Túrabeszámolók


túra éve: 2013
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20132013.06.25 19:50:20

Kazinczy 200.


Borsodi születésû vagyok – bár másfelé nõttem fel – mindig úgy érkezem a Zemplénbe is, mintha hazajönnék. Ezúttal is ez volt az elsõ gondolatom, ahogy csütörtök este a vonatablakból lógva megpillantom a Sátoros-hegyeket a messzeségben. A lemenõ nap fényében pompázó Zemplén különösen szép arcát mutatta. A gombos-hegyi kilátó kerekded vonalai mögé vörös hátteret festett a lebukó nap.


Itt vagyok ismét, 4 év után, hogy összemérjem erõimet a Zemplénnel, egy olyan túrán, aminek nehézségeihez foghatót nem találtam kicsiny hazánkban. Az egyetlen hosszú, amibe belevágtam, és nem sikerült. Csorba, de ma már nem fáj – átértékeltem azóta sok mindent.


Magamat és határaimat szeretném jobban megismerni – ezért vagyok most itt.


 


Begördül a vonatom Újhelyre, Álmos vár az állomáson,lejött elém, s együtt indulunk a Május-kút-völgyön a Villához.Nem voltunk túl sokan, és mindenki ismerõs többnyire máshonnan, és/vagy a korábbi Kazinczykról. Rövid beszélgetés után nyugovóra is térek. Nyugtalanul alszom, többször felriadok. Reggel 7 körül ébredek, eléggé kábán. Lassan szedem össze magam, nagyon nem vagyok a helyzet magaslatán. Véglegesítem a depómat, és berakom a Füzérre menõ csomaghegybe.


A Széphalomra vezetõ néhány perces úton Pesza meséli bulgáriai élményeit – örülök neki, mert eltereli a gondolataimat így a rajt elõtt. Kedves, családias megemlékezés zajlik le, Géza és Barta Laci még a tv-nek is nyilatkoznak, majd reggel 9-kor szélnek eresztenek minket.


Magas-hegyig a 6 futó elõttünk, majd a Magyar Kálvária felé menet Ráspoly is beelõz kocogva. Négyen haladunk, Ferivel, Bálinttal és Marcival kellemes gyalogos tempóban. 2 óra alatt érünk vissza a villába, magamhoz veszem a táskámat, és bele is vágunk a lecsóba. Már itt elég meleg volt, de szerencsére erdõben haladtunk egészen kora délutánig. Mikóházára érve aztán jöttek a nyílt szakaszok, elébb Alsó, majd Felsõregmecre. Minden elérhetõ kék angyalra ( ejtsd: közkút) szinte rávetettük magunkat, mosakodtunk, ittunk, töltöttünk. Felsõregmecrõl a helyiek több helyrõl szóló kellemes muzsikával fogadtak, majd alacsony ligetes-bokrosban emelkedtünk a határsáv felé. Itt érzõdött talán legmelegebbnek a nap. Árnyékos, ugyanakkor sûrû, levegõtlen erdõben, határsávhoz nem méltó, kétnyomos szekérúton haladtunk két teljes határkõ-köznyit. Ömlött rólam a víz, a közvetlen közelemben élõ néhány száz kullancslégy legnagyobb örömére. Pusztafalu felé menet pillantottuk meg elõször a füzéri várat, és közelrõl a Milic csoportot, a Tolvaj-heggyel megtámogatva.


Este 7-re már Füzéren voltunk. Felfegyverkeztünk az éjszakára, mosakodtam, különös tekintettel a lábamra. Vacsora után, hármasban tovább kirándultunk a Tilalmas-határ felé.A Senyánszki-rét után csapódott hozzánk Wagner úr, vele kiegészülve készültünk bevenni a Tolvaj-hegyet, ami nem lett kisebb, mióta legutóbb láttam. Nyilvánvalóan lassabb voltam ezeken az extrém felfeléken mint Bálinték, de a kialakult néhány percet mindig elütötték a pontokon, ez nagyon kedves volt tõlük.


Lámpát valahol az Orita -hegy magasságában kellett gyújtanunk. Meglepõ, de helyenként egészen jól járható ösvény vezet a határsávban, nem úgy, mint néhány éve. A Milictõl lényegében lejt az út az Eszkárosi aszfaltig. Mire ideértünk, hárman maradtunk ismét, meglepõ módon Álmost pedig az autóban alva találtuk. Rövid pihenõ után kissé elkényelmesedve nem egészen õszinte mosollyal baktattam felfelé a Szurok-hegyre; Bálinték itt is gyorsabbak voltak, de a ponton újra találkoztunk. Innen hamar lenn voltunk Kékeden, majd nyakig érõ vizes gazban csörtettünk Pányokra. A ponton kicsi zokniigazítás,majd Telkibánya következett. Hosszú egy falu az, ráadásul utunk a leghosszabb tengelye mentén haladt, olyan 'sosincs-vége' formán. Útközben telefon-egyenleg feltöltést követtem el a helyi ATM-ben, bár kiderült hogy megtehettem volna Hollóházán, mert ott is van rá lehetõség. Hollóházáról már közel volt Füzér, a vár hajnali fényben játszott ahogy megpillantottuk a dombtetõrõl. Ahogy beértünk a Látogatóközpontba, Reszelõ és Pap Gabi épp akkor indultak Szaláncra; valahol megnyugtató volt, hogy õk sincsenek remek formában. Talpfájásra panaszkodtunk többen, s én õszintén csalódott voltam, mert jobban megviselt ez az elsõ 105 km, mint vártam.


Egy óra pihenõ következett, amit zuhannyal, lábam rendbeszedésével, és evéssel gyorsan elütöttem. Száraz cserecipõmben indultam a harmadik körre, egészen frissnek éreztem a talpam, hamarost azonban elkezdte törni a sarkam a cipõ, amit elég radikálisan, a saroknál már bomladozó belsõ bélés kitépkedésével és vaskos leukoplasztréteg felhordásával megoldottam. Úgy véltem, inkább törjön kicsit egy száraz cipõ, minthogy vizesben kelljen gyalogolnom.


 


A határig ennek köszönhetõen lényegében Bálinték nyomán haladtam, 100-150 méterrel mögöttük. A ponton találkoztunk megint, onnan együtt haladtunk a szlovák oldalon a nagy rét felé, amit ami pontosan olyan szép volt így kora reggel, mint amilyenre emlékeztem. Szaláncon Kofola-pusztítást rendeztünk, bevettük a várat, majd Bálinték a pisztrángos tavacska túlfolyójában fürödtek meg Szalánc központjában, amit a helyiek enyhe sajnálattal az arcukon végignéztek. Kalsára tûzõ napon vezetett az út, én közben telefonáltam, és híreket kaptam a közeledõ esõrõl. A faluban aztán Bálint jóvoltából elfogyaszthattunk egy másfél literes pepsit, miközben egy helyi bácsi szlovákul érdeklõdött, úticélunkat illetõen, de nem igazán értettük meg egymást, a közös nyelv hiányában. Egy idõ után nekiálltam neki lengyelül határozottan helyeselni, ezzel sokkoltam egy rövidebb idõre.


Izra-tóhoz borzasztó hosszú út visz fel, sokkal rövidebbre emlékeztem, de aztán jó ellátásban volt részünk a tóparton, ami feledtette a korábbi nehézségeket. Majd félórát idõztünk itt, aztán ismét indultunk, mert a Szalánci kör neheze csak ezután jön. A határsávban haladtunk már, a hatodik vízmosásnál, amikor eleredt az esõ. A gödör aljában megjegyeztem, hogy jó lenne letudni még a hetedik megpróbáltatást is, mielõtt a víz nagyon feláztatja az amúgy is problémás, meredeken álló falakat. Mire kimásztunk, eleredt a jég is, egyre nagyobb darabok, cseresznyeméretû gömbök potyogtak. Annyi idõnk volt, hogy beugrottunk a legközelebbi fa alá, ami egy darabig fogta a zuhét. Jól szórakoztunk, Bálint szerint jó lett volna, ha viszünk Kofolát, mert már jegünk is lett hozzá. Majd ránk esett egy rémült pele a fáról, szerintem ez volt a csúcspont...


A jég hamar elállt, az esõ is csendesedett, így haladhattunk tovább; hamarosan a Lipovec tekintélyt parancsoló meredélye állta utunkat. Lassan haladtam felfelé, le is maradtam, majd a természet hívásának sem tudtam ellenállni. Így mire felértem, a pontõr mondta, hogy a srácok már továbbmentek, és bevárnak a következõ ponton. A Köves-hegy görgetegén meglepõen gyorsan a nyomukra bukkantam, miközben Odint játszottam egy darab bottal: ellenségem a csalán volt, azt irtottam hatalmas suhintásokkal. Mester András forráshoz együtt értünk, mogyorókrémes kenyeret ettem, rettentõ jól esett. Örömteli tény, hogy innen nem volt már hátra csupán néhány száz méternyi Északi Zöld, illetve az esõ miatt lehûlt a levegõ, határozottan kellemes volt létezni így, és egy idõre még rovarból is kevesebb lett.


Így szinte kellemesen telt az út Pusztafaluig,ahol ismét eleredt az esõ, ledõltünk hát kicsit, de csak néhány percre. A Vaskapuhoz vezetõ út különösen szép, még így csofadtan is, de én annak rendje és módja szerint lemaradtam. Ráadásul beázott a cipõm az esõben, kényelmetlen volt benne menni, de jó volt belegondolni, hogy Füzér már közel, ahol visszavehetem idõközben megszáradt másik cipõmet.


A Zöldrõl letérve érzékeny búcsút vettünk a határkövektõl, majd szaporáztuk lépteinket, várt az utolsó kis emelkedõ a Várba. Gyönyörû volt a kilátás, még így kissé tompán is tudtam élvezni; a messzeségben a Sátoros-hegyek emelkedtek, alattuk pedig a cél bújik meg. De addig még vár ránk 47 km.


 


A Látogatóközpontban a szokásosnál is többet idõztem. Bálinték lefeküdtek aludni két órát, hogy jobban bírják a második éjszakát. Én nem mertem, mert nem tudtam hogy reagál a szervezetem,féltem, nehezen kelnék csak fel. 


Így 8:40-kor kiadós vacsora, zuhany és pihenés után meglepõen jó erõben csaptam bele az utolsó etapba. Füzérkomlósra 30 perc alatt értem, majd bevetettem magam a híres Bózsvai dimenziókapuba. Le voltak tépkedve a szalagok, közben lámpát is kellett gyújtanom. Vagy 15 szalagot visszakötöttem, miután csokorba gyûrve megtaláltam õket az út közepén...


Õzekkel találkoztam, egy rókával is, mire elértem az aszfaltot. Innen már jobban járható az út, de azért nem egy leányálom. Kisbózsván kutyák vicsorogtak rám, de leüvöltöttem mindet, fûtött az adrenalin. Közelebb álltam a Kazinczy teljesítéséhez, mint eddig bármikor. Másfél óra alatt értem Bózsvára, remekül voltam, de ennem azért kellett egy kicsit. Kiderült, hogy Pap Gabiék elõttem több mint egy órával elmentek, szóval nem sok esélyt adtam, hogy bárkit utolérek, szóval kicsit egykedvûen, de továbbálltam.


Már jó negyed órája toltam magam elõre a völgyben amikor megtorpantam; rengeteg állat neszelt körülöttem, szinte éreztem, ahogy engem figyelnek. Egy kisebb tisztáson aztán elszabadult minden. Láttam egy legelõ szarvasbikát, tõlem pár tíz méterre, odább néhány társát. Megugrottak. 200 méterrel késõbb jobbról disznók haladtak át az úton,hangosan röfögve elégedetlenkedtek, ahogy rájuk vetült mindkét fotonágyúm, egyenként 90 lumennel. Túrták az avart az ösvény mellett, én pedig felvettem egy vaskosabb botot. Voltak vagy tízen-tizenketten 40-50 méterre tõlem: patthelyzet alakult ki. Tapsoltam, néhányan elvonultak jobbra, de társaik maradtak, szépen komótosan haladtak, közben tovább túrták az avart. Ekkor már ideges lettem, hangosan felkurjantottam, elkezdtem gyepálni a legközelebbi fa törzsét a botommal. Erre aztán elügettek, de épp csak odább az útról,és ott röfögtek tovább.


Kicsit bizonytalankodva folytattam utam Kishutára, megkönnyebbültem a közvilágított utcán. Ráfordultam az altató-szakaszra, de egy kilométert tehettem meg, ismét disznókkal találkoztam, jobbra tõlem az árokparton, és a mûút szélén morogtak-röfögtek. Egy nagy koca három fiatal süldõvel állt legközelebb hozzám: ennek már a fele sem tréfa, visszalopakodtam pár száz métert, a buszmegállóig, és ott fény alatt berendezkedtem várakozásra, hátha elkotródnak.


Hamar megjöttek azonban Annáék, és egy autó is Nagyhuta felõl, ami a disznókat elhajtotta: így együtt már nem volt gond a folytatással. Viszont elillant a motiváció, hirtelen elálmosodtam, és berendezkedtem túlélésre a folytatásban. Nagyhuta végén megálltunk enni a ponton, dinnyét majszoltam, majd nekiindultunk a szintén végtelen Repka-völgynek. Örökkévalóságnak tûnõ idõ után elértük a K-sávot. Lementünk a pecsétért a házhoz, majd nekiálltunk a monoton szakasznak Makkoshotykáig. Jó volt a terep, szédelegve is jól lehetett haladni a kétnyomos úton. 1:40 alatt magamat is meglepve leértünk a faluba. Épp pirkadt, tovább nem kellett nagyon a lámpa. Ettünk a ponton, számolgattuk mennyi van még hátra. 17 km,lesz vagy 4 óra...


Egykedvûen indultam tovább a többiekkel, de sorban mindenki kiállt technikai szünetre, így a hegy aljában egyedül maradtam. Ráadásul nekem is forgott a gyomrom, hányingerem volt. De makacsul megindultam felfelé kicsit erõsebb tempóban, mint ami jólesett: így ébren tartottam magam egy darabig. De a Tengerszem sosem jött el. Egy idõ után menet közben kezdtem el szunyókálni, volt hogy nem láttam jelet magam elõtt, így visszamentem 10 métert egy elágazásig, hátha elkanyarodott a jelzett út. Nem tudtam már északnak megyek-e vagy délnek, de végül csak elértem a pontot. Álmos és Zsófi pontõrködtek, és várták a váltást, mert egész éjjel kinn voltak már. Eldobtam a hátizsákom,Álmost szépen megkértem hozza be ha majd jön be a célba,amikor leváltották. Csak 6 deci vizet és a lapomat vittem tovább, elköszöntem, és leromboltam a dombról. Egy kis szörpöt ittam a frissítõponton, majd bevágódtam a világ legértelmetlenebb P-sávjára, a bozótba. Ismét fûtött az adrenalin, így szagattam át magam a bozóton. Kiestem a fehér köves útra, és elindultam felfelé. Tócsákat kerülgetve haladtam, szúnyogok, legyek ezrei keringtek körülöttem. Egyszer csak balra megláttam a Rákóczi-fát, és nem értettem mi történt, mert jobbra vártam a letérést Pusztadélõnél. (Vili, a pontõr felvilágosított, hogy újabban kétfelé ágazik a P-sáv – így már érthetõ volt)


Innen már nagyon húzott a cél. Eléggé össze volt túrva az út, nem ismertem rá mindig – két és fél éve nem jártam errefelé. Közben átléptem a 200. kilométert alvás nélkül, életemben elõször.


Nehezen, de eljött a Bányi-nyereg, innen már jól ismerem az utolsó emelkedõt, az semmit semváltozott. Két lépésenként hessegettem 5-8 legyet a látómezõmbõl, a szúnyogok szerencsére nem martak, rajtam volt fél doboz szúnyogriasztó. Összeszorult a torkom, amikor megláttam az információs táblát, és ráismertem a Nagy-Nyugodó nyeregre.


 


Megnyugodtam, és a már korábban elhatározott módon lesétáltam a kanyargós úton, aminek szintén jól ismerem minden méterét, fõként a Kétszer kettõ-rendezés és bejárások miatt.


Kiértem a sorompónál a köves útra, és rugalmas léptekkel megtettem az utolsó 100-150 métert. A kapunál Rudival találkoztam, gratulált, aztán Bell Sanyi is, épp indult a vonathoz. Pecsétet kaptam, majd elbattyogtam enni, és megleptem Laciékat, akik nem igazán érzékelték addig, hogy beértem. Kiderült, hogy Pap Gabiék 15-20 perccel értek csak be hamarabb, ha futottam volna, vagy nincsenek a disznók, jöhettünk volna együtt a végén.


Hálát éreztem, és egyfajta teljességet: egészen meg voltam hatódva. Ami nem sikerült 2009-ben, az végre, 4 évvel késõbb kikristályosodott. Ráadásul a szervezetem egészen rendben volt, kizárólag a talpam fájt,néhány hólyagom kialakult,de azon kívül semmi görcs, húzódás, dörzsölõdés, de még csak egy szikrányi lesavasodás sem jelentkezett.


Köszönettel tartozom a teljes Wehner családnak, és minden segítõjüknek, barátaiknak és közös barátainknak, amiért lehetõvé tették, és teszik immár 5. alkalommal a Kazinczyt. Ezalatt az öt év alatt egy fogalommá nõtte magát a rendezvény, ami gyönyörû, úttalan útjai számtalan meglepetést tartogatnak, és összességében nagyságrendekkel nehezebb mint bármi jelenleg a magyar teljesítménytúrák palettáján.


Eszteremnek is köszönöm a lelki támaszt telefonon, és az idõjárás-jelentéseket,nagyon sokat jelentett! S végül, de véletlenül sem utolsó sorban szívbõl köszönöm a társaságot mindenkinek akikkel együtt róhattam a kilométereket!


vaddino


 

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20132013.06.05 21:43:05

 Harmadszor is Mátra 115


 


  2010-ben voltam utoljára, aztán két évig nagyon távol voltam a Mátrától így június elején – ami többek között arra is jó volt, hogy biztos legyek az idei indulásban. A cél mindenképpen és kizárólag a 2009-es eredmény javítása volt, a kérdés csupán az, hogy mennyivel. A túrát megelõzõ napokban sokat gondoltam a rám váró kalandokra, különösen a terepviszonyok foglalkoztattak - a 2010-es teljesítés maradandó nyomot hagyott bennem – kicsit talán izgultam is. Ennek ellenére meglehetõsen jókat aludtam a megelõzõ napokban, pihent voltam, nyugodt,és meglepõen magabiztos.



 


Kisnánára péntek este érkeztem, a cukrászdában regisztráltam, a vár vetítõtermében pedig fekhelyet foglaltam.A 2012-es filmet még megnéztük,nyomkövetõt is kaptam, aztán fél 11 körül vízszintesbe kerültem. Még sokáig volt mozgolódás,érkeztek is emberek, aztán kétszer felriadtam,a hét közbeni nyugodt alvásnak nyoma sem volt a fülledt melegben.



 


Lassacskán készülõdtem, meglepõen nyugodtan, izgalomnak nyoma sem volt bennem, ezt furcsálltam. Hét elõtt nem sokkal már az utcán állt majd kétszáz ember, Gyuri jelére vártunk. Hétkor meglódult a tömeg,meglepõen gyorsan. Kirobogunk a faluból, Speró, Gabi, még 2-3 ember van elõttem, én pedig megilletõdve lobogok mögöttük. Nem baj,megyek amíg bírom,utána meg majd lesz valahogy.Valami nagyon virágozhat, mert nem kaptam rendesen levegõt fél órával a rajt után úgy néhány percig . Ciki az allergia,fõleg ha nem tudod mire vagy allergiás...Szorít a mellkasom, kicsit meg is ijedek, néhány percig szinte csak szédelgek, és közben próbálok gyorsan minél messzebb kerülni a nemtudom-milyen-növénytõl, ami ezt okozhatja. Szóval szépen lassan beáll a rend, sorban hagynak el az emberek... Jagusra azért gyorsan érek, zavart is vagyok, palackomat otthagyom az asztalon, vissza kell érte rohanni. Oroszlánvár kerek 1 óra alatt megvan, Tinca hagy el a ponton, Õt sem látom már a célig. Nem sokkal késõbb egy technikai szünet után beér Ráspoly, két Jan-al. Nemzetközi csapatunk gyorsan haladt felfelé a Kékesre. 2:25-el pecsételünk, és tömjük magunkba a mindenféléket, remek az ellátás!:) 6-8 perc elmegy evéssel,aztán usgyi.



 


Kocogunk az enyhe lejtõn lefelé, aztán óvatosan ereszkedünk a meredélyen a fákba kapaszodva. A cseh és a szlovák srác faképnél hagy minket a lejtõn, szerintem meszet ettek, olyan õrült tempóban döngetnek le a görgetegen. Mátra-nyeregig haladok velük, itt elengedem hármasfogatukat,(aszfalton nem futok) és magányosan haladok tovább, Parádsasvár felé. A faluba érve Daniékat még a ponton érem, tömik a fejüket:) Konstatálom,hogy nagyon gyors vagyok (3:24 – 26 km-re nálam annak számít), félek is a következményektõl. Eszter hív, és közli: közvetítésen látja,hogy nagyon gyors vagyok...(volt egy megállapodásunk, miszerint a saját erõs gyalogtempómban megyek végig,nem versenyzek, csak magammal, és nem futok túl sokat: edzõtúra ez most. )



 


Nincs mit tenni, tudom jól, hogy én nem akartam kicsinálni magam, szóval hallgatok az eszemre, és szigorúan gyalog érem el Galyatetõt elõször. Így is megfenyeget a görcs a Nagy-Lipót meredélyén. Odafenn táska le, nyomkövetõ kézbe, leves majd ha visszajöttem, és robogok is Mátraalmásra. Itt azért megint futottam, csábítóak a lejtõk:) Faluban kicsit eszem csak, és megindulok felfelé, de a görcs most teljes mellszélességgel jelen van, a magnéziumom pedig Galyatetõn vigyorog a táskámban, szóval leülök a fûbe kicsit. Hamar jobb lesz,de csak átmeneti javulás ez, sokáig harcolok még vele. Jóval feljebb kapok egy túratárstól egy Magne-B6-ot, ami aztán az összes jelenlévõ vizemmel segít kicsit, és tudok haladni Galyáig megint. 6:04 az idõm, leves nagyon a vége van csak,de egy fél adag még éppen jut. Érzem, hogy nem kell innen futni, érzem, hogy az utóbbi két hónapom mindösszesen 200 km-rõl szólt.



 


Kornél éppen indult lefelé, utána eredtem, és innen gyakorlatilag a célig együtt megyünk. Eleinte kicsit kocogtunk lefelé, de ezt hamar abbahagytuk. Terepmotorosok húztak el mellettünk veszélyes tempóban a Nyírjes-bércen, kívántunk is nekik mindenféle jót. A vadászház utáni patakon nem lehetett száraz lábbal átkelni,így befektettem két nagyobb követ a betonra; így már ment. A Mátraháza elõtti emelkedõ sosem esett még jól, most is öröm volt felérni a parkolóba. 7:42 a menetidõ eddig, azt tippelem, világosban eljutunk Fallóskútra vagy akár Keresztesre, de Hidegkútra szinte biztos hogy nem. Sokat nem tudtam enni, jóllaktam már korábban,de inni azt muszáj. A lajosházai lejtõ gyorsan eltelt, a patak hídjára is köveket kellett hajigálni, hogy szárazon meg lehessen úszni. Úgy látszik, ez ilyen hídépítõs nap lesz.



 


A ponton dinnyét (!) ettem idén elõször,és mentateával tankoltam fel a következõ szakaszra, aminek sietve neki is estünk. A legkegyesebb emelkedõ szerintem egész úton, egyenletes, pihentetõ szakasz. Viszont hosszú. El is telik másfél óra, mire felérünk a faluba, levest eszem, de nem esik túl jól. Innentõl aztán mosdóba(bokorba)-rohangálósdit játszottam egészen a Muzsláig. Utóbb a túlzott magnézium-bevitelre kentem a dolgot. Szorospatakra érve már nem volt olyan egyértelmû meddig jutunk lámpa nélkül,de azért falatozni kellett kicsit. Eszter hívott, jól vagyok, köszönöm, megy a szekér. Kapom a híreket az élmezõnyrõl is, félelmetes tempót diktálnak a srácok. Nekimegyünk Ágasvárnak, jó tempóban, erõsek vagyunk. 50 perc sem kellett,már a háznál vagyunk. Kis szötymörgés, hintõporozás, zokniigazgatás, satöbbi, a nyomkövetõt elfelejtem felvinni a csúcsra...a kézipalackom otthagyom a házban... inkább nem is sorolom. Sietve továbbállunk, már minden lépéssel érezhetõen szürkül. Fallósig azért nem kell lámpát rántani, mindenfélét eszünk a ponton,én lélekben már az éjszakára készülök. Hamar leérünk Keresztesre, hamar ki is találunk a faluból, és elég gyorsan el is vesztjük a jelet. De jó a dózerút, nyomok is vannak rajta, és végül csak elérjük a sárga sávot,majd a Hidegkúti-nyerget.



Itt elkap minden: ég a talpam, fulladok ismét attól a pollentõl, a gyomrom fáj és morog, a szívem meg 140-el kalapál. Kicsit már röstellem, de megfordult a fejemben, hogy a 88-ason megyek be a célba. Eszti mintha meghallotta volna 100 km-el arrébb: felhívott, én pedig elmeséltem Neki. A válasza egyértelmû, nem opcionális a rövidítés, és kedvesen megkér, hogy folytassam.(válasza egyszavas, és a ló utódnemzésre szolgáló szervének trágár elnevezését foglalta felkiáltó mondatba.):D  Tudom én is, de...mindegyis, itt a ház, sokan vannak,kedves ismerõsök, és a leves is remek, nagyon jól esik. Ismét zoknit igazítok, és ránézek rendesen a talpamra, éreztem már régen, hogy átázott nagyon, de eddigre még ahhoz képest is elég hitvány állapotban volt. Este 10 van még csak, és már csak 42 km van hátra.



 


Összeállunk többen, több szem többet lát alapon,és együttes erõvel indulunk el a jelzés nélküli úton, hogy aztán visszajöhessünk, és meg legyen a helyes irány, a vécé mögött, át a kerítésen. Nagy parlagig el kell bújnom a bokorba ismét,de a ponton beérem a többieket. Innen jön az igazi móka, rövid bevezetés után bele a patakmederbe, aztán jobbra a Sóbánya-patak völgyébe. Ez a szakasz egész úton haloványan derengett valahol hátul, elmém egy eldugott zugában, és minden lépéssel kicsit elõrébb verekedte magát. Itt aztán gúnyosan kacagott, ahogy botladoztunk feljebb és feljebb, a hegy pedig egészen fölénk tornyosult. Nagy sokára ráfordultunk a végsõ emelkedõre, amit ismét bokorba szaladással ünnepeltem. Az ösvényre visszatérve alig találtam meg az ott biztonságba helyezett cuccomat...Egészen eddig egyetlen emelkedõ sem fogott meg túlságosan, itt viszont szó szerint vánszorogtam felfelé. Végül aztán megláttam a lámpákat elfordulni a gerincen a csúcs felé: ez erõt adott az utolsó szakaszhoz. A csúcson banán és víz fogadott, és meglepõ hideg. Hamar el is indultunk lefelé, véget nem érõ szakasz lesz ez. Nehezen értük el a Kis-Hársas tisztását, ahol balra letértünk a patakba. A pont innen már közel, jó volt ülni, kedves, udvarias kiszolgálásban volt részünk itt is, nehéz volt újraindulni. Nagyon lassan értünk át Hidegkúttól, kezdett elúszni a 24 órán belüli teljesítés...



 


Elverekedtük magunkat a Havas aljáig, de amit attól a hegytõl kaptunk, az ismét elképesztõ volt. Elvis olyan koncertet adott felfelé ismét, amilyen nem sokat láttam még eddig...Viszont cserébe odafenn volt süti, és már csak 20 kili volt hátra. Ez megtáltosított, innen már nem inogtam meg egy pillanatra sem. Kornél elhagyott, egyedül mentem Fajzatra, ott értem csak utol. A pontról is olyan tempóban indult meg a Kávára, hogy csak úgy lobogtam mögötte a messzeségben. De nem hagytam szökni:) Káván már látszott a kelõ nap, remek érzés volt, új nap virradt, további erõt adott. Tót-hegyesre még éreztük az emelkedõt ,de kerek 23 órával felértünk a csúcsra. Palacsinta nem volt, ezt szomorúan konstatáltam. Viszont elérhetõnek tûnt a 24-el kezdõdõ idõ, szint már alig, reggel is van: szóval onnan aztán már semmivel sem állíthattak volna meg, egyéni legjobb lesz így is-úgy is. Babik-kút rétjén csak átszáguldunk, Világos hegy szikláin még átmászunk egy gyenge boulder problémát a szuperdirekt útért: és megvolt az utolsó hegy is.



 


Csodálatos volt visszanézni, messze távol a Kékes emelte felhõbe büszke fejét, és körülötte az egész Mátra kedvesen mosolygott le ránk, ismét kegyeibe fogadott minket az elmúlt 24 órában. A kapu dél felé nyitva állt,a rövid folytatásra, szinte hívogatóan: elhagyhatjuk a Mátrát, ismét megcselekedtük amiért jöttünk. Már csak be kell sétálni a faluba.



