Túrabeszámolók


Deák

Tinca tincaTúra éve: 20082008.10.29 21:46:21
Deák 70


Nem óracsörgésre ébredek a kõszegi tornateremben 1/2 5-kor, már legalább fél órája forgolódok. Más is pakolgat. Rushboyt sem kell felrázni, Ibolya viszont meggondolja magát tegnapi elhatározásából. Lassan morzsolódik le a csapat. Írottkõ engem is megviselt. Izomláz a combokban, vízhólyagmaradvány a lábujjamon, a térdem még gondolkodik bírja-e.

Másfél óra sem kell, hogy Söjtörre érjünk, megmacskásodott lábbal szállunk ki a vendéglõ elõtt. Pár falat az ABC-bõl, végül 6:50-kor elindulunk. Az itineren térképvázlat, távadatok, a szöveges részre egy-két kivételtõl eltekintve nincs szükség.

Az útvonal elég "Rockis", ennek megfelelõen a K+ emelkedõje ébreszt fel végleg, még jól is esik. Így már a vékony polárban sem fázom a hajnali hûvös ellenére. Hosszan ismerõs az út, de a Deák-kút vizét még nem kóstoltam. A Vas-völgyben fekvõ vadászházhoz frissen kövezett úton jutunk, ahol megcsodálhatom a vadász pontõr Scott bringáját és Nikon D80-asát, amíg a teát szervírozza.

A K+ -en visszajutunk az ugyancsak nyárról ismert Z jelzésig, szerencsére a meleg már nem ugyanaz. Kellemes túraidõ van, bár kissé szürke az ég, napot nem látni. Nem haladunk gyorsan, nemcsak az én, de még Rush sebessége is megkopott az elmúlt két napban. Jól kiegészítjük egymást. Az õ combizmai hátul tiltakoznak felfelé menetben, az enyéim elöl és lejtõn :-)

A Börzöncei-hegy elõtt veszünk észre elõször komolyabb hiányt a szalagozásban, a S ugyanis itt elég furmányosan tekereg, de az útvonal még sokáig ismerõs, nem tévedünk el. Áthaladunk a szõlõhegyen, ahol augusztusban a favágók nem tudták kivárni, amíg mindenki áthalad - a fatörzsek mementóként most is ott hevernek az út szélén. A végtelen hosszú Kútfej-rét után az oltárci vadászház e.p-ján beszélgetünk egy-két percet. A S+ nehezen követhetõ jelzéseinél csak az itinerben S4-nek jelölt hiányosabb, konkrétan ebbõl Bocskáig nem látunk egyet sem. A szalagozás viszont hibátlan, sõt az erdõ is legszebb õszi formáját hozza.

A faluban (27 km) végre pihenõ és ennivaló. A zsírosdeszkát hagymával harmadnap már nem kívánom, úgyhogy a mézes-zsíros kenyér ízvilágával ismerkedem. A pontõrök kedvesen bíztatnak a kóstolásra. Az ep-t elhagyva a falu végén végre megtekinthetjük, milyen is a titokzatos zalai S4. Zalaszentbalázsig nem annyira látványos az útvonal és sok az aszfalt. A falu elõtt ér utol Csaba, akivel elõzõ nap Írottkõn együtt mentünk, vele tart egy ideje Bernadett, akirõl kiderül, hogy "falumbéli". Nagyjából velük is haladok tovább, de az én maximális sebességem már jelentõsen redukálódott, így amikor kicsit is megnyomják, nagyokat "gumizunk".
40-ig semmi különös nem történik, dombok jönnek-mennek, erdõfoltok, szántók közt vezet az út. Leereszkedve a Mackó-forráshoz hamarosan találkozunk a reggeli K+ -tel, hogy megmászhassuk a Nagy-Kõ-hegyet. Mégegy domb, és Újhegyen újra jót ehetünk egy kedves kis présházban.

Indulás után még szûk két óra marad sötétedésig, amit megpróbálunk jól kihasználni. Megmásszuk újra az utoljára izzasztó hõségben leküzdött dombot Pusztaederics elõtt, a faluban már a jobbra esõ (olcsó!) kocsmáról nosztalgiázunk. A Rádiházára levezetõ aszfaltút nagyon rosszul esik, a térdem folyamatos fájdalomra vált. Csabáékat éppcsak utolérem a ponton.

Újabb aszfaltút vár ránk a szompácsi kápolnáig, aminek aztán már csak a körvonalait látni. Elkerülhetetlen a lámpázás. Söjtörön mindig sötét van :-) Az utolsó, erdõszéli pontig már van, ahol gondolkódóba esünk az útvonalat illetõen, de közös erõvel megküzdünk a problémákkal. Csaba ugyan egy évvel korábban járt már erre, de sok óra ázás után már nem olyan fogékony az ember:-) Az utolsó kanyart a Felsõ-Válicka hídja elõtt aztán elnézzük. Így erõs tíz percet talpalunk még lelkesen, mire feltûnik, hogy a K+ -nek zöld színe van. Büntetésül visszafelé is megnézzük az elhagyott jelzések színét.

Söjtör nagyon hosszú falu, fõleg sötétben és fáradt talpakkal. A vendéglõben meleg és díjazás. Negyed óra után beér Rush is.

Tízen jártuk idén végig a hosszútávot a jubileumi XV. rendezésen. Kevés, de remélem a nagy hagyományú túra túléli ezt. A Deák 70 jó idõjárási körülmények között kifejezetten könnyû túra, fáradtság nélkül teljesíthetõ. Apró hibákat eltekintve az erõs szalagozás miatt jól is követhetõ. A szükséges ellátást a rendezõk jól kiszámíthatóan biztosították. Tkp. semmi objektív hibát nem róhatok fel, aki ezt a tájat szereti, nem csalódik a túrában.