Nos, mivel azt mondták többen, hogy addig írjam le, míg friss az élmény, hát most megteszem.
Az Írottkõ 70-en -ami az elsõ 70-esem volt- megismert új túratárs javaslatára eljöttem ide is, hogy tovább mélyítsük a barátságot. Ez már Zegen a buszon elkezdõdött, 45 fokos, általa hozott saját hápé formájában. Aztán bejelentkezés a túrára, fantasztikus cigánypecsenye a Vöröskõ vendéglõ-kocsmában, és irány a szállás. Nem is akármilyen, a sportpálya öltözõje, bent 45 fok meleg az egyik szárnyban, és két túratárs, akik már aludtak-volna. Átvonultunk a másik szárnyba. Hú,az a zuhanyzó! Nem papucsos, gumicsizmás. Vécé valahol kint a sötétben, nem baj, a kicsit megoldjuk. Ha nagy jön? Ott egy mosógép. Igen, a hangulat a tetõfokára hágott. Közben átjött a pécsi stoppos túratárs eredetileg csitítási céllal, végül ott beszélgetett egy órát. Beesett egy új srác is, aki a csempepadlóra tette a hálózsákot. Kemény. Mi is bedurrantottuk a gázt, aztán alvás. Szerencsére senki se horkolt, illetve magamat nem tudom, mert aludtam.
Reggel a startból 6.40-kor rajtoltunk, és kapásból eltévedtünk a faluban. Amíg gyönyörködtünk a szép utcákban, mindenki beelõzött. Aztán csak meglett a jel, fel a domboldalon, már hajnalodik, nem kell a lámpa. A Deák-kútnál vidám társaság a pontõrsereg, már meg van minden pia bontva, megkínáltatjuk magunkat kólával, meg a Varga-pince vidámító borával, végül pálesszel is. Aztán fel és le, egy deres völgybe, végre van annyi fény, hogy fotózzak. Íme a fotók linkje:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.228891717174762.59596.100001618051374&type=3
A meseszép vadászházban kedves vörös leányzó, aki erdõkerülõ, szuper teával kínál. Ezután némi sarazás, és feljutunk a tetõre, ahol a Börzöncei szõlõhegyig megyünk. Nem csalódok, ismét gyönyörû helyen vagyunk, õszül a bükkös, fotózgatok. Aztán le a hegyoldalban, egy sötét fenyves után erdõmunkások. Hat ezrelék keményen dolgozik bennük, addig nem is szabad a láncfûrészhez nyúlni. Kicsit bunkóznak, túratársam morog, én nem veszem fel. Inkább a vadászok nagy találmánya mérgel fel, a távirányított csapóajtós vadcsapda, hogy aztán a becefrézett vaddisznót két méterrõl lehessen agyonlõni. Aztán egy hangulatos völgybe érünk, az oltárci vadászháznál beérjük Bácsit, aki gps-el nyomja. Megy tõle rendesen, Bocskán érjük utol. De hogy ne loholjak elõre, Bocska felett visszatértek a 80-as évek! Azok a pincék, a hengerelt festéssel, betonlépcsõvel, cse'szlovák ajtóval, tökéletes szocreál! Mindjárt megkerestem a Limonádé-t a Vad Fruttik-tól, jó kedvünk lett. Legszebb egy kis takaros ház, virágok, diófa, és egy vadiúj kertáruházi budi! Megmentõ volt.
http://www.youtube.com/watch?v=9Z8iA6tZeh8
Bocska kellemes hely, bár a túraútban ott kocsma nem volt, de már megvan bõ 20 kilóméter, kapunk vajaskenyeret mézzel, kávét. Bácsival indulunk, a falu után mi hagyjuk le, hogy aztán Zalaszentbalázson a kocsmában beérjen, és visszaelõzzön. Ja, aki csak kávét iszik! Elõkerült a hely törkölye is a sör mellé, én ittam meg hamarabb, pedig az illata alapján azt hittem, kijön. Igazi benzin volt, vagy 30 kilcsit nyomunk tõle ötös feletti tempóban. Jó hangulatú hosszú szõlõhegy következik, jóléti polgárõr-pihenõvel, meg nem sáros úttal. A Mackó-forrás elõtt és után agyagdagasztás, és kezd már kicsit szürkülni. Jönnek a felhõk. Nyomjuk ahogy bírjuk, kitûzöm, hogy a pincés ep-ig sötétedés elõtt érjünk oda. Ez csodásan sikerül, jó fáradtan fél 6 körül beesünk.
Kaotikus a pince, mindenki segít, mindenki mozog, mindenki beszél, egyszerre. Gyors forraltbor-betöltés, némi zsíroskenyér, és hajrá! Bácsi és még vagy négy túratárs a helyszínen elõzve. Vészesen sötétedik. Pusztaedericsre pont beesünk, mire kiérünk, vaksötét van, lámpák elõ.
A túra legizgalmasabb és legnehezebb része-eddig-a Gáni-erdõ. A szalag, meg a Zöld értelmetlenül kikerülne egy pocsolyát, mérgelõdünk és botladozunk, közben esni kezd. Töksötét szálerdõ, aztán megváltó Kék jelzés, majd hasraesünk a pocsolyában. Elõjön a fáradtság, meg hogy még a Börzönce elõtt belerúgtam egy tõcikbe. Úgy érzem magam, mint Szegény Dzsoni, akit így buktatott el a Vasorrú Bába. (Forrás:Szegény Dzsoni és Árnika.) Kemény parák a sötétben. "Hugó, a viziló" rigmussal oldunk, aztán Halendázva érünk a pontõrhez. Nem érti, õ azon kevesek közé tartozik, akihez még nem ért el Fluor Tomi "mûvészete".
Innen, némi keresgéléssel, de könnyen leérünk Rádiházára. Fél nyolc. Hullafáradtság, de már csak kilenc kiló van hátra! Haha, csak hittük. A Bözörédi-dûlõnél szalag elveszik, pedig háromszor visszamegyünk az utolsóhoz. Ilyenkor váltok át droidba. Elindulunk jobbra, meglátjuk a falut jobbra lenn. De hogy került ide a Zöld+?? Igen,visszakavartunk Pusztaszentlászlóra. Az itinert a Cartographiás térkép alapján szerkesztették, ami pontatlan, vak vezet világtalant. Innen már a betonúton bevánszorgunk Söjtörre, a célba. 21.55, tehát 15 és negyed óra alatt csak lenyomtuk a 70-et, plusz még a kitérõket!
Nagy megkönnyebbülés, dupla kocsmatúra, aztán mennénk be a szállásra, csak elõbb a kedves helyi fiatalságot megkerüljük, mert belemerültek a fajfenntartásba. Hálózsákos srác nincs már, parti hajnalig! Tiestótól eljutunk a Nightwish-ig, meg fél kettõig. Aztán én reggel 4-kor kelek, irány a Vasparipa-túra, de ez már egy másik történet.
Összefoglalva, a zalai agyag vendégmarasztaló, a szervezõk is:-) Jövõre okosabbak leszünk a Bezerédi erdõben...
|