 


 


Egy óra alatt leértünk, a végét megfutottuk, becsületbõl, és a megszokott könnycsepp ismét kicsordult, ahogy bekocogtunk az udvarba. Tapsoltak nekünk a már beérkezett barátok, ismerõsök, kedves rendezõk,mindenki õszintén velünk örült, nagyon megható volt.Sokáig gondolkoztam a kövemen, majd elsétáltam zuhanyozni, utána pedig pukkadásig teltem levessel és sütivel.:) Köszönöm mindenkinek, aki lehetõvé tette az idei Mátra 115-öt, bár ezt szavakba önteni még mindig nehéz. Élményekkel telve, a fizikális fáradtság és a lelki feltöltõdés furcsa kettõs érzésével hagytam el a Mátraalját, és indultam vissza Pestre.



 


 


Tele voltam és vagyok azóta is várakozással: várok a következõ Mátra 115-re.



 


 


vaddino       

 
 
túra éve: 2012
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20122012.12.28 23:43:59


Tortúra 65-2012


Két év kihagyás után idén decemberben újra a Bükkbe indultam. Szerettem volna régi álmom teljesíteni,és sötétedés elõtt célba érni a 65 kilométeren az év egyik legrövidebb nappalán. Kétes idõjárás és a hét közbeni olvadás ellenére optimista maradtam, és fagyra készültem. Péntek este régi jó ismerõsökkel beszélgetve kellemesen telt a vonatút Miskolcig. A rajtba megérkezvén meglepõ tömeget találtam a tornateremben, 5-6 éve még jóval több hely jutott mindenkinek. Ez a népszerûség átka:) Ennek ellenére nem okozott gondot egy csendes sarokba befészkelni magam, ipari mennyiségû paprikás csirke és mogyorós habcsók elfogyasztása után csatlakoztam a kocsmában a többiekhez. Beszélgetés,és két sör után nyugovóra tértem.


 


Frissen ébredtem,elég jól sikerült aludni, ami meglepett. Kényelmesen felöltöztem,kávéztam,csomagfeladtam, és beálltam a többi szenvedélybeteg közé a sorba, hogy keresztezzem a Bükköt.


Odakünn meglepõ meleg fogadott,még az aszfalt vége elõtt le kellett vennem a polárt,és eldugni a táskába. A magassággal egyenesen arányosan nõtt a hó mennyisége,egyenlõre viszont elég jeges volt a terep. Nem volt könnyû futni, de próbálkozni lehet. Meglepõen hamar elértem Bükkszentet,amit egy hatalmas eséssel ünnepeltem az aszfalton. Ott jóval hidegebb volt,mint Tapolcán. Köszöngettem a helyi néniknek és bácsiknak udvariasan,egyikõjük meg is kérdezte hova futunk? Mondtam Egerbe. Láthatóan kivertem a biztosítékot,így sietve továbbálltam. EP-n tea,pecsét majd vissza a hûvösbe.


Hamar elhagytam a falut, a sárga sávon meglepõen kevesen mentek elõttünk,furcsálltam is,egy helyen a jelzett fa mellett nem volt egy nyom sem az úton...Hollóstetõn rácsodálkoztam a felhõkkel viaskodó kelõ Napra,majd kocogtam tovább hol az úton,hol a le-letérõ jelzésen.Az emelkedõt nehezen ettem meg a fennsíkra,de megérte,a jeges havat hirtelen felváltó porhó,a tûzõ naptól csillogó táj hamar feledtette a nehézséget. No, a porhó sem volt olyan por,fagyos volt nagyon,nehéz volt egyenes lépéseket találni,rúgni nem lehetett,ahhoz túl kemény volt, sajnos. A jávorkúti elágazó után a zöldet is kevesen használták még ki elõttem, pedig átvágja az út kanyarjait.


Bár a síházba jó idõvel és erõben értem, nem bíztam el magam,a java, a neheze még hátravan. A tea ismét remek volt,a 'ki a hidegbe'-rész ismét kevésbé. Nagymezõn jobbra,majd le az útról. Zöld kereszt,anyám hív,felveszem,lerakom,és már nincs zöld kereszt. No sebaj,megyünk az úton,csak elvisz Bánkútra. Hát nem. Bolyongtam össze-vissza,térkép nélkül sajnos,(my bad) majd találtam egy piros sífutó utat,azon folytattam tovább,és nagy nehezen meglett a kék is. Sikerült rövidebbre vágni a Nagyrét-Csalános-Faktor-rét-Keskeny-rét patkót,bár nem állt szándékomban.


Tar-kõn napoztam, fényképeztem,szép volt a kilátás. Sokat sejtetett a felhõtakaró dél felé - hideg lesz a folytatás. Hamar leromboltam a Hereg - rétig,havas ösvények,jeges utak,avar váltogatták egymást jókedvûen. Tamás-kútján -5/-6 fok,meleg tea,kaját nem kívánok semmit, csak az emelkedõt,hogy megmelegedjek. Tinca ér utol,borzalmas tempót diktál.


A zöldig meg is melegszem ismét,majd jön a legrosszabb szakasz,a vége nincs út, a Völgyfõ-házig,és tovább. Lassulok,érzem hogy nincs minden rendben,leszívott a hideg. Eszem kicsit,fél zacskó zabos keksz,és fél liter izó,majd 2-300 méteres belefutásokkal kényszerítem magam hogy mihamarabb szívódjon is az üzemanyag. Kövesdi kilátóig össze is áll a kép,bár csak a belsõ,mert a tájból semmit sem látok. Vár-kút innen már hamar jön, megkapom a pecsétem, és 2 perc alatt le is hajtom a teám. Kacérkodtam már Tamás kútján is a 10 órán belüli idõvel,itt már elérhetõnek látszik,75 percem van addig,távban meg majd egy tízes.Szóval visszagyorsítok a pirosra,és megyek neki az Egednek. Messze van,messzebb mint emlékeztem,nem tudom futni sem ezt a szakaszt,Több mint fél óra elmegy mire elérem az elágazót. De megvan,innen még egy szûk hatos ha jól emlékszem,csak az út ne legyen jeges. Nagyon szigorúan engedem lefelé,még világos van, és köd sincs, szóval könnyû követni a jelzést. A szerpentinbe majd beleszédülök,de szerencsére nem jeges,még az a pici emelkedõ,aztán le a mûútra. Azon be a városba,át a vasúton,kis kacskaringó a minaret felé,aztán be a suliba,és itt a vége. Átveszem a díjazást,megköszönöm a rendezést,zuhanyzok,teázom,majd futok a vonatomhoz.


Az idõm elég felejtõs,s bár végre sikerült sötétedés elõtt célba érnem,mégsem örülök. Ûr támadt,amit valami új cél fog betölteni,ami talán már ott is van,csak még én nem tudok róla.


 


vaddino

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20122012.11.05 12:09:09

 Piros  85


 

Tavaly külföldi tartózkodásom miatt ki kellett hagynom, viszont már akkor biztos voltam benne hogy idén újra itt leszek. Tavaly elõtt sikerült egy szép idõt összetalicskáznom, célom az volt hogy azt tartsam,illetve lehetõségeim szerint javítsam.

A rajtban kapott poharat nem tudtam érvényesíteni sajnos,füle híján felkötni nem sikerült,az övtáskába pedig nem fért már be. Néhény csoki,1 banán,10 deka gumicikor, és fél liter izo voltak az utitársaim. Nagyon belekezdhettem,mert a Róka-hegy tetején már félre kellett húzódnom, szédelegtem ugyanis, bele a bokrosba. Szerencsére hamar elmúlt,nem volt komoly a gond. Kevélyre felfelé húzattam magam egy futóval,és 50 perccel a rajt után már pecsételtem is. Zuhanórepülésbe kezdtem,több régen látott ismerõst elõztem ki,rövidesen pedig Csobánkáról kocogtam kifelé az aszfalton. Csikóváralján gyorsan frissítettem,majd irány a Lom-hegyi nyereg. Felfelé a dózeren benéztem a kanyar átvágást, hosszítottam kicsit. Salabasina-kútból néhány korty víz,aztán már fenn is vagyok a nyeregben,2:02-vel. Lefelé frissítek kicsit,egy banán, csoki, izó a táskából. Tempót visszább veszem kissé,nem szerettem volna nyitás elõttérni sem a Szentfa kápolnához,sem Dömösre. Ráérõsen kocorásztam tehát a gyönyörû patakvölgyben lefelé,elébb napsütésben,majd ködben.

Dömösre 3:20-al érek le, kicsi sajt, vajas kenyér, nutellás keksz, és Vinattinak hála a tea. Remek kombináció,10 perc szöszmötölés után neki az emelkedõnek. Dobogókõre tempós gyaloglást ütemeztem magamnak,amolyan energiatakarékos módon. Körtvélyesnél érnek utol az elsõ futók,és hagynak el,de ez kábé ilyen gyorsan is történt.

Jász-hegyi elágazó elõtt kezdett igazán szép lenni a Dunakanyar,illetve a folyó felett tespedõ köd. Verõfényes napsütésben érek fel a pontra. Idõm 4:45, ami 25 perc fór a korábbi legjobbhoz képest. Nyilvánvalóan elrohantam, csak az a kérdés,mennyire elég ami bennmaradt még.Kicsi izóval öblítem le a banánt,és a kellemes lejtõn szaladva érek Fagyoskatonához,majd a meredekebbjén zuhanok be Szentkeresztre.Rudi és Anna hátába kerülök,de hamar ki is állok,almás zserbóért a cukrászdába. A szántói feltételes pontnál érem õket utol megint,s kocogok is tova, próbálom minél hamarabb kibekkelni a következõ nemszeretem részt a Csévi-nyeregig. Iluska-forrás után ér utol Rásboj,vele tartok a pontig,s kicsit továbbis. Idõm biztató, ebbõl bármi lehet még.Bármi lett.

Fehér hegy alá érve kezdenek nem tetszeni az emelkedõk,szóval tessék-lássék kocogok csak. A hegy meg is fog rendesen,de után darálom Kopárra lefelé. Nagyon kellemes az a szakasz,kanyargós, hullámvasutazó ösvény, kellemes fenyvesben,majd tarka erdõben.

Fél tányért levest engedélyezek magamnak a ponton, majd 10 perc állás után, kicsivel belül a 7 órán továbbindulok.Itt kezdek elõször sakkozni az idõmmel,meglehet még a 12 óra is,de ahhoz innen hetessel kell talicskázni.

Kakukk-hegy oldalában majdnem visszafordult a leves- tudtam án hogy nem kell több mint fél tányér-. Szentivánra egy 50B-s futó sráccal érek be,de õ el is megy az aszfalton,nekem ahhoz épp nincs kedvem. Hosszú az a falu, ezt mindig érzem onnan a dombról nézve.Telefonálok,benézem a pirost,és elmegyek a keresztig,aztán vissza a sportpálya büfés oldalára.(figyelemelterelés?)

Hosszú-árok felé eseménytelen a homokdagasztás,egy-két futó hagy csak el. Én határozatlanul kocogok,miközben a Szénás egyre határozottabban növekszik a látómezõm jobb oldalában. Nem érzem hogy fáradnék,nem jön a nagyhalál.A ponton sózom a cukrosat,vizet iszom rá,csokit tolok be,és neki az emelkedõnek. Tempós gyaloglás, nagyon szigorúan semmi futás,de még ígyis kifacsar a Hosszú-árok,mire felérek az Emlékfalhoz. Yoyo itt van,jólesik egykét jó szó, meg a Ca+Mg utánpótlás is. Gyorsan át a csúcson,és egy ugrás  Nagykovácsi.A lefele épp nem tetszik a combomnak,fõleg nem aszfalton,de innen  már mindegy. A plébánián teát töltök,és gyalog tolom fel a Vöröspocsolyás-hátra,még akkor is,ha itt már minden perc késlekedés a sötétségnek dolgozik.Telefonok jönnek mennek,Eszterem jön elém a célba,én meg futok Juliannamajorhoz. Feltételes pont,feltétlen lámpagyújtás.

Innen már nem kell megállni,nem szabad megállni. Fekete-fejet gyorsan pipálom,robogok le az aszfaltra,zaj,autók,de furcsa minden. Kereken 10 órával érek a Körútra,a ködben Csabáék pecsételnek. Futás tovább, le a lejtõn. Szépjuhászné elõtt még belapátolok a kazánba 10deka gumicukrot,nettó 3perc alatt. Az útnál fakultatívcsokis pont,meg bkvbusz,meg indokolatlan ”fújpestmármegint” gondolatok, pedig nem is,hisz ez Buda.

Jánoshegyre repülök felfelé. A sûrû ködben nehéz bármit is látni az útból, de nem tud becsapni, ismerem minden méterét annak a szakasznak.A ponton aszalt ananásszal és hasonlóan dehidratált sorsa jutott mangóval frissítek,és szerelvényt igazítok. 10:30 az idõm,másfél órám van a 12 órából,meg 10 kilim a Pirosból. Motörhead Overkillje be a fülbe,és csak úgy hasítok a lépcsõkön ( két korty víz a kútnál) majd a lejtõn lefelé. Bõ 20 perc, és Makkoson vagyok.Itt vizet töltök,de ma már nem tudnám megmondani itt már mire készültem újabb fél liter vízzel.

Felfelé indul a dombon az út,ami lefelé visz Budaörsre. A szikla,a csillebérci aszfalt,aztán vége már az emelkedõknek,enyhén,aztán határozottabban lejteni kezd az út. Futok, s már fáj ez a lejtõ, aztán az is eszembe jut,hogy holnap mennyire fog ez nekem fájni. No, erre szúrni kezd mindkét térdem,félreállok, térdkörzés, guggolás, de ahogy jött,úgy ment. Hamarosan már aszfalton ereszkedem tovább,át a hídon,aztán a jelzõlámpára fókuszálok,ami messze van,de csak elérem,kanyarban fotós,villan a vaku,lehet már rajta sem vagyok. Helyi fiatalok furcsán néznek rám,de ez már pont nem érdekel,csak balra a cél. Tapsot kapok,ami megható,Eszter itt vár már rám,ami engem sokkal jobban érdekel,még az adminisztrációt sem erõltetem. Stopper azért állj, 11:49, hatalmas egyéni csúcs.

Pillanatok alatt merevednek le a lábaim, sután téblábolok csak a többiek között,virslizek,teázom, Danival váltok pár szót,aztán elhagyjuk a célt.

Köszönet a rendezõknek a munkájukért,bíztató szavaikért,és a Pilisnek,illetve a Budai-hegységnek a helyszín biztosításáért. Gratulálok mindenkinek!

ui.: (a másnapot  pedig a kétlábon járás újraevolúcionálásával töltöttem:D)

vaddino  
 
 
túra éve: 2010
5 Beskydských Vrcholu - 5BV - Öt Hegycsúcs a BeszkidekbenTúra éve: 20102013.02.11 12:35:09

5BV - azaz 5 Beskydskych Vrcholu – 2010 októbere,Celadná,Csehország


 


Elöljáróban annyit errõl a túráról,hogy extrém tájékozódási csapatverseny-talán így jellemezhetõ a legjobban.Az útvonal ismeretlen,a táv és a szint ismeretlen,szolgáltatás nincs.Van viszont 300 csapat,Neked,kedves kiránduló pedig egy csapattársad,akivel tûzön-vízen át együtt kell maradnod.GPS használata kizárást eredményez,csak a térképedre,és a józan eszedre hallgathatsz.A rajt pillanataiban 300 ember tódul a pódium elé,minden csapat egyik tagja,hogy megszerezze a csapata számával ellátott igazolólapot,amik a pódium elejére vannak szép sorban kirakosgatva.A kivetítõn megy a visszaszámláló,már csak 30 másodperc…És még azt sem tudod,hova kell menned a 30 másodperc elteltével.Zene szól,a tömeg feszülten figyel. Amikor a számlálón 00:00 jelenik meg,mindenki meglódul a saját csapatának lapjáért - kvázi meg kell verekedned az igazolólapodért; amit ha megszereztél,elég felpillantanod a kivetítõre,ahol már láthatatod is az elsõ csúcs nevét.


Voltunk már tavaly ezen a túrán,és nem sikerült teljesíteni.Az elõírt öt csúcsból csak négyet kerestünk fel.Én személyes kudarcnak éltem meg a sikertelenségünket,mentségünkre legyen mondva,hogy a helyiek sem jeleskedtek : 311 csapatból 19 ért be a maximumot teljesítve.Szilágyi Anita volt a csapattársam a Hungária Expressz nevû csapatban.A név ötletes,tetszik,és csak remélni tudtam,hogy tudunk majd a nevünkhöz méltó teljesítményt felmutatni.


Szóval idén Anita verekedett meg a lapért - tavaly ezt én vállaltam fel -, és a kivetítõn a következõ név jelent meg:


-Lysa Hora – 1323 m


Már itt elõnyben voltunk tavalyhoz képest,mert ezt a hegyet keresnünk sem kellett a térképen,mert egyrészt tudtuk hol van( és ez nagy szó ezen a túrán) másrészt felhasználhattuk a tavalyi tapasztalatot,miszerint az elsõ hegyre egy hosszú tömött sor kígyózik fel,felesleges fárasztanunk magunkat a tájékozódással.Biztos van elöl egy helyi,aki tudja a legrövidebb kertek alatti utat a völgyben,és azon indul el a mezõny.Csak követtük a lámpák füzérét.Tudtuk hova megyünk,és ez nekem hihetetlen élmény volt tavaly után.Egy bõ órás aszfaltszaggatás után már kifelé haladtunk a szomszéd faluból, Ostravicébõl, felfelé a hegyre.Nem mondanám,hogy nehezen ment..Pedig ez a hegység legmagasabb pontja.Olafot,a Prágai Százas fõrendezõjét hagytuk le az egyre meredekebb emelkedõn.Ezután egy cseh sráccal beszélgettem,mesélte,hogy volt már a Kékesen,és az érdekelte,hogyan szereztünk térképet a környékrõl.Meglepõdött,hogy itthon lehet kapni ( igaz,háromszor annyiba kerül,mint náluk )


A csúcs alatt elváltunk,be kellett várnia a csapattársát,engem meg Anita várt már a csúcson.A lapunkra 00:39 került.A menedékház/TV-torony kerítésén a következõ név állt:


-Gruník u Horní Lomnou ( 741 m )


Szerencsére a név behatárolta a hegyet : Gruník,Horní Lomna fölött.Viszonylag hamar megleltük,nem vitt rá út,térkép szerint sem jelzett,sem jelzetlen.Mindegy,menjük.Egy kocogó csapat nyomában hagytuk magunk mögött a hegyet,sokáig lejtett,aztán hamarosan újra ismerõs helyen játunk Sulovnál elértük a szlovák határt.Van itt egy hotel,ami tavaly még csak épült,mostmár talán mûködött is.A lépcsõjén telepedtünk le pár perce falatozni.Nem nagyon lehetett öt percnél sokkal többet ülni,mert fázni kezdtünk cefetül. Innen megint ismerõs volt az út tavalyról,a szlovák-cseh határsávban. Kezdtek jönni szembe a gyorsabb lábúak ,- tehát az már biztos,a következõ csúcs a hátunk mögött,a hegység nyugati oldalán lesz. A Maly Polom nevû hegynél lefordultunk a határsávról,és megkezdtük ténfergésünket a csúcshoz.Lett volna egy gerinc,amin térkép szerint nem vitt út,de szépen lefelé ereszedve elérhettük volna a pontot,de valamiért mégsem arra mentünk. Délnyugatról érkeztünk a hegyhez,és az óramutató járásával egyezõ irányban egészen addig kerültük,amíg végül északról csaptunk le rá.Marha meredeken kapaszkodunk,kézzel a növényzetbe akaszkodva,és végül 4:55 kor elérjük a csúcsot.Több tûz is égett,és meglepõen sok ember lézengett. 58. áthaladók lettünk,de még vagy 10 csapat a csúcson fetrengett.Itt sem lehetett sokat ülni,hideg volt.A pontõrõk mutatták a papírt:


 


-Smrk sedlo ( 1126 m )


De miért pont a nyereg?No mindegy,nyomás.Vissza már a gerincen másztunk,mert innen a csúcsról már kézenfekvõ volt az irány.Ráadásul út is vitt rajta?.Így már jóval gyorsabban haladtunk,gyorsan magunk mögött hagytuk a hegyet,és már a határon talpaltunk megint. Jó pár kilométert mentünk visszafelé ugyanarra,amerrõl a Lysa Horáról jöttünk.Majd nemsokára aszfaltot érztünk a lábunk alatt,és elértük egy víztározót.Tavaly ennek a partján jártunk,amikor nekiállt esni az esõ.Idén szerencsére ez a rész elmaradt.A gátnál leültünk kajálni,addigra már vagy reggel 8 óra lett.Zoknit is cseréltem,és nekiugrottunk a meredélynek.Anita itt kicsit lemaradt,így a nyeregig egyedül talpaltam.Amíg nem ért fel,nem regisztrálták az áthaladásunkat,így hasznossá tettem magam,és elmélyültem a térképben,a következõ csúcsot keresve:


 


Vysoka ( 1024 m )-


Anita öt perc alatt utol is ért,igy már együtt nem találtuk a hegyet…Kezdtek balsejtelmek gyötörni. Bekövetkezett,amitõl féltünk: leküldtek a térképünkrõl…A pontõr srác rendes volt,megmutatta a saját térképén,hogy merre van a hegy.


Memorizáltuk,telefonnal lefényképeztem -bár minek,úgyse lett használható minõségû - ,és indultunk.10:45 volt. Át a Smrk 1276 méteres csúcsán…ez volt a magyarázata annak,hogy mért csak a nyeregben volt a pont: utána úgyis át kellett menni a csúcsonEreszkedés közben elkapott valami jeges darahullás,szép aprószemû,sûrû,de nem tartott sokáig.Végül is jól haladtunk,bár azon a részen,amirõl nem volt térképünk,bizonytalankodtunk,de végül toronyiránt,a jelzés majd két kilométeres kanyarját levágva megalkottuk a Výsoka északi falának direktútját.=)


Itt már gyanakodtunk,hogy kevés még a megtett kilométer,viszont négy hegy már megvan.Az ötödiket valami übernagy szívásnak képzeltük,annál nagyobb volt a meglepetés,amikor a ponton a papírt elolvastuk:


 


Radhost ( 1029 m)


Ez közelebb volt,mint azok, amelyektõl tartottunk,és ráadásul hazafelé is. Két út lett volna,ez egyik visszamegy a térképünkre,és onnan közelíti meg az ötödik csúcsot,egy hosszan emelkedõ gerincúton.A másik nem ment vissza a térképünkre,hanem még vagy 7 kilit csámborgott a gerincen nyugatra,aztán lezuhan a mûútra,ahonnan már a mi térképünkön is rajta van a folytatás.Mi az utóbbit választottuk,de szerintem megérte.Kevés nyom volt az úton,tehát valamiért kevesen választották ezt az alternatívát.Viszont egészen alpesi jellegû tájon haladtunk.800-950 méter magasságban,erdõsávok mögül rétek bújtak elõ,minden másodikon egy tanya,és szép kilátás mind északra,mind délre.Egyszóval kellemes volt.


A faluban,bõ két órányira a 4. ponttól leültünk kicsit szusszanni,enni.Az utolsó emelkedõ jött,6 km,640 szinttel,fel a gerincre,ahonnan még 2,5 km a pont lankás gerincúton.Tartottunk tõle,és jött a sötétség is.


Fél hatkor indultunk neki az emelkedõnek,jó tempóban az egyre emelkedõ aszfaltúton.Ez hamar véget ért,és kezdõdött a kapaszkodás,lámpát oltottunk,majd megérkeztünk egy menedékházhoz,ahonnan még 2 km maradt az emelkedésbõl,és még volt hátra vagy 250 méter szintben.A gerincen nagy volt a köd,alig láttunk,és egy autópályaszélességû (tényleg) köves útra fordultunk.Több szembejövõ csapattal találkoztunk,akik a célba tartottak.Csak találgattuk,vajon vesztettünk-e az útválasztásunkkal,vagy nem.19:25 kor,30.-ként elértük a csúcs alatti menedékházat,az elsõ meleg helyet 22 óra 30 perc talpalás után.És még helyezést sem vesztettünk. Itt a pontõrlányok vélhetõen saját készletükbõl teával kínáltak,ami elképesztõen jól esett.Egy deci sem volt,cukor se nagyon volt benne,viszont meleg volt.És akkor csak ez számított.


Ezen a ponton megszólított egy srác,magyarul.Egészen meglepõdtünk.Magyar volt,csak jó sok éve kiköltözött Prágába.Õk elébb elindultak lefelé,de hamar utolértük õket,és együtt ereszkedtünk vissza a civilizációba.A faluban hosszan tekeregtünk,egyszer meg is álltunk egy buszmegállóban,inni egy pár kortyot,meg felkaptam a kabátomat – nehogy úgy érezzem,100 kilométeren keresztül feleslegesen cipeltem – marha hideg lett a völgyben estére.Volt egy cseh páros,utolértük,el is hagytuk õket.Még próbáltak utolérni,de egyikük már eléggé kivolt,-így elmaradtak mögöttünk.


A célba érve mosolyogva köszöntöttek,gratuláltak.Elégedett voltam,de valahogy mégsem éreztem azt,hogy megdolgoztunk volna vele eléggé.Bõven nem volt olyan nehéz,mint tavaly,és bõven nem annyira,mint vártuk.Anita felvetette,hogy belefért volna a végén egy jó kis zuhé,az megtizedelte volna a mezõnyt kicsit.


Az elsõ csapat 15:06 alatt tudta le a távot,nagyon szép idõt mentek.


A mi távunk 113 kilométer körül lett a végén,és 24 óra 34 percet töltöttünk terepen.27.helyen végeztünk.


Olafék is megcsinálták,igaz,õk a második éjszakájukat is kinn töltötték,és én akkor keltem,amikor õk beértek.


Másnap az eredményhirdetés után hazaindultunk,és két átszállással,és egy közbeiktatott Brnoi városnézéssel értünk Budapestre este 11 óra elõtt valamivel.


vaddino

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20102010.12.12 18:13:07

 Piros 85-2010


 


Késõn értem Rómaifürdõre,nettó három percem maradt nevezni.Csomagfeladás,Földi Rolival váltottam pár szót,majd 8:10-kor neki is ugrottam a 88 kilométernek.Nagyon hideg volt,majd megfagytam,így futósra vettem a figurát.Többen utánam is kiabáltak,hajrá!


 Az ürömi mûútig mindent futottam,kivéve a rókahegyi erdei emelkedõt,az azért erõs volt kicsit.Két srác fényképezett a mûútnál,hunrun.hu feliratû autóból.Mondtam is nekik,hogy nem vagyok én futó…Gézáékat értem utol nem sokkal az Ezüst-Kevély csúcsa alatt,együtt mentünk fel a sziklás kilátópontig,majd elszaladtam tõlük.A pontot értek utol az elsõ futók,ketten.nem volt rossz mérlegem eddig,1:02, 8,14 kili.


Onnan romboltam lefelé,Csobánka széléig zuhanórepülésben.Itt is fényképeztek,mondták,harmadik vagyok…Itt már nem akartam megrengetni õket azzal,hogy én nem vagyok futó…Utolértem Zolit,vele is diskuráltunk néhány percet,majd Pap Gabi csapódott be a hátunkba,én pedig csatlakoztam hozzá pár perc erejéig.A tempója iránti lelkesedésem a  Csikóvár alatti feltételes pontig tartott,itt megálltam frissíteni.Innen hamar megvolt Tölgyikrek,közben Kockával is dumáltam keveset.A pont elõtt Rushboyt vettem észre a visszapillantóban,de nem hagytam hogy megelõzzönJ2:17-el értem Tölgyikrekhez,egész meg voltam lepõdve hogy megy ez nekem.Bükkipusztánál váltottam vele pár szót,majd elengedtem,nem akartam nagyon elrohanni.A Szõke-forrás völgyéig eseménytelen volt utam,majd megpillantottam Lajost,a Pomáz-körül-belül túra fõrendezõjét.Vele tartottam egész Dömösig,rendezõi problémákat feszegettünk.Dömösön 3:46-al pecsételtem,itt már sok futó volt,Ebola meg elemében,verte a kolompot keményen a futóknak.Ettem,majd megindultam az emelkedõnek.Éreztem hogy erõs a tempóm,legalábbis magamhoz képest mindenképp.


Hamar eljött Szakó-nyereg,Lupusszal kerülgettük egymást felfelé.Dobogókõn fáztam cudarul,5:11-es idõvel majszoltam a csúcsbanánt.Aggódtam,el akartam dobni 7es átlagom,nem láttam értelmét,Nemzeti Bajnokságban semmiképp.Lefelé kicsit bejelzett a csípõm,nem tetszett neki a tempóLSzentkereszten bevertem egy francia krémest a cukrászdában,és lefolytottam fél liter gyömbérrel.Egymás után múltak a kilométerek,de nem ment lefelé az átlagom,sehogyse.Mindig jött valaki,akit vagy utol akartam érni,vagy futottam vele egy keveset. Csévi nyeregnél 6:32-vel már komolyan aggódni kezdtem,hogy meglesz ennek még a böjtje.Kopáron 7:43-as idõvel kajáltam,és végre megleltem azt,amit kerestem.Gyors gyalogost,aki nem akar futni velemJBrigiékkel tartottam a továbbiakban.Jól haladtunk,reménykedtem,hogy meglesz Nagykovácsi világosban.Hosszú-árok szokás szerint hosszú volt,majd repültünk Nagykovácsiba a meredélyen le. 9:54 alatt értem a plébániára,66 kili,úgy rémlik,életem legjobb 66 kilométere.Kajáltunk,kávéztam,majd lámpát rántottunk,és nekiugrottunk a maradéknak.Azt hittük négy km-re van Sistergõ a Juliannamajori mûútnál,de egy óra alatt értünk oda.Ott kiderült,hogy 6 km volt.Habzsidõzsi,a hasam már dugig volt,de egy kis házisütinek mindig akad hely.Fekete-fej,Hárs-hegy,minden olyan hamar jött,nem akartam,hogy vége legyen,szeretem a Pirosat.János-hegyen az aszalt kiwi nagyon nagy ötletnek bizonyult,pusztítottam belõle rendesen.Innen meg nem tudom mi történt,de fél óra alatt leértünk Makkosra.A célban nem is emlékeztem rá,hogy ott futottunk volna bármennyit.Pecsét,majd Budaörsre le felfelé indultunkJBriginek voltak gondjai a cipõjével,néha kicsit lemaradt,de azért nyomtuk mind a hárman, mint süket a csengõt.Bele kellett olvasni az itinerbe Budaörsön(elõször a túrán) hogy hol a cél,de végül 14.01-el csaptam be a célba.Brigiék is 15 órát mentek elsõre,nagyon szép idõ.Ötödikteljesítõs jelvény,3 óra döglés a célban,majd Roli-mobillal bevonultam a városba,amiért köszönet neki!


