
Nem lehet elmenni szó nélkül az eldugott apró kis falvak mellett, amiket még nem érintett meg az újház építési láz, és a takaros régi porták elõtt igen nagy a rend és tisztaság is. Mindehhez adjuk még hozzá a látóhatárt déli irányból lezáró, a síkságból lustán kiemelkedõ, mély árkokkal szabdalt sûrû erdõkkel borított Bakony vonulatát. Ilyen körülmények között csak kellemes lehet a futás, nemsokára meg is érkeztem a Francia-vágási vasúti megálló omladozó épületéhez, ahol az egyik végpontja volt az egykori kisvasútnak. Az ellenõrzõ szám gyors felírása után célba vettem a bakonyszûcsi horgásztavat.

Egy újabb megkapó kis szõlõheggyel és kálváriával arrébb, már ott is voltam a ponton, ahol zsíros kenyér és ásványvíz várt minket. Itt értem be újból az egyszer már lehagyott futókat is. A friss ropogós kenyérbõl csak módjával ettem, de azt jó sósan, mert már kicsit rendetlenkedett a lábam.

Következett a túra egy újabb kritikus szakasza, a Bécsi árok. Ez ugyan elvileg jelzett út (a sárga kereszt visz erre), a gyakorlatban viszont a jelek siralmas állapotban vannak, és ami van, az sincs sokszor jó helyen. Itt nagy szükség lett volna a szalagozásra, ami idén sajnos elmaradt, de a szervezõk megígérték, hogy jövõre vagy szalag, vagy jelfestés, esetleg mindkettõ lesz.
Azért itt is sikerült kavarni egy jót. Elsõ alkalommal még visszataláltunk a futótársakkal a jelzett útra, ami bevitt minket az árokba, de aztán az árok egyik elágazásánál végleg elbizonytalanodtunk. Az egyik irány a völgy aljában vezetett, de út úgyszólván nem volt, mondjuk addig is igen nehezen volt futható a terep. A másik irányba (ami egy oldalága lehetett az ároknak), egy kijárt kocsiút indult el. Az utóbbin indult el idõközben összeverõdött kis csapatunk, mert úgy emlékeztem, hogy amikor 3 éve erre jártam, egyszer egy éles balkanyarral fel kellett menni az árok egyik ágán, majd az út szó szerint elfogyott és némi aljnövényzetben való gázolás után elértük a piros sávot, ami felvisz a Kõris-hegyre. Nagy kockázatot nem vállaltunk, mert a gerincen haladó piros jelzésbe mindenképp beleütközik az ember elõbb-utóbb. Az út a terveknek megfelelõen eltûnt, és egy nagy odvas keltikék által borított hegyoldalon találtuk magunkat. Némi tanakodás után haladtunk tovább fölfelé rendületlenül, ügyelve a kis virágokra. Kitartásunknak meg is lett az eredménye, elértük a jelet, igaz, kb. 500 méterrel elõbb, merthogy még menni kellett volna az úttalannak tûnõ árok alján. Innen már prímán futható volt a terep, így nemsokára felértünk a túra másik névadójának ellenõrzõ pontjára, a Kõris-hegyre. Itt ismét csoki járt a pecsét mellé. Mi egy kis dorgálással kedveskedtünk a pontõrnek, de nem haragudtunk, csak egy kis segítséget hiányoltunk az árokban.

Innen már csak le kellett gurulni a hegyrõl a kék, majd a zöld sávon, amik jól vannak festve. Eseménymenetes ereszkedés után úgy fél óra alatt bent voltunk a faluba, végül 6:15-ös idõvel léptem be a bisztróba.

Nagyon tetszett a túra, igazi szép, vadregényes Bakonyi (a bécsi árok egyike a tájra oly jellemzõ mély szurdokszerû völgyeknek, melyben megannyi látványos sziklaalakzatot találhatunk) és festõi Bakonyaljai tájon vezet keresztül. Remélem jövõre is megrendezésre kerül a túra, és sikerül szalagozással, vagy festésekkel javítani a tájékozódást. Rám számíthatnak!
 
 
TelekiTúra éve: 20082008.04.06 18:21:06
Teleki 50

Kinizsire való felkészülésem e hétvégi állomása a Teleki 50 volt. Remek kis szintes túra, jó erõnléti edzés.
Azért mostanra is jutott az érdekes húzásaimból egy, mert a táskámba otthon a Börzsöny atlasz helyett, egy másikat raktam be véletlenül. Csak reméltem, hogy az itinerben lesz valamilyen térképvázlat, vagy útvonalleírás, mert az útvonal egy jelentõs része számomra ismeretlen volt.
Reggel az állomáson összefutottam ismerõsökkel, így az utazás igen gyorsan és kellemesen telt, sõt még az útvonalat is sikerült memorizálni. Vác felé a vonaton egyébként igen sok turista volt, ami nem csoda, mert 2 börzsönyi túra is erre a napra esett. Negyed kilenc tájékán szálltunk le Drégelypalánkon. A többiek gyors nevezés után útnak indultak és még tollászkodtam kicsit, majd negyed kilenckor startoltam.
A várig ismerõs volt a terep, jó 10 évvel ezelõtt igen kellemes 2 hetet töltöttem el a Schaffer kút alatti réten. A romokig tartó emelkedõ még mindig meredek, de azért a 95%-át sikerült megfutni. Fent a párás levegõ ellenére remek kilátás volt, a szûrt napsütésben. Pecsételés után leereszkedtem a vár túlsó oldalán, és irány Pénzásás. Ezen a részen még nem jártam, de az itinerben jól használható útvonalleírás volt, így nem fenyegetett az eltévedés veszélye. Ennek ellenére azért nem mertem nagyon nyomni neki, mert figyelni kellett a jelzéseket.
Csánki-kerti újabb pecsételés után elindultunk a Bugyihó felé. Kellemesen futható terepen, jó rálátásunk volt a magas-Börzsöny vonulatára. A piros jelzésen balra fordulva meredek lejtõn jutottunk le, Királyházára, ahol a pecsét mellé csokit és meleg teát is kapunk. Továbbindulva elõször egy kellemes kis völgyben haladtunk. A hegy oldala több helyen is könnyezett kisebb tócsákat létrehozva az úton, de ez nem okozott gondot. Aztán nem sokkal késõbb megkezdtük a túra leghosszabb emelkedõjét, a Nagy-Mána bércen át a Magosfáig, onnan pedig a Csóványosig. Ahol lehetett futottam, ami valószínûleg nem volt éltem legracionálisabb döntése, mert már a Magosfai ellenõrzõ ponton éreztem, hogy a hegy sokat kivett belõlem. Nem bánom, mert szokni kell ezt is. Magosfától Kisinócig ismerõs terepen haladtam, de már közel sem olyan dinamikusan, mint elõtte. Reméltem, hogy az Inóci vágás hosszú lejtõjén majd azért kicsit ki tudom pihenni magam, de ez nem igazán sikerült. A túristaháznál lévõ ellenõrzõ pont után a sárga négyzet és kereszt jelzésen elmentünk a Kóspallagi kálváriáig. Itt jött el nálam a mélypont, az emelkedõn felfelé begörcsölt a combom belsõ oldala. Érdekes módon, ha nyomtam neki amennyire tudtam, akkor kiengedett. A jelzés nem volt valami jó, de szerencsére az útvonalleírással felvértezve nem volt probléma.
A falu után irány Pusztatorony és a horgásztó. Az úton nagyon sok túrázóval és piknikezõvel találkoztam, volt akik éppen szemetet gyûjtöttek, amit csak támogatni tudok. Sajnos a patakkal kicsit meggyûlt a dolgom, sikerült kétszer is belelépnem. Törökmezõig aztán nem történt semmi különösebb dolog, azon kívül, hogy egy csomó tavaszi hérics virított az út szélén, kellemes látványt nyújtva. Törökmezõn önpecsételés után lenyomtam egy kólát, ami kicsit rendbetett, de az út hátralévõ részén a nagyon meredek emelkedõkön már nem futottam. A Hegyestetõi parkoló elõtt összefutottam egy másik ismerõssel, akivel aztán a célig együtt futottunk. Többszörös teljesítõ lévén pontosan tudta merre kell menni, így aztán a sárga sávon sem volt probléma, 6:00-val értem be a Trianoni emlékûmhöz.
Eléggé elmaradtam az elõzetesen tervezett idõmtõl, ami betudható annak, hogy az útvonal jelentõs részét nem ismertem, meg sikerült megzuhanni is, fõleg a végén. Nem baj, jövõre a cél az 5:30, vagy jobb, mert hogy jövõre eljövök, az biztos. Köszönöm a szervezõknek ezt az igen kellemes túrát.
 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20082008.03.25 16:38:12
TOJÁS 40

