Túrabeszámolók


Budai kilátók

ZETúra éve: 20102010.12.07 17:06:39

Cartographia-kupa, 9. túra


Ez a gyaloglat "kötelezõen" benne volt a túranaptárban, hiszen a Budapest-kupa mellett a Cartographia-kupában is szerepelt. Persze kupa ide, vagy oda, a látványos útvonal és a nem túl nehéz terep miatt egyébként is egy "kedvenc" túra számomra. Idén elõször az "Extra" verzióval, azaz egy rövid szakaszon egyéni tájolással fûszerezve.

A Normafánál lévõ parkolóban van még hely, kényelmesen leparkolok, nevezést is elintézzük, balga módon térképet nem veszek, pedig kedvezményes áron lehet kapni a Cartographia kínálatából sokmindent, és Mecsek térképre lassan szükség lesz... No mindegy, utólag okos az ember. Korrekt, színes itiner, térképpel, szintmetszettel, elérhetõségekkel - a rész- és teljes távolságadatok a térképen vannak feltüntetve - ahogy azt a rendezõktõl már megszokhattuk, egyszerûen "szép".

A Kc jelzésen indulunk, Anna kápolna, majd egy vicclap.hu-ra érdemes felirat egy padon... Az Erzsébet-kilátónál pont, 2/3-os többséggel a "nem megyünk föl" nyer - pedig a kilátókról szól ez a

A fotó elkészülte után irány Szépjuhászné, a jól ismert P- jelzésen lefelé a még-nem-annyira-õszi színezetû erdõben.

Szépjuhászné, majd S- jelzésen föl, a Nagy-Hárs-hegyre. Itt a pont a kilátóban van, úgyhogy nincs mese, föl kell menni - az idõ picit ködös, de a kilátás így is szép - viszont torlódik a tömeg, úgyhogy tovább indulunk a Kis-Hárs-hegy felé. Itt a pontõrök a szokott módon az asztalnál ücsörögnek, a kilátón sokan vannak, inkább kihagyjuk...

A S- után a Zc jelzést is megleljük, aztán elhaladunk a Monoton Maratonról ismert pad mellett, és következik a lefelé vezetõ nem túl kényelmes, eleinte köves, a végén csöppet sáros szakasz a mûútig.

A Fekete-fej ismerõs, masszív, a végére bedurvuló emelkedõje következik - jó kis erõpróba - ellépek picit - saját tempómban tolom fölfelé. Kissé gõzmozdonyos jelleggel, de sikerül egyben letudni. A pontnál zsírkrétázok, majd fönt a vaskályhánál fotózok, amíg a többiek fölérnek. Panni érkezik, majd megy is tovább - ekkor még úgy tudtam, hogy a normál távon megy :-)

Lent a frissítõponton találkozunk ismét, váltunk pár szót, kiderül, hogy õ is az extrát csinálja, úgyhogy kis csapatunk négy fõre bõvülve indul a Vadaspark felé.

Beszélgetve gyorsan fogynak a jelzetlen méterek - nem csoda, hiszen néhány túrán már jártunk erre. Elõbb az aszfalton haladunk, majd a dózerútról picit jobbra tartunk egy bevágásban a kerítés mellé, megtartva az eddigi dél-délnyugati irányt. Távvezeték bozótos nyiladékában haladunk egyenesen, párhuzamosan a tõlünk jobbra esõ kerítéssel, jól járható földúton. Egy mélyedésben jobbra feltûnik a Z+ jelzés, meg a kerítésen átvezetõ létra - erre fogunk tovább menni a vadasparki kitérõ után.

A Vadaspark bejáratánál hosszú sor, mi a kijárati forgókapun keresztül, az itinert bõszen lobogtatva megyünk be - mondanom sem kell, hogy a kutyát nem érdekli :-) A kilátóhoz, majd a kilátóba felcaplatva gyönyörködünk picit a tájban, majd némi pihenõt is beiktatunk - a szintidõ tartalmaz tartalékot a park megtekintésére.

Aztán persze indulunk tovább, azaz vissza a korábban látott Z+ jelzésig. Az egyéni tájolással teljesítendõ szakasz "érdekes" része következik, ezt picit részletesebben leírom, hátha valakinek jól jön:

A Z+ jelzésen tehát balra megyünk, át a kerítésen. Egy pici tavacskánál kifeszített háló állja utunkat, meg felirat, hogy ne nyúljunk semmihez - így is teszünk, és szépen, nagy ívben kikerüljük balra az egészet. Késõbb a jelzés határozottan jobbra fordul, szép emelkedõvel - a fû magas, a jelzés hiányos, de azért követhetõ. Egy távvezeték nyiladékának a keresztezése után a Z+ Z4 elágazásnál a kevésbé meredek Z4 jelzést választva megyünk tovább. A tetõn szembõl érkezik a korábban elhagyott Z+, itt egyenesen nyugatnak fordulunk, átmászunk a létrán, és az egykori erdei úton haladunk nyíl egyenesen egészen addig, amíg balról egy másik Z+ jelzés nem érkezik - ezt idén festették föl, Normafától jön, és a Tarnai pihenõ fölötti P3-Z3 elágazásig tart, úgyhogy innentõl ezt a jelzést is lehet követni.

A katonasíroknál megállok egy picit, majd a kissé távolabb lévõ ponton utolérem a többieket, és bélyegeztetés után tovább indulunk.

Mivel ez a szakasz "egyéni tájolással" teljesítendõ, így egy alkalmas nyugat-északnyugat irányú erdei útra fordulunk, és egy irtáson átbotorkálva megcélozzuk a Szarvas-árok nyugati oldalán haladó murvás utat, bízva a gps-re töltött térképben. A mûvelet sikerrel jár, és hamarosan a P3Z+ letéréséhez érkezünk, ahonnan a jól ismert jelzésen kapaszkodunk fel a P3Z3 elágazásig.

Tarnai-pihenõ oda-vissza; az úton az esõk nyomán egyre mélyülnek az árkok - azért gyalog még járható :-)) majd tempósan föl a Csergezán kilátóba. Itt megnézzük, hova megyünk , ücsörgünk is egy keveset, aztán lefelé bele is kocogunk rendesen - érdekes, de a térdem sem ellenkezik, sõt, jó is esik a tempó.

Beérve Nagykovácsiba már csak a célt kell meglelni - nem Ördöngõs dolog, csak a fõúton kell sétálni egy keveset - az Ördöngõs étteremig :-))

Itt megkapjuk a díjazást (szokásos négyzet alakú oklevél és kitûzõ), meg egy bónt, amivel többféle tészta (milánói, sonkás-sajtos, diós-lekváros, ha jól emlékszem...) közül választhatunk.

A késõi ebéd/korai uzsonna gyanánt elfogyasztott kaja után beszélgetéssel telik az idõ, majd az érkezõ busszal elindulunk hazafelé.



A túra hozta a szokásos minõséget, az idõjárás is príma volt ehhez a bõ 26km-es sétához - jövõre ha minden jól megy, ismét ezt a verziót választom, a Vadaspark-katonasírok-P3 jelzés közötti részt ugyanis más teljesítménytúra (még) nem érinti.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.18)