Deák 40
GPS-el mért távolság: 41,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 755 m.
Az Írottkõ túrán döntöttem a Deák mellett, a Tatabánya helyett. Mind a kettõ ÉDK túra. Mivel Zalában ritkábban túrázom, így ezt választottam. Nagyon korán visított az ébresztõóra. Nem esett jól a felkelés. Reggeli, pakolás, s gyerünk. Szendvicset nem kellett készítenem, mert mind a kettõ megmaradt elõzõ napról. Ismét fél hatos indulás. A látás rosszabb, mint szombaton. Türjéig alig egy-két kilométeren tudtam 60-nál gyorsabban menni. Söjtör közelében, már akár 80-al is „döngethettem”. A parkolás gyorsabban ment az elõzõ napinál. Beneveztem, üdvözöltem az ismerõsöket, s nekivágtam a távnak.
Az elsõ lejtõn kiderültek a korlátaim. Ezek, bizony lassúbbak lesznek, mint az emelkedõk! Hamar utolértem Veráékat, s Vas-völgyi-vadászházig együtt gyalogoltunk. Söjtörben már nincs köd. Rövidesen elérjük a Deák-kúti ellenõrzõ pontot. Nem kell lemenni a forráshoz. Az ifjú pontõrök viszont fáznak. Vera kisegíti õket gyufával és némi tanáccsal. Megyünk tovább. Az elsõ emelkedõrõl szép a kilátás. Elõkerülnek a fényképezõgépek. A keddi esõkhöz képest minimális dagonyával lejutunk a Vas-völgybe, ahol elég sok gombát látunk. A vadászháznál, ismét ismerõs adja a pecsétet és hozzá a teát. Elbúcsúzom Veráéktól, s megyek tovább. Kissé ki kell lépnem, hogy útitársamnak, aki a harmincas távon indult ne kelljen túl sokat várnia. Az elején szép a kilátás, majd beértünk a Börzöncei-hegyi pincesorhoz. Kisvártatva elérem az ellenõrzõpontot, ahol utolérek egy 70-es távon indult csapatot, aki az elsõ EP elõtt elõztek meg. Kíváncsi vagyok, ilyen tempó mellett sikerült-e teljesíteniük a távot.
Meredek aszfalt úton ballagok lefelé Börzönce felé. Már elõre örülök a várható kilátásnak. Mire odaérek, ahonnan lenne kilátás, megérkezik a köd. Hömpölyög elõre Börzönce felõl, s egy fél percen belül mindent beborít. Ahogy haladok lefelé, úgy lesz egyre hidegebb. A falu túlsó végén feltámad a szél. Felkéredzkedik rám az elõzõleg levetett pulóver. Eseménytelen aszfaltos gyaloglással érem el Zalaszentbalázst, ahol megkapom a következõ ellenõrzõ stemplit. A templom állapotában nincs szemmel látható változás tavalyhoz képest. Irány ki a faluból, a S+ jelzésen, ami csak a térképen létezik. Egy Y elágazásban meglepetés fogad, mindkét ág felé vezet szalagozás: jobbra mûanyag szalagok, balra krepp-papír. Azt hiszem, aki elõször jár erre, annak alaposan föladja a leckét. Eddig jobbra kellett menni, mivel a baloldali ág bozót miatt nehezen volt járható. A krepp papírszalagok, a fõszervezõ specialitását jelentik, s bár eddig mûanyag szalagok jelezték az utat, a kreppes baloldali ágat választom. A mûanyag szalagok alighanem nagyon helytelenül, tavalyról maradtak kint. Megyek a baloldali ágon, s hamarosan megérkezik a mûanyag szalagozás is jobbról, hogy egy darabig együtt haladjon. Fölérek a gerincre. Hiába vagyok az órám szerint majd 300 m magasságban, kilátás semmi, csak a köd. Igaz a látástávolság megvan 3-400 m. Így egy kicsit monoton a szakasz. A sárga elérése elõtt, ismerõs ér utol, így egy kicsit gyorsabban telik az idõ. Jót beszélgetünk. A forráshoz vezetõ utolsó szakasz, most kellemes. Az ellenõrzõ ponton a müzli szelet mellé teát is kapunk, ami igen jólesik. A ponton apuka pihen a két gyerekével. Szintén a 40-es távot teljesítik. Eddigre kisütött a nap, s tudom, hogy húzós emelkedõ jön, így levetem a pulóvert.
Továbbindulva alaposan kimelegedtem, ahogyan azt vártam is. Utolérnek a gyerekek. Egy vízhólyag miatt, az apa a leggyengébb láncszem. Szerencsére a gerincre fölérve szép a kilátás. Fotózok is gyakorta. A Mogyorósi-erdõnél még egy kis flik-flak, ami megtévesztheti az elõször erre járót, amikor a sárgáról áttérünk a zöldre, bár jól ki van szalagozva. Hamarosan széles útra tértünk, s azon értük el Pusztaszentlászló szélén, az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol zsíros- és margarinos kenyérrel, paprikával, hagymával pótolhatjuk az elégett kalóriákat. Innivalónak választhatunk a tea és a forralt bor között. Mivel hamarosan beérek a célba, s „vezetõ pozícióban” vagyok így teával öblítem le a zsíros kenyeret.. Beszélgetek egy kicsit, s figyelem, a háziak hogyan próbálnak egy elkóborolt, kiéhezett kutyával barátkozni. Nem egyszerû a feladat, mert hiába éhes, nagyon félénk is.
Frissítést követõen megkezdem az utolsó szakaszt. Keresztezem a falut, a Válicka mentén érem el a víztározót, majd a fürdõt, hogy újra visszatérjek a patak partjára. A K+ jelzés elérésekor elhagytam a patakot, hogy egy erdõ szélén ballagva megpillantsam Söjtört. Végre. Még egy kis séta, s be is értem a célba. Átvettem az oklevelet és kitûzõt, ittam egy kis teát, s elindultam hazafelé. Enni nem ettem, mivel Pusztaszentlászló közel van a célhoz, s ott ettem pár zsíros kenyeret.
A túra a keddi nagy esõk után is jól járható. Itt-ott mutatkozott csak egy kis dagonya. A Mackó-forrást követõ emelkedõ azért jelezte, tud ez sáros is lenni. Ott elég nedves, néhol picit csúszós az út. Egyébiránt kellemes a túra. Sajnos a középsõ harmadán a köd miatt nem volt kilátás.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 800 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap (Ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép kell hozzá, és térkép alapján történõ tájékozódási képesség. Az elsõ Deák túrámon kétszer sikerült eltévednem. Elõször figyelmetlenségbõl, másodszor az útvonal térképtõl való eltérése és a térkép hiányosságai miatt.), a célban pedig emléklap és kitûzõ járt. A Mackó-forrásnál müzli szelet és tea, Pusztaszentlászlón Zsíros- és margarinos kenyér, hagyma, paprika és tea, a célban ugyanez, kiegészítve, hogy valami helyi ételspecialitást lehetett venni. |