Elérkezett a húsvéthétfõ és én ismét nem éreztem magamban az erõt, hogy elmenjek locsolni. Fõleg olyankor nem, ha lehet helyette túrázni is.
Tavaly egy kollégámmal mentünk végig, szép kényelmes tempóban, ahogy azt az emberek elsõ túrájuk során tenni szokták (neki elsõ volt, nekem kényelmes). A tavalyi meleg napos idõt idén lazán el lehetett felejteni, legfeljebb azért szurkolhattunk, hogy ne essen az esõ. Hát nem jött be. Itthon az esõ kopogott az ablakon, Pest felé haladva, pedig egyre több hófoltot, majd összefüggõ hótakarót lehetett látni a hegyeken Réka tartott még velem, egészen a Moszkva térig, õ innen a csoporttársaival ment tovább, a 20-as táv Normafai rajtjáig. A Városmajori iskolában nem volt nagy mozgolódás, 5-6 elszánt turista készülõdött, köztük egyik ismerõsöm is, aki futva kívánta teljesíteni a távot. Szívesen csatlakoztam volna három fõs társaságukhoz, de már épp indulóban voltak.
Nevezés elõtt szép kényelmesen átöltöztem Superman jelmezembe, elrendeztem mindent, majd negyed kilenckor nekivágtam. Elõzetesen 4 órás teljesítési idõt tûztem ki célul, de tekintettel a zimankóra engedélyeztem magamnak, hogy a 4:30-ig történõ beérkezés elégedettséggel töltsön el. Odakint az idõjárás ismét úgy gondolta, hogy hó és esõ változó arányú keverékével boldogítja a locsolókat és a túrázókat.
Nem a legkönnyebb a városban turista jelzéseket követni. Tavaly már az elsõ kanyart benéztem, mert nem olvastam el az egyébként kiváló itinert, hanem a magam feje után mentem. Idén ezért végig a kezembe volt az igazolófüzet, elsõsegély gyanánt. Az elsõ kilométerek eseménytelenül teltek, bár a lépcsõkön való felfutás nem esett túl jól. Hipp-hopp elértem az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol csak egy gyors pecsételés erejéig álltam meg. A lépcsõ-aszfalt kombó egészen a Széchenyi kilátóig szerves része volt az utunknak, ahogy a hó is. A második ellenõrzõ ponthoz 35 perc alatt értem fel. Itt már köd is volt, bár ez nem nagyon lepett meg. Kellemesen futható rész következett, némi síkkal és sok lejtõvel. Még a Normafától a Disznófõ forrásig tartó sáros lejtõ sem okozott gondot, jól tapadt a mamusz. Az egykori Hárs-hegyi camping elõtti lejtõ azért egy kicsit kapufa volt, nem mertem nagyon megereszteni. Az ellenõrzõ ponton, aztán a nyuszi két piros tojással is meglepett. Itt találkoztam össze a Rékával és csapatával, akik becsületesen küzdöttek a csúszós lejtõkkel. Néhány szót váltottunk, majd én futásnak eredtem, mert a tervezett szintidõ kötelez. Az Apáthy szikla felé vezetõ emelkedõ már egy kicsit nagy falatnak bizonyult, a legmeredekebb részébe bele kellett gyalogolnom. Felérve a kaptatón, ismét egy jól futható szakasz következett az Árpád kilátó alatti emelkedõig. Sajnos ezen az emelkedõn is idõnként sétálnom kellett. Fenn a kilátóban a köd miatt semmi sem látszott, így pecsételés után mentem is tovább, csak a frissítõ állomásnál álltam meg egy üdítõ erejéig.
A Kecske hegy utáni rész az egyik kedvencem a túrán kellemes kis ösvényével, ami nagyjából szintvonalban halad. Elég sok volt a tócsa, de a normafai alatti sáros lejtõ után ez szinte fel sem tûnt Hamar el is értem a Guckler-sziklánál lévõ ellenõrzõ pontot. A Virágos nyeregben erõs hideg szél fújt, szerencsére a hegy oldalába érve ez mérséklõdött. Az úton egyre ritkábban találkoztam túratársakkal, kezdtem befogni a korán indulókat. A Tök-hegy után aztán egyszercsak megláttam a láthatáron a ismerõsömet és a vele futókat . Kicsit meglepõdtem, mert azt hittem egy tempót futunk. Igyekeztem csak a magam tempójára koncentrálni, ha megelõzöm õket, ha nem. Szépen lassan be is értem és le is hagytam õket. Nem sokkal késõbb kiértem a Solymár elõtti mezõre, ahol jófajta sár fogadott. Két szép tepsi méretû sárkupacot sikerült összegyûjtenem a virgácsaimra a végéig, amit bõkezûen szórtam szét a Solymári aszfalton.
A sörözõben csalogató volt a kellemes meleg, de erõsnek kellett lenni, mert ha pihenek kicsit, akkor kijövet dideregtem volna egy jó darabig.
A Zsíros-hegy felé tartó emelkedõ viszonylag hosszú és vannak benne elég meredek részek, azért úgy a 95%-át sikerült megfutni. A pecsét mellé ostya is járt, ami nagyon jól esett, kicsit mintha már lötyögött volna a víz a gyomromban, de ez fölszívta. Innen már csak 9 km van hátra, ráadásul elég sok aszfalt, ami ebben a helyzetben jó ajánlatnak tûnt. Egészen Nagykovácsi határáig nem is volt gond, na de utána! Fincsi puha sár hóval, majd az Anna vadászház felé aztán szabályos patak folyt az úton. Telki felé kanyarodva helyenként nem is lehetett máshova lépni, csak pocsolyába. Így legalább a cipõm tiszta lett, vizesnek meg már úgyis vizes volt. Azért a falu elõtti utolsó pár száz méter ismét gondoskodott a talajminta-vételezésrõl, de ez már nem nagyon érdekelt, mert csak egy emelkedõn kellett felfutni, végül 4:22-es idõvel értem célba, úgyhogy sikerélmény engedélyezve. Köszönöm a szervezõknek a túrát, igen kellemes volt, a cudar idõjárás ellenére is, jövõre húsvéthétfõn ugyanitt!
 
