Túrabeszámolók
| Budai kilátók |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
Porológ | Túra éve: 2018 | 2018.10.22 17:42:22 |
|
megnéz Porológ összes beszámolója |
Cartographia - Budai Kilátók 23km 2018. 10. 20.
Képek az idei túráról
|
| | |
|
SimonTemplar | Túra éve: 2017 | 2017.10.16 00:02:38 |
|
megnéz SimonTemplar összes beszámolója |
Budai kilátók extra nevű túra 2017
Végre ismét egy olyan túra, ahol szabadon lehet útvonalat választani és önállóan kell navigálni. Ez olyannyira jól sikerült, hogymár mindjárt az elején figyelmetlenségből fordított sorrendben látogattam meg a két Hárs-hegyi kilátót, ami nem jelentett plusz kilométert, de máris nézegetni kellett a térképet. Sajnos a Makovecz-kilátóba és a vadasparki kilátóba sem lehetett felmenni, mert le voltak robbanva. Viszont saját költségemen vehettem üdítőitalt, mert a Fekete-fejnél csak saját pohárba adtak volna vizet, de ezt a tudnivalót a kiírás sunyi módon titkosította. Vadvédelmi kerítéseken átmászva elég könnyen sikerült 3 őzlábgomba társaságában megtalálni a katonasírokat, a közeli hegyoldalból pedig a százhalombattai tornyokig is el lehetett látni. Majd a Tarnai-kilátónál még szebb látvány tárult a szemünk elé a csodaszép napsütésben. Egy helyen a pontőr megkínált minket a saját szőlőjéből, viszont a célban még a majonézt is sajnálták a virsliről. Kaptunk ugyan kitűző helyett egy sokkal praktikusabb teásbögrét, de ha a rajtcsomagban lett volna benne, akkor duplán tudtuk volna hasznosítani. Így hát mi a tanulság, át kell nevezni a túrát Budai kilátók extra ellátással nevűre, és tódulni fognak rá az ínyencségek kedvelői. |
| | |
|
planczi | Túra éve: 2016 | 2016.10.13 15:10:39 |
|
megnéz planczi összes beszámolója |
Őszi kilátós túra panorámákkal és nem várt meglepetésekkel.
www.turistamagazin.hu/budai-kilato-tura-extrakkal.html |
| | |
|
regulat | Túra éve: 2015 | 2015.10.20 07:28:51 |
|
megnéz regulat összes beszámolója |
Azt hiszem azzal kéne kezdeni, hogy megint egy túra, amire vissza kell még menni, mert ez most nem úgy jött össze, ahogy én azt elképzeltem. nem nem arra gondolok, hogy a kilátás... inkább arra a plusszra, amit beleraktam a túrába, és amit legközelebb, ha jobban figyelek.... beszámoló a blogban.
|
| | |
|
MirP | Túra éve: 2014 | 2014.10.19 12:17:37 |
|
megnéz MirP összes beszámolója |
Cartographia - Budai kilátók túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon! |
| | |
|
Siki89 | Túra éve: 2013 | 2013.11.05 22:58:17 |
|
megnéz Siki89 összes beszámolója |
Carthographia – Budai Kilátók (2013)
A normál távot választottam, ami a kiirás szerint 23 km és 700 méter szintemelkedés volt. Fél 8 elõtt érkeztem Normafához, a busz szokás szerint tele volt túrázókkal. Elég rossz állapotban voltam, kijött rajtam az elmúlt 3 hónap pihenés nélküli folyamatos munka, minden bajom volt. De belevágtam, 7:45kor sikerült is elindulni. Szép színes térképet kaptunk, részletes túraleírás nem volt, bár nem is kellett. Elsõ ep az Erzsébet kilátó volt, hamar odaértem, bent ültek a pontõrök. Fel is mentem a kilátóba, körülnéztem, majd indultam tovább. Szépjuhásznénál még rosszabbul voltam, nagy nehézségek árán másztam csak fel a második ep-hez, ami a Kaán Károly kilátóban volt, legfelül. Itt reggeliztem, vettem be gyógyszert, és reménykedtem hogy majd jobban leszek. Harmadik ep nem volt innen messze, a Makovecz Imre kilátó. Innen hosszabb út következett a 4ik ep-hez. Na mire ide felértem, rendbe is jöttem, a meredek emelkedõ jót tett úgy látszik. Innen meredeken lementünk, és egybõl megint pont, Horalky pont. Itt különvált a két pont. Innen szerencsére már élvezni is tudtam a túrát, szinte teljesen rendbe jöttem. Következett a Vörös-pocsoly, majd utána a Tarnai-pihenõhöz ereszkedtünk le. itt megintcsak leültem, idõ még bõven, úgyhogy megpihentem, ettem. Innen már csak a Csergezán-Pál kilátó volt hátra, bár elõtte még vissza kellett kapaszkodni a Tarnai-pihenõtõl azon az úton, ahol elõtt lementünk. A kilátónál egy csomó ember, és katicabogár invázió (még mindig jobb mint a lódarázs). Katonasorban haladunk fel a kilátó tetejére, hisz legfelül van a pont, szerencsére itt már katicák nélkül. Itt is elidõzöm, majd egy babakocsi mellett próbálok lejutni, nem könnyû (bár nekik sem lehetett könnyû felcipelni). Innen már csak lefelé, elõször erdõs részen, majd beérünk Nagykovácsi utcáira, és a célba. Itt kisebb meglepetésre a meghirdetett kitûzõ helyett egy kerámia érem várt minket, és oklevél. Szép darab, bár én jobban örültem volna a kitûzõnek. Paprikáskrumpli 2 pár virslivel, és alma volt a menü, majd irány a busz.
Nagyon vártam a túrát, de sajnos az elsõ felébõl kevés minden maradt meg benne, a rosszullét végett, úgyhogy mindenképp el kell jönnöm még, mert egyébként nagyon jó túra, tele szép kilátással.
Az itinerben egy kis szinttérkép volt, bár a km adatok el vannak csúszva rajta.Középen 2 oldalas színes térkép, amin jelölve vannak az ep-k, és km adatok. Viszont a térképen nagyon picivel vannak a jelzések, több embert is kisegítettem, hogy mi is van odaírva. Ezt nem ártana külön kiírni, mert tényleg nagyon pici.
Képek:
budaikilatok.siki.fotoalbum.hu/
|
| | |
|
| |
okt50tomi | Túra éve: 2012 | 2012.10.14 16:58:57 |
|
megnéz okt50tomi összes beszámolója |
Budai Kilátok Extra
Idén 2. alkalommal voltam ezen a túrán. Most A DDK2012-es és egyéb túratársakkal mentünk.
Pozitívumok:
- kedves, lelkes szervezõcsapat
- nagy adag gulyásleves a célban( a tavalyi 1 pár virsli helyett)
- ingyenes vadaspark megtekintés
- jó minõségû térkép
- kiváló ár/érték arany
- egyedi oklevél
- szép útvonal
- Budapest/Cartographia kupa kedvezmény(50 Ft)
Negatívumok:
- Menet közben kevés az ellátmány. 1db Horalky. A végén a meleg gulyásleves kárpótol bõven ezért, szóval ez sem igazi negatívum.
- Extra távon csak az 1 fajta tavalyi kitûzö közül lehetett választani. :) Engem nem zavart, mert tavalyról bögrém volt, szóval kitüzövel nem rendelkeztem eddig.
Javaslatok:
- A kilátok rövid története is bekerülhetne az itinerbe.
|
| | |
ZE | Túra éve: 2012 | 2012.10.14 11:15:52 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
A meteorológusok ismét mellényúltak: príma idõben sétálhattunk egy jót. A Hárshegyig sokan, itt ott nagyon sokan voltak, fõleg fiatalok (más rendezvények is zajlottak), utána már csak a Fekete-fej legyõzése jelentett komolyabb lihegést :-)
Ez viszont megérte, hisz a túloldalon a kedvencem várt - nem, nem az "ellenõrzõpont" a helyes tipp, hanem a Horalky - a háromból (csokis, mogyorós, tejes) az utóbbi jutott; mindegy, mindet szeretem :-D
A Vadasparkban is sokan voltak (az Extrán külön belépõdíj fizetése nélkül azt is megnézhettük, a szintidõbe belefért), így a komolyabb nézelõdés most kimaradt - a Szarvas-árok "egyéni tájolással" történõ "megtekintése" viszont nem - sikerült a két évvel ezelõtti kényelmes átjárót megtalálni. Távban/idõben pontosan ugyanaz, mint a Z+ murvás útja - de szerintem szebb.
Tarnai pihenõ oda-vissza, Sisakvirág tanösvény (a táblák szépek, csak ugye nem a zöld jelzésen, hanem a zöld háromszög jelzésen kell haladni...), Csergezán kilátó 100 lépcsõje opcionális (természetesen felmentem), aztán már "csak" le kellett sétálni Nagykovácsiba.
A cél messzirõl látszott: Cartographia zászló, Horalky molinó - végül is nélkülük nem, vagy nem ennyiért (800, illetve Budapest kupa kedvezménnyel 750Ft/fõ) jött volna létre ez a príma gyaloglat.
A célban a szokásos "sehova be nem férõ" szolidan szép oklevél és kitûzõ (sajnos az idei extrás elfogyott, de a simából is választhattam) mellett egy nagy tányér gulyáslevest is kaptunk.
Bõvebben, képekkel: turablog |
| | |
|
Soma | Túra éve: 2011 | 2011.10.16 09:17:53 |
|
megnéz Soma összes beszámolója |
Sziasztok!
Tavaly is voltam, akkor is jó volt, most is voltam...
Fair kis túra, kedves emberek - eltévedni is nehéz (bár néha sikerül, ha elbambul az ember). A szél miatt egy helyen volt gond az utolsó szakaszon, mert a bokornál, amire ki lett rakva a nyilacska, ide-oda járt, de onnan ha másfelé indult is volna az ember, is kijutott volna Nagykovácsira, szóval nem volt probléma belõle.
Az indítás is gyors volt - kb. 30-40-en voltunk kapásból, akiket alig 10 perc alatt indítottak is - nem volt fennakadás. Kb. a túra felénél frissítõ + édesség (mindig jól jön). Csodás kilátás szinte mindenhonnan - erõs koptatók, stb. a célban pedig virsli, meg miegymás (zsíros, lekváros kenyér). Ha jól emlékszem, minden egyes állomáson számon tartották az embert (él-e, vagy merre jár egyáltalán). Kedves, normális szervezés - gond mentes túra. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
|
| | |
olsen | Túra éve: 2011 | 2011.10.16 06:48:41 |
|
megnéz olsen összes beszámolója |
szia emberek,tegnapról írok,a Budai kilátók címûrõl..
reggel hideggel kezdõdött,persze volt,aki csak hûvösnek érezte,a rajtnál Béla,a senior,Ottó,az ottorinó,Misu,a mûtött,és persze az elmaradhatatlan hölgyek,akik most sem találták a szoknyát a gardróbban..kis nevezési admin, aztán rajt,a yetivel,a Jenõvel és Mikivel,a hölgykoszorút Ildikó és Nóra,elsõbálozók alkotják..virrad,vagyis az elforduló glóbus visszatér a Nap sugarainak síkjába – nagy elõd után után szabadon – toljuk az avart a János hegy felé,a kilátó nyitva és fázós pontellenõr jegyzetel az itinerre,párás völgyekre nézünk le,és irány a Szépjuhászné,lefelé,aztán a Kaán Károly,ahol pecsét is van,Kishárshegy,és máris a Fekete fej oldalában szóródik a társaság,ez a bucka ellenõrzi a fittséget,de baj nincs,a fiúk-lányok együtt maradva ereszkednek a túlsó oldalon,az elsõ és utolsó között másfél perc,nem téma,üdítõ és nápolyi a hegy lábánál a pecséthez és válik a társaság,egyik rész a Vadaspark állatállományát ellenõrzi,Ottorínóval,másik - a rozogábbik,táppénzes,járókeretes – velem tart a Vöröspocsolya irányába,ez a rész most aszály sújtotta,száraz lomb,lassan színesedõ erdõ,komolyabb szint nélkül ,csak menni kell..késõbb indulók futnak be és elõznek le,csak van utánpótlás, sok az ifjú arc,szerencsére,kapjuk a pecsétet és az alapos eligazítást az útvonalhoz,nehogy eltévedjünk a Tarnai felé..
a Tarnai pihenõ a szokásos,nem lehet elmondani,gyertek föl,akármikor szép és egyesek szerint a gyönyörû jelzõ is használható,uzsonna a színes lombok,kopár füves részek között és irány a csúcs,eltökéltek a lányok, csúcsra akarnak jutni,és ebben nem akadályozza õket a fölfelé irány sem,hamar odaérünk és a borovi fenyõ lécei közül bámészkodunk lefelé,innen minden alantnak tûnik,ez a Nagy Kopasz,Csergezánról elnevezett része,emberi alkotás, igyekszik komfortot lopni és az érzést fokozni bennünk,jó pár percig sikerrel,közben levegõt veszünk és kifújjuk,irány Nagykovácsi,a templomkert,etetéssel és Mátépistával,aki gratulál és asszonyai közé irányít mindenkit,oklevél és virsli,lekváros kenyér és a kiváló térképkiállítás – amik tartalmilag szinte verhetetlenek,ám a papír kifogásolható,célszerû lenne javítani,mégha drágulna is – hagymászsíroskenyér lekvárosvajassal,majd a Gyopár,mint Nagykovácsi kultikus helye,hazatérés elõtt kihagyhatatlan,aki buszra vár,annak azért,aki visszagyalogol,annak azért..
mi visszagyalogoltunk,a kéken,az is szép volt.. |
| | |
|
ZE | Túra éve: 2010 | 2010.12.07 17:06:39 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Cartographia-kupa, 9. túra
Ez a gyaloglat "kötelezõen" benne volt a túranaptárban, hiszen a Budapest-kupa mellett a Cartographia-kupában is szerepelt. Persze kupa ide, vagy oda, a látványos útvonal és a nem túl nehéz terep miatt egyébként is egy "kedvenc" túra számomra. Idén elõször az "Extra" verzióval, azaz egy rövid szakaszon egyéni tájolással fûszerezve.
A Normafánál lévõ parkolóban van még hely, kényelmesen leparkolok, nevezést is elintézzük, balga módon térképet nem veszek, pedig kedvezményes áron lehet kapni a Cartographia kínálatából sokmindent, és Mecsek térképre lassan szükség lesz... No mindegy, utólag okos az ember. Korrekt, színes itiner, térképpel, szintmetszettel, elérhetõségekkel - a rész- és teljes távolságadatok a térképen vannak feltüntetve - ahogy azt a rendezõktõl már megszokhattuk, egyszerûen "szép".
A Kc jelzésen indulunk, Anna kápolna, majd egy vicclap.hu-ra érdemes felirat egy padon... Az Erzsébet-kilátónál pont, 2/3-os többséggel a "nem megyünk föl" nyer - pedig a kilátókról szól ez a
A fotó elkészülte után irány Szépjuhászné, a jól ismert P- jelzésen lefelé a még-nem-annyira-õszi színezetû erdõben.
Szépjuhászné, majd S- jelzésen föl, a Nagy-Hárs-hegyre. Itt a pont a kilátóban van, úgyhogy nincs mese, föl kell menni - az idõ picit ködös, de a kilátás így is szép - viszont torlódik a tömeg, úgyhogy tovább indulunk a Kis-Hárs-hegy felé. Itt a pontõrök a szokott módon az asztalnál ücsörögnek, a kilátón sokan vannak, inkább kihagyjuk...
A S- után a Zc jelzést is megleljük, aztán elhaladunk a Monoton Maratonról ismert pad mellett, és következik a lefelé vezetõ nem túl kényelmes, eleinte köves, a végén csöppet sáros szakasz a mûútig.
A Fekete-fej ismerõs, masszív, a végére bedurvuló emelkedõje következik - jó kis erõpróba - ellépek picit - saját tempómban tolom fölfelé. Kissé gõzmozdonyos jelleggel, de sikerül egyben letudni. A pontnál zsírkrétázok, majd fönt a vaskályhánál fotózok, amíg a többiek fölérnek. Panni érkezik, majd megy is tovább - ekkor még úgy tudtam, hogy a normál távon megy :-)
Lent a frissítõponton találkozunk ismét, váltunk pár szót, kiderül, hogy õ is az extrát csinálja, úgyhogy kis csapatunk négy fõre bõvülve indul a Vadaspark felé.
Beszélgetve gyorsan fogynak a jelzetlen méterek - nem csoda, hiszen néhány túrán már jártunk erre. Elõbb az aszfalton haladunk, majd a dózerútról picit jobbra tartunk egy bevágásban a kerítés mellé, megtartva az eddigi dél-délnyugati irányt. Távvezeték bozótos nyiladékában haladunk egyenesen, párhuzamosan a tõlünk jobbra esõ kerítéssel, jól járható földúton. Egy mélyedésben jobbra feltûnik a Z+ jelzés, meg a kerítésen átvezetõ létra - erre fogunk tovább menni a vadasparki kitérõ után.
A Vadaspark bejáratánál hosszú sor, mi a kijárati forgókapun keresztül, az itinert bõszen lobogtatva megyünk be - mondanom sem kell, hogy a kutyát nem érdekli :-) A kilátóhoz, majd a kilátóba felcaplatva gyönyörködünk picit a tájban, majd némi pihenõt is beiktatunk - a szintidõ tartalmaz tartalékot a park megtekintésére.
Aztán persze indulunk tovább, azaz vissza a korábban látott Z+ jelzésig. Az egyéni tájolással teljesítendõ szakasz "érdekes" része következik, ezt picit részletesebben leírom, hátha valakinek jól jön:
A Z+ jelzésen tehát balra megyünk, át a kerítésen. Egy pici tavacskánál kifeszített háló állja utunkat, meg felirat, hogy ne nyúljunk semmihez - így is teszünk, és szépen, nagy ívben kikerüljük balra az egészet. Késõbb a jelzés határozottan jobbra fordul, szép emelkedõvel - a fû magas, a jelzés hiányos, de azért követhetõ. Egy távvezeték nyiladékának a keresztezése után a Z+ Z4 elágazásnál a kevésbé meredek Z4 jelzést választva megyünk tovább. A tetõn szembõl érkezik a korábban elhagyott Z+, itt egyenesen nyugatnak fordulunk, átmászunk a létrán, és az egykori erdei úton haladunk nyíl egyenesen egészen addig, amíg balról egy másik Z+ jelzés nem érkezik - ezt idén festették föl, Normafától jön, és a Tarnai pihenõ fölötti P3-Z3 elágazásig tart, úgyhogy innentõl ezt a jelzést is lehet követni.
A katonasíroknál megállok egy picit, majd a kissé távolabb lévõ ponton utolérem a többieket, és bélyegeztetés után tovább indulunk.
Mivel ez a szakasz "egyéni tájolással" teljesítendõ, így egy alkalmas nyugat-északnyugat irányú erdei útra fordulunk, és egy irtáson átbotorkálva megcélozzuk a Szarvas-árok nyugati oldalán haladó murvás utat, bízva a gps-re töltött térképben. A mûvelet sikerrel jár, és hamarosan a P3Z+ letéréséhez érkezünk, ahonnan a jól ismert jelzésen kapaszkodunk fel a P3Z3 elágazásig.
Tarnai-pihenõ oda-vissza; az úton az esõk nyomán egyre mélyülnek az árkok - azért gyalog még járható :-)) majd tempósan föl a Csergezán kilátóba. Itt megnézzük, hova megyünk , ücsörgünk is egy keveset, aztán lefelé bele is kocogunk rendesen - érdekes, de a térdem sem ellenkezik, sõt, jó is esik a tempó.
Beérve Nagykovácsiba már csak a célt kell meglelni - nem Ördöngõs dolog, csak a fõúton kell sétálni egy keveset - az Ördöngõs étteremig :-))
Itt megkapjuk a díjazást (szokásos négyzet alakú oklevél és kitûzõ), meg egy bónt, amivel többféle tészta (milánói, sonkás-sajtos, diós-lekváros, ha jól emlékszem...) közül választhatunk.
A késõi ebéd/korai uzsonna gyanánt elfogyasztott kaja után beszélgetéssel telik az idõ, majd az érkezõ busszal elindulunk hazafelé.
A túra hozta a szokásos minõséget, az idõjárás is príma volt ehhez a bõ 26km-es sétához - jövõre ha minden jól megy, ismét ezt a verziót választom, a Vadaspark-katonasírok-P3 jelzés közötti részt ugyanis más teljesítménytúra (még) nem érinti.
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.18) |
| | |
|
andrew79 | Túra éve: 2009 | 2010.05.30 21:55:05 |
|
megnéz andrew79 összes beszámolója |
Budai kilátók - 2009. október 10.
Régóta készültem Máté Pista barátomék túrájára + Pinkert Laciéknak megígértem, hogy begyûjtöm az esetlegesen leadott BK-füzeteket. Próbáltam minél korábban indulni, így a nagy tömeg ellenére sikerült 7:10-kor elrajtolni.
Az elsõ ellenõrzõpont az Erzsébet-kilátóban volt, ahonnan szép kilátás fogadott, készítettem is néhány képet. A túrán egyébként Döme63, ati928 és Eri sportársakkal mentem, de hol elõreszaladtam, hol utolértek. Az útvonal továbbra is adta magát, a Nagy-, majd a Kis-Hárs-hegy következett, utóbbi kilátóján most jártam elõször. A Fekete-fejen valóban mozgott az ep., szerencsére sikerült nem elkerülni.
A Feketefej-utcában némi ellátmányt katunk, majd gyönyörû színekben pompázó fák között haladtunk tovább a P jelzésen. Egyébként is jellemzõ volt a túrán, hogy színpompásak voltak a fák az erdõben. A Vörös-pocsolyás-háton stílusosan a piros vörös zsírkrétával jelöltem meg az itinert.
Innen zombie üzemmódba kapcsoltam és nagy tempóban értem el a Tarnai-pihenõt (Mátéval nem találkoztam :-)), majd felfelé is gyorsan kapaszkodva a Csergezán-kilátót, a Nagy-Kopaszon. A pontõrök a kilátó lábánál fagyoskodtak. Az utunk Nagykovácsiba ereszkedett a hegyrõl, ahol a célban nagyon jól esett a meleg tészta.
Az itiner igényes, a bélyegzõk is nyomdászhoz méltók, a választható díjazások közül a fém (bot)címkére esett a választásom. 2010-ben is tervezem a túrát, valószínûleg az extra távot.
Képek:
http://bkilato.andrew79.fotoalbum.hu/
|
| | |
Ottorino | Túra éve: 2009 | 2009.10.16 10:01:52 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
BUDAI KILÁTÓK EXTRA 2009.10.10.
Táv: 29 km; Szint: 1000 m.
A reggeli készülõdés közben elered az esõ. Kitartó, áztató esõnek néz ki az ablakból megfigyelve. Menetkész állapotba hozom magam, aztán, ha nem áll el, akkor visszafekszem... Nem csobog már az ereszcsatorna, szerencsére csak ijesztés volt a hajnali zápor, indulok. Barátok, ismerõsök találkozója alakul ki a Normafa, Rétes Büféje elõtt. A zöm eredetileg a "simára" akart menni, de megtudták, hogy én mindenképp az Extrára megyek, és ismerni vélem az önálló tájolású szakaszt, ezért õk is a "hosszú táv" mellett döntenek. A nevezésnél kis félreértés alakul ki: Mind a heten "sima" nevezési lapot töltünk ki. Végül sikerül az Extrára "ápgrédelni". A kedves túratársak meglódulnak a János-hegy irányába, hiába kiáltom utánuk, hogy le kék menni a [K kukac] jelzésre, mintha a falnak... Az Anna kápolnától feljövõ jelzésnél aztán automatikusan a megfelelõ útra kerülünk. Késõbb egy túratárs, aki az elõírt úton jött fel, ezt kispistának minõsítette, sajnos teljes joggal. Mi már az elején áttértünk az egyéni tájolásra. Megígérem neki, hogy majd a leves osztásnál helyben járunk egy pár percet. Nos! Felérünk a Libegõ felsõ állomásához. A kilátóhoz vezetõ mûút jobb oldalán levõ támfalból kiinduló lépcsõhöz megyünk, és a [P-] jelzés nyomán lépdelünk fölfelé. Most mi fikázzuk a kényelmes gumi járdán kispistázókat.