Köszönöm a rendezést,színvonalas rendezvény részese lehettem ismét,jól éreztem magam.


Nagyon laza volt,negyed háromra ágyba kerültem,visszaállítottam az órám,és 01:20kor elaludtam.:)


(Reggel pedig alig tudtam lábraállni,a lépcsõzéssel,de még a leüléssel is nagy gondok vannak.Rég volt ilyen izomlázam,majd megõrülök tõle,hogy a járókeretes nénik gyorsabbak nálam a zebrán…)


 


vaddino

 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20102010.12.12 18:10:29

Börzsöny Vulkán-2010


Annak a kellemetlen ténynek a tudatában keltem fel reggel 06:56-kor,hogy elaludtam,de cudarul.20 percen belül már a buszon ültem,és robogtam a 08:07-es zónázóhoz. Kismarosról még volt busz Szokolyára,de onnan jött a bemelegítõ talpalás,amit igen gyorsan,mintegy 123 méter alatt meguntam,és stoppolásra adtam a fejem.Meg is állt egy autó,ki is vitt Királyrétre,09:30-kor már el is rajtoltam.Lámpát minek,legyen valami motiváció:D


Ahogy kiléptem az útra,majdnem dobtam is egy hátast a jégen.Elkezdtem a kapaszkodást,beértem egy csapat futót,velük kerülgettük egymást egy ideig.


A Kárpát hídhoz 25 perc kellett,ez egészen kellemesen hatott az egómra,a következõ siratófalat pedig fújtatva,de végigfutva abszolváltam.Szép volt a havas Börzsöny,jólesett kocogni.Hamar megérkeztem a házhoz,még órán belül-bár ez annyira nem volt jó jel,kipörgetem hamar magam,az meg nem jó.


Csóviig beindult a hóágyúrendszer,vízszintesen esett a manna,és vágta az arcom a szél.Hamar eljött a tetõ,ahonnnan ismét jött a zuhanás:D


A Dosnya-nyeregben a pontõr kérdezte,messze van-e még Kétbükkfa-nyereg:DA szakállán jégcsapok lógtak.1:44 alatt értem ide.Innen jöhetett a Miklós-tetõ oldala,az új zöldön-jobban futható ez a széles dózerút,mint a régi ösvény.Tibettel találkoztam,és vele ereszkedtünk le a völgybe.A patakon való átkelést még száraz lábbal megúsztam,de utána,ahogy nekiindultam az emelkedõnek,hatalmasat zakóztam a vizes-avaros-saras trutyiban,ronggyá ázott a kesztyûm,így zsebrevágtam,és anélkül folytattam szitkozódva az emelkedést.Két kõ talált el,az egyik a térdemet,a másik a tenyerem…


A gerincen cudar hideg volt,kilátás semmi,csak a végeláthatatlan hullámvasút.Abbahagytam a futást is,és nagyon lassan értem fel a Salgóvárra,3:59-es idõvel pecsételtem.Fáztam,a kezemmel már fogni sem tudtam,bárhová dugtam,fázott kitartóan.Magyar-hegy nehezen jött el,utána viszont jól lejtett az út,kb 15 perc alatt leértem a völgybe.Szöszmötölés a ponton,majd erõs gyaloglás a völgyben.Adtam magamnak egy és egynegyed órát a NHH-ig,amit nem sikerült tartani,ugyanis nem fûlött a fogam a futáshoz.Viszont szép volt a völgyben a hóesésben sétálgatni.Nagyon lemerevedett a lábam,mert vékony volt a nadrág,és a szél kikezdett a gerincen.Nem ment a futás,no.6:12-es idõvel nagysokára elértem a menedékházat,és egy technikai szünettel késõbb már indultam az utólsó szakaszra.Nagyon szigorúan kellett pakolni,ha le akartam érni a teljes sötétség elõtt.Brigit értem utol a Taxi-réten,el is indult utánam,de elmaradt a Grófi út elején.A nyiladékba érve már semmi sem érdekelt,csak hogy esés nélkül leérjek.Nem sok mindent láttam már,csak azért imádkoztam,hogy ne essek pofára.Sorra értem utol az embereket,Bubut is,és nagysokára megláttam a sorompót.Ezen felbuzdulva megléptem egy hó alatt bújkáló gleccsert,amin akkorát estem,hogy volt idõm a levegõben azon gondolkodni,mennyire fog ez nekem fájni:D.Fájt.Mint amikor kirántják a lábadat.Már csak a Benny Hill zenéje hiányzott a háttérbõl,és teljes lett volna az összkép.


De feltápászkodtam,és elértem a célt,6:54 lett a vége.Nem egyéni legjobb,de közel áll hozzá.Elégedetten rogytam le egy székre.Gézáék már benn voltak,és megtudtam,hogy 1 ponttal kaptunk ki a Nemzeti Bajnokságban tõlük.Háát,ezt hívják mázlinak,részünkrõl meg pechnek.De legalább megszorongattuk õket:D


Köszönöm a rendezést,negyedszer is jóléreztem magam,nem csalódtam sem a rendezésben,sem a Börzsönyben.Jövõre újra itt leszek!


vaddino

 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20102010.01.06 13:42:06
Összesítenék a 2009-es évrõl,amely messze a legtartalmasabb "pályafutásom" alatt:

Túráim száma: 88
Teljesített össztáv: 4617 km
Teljesített szintemelkedés: 136230 méter
Átlagtáv:52,5 km
Átlagszint:1548 m
Meredekség:29,5m/km
Feladott:2 -Mátrai Csillagok
-Kazinczy 200
Szintidõn túl:1 (Cserhát 500-as csúcsai)
Külföldi túrák:6
Duplázás:14
Kihagyott hétvégék száma:2
Magyarország ennyi megyéjében túráztam:16
Három túrán (Sárga 70,Hadak Útja 88,Monotin Minimaraton)szerepeltem seprûi munkakörben.

Ezenközben teljesítettem a Tavaszi Hadjárat,Tojás Sárgája,és a Barangolás a Dunazugban mozgalmakat,a Csata Kupa 160 km-es távját,és a Budapest Kupát.

2009 "leg"-jei,eszembejutási sorrendben:

-Leghosszabb:Kazinczy 200(még így,feladva is)
-Legrövidebb:Monoton Minimaraton
-Legszintesebb:Mátra 115
-Leglaposabb:Mályvád(és egyben a legmeglepõbb is,már ami a táj szépségét illeti)
-Legnagyobb átlagsebesség:9,42 km/h (Mályvád 33)
-Legszebb jelvény:Bartina,Forrástúra a Visegrádi-hegységben
-Leghavasabb-LeFaGySz-Mátra(köszi Jaat!)
-Ahol a legtöbbet aludtam menet közben:Sóút extra(kiesett több mint 1 egybefüggõ(!)kilométer)
-Leghidegebb:Wass Albert 44(-14 fok reggel)
-Legnagyobb össznépi berúgás a túra elõtt:Bakonyi Mikulás
-Legmelegebb:Mezõföld
-Legjobb ellátás:Mátra 115
-Legnagyobb esõben menés:Mátrai Csillagok
-Legdurvább logisztika-Mehrtage Maraton+BEAC MAXI-több,mint 700 km a két túra között(az Illetékeseknek nagyon nagy köszönet érte)
-Legmazsoláváázottabb láb:Mecsek 100
-Leghosszabb egyenesek-Sóút Extra(pokoltanyai bekötõ-7 km,a nyíl röpte mentén)
-Legjobb buli-Internationale Dreitage Wanderung-Mödling
-Leginkább nem volt kedvem felkelni aznap reggel-Tatabánya 30(Írottkõ 70 után)
-Leginkább úgy néztem ki,mint aki becsinált-Lemaradás éjszakai 25(Gerecse 50 8-as átlaggal történõ abszolválása után,totál beállt combokkal)
-Legtöbb kilométer egy hét alatt-320 km
-Leghosszabb teljesítménytúramentes idõszak-12 nap
-Legnagyobb túraélmény:Mátra 115
-Legtöbb szájtátás:Mehrtage Maraton(rengeteget botladoztunk,mert 2700-as hegyek között az ember nehezen figyel a lába elé)
-Legérdekesebb,és egyben a legmeglepõbb találkozás:a mogyorós pelével(a Don Bosco után folytatásként Tatáig sétálgattunk,és Baj fölött a Stációk egyikén pihent mozdulatlanul,halálra váltan lámpáink fényétõl)

Legdurvább „hétvégék”:
-Margita 40+Börzsöny Éjszakai+Barlangtól Barlangig
-Tápióbicskei Csata 50+Éjszakai Hadjárat 65+Isaszegi 45
-Sárga 70+Leskowszky 2x50
-Mecsek 100+Mátrai Csillagok 15
-Forrástúra a Visegrádi-hegységben 70+Mehrtage Maraton(5x42km)+BEAC MAXI
-Hõsök Túrája+Tanösvények Útja 25
-Usti nad Labem-ben a Louèení s Turistickým Rokem nappali 50-ese után a Százas táv teljesítése
-Nahát 95+Tompa Mihály 35-itt Rushboy-jal a végére már nem tudtuk eldönteni,hogy mi vagyunk Tompábbak,vagy a Mihály=)
-Ex Visegrado 40+10+Monoton Maraton+Félmaraton+Minimaraton.

További érdekességek:

-2009 minden órájára(!) 526 méter jut,15.54 méter szintemelkedéssel.
-Terepen töltött idõ:40 nap,12 óra,31 perc.(ezen idõ alatt a Piros Hetes hozzávetõlegesen 1882 alkalommal teszi meg a Bosnyák tér-Kelenföldi pályaudvar távolságot...)
-A nevezési díjak összegébõl befizethetném 14 havi kollégiumi díjamat.=)


A továbbiakban hatalmas köszönet illeti(a teljesség igénye nélkül)Szente Györgyit,Kulcsár Józsit,Marosi Attilát,Ferenczi Lacit,Földi Rolit,és a Fiat Ducato-t,Sali Gábort,és a Névtelen Jótev-õt/ket,illetve két további,nevük elhallgatását kérõ személyt.Nélkülük mindez nem sikerülhetett volna.Köszönöm ezúton is Nekik!
És természetesen a rendezõknek is,amiért esõben,hóban-fagyban napsütésben rendületlenül rendeztek.=)Nélkülük pláne nem sikerülhetett volna...=)

Találkozunk 2010-ben is!

vaddino
 
 
túra éve: 2009
5 Beskydských Vrcholu - 5BV - Öt Hegycsúcs a BeszkidekbenTúra éve: 20092013.02.11 12:25:25

5BV-5 Beskydských Vrhcolu


 


Az egész ezzel a videóval kezdõdött:


http://www.youtube.com/watch?v=09EmWA8F0Yo&feature=player_embedded


 


A rendezvénnyel kapcsolatos elsõ információk a még a Vasas Maratonon jutottak a fülembe,Szilágyi Anita jóvoltából.Akkor õ annyit mondott,hogy a táv 120 és 150 km között van,a szint 4000 m,5 csúcsot kell felkeresni szabadon választot útvonalon.Két éjszaka egy nap,két fõs csapat,és hogy elküldi a túra honlapjának a linkjét.


Hétfõn néztem meg a videót,és azonnal bekattant valami.Mivel a honlap(http://5bv.cz/) 100%-ban cseh nyelvû,ezért okozott némi nehézséget a szabályzat megértése,de ki lett bogarászva.Kiderült többek között,hogy GPS-t csak adatrögzítésre lehet használni,ellenkezõ esetben kizárnak.Maradt a térkép.


 


Péntek reggel 9:15-Keleti Pályaudvar-a Hungária EC késve indul,ezzel veszélybe kerül a B?eclavi csatlakozásunk.Csak semmi para.Elindultunk,az úton végül minden flottul ment,bevárt a csatlakozás is,és további két átszállással megérkeztünk Hnojníkba.Mivel a rajthoz busz csak 7 –kor indult,ezért gyalog vágtunk neki a kemény 2,5 km-nek,6-8 fiatal nyomában,akikkel vélhetõen egy volt az úticélunk.


 


Mire kiértünk Komorní Lhotkába,már olyan sötét volt mint a kútban.Az út szélén eligazítótábla:regisztráció balra,parkoló jobbra.Balra be a kapun.Elég tanácstalan hatást kelthettünk mert rövidesen oda is jött egy látszólag rendezõ hölgy,és csehül beszélgetést kezdeményezett.Elvezetett minket egy ’bódéhoz’,ahol a regisztráció zajlott,itt már beszéltek angolul is,így minden ment,mint a karikacsapás.Aláírásunkkal igazoltuk,hogy ismerjük és tudomásul vesszük a szabályzat minden pontját,neveztünk,majd egy másik bodega következett,ahol felvették az adatainkat,kaptunk karszalagot,amire ráírták a csapat sorszámát,és pólót is,meg egy bónt,amit a helyi étteremben válthattunk be,a rajta lévõ felirat tanulsága szerint gulyásra.Viszont érdekes módon csak szombat estig lehetett beváltani,és mi terveink szerint vasárnap reggel szándékoztunk beérni.Tehát ehetsz,de nem a célban…(?)


Ezekután szötytünk-motytunk,átöltöztünk,pakolásztunk,én eléggé ideges voltam,hogy mégis mi lesz itt velünk 314 cseh csapat között.Lecsúszott egy kávé,aztán elmentünk vacsorázni.


 


Közben véget ért a regisztráció,és fél tízkor elõkerült egy úr,aki vagy fél órán át szónokolt egy színpadon,miközben a mellette lévõ kivetítõn néha kiírtak valamit.Nyilván nagyon fontos dolgokat mondott,mert mindenki feszülten figyelt,néha röhögtek egy sort.Én pedig néztem bután.Ekkor megjelent ismét az a hölgy,aki már korábban regisztrált minket,mivel feltételezte,hogy nem értjük teljesen amit az úr mond csehül.Elmondta az alapokat angolul,mi pedig bólogattunk okosan,és néha belekérdeztünk.


 


Itt ejtenék néhány szót a rendezvény jellegérõl.Tehát van 5 csúcs a Moravskoslezské Beskydy nevû hegységben,(a Morva-Sziléziai Beszkidek) bárhol.Tényleg bárhol.Ezeknek nemhogy a hollétérõl,de a nevérõl sem tudsz a rajt pillanatáig az égvilágon semmit.Akkor közlik ugyanis az elsõ,de csakis az elsõ csúcs nevét.De ez nem is az elsõ csúcs volt,sokkal inkább a nuladik.Ide egy zsetont kellett felvinni,amin szerepelt a csapatod rajtszáma.Ennek látszólag nem volt az égvilágon semmi értelme.Nem is jöttünk rá,késõbb sem,hogy ez mért volt jó. És az 5 csúcs csak ezután következett.Ez amolyan bónusz,grátisz,csakhogy tuti meglegyen a 4000 m szintemelkedés…A csapat két fõbõl kell állnia,és semmilyen körülmények között nem szabad elhagyni egymást,Ha a társad lesérül,vele maradsz,segíted amiben csak tudod,és értesíted a rendezõket.A pontokon csak akkor érvényes az áthaladásod,ha átadod az igazolólapodat a pontszemélyzetnek,és a karszalagjaitokkal igazoljátok magatokat.Az útvonalon sehol nincs semmi szolgáltatás.A legvédettebb hely,ami azért többször elõfordult,az a buszmegálló.A pontok szabad ég alatt vannak,az adott hegy legtetején.Errefelé 1200 felett nem nagyon van erdõ a csúcsokon,elég kopárak és kitettek.Hát dióhéjban ennyi.


22 óra elõtt pár perccel a színpad elejére kipakoltak 315 borítékot,mindegyikben benne volt az igazolólap,egy laminált(!) lap,rajta vészhelyzet esetén hasznos információkkal(csehül)és a zseton,rajta a csapat rajtszámával.A színpad elé felsorakozott minden csapatból egy-egy fõ,és mereven a projektor által kivetített visszaszámlálóra figyelt.10-tõl már mindenki hangosan számolt vissza.Amikor 00:00-t mutatott,mindenki megindult a színpad felé,a borítékjáért.Szóval megverekedtem a saját igazolólapunkért...=)Ezzel egy idõben megjelent a kivetítõn az elsõ csúcs neve:Kycera.


Nem kis csatározás árán meglett a 310-es boríték,tipli vissza Anitához,térkép elõ,és akkor keressük meg azt a csúcsot.Szerencsére segítõnk itt sem hagyott cserben,és azt azért közölte velünk,hogy nincs mesze a csúcs a rajttól.Meg is lett hamar.De mindegy is volt,mehettünk akár a tömeg után is nyugodtan.Sok szerencsét és jó utat kívántak,mi pedig nekivágtunk.


Szinte kígyózott a sor az úton,ahogy a mezõny kifelé tartott a faluból.Lámpák füzére elõttünk,s mögöttünk.Elõzgetünk,keressük a helyünket a sorban,majd a falut elhagyva direktúton,toronyiránt a hegyet vesszük célba.Itt nem nagyon marad más,csak a libasor.Félhalott fenyvesben,ösvény nélkül kapaszkodunk felfelé szinte fától fáig,és hamarosan meg is érkezünk a csúcsra,ahol perselybe dobjuk a zsetont,és egy fára függesztett papírlapon ott a következõ csúcs neve:


-Malchor-1219 m.


No akkor csüccs le a fa tövébe,térkép elõ,böngésszünk.Anita odahajol,rábök,és lám,meg is van a csúcs.Nagyon mókás volt ahogy mindenki fejlámpával a térképe fölé görnyedt,és kereste a következõ csúcsot.Egy másik résztvevõ úrral egyeztetünk,és indulás.Jelzetlen úton rombolunk lefelé a kék jelzésig,késõbb meg már piros is van,meg erdei ház,aztán csak kék,és hosszú-hosszú lejtõ.Ennek az alján vár a falu és a mûút.Megérkeztünk Morávka községbe,innen tovább aszfaltszaggatás következett,körülbelül egy órán keresztül Pražmo és Krásná települések érintésével a sárga jelzésig,amin mászni kezdtünk felfelé.720 méter szint várt ránk,az út kitartóan oldalazott felfelé a hegyre a lábunk alatt,lassan ritkult az erdõ,és az emelkedõ is enyhült.Elhagytuk a jelzet utat,és áfonyásban ténferegtünk tovább,majd hamarosan meg is érkeztünk a Malchor 1219 méteres csúcsára.Hajnal 2:32 volt.A pontszemélyzet nem kis derültségétõl kísérve elvetettem magam az áfonyásban,-baromi kényelmes volt-bár a gatyám lehet nem így gondolta.A pontõrök vigyorogva elõvillantottak egy papírlapot,amin a következõ csúcs neve szerepelt:


 


-Smrk-1276 m.


 Hát ez nem volt közel,azt sejteni lehetett.Próbáltunk olyan utat találni,ami települést is érint,és elkerüli a velünk szemben tornyosuló Lysa Hora 1323 méteres csúcsát.Mellesleg ez a hegység legmagasabb pontja.Sajnos nem úgy tûnt,hogy megússzuk,ígyhát nekivágtunk.Ám amikor utunk épp felfelé szándékozott kanyarodni,kiderült,hogy az általunk választott piros út,ami érinti Ostravice községet,a Lysa Horát nem.Zsíír.Ellenben borzasztó köves,zergéknek való úton ereszkedtünk le a faluba,ahova hamarosan meg is érkeztünk.Sajnos a lényeget,(bolt/kocsma/étterem) tehát amiért érdemes falvakba járni ezen a túrán,nem lehetett kihasználni,mert minden zárva volt-szombat hajnal négykor ez érthetõ...


Továbbindultunk,a falu szélén az emelkedõ elõtt leültünk falatozni,szépen hagytak is el bennünket a többnyire kétfõs társaságok.Irgalmatlan hideg volt,de enni meg kellett.Rövidesen meg is indultunk,innentöbb mint 850 méter szintkülönbség vátrt ránk a csúcsig.Hamarosan már nem is emlékeztem arra,hogy valaha fáztam volna...Szerpentin.Aztán egy idõ után már nem nagyon volt szép járható út,csak oldalaztunk a köveken,néha egy-egy vízátfolyással tûzdelt ösvényen.Volt egy forrás,itt ittunk és mosakodtunk.Majd egyszer csak eljött a nyereg.Innen már szint nem nagyon volt,csak el kellett sétálni a csúcsra,ahol természetesen megint nem volt egybefüggö erdõ,csak a szél,és a hajnali pára.Háromnegyed hét lett közben.


A papíron a következõ nevet olvastuk:


-Vel'ky Polom,1067 m  


Elég hosszasan kereshettük,mert a pontõr lány a segítségünkre sietett.Nem volt közel.Sõt,határozottan iszonyú messze volt,a csúcson meg iszonyú hideg.Szedtük is a sátorfánkat,mielõbb fák közé volt tanácsos érni,mert ott a szél annyira nem harap.Ahogy haladtunk lefelé,sokan jöttek szembe,mert azon az úton jöttek fel,amit mi az elõzõ csúcs után nem követtünk,mert nem érintett falut.Lefelé,vagy egy órán keresztül folyamatosan.Végül elértük az aszfaltot,majd egy víztározót is.Eddig minden rendben volt.A gondok itt kezdõdtek.Esni kezdett.de nem olyan nyári zápor jelleggel,hanem nagyon.És nem tûnt elállós esõnek.Nem volt mit tenni,esõkabát fel,és hajrá.Még jó,hogy aszfalton mentünk,így sár nem lett rögtön.Sokáig ezen az aszfalton battyogtunk,közben alig-alig láttunk embert,messze mögöttünk volt csupán egy páros.Nagyon eláztunk.Csupán egy kulcsosház tornácára tudtunk bemenekülni,itt eszegettünk egy kicsit,és örültünk,hogy nem esik a fejünkre az esõ.


Közben sokan elhagytak,hamarosan utánnuk eredtünk.Anita is meglépett kicsit,és tovább molyoltam a tornácon.Utolértem és leszólítottam egy párost,kíváncsi voltam,hogy mire számíthatunk az esõ ügyében.Szerencsére helyiek voltak,a srác azt mondta,nem szokott hosszasan esni így októberben,és úgy hiszi,hogy estig el is fog állni.Az idõjárásjelentés szerint pedig csak néha és néhol lesz esõ,csak az volt a baj,hogy mi néha és néhol voltunk...Rendkívül segítõkész volt,kérdezte hogy hol a társam,meg hogy van e térképem,kajám,innivalóm.Felajánlotta,hogy ha betalálunk valami fedett helyet,ad csokit,ha kérek.Egészen megilletõdtem.De épp ezelõtt kajáltam,így nem voltam se éhes,se semmi,csak iszonyatosan fáztam,bõrig voltam ázva.Megköszöntem mindent nekik,és mivel lassabbak voltak,Anita meg elhúzott kicsit,sok sikert és jó utat kívántam nekik,majd elkocogtam tõlük.


Hamarosan felértünk egy épülõ szállodához,kocsma semmi,pedig a térkép jelölte.Sebaj,nyomás tovább.Késõbb lett valami tábla,hogy 10.5 km a nekünk kellõ hegy.Hullámvasutaztunk sokáig a cseh-szlovák határon,a határsávban,piros jelzésen.Még akár szép is lehetett volna,de még mindig esett kicsit,és kilátás sem volt semmi.egy óra múlva még mindig 8.5 km-t mutatott a tábla.Aztán már csak 3.5-et,újabb egy óra múlva.Néha jött egy-egy piros sapis határkõ,egy-egy sáros vízátfolyás,de semmi egyéb.El lett valahol rontva,mert kikerültük délrõl a Vel'ký Polomot,szlovákián keresztül,aztán majdnem elmentünk rossz irányba,áááá,elég követhetetlen volt.Végül csak meglett a csúcs,csaknem 8 órányi talpalás után.És elállt az esõ.Viszont bõrig voltunk ázva,és hideg is volt.De itt nem volt kopár a csúcs.Azon méláztam,hogy bírják a pontõrök egy helyben ácsorogva.Volt ugyan sátruk,de a folyamatos átmenõforgalom tiszteletére kinn ácsorogtak kitartóan.A következõ csúcs neve is ott virított a papíron:


-Suchy(u Komorní Lhotka),628 m


Ez már otthon volt.A célt jelentõ falu fölött.De még mindig elérhetetlennek tûnõ távolságban.Indulni kellett.Végre emberi idõben értünk be egy faluba,a térkép szerint volt egy étterem.Ez tartotta bennem a lelket.Egy kellemes lejtõn értük el Horní Lomná-t,és vele együtt az éttermet,chata-t,vagy hogyishívjákot.Ez életmentõ volt.Meleg volt,és fedett helyen voltunk 18 óra után.Ez nem olyan hosszú idõ,de közben majd 5 órán át áztunk.Nekivetkõztünk,és fokhagymaleves+sültkrumpli került az asztalra.VAgy egy órán keresztül lézengtünk.Zoknicsere,pulóver a radiátoron szárad,családias hangulat uralkodott,kedves vendéglátásban volt részünk.Nem is értettük,a csehek hogy bírják legalább egy ilyen pihenõ nélkül.A kegrosszabb a vizes cipõbe való visszalépés volt,de ezt is túléltük.Indulás tovább,az úton most is haladt pár csapat a szétszóródott mezõnybõl.Elhagytunk még egy kocsmát,majd a falut is,és nemsokára nekimentünk a hegynek.Elég sokat kapaszkodtunk,szép kilátás volt a derékig párában álló hegyekre.Jelzésváltás,majd még egy elágazás,és kellemesen ránksötétedett.Lámpa elõ,fénykardozhatunk az ultrapárás levegõben.Hullámvasúton haladtunk elég sokáig,közben jelelentõsen becsoffadtam,Anita nem kis bosszúságára.Többször hátraszólt,biztos amikor felfedezte,hogy cikk-cakban botorkálok,hogy 'Alszol?'Ilyenkor magamhoz tértem kissé,hogy aztán pár perc múlva újra lemaradjak,és folytassam tovább a szlalomozást faltól-falig.Elérkeztünk végre valahára arra a pontra,ahonnan jobban kellett figyelni az útra,mert a csúcsot jelzetlen dózerúton kellett megközelíteni,ami egy elõre láthatólag jelzetlen csúcsról ágazott el jobbra le(!).Ja,és egyre sûrûbb lett a köd.Haladtunk elõre,egy páros szerencsétlenkedett elõttünk,majd mögöttünk,és egyszer csak szembe is jöttek,és azt mondták,hogy rossz felé megyünk,mert a hátunk mögött van a csúcs...Tehát eltévelyedtünk kissé,és a nyomukba eredtünk,felfelé valami hegyre,ami félig már a hátunk megett volt,és mi már megkerültük alulról.Oooops.Másztunk felfelé vagy 120 szintet,És felértünk valahova,aminek határozottan csúcsjellege volt.Aztán le a másik oldalon.Anitával az iránymeneten tanakodtunk,de akkora köd volt,hogy reménytelennek tûnt.Beleszaladtunk egy nagyobb csapatba,elõkerült egy-két GPS is,de nem sokáig,elvégre tilos volt használni.Hosszas tanácskozás után a csapat megindult felfelé.Mi utánuk.A hegyoldalban megálltak,és tájoltak.A marhák gondoltam,tejködben iránymenetben,az azért kicsit durva.Belõtték a csúcsot,és (mint késõbb kiderült) határozottan elindultak rossz irányba.Szétszóródtunk az erdõben,mert volt akinek ez a megoldás nem jött be annyira,nekem is csak a határozottságuk volt megnyerõ.Határozottan tudták,hogy nem tudták merre mennek.Ereszjedtünk lefel a fák között,ösvénynek nyoma sem volt.Jött jobbról egy páros,akik azt állították még határozottabban,hogy tudják az utat,így nem volt többé kérdés,kivel tartunk.No õk tudták is.Nemsokára el is értük a pontot,ami nem is hegyen volt,hanem egy nagyobb hegy oldalában egy kicsi kiszögellés talán.Itt tûz is égett,a fán pedig viritott a papíron a név,ami elborzasztott:


-Travný,1203 m


Mindenki feladta aki körülöttünk volt.Meg sem lepõdtek,teljesen határozottan a cél felé vették az irányt.Ennek a csúcsnak köze sem volt a célhoz.Pont az ellenkezõ irányban volt,mintegy 15 km és minimum 800 szint választott el tõle.Csak oda.Egy helyi srác mondta,hogy körülbelül 35 km-bõl ki lehet hozni.Meg is lehet csinálni,csak nagyon sietni kell.8 és fél óránk volt rá.Nem fordult meg a fejemben a feladásnak a gondolata sem,egészen eddig.23:30 volt,és mi nekivágtunk.Szaggattunk az erdészeti úton,amerre a jelzést sejtettük.Nagysokára oda is értünk,de onnan nem volt már tovább.Esélyét sem láttuk,értelmét sem.Felfelé én voltam jobb,lefelé Anita.Sehogy sem jó.Nehéz dolog a csapatverseny.