 
BarcikaTúra éve: 20082008.03.25 16:22:20
Barcika 65

Ismét eljött a február és nálam lassan már néphagyománnyá válik, hogy ilyenkor elközlekedek Kazincbarcikára. A trend annyiban változott, hogy idén megkíséreltem a futást is. Minden körülmény adott volt egy jó kis testmozgáshoz, jó erõben éreztem magam, nem volt semmilyen sérülésem, a felszerelésem rendbe volt, és az idõjárás is jónak ígérkezett.
Péntek este el is mentem Pestre, és unokatesónál aludtam innen velük együtt reggel 4-kor megindultunk a célterület irányába. Az útról sokat nem tudok elmondani, mert valahol a Hungária környékén hibernálta magát a rendszer és csak Miskolc környékén bootoltam. 6-ra rendben meg is érkeztünk a rajthoz. Unokatesóm gyorsan benevezett és elindult gyalog. Én még ráértem, kényelmesen összekészülõdtem, majd 7 óra tájékában nekivágtam a távnak.
Szépen sütött a nap, de nem volt meleg, fõleg futóruhában, tehát minden arra ösztökélt, hogy lehetõleg fussak. A fagynak azért volt egy nagy elõnye is, az erdészeti gépek által szétjárt út legalább fagyott volt és nem olyan, mint mondjuk a Sokoró27-en. Egy másik futópáros is éppen akkor indult amikor én, aminek nem örültem különösebben, futásban magányos farkas típus vagyok, ha valakit látok a környékemen, azt megpróbálom lehagyni, nem törõdve azzal, hogy az erõmre késõbb is szükségem lesz. Õket mondjuk nem is volt nehéz, már az elsõ emelkedõn lemaradtak, és többet nem is találkoztunk. Az elsõ 10 kili eseménytelenül telt, felkapaszkodtunk egy hosszú emelkedõn a hegygerincre, majd ott is maradtunk úgy 5-6 km-en keresztül. Jól ment a futás, sorra elõztem meg a korábban rajtolókat, egyedül a sípcsontom alatt kezdte ki a cipõ a bõröm, hamar át is véreztem a zoknim. Számítottam rá, úgyhogy gyorsan leragasztottam vízhólyag tapasszal, mert az erõsen tapad és vastag, de azt még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez is el fog mozdulni. Ezek után kb. 5 km-enként meg kellett állni megigazítani. Bánhorvátiba eljutni alig 80 perc kellett (12 km). Az út itt elkanyarodik a Damassa szakadék felé. Kiérve a faluból hirtelen fekete fellegek jelentek meg az égen Ajjaj, ennek nem lesz jó vége –gondoltam- és ebben a pillanatban már el is kezdett hullani a hó. Szerencsére nem tartott sokáig a dolog, csak amíg a szakadékban matattam. A Köbölicz-tetõre felérve aztán remek kilátás nyílt az Upponyi szorosra és környékére. Az út éles hajtûkanyar után kezdett el ereszkedni a völgy felé. Ezt a lejtõt tavaly is megfutottam, igaz akkor azért, mert annyira sáros volt, hogy gyalog is simán eleshettem volna, akkor meg már tök mindegy futok-e, vagy sem. Dédestapolcsányig-ig kellemesen futható volt a terep, a szoros ismét lenyûgözött hatalmas szinte függõleges sziklafalaival, és a tározó is igen kellemes látványt nyújtott. Egyedül az okozott gondot, hogy az ivózsákom csöve befagyott és csak kézrátétellel volt gyógyítható, úgy is csak rövid idõre. Az ellenõrzõponton kis tea és zsíros kenyér erejéig maradtam, majd következett a túra legnehezebb szakasza, a Szentlélekig tartó emelkedõ. Mályinkáig még laza bemelegítés az aszfaltos út, bár van egy 12%-osnak mondott emelkedõ, de az nem vész. Itt történt meg az, hogy beért egy másik futó aki úgy elment mellettem, mintha állnék. Hát van hova fejlõdni… A falut elhagyva a Csondró völgyébe értünk. A Helyenként meredek sziklafalakkal és szûk szorosokkal szegélyezett völgyért mindenképp megéri az 50-es táv helyett a 65-öt választani. Szégyen és gyalázat, de itt csak bele-belefutottam, a meredek emelkedõbe, elérkezett az elsõ holtpontom. A fennsíkon metszõ hideg szél fogadott. Örvénykõnlél ismét megcsodáltam az észak felé nyíló panorámát, bár idén a magas-Tátráig nem lehetett tisztán ellátni. Hosszú egyenletes lejtõn indultam el Tardona felé, ahol egy kollégával folyamatosan kerülgettük egymást. Nem mondom, hogy nem esett rosszul az ereszkedés, de a jobban szeretem a változatos terepviszonyokat. A szénégetõknél ismét 180 fokot fordultunk és a hegyen átvágva érkeztünk el Tardonára, ami egyébként arról nevezetes, hogy a szabadságharc leverése után egy helyi nemesi családnál bujkált Jókai. A faluba beérve ismét jeges szembeszél fogadott, ami már sehogy sem esett jól. A presszó béli ellenõrzõ ponton egy kicsit hosszabban idõztem, leellenõriztem a vizesblokk állapotát (még mindig megfelelõ), meg álmosság ellen beszedtem 2x1 kólát. A kis pihenõtõl vagy 20 km-t fiatalodtam, az eltelt 50 km-hez képest egész jó erõben vágtam neki a maradék 15-nek. A Nyír völgyig aszfalton küzdöttem a széllel, majd felkapaszkodva a hegyre elkezdõdött a hullámvasutazás. Szerencsére a szelet megfogták a fák így csak a kellemes melengetõ napsütés maradt. Igen maradandó emlékeim voltak errõl a szakaszról. 2 éve sötétbe egy kézi lámpával botorkáltam itt a hóban, és igen elveszettnek éreztem magam, olyan volt, mintha soha nem akarna vége lenni. Tavaly társaságom volt, akkor egész gyorsan vége volt. Idén a túra elõtt megszámoltam, hogy kb. hány emelkedõ van a szakaszon, így nagyjából tudtam, hol járok. A meredekebb emelkedõket most már gyalogoltam, nem volt elég akaraterõm, a futáshoz. Nagy nehezen elérkezett az utolsó ellenõrzõpont, ami után már csak 3 km van hátra, végül 8:37-el értem célba, ami a tervezett 9 órához képest elég jó. Alig vártam, hogy megkapjam a kitûzõm és az oklevelem, gyorsan leültem az egyik kanapéra és ott is maradtam egy jó órát.
 
