Túrabeszámolók


Csabdi

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
 Túra éve: 2012
olsenTúra éve: 20122012.08.06 13:51:18
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,Csabdi…olimpia van,ugyan,de menni muszáj..


szóval elindult a szervezõdés,volt még egy hely egy autóban és valakinek én jutottam eszébe,az ágya helyett..elindultunk és odataláltunk,pénzt cseréltünk színes papírra,kicsit vállaltam én is,ebben a korban legyünk mértéktartóak és egyébként is..a túraszervezõk közt a sok a nõ,ez tetszik,ezt szeretem,túratársnõim kevésbé,pedig már ártalmatlan korban levõnek vélem magam és vélnek sokan..fölfelé kezdõdik a túra,katolikus templom,kitárt zsalugátert fotózok,belseje szépen pingálva,és húzunk át a falun,ébredõ emberek között,állattartásra utaló jel mindössze némi kutyaugatás,fejlõdtünk,ugye?a talpunk alatt beton,balról Kerekes tanya,jobbról érõ szeder,a kökény is kékellik,halastó kicsiben és ellenõrzõ pont,fiatalokkal,vegyes páros,hagyományos felállás,fiú-lány,szódavíz és csomagolt müzli,piros a jel,fölfelé,majd le,vagyunk páran,alig talál alkalmatos idõt a nõi mosdóra túratársnõm..patak mellett megyünk,Ernõ és András elõz,hosszú túrások,egy felemás korosztály – köztük vagy harminc év,együtt tempóznak -,fölöttünk a barki szikla,embertelenül szép innen(is),Óbarok szélsõ utcáját is elnevezték róla,és máris ellenõrzõ pont,szintén jól felszerelve ellátmánnyal,gyönyörködés van,és az autópálya kerítése mellett föl a Dobogóra,virágzik a lucerna,kellemes az orrnak,más rétiek pedig a szemnek,sárga-lila-zöld-kék orgia van a színekbõl éppen, a fennsík mûvelt,ápolt,akár példa is lehetne más tájegységeknek,hja,közel van Alcsút..utána le,csordultig szépséggel,látszik a falu,fenyvesben botorka,és a szovjet emlékmû,elhanyagolt,de nincs meggyalázva,ma már ez is dicsérendõ..templomrom,faluban vagyunk,balra a stadion mellett a cél,a sörszalon,ami tele ereklyével,a helyi labdarúgóknak köszönhetõen,jelvény és zsíros-lekváros-hagymás történetek,gyönyörû szervezõasszonyok,hej,ha én is köztetek lehetnék,Arany J.után smittelve..


szóval a szervezõknek sok piros pont,remek a pólójuk is,sajnos,eladó nincs,az útvonal remek,idõjárás és társaság kellemes,minden szuper volt,jövõre is..addig legyen póló,mert lehúzzuk valakirõl..de akkor is jövünk,ha nem megyünk másfelé,és ezt vegyétek fenyegetésnek..köszönjük még1szer

 
 
 Túra éve: 2011
engelsfeldTúra éve: 20112011.08.06 19:00:16
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Csabdi 30


Több mint barátságos kezdés: a bicskei vasútállomásról a kisbusz sofõrje a teljesítménytúrázó közönséget egyenesen a rajthelyre fuvarozta, ha jól belegondolunk, egy európai falu esetében talán nem kivételes, sõt kötelezõ gesztus.


A Béke utcán haladó korán kelõ-induló  túratársak - ha balra lenéztek - egy ideig a Szent László-patak völgyében lomhán megpihenõ ködpaplanban gyönyörködhettek.


Az út további részében sem leplezte a természet elismerésre méltó szépségeit, mi több egy vitalitásban mindenkin túltevõ kis csapat egy majdnem kilogramnyi súlyú sziámi óriás pöfeteget is felhajtott, sajnos lefényképezni se a megtalálót, se a rekorder gombát nem sikerült. A vízfolyások és tavak látványosságán túl a barki sziklák fenséges volta is mély nyomot hagyott bennem.


Három évvel ezelõtt se nagyon tetszett a templomromhoz vezetõ utolsó etap, idén se nagyon, de most legalább belesodródtam, ha csak egy villanásnyi idõre is, a gépesített mezei betakarítási munkák forgatagába.


Köszönet a lelkiismeretes, alapos és figyelmes rendezõknek, valamint a kedves és mosolygós pontõröknek. A csendes, barátságos és jóindulatú túratársaknak külön köszönet. A csabdi lakosok rendkívüli segítõkészségét és szívélyességét is szeretném megköszönni. 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2010
efemmTúra éve: 20102010.11.17 11:48:27
megnéz efemm összes beszámolója

Rendezõi beszámoló a Csabdi 30/15 teljesítménytúráról



Rendezõ: Csabdi Petõfi DSK

Idõpont :  2010. augusztus 7.

Útvonal :

  30 km: Csabdi-p-Tükröspuszta-p-Somlyó-kh-ok-Nagyegyháza-p-Óbarok-p-Csabdi

  15 km: Csabdi-jelzetlen-Nagyegyháza-p-Óbarok-p-Csabdi



Indulók száma

 30 km-en: 94 fõ

 15 km-en: 43 fõ

Összesen        :  137 fõ

Beérkezett      : mind a 137 fõ szintidõn belül

Csabdi résztvevõ: 17 fõ

Máshonnét jött    : 120 fõ



Immár 7. alkalommal rendeztük meg Csabdi 30/15 teljesítménytúránkat. Az egész heti esõzések miatt aggódtunk, hogy eljönnek-e kellõ számban a túrázók rendezvényünkre. Valamivel kevesebb résztvevõ volt, mint a tavalyi évben, de azért szerencsére az elszántak jöttek. Vannak, akik évek óta visszajárnak túránkra, s mindig vannak aki elõször fedezik fel e táj szépségeit. Akik rendszeresen eljönnek minden évben, õk a túra családias jellegét emelik ki, illetve, hogy nem érzik azt, hogy teljesítménytúrán vannak . Ez utóbbi megállapítás fontos számunkra, mert saját tapasztalatból tudjuk, hogy bizony vannak olyan teljesítménytúrák, amelyeknek a túrázáshoz(a szó nemes értelmét gondolva), a természethez semmi köze nincs már. Mi pedig pont azt preferálnánk, hogy kellemes túraélményben legyen része annak, aki hozzánk eljön.




Az idõjárás kellemes volt, elkerült minket az ilyenkor megszokott kánikula. Ezúttal a sár nehezítette a terepet,de ez valóban csak külsõ körülmény volt. Aki végigment, mind dicsérte a tájat, a szalagozást, a szervezést, a kedves pontõröket. Kisebb elkavarások persze voltak, hisz anélkül nincs teljesítménytúra. De végül mindenki szintidõn belül, rendben beért. Ebben az évben a piros jelzés nyomvonalának tisztítására tudtunk idõt szakítani. Jövõre szeretnénk a piros jelzés festését szeretnénk újítani, ahol szükség van rá.

Összességében szép napot zártunk túrázók, szervezõk közös megelégedésére.

