Túrabeszámolók


Deák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
Vilmos78Túra éve: 20152015.10.25 09:20:07
megnéz Vilmos78 összes beszámolója


A söjtöri Deák 70 Teljesítménytúra


Nagyon vártam ezt a túrát, hiszen elég rossz volt ez az évad. Egy 55 km túrán kívül nem gyûjtöttem be nagy skalpokat. A Deák túrákkal 2012-ben ismerkedtem meg, életem elsõ ilyen kalandja volt. Rögtön megszerettem, nem hagytam ki azóta egyet sem. 30 km, 55 km Rádiházán át és tavaly a 70 km csak 55 km Bocsán át-ra sikeredett. Így egyértelmû volt, hogy idén is meg kell próbálnom a nagy távot.


Söjtörre idõben érkeztem, adminisztráció és rajt 6:11-kor. Még sötét volt, de gyorsan virradt, ki is kapcsoltam a fejlámpámat. A rókák és õzek sejtetni vélték, különleges lesz ez a reggel. A második ellenõrzõpontnál (7 km) az élre áltam s a magányban az erdõ háborítatlanul mutatta meg magát. A börzöncei hegy elõtt egy tisztáson ott állt nagy agancsával a fenséges szarvas. Egy pillanat volt, de az egész napom bearanyozta az élmény.

Szinte szárnyra kaptam, a 4. ep.-hoz 19 km-nél az Oltárci vadászház pihenõjéhez már 35 perccel a pont nyitása elõtt értem és nem találtam senkit. Na rögtön át is váltottam gyaloglásra. 21-22 km körül ért utol Laci (70 km indult), innen ketten haladtunk tovább. A gyaloglás-futás kombinációt alkalmazva értük el Bocskát (27 km) ahol még mindig az ellenõrzõpont nyitása elõtt fél órával jártunk. Nagy pont, így feltankoltunk a készleteket, majd indulás Zalaszentbalázs felé. 30 km-nél Laci elhagyott, nagyobb tempóra váltott, de 3 km után újra együtt haladtunk hol szétváltunk. Aztán jött az eltévedés. Hamar kikeveredtem a sûrû erdõn keresztül és 38 km-nél újra a helyes úton jártam egyedül az utat. A Mackó forrás (43 km) elõtt utolértem Sznupit (55 km indult), innen vele haladtam a zöldön Pusztaederics határáig. De elõtte még meg kell említeni az újhegyi pontot (48 km), ahol terülj-teli asztalok várták a túrázókat. Már több mint 50 km volt a lábamba és eléggé elfáradtam így Pusztaedericstõl már csak gyalogoltam. Innentõl Pálhoz (55 km indult) csatlakozva együtt tettük meg a maradék távot. Hamar Rádiháza (59 km) következett ahol a Rockenbauer 130 túrával ellentétben nem kellett visszamászni a dombra. Szompácspuszta kápolnája ismét csodás volt, és az útvonal változása miatt új oldaláról is láthattuk. Innen már hamar bedaráltuk a maradék kilométereket. 71 km lett és 11 óra 2 perc. Szép kitûzõ és a szokásos oklevél és természetesen a söjtöri asszonyok finomságai vártak a célban. Köszönöm a szervezõk munkáját és útitársaim társaságát.



 
 
 Túra éve: 2012
LucypapaTúra éve: 20122012.10.25 18:46:37
megnéz Lucypapa összes beszámolója

Szia Nafe!


Megtudnád mondani, hogy milyen kutyust próbáltak etetni a beszámolóban említett háziak? És pontosan hol láttad?


Ugyanis a hétvégén elkóbololt Pusztaederics környékén a két és fél éves magyar vizslám. Átlagosnál erõsebb testalkattal.


Köszi elõre is a segítséged!


Esetleg ha más valaki a túrán találkozott elkóborolt kutyákkal kérem jelezze a lucypapa82@gmail.com -os címen, ugyanis hárman mentek el, egy fekete öreg puli, a fent említett vizsla, és kettejük kölyke, zsemlebarna színû hosszúszõrû vizsla szerû kutyus. A vizslán kívül mindkettõ megkerült közben.


 


Ha valaki tudna segíteni, annak nagyon hálás lennék!

 
 
nafeTúra éve: 20122012.10.25 17:29:20
megnéz nafe összes beszámolója

 


Deák 40


GPS-el mért távolság: 41,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 755 m.


Az Írottkõ túrán döntöttem a Deák mellett, a Tatabánya helyett. Mind a kettõ ÉDK túra. Mivel Zalában ritkábban túrázom, így ezt választottam. Nagyon korán visított az ébresztõóra. Nem esett jól a felkelés. Reggeli, pakolás, s gyerünk. Szendvicset nem kellett készítenem, mert mind a kettõ megmaradt elõzõ napról. Ismét fél hatos indulás. A látás rosszabb, mint szombaton. Türjéig alig egy-két kilométeren tudtam 60-nál gyorsabban menni. Söjtör közelében, már akár 80-al is „döngethettem”. A parkolás gyorsabban ment az elõzõ napinál. Beneveztem, üdvözöltem az ismerõsöket, s nekivágtam a távnak.


Az elsõ lejtõn kiderültek a korlátaim. Ezek, bizony lassúbbak lesznek, mint az emelkedõk! Hamar utolértem Veráékat, s Vas-völgyi-vadászházig együtt gyalogoltunk. Söjtörben már nincs köd. Rövidesen elérjük a Deák-kúti ellenõrzõ pontot. Nem kell lemenni a forráshoz. Az ifjú pontõrök viszont fáznak. Vera kisegíti õket gyufával és némi tanáccsal. Megyünk tovább. Az elsõ emelkedõrõl szép a kilátás. Elõkerülnek a fényképezõgépek. A keddi esõkhöz képest minimális dagonyával lejutunk a Vas-völgybe, ahol elég sok gombát látunk. A vadászháznál, ismét ismerõs adja a pecsétet és hozzá a teát. Elbúcsúzom Veráéktól, s megyek tovább. Kissé ki kell lépnem, hogy útitársamnak, aki a harmincas távon indult ne kelljen túl sokat várnia. Az elején szép a kilátás, majd beértünk a Börzöncei-hegyi pincesorhoz. Kisvártatva elérem az ellenõrzõpontot, ahol utolérek egy 70-es távon indult csapatot, aki az elsõ EP elõtt elõztek meg. Kíváncsi vagyok, ilyen tempó mellett sikerült-e teljesíteniük a távot.


Meredek aszfalt úton ballagok lefelé Börzönce felé. Már elõre örülök a várható kilátásnak. Mire odaérek, ahonnan lenne kilátás, megérkezik a köd. Hömpölyög elõre Börzönce felõl, s egy fél percen belül mindent beborít. Ahogy haladok lefelé, úgy lesz egyre hidegebb. A falu túlsó végén feltámad a szél. Felkéredzkedik rám az elõzõleg levetett pulóver. Eseménytelen aszfaltos gyaloglással érem el Zalaszentbalázst, ahol megkapom a következõ ellenõrzõ stemplit. A templom állapotában nincs szemmel látható változás tavalyhoz képest. Irány ki a faluból, a S+ jelzésen, ami csak a térképen létezik. Egy Y elágazásban meglepetés fogad, mindkét ág felé vezet szalagozás: jobbra mûanyag szalagok, balra krepp-papír. Azt hiszem, aki elõször jár erre, annak alaposan föladja a leckét. Eddig jobbra kellett menni, mivel a baloldali ág bozót miatt nehezen volt járható. A krepp papírszalagok, a fõszervezõ specialitását jelentik, s bár eddig mûanyag szalagok jelezték az utat, a kreppes baloldali ágat választom. A mûanyag szalagok alighanem nagyon helytelenül, tavalyról maradtak kint. Megyek a baloldali ágon, s hamarosan megérkezik a mûanyag szalagozás is jobbról, hogy egy darabig együtt haladjon. Fölérek a gerincre. Hiába vagyok az órám szerint majd 300 m magasságban, kilátás semmi, csak a köd. Igaz a látástávolság megvan 3-400 m. Így egy kicsit monoton a szakasz. A sárga elérése elõtt, ismerõs ér utol, így egy kicsit gyorsabban telik az idõ. Jót beszélgetünk. A forráshoz vezetõ utolsó szakasz, most kellemes. Az ellenõrzõ ponton a müzli szelet mellé teát is kapunk, ami igen jólesik. A ponton apuka pihen a két gyerekével. Szintén a 40-es távot teljesítik. Eddigre kisütött a nap, s tudom, hogy húzós emelkedõ jön, így levetem a pulóvert.


Továbbindulva alaposan kimelegedtem, ahogyan azt vártam is. Utolérnek a gyerekek. Egy vízhólyag miatt, az apa a leggyengébb láncszem. Szerencsére a gerincre fölérve szép a kilátás. Fotózok is gyakorta. A Mogyorósi-erdõnél még egy kis flik-flak, ami megtévesztheti az elõször erre járót, amikor a sárgáról áttérünk a zöldre, bár jól ki van szalagozva. Hamarosan széles útra tértünk, s azon értük el Pusztaszentlászló szélén, az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol zsíros- és margarinos kenyérrel, paprikával, hagymával pótolhatjuk az elégett kalóriákat. Innivalónak választhatunk a tea és a forralt bor között. Mivel hamarosan beérek a célba, s „vezetõ pozícióban” vagyok így teával öblítem le a zsíros kenyeret.. Beszélgetek egy kicsit, s figyelem, a háziak hogyan próbálnak egy elkóborolt, kiéhezett kutyával barátkozni. Nem egyszerû a feladat, mert hiába éhes, nagyon félénk is.


Frissítést követõen megkezdem az utolsó szakaszt. Keresztezem a falut, a Válicka mentén érem el a víztározót, majd a fürdõt, hogy újra visszatérjek a patak partjára. A K+ jelzés elérésekor elhagytam a patakot, hogy egy erdõ szélén ballagva megpillantsam Söjtört. Végre. Még egy kis séta, s be is értem a célba. Átvettem az oklevelet és kitûzõt, ittam egy kis teát, s elindultam hazafelé. Enni nem ettem, mivel Pusztaszentlászló közel van a célhoz, s ott ettem pár zsíros kenyeret.


A túra a keddi nagy esõk után is jól járható. Itt-ott mutatkozott csak egy kis dagonya. A Mackó-forrást követõ emelkedõ azért jelezte, tud ez sáros is lenni. Ott elég nedves, néhol picit csúszós az út. Egyébiránt kellemes a túra. Sajnos a középsõ harmadán a köd miatt nem volt kilátás.


A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 800 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap (Ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép kell hozzá, és térkép alapján történõ tájékozódási képesség. Az elsõ Deák túrámon kétszer sikerült eltévednem. Elõször figyelmetlenségbõl, másodszor az útvonal térképtõl való eltérése és a térkép hiányosságai miatt.), a célban pedig emléklap és kitûzõ járt. A Mackó-forrásnál müzli szelet és tea, Pusztaszentlászlón Zsíros- és margarinos kenyér, hagyma, paprika és tea, a célban ugyanez, kiegészítve, hogy valami helyi ételspecialitást lehetett venni.

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.10.29 11:21:23
megnéz kekdroid összes beszámolója

 Deák 20


Tömeg. Rohanás. Még tömeg. Mindenki siet mindenhová. Autóáradat, gyalogosáradat, lökdösõdés, kapkodás, elõre kiszámolt összeg a pénztárban, ne tartsuk fel a közös sort. Tömött gyorsvonat száguld nyugat felé, a kerekek visítva nyikorognak minden lassításnál, minden kis sugarú ívnél. Lassan elfogynak az utasok, új jegyvizsgálót kapunk, ízes tájszólással nyugtat meg, hogy nem késünk, nem kell aggódni a csatlakozás miatt. Nem aggódom, holott negyven percem volna rá. Sétálunk a megyeszékhely fõutcáján egyet, belefér. Másik vonat következik, ez lassan zakatol és döcög, idõs bácsikák és szolgálatból hazatérõ vasutasok beszélgetnek rajta. Kisváros kisállomásán ketten szállunk le, az utasok ezzel elfogynak, a hátralévõ öt kilométeren a menetrend gurítja tovább a motorkocsit. Csend van és jeges hideg, csillagok ragyognak az égen számolatlanul. Egy lelket sem látni az utcákon. Nemsokára éjfél. Megérkeztünk.


Másnap megint Deák, megint rövidke. Megint autózunk Söjtörig, parkolunk a többcélú épületegyüttes füves parkolójában. Egy, talán használatlan épületen Takarékpénztár tábla, még a régi külsejû. Megállt az idõ a telek ezen sarkában. A mai társaság háromfõs: Kerek repkény, Dani, Kékdroid. Duplasor, elõször fizetünk, lapot töltünk. Mellettünk buzgó elõkészületek zajlanak a rendezõi oldalon. Ismerõsök futnak be, elõször a negyvenes távot megcélzó Vera, valamivel késõbb a harmincasra igyekvõ R.Gellért. Sorállunk, lelkes házaspár magyaráztatja el minden részletre kiterjedõen az útvonalat a türelmes Joeyline-nal. Kis idõ múltán itinert kapunk, kilépünk a talajmenti fagyra, megyünk túrázni.


Repkény elõször reflexbõl balra indul a kék kereszt jelzésen, rászólok, hogy arról majd visszafelé kell érkezni, különben is, ez nem az a túra. Elsétálunk a Deák-ház mellett, hirtelen kanyar térít a beton járólapokból kirakott ösvényre, ködös kilátás a jutalom az útvonalkövetésért. A házak felett párafoszlány úszik el, a völgy mögöttük mélyebbnek és távolibbnak tûnik. Szinte magashegységi érzés. Szinte. Megint Söjtör, majd megint ki, meredek mélyút kapaszkodik a szõlõhegy felé, vörös korong les át a fagyott lombon. Az erdõ késõn kapcsolt, hogy õsz van, alig sárguló levelek szélére fagyott keretben a zúzmara. Elkanyargunk a szõlõhegyen, tábla igazít útba a Deák-forrás felé. Valamint számtalan szalag. Lekódorgunk egy szinttel a szõlõk között, majd újabb ereszkedés következik, immár a forráshoz. Jókedvû, háromfõs pontõri társaság rakott tábortüzet, a lángok mögött alig csorog a víz. Bélyegzés, fotózás. Kimászás. Vera és a fentebb már referált lelkes házaspár vált a ponton. Uniós pénzbõl épült pihenõhely áll a forrás felett, a támogatás részletezõje nem túl szerencsés módon a budi („Tábori illemhely”) ajtaján díszeleg. Eliszkolunk.


