Deák 40
GPS-el mért távolság: 40,7 km; barometrikus
magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 805 m.
Szokásomnak megfelelõen, a rajtidõ
elejére idõzítettem az indulásomat. Nem voltunk túl sokan. Nevezés közben
hallom, alaposan felidegesítik a fõszervezõt, mert a bolt nem akarja szállítani
a megrendelt kenyeret. Késõbb kiderült, nem is jutott el az ígért idõre
Pusztaszentlászlóra, de ez nem a szervezõ hibája. Megnéztem a kapott térképet.
Ez évben itiner nincs. Megkérdeztem, milyen szalagokra számítsak.
Friss hideg idõben vágtam neki a távnak.
Feltöltöttem a GPS-re a 2009-es túra útvonalát, csökkentendõ az elkeverés
veszélyét, illetve kíváncsi voltam, hol tévedtem el az évben. Alig értünk ki
Söjtörrõl egy Kecskemétrõl érkezezett túrázóval, gyönyörû látványt teremtettek
a kora reggeli fények, a völgyet megülõ pára és a kémények füstje. A szokásos
bemelegítõ kaptató alatt sikerült megfelelõen be, illetve kimelegedni, így a
Deák-kútnál meg is szabadultam egy pulóvertõl. Lehet, jobban járok, ha a
legelején fázok egy kicsit, s nem cipelem magammal a további 37 km-en. Ez van.
Mentünk tovább. A piros-fehér mûanyag szalagok szépen tereltek bennünket az
útvonalon. Haladni is jól haladtunk. Már az elején is elõfordult némi sár a hét
közepén esett esõnek köszönhetõen, de alig volt ragadós rész. Ahol a murvás út
felé, tavalyelõtt méteres csúszásokkal haladtam lefelé, a beázott, sárral
vastagon megragadt bakanccsal, most simán lesétáltunk. Mennyivel jobb ez így!
Utunk következõ szakasza egy völgyben
futó murvás úton vezetett. Nagyon szépek voltak az alacsonyan sütõ napfényben
fürdõ, sárguló levelû bükkfák. Nem az egész völgyet érte még a napsütés, csak a
domboldalban egy-két foltot. Ez az alacsony szögben beesõ fény elég különleges
hangulatot ad a tájnak, amit szerintem, az utánunk egy órával érkezõk, már nem
élvezhettek. Egy könnyû emelkedõn érjük el a következõ ellenõrzõ pontot, ahol
meleg teával várja a túrázókat a pontõr. Megyünk tovább. Megszûnik a murva. A
földút mellett sötét fenyves a kísérõnk, bár csak a jobb oldalon. A zöld
jelzésre rátérve a domb gerincrõl szép kilátás fogad bennünket.
A zöld és sárga jelzések elágazásában
elbúcsúzok a 30-as távra nevezõ túratárstól, s egyedül folytatom, s végül is
fejezem be a túrát. Sehol egy túrázó látótávolságon belül. A sárga jelzés egész
jó, könnyû követni. Gyakori fotós megállókkal megyek tovább. A
Börzöncei-hegynél megkapom az újabb pecsétet, s kezdõdik a Zalaszentbalázs
végéig tartó aszfaltos szakasz. Az eleje 10% körüli meredekségû lejtõ, több
helyrõl csodálatos panorámával. Börzöncén gyorsan átérek. A térképen található
feltételes ellenõrzõ pontot most sem láttam, csak most az elõzõ részvételemhez
képest nem is izgattam magam miatta, inkább szaporázom a lépteimet. Az idõ
egyre melegebb, viszont az árnyékos helyeken már láttam, néhány vékony jéggel
borított pocsolyát. Az elsõket ebben a szezonban. A zalaszentbalázsi ellenõrzõ
pont is hamar megvan.
Tovább menve a szalagozás nyomán
fölkaptatok a lépcsõn a templomhoz. Most a renoválás miatt minden, csak nem
szép. Az aszfaltos szakasz vége felé elõbányászok egy szendvicset a
hátizsákból, s egy részét megeszem, menet közben. Szerencsére van szalagozás,
mivel a Börzöncei-hegy óta a S+ jelzésen vagyok, mármint a térkép szerint,
mivel jelzéssel nem nagyon találkozik az ember. Cirka kilométerenként van egy.
Itt már jól jönnek az emlékek, és a GPS-es segítség. A kilátás egyébként erre
is szép. Az út gondozott szõlõk közé ér. Elérem az elágazást, ahol 2009-ben a
szalagozás leterelt a S+-ról, csak ezt nem tudtam. Kíváncsi voltam, hol tévedtem
el annak idején. Kb. 250 m-t tehettem meg, amikor megláttam a balra terelõ
szalagokat. Ettõl a ponttól látni lehetett az a keresztet is, ahol annak idején
megálltam, tájékozódni próbálván. Sajnos sem ez a dülöngélõ, sem a polgárõr
pihenõ közelében található felújított sem szerepel a térképen (Ejnye
Cartographia!). Rendben megvan az eltévedés helye, gyerünk tovább, s a
feltöltött GPS track alapján lássuk, mennyire tértem el az útvonaltól. Nem is
olyan vészes. Oldaltávolságban mintegy egy kilométer a legnagyobb eltérés, míg
a megtett távban mindössze 500 métert tettem hozzá a távhoz. Mit mondjak ez a
kerülõ út sem valami jó, viszont ahogy láttam, jobb az eredeti S+ jelzésénél.