 
 
GémTúra éve: 20102010.08.07 19:59:22
megnéz Gém összes beszámolója

Csabdi 30


Elsõ teljesítménytúrámnak gondoltam valami nem túl megerõltetõt választok. Jó választás volt. Bátran mondhatom igazi, gyönyörû túraidõd kaptunk. Reggel 7-kor indultam, talán 16-17 fok lehetett, ami augusztusban kész öröm. A borús eget figyelve, mind attól tartottam, hogy esni fog, mind attól hogy kisüt a nap és szaunázni fogunk. De esõ nem volt és a nap is csak délben sütött ki. Amikor beérkeztem akkor is csak 21-22 fok lehetett. A túra szép volt, csak az elõzõ napi özönvízszerû esõzés miatt kellett sokszor sarat dagasztani. Én nem siettem el a túrát inkább nézelõdtem, fényképeztem. Az ellenõrzõpontokon mindenhol kedvesen fogadtak, és volt müzliszelet és víz, (bár ebben idén nem volt hiány)  :-) Gondolkoztam, hogy felmegyek a Somlyóra a kilátás miatt, de eléggé ködös volt az idõ és úgyis tervezem, hogy kéktúra miatt fogunk erre járni, így ezt most kihagytam. Ellenben belekeveredtem egy csapat vaddisznóba és rengeteg õzlábgombát lehetett volna gyûjteni. Az autópálya környéke nekem is túl zajos volt, de sebaj kárpótolt az utána jövõ hosszú sárdagasztás. :-) A Dobogó tetején kissé sok volt az útvonal és kevés a jelzés, de figyeltem a sáros lábnyomokat és a letaposott füvet úgyhogy mindig sikerült a helyes úton maradni. Így én 1 óra elõtt estem be egy kicsivel. Aztán irány Budapest, hazafelé Budapestig elhoztam egy hatvani sporttársat, akivel jót beszélgettünk útközben.


Jövõ hétre pedig tervezgetem az Erdõkerülõ 50-et.


 Köszönöm a szervezõknek a túrát!


Ja majd el feledtem: gyönyörû (fénykép!) emléklapot kaptunk!!!  :-)


 


 

 
 
Anita123Túra éve: 20102010.08.07 18:19:20
megnéz Anita123 összes beszámolója

Elõször voltam a Csabdi 30 km-en. Az idõjárás tegnap óta finoman szólva sem volt kedvezõ a térségben. A hajnali felhõszakadás (ami a tegnapi délutániak után az x. volt) elgondolkoztatott, valóban komolyan gondolom én ezt?  Ezért akarok korán kelni, hogy utána ázzak? A reggeli mobilcsörgésnél kiderült: elterveztem, igy ezt akarom. Korán, a 6 órási vonattal indultam Oroszlányból. Bicskén egy kisebb csapat gyûlt össze, akik mind a Csabdi felé menõ buszra vártak, ahol az elsõ kellmes meglepetés akkor ért, amikor a buszsofõr, noha nem menetrendi megálló, de a túrázók kedvéért megállt a csabdi sörszalonnál. A túrát Jánossal, 5 óra alatt végigjártuk és -beszélgettük, noha a hajnali esõzések után nem reméltem, hogy ilyen kellemes társaságom lesz. A hangulatot tovább javitotta, hogy az esõ most kivételesen nem esett, illetve a pozitiv életérzéshez hozzájárultak finom csokik és a jólesõ ásványvizek. Egyszóval panaszra semmi okunk nem volt, fõleg miután a célban zsiros kenyérrel is teleehettük magunkat, amit csak tetézett az a jó kis sör, amit János a szalonból hozott.  Utólag is köszönöm! Hazafelé ismét kellemesen ért, hogy nem kellett a buszra várni, hanem néhány kedves túratárs elvitt minket a bicskei körforgalomig, ahol már csak néhány száz méter választott el minket a vasútállomástól. Nekik is nagyon köszönöm ezt a kedves gesztust, igazán jól esett!


Köszönöm a rendezõknek a szervezést, nagyon jó kis csapat (szervezõk+túrázók) jött össze egy nagy kellemes túrán!

 
 
 Túra éve: 2009
PapsajtTúra éve: 20092009.08.30 15:47:02
megnéz Papsajt összes beszámolója
Csabdi 30 - Elsõ benyomások

Mivel idén egyéb elfoglaltságaink mellett még nem állt módunkban komolyabb túrán részt venni, a nem túl hosszú táv és a nem túl magas szint miatt Csabdi mellett döntöttünk.
A szokásos kis csapatunkat sem sikerült összerántani a hétvégére, így csak Katával, kettesben vágtunk neki a túrának. A lelkesedéssel nem volt baj, már nagyon benne volt a bugi a lábunkban és már nagyon „mehetnékünk” volt. A nagy melegre felkészülve, igyekeztünk korán rajtolni, ami Gyõrbõl 55 percnyi autózás után végül is 7:00-re sikeredett. A kellemes hõmérsékleti viszonyok nagyjából délelõtt 10:00-ig tartottak, amit masszív és erõteljes napsütés követett, de hál’ istennek a nagy melegre tekintettel – ha másért nem, hát a túra kitûzött idõpontja miatt – a szervezõk is gondoltak, így az árnyékos szakaszoknak sem voltunk híján. Az napsütéses/árnyékos részek aránya nagyjából 60-40%. A táj a túra során engem különösebben nem fogott meg. Fõleg az elsõ és utolsó szakaszait alkotó szántóföldek mellett elhaladó földutak hagytak hidegen. A második ellenõrzõ pontot sem igazán értettük, hogy miért nem a Somlyó tetejére helyezték, hisz az erdészháztól az már csak néhány lépés és ott legalább van némi panoráma a környezõ vidékre. Talán majd jövõre… Egyébként végig kiválóan futható, így tájfutóknak is bátran merem ajánlani.
A résztvevõk száma minimális volt, az út során alig találkoztunk néhány sporttárssal. Ez vagy a nagy melegnek, vagy annak volt betudható, hogy ez a túra még nem örvend olyan nagy népszerûségnek, mint egyes társai.
A pontellenõrök mindenhol kedvesen fogadtak minket, de azon kívül, hogy a 2. ep-nél csokival és vízzel kínáltak, valamint a célban lehetett lekváros, zsíros/hagymás/szalámis kenyeret enni, meleg vizet inni, máshol semmit sem kaptunk. Semmi extrára nem lett volna szükség, mindössze néhány korty vízre egy két ep-n. Szerintem a 600 forintos nevezési díj ellenében ez meglehetõsen szûkös ellátás volt.
Az itineren szereplõ leírás 90%-ban elfogadható volt, nem tévedtünk el sehol, de a minõsége hagyott némi kívánnivalót maga után. Nem beszélve az „oklevélrõl”. A/4-es papír félbe vágva fekete-fehér tintával készült lenyomattal. Ennél is láttunk már szebbet. :-(

Elsõsorban kondíciójavító, szinten tartó, új tútacipõbejárató túraként tudom a sporttársaknak ajánlani.

Ami tetszett:
- Az útvonal néhány szakasza.

Ami nem tetszett:
- Az ellenõrzõpontok silány ellátása
- A nem túl változatos útvonal és táj
- A nevezési díj és az ellátás ár-érték aránya
 
 
NadiaTúra éve: 20092009.08.02 21:56:51
megnéz Nadia összes beszámolója
Csabdi 30 - erõsítõ túra

Mikor olvastam, hogy lesz ez a túra, azonnal felfigyeltem rá, mivel Bicskén van egy telkünk, és onnan már csak egy ugrás Csabdi. Elõtte való este kibuszoztam Bicskére- bár ne tettem volna, ugyanis az M1-esen történt baleset miatt a busz csupán 2 órácskát késett, node sebaj...