Enyhe emelkedõ, dombhát, kilátással és fénypászmával. Sétálunk az õszi erdõben. Most épp lefelé, néha megcsúszik a lyukastalpúm a megjelenõ sáron. Leérkezünk, erdei csomópontban térünk jobbra, a Vas-völgy aljában futó murvás útra. Fenyves, ködben: szép. A bükkös is. Jobbra árkok nyílnak meg a völgyben, mélyek és sötétek. Utunkat vaskos rönkök szegélyezik, kényelmes emelkedõbe kezdünk, a végén apró ház áll. Odabent forró teával várnak. Nem maradunk a melegben, kint kortyoljuk el a nedût. Egy túrázó érkezik, nagy hanggal kiabál elõször nekünk, majd a pontõrnek valami viccességet. Felhörpintem gyorsan a tea végét, indulunk. Meredekebbé váló parton ballagunk fel, a napfény hosszú csíkokban szûrõdik át a fák koronáján. Hirtelen felérünk, több dombhát csomópontjában állunk, a túra kiválaszt egyet, és azon ballagunk tovább. A völgyekbõl pára száll fel, az út a melegedõ idõben egyre sárosabbá válik. Vadnyomokat bámulunk rajta. Belefutunk a zöld jelzésbe, majd a sárgába. Elválunk a hosszabb távok nyomvonalától, északnak kanyarodunk. Éles, ám jól szalagozott kanyar térít le a dombról, másik dombra. Tágas, domboldali szántók között lavírozunk, adótorony mellett érjük el Pusztaszentlászlót, pontosabban az Újhegyet.


Az ellenõrzõpincénél a Deli-házaspár fogad, lelkesen, mint mindig. Az eddigi gyakorlattal ellentétben ezúttal én iszom a forralt borból, a vezetés feladatát Kerek repkényre testálom. Vegyes érzésekkel, de elvállalja. Utolér R.Gellért és a Vas-völgy végén látott sporttárs. Továbbsétálunk, a bögrében kitartóan hordozom a forralt bort, amíg figyelmetlenség miatt hûlt borrá válik. Gellérttel együtt ballagunk le a faluba, hogy nem sokkal arrébb el is hagyjuk a házakat, a Válicka mocsarában követve a járható ösvényt. Felsétálunk a tópartra, kellemes a látvány: hullámzó víz, borozgató horgászok, keskeny fahíd, erdõ a tóparton. Szép itt. -Rafter- szólt még valamikor, hogy a strand parkolójában figyelni kell, öt kilométer per órás sebességkorlátozás van érvényben. Nem haladjuk meg, szabálykövetõ magatartást tanúsítunk. (Van mire fogni a sétatempót.) Elhagyjuk a citromos fagyi színû épületekkel megszórt strandot. A zöld négyszög – zöld kereszt elágazásnál kirándulók sokaságát találjuk, egy sátorhoz irányítanak, hogy ott van valami ellenõrzõpont. Csodálkozom, mert nem szokott lenni. Nincs is, a felébresztett hölgyemény más rendezvény kapcsán õrzi az elágazást, elnézést kérek a háborgatásért. Elválnak útjaink Gellérttõl, õ nekimegy a dombnak, amely elválaszt minket a festõi Pusztaedericstõl.


A Válicka mentén folytatódik számunkra az út, a betontömbök egy része még megvan, másik részüket felszedték, érdekes. Gyenge fahíd, erdõsarok következnek. Meg a méregház, lassan benövi a susnya. Magas kombájnszín mellett érjük el Söjtör szélét, besétálunk a fõutcán a célba, Joeyline gratulál, mi is neki a nagyszámú résztvevõhöz (205 fõ), kapunk oklevelet, kitûzõt. Továbbá kávét, teát, zsíroskenyeret kínálnak, elfogadjuk, ebben a sorrendben. Nem maradunk sokáig, némi autós tilitolit követõen sikerül kiszabadítani a Suzukit a parkolóból, majd Repkény vezérletével visszaszáguldunk Lentibe. Köszönöm a rendezést, köszönöm a társaságot, kellemes túra ez a Deák, jó visszajönni rá.


-Kékdroid-


Képek

 
 
nafeTúra éve: 20112011.10.26 20:30:27
megnéz nafe összes beszámolója

Deák 40


GPS-el mért távolság: 40,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 805 m.


Szokásomnak megfelelõen, a rajtidõ elejére idõzítettem az indulásomat. Nem voltunk túl sokan. Nevezés közben hallom, alaposan felidegesítik a fõszervezõt, mert a bolt nem akarja szállítani a megrendelt kenyeret. Késõbb kiderült, nem is jutott el az ígért idõre Pusztaszentlászlóra, de ez nem a szervezõ hibája. Megnéztem a kapott térképet. Ez évben itiner nincs. Megkérdeztem, milyen szalagokra számítsak.


Friss hideg idõben vágtam neki a távnak. Feltöltöttem a GPS-re a 2009-es túra útvonalát, csökkentendõ az elkeverés veszélyét, illetve kíváncsi voltam, hol tévedtem el az évben. Alig értünk ki Söjtörrõl egy Kecskemétrõl érkezezett túrázóval, gyönyörû látványt teremtettek a kora reggeli fények, a völgyet megülõ pára és a kémények füstje. A szokásos bemelegítõ kaptató alatt sikerült megfelelõen be, illetve kimelegedni, így a Deák-kútnál meg is szabadultam egy pulóvertõl. Lehet, jobban járok, ha a legelején fázok egy kicsit, s nem cipelem magammal a további 37 km-en. Ez van. Mentünk tovább. A piros-fehér mûanyag szalagok szépen tereltek bennünket az útvonalon. Haladni is jól haladtunk. Már az elején is elõfordult némi sár a hét közepén esett esõnek köszönhetõen, de alig volt ragadós rész. Ahol a murvás út felé, tavalyelõtt méteres csúszásokkal haladtam lefelé, a beázott, sárral vastagon megragadt bakanccsal, most simán lesétáltunk. Mennyivel jobb ez így!


Utunk következõ szakasza egy völgyben futó murvás úton vezetett. Nagyon szépek voltak az alacsonyan sütõ napfényben fürdõ, sárguló levelû bükkfák. Nem az egész völgyet érte még a napsütés, csak a domboldalban egy-két foltot. Ez az alacsony szögben beesõ fény elég különleges hangulatot ad a tájnak, amit szerintem, az utánunk egy órával érkezõk, már nem élvezhettek. Egy könnyû emelkedõn érjük el a következõ ellenõrzõ pontot, ahol meleg teával várja a túrázókat a pontõr. Megyünk tovább. Megszûnik a murva. A földút mellett sötét fenyves a kísérõnk, bár csak a jobb oldalon. A zöld jelzésre rátérve a domb gerincrõl szép kilátás fogad bennünket.


A zöld és sárga jelzések elágazásában elbúcsúzok a 30-as távra nevezõ túratárstól, s egyedül folytatom, s végül is fejezem be a túrát. Sehol egy túrázó látótávolságon belül. A sárga jelzés egész jó, könnyû követni. Gyakori fotós megállókkal megyek tovább. A Börzöncei-hegynél megkapom az újabb pecsétet, s kezdõdik a Zalaszentbalázs végéig tartó aszfaltos szakasz. Az eleje 10% körüli meredekségû lejtõ, több helyrõl csodálatos panorámával. Börzöncén gyorsan átérek. A térképen található feltételes ellenõrzõ pontot most sem láttam, csak most az elõzõ részvételemhez képest nem is izgattam magam miatta, inkább szaporázom a lépteimet. Az idõ egyre melegebb, viszont az árnyékos helyeken már láttam, néhány vékony jéggel borított pocsolyát. Az elsõket ebben a szezonban. A zalaszentbalázsi ellenõrzõ pont is hamar megvan.


Tovább menve a szalagozás nyomán fölkaptatok a lépcsõn a templomhoz. Most a renoválás miatt minden, csak nem szép. Az aszfaltos szakasz vége felé elõbányászok egy szendvicset a hátizsákból, s egy részét megeszem, menet közben. Szerencsére van szalagozás, mivel a Börzöncei-hegy óta a S+ jelzésen vagyok, mármint a térkép szerint, mivel jelzéssel nem nagyon találkozik az ember. Cirka kilométerenként van egy. Itt már jól jönnek az emlékek, és a GPS-es segítség. A kilátás egyébként erre is szép. Az út gondozott szõlõk közé ér. Elérem az elágazást, ahol 2009-ben a szalagozás leterelt a S+-ról, csak ezt nem tudtam. Kíváncsi voltam, hol tévedtem el annak idején. Kb. 250 m-t tehettem meg, amikor megláttam a balra terelõ szalagokat. Ettõl a ponttól látni lehetett az a keresztet is, ahol annak idején megálltam, tájékozódni próbálván. Sajnos sem ez a dülöngélõ, sem a polgárõr pihenõ közelében található felújított sem szerepel a térképen (Ejnye Cartographia!). Rendben megvan az eltévedés helye, gyerünk tovább, s a feltöltött GPS track alapján lássuk, mennyire tértem el az útvonaltól. Nem is olyan vészes. Oldaltávolságban mintegy egy kilométer a legnagyobb eltérés, míg a megtett távban mindössze 500 métert tettem hozzá a távhoz. Mit mondjak ez a kerülõ út sem valami jó, viszont ahogy láttam, jobb az eredeti S+ jelzésénél. Kevéssel a zöld és a sárga keresztjelzés találkozó elõtt vitt vissza a jelzés eredeti vonalára.


Ettõl kezdve egész jó bazalt zúzalékos úton mentem, gyakori fotós megállással, hiszen itt is dombgerincen vitt az út. Itt találkoztam növényi érdekességgel elõször. Búzavirágot láttam, ami tipikus nyárelejei virág, repcevirággal és valami margaréta félével együtt. Késõbb, a pusztaszentlászlói tó mellett, bogláros szellõrózsával találkoztam, ami elég korai tavaszi virág. Egy magaslesre is fölmásztam fotózni. Látni lehetett mind Pusztaszentlászló, mind pedig Hahót szõlõhegyének házait. A sárga jelzés elérésekor eldöntöttem, ezután, már csak a különösen szép helyeken állok meg fotózni, másként soha sem érek be a célba, annyira sok a szép lefényképezendõ látvány. Két évvel ezelõtt itt kezdõdött a horror. Most viszont egy-két nagyon rövid szakasz kivételével kiválóan járható az út. Nagyon szép fenyves, vegyes erdõben értem el az ellenõrzõpontot, ahol a pecsételés mellé megtudtam, egy 55-ös járt elõttem, a 40-esek közül meg senki. Nem jó jel, hiszen annyira nem vagyok gyors. Valakinek már meg kellett volna elõznie. Valószínûleg kevesen indultak a hosszabb távokon.


Mentem tovább. Jött a túra legrondább emelkedõje, a 2009-es igazi horror (A sártól, darabonként 3-4 kilós bakancsban, akár még a szédületes 2 km/h-s sebességet is elérhettem, s néha majd hanyatt rántott a sárba ragadt túrabot.). Most volt erõm megnézni, mekkora távot tettem meg rajta. A valóban meredek rész kb. 4-500 m hosszú és 95 m-t emelkedik. Ez bizony 20% körüli meredekséget jelent. Most sem volt száraz az út. Itt volt a leghosszabb ragadós szakasz a túrán (az egész emelkedõ az volt), de ez is nagyon messze volt a 2009-estõl. Jól megizzadtam, mire fölértem. A látvány viszont szép. Érdekes, az alacsonyabb fák és csemeték még zöldek, míg az évszázados bükk hagyás fák, már szép õszi rozsdavörös színbe öltöztek. Rátértem a zöld jelzésre, ami közel sem olyan jó, mint a sárga. Emiatt, ezt a rátérést, csak jó késõn ismertem föl. Talpaltam tovább. Pusztaszentlászló szélén elértem az aszfaltos utat. Elõtte is, itt is volt olyan autós, aki fölbosszantott. Olyan keskeny az út, hogy gépjármû csak úgy tud elmenni a gyalogos mellett, ha az letér az útról. Egyik sem köszönte meg. Berágtam, s eldöntöttem, a következõ autós jöhet mögöttem az én gyalogos tempómban. Szerencsére nem jött egy sem. Megérkeztem az utolsó ellenõrzõ pontra. Ettem egy kis zsíros kenyeret, Piros Arannyal és zöldpaprikával, amit finom forró teával öblítettem le. Közben jót beszélgettünk a pontõrökkel.


Kissé nehézkesen kezdtem meg a túra utolsó szakaszát. A Válicka-patak mentén hagytam el a falut, s értem el a víztározót. Gyönyörû. Szívesen látnám ezt Pápa közelében az egyesületünk tavaként. Most szemmel láthatóan fél méter víz hiányzik belõle. Nagyon le is tisztult a víz, s mivel most a part közelében sekély is, nagyon nehéz becsapni a halakat. A horgászok nem is számoltak be túl jó fogásról. Egy két csuka esett el aznap. A tó partján, több helyen is találkoztam bogláros szellõrózsával. Átmentem a kis hídon, majd a fürdõ- és a camping parkolóján átbaktatva rátértem a Z+ jelzésre. Jó tempóban haladva értem el a K+ jelzést, amelyen folytattam a túrát, s értem vissza Söjtörre. Kis lakóterületi talpalás, s már is beértem a célba, ahol átvettem az oklevelet és a kitûzõt. Beszélgettünk egy kicsit, ettem még egy kis zsíros kenyeret, ittam egy kis teát. Kimentem a kocsihoz, átöltöztem, ittam egy kávét, s hazafelé vettem az irányt.


Ebben az idõjárásban nagyon kellemes, nem túl fárasztó túra. Mivel sokat vezet dombvonulatok gerincén, így sok helyen gyönyörû a kilátás. Ez évben az útvonal jelzése is jó a 40-es távon. A négy teljesítménytúra közül, amelyen részt vettem a Zalai-dombságban (Olajos körút; Thury emléktúra; Szent Orbán; Deák), Messze a Deák a leglátványosabb, s az ellátása is jó. Idén már az útvonaljelölés is sokkal jobb, mint 2009-ben.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. A 800 Ft-os nevezési díjért emléklapot, oklevelet, kitûzõt, szürkeárnyalatos, fénymásolt térképlapos igazoló lapot kaptunk. A Vas-völgyi vadászháznál forró teát, a Mackó-forrásnál két müzli szeletet, Pusztaszentlászlón zsíros kenyeret, paprikával, hagymával, Piros Arannyal, teát, valamint forralt bort, a célban zsíros- margarinos- vagy mézes kenyeret, illetve teát kaptunk.


 

 
 
ÓraTúra éve: 20112011.10.24 21:33:49
megnéz Óra összes beszámolója

Nos, mivel azt mondták többen, hogy addig írjam le, míg friss az élmény, hát most megteszem.


Az Írottkõ 70-en -ami az elsõ 70-esem volt- megismert új túratárs javaslatára eljöttem ide is, hogy tovább mélyítsük a barátságot. Ez már Zegen a buszon elkezdõdött, 45 fokos, általa hozott saját hápé formájában. Aztán bejelentkezés a túrára, fantasztikus cigánypecsenye a Vöröskõ vendéglõ-kocsmában, és irány a szállás. Nem is akármilyen, a sportpálya öltözõje, bent 45 fok meleg az egyik szárnyban, és két túratárs, akik már aludtak-volna. Átvonultunk a másik szárnyba. Hú,az a zuhanyzó! Nem papucsos, gumicsizmás. Vécé valahol kint a sötétben, nem baj, a kicsit megoldjuk. Ha nagy jön? Ott egy mosógép. Igen, a hangulat a tetõfokára hágott. Közben átjött a pécsi stoppos túratárs eredetileg csitítási céllal, végül ott beszélgetett egy órát. Beesett egy új srác is, aki a csempepadlóra tette a hálózsákot. Kemény. Mi is bedurrantottuk a gázt, aztán alvás. Szerencsére senki se horkolt, illetve magamat nem tudom, mert aludtam.