És akkor nem délnek,a hegyek felé,hanem északra,a lejtõs úton a falu felé vettük az irányt.Kimondhatatlanul szar érzés volt,és ezt mindenki tudja,aki már adott fel túrát.Én nem szoktam meg ezt az érzést.Évõdtem,szaggattam magam,kerestem a megoldást,de az csak nem akart jelentkezni.Majd jövõre.Jövõre visszajövök,és bosszút állok a Travnýn,amiért ott tornyosul,amiért megmászatlan maradt.Egyedül elmehettem volna,de úgy érvénytelen.Csak a lelki üdvöm lett volna meg,de az így is meglesz,csak várni kell kicsit rá.A faluban még utolértünk egy párost,õk már csak vonszolták magukat.A kapun belépve leszólított egy rendezõ,de mondtam neki,hogy nem értünk csehül.Visszakérdezett hogy angolul?magyarok?és berontott a célhelységbe,elkiáltva magát,hogy megjött a magyar csapat!Tapssal fogadtak.Meg teával,és gratulációval.


Velünk egy idõben ért be két pasas,nekik három órára volt szükségük,csak hogy a Travnýról visszatérjenek,és összesen 8 óra alatt értek be azon a szakaszon,amire nekünk sem volt több idõnk.Õk lettek nem mellesleg a profi kategória 6. helyezettjei.Mi összesítettben a 40. helyet hoztuk el,ami ennyi csapat közül szépnek tekinthetõ.315 csapatból 16-nak sikerült mind az öt csúcsot felkeresni.Ez durván 5%.


 


Fürdés,és alvás következett.


Reggel 8 kor keltünk,megköszöntünk a rendezõknek,és elindultunk a vasúthoz sétálva.Alig értünk ki a faluból,egy rendezõi autó állt meg mellettünk,és kivittek az állomásra.Azt mondták,hoztak valami ajándékot.A vasútállomáson átadtak egy üveg plakettet,ami valószínûleg csak akkor illetett volna meg minket,ha helyezést érünk el.Oklevelet is írtak ,mindkettõnknek.Azzal indokolták mindezt,hogy mi voltunk a túra hét éves történetében az elsõ magyar résztvevõk,és ezzel szándékoztak kedveskedni nekünk.Csináltak még néhány képet rólunk,majd elbúcsúztunk.Zökkenõmentes hazaút következett.


 


Jövõre visszamegyek,az biztos,és újra elindulok.A tanulság annyi,hogy amire a csehek azt mondják,hogy extrém,az valóban az.Ez egy túlélõtúra volt a javából.De tetszett,és itt is meg kell köszönni nekik a rendezést.Köszönjük!


 


vaddino

 
 
Szent Iván éji sóútTúra éve: 20092009.06.22 13:51:38
Szent Iván-éji Sóút Extra
Szolnok-Nagykáta között,50 km

Szombat este fél 9 körül érkeztünk BeugróLánnyal a szolnoki vasútállomás elé.Neki nem állt szándékában a túrán részt venni,de a Kaptárkövekrõl hazafelé menet megejtette ezt a kis kitérõt Szolnokra,hogy engem a rajtba elszállítson.Ezúton is köszönet érte.
Esni kezdett,én mélázva néztem az esõcseppeket a szélvédõn.Nem volt kedvem szarrá ázni,de már nem mondhattam azt,hogy oké,én innen megyek Pestre,ha már kitért miattam Szolnokra.Évõdtem vagy fél órán keresztül,majd végül a csendesedõ esõ hatására az indulás mellett döntöttem.Elköszöntem BeugróLánytól,majd megindultam az állomás felé.KuJoMi épp ekkor rajtolt,Rushboy pedig indult volna utána,de szólta várjon már meg.

Beneveztem a csökkentett-egységesített nevezési díjat,kaptam láthatósági mellényt,elküldtem a csomagom Nagykátára,majd 21:20 kor üldözõbe vettük Rushhboyyal KuJoMiékat.Sokat hallottam a Sóút szinte legendás egyeneseirõl,monotonitásáról,kicsit tartottam is a csoffadástól.Elindultunk kifelé a városból,közben túratársakat elõzgettünk,majd nemsokára beértük Józsiékat is.Letértünk a 32-es útról,egy majorság,és egy nagyon vagány gumikoptató autós mellõzése után elhagyott minket egy tésztaszûrõ-szerû kipuffogóval rendelkezõ Lada-õ is ahhoz a tanyához tartott,ami mellett mi is elkanyarodtunk,és ahol társaival az éj leple alatt patkolták a verebeket.=)
Hamarosan megérkeztünk Abonyi út vm-re,ahol Rusboy tájékoztatása(idézve a Nyugati pu. hangosbemondóját) szerint még a személyvonatok sem állnak meg…Megkaptuk elsõ pecsétünket,és mellé egy csokit.Továbbhaladtunk elfelé a vasúttól,és három km,illetve az esõkabát levétele után 45 fokkal jobbra kanyarodtunk.Nincs mit irni,no az éjszakai pusztáról,ahol még a csillagokat is eldugták elõlünk.A kanyar után még egy kicsit haladva elértünk a második EP-t,az pléhKrisztusnál,ahol üdítõvel vártak minket.

Innen 4,4 km nyílegyenes szakasz következett,még lámpát sem használtunk,csak 4esben daráltuk a kilométereket. A következõ ellenõrzõponton többeket utolértünk,és itt is kaptunk egy csokis sütis valamit,ami jól is esett.Közben éjfél lett.Rushboytól megkérdeztem,hogy mitõl fáradt el,hiszen ma még csak egy perce gyaloglunk…(Vass Álmos bejegyzett védjegye ez a szöveg…=))

Átkeltünk az Abonyt Újszásszal összekötõ autóúton,és rátértünk a Road to Hell-re.No szó szerint,merthogy tényleg Pokolba,Pokoltanyára vitt az út.GPS szerint 8,2 km.Évával futni kezdtünk ugy a felénél,hátrahagyva Józsiékat.Hamarosan átértünk Pest megyébe,ezt tábla mutatta,innen felezõvonal is lett az úton.Egyetlen autó jött szembe,majd elértük az ugató kutyákat a majorságnál,és volt egy tábla is Pokoltanya felirattal,amit le is fényképeztem,igaz csak telefonnal,és fejlámpa segítségével-ha csak mondanám,úgyse hinnék el otthon hogy van ilyen nevû hely=)
Itt nápolyit kaptunk a pecsét mellé,már 23,1 km volt mögöttünk,3 óra 45 perccel az indulás után.Kis pihenés,után odaérnek Józsiék is,nemsokára haladunk tovább,egyenesen Szelére.9 km.Lemaradozok,elkezdek csoffadozni,aztán szerintem alszok vagy másfél km-t(!),és majd hasra esek a keresztezõ aszfaltútban. Sehol senki körülöttem. Egyetlen fényt látok messze a hátam mögött,meg remélhetõleg Szelét elég messze elõttem. GPS szerint tök jó helyen vagyok. Keresem a szõlõcukrot a táskámban,sehol. Hosszas keresgélés után a zsebemben lelem meg,de nem emlékszem arra hogy mikor vettem elõ,és bontottam meg.
Mindegy,menni kell tovább,hamarosan meglátok egy színesen villogó akármit,és nem túl hamarosan oda is érek. Pecsét,túrórudi,aztán usgyi.Szele szélén utolérem megint Józsiékat,majd a kocsmáig ismét leszakadok tõlük.Fáj a bokám,fáradt vagyok,még a feladás lehetõsége is megfordul a fejemben.Ám amikor kérdezik,akkor megyek tovább,helyeselek,és kérem a másik lapot.Az útvonal azonban más,nem kell valami patakparti dzsungelben harcolunk,mehetünk az aszfalton,ami követhetõbb,de sokkal inkább gyilkolja a talpat.Kapunk virslit teával,és veszek egy kávét,ami semmit sem használa. A szervezetem csak kiröhögi,és ismét ágyért kiabál.De nem kap,azért sem.

Elindulunk,itt már 5 fõre duzzadt csapattal,a Tápiószentmártoni elágazásba,ahol jobbra fordulunk. A közúti tábla szerint 7 km,GPS szerint a nekünk kellõ elágazás és ellenõrzõpont 8 km pici hajlatokkal tarkított(kb.3 db pici hajlatot kell ezalatt érteni) aszfaltút után jelentkezik. Ez a szakasz nagyon nehéz,ráadásul itt is lemaradok elég vészesen,és cikk-cakkban haladok elõre. De ez nem tesz túl jót a távolságnak,ami köztem és az ellenõrzõpont között van,ráadásul egyre több az autó. Leülök,majd lefekszek a hûs aszfaltra. Pofozom magam,szõlõcukrot dugok az arcom mögé,de az is elfogy. Újra elindulok rendesen,és lám-csak közeledek. Elszántan gyilkolom az aszfaltutat magam elõtt. Megpillantom egy autó fényszórójának fényénél Józsi zöld felsõjét úgy 150-200 méterre elõttem. Futni kezdek,közben egyre komolyabban pirkad. Beérünk az ellenõrzõpontra,04:45 kor,ahol gyümölcslével várnak minket. Innen kb 8 km még. A világosság felébresztett végre és már csak az lebeg a szemem elõtt,hogyan áztatom magam a gyógyvízben jó sokáig. Kanyargunk jobbra balra homokos szekérutakon,majd egy kis aszfalt,aztán megint földút,még egy utolsó kanyar,és végre elérjük a nagykátai termált,ahonnan integetnek lelkesen a célszemélyzetet képezõ nénik. Kerek 9 óra lett a vége.Megjelenik Lipák úr is,átadta a díjazást,én pedig kis szöszmötölés,és Józsiéktól való elköszönés után belecsobbantam a 37,5 fokos gyógyvizes ülõmedencébe,és ott áztam majd másfél órát. Fantasztikus volt. Közben bizonyára sokan beértek(utóbb derült ki hogy 26-an)de csak néhányan látogatták meg a vizet,köztük Rafter is,akivel kicsit eszmecseréltünk a melegvízben.

Összességében nagyon jó rendezésû túra egy olyan tájon,ami éjszaka borzasztóan monoton és unalmas. Becsülöm Lipák urat a töretlen lelkesedéséért,amivel megrendezi a túráit,és ahogyan megrendezi a túráit. Próbálja a hozzáállásával és szolgáltatásokkal kompenzálni,hogy másmilyen a táj,mint a megszokott hegyek-dombok-erdõk. Nekik ez van,ebbõl gazdálkodnak. És nagyon jól,jõvõre találkozunk Szolnokon!

vaddino

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20092009.06.09 22:30:28

MÁTRA 115(124)


06.06.reggel 3:00,csörög az óra.Kelni kell,gyors öltözködés,fél négyes éjszakai,majd a Blahán találkozó-LépéshibaBoy,Joe,Gudluking,és jómagam.Juditot késõbb vettük fel,aki feláldozta a szombat reggelét arra,hogy átvigye az autót a rajtból a célba,aztán hazabuszozzon Budapestre.Ezúton is köszönet neki,bár ez csak Ádámnak jelentett komoly elõnyt hazajutás tekintetében.Ronda idõ volt egész úton,párás levegõ,felhõs ég,de ez nem szegte kedvem.5:42kor becsapódtunk Kisnánán,a vár elõtt,és beslattyogtunk nevezni,ami rendkívül különleges módon egy tálca sütivel történt.Átöltöztem,és kábé hatszor leellenõriztem minden cuccomat. Megkaptuk az igazán profi itinereket,a színes szintmetszeten látszott,hogy nem sok vízszintes részen haladunk majd utunk során.Befizettünk 1500HUF-t étkezési jegybe,és 6:28-as rajtidõvel,az elõzetes tervemhez képest 28 perc hátrányban indultunk el hárman:LépéshibaBoy,Joe,és jómagam.


Oroszlánvárig minden remekül ment,felhõs-ködös szeles idõ volt,de szerencsére csak a szél verte a fejünkre a vízcseppeket a falevelekrõl.Kékesre(17,15km/1323 szint)kicsivel több mint három óra alatt érkeztünk meg,és belebotlottunk az elsõ komoly frissítõ-etetõpontba.Jól be is lakmároztam,majd indultunk tovább.Kisütött a nap,ami bíztató jel volt.Parádsasváron már rendes hõség volt,neki is vetkõztem,és itt is remek ellátásban volt részünk.


Hármasfogatunk viszonylag simán vette a Lipótokat is,ezen a szakaszon nagyon kedvesen pont elbújt egy felhõ mögé a napocska,így épp nem sütött a fejünkre a kopár,és baromimeredek emelkedõn.Galyatetõre(31,36km/2014szint) még mindig 5ös átlag felett érkeztünk,de itt is olyan bõséges volt a szolgáltatás,hogy már látszott,nem sokáig lesz ilyen jó a tempónk.Táska nélkül csapattunk le Mátraalmásra,lefelé kicsit benéztük a jelzést egy dózerútnál,de hamar korrigáltunk.A faluban naranccsal,mazsolával kínáltak,mi pedig a Galyavár felé vettük az irányt.Szerencsére sokkal könnyebben ment ez is mint reméltem,egész meglepõdtem magamon,és bizakodni kezdtem.Galyatetõre érve szembetalálkoztunk Ráspollyal és Martyeval,õk hatos átlaggal tolták addig,ami szép.=)Itt azonban elkezdtett istenesen esni az esõ,én csitulásra várva ismét kedveztem a hasamnak némi finomsággal,Joe ivott egy kávét,majd hamarosan elindultunk,és tényleg mintha visszavett volna az esõ.Ismerõs terepen haladtunk egészen a Nyírjes erdészházig,ahonnan egy komolyabb emelkedõvel Mátraházára érkeztünk.Itt is elképesztõ mennyiségû finomsággal vártak minket,és még zsírozni is majdnem beszálltam a jókedélyû pontõrök mellé.De nem volt most erre idõ,menni kellett,sok-sok kilométer várt még leküzdésre.


Joe-ék hamarabb elindultak,én telefonálgattam még egy kicsit,aztán Lajosháza felé benéztem egy kanyart,a S4zeten,és elég késõn korrigáltam.Mindegy,+1 km az már nem oszt,nem szoroz. Lajosházán falatozhattunk,de már bõven jóllaktam,így nem sok mindent tudtam fogyasztani,de az ember próbálkozik.Itt is késõbb indultam mint Ádámék,követtem õket majd be is értem õket miután rátértünk a P+-re.Ezután volt egy kis kavarás az erdõirtás miatt,LeFaGySzos emlékek villantak be-nagyon rommá voltam akkor a térdig érõ hóban ezen a szakaszon.Itt többen összetorlódtunk,nagyobb csapatban haladva értük el a Bagolyirtási mûutat,majd Mátraszentimrét,(60,54km/3407 szint)ahol meleg levessel,joghurttal,meg sütivel vártak minket,jól is esett,meghát lejtõ következett,úgyhogy falatoztunk,én személy szerint majdnem pukkadásig voltam már.Szorospatakig rendesen haladtunk,jó tempóban gurultunk lefelé a lejtõn,és még világosba megérkeztünk a pontra,ahol épp elkészült a gulyásleves,bográcsban.Úristen,kábé 7 km-el ezelött kaptunk meleg levest.Ez egészen elképesztõ.Nem tudtam már enni,nem fért be semmi már,csak néhány süti,meg egy kicsi sör.


Ágasvár felé kapaszkodva már lámpát kellett rántani,folytatódott a küzdés a szinttel,és a kilométerekkel-immáron sötétben.Ágasváron is a mármár szinte megszokott mennyiségû étek alatt roskadoztak az asztalok,nagyon finom süti,meg kávé is volt.Meg a köves meredek csúcs még elõttünk,ahol embertelen szél fújt.Gyorsan kiütöttük ezt is,lefelé el is seggeltem,meg is rántottam kicsit a bal bokám,de nem tûnt súlyosnak.Visszatérve a házba rövid szöszmötölés után megindultunk lefelé.Itt már Ráspolyék is megérkeztek,majd el is léptek Vándor-forrás magasságában. Falloskútra nem esett jól felmenni,kezdtem kicsit álmosodni,de még nem volt vészes a helyzet.Meglepetésponton pecsétet kaptunk,meg eligazítást a Mkeresztesig taró szakasz szalagozásáról.Be is értünk a faluba,majdnem éjfél volt már.Itt kezdõdtek a gondok.Megtaláltuk a jelzést,illetve a törölt jelzést,amin 3 hete a Vidróczkin még vígan jöttünk lefelé.Most át volt mázolva szürkével.De biztam a GPSben,Joe-ék meg bennem egyre kevésbe,de a végén csakcsak meglett nagynehezen a régi jelzés,már az erdõbe-ott már nem volt átmázolva.Hosszabb úton érkeztünk a Hidegkúti házhoz(81,94km/4509 szint),mint ahogy azt kellett volna tennünk,de nem búsultam.Itt ismét volt süti,leves,sör,túrórudi,meg egyéb földi javak.Meg volt hát egy Ádámunk,aki a 88as távon itt elvált tõlünk,és elindult,hogy egyedül bevegye a Tót-hegyest az éj leple alatt.Elbúcsúztunk tõle,majd épp indultunk Joe-val tovább,amikor beért egy nagyobb csapat.


Nagyparlagig ismerõs volt a terep,egy helyen lámpa nélkül nyomultunk a ragyogó holdfényben.Álmos lettem hirtelen,így elõkaptam egyetlen energiaitalomat,és magamba öntöttem.Ez volt az elsõ dolog a felszerelésembõl,amit használtam-ez is a frissítõpontok bõségességét mutatja.Nagyparlag után azonban egy várt,és az elõre sejtett méretûnél nagyobb szopóbódéba botlottunk,név szerint a Muzslába,és az õ Z3szög jelzésébe. Az elején még nem is volt vészes,jelek voltak rendesen,még tán ösvény is akadt,igaz köves,benõtt,bedõltfás.Mentünk-mentünk,de csak nem akart emelkedni az út a lábunk alatt.Itt már sejtettem,hogy ez bizony exponenciális emelkedõ lesz...Ez a sejtésem be is igazolódott,miután elváltunk a Szén-pataktól,megindult keményen felfelé a jel,merthogy út az itt szinte semmi sem volt,csak sok-sok kõ a lábunk alatt.A végére maradt a java,kábé 900 méteren volt cirka 200 szint.Joe csoffadozott,én épp érzelgõs kedvemben voltam,próbáltam tartani benne a lelket.Egyszer csak,alig 250 méterrel a Psáv elérése elõõt,lámpafényre lettem figyelmes bal kéz felõl.Majd a lámpa gazdája is elõkerült:KuJoMival találkoztunk,aki megpróbálta tévedésból toronyiránt bevenni a Muzslát,de meglátva fényeinket,inkább a józanabb megoldást választotta.Megörültem hogy közel a csúcs,és szaladni kezdtem felfelé,rátértem a Psávra,majd kisvártatva elértem a csúcsot.(90,01km/4976 szint)A csúcskõnél leróttam tiszteletem,majd kinyilvánítottam a véleményem is.A pontõrök banánnal és vízzel kináltak.Itt volt Martye is,aki eléhezett,és kicsit rommá volt.Ráspoly nyilván megfutatta egy pöppet... Megjött KuJOMi is,innen együtt robogtunk lefelé a Koncsúrokon.Joe-t önzõ módon hátrahagytam,õ kicsit megpihent a csúcson.A véget nem érõ lejtõn csoffadozok rendesen,többször elbotlok,így igazi megváltás a Diós-Patak túloldalán az emelkedõ,és az EP.Itt kávét ittam,meg benyomtam egy flectort is,por formájában-enyhítendõ egyre erõsödõ bokafájásomat,amit az Ágasvári fiaskó rovására írtam. Amíg ücsörögtem,KuJomi továbbállt egy pár fõs csapattal,köztük OT Ibolyával,akiket itt értünk utol.Pár perccel késõbb már nagy erõkkel fáradoztam az utolérésükön.Ez meg is lett,és a hajnali félhomályban egyre közelebb kerültünk a Havashoz.A Jánosvára és a Mészpest után már teljesen világosban ugrottunk neki a Havasnak.Itt irgalmatlanul rommá voltam,alig álltam a lábamon,leesett a vércukrom,rámtört megint az álmosság,minden bajom volt.Többeket utolértünk felfelé,de én csak makacsul Józsi sarkára koncentráltam,és összeszorított fogakkal rakosgattam a lábaimat egymás elé.A csúcsra érve azonban átlendültem a holtponton,kaptunk egy kicsi bort,gyöngyöstarjánit,köszönjük,finom volt,meg MagneB6+szõlõcukor kombót nyomtam a táskámból,ami jót tett.Fajzatra hamar leértünk,hármasban haladtunk,mert Ibolya ellépett elõlünk. Itt is volt minden földi jó,meg kellemes napsütés,ami jó kedvre derített,így irgalmatlanul nyomtam a Kávára felfelé.Józsi leszakadt,ketten maradtunk az ismeretlen túratárssal,Istvánnal(?).A Káván bevártuk Józsit,de utána megint elhagytuk,és szinte észrevétlenül érkeztünk meg a Tóthegyesre(113,91km/6267 szint),ahol palacsinta várt,meg is ettem belõle vagy négyet.Valahonnan elõkerült Ibolya,lefelé Józsival is szembetalálkoztunk,õ is rendben volt,ment jó tempóban felfelé.Innen már nem volt sok,éreztem,hogy ez tényleg meglesz,és ez akkora örömöt okozott,hogy a Világos hegy meg sem kottyant.Kaptam egy sört  Lõw Andristól,meg egy utolsó pecsétet,és nekilendültem.Miután leértem a bitang kellemetlen lejtõn,nekiálltam futni,Ibolyával kerülgettük egymást.Levettem a pulcsim,mert meleg lett közben,és még Ibolyát is hátrahagytam.Jólesett futni,közben a hideg futkározott a hátamon,beleborzongtam a célbaérésnek még a gondolatába is.


Lendületesen szaladtam,csak a Z3szögekre fókuszálva.Kiértem egy pusztás részre,jobbra gyümölcsös volt,és pokoli hosszúnak tûnõ egyenes vezetett mellette.Két túratárs tûnt fel elõttem,utolértem õket,majd el is hagytam.Hihetetlen érzés volt aszfaltra lépni,ráfordulni a falu házaira.Futva értem a templomhoz,és befordultam elõtte,amikor megszólalt a 10 órás harangszó.Még egy jobbos be a kapun,és célbaértem.


Elképesztõ érzés volt,27 és fél órával a rajt után az utolsó pecsétért odanyújtani a lapom.Medvegyu jött,gratulált,és mondta hogy válasszak követ.MenõManós lett,hosszas gondolkodás után.Lerogytam egy székre,Ráspoly már beért,gratuláltunk egymásnak.Még ide is rengeteg süti jutott,meg õzgulyás,sör,tea,és minden egyéb földi jó.Megjött hamarosan Ibolya is,meg Józsi,meg Joe,meg sorban mindenki,még Martye is,akirõl már azt hittük,végleg feladta. Elképesztõen profi rendezés volt,hihetetlen ellátással,odaadó,kedves rendezõkkel!Hatalmas élmény volt,életem legnagyobb túraélményét kaptam tõletek,ezért köszönettel tartozom,bár ez az egy szó nehezen fejezheti ki azt amit a célban éreztem.Azért valamit csak elmond,hogy a célba érés pillanatában is tökéletesen biztos voltam abban,hogy jövõre újra ott leszek,és újra nekivágok a Mátra 115-nek,még akkor is ha addigra 140 km hosszúra hízik is az útvonal...=) Köszönöm szépen a lehetõséget,és gratulálok minden táv minden indulójának,teljesítéstõl függetlenül!


vaddino

 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20092009.02.10 08:09:52
Barlangtól Barlangig 20

„Nem vagyok én normális”-gondoltam,amikor kiszálltam BeugróLány autójából a Szemlõ-hegyi Barlang bejárata elõtt vasárnap 09:20kor.A mögöttem álló mintegy 87 km hatására sem voltam olyan punnyadt,mint azt gondoltam volna.Összepakoltam a cuccom,elköszöntem/megköszöntem,aztán beslattyogtam a rajthelyre.BuBúr épp készülõdött indulni,mondta hogy megy õ,úgyis utolérem.Benevezek,majd sietve elindulok-35 perc késéssel.Azt mondták,hogy már a seprûk is elmentek.

Akkor usgyi,mert az útvonalat nem ismerem.Szerencsére a leírás épp elég jó,még így tompa aggyal is meg tudom érteni.BuBúrt a Mátyás-hegyre felfelé utolérem,innen együtt nyomjuk a HHHre felfelé.Odafenn Vagdalthúst üdvözölhetem,aki késésemre hivatkozva már csak az ágyas törköly ’ágyát’ tudja felajánlani-ez annyira nem esik jól,mint gondoltam,de azért 3-4 szem pálinkától tocsogó szõlõszemet magamba tolok.Megyeri Laci is itt van,egy kisebb diákcsoporttal,akik között ismerõst vélek felfedezni.

BuBúr elrobogott,így én velük megyek tovább,lefelé a Ssávon.A BUÉK20 visszafelé.Ismerõs az út,HatárNyereg,majd még két km Hüvösvölgy.Onnan NagyRét-parkoló,ahol csokit kapunk,és lepihenünk kicsit.Majd félórát ücsörgünk,mert a srácoknak az lett kiadva,hogy várják meg Lacit a következõ ponton.Engem azonban elkezd rázni a hideg,és kókadok erõssen,ígyhát elindulok,velem tart a „siserehad”=).Szépjuhászné út-nál balra fel,innen ez már a Piros85 útvonala.Fel,a körútra.Odafenn ismét pihi,a srácok nem bírják.Jön már azonban Laci,aki innen átveszi õket=),meg BuBúr is megint,Vagdalthús is,meg a seprûk.Innen többé kevésbé beszélgetve haladunk fel a Nagy-HársHegyre,át a csúcson,majd a Bátori Barlangnál pecsételünk.

Innen szaladni kezdek,mert „a fene egye meg,legyen már vége”-hangulatom lett hirtelen.Ezt csak fokozza,hogy futtomban benézem a KisHársHegyre vezetõ Sháromszög jelet,és elszaladok a Hárshegyi kisvasútállomáshoz.No akkor vissza,arra persze emelkedik,de minegy már.Megint Vagdalthúsék hátába kerülök,elhagyom õket,mostmár végleg.

Valami buszmegálló van,aztán Apáthy-szikla felé ténfergek már rendesen,a lépcsõkõn felfelé.De csak megvan ez is,utolsó pecsét a Vaskapu-hegyen,majd hamarosan aszfaltra váltunk,egy nagyobb csoport jön mögöttem,nem tudják mire vélni,mért vagyok paprikás hangulatban…Jobbra-balra-jobbra utcákban,még egy kis erdõ a FerencHegyen,aztán már tényleg a vége,szarul esik az utolsó meredek lejtõ,de kibírom-végre Cél,szégyenletes,05:03as idõvel.A 4es átlag még éppen megvan=)

Átveszem a díjazásom,nevezek a BudapestKupára,és eszem-iszom.Animanó is itt van,vele megyek aztán le a Batyira HÉV-vel,koleszzuhany,aztán még vonat haza-este 9kor tudtam csak végül elaludni.Köszönöm a szervezést,remek kis túra ez is,nekem szerencsére a BudaiHegység sem lerágott csont,ugyhogy a Hárshegyig még élveztem is az utat-köszi!

Eredményes hétvége volt ez,107 km lett a vége,Köszönöm mindenkinek,aki segített,elsõsorban(meg másod és harmadsorban is)BeugróLánynak,meg mindenkinek másnak is,aki társaságom volt útközben.=)

vaddino
 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20092009.02.10 08:08:05
Börzsöny Éjszakai Teljesítménytúra-ismertebb nevén „dögöjjmeg”

Kismarosra érkezünk a BeugróLánnyal Margita40 után,ahonnan K.Robi vitt ki Kemencére,a rajtba.A fuvarért,és a csomag/autó megõrzésért utólag is köszi neki.
A rajt a Kõrózsa vendéglõben volt,ahol több ismerõst is felfedeztem-BuBúr már falatozott=),és Bálintot is üdvözöltem.Egy presszó kávé mellett csatoltam fel kamáslimat-horribilis sárra készültem.

nevezünk,18:10 kerül a „kincskeresõtérképre”,és nekivágunk a hegynek.Akad is sár,de sokkal kevesebb mint gondoltam.Rendesen haladok a Magosfára felfelé,sokáig lámpa nélkül megyek,mert gyönyörû a holdfényben fürdõ erdõ.egyszer megállok kicsit,ekkor hagy el BeugróLány,innen másokkal beszélgetve darálom a hegyet.Bele-bele kocogva elõzök lassabban haladó fújtató alakokat,ittmár mindenki szótlan körülöttem.Végre,egy elég kemény emelkedõ végén változik a táj.Hófoltok tarkítják a talajt,és a szél is feltámad.A hóba markolok,azt nyomom a homlokomhoz-kicsit túlhevültem.Utolérem BeugróLányt is,a pontra már együtt érkezünk,tüzet fotózunk,és iszok kicsit-1:45alatt megvan az elsõ szakasz.Remek.