A nehéz indulás után a másnap reggeli korán kelés egy kissé fárasztónak bizonyult, de végül- ha nagy nehezen is, de elindultam. 6:20-ra - egy autó és egy édesanya segítségével- már ott is voltam. 6:30-kor indulás. Mivel úgy gondoltam, hogy a 15-ös elég rövid lenne, ezért mindenképpen a hosszabbra akartam menni- furcsán hatott, hogy én voltam akkortájt az egyedüli, aki ezt választotta. Nekivágtam hát- egy fekete édes kis kutyussal a nyomomban, aki végül a határban leszakadt rólam, és így rátérhettem a zenehallgatásra- node csak fél füllel- meg a földútra. Gyors tempóban indultam meg, célom volt a hat óra alatti teljesítés- hiszen hosszabb túrákhoz és magasabb szintekhez szoktam. Találkoztam nem egy kedves túratárssal, akik igen nagyot néztek, hogy egy 17 éves lány mit keres egyedül egy ilyen túrán- hát így alakult. Elsõ ellenõrzõ pont- kevesebb mint egy óra alatt, majd irány a magaslat- vagyis Somlyó. Kicsit lassult a tempóm, de háromnegyed óra alatt így is felértem a kulcsosházhoz. A lányok megkínáltak egy kis vízzel, majd azt felhörpintve már ballagtam is tovább- egy csokoládé társaságában. A következõ 2 percben búcsút is vettem tõle, és ismét egyedül ballagtam, mígnem összefutottam egy kedves párossal- sajna neveket nem tudok, de az biztos, hogy haláli fazonok voltak. Leértem a mûútra- majdnem rossz felé kanyarodtam, de az imént említett páros emlékeztetett a helyes irányra- s ezzel egyidejûleg megkaptam tõlük a "stipi stop, te vagy a fogó" elköszönést, és hogy késõbb még találkozunk. Míg õk elkocogtak, én ismét gyorsítottam a tempón- célom volt másfél óra alatt megtenni az utat Nagyegyházáig, vagyis a harmadik ellenõrzõpontig. néhány útkeresztezõdésen és dzsungelen átvágva magam, a patakvölgyön keresztül egészen a tavakig egész szépen haladtam. Ott aztán felfigyeltem egy ismerõs párosra, és egy "megvagytok" kiáltással csatlakoztam hozzájuk, hogy együtt tegyük meg az utat az ellenõrzõpontig.
Limonádéval feltöltöttem az aksikat, és kedvenc duómtól megválva, ismét nekilendültem. Sikerült egész gyors tempót vennem, 4.5 mentem 36 perc alatt, majd ismét továbbindultam a ponttól, egyenesen Csabdi felé. Ott aztán az M1es mellett haladva találkoztam két nagyon édes kutyával, akikkel úgy döntöttem, nem szeretnék közelebbi ismertséget kötni, így egy kis kerüléssel ugyan, de visszabolyongtam a pirosra. Ahol aztán tanácstalanul álltam a következõ keresztezõdésben, hogy merre menjek. Nagy szerencsémre, éppen akkor ért mögém egy korábban leelõzött túratárs, és készségesen kisegített. Mivel õ is hamar végezni akart, együtt tettük meg az utolsó szakaszt, beszélgetve, nevetve. Mikor leértünk a templomhoz, felsóhajtottam- jó kis túra volt, de azért jól esett volna már az árnyékba hûsölni- mert a levegõ ekkorra már eléggé felhevült. Hamar beértünk a célba, és átvettem az oklevelet, majd úgy gondoltam, hívok egy taxit- édesanyámat személyesen- hogy vigyen haza, mert nem volt kedvem a forró aszfalt mellett hazakutyagolni. Így végül is 11:22-re értem be, vagyis kevesebb, mint 5 óra alatt teljesítettem. Nagyon örültem, hiszen nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan menni fog.

A szervezõknek köszönöm ezt a túrát, nekem nagyon tetszett, habár volt egy-két hely, ahol meg kellett állnom gondolkodni, hogy merre tovább- de mindennel együtt szerintem egy jó kis erõsító túra volt.
 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.08.02 09:58:26
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója
Csabdi 30 a meglepetések túrája
Ez a Csabdi biztosan valami világvégi hely gondoltam magamban. De nem az, mert a Bicskétõl pár kilométerre található falucska igen takaros, rendezett. A rajthelyet a fõúton haladva, a templomnál jobbra lefordulva, a focipálya mellett, a Sörszalonba helyezték el. Ezt a már messzebbrõl látható parkoló kocsihad is jelezte. 8 óra negyvenkor vágtam neki a távnak. Mivel a fénymásolt térkép kissé bonyolultnak tûnt (a jobb követhetõségért a térképet egyéb plusz jelekkel látták el, melyek engem inkább zavartak) az itinerre próbáltam hagyatkozni. Sajnos az elsõ jobbost amerre a piros elment már benéztem s késõbb is értelmezési problémáim voltak. Így maradt a térkép s ezután már kizárólag ezt használtam. A következõ keresztezõdésben korrigáltam magam s meg is lett a piros. A táj akár a falu rendezett. Pedig a helyek nevei mást sugallnak. A bitang domb mellett elhúzva a bitang völgyben folytattam utam, ahol különös lila virágok nagy, szabályos foltokban színezték a jobboldali domboldalt. Égi kör-jelek, a jóisten ültetései. A látványtól felvidulva értem el az elsõ EP.-t, ahol egy kedves úr és hölgy pecsételt s kívánt további jó utat. S ez be is következett, hiszen az út kétoldalt-hûsítõ fák sora mellett vezetett tovább. S végre eljött a Somlyó is is egy laza emelkedõvel, ami egészen a kulcsosházig tartott. A ház és környéke igazi erdei hangulatot árasztott. Az EP.-n lévõ vidám fiatalok készségesen szolgáltak ki. Bõven volt víz s még csokit is kaptam. Innen vissza kellett menni a kék-piros keresztezõdésig, de most a kéken tovább. Árnyas lejtõkön döngettem lefelé. Néha eltûnt a kék, de aztán újra és újra meglett. Helyenként sárga szalagok, s az elõttem járók taposása segített. A patakmedren átkelve szalagokkal kijelölt susnyás s újra szántóföldek következtek, melyeket hamarosan halastavak szinesítettek. Ekkora a nap napszámos kazánosai is befûtöttek. Lennék inkább a tóban fickándozó halacska most? Aztán a Nagyegyháza felé haladó unalmas egyenesben megcsodálhattam elhagyott ipartelepek ronda épületeit s még rondább kerítéseit. Csúnya hegek a tájban. S mi lehet a bauxitbányák környékén? Mert azok is vannak (voltak) valahol beljebb a hegy felé. Nagyegyházán egy érdekes pitbullos elrisztó felirat jelzi az amúgy szép dísznövényekkel is elszeparált magánterületet. Így érem el a következõ EP.-t ahol bõven kapok vizet s a jó szóval sem fukarkodnak. Innen is köszönet mindezért. Szerencsére újabb erdõs szakasz következik, melyet azonban Óbarok felé egyre többször szakítanak meg nyílt területek is. Egy ilyenre kibukkanva szinte meghökkent a tájba ugró, szimatoló sziklaorr. Talán a közeli M1-es benzingõzei facsarják ezt a nagyszerû ,Cyrano-nak is becsületére valló nemes orca kinövést? Ezen merengve érem el az utosló EP.-t, ahol csak pecsét van. Sajnos ez a szomjat nem oldja. Mivel innen még 5-6 Km. teljesen nyílt területen vezet célszerû lenne ide vizet is hozni. Innen tényleg elég unalmas volt a terep. Balról valami bánya ronda meddõhányói, jobbról meg az M1 zajai kísérnek tovább. Ráadásul elérve a fenyvest hibás módon elhúzok jobbra. Korrigálva, azaz visszafutva a fenyves bejáratáig hamarosan 1 nyílt, jelzésekben szegény terület következik. Az útelágazásokban ilyenkor már a fáradtság miatt kissé bosszankodom, merre is kéne menni, miért is nincs több jel? De érzésre meglett az amúgy jobbra elhúzó helyes ösvény, ahol hamarosan jött a piros jelzés is. A domb aljában pedig szépen rendben tartott rom fogadott. Mondjuk engem inkább az ott lévõ kék kút kötött le. Mosdás és nagy ivás után aztán pár perc és elérem a célt. A kitûzõt kézbe véve (eddig csak képen szemléltem) végre láttam mit is ábrázol. A Sörszalonba a kedves csapos hölgy a kólámhoz (sört nem ihattam a rám váró vezetés miatt) még jéggel is szolgált. Ezzel is meglepve engem.
A túra valóban korrekt minden szempontból. Meglepett maga a hely, mivel rosszabbat vártam. Hasonlóan az útvonal, a táj is. Helyenként páratlan szépségekben volt részem. Mint a lila foltok a dombon vagy a szimatoló sziklaorr. A kiszolgálás és szolgáltatások teljesen rendben voltak köszönet értük. Mivel még nem voltam a magyar El-Camino-n (értsd K100) így elõször jártam a Somlyón. Persze voltak kevésbé tetszetõs részek, mint a hosszú szántóföldek mentén a földutak, vagy a tájat csak csúfító elhagyott telepek. De bennem valszeg a szépségek maradnak meg, mert azért mentem hogy jól érezzem magam s megtaláljak ezekbõl néhányat. Szerencsére ez alkalommal is sikerült. S még 1x nagy köszönet a lehetõségért.
 