 
túra éve: 2007
Bakonyi MikulásTúra éve: 20072008.03.25 16:28:28
Bakonyi Mikulás 50

Szokásainkhoz híven idén is ellátogattunk a Bakonyi Mikulás teljesítménytúrára, igaz most nem a 40-es, hanem a tavaly óta megrendezésre kerülõ 50-es távon. Na nem kell parázni, ez valójában szûk 47, de azért jól hangzik. Idén Noémi Miki és egy kollégám tartottak velem. Miki a többiekkel szemben már rutinosnak számított ezen a sétán, tavaly is végigment rajta.
Az elõjeleket nyugodtan nevezhetjük neccesnek. Esõ, borús idõ stb. Ideális maradjunk otthon idõ. Én már hajlottam is volna a lustálkodásra, de a Noémi és a kollégám is rákérdezett, hogy akkor megyünk ugye? Hát akkor de.
Reggeli kelésekkor mindig megbánom, hogy túrázásra adtam a fejem. Számomra akkor jön el a Kánaán, ha feltalálják a teleportot és az idõgépet. Buszvégállomásra simán kiértem elõbb, mint kellett volna. Aztán 20 perc álldogálás után kezdett összeállni kis csapatunk. Még meghallgattunk Miki nagymamájának jó tanácsait, aztán felpakoltuk magunkat és irány Zirc.
A rajt a szokásos helyen, a szokásos tömeggel és sok télapósapkással. Idén annyi újítás történt, hogy a rajtban is lehetett inni meleg teát, amit mi kihagytunk. Induláskor gyorsan eleredt az esõ, de csak azért, hogy megmutassa, lehet ennél még sokkal pocsékabb idõ is. Szerencsére hamar abbahagyta ezt a hülye viccet. A sár nem volt kirívó, legalábbis a korábbi évekhez képest. Sétálás közben alaposan elbeszélgettünk, így gyorsan teltek a kilométerek, nem sokára, már a jól ismert Cuha-völgyben haladtunk Vinye felé. A Kõpince-forrásnál gyors pecsételés és frissítés után nekivágtunk a Zörög-tetõnek, ahová lassabban értünk fel, mint terveztünk, mert Noémi térde defektet kapott. Sajnos a helyzet az emelkedõ után sem javult, pedig reménykedtünk benne, mert ez után már nem volt sok emelkedõ, illetve nagyon csábító volt az a gondolat, hogy elérjük a korábbi buszt. A sebességbõl így visszavettünk, mert a csapat az csapat és társat el nem hagyunk, meg különben is.
Cseszneken a szokásos tea káposztás-parizeres kenyeres frissítõpont után nekivágtunk a táv második felének. Noémi az emelkedõknek egyre több feketepontot írt be, a többiek még kitartottak. Gézaházán ismét bizonyítékot kaptunk arra az egyébként már tudományosan elfogadott tényre, hogy a mikulás nem az Északi-sarkon, hanem a Bakonyban lakik.
Énekért cserébe persze idén is prémium csoki járt. Kanyar vissza a Töbör-hegyre, majd irány az Ördög-árok, ami elég gyorsan elérkezett, lehet sokat beszélgettünk.
Ördög-árok mindig jó, de már szeretném egyszer napsütésben is látni. Sebességünk itt erõsen lecsökken a nehéz terepviszonyok miatt. Az árok után ismét benéztünk a Mikuláshoz akinél megint lehetett dalért csokit kapni. Persze, hogy éltünk a lehetõséggel. Ennek a szakasznak a krónikájához tartozik még az is, hogy Noémi térdfájásra egy csapásra elmúlt, de gyorsabbak nem lettünk, mert a többieknek lett ekkorra holtpontja. Kezdett esteledni, a Cuha-völgybe való leereszkedés közben elõ is kellett venni már a lámpákat is.
Az utolsó Zircig tartó szakaszon ismét alaposabban megismerkedhetünk a sárral, mint olyannal. A szennyvíztelepig folyamatosan mélyült a trutyi, onnan szerencsére már aszfalt volt. Az iskolában nem volt nagy tömeg, valószínûleg az iskolai csoportok idén is maximum a 40-es távot választották. Ez volt a mi szerencsénk, mert nem volt olyan orrhervasztó szag, mint két éve. A buszra való várakozás nyugalomban telt el.
 
 
túra éve: 2006
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20062006.11.13 19:57:26
„Múltkor Csillaghegyen volt egy Kinizsi százasom. Ezren voltunk rá, megkészültünk”

6:30 Csillaghegy. Még vagy 1200-an tartanak rajtam kívül a nevezés felé. Meglepõ, azok után, hogy szinte egész héten esett, még péntek éjjel is, egészen hajnalig, hiába a Kinizsi sokak fantáziáját megmozgatja. Az enyémet is. Egyszer már letoltam. Akkor azt mondtam, egyszer végigcsinálni hõstett, többször hülyeség. De Kinizsi veszélyes anyag, súlyos függõséget okoz, nem tudtam lejönni róla. Ráadásul ez az eredeti útvonalon haladt.