Komoly hórétegben haladunk tovább,a piros sávon lefelé.Itt be kell vágnom elemózsiám jelentõs hányadát,ami két sóskiflit jelentett.Ami a Rakottyás-völgyben fogadott,az minden elõzetes várakozásomat felülmúlta.Minden olyan vájatban,amin lejtett,víz folyt lefelé.megpróbáltam átkelni a patakon száraz lábbal,lehetetlennek tûnt,hiába kerestem másik átkelõhelyet.A többiek látszólag ezzel nem foglalkoznak.én csak ülök a kövön és nézem a vizet.Végül rászánom magam,és belépek a pontõrök által javasolt kõre,ami 2-3 centivel a rohanó víz felszíne alatt volt.megtorpanok a kövön,és eszembe villan az a három betû,amiket láttam lefelé jövet egy fára vésve:HÍD.A hideg víz csumára átáztatja a cipõmet,mit neki gore-tex meg impregnálás.Továbblépek,jobb láb másik kõ,bal láb fatörzsre,ami már stabil volt,és part.Egy megvan.Akkor még nem is sejtettem,hogy még vagy 10 van hátra. Aláírás begyûjtve,idõ:2055,mehetünk felfelé.PirosHáromSzög-Pogányvár felé.A háromszög jelzések ugyanúgy rosszat sejtetnek a Börzsönyben,mint a Mátrában a ….vár végzõdések.

Sok patakátkelés volt.Több,mint gondoltam,több mint egészeséges,és több mint szükségszerû lett volna.A legjobb jelenet,amikor állok egy kövön,a patak(folyó?)kellõs közepén,a túlpart másfél méterre,alattam pedig a térdig érõ víz zubog lefelé.Volt olyan is,hogy csak a sarkam csattant bele kevés vízbe,mégis mindenkit lepacsáltam magam körül.Volt hogy magam akartam egy fejemnyi kõbõl „hidat” eszkábálni,de ahova bedobtam,ott egyrészt elmerült,másrészt sûrû kopogás-csattogás kíséretében a víz egészen egyszerûen elsodorta.Bedobtam egy nagyobbat.Azt is.---.Végre,a sokadik átkelés után,megérkeztünk az igazi kaptató aljába.Ez tipikusan az a fajta volt,amin csak az ember talpának a legelsõ hányada érinti a talajt.aztán kicsit lett csak enyhébb az emelkedõ,így érkeztünk a kaszáló alá.Itt találtam egy kicsike padocskát,amire lepihentem vagy két percre.A pogányvári kaszálót magunk mögött hagytuk,majd érezni kezdtem egy durvább holtpontot.Egyre több lett a hó,Pogányvár után már felhõben haladtunk,a látótávolság 20 méteren belülre zuhant hirtelen.Ekkor valamin megcsillant a lámpám-találtam egy kitûzõt az egy héttel korábbi „Fel a Csóványosra” túráról.BeugróLányt végig azzal hergeltem,hogy még ide meg oda megyünk,meg hogy még ennyi,meg annyi eddig meg addig.GPS közben be volt kapcsolva,mert viszonylag pontosan tudtuk mennyi van hátra a csúcsokig.
Ekkortájban hangzott el egy ilyen párbeszéd
- Már csak 250 méter van a csúcsig! -én
- Na ennek most örülök, hogy mondtad! -BeugróLány
…szünet…
- Igen, de szintben gondoltam!...

Szóval elértük a Csóvit végre,2240kor megkaptuk itt is az aláírást.Kávéval(!) kínáltak,köszönöm,ugyse sokan ittak még kávét a Csóványos tetején,este háromnegyed 11kor.Egy teát is lenyomok,meg kevés pogit vagy mit,aztán nyomás neki a lejtõnek.Máté ért minket utol,aki eddig 50 percet hozott rajtunk-tud ám menni rendesen.Az Égés-Bérci titkos pont Becherovkával kínált,amit nagy duzzogva elfogadtam-ez a kávéval karöltve végleg átlendített a Pogányvártól eddig húzódó holtpontomon.Innen minden rendben lett,rendesen haladtunk lefelé,Hol Máté,hol én diktáltam a tempót.Éjfélre érünk le a völgybe,édesanyám pont legbrutálisabb lejtõn volt képes felhívni-itt lett ugyanis térerõ.Közöltem vele hogy még élek,de az életbenmaradási esélyeim minden telefontafülhözszorítós másodperccel komolyan csökkennek.Erre aztán letette.

A ponton világbajnok tea,csoki és pogácsa várt minket,minden jól esett,még a pogit is meg tudtam enni végül.Bellával és Kareszzal is találkoztunk lent a völgyben.Továbbindulva laza emelkedõre számítottam végig.Nos-elég sok volt a trutyi is,de Foltán-kereszttõl egyértelmûen hóban tapodtunk tovább.Hamarabb lett meg a második Csóvi mint gondoltam,3órán belül ismét fennvoltunk a csúcson.Tea még midig volt,nyüzsgés kevésbé.Útbaigazítok pár egyént,akik épp most indulnak Hamuház felé,és elõkapom az Oké zacsis kakaót.Nagyon jól esett.Megindulunk lefelé a Magosfa irányába,ismét hármasban.Az elágazás megvan,csak az a francos piros háromszög nem akar eltakarodni.Végre megvan a leágazó,innen zerge-üzemmódban irány a völgy.Szerpentinezünk,a patak egyre hangosabb,BeugróLány az „egyenesen a völgynek” felfestett kék háromszöget részesíti elõnyben,Máté utánam jön a szerpentinen,és feljebb kelünk át a patakon.Ez a rész kifejezetten veszélyes volt,hiszen az ösvény egyrészt jeges,és a ’gödör’ felé lejt,másrészt semmi sincs,amiben meg lehetne kapaszkodnom.Vagy 4 újabb patakátkelés következett,Mire végre elértük a kisvasút sínpárját,amin aztán még vagy 800 méter következett a Hamuházig.Ott csoki és tûz várt minket,plusz Köszi asciimo-nak az ISZINIK kitûzõjét,aminek az eredetijét sajna sikerült elveszejteni.

0330körül vágtunk neki az utolsó emelkedõnek,fel a piros+ felé a Ksávon.fél óra alatt el is értük a piros+-t,és elkezdtük gyalulni az utolsó emelkedõt.egyre több lett a sár,és úgy tûnt,hogy a Hanák réten egész kis sártenger keletkezett-innen ugyanis nem nagyon tud lefojni a szar.Ráadásul favágók is jártak arra a napokban,így gépeikkel és isteni tehetségükkel sikerült rendkívül érdekes,folyós állagúra,és elképesztõ mennyiségûre dagasztaniuk az anyagot.Annyit mondok,hogy a kamáslim kicsit felcsúszott,és a cipõmbe több alkalommal felülrõl folyt be az áldás…De röhögcséltem,és fennhangon hangoztattam,hogy ez a legeslegjobb része az egész túrának-ezt BeugróLány marha nehezen tolerálta.A legkomolyabb emelkedõ a NHH elõtt kicsit kellemesebb volt,néhol már az ösvényen is tudtam haladni,nemcsak a bozótban.
Még a házhoz vezetõ út volt vicces,ahol a síbusz jár fel-az a szép kõvel szórt utacska.Izomból le volt fagyva.Olyan durván,hogy rálépni nem tudtam.Mellette egy keskeny havas sávban haladva értük el az utolsó kanyart,majd a terasz alatt a lépcsõhöz járultunk.
Benn a házban meleg az volt,mézekalács az volt,csak info nem,a célhelyrõl.Mindegy,nem volt ez baj,csak mennyünk már lefelé,még 11 órán belül voltunk bõven.A biztonság kedvéért dobtam egy oltári nagy hátast a jégen,alighogy lefelé vettük az irányt.Keresztcsonton lila folt,és a lökhárítók:két fájó csukló.Asszem nálam törvényszerû a NHHrõl lefelé téli úrákon a hanyattvágódás.Grófi út már jól járható,a nyiladék nem kevésbé,és jó tempóban toljuk lefelé a köves-vizes-saras úton..Végre az erdõ ritkul jobbról,aszfalt,sorompó,még aszfalt,és cél 06:05kor.Menetidõ:11:55.

Teljesen elégedett vagyok,és boldog is,hogy a tavalyi idõmnél 2óra40(!) perccel sikerült jobbat mennem.többb mint 3 óránk maradt még a szintidõbõl.Köszönjük a szervezést,minden nagyon jó volt!A túra is csak annyira volt kemény,amennyire muszáj neki.-bár most így utólag máshogy látja az ember.Köszi Mindent BeugróLánynak,és Máténak,és gratulálok minden teljesítõnek!Jövõre ugyanitt megtalálható leszek:D

vaddino
 
 
MargitaTúra éve: 20092009.02.10 08:05:14
Margita 40

Sosem voltam még ezen a túrán sem,és a sokak által lerágottnak titulált Gödöllõi-dombság nekem éppoly ismeretlen mint a Mecsek,vagy a Karancs.
Beugrólánnyal,és Évával érkeztem,sikerült olyan helyen parkolni,amiról késõbb kiderült,fizetõ parkolóhely.7 körül már a rajtban voltunk,Petamival is összefutottunk össze.7:15kor sikerült is elindulni,Éva nélkül,aki még ott csücsült majd 2 órát a futók 9 órási rajtjáig.

Már a városból kijutás sem semmi,mert konkrétan egész Gödöllõn végig kel trappolni keleti irányban.Nagy nehezen azért ennek is vége lett,közben a nap is a dombok gerince fölé emelkedett,és az arunkba sütött.Hamar megleltük az elsõ ellenõrzõpontot,egy remek domb tetején-itt sportszeletet kaptunk.továbbindulva elõször az M3as alatt mentünk átal,majd egy hosszabb aszfaltút következett.Jobbra mellettünk feltûnt egy nagy fehér kupolás valami,mint egy gigantikus óriáspöffeteg.elértük a második pontot,az eddigi 6os átlag remeknek tûnik.Egy sem nem túl meredek,sem nem túl hosszú szakasz után felértünk a Margitára.Sár erõsen csökkentett módban volt csak jelen szerencsére,viszont annál szebb erdõs részeken haladtunk keresztül lefelé a hegyrõl.Volt fák között besütõ nap,meg egyenes erdei út avarral emberek nélkül napsütésben.Szóval szép volt.
Elértünk egy futóknak épp készülõdö ellenõrzõpontot,majd továbbhaladtunk,és ketten elnyargaltak mellettünk.Piszok jó idejük volt,mert 18-19 km-nél jártunk már,és õk kábé másfél órája jöttek.Beugrólány elszaladt elõre,rájött az 5perc,és meg BubÚrékkal beszélgettem kicsit menet közben.Ajánlgatta a Barlangtól Barlangig túrát másnapra-mint késsõbb kiderült,nem feleslegesen.=)

A ponton volt finom nápolyi remek teával,meg megismertem tzh-t,és szusszantunk kábé 2és fél percet.Továbbhaladva újjabb futók is utolértek,elsõ nõként László Szilvi nyargalt el mellettünk.Kõkeresztnél aztán megint tea+nápolyi fogadott,most kicsit bõvebben fogyasztottam,mint Domony-völgynél.Gyorsan továbbnyargaltunk,elhagyott még két futó,majd elértük a vasutat.Kis keverés volt a Máriabesnyõi állomásnál,de nem volt para,igy továbbsétáltunk aszfalton,a házak között.Éva hagy el minket,remek az ideje még,bíztatjuk kicsit,hogy nyomás,nincs sok hátra.Újgazdag-negyed házai közül aztán újra aranyos egynyomos erdei ösvényre váltottunk,-ez a rész teccett nagyon.Még egy pont,utolsó pecsét,szõlõcukor,és nyomás befelé,még 3 km a cél.Az egyetem mellett haladunk el,át a vasúti felüljárón,-régi Lemaradás 100 erre jött,Gödöllõ,Palotakert-.Remek gyros-illat a másikoldalon,majd parkban aszfalton érkezünk meg,még egy lámpás keresztezõdés,aztán Cél,13:35kor.Menetidõ 6:20.

Simán benne lettünk volna a futó szintidõben is,de ez igy volt jó.Majd jövõre.Eszem pár falatot,tolok egy teát-vár minket a Börzsöny,indulni kell.Elõtte azért szomorúan konstatáljuk a mikuláscsomagot a szélvédõn...

Köszönjük a szervezést,remek kis túra,kellemes tavaszias idõ volt,egy helyen kezdett csak szemetelni az esõ,de az is csak picikét.Jóléreztem magam,jövõre is itt leszek.

vaddino
 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20092009.01.26 01:29:14
Téli Teljesítménytúra-2009

Reggel 7re beszéltük meg a találkozót Újpest-Városkapuhoz BeugróLánnyal,aki az unokatestvérével,Zolival együtt várt rám.7:20ra odaértem.
Kimentünk az állomásra,ahol Földi Roliék múlatták az idõt épp.Váltottunk pár szót,majd vonat,és Pilisjászfalu.
A rajtban a meglehetõsen sok ember ellenére nem kellett különösebben soraállni,8:30körül elindultunk.Komótosra terveztem a tempót,merthogy este várt még ránk a Cserhát500as csúcsai,és ugye semmit sem szabad elsietni.Slattyogtunk szépen a sárban,amibõl Piliscsév után bõven akadt,Zoli kicsit lemaradt,nekem meg belement egy gigantikus szálka a tenyerembe,amit a helyszínen kimûtöttem.
Kesztölc felett a Kétágú-hegy gyönyörû volt a napsütésben,a hátunk mögött pedig a Pilis tömbje burkolódzott párába.

Pilisszentléleken sikerült betalálni valami kertbe;ugy kellett kikéreckedni a kapun.innen KétBükkfa-nyeregig emelkedett az utunk,és kellemes látvány volt a vékony hóréteg a talpunk alatt.A nyeregben találkoztunk Gethe-vel,majd robogtunk lefelé Pilisszentkereszt irányába.
Mária-padnál majdnem dobtam egy hátast,olyan jeges volt az út,de végül semmi baj sem történt,szentkeresztre érve Ebolát érjük utol,majd balra fordulva a keresztezõdésben szemközt már látjuk is a Felsõ-kocsmát,ami a cél.

~5órás menetidõvel érkezünk meg a 22,24 km-en.Kitûzõ(kökényes)és emléklap.Õszilevet iszunk,és Zolira várunk kicsit,majd a buszra sokat.Be pomáz,HÉV,kicsi vonat,KV-(köszi),késõbb autó,és irány Alsótold,hisz várt minket a Cserhát.

Aranyos túra volt,a logisztikája azonban elég nehéz,de megoldható.

köszönjük a szervezést!
v
 
 
BUÉKTúra éve: 20092009.01.06 22:05:37
BUÉK 40(jobbanmondva BUÉK 2X20)

BUÉK-on még sosem voltam,pedig szeretem az MVTE-s túrákat.Azért hogy kétszer csináltam,csakis Rushboy a felelõs,mivel tõle hallottam szilveszterkor hogy a rajt idõ széles intervalluma ezt lehetõve teszi...Köszönjük rajtidõ...Valami bekattanhatott...

Reggel 5kor keltem koleszos ágyamban,ami cefetül nyikorog,így sikerült is megmozgatnom mindenkit a szobában.Hosszan évõdtem vajon mit is vegyek fel,meg a szokásos.
05:42kor kiléptem a kollégium ajtaján.A portás már megszokta hogy hétvégén is embertelen idõpontokban és állapotban vagyok képes megjelenni elõtte,így most sem okoztam neki meglepetést.
Még csak egyszer szólt,történetesen amikor Prágából hazajövet Csanád barátommal megálltunk elõtte,hogy õ akkor hozzám bejelentkezik vendégnek.Nekem a térdem nem hajlott,neki pedig annyira szétvolt a talpa,hogy alíg bírt ráállni.Erre a néni annyit kérdezett,nagyon szolidan:
-"mi történt a lábával?"
Most erre mit mondjak?
-Fáj.

Na szóval-röpke egy órás BKVzás után megérkeztem Hûvösvölgybe.Györgyi és Csanád telefonon közölték velem elõre,hogy elindulnak.Mondom jó.

7.15kor utánuk indultam én is kocogva,víz és minden egyéb nélkül.Kellett a mozgás az ünnepek után,bár én karácsonykor sem szeretek tespedni egyhelyben napokig.
Terveztem az elsõ kört megfutni,de olyan sok mindent terveztem én már...Hármashatárhegyre fél óra volt az út,meglepõdtem magamon,igaz közben majd halálra fagytam.Itt értem utol Csanádékat.Rövid beszélgetés után kiderül,hogy Csanádnak esze ágában sincs futni,meghaggya Györgyinek és nekem ezt a feladatot.
Szép lassan el is maradt mögöttünk.Bele-bele kocogunk,de a java azért gyalog megy,mint rendesen.
Apáthy-sziklánál Szötskétõl kapunk pecsétet és csokit(Utóbbi állítólag csak a kiváltságosaké=)),itt még egész jó a tempónk,70 perc alatt ideértünk.Innen a futás nem annyira,az aszfalt viszont annál inkább jellemzõvé vált.Szerencsére nem tartott soká,hamar megint erdõben haladtunk,aztán meg már nem tudtuk,hogy tulajdonképpen hol...Volt az a rész,ahol a Zsávról a Z+-re kellett kanyarodni...

Na itt beleraktunk pluszba vagy egy km-t pluszba.Pedig jól ki volt szalagozva az elágazás,csak láttunk egy kutyát,aki gerendával a szájában is kitûnõen ugatott-ez annyira lekötött,hogy sikerült elnézni a kanyart.

Valószínûleg itt le is hagyott minket Rushboy,mert legközelebb csak a célban láttuk.
Mikor rájöttünk a fájó igazságra,már a Zháromszög elágazásnál voltunk,és le is mentünk a térképünkrõl.Na itt fordultunk vissza.Í
gy már hamar megtaláltuk Joe-t is,aki egymagában útonállt.Pecsét,Boldog Új Évet,aztán mentünk tova.Szépjuhászné,majd Hárs-hegy oldala-el a baljóslatú Körút mellett-szerencsére most nem kellett foglalkozni vele-elég volt a júniusi Ultramonoton...

Felfelé remekül haladok,Györgyi kicsit lemarad,de teljesen mindegy.A kilátónál megütközve tapasztalom,hogy még ebbõl a 19.512 km-bõl is levágnak az emberek?Szinte senki sem érkezett a helyes sárga jelzésen a csúcsra-és ez bizony szomorú.Tisztelet annak aki mégis!
Továbbhaladva erõs lejtmenetben haladunk,egy helyütt kötelek is voltak rögzítve a biztonságos haladás érdekében.Hamar leérünk a Nagyrétre,ahol szaloncukorral várnak a pontõrök,ami jólesik,mert kezdek megéhezni.Innen már csak két kõhajítás a cél-át az aluljárón,balra,és be az épületbe.Rushboy az ajtóban-az övé 1:52perc-gratulálok neki,majd õ el is szelel a második körére.
Mi azonban bemegyünk,célpecsétet kapunk,eszünk iszunk.2.49 lett a vége,ami azért nem is olyan rossz.

25 perc múlva elindul a kör elõröl.Csanád ekkor lép be az ajtón,Ebola pedig közli,hogy a seprûk már elmentek.Rendben.
Másodszorra 13 perccel kevesebb kellett a Hármashatárhegyre,de egy perccel a hivatalos pontzárás elõtt még sikerült felérni.
A táj alaposan megváltozott az elmúlt cirka 3 órában-a zúzmara java leolvadt a fákról,eltünt a gyönyörû napfelkelte,lett viszont elég sok,az elhaladó emberek lába nyomán csúszóssá vált rész.

Szinte semmi futással,emberkerülgetésekkel,jobbára eseménytelenül haladtunk elõre,kicsit húzott a combom az elsõ kör miatt,mint úgy általában,ha akármennyit futok is.Hárs-hegyre fel leülök egy kõre,egyrészt minek is sietni,másrészt jólesik ülni egy kicsit. Fenn a ponton meg majd szomjanhaltam,a pontõr lány némi ellenszolgáltatásért(:D-na jó csak pecsételni kellett:D) hozott nekünk valami "almás szart",ami finom édes volt ugyan,de meghatározhatatlan darabok úszkáltak benne-ezek utalhattak arra hogy Aloe-s a termék.
Mindegy is,megmentett a biztos kiszáradástól,köszi!

Innen már minden mindegy vót,hamar leértünk a Nagyrétre megint,ismét szaloncukrok az idõközben lepusztított készletbõl,majd célbaérés,virsli.A második idõ legnagyobb meglepetésünkre 3:18 lett.Másodikteljesítõsjelvény elfogyott,postán jön,de az elsõt azért megkaptam,meg mindkét színes oklevelet.

Ismét színvonalas szervezést láttunk az MVTE-tõl,Köszönjük,és köszi Györgyinek a társaságot,meg a fuvart be a városba,meg Csanádnak is köszi,meg ilyenek.Ja és ha jól végiggondolom ez volt életem elsõ 20asa:D-így illett hát,hogy kettõ legyen belõle!
Jövõre újra!

vaddino
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.01.02 22:54:55
2008-Éves túraösszesítõ

Sajnos a 2008as év nem egészen úgy sikerült,mint ahogyan terveztem,de összességében elégedett is lehetnék.
2008as évem idõrendben:
-Téli Mátra XL
-Börzsöny Éjszakai
-Mátrahegy
-Gerecse 50
-Mátrai Csillagok
-Kinizsi Százas
-Ultramonoton Ultramaraton
-Monoton Minimaraton
-Szent László Menet(~65km)
-Via Dolorosa
(-BEAC MAXI-nevezés nélkül,csak a sportért)
-Less Nándor 60
-Tatabánya 30
-Írottkõ 70
-Deák 70
-Piros 85
-ISZINIK
-Prazska Stovka(Prágai Százas)
-Börzsöny Vulkántúra
-Tortúra 65

Nagy 'majdnem'-ek:Rákóczi 150-elõnevezésem dacára sem jelentem meg a rajtban...
NaHát 100-elaludtam,no comment
Rockenbauer-lesérültem...

Leghosszabb: Ultramonoton Ultramaraton-126,84km
Legrövidebb: Monoton Minimaraton-3,02km
Legszintesebb: Via Dolorosa-5839 méter
Legkevesebb szint:Tatabánya 30-790 méter
Legjobb hétvége: Írottkõ 70+Deák 70
Legnagyobb átlagsebesség:7,32 km/h--Gerecse50
Legkissebb átlagsebesség:3,11km/h--Börzsöny Éjszakai

Össztáv: 1365,5 kilométer 20 rendezvényen
Összszint: 44065 méter.
Átlagtáv: 68,2 km
Átlagszint:2213,95 méter

Köszönöm minden Túratársnak a társaságot,Rendezõknek a szervezést,találkozunk 2009-ben is!

vaddino


 
 
túra éve: 2008
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20082009.01.05 12:37:02
Tortúra 65-2008

A Tortúra 65 az elmúlt három év alatt kötelezõ programmá nõtte ki magát számomra.Egész egyszerûen szeretem.
A MÁV-sztrájk ellenére sikerült eljutnom Miskolcra-vonat híján busszal,ami Tatáról nem kis feladat volt-laza négy átszállással=)Szóval megérkeztem,szállást foglaltam,neveztem,majd nyugóvóra készültem térni...ekkor futottak be Rolandék,meg Anita,akikkel kisseb sörözésbe kezdtünk a közeli Aladin vendéglátóipari egységben.Elég az hozzá,hogy alig aludtam,és nagyon fáradtan,kótyagos fejjel 6.35kor Anitával elindultunk.
Azon gondolkodtam,hogy de jó lenne egyszer pihenten is elindulni a Tortúrán,és nem másnapossággal küzdve-dehát ugye mind hülye aki nem normális,és csak magamnak köszönhetem ezt is.

Mindegy,egy szónak is száz a vége,elindultunk,az eredeti tervemhez képest 35 perc késéssel.Mivel ez elmúlt napokban elég sokat esett,meglehetõsen szutykos volt az ösvény,ami nemigazán megszokott jelenség a Tortúrán...Rásboj futott el mellettünk,pacsizott,aztán kitartóan magunk elé bambulva dagasztottuk a sarat tovább=)
Bükkszentkeresztre két órás út után érkeztünk meg,itt lenyomtam egy teát,majd boltba-menésen gondolkodás,aztán semmit sem vevés,és továbbállás.
A faluból kiérve jobbra levágódtunk a mûútról-és Szarvaskútig szintben daráltuk a nedves-saras-havas ösvényt.A cipõm már itt piszkosul be volt ázva,zoknicsere értelmetennek tûnt,hiszen hiába száraz a zokni,ha vizes a cipõ...

A fennsíkra érve rendes hótakaró fogadott,de a levegõ párás volt,az ég pedig sajnos felhõs-így korántsem volt olyan szép a Bükk-fennsík,mint tavaly.Na de azért igy is mutatósak voltak a 10-15 méter magas fenyõfák a 10centis hótakaró alatt=)
Két célom volt aznap,az egyik hogy délre érjünk Bánkútra,a másik hogy érjem el a 20:15 ös pesti buszt Egerbõl.Az elsõt már sikerült abszolválni,mert 11:50korpecsétet kaptunk a házban.Kis pihi,kaja és tea után továbbáltunk.Valahogy lassúnak éreztem magam,csak nem akartunk haladni,és nem értettem az egészet.Több mint egy óra kellett a Tar-kõ eléréséhez,számomra ez is várakozáson aluli tempó volt.Maga a Kilátás pedig szép-szép,de idén a felhõk alatt voltunk,nem pedig felettük.
Az ember a jóhoz könnyen hozzászokik---amikor életedben elõször vagy a Tar-kövön,és olyan kilátás fogad mint tavaly vagy tavalyelõtt,akkor az ideit
elég silánynak találhatod.Na velem pontosan ez történt.Lehet hogy az én készülékemben van a hiba.=)

Hamarosan el is indultunk lefelé-kicsit szintben vissza a kékig,majd azon lefelé robogtunk.Kellemetlen ez a lejtõ,de hamar véget ér,és megérkezünk a Hereg-réti parkolónál az egri mûútra.Ezen még egy pár kanyart haladva érjük el a Tamáskúti házat,ahol 14:36kor pecsételünk,teát iszunk,és Bálinttal és Joe-val diskurálunk kicsit.Bálint biztat,hogy elérhetõ még a 20:15ös busz,hiszen addig van még 5és fél óra(meg vagy 24 km...)Én annyira nem bíztam magamban,de folytattuk tovább az utat,Várkút felé.Tavaly ez a szakasz 3 egész óráig tartott,iden két és fél is elég volt rá.Völgyfõ-háznál ránksötétedik,lámpa elõ,de csak olyan csökkentettmódban mert az út jól követhetõ.Bálinték megint utolérnek és együtt érkezünk meg a Várkúti turistaházba,ahol a pontõrökön kívül egyetlen túrázó tartózkodik,és ahol 17:20kor begyûjtjük az utolsó pecsétet is.Bálint+Joe ráérõsebbek mint mi,illetve hát mint én,úgyhogy továbbcsörtetünk,háromfõsre bõvülve-csatlakozott hozzánk a ponton már ott tartózkodó úriember.

Az Eged mellett viszonylag hamar elrobogunk,innen viszont menthetetlenül elkavarunk,hiába figyelmeztetett Bálint,hogy figyeljem/figyeljük az utat lefelé.Volt egy rész,amikor bal és jobb oldalra a bozótra volt kirakva a jel papíron.Na itt csak a bal oldalon lévõ jelet sikerült észrevenni,amibõl az következett,hogy balra fordultunk.Erõs lejtõn haladtunk lefelé,visszatekintve láttuk még Joe-ék lámpáinak a fényét,majd elõrenézve szembejött egy kerítés.Visszamenni nem volt sok kedv a dombra,úgyhogy nem maradt már hátra,mint elõre.Meg kellett hágni a kicsikét.A túloldalon zero ösvény,bozót,és kb 600 méterre légvonalban a Vécsey-völgy mûútja.Nyílegyenesen arra indultunk.Egyszercsak mégis lett valami dûlõút a lábunk alatt,amin sikeresen aszfaltra értünk,valamilyen borászatnak a kapujánál...
Csak a város volt még elég messze.
Háromszor jártam erre,és egyetlen egyszer sem sikerült az Egedrõl rendesen lejönni a jelzett úton=)

Az aszfalt azonban gyorsabb haladást tett lehetõvé,mint gondoltam,és alig több mint 20 perc alatt már a vasútnál voltunk.Iskola,cél,stopper állj->12:44.
Remek idõ lett,nagy egyéni csúc.
Élveztem a túrát,bár a sár kicsit soknak tûnt,mivel csak a fennsík volt teljesen mentes tõle,minden más helyen tetemes mennyiségben fordult elõ.
A buszomat meg elértem=)-

Köszönjük a szervezést,Anitának a társaságot,és a Bükknek a lehetõséget=)

képek itt:http://picasaweb.google.hu/kovacsdanielmarton/TortRa652008#
vaddino
 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20082008.12.15 16:02:27
Börzsöny Vulkán-2008

Az idei évben másoszorra készültem teljesíteni a Vulkánt.Tavaly eléggé megviselt a teljesítés,idén revansot szerettem volna venni.Elõre le is szögeztem Joe-nak,hogy utazok én velük,de sietni fogok,mert lámpát sem viszek,és különben is.