 
bambuszTúra éve: 20092009.08.02 04:29:38
megnéz bambusz összes beszámolója
Csabdi 30

Amikor megnéztem a túranptárt, hogy milyen túrák lesznek a hétvégén, a múlt heti Tátralátón szerzett enyhe lábsérülések, és kisebb fájdalmak után a Csabdi 30 mellett döntöttem.
Gondoltam ez egy könnyûcske túra lesz, persze kellemeset csalódtam. Nem volt könnyû, de nem is volt olyan egetrengetõen nehéz.

07: 10-re értem a sörszalonhoz. 07: 15-ös indulást írattam a lapomra, de 07: 30 lett belõle. Mikor elindultam a piros jelzésû úton rövidesen egy kaptatón felmentünk a hegyoldalra ahonnan szép látvány tárult elénk amint a völgyben megpillantottuk Csabdi települését.
Mikor az elsõ 2km-es szakasz tetõpontját elértük (200m), innentõl enyhe lejtõs szakasz következett kisebb emelkedõvel, mígnem elértük az 1ep-t (Tükröspuszta). Ezt követõen szinte észre sem vehetõen, hosszan elnyúló (3km-es), emelkedõs szakasz következett, majd ezután jött a Somlyó-hegy megmászása, amit már azért combban meglehetett érezni, de a tetején a 2 ep-n (Somlyó-kulcsosháznál) „jutalmul” kaptunk csokit és vizet. Itt már csatlakoztam egy ifjú hölgyhöz, és egy „idõs bácsihoz" (mint késõbb megtudtam 50 életévét, töltötte be). A nevüket sajnos nem tudom, hiszen a bemutatkozás úgy elmaradt, csak túráztunk.
Innen egy kicsit még másztunk felfelé, majd leereszkedtünk mintegy 450m magasságból, 200m-ig, és így haladtunk kisebb emelkedõkkel 6km-et, mígnem elértük a 3ep-t (Nagyegyháza). Itt pótoltuk folyadék veszteségeinket és indultunk tovább.
Innen ismét lefelé ereszkedtünk, balról a mészkõ-hegység sziklái magasodnak, mi a tövében haladtunk, mindaddig, míg egy elég meredek kapaszkodóhoz nem értünk amit megmászva elértük a 4ep-t (Óbarok-sziklát).
Innen számomra egy elég gáz szakasz következett. Végig enyhe emelkedõn (300m-ig), tûzõ napon haladtunk, mígnem (kissé leszakadtam a túratársaimtól), Csabdi feletti hegyrõl leereszkedtünk Csabdi településbe. Itt volt egy rosszul benézett fordulóm, míg mindenki jobbra fordult én balra fordultam és innen közelítettem meg a falut nem nagy sikerrel, sõt semmilyen sikerrel, mert a kertek végétõl sehogy sem tudtam bemenni a faluba.
Így hát visszamásztam a hegyre és megkerestem a helyes irányt. Miután sikeresen megtaláltam leereszkedtem a templomromhoz, itt megpillantottam a kis kék kutat, és leküldtem 1 liter jó hideg vizet, és a piros jelzésen bementem a célba, (13:00-ra), ahol megkaptam az emléklapot, kitûzõt, és képeslapot. Egy rövid étkezés, pihenés, és indultam haza.

Az útvonal jó, kellemesen megerõltetõ.

A térkép, és itiner elég jó, lehetett vele tájékozódni. Igaz volt egy-két pont ahol pontosabban is le lehetett volna írni, hogy mi, merre, hány méter.

Az ellátás: kaphattunk volna egy kicsit több vizet. Talán a 4ep-hez lehetett volna egy „feltankoló” pontot létesíteni, mert ezután tûzõ napon mentünk, és eléggé fogyott a víz

Képek:http://www.youtube.com/watch?v=C1U7snarNBo
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.08.01 17:08:01
megnéz mz/x összes beszámolója
Csabdi 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,0 km / 570 m)

Különbözõ okok miatt olyan túrát kerestem a hétvégére, ami viszonylag gyorsan letudható, s hogy amit keresek a réven, ne veszítsem el vámon, az utazással sem akartam túl sok idõt tölteni, így nyugodtan kijelenthetem, hogy a Csabdi 30-at erre a hétvégére szinte nekem találták ki!

Értelemszerûen korán rajtoltam, hogy hamar célba érjek, mert sietõs volt, meg hát egy ilyen meleg nyári napon amúgy is praktikus dolog a felkelõ nappal indulni… Ami elsõre feltûnt, hogy az -egyébként nem túl takaros, de egyáltalán nem rossz- itinerben folyamatosan olyan tájékozódási pontokra hivatkoznak, amiket egy nem helyi ember aligha ismer! Az olyan mondatokkal, hogy „A bánya mûútjáról a Mayer tanya mellett leereszkedünk a vasztélyi mûútra” nehéz mit kezdeni, mert ugyan valószínûleg eljöttem ugyan mellette, de ennek ellenére még most sem tudom, hogy melyik a Mayer tanya… Ez biztos tök egyértelmû egy helyismerettel rendelkezõ embernek, de nekem nem volt olyan evidens…

Egyébként más gond nem volt az útvonallal és az azon való eligazodással, a jelzések ugyan néha ritkák voltak, de semmi komoly eltévedés nem fenyegetett, ahol pedig szalagozás volt, az rendben volt. Egyedül az elsõ szalag utáni susnyákosban hiányoltam még egy szalagot, mert ott több felé lehetett menni (látható út egyik irányban sem volt) és a két nem létezõ út közül természetesen -olyan Pierre Richard-osan- én azt választottam, amelyik nem a jó út volt, de 30 méter után nyilvánvalóvá vált a tévedés, úgyhogy máris módosítottam. Szóval ez sem volt ez nagy probléma, de oda szerintem jó lett volna még egy apró szalagocska… De ez tényleg csak kötözködés, mert soha ennél nagyobb mulasztást! :-)

Maga az út meglepõen szép volt, a végén az Óbarok-Csabdi közötti szakaszt ugyan nem feltétlenül zártam a szívembe amolyan tipikus alföldi jellege miatt (meg valószínûleg véleményem formálásába a dél körüli idõhöz pontosan passzoló hõmérséklet is erõsen belejátszott), de a többi abszolút rendben volt, s az útvonal még látványosságokban sem szenvedett hiányt! Szép volt a mûúttól Tükröspusztáig, majd onnan a Somlyó kulcsosházig vezetõ út is, a lefele vezetõ szakasz is tetszett, a Nagyegyháza körüli utak nem hagytak bennem mély nyomot, de összességében az útvonal szerintem jó és szép volt. A végérõl meg már úgyis beszéltem… :-)