Elején a tömeg zavaró volt. Negyed órát álltam sorba, hogy elindulhassak az ösvényen felfelé. Kiderült, ez a sár miatt van, sokan csak négykézláb jutottak fel. Az elsõ 15 km-en a helyzet nem sokat javult, csak a sár mélyült. Muhaha igazi kihívás. A Bakonyi Mikulás ehhez képest vidám délutáni matiné volt. Jópáran fogtak talajt a lejtõkön.
30 kirnyánál zokni csere és vízutánpótlás. Az idõ felhõs és szeles, de néha kisüt a nap legalább. A talaj viszonylag szárazzá vált a nyílt terepen. Dorog határában frissítõpont, ásványvízzel ijesztenek meg minket, köszönjük!
A Gete hozta a formáját. Felfelé menet egy leélt arcú srác energiaitallal a kezében megy el mellettem. Aztán megáll, majd nem sokkal az után, hogy elhagytam, ordibálva ásít színeset. Asszem kiszállt. A Gete túlsó oldala nem barát. Sárban meg mégúgy sem. Halál közeli élmény volt lejönni.
Kellemes séta a Tokodi pincékig, némi szédüléssel. Tokodon a helyiek látva a korábbi években itt elhullott nagyszámú túrázót, frissítõpontot állítottak fel a völgyben. Kitûnõ ötlet, ez legalább 10%-al meg fogja növelni a sikeres teljesítõk arányát. Mogyeszig eseménytelen csatangolás, majd pecsételés. Már van néhány mállott arcú sétálónk.
Ismerõs terep következik, Péliföldszentkereszttel, bajóti látképpel, Pusztamaróttal. Bányahegy 70-nél, 20.15-kor. Pecsételõs csajszi megkérdezi, hogy biztos ezen a túrán indulok-e mert nem látszik rajtam. Fenébe! Lebuktam… Zoknicsere az idõközben bomlának indult lábamon, teázás, kaja és a pont pánikszerû elhagyása a szemerkélõ esõben.
Néhányan szó nélkül beállnak mögém téblábolni a bezombultak közül. Koldusszállásig hosszú az út és sokat lejt. Meg különben is besötétedett. A pont elõtt találkozok egy sráccal aki húzza a lábát. Ramaty dolog 81-nél kiszállni… Pecsét, tea, indulás tovább. A mögém beálló zombik még inhalálnak egy kis füstöt a tûznél, egy sráccal megyek tovább, aki korábban elment mellettem, de idõközben megzuhant egy kicsit.
Innen ismeretlen terep, nagy sár. Somlyóvárig enyhén, de folyamatosan emelkedõ felerészt aszfaltos út. 12.15-re ott voltunk. Még 10 kirnya 2 kisebb emelkedõvel, zömében lejtõvel. Azért hosszú volt. Meg az esõ is eleredt. Valaki bedobta, a köztudatba, hogy van egy mezõ 96.8-nál, az M1 aluljáró meg 98-nál van. Ezek után mind a 680 réten azt hiszem, hogy ez már az a rét. De nem. Azért odaértünk, de olyan szinten esett, hogy a kabátomat csak villástargoncával lehetett volna leemelni rólam. A táskámban lévõ pénztárcám, meg belül is vizes volt. Azért legközelebb viszek nejlontacsit.
A célban viszont már csak mosolygós arcok voltak.
Maradok függõ.
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20062006.11.13 19:44:53
Himbi-Limbi a hóban (Magyar Vándor 105)