Kevéssel a zöld és a sárga keresztjelzés találkozó elõtt vitt vissza a jelzés
eredeti vonalára.
Ettõl kezdve egész jó bazalt zúzalékos
úton mentem, gyakori fotós megállással, hiszen itt is dombgerincen vitt az út. Itt
találkoztam növényi érdekességgel elõször. Búzavirágot láttam, ami tipikus
nyárelejei virág, repcevirággal és valami margaréta félével együtt. Késõbb, a
pusztaszentlászlói tó mellett, bogláros szellõrózsával találkoztam, ami elég
korai tavaszi virág. Egy magaslesre is fölmásztam fotózni. Látni lehetett mind
Pusztaszentlászló, mind pedig Hahót szõlõhegyének házait. A sárga jelzés
elérésekor eldöntöttem, ezután, már csak a különösen szép helyeken állok meg
fotózni, másként soha sem érek be a célba, annyira sok a szép lefényképezendõ
látvány. Két évvel ezelõtt itt kezdõdött a horror. Most viszont egy-két nagyon
rövid szakasz kivételével kiválóan járható az út. Nagyon szép fenyves, vegyes
erdõben értem el az ellenõrzõpontot, ahol a pecsételés mellé megtudtam, egy
55-ös járt elõttem, a 40-esek közül meg senki. Nem jó jel, hiszen annyira nem
vagyok gyors. Valakinek már meg kellett volna elõznie. Valószínûleg kevesen
indultak a hosszabb távokon.
Mentem tovább. Jött a túra legrondább
emelkedõje, a 2009-es igazi horror (A sártól, darabonként 3-4 kilós bakancsban,
akár még a szédületes 2 km/h-s sebességet is elérhettem, s néha majd hanyatt
rántott a sárba ragadt túrabot.). Most volt erõm megnézni, mekkora távot tettem
meg rajta. A valóban meredek rész kb. 4-500 m hosszú és 95 m-t emelkedik. Ez bizony 20%
körüli meredekséget jelent. Most sem volt száraz az út. Itt volt a leghosszabb
ragadós szakasz a túrán (az egész emelkedõ az volt), de ez is nagyon messze
volt a 2009-estõl. Jól megizzadtam, mire fölértem. A látvány viszont szép. Érdekes,
az alacsonyabb fák és csemeték még zöldek, míg az évszázados bükk hagyás fák,
már szép õszi rozsdavörös színbe öltöztek. Rátértem a zöld jelzésre, ami közel
sem olyan jó, mint a sárga. Emiatt, ezt a rátérést, csak jó késõn ismertem föl.
Talpaltam tovább. Pusztaszentlászló szélén elértem az aszfaltos utat. Elõtte
is, itt is volt olyan autós, aki fölbosszantott. Olyan keskeny az út, hogy
gépjármû csak úgy tud elmenni a gyalogos mellett, ha az letér az útról. Egyik
sem köszönte meg. Berágtam, s eldöntöttem, a következõ autós jöhet mögöttem az
én gyalogos tempómban. Szerencsére nem jött egy sem. Megérkeztem az utolsó
ellenõrzõ pontra. Ettem egy kis zsíros kenyeret, Piros Arannyal és
zöldpaprikával, amit finom forró teával öblítettem le. Közben jót beszélgettünk
a pontõrökkel.
Kissé nehézkesen kezdtem meg a túra
utolsó szakaszát. A Válicka-patak mentén hagytam el a falut, s értem el a
víztározót. Gyönyörû. Szívesen látnám ezt Pápa közelében az egyesületünk
tavaként. Most szemmel láthatóan fél méter víz hiányzik belõle. Nagyon le is
tisztult a víz, s mivel most a part közelében sekély is, nagyon nehéz becsapni
a halakat. A horgászok nem is számoltak be túl jó fogásról. Egy két csuka esett
el aznap. A tó partján, több helyen is találkoztam bogláros szellõrózsával.
Átmentem a kis hídon, majd a fürdõ- és a camping parkolóján átbaktatva rátértem
a Z+ jelzésre. Jó tempóban haladva értem el a K+ jelzést, amelyen folytattam a
túrát, s értem vissza Söjtörre. Kis lakóterületi talpalás, s már is beértem a
célba, ahol átvettem az oklevelet és a kitûzõt. Beszélgettünk egy kicsit, ettem
még egy kis zsíros kenyeret, ittam egy kis teát. Kimentem a kocsihoz,
átöltöztem, ittam egy kávét, s hazafelé vettem az irányt.
Ebben az idõjárásban nagyon kellemes,
nem túl fárasztó túra. Mivel sokat vezet dombvonulatok gerincén, így sok helyen
gyönyörû a kilátás. Ez évben az útvonal jelzése is jó a 40-es távon. A négy
teljesítménytúra közül, amelyen részt vettem a Zalai-dombságban (Olajos körút;
Thury emléktúra; Szent Orbán; Deák), Messze a Deák a leglátványosabb, s az
ellátása is jó. Idén már az útvonaljelölés is sokkal jobb, mint 2009-ben.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. A 800
Ft-os nevezési díjért emléklapot, oklevelet, kitûzõt, szürkeárnyalatos, fénymásolt
térképlapos igazoló lapot kaptunk. A Vas-völgyi vadászháznál forró teát, a Mackó-forrásnál
két müzli szeletet, Pusztaszentlászlón zsíros kenyeret, paprikával, hagymával,
Piros Arannyal, teát, valamint forralt bort, a célban zsíros- margarinos- vagy
mézes kenyeret, illetve teát kaptunk.
|