Az itiner? Hát az biztos, hogy nem esztétikus és professzionális kinézetérõl válik híressé, de azért legyünk õszinték, jó, ha szép egy itiner, de azért nem ez a legfontosabb! Ami ezt illeti, ez sima kétoldalas tintasugaras nyomtatás volt egyik felén egy nem túl éles térképpel, úgyhogy ezt szépnek erõs túlzással sem lehet mondani, viszont amire való, annak tökéletesen megfelelt. Egy nagy hiányosságára azért felhívnám a rendezõk figyelmét: az útvonal adatok a táblázatban és a térképen nagyon nem egyeznek, pedig ott vannak egymás alatt… A táblázat szerint például a nagyegyházi EP 17,8 km-nél van, az alatta lévõ szinttérképen meg bõven 20.0 km után van jelölve. Óbarok fent 22,3, lent 24,6… A dizájn olyan amilyen, de ezt szerintem nem ártana javítani…

Ellátás terén nem voltunk extrán elkényeztetve (hja, a múlt heti Patai Mátra nagyon magasra tette a lécet e téren :-)), viszont a fontos helyeken mindig adtak vizet, méghozzá viszonylag hideget, a célban meg volt minden, ami kell, szóval ez is rendben volt, szerintem… A gyulai kolbászos kenyér fõleg finom volt, bár nagy mûvész lehetett, aki ezt a kolbászt ilyen nagyon vékonyra fel tudta szelni…  De még így is sokkal jobb volt, mint a sima vajas kenyér, szóval köszönet érte!
Összességében szerintem ez egy nagy cirádáktól és mindenféle megafelhajtástól abszolút mentes túra volt, de aminek a helyén kellett lennie, az ott is volt. Aki erre a túrára indul, az ne számítson extra felhajtásra, viszont azt nyugodtan biztosra veheti, hogy egy szép útvonalon, egy abszolút jó kis túra elõtt áll. Nekem tetszett.

Ja, még valami! A jelvényekbõl az olyanokat szeretem (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül), amin szerepel a táv is, azt furcsának találtam, hogy a 15-ös jelvényen rajta van, hogy Csabdi 15, a 30-ason meg csak annyi, hogy Csabdi teljesítménytúrák, osztjónapot… Teszem hozzá: a jelvény se túl szép, de az oklevél…húhhh…azt igazából kár is adni, mert komolytalan! :-) Ha meg már adni akarnak és azt is házilag készítik, hát jó, okés, de akkor legalább ne ollóval vágnák szét az A4-es lapot ketté, hogy legalább a széle egyenes legyen…

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(jó kis útvonal volt, elég sok érdekességgel útközben, szép tájakkal, a nagyegyházi rész és az Óbarok-Csabdi szakasz volt csak kicsit snasszabb)

Szervezés (szerintem): 4,5
(nem volt vele semmi baj, bár reggel kicsit jöhettek volna korábban is a szervezõk…)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(a dizájnt nem értékelném, mert tragédia, de a tartalom szerintem teljesen okés lenne, ha a fent említetthez hasonló hibákat számûznék belõle)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(semmi kiugró, de rendben volt, a Somlyón csoki, a fontos helyeken mindenhol víz, a célban a szokásos + a gyulai kolbászos vajas kenyér)

 
 
 Túra éve: 2008
pilkaTúra éve: 20082008.08.04 11:43:29
megnéz pilka összes beszámolója
Csabdi 30

A hétvégére mindenképp kiakartam mozdulni, jónak tûnt a honlapon a 30-as kiírása, bár egy kicsit féltem attól, hogy a kis szintkülönbség és az alacsony tájjelleg miatt nem fog tetszeni a túra (õszintén megvallva Mátra és Börzsöny rajongó vagyok), késõbb kiderül nem volt igazam :)
Barátaim nyaraltak, meg persze Forma1 idõmérõ, így egyedül Nikolt tudtam rávenni, hogy jöjjön el velem. Nem volt könnyû dolgom, mert a korán kelés és az 5.30-as indulás BP-rõl neki sem volt túl vonzó, de végül gyõzött Nála is a kirándulási láz, uh. kettesben vágtunk neki a napnak. Kocsival elég gyorsan Csabdiba érkezvén egy kedves idõs helybéli úr adta meg az irányt a Sörszalonhoz, ahol már egy-két futó és túrázó csoportosult. Sikerült 6:20 kor startolni, kellemes hûvös levegõ járta át a völgyet, a nap még nem melegített annyira, csak a kemény betonút volt, ami elakarta rontani a kedvünket. Szép új panorámás házakat csodálva emelkedtünk enyhén felfelé. A faluból kiérve letértünk az útról balra (P), a mezõföldeken a napraforgók már éledezni kezdtek és elkészültek az elsõ fényképek. Az elsõ E.P-ig volt egy kis tanácstalanság egy keresztezõdésben, végül segítséggel (szakértõ túratárs piros! sapkában) sikerül megtalálnunk a piros jelet. Sajnos a Tükröspusztai lovak nem akartak megfelelõen pózolni a Nikolnak, így egy lóhátsót megörökítve indultunk neki a következõ 4 km-nek ami a Somlyón volt. A pocsolyákat kerülgetve elértük az erdõhatárt és az emelkedõ kezdetét. Nem volt nehéz leküzdenünk a szinteket, csak egy helyen sikerült benéznünk egy kanyart, amire egy szembejövõ túratársunk is emlékeztetett :)
8:20-ra fent voltunk a kisháznál, ahol ásványvízzel és csokival vártak minket. Kis tanácskozás után úgy döntöttünk versenyen kívül felsétálunk a Somlyó tetejére (K∆) és szétnézünk ha már itt vagyunk. Készítettünk egy-két csúcsfotót, megettük a csúcs-csokit és visszafordultunk a házhoz. Kb. 22 perc volt a többlet idõ, de megérte.
A KP jelzésen elindulva 200 méter után szétváltak a színek és a K jelzésen ereszkedtünk le Nagyegyháza irányába. Az erdõs részt elõször egy murvás út váltotta, vadlesõk mindenütt vadak sehol :), a szederbokor csalogat egy kóstolásra, majd patakon átkelés és egy koponya darabjainak megtalálása, mely valószínûsíthetõen még az õskorból maradhatott itt. Nikol el is keresztelte Nikoszaurusznak és megörökítette az utókornak szenzációs felfedezését. A kiszáradt patakon átjutva az aljnövényzet sûrûsödött, fejet lehúzós-bújkálós szakasz következett, csalán és bogáncs kíséretében. Itt a sárga színû, gázveszélyre emlékeztetõ szalagok segítettek tájékozódni, köszönet érte. Sajnos a túra alatt nem találkoztunk vadakkal, leszámítva azt a Kuvaszt aki a nagyegyházi tavak után, láncát eltépve intenzíven megkergette futó túratársainkat. Látva az esetet mi már rutinosan átvágtuk a mezõt keresztbe, elkerülve a lehetséges incidenst fehér „barátunkkal”. (Elnézést a túraszervezõktõl a -15 méterért!)
Beérve Nagyegyházára érzõdött hogy a mai napon a HÕSÉG az úr, nemcsak a Celsiusok miatt, hanem mert ismét elnéztünk egy kanyart, melyet a szembõl érkezõ, elõbb még kutya elöl futó társaink is megerõsítettek, mivel Õk is eltévesztették. :))
Nagyegyházán betonút, majd hosszan felfelé kígyózás a dombra (P) ismét piroson ballagunk, a hõség egyre elviselhetetlenebb, a beton visszaveri a hõt, 10:30 van, kevés az árnyék, de végre megvan az E.P. Kedves hölgy elõre üdvözöl minket és bíztat, hogy most erdõsebb rész jön, uh. lehet „hûsölni”…
Továbbindulunk, enyhe hullámvasút le-fel-le-fel-le, majd az erdõbõl kiérve csodálatos fehérlõ sziklafalak alatt vezet utunk, de jó is lenne felkapaszkodni a tetejére - gondoltam. Egy idõ után az autópálya zaja csapta meg füleinket, az Óbaroki E.P. már nem lehet messze. Egy sárga pillangó követ már vagy 1 órája minket, néha kettõt látunk belõle, lehet ez már a fáradság jele :)
Épphogy elértük Óbarok elsõ házát, már kanyarodtunk is felfelé és egy gyümölcsöskertes részen közelítettük meg a 4. E.P-t. Veszünk egy kis almát, szilvát, és körtét az ágakról (haza is jó lesz szuvenírnek) és leereszkedtünk az Óbarok ellenõrzõponthoz, mely egy hatalmas sziklafal alatt találtunk meg, az idõnk 11:30, nyugtázzuk, hogy kényelmesen benne vagyunk a szintidõben.
Kedves középkorú pár fogad minket, bíztatnak innen már nincs sok hátra (5,7 km) és az autópálya alatt sem kell átmennünk az idén. Reméltem is hogy nem kell ásni, de amikor elmegyünk a gyalogos alagút mellett, igencsak elcsodálkozunk. Ilyen is létezik :) az M1 alatt…
Elhagyva a pálya melletti falat kis házak mentén sétálunk, a hõség talán most a legnagyobb, pedig innen már nincs is árnyékos rész. A bánya mellett ismét van egy kis tanácstalanság egy keresztezõdésben, de a porban lévõ lábnyomok segítségével gyorsan megtaláljuk a helyes irányt. Az igazolófüzet-ben balra tartást írnak, ami kicsit csalóka volt, de végül egyenesen az úton elértük a várva várt fenyves részt. A fenyveseket törpefenyõk váltották, majd hirtelen elénk tárult Csabdi szépséges látványa lent a völgyben. A fotózást természetesen nem hagyhattuk ki :). Innen már csak leereszkedni kellett a faluba, a jelvényen szereplõ templomromot megcsodáltuk, vagyis csak Nikol, mert én rávetettem magam az elsõ kék kútra és megmosakodtam. Felfrissülve besétáltunk a Sörszalonba 12:50-re, ahol mindenféle feltéttel felszerelt zsíros kenyér várt ránk. Egy nagy palack hideg ásványvíz kíséretében lepihentünk, és kellemes érzéssel gondoltunk vissza a délelõtti túránkra.
Köszönjük a szervezõknek ezt a nagyon szép és változatos kis túrát, rendben volt minden, az ellátás nem lehet panasz, és a kisebb eltévedéseket, meg a kutyát átvészelve talán jövõre ismét elnézünk országunk eme elrejtett kis területére.
 
 
ParadTúra éve: 20082008.08.03 21:53:34
megnéz Parad összes beszámolója
Mivel új a cipõm, így egy rövidebb és könnyebb túrát néztem ki erre a hétvégére, ezért döntöttem a 15 km-es túra mellett.
Reggel aránylag korán, 7.30-kor sikerült indulni, így elkerültük a nagy meleget.
Az elsõ ponthoz vezetõ 5 km-es betontút kicsit elkedvetlenített minket, de a többi része szép volt a túrának. Az elsõ ponton csokival és vízzel vártak minket a pontõrök. A második pontig vezetõ út - ami a sziklák alatt volt - már sokkal kellemesebb volt, és itt már a piros jelzést kellett követni, így valamilyen szinten a tájékozódás is könnyebb volt. A második pont után kicsit sikerült elkeverednünk, de szerencsére semmi komoly, mert még idõben tudtunk korrigálni. A cél elõtt az út a 13.sz-i tempolomrom mellett vitt el. Onnét pedig már gyorsan benn voltunk a célban, ahol zsíros kenyérrel és egy szép kitûzõvel és emléklappal vártak minket. Sikerült kicsit kevesebb mint 4 óra alatt teljesítenünk, mert nem siettünk, szépen kényelmesen végig lehetett sétálni is úgymond.
Az egész túra nagyon szép volt, köszönet érte a szervezõknek. A végén jeleztük a szervezõ hölgynek az itinerben levõ pontatlanságokat, amelyeket nagyon szépen megköszönt, és mondta, hogy jövõre kijavítják. Köszönet a túráért, nagyon jó szervezés volt, minden szervezõ kedves és segítõkész volt.

Utána mintegy levezetésként elsétáltunk a Hegyikastély-nál lévõ csillagvizsgáló romjait megnézni. Eléggé nehezen találtunk oda, mert mint utólag kiderült a sárga jeleket csak visszafelé (Csabdi felé) festették fel annakidején. Több eltévedéssel és többszöri "csak odáig menjünk el, és utána visszafordulunk" után elértük a majdnem Mány-nál lévõ Hegyikastély nevû buszmegállót. Itt is majdnem visszafordultunk de egy autós mondta, hogy valahol ott a fák között van a csillagvizsgáló romjai. És tényleg, ott is volt kb. 50 méterre tõlünk. :-) Valamikor szép épület lehetett, kár hogy most már csak a romok vannak ott. A szervezõ hölgy szerint lehet hogy felújítják. Ha ez igaz, érdemes lesz pár év múlva megnézni újra.
 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.08.13 08:56:55
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Szombat reggel a viszonylag több alvás mellett döntök, és a rajt-intervallum végét célzom be. Kocogósra tervezem a távot, ezért a vonaton reggelizem, és kevés cuccot hozok. Már a Bicskérõl Csabdiba vezetõ buszozás alatt alapos, és kedves segítséget kapunk a Sörszalon megtalálásához.

A rajtban minden feleslegesnek ítélt cuccomat leadom megõrzésre. Egy korty folyadékot sem viszek magammal, ez késõbb a számomra is érdekes elgondolásnak tûnik :-) Kapok alapos itinert térképpel, vízhatlan tartóval. Szerencsére kellemes, néha ideális túraidõ volt egész nap. A futócucc szinte bizsereg rajtam, tehát 9.35-kor rajt és tûz!

Kis kocogás után utólérem egy kedves túrázó ismerõsömet, így kicsit beszélgetve, gyalogolva lesz meg az emelkedõs, utcai rész. Aztán kocogok tovább, szerencsére nem nézem el a mûútról a P leágazását. A Mayertanya után hosszú, jól futható lejtõ jön a vasztélyi mûútig. Innentõl minden házcsoportban a tükröspusztai ep.-t látom, de kár izgulni: van egypár kanyar és tanya a környéken. A birkanyáj mellett óvatosan haladok el, csütörtökön már volt egy érdeke,s nyájõrzõ-kutyás élményem Virágos-nyereg környékén. Lassan utólérek egy-egy túrázó párost, és egyyszercsak az elsõ ep.-nél vagyok. Innen magányos kapaszkodás következik a Somlyó felé.