Azért azt nem gondoltam, hogy az idõjárás ilyen gyorsan meg fog változni. Két hete még pólóban lehetett nyomni az ipart a hegyek között, most meg már a kesztyût, téli nadrágot pakoltam szerda este. Amikor megjelentem az egyetemen a nagytáskával, oldalán a botommal azt hitték síelni megyek. Mondjuk közelebb jártak az igazsághoz, mint az a kalauz a vonaton Kinizsi után, aki megkérdezte, hogy volt-e kapás…
Csillaghegyen, a rajtnál metszõ szél és egy rakás turista volt, mire elindultam, sikeresen szét is fagyott a kezem. Az ég egyébként még nagyjából tiszta volt, a nap is sütött gyengén. A Kevélyre menet gyorsan bemelegedtem, és nyomtam neki, ami kifért a csövön, valami hajtott belülrõl. Olyasmi mint, amikor az ember úgy érzi, ha nem adja ki magából a maximumot, akkor szétrobban. Ez a belsõ erõ szinte végig kitartott.
Dömösön a helyiek bevetették a sokkolót. Képzeljetek el egy embert a ’90-es évek elejérõl származó halványkék, suhogós melegítõben, színes betétekkel, harmincéves bõrbakancsban, õsmagyar süveggel a fején. Drámai.
Frissítés után nekivágtam a Dobogókõ felé vezetõ útnak. A Szakó-nyeregnél egy huszáros mozdulattal jobbra húztam el, Pilismarót irányába. Ez a kis 20 km-es kitérõ jelentette nekünk a különbséget a Piros 85 útvonalához képest. A falubeli ellenõrzõ pontnál többen összeverõdve indultunk tovább. Az idõ egyre borúsabbá vált a csapat pedig egyre lassabbá, így visszaérve a Szakó-nyereghez, ismét egyedül nyomultam tovább.
Sûrû apró szemekben kezdett el havazni, amihez erõs szél társult. Necc. A Dobogókõig megtelt a jobb fülem hóval. A Csévi-nyeregig tartó szakaszon a Pilisre és a Kevélyek vonulatára nyíló fantasztikus kilátásról tudnék beszámolni, ha azt nem takarták volna el a felhõk és a havazás.
Pilisszántónál autentikus kavargás a pusztában, a jelet keresve, aztán valaki hirtelen leoltotta a napot, úgyhogy elõkotortam a fejlámpát, bár a sûrû hóesésben nem láttam sokmindent.
Az ellenõrzõ ponton beért egy túratárs, akit történetünkben hívjunk csak Gézának, mert az a neve. Többször találkoztam már vele a nap folyamán, vele mentem tovább. Szerencsére jól ismerte az utat így a kényes pontokon nem tévedtem el. Jó tempóban haladtunk, az egyre zordabbá váló idõben.
Kopárcsárdánál (70km) vízszintesen esett a hó. A bélyegzõpárnák és a bélyegzõk nem látszottak ki a hóból. Perverz élmény volt forró gulyáslevest enni abban a ramaty idõben, a szabad ég alatt.
Újult erõvel vágtunk neki a hátralévõ 30 kirnyának. A nagy döngetésben majdnem sikerült felrúgni a Kakukkhegyi pontõr sátrát, némi magyarázkodás után gyorsan szedtük is a sátorfánkat (tényleg a sajátunkat). Kezdett ritkulni a hóesés, úgyhogy ezt kompenzálandó, a Nagy-Szénás oldalában elõször belegyalogoltunk egy olyan sûrû felhõbe, hogy a lábamat is alig láttam, majd a hegy túloldalán orkán erejû szél fogadott minket. Szerencsére nem tartott sokáig leereszkedni Nagykovácsiba, ott pedig már várt minket a plébánián a frissítõállomás és egy darab zoknicsere. Az állomáson többen a haláltusájukat vívták, voltak, akik már fel is adták, inkább elkérték a rövidebb táv díjazását.
Indulás után meglepõen hamar bemelegedtem. Szeretem ezt a szakaszt, ott megy el a cserkészpark háta mögött, abban az erdõben, ahol életem elsõ tájékozódási versenyén áztam péppé harmadmagammal. Menet közben jól lehet már látni az utolsó hosszabb emelkedõt, a János-hegyet kilátójával, ami most felhõbe burkolózott, a felhõt pedig alulról megvilágította a díszkivilágítás. Úgy nézett ki az egész, mint valami kitörni készülõ vulkán.
A Feketefeji ellenõrzõpontot elhagyva értük egy idõsebb párost, akik 85-ös távon indultak. Egyébként mindenki ismerte õket és csak annyit mondtak, ha kérdeztünk felõlük valakit, hogy: „ja, a Béla bácsi, meg a Marika nénire gondoltok?”. Egyébként, megfigyeltem, hogy az ilyen idõsebb turisták, akiket arcra inkább egy fotelben ülve újsággal az ölében bóbiskolva, vagy épp kötényben a tûzhely mellett tudnánk elképzelni, csuklóból lenyomják az erejük teljében fiatalokat. Ha valaki nem szokott ehhez hozzá, az ott helyben összeszégyelli magát.
Nekünk azért sikerült a csúcsig lehagyni õket, ahol a pontõrök helyett orkán erejû szél fogadott. Az õrök inkább lejjebb menekültek és formás fémlemezekkel burkolták be testüket (autóban ültek).
Makkosmáriai kegytemplomig könnyed ereszkedés következett, ahol az esõbeálló alá felvert sátorba kellett a pecsétért bekopogni.
Utolsó hat kilométer plusz néhány idegösszeomlás szélén álló sétáló lehagyása volt hátra. Persze az utolsó kanyart sikerült elvéteni Budaörs elõtt, szerencsére ez nem jelentett rövidítést, viszont nem a száraz idõben is csúszós bányában kellett leereszkednünk.
A célban (hajnali fél háromra értünk be), már csak mosolygós arcok voltak, meg meleg tea és virsli.
 
 
ÍrottkőTúra éve: 20062006.11.13 19:29:45
Írott-kõ 70

Nem magyarázom, miért akartam elmenni erre a túrára, a szokásos blabla lenne, hogy már jártam erre és szép volt, stb. Lényeg, hogy ott voltam, bár kicsit szûkösen jött ki a dolog, már megint aludtam vagy 3 órát indulás elõtt. Szombat reggel 3-kor keltem, hogy még a 6-os kõszegi tömegrajt elõtt odaérjek. A parkolóban megnyugvással vettem tudomásul, hogy nem csak én keltem korán.
Induláskor még sötét volt, csak az elsõ ellenõrzõ pontnál világosodott ki teljesen (4 km). Az ég tiszta volt a völgyekben köd ült, sejtelmessé téve a tájat. Régen nem láttam ilyen szép napfelkeltét. Nem tudom szemléletesen leírni, de képzeljétek el, ahogy a nap elsõ sugarai alulról világítják meg a levegõben úszó ködfátyolt, majd ahogy egyre emelkedik a nap, a fény egyre inkább felülrõl kezdi sütni a melegedõ levegõben gyorsan fogyó párát. Mindehhez adjátok hozzá az ég közvetlen napfelkelte elõtti mélykékbõl való átmenetét az acélkékbe, mely keveredik a nap rózsaszínbõl induló, majd narancssárgán át a sárgába tartó színátmenetével.
A reggeli fényekre szépen feleseltek a tölgyesek, bükkösök sárguló-barnuló lombjai, melybõl bõven jutott már a földre is.
Jó ütemben haladtam, korán megérkeztem Velembe, a második ellenõrzõ ponthoz. Innen tovább haladtunk délre Bozsok felé, majd nyugatnak véve az irányt megkezdtük a mászást a Kalapos-kövek és az Írott-kõ felé. A Kalapos-kövek ismét egy olyan hely, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.
A különleges sziklaalakzatok után a Kõszeg maratonról ismerõs terep következett az Írott-kõig. A csúcson ismét ellenõrzõ pont és remek kilátás várt. Bár a levegõ párás volt, de a fényjáték mindenért kárpótolt . Az eget még soha nem láttam olyan kéknek és tisztának, mint aznap.
A csúcs után leereszkedtem Velembe, ahol az ellenõrzõ ponton idõközben elkészült a tea és a zsíros kenyér is. Rövid falatozást követõen nekivágtam a Szent-Vid Kápolnán és a Hörmann-forráson át a Stájerházakig tartó szakasznak. A táborhelyünkön még mindig áll a kereszt és a forrásból is szépen csordogált a víz.
A Stájerházaknál letértünk a jelzett turista útvonalról és a fehér ponttal és I70-el jelzett úton haladtunk tovább. Ez nagyjából párhuzamosan halad azzal a határõr úttal, amin a 2001-ben végigsétáltam a Hét-forrás felé, csak ez az út a gerincen, majd egy erdészeti úton halad és csak kb. 3 km-el a forrás elõtt tér rá az elõbb említett útra, Így egy másik arcát is megcsodálhattam a Kõszegi-hegységnek. Utam során több elhagyott határõr laktanya mellett is elhaladtam, melyek közül az egyiket valaki nemrég megvásárolta és most nekilátott a felújításának, illetve kisebb kõházakat épített a környékén.
A Hét-forráshoz érve már 41 km-nél jártam, megérett a helyzet a zokni cserére és a víztöltésre. Még mindig trend a Tass… A pihenõt követõen már csak egy nagyobb emelkedõ tornyosult elõttem, az Óház-tetõ. Nem volt vészes, hamar felértem. A lefelé induló nap sugaraiban még egyszer megcsodáltam a kõszegi tájat. Pecsételést követõen Velem felé vettem az irány, immár harmadszor. Az út szinte végig lejtett, mígnem kiértünk a hegyek lábához, ahonnan párhuzamosan haladtunk tovább a hegységgel déli irányban. Út közben sokan jöttek szembe, az 50-es távon. Cákon elhaladtam a híres pincesor mellett, majd rövidesen megérkeztem az ellenõrzõpontra.
Némi frissítést követõen nekivágtam a hátralévõ mintegy 20 km-nek. Ez a szakasz már nem ígérkezett különösebben érdekesnek, egyre inkább eltávolodtunk a hegyektõl és végül a Szombathelyt Kõszeggel összekötõ úttal párhuzamosan érünk be a célba. Nekem mégis tetszett, völgyekben megbújó apró falvakon és kellemes tölgyesekkel borított dombok között haladtunk egészen Lukácsházáig, ahol kiértünk a síkra. Innen még egy utolsó pillantást vethettünk a szürkületben óriásivá nõtt hegyek sötét sziluettjére. A hátralévõ 8 kilométer kissé unalmas tájon haladt keresztül, de az idõközben hozzám szegõdött útitársak beszélgetve gyorsan célhoz értünk.
 