Szombat reggel,03:30(!)csörög az óra.Kifordulok az ágyból,majd a idójárás,és hójelentés,csomagolás,öltözködés.
04:10kor kilépek a koliból,és felkapaszkodok a 973as éjszakaira.Álmos vagyok,el is szundítok még a buszon,majd Blahánál pont felkelek.Elsétáltam a Nyugatihoz,közben vettem reggelit is.Volt kissebb probléma a jegyautomatákkal,de megoldottam,vagyis hát nem,de mindegy.
Találkoztam Joe-ékkal,pontosabban Stefi,Dominika,Joe és Sanyi lettek az útitársak.Mire Kismarosra érkeztünk,többen túlestünk valamilyen formájú=) reggelin,és a buszmegállóba induló szabálytalan alakú emberhalmazba vegyültünk mi is.
A buszt emberesen megtöltöttük,Királyréten kissebb sorbanállás azért volt,de 07:35kor elindítottam a stoppert,és nekivágtunk igy öten a Börzsönynek.Közben azért kidertült,hogy Stefinek ez élete elsõ túrája...jól belekezdett...=)

Hamar elértük a Kárpát-hídat,a pontõr pálinkája igen jó volt.A szint innen kezdõdõtt csak el,bár nem volt olyan vészes mint tavaly,amikor le volt fagyva minden.Mindenki a saját tempójában kapaszkodott felfele.Már majdnem a sípálya aljánál voltunk,amikor berobbant a képbe Bálint,aki utolért minket.Itt mondtam Joeéknak,hogy én ellépek Bálinttal,mert sötétedés elõtt be kéne érnem,mivel ugye lámpa híján voltam(igaz hogy direkt nem hoztam)

Így érkeztünk meg ketten Nagy-Hideg-hegyre 9:20kor.Elég szar tempóm volt,valamit korrigálnom kellett,mert a világosban beérés,és az 5ös átlag igy nem játszott.
A probléma meg lett oldva,Csóványosra alig gyõztem Bálint tempóját,úgy tûnt nekem,hogy lefelé és felfelé is ugyanolyan gyorsan halad.Fél óra alatt megvolt a Csóványos,10:00kor regisztráltam áthaladásomat az önkiszogáló ellenõrzõponton.Valakik viccelõdtek,hogy fenn van a toronyban a pecsét,pedig nem is;nem terveztem a toronymászást.
Továbbhaladtunk Magosfa felé,majd szembejöttek emberek,és kaptunk pecsétet is.Magosfáról Tátra nem látszott sajna,de elégpárás-felhõs volt az ég,úgyhogy érthetõ.Innen elég kellemetlen lejtmenetben haladtunk lefelé,a Miklós-tetõt jobbról kerültük,mert vaddisznóhajtás volt.A kerülõút remekül volt szalagozva,elhibázni nem is lehetett volna.Végül mégis a Znégyzeten mentünk le Fekete völgybe,itt volt kaja és meleg tea,amibõl mindjárt megittam hármat.Bálint utolérte ismerõseit,és mondta hogy menjek ha sietek,mert õ innen nem akar rohanni.

11:22kor el is hagytam a pontot,átmásztam a patakon,majd nem tudom milyen indíttatástól vezérelve,Világos-pallagig megkocogtam a Pnégyzet emelkedõjét.Odafenn ráfordultam a Psávra,és kezdõdött a hullámvasút a kaldera nyugati gerincén.Remek kilátás nyílt a keleti Csóványos-Magosfa-Miklós-tetõ felé,többször megálltam álmélkodni,de azért rendesen haladtam.Legszebb kilátás talán a Hollókõ 685méteres csúcsáról nyílt.
A Salgóvár elõtti emelkedõ sokkal jobban ment mint tavaly,de elég meredek darab ez is.12:30kor pecsétet kaptam,volt még 3és fél órám sötétedésig,és visszavolt még majdnem 20km-sietni kellett.Kis álmélkodás a csúcson azért volt,majd meglódultam Magyar-hegy felé.Kocogtam folyamatosan.utolértem Hevér urat,váltottunk pár szót,majd tovább kocogtam,de csak annyit,amennyit jólesett.már épp kezdett elegem lenni a lejtmenetbõl,amikor 13:15kor leértem a Magyar-völgybe.A ponton teával és csokival vártak,vizet is kértem palackba.5perc mulva már mentem is tovább-másfél órát adtam magamnak a Nagy-Hideg-hegyig,gondoltam akkor még meglesz a 4órási célbaérés is.

Bányapusztáig elég hosszú a völgy,és alattomosan emelkedik is vagy 200 métert felfelé,de lehet nyomni rendesen.Közben valahol utolért Csaba,akivel már a Magyar-hegy óta kerülgettük egymást,innen együtt folytattuk az utat.Jobbra lefordult az idõközben kellemetlenül sárossá vált útról a Kék jelzés,majd átbújtunk a kerítésen,és emelkedni kezdtünk.Hamarosan kibújtunk a kerítésen,és jobbra fordulva rátértünk a P+ jelzésre.Hamarosan túlestünk a Kishideg-hegyen,amit észre sem vettem,majd elértük a Hanák-rétet.Csabi itt leült kicsit,benyomott egy csokit,és kezdõdött az emelkedõ.Én komolyan azt hittem,hogy ez még csak a Kishideg,hatalmas meglepi volt amikor balra lekanyarodtunk a szekérútról,és rájöttem,hogy ez már majdnem a csúcs.elértük a Hegyre vezetõ széles utat,amin a busz is feljár,és ezen közelítettük meg a házat.

14:54kor megkaptuk második pecsétünket a túristaházban,és ezzel körbeértünk a Fekete-pataki kaldera peremén,ami a magasbörzsönyi paleovulkán maradványa.Ezen kívül egyébként még három másik kaldera alkotja a Börzsönyt,ezek kissebbek,és jobban erodálódtak az idõk folyamán,így kevésbé észrevehetõek-Kemence-pataki,Nagy-völgyi,és a Börzsöny-pataki kaldera.

Vizet azért töltöttem magamnak a lefeléútra.A szint ugyan már elfogyott a túrából,de várt ránk a Taxi-nyiladék monoton egyenese.A Magas-Taxi-réten még kaptunk egy pecsétet,aztán már toltuk is neki lefelé,elég jó tempóban.A Taxot megkerülve értük el a nyiladékot,tulajdonképpen ez már a célegyenes.Hamar leértünk,16:05kor leraktam az asztalra a lapot,stopper állj-8:31.

Átöltöztem,majd Csabival lementünk a büfébe egy sörre.Itt kitaláltam,hogy visszamegyek még a Taxi-rétre,Joe-ék elé-hiszen együtt indultunk,illene együtt is befejezni.Majd félórás elmélkedés után elhatároztam,hogy nulla pontért,de felmászok még oda.Ráértem nagyon,mert telefonba azt mondta,még csak a Magyar-völgyben vannak.17:45kor visszaindultam,majd 18:40kor meg is érkeztem a Taxi rétre,ahol a tûz mellett még egy fél órát vártam rájuk.Jöttek is,annak rendje és módja szerint mind a négyen,és többé kevésbé együtt értünk célba.Joe-ék kicsit hamarabb,majd fuvart szereztek,és már csak keréknyomukat láttuk.Még jó hogy visszamentem eléjük.(nc)
Stefi bokája kicsit háromszorosára dagadt,de nagyon keményen helytállt Dominikával együtt-az ország(véleményem szerint)legnehezebb nappali 40es túráján.

Nagyon tetszett,jövõre is itt leszek,köszönjük a szervezést,ismét egy szép napot töltöttem a Börzsönyben!

Képek itt: http://picasaweb.google.com/kovacsdanielmarton/BRzsNyVulkN2008#

vaddino
 
 
Prazská stovka (prágai százas)Túra éve: 20082008.12.04 12:22:54
Prazska Stovka-2008

Öt magyar vágott neki az idei Prágai Százas hosszútávjának,ami 105km-nek volt meghirdetve.
Attilával,Bálinttal,Rushboy Danival és Csanáddal utaztunk ki a cseh fõvárosba.A túra elõtt megint nem sikerült kialudni magam,mert péntek reggel 6 és negyed 10 között aludtam és ennyi.(aki hülye haljon meg)Az autóval a célhoz mentünk,onnan helyi viszonylattal közelítettük meg a Prágától mintegy 55 kilométerre lévõ kisvárost,Vlasímot.

22:00 után nem sokkal érkeztünk,jónéhány lámpás alak lézengett a vasútállomáson.A rajt kicsit tán késett is,de ez teljesen mellékes.Türelmesen kivártuk a sorunkat,megkaptuk az itinert,ami szöveges leírást nem tartalmazott(ez mondjuk a mi szempontunkból lényegtelen),de magyarul fel volt tüntetve,hogy milyen színû jelzésrõl van is szó éppen.
Péntek 22.38kor belevetettük magunkat az éjszakába.Aszfaltúton haladtunk kifelé a városból,egyenest át a szomszéd településre,'Kondrac'-ba innen tovább még egy kis aszfalt,egyre emelkedik,majd be az erdõbe,és kapaszkodás a Velky Blaník 638 méteres csúcsára.Itt egy igen hangulatos menedékben volt az ellenõrzõpont,ami egy kilátó alsó szintjén volt kialakítva-lehetett venni meleg teát is.00:05 perc volt,9km-en voltunk túl.

Kellemetlen meredek ösvényen hagytuk el a tetõt,hó is akadt rendesen,de kb 1 kilométer múlva ismét aszfaltot értünk-ez el is kísért minket egy kimondhatatlan nevû falun(Lounovice pod Blaníkem)és Libounon keresztül Zvestovba.Itt frissítõpontba botlottunk,volt meleg tea,meg szendvics,amit egy buszváró szerû helységben fogyasztottunk el.Továbbhaladva hamarosan elértük a második ellenõrzõppontot,ami a legtöbbhöz hasonlóan fára helyezett filctoll volt.Jankov falu után elbúcsúztunk az aszfalttól,és ismét felfelé kapaszkodtunk a Dzbány 688 méteres csúcsa felé.Nem mentünk azonban fel a tetõre,hanem egy szeles füves réten várt minket a pontõr,teával és szendviccsel,bár a tea kihûlt a zergeb....ó hidegben.28kilométernél jártunk,hajnal 3:25 volt az idõ.

Innen továbbhaladva ujjabb települést(Kaliste)értük el nagyon hamar,innen ismét aszfalt csattogott a cipõnk alatt.Negyedik ellenõrzõpont,04:14,32km.Én személy szerint éjszaka kicsit elvesztettem az idõérzékemet(még jó hogy a pontokon idõt írtam a lapomra a kihelyezett filctollal) és be is farsultam hajnalban erõsen.Ezen a részen szét is szakadoztunk.Én Csanáddal mentem,azt hittük el is tévedtünk,beszélgettünk csehekkel,õk is azt hitték hogy eltévedtek.Aztán mégse.Volt itt egy 3km-es,és egy 4km-es szakasz,elõbbi 20percig tartott,utóbbi pedig 70percig...:DKözben egy kibelezett állat maradványaira bukkantunk a sötét fenyvesben hajnal fél 5 körül:D Nagynehezen mégis elértük a Zebrák nevû pontot,hajnal 05:51kor,39kmnél.Még több begyûjtött aszfaltkilométerrel késõbb már világosban értük el a következõ pontot,-ez már Benesov közvetlen közelében volt.

Benesovban a vasútállomás szomszédságában egy cukrászda-kocsma-étkezde hibrid egységben volt a pont.Itinerünket lecseréltük,mert az elsõ csak eddig szólt-az újon már rajta volt az hogy Praha:D Kaptunk kis bónt,amit melegételre lehet váltani.Egyet reggelre,egyet délutánra.Csanád lepihent az asztallapra,mi pedig meglátogattuk a cukrászda részt is.Zoknit is cseréltem,el is indultunk nagyjából arra amerre jöttünk,kifelé a városból-aszfalton.
Megkerültünk egy gyönyörû kastélyt,(Konopiste)amely ma múzeumként mûködik.Rövidesen ismét aszfaltba botlottunk,majd egy szurdokon keresztül haladtunk egy kis folyó partján.Ez a rész igen kellemes volt,itt kezdtem élveznia túrát.Mint az elõre sejthetõ volt,ismét aszfalt következett,ezúttal elég komoly mennyiségben...Elhaladtunk egy benzinkút mellett,ahol megálltunk pihenni,és feltankoltunk a folytatásra.Elcsapatott mellettünk egy idõsödõ úr,aki amint elhagyott bennünket futni kezdett az útpadkán:D.Áthaladtunk több településen-Mestecko,Nespeky,majd letértünk az országútról egy mellékútra,ami a folyóparton vezetett.Itt már tényleg kezdett sok lenni az aszfalt,elhagytunk még egy települést,Zborny Kostelec-et,és elérkeztunk egy hegy aljába,aminek a tetején fennt csücsült az imént említett falu valamikori vára.Tehát rom.De szép volt,talán az egyik legkellemesebb része az egész távnak,és végre nem szintben haladtunk,hanem emelkedett,és ami a legfontosabb-nem aszfalt volt:D.12:37 volt,és 71.9 km-nél jártunk.Várban fogyasztottunk Bálint sütijébõl,csináltunk néhány képet,majd továbbindultunk.

Vissza kellett menni a zöld rom jelzésen a zöld sávig,amin tovább emelkedtünk még.Jött egy elágazás,itt a mindenhol fellelhetõ megbízható 'fehér nyíl'-jelzés jobbra tartott,a zöld sávunk pedig balra.Kis tanácskozás,aztán a zöld sávot szerettük jobban.Grybla volt a következõ hegy neve,tényleg elég kemény emelkedõ volt,szét is szakadoztunk,Bálint Danival elöl,én Attila után caplattam,14:00kor fogtam a kezembe a filctolatt a tetõn,ez volt 77,2km.Bejegyeztem a csúcskönyvbe az ottjártamat,Bálint tavalyi bejegyzése is megvolt,Csanád megjött az ellenkezõ irányból,a csúcsra,majd folytattuk lefelé.25perccel késõbb megvolt a következõ pont is,épp mielõtt mûútra tértünk ismét.

Az agyban torzulásra remek példa,hogy Dani és Bálint beszélgettek a Drezdai Százasról,és arról,hogy volt ott egy pasas,aki úgy nézett ki,mint a Mikulás.Erre Bálint megkérdezte:
-és subában volt?
Jött a logikus válasz Danitól:
-Dehogyis!Prágában...vagy..öö..Drezdában...:D

Szóval innen többé kevésbé aszfalton és szántóföldek között haladtunk a meleg étel felé,amit egy kis étteremben fogysztottunk el,és fokhagymaleves volt.15:40et mutatott az óra,és 88 km-nél jártunk.Innen egy fél óra múlva továbbindultunk,addigra kezdett sötétedi,és piszok hideg volt.Az utolsó két és fél km földút következett,ami után már tényleg nem maradt más a célig,csak a végeláthatatlan aszfaltszaggatás.(Dani nekiállt rombolni a szopóbódéit:D--mindegy,torzult kicsit--inkább nem magyarázom)
Beértünk Psáry-ba,és betaláltuk a helyes utat,ami a semmibeveszõ szántóföldek között egy gumitelep,és egy aprócska tó mellett vezetett el,míg kiértünk az fõútra.És ekkor a 16os pont elveszett.Egyszerûen nem volt sehol a filctoll,semmelyik fán sem.Bálint lefényképezett egy víztornyot,mintegy bizonyításképpen,majd a következõ keresztezõdésben leültünk pihenni.

Az autók vagy 100al repesztettek mellettünk,ha olyan kedvük volt fékeztek,ha nem...hát akkor meg nem.Innen továbbhaladva beértünk Dolny Brezanyba,ami már Prágához tartozik.'Áthajtottunk' két körforgalmon,majd mégegyen,az aszfaltút emelkedni kezdett,csinált egy-két kanyart,egyenesbe állt,és elértük az utolsó elõtti pontot,100km-nél 18:56kor.
Elhagytunk egy útépítést,tereléssel,autókkal,ideiglenes jelzõlámpákkal együtt,kompletten,majd feltûnt az út szélén egy kék tábla,amin egy felirat csillogott a fejlámpa fényében:Hlavny Mesto PRAHA.Megérkeztünk.Hamarosan közvilágítás is nõtt a fejünk fölé,papírlapok voltak kitûzdelve Prazska Stovka felirattal,és mutatták a helyes irányt.Volt még két kis völgy elõttünk,azegyikben egy gáton sétáltunk végig,és elértük az utolsó pontot is:102,5km,19:34 perc.Innen komoly köves emelkedõn kaptattunk,egy szikla hathatós közremûködédének következtében Dani cipõje kitátotta a száját-mintha ollóval vágták volna el-teljesen feladva ezzel a küldetését:D.

Átkeltünk egy négysávos úton,majd egy gyalogúton haladtunk fák között.Itt már minden villanyoszlopon fehér nyilak jelezték az irányt.Tényleg minden villanyoszlopon.Modrany körülvett minket-ez a végeláthatatlan betondzsungel,amekkorát életemben nemláttam még-mindenfelé tömbház tömbház hátán...sehogy sem akart véget érni.Aztán egyszer csak megláttuk az iskolát.Meg kellett még kerülni,de ez már semmiség volt,majd 20:15kor leraktuk lapjainkat az asztalra,105,53km után.Teljes idõ:21:30:14"

Csak oklevelet(Diplom)kaptunk,jelvény nem volt,pénzügyi okokra hivatkozva-és legnagyobb bánatonmra.A kimaradt 16os pontról tudtak a rendezõk is,Bálint azért megmutatta a képet a víztoronyról.Némi hidegélelem volt a célban,szendvics,tea,nápolyi.Kis pihi,átöltözés,és indulás haza.Kaptam két sört a szervezõktõl-a kezembe nyomták,pedig én venni akartam.
Összességében nekem tetszett,bár marha sok volt az aszfalt,szerintem 45km biztos az össztávból.A szervezés igen jó,ha beleszámítjuk,hogy hárman rendezik az egész túrát.A hazai rendezõk példát vehetnének róluk!

Attilának külön respect a hazaútért!

Képek itt: http://picasaweb.google.com/kovacsdanielmarton/PrGaiSzZasPrazskaStovka#
vaddino
 
 
Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15Túra éve: 20082008.11.24 15:10:58
ISZINIK SZÁZAS-2008

Az idei év kereknek tekinthetõ Kinizsi tekintetében,mert oda is,vissza is teljesítettem,mondhatnám hogy:egy sima,egy fordított=)


Szombat reggel késõn kelés,7:22es vonat Tatáról.Késik 20 percet.Ahogy a vonatra várok,gyanús fehér foltok röpködnek bele a látómezõmbe...mivan!?-->Már Tatabányán szakad a hó,Szárligeten pedig kész Armageddon lett belõle,hatalmas pelyhekben,sûrûn szakadt a hav.Rövidesen megérkezik RushBoy-Dani és Anita is,
08:30kor igy hárman vágunk neki ennek az õrületnek.A hó még izmosan hull,olybá tûnik,abba se hagyja,és akkor menthetetlenül hóember-sorsa jutunk belátható idõn belül=)
Marha gyorsan haladunk,Somlyón 10 óra után pár perccel pecsételtünk is,majd megyünk tovább.Kezdett változni az idõjárás,a hav is elállt,még a nap is elõbújt a felhõk mögül-bolond egy idõ volt.Rövid emelkedõ még a Somlyó csúcsa mellett,majd lejtmenet az aszfaltig.Itt Petamit utolértük,jó pálinkája volt,de ki akart szállni a tolnai mûúton,mert jeges az út vagy mi...Rövidnek tûnik lefelé a tornyói aszfaltút,legalábbis a Kinizsin tapasztalt kínkeserves emelkedéshez képest.Tarján-Tatabányai országút,Bodzás-völgyben a szántó szélén haladva tudatosul bennem,hogy olvad a hó,és kezdõdik a sár...Megtaláljuk a lejtõ aljában,az irtás végénél az ellenõrzõ kódot,majd jobbra a Koldusszállási vadászház felé megyünk aszfaltúton.
Elágazásban jobbra a S sáv megy Kisrét felé,de mi most balra a OKT vonalán indulunk el a Peskõ oldalában.Elég nagy a sár,elolvadt errefelé a hó jelentõs része,és még a nap is kisütött.Vicces,hogy a dombok egyik oldala zöld az õszi vetéstõl,a másik oldala,amit nem süt a nap,az meg fehér hótól...Fél egy elõtt megérkezünk a tolnai mûúthoz,pecsét,majd megyünk is tovább-marha jó átlaggal haladunk-kicsit meg is ijedek,mi lesz 50km múlva velem(bár ebbéli aggodalmam akkor inkább magamnak tartottam meg)

Kerítésmászás,mocorkás,aztán lassan Bányahegy,ahol csokit kapunk.Elégedetlen voltam az ellátás mennyiségével,mert az élelmem már most fogyatkozóban volt,és ez nem sok jóval kecsegtetett...Gerecse oldalában Hevér urat érjük utol,aki a rendkívül furcsa ISZI50+NIK50 kombinációt készült teljesíteni-remélem sikerrel járt.Sandl-hársnál elmarad mögöttünk.Tervem az volt,hogy Pusztamarót legyen meg lámpa nélkül-ez annyira jol sikerült,hogy 14:30kor meg is kaptuk a meglepetésponton a pecsétet.Megyünk is tovább,nekiáll szakadni a hódara,majd Bika-völgyi mûút.Dani lemarad beszélgetni Attilával,Mogyorósig Anitával megyünk ketten.16:18kor pecsételünk,lámpa nélkül sikerült abszolválni az elsõ 50km-t.Tán el se hittem.Teát kapunk,és veszek(!) virslit.A szolgáltatással még mindig nem vagyok elégedett,mert ráadásul amíg pihenünk,nekiáll megint szakadni a hó odakünn.Az igazi "szopóbódé"(by:Dani)csak most kezdõdik...Betaláljuk Ferit,igy négyen folytatjuk.

Lámpa fejre,és 16:50körül kilépünk a zergeb...óan hideg estébe.Tokodi pincéknél valamit benéztünk,mert másfelé mentünk le mint felfelé szoktunk jönni,de semmi gond.Hegyes-kõ jön,ismerõs az út,emelkedik kicsit,kanyarog kicsit,majd megérkezünk a nagyon rossz lejtõ/domb aljába,amin kézhasználat nélkül alig tudok felmenni.Szerencsére ez a horrordomb igen rövid,ezután kitett "gerincút" vezet a Hegyeskõ felé.Szántóföldön balra--nehéz tájékozódni,Kinizsin be van vetve ez a terület,az ösvény egyértelmû-most meg csak a nagy pusztaság.Lámpás alakok mindenfele,senki sem tud semmit,kivéve Ferit,aki jól emlékszik az útra,de én balga nem hiszek neki.Alternatív útvonalon érkezünk a Gete aljába.Nekem ez a mumus az egész útvonalon.Hihetetlen volt ez a felfelé kapaszkodás,a hideg,a fagyos talaj,csúszkálok össze-vissza.Nagynehezen mégis elérem a csúcsot,annyira nem is szuszogósan(valószínûleg azért,mert a sebességem 0,2km/h volt felfelé=)).A többiek már várnak,és a bátor pontõr a sátrában(!).Respect neki,piszok hideg volt fenn,és igen erõs szél fújt.18:54et mutat a telefonom,amikor elindulunk lefelé.Szembe jön egy LadaNiva,csak kétszer olyan széles mint az ösvény...Beérünk Bélányitelepre,a mûutat kvázi tükörjég borítja,Bálinték is itt tekeregnek egy nagyobb csapattal.Ismeretlen szakasz ez,sose jöttem be Kinizsin Dorogra.19:55kor pecsét a zsúfolt kocsmában.Nagyon elégedetlen vagyok,és nagyon nyomorultul érzem magam,mert kajás vagyok,és még mindig semmi étekkel nem szolgáltak a rendezõk=((ráadásul õk pizzát is rendeltek,és jóízüen lakmároztak a melegben,mi pedig gyaloglunk még 40km-t a mínusz x fokban...)Anita segít rajtam,a kocsma mellett van egy bolt,jól bekiflikakaózok,és ez új lendületet ad.

Elindulunk,kint már tényleg keserves hideg van,az utakat jégpáncél borítja-emiatt az autósok furcsán közlekednek...Hamar Kesztölcön vagyunk,itt is teszünk egy kis pluszt a túrába,aztán el a Kinizsis pont mellett-innen már csak 33km a cél!=).Közömbösen,kedvtelenül konstatáltam hogy jön az ellenõrzõpont-aztán majdnem elnevettem magam."Sistergõ" olyan pontot rakott össze,hogy valami elképesztõ.Volt meleg leves,meleg boros(!)tea,banán,csoki,süti,kolbász-mennyország=)soha ijen jól még nem esett krumplileves,mint itt.Életmentõ volt,Köszönjük,ezúton is!Sajnos azonban menni kellett,és emelkedõ jött,úgyhogy majdnem megbántam hogy belaktam elõtte.Nehezen cammogtam fel a Kétágú-hegyre,le is maradok mindenkitõl,de ez is meglett,Pilis-nyeregben meg sem álltam,mert Daniék akkor akartak indulni,amikor beértem.Hát akkor nyomjuk...Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk a Pilis oldalában,egyre inkább úgy tünt,beértünk valami alacsony felhõrétegbe,ahol a látótávolság 15 méterre redukálódott.

Éjfél körül elértük a szerpentin elsõ kanyarját,bevágtam az energiaitalt(szart sem ért)-innen növekedett a látótávolság,megpillantottuk az alant elterülõ falvak és Budapest éjszakai fényeit.Kicsit tán szétszakadoztunk,le-lemaradoztam,aztán szaladtam kicsit,Attila megint megjelent,és azt mondta Anitának,hogy szeret egyedül menni...Szentkereszti mûút,majd hosszúhegyi ellenõrzõkód.Kezdtem érezni,célba érhetünk nemsokára,és ettõl egész jó kedvem lett.Kevély elõtt mégis bezombultam,kértem egy sorstársat,beszéljen hozzám akármirõl,mert elalszok.Szõlõcukrot eszegetve sétáltam fel a Kevélyre,nem tûnt se meredeknek,se hosszúnak.Pecsét,02:34kor,teát nem kérek,csoki az jöhet,jól vagyok köszönöm.Rendesek nagyon a pontõrök,jólesik egy-két jó szó ilyenkor.Dani szét volt esve nagyon,mindkét combja tönkre volt,levest iszogatott a ponton,aztán nyomás lefelé.majdnem megindultunk borosjenõ felé,aztán korrigálás.Anitáék elhúznak,én maradok Danival,hiába mondogatja hogy mennyek csak ha gyorsabban bírom.Minek rohanjak?Igy is remek idõnk lesz,és nincs kedvem egyedül caplatni lefelé.Leérünk az ürömi mûútra,innen már desszertíze van az egésznek=)Hatalmas viharfelhõk jönnek a Pilis felõl,elõször csak a Pilis tömbje tünik el bennük,késõbb már a Kevély sziluettje sem láccik...elég ijesztõ volt,de minket már nem érhet utol,bármi legyen is az.Rókahegy,majd a nyomós kútnál kiérünk a Gyöngyvirág utcába,amelyen jobbra fordulunk,és imádkozunk,hogy ne most dobjunk hátast.Tiszta jég volt az egész úttest,óvatosan totyogtunk lefelé,és végül jobb kéz felé megleljük a Sarok presszót.Végre,itt a cél,nem is akármilyen idõvel,mert kb 19:50 lett a vége.Ez azért furcsa,mert az idei Kinizsin 19:47et mentem=)Virslit eszünk és teát iszunk,Álmos már benn van vagy másfél órája-õ piszok nagyot ment.Õszinte gratulációk,oklevél kitûzõ páros,04:54es HÉV.

Köszönjük a szervezést,bolond ötlet,a megvalósítás pedig igen jó,nagyon jó helyen volt a kesztölci pont,rengeteg étellel-itallal,feledtette a korábbi 67 km spártaiságát.Ezúton is köszönöm Anitának,Daninak és Ferinek a társaságot!
Piszok kemény volt,de lehetett volna még durvább is,a reggeli idõ alapján...Gratulálok mindenkinek,aki ezt végignyomta!

vaddino
 
 
DeákTúra éve: 20082008.10.30 01:13:39
Deák 70

Hajnal fél egykor érkeztünk Söjtör község impozáns iskolájához,aminek udvarán Wolfkery azonnal felverte a sátrat,Gyuri pedig beköltözött a tornaterembe,ahol meleg volt.Kint nem.Egykor lehajtom a fejem,nagynehezen elalszom,és azonnal fel is kelek hajnal 6:36kor.Fázok mint a vadászkutya,de a lábam gyönyörûen rendben van-szinte nem is érzem az elõzõ napi Írottkõ 70-et.

Kómásan ténfergek,majd betalálom a Vöröskõ vendéglõt,ahol kávéért kiáltok.Megiszom,nevezek,és 07:20-kor stopper indul.
Egyedül nekivágok,táskámban 3 deci víz,két tábla csoki,egy zacsi mazsola és egy félig lemerült fejlámpa alkotja a teljes felszerelést.Kapásból teszek egy kitérõt a temetõhõz majd vissza a kiskockáskövesúthoz,ahol szitkozódva kocogni kezdek,de csak az elsõ dombig.Hamar megérkezek a Forráshoz,ami annyira csak csöpögött,hogy esélytelennek tûnt feltölteni palackomat,mert rámsötétedett volna.Még a vadászházhoz is egyedül érkezek 8:37 kor---jólesik a meleg tea.

Kissebb emelkedõvel folytatódik az út,majd következett a"mûút végpontja",ahol jobbra fel kellett menni a dombra.Nem tettem,mentem balra le az aszfalton.Hamarosan jött azonban szembe Gyuri-rossz az út,fel kell menni a dombra...-innen együtt folytatjuk utunkat a célig.Kiderül,hogy meg kell érkeznünk Rádiházára sötétedésig,különben armageddon lesz,mert Gyuri odaküldte elõre a lámpáját.

A következõ sok-sok kilométeren dombok,erdõfoltok,szántók,dombok,erdõfoltok,szántók
következtek végeláthatatlanul.Néha egy két falu aszfaltja,illetve a furcsa szalagozás miatti keverés szakította félbe az egyhangú menetelést.Aki szereti ezt a tájat,annak biztos jó és szép,és senkit sem akarok megsérteni,de én pöttyet untam.
Rádiházán menetrendszerûen besötétedett.Lámpát csatolni,aztán nyomás az aszfalton a pusztaedericsi elágazásig,majd a szompácsi kápolna következett.Innen hárman mentünk,egy 55rõl felnevezett úrral,hamarosan még Rushboyt is beértük-akire egész nap vadásztunk,és lestük az egyenesekben hátha feltûnik valahol-merülõ lámpával nehezen tájékozódott.Utolsó ponttól,Bezerédi-erdõtõl,már csak bõ három kilométer,nagyon jó idõben voltunk,fél nyolc is alig múlt még.

