Túrabeszámolók


Budaörsi Dolomitok

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
panareaTúra éve: 20162016.05.16 19:31:20
megnéz panarea összes beszámolója

 Budaörsi Dolomitok 23


Végre egy szép esőmentes nap a hosszú hétvégén, egyéb programjaim (és kisebbrészt az eső) miatt, kimaradt a szokásos szombat-vasárnapi túrázás, nagyon hívogatott már a természet... (nyüszögés on) Kicsit amúgy is magam alatt vagyok mostanában... (nyüszögés off)  


Nem túl korán, 1/4 9-kor indulás, és mindjárt egy jó kis kaptató a Kő-hegyre (1. EP)... Az aszfaltos szakaszok ugyan nem a kedvenceim, meg a lépcsők se, de most valahogy jól esik... Mindegy, csak ne otthon a város közepén, a kilátás meg gyönyörű, hamar fel is érek... A szél fúj, kicsit meg is fájdul tőle a fejem, de megcsodálom a látváyt, pár fotó, és irány a Törökugrató felé.... Városi szakasz megint, ahol gyakran elkavarok. És ez most nem az itiner hibája, az tökéletesen jól leírta, csak bambán megyek pár másik túrázó után, a szalagozás eltűnik, eltévedtünk... Telón térkép megnéz, és egy szintén elkavart túratárssal, Gáborral indulunk vissza, rálelünk a helyes útra, még megmászunk 2 puklit  (távhoz képest jó kis szintes túra ám ez), átkelés a főúton, majd jöhet a Törökugrató (2. EP) ... Azért most könnyebben ment felfelé, mint a Sárga 70-en... Fent szintén páratlan panoráma, de a szél is kitart, így nem sokat időzünk, irány lefelé... majd ismét felfelé a sárgán a Huszonnégyökrösre...


Túratársamnak mesélem, hogy a S70-en kissé már bezombulva itt a házakat bírálgattuk, ez szép, ez ocsmány, pedig nem 2 fillérbe került felépíteni egyiket se, de kinek van ízlése, kinek nincs...


A Huszonnégyökrös tetején még sose voltam, megint egy csodás kilátóhely, és önkiszolgáló pecséttel ellátott 3. EP, innen szép kellemesen szintben haladó út a sárgán, ismerős terep, ezt a részt nagyon élveztem, főleg azokat a szakaszokat, ahol erdőben haladtunk, és kevésbé éreztem a szél fejfájást okozó hatását...  Gáborral túrákról beszélgetünk, bele-belekocogunk, és hamar itt is a Vitorlázó emlékmű és a 4. EP, ahol keksz és alma az ellátmány, pont jókor, kezdtem icipicit éhes lenni... Tovább Csillebérc felé, icipicit saras úton, sokkal rosszabra számítottam az előző napi esők miatt, de egyáltalán nem vészes... Az EP előtt a lejtő szinte kínálja magát a futásra, nem saras, nem köves, így meg is toljuk lefelé, és akkor elérünk a "terülj-terülj asztalkám"-hoz. Fantasztikusan finom friss, ropogós héjú, belül puha kenyér, nutellával eteti magát, 2 szeletet is befalok... Aztán indulni kell, vár a Rupp-hegy (5. EP), erre se voltam még, szépen karbantartott tanösvény van itt, a csúcson szintén önkiszolgáló EP a magyar zászlónál, és innen már tényleg közel a cél... Még a Tűzkő-hegyi parkerdőt látogatjuk meg, ez is új nekem, egy másik tanösvény, szép táblákkal, pihenőkkel, nagyon tetszett. Némi nápolyi és sós mogyi (meg aki kért, annak kávé is, mi kihagytuk), és már csak némi aszfalt a célig, ahol átvesszük az oklevelet és kitűzőt. A célban meglepetésemre Marcsival és Zolival futok össze, nagyon örültem a találkozásnak!


Gábornak köszönöm a kellemes társaságot, maga a túra meg egyszerűen tökéletes volt, a szervezőknek csillagos ötös, az itiner (fullextrás, szöveg, táblázat, résztáv és szint adatok, szintmetszet, térkép, minden volt benne), az ellátás, minden szuper volt!

