Túrabeszámolók


Deák

kekdroidTúra éve: 20082008.10.27 17:01:59
Deák 30

Pár napos kényszerû pihenõ (az Olajos Körút mozgalom vagy Írottkõ tt. dilemmát megoldotta egy komisz vírus: egyik sem) után kissé félve ébredek, kis önvizsgálat, hogy minden rendben van-e. Igen. Nagyszerû, akkor keltjük Repkényt. Pár perc után sikerül ez is. Kávéfõzés, indulás egybõl, megfontolt száguldás Söjtörig. Itt nevezés, Joeyline üdvözöl minket, fizetünk, papírt töltünk, máris a kezünkbe nyomnak egy-egy itinert, pedig még fel sem ébredtem.

Majd felébreszt a párás, hideg reggel, gondolom és valóban. Ahogy elindulunk a Deák-ház felé, úgy kezd kiszállni a szemembõl az álmosság és rögtön az elsõ kanyarnál visszakiabálunk az útra két sporttársat, akik nem vették észre a kék + hirtelen jobbra kanyarodását. :) A túra eleje (is), a hirtelen dombmászással és a szõlõheggyel mindkettõnknek a Rockenbauer emléktúrát juttatja eszünkbe, az idei nyár katlanját. Nem mellesleg örülünk, hogy nem ismétlõdik a tavalyi Deák idõjárása, mert azért szélbõl és esõbõl is megárt a sok. Elsétálunk a Deák-forráshoz, a pontõrök jókedvérõl elég jelentõs borkészlet gondoskodik. Itt elõz meg Lépéshiba és útitársa, már felfelé kapaszkodnak a forrástól, amikor mi még csak lefelé igyekszünk.

Irány a túra legszebb szakasza, a Vas-völgy, fehér köves úton ballagunk az enyhe ködben, sûrû, változatos erdõ kísér minket, a legkülönbözõbb színekben ragyognak a levelek. Repkény néha fényképez párat, nálam most nincs gép. A vadászháznál lelkes pontõr kínál teával, utolér Tibet és VadMalac, utóbbi lemarad hozzánk jónéhányszáz méteren át, megosztjuk az Írottkõvel kapcsolatos élményeket egymással. Aztán Tibet nyomába ered, még a két táv elválása elõtt. Mi is felkaptatunk a dombra - talán kicsit kisebb lendülettel, :) irány Pusztaszentlászló. A sûrû erdõt felváltja a gondozott táj, adótorony büszkélkedik elõttünk, mi kikerüljük, hogy az erdõsáv után szõlõhegyen találjuk magunkat.

Mélyút, szembejön egy traktor, az összképet vidámabbá teszi, hogy a traktoros ölében ülõ kisgyerek minden arrajárónak mosolyogva integet. Innen hamarosan elérjük a soron következõ pontot, ahol a roppant lelkes pontõrök szinte megtömnek zsíroskenyérrel. :) Megiszunk egy-egy pohár teát is, a borkóstoló viszont kimarad, egyrészt a nulla tolerancia miatt, másrészt a bevezetõben említett elõzmények miatt. Viszont jól feltankolva indulunk tovább, átsétálunk a falun, ki a tópartra és át a hosszú fahídon. Ha a Vas-völgy a túra legszebb szakasza, akkor a híd a leghangulatosabb, legalábbis szerintem. Nem sokkal ezután elválik néhány résztáv, fatáblára erõsített papír mutatja a megfelelõ irányokat. A soron következõ domb a nyár óta mit sem változott, a jelenlegi idõjárásban viszont sokkal könnyebben vesszük. Irány Pusztaederics, lassítás nélkül áthaladunk a falu szélén, felkaptatunk az újabb dombra, itt is fantasztikusak az erdõ õszi színei, ha Repkény nem figyelne, belegyalogolnék az egész utat elfoglaló tócsába. :) Szerencsére õ legalább figyel.

Kiérünk a DDK nyomvonalára, aztán el is hagyjuk azt, az elágazásnál ellenõrzõpont, a pontõr morog valamit a jelzésekrõl, hogy kevés lesz. Sebaj, tévedtünk mi már itt el (akkor is miattam... :)), most legalább meglátjuk, hová visz ez az út. Szompácspusztára. Egy darabig a mûúton megyünk, a kis telep házai között, megcsodálom a menetrend nélküli, viszont példásan rendben tartott buszmegállót. Erre szokásjog alapján járnak buszok. Mielõtt nagyon elmeditálnék ezen, feltalpalunk meredeken a Szompácsi kápolnához, ahol a várt ellenõrzõhely helyett egy meglehetõsen mogorva kinézetû csõszt látunk. Utóbb megtudtam, nem csõsz: az itt zajló valamiféle felmérés párezer méternyi kábelét õrzi. Tehát mégiscsak csõsz. (Hoppá, ilyen kábeleket láttunk nyáron is errefelé!)

Az impozáns kilátással bíró kápolnától lemehetünk újra a mûútra, majd egy másik dombra újra fel, a domboldal csak úgy világít a szalagoktól. Szántón, majd erdõ és szántó szélén érjük el a következõ pontot, nem irigylem õket, majd' este 11-ig itt ülnek. Zord. Innen már egész közel a cél, lesétálunk a domboldalon, elhúzunk a Méregház mellett - tavaly itt már nagyon utáltam az arcunkba csapó jégdarát, most viszont süt a Nap és alig fúj valami szellõ. Hiába, puhány vagyok. :) Kerek repkény visszakapcsol egy sebességfokozatot és elkezd sietni, így aztán egész hamar túléljük a hosszú aszfaltjárást.

A célban némi sorállás után megkapjuk a díjazást, a rajtban már átadott emlékkitûzõ mellett elfér a túráért járó is. Még megiszunk egy-egy kávét, aztán útra kelünk.
Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és VadMalacnak - a ponttól az elágazásig -, valamint köszönöm a túrát a rendezõknek, tetszett az útvonal, a pontok elosztása, meg úgy általában az egész.

-Kékdroid-