Reggel a startból 6.40-kor rajtoltunk, és kapásból eltévedtünk a faluban. Amíg gyönyörködtünk a szép utcákban, mindenki beelõzött. Aztán csak meglett a jel, fel a domboldalon, már hajnalodik, nem kell a lámpa. A Deák-kútnál vidám társaság a pontõrsereg, már meg van minden pia bontva, megkínáltatjuk magunkat kólával, meg a Varga-pince vidámító borával, végül pálesszel is. Aztán fel és le, egy deres völgybe, végre van annyi fény, hogy fotózzak. Íme a fotók linkje: 


http://www.facebook.com/media/set/?set=a.228891717174762.59596.100001618051374&type=3


A meseszép vadászházban kedves vörös leányzó, aki erdõkerülõ, szuper teával kínál. Ezután némi sarazás, és feljutunk a tetõre, ahol a Börzöncei szõlõhegyig megyünk. Nem csalódok, ismét gyönyörû helyen vagyunk, õszül a bükkös, fotózgatok. Aztán le a hegyoldalban, egy sötét fenyves után erdõmunkások. Hat ezrelék keményen dolgozik bennük, addig nem is szabad a láncfûrészhez nyúlni. Kicsit bunkóznak, túratársam morog, én nem veszem fel. Inkább a vadászok nagy találmánya mérgel fel, a távirányított csapóajtós vadcsapda, hogy aztán a becefrézett vaddisznót két méterrõl lehessen agyonlõni. Aztán egy hangulatos völgybe érünk, az oltárci vadászháznál beérjük Bácsit, aki gps-el nyomja. Megy tõle rendesen, Bocskán érjük utol. De hogy ne loholjak elõre, Bocska felett visszatértek a 80-as évek! Azok a pincék, a hengerelt festéssel, betonlépcsõvel, cse'szlovák ajtóval, tökéletes szocreál! Mindjárt megkerestem a Limonádé-t a Vad Fruttik-tól, jó kedvünk lett. Legszebb egy kis takaros ház, virágok, diófa, és egy vadiúj kertáruházi budi! Megmentõ volt.


http://www.youtube.com/watch?v=9Z8iA6tZeh8


Bocska kellemes hely, bár a túraútban ott kocsma nem volt, de már megvan bõ 20 kilóméter, kapunk vajaskenyeret mézzel, kávét. Bácsival indulunk, a falu után mi hagyjuk le, hogy aztán Zalaszentbalázson a kocsmában beérjen, és visszaelõzzön. Ja, aki csak kávét iszik! Elõkerült a hely törkölye is a sör mellé, én ittam meg hamarabb, pedig az illata alapján azt hittem, kijön. Igazi benzin volt, vagy 30 kilcsit nyomunk tõle ötös feletti tempóban. Jó hangulatú hosszú szõlõhegy következik, jóléti polgárõr-pihenõvel, meg nem sáros úttal. A Mackó-forrás elõtt és után agyagdagasztás, és kezd már kicsit szürkülni. Jönnek a felhõk. Nyomjuk ahogy bírjuk, kitûzöm, hogy a pincés ep-ig sötétedés elõtt érjünk oda. Ez csodásan sikerül, jó fáradtan fél 6 körül beesünk.


Kaotikus a pince, mindenki segít, mindenki mozog, mindenki beszél, egyszerre. Gyors forraltbor-betöltés, némi zsíroskenyér, és hajrá! Bácsi és még vagy négy túratárs a helyszínen elõzve. Vészesen sötétedik. Pusztaedericsre pont beesünk, mire kiérünk, vaksötét van, lámpák elõ. 


A túra legizgalmasabb és legnehezebb része-eddig-a Gáni-erdõ. A szalag, meg a Zöld értelmetlenül kikerülne egy pocsolyát, mérgelõdünk és botladozunk, közben esni kezd. Töksötét szálerdõ, aztán megváltó Kék jelzés, majd hasraesünk a pocsolyában. Elõjön a fáradtság, meg hogy még a Börzönce elõtt belerúgtam egy tõcikbe. Úgy érzem magam, mint Szegény Dzsoni, akit így buktatott el a Vasorrú Bába. (Forrás:Szegény Dzsoni és Árnika.) Kemény parák a sötétben. "Hugó, a viziló" rigmussal oldunk, aztán Halendázva érünk a pontõrhez. Nem érti, õ azon kevesek közé tartozik, akihez még nem ért el Fluor Tomi "mûvészete".


Innen, némi keresgéléssel, de könnyen leérünk Rádiházára. Fél nyolc. Hullafáradtság, de már csak kilenc kiló van hátra! Haha, csak hittük. A Bözörédi-dûlõnél szalag elveszik, pedig háromszor visszamegyünk az utolsóhoz. Ilyenkor váltok át droidba. Elindulunk jobbra, meglátjuk a falut jobbra lenn. De hogy került ide a Zöld+?? Igen,visszakavartunk Pusztaszentlászlóra. Az itinert a Cartographiás térkép alapján szerkesztették, ami pontatlan, vak vezet világtalant. Innen már a betonúton bevánszorgunk Söjtörre, a célba. 21.55, tehát 15 és negyed óra alatt csak lenyomtuk a 70-et, plusz még a kitérõket!


Nagy megkönnyebbülés, dupla kocsmatúra, aztán mennénk be a szállásra, csak elõbb a kedves helyi fiatalságot megkerüljük, mert belemerültek a fajfenntartásba. Hálózsákos srác nincs már, parti hajnalig! Tiestótól eljutunk a Nightwish-ig, meg fél kettõig. Aztán én reggel 4-kor kelek, irány a Vasparipa-túra, de ez már egy másik történet.


Összefoglalva, a zalai agyag vendégmarasztaló, a szervezõk is:-) Jövõre okosabbak leszünk a Bezerédi erdõben...


 

 
 
olahtamas-Túra éve: 20112011.10.23 19:37:25
megnéz olahtamas- összes beszámolója

2011.10.22. Deák 30 teljesítménytúra



A néhány évvel ezelõtti túrán a nagy esõ és sár miatt nem tudtuk befejezni a 70-es távot.

Most ismét eljöttünk, hogy végigjárjuk a lényegesebb kimaradt szakaszait a túrának.

Mivel csak egy napunk volt rá, így a 30-as távot választottuk. 7:50-kor indultunk el, így legalább világosban is megnézhettük a túra elejét.

A szõlõt itt rendesen leszüretelték, nem maradt egy szem sem a tõkéken, de szelídgesztenye és dió is akadt út közben.

A Deák kutas ellenõrzõpontot (2.8km) már rutinosan találtuk meg a mélyedésben, itt kicsit beszélgettünk, majd a szembe szakaszon Laci69 köszönt ránk.

Mivel õ az 55-ös távon volt, így gyorsabban haladt és 15 percen belül utol is ért bennünket. Néhány percig beszélgettünk, de aztán én visszamaradtam a többiekkel.

A Vas-völgyi vadászháznál (7.3km) még láttuk egymást, aztán mi is megálltunk teázni.

Az erdészház után már nyomokban fellelhetõ volt a kék kereszt jelzés is, de a szalagozás megfelelõ volt, így az utat jól lehetett követni.

Végre elérkeztünk a zöld sáv jelzéshez, ami már csak azért is jó hír volt, mert itt ért véget az emelkedõ.

Itt jobbra fordulva még mentünk egy kilométert, aztán elbúcsúztunk a hosszabb távot választóktól, és a sárga zöld fonódó jelzéseken indultunk Észak felé.

1.4 km múlva éles balkanyarral váltunk el a sárga sávtól, továbbra is a zöld jelzéseket követve.

A következõ szakaszon már a szalagozás sem a jelzésen vezetett, a kissé benõtt utat inkább a szekérúton kerülve haladtunk, majd egy beton alapú úton érkeztünk vissza a zöld sáv jelzésekre.

Már épp kezdett elfogyni a gyûjtögetett dió, mikor beértünk Pusztaszentlászló felsõ pincesorához. Hamarosan az ellenõrzõpontul szolgáló pincéhez értünk(13.4km), ahol igen meleg fogadtatásban volt részünk, a szó szoros és tágabb értelmében is.

Meleg Tea, forralt bor, meleg helyiség, mindenféle kenyér, és még dió is akadt.

Itt bizony fél órát elvoltunk, míg nagy nehezen sikerült végül elindulnunk. Még szerencse, hogy lejtett az út, így sikerült lendületbe jönnünk.

Hamar le is értünk az aszfaltra, majd a kis patak partján elértük a varázslatosan szép horgásztavat is.

Szép látványt nyújtott a tó, a rajta áthaladó dongahídról nézhettük a tóban tükrözõdõ fákat.

Rövidesen egy kemping, és a mellette levõ, télen zárva tartó, termál strand mellett haladtunk el.

A Válicka hídján áthaladva kettévált az út(15.9km), a 20-as távon haladók a partján mentek tovább, míg a hosszabb távon indulók nekivághattak a domboldalnak.

Pusztaederics felé érkezve legelészõ tehéncsordákat, és rideg tartású mangalicákat is láttunk, ami manapság sajnos egyre ritkább látvány.

Kiérve megint meredek emelkedõt kaptunk, itt megelõztünk egy kisebb csapatot, akik aztán a jobb kanyar után követtek minket.

Itt érdekes kis kerülõt tett a jelzett út balra kerülve egy kis tavacskát, majd visszatért újra a szekérútra.

Mivel az itiner eléggé minimál verziós volt, és szalag itt nem volt, ezért választottam a jelzett útvonal követését, bár az eddigi szalagozás szellemiségét figyelembe véve, maradhattunk volna a szekérúton is.

Már nagyon vártuk, hogy végre kék jeleket lássunk, és ezt hamarosan meg is kaptuk, némi sár társaságában.

Azért nem volt vészes a helyzet, és meg is érkeztünk a Gáni-hegy ellenõrzõponthoz.(21.7km)

Az igazoló bélyegzés megszerzése, és a cica simogatása után megkezdtük az ereszkedést a kék kereszt jelzésen.

Már messzirõl láttuk a Szompácsi kápolnát a távolban, ami szépen mutatott a zöld domboldalon, de oda is csak fel kellett mászni.(24km)

Innen visszaereszkedve rövid aszfaltkoptatás után, füves utakon közeledtünk a Bezerédi erdõ felé. Itt is egy gyors pecsételés (27.4km),

és már szaporáztuk is a lépteinket tovább, hiszen Laci a fejébe vette, hogy 15:00-ra próbáljunk beérni, ha már a terv a 15:00-15:30 volt eredetileg.

Jól is haladtunk, míg a Válicka igen rozoga hídjához nem értünk. Itt aztán egyenként átegyensúlyoztunk a hídon, majd ismét a nyakunkba vettük a lábunkat.

15:00-kor atomóra szerinti pontossággal léptünk be a célba, így a 07:49-es indulásunkat és a fél órás forraltborozgatást figyelembe véve, elégedettek voltunk az eredménnyel, és megérdemeltnek tekintettük a célban kapott finomságokat :)

A megtett táv 31km.



Képek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20111022sojtor/20111022sojtor.html

 
 
 Túra éve: 2010
kekdroidTúra éve: 20102010.10.27 12:42:46
megnéz kekdroid összes beszámolója

Deák 30 – Visszajátszás Zalában


Reggel van már, nem hajnal: kávé, szendvics, mintha tárgyalásra készülnénk. „Esõ lesz?” - kérdezem félhangosan magamtól. „Ne legyen.” - társalgok tovább egyedül, a nyugat felõl harántirányban felvonuló felhõket fixírozva. Mintha számítana bármit is a véleményem. Autó, száguldás, szeretem, akkor meg miért csak hetvennel megyünk? A bal elsõ lengéscsillapító kacsintva megköszöni. Elõttünk a világon egyetlen Söjtör. Idén nincs Vöröskõ: van helyette Kisebbségi Önkormányzat épülete, füvesített parkolóval, hajnali szellõben lengedezõ bójával, vagy mifene. Adatok, pontos lakcímet adok meg, nem sokan jönnek Felnémetrõl. Táv? Harmincas, megtörik az eddigi emelkedõ tendencia, ha a túra nem vasárnap lett volna, az én mesém is tovább tartott volna, a Nyájas Olvasó õszinte rémületére. Pedig még el sem kezdõdött.


Még mindig reggel van. Deák-ház, utca, trükkös jobbkanyar, ahol már csukott szemmel is, azért demonstratíve figyeljük a jelzéseket. A társaság nagy beszélgetésben, együtt menetel: Kerek repkény és Dóri és Dani és a Kékdroid. Elgondolkodom a szõlõhegy szó szerinti megtestesülésén, borzasztó sok szõlõre van szükség, hogy ekkora hegyet összehordjanak belõle. Újabb utca, újabb trükkös jobbkanyar, szalagokkal. Meg kell állnom egy pillanatra, mert nem hiszek a látóidegeimnek. Megcsípem a kézfejem, mert azt sem hiszem el, hogy ébren vagyok: szalagozás lebeg elõttünk, de még milyen szalagozás: piros-fehér sraffozású nájloncsíkoktól roskadoznak a kerítésoszlopok. Sõt, még dévajul egy szál bugyiba öltözött, A4-es papírról ránk mosolygó iránymutató nyíl is van! A tavalyi esõs túra szétcsoffadós, földreolvadós krepp szalagjai után ez olyan ugrás, mintha a gyors hetesrõl szállnánk át egy Bugattiba. Itt már tájékozódni sem fog kelleni, kérem szépen, hová lesznek így azok a jó kis eltévedések?


Felsétálunk a dombra, pontosabban a Hegyre, most Zalában vagyunk, amit én másutt „szõlõ”-ként, meg „telek”-ként, meg „föld”-ként ismertem meg, az itt a kultikus, nagybetûs Hegy, bármennyire is inkorrekt ez a megfogalmazás földrajzilag. Elkanyargunk mindenfelé a jelzés – és a szalagok! – nyomában, elõször jó magasra megyünk, hogy legyen nekünk kilátás a lábunk elõtt, távoli dombok közül kandikál ki a bazitai TV-torony. Más dombok, hegyek sorakoznak körülöttünk, szétdarabolva a tájat. Letérünk a Deák-kúthoz, a pontõr kék autónál strázsál és ajánlja a pont névadóját megtekintésre. A forrás csiszolt kõtáblája morbid módon egy sírra emlékeztet, ahol bizonyos Deák-kút nyugszik. A megrázkódtatáson túllépve megkóstolom a vizet, elsõ közelítésben hideg, másodikra nincs idõ, mert valakik nagyon sietnek. Megint felfelé megyünk, úgy látszik, nem figyeltem eddig eléggé, mert most meglepõdöm ezen a tényen. Legalább van megint szép kilátásunk, napsütésre.


Indák lógnak az ösvényre, mikor nõtt ide az Amazonas környéki dzsungel? Elõveszem a machetét és a fúvócsövet. Jaguár, bõgõmajom helyett csak néhány sárosabb útszakaszba futunk bele, néha szó szerint. Túrabotnak nagyobb hasznát látnám, most az nincs. A Vas-völgyben megcsodálhatjuk a magyar tudomány legújabb fejlesztését, az antigravitációs elven megtámasztott magaslest. A program még csak kísérleti fázisban jár, ezért a vadászati objektumnak csak az egyik lába helyett építették be az új korszak hajnalát jelentõ berendezést. A kísérlet kutatóbázisaként szolgáló vadászházban az ellenség megtévesztésére teát fõznek és lepecsételik az itiner hátoldalát. A tökéletes álca érdekében a tea finom, olyannyira, hogy az ember nem kérdezõsködik fölöslegesen. Innen emelkedõ, szurdokká mélyül mellettünk a völgy, a Nap elsõ, bátortalan sugarai a fák között átlesnek, elvakítanak, így észre sem veszem, hogy hirtelen felérünk valahová, ami magasabban fekszik, mint az a hely, ahol eddig voltunk. 


Már nem reggel van, inkább amolyan délelõtt környékén járunk. Kinyílik az erdõ, dombok hátát tapodjuk, a fák levelei kiszínezik a láthatár alatti teret, a felhõk és a narancsos-sárgás napsütés pedig a láthatár felettit. Körülnézek, sehol semmi és rajtunk kívül sehol senki. Középföldén járunk, egyedül az emlékeztet a valódi világra, hogy a hobbitok a feljegyzések szerint nem festettek turistajelzéseket – és nem is szalagoztak. Rengeteg a vad nyom, durva vidék ez, szelíddel nem is találkoztam. Ráadásul ezek szigorúan útvonalkövetõ vadak voltak, egészen a sárga sáv – zöld sáv elágazásig, mert ott csúnyán levágták a kanyart. Jelzés- és iránytáblakavalkád fogad a fent említett keresztezõdésben, ahol is éles jobbkanyarral negligáljuk a hosszabb távok adott esetben Oltárc, rendezõ pályaudvarig vezetõ hosszú kitérõjét. Helyette egy jól szalagozott vadcsapáson merülünk bokáig a sárba, a környék lakóiból összeállt Kirándulgató Szarvasok TE erre hozta az idei szakosztályi túrát. Átvágunk egy nagyobb darab erdõn, ahol tekintélyes méretû élményfürdõ-medencékben gyönyörködhetünk. Elbandukolunk egy adótorony mellett, egész sor méhkas vigyázza az objektum biztonságát, innen már csak pár lépés Pusztaszentlászló.


Érkezésünk körülbelül olyan hatással van az ellenõrzõpont békés életére, mintha Zámbó Jimmy éledt volna fel, hogy részt vegyen a tiszteletére megrendezett emlékkoncerten Csepelen. Személyesen mi kapjuk meg a mai nap elsõ zsíros- és vajaskenyereit és a tea ízesítésérõl is csak négyszer kell elmondani, hogy éppen tökéletes. A zéró tolerancia vasszigorától tartva nem is próbálom pedzegetni a forralt bor ügyét, pedig az illata nagyon csábító. A kísértés elõl menekülve gyors továbbhaladást szorgalmazok, a társaság beletörõdõ támogatásával. Pusztaszentlászlón van templom, faluház, hõsi emlékmû és a felduzzasztott Válicka, amely visszatérõ motívum a Deák tétúrán, mint nagy kedvencem. Megcsodáljuk a tavaly még nem létezõ kétcsillagos kempinget, ahol a recepció stílszerûen egy kéttengelyes lakókocsi. Közelebb megyek, megnézni az árjegyzéket, hogy aztán gyorsan visszatérjek az útvonalra, megilletõdöttségemben a saját nyomomon. Egy életre megtanulom, hogy 1 kW áram 180 Ft, nagy itt a fejlettségi faktor, ha már a kempingben is lekötött teljesítmény után kell fizetni. Alig marad erõm megcsodálni a strand kihalt, de jól bekamerázott komplexumát – nem mondhatom, hogy üres, a kamerák hû operátora fáradhatatlan tekintettel pásztázza a reá bízott ingatlant. Késõbb iránytábla navigál fel a beszántott domb teteje felé, ahonnét kellõen szakmai a rálátás Tófejre.


Kicsit nosztalgiázunk Kerek repkénnyel (vö. enyhe arcoskodás) az augusztusi zalai emlékkörsétáról, az idõjárási és terepi viszonyok csak annyiban különböznek, hogy most jobban süt a Nap, viszont alacsonyabb a hõmérséklet. Ezt a meditációt sikerül annyira elhúzni, hogy egyszeriben mindenféle gazdasági épületek között találjuk magunkat, balra kifejlett mangalica dönt úgy, hogy nem foglalkozik velünk, hanem inkább tovább tölti az idejét egy kis sárba süppedéssel. Megérkezünk Pusztaedericsre. Masszív téglakerítéses ház emelkedik a falu szélén, a kapuját frontális ostrom ellen méretezték. Késõbb egy mélykék, pótos traktor dõl be merészen a fõutca felõl a kanyarban, lefogadom, hogy a gépkezelõ még fékcsikorgást is imitál hozzá. Ízirájder, öcsém. Ennyi látnivaló elég is lesz mára, eliszkolunk a Gáni-hegy felé. Zöldessárga út, lehullott kõris- és tölgyfalevelek hevernek mindenütt. Jó dolog így õsszel kirándulgatni az erdõben. Kék sáv jelzésbe csatlakozunk be, ennek tiszteletére emléktábla avatás, koszorúzás, zászlófelvonás, díszlövés járna, minimum. Ehelyett tanácstalanul pislogunk arra a villanyoszlopra, amelyre ennek a szakasznak a világon elsõ K+ jelzését mázolták értõ kezek. Tanácstalanságunk aktuális indoka, hogy itt kellene lennie a pontõrnek és egész nyilvánvalóan másutt van. Életre kel a technika: Dóri virtuális túranaptárt varázsol képernyõre a megfelelõ telefonszámot kiderítendõ. Fõrendezõi útmutatást kérünk a helyzet harmonikus kezelésére. S imigyen szóla Joeyline: a pontõr úton van, csak egy kis logisztikai probléma támadt, indulhatunk tovább. Alig teszünk meg kétszáznegyvenkilenc métert, találkozunk is az idõközben fuvart is találó pontõrrel, nagy boldogsággal vesszük át az újabb bélyegzéssel gazdagabbá tett itinereket.


Lassan már delet harangoznak, de nem itt, mert a szompácsi kápolnában ez a funkció nem mûködik, más templom meg nincs a környéken. Elõttünk tornyosul ehelyett a pusztaedericsi gáztározó szigorúan szupertitkos komplexuma, névleges kiadható csúcskapacitása 2,6 Mm3/nap, jó lesz majd erre gondolni, amikor egyszer csak Beregdarócon H. János fõmérõleolvasó a nyomásmérõ mutatóját a nullán találja pihengetni. A Társaságot annyira meghatja ez az egyébként meglehetõsen érdektelen létesítmény, hogy inkább az üzemi út felé indulnak el, hiába libeg a szalag vidáman az erõs szélben. Lemondunk az üzemlátogatásról, átsétálunk a kábé öt házból álló Szompácson, amelyhez saját kápolna tartozik, a kápolnához pedig saját turistaút, a K+ tényleg megtesz egy föl-le kitérõt a mûúthoz képest. A rendezést dicséri, hogy feltételes ellenõrzõhely mûködik az út iránytörésénél, kihagyhatatlanná téve a kanyart: „Írd be a lapodra!!!” áll az engedményeket nem ismerõ papírlapon. Beírom az igen szofisztikált karaktersorozatot, elsétálunk a kápolna és a hozzá tartozó apró temetõ elõtt, visszatérve pár lépés erejéig az országútra. Lovaspályán folytatódik az út, gyalogos nyomát nemigen látni, lóét viszont igen, úgy a lábának, mint az emésztésének. Nem is beszélve a szabályos idõközönként elhelyezett farudakról, ezek – mivel leülni alacsonyan vannak, tornagyakorlatokhoz pedig labilisak – valószínûleg lóval történõ átugrás céljából kerültek ide. Szerencsére szalagokkal találkozunk, ha már egyszer jelzés nincs. Újabb emelkedõ, körbelátással: Rádiháza a mögöttünk lévõ dombon túl terül el, Pusztaederics egy másik domb takarásában, Tófej egy harmadikéban, Söjtörrõl meg ne is beszéljünk. Elkanyargunk az erdõszélen, annyira megfeledkezve magunkról, hogy egy feltûnõen derékszögû kanyarban is továbbmenetelünk egyenesen az erdõbe. Kétszáz méter plusz, legalább megnézzük, hogy a fákon túli szántó ugyanolyan, mint a fákon inneni.


Bezerédi-erdõnél az elsõ pont õre és az elõzõ pont szállító sofõre olvasgat a digitális fényképezés rejtelmeirõl. Ipari kémkedünk, megnézve az elõzõ pont ellenõrzõkartonját (elég szakmai ez így?) megállapítjuk, hogy egész nagy létszámban került megjelenésre a teljesítménytúrázó társadalom. Kombájn duruzsolását hallom az erdõn túlról, klassz (és tényleg!) kis zöld gépezet aratja az elszáradt kukoricást. Letér az út a völgy aljába, megérkezik néhány résztáv, egyelõre résztvevõ nélkül a Válicka mentén, hogy aztán az újraegyesített útvonal a fahídon egyszerre keljen át. Erdõsarok, méregház, Söjtör a továbbiakban a sorrend, itt már kiengedjük a fékeket, mert a falu még mindig hosszú és így is a házszámokat nézem menet közben, hogy végre mikor érkezünk már célba. Végre azért megérkezünk: gratuláció, kitûzõ, oklevél a jutalom, mert nagyon szintidõn belül érkezünk meg, ellentétben a tavalyi helyzettel. Pár szelet kenyér után már utazunk is, leírhatatlanul hosszú nevû települések követik egymást, kivéve Pákát, mert az rövid. Jót kirándultunk ma az erdõben, köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, Dórinak és Daninak, valamint köszönöm a rendezést a Joeyline-és-segítõi társaságnak. Valami az egész túrán furcsa volt, de csak késõbb tudatosult bennem, hogy mi: a Vas-völgy bejáratától (~5 km) kezdõdõen egyetlen másik túrázóval sem találkoztunk. Hátborzongató.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2009
nafeTúra éve: 20092009.10.27 17:35:35
megnéz nafe összes beszámolója
Deák 40 2. rész (Kénytelen voltam két részre bontva feltenni, mivel valamiért egyben nem engedi, semmilyen formátumban.)
Jó sokat jöttem az y óta, s egyenlõre a GPS is jó irányt mutat, így inkább mentem elõre. A dzsindzsa elõtt az út jobbra kanyarodik Hahót felé, így biztos lettem benne, az y másik ágát kellett volna választanom. Nem akartam km-eket visszamenni, így irány szerint gyerünk balra, le a völgybe. Ott is folyamatosan balra tartó utakat választok. Az egyiknek egy pincénél vége szakadt. Az ott dolgozó bácsi igencsak meglepõdött megjelenésemen, s szívélyesen útbaigazított a Mackó-forrás felé, köszönet érte. Egy kis borral is megkínált, amit sajnos nem fogadhattam el, mivel még vezettem aznap. A pontos iránymutatásnak köszönhetõen simán visszataláltam a S+ jelzésre. Az utolsó 3-400 méteren ízelítõt kaptam a késõbbi dagonyából. Mondjuk mentem a S+-on vagy 700-800 m-t, mire az elsõ jelzéssel találkoztam. Ennek örömére megettem egy szendvicset.

Hamarosan rátértem a S-ra, s kezdõdött az igazi dagonya. Párszáz m-en még el tudtam kerülni, de aztán...! A Mackó-forráshoz levezetõ szakasz is kegyetlen dagonyás volt, de legalább lejtett! Utána ezt még sikerült tetézni egy jó meredek kaptatóval is. Az EP-n beszélgettem egy kicsit. Mondom a pontõröknek, hogy szerintem jóval több a szint, mint ami a kiírásban szerepel. Otthon kiderült, én néztem el, s a megadott adat korrekt. Itt is kínáltak mindenféle itókával. A pontõr társaság már elég vidám volt, a cudar idõ ellenére is.

Lehet, most sokan felhördülnek, amikor azt írom, sajnos eddigre elállt az esõ. Tapasztalataim szerint azonban, ha továbbra is esik rendesen az esõ, nemcsak szemerkél, akkor a sár csak csúszik, de nem ragad. Továbbmenve jött a jó húzós emelkedõ. Csúszott is a sár, de sokkal inkább ragadt. A tipikus zalai vendégmarasztaló. Majd minden lépésnél le akarta a lábamról szedni a bakancsot, annyira beleragadt. Olyan izmaimban is van izomláz, amelyeknek a létezésérõl eddig nem is tudtam. Ezen az emelkedõn 125 m szintet szedtem össze. Szerintem annyit vett ki belõlem, mintha 4-5-ször tettem volna meg egybe a Hétvezér-forrástól az Óház-tetõig vezetõ szakaszt az Írottkõ 50-en. Jó pár kilométeren keresztül frissen gléderezett, dózerolt utakon mentünk, ami felázva rettenetes. Egyetlen turistajelzést sem látva, a szalagozás szépen átvezetett a zöld sávra. Bárcsak a S+-on is ilyen lett volna! Egyszer csak kiérve az erdõbõl, vége lett a sárnak. Betonút! Régen örültem már így a nemszeretem aszfaltnak mint itt. Nagyon sokat kivett belõlem a sár.

Egy szalagmaradványnál megálltam, hogy képet csináljak róla a telefonommal, mert a fényképezõgépet otthon felejtettem, amikor István ért utol, s egy darabig együtt mentünk. Lelassult hozzám. Õ a 70-es távot teljesítette. Az útjelzésekkel neki is meggyûlt a baja a S négyzet jelzésen, pedig letöltötte a tracket a turistautak.hu-ról. Gyorsan elértük a Pusztaszentlászlói EP-t, ahol zsíros- és vajas kenyérrel, hagymával, paprikával, teával és forralt borral vártak bennünket. Nagyon jólesett a zsíros kenyér és a tea. Közben befutottak Rafterék is. Beszélgettünk egy kicsit a pontõrökkel, akik elmondták, hogy arányában sokkal többen indultak a hosszabb távokon, mint a rövideken. Szóba került Deák Ferenc is mint „A haza bölcse”, amire megjegyeztem, hogy az itt lévõk közül alighanem senki sem tartozik a bölcsek közé. Tényleg csak az elvetemültebbek vágtak neki a túrának, a „bölcsek” otthon maradtak.

Következett az utolsó szakasz. Szinte végig füves utakon ballagtunk. István a víztározónál elment geoládát keresni, én pedig csatlakoztam Rafterékhoz. Rövidesen beértünk a célba, megkaptuk az oklevelet, kitûzõt. Beszélgettünk egy kicsit a fõszervezõvel, majd teljes átöltözés után hazafelé vettem az irányt.

Az egyébként tényleg kellemes vonalvezetésû túrát, nagyon nehézzé tette az idõjárás. Igazán nehéz a S+ - S jelzés keresztezõdésétõl a Z-ön Pusztaszentlászló elõtti betonútig volt. A többi szakasz inkább csak csúszott, de nem ragadt. Persze lehet, hogy a késõbb indulók számára már ez is ragadóssá vált, amikor elállt az esõ. Talán egyik zalai túrámon sem volt még ennyi szép kilátási lehetõség, amit persze most elrontott az idõjárás. A rossz idõ és a nagy dagonya ellenére is érdemes volt eljönni.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 Ft-ért a Vas-hegyi vadászházban, az Újhegyen, a célban tea (és forralt bor), az Újhegyen és a célban zsíros- és vajas kenyér, a Mackó-forrásnál müzliszelet, oklevél, kitûzõ. Az egyetlen problémát az itiner hiánya jelentette. A fénymásolt térkép OK, ott ahol van megfelelõ turistajelzés. Itt nagyon hiányzott, legalábbis nekem. A második elkeverésnél biztosan segített volna, ha leírják, hogy „ott most letérünk a S+ jelzésrõl, majd akárhány száz méter múlva egy pincénél balra fordulunk a szalagozáson vissza a S+ felé”. Lehet, hogy annak idején Noé is ezeken a jelzéseken indult el a bárkájával, csak ide a közelbe, s a végén egészen az Ararát hegyig tévedt el? A krepp-papír szalagozás elõnyös szép idõben, mert nem kell leszedni, hiszen az elsõ nagyobb esõ eltünteti. Most sajnos ez az elsõ esõ, a túra elõtt jött.

Amennyiben nem festik újra a jelzéseket, talán megoldás lehetne, az ajkaiak által használt szigetelõszalagos „szalagozás”, amit én is kipróbáltam több-kevesebb sikerrel a Vértesi kerekezés montis távjánál. Elõnyei: több évig fennmaradhat (a túra szervezõin és a túrázókon kívül más nem tudja mi az s ezért nem babrálják a tréfamesterek sem); a vadakat, s így a vadászokat sem zavarja; egyszer kell megcsinálni, s utána már csak pótolni, ahol eltûnik. Hátránya: elsõ elkészítésekor drága (csak akkor érdemes vele foglalkozni, ha több évre tervez az ember); vékonyabb fákat kell keresni, mert teljesen körbe kell tekerni, másként már a harmattól is leválhat (saját bõrömön tapasztaltam); a túrázók nagy része nem ismeri, így amíg a szemük meg nem szokja mit kell keresni, nehezen tudják követni; a színes szalagok néhány év alatt kifakulnak, ezért legjobb a fehér.
 
 
nafeTúra éve: 20092009.10.27 17:30:47
megnéz nafe összes beszámolója
Deák 40 1. rész
GPS-el mért távolság: 42,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 925 m. (az elsõ elkeverés kb. másfél km-t, míg a második, pár száz métert tett hozzá a távhoz, illetve a második az úgy 50 m szintet is, ezért túrastatisztikához nem alkalmas)

Hajnalban esõre ébredtem. Igen rövid gondolkozás után készülõdni kezdtem. Ismerem magam. Tudom, ha nem megyek el a túrára, egész nap ideges leszek, miért nem mentem, pláne, ha rövid idõn belül elállna az esõ, amire azért nem sok esély mutatkozott. Ráadásul kíváncsi voltam, az új bakancsom, mennyire bírja majd a dagonyát a Granger's vax-al. Hát...! Lehet, hogy ez a vax környezetkímélõ, de a lábamat is megkímélte a szárazon maradástól.

A Söjtörre vezetõ úton, azért egy kicsit nyugodtabbá váltam, hiszen szinte egész végig elégnek bizonyult az ablaktörlõ szakaszos mûködése, tehát nem esik nagyon. Az Írottkõ óta fájt a sarkam egy méretes vízhólyag miatt (szerencsére egyáltalán nem fájt a túrán), így a korábban tervezett 55 helyett, a 40-es távra neveztem. Nem tolongtunk a rajtnál. Ennél jobban, csak a montis túrák szervezõivel tud jobban kiszúrni az esõ, mivel ott egy dagonya a biciklisnek nagyon sokba kerül. Gyorsan átestem a nevezésen, rákérdeztem, merre induljak, s gyerünk. Estére kemencében sütött pizzára voltam hivatalos, ezért igyekeztem tempót menni, ami helyenként nem nagyon ment.

Hamar kitaláltam a faluból. A korábbi túrabeszámolók igen rossz turista jelzésekrõl szóltak. Ennek ellenére jól indult. Hamar elértem a Deák-kutat. Pecsételés után lementem a forráshoz, s felvettem GPS pontnak. A K+ jelzést elérve Verával találkoztam. Megvártam, amíg igazol, s mentünk tovább. õ a térdei miatt, csak a 30-ast vállalta be. Együtt indultunk tovább. Hamarosan a jelzés fölfelé mutatott a dombtetõ felé, s arra mentünk. Az erdõben azonban semmi ösvény sem mutatkozott. Gyerünk vissza. Másik irányt vettünk. Az sem volt jó. Megint vissza. Harmadik irányban az elsõ kanyar után, bõséges szalagozás. Egy nem ártott volna belõle az elágazásba sem. Láttuk, más is keresgéli, merre kell menni.

A dombra fölfelé menet elég jól csúszott az út, de még nem ragadt. Nem sok jelzés volt. Úgy döntöttem, Csingacsguk módszerét alkalmazom, s lesem a sárban, merre visz a legtöbb nyom. Reméltem, a környéket, s a túrát ismerõk vannak elõttem. Hamarosan láttam, hogy nem látom a jelzéseket. Bizony a Zalai-dombság ezen részén a jelzések csak a turista térképeken léteznek. Az, hogy úgy 500-1000 méterenként van egy jel, nem nevezhetõ jelzett útnak. A kritikus helyeken pedig sehol semmi, csak krepp-papír szalagozás. Még jó, hogy legalább az volt. Így kissé izgalmasra sikeredett a túra. Az elsõ komoly lejtõn elbúcsúztam Verától, mivel sietnem kellett, az õ térdei pedig nem szeretik az ilyen meredek csúszós lefeléket. Mondjuk a következõ 3 km-en egy percet vertem csak rá, s a második ellenõrzõ pontnál utol is ért. Ide viszont gyönyörû fenyves mellet vezetett a murvás út. De elfogadtam volna ezt az utat késõbb a Mackó-forrás elõtt és után! Az EP-n a pecséthez finom teát kaptunk.

Következett egy húzósabb emelkedõ a zöldön, majd az eddigihez képest egészen jól jelzett sárgán. Az eddiginél jobban rázendített az esõ, így hosszú ideig kapucniban kellett mennem, ami rendesen akadályozott a látásban. Ráadásként eddigre beázott a bakancsom is. Rövidesen a Börzöncei hegyhez értem. Pecsételést követõen a nemszeretem aszfalton indultam tovább. Most valahogy nem zavart annyira. A faluból kiérve, sehol az ellenõrzõ hely. Idegesített. Én lennék ilyen figyelmetlen, vagy elkevertem. Jelzést a faluban láttam összesen kettõt, azok is alig felismerhetõek. Föltettem a GPS-re az országos közúti térképet. A szerint jó helyen vagyok. Beértem Zalaszentbalázsra. Kicsit megnyugodtam, amikor két oszlopon is felfedeztem a jelzést. Igaz csak egy-két m-rõl lehetett látni, hogy az S+. Végre egy buszmegállóban az elázás veszélye nélkül nézhettem meg a térképet.

A faluban újabb pecsét. Szerencsére nagyon keresem a jelet, hol kell lekanyarodni a 74-esrõl, így nem is tévesztem el. Egy darabig minden rendben, a gyér jelzés ellenére is. A polgárõrök pihenõje után azonban egy y-elágazásban két szalag is van a jobboldali ágban. Pechemre azt követtem. Gyerünk szépen egyenesen, hiszen a térkép szerint még jó darabon egyenesen kell menni. Ennek megfelelõen nem is kerestem jelzést, pedig a fõszervezõ szerint, hamarosan volt egy balra, ami visszavezetett a S+-re, ami az y másik ága. Emellett simán elmentem. Persze, ha az ember ráadásul nem is keresi kifejezetten - hiszen a térkép egyenes utat mutat - nem-igen veszi észre a szétázott krepp-papír foszlányokat. Találtam egy régi keresztet. Nosza, elõ a térképet, ellenõrzendõ a helyemet. Sajnos a térképen nincs rajta. Ballagok tovább. Egyszer csak egy túrázó jön velem szembe, majd még ketten, akiket látásból ismerek, azzal a hírrel, hogy egy dzsindzsásban vége az útnak. Mint késõbb kiderült, õk voltak Rafterék. Õk nem látták a "szalagokat" az y-ban. Visszaindultak.

 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.10.27 13:08:41
megnéz kekdroid összes beszámolója
Deák 40

Vigasztalanul zuhog az esõ, miközben a kis Suzuki halvány fényszórója látható sávot próbál hasítani a kora reggeli sötétségben. Ennek ellenére a mellettem ülõ Kerek "Sárimádó" repkény arcán töretlen a mosoly, próbál valamiféle döntést kicsikarni a hátsó üléseken kuporgó testvéreitõl, hogy az idõjárás függvényében melyik távot is szeretnék választani. Elérjük a festõi Bak községet, ahol szomorú balesetek mementói emlékeztetik a sofõröket az óvatosságra és seregnyi LED világítja ki az út szûk kanyarulatát. Az apró fénypontok tükrözõdnek a szélvédõre felverõdött vízpermeten, majd átkelünk a falun és irány Söjtör. Immár harmadszor érkezünk a túra névadójának szülõfalujába, legalábbis autóval, Repkény navigál el egy optimális parkolóhelyre. Besétálunk a Vöröskõ Étterembe, Joeyline, úgy is, mint fõrendezõ, széles mosollyal fogad, Kerek repkény ellentmondást nem tûrõ hangon jelenti ki, hogy azért is a 40-es távra megyünk. Magamban elfojtok egy halvány mosolyt, nem hagyjuk, hogy az idõjárás megtörje az emelkedõ tendenciát a táv kiválasztásában. Repkény testvérei beletörõdõen vállat vonnak, szinte kollektíve: ha negyven, hát negyven. Megkapjuk a tavaly óta jelentõsen megkarcsúsodott itinert, nincs szöveges leírás, nekem nem is nagyon hiányzik, egy jó térkép bõven elég kell, hogy legyen. Egy dolgot hiányolok, az pedig a szintemelkedések összesítése, de ezt is csak késõbb veszem észre.

Nevezés közben találkozunk Laci069-cel, elhatározzuk, hogy akkor akár együtt is mehetünk és együtt is megyünk. Kisétálunk a házak között, gondosan kitûzött fa iránytáblák mutatják a helyes irányt itt és még sok helyütt. Felkapaszkodunk az elsõ komolyabb dombra, ez a söjtöri szõlõhegy, még mérsékelt sárban. Eszembe jut a nyári hosszú út idáig, megborzongok a nagy hõség emlékére, máris sokkal elviselhetõbbnek tûnik a mostani zord idõ. A szokásos szép kilátás helyett most komor, ködös táj tárul elénk, a távoli párában azért enyhén kivehetõ a környék néhány faluja. Eljutunk a Deák-forrásig, a pontõrök a felzárkóztatási alapból épített kis esõbeállóban várakoznak, a forrás kicsivel arrébb van. Nagyon lelkesek, megkapjuk a bélyegzést és húzunk is vissza az útra. Eloldalgunk még egy kicsit a szõlõhegyen, aztán nagy óvatossággal leereszkedünk a csúszós sáron a Vas-völgy bejáratához. Végignézek a társaságon, mindenkin kialakult már a lábszárközépig érõ védõréteg, nem érdemes rajta bánkódni, mert ennél még sokkal rosszabb is lesz. Mit ad Isten, valóban rosszabb lett.

A Vas-völgy azonban még kényelmes, jól járható úttal fogad, ráadásul az esõ sem esik, még nem, a szél viszont láthatóan alaposan nekifekszik a völgyet határoló dombok tetején magasodó fáknak. Végigballagunk a szép szurdokok és komor erdõk között kanyargó úton, egészen a vadászházig, ahol egy nagy pohár tea vár minket, még mielõtt elõkészíthetném a bögrémet. Felhörpintjük a meleg italt, félig-meddig újnak nevezhetõ szakasz vár ránk, szembe megyünk a Rockenbauerrel, nem is emlékszem, hogy ilyen sok lejtõ lett volna azon a túrán. Ezen a túrán ugyanezen lejtõk viszont jó kis emelkedõket jelentenek, kell mászni rendesen, kicsit irigylem a kitartóan mögöttünk haladó hölgy sporttársat, az õ túrabotjai ugyanis itt vannak. Az enyémek meg Egerben... A sár itt azért egészen elviselhetõ, sõt, fel sem tûnik különösebben, Repkény kitartó munkával próbál nevelni az elviselésére. Ugyanezt teszi testvéreivel is, akik az elemekkel dacolva tartják a lépést.

Valaki odafönt úgy tûnik, eldöntötte, hogy senki nem érezheti jól magát ezen az útvonalon. Nyáron füllesztõ hõséget parancsolt ide, most pedig, látva, hogy beszélgetve, vidáman haladunk, úgy gondolta, egy kis esõvel próbálja lehûteni a kedélyeket. A kapucnit nem dacból nem hajtom fel, inkább azért, mert zavar, ahogy a látóterem beszûkül tõle. Az út meglehetõsen változatos: néha kiszélesedik, néha egy trükkös iránytörés van benne (úttörés a gerincen, hmm?), egy helyütt az útra zuhant faóriást kell kikerülni. Majd szinte váratlanul, ápolt, gondozott szõlõhegyen bukkanunk ki az erdõbõl, ez már Börzönce. A javított minõségû úton már gyorsabban haladhatunk, elérjük a keresztezõdésben magányosan ácsorgó pontõrt. Az úriember nincs épp beszédes kedvében, gyorsan próbálja végigikszelni a rajtszámokat a papírján. Innét lefelé haladunk sokáig, jelzés híján a térképre hagyatkozva követjük az utat. Ez a S+ jel nem túl sûrû felfestésnek örvend, a szalagozást pedig jórészt elmosta az esõ, bár, itt még nincs is szükség rá. Leérünk Börzöncére, megcsodáljuk a haranglábat és a buszmenetrendet, nagyon más nincs is.

Elhagyjuk a falut a sötétedõ égbolt alatt. Az idõjárás változatosságára nem lehet panasz: az eddig szemerkélõ esõ helyett most erõs szélben talpalhatunk Zalaszentbalázs felé, Laci069-cel kissé elõrehúzunk, biztat a kocsma ígérete. Útközben az egyetlen látnivaló egy kékre festett, bukókerettel is megerõsített traktor. Más nincs, csak a szél és a szurkáló esõcseppek. A következõ település már lakottabb benyomást kelt az üdülõtelepként is csak vegetáló Börzönce után. Olyannyira, hogy a Zalaszentbalázs szélén álló házak valóságos palotának számítanak, bármilyen mérce szerint is. Leérünk a lépcsõzetesen kialakított vízelvezetõ árok mellett a fõútra, meglepve tapasztalom, hogy ez azonos a 74-es úttal - ennyire eljöttünk volna nyugatra? Ennyire. A pontnál utolér a Repkény testvériség, a pontõr a buszmegálló mellett parkol egy kocka Ladával, a jármû kényelmes melegét elhagyja a kedvünkért. Elmondása szerint még ezidáig egyetlen hosszútávos sem járt itt elõttünk, viszont az összes 40-es rajtszám megvan, aki elõttünk rajtolt. Laci069 a kocsmahivatal felé veszi az irányt, engem majd' kettétép a szívem, ugyanis sem Kerek repkény, sem a testvérei nem kívánnak semmit, csak továbbmenni. Úgy döntök, hogy elkísérem õket, nehogy eltévedjenek, Laci069 pedig majd utolér, elbúcsúzunk. Megtanulhattam volna, hogy ilyenkor szoktunk olyan helyekre elkavarni, ahol még a madár is csak kiküldetésben jár...

Elhagyjuk Zalaszentbalázs gyér forgalmú fõútját, felkapaszkodunk a templomhoz, majd lesétálunk, egészen ki a faluból. Nagy beszélgetésben vagyunk a sár és az idõjárás összefüggéseit illetõen, amikor is valahol - a jó Ég tudja, hol - elhagyjuk a gyéren jelzett S+-t. Leereszkedünk valami istentelenül sáros lejtõn, majd egy völgyben jövünk rá a hibára, amikor az érzés szerinti helyes irányt felülbírálja az iránytû lomhán forduló észak-jele. Kiérünk egy völgybe, ahol helyes kis szekérút kínálja magát egy alacsony dombon: gyere fel és láss! Látom is: az általunk oly nagyon elérni kívánt szõlõhegy pontosan az eddig követett úttal párhuzamosan halad, csak valamivel - sokkal - odébb. Elbõdülök: Tudom, hol vagyunk! Összesen kettõ darab, tájékozódást segítõ eszközünk van: az iránytû és az itinerként szolgáló fénymásolt térkép, valahogy betájoljuk magunkat. Valóban tudjuk, hol vagyunk, és végre azt is, hogy nem jó helyen vagyunk. Kerek repkény nevet, vissza az egész, az utolsó látott... jelig? Szalagig? Jelzés gyakorlatilag nincs, a szalagokat pedig elhervasztotta az esõ. Minden eltévedésbõl tanulunk, most azt sikerül megtanulni, hogy iránymenetben nem egyszerû visszajutni egy olyan helyre, amirõl nem tudjuk, hogy hol van. Nagy sokára, sok karcolással és a ruhán, táskán megtapadt növényi maradékkal gazdagabban elérjük a vélelmezett S+ jelzés útját. Felkapaszkodunk a vélelmezett szõlõhegyre és láss csodát, megvan a turistaút, hurrá. Csak remélni tudjuk, hogy Laci069 elég sokáig itta a kávéját.

Eloldalgunk a gerincúton, kényelmesen járható, különben is, a cipõm rég beázott. Danival észreveszünk egy házat, az oldalára Tunézia felirat van festve pálmafákkal, tengerparttal, homokkal. Késõbb a hegyi stadionnál iránytáblát is találunk: <-- Tunézia. :) Elértük a "jóléti parkot" (sic!), kis erdõsáv után további szõlõskertek következnek, balra, nyugat felé látjuk a dombot, amelyen észrevettük a tévedésünket. "Ennyit kavartunk volna?" - teszem fel a költõi kérdést, miközben valamikor ekkor vígan, nyílegyenesen elgyalogolunk az amúgy szalagozott letérés mellett. Akkor kezdünk rájönni újabb hibánkra, amikor a hegy gerincén haladó út kezd megszûnni és járhatatlan bozótossá átlényegülni. Eleinte még követjük a szûkülõ csapást, azzal a jelszóval, hogy valaki már járt itt. Valóban, elõttünk friss taposásnyomok torzították el az ágakat, indákat, valaki már valóban járt itt. Csakhogy nem ezen a túrán. Az oda-vissza kitérõ negyed órát vett el, visszaúton csörtetünk, mint a vaddisznók, szúrós szemmel figyelem a szalagokat, amelyek végül megkerülnek, az esõ lemosta õket. Danival számolni kezdünk, hogy a kezdeti elõnyünk beleragadt a sárba és ez a túra bizony szintidõ-kihasználással kerül majdan abszolválásra.

Sokszorozott figyelemmel követjük a sûrûbben felbukkanó szalag-maradékokat. Megfigyelhetõ, hogy ahol hosszabb kreppcsíkok kerültek felkötözésre, ott jobban meg is maradtak. Nagy nehezen elérünk egy zöld sáv jelzést, amelyen kicsit Hahót felé megyünk. Nosztalgiával gondolok vissza a tavalyi nyárra, amikor Kerek repkény, Vándor Csillag és Tinca társaságában koptattuk ugyanitt a lábunkat a csontszáraz talajon, keseregve a hõségen. Kissé megnyugszom, az idõjárás most kellemesebb, az esõ elállt, szél sem fúj. Csak az a sár... Elhagyjuk a zöld sávot, megint szalagok jönnek és megjelenik néhány csoffadt és néhány újabb jelzés is. Nem olyan rossz ez a Zala megye jelzésszakmailag. Csak oda kell figyelni. Nagyon. Végül, általános örömünkre elérjük a sárga sávot, ez már nagyon jó, közel van a Mackó-forrás, a következõ ep. Odáig viszont minden eddiginél nagyobb sártenger vár ránk, terepjáró nyomait vélem felfedezni néhol. Az ügyességi szakasznak is beillõ talajon mindenki a saját tempójában, a saját módszerével próbálja megtartani az egyensúlyát, a követési távolság szigorú betartásával. Leérünk a forráshoz, igen vidám pontõrök fogadnak, teával, pálinkával, müzliszelettel kínálnak. A pálinkát vissza kell utasítanom, :( mivel már aránylag közel van a cél és valakinek vezetnie is kéne. A lelkes pontõrtõl megkérdezem, hogy hol is találom azt a híres Mackó-forrást, mert már n-edszer vagyok itt és még nem láttam. Megmutatja. Kiszáradt, a természet pedig lassan kezdi visszahódítani, de korántsem akkora a susnya körülötte, mint vártam.

Elbúcsúzunk, elindulunk, fölfelé a lépcsõzetesen emelkedõ úton, újra a sárga sávon. Itt mindenki úgy halad, ahogy tud, de leginkább nehezen. Az idõjárás immár kímélni látszik minket, nem esik és nem is fúj, de haladni nehéznek bizonyul az agyagos sárban. Utolér Groba és útitársa, töretlen lendülettel mennek fel a hegyi úton, mi mögöttük, fokozatosan lemaradva igyekszünk belül maradni a szintidõn. Meglátok egy adótornyot, ez már jót jelent, a tornyon túl Pusztaszentlászló szõlõhegye várható, étellel és itallal. Dani kezd kissé morcos lenni a sár miatt, Dóri pedig egykedvûen ballag tovább, én is kezdek magamba fordulni. Egyedül Repkény mosolya töretlen, õ jól bírja a sarat, ami itt nem épp haszontalan tulajdonság.

Megérkezünk az etetõpontra, forralt borral és teával kínálnak, nem mellesleg zsíros kenyérrel és minden egyéb földi jóval. Lakmározunk, közben elbeszélgetünk Grobával, mesél kicsit a hosszútáv bocskai kanyarjáról. Nem irigylem, még sok-sok sár van elõtte. Repkény még barátkozik egy kicsit a helybéli macskaállománnyal, aztán továbbsétálunk, mert a szintidõ, bár kicsit hoztunk a lemaradáson, még ketyeg. Elérjük a Válicka partját, ez a legkedvesebb része számomra a túrának, a felduzzasztott kis tó, az öreg, vízbe érõ lombú fák még az ólomszürke égbolt alatt is hangulatossá teszik a tájat. Átsétálunk a fahídon, el az immár felépült strand elõtt. A Válicka keskeny, fák övezte medre mentén északra fordulunk, újra egy átkötõ szakaszon és megcélozzuk immár Söjtört. Elsietünk az újabb hídig, el a Méregház mellett és végül újra be a faluba. Az autójánál pakolászó Laci069 elképedve bámul, kiderül, hogy sokáig azt hitte, elõtte járunk. :) A Vöröskõ Éttermet 19 perccel a szintidõ letelte elõtt érjük el, Joeyline hitetlenkedve hallgatja a történetet az eltévedésrõl. Leülünk, iszunk egy kávét, Joey beszél a rendezés viszontagságairól. Itt is szeretném megköszönni a túrát az igen lelkes rendezõcsapatnak és gratulálni minden táv résztvevõjének, nem volt egyszerû menet, annyi szent. Szép lassan összeszedjük magunkat és útra kelünk Lenti felé. Az autó távolsági fényszórója bevilágítja a 70-es táv útvonalát a szompácspusztai keresztezõdés és Rádiháza között, de túrázóval most nem találkozunk, az aszfalt pedig nem õriz nyomokat...

-Kékdroid-
 
 
JakabTúra éve: 20092009.10.27 12:11:19
megnéz Jakab összes beszámolója
Csatlakozom Mz/x beszámolójához, mindenben egyetértek.
Én a 30 km-es távról neveztem át 20-ra, társaim, Maci és Tamás, végignyomták a 30-at. Nekem nem volt kedvem szétázva sárt dagasztani tovább. Sajnos a rossz idõ miatt a Zalai táj dimbes-dombos gyönyöre elmaradt, helyette a túlélõtúra maradt mint fíling. A krepp papír valóban leázott, de nekünk még sikerült megtalálnunk ahol kellett. És a srácok emlékeztek tavalyról, ez sokat segített.
Az ellátás, és a pontõrök kedvességét, szívélyességét, én is külön kiemelném, köszönet nekik. A szervezõkkel tényleg rendben volt minden, a krepp papír szalagozás, és bõvebb leírású itiner kivételével minden oké volt.
Nekem szerencsém volt, mert ahol elváltam a srácoktól, együtt tudtam haladni egy másik Székesfehérvári túrázóval, aki elõzõ éjjel a tornateremben aludt. Neki köszönhetõen sikerült egy forró fürdõt vennem a tornaöltözõben, ami nagyon jól esett. A fájós lábú fiatal kis túrázó hölgy aki csatlakozott hozzánk a végén, szintén ott melegedett.
Én is nagyon sajnálom a szervezõket, az idõjárás kiszúrt velük, rontott a túra élvezetébõl. Nekem idén másodszor jutott ki a Zalai sárból, a Göcseji túrám elõtt is esett az esõ bõven.
Ettõl függetlenül nem adom fel, bízom benne, hogy jövõre napsütésben jöhetek vissza.
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.10.26 10:13:21
megnéz mz/x összes beszámolója
Deák 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 40,8 km / 800 m)

Eredetileg az 55-ös távnak akartam nekiindulni, de az éjszakai folyamatos esõ és az, hogy amikor reggel ébredés után kinéztem a szoba ablakán, még zuhogott az esõ, kicsit elvette a kedvem. Söjtör azért számomra elég távoli szeglete az országnak, úgyhogy arra gondoltam, ha már eljöttem ide, s ha már egyszer itt vagyok, akkor azért túra nélkül már csak nem megyek haza, de szerencsére engedtem a megalkuvásra hajló énemnek és lebeszéltem magam az 55-ös távról, egyidejûleg „meggyõztem” magam, hogy jó lesz ezúttal csak az a 40-es is...

Utólag azt mondom: nem jól döntöttem!
Mert jobb lett volna csak a 30-as… :-)

Ez a túra igazából nem az -állítólag szép- zalai dombok vagy az erdõt pompás kavalkáddá változtató õszi színek miatt marad számomra emlékezetes, hanem sokkal inkább a pocsék idõjárás, de leginkább az utakat gyakorlatilag járhatatlanná tévõ agyagos sár miatt. S ebben nincs itt semmiféle túlzás: az utak sok helyütt nem nehezen járhatóak, hanem konkrétan járhatatlanok voltak, az agyagos sár egyrészt úgy ragadt a bakancsra, mint a rétestészta, pár lépés alatt több kilós agyaggombócokat formázva a bakancsra, másrészt úgy csúszott, mint valami nyálka, a legkisebb domboldalba is csak sífutásra emlékeztetõ technikával sikerült feljutnom, mert ahogy léptem, csúsztam is visszafelé!

Úgy hallottam és tapasztaltam, hogy a túrát viszonylag sokan feladták vagy mondom inkább úgy, hogy befejezték, megmondom õszintén, én nem vagyok hajlamos ilyesmire, de abszolút megértem azokat, akik ezt nem csinálták végig, mert ennek a túrázáshoz már semmi köze nem volt! Ez egy gigantikus sárdagonya volt, szinte végig esõben, az esõ csak délutánra állt el, de az egész éjszaka és délelõtt kisebb-nagyobb intenzitással hulló csapadék bõségesen elég volt! Hogy aztán késõbb abbamaradt-e az esõ vagy sem, ez gyakorlatilag már szinte mindegy volt, maximum a közérzetünket javította kicsit…a körülményeket már nem!

Szóval bevallom, nem a legkellemesebb emlékekkel jöttem el Zalából! Jó volt beérni és letudni, persze, de ez igazi kínlódás volt, nem élvezet – szóval ha esik, én ide többet biztosan nem jövök! :-) Túrázni legalábbis...
Ezek az utak esõben szó szerint járhatatlanok - s higgyétek el, nincs ebben a legkisebb túlzás sem! Ez az agyagos sár valami brutális, az sem lehet véletlen, hogy a Mackó-forrásnál tevékenykedõ pontõr kocsija elfüstölt, mire feljutott a forráshoz… Ez ilyen idõben se embernek, se autónak nem való! :-)

Persze a sok negatívum mellett hadd legyek tárgyilagos: õszintén sajnáltam a túra szervezõit, akik valószínûleg sok heti-havi munkájuk gyümölcsét nem tudták igazán learatni, mert az idõjárás kicsit tönkretette az egészet. Mert a szervezéssel alapjában véve nem volt baj, negatívumot csak egyet tudok mondani, mégpedig azt, hogy a meglehetõsen rosszul jelölt zalai turistaútrendszer mellett nélkülözhetetlen szalagozást krepp-papírral oldották meg (gondolom elõzõ nap), a jó kis éjszakai és folyamatos nappali esõ pedig a krepp-papírt szép lassan eláztatta, a legtöbb helyütt szó szerint leázott... Pedig nagyon elkelt volna a segítség, mert a Zalaszentbalázstól induló S+ jelzés kb. 8-9 kilométerén én egész végig vagy 3-4 kopott jelet láttam, az út pedig szépen ágazott el több alkalommal is mindenfelé… Leírást pedig nem kaptunk, csak egy fénymásolt térképet, aminek ezen dilemmák során nem sok hasznát láttam...

Ezúton is köszönet annak a túrázónak, aki a tavalyi teljesítése trackjét feltöltötte a turistautak.hu-ra, ha ez nem lett volna meg, valószínûleg még most is valahol a Tompai-erdõben kanyarognék… Õszintén megmondom, nem tudom, hogy aki még soha nem járt itt és nincs GPS-e, az itt hogy talál el…az esõ által lemosott szalagok híján GPS nélkül én tutira elúsztam volna itt, pedig sztem nem tájékozódom rosszul… Remélem mindenki kitalált valahogy! Erre azért sokkal több figyelmet kéne fordítani, szerintem… Mondjuk vízálló szalagozással!!!!!

Egyébként a szervezést én nagyon rendben lévõnek találtam, a pontõrök nagyon kedvesek és segítõkészek voltak, az ellátás pedig olyan volt, amit csak vidéken kap az ember. Nem kell semmi extrára gondolni, de itt egy pohár teát is úgy adtak az embernek, hogy abban volt szív és igazi vendégszeretet – na többek között ezért szeretek én ilyen „eldugott” helyekre túrázni járni! Itt mások az emberek, és ezt nagyon jó megtapasztalni!

A túra végén volt lehetõség arra is, hogy Söjtörön meglátogassuk Deák Ferenc szülõházát, a túra résztvevõi kedvééért estig nyitva tartották – ez is nagyon klassz dolog volt - köszönet a szervezõknek érte!

Még egy kifejezetten dicsérendõ dolog: az oklevél és a kitûzõ is nagyon szép, mindkettõ nagyon igényes munka! Nem lehetne ezekhez színvonalban passzoló az itiner is????? :-)

Összegzésképpen a tanulság a túrával kapcsolatban csak annyi, hogy Zalába túrázni csak száraz idõben menjetek! :-) S jól jelzett utakat ne keressetek! Nem jellemzõ...Itt egy alapos frissítés nagyon ráférne már a turistautak jeleire!

 
 
 Túra éve: 2008
vaddinoTúra éve: 20082008.10.30 01:13:39
megnéz vaddino összes beszámolója
Deák 70

Hajnal fél egykor érkeztünk Söjtör község impozáns iskolájához,aminek udvarán Wolfkery azonnal felverte a sátrat,Gyuri pedig beköltözött a tornaterembe,ahol meleg volt.Kint nem.Egykor lehajtom a fejem,nagynehezen elalszom,és azonnal fel is kelek hajnal 6:36kor.Fázok mint a vadászkutya,de a lábam gyönyörûen rendben van-szinte nem is érzem az elõzõ napi Írottkõ 70-et.

Kómásan ténfergek,majd betalálom a Vöröskõ vendéglõt,ahol kávéért kiáltok.Megiszom,nevezek,és 07:20-kor stopper indul.
Egyedül nekivágok,táskámban 3 deci víz,két tábla csoki,egy zacsi mazsola és egy félig lemerült fejlámpa alkotja a teljes felszerelést.Kapásból teszek egy kitérõt a temetõhõz majd vissza a kiskockáskövesúthoz,ahol szitkozódva kocogni kezdek,de csak az elsõ dombig.Hamar megérkezek a Forráshoz,ami annyira csak csöpögött,hogy esélytelennek tûnt feltölteni palackomat,mert rámsötétedett volna.Még a vadászházhoz is egyedül érkezek 8:37 kor---jólesik a meleg tea.

Kissebb emelkedõvel folytatódik az út,majd következett a"mûút végpontja",ahol jobbra fel kellett menni a dombra.Nem tettem,mentem balra le az aszfalton.Hamarosan jött azonban szembe Gyuri-rossz az út,fel kell menni a dombra...-innen együtt folytatjuk utunkat a célig.Kiderül,hogy meg kell érkeznünk Rádiházára sötétedésig,különben armageddon lesz,mert Gyuri odaküldte elõre a lámpáját.

A következõ sok-sok kilométeren dombok,erdõfoltok,szántók,dombok,erdõfoltok,szántók
következtek végeláthatatlanul.Néha egy két falu aszfaltja,illetve a furcsa szalagozás miatti keverés szakította félbe az egyhangú menetelést.Aki szereti ezt a tájat,annak biztos jó és szép,és senkit sem akarok megsérteni,de én pöttyet untam.
Rádiházán menetrendszerûen besötétedett.Lámpát csatolni,aztán nyomás az aszfalton a pusztaedericsi elágazásig,majd a szompácsi kápolna következett.Innen hárman mentünk,egy 55rõl felnevezett úrral,hamarosan még Rushboyt is beértük-akire egész nap vadásztunk,és lestük az egyenesekben hátha feltûnik valahol-merülõ lámpával nehezen tájékozódott.Utolsó ponttól,Bezerédi-erdõtõl,már csak bõ három kilométer,nagyon jó idõben voltunk,fél nyolc is alig múlt még.

Legszebb az egészben az a több mint 1 km aszfalt,amit a végén még a nyakunkba varrnak.20:30kor beléptünk a Vöröskõ ajtaján.Stopper állj:13:10.
Joe gratulál,eszek kicsit,majd háromnegyed 10kor az érkezõ Wolfkery elé visszasétáltam még addig a pontig,ahol megérkezünk a faluba,és kíséretet kapott a célbaérkezéshez.
10 teljesítõje volt az idei Deák70-nek,plusz elvileg még két átnevezõ a Bocskás55-rõl.Ebbõl vagy 5en Irottkõ70rõl jöttünk.Vicces kicsit.Összességében azért jó volt,bár a tájékozódás néhol nehezített volt,és az irányok megfogalmazása (félbalra-féljobbra)sem egészen egyértelmû,legalábbis nekem.A frissítések el vannak találva,jó volt a csoki Mackó-forrásnál,és a a forralt bor jól esett Pusztaszentlászlón.
Köszönöm Gyurinak a lehetõseéget ezúton is,a szervezõknek a munkát-jó kis "hétvége" volt ez is.

vaddino
 
 
Tinca tincaTúra éve: 20082008.10.29 21:46:21
megnéz Tinca tinca összes beszámolója
Deák 70


Nem óracsörgésre ébredek a kõszegi tornateremben 1/2 5-kor, már legalább fél órája forgolódok. Más is pakolgat. Rushboyt sem kell felrázni, Ibolya viszont meggondolja magát tegnapi elhatározásából. Lassan morzsolódik le a csapat. Írottkõ engem is megviselt. Izomláz a combokban, vízhólyagmaradvány a lábujjamon, a térdem még gondolkodik bírja-e.

Másfél óra sem kell, hogy Söjtörre érjünk, megmacskásodott lábbal szállunk ki a vendéglõ elõtt. Pár falat az ABC-bõl, végül 6:50-kor elindulunk. Az itineren térképvázlat, távadatok, a szöveges részre egy-két kivételtõl eltekintve nincs szükség.

Az útvonal elég "Rockis", ennek megfelelõen a K+ emelkedõje ébreszt fel végleg, még jól is esik. Így már a vékony polárban sem fázom a hajnali hûvös ellenére. Hosszan ismerõs az út, de a Deák-kút vizét még nem kóstoltam. A Vas-völgyben fekvõ vadászházhoz frissen kövezett úton jutunk, ahol megcsodálhatom a vadász pontõr Scott bringáját és Nikon D80-asát, amíg a teát szervírozza.

A K+ -en visszajutunk az ugyancsak nyárról ismert Z jelzésig, szerencsére a meleg már nem ugyanaz. Kellemes túraidõ van, bár kissé szürke az ég, napot nem látni. Nem haladunk gyorsan, nemcsak az én, de még Rush sebessége is megkopott az elmúlt két napban. Jól kiegészítjük egymást. Az õ combizmai hátul tiltakoznak felfelé menetben, az enyéim elöl és lejtõn :-)

A Börzöncei-hegy elõtt veszünk észre elõször komolyabb hiányt a szalagozásban, a S ugyanis itt elég furmányosan tekereg, de az útvonal még sokáig ismerõs, nem tévedünk el. Áthaladunk a szõlõhegyen, ahol augusztusban a favágók nem tudták kivárni, amíg mindenki áthalad - a fatörzsek mementóként most is ott hevernek az út szélén. A végtelen hosszú Kútfej-rét után az oltárci vadászház e.p-ján beszélgetünk egy-két percet. A S+ nehezen követhetõ jelzéseinél csak az itinerben S4-nek jelölt hiányosabb, konkrétan ebbõl Bocskáig nem látunk egyet sem. A szalagozás viszont hibátlan, sõt az erdõ is legszebb õszi formáját hozza.

A faluban (27 km) végre pihenõ és ennivaló. A zsírosdeszkát hagymával harmadnap már nem kívánom, úgyhogy a mézes-zsíros kenyér ízvilágával ismerkedem. A pontõrök kedvesen bíztatnak a kóstolásra. Az ep-t elhagyva a falu végén végre megtekinthetjük, milyen is a titokzatos zalai S4. Zalaszentbalázsig nem annyira látványos az útvonal és sok az aszfalt. A falu elõtt ér utol Csaba, akivel elõzõ nap Írottkõn együtt mentünk, vele tart egy ideje Bernadett, akirõl kiderül, hogy "falumbéli". Nagyjából velük is haladok tovább, de az én maximális sebességem már jelentõsen redukálódott, így amikor kicsit is megnyomják, nagyokat "gumizunk".
40-ig semmi különös nem történik, dombok jönnek-mennek, erdõfoltok, szántók közt vezet az út. Leereszkedve a Mackó-forráshoz hamarosan találkozunk a reggeli K+ -tel, hogy megmászhassuk a Nagy-Kõ-hegyet. Mégegy domb, és Újhegyen újra jót ehetünk egy kedves kis présházban.

Indulás után még szûk két óra marad sötétedésig, amit megpróbálunk jól kihasználni. Megmásszuk újra az utoljára izzasztó hõségben leküzdött dombot Pusztaederics elõtt, a faluban már a jobbra esõ (olcsó!) kocsmáról nosztalgiázunk. A Rádiházára levezetõ aszfaltút nagyon rosszul esik, a térdem folyamatos fájdalomra vált. Csabáékat éppcsak utolérem a ponton.

Újabb aszfaltút vár ránk a szompácsi kápolnáig, aminek aztán már csak a körvonalait látni. Elkerülhetetlen a lámpázás. Söjtörön mindig sötét van :-) Az utolsó, erdõszéli pontig már van, ahol gondolkódóba esünk az útvonalat illetõen, de közös erõvel megküzdünk a problémákkal. Csaba ugyan egy évvel korábban járt már erre, de sok óra ázás után már nem olyan fogékony az ember:-) Az utolsó kanyart a Felsõ-Válicka hídja elõtt aztán elnézzük. Így erõs tíz percet talpalunk még lelkesen, mire feltûnik, hogy a K+ -nek zöld színe van. Büntetésül visszafelé is megnézzük az elhagyott jelzések színét.

Söjtör nagyon hosszú falu, fõleg sötétben és fáradt talpakkal. A vendéglõben meleg és díjazás. Negyed óra után beér Rush is.

Tízen jártuk idén végig a hosszútávot a jubileumi XV. rendezésen. Kevés, de remélem a nagy hagyományú túra túléli ezt. A Deák 70 jó idõjárási körülmények között kifejezetten könnyû túra, fáradtság nélkül teljesíthetõ. Apró hibákat eltekintve az erõs szalagozás miatt jól is követhetõ. A szükséges ellátást a rendezõk jól kiszámíthatóan biztosították. Tkp. semmi objektív hibát nem róhatok fel, aki ezt a tájat szereti, nem csalódik a túrában.
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.10.27 17:01:59
megnéz kekdroid összes beszámolója
Deák 30

Pár napos kényszerû pihenõ (az Olajos Körút mozgalom vagy Írottkõ tt. dilemmát megoldotta egy komisz vírus: egyik sem) után kissé félve ébredek, kis önvizsgálat, hogy minden rendben van-e. Igen. Nagyszerû, akkor keltjük Repkényt. Pár perc után sikerül ez is. Kávéfõzés, indulás egybõl, megfontolt száguldás Söjtörig. Itt nevezés, Joeyline üdvözöl minket, fizetünk, papírt töltünk, máris a kezünkbe nyomnak egy-egy itinert, pedig még fel sem ébredtem.

Majd felébreszt a párás, hideg reggel, gondolom és valóban. Ahogy elindulunk a Deák-ház felé, úgy kezd kiszállni a szemembõl az álmosság és rögtön az elsõ kanyarnál visszakiabálunk az útra két sporttársat, akik nem vették észre a kék + hirtelen jobbra kanyarodását. :) A túra eleje (is), a hirtelen dombmászással és a szõlõheggyel mindkettõnknek a Rockenbauer emléktúrát juttatja eszünkbe, az idei nyár katlanját. Nem mellesleg örülünk, hogy nem ismétlõdik a tavalyi Deák idõjárása, mert azért szélbõl és esõbõl is megárt a sok. Elsétálunk a Deák-forráshoz, a pontõrök jókedvérõl elég jelentõs borkészlet gondoskodik. Itt elõz meg Lépéshiba és útitársa, már felfelé kapaszkodnak a forrástól, amikor mi még csak lefelé igyekszünk.

Irány a túra legszebb szakasza, a Vas-völgy, fehér köves úton ballagunk az enyhe ködben, sûrû, változatos erdõ kísér minket, a legkülönbözõbb színekben ragyognak a levelek. Repkény néha fényképez párat, nálam most nincs gép. A vadászháznál lelkes pontõr kínál teával, utolér Tibet és VadMalac, utóbbi lemarad hozzánk jónéhányszáz méteren át, megosztjuk az Írottkõvel kapcsolatos élményeket egymással. Aztán Tibet nyomába ered, még a két táv elválása elõtt. Mi is felkaptatunk a dombra - talán kicsit kisebb lendülettel, :) irány Pusztaszentlászló. A sûrû erdõt felváltja a gondozott táj, adótorony büszkélkedik elõttünk, mi kikerüljük, hogy az erdõsáv után szõlõhegyen találjuk magunkat.

Mélyút, szembejön egy traktor, az összképet vidámabbá teszi, hogy a traktoros ölében ülõ kisgyerek minden arrajárónak mosolyogva integet. Innen hamarosan elérjük a soron következõ pontot, ahol a roppant lelkes pontõrök szinte megtömnek zsíroskenyérrel. :) Megiszunk egy-egy pohár teát is, a borkóstoló viszont kimarad, egyrészt a nulla tolerancia miatt, másrészt a bevezetõben említett elõzmények miatt. Viszont jól feltankolva indulunk tovább, átsétálunk a falun, ki a tópartra és át a hosszú fahídon. Ha a Vas-völgy a túra legszebb szakasza, akkor a híd a leghangulatosabb, legalábbis szerintem. Nem sokkal ezután elválik néhány résztáv, fatáblára erõsített papír mutatja a megfelelõ irányokat. A soron következõ domb a nyár óta mit sem változott, a jelenlegi idõjárásban viszont sokkal könnyebben vesszük. Irány Pusztaederics, lassítás nélkül áthaladunk a falu szélén, felkaptatunk az újabb dombra, itt is fantasztikusak az erdõ õszi színei, ha Repkény nem figyelne, belegyalogolnék az egész utat elfoglaló tócsába. :) Szerencsére õ legalább figyel.