 
BarcikaTúra éve: 20062006.11.13 19:16:55
Barcika 65 (Küzdelem a 3-ön)

Néha nehezebb eljutni egy túrára, mint teljesíteni magát a távot, legalábbis erre jöttem ezen a túrán. Az elõkészületek a szokásos módon zajlottak, minden az utazással és a sétával kapcsolatos információt beszereztem az Internetrõl, majd csütörtökön összepakoltam.

Pénteken esett az esõ egész délelõtt. Nem keseredtem el, viszont úgy döntöttem, hogy egy korábbi vonattal indulok el Kazincbarcikára, biztos ami biztos alapon. A tömeg miatt felszállás után mindjárt befordultam az elsõ kupéba, ahol meglepetésemre épp egy ismerõsöm tanyázott. A vonat már Kelenföldig is késett jó 20 percet, így már veszélyben forgott a csatlakozásom elérése is. A kelenföldi állomáson aztán a vonat nem ment tovább fél óra után kiderült, hogy bombariadó miatt lezárták a Déli összekötõ hidat. Gyorsan kerestem magamnak egy másik vonatot, találtam is kettõt. A korábbinak nem tudtam a pontos indulási idejét, a késõbbiig viszont még volt másfél órám. Meg sem néztem honnan indulnak, ismerõsöm segítségével átmentem a Keletibe. A metróból kijövet néztem meg újra a lapomat, ekkor vettem észre, hogy a második vonat amivel igazából szemeztem, csak Kelenföldön áll meg, de már annyi idõ nem volt, hogy oda vissza is jussak. Gratuláltam magamnak és az induló vonatok táblához siettem, hátha van valami más is. Szerencsém volt, a korábbi vonat indulásáig volt még öt perc. Gyorsan felszálltam, és kerítettem magamnak egy szabad helyet a tömött vonaton. Már éppen kezdem megnyugodni, hogy a nehezén túl vagyok, amikor eszembe jutott, hogy fejlámpát elfelejtettem hozni. Ismét gratuláltam magamnak, majd elkezdtem agyalni, hogy mit lehetne tenni. Lámpa nélkül nem akartam nekivágni, mert a terep teljesen ismeretlen volt számomra. Egy órám volt Miskolcon a csatlakozásig, ezért úgy döntöttem, keresek valami nagyobb boltot, hátha. A dolog nem volt egyszerû, mert háromnegyed nyolcra értem oda, ekkor pedig már nem nagyon van nyitva semmi. Helyi erõk kikérdezése alapján elindultam a város felé a villamos-vonal mentén a helyenként bokáig érõ latyakban. Két megálló után találtam egy kis boltot, ahol még elem sem volt, de elirányítottak még két megállóval feljebb ahol elmondásuk szerint volt egy nagyobb bevásárló központ, ami nyolcig nyitva van. Ez nyolc elõtt két perccel volt. Kockáztattam, mert tudtam, hogy ez a bolt nálunk legalább kilencig nyitva van. Ismét szerencsés voltam, nyitva volt és még lámpa is tartottak. Vettem egyet pótelemekkel, aztán uzsgyi vissza az állomásra, mert még volt húsz percem a csatlakozásig. Elértem. A másik vonat, amire Kelenföldön kellett volna felszállnom késés miatt lemaradt errõl a csatlakozásról…

Leszálláskor megpillantottam egy hátizsákos srácot, akit mindjárt meg is szólítottam. Õ is a túrára jött, rá már vártak az állomáson, legalább is én elõször azt hittem, hogy csak rá várnak. Hozzájuk csapódtam és 1 perc múlva már a város felé robogtunk. A sofõr srác úgy gondolta együtt vagyunk. Út közben a srác olyanokat kérdezett, hogy van-e polifoamom, meg hálózsákom. Mondtam, hogy persze. Azt mondta jó, mert a valami családnál fogunk aludni. Ez elsõre kicsit mellbevágott, de aztán kiderült, hogy nem adta ki egy iskola sem a tornatermét, szállás gyanánt és az érkezõket családoknál helyezik el. Aztán az is kiderült, hogy a sofõr a fõszerezõ és minden vonat elé kiment, hogy fogadja az érkezõ túrázókat, mert a honlapra már ez az információ nem került fel. Uhh…

Másnap korán keltem, hat és fél hét körül terveztem az indulást. A rajtnál a szervezõk még éppen csak elkezdtek kirakodni, mikor ötödmagammal odaértem. Az egyes sorszámot kaptam nevezésnél -még ilyen sem volt- majd negyed hétkor nekivágtunk a távnak. Az elsõ kilométerek csendesen teltek, a kb. 20 centis hó teteje az éjjeli hidegben megfagyott. Szép nap ígérkezett, egy felhõ sem volt az égen, gyorsan melegedett az idõ.

Az út gyorsan eltelt Bánhorvátiig, ahol a kocsmában volt a második ellenõrzõpont. Már csak 20 méterre voltunk a ponttól, amikor egy Monty Python filmekbe illõ jelenet kellõs közepén találtuk magunkat. Hirtelen nagy sebességgel behajtott a fõszervezõ a kisbusszal, kivágódott az oldalajtó és hihetetlen gyorsasággal tekertek be az emberek a kocsmába. Õk voltak a pontellenõrök. Mire beértünk a kocsmába -kb. három másodperc- már úgy elrendezkedtek, mintha órák óta ott lennének.

