Túrabeszámolók


Budai kilátók

hkataTúra éve: 20092009.10.11 11:04:44
Reménykedtünk, hogy kibírja az idõjárás. Igazán kegyes volt hozzánk az idõ ura, tökéletes túraidõ volt.

7 órakor még nem volt olyan összeszedett a rendezõség, mindannyian összevissza tanácstalankodtunk, mit hol kapunk meg (átfutott az agyunkon, hogy megéri ez nekünk? -csináltatunk inkább magunknak jelvényt, aztán megyünk, amikor és ahogy kedvünk tartja), és bár az itineren már rég rajta volt, hogy 7-kor indultunk, 7.10-kor még mindig ott toporogtunk, hogy kifizethessük végre a nevezési díjat. De már a rajtnál kaptunk ajándékot: egy iránytûs tollat (igaz, úgy mentünk vissza érte, mikor az egyik túratársnõ megmutatta, mije van)!

Normafától a rengeteg színtévesztõ túratárs rutinosan a legrövidebb úton vágott neki a János-hegynek (kiderült: kiválóan alkalmas az egész út a kispistázóknak), nem bajlódtak a hosszabb, lankás kék körön, mint ahogy kényelmesebbnek tartották a futószõnyegen való felbaktatást az Erzsébet-kilátóhoz, mint a meredekebb lépcsõzést. De késõbb kiderült, volt, aki csak megtévesztés áldozata lett, hitt társainak és követte a többit, de elhatározta, hogy vezeklésül helyben fog járni a célban a levesosztásnál (ekkor még azt hittük, leveske vár minket, de a tésztát is mindenki nagy élvezettel falta).

A kilátótól többen keresztül-kasul közlekedtek Szépjuhászné felé, nem törõdve azzal, hogy így hamarosan tönkre lesz vágva az út. A Hárs-hegy kaptatóján is "eltévesztették-elnézték" néhányan az utolsó szakaszt, mégis vidáman csilingelve futottunk le már a kilátóból, mikor egyik-másik bárányka odaérkezett.

A Kis-Hárshegyhez igyekezve találkoztunk Csapó Gábor vízilabdázóval, aki inkognitóban, azaz napszemüvegbe rejtõzve köszönt ránk jellegzetes mély hangján kutyasétáltatás közben. Nem hagytuk ki a kilátó panorámáját sem, bár az egyik túratárs megnyugtatta társait: oda csak az extra-extrásoknak kell felmenniük.

Innen a Fekete-fejre tartottunk. Nem volt ott ellenõrzõpont. ezért lefényképeztük. Mások is követni akarták példánkat, s ha már becsületesen megmászták (amit nem tett meg mindenki, volt, aki csak a papírját küldte fel), bizonyítani is akarták. Na de ilyen állapotban fényképeztesse magát? - kérdezte egyikük. Válasz: Elugorhatsz elõtte a fodrászhoz... Lefele indulva azonban megjelent a mozgó pontõr, így aki megijedt, hogy nem hisznek neki, s mivel nem volt gépe, nekiállt silabizálni és felírni valamiféle adatot a csúcsoszlopról, az is megnyugodhatott. Ilyen mozgó õrbõl kellene több, s aki a kijelölt úton megy, az biztosan találkozna vele.

Lent csoki, s a kimaradhatatlan pacizás után irány a Vörös-pocsolyás! A piros jelet néhányan "rosszul értelmezték", a kerítésnél kitett hatalmas és egyértelmû piros nyíl ellenére... Pedig talán ez volt a legszebb része az útnak: leírhatatlanul gyönyörû színpompa.

A Tarnai-pihenõhöz vezetett innen utunk, páran itt sem "látták jól" az utakat. Nagyon szép hely, de még mindig erõs szél támadt itt ránk. Innen csak egy ugrás a Csergezán-kilátó, igaz, kissé már fáradt ezen a részen a becsületes turista. Útközben a legváratlanabb helyen, a semmibõl bukkan elõ egy hangos kis kompánia, úgy látszik, sokan egyéni tájolással érkeznek mindenhova, nemcsak a Vadasparkba és a katonasírokhoz... A Nagy-Kopaszon a pontõrök hálózsákba bugyolálva, melegrõl és átmelengetõ ételrõl, lélekmelegítõrõl fantáziálnak, míg mi egy szál csuromvizes pólóban kimelegedve érkezünk meg. Kicsit ködös a kilátás, de nem lehet kihagyni a kilátó megmászását.

Rettenetesen magányosnak érezzük magunkat a gyönyörû zöld háromszögön, úgy látszik, mindenki másfele megy, nem a csodaszép völgyben. Segítünk egy kanyarban egy futólányon, valljuk be: az utolsó szakasza rosszult jelölt ennek a jelzésnek. Kiérünk a széles poros útra, meg sem lep, hogy hirtelen elõttünk is, mögöttünk is elõkerülnek a többiek... Lovasok jönnek, szívélyesen integetünk egymásnak, többször láttuk pacik nyomát már itt-ott az úton.

Kiérünk az országútra, már a Csergezán elõtt tudtuk: belátogatunk a közértbe, pedig szinte már ott vagyunk a célban. De kiszáradtunk, szomjúzunk... Kulturált vendéglátás, botcímke/jelvény/bögre (a legklafább színûek az extrásoknak), könyvek, térképek, 20%-os bón térképre, információk, hírek, szíves beszélgetésre kapható rendezõk! Még forralt borhoz is hozzá lehetett jutni! Jó ötlet volt!