Legszebb az egészben az a több mint 1 km aszfalt,amit a végén még a nyakunkba varrnak.20:30kor beléptünk a Vöröskõ ajtaján.Stopper állj:13:10.
Joe gratulál,eszek kicsit,majd háromnegyed 10kor az érkezõ Wolfkery elé visszasétáltam még addig a pontig,ahol megérkezünk a faluba,és kíséretet kapott a célbaérkezéshez.
10 teljesítõje volt az idei Deák70-nek,plusz elvileg még két átnevezõ a Bocskás55-rõl.Ebbõl vagy 5en Irottkõ70rõl jöttünk.Vicces kicsit.Összességében azért jó volt,bár a tájékozódás néhol nehezített volt,és az irányok megfogalmazása (félbalra-féljobbra)sem egészen egyértelmû,legalábbis nekem.A frissítések el vannak találva,jó volt a csoki Mackó-forrásnál,és a a forralt bor jól esett Pusztaszentlászlón.
Köszönöm Gyurinak a lehetõseéget ezúton is,a szervezõknek a munkát-jó kis "hétvége" volt ez is.

vaddino
 
 
ÍrottkőTúra éve: 20082008.10.30 00:25:04
Írottkõ 70

Durva hétvége elé néztem,tervbe volt véve az Írottkõ és a Deák is,mindkettõ a lehetõ leghosszabb opciókkal,ami érdekes kilátásokkal kecsegtetett.

Csütörtök délután fél 5 után 10percel érkeztem a Déli pu-ra,aminek közvetlen közelébõl,egy Pizza Hut oldalából indul kis csellendzsünk.Gyuri már várt Wolfkerivel az anyósülésen;így hármasban indulunk Kõszeg felé.Negyed nyolc körül megérkezés,sátorállítás,majd igyunk már egy sört.Kettõt.Kiskakas Vendéglátóipari Egység,helyi erõk,majd Ibolya&Rushboy,végül Köszeg zászlaja.

Reggel:fáradtság,hideg,és sötét.6 után pár perccel sok más ismeretlennel és egy-két ismerõssel meglódulok,bele a sötétbe.Rásbojékkal röpültem Velemig,ahova marha gyorsan elértünk-le is kapcsolódtam róluk,és Ibolya mellé szegõdtem.Szép táj,Gyuri elhagy bennünket,fenyves,majd Árpád-kilátó.Igen hideg van,Schneeberg sután emelkedik ki a felhõk közül.Mire eszmélek,Ibolya elszelel,de megjön Wolfkeri és TJ,igy velük indulunk Velembe,immár másodszor.Annyit mondok:eltévedtünk,de sebaj,igy viccesebb volt mert a Szent Vid kápolna-amerre elkeveredtünk a pirosról-megvolt mindenhogyan,mert lefele is,felfele is megjártuk.Velem másodszor,beszerzek némi élelmet a helyi vegyesboltban,majd elhagyjuk a falut,a mielõbbi viszontlátás reményében=)Kis keverés,majd Szent Vid kápolna ugye,és tovább stájerházak...Tábor-hegy...Paradicsomos bokaszaggató lejtõvel...és Hétvezér forrás...
Ahogy én látom,az Irottkõ hegy helyzete a túraútvonalon némileg szerencsétlen dolgot eredményez,mert a lényeg le van lõve már az elején,és utána szép tájakon vezet ugyan az út,de különösebb nehézséget nem tartogat.Még egy nagy,és rövid emelkedõ,Hétvezér-forrás után az Óház-tetõ.Innen a hátralévõ hozzávetõleg 25 kilométeren akad 90 méter szint,az is két részletben.Velem község lehetõségeit is maximális mértékben kimeríti az Írottkõ 70,mert ugye harmadszor is visszatér ide.

50,0km-tõl majdnem sötétben mozogtunk,még mindig hármasban Wolfkeryvel és TJvel.Már a faluból kijutás is nehézséget okozott,de megoldottuk.Cserébe Lukácsházán még egy kis kavarc,nemigazán emlékeztünk rá hogy fordultunk e balra a faluban avagy nem.Végül rájöttünk.Ha rajtam múlik,elmegyünk kb Sümegig,de mindegy.megérkezés Köszegfalvára,végre,innen még 4,5 kilométer aszfalt.Szeressük.

Este fél 10 körül sikerül elérni a Jurisich Gimnáziumot.Gyurinak sikerült igen jó idõt menni,mi pedig jót zuhanyoztunk,majd megindultunk az éjszaka leple alatt Söjtörre.
A szervezés nekem tetszett,olajozottan mennek a dolgok,köszönjük,de szerintem elférne egy vázlatos útvonalleírás abban a "füzetben".

vaddino
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20082008.10.20 01:38:06
Via Dolorosa 115 2008

Megkésett beszámoló,de jobb késõn mint soha...
->Életem legnehezebb és egyben legjobb túrája volt ez a történet a Mátrában.Már június 16án elõneveztem,tudatosan ismerkedtem a hegységgel a Téli Mátrán,Mátrahegyen,Mátrai Csillagokon,és megtetszett.Ez a véleményem a Via Dolorosa után is sziklaszilárd maradt,csak épp azóta nem voltam a Mátrában,mivel kicsit besokalltam=)

Markazra sikeresen megérkeztem,nem volt még túl késõ,Álmossal meglátogattuk a helyi vendéglátóipari egységet,ahol masszív sörözés ment késõ estig-kiraktuk az asztalon a Via Dolorosa kezdöbetûit,majd palacsintáztunk és egyéb(Rushboy félsz még a pókoktól?=)-->majd aludni tértünk.
Kínosan hamar jött a reggel,szokatlanul nehezen tértem magamhoz.
Hétkor kvázi tömegrajt,azóta is Márton Dani szavai csengenek a fülemben:"Indul a szopóbódé"=)
Több tekintetben az volt az elkövetkezõ 30 órám.
De élveztem.
Tényleg.

Rendesen belekezdett a túra,hamar marha meleg lett,a markazi vár megizzasztott,de szép a kilátás,megéri.Még csak fújtatok a várrom felé,Álmos már lefelé jön.Sokkal elõttem jár már most is,és ezt a jó szokását végig meg is tartja.Oroszlánvárig Mátrabérc szemben,majd Jagus."Hosszúnadrág erõsen ajánlott!"sok minden volt,de adott idõpillanatban ez nem---még egypárszor megbántam,de ez van...
Délben Recsken pogácsát majszoltam az árnyékban(23,73km/1376m).Innentõl Szent István csevicéig nyugtalanítóan nyugalmas volt az út,ahol belaktam mézes,zsíros és egyéb,egymást nagyonis ütõ feltétû kenyérbõl.

Parádsasvárra könnyedén érkezünk,jó az útvonalleírás,követhetõ az egész túra.Kis pihi és csoki+limonádé után uccu neki a következõ emelkedõnek.Esküszöm nem hittem el amit az itinerben olvastam,11.4kilométer következik,1155 méteres szintkülönbséggel...
Kis-lipóttal kezd,itt félúton egy túratárs feladni készül,de én kaptatok tovább,A végét keményen megkocogom--na ez nagy hiba-mert még jön a Nagy -Lipót.De csak vége ennek is,jobbra fordulva Galyatetõre halad egyenest az út,fenyveserdõben,nagyon szép,csak most nem érdekel.Galyatetõn a pontõr érdeklõdik minden rendben,meszelték-e az arcom,mert falfehér vagyok.Ha itt nincs leves,kiszállok.Szégyen,de igy lett volna.A leves azonban és az hogy a pontõr Nightwisht hallgat magnóról...kvázi újjászülettem,elõször,és megindultam Mátralmásra.Itt a helyi erõktõl ízelítõt kaptunk,hogyan kell használt szennyvízcsõbõl utcai kukát készíteni a falu díszkútja mellé=) Majd jöhetett a Galyavár.Kemény hely,nem kevés fújtatás és izzadság árán termek csak a tetejére,de megvan ez is,és nemsokára Piszkéstetõn,a csillagvizsgáló kerítése elõtt kapunk pecsétet,cukorkát és limonádét.
Mátraszentlászlón falunapba vagy mibe botlunk,Ágasvárra könnyebben mint gondoltam,20:39kor,a naplementével kb egy idõben érkeztünk(56.48km/3335m)

És akkor most jön a bukfenc...Vártam már sötétséget,hûvös,friss levegõ,de nekem semmit nem enyhített,mert a jobb térdemben üvöltenek a sejtek,hogy valamit csináljak már.Annyit mondok,hogy mire átértem a Múzslán((aminél aljasabb,szemetebb hegyet életemben nem láttam-hisz csak kb 4szer hiteti el az emberrel hogy"mindjárt fenn vagy"))és a szurdokpüspöki pincesoron ráakadtunk a dinnyés-energiaitalos pontra,fájdalomcsillapítót kellett kérnem,mert itt is fel kellett volna adnom,ha nincs egy flector pora kedves túratársamnak->ezúton utólag mondom,megmentette az életem...=)Elég sokat pihentünk itt is,majd én személy szerint másodszor újjászületve indultam tovább.A most következö bõ 10kilométerbõl arra emléxem,hogy igen sötét volt,felkúsztunk Jánosvárára,mint a gekkók,és hogy volt valami rambózás a mocorkásban,aztán Hidegkuti-turistaház(83.12km/4638m)04:30kor.Kábé 50percet ütöttem el evéssel(meleg étel-igen jó),zokninélkül járkálással,és heveny fázással,mert zergeb...óan hideg volt.Mindezt nagyon nyugodtan tettem,mert ezen a ponton 2 óra pihenõidõt biztosítanak a szervezõk,amit a teljes idõböl levonnak05.21kor továbbléptünk,majd két óra alatt sikerült eljutni Mátraszentimrére-csoki.Kis kavarás,mert mintha a pontõr se tudná merre kellene menni,de nagynehezen mégis leérünk Lajosházára.Itt rendezõi utasításra annyi dinnyét eszünk,amennyi belénkfér.Süttetjük a hasunkat kicsit,majd megállás nélkül megpróbálok eljutni Veronika-rétig--meglepõdtem,mert sikerült=)Itt már bõven 5000 méter fölött volt az összszint.A Kékes csúcsán nem is volt ellenõrzöpont-ennek örömére kocogni kezdtem a sötét-lápa-nyeregbe,majd tovább is.Mária képes fánál megkapom lapomra az utolsó pecsétet--innen már nincs az a hideg sör amiért megálltam volna=)

Nagysokára feltünik a falu pont elõttem,én pedig kocogni kezdek...Így érkeztem meg Markazra,13:05kor megkaptam a Célpecsétet...Teljes idõ->29:05
Teljes táv->117.21
Teljes szintkülönbség->5839méter.
Én azalatt az idõ alatt meghaltam,kétszer újjászülettem és mindemelett összességében nagyon jól éreztem magam.
Ja,és ezúton is gratulálok minden teljesítõnek,de persze minden feladónak is,mert ez nem volt egyszerû történet!!

Fantasztikus túra volt,(az egyetlen bökkenõ,hogy még nem kaptam meg postán a teljesítõk névsorát tartalmazó emléklapot).Ezek azonban mit sem változtattak/változtatnak meggyõzödésemen.Köszönjük

vaddino

Helyesbítés:az 'Elismerõ Diploma'A Teljesítõk névsorával megérkezett December 12én!






 
 
TatabányaTúra éve: 20082008.10.19 22:58:03
Tatabánya 30-2008

Idén hatodszorra vágtam neki,nehezítõ körülmény volt hogy kissebbik öcsém is megjelent a színen;derekasan állta a sarat,és tartotta a tempót a nálánál vagy nyolc évvel idõssebb jómagunkkal=)

Remek idõ volt már reggel,kicsit hideg,de ahogy a
nap kisütött,az õszi Vértes rengeteg színben pompázó fái alatt/között/mellett haladtak a jól ismert ösvények.Meglepõen szarul bírta a lábam a 'cipõbetörést'-gondoltam mégis inkább itt,mint Irottkõ+deák kombón jövõ héten--Peti is sûrûn szidta cipõje alkotóit és rokonságukat,de csak megérkeztünk a célba,7óra 14perc lett a vége,ezen a sétálós meg-megállós túrán a legjobb eddigi idõm-itt sosem számított az ilyesmi...

Kistesónak pedig respect,mert Máté 11 éves-ennyi idõsen azt se tudtam mi az hogy 'teljesítménytúra'.Ja és a 20ast is csinálta már kétszer.=)

köszönjük,jó volt.=)

vaddino
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20082008.10.13 00:21:02
НУ ПОГОДИ!, Less Nándor emléktúra 60

Életemben ilyen szép õszi tájakat nem láttam mint most,a Bükk megint hozta a formáját...
Péntek este az utolsó vonattal zötykölõdtem Eger felé,ahol Csanáddal találkoztam,átszaladtunk a buszállomásra és elcsíptük az uccsó buszt Cserépfalura.Az iskolához érve Kocsis Jani és Álmos fogadott minket,Álmos finoman szólva szinten volt már.Ebola mindenáron rá akart beszélni hogy nevezzek a terepfutó változaton,ehelyett én éjféltõl hajnal háromig rendberaktam minden gondolatomat néhány sör és hubertus segítségével,majd álomra hajtottam a fejemet.
Fájdalmasan ért a hír,hogy fél 7 van,és lecsúsztunk a korai rajtról...07:13kor sikerült meglépni,zergeba...an hideg volt,rövidnadrágban vacogtam rendesen.Csanáddal vígan beszélgetve faltuk a kilométereket.Ahogy azonban a nap kisütött,szép idõ lett,pulcsi nélkül folytattam utam tovább.

Oszlán,naggyából a 15 kilométernél volt az elsõ mindenre kiterjedõ frissítõpont,amivel legnagyobb mértékben elégedett voltam.10:00 óra után nem sokkal nekivágtunk az Ódorvárnak,ahova nem kevés fújtatás árán értünk fel,de maximálisan megérte,a kilátás remek volt.Hamarosan megindultunk lefelé a hegyrõl,ami legalább olyan rossz volt,mint felfelé...A nap már túljárt a délen,amikor a Pazsag-völgyhöz értünk.Innen kissebbfajta dagonyában vezetett az út a Bányahegyi parkolóhoz,ahol ismét megtömtem a bendõmet.

Megint nem sikerült eléggé felkészülnöm a Tar-kövön rám várõ vizuális-imputra,ráadásul az õszi színek miatt az avarban húztam végig leesett államat.Gyönyörû volt a kilátás,bár a 2006os és a 2007es Tortúrán nagyobb csodában lehetett részünk a felhõk felett állva=)Volt egy kis kavarás Kocka sporttárs elhagyott telefonja miatt,ami a Tar-kõtõl utitársammá vált,majd gazdáját vasárnap délelõtt meg is találta Budapesten---Laci!!legközelebb a fejed hagyd el!=)

Lejtmenetbe kapcsoltunk,magunk mögött hagytuk a Tar-kõ impozáns tömbjét egészen az idei Tortúráig.Imõ-kõhöz érve már kiderült,hogy nem lesz világbajnok az idõnk,de ez igazából minket egyáltalán nem érdekelt.Bujdosó-kõnél lámpába kapaszkodva haladtunk tovább a szakadékszerüség mellett(köszönjük a figyelmeztetõ szavakat a pontõr hölgynek).Ódorvár könnyebbnek tûnt mint ahogy azt vártam,pecsét után spuri tovább,mert nem maradt sok idõnk beérni...

Jól haladtunk viszonylag hamar leértünk a Bükkzsérci mûútra,némi keresgélés után ráakadtunk a megnevezett táblára,majd át a szántón,a Nyomó-hegyhez.rövid meredek szakasz,majd az utolsó pecsét.Innen már csak a bõ két kilométer a falu,ahova a szõlõk között kanyarogva érkezünk meg,majd iskola(teljes idõ 14:17),elsõteljesítõs kitûzõ,kolosszális mennyiségû babgulyás teával,és alvás reggelig.

Remek túra,nagyon jó szervezés,kiváló ellátás,örültem hogy itt lehettem,jövõre találkozunk!!

vaddino

Nem ide tartozik,de menet közben Csanáddal kezdetleges vázat adtunk egy régebbi ötletnek:TÁTRABÉRC(info:vaddino@freemail.hu)
 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20082008.09.14 22:50:05
BEAC MAXI 110

Tavalyi tapasztalatokból fakadó ellenérzésekkel,és a nevezési szándék teljes hiányában érkeztem a BEAC MAXI rajtjába,a túra elõtti este.Sátramat Csanáddal osztottam meg,ahol a kellemes mértékû esti italozás után,még éjfél elõtt-mert ugye 110 kilométer az 110 kilométer-nyugovóra is tértünk.

Másnap 7kor keltünk,és 8:20kor,a hivatalos rajt elõtt majd egy órával nekivágtunk,én csak a sportért,Csanád viszont rajtszámostul.A mai napig nem értem a 9:15re kiírt rajtot...Nekem személy szerint nem kellemes az a tempó amit ahhoz kell tartani,hogy egyáltalán át lehessen kelni a Dunán.Mindegy,én ezt már nem is AKAROM érteni.Szóval haladtunk rendesen,a Csóványosig 4 óra volt az út.Innen Nagy-Hideg-Hegy felé fordultunk,ahol begyûjtöttük az OKT pecsétet.Idgesít a tudat hogy a mezõnybõl igen sokan nem járnak fel a Nagy-Hidegre,mert nincs ellenõrzõpont a tetõn.

Kérdem én:azért járunk túrázni,hogy a kiskapukat keressük?Persze,akinek nem inge,ne vegye magára...A hegyrõl lefelé utolértük Zolit,akivel Inócig együtt battyogtunk a szedresben.Innen egy kíméletlen napsütötte aszfaltút következik Kóspallagra,majd Törökmezõ jön.Ezen a szakaszon csatlakozott hozzánk egy Ácsi sporttárs,akivel hármasban faltuk a kilométereket(utólag is köszönünk mindent Sanyi!)A Hegyes-tetõ nem hazudtolta meg önmagát,kellemes zárása ez a börzsönyi szakasznak.Mire a másikoldal meredek lejtõjén a faluba megérkeztünk,tiszteletbeli zergékké váltunk,az is biztos.Sikerült bõ negyed órával a 7es komp elõtt Nagymarosra érnünk,kis pihi csak,menni kell,elõttünk még 60 km..

A visegrádi oldalra nézve csak egy kikötés volt:ne menjünk kocsmába.Nem mintha az ivók színvonalával lenne baj,csak az ott elvesztegetett drága idõ okoz gondot-sajnos(?)tavaly is ezen a ponton volt probléma,mert engedtünk a kísértésnek...Mivel azonban vizespalackjaink üresen kongtak,kénytelenek voltunk betérni egy helyre,utántöltés végett.Majd nekivágtunk a Fellegvárnak.Közben besötétedett,de a levegõ szinte semmit sem hûlt-rendesen folyt rólam a víz,mire elértük a parkolót.Itt meghallgattuk egy sporttárs beszámolóját az apátkúti-völgyben futó egyszerûbb útról...a Moli-pihenõ kihagyásával jelentõsen könnyebb úton lehet Pilisszentlászlóra jutni.Én személy szerint géppuskafészket telepítenék az apátkúti-völgybe...emberek! mennyi a nevezési díja a BEAC MAXI 90-nek?Hát mi felmentünk a Moli-pihenõhöz,de ahol Csanyára számítottunk,senkit sem találtunk...idén nem volt kint becsületpontjával,de sebaj.Szentlászlóra egy nagyobb csapattal érkeztünk meg.Sanyi sajnos kiszállt,ugyanis nem evett eleget napközben,éjjelre pedig meg lett a böjtje.És itt csatlakoztak hozzánk Ilóék,akik éjszakai 50re neveztek.Nem,nem voltak elégedettek sem a nem létezõ útvonalleírással,sem pedig a 2000ben rögzített távadatokkal...

Így,négyesben vágtunk neki a setét éjszakának,sikárosi rét felé battyogtunk.Már nem volt messze az erdészház vagy mi,amikor egy vaddisznót hallottunk csörtetni az aljnövényzetben...Csanád mindjárt csördített is kettõt-hármat az ostorral,mintegy ijesztegetésképpen...a réten kis kavarás után átjutottunk,majd Dobogókõ következik.Hatalmas holtpont közelettére lettem figyelmes a hegy derekánál,amin szerencsésen át is gördültem fenn a tetõn,ahol hûs szél fújt-ez nagyon kellemes volt.

A következõ ~12km-t sötétben találomra kanyarodás és igen kevés jelzés,sok-sok térképnézegetés jellemzi.Mire valahogy mégis megérkeztünk Lajosforráshoz,már lehetett vagy fél 6.Itt ücsörögni kezdtem én is,meg Csanád is,kicsit megfáradtunk a mûanyag székeken...Innen továbbindulva Hamar megérkeztünk Csikóváraljára,ahol sikeresen bejutottunk a th kerítésén belülre,pedig a pont a kapu elõtt volt kinn.Innen aszfalt Csobánka széléig,majd a Kevély-oldala,a piros sávon felfelé,ami sem nem jó,sem nem kényelmes,de ez van,ezt kell szeretni...Én elég könnyedén felkûzdöttem magam a tetejére,Csanádnak azonban égett már a talpa,õ nehezebben tûrte.Ezután szerintem nem 8 kilométer következik,mint ahogy az a leírásban szerepel,mert kb 70 perc alatt tettük meg a szakaszt.Csanád elmaradt mögöttem,két sporttárssal battyogott tova.Én Ilóékkal tartottam a tempót,a Virágos-nyeregbe együtt húztuk fel magunkat:ez a legkiborítóbb az egész túrában.Valahogy mégis meglett ez is,a pontnál olyannyira jól voltam,hogy pároslábon ugráltam.Nagyon laza volt azt mondani 106 kilométernél hogy én csak a sportért csinálom...

Innen ki volt szalagozva az út a célig,nekem kicsit többnek tûnt mint 4 kilométer,de jól bírtam még,gurult a szekér.A célban érdemesnek tartottaka kitûzõre,annak ellenére hogy én csak egy célpecsétet kértem(köszönöm).Csanád jó 45perccel utánam ért be,ostorcsattogtatással fogadtam...Kajáltunk kicsit,majd irány a villamos.Sokkal jobban bírtam a túrát mint reméltem,a célban még futkostam is egy keveset,meg is lepõdtem,hiszen a Via Dolorosa óta nem nagyon mozogtam semmit...

A szervezés BEAC MAXIs,de ha ez van,ezt kell szeretni...köszönjük(Emese!=)

vaddino
 
 
GerecseTúra éve: 20082008.04.23 17:31:27
Gerecse 50-2008

Idén ötödik alkalommal vágtam neki a Gerecse 50-nek,ami meg kell mondjam õszintén,a kedvenceim közé tartozik.Egyrészt nagyon jó látni hogy több ezer embert megmozgat ez a rendezvény,másrészrõl azonban ez a természetnek nem biztos hogy a lehetõ legjobb,hogy ennyi ember végigcsörtet a gerecse erdeinek csendes zugain.De azért szeretjük =).

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok is kavarogtak a fejemben,ahogy szombat reggel a Jubi-parkba érkeztem.Nem volt különösebb sor,rengeteg asztalnál lehetett nevezni,olajozottan mentek a dolgok.
Leszögezném,hogy nem vagyok futó,nem nagyon szeretek futni,és hosszútávon nem is tudok (ahogy az idei Mátrahegyen bebizonyosodott).Ennek ellenére azon kaptam magam,hogy reggel nyolckor futva vágok neki az 50 km-nek a sok gyalogos közt szlalomozva.

János-forráshoz negyed órán belül értem,pecsételtem,és már léptem is.Innen egy elég masszív (a Gerecséhez képest)emelkedõ kezdõdik,ami egészen a S sávig tart.Ezen az emelkedõn beszélgetve-sétálgatva haladtam,majd a Sárga jeltõl kezdtem megint futni.
Vadászházhoz 9:15 re megérkeztem,itt már melegem volt a pulcsimban.Beszélgettem ismerõsökkel,szuszogtam kicsit,majd 10 perc elteltével Tardos felé indultam.
9:57-kor pecsételtem,de meg sem álltam csak továbbkocogtam,nem kísérthet meg a kocsma és a hideg sör.A falu végén lepihentem egy ismerõsnél,aki itt lakik-jó 10 percig ücsörögtem,és beszélgettünk.Majd eleredt az esõ.Elköszöntem,és soványdisznóvágtában az erdõbe iszkoltam,ott nem volt olyan gyanús hogy esik,csak akkora sár volt hogy menni nem lehetett.De nem csüggettem,kitartóan gyalogoltam elõre,amíg kicsit szárazabb nem lett a talaj a Sandl-hárs közelében,ami alatt futva-csodálkozva haladtam el.

10:55-kor pecsételtem Pusztamaróton,(21 km,2:55)ahonnan rögtön Héreg felé indultam,kellemes kocogásban-fél órán belül Héregen pecsételtem.Elintéztem egy-két telefont ücsörögve,aztán nekivágtam a Bányahegynek.Kitartóan kocogást imitálva,majd a végén meg-megállva,fújtatva érkeztem meg az EP-re (28km,3:58)-ez biztató idõ.
Elmajszoltam egy csokit,majd továbbfutottam,fél óra sem telt el és a "zsiroskenyeres" ponton faltam be egy dupla randiszendvicset.Hamar megléptem,hiszen Koldusszállás még messze volt.Útközben megint sétálgattam 30-35 percig két ismerõs sráccal,akik egész jó tempót mentek,ráadásul vagy három évvel fiatalabbak is nálam.Késõbb otthagytam õket,az EP-re már futva érkeztem,és gyorsan távoztam is Kisrét felé.A dombon éreztem hogy közel a görcs a combomban,de szerencsére meggondolta magát,és épen érkeztem meg a Kisréti vadászházhoz(41,5km,5:45),ahol egyébként már nyoma sincs vadászháznak.

Innen stabil lejtõn halad az út az autópályahídig,ahonnan pedig gyûlöletes aszfaltúton kell a Turulhoz járulni.A Madárkás pecsét után ~417 lépcsön kell a város szintjére érkezni.Ez kicsit sok volt már,elég kellemetlen leügetni azon a hosszú lépcsõsoron-

stopper állj:6:35:47,új egyéni csúcs,ötödik teljesítés,jelvény,célmotivációs sör=)
 
 
MátrahegyTúra éve: 20082008.03.11 18:20:44
Mátrahegy 40

"gyalogos ember,tudatos ember..."
Kaukázus

Nem szeretek futni.
Soha nem is szerettem.
Hogy úgy mondjam,gyalogos ember vagyok.Ennek ellenére futva szándékoztam teljesíteni ezt a túrát.

Szombat reggel.Zuhogó esõben repesztünk az M3-ason Orsival.Terveim füstbemenõben.
7:15,Gyöngyös.Némi reményt önt belém,hogy az esõ elállt,és kelet felõl tisztulni látszik az ég alja.Buszra szállok,fejem makacsul a túrán pörög.

8:08-kor "elrajtolok",rövidgatyában,pulcsiban,és lendületesen eredek a többi túrázó nyomába.Fázok,de a Muzsla-tetõre felfelé szerencsére kimelegszek egy kicsit.Pecsét,majd usgyi.Egy sráccal kerülgetjük egymást,aki saját bevallása szerint a 40-esen seprû.A forrásnál el is visz rossz irányba,vagy 5 percig futok utána,amikor szitkozódva rájövök a szomorú igazságra,és visszafordulok.8:40 magasságában Sástón pecsét,majd újabb eltévedés,hiába,a terep ismeretlen.

Innen kezdek drasztikusan lelassulni,és sajnos az esõ is rákezdi.Lajosháza elõtt sikerül zakóznom egy nagyot,eredményképpen mindkét tenyerem vastagon sáros.Káromkodok,mint a kocsis.
9:15 körül Lajosházára érek,ahol kénytelen vagyok beállni az eresz alá.Sóvárogva nézem az esõkabátos túratársakat elõttem...Hamarosan mégis rászánom magam az indulásra,pulcsim,hajam tovább ázik,és kezdek megint fázni.

9:34-kor pecsételek Köves-bércen,csokit eszegetek,és kicsit ácsorgok-még esik,de szerencsére már alábbhagyott.Nemsokára meglódulok,hosszú-hosszú sáros kilométerek következnek...
Cipõm beázik,lábam vastagon sáros mire végre 11:07-kor Galyatetõre érek.Ücsörgök kicsit,eszek is talán,aztán kocogni próbálok tovább,de egyre csak gyalogláson kapom magam.Meredek lejtõkön pattogok lefelé,egy helyütt majdnem orrabukok,mert elakadok egy gyökérben-de az esõ legalább most nem esik.

Parádsasváron emberesen fogyasztok,majd kedvtelenül indulok tovább,Sós-cserire hatalmas sártengerben cappogok,de szerencsére rövid ez a szakasz.Fényespuszta után hegyoldalban,fenyõligetekben halad az ösvény-nekem ez a szakasz tetszett a legjobban.
Hamar megérkezek Parádóhutára,ahol csak addig idõzök,amig feltöltöm a palackomat.14:05-re érek a Pisztrángos tóhoz,pecsét után fáradtan és kedvtelenül vágok neki az utolsó emelkedõnek.
Ennek ellenére gyorsan haladok,14:43kor pecsételek az étteremben,majd Janival beszélgetünk a teraszon teát szürcsölgetve.
Innen futósra veszem a figurát,pacsi a csúcskövön,és már robogok is a zöld sávon.Még egy utolsó ellenõrzõpont a ködben/felhõben álló hegy oldalában,egyre sarasabb ösvények,majd megjelenik az emberi élet nyoma is.