A falu után a Damassa-szakadék következett, ez egy vicces hely volt. A jel út közben eltûnt, a szalagozással együtt. Egy darabig küzdöttem a szakadék alján, ahol a hó mellett a sziklák és a bedõlt fák is akadályoztak. Aztán nagy nehézségek árán sikerült kikecmeregni egy vele párhuzamosan haladó szekérútra, amin az útleírás szerint haladni kellett volna. A szakadék után felértük a hegy gerinre, ahol csodálatos látványban volt részünk. A völgy ködben úszott, csak a legmagasabb csúcsok, és a gerinc felsõ része látszott ki mintha kis szigetek között egy hatalmas tenger hullámzott volna. Upponynál délnek fordultunk, áthaladtunk a szoroson ami szintén lenyûgözõ és a Lázbérci tározó mentén masíroztunk be Dédestapolcsányba.

Az állomáson befaltunk néhány zsíros-kenyeret, majd továbbindultunk. Mályinkáig aszfalton vezetett az út amit most nem bántam annyira, a hó ugyanis a tavaszias idõben rohamos olvadásnak indult csúszóssá téve az erdei ösvényeket, nedvessé a bakancsomat és a zoknimat. A falu után ismét bevettük magunkat a rengetegbe, Átverekedtük magunkat a szurdokon, ami közel sem volt olyan nehéz, mint számítottam rá, patak még be volt fagyva és teli volt összetömörödött hóval, így nem a kövek között botladozni, hanem kitaposott sima úton tudtunk haladni.

Szentlélekre felérve ismét frissítõ pont várt minket a helyi kempingben. Nem sokáig idõztünk, sietni kellett, mert a nehéz terep miatt megcsúsztam a tervezetthez képest. Az út innen kb. 6-8 kilométeren át csak lejtett, de a szûk völgyben a bedõlt fák nagyban megnehezítették a járást. Itt egy ponton elbizonytalanodtam a tájékozódást illetõen. Eddig ugyanis a jeleket csak kevéssé kellett figyelni, elég volt a hóban kitaposott ösvényt követni, Ám hirtelen azok ketté váltak, egy jól kitaposott széles és egy keskenyebb kevésbé jártra. Rövid tájékozódás után kiderült, hogy a szélesebb út egy kb. 6 kilométeres levágás Tardona felé. Nem tudom megérteni azokat akik rövidítettek. Minek indultak el a 65-ön? Volt 50-es táv is, menet közben is át lehetett nevezni a másikra. Vagy ennyire sokat számított nekik a plecsni, meg a kitûzõ?

Tardonára érve már erõsen sötétedett, az aszfaltútra kiérve elõ is vettem a lámpát. A település után úgy három kilométerre az út ismét felkapaszkodott a gerincre és Kazincbarcikáig le se jött onnan. A terep nagyon hasonló volt a Tortúra végéhez, vagy 10 kilométeren át hullámvasutaztunk, mindig a következõ domb mögött sejtve a várost, ráadásul a köd is leszállt. Egyedül haladva csak a város tipikus zajainak erõsödésébõl tudtam következtetni arra, hogy mennyi lehet még hátra. A célt könnyen megtaláltam, ahol már nem volt nagy mozgolódás, a nevezõk többsége a 25-ös távot választotta. Amikor elindultam a szállás felé még 15-20 ember volt kint a terepen.
 
 
MátraTúra éve: 20062006.11.13 19:00:53
A reformkonyha korszakában gyakran megfeledkezünk, a régi, magyaros, ámbár kissé nehezen emészthetõ túrákról. Kutakodtam hát egy kicsit és a régi receptek között és kipróbáltam egyet a hétvégén.


Mátra 60

Hozzávalók:

· 1db Mátra
· néhány szervezõ
· egy csipet jó idõ
· ízlés szerinti mennyiségû turista
· kacifántos útvonal

A turistákat rázzuk össze alaposan késõ vonatokon, vagy buszokon, majd hagyjuk állni õket egy estén át egy zuhanyzó nélküli birkózóteremben, Pásztó szélén. Amíg ezek a fedél alatt érlelõdnek, addig készítsük el az útvonalat.
A jó útvonal titka, a hegy. Jó minõségû kellõen meredek és sziklás hegyet itthon viszonylag nehéz beszerezni, de megéri a fáradságot, mert a jó hegy finom pikáns ízt kölcsönöz az útvonalnak Különösen ajánlott hegymárka a Múzsla, az Ágasvár, Óvár stb.. Az útvonalat nyújtsuk hosszúra (nem baj, ha girbe-gurba lesz), majd díszítsük különbözõ színû turistajelzéssel. Ha a jelzés elfogyna, használhatunk kék szalagot, esetleg fehér felfestést is.
Ha ezzel megvagyunk, vegyük elõ az elõzõ este érlelõdni kezdett turistáinkat, és kezdjük el bevonni velük az útvonalat. Az ügyes szakács egyszerre több útvonalat is készíthet! Az idõ elõrehaladtával emeljük, a hõmérsékletet, mert a turisták csak így oszlanak el szépen az útvonal felületén. Figyeljünk arra, hogy a turista e mûvelet során levet enged, gyakran igen nagy mennyiséget. Ezt feltétlenül öntsük ki és pótoljuk friss vízzel! Az útvonal hosszával arányosan nõ a bevonás ideje. Hosszú bevonási idõ alatt a turista tésztája összeeshet, ezért 10-20 kilométerenként keverjünk hozzá szörpöt, csokit és randi-szendvicset.
A randi-szendvics hozzávalói: kenyér, zsír, hagyma.
A mûvelet vége felé szórjuk meg a turistákat egy kis csüggedéssel és fáradtsággal majd kezdjük el levakarni õket az útvonalról. Vigyázzunk, mert ha elfûszerezzük, akkor könnyen elvehetjük az emberek kedvét az egésztõl!
Az útvonalról levakart turistákat tegyük egy helyre és adjunk hozzájuk nagymennyiségû paprikás krumplit. Fedjük le õket hálózsákkal és ismét hagyjuk állni (feküdni) õket egy éjszakán át. Másnap ismét alaposan rázzuk össze õket vonaton vagy buszon, majd izomgörcsökkel és vízhólyagokkal díszítve tálaljuk õket.

Jó pihenést!
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár