Deák 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 40,8 km / 800 m)
Eredetileg az 55-ös távnak akartam nekiindulni, de az éjszakai folyamatos esõ és az, hogy amikor reggel ébredés után kinéztem a szoba ablakán, még zuhogott az esõ, kicsit elvette a kedvem. Söjtör azért számomra elég távoli szeglete az országnak, úgyhogy arra gondoltam, ha már eljöttem ide, s ha már egyszer itt vagyok, akkor azért túra nélkül már csak nem megyek haza, de szerencsére engedtem a megalkuvásra hajló énemnek és lebeszéltem magam az 55-ös távról, egyidejûleg „meggyõztem” magam, hogy jó lesz ezúttal csak az a 40-es is...
Utólag azt mondom: nem jól döntöttem!
Mert jobb lett volna csak a 30-as… :-)
Ez a túra igazából nem az -állítólag szép- zalai dombok vagy az erdõt pompás kavalkáddá változtató õszi színek miatt marad számomra emlékezetes, hanem sokkal inkább a pocsék idõjárás, de leginkább az utakat gyakorlatilag járhatatlanná tévõ agyagos sár miatt. S ebben nincs itt semmiféle túlzás: az utak sok helyütt nem nehezen járhatóak, hanem konkrétan járhatatlanok voltak, az agyagos sár egyrészt úgy ragadt a bakancsra, mint a rétestészta, pár lépés alatt több kilós agyaggombócokat formázva a bakancsra, másrészt úgy csúszott, mint valami nyálka, a legkisebb domboldalba is csak sífutásra emlékeztetõ technikával sikerült feljutnom, mert ahogy léptem, csúsztam is visszafelé!
Úgy hallottam és tapasztaltam, hogy a túrát viszonylag sokan feladták vagy mondom inkább úgy, hogy befejezték, megmondom õszintén, én nem vagyok hajlamos ilyesmire, de abszolút megértem azokat, akik ezt nem csinálták végig, mert ennek a túrázáshoz már semmi köze nem volt! Ez egy gigantikus sárdagonya volt, szinte végig esõben, az esõ csak délutánra állt el, de az egész éjszaka és délelõtt kisebb-nagyobb intenzitással hulló csapadék bõségesen elég volt! Hogy aztán késõbb abbamaradt-e az esõ vagy sem, ez gyakorlatilag már szinte mindegy volt, maximum a közérzetünket javította kicsit…a körülményeket már nem!
Szóval bevallom, nem a legkellemesebb emlékekkel jöttem el Zalából! Jó volt beérni és letudni, persze, de ez igazi kínlódás volt, nem élvezet – szóval ha esik, én ide többet biztosan nem jövök! :-) Túrázni legalábbis...
Ezek az utak esõben szó szerint járhatatlanok - s higgyétek el, nincs ebben a legkisebb túlzás sem! Ez az agyagos sár valami brutális, az sem lehet véletlen, hogy a Mackó-forrásnál tevékenykedõ pontõr kocsija elfüstölt, mire feljutott a forráshoz… Ez ilyen idõben se embernek, se autónak nem való! :-)
Persze a sok negatívum mellett hadd legyek tárgyilagos: õszintén sajnáltam a túra szervezõit, akik valószínûleg sok heti-havi munkájuk gyümölcsét nem tudták igazán learatni, mert az idõjárás kicsit tönkretette az egészet. Mert a szervezéssel alapjában véve nem volt baj, negatívumot csak egyet tudok mondani, mégpedig azt, hogy a meglehetõsen rosszul jelölt zalai turistaútrendszer mellett nélkülözhetetlen szalagozást krepp-papírral oldották meg (gondolom elõzõ nap), a jó kis éjszakai és folyamatos nappali esõ pedig a krepp-papírt szép lassan eláztatta, a legtöbb helyütt szó szerint leázott... Pedig nagyon elkelt volna a segítség, mert a Zalaszentbalázstól induló S+ jelzés kb. 8-9 kilométerén én egész végig vagy 3-4 kopott jelet láttam, az út pedig szépen ágazott el több alkalommal is mindenfelé… Leírást pedig nem kaptunk, csak egy fénymásolt térképet, aminek ezen dilemmák során nem sok hasznát láttam...
Ezúton is köszönet annak a túrázónak, aki a tavalyi teljesítése trackjét feltöltötte a turistautak.hu-ra, ha ez nem lett volna meg, valószínûleg még most is valahol a Tompai-erdõben kanyarognék… Õszintén megmondom, nem tudom, hogy aki még soha nem járt itt és nincs GPS-e, az itt hogy talál el…az esõ által lemosott szalagok híján GPS nélkül én tutira elúsztam volna itt, pedig sztem nem tájékozódom rosszul… Remélem mindenki kitalált valahogy! Erre azért sokkal több figyelmet kéne fordítani, szerintem… Mondjuk vízálló szalagozással!!!!!
Egyébként a szervezést én nagyon rendben lévõnek találtam, a pontõrök nagyon kedvesek és segítõkészek voltak, az ellátás pedig olyan volt, amit csak vidéken kap az ember. Nem kell semmi extrára gondolni, de itt egy pohár teát is úgy adtak az embernek, hogy abban volt szív és igazi vendégszeretet – na többek között ezért szeretek én ilyen „eldugott” helyekre túrázni járni! Itt mások az emberek, és ezt nagyon jó megtapasztalni!
A túra végén volt lehetõség arra is, hogy Söjtörön meglátogassuk Deák Ferenc szülõházát, a túra résztvevõi kedvééért estig nyitva tartották – ez is nagyon klassz dolog volt - köszönet a szervezõknek érte!
Még egy kifejezetten dicsérendõ dolog: az oklevél és a kitûzõ is nagyon szép, mindkettõ nagyon igényes munka! Nem lehetne ezekhez színvonalban passzoló az itiner is????? :-)
Összegzésképpen a tanulság a túrával kapcsolatban csak annyi, hogy Zalába túrázni csak száraz idõben menjetek! :-) S jól jelzett utakat ne keressetek! Nem jellemzõ...Itt egy alapos frissítés nagyon ráférne már a turistautak jeleire!
|
