Bakonyi Mikulás 50
Péntek este ahogy leértem a szállásra, máris ismerõsök tömkelege köszöntött, és elém toltak valami pálinkaféle valamit, amit kötelezõ volt meginnom.. Hát a vér is meghûlt bennem mikor lehúztam.. Ezt tetézte hogy még petamival megnéztük Zirc város nevezetességeit ezután ami kb. éjfélig tartott :-)
Kicsit kótyagosan ébredtem reggel, rájöttem hogy futás elõtt nem ártott volna pihenni.. No mindegy, csak lesz valahogy. Direkt nem vittem most Camelbak hátizsákot, ki akartam próbálni hogy egy fél literes üdítõvel vajon sikerül-e végigmenni a távon, így jelentõsen megkönnyítve a terhelést.
8:00-kor vágtam neki a távnak. Mikor az aszfaltról befordultam az erdõbe már láttam hogy extrém nap lesz ez a mai. Csúszkáltam össze-vissza, de jól haladtam. Borzavár szélén sehol egy szalag, de jártam már erre, meg sokan mennek elõttem, így nincs tévedés. Elérek a Csárda-völgyhöz, ahol Kerek_repkényéket várom, de Prince-ék vannak helyettük. Elmondták hogy a következõ ponton lesznek Repkényék.
Utólérem Ritát és cejast, majd Katona Gabi áll be kicsit mellém futni.
Kezdõdik a móka. Jönnek a patakok szép sorban. Az elsõnél még nem ázott be a cipõm. Megint megcsodálom Porva-Csesznek környékét, néhányan a sín mellett mennek. Közben elhalad mellettem egy Bz is, melybõl értetlenül néznek felém. Nem tudják hogy mi a jó :) Jön a következõ átkelés késõbb, utólérem L.Szilvit, és pár sporit, akik tehetetlenül néznek maguk elé. Én is beállok a sorba, és csak bámulok hogy hol is lehetne átjutni, de nem találunk utat. Végül sarokkal próbálok átbillegni a túlpartra, de persze nem ment, így persze be is ázott a cipõm.. Szilvit egy spori a hátán hozta át :-) A túlparton futólag megismerkedünk nafe túratárssal, majd futunk is tovább immár együtt. De persze szépen jönnek az újabb és újabb patakok.
Szilvit nem hagyom ott, próbálok segíteni neki. Közben õrült csorda érkezik az ultrások személyében, akik simán átgázolnak a patakon :) Volt derülés rajta.
Itt kb. egy negyed órát el is tököltünk. Tetszett a Cuha-patak, még így cipõbeázósan is. Egyszer majd megmutatom hogy át tudok kelni beázás nélkül is!!
Kõpince forrásnál Repkény, Csicskenye, és Kékdroid õrködnek, utólérjük az ultrásokat, de haladnak is tovább. petami és Álmos is épp itt pihen. Megkérdem Repkényt hogy ihatok-e abból a szép kék pohárból. Megengedte, így gyorsan lehúztam egy pohár forrásvizet(?)
Most jött egy kemény rész, föl a Zörög-tetõre. Tempósan gyalogolunk fölfele, ismerõsöket hagyunk le. Ezután Szilvi szépen ellép.. Mindegy, úgyis egyedül terveztem a futást. Legalább saját tempóban mehetek, gondoltam.
Kemények a terepviszonyok. Minden felázva, és a sár órási. Azon gondolkoztam futás közben, hogy tavaly milyen szuper idõ volt, és jól ment minden, most teljesen az ellentétje.
Leérek Csesznekre. (22,4 km - 2:25) Itt meleg teát, és nagyon fincsi kenyeret kapok. Nem tudom korlátlan volt-e, de ha gyalogoltam volna legalább 3-at megehetnék. De most futok. Itt volt az ultrások egy zöme, a másik fele utánam érkezik, és indulnak is tovább. Én se tökölök, és a szendvicset útközben az aszfalton gyalogolva eszem meg. Mikor elkezdenék megint kocogni, érzem hogy kicsit húzogat a görcs. Na ez hiányzik. Tavaly ugyanekkor-ugyanez volt. Azért még egész jól megy, és az elõttem futók jó ideig látókörömben maradnak. Az erdõben utólérem Vándor_Csillagot és OT Karcsit, majd robogok tovább. Csakhamar eljött a mikulás is, és elkezdtem neki a "Télapó itt van hó a subája" nevû nótát szavalni. Nem mertem folytatni, mert az átköltés jutott az eszembe hogy "ég a cipõje, bûzlik a szája". A cipõje nem láttam hogy égett volna, viszont a másik fele lehet hogy igaz, mert körbenéztem, és cigi és pálinka társaságában mulatozott a miki :)) Lehet hogy ezek utáb pecsétet sem kaptam volna, így inkább gyorsan elhallgattam, de a krampuszok megjutalmaztak. Így tovább mehettem. Nemsokára eljött a várva várt Ördög-árok, ami persze szépen visszafogott. Gyönyörû, ámde veszélyes helyen járok, nem véletlenül figyelmeztetett az itiner erre. Nehezen érek fel a Gizella átjáróhoz, és legalább olyan nehezen érek ki belõle. Hol a mederben megyek, hol az oldalban. Így is csúszik, meg úgyis. Itt ha akarnék sem tudnék futni, így nézelõdõsre veszem a figurát. Csodás ez az árok, nagyon technikás, és ez benne a kihívás. Kiérve a Z-re nem megy már a futás nagyon, nem is erõltetem. Aztán jön a lejtõ vissza a mikuláshoz, itt megint jól megy. Viszont kifogyott az üdítõm.. Féltem hogy nem lesz utánpótlás, viszont a krampuszlány szememben angyal lett, mert megmentett a szomjhaláltól, így kaptam fél liter rostos almalét. Ezentúl mégiscsak Camelbak-ben futok 30 km fölött. Innen szántóföldön megyek tovább, egy ismerõs futó hozzámcsatlakozott, így legalább jól eldumáltunk. Innen megint jó erõben voltam, és majdnem a célig sikerült megint kocognom. A keményebb tempót nem erõltettem, a futó el is lépett mellettem.
A Cuha völgy után a szennyvíztelepnél viszont úgy beleragadtam a sárba hogy vagy 3 percig mozdulni sem tudtam. Érdekes szitu volt, egyszerûen nem bírtam megemelni a lábam :)) Akkor nem mosolyogtam ennyire.. Nagy nehezen kievickélek, majd irány a cél az aszfalton. Belegyalogolok többször is, de sikerül beérni így is jó idõben.
A vége 6:10 lett, amivel elégedett vagyok, mert nagyon durva volt a terep, és pl. a szigethalmi futók is hasonlót mentek, így elégedett vagyok magammal :) |