Kiérünk a DDK nyomvonalára, aztán el is hagyjuk azt, az elágazásnál ellenõrzõpont, a pontõr morog valamit a jelzésekrõl, hogy kevés lesz. Sebaj, tévedtünk mi már itt el (akkor is miattam... :)), most legalább meglátjuk, hová visz ez az út. Szompácspusztára. Egy darabig a mûúton megyünk, a kis telep házai között, megcsodálom a menetrend nélküli, viszont példásan rendben tartott buszmegállót. Erre szokásjog alapján járnak buszok. Mielõtt nagyon elmeditálnék ezen, feltalpalunk meredeken a Szompácsi kápolnához, ahol a várt ellenõrzõhely helyett egy meglehetõsen mogorva kinézetû csõszt látunk. Utóbb megtudtam, nem csõsz: az itt zajló valamiféle felmérés párezer méternyi kábelét õrzi. Tehát mégiscsak csõsz. (Hoppá, ilyen kábeleket láttunk nyáron is errefelé!)

Az impozáns kilátással bíró kápolnától lemehetünk újra a mûútra, majd egy másik dombra újra fel, a domboldal csak úgy világít a szalagoktól. Szántón, majd erdõ és szántó szélén érjük el a következõ pontot, nem irigylem õket, majd' este 11-ig itt ülnek. Zord. Innen már egész közel a cél, lesétálunk a domboldalon, elhúzunk a Méregház mellett - tavaly itt már nagyon utáltam az arcunkba csapó jégdarát, most viszont süt a Nap és alig fúj valami szellõ. Hiába, puhány vagyok. :) Kerek repkény visszakapcsol egy sebességfokozatot és elkezd sietni, így aztán egész hamar túléljük a hosszú aszfaltjárást.

A célban némi sorállás után megkapjuk a díjazást, a rajtban már átadott emlékkitûzõ mellett elfér a túráért járó is. Még megiszunk egy-egy kávét, aztán útra kelünk.
Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és VadMalacnak - a ponttól az elágazásig -, valamint köszönöm a túrát a rendezõknek, tetszett az útvonal, a pontok elosztása, meg úgy általában az egész.

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2007
kekdroidTúra éve: 20072007.10.24 01:05:16
megnéz kekdroid összes beszámolója
Deák 20

Esik. Nem túl meglepõ tény, annak fényében, hogy egész éjjel esett és az idõjósok szerint ez így is kell, hogy maradjon. Így Kerek repkénnyel és a túrán hirtelen ötlettõl vezérelve induló édesapjával a 20-as távon nevezünk, ez pont elég ilyen idõben. Söjtörre autós logisztikát alkalmazunk (itt is köszönet a fuvarért!), nevezünk Joeyline-nál, átvesszük az itinert (leírás, térkép, táblázat), majd az éppen enyhe szemerkélést megvalósító esõben elindulunk a Deák-ház felé. A túrán párszor elfog az "én már jártam itt valamikor" érzés, Kerek repkény világosít fel, hogy a Rockenbauer Pál emléktúrán éppen szembejöttünk néhány szakaszon. Most viszont õszi színekben játszanak az erdõk, valamint változó intenzitással esik az esõ. Az elsõ emelkedõ a Deák-forrás elõtt még könnyen járható, a lejtõkkel több a probléma, fõleg cipõben, mégis sikerül nem elesni egyikõnknek sem. A Deák-forrásnál az elsõ ponton szép tüzet raktak a pontõrök, gyorsan pecsételnek, kevés esõt kívánunk nekik (a fák tompítják valamelyest) és tovasietünk.

Rövidesen elérjük a Vas-völgy köves útját, amelyen a sárhoz képest nagyon jól lehet haladni, igyekszünk is ezt kihasználni. Sejtelmes erdõ van a völgy két oldalán, néha fenyves keveredik a többi fa közé, kisebb-nagyobb foltokban. Kis házra figyelmeztet útitársam már messzirõl (nem hiába, a rutin :)), az egyetlen szoba kényelmesen befûtve, kedves pontõrök kínálnak meleg teával, elkortyoljuk, majd mielõtt kimelegednénk, elbúcsúzunk és továbbhaladunk. Megteszünk néhány éles kanyart, újra nosztalgiázunk egy kicsit, örülünk, hogy éppen nincs esõ. Pusztaszentlászló elõtt, az Újhegyen pincében vár a frissítõpont, Csicskenye sporttárs kínál zalai borral és teával, valamint zsíroskenyérrel. Itt elidõzünk majdnem fél órát, a fényképezõgép lencséje viszont végig párás, így a képek olyanok, mintha valami szaunában volnánk. Elhagyva a jól befûtött pontot (jó sokáig nyitva kell lenniük), lesétálunk a faluba, majd kifelé tértünkben megcsodálhatjuk a majd egyszer elkészülõ strandot a különös stabilitású villanyoszlopokkal az elõtérben (ez utóbbi érthetetlen számomra...:)).

Hamarost újra ismerõs úton haladunk Söjtör felé tovább, komfortérzetünket kissé rontja a jeges esõdarabokat az arcunkba fújó oldalszél a földeken. A nyáron még igen romos állapotú kis fahídnak már csak a nyomai vannak meg, szerencsére ez példás minõségû felújítást jelent, nem a híd eltûnését. A faluba kissé sárosan, az esõtõl kissé csapzottan érünk vissza, végigsétálunk a fõúton és meg is érkezünk a rajtot/célt jelentõ Vöröskõ vendéglõbe. Átvesszük a díjazást (diplomata jellegû fotózással :)), kapunk meglepetés-csokit, beszélgetünk Joeyline-nal egy darabig, amíg megérkezik Kerek repkény édesapja is, utána indulunk.

Kellemes, szép túra a Deák rövidtávja, kíváncsivá tett a hosszabb táv iránt, most az esõ miatt viszont fenntartom, hogy ennyi pont elég volt :). A rendezõség, a pontõrök kedvesek, a szolgáltatás bõséges, köszönet a túráért. Gratulálok mindenkinek, aki ebben az idõben vállalta bármely távon a részvételt!

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2005
tapirka1014Túra éve: 20052005.12.12 22:28:29
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
Zalaegerszegen töltöttem a hétvégét, így gondoltam elnézek Söjtörre, úgyis kellett egy hosszút futnom. Utoljára ’99-ben volt olyan, hogy pont a Deák hétvégéjét töltöttem Zegen, akkoriban még nem futva túráztam és akkor a 70-esen indultam. Most csak fél nap kimenõt kaptam, így maradt az 55-ös táv.
A rajtban nagy örömömre Joey azonnal megismer, beszélgetünk egy keveset, megkérdezem, hogy futhatok-e a túrán, õ pedig megpróbál rábeszélni a 70-es távra. Szerencsére nem hagyom magam.
Megkapom az igazolófüzetet, amiben egy térképvázlat mellett van egy tömör, de azért részletes útvonalleírás, valamint az útvonal fõbb pontjait részletes távolságadatokkal tartalmazó táblázat.
Laza futással indulok, de még bent a faluban érzem, hogy ez nem az én napom lesz, fásultnak, fáradtnak érzem magam, nem igazán pörögnek a lábaim. Ezen a problémán olyan jól elgondolkozom, hogy az elsõ pontot jelzõ letérést simán elkerülöm, pedig tökéletesen van jelezve. Túlfutok majdnem másfél km-t, felmegyek egy gerincre, majd onnan le, mikor kezd gyanús lenni, hogy sehol a pont. Egy gyerekcsapat igazít el, hogy már rég elhagytam a pontot. Mászás vissza a gerincre, majd le, itt találkozok többekkel is, akiket már korábban elhagytam. A gerincen futunk össze elõször Galadh Erebbel. A pontot (2,56 km) fél óra alatt érem el, igaz mentem érte több mint 5 km-t. Itt azonnal leteszek a 6 órán belüli teljesítésrõl, úgysem megy a futás, és mire visszaérek arra a pontra ahol visszafordultam, látom, hogy 18 percet vesztettem a túlfutással.
Innentõl a Miskei vadászházig jól követhetõ széles erdészeti út vezet, azon a ponton találkozom újra GE-vel és kis csapatával, ahol majd a Mackó forrás után keresztezzük újra ezt az útvonalat. Itt még jól követhetõek a jelzések, ami sok helyen sajnos nem mondható el, viszont ezt a hiányosságot Joey kitûnõen pótolta a rózsaszín-lila-narancssárga szalagozással. A rikító szalagokat mindenhol észre lehet venni, csak az olyan bénák tévedtek el, mint én :-)
A Miskei vadászháznál (7,11 km 57:08) már egy kicsit jobb az idõm, de továbbra sem érzem magam jól, pedig még teával is kínálnak a ponton.
Az elsõ hét km szenvedõs futás után jön egy holtpont, ami a túra végéig tart, így aztán nem is fizikailag megerõltetõ a 6 óra, hanem fejben, igazi agymunka. A lábaim nem visznek, lejtõn sem tudok gyorsabban futni,mint síkon, viszont furcsamód az emelkedõk is mennek ugyanebben a tempóban.
A vadászház után nem sokkal kezdõdik egy olyan szakasz, ami aztán a túra nagy részére jellemzõ, nagyon keveset használt turistautak, még kevesebbet használt erdészeti utak, tele gallyakkal, mély keréknyomokkal (helyenként combközépig ér a teherautók kerekei mellett feltorlódott és megszikkadt sár), nagyon nehezen futható terep. Nem sokkal a Börzöncei hegyi pont elõtt se jel, se szalag, itt a jól megírt itiner ment meg, így beveszem a balos kanyart az elsõ földúton, nemsokára a jel is elõkerül. Itt még sok lábnyom van elõttem, így ha bizonytalan vagyok, jó nyomkeresõ módjára vizslatom a a földet, hogy jártak-e már elõttem erre.
A pont után (13,65 km 1:38h) elválik a 70-es és az 55-ös táv, innen egy aszfaltút vezet Zalaszentbalázsra. Elõször egy meredek lejtõ Börzöncére, majd majdnem ugyanilyen meredek az út felfelé. Még az aszfaltút mellett is látok szalagokat, pedig itt aztán egyértelmû az út.
A zalaszentbalázsi pont (18,38 km 2:04h) után nem sokkal utolérek két túrázót, az egyikük mintha sétálós bácsi volna, másikuk szintén ismerõs, sokszor találkoztunk már, de szörnyû arcmemóriámnak köszönhetõen szégyellhetem magam, nem ismerem meg :-(
Beszélgetünk egy-két percet, abban a szégyenben is részem van, hogy összekevernek –balazs-zsal :-). A falun átfutva egy meredek, de jó minõségû út jön, legnagyobb csodálkozásomra jó tempóban sikerül felfutnom rajta, egyetlen említésre méltó esemény itt az út közepén árválkodó palacsintasütõ. Reménykedve belepillantok, de az elõttem menõk valószínûleg már kiették belõle a palacsintát.
Egy széles jól futható út vezet itt is, így teljesen elgondolkozva elhaladok a zöld jelzés becsatlakozása mellett. Amikor aztán a zöld jobbra elválik, bambán pislogva próbálom értelmezni az itinert, a jelzést, és a szalagozást, de sehogy sem jön össze. Nem is csoda, teljesen máshova képzelem magam, mint ahol vagyok. Végül a szalagoknak hiszek. Szerencsémre.
A Mackó forrásnál (28,52 km 3:09h) vagyok kb. féltávnál (az eltévedést is beleszámolva), nem is olyan rossz az idõm, pedig fejben csúnyán szét vagyok esve, de a lábaim csak mennek mint egy gép, egyenletes tempóban visznek elõre. A ponton kapok egy csokit, lehet, hogy én vagyok itt az elsõ áthaladó, mert a bácsi nem tudja mit is kell csinálnia. Mondom, hogy a rajtszámomat jelölje meg a papírján, adjon egy pecsétet és egy csokit, és már itt sem vagyok. Még utánam kiabál, hogy nem a horgásztanyánál lesz a pont, hanem egy pincében a Szentlászlói-hegyen. Elõször megrémülök, hogy az meg mi és merre van, de látom, hogy az eredeti útvonalra esik, így nagy baj nem lehet.
Meg is találom a pontot, épp mostanra ürült ki a Camelbak-em, megtöltöm, felkapok egy zsíroskenyeret és már futok is tovább. A faluban van egy cseles jobbkanyar, soha nem találtam volna meg, ha Joey nem tesz félméterenként egy szalagot. Pedig a jelzés is ott van jól láthatóan, de a „jobbra a Znégyzet jelzésre váltunk” alatt nem egy 180 fokos visszafordítóra gondoltam, ami az útszéli fémkorlát alá fut be. A tópart nagyon szép, a rajta átvezetõ híd pedig kimondottan tetszik. A tó után nemsokkal átkelek egy patakon, ami nem nagyon látszik, majd egy kellemetlen emelkedõ következik egy szántóföld szélén, de legalább a panoráma szép fentrõl visszanézve. A Gáni hegynél levõ pont a maratoni távnál van (4:49h), elõtte azonban még egy csodálatos sárga-barna-bordó erdõn futok keresztül.
Rádiházára ereszkedve szemben a domboldalban egy tehéncsorda legel, teljesen alpesi hangulatú a környék. A pont még nincs a faluban, pedig már 3 perce nyitva kellene lennie. Megjegyzek egy-két jellemzõ tereppontot, hogy a célban bizonyítsam, hogy jártam itt.
A Szompácsi kápolna az egyetlen emlékem ’99-bõl, itt akkor már nem esett jól, most nincs ilyen gondom, mert már 40 km óta nem esik jól, de innen már alig van hátra.
Innen a Bezerédi erdõig nagyon jó a szalagozás és viszonylag sokan mennek is elõttem, a rövidebb távokon indulókat érem itt már utol. Az erdõbe beérve ösvénynek semmi nyoma, erre valószínûleg csak a túra idején jár ember, szerencsére itt is segítenek a jelek és a szalagozás, de aki sötétben ér ide, annak meggyûlhet a baja ezzel a résszel.
A Válicka hídján átkelve hirtelen teljesen eléhezem, ez várható is volt, hiszen csak egy csokit és egy szelet zsíroskenyeret ettem, valamint kb. 4 liter folyadékot ittam meg. Mivel már csak 2-3 km van hátra, nem látom értelmét, hogy egyek valamit, úgysem használna a célig, így nehézkesen de bekocogok a faluba, pont a cél bejáratánál futok össze harmadszor GE-vel barátaival és üzletfeleivel.
A vége 6:18, ha nem keverek az elején, pont 6 óra lehetett volna, de tudjuk, hogy a sportban nincsen ha.
Egy liter kóla mellett elfogyasztok néhány szelet hagymás-zsíroskenyeret, átveszem a díjazást, kis beszélgetés Joey-val, megtaláljuk a ’99-es teljesítésemet a statisztikájában, majd elballagok az autóig és hazaindulok.
Összegezve nagyon jó kis túra ez, olcsó, mégis bõséges a szolgáltatás, kitûnõ az itiner és a térképvázlat, jó a szalagozás, lelkesek a rendezõk és a segítõk, a táj adott, így õsszel különösen szép. Egyetlen baja van, hogy nagyon messze van Pesttõl, így csak szökõévente jutok el rá.