Stopper állj:7:48.

Nem úgy sikerült,mint szerettem volna,de hát az idõjárás közbeszólt..
Köszi a szervezést,Orsinak a reggeli,Lacinak a délutáni fuvart.
 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20082008.02.27 17:20:49
Börzsöny Éjszakai

Már január elején kinéztem magamnak ezt a túrát,nagyon vad ötletnek tûnt éjszaka a Börzsöny legmagasabb csúcsait legyûrni.El is könyveltem magamban hogy ez egy brutális túra lehet.Többen mondták,hogy
-ez állatság...
-ki volt az az idióta aki kitalálta?...
-nem vagy normális?...

Ezek a megjegyzések csengtek a fülemben,amikor szombat délután Szobon leugrottam a vonatról.Egyedül voltam,mindkét társam visszamondta a túrát,de én nem akartam kihagyni.Szobról busszal folytattam utamat,a sok túrázótól meglepõdött helyiek között szorongtam ,ahogy istenhátamögötti falvakon robogtunk keresztül.Kemencén cudarul fáztam,mire a rajtba értünk,már vaksötét volt.Fejlámpás alakok rohangásztak össze-vissza,nevezek,leadom a csomagom,majd várom a rajtot.Legnagyobb megrökönyödésemre számos futó melegít,pakolászik...nekik total respect=)

18:04-kor nekivágok én is,viszonylag lendületesen,annak ellenére,amit a részletes leírás az elsõ szakaszról ír...(6.575 km,728 m szint...).Lendületem hamar elfogy,durva az emelkedõ,kidõlt turisták szegélyezik.Már bõ másfél órája kaptatok,amikor elkezd enyhülni az emelkedõ,hideg szél vág az arcomba,a távolban pedig tûz sejlik fel.Magosfa,19:59.Pecsételek,melegszem a tûznél,egy jókedéjû párossal beszélgetek,akikkel tovább folytatom az utam.Végre van társaságom...

Lefelé se haladunk gyorsabban,néhol kellemetlenül meredek a lejtõ,jeges szakaszok tarkítják,ami sötétben kifejezetten veszélyes.A hold egyébként nagyon kicsi sarló,és ráadásul 8 körül le is ment,igy nem sok hasznát lehetett venni...Kicsit több mint egy óra alatt leérünk a Rakottyás-völgybe,ahol a pecsét(21:15)után lépünk is tovább.
Következik az egész túra talán legmeredekebb szakasza(4,875 km,561 m szint),fel a Csóványosra.A csúcs közelében vékony de egybefüggõ hótakaró csillámlott a fejlámpáink fényében.Negyed éjfél körül pecsételtünk Csóványoson,majd gyorsan továbbindulunk,elég hûvös van idefenn.

Szabókövek,keverés a pirosX-en majd hosszú-hosszú kilométerek...fél kettõ körül érkezünk Spartacus-házhoz,ahol pecsételünk tûz körül ücsörgünk,zoknit cserélek,teázunk.Hármasfogatunk egyik tagja itt lámpaproblémái miatt kiszáll a történetbõl,innen besétál Királyrétre,ami kb 3 kilométer.Ezen a ponton azért jólesett volna beülni egy meleg helyre(mondjuk a Spartacus-házba),tekintve hogy lassan nyolc egész órát talpaltunk az erdõben...

De mindedj,továbbindulunk Orsival,hogy másodszor is nekivágjunk a Csóványosnak.Nemsokára a Foltán-kereszthez érünk,ami sötét õrszemként strázsál a rét egyik szélen,bambán meredve a Csóványos felé...Itt az OKT útvonalára térünk,és hamarosan megérkezünk a csúcsra.Idegesítõ a tudat,hogy a Magosfa csúcsa 1300 méterre van innen...Kis pihi után el is indulunk észak felé a csúcsról,majd nem sokkal a Magosfa elött balkéz felé fordultunk a kék-piros háromszögön,ami nekem ismerõs volt a tavalyi Lefagyszról.Ennek ellenére sikerült kicsit tévelyegni,és még az ütö is megállt bennem,amikor hirtelen az Oltár-kõ bontakozott ki a sûrû setét éjszakából.Elég ijesztõ jelenség,ha az ember nem számít rá...Gyorsan visszafordultunk,és jót röhögtünk,amikor megtaláltuk az elágazást,hiszen nagyon jól jelzett a kék háromszög útja a Fekete-völgy felé.
A most következö szakasz egyenesen idegölõ volt,sötétben ráadásul kifejezetten veszélyes is.Jeges-saras lejtõk,csúszós fatörzsek és patakok tarkították az utat,mikor végre,hajnal fél hatkor tûz fénye csillant meg a fák között.

Pecsételtünk,a tûz körül egy kisebb társaság ücsörgött,majd továbbindultunk Orsival az utolsó emelkedõnek.Itt már fokozatosan világosodott,a sötétség már a fák között is hígulni kezdett,majd egy rövid kaptató végén a napkeltével egyidõben megérkeztünk a Nagy-Hideg-hegyre.A túristaházban kaptunk pecsétet reggel 07:10-kor,és egy tea után nekívágtunk az utolsó etapnak.A napsütés,és a világosság jókedvre derített,és még az álmosságról is megfeledkeztem.Villámgyorsan faltuk a kilométereket,a királyréti Várhegy egyre közelebbrõl látszott,majd végre,08:45-kor beléptünk a Fatornyos Fogadó ajtaján.

Kitûzõk is és az oklevelek is elfogytak,olyan sokan teljesítették a túrát,amenyire a szervezõk nem is számítottak.(postán kellene jönnie,de február 26-ig még nem érkezett meg...)Javasoltuk nekik,hogy csökkentsék a szintidõt,mondjuk 12 órára.Megtudtuk,hogy a leggyorsabbak hajnal kettõ körül értek be...
Összességében jó túra volt,elég kemény,de szerencsére túlbecsültem,keményebb menetre készültem.Mondjuk egy 30cm hó feldobhatta volna a bulit egy kicsit...
A nevezési díjat sokalltam egy kicsit,a szolgáltatásokhoz képest,de ettõl függetlenül tetszett.

Köszönöm a szervezõknek a munkát,és fõként Orsiéknak a társaságot,iletve a fuvart Pestre!!
 
 
Téli MátraTúra éve: 20082008.02.25 18:17:26
Téli Mátra XL 2008

Sosem jártam még a Mátrában,de mivel tervbe vettem a júliusi 115-ös Via Dolorosát,úgy gondoltam,itt az ideje ismerkedni a hegységgel.
Péntek este 11 körül érkeztünk meg Ilóval Mátrafüredre,ahol elég komoly nehézségek árán sikerült szállást foglalnunk.Éjfél is elmúlt már mire nyugovóra tértünk,ennek megfelelõen reggel 6kor elég kialvatlanok voltunk.Összepakoltunk,és átsétáltunk a rajt helyszínére,ahol már nagy tömeg fogadott.Nem kellett azonban sokat sorban állnunk,olajozottan mentek a dolgok.

Csoportunk létszáma megduplázódott,és 7:35 kor nekivágtunk...Nem várt tömeg fogadott a szük ösvényeken,ez lassított,és egy kicsit zavart is.De hát nem baj,nem sietünk sehova.
8:56-ra érkeztünk meg Lajosházára,ahonnan a pecsételés után már indultunk is tovább.Innen határozottan felfelé haladtunk,míg 794 méteres magasságban Mátraszentimre községbe értünk,ahol 10:40 kor pecsételtünk,és ücsörögtünk egy negyed órát.

Továbbhaladva még mindig felfelé kapaszkodtunk,Piszkéstetõn keresztül Galyatetõre értünk,ahol metszõ hideg szél fújt a kilátónál.A Gertrúd presszóban pecsételtünk(11:45) és egy hosszabb pihenõ következett.Dél után 5-10 perccel indultunk lefelé,én itt alaposan elléptem,éreztem,nagyon gurul a szekér.
Csór-hegy-oldal(12:58)után pillanatok alatt Vörösmarthy házhoz értem(13:19),itt leves és ücsörgés következett,mégpedig 20 perc,amíg Ilóék beértek.Fél órát pihentem,mire továbbindultunk Pisztrángos tó felé.14:15 kor pecsételtünk,negyed órát ültünk,ettünk,ittunk:ez szükséges a Kékes elõtt.fél háromkor továbbmentünk,elhatároztam,hogy megállás nélkül megyek fel a hegyre.Nem volt egyszerû,de sikerült,három óra után nyolc perccel már a síházban szürcsölgettem a teámat.Kb 20 perc múlva a többiek is felértek,én addig helyet foglaltam a csúcskövön.
Háromnegyed négy elõtt indultunk meg lefelé,eleinte marha jó tempóban,majd az út egyre sárosabbá vált,megnehezítve a haladást.A Gyökeres-forrási pecsét után megint egyedül robogtam,Máriácskától pedig kocogásra váltottam,ami levezetésnek rendkívül jó volt.

Teljes idõm 9 óra 30perc,ami tetszik,tekintve hogy életem elsõ Mátrai túrájáról beszélünk.Rövidesen befutottak a többiek is,kitûzö megvan,oklevél elfogyott(késõbb postaán megérkezett),tea,busz,vonat,hazaérés.

Köszönöm a szervezõknek a munkát,a lebonyolítás profi,de a túra elõtti szállás problematikája kis szálkát hagyott a szememben.Köszönöm a társaságot túratársaimnak,és SuviDaninak külön köszönet jár a segítségért.

Jövõre ugyanitt,ugyanekkor.=)
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082008.01.09 18:40:46
A 2007-es túraév nekem sokáig emlékezetes marad,mivel összesített mérlegem 1000km fölé kúszott.De kezdjük elõröl.
2007-idõrendi sorrendben:
-Lefagysz 45
-Kitörés 60
-Márciusi emléktúra (48km)
-Lemaradás 100
-Gerecse 50
-KINIZSI 100
-Szent László menet (kb 60km)
-Rákóczi 110
-Corvin 80
-BEAC MAXI 110
-Kozma 30
-Tatabánya 30
-Októberi emléktúra (56km)
-Piros 85
-Börzsöny vulkántúra (42km)
-Tortúra 65

Teljes táv--1073,5km
Teljes szintemelkedés--32,436km

Legnehezebb talán a BEAC MAXI teljesítése volt,nem is tudom miért=).
Rengeteget kellett szívni a Börzsöny vulkántúrán és azért a Rákóczi teljesítése volt gyerekjáték,abban a melegben...,
Legtöbbet a Lemaradáson kevertünk.
Idei kedvencem a Corvin volt,kár hogy ilyen útvonalon ez volt az utolsó rendezés.
Hogy rosszat is szóljak,ne csak jót,legkevésbé az Októberi emléktúra volt szimpatikus,nekem nagyon szorosnak tûnt a szintidõ.
Azt hiszem,az a túra ahol a legtöbbet aludtam menet közben,az a Kitörés 60 volt=)...

Köszönöm Mindenkinek a társaságot de legfõképp a szervezõknek a munkát!!
 
 
túra éve: 2007
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20072008.01.21 16:53:56
Tortúra 65-
Másodszorra még szebb volt,gyönyörû helyeken jártunk-egy napig csak a természet és az ember...meseszép!
Péntek este 8 óra körül értem Miskolctapolcára-szokásom ellenére egyedül.Suvidanival már megbeszéltem,hogy a rajtban találkozunk,s másnap együtt vágunk neki a távnak.11 körül meg is érkezett,addigra én Rolandékkal már alaposan kirúgtam a hámból.Másnapra lett is másnap...=)

Reggel 6:20-kor rajtoltunk,bele a hideg sötétségbe,ami kellõképpen felébresztett,fejem is kitisztult.Dani komoly sapkahiánnyal küzdött-mivel elhagyta a sajátját vagy mi-odaadtam hát neki a enyémet,nekem a hajam is jó fülmelegítõ.
Fejlámpával caplattunk az enyhén emelkedõ aszfaltúton,fokozatosan magunk mögött hagytuk a civilizáció utolsó foszlányait is.Tudtam jól,hogy ezen a szombaton semmi más nem létezhet számunkra,csak a hegyek,erdõk zúzmarás fái,a köd,a napfény és a távolság.

Hamar Bükkszentlászlóra értünk,ami elképesztõen hosszú falu.Láttunk igazi disznóvágást,igazi helyijáratos buszt városba igyekvõ emberekkel a fedélzetén.A "faluközpontban" a kocsmában kaptunk pecsétet és egy feledhetõ kávé után tepertünk is tovább Danival.Következett az elsõ komolyabb emelkedõ,végre kimelegedtem.
Hamar Bükkszentkeresztre értünk,ahola pontõrök teával vártak minket.Kis pihi,boltlátogatás után indultunk volna tovább de...rá kellett jöjjek,hogy nem tettem be cserezoknit,ami rendkívül nagy hiba volt részemrõl.9-kor végül továbbindultunk rendezõi utasításra aszfalton Hollóstetõig,de ezt a jó szokásunkat a szarvas-kúti-rétig megtartottuk,ahol a S+ jobbra,egy stabilan emelkedõ ösvényre tér.A zúzmarás köd,ami eddig mindent makacsul belepett,kezdett el-eltünedezni,míg egy utolsó emelkedõ után felértünk a tényleges fennsíkra,ahol minden szikrázó napsütésben fürdött a felhõtlen kék ég alatt.Innen lankás ösvényeken haladtunk jó tempóban Bánkút felé,ahol 12:12 kor pecsételtünk,ettünk ittunk,pihentünk.Hûvös.de napos idõ volt.

Hamarosan továbbindultunk Faktor-rét felé,hátunk mögött,mint figyelõ szemek,a Bálvány tetején lévõ tornyok meredeztek.Siettünk,már várt a Tar-kõ,és mi is õt,de nagyon.Még nemértünk fel,de már sejthetõ volt,ha balra tekintettünk,hogy mi vár ránk.Amit fent találtunk,az minden várakozást felülmúlt,és lélegzetelállító volt.Plusz pár fok lehetett,mert minden tocsogott a víztõl,tûzött a nap,és ami a legszebb:kb 50 méterrel az egybefüggõ felhõréteg felett álltunk.Minden tejfehér volt,a Tar-kövön kívül csak a Kékes és a Galyatetõ állt ki a felhõkbõl.Vagy 20 percig ámultuk-bámultunk itt és kattogtak a fényképezõgépek ezerrel.14:00 körül továbbindultunk,és bukdácsolva haladtunk lefelé a hegyõl.A felhõk közé érve minden megint zúzmarás volt,és hirtelen cudar hideg lett.

14:53-ra Tamáskútra értünk,ahol a kihelyezett hõmérõ szerint -7 fok volt.Kortyolgattunk egy kis életmentõ teát,ami kellemes melegséget pumpált átfagyott tagjainkba.Hamar indultunk is,ment a vonat haza,19:36-kor,amit jó lett volna elérni.A Várkútig tartó szakasz azonban hosszabbnak bizonyult,mint vártuk,így átnyergeltünk a 20:36-os vonatra.

17:42-kor pecsételtünk a túristaházban,ahol vagy negyed órán keresztül olvadoztunk.6 körül indultunk tovább,odakint igen csípõs lett az idõ közben.Sietõsre fogtuk a tempót,de igy is nagyon sok idõbe telt,míg végre valahára feltûntek Eger fényei,fél 8 körül.Kiértünk a Vécsey-völgy mûútjára,és innen már csak pár percet talpaltunk,vasút,minaret,iskola...13óra42perc a teljes idõ,ami jobb mint a tavalyi,kitûzõ,forralt bor,futás a vonatra...

A túra meseszép,a legszebb téli túra,bátran merem állítani.Köszönöm Daninak a társaságot,a szervezõknek is a munkát,és mindenkinek gratulálok!Jövõre ugyanitt,ugyanekkor(dec 20.)

vaddino
 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20072007.12.19 20:58:13
Börzsöny Vulkántúra-2007

Ha egy szóval kellene jellemeznem,akkor meredek.Minden tekintetben.Egész héten figyeltem az idõjárásjelentéseket,webcam-ot Nagy-Hidegen,próbáltam felmérni,milyen lesz az idõ.Attól eltekintve,hogy pont szombatra mondtak havat,nem volt semmi gond.

Szombat reggel fél5-ös kelés volt elõirányozva,s b ár fél 2 körül még ébren voltam,egész frissen keltem.Felvillanyozott a tudat,hogy végre megint túrázok.
Hatan indultunk el az 5:15-ös 6-os villamoshoz,ahol szóváltásba keveredtünk egy fiatallal,aki "buliból haza" üzenmódban volt,és erõsen illumináltnak tûnt.A villamoson igen magvas,intellektuális beszélgetésbe elegyedtünk,megtudtam többek közt Tõle,hogy én "humán politikával" fogok foglalkozni a közeljövõben.Jókedvûen értünk tehát a Nyugatihoz,ahol simán elértük az 5:40-es szobi személyt.
Kismarosra érve határozottan kirajzolódó csoport igyekezett a buszmegállóba,ami tisztességgel megtöltöttünk.Találkoztam néhány ismerõssel.Csapatunk néhány tagja mit sem sejtve vidáman csevegett.
A rajtban kis sorbanállás és csípõs hideg fogadott.Futók is voltak néhányan,nekik ezúton is respect...Nem túl taktikusan nevezés után kezdtem kamáslit húzni,így alapból negyed óra késésben voltunk.Ezért ezúton Zoli barátomtól szeretnék elnézést kérni,akinek ez a csúszás komoly lelki törést okozott = ).

Nem túl lendületesen indultun el a Taxi-nyiladékban,lábam vígan tapodta a fagyos talajt.Hó csak mutatóban volt,egyenlõre.A Kárpát-híd után,ahol az elsõ pecsétet kaptuk következett az elsõ életerõs emelkedõ:a Nagy-Hideg-hegy kezdte éreztetni jelenlétét. Ezután az útat hol jeges,hol sáros foltok tarkították,egy kis patak ugyanis szabályosan úgy döntött,hogy keresztezi az ösvényünket ezen a szép reggelen. Stabilan emelkedõ útra tértünk,és hihetetlen lassan megérkeztünk a hegytetõre. A menedékház melegében szívesen elücsörögtünk volna még, de menni kellett. Csóványos felé indulva kis kavarás után rátaláltunk a helyes útra,ami kellemesen lejtett. Szabó-kövektõl remek kilátás nyílt a Nagy-Hideg-hegyre,és a Csóványos-Magosfa masszív tömbjére. Csóványoson pecsét,majd toronymászás; a kilátás gyönyörû volt,az északi láthatáron szemérmesen felhõbe-ködbe burkolózva a Tátra hósapkás csúcsai csillogtak.
A Magosfára gyorsan megérkeztünk,majd egy bosszantóan meredek ösvényen kezdtünk ereszkedni-dobtam is egy-két hátast,még a botom se segített.
A VILATI-üdülõben tea-zsírosdeszka páros fogadott,elõbbit felturbóztuk Zoli laposüvegébõl. Továbbindulva Holló-kõig hol meredekebb,hol lankásabb emelkedõkön kaptattunk,de a Börzsöny nyugati gerincérõl nyíló kilátás mindenért kárpótolt.Salgóvár alá érve nem hittem a szemenek,az ellenõrzõponthoz vezetõ ösvény nem volt ugyan hosszú,de kibírhatalanul meredek. Ezen a ponton csapatunk három tagja, Kata,Ildi és Tomi meghozta végleges döntését:tömegközlekedést keresnek a legközelebbi faluban,Nagybörzsönyben-sajnos nem tudták volna szintidõn belül befejezni a túrát. Mivel nekünk is kétségeink voltak a sikert illetõen,rákapcsoltunk egy kicsit, s a búcsút követõen Zolival és Gáborral nagyrészt kocogva tettük meg az utat a Magyar-völgyig. Az ellenõrzõponton csoki fogadott,ami jobbkor nem is jöhetett volna. Kibontottam eddig hurcolt sörömet is,ezen a ponton ugyanis átléptem a számomra bûvös 1000km-es határt,már ami a 2007-es évet jelenti.

Mivel rohamosan sötétedett,fejlámpát bekészítve indultunk neki az utolsó nagy emelkedõnek,a Nagy-Hideg-hegynek---másodszor.Még Bányapuszta elõtt sikeresen letértünk az ösvényrõl,és erdészeti utakon,a Kovács-patakot kerülgetve küzdöttük magunkat elõre a kavargó hóesésben.Minden elágazásnál érzésre balra kanyarodtunk, azt tudtuk ugyanis,hogy arra van a P+ jelzés. Számításunk bejött,hamarosan metszettük is az ösvényt.Ezután következett az a rész,ami az itinerben rémisztõnek van titulálva.Az volt.Bár sötétben jobb volt,mert nem láttuk egyben az egészet. Valamiért mégis megkönnyebbülést jelentett látni a menedékház fényeit,ahol a változatlanul mosolygós pontõrtõl kaptunk pecsétet-érthetõ,Õ egész nap a melegben ücsörgött.Kiürítettük Zoli laposüvegét,így már nem fáztunk annyira.
Rövidesen továbbindultunk a szüntelenül kavargó hóesésben,és itt már komolyan gondolkodtunk,hogy jutunk le Kismarosra,mivel az utolsó busz már elment. A Taxi-réten vidám tûz lobogott a ponton,amit meg is értek,cudar hideg volt már.Egész jó kedvre derített minket a tudat,hogy innen már csak lefelé;egész szép tempót is mentünk.A biztonság kedvéért dobtam még egy hátast, a könyökömre estem,marhára fájt. De egyszer csak sorompóba botlottunk,és igen ez itt már a CÉL!
Kitûzõ,oklévél,gratuláció…megfogyatkozva,de befejeztük.Elindultunk a büféhez…fuvart keresni.Ezuton is szeretném megköszönni annak a párosnak,akik bevittek minket Kismarosra.


És szeretnék szívbõl gratulálni mindazoknak,akik elindultak ezen a túrán,attól függetlenül,hogy feladták,vagy végigcsinálták. Köszönjük a rendezést,meseszép túra,szemet gyönyörködtetõ helyeken járhat az ember. Végezetül idézném a salgóvári pontõr szavait:ekkora távon,ilyen kemény túrát ekkora szinttel nem lehet találni az országban…
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20072007.11.07 17:27:52
Piros85-2007

Elõzmények: Beszámolót még nem írtam,pedig már sokan javasolták,hogy errõl-arról a túráról ugyan írjak már.
Ez a túra már tavaly belopta magát a szívembe,annak ellenére,amilyen idõ volt…
Készülni nem igazán készültem,október 22én voltam októberi emléktúrán,elõtte,21én pedig Tatabánya30on.Ezekre a távokra amúgy is mentálisan érdemes felkészülni,fizikálisan nem igazán lehet - legalábbis tapasztalataim szerint.

A túra elõtti nap minden lehetõ idõjárás-jelentést megnéztem/hallgattam,szurkoltam hogy jó idõ legyen. Pesten aludtam,Kockánál,a 6:20as HÉVen 5fõs csapatunk gyûlt össze: Ildi,Marci,Zoli 35ön,Tomival mi ketten 85ön indultam.
Gyors nevezés után 6:55kor elindultunk vidáman beszélgetve a hûvös,friss reggelben.
88,5km - biztos voltam magamban,Tomit azonban féltettem egy kicsit,mert ekkora távot még sosem csinált..Másfél órával,és kb egy tucat fényképpel késõbb megérkeztünk a Nagy kevély csúcsára (08:33 / 8,14km)

Gyors pecsét,majd robogunk lefelé. A Kevély-nyergi tisztáson természetesen jobbra, Csobánka felé fordulunk,nem sokkal ezután csúnyán elrúgtam egy követ bal nagylábujjammal,ami már amúgy is fájt,és így kegyetlenül kezdett hasogatni. A Zolinál lévõ szívmelegítõ szerencsére fájdalomcsillapítónak sem utolsó… A Pomáz - Pilisszentkereszt mûutat magunk mögött hagyva a Holdvilág-árok bejárata körül eléggé elkavartunk néhány túratárssal,azonban némi tanácskozás és dzsungelharc után a helyes úton folytattuk túránkat Tölgyikrek,Salabasina - forrás felé,majd nemsokára elértük a Lom-hegyi nyeregben mûködõ ellenõrzõpontot (10:48 , 18,31km).

Hamarosan folytattuk utunkat Bükkipuszta irányába,a Szõke-forrás-völgyébe érve azonban Tomival lemaradtunk,mert sokat fényképeztünk. Rövidesen feltûntek az egykori úttörõtábor elemei,a Szentfa kápolna,és már Dömösön is voltunk. Ildiék pár perccel utánunk értek ide,mert abban az elágazásba,ahol tavaly az EP volt,õk elkanyarodtak jobbra,annak ellenére hogy a piros jelzés balra tart. De mint utóbb kiderült,csak sétáltak egyet.
Pecsét(12:55, 29,15km)evés,ivás,boltban feltankolás( késõbb már nem nagyon van rá mód).
Fél kettõ körül indultunk el. Szakó - nyereg(14:27, 33,79 km) rendesen megizzasztott,szokás szerint,de menni kellett,Dobogókõ felé caplattunk. Felfelé menet egyre több kirándulóval találkoztunk,a kilátás pedig egyenesen gyönyörû volt,fõleg a Rezsõ - kilátóból. Elértük a menedékházat (15:21, 37,29km-1600m szintemelkedés),ami csapatunk jelentõs hányadának a célt jelentette. Banánt majszolgatva ücsörögtünk egy kicsit.

Csatlakozott hozzánk egy úriember,így hárman bandukoltunk tovább,igen hamar Pilisszentkeresztre érkeztünk,A Magas-hegyi-nyereg felé sörökrõl beszélgettünk,megérkeztünk Pilisszántó szélére.
A „a P a gázvezetéket jelzõ oszlop és egy útszéli kõ mellett balra kanyarodik”- de nem nekünk,ezt az elágazást ugyanis csúnyán benéztük,és az egyenesen haladó S+ jelzésen talpaltunk jó 10 percet,majd vissza mégannyit. Lesz ebbõl a túrából 90 km is bõven…
Emiatt a malõr miatt utolért minket egy társaság,több ismerõssel. Innen a P ösvényen haladva könnyen megtaláltuk a Csévi - nyeregben (17:57 , 46,70 km) lévõ ellenõrzõpontot.

A pecsét után öten robogtunk tovább a Fehér-hegy irányába,majd tovább.
Kopár Csárdánál( 19:53 , 54,81 km )mesés volt a leves,egészen erõre kaptam tõle.
Zoknicsere,bakancshúzás,majd a Kakukk-hegy felé vettük az irányt( 20:13 , 55,87 km),ahonnan a pecsét után azonnal indultunk is. Pilisszentivánon kavartunk egy kicsit,Hosszú-árok felé menet pedig aggódva figyeltünk a hátunk mögé,mert csúnyán felhõsödött.Hosszú-árokban (21:10 , 60,44 km ) a pecsét után kerítésmászás,majd a Szénás masszív tömbje felé vettük az irányt,ami számomra a legnagyobb mumus ezen a túrán.Már az elején tévedésbõl a S jelzésre kanyarodtunk,amin ugyan szintén elérhetõ a tetõ,igaz félúton a K-re kell kanyarodni. De nemhiába Piros ez a túra:vissza kellett menni az elágazásig,majd a P-on újrapróbálni az egészet. Mire felértünk,a tüdõm majd kiköptem.(22:12 63,32 km ) Fenn egyébként finoman havazott.

Pecsét után már indultunk is Nagykovácsiba,iszonyú meredek lejtõn. Az ellenõrzõponton ( 22:46 , 66,10 km) Csabáék vártak minket,jó sokat ettem,ittam is,mert ki voltam kicsit száradva. Csapatunk egyik tagja itt kicserélõdött,23:30 körül újfent négyen vágtunk neki a hûvös éjszakának. Fekete-fejre (01:04 , 73,39 km )könnyen megérkeztünk,nehezebb útra emlékeztem. Tomi itt már önmagával és a szüleivel viaskodott-ugyanis féltették,nagyon...
Másfél óra alatt másztunk fel János-hegyre (02:28 , 78,10 km )ami egyébként ködben és/vagy felhõben állt,a kilátó nem is látszott –annyit fényképezték,hogy már eltûnt =) .

Innen továbbindultunk,már csak 10 kilométer a cél!Nem sokkal késõbb utolért minket egy 85-ös pajtás,(aki fél órával utánunk pecsételt Fekete-fejen és behozta a lemaradását–ment mint golyó), nem sokkal azután, hogy Tomi kiszállt-hazavitték autóval. Sajnáltam szegényt,hõsiesen helytállt élete elsõ hosszútávú túráján.
Makkosmáriára érve ( 03:25 , 82,41 km )pecsét után tábla csoki,ami nagyon jól jött nekem. Innen lépnem kellett volna,hiszen már csak másfél órám volt 6 km-re. Meg is próbáltam sietni,bele-bele kocogtam,de a Végváry - sziklától megint akkora volt a köd,hogy megelégeltem a szólózást,s bevártam a többieket a S-S+ elágazásnál.
Ahogy megláttam azonban az elsõ utcát Budaörsön futásnak eredtem- 20 percem volt már csak,s féltem hogy nem érek be.
04:44, cél - másodikteljesítõs jelvény.
Pár perccel utánam megérkeztek társak is,együtt költöttük el reggelinket,ami rendkívül jólesett.

Köszönöm a túrát a szervezõknek,mindazoknak akik a túra közben segítettek,és akikhez csatlakozhattam.

Jövõre ugyanitt,ugyanekkor…
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár