Budai kilátók
2006. 10. 14.
Normafa, 7.40. Nevezek. Az itiner elején egy fura dizájnos építmény, nem veszek róla tudomást. Viszont ami feltûnik, hogy a túrakönyvvel ellentétben nem 20 km/400 m a túra paramétere, hanem 23 km/700 m. Na igen, elég furcsának találtam, hogy a környék összes hegyét meg kell mászni, és csak 400 m a szintemelkedés.
Elsõ állomás az Erzsébet-kilátó, nem mászom fel, úgysem látnék semmit a ködtõl és párától. A Kaán Károly kilátóba fellépcsõzöm, de minek, csak a sûrû ködben gyönyörködhetem. A Kis-hárs hegyi kilátóba felmásznék, de nem lehet, mert lezárták, életveszélyes.
A Hárs-hegyi körúton útbaigazítok két túratársat, majd nyomulok lefele a piroson. Fél tíz körül érek Fekete-fejre, pontõrspórolás, a vaskályhán található évszámot kell a lapra felírni. Érzem, hogy a kedvenc hegyem egy kicsit neheztel rám, amiért idén csak ötödször látogatom meg, ellentétben a tavalyi húsz alkalommal. Megígérem neki, hogy az Online-on újra jövök.
Petneházy-lovardánál pacisimogatás, jól esik neki, bár látom a szemén, hogy arra a szendvicsemre fáj a foga, amit közvetlen elõtte csomagoltam ki táplálkozás céljából. A keresztezõdésben szokás szerint sokan figyelmen kívül hagyják a monumentális piros nyilat, ami balra mutat, és szépen levágják azt a néhány száz métert, ami kivezeti a Julianna-majori mûútra. A hegyoldalban, a villanyvezetékek alatt készítek egy egészen jó panorámás fotót a János-heggyel, a Hárs-heggyel és a Fekete-fejjel.
Vörös-pocsolyánál újabb pontõrspórolás, fákat kell számolgatni. A piros háromszög elején egy ismerõs túrázóba botlom, szintén Józsi, akivel tavaly a Piros 85-ön találkoztam Dömösnél. Nem értette a faszámolgatásos dolgot, elárulom neki a bûvös számot. :) Már így is elkavart rendesen, megkerülte a Fekete-fejet, és Adyliget felõl rohamozta meg.
A Tarnai-pihenõnél kicsit elidõzõm, szemet és lelket gyönyörködtetõ a látvány. Közben Józsi felvilágosít, hogy az itineren található építmény a Csergezán-kilátó, amit nem rég húztak fel a Nagy-kopasz tetején. Tizenöt perc alatt el is érjük, fel is mászunk. Remek ez a kilátó, szerintem tiszta idõben az egészen távoli hegyeket is meg lehet szemlélni. A könyöklõn feliratok tájékoztatnak, hogy abban az irányban milyen hegyek, városok találhatóak. Remélem a szemétlerakók és a grafitizõk jó késõn fognak rátalálni. Józsi hamarabb indul. A kilátó lábánál egy fura család ötéves tagjai cifrákat káromkodnak, ami a csövön kifér.
Nagy-kopaszról lefele kocogok, lehagyom Józsit is. Zöld háromszög után zöld sáv, majd irány a cél. Nagykovácsi, 11.56. Befutó. Józsi elõttem adja le az itinerét. Akaratlanul levágott az útból, így úgy elõzött meg, hogy észre se vettem. Gigantikus oklevelet kapunk, sarkára állítva, rajta az útvonalvezetés, és fotókkal illusztrálva az ellenõrzõ pontok. Pazar. Csak a vitrinben alig fér be. :) A kitûzõn természetesen az új Csergezán-kilátó tündököl. A Csillagszem étteremben levest kérhetünk, kétfélébõl választhatunk. Csülkös bableves, majdnem olyan eufórikus élményt nyújt, mint a túra. Még utána küldök egy kólát és egy csokit. Nem sokkal fél egy elõtt elindulunk a buszhoz. Józsival egyetértünk, hogy remek túra volt.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50377034#2
piedcat |