Hosszú, egyenes emelkedõ, jólesik a kocogós-kapaszkodás. Majd elérem a hegyet, és minden elágazásban a K jelzést keresem, de természetesen csak a kulcsosház elõtt kicsivel jön be a jelzés. Addig egy alapos mászás következik, alaposan megcsappant futókedvvel. Valahogy a víz is hiányzik :-) Szerencsére az ep.-n van életmentõ ásványvíz, és sima víz is bõven, meg vagyok mentve. Azaz el vagyok keseredve, mert a deréktáskában lévõ kalciumos pazsgõtabik közben úgy döntöttek, hogy tartókájukat elhagyva a por alakba váltanak :-( Hát ez nem jött be, ezekbõl már nem iszom. Teljes joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy ha vizet nem hoztam, akkor pezsgõtabit miért, de......hagyjuk :-)

A mérgelõdés végeztével, viszont komoly örömködés következik. Ugye nem kell mondanom : K100 útvonal, pihenten, nappal, lefelé. Élvezem, hogy ahol május végén, hajnalban tisztességes zombiként nyomom, most futhatok lefelé. Már ezért megérte eljönni a túrára! A gyalogosok kedvesen elengednek, meg is köszönöm nekik természetesen. A halastavaknál azért pihenõsre fogom, sajna a nap is elkezd tûzni rendesen. Az aszfalton elolvasok egy két csanyai szösszenetet, majd jöhet is a keverés. Eggyel elõbbi keresztezõdésben fordulok balra. Itt páran már tanácstalankodtak, nekik segítettem tehát a rossz irány kijelölésében :-) Jót kocogok tehát a rossz úton, kanyar ide, kanyar oda, de P jelzés sehol. Ez egy idõ után persze ciki lesz. Fehér pólót látok balra, pár száz méterre egy szekérúton, biztos az az ep. Közeledek felé, csakhát egy kerépárt toló nagyegyházi lakost üldözök, aki épp visszafelé tart a faluba. De megígéri, hogy segít nekem is visszatalálni , tehát megyek vele egy aszfaltútig, amin elindulunk szépen visszafelé. Már épp elszontyolodnék - persze tudtam, hogy ismeretlen túrán futkosni az álmoskönyvek szerint sem jelent túl jót - de hopp! egy oldalelágazásban egy ttúra ep.-re hasonlító csoportosulást látok. Kis kerülõvel de megérkeztem. Kapok ásványvizet is - és amíg a pontõrhölgy a sok kavarás miatti szalagozást beszéli meg a fõrendezõséggel - legurítok suttyomban három pohárral. Szomjam oltva, minden meg van bocsátva azonnal persze :-)

Irány az oly nehezen meglelt P jelzésen Óbarok. Kocogósan érek a faluba, balról a sziklák tényleg szépek. A leírás szerint itt elhagyjuk a P jelzést, az autópálya alatt elhaladva irány a sörözõ ep. Idõben jól állok, amúgy is a túraévkönyben 30-asnak írt túra a leírás szerint 27 km csak. Tehát már csak egy 5-ös. A szintidõ felezéshez (4 óra) még van 50 percem. Döme63 és Elágazás kis csapata épp szembe jönnek. A krimóban sok túrázó sörözget nyugodtan, nem kicsit vagyok marslakó ezzel a hülye szinidõfelezésemmel a perceket számolgatva :-) Mindegy, most ez van. Ráadásul tovább rontom a sorsomat azzal, hogy kólát szeretnék inni, de csak valami kimért, méregdrága, vizezett löttyöt kapok. Jajjj és b+! Ezt gyorsan lehajtom, és irány Csabdi.

A kis csapatot visszaelõzöm, a bánya felé jó irányba terelnek, köszi! Számomra jön a túra legkevésbé kellemes része. Tûz a nap ezen a nyílt részen, és futni sincs már kedvem, mert elfáradtam. Az út egyre kanyarog, egy idõ után szinte folymatosan emelkedve, Csabdinak se híre se hamva. Már csak 15 perc a 4 órás teljesítésig, de még mindig csak mászok fölfelé. Aztán végre fenyves dombtetõ, és kemény, poros lejtõ, de még van 10 perc tehát futás! Hát érdemes ezért kitörni a nyakam lefelé csúszva-futva? A kérdés persze költõi, tehát természetesen igen. Felbukkanak lent a házak, már itt is a templomrom. Aztán a mûútra leréve (6 perc), nagy és hatásvadász sprinttel érek a Sörszalonhoz vissza. Mérésem szerint 3.55 lett, de hivatalosan 4 óra, mert a célidõt kicsit késõbb iratom a lapra. Sebaj, tehát 13.35 körül értem be. Kellemes kis túra ez a Csabdi30. Ha lesz jövõre, és úgy jön ki a lépés, akkor szívesen jövök el megint.
 
 
zsolt.75Túra éve: 20072007.08.05 12:47:49
megnéz zsolt.75 összes beszámolója
Csabdi 30!



Még sose voltam ezen a túrán, pedig már évekkel ezelõtt kinéztem a honlapról. Remélem nem utoljára tudtam teljesíteni...

Még pénteken eldõlt, hogy nem tudnak jönni a gyerekek, ezért csak hárman vágtunk neki a Budaörs-Csabdi autóútnak, sb2005-tel és gallérkával. Háromnegyed 8-ra értünk le Csabdira. 8-kor már el tudtunk rajtolni.

Hamar kiértünk a településrõl, utána Alsó-Bitang-völgyön haladtunk keresztül, majd Tükrös-pusztán megkaptuk az elsõ pecsétünket. Somlyó felé elõbb kisebb, majd egy kissé nagyobb emelkedõt küzdõttünk le. A kulcsos házban friss vízet, és persze pecsétet is kaptunk. Kisétáltunk a kilátóhoz, hogy készítsünk 1-2 fotót. Mesés látvány terült a szemünk elé. A kék jelzésen haladtunk lefelé a tavak felé. Miután elhagytuk Nagyegyházát, csokival és ismét friss vízzel fogadtak minket a 3. ellenõrzõponton.

Egy szép erdei út után már Óbarokban voltunk. A kocsmai ellenõrzõpontot én sem tartom a leghelyesebbnek. Sajnos a hölgy elég unottan osztogatta az aláírásokat.

Hamar ki is jöttünk a kocsmából, hogy most már Csabdira, a túra végállomását vegyük célba. Egy csúnyább föld úton, majd egy nagyon szép fenyves után elértük a Románkori teplomromot, majd a Sörszalont.

5 óra 15 perc alatt teljesítettük a távot. Nagyon finom zsíros kenyeret, hagymával kaptunk a célban, és persze oklevelet és kitûzõt.

Köszönöm szépen a szervezést. Szinte majdnem ellenõrzõponton a legkedvesebben fogadtak minket.

Nagyon remélem, hogy jövõre elindulhatunk ismét a túrán!

Képek itt: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/zsolt75

 
 
wainnalahulahafizunTúra éve: 20072007.08.04 18:32:50
megnéz wainnalahulahafizun összes beszámolója
Csabdi 30



Sok minden nem úgy volt, mint három éve, mikor elõször teljesítettem ezt a túrát. Felsorolom.



1. Nem volt különjárati busz a bicskei vasútállomásról.

2. Nem szórtam tele prospektusokkal a csabdi házakat rajt elõtt.

3. Nem kellett felmenni a Somlyóra (ez az elsõ tt, amelyen a távcsalók -kispistázók- igényei szerint átszabják a távot!) a kék háromszögön, s nem kellett az OKT-ra visszaereszkedni.

4. Nem kellett megkerülni Nagyegyházát, hanem megint a kispistázók útján, a volt OKT-n kellett jönni.

5. Nem kellett felmenni a barki sziklák alá. Kár. Fõleg azért kár, mert egy ócska kricsmit kellett helyette útba ejteni. Na meg az egzotikus autópálya-aluljárókat.

6. Nem közel nyolc óra, hanem 5 óra 15 perc alatt teljesítettem. Frissen. Fiatalosan. Elértem a déli (!) buszt. Különösebben el sem fáradtam, pedig 2004-ben igencsak kipukkadtam.
 