1. ellenõrzõpont, János-hegy.
A pontõr az elsõ emeleten behúzódott az egyik pihenõfülkébe. Hûvös van még. Lefelé indulunk, továbbra is a [P-] jelzésen. Lent, a Budakeszi úton átóvakodunk a közvetlenül a kanyar után levõ zebrán. A Szépjuhászné állomástól látunk visszafelé jönni egy pár túrázót, ezért néhányan a mi csapatunkból is elindulnak arrafelé. Höhö! Ott nincs pont, gyertek vissza! Megyünk fölfelé a [S-] úton. Pihenten nem gond ez az emelkedõ. A Kaán Károly kilátó elõtti utolsó elágnál egyeseknek megint ingere támad az egyéni tájolásra. Nekem jó a kijelölt sétaút is.
2. ellenõrzõpont, Nagy-Hárs-hegy.
A két pontõr hölgy fentrõl integetve, kedvesen a legfelsõ emeletre invitálja a pontra érkezõket. Fú, vissza kell vennem a dzsekimet, mert itt baromi friss a levegõ. Nagyon cúgos a felsõ szint, pecsételtetés után gyorsan lefelé indulunk. A barlangbejáratnál automatikusan a csillesínek fölötti sziklán egyensúlyozok. Hoppá, már megint nem mentem le az undok kis fahídhoz. Azért most már javul az arány: Minden második erre vezetõ túrán lemegyek. Jó társaságban repül az idõ, már le is értünk a [S-; S3] keresztezõdéshez. Felmegyünk a [S3] murvás útján pecsételtetni.
3. ellenõrzõpont, Kis-Hárs-hegy.
A kis kilátót már rendbe hozták, de ennyi ember úgyse tudna egyszerre feltódulni, lent kapjuk meg az igazolást. Visszamegyünk a [S-] keresztezõdéshez és jobbra folytatjuk. Nem sokáig, csak a [Z kukac] elágazásáig, amelyen balra fordulunk. Itt a karéj murvás útján lazulunk. Aki volt a MONOTON MARATONON, annak ezen a szakaszon biztos eszébe jut ez a túra. Amikor a pados, asztalos pihenõhöz érünk, visszavesszük a [P-] jelzést, és lefelé megyünk a sziklás ösvényen a Szépjuhászné út irányába. A mûúton húsz méterenként fel kell ugrani a padka helyén levõ dzsindzsásra az autók elöl. Némelyik még villog is. Megváltás, amikor betérhetünk az erdõbe. Dzsekit le, mert húzós emelkedõnek nézünk elébe.
4. ellenõrzõpont, Fekete-fej.
Az öntöttvas oszlop körül matatok a kréta után, de nincs itt semmi. Már lefelé baktatunk a másik oldalon, amikor jön fölfelé a pontõr, aki szignójával igazolja ott jártunkat. Megállapítjuk, hogy tényleg mozog a mozgó pontõr. Még egy kis szlalomozás, és leérünk Adyligetre. Balra fordulunk. Pár lépés után egy autónál Sportszeletet kapunk, én kérek egy pohár vizet is.
5. ellenõrzõpont, Feketefej u.
Itt veszem fel a túravezetõ szerepét. Izgi, mert ha benézek valamit az tök égõ lesz. Maradunk a Feketefej utcán. Elhaladunk a Petneházy Lovas Country Club elõtt. A golfpályán ketten ütögetnek. Az utca a végén balra kanyarodik. Pár lépést mi is erre megyünk, de aztán visszatérünk eredeti irányunkhoz, és rátérünk egy földútra. Késõbb errõl van egy jobbra ágazási lehetõség, az erdõ felé. Itt elbizonytalanodok egy kicsit és elõre szaladok néhány lépést a másik ágban. Igen, jöhettek, nem az erdõ felé kell menni, hanem továbbra is egy nagy mezõ mellett haladunk, D, DNy irányban. Segítségnek jobb kéz felõl velünk fut egy kerítés. Amikor balról bejön egy távvezeték, akkor az elvezet a vadas park fõbejáratához, de a vége felé már a [S+] is feltûnik. Az itiner felmutatásával bejutunk a park területére. Balra indulunk és követjük a KILÁTÓ feliratú táblát.
5.1., ellenõrzõpont Vörös-hegy.
Igazolás után Visszamegyünk a fõbejárathoz. A mosdóknál, a hatalmas bagoly szobor háta mögött nyitva szokott lenni a hátsó kapu. Innen direktbe el lehet érni a [Z+] jelzést. Sajnos most le van lakatolva. Nincs mit tenni, kimegyünk ott, ahol bejöttünk, és visszafelé haladunk az idefelé vezetõ utunkon. Addig megyünk, amíg balra meglátunk egy létrát, és a [Z+] jelzést. Sínen vagyunk, ezen zakatolunk jó darabon. Frissek a felfestések, jól követhetõ az útvonal. Nagyon szép, elhagyatott, mederszerû mélyútba jutunk. Egy betonmedence után emelkedni kezdünk, de egyáltalán nem megerõltetõ. Rövid szintbeli haladás után kiérünk egy távvezetéknek vágott nyiladékhoz. A jelzés a túloldalon visszavezet az erdõbe. [Z kukac] elághoz érünk. Nem emlékszem, hogy rá kellene térni, de mint "túravezetõ" nem kockáztathatok, elõveszem az itiner-térképet. A bolha izén a pattanás méretû jelekbõl alig látok valamit, és a két térképlap pont a kritikus helyen van elcsúsztatva, úgyhogy menjünk csak tovább a [Z+] úton. Újabb elágazás: [Z4]. Itt már világosan felidézõdnek az emlékek:
1. verzió: Ha [Z+] a választásunk, akkor még egy darabon vízszintben mehetünk, és egy szép kilátás után hirtelen jobbra kezd emelkedni az út, majd meredek emelkedés után érünk el a létrához, amin át kell mászni.
2. verzió: - Erre szavaztak. - A [Z4] jelzésen megyünk jobbra, azonnali elnyújtott emelkedõvel. Szemmel láthatóan ritkán érintett helyeken járunk. A feketére öregedett erdei bútorzatot sûrû gaz öleli körül. Amikor felérünk egy platóra, balra fordulunk, és így sétálunk el a rozoga mászókához. Megvárom, hogy mindenki átmásszék. Megtartva eddigi irányunkat, jelzetlen erdei úton megyünk tovább. Hosszan haladunk egyenesen, nyugati irányba, turistáktól ritkán háborgatott szakaszon. Csak semmi letérés, ütközésig kell ezen az úton mennünk.
5.2., ellenõrzõpont Katonasírok.
Enyhe jobbos után ülnek a pontõrök egy színes ernyõ alatt. Ez az egyetlen kanyar az átmászás óta. Zavaró, hogy az itinerben szereplõ
6. ellenõrzõpont, Vörös-pocsolya
rubrikájában nincs megjegyezve, hogy az Extrának ezt nem kell érintenie.
Egy mezõn vagyunk. Követjük a füves ösvényt, és egy enyhe balos lankával bemegyünk az erdõbe. Az erdei út elvezet egy nagy irtáshoz, ami után majd balra kell kanyarodni. Itt állandóan "alakítják" a természetet, nehéz eligazodni. A pontõr megsúgta, hogy a tervezett [Z+] nyomvonalát zöld nyilakkal jelölték meg a fákon, és nekünk ezeket kell követni. Persze vannak olyan vállalkozó szellemûek, akik a síroktól úttalan utakon, toronyiránt átvágnak a Szarvas-árokon, de azok nem mi vagyunk. Nos, itt vagyunk a nagy irtás után, balra fordulunk az elsõ lehetõségnél. Oké, ez lesz az. A lábrács után rátérhetünk a szekérútra, amin elérjük a [P3] jelzést. Enyhe, de kitartó emelkedõvel toljuk a [Z3] keresztezõdésig, ahonnan balra leereszkedünk egészen a
7. ellenõrzõpontig, a Tarnai-pihenõig.
Három perc pihenõ és kalóriapótlás után visszafelé indulunk a [Z3] mentén. Az iménti keresztezõdésig elég meredek a széterodált, murvás út. Ezután is emelkedik, de sokkal óvatosabban. Fent balra sorjáznak befelé a túrázók egy bokros résznél. Itt található utunk utolsó kilátója:
8. ellenõrzõpont, Nagy-Kopasz.
Biztos fáznak a pontõrök, mert most nem mászatnak fel a kilátóba. Nem is nagyon erõltetjük, pedig tényleg szép a körpanoráma. Visszacsatlakozunk a [Z3] nyomába, innen folytatjuk. Lesétálunk a hegy lábánál levõ mezõhöz. Itt nem vágunk át Nagykovácsi irányába, mint a sok kispistázó, hanem bemegyünk a balra levõ erdõsávba, ahogy azt a [Z3] mutatja. Felütközünk a [Z-] keresztezõdésnél, majd jobbra követjük a jelzést egy murvás úton, ami bevisz Nagykovácsiba. A kõkeresztnél jobbra térünk rá a keményburkolatú utcára, amin elbaktatunk a buszvégállomáshoz. Szembe van a cél: Trendl ház Vendéglõ és Mulató. Kerámiapohár, plakett, és kitûzõ között lehet választani. A hagyomány szerint poharat választok, amelyet a Vörös-hegyi kilátó képe díszít. A legnagyobb létszámú csapat különdíjban részesül. Mi a 7 fõs csapatunkkal (A Hét Vezér) labdába se rúgunk a 14 fõs jogászcsapattal szemben. A kerthelyiségben jóízûen elfogyaszjuk a jutalomfalatként kapott tésztát, amit a buszon rázatunk le hazafelé menet...
Ottorino
|
| | |
Bütyök | Túra éve: 2009 | 2009.10.13 20:12:17 |
|
megnéz Bütyök összes beszámolója |
Reggel ébredés után azt vettük észre, hogy kopog az esõ az ablakon. Rövid konzultáció a gyerekekkel, ez úgyis el fog állni. Így gyors pakolás és öltözködés után irány a rajt. Gyors nevezés, majd indulás 8.40-kor. Ekkor már az esõ is elpihent. Az Erzsébet kilátóban felmentünk a tetejéig, de aztán csak megtaláltuk a pecsételõ helyet. A Kis és a Nagy Hárs-hegy jó ismerõsünk, de azért felmásztunk mindkettõbe. A Fekete-fejnél még nem jártunk, így az elõtte való kaptató kicsit meglepett. A lovarda sarkán tartottunk pihenõt. Ezen a szakaszon nem sokat jártunk eddig, az õszi erdõ fantasztikus látványt nyújtott. Megállapítottuk, hogy a Vörös pocsolya kiszáradt. Gyors pecsételés a Tarnai pihenõnél, majd irány a kilátó, már mindenki a zsákban lapuló otthon csomagolt csúcs-csokira pályázott. Nálunk ez hagyomány, hogy a túra legmagasabb pontján kerül elõ a csomagból. Innen már csak lefelé Nagykovácsi felé. Az erdõ szélén sokan levágták az utat. Mi is ismertük, de inkább a 'hivatalos' verzión mentünk. A célban a meleg kaja nagyon jól esett, persze a sör sem volt utolsó.
Némi gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy a buszokat meghagyjuk másnak és hazasétálunk Solymárra. Így lazításképpen még pár km-t hozzátettünk a naphoz, így az otthoni ebédnél sem maradtunk szégyenben.
Köszönjük a szervezést, jól éreztük magunkat. Néhány másik szervezõ csapat eljöhetne megnézni, hogy kell ezt csinálni.
Bütyök, Orsi (11), Lala (8)
|
| | |
bibor | Túra éve: 2009 | 2009.10.11 22:23:22 |
|
megnéz bibor összes beszámolója |
Budai kilátók(nagyon)extra:)
8:55kor sikerül nevezni,sok induló, színes térképvázlat van , szöveges leírás nincs.Nem baj, nem kell olvasgatni- mondom magamnak:) Ez a tizedik ttúrám
remélem, hogy emlékezetes lesz .. A Normafától irány az Erzsébet kilátó, valami futásszerût imitálva kezdek. A hosszú felsõ csak zavar a derekamra csapom,
közben igyekszek nem felakadni a kutyapórázokon és persze nem eltévedni:) Még alig indultam el és máris a János- hegyen vagyok. Pár lépcsõfok, aztán felmegyek a kilátó tetejébe: felhõk, nem valami ígéretes idõ. A pontõr kettõvel lejjebb lépcsõfordulónál van. Lefelé a piroson szerpentinezek, gyakorlatilag 3
méterenként kerülnöm kell az embereket, ami persze nem zavar, csak nehéz az útra, kövekre figyelni közben. Majd lassan magam maradok, leérek a
Budakeszi útra, Szépjuhásznéhoz s kezdõdik egy kis emelkedõ- pont jó eddig, tetszik a: "fel a dombra, le futva, megint fel, megint le" játék. A Kaán- Károly
kilátónál picit várnom kell, hogy fel tudjak jutni pecsételni, nagy a forgalom. A Kis- Hárs hegy tényleg kicsi felkocogok rá, pedig nem szokásom.Ez alig több mint
egy km-re van az elõzõ ponttól - próbálok közben idõt nézni, átlagot számolni de feladom a matekozást, még csak 6,4 km van meg talán nem is érdemes
néznem. Az õrök itt nem a toronyban vannak, pedig már kezdtem azt hinni, hogy minden kilátóba fel kell menni hozzájuk:) A sárgán indulok tovább, jönnek
velem szembe is, kicsit elbizonytalanodok, lehet a Zk.s. -n kéne mennem? De ugyis rávisz a Zk.s.ra a S annyi, hogy nem megyek körbe, talán nem is kell.. térkép elõ; tényleg nem kell arra menni okés, nem csaltam:) Nyomom tovább amikor elhúz mellettem egy hosszúhajú srác nem tudom mennyivel futhatott de nagyot nézek, jó lenne nekem is így menni. Kellemes ösvényen haladok,a pihenõknél pont idõben veszem észre a pirosat és letérek. Örülök, hogy nincsen sár, kicsit szemerkél de nem vészes. A mûúton átkelve örülök, hogy ismét felfelé mehetek, az eddigi fel -le változatosságát megtartva. Nagyon sokan küzdenek felfelé,elõzök jobbról balról s a mindig jólesõ felértem érzés után kis torlódás: elvileg mozgó pontõr/kréta van itt, de most itt van az õr. Várok, aláírás, majd tovább a piroson. Persze lejtõsen, ahol szûkebb az ösvény és nagyobb a forgalom nehézkes az elõrejutás, de viszonylag gyorsan leérek a mûútra. Itt válik ketté a kilátók és a kilátók extra útvonala.
Csoki és innentõl jön az egyéni navigálás.. elõveszem a térképet, ha megyek tovább a mûúton az nekem jó állapítom meg. Elhaladok egy golfpálya mellett,majd elágazás: balra vagy egyenesen? Maradok továbbra is egyenesen, a vadaspark kerítése melletti ösvényen. Vagy két létrát is mellõzök, de nem mászok át: ki tudja miféle
karámokba kerülnék na meg nem biztos h elõbb ott vagyok. Majd hangokat hallok, na nem bolondultam meg:) : a gyerekzsivaj alapján ez lehet a Csacsi rét a
pihenõkkel. Lefordulok balra. Innen a S+on tovább amíg az a mûút mellé ér. Ott rátérek az aszfaltra és hamarosan a parkolóhoz érek, majd a kürtõskalács
illatának sikeresen ellenállva a bejáratnál vagyok. Beengednek a lapot felmutatva. Bent a "Kilátó" táblát egybõl kiszúrom, felmegyek és tényleg ott van az e.p.:)
Innen a Katonasírokhoz kell elnavigálni, elvileg van egy hátsó kijárat ami odavisz de fogalmam sincs hol. Lefelé menet találkozok J. Attiláékkal akik elmesélik
merre kell menni a sírokhoz.
A bejáraton kimegyek:), a keresett zöldikét sehogyse látom. Ekkor ismét találkozok Eszterrel és innentõl egy darabig együtt megyünk. Felfelé indulunk tovább, majd a Reviczky utcára térünk rá, aminek vége lesz. Jobbra fordulunk egy kissé rozoga létrán átmászva. Innentõl nem vagyok képbe merre, aztán a kerítések mellett rájövök, hogy tulajdonképpen a vadaspark mögött vagyunk, kicsit körbekerültük azt. Lefelé haladva nemsokára megtaláljuk a Z+t. Azon megyünk egészen amíg elkanyarodik jobbra, de egyenesen folytatjuk; egészen addig ameddig Attilaék szembe nem jönnek. El kellett volna mennünk jobbra, ezért a kavarodás, oda- vissza kb. 1 km.
Megbeszélés és korda-hallgatás után:) elkezdek sietni felfelé. Fel a domb tetejére, a tisztásnál balra egy vadetetõ mellett, aztán a fenyvesben megtalálom a Z+t.
Nem lett volna egyszerûbb végig azon jönni egyébként..=) A fenyvesben örömködve felmászok a tetõre, átmegyek egy létrán amire valaki faragott tökfejet tett:) Itt
elõkapom a térképet ami pont erre a részre van hajtogatva: meglátom a Katonasírt, ami elõtt a Z+ elmegy jobbra szal maradnom kell erre egyenesen, aztán
kerítésmászás, picit le és ott vagyok. Térkép zsebre. Lefutok egy szûk ösvényen a végén kerítés elõttem és jobboldalt is. Létra van, igaz van egy fok a tetején
meg az alján, és osszam be:) Egy sûrû gazoson vágok át, találkozva pár csipkeággal, biztos lett van egyszerûbb módja az idejutásnak - gondolom. Gyanús motorzúgás csapja meg a fülem,felnézek:a szembelévõ dombon szántanak. Ekkor pár méterre vagyok a sírtól, elõveszem az itinert nézegetem a színes térképet: Katonasírok alatta sziklafal. Mi a csuda.. rendes térkép után nyúlok kihajtogatom s ebben a pillanatban meglátom: van egy Katonasír és egy Katonasírok s nekem utóbbi kell..pont a nem nekem kellõhöz volt hajtva.. nem tudom mit szóljak saját hülyeségemhez, cifrán kijelentem h ekkora bolond mint én a világon nincs.. visszafelé megyek, tovább mint ahol a létra volt ezért át kell másznom a kerítésen: elég rozsdás, inog, érdekes mutatvány. Nem akarok ismét visszamenni a Z+hoz inkább nézek irányt: elõre így kevesebb idõt vesztek, majd valami tisztességes úton fel a dombtetõre, aztán ösvényt keresni a sírokig. Találok egy széles erdészeti utat fel, azon megyek közben már nevetek magamon h ilyet is csak én tudok, fogadni mernék nincs még egy olyan lökött induló a több100ból aki erre jött volna:) Felérve egy viszonylag széles útra jutok, hátranézek és jönnek mögöttem. Lassan megyek s megkérdezem õket a biztonság kedvéért: pont a jó útra navigáltam vissza. Pár 100m és ott is vagyok az e.p.-n, végre jó helyen.. Attilaék is itt pihennek, talán nem is vesztettem sok idõt? A pontõr elmondja, hogy nem kell elmenni a Vörös pocsolya e.p.ra a Tarnai - pihenõ a
következõ. Akkor jól járok ha lemegyek a sziklákon s toronyiránt odajutok. Az õr nagyon nem ajánlja, megyek hát tovább a szekérúton. Ez a tervezett
Z+útvonala.Mennyi Z+ volt ma már s ha felfestik majd mennyi lesz:) Lejtõsen száguldás közben nézegetem az itinert: nem is olyan nagy kitérõ a Vöröspocsolya, s milyen jól mutatna ha minden pontot érintenék:) Egy ösvényt követve remélem jó irányba fordulok, majd felfelé tartva a Vöröspocsolyás- hát környékén lehetek. A sejtés jó, ráakadok a pirosra. A P+ra fordulok de nem találom az e.p.-t megszemélyesítõ zsírkrétát. Legalább erre is voltam, még ha nem is tudom igazolni..letérek a pirosról ismét mert az sokat kerül a Tarnai pihenõ felé. Saccra nézek valami irányt, keresztezek egy köves utat, majd sokáig csak úgy megyek valamerre a fák között:) Elérek egy vadkerítéshez, átmászok rajta létra nélkül, azt hiszem kezdek ebben rutinos lenni:) Ismét ösvényezés, kerítés: ennek visszahajol a felsõ része mikor már majdnem a tetején vagyok. Ugrok inkább mielõtt kidõl velem:) Ezek után találok egy szélesebb utat amin már emberek is szoktak járni néha, pár lábnyomból ítélve. Még egy kerítés, spécin rájövök a lényegre:egy oszlopnál lendület, egyik láb feljebb legyen mint a másik h a súlypont ne egy helyre essen, az oszlop tetejét szorít, felhúz, átlép a másik oldalra, a fele környékén a drótra le, ugrás:)) Kimászókázva magam tovafutok, idõt nézek és ekkor látom meg hogy a Tarnai
és a Hárs- hegyi pont is 15:00ig van nyitva.. ebbõl még baj lehet ha sokáig szórakozok.. mint egy õrült úgy elkezdek rohanni és beleütközök a Zh.sz.-be.
Nagyon jó, ez felvisz a Tarnaihoz. Hamarosan meglátok egy táblát: Nagy Hárs hegy 2,5 km:) A pihenõhõig még megnyomom; odaérve Attilaékkal találkozok ma már sokadszorra:) Nem sokkal negyed 3kor indulok tovább,a Hárs- hegy innen 1,5 km. Sokan vannak ismét elõttem, jó embereket is látni annyi gazozás után:)
Neki is lódulok, a Csergezán- kilátónál vagyok 14:27kor. Iszok- eddig eszembe se jutott. A pontõrök mondják, hogy Nagykovácsiban meleg kaja lesz..Több se kell nekem:plusz motiváció megvan és még 4,5 km+ha beérek 55-re akkor egész szám lesz a menetidõm amit szeretek:) A Zh.sz.ön lefelé ismét
elõzgetek, vannak ismerõs arcok akiket már másodjára látok a túra során:) A háromszögnek vége, az elvileg Z-n megyek ha jól emlékszek egyet láttam is
Nagykovácsi széléig..itt nézem a cél Kossuth 109. . Elérek a Kossuthig, azon bízakodok, hogy csak ne 1-sel kezdõdjön a számozás.. szerencsémre nem.
Nézem még 3 perc Kossuth 129... 117.. 1 perc vagy 30 méterrel lejjebb buszmeg.. 113.. és percre pontosan 55kor érek a célnak helyet adó Trendl- házba.
Beállok a célnál a sorba és örülök, hogy végre itt.. :) Élményekben bõvelkedõ, érdekes túra volt ez a tizedik:) |
| | |
hkata | Túra éve: 2009 | 2009.10.11 11:04:44 |
|
megnéz hkata összes beszámolója |
Reménykedtünk, hogy kibírja az idõjárás. Igazán kegyes volt hozzánk az idõ ura, tökéletes túraidõ volt.
7 órakor még nem volt olyan összeszedett a rendezõség, mindannyian összevissza tanácstalankodtunk, mit hol kapunk meg (átfutott az agyunkon, hogy megéri ez nekünk? -csináltatunk inkább magunknak jelvényt, aztán megyünk, amikor és ahogy kedvünk tartja), és bár az itineren már rég rajta volt, hogy 7-kor indultunk, 7.10-kor még mindig ott toporogtunk, hogy kifizethessük végre a nevezési díjat. De már a rajtnál kaptunk ajándékot: egy iránytûs tollat (igaz, úgy mentünk vissza érte, mikor az egyik túratársnõ megmutatta, mije van)!
Normafától a rengeteg színtévesztõ túratárs rutinosan a legrövidebb úton vágott neki a János-hegynek (kiderült: kiválóan alkalmas az egész út a kispistázóknak), nem bajlódtak a hosszabb, lankás kék körön, mint ahogy kényelmesebbnek tartották a futószõnyegen való felbaktatást az Erzsébet-kilátóhoz, mint a meredekebb lépcsõzést. De késõbb kiderült, volt, aki csak megtévesztés áldozata lett, hitt társainak és követte a többit, de elhatározta, hogy vezeklésül helyben fog járni a célban a levesosztásnál (ekkor még azt hittük, leveske vár minket, de a tésztát is mindenki nagy élvezettel falta).
A kilátótól többen keresztül-kasul közlekedtek Szépjuhászné felé, nem törõdve azzal, hogy így hamarosan tönkre lesz vágva az út. A Hárs-hegy kaptatóján is "eltévesztették-elnézték" néhányan az utolsó szakaszt, mégis vidáman csilingelve futottunk le már a kilátóból, mikor egyik-másik bárányka odaérkezett.
A Kis-Hárshegyhez igyekezve találkoztunk Csapó Gábor vízilabdázóval, aki inkognitóban, azaz napszemüvegbe rejtõzve köszönt ránk jellegzetes mély hangján kutyasétáltatás közben. Nem hagytuk ki a kilátó panorámáját sem, bár az egyik túratárs megnyugtatta társait: oda csak az extra-extrásoknak kell felmenniük.
Innen a Fekete-fejre tartottunk. Nem volt ott ellenõrzõpont. ezért lefényképeztük. Mások is követni akarták példánkat, s ha már becsületesen megmászták (amit nem tett meg mindenki, volt, aki csak a papírját küldte fel), bizonyítani is akarták. Na de ilyen állapotban fényképeztesse magát? - kérdezte egyikük. Válasz: Elugorhatsz elõtte a fodrászhoz... Lefele indulva azonban megjelent a mozgó pontõr, így aki megijedt, hogy nem hisznek neki, s mivel nem volt gépe, nekiállt silabizálni és felírni valamiféle adatot a csúcsoszlopról, az is megnyugodhatott. Ilyen mozgó õrbõl kellene több, s aki a kijelölt úton megy, az biztosan találkozna vele.
Lent csoki, s a kimaradhatatlan pacizás után irány a Vörös-pocsolyás! A piros jelet néhányan "rosszul értelmezték", a kerítésnél kitett hatalmas és egyértelmû piros nyíl ellenére... Pedig talán ez volt a legszebb része az útnak: leírhatatlanul gyönyörû színpompa.
A Tarnai-pihenõhöz vezetett innen utunk, páran itt sem "látták jól" az utakat. Nagyon szép hely, de még mindig erõs szél támadt itt ránk. Innen csak egy ugrás a Csergezán-kilátó, igaz, kissé már fáradt ezen a részen a becsületes turista. Útközben a legváratlanabb helyen, a semmibõl bukkan elõ egy hangos kis kompánia, úgy látszik, sokan egyéni tájolással érkeznek mindenhova, nemcsak a Vadasparkba és a katonasírokhoz... A Nagy-Kopaszon a pontõrök hálózsákba bugyolálva, melegrõl és átmelengetõ ételrõl, lélekmelegítõrõl fantáziálnak, míg mi egy szál csuromvizes pólóban kimelegedve érkezünk meg. Kicsit ködös a kilátás, de nem lehet kihagyni a kilátó megmászását.
Rettenetesen magányosnak érezzük magunkat a gyönyörû zöld háromszögön, úgy látszik, mindenki másfele megy, nem a csodaszép völgyben. Segítünk egy kanyarban egy futólányon, valljuk be: az utolsó szakasza rosszult jelölt ennek a jelzésnek. Kiérünk a széles poros útra, meg sem lep, hogy hirtelen elõttünk is, mögöttünk is elõkerülnek a többiek... Lovasok jönnek, szívélyesen integetünk egymásnak, többször láttuk pacik nyomát már itt-ott az úton.
Kiérünk az országútra, már a Csergezán elõtt tudtuk: belátogatunk a közértbe, pedig szinte már ott vagyunk a célban. De kiszáradtunk, szomjúzunk... Kulturált vendéglátás, botcímke/jelvény/bögre (a legklafább színûek az extrásoknak), könyvek, térképek, 20%-os bón térképre, információk, hírek, szíves beszélgetésre kapható rendezõk! Még forralt borhoz is hozzá lehetett jutni! Jó ötlet volt!
|
| | |
ZE | Túra éve: 2009 | 2009.10.10 20:11:32 |
|
megnéz ZE összes beszámolója |
Röviden: így is lehet teljesítménytúrát csinálni! A rajtidõszak vége felé érek föl, nem sietek, a szintidõ bõséges, az útvonal ismert. Gyors nevezés, igényes, színes térképpel kiegészített normális itiner (a távolságok a térképen vannak feltüntetve, a szintre vonatkozó infót elsõ blikkre nem látom sehol...) -- igen, a 4. oldal alsó kb. 45%-a a támogatóké, viszont 700 (kedvezménnyel 600) Ft-ból normálisan nem lehetne tartani ezt a színvonalat. Veszek két könyvet, kapok néhány magazint, elpakolom, 9:15 körül indulok neki a körtúra jelzésen az Anna kápolna, majd az Erzsébet kilátó felé. A kilátóban az I. emeleten pecsételnek, körbesétálok kint, megnézem, hova fogunk még menni, aztán indulok lefelé.
P-, Szépjuhászné, itt privátban frissítek egyet :) majd neki a "rég nem látott" S- jelzésnek a Kaán Károly kilátóig. Itt némi dugó akad azért, de nem okoz gondot szépen megvárjuk egymást.
A Kis Hárs-hegy kilátóját kihagyom, elég sokan vannak ugyanis, bélyegzés lent, az asztalnál. S3S-ZcP-, és máris a Fekete Fej tetején kapom az aláírást a lapra, "picivel" lentebb, a karámoknál a bélyegzést, meg egy csokit. A P- kunkora által közrefogott fiatalos lombja csodás színekben pompázik, fotó is készül, majd egy apró kitérõvel a gclige geoláda is levadászásra kerül. Vörös pocsolya a következõ megálló, itt zsírkréta van, írok egy idõt vele (12:05), majd indulok tovább a jól ismert P-P3Z3 kombón a Tarnai-pihenõ felé. Ebbõl az irányból a P3 jobbos letérése nincs túl jól jelezve, illetve utána egy újabb jobbra tarts is benézhetõ -- itt be is várok néhány bizonytalankodó túratársat, majd robogok tovább.
A Tarnai-pihenõrõl megcsodálom a kilátást, majd rövid kapaszkodás a Z3-on a Csergezán-kilátóig, ahol a pont pont lent volt, úgyhogy a gyors pecsételéshez nem volt szükség lépcsõmászásra.
Innen már csak be kellett sétálni Nagykovácsiba -- a Z3 erdõ széli szakasza most is gyönyörû, sajnálhatják azok, akik az erdõbõl kiérve jobbra tartva kihagyták ezt a részt.
A "Szabad Nagykovácsi Kavicsozó" után lassan aszfalt kúszik a lábunk alá, és párszáz m után a célban átvehetjük a túra díjazását, a "sehova be nem férõ", nagyon szép és egyedi oklevelet, illetve az emblémázott poharat vagy a kitûzõt, illetve a meleg ételre szóló bónt. A sonkás-tejfölös verziót választom, és nem bánom meg.
A végén leöblítem a maradék vizemmel, aztán irány a busz.
Nekem a tavalyi után idén is tetszett úgy a túra, mint a rendezés, jövõre remélem hasonlóan kellemes túrára jöhetek ismét.
|
| | |
lomha | Túra éve: 2009 | 2009.10.10 17:50:22 |
|
megnéz lomha összes beszámolója |
Budai kilátók extra - kb. 29 km
Néha kell egy rövidebb túra is, múltkor egyébként is kissé megerõltettem a derekamat, így esett a választás erre a túrára. A férjemmel és 2 haverunkkal 7:55-kor rajtoltunk a Normafa síháztól, ahol kellemes meglepetés ért minket tavalyhoz képest: a rajtoltatás sokkal gördülékenyebben ment, a tavalyi negyed órás sorbaálláshoz képest most pillanatok alatt nekivághatunk. (Igaz, nincsenek is annyian, mint tavaly.) Kapunk egy nagyon szép, részletes, színes térképpel ellátott itinert, és egy iránytûvel felszerelt tollat, amely szintén nagyon bejött.
Átslattyogunk szépen az Erzsébet-kilátóhoz; az idõjárás is a mi oldalunkon áll, a dzsekimet és a sapkámat a János-hegyi kaptató elõtt veszem le, innentõl pólóban megyek tovább. Pörgõs pecsételés a kilátó 1. szintjén, gyors tájnézés, aztán irány a Kaán Károly-kilátó.
Szépjuhászné ezúttal nem pont; hegyrõl le, másik hegyre fel, jön a Kaán Károly. A pontõrök odafenn vertek tanyát, a lépcsõházban szerencsére nincs dugó.
Kellemes kis lejtõ, majd enyhe kaptató után érjük el a Kis-Hárs-hegyet. A kilátó már nincs lezárva, fel lehet menni, de miután egyik túratársam majdnem lezanyál a lépcsõn, én inkább kihagyom, és sebtében elfogyasztunk egy szendvicset a padon. Szemetes is van, a szalvétát, banánhéjat izibe kidobjuk, nem kell cipelni.
Kicsit haladunk a Hárs-hegyi körúton, majd letérünk a A Fekete-fej felé, ahová is a mûút után felkapaszkodunk. odafenn mobil pontõrt jelöl az itiner, egyedül õtõle kapunk igényes, szép pecsét helyett aláírást. Mivel itt kicsit magas az egy négyzetméterre esõ túrázók száma, nem idõzünk sokat, letrappolunk a Petneházy lovarda sarkára, ahol ellátmány vár minket: 3 féle csoki közül lehet választani, amely így, a kaptató után nagyon jólesik!
Itt válunk el a 23-asoktól; mi egy eddig ismeretlen úton, a lovarda felé esõ völgy iránt folytatjuk utunkat. Miután leértünk, továbbra is ismeretlen utakon kanyargunk egy rövid ideig, míg ki nem lyukadunk a Vadaspark kerítése mellett. Úgy véljük, hogy azt követve nagyon rossz felé már nem lehetünk; való igaz, perceken belül el is érjük a Z+ keresztezõdését és a Vadaspark bejáratát.
Az itinerünket felmutatva ingyen bemehetünk a Vadasparkba; miután ücsörgünk egy sort és megzabbantunk, megnézzük és lefényképezzük a közel fél méteres baglyot (sajna a fajtáját elfelejtettem), az aranysakálokat, a farkasokat, a meglehetõst duci mosómedvéket, a muflonokat, és a többi állatot. Eztán felkeressük a Vörös-hegyi kilátót, ahol emlékeim szerint még sosem jártam. A pont odalenn van, de azért felmegyünk, nagyon szép a kilátás (bár maga a kilátó kissé instabil, némiképpen kileng, úgyhogy nem idõzünk sokat).
Ezen a ponton egy kissé tanakodunk, hogy merre tovább. Végül egy GPS-el rendelkezõ haverunk kisüti, hogy balra fordulva a Vadaspark kijáratánál, térjünk rá a zöld négyzetre, amelyen rövid ideig haladva rácsatlakozunk a Z+-ra, eztán jelzetlen utakon érjük el a katonasírokat. Itt van némi szint, de legalább nem tévedünk el. Átmászunk 2 kerítésen, majd kilyukadunk a síroknál.
Egybõl haladunk tovább a Tarnai-pihenõ felé. Habár bõven van még idõnk, bõven van még olyan szakasz is, ahol egyéni tájolással kell zöldágra vergõdni, így nem árt némi idõt hagyni az esetleges eltévedésekre. A pontõr bácsi nagyon segítõkészen útba igazít minket. El is indulunk az útmutatásait követve, de hamarosan az itiner és a GPS alapján rábukkanunk egy rövidebb útra, úgyhogy inkább ezt követjük. Miután átvágunk egy irtáson, gyakorlatilag toronyiránt, megtaláljuk a térkép által is jelölt árkot, átkelünk rajta, és hamarosan belefutunk pár eltévedt túrázóba, akik velünk szembe jönnek, és szintén a Tarnait keresik.
Ez jó jel; miután útbaigazítjuk õket, perceken belül becsatlakozunk a P háromszögbe, ahol hirtelen megszaporodnak a népek: itt tértünk vissza a 23-asokkal közös útvonalra.
Könnyû séta le a Tarnaihoz, ahol pecsételtetünk, majd bevárjuk 2, más útvonalat választott túratársunkat. Kb. 750 m-es, enyhe kaptató után elérjük a Csergezán kilátót; a pont alant található.
A hátralevõ 4,5 km le Nagykovácsiba már sétagalopp. A célban (egy vendéglõ) 4 féle spagetti közül lehet választani (bolognai, carbonara, diós-lekváros, mákos-lekváros), és szép, igényes oklevelet kapunk, illetve választani lehet 2 féle bögre és kitûzõ között. Még kedvezményes kupont is kapunk valami térképboltba.
Egy szó, mint száz, ennyi nevezési díjért messze megérte, fõleg, hogy TTT-s és Budapest Kupás kedvezmény is van. Mindenféle jó cuccal és kajával elhalmoztak minket, az út végig jól jelölt, habár az egyéni tájolásos résznél azért jól jött a haverunk GPS-e. Nem nehéz túra, nagyon szép vidékeken vezet, és a szervezés példás. Mindenkinek tudom ajánlani. |
| | |
|
Bogáncs | Túra éve: 2008 | 2008.12.12 20:59:53 |
|
megnéz Bogáncs összes beszámolója |
Kellemes kis séta, 23 km, de elég könnyû terepen, szint alig volt benne, 1-2 kisebb emelkedõ, de azok is kibírhatóak és jó az elosztásuk, és nagyon bõ szintidõ, amit egy ovis is tud teljesíteni, de gondolom épp azért, mert olyan szép tájakon vezet az út, hogy mindenki egy csomószor megáll fényképezkedni.
Ezt a túrát ajánlom mindenkinek. Hezitáltunk, hogy bevállaljuk-e az extrát, végül nem tettük, azt nem mondom, hogy bánom, de azért jövõre valószínûleg arra fogunk nevezni. Eltévedni nem nagyon lehet, és több ponton is kaptunk kaját. No meg még az idõ is gyönyörû volt. Ez a túra szerintem lényegében bárki által teljesíthetõ, aki néha kirándul egyet, voltak gyerekek is. Teljesítménytúrának nem annyira mondanám, inkább a tájnézésrõl szól, és profi túrázók számára a 23 km-es távja tényleg egy kis egészségügyi séta. Jó volt a szervezés, és bár sok induló volt, elég hamar szétszóródtunk, úgyhogy a túra legnagyobb részében négyesben haladhattunk társaimmal. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne sétálni egyet a Budai-hegység legszebb vidékein!:) |
| | |
szpal | Túra éve: 2008 | 2008.10.15 15:16:55 |
|
megnéz szpal összes beszámolója |
Norma fa sí házhoz késõre érkeztem,
fogas kerekiben sokat elidõztem.
Már pakoltak éppen a szervezõ népek,
de neveztem végül, hála jó szívüknek.
Kilenc óra harminc volt az idõ ekkor,
János-hegyre értem nem sokára, tízkor,
tíz negyvennyockor értem Nagy-Hárs-hegyre,
Kis-Hárs hegyre értem fél tizenkettõre.
Itt jöttek társaim, szembe már, lefele,
akik az indulást megtették idõbe',
elváltunk, így értem a csiga-toronyhoz,
Fekete-fejnél beértem csoportom.
Petneházy réten ki balra, ki jobbra,
erdõ szélén végül fogtam szaporábbra,
dél után értem a vörös pocsolyához,
utána étvágyam támadt uzsonnámhoz.
Tarnai pihenõig aztán nem pihentem,
egy részén az útnak balra le is tértem,
fenyõfa erdõben vas kereszthez érve,
láttam már: lefelé kell menni a rétre.
Nagy-Kopasz hegyen fent a fa toronyban,
õszi természetem soká álmélkodtam,
idõm, hogy eltelt, siettem, futottam,
Nagy Kovácsiba háromra jutottam.
Utamnak érdemelt jutalmát átvéve,
jól esett a paprikás krumpli ott ebédre.
Csak egymagam lévén nem idõztem sokat,
indultam, elhagyva a vidám ifjakat. |
| | |
Parad | Túra éve: 2008 | 2008.10.12 22:29:19 |
|
megnéz Parad összes beszámolója |
Budai Kilátók
A 8 órási busszal érkeztünk Normafához. Elsõre kicsit meglepõen sokan voltak a nevezésnél, de szerencsére gyorsan haladt a sor, és a nevezés is gördülékenyen ment.
Normafától a kék körséta jelzésen elmentünk János-hegyig, majd ott a Piros sáv jelzésen felkapaszkodtunk az Erzsébet-kilátóba. A pont is fenn volt a kilátóba, így mindenkinek fel kellett menni. De szerintem a kilátás kárpótolt is mindenkit a pár lépcsõfokért. A pecsét megszerzésekor ugyan kicsit felgyülemlettek az emberek, de alapvetõen itt is gyorsan, és zökkenõmentesen haladt minden.
A piros sávon haladva elértük a kisvasút Szépjuhászné állomását, majd rácsatlakozva a sárga sávra elértük a Kaán Károly-kilátót. A sárga sávon kellett az elsõ meredekebb résszel megküzdeni, de ez sem volt annyira nehéz. A pont ismét a kilátóban volt fenn. Itt is eléggé felgyülemlettek az emberek, ezért gyors pecsételés után indultunk is tovább.
A sárgát, majd a sárga háromszöget követve elértük a Kis-hárs-hegyi kilátót. A kilátót magát felújították, ezért túratársam kérdése után fel is mentünk körülnézni. A kilátás magáért beszélt. A távolban, a szemközti hegyen jól látszódott az Erzsébet-kilátó. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen messze eljött onnét.
Vissztértünk a sárga sávra, majd a zöld körséta jelzésen folytattuk utunkat a piros sáv megjelenéséig. Ott áttértünk a piros sávra, átkeltünk a Szépjuhászné úton, majd párszáz méter után elértük a Fekete-fej "csúcsot". Itt a kirakott zsírkrétával megjelöltük az itinert, és mivel eléggé sokan pont ide tették a pihenõjüket tovább is indultunk. Kicsit zavaró volt, hogy elõttünk akik végeztek a jelöléssel nem mentek tovább, hanem megálltak fenn a csúcson, ezért nehézkes volt mind a zsírkrétához jutás, mind pedig a továbbindulás.
A piroson folytatva utunkat kb. 500 m megtétele után elérkeztünk a következõ ellenõrzõ ponthoz a lovaspark mellett. Itt mindenki kapott egy-egy szelet csokoládét, és egy szép pecsétet.
A piros sávot követve eljutottunk a Vörös-pocsolya "megállóhelyig", ahol ismét zsírkréta várta a lelkes túrázókat. :-) Ezen a részen már sajnos fájt a lábam, így annyira nem tudtam gyönyörködni a tájban, mert inkább arra figyeltem, hogy hova és hogyan lépjek.
A piros után a piros háromszög jelzés következett, majd a végén egy kicsit a zöld háromszög. Így értünk el a Tarnai-pihenõhöz. Itt már többször voltam, de ilyen szép napsütéses idõt nem sikerült még egyszer sem kifognom. Itt összetalálkoztunk két ismerõssel. Mint kiderült mindketten külön-külön is ismertük õket. Mi lányok, így hagytuk a férfiakat beszélgetni, és elindultunk a zöld háromszögön a Csergezán-kilátóhoz. Beszélgetés közben csakúgy ment az idõ, és mire észbekaptunk, már oda is értünk a kilátóhoz. Közben túratársam is csatlakozott hozzánk, így hármasban felmásztunk a kilátóba, ahol megszereztük a túra utolsó pecsétjét. Elég sokat jártam már a Budai-hegységet, de ebben a kilátóban még nem voltam fenn. A kilátás szép, kár hogy a fém plaketteket leszedték amik azt mutatnák, hogy az adott irányba elnézve mit láthatunk. Itt kicsit megpihentünk, és élveztük a napsütést. A lábamnak is jól esett a pihenés, mert az emelkedõ végére már kezdett intenzíven fájni a bokám. Mikor megérkezett egy komolyabb adag iskolás, jobbnak láttunk indulni. :-)
A zöld háromszögön leereszkedünk a hegyrõl, majd kb. 1,5 km múlva áttértünk a zöld sávra, és ezen besétáltunk Nagykovácsiba a célba.
Itt kellemes meglepetésként ért, hogy mindenki kapott az emléklap mellé egy fém plakettet, illetve paprikás krumplit. Ezzel az utolsó pecséttel megszerzetem a Budapest Kupához kellõ utolsó pecsétet, így ennek boldog tudatában mentem el megkóstolni az ebédet. Kisebb pihenés és beszélgetés után sikeresen lekéstünk a buszt, de - bár kicsit siettem - nem szomorkodtam, mert így kiültünk még a napra beszélgetni kicsit. A következõ busz meglepetésünkre már szépem megtöltve emberekkel érkezett meg.
A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, mert végigjárja a jelentõsebb kilátókat. A szintidõ is barátságos, 7 óra alatt teljesíteni lehet bõven. Nekünk 5,5 óra alatt sikerült abszolválni a túrát. Még annyit emelnék ki, hogy minden egyes pecsételõs helyen a pecsétek egyediek voltak, mindig annak a kilátónak a képével és az akutális magasság értékkel voltak ellátva ahol éppen tartózkodtunk.
Szép túra volt, jó volt a társaság, és az idõ is nekünk kedvezett. :-) |
| | |
|
Ottorino | Túra éve: 2007 | 2007.10.24 11:08:35 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
Budai Kilátók Extra 2007.10.13 túrabeszámoló
Napos volt a reggel, de hûvös szelek fúttak a Normafánál. Sapka, sál, de még kesztyû sem volt túlzás. Míg vártam a túratársam, megettem két szendóból és fél lityi kakaóból álló szerény reggelimet. Legalább ezzel nem kell bíbelõdni út közben. Elkértem két nevezõlapot, a sajátomat ki is töltöttem. A következõ buszról már szállt is le a tömeggel az úszótársam (!), madárijesztõ öltözetem miatt csak határozott köszönésem után ismert fel. Egyik sor befizetés, másik sor regisztráció, 08:15 indulás. Az elsõ pár lépés után õ sem átallott egy thermo darabot felölteni. A nagy duma közben csak az Anna-rétnél mentünk le a kék kukac jelzésre, pár méter után már felfelé kanyarodott az út, vissza oda, ahonnan lejöttünk. Nem baj, legalább nem kispistáztuk le az elsõ hullámvasutat. Semmi percnek tûnt az idõ, ami alatt elértük a libegõt, majd a rekortánon rugóztunk felfelé, ahol három héttel ezelõtt a Meteor 50-en döcögtünk, de akkor lefelé. Elérve az
Erzsébet kilátót (1. ep.)
láttuk, hogy a pontõr a hideg elõl behúzódott az alsó karély zárt részébe. A kilátó képével díszített bélyegzõ lenyomatát kaptuk az itiner hátuljára. Kezdõdhetett a szlalomozás lefelé a piros sávon egészen a Szépjuhásznéig. Csak köszönünk neki és a sárga sávon kaptatva liHegõvel megyünk fel a
Kaán Károly-kilátóig. (2. ep.)
Bicolor pecsét az itinerre és már megyünk is tovább a sárga sávon, de most már ereszkedve. A lejtõ után plató és utána rövid, sárga háromszöggel jelzett út a
Kis-hárs-hegyi kilátóig (3. ep.)
Ennek csak a kétszín nyomású lenyomata szép, õ maga össze akar rogyni. Egyik szorgalmas túrázót figyelmezteti is a pontõr a torony állagára. Vissza megyünk a sárga sávra, majd onnan rátérünk a Nagy-hárs-hegyi körsétaútra (zöld kukac). Itt csavarodunk jó darabon az óramutató járásával ellentétesen, míg el nem érjük jobb kéz felõl a meredeken lefelé ereszkedõ piros sávot, melyen a Szépjuhászné útig farolgatunk. Itt csak az autóforgalomban van lehetõség haladni. Padka szinte semmi, folyamatos az autók sora, szaporázzuk léptünket, hogy minél elõbb elhagyjuk a minden
értelemben gázos szakaszt. Az utált flaszter után még a felfele utat is lehet szeretni (még mindig a piroson). Hosszúnak tûnik az út a
Fekete-fejig (4. ep.)
Maszatolás a zöld zsírkrétával és itt már elõkerülnek a toroköblítõk. Mielõtt leindulnánk a Petneházy Klub felé én már közvéleményt kutatok Katonasírok ügyben. Mindenki csak pingvinezik, egy GPS-es spori sem tud használható infóval szolgálni. Lefelé nem olyan hosszú az út a piroson. Hamar kiérünk a házak közé, a
Feketefej utcába (5. ep.)
Egy fekete fej profilja vicsorog máris az itineren, sportszeletnyi figyelmesség a rendezõségtõl a kézbe és máris búcsút intünk a többieknek, mert mi az Extra útvonalán megyünk tovább a Budakeszi Vadaspark felé. Innentõl önálló tájolásra vagyunk utalva. Bal kéz felõl mellõzzük a golfpályát, egy serény golfozó egyedül urallja az egész pályát. Jelzetlen úton megyünk jó darabon, egy elágazásnál bizonytalankodunk, de beér két Extrás és innen most már együtt megyünk a célig.
A sárga pluszt elérve hamar eljutunk a park fõbejáratához. Az itinert lobogtatva nehezen átkûzdjük magunkat egy zsivajgó kisiskolás csoporton. Beérve a parkba egy hölgy igazít a
Vörös-hegyi kilátó (6.1 ep.)
irányába és azt is rögtön megmondja, hogy melyik hátsó kijáraton kell elhagyni a vadasparkot a Katonasírok felé. Erre a kilátóra mind a négyen felhágunk, minthogy ezt eddig még nem tettük. Itt a kilátó tricolor képe kerül ellenõrzõ lapunk megfelelõ rubrikájába. Hátul a fa bagolyszobornál megyünk ki a parkból. A zöld pluszon megyünk tovább nyugati irányban, mert annyit tudunk, hogy a Szarvas-árok fölött vannak a Katonasírok. A túristajelzés észak felé fordul, de mi megyünk tovább nyugat felé, amíg el nem érünk egy vadkerítéshez, itt kénytelenek vagyunk a kerítés vonalát északi irányba követni egy erõs emelkedõn. Mire felérünk egy fensíkra megpillantjuk a zöld pluszt, amit az imént elhagytunk. Megyünk rajta még
néhány tíz métert északra, mikor balra meglátunk egy lestrapált átmászót, amin átvergõdve hosszan megyünk egy fennsíkon. Mikor véget ér a plató, egy útkeresztezõdés után már nemzetiszínû szalagokat veszünk észre, itt vannak a
Katonasírok (6.2 ep.)
A három fejfa és egy koszorú díszíti a bélyegzõt, melynek a nyomata kerül a vadasparki kilátó képe mellé. A pontõrök készséggel elmagyarázzák az utat a piros háromszög felé. Õk teszik egyértelmûvé, hogy az Extrásoknak nem kell elmenni a Vörös-pocsolyához. (A ttt.tr.hu-n az Extra is érinti.)
Egy keresztrudas bejáraton elérjük a Szarvas-árok felé vezetõ murvás utat. Nemsokára jobbról becsatlakozik a piros háromszög. Nem megyünk tovább a Szarvas-árok felé, hanem emelkedünk a piros háromszöggel, amíg a háromszög bezöldül. Ereszkedünk a zölddel egészen a
Tarnai-pihenõig (7. ep.)
Zöld domb pecsétje a füzetbe, egy energia ital a garatomra és már kaptatunk vissza a zöld háromszögön. Újdonsült útitársaink begyújtották az utánégetõt alig bírok lépést tartani velük. Jobbkéz felõl elhagyjuk a piros háromszöget amin ide fele jöttünk és megyünk tovább zöld hasonmásán, amíg balra meg nem látjuk a
Nagy-Kopasz Csergezán kilátójának (8. ep.)
impozáns, modern alakját. Egy emeletet fel kell menni (mily meglepetés) a kilátót ábrázoló billogért. A pontõrök be vannak bugyolálva az igen friss õszi szél ellen. Hétágra süt a nap, de mégis hûvös van. A többiek még felmennek a legfelsõ emeletre. Az ott nyüzsgõ tömegre való tekintettel én ezúttal kihagyom a körpanorámát, inkább eszem egy mûzliszeletet. Most már csak egy kellemes erdei séta vár minket tovább a zöld háromszögön. Lenn rátérünk a zöld sávra, amin bevonulunk Nagykovácsiba, ott is a
Csillagszem kisvendéglõ (cél)
kerthelységébe. A különleges emléklap és emlékbögre átvétele után hozzálátunk a kolbászkarikás krumplileveshez, ami többek szerint vérré válik bennünk. Betetõzésként átmegyünk a szomszédos cukiba egy-egy szelet sütire.
Azt hiszem ez a kellemes túra jövõre sem maradhat ki a naptárunkból.
|
| | |
sentenced | Túra éve: 2007 | 2007.10.15 20:32:05 |
|
megnéz sentenced összes beszámolója |
Kánti barátommal úgy döntöttünk, hogy elindulunk ezen a remek élményekkel kecsegtetõ túrán. 7.00-kor már le is parkoltunk a Normafa síház közvetlen közelében található parkolóban. A nevezés nem ment valami gyorsan, de legalább a nénik - bácsik örömmel fogadták, hogy az extrán idulunk.
Rövid bemelegítés után elindultunk a János hegy felé. A libegõnél már be is tértünk a büfébe, ami ugyan még nem volt nyitva, de a büfés néni készséggel adott 2 X 2 dl forraltbort, gyorsan letoltuk, aztán mentünk is tovább. János hegynél elsõ pecsét, utána ereszkedés, majd viszonylag gyorsan jöttek a checkpointok a kilátókkal együtt. Én is megemlíteném, hogy mennyire tetszett a sok színes pecsét, remekül mutatott az egyébként elég frankó itineren. Bár a távokkal, magasságokkal volt egy kis kavar, de ez azért belefér.
A szép idõben elég rendesen leizzadtunk, megkezdtük az öltözködés hadmûveletet: kabát alól pulóver le, be a hátizsákba, kabát vissza, következõ checkpointál pulóver kivesz, kabát levesz, pulóver gyorsan fel, kabát vissza hátizsákba. Ezzel baromi sok idõ elment, ezt éreztük is, a túra végén GPS kimuttatta, hogy a 7 órából 1 óra 27 percet tökölõdéssel töltöttünk. Persze ebben jócskán benne volt a kilátóknál nézelõdés, nénikkel - bácsikkal pajtizás a pecsételésnél, meg persze a fényképezkedés.
Hamar elértünk Petneházy-ékhoz, ahol ugyebár szétvált a két út, kezdõdött az "egyéni tájolás". Betonúton lefelé nyomultunk, elágazásnál dönteni kellett. Láttuk, hogy egy srác jobbra fut, mi pedig mentünk toronyiránt. Közben megpróbáltuk kideríteni, hogy õ merre tervezte a mókát, hát nem sikerült rájönni, úgyhogy félmagabiztosan mendegéltünk. Nemsokára átmásztunk egy létrán a kerítés másik oldalára. Sejtettük, hogy ez már a vadaspark, még poénkodtunk is, hogy a vaddisznókhoz, vagy a farkasokhoz másztunk-e be. :) Félig kitapossott ösvényen eljutottunk egy másik kerítéshez, ott egy jóképességû a feleségével éppen fát vágott. Igen elmés kérdésére, hogy hogyan jöttünk ide, igen elmésen válaszoltunk, hogy úton, meg létrán, meg ilyenek. :) Kánti szerint a fazon éppen fát lopott. :) No mindegy. Nemsoká rátaláltunk a jelzett útra, utána viszonylag hamar eljutottunk a vadaspark állatos nézegetõs részére. Ott sikeresen kimásztunk a vadasparkon kívülre, majd fél óra cseszekedés után két túratárs útbaigazított, hogy a Vörös hegyi kilátó a Vadasparon belül van. Kis tétovázás után átbújtunk a bejáratnál a korlát alatt, utána megnéztük az állatokat, majd a pecsét begyûjtése, a kilátás megtekintése után felnyomultunk a katonasírokhoz. Rövid pihenõ után mentünk tovább, pazar idõ, szép kilátások, kispistázókon való nevetgélés után utolsó checkpoint is megvolt. Onnantól elvileg még négy kilométer, kocogás lefele a szép erdõben. Útközben kiránduló csapat tagjai között szlalomozva kocogva ereszkedtünk, majd mezõhöz érkezvén újra nevetgélés a kispistázókon, akik a mezõ jobb oldalán rövidítve vágtak le. Mi persze balra mentünk a kiírás szerint. Így is simán beértük a társaságot. Nagykovácsiba beérve 14.18-kor már láttuk a messzeségben a 15. számot, így úgy döntöttünk, hogy lefutjuk a maradékot és beérünk 7 óra szintidõ alatt, ez mégiscsak jobban mutat. Persze a szintidõ nem került rá az emléklapra... mindegy. Fehér kilátókos ivõköcsög begyûjtése után (nincs kitûzõ!!!!???), meg leves után 63-as busszal a Hûvösvölgyig, utána kisvasúttal vissza Normafára.
Irtó jó túra volt, köszönjük a szervezést!
|
| | |
csiba | Túra éve: 2007 | 2007.10.13 20:37:26 |
|
megnéz csiba összes beszámolója |
Budai Kilátók Extra
Kíváncsi voltam, mit rejt magában ez a bûvös szó, hogy extra. Biztos, hogy nem a táv, hiszen az csupán egy kellemes 29km. Talán az a két pont (mondjuk inkább 3 a Tarnaival együtt), amit fakultatív módon lehet megközelíteni, egyéni tájékozódással. (Most már így utólag mondhatom, hogy ez lehet az indok)
Az egész úgy kezdõdött, hogy nem akartam ezen a hétvégén túrázni. Aztán péntek estefelé jött a telefon, hogy menjek már, mert olyan nincs, hogy itthon ülök ilyen szép napon. Így hát engedtem a csábításnak, meg ahogy már írtam, az extra sejtelmes hívogatásának.
Szerencsére Normafa viszonylag közel van, így nem igazán kellett korán kelni, csupán 6-kor. Egy 8 körüli találkozás volt megbeszélve a Moszkva téren, majd elindultunk fel a 21-es busszal. Szép számmal voltak már túrázók a korábbi járatokon is, meg azon is amivel mi mentünk. Elég nagy tömeg fogad a síház elõtt, de gyorsan megy a nevezés. Jó sokan vagyunk, már 400 fölött járunk. Bár az extrára mi vagyunk az 51 és 52-esek, és már nincs sok idõ a nevezésbõl hátra. Pontosan 9:00 kerül az indulási idõ mellé.
Itt (Normafánál) még ilyen hideg reggelen is egész sokan vannak. Kilátásban gyönyörködünk kicsit, bár most nem a legszebb arcát mutatja, elég párás az idõ. De legalább az erdõ egyre szebb õszi színekben pompázik. János - hegyre felkapaszkodunk a rövid de tömör emelkedõn, és hamarosan megkapjuk az elsõ pecsétet. A kilátóba most nem megyünk fel, nem is látnánk olyan sokat, meg még szinte sorban is kell állni. Inkább folytatjuk tovább, mert még elég hideg van. Gyorsan leereszkedünk Szépjuhásznéig. Itt sokan levágják a kanyarokat. Sajnos a P jelzésnek az eredeti nyomvonalát elég kevesen követik. Az autósok kedvesen átengednek bennünket az úton, majd egy szép kis emelkedõ után elérünk a Nagy - Hárs - hegy tetejére. Itt is csak a pecsételésig maradunk (Szép színváltós pecsétet kapunk. A késõbbiekben sem lehet panaszkodni a pecsétek színére. A nyolc pecsét legalább 9 féle színt tartalmaz), és robogunk lefelé, majd felfelé a Kis - Hárs - hegyre. Kicsit olyan mint egy hullámvasút. Jó rég voltam már itt, de emlékszem, hogy a kilátó akkor is már elég ramaty állapotban volt. Csodálkoztam is, hogy még így bírja ennyi év után. Egy kis ládakeresés után nemsokára rátérünk a Hárshegyi körútra, majd a P jelzésre. Átkelünk a mûúton, és az erdõbe beérve hamarosan megkezdõdik az emelkedõ, fel a Fekete - fejre. Itt a pontõrt egy zsírkréta testesíti meg. Satírozunk egyet, majd megyünk tovább. Elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol kettéválik a két táv. Innentõl kezdve szabad az út. A lényeg, hogy a Budakeszi Vadasparkba jussunk el. Szerencsére másik két túrázó tudja az utat, és így könnyen odatalálunk. Ezelõtt olyan általános iskolás koromban járhattam a Vadasparkban. Kíváncsian vártam, bár nem töltöttünk el itt túlságosan hosszú idõt. Rengeteg ember, nyüzsi és állatok. Pecsét megszerzése után egy gyors körülnézés a kilátóban. Hát nem annyira csábító a látvány. Ezután kicsit bóklászunk, mert nem igen találjuk a helyes irányt a kifelé. Majd a pénztáros eligazít bennünket, és folytatjuk utunkat a katonasírok felé. Úgy döntünk, hogy nem cicózunk, hanem toronyiránt megyünk. Bízunk benne, hogy nem lesz semmilyen nagyobb akadály útközben. Az elején egész kellemes, kis kitaposott ösvényen haladunk, majd elérünk egy kerítéshez, amin át kéne jutni. Találunk egy létrát, ami enyhén szólva sincs jó állapotban. De nincs más választás, át kell rajta menni. Kicsit küszködve de sikerül. Most már vadcsapásokon megyünk tovább, néhol meg csak simán az erdõ érintetlen aljnövényzetei között. Ha már átmentünk a kerítésen, és bekerültünk a belsejébe, az azt jelenti, hogy rövidesen ki is kell belõle mászni. Viszont itt már létra sincs. A lehetséges megoldás pusztán egy, mászás. Szerencsére a keríts elég masszív, így könnyen átjutunk rajta. Ezután egy egész csapat muflonnal találkozunk az erdõben, bár õk hamarabb vesznek észre minket. És mi már csak arra figyelünk fel, hogy futnak. Majd egy villanypásztoron is át kell menni (2*). Még jó, hogy nincs benne áram, bár akkor is csak csípne. Innen úgy döntünk, hogy elég volt a dzsungelharcból, és már normális úton folytatjuk tovább. Hamarosan feltûnik a három ismeretlen katona sírja, és nem sokkal mellette a pontõrök. Kapunk egy kis pecsétet, majd útbaigazítást a következõ pontig (Tarnai pihenõ). Ugyanis itt is csak a pont adott, és az oda vezetõ út teljesen szabadon választott. Azt tanácsolják, hogy ne a sziklafal felé induljunk el (pedig az a legrövidebb), mert az veszélyes. Bár hozzáteszik, hogy már mentek arra elõttünk. Elején úgy döntünk, hogy akkor teszünk egy kis kitérõt, és "normális" úton megyünk a Tarnai pihenõig. A terv mégis változik, kicsit elbizonytalanodunk, és inkább a sziklafalat vesszük célba. Az ereszkedést szerencsére túléltük, bár Sanyi vágódik egyet. De azért néha voltak benne igen csak érdekes pillanatok. Viszont így a völgy túlsó oldalán vissza is kellett mászni. Nem volt valami könnyû emelkedõ, de felértünk a tetejére. Innen ismét kitaposott úton folytattuk utunkat. Nemsokára a pihenõnél találtuk magunkat. A kilátás legalább olyan szép, mint mindig. Jó sok ember pihen a pontõrök körül, de mi itt sem állunk meg, hanem megyünk tovább. Egy kicsit visszafelé, majd a Nagy Kopasz felé veszsük az irányt. Érdekes módon itt meglepõen sokan "keresték az új három forintost az erdõben". Régrõl még rémlik, hogy már jártam itt a Kopaszon, de akkor még nem volt kilátó, és a kilátásban sem lehetett gyönyörködni, mert takartak a bokrok. Szerencsére ez ma már nem gond. Egy csodálatos kilátót építettek ide. Pontõrök fent pihennek valahol közép tájt, úgyhogy fel kell menni. Bár amúgy sem hagytuk volna ki ezt a látványt. Távolban még a Mátra is elõbukkan. Innen már tényleg csak egy nagyon kis kellemes leereszkedés vár Nagykovácsiig. Nem tudom miért, de az van bennem, hogy van még egy 10 km. Csodálkoznak is a pontõrök, hogy még 2 órát számolok a célig. Majd közlik, hogy már csak 4 km van hátra. Úgy látszik ügyes voltam : ). Ez viszonylag hamar eltelik. Az elején nagyon szép erdõben haladunk, majd kiérve a tisztásra feltûnnek a házak is. Már tényleg nincs messze. Egy szûk 15 perc, és bent a célban. Az idõ 15:00 kereken. Jó páran pihennek már itt, de folyamatosan érkeznek az újak is.
Megkapom az oklevelet, ami elég fura alakú. Legalább is eltér az eddigiektõl. Se nem írólap, se nem A4-es méretû. Valahogy a kettõ között, de viszont nagyon szép. És a kitûzõ helyett egy bögrét kapunk a túra nevével ellátva. Ez is nagyon szép kis darab.
Illetve még kaptunk leves is, amit inkább lecseréltem egy sörre. Kis pihenés után berobogtunk a busszal Budapestre.
Egy nagyon kis kellemes túra volt. Egy negatívumot tudnék csak említeni, az pedig az itiner. Számomra elég átláthatatlan volt sokszor. Tényleg nem vesz ki az emberbõl sokat. Szinte bárki végig tud menni rajta. Az extrában a nehézséget talán csak a tájékozódás jelentette azokon a helyeken, ahol nem volt kijelölt út, de hát ezért volt extra :)Ami viszont nagyon élvezetesség tette a túrát.
Köszönet a rendezõknek érte, és grat mindenkinek, aki végigment valamelyik távon!
|
| | |
|
piedcat | Túra éve: 2006 | 2006.10.16 08:53:08 |
|
megnéz piedcat összes beszámolója |
Budai kilátók
2006. 10. 14.
Normafa, 7.40. Nevezek. Az itiner elején egy fura dizájnos építmény, nem veszek róla tudomást. Viszont ami feltûnik, hogy a túrakönyvvel ellentétben nem 20 km/400 m a túra paramétere, hanem 23 km/700 m. Na igen, elég furcsának találtam, hogy a környék összes hegyét meg kell mászni, és csak 400 m a szintemelkedés.
Elsõ állomás az Erzsébet-kilátó, nem mászom fel, úgysem látnék semmit a ködtõl és párától. A Kaán Károly kilátóba fellépcsõzöm, de minek, csak a sûrû ködben gyönyörködhetem. A Kis-hárs hegyi kilátóba felmásznék, de nem lehet, mert lezárták, életveszélyes.
A Hárs-hegyi körúton útbaigazítok két túratársat, majd nyomulok lefele a piroson. Fél tíz körül érek Fekete-fejre, pontõrspórolás, a vaskályhán található évszámot kell a lapra felírni. Érzem, hogy a kedvenc hegyem egy kicsit neheztel rám, amiért idén csak ötödször látogatom meg, ellentétben a tavalyi húsz alkalommal. Megígérem neki, hogy az Online-on újra jövök.
Petneházy-lovardánál pacisimogatás, jól esik neki, bár látom a szemén, hogy arra a szendvicsemre fáj a foga, amit közvetlen elõtte csomagoltam ki táplálkozás céljából. A keresztezõdésben szokás szerint sokan figyelmen kívül hagyják a monumentális piros nyilat, ami balra mutat, és szépen levágják azt a néhány száz métert, ami kivezeti a Julianna-majori mûútra. A hegyoldalban, a villanyvezetékek alatt készítek egy egészen jó panorámás fotót a János-heggyel, a Hárs-heggyel és a Fekete-fejjel.
Vörös-pocsolyánál újabb pontõrspórolás, fákat kell számolgatni. A piros háromszög elején egy ismerõs túrázóba botlom, szintén Józsi, akivel tavaly a Piros 85-ön találkoztam Dömösnél. Nem értette a faszámolgatásos dolgot, elárulom neki a bûvös számot. :) Már így is elkavart rendesen, megkerülte a Fekete-fejet, és Adyliget felõl rohamozta meg.
A Tarnai-pihenõnél kicsit elidõzõm, szemet és lelket gyönyörködtetõ a látvány. Közben Józsi felvilágosít, hogy az itineren található építmény a Csergezán-kilátó, amit nem rég húztak fel a Nagy-kopasz tetején. Tizenöt perc alatt el is érjük, fel is mászunk. Remek ez a kilátó, szerintem tiszta idõben az egészen távoli hegyeket is meg lehet szemlélni. A könyöklõn feliratok tájékoztatnak, hogy abban az irányban milyen hegyek, városok találhatóak. Remélem a szemétlerakók és a grafitizõk jó késõn fognak rátalálni. Józsi hamarabb indul. A kilátó lábánál egy fura család ötéves tagjai cifrákat káromkodnak, ami a csövön kifér.
Nagy-kopaszról lefele kocogok, lehagyom Józsit is. Zöld háromszög után zöld sáv, majd irány a cél. Nagykovácsi, 11.56. Befutó. Józsi elõttem adja le az itinerét. Akaratlanul levágott az útból, így úgy elõzött meg, hogy észre se vettem. Gigantikus oklevelet kapunk, sarkára állítva, rajta az útvonalvezetés, és fotókkal illusztrálva az ellenõrzõ pontok. Pazar. Csak a vitrinben alig fér be. :) A kitûzõn természetesen az új Csergezán-kilátó tündököl. A Csillagszem étteremben levest kérhetünk, kétfélébõl választhatunk. Csülkös bableves, majdnem olyan eufórikus élményt nyújt, mint a túra. Még utána küldök egy kólát és egy csokit. Nem sokkal fél egy elõtt elindulunk a buszhoz. Józsival egyetértünk, hogy remek túra volt.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50377034#2
piedcat |
| | |
|
|