 
ZETúra éve: 20072007.08.04 18:32:37
megnéz ZE összes beszámolója
Túrabeszámoló, ami remélem nem nekrológ egy szép útvonalon haladó, szerény, de annál barátságosabb szervezésû túráról. A túranaptár szerint ez volt az utolsó rendezés ilyen formában.
Budapestrõl vonattal érkeztem Bicske alsóra, ahol még nagyjából négy km választott el a célomtól, azaz Csabdi központjától. Ezt a távot kevesebb, mint egy óra alatt kényelmesen sétálva tettem meg, úgyhogy 9:05-ös rajtidõt kaptam a nagyon kedves rendezõktõl, a térképet és egy rövid, lényegre törõ szöveges leírást tartalmazó igazolófüzetre.

A hely szelleme (Sörszalon) miatt azért egy sör belefért, és 9:10 körül egy túratárssal elindultunk balra a piroson. Egy ideig a faluban haladtunk, majd némi nyílt terep és pici aszfalt után már az ALsó Bitang völgyben sétáltunk, meg sem állva a tükröspusztai EP-ig. Innen elõször szántóföld mellett, majd erdõben haladtunk, amihez késõbb jófajta szint is társult, egészen a 2. EP-ig, Somlyó, kulcsosházig. Itt ásványvizet lehetett vételezni. Itt a kulcsosház kezelõjétõl megtudtuk a tarifát, meg hogy hol lehet érdeklõdni, illetve idõpontot foglalni, és bár csak negyed 12 körül járt az idõ, leültünk falatozni. A 20 perces falatozás után immáron a kék jelzést követve a Somlyó mellett elhaladtunk, majd tovább mentünk lefelé a kéken, egy darabig a bányához vezetõ utat követve.

Az útról jobbra letérve egy vadvédelmi területn halad keresztül az út, a kerítést alkotó betonacél-hálóból van kialakítva nyitható kapu minkét oldalon. Erre az itiner is felhívta a figyelmet, hogy zárjuk be magunk után -- így is tettünk.

A kisegyházaspusztai egyes tóig szántóföld szélén, szép kilátást meg villamos távvezetékek látványát (no meg a tûzõ napot) élvezhettük. A kettes tó után az útvonal nem a kék jelzésen halad tovább Nagyegyháza felé, hanem a Pusztatemplomi dûlõ felé vezetû útra tér le balra. Itt egy A4-es lapon található felirat mutatta a helyes utat. Errõl az útról a Nagyegyházát Csabdival összekötõ útra, balra fordultunk, ahol ismét találkoztunk a piros jelzéssel. Ezen az aszfaltos úton kutottunk fel a nekünk harmadik, a 15-ös távon indulóknak elsõ EP-ig. Itt csokoládé és ásványvíz járt a bélyegzés mellé.

A mészkemence oldalában haladtunk tovább, itt is segített a helyes út megtalálásában egy jól elhelyezett A4-es lap, a megfelelõ felirattal.

Leérve a Váli-víz völgyébe, közelebbrõl is megcsodálhattuk a részben az autópályáról is látható sziklákat, meg a gyönyörû völgyet.

Óbarok elõtt nem kellett balra felmenni a piroson az Öreg Kõszikla-tetõ felé, hanem az aszfaltos utat követve áthaladva az autópálya alatt, a falu kocsmá... bocsánat, sörözõjében kaptuk a következõ bélyegzést.

Innen visszafelé haladva az autópélya alatt átvezetõ gyalogos aluljárón keresztül jutottunk vissza a piros jelzésre, ahol némi keverés után elértük az itinerben is jelzett Szikla utcát. Innen egy jó darabon napsütötte murvás úton haladtunk, késõbb egy szélesen legyalult földútra befordulva tovább élvezhettük a nap kellemes sugarait -- szerencsére azért fújdogált a szél is.

Innentõl egy rövid erdei ereszkedéstõl eltekitve kb. három, nem túl érdekes kilométer t tettünk meg a jelvényen is látható, XIII. századi templomromig, illetve a célig, ahova 15:35-re értünk be.

A célban bélyegzés, zsíroskenyér, vajaskenyér, házi baracklekvár várt minket (a hagyma elfogyott).

A kedves szervezõknek ezúton is köszönöm a túrát, és remélem, jövõre valaki átveszi a túra rendezését, mert kellemes, viszonylag könnyen teljesíthetõ, javarészt szép útvonalon haladó túráról van szó.

 
 
 Túra éve: 2004
GeldarTúra éve: 20042013.08.28 19:46:53
megnéz Geldar összes beszámolója

Csabdi 30


Másodszorra vágtunk neki a túratávnak, nem hivatalosan harmadszorra - elõzõ héten ugyanis Dáviddal, Csabival és Tibivel eljöttünk megcsinálni. Természetesen mivel egy héttel a nevezés elõtt jöttünk, senki nem volt sehol; Bicskén fõleg nem, mivel ebben az évben a rajt Csabdira mozdult el. Azért elmentünk egy hozzávetõleges úton a Somlyóig, majd elkanyarodtunk és végül Tornyópusztán lyukadtunk ki... De az egy másik történet.

A jó hagyományokhoz hûen idén is marha meleg fogadta a társaságot, amint leszálltunk a Bicske vasútállomásról indított különbuszról. A táj ismerõs volt az elõzõ évrõl, Tükröspusztán vizet kaptunk a lovarda tulajától, Somlyón pedig Kéktúrázókkal találkoztunk, akik Kõszegrõl jöttek egyenesen. Nagyegyházán aztán elkanyarodtunk a tavalyi útról, és Óbarok érintésével végül visszaértünk Csabdira. Jó túra volt, és ugyan marha nagy volt a hõség, de az elõzõ év szintjét nem érte el.

 
 
 Túra éve: 2003
GeldarTúra éve: 20032013.08.28 16:37:02
megnéz Geldar összes beszámolója

Csabdi 30


A Biai 25 éjszakai után valami közelebbre vágyott a társaság, a városunkhoz közel fekvõ Csabdit választottuk. A túra ebben az évben Bicskérõl indult, ahol a legtöbben elõször jártunk életünkben.

A belváros kifejezetten rendben van tartva, a túra Alsó-vasútállomásról indult. A résztvevõk között voltak azok, akik eddig is a Vackor Futókört erõsítették, és volt néhány új tag is.

A kastély után egy halastó mellett, a nádasban gázolva értük el a Hegyi Kastély nevû hegyi kastélyt, majd Csabdi felé fordultunk. Itt találkoztunk egy idõsebb túrázóval, aki elmondta, hogy oda-vissza megtette a Kéktúrát, és megmutatta a Marcus Aurelius túra jelvényét, ekkor vált világossá, hogy a környezõ országokban is rndeznek teljesítménytúrákat.

A falu kifejezetten szép, amirõl kétszer is meg tudtunk gyõzõdni - az útvonal elõször kivitt minket egy falu melletti dombra, majd visszaereszkedtünk a faluba. Tükröspuszta felé kezdett igazán meleg lenni, mindenkirõl szakadt a víz, a lányok különösen nehezen viselték a kánikulát.

Jött az erdõ szerencsére, és a Somlyó mászása, amire egy másik csoport tagja nosztalgia keróval akart feljutni, aztán meggondolta magát, s tolta. Így sem lehetett piskóta, gyalog majd' beleszakadt az ember.

A Somlyóról való ereszkedés kifejezetten izgalmas volt, aztán már csak Szárligetre kellett begyalogolni, ahonnan az oklevél és kitûzõ begyûjtése után hazafele indultunk.

Jó túra volt, de ahogy a következõ évben, ekkor is irgalmatlan volt a meleg.