 
 
 Túra éve: 2014
GeldarTúra éve: 20142014.05.25 12:15:29
megnéz Geldar összes beszámolója

Budaörsi Dolomitok 20


Némi szünet után ismét visszatért a karavánunk a Budaörs melletti hegyekbe, hogy vörösre süljön, de szépeket lásson. Ha a legutóbbi teljesítménytúrámat, a Timivel közös Gerecse 20-at nem számoljuk (ahol nem neveztem), egyenes ági folytatása volt ez a Város peremén-nek, amikor is a sárgán szaggattunk József Attila lábnyomaiban. A legutolsó dolog ráadásul, amit azelõtt láttunk, hogy leereszkedtünk volna a várost övezõ erdõségbe, a Törökugrató volt - most pedig az is sorra került végre.

Hosszú idõ után visszatért köreinkbe Laca - a tavalyi, erdélyi kaland óta nem láttuk; Eszter , aki a város peremét járta be velünk, szintán eljött, ahogy Zsófi is. Csapatunk legcsinosabbjaként pedig Timi tette tiszteletét. A Budaörs közepén levõ Templom téren találkoztunk a lyányokkal (László velem utazott ), s bele is vágtunk a keresztfába. Rögtön az elsõ néhány méter után megkezdõdött az emelkedés, és a Kõ-hegyig nem is volt megállás. A keresztes szikla meghódítása után alternatív módot választottam a lejutásra - a hegy nyugati oldalán törtettünk lefele, Timi pedig sziklaszörföt mutatott be - elég hatalmasat esett, de szerencsére nem lett komolyabb baja. László ezek után megtalált egy "Ez nem WC"-táblát egy kerítés mellett (késõbb volt egy "Dohányozni tilos!" is, szintén egy kerítés mellett, mi folyik itt Budaörsön?), majd az Út-hegyet hódítottam meg abban a reményben, hogy a Törökugratót mászom, míg a többiek alatta köröztek. Aztán a Város peremén-túra végén indultunk el ellenkezõ irányba, miután jót reggeliztünk a valódi Törökugratón - és miután kipróbáltuk a növények felismerésére való gyermekjátékokat.

A Huszonnégyökrös-hegyre való feljutás nem ment a legkönnyebben néhányunknak, a látvány ellenben lenyûgözõ volt. Amellett persze, hogy kiderült, a Budai-hegységben még nem tudom mindehol betájolni magam térkép nélkül (A messzeségben magasodó Farkas-hegyet sikerült összekevernem a Sorrento fölött magasodó heggyel, hogy csak egyet mondjak). Szerencsére a hegyrõl lejõve a jó irányba haladtunk egészen a dózerútig, egyre fokozódó melegben, fogyó vízkészletekkel. Hamarosan egyre hangosabb fohászok hangzottak el, fõleg a csillebérci irányba; a Farkas-hegyen iszonyú meleg volt, a fehér murva pedig valósággal ontotta vissza a meleget az ember arcába. Lászlóval angliai történeteinkkel szórakoztattuk a lányokat, aztán átfordultunk a piros keresztre, ahol még életemben nem jártam. Csillebércen hál' a jó égnek, illetve leginkább a szervezõségnek, föl tudtuk tankolni a szinte teljesen kiürült üvegeinket - vízzel, zöldalmás vagy narancsos (barackos?) szörppel. A Kolacskovszky-turistaházig és onnan is lefele beindult a futóverseny lefele, kezdtem megunni, hogy a köves út kikezdi a talpam, Laca és Eszter velem tartott. Így fedeztünk fel egy közkutat, ami mellett többen elsétáltak (s ahogy meghallották a vízcsobogást, fordultak is vissza rögtön), s moshattunk végre arcokat.

Ezek után érkeztünk egy budapesti-budaörsi határterületre, ahol igazi, rendszerváltás elõtti üdülõk hangulata fogadott fehér házikókkal, kertekkel és a kerítések között megrekedõ hõséggel, ez utóbbi nem hiányzott, de már közel volt a cél. A Nap-hegyi parkerdõben valakik íjászkodhattak, szerencsére nem repülõ nyilak közt mentünk (elõször a rossz, majd a jó irányba) körbe rajta - ezt a helyet egyébként késõbb érdemes lesz fölfedezni!

A célba is megérkeztünk hamarosan, majd irány a Faház, Eszternek és Zsófinak pedig a Város. Kifejezetten jó túra volt, egyértelmû, hogy eljövünk újra.

 
 
 Túra éve: 2013
MirPTúra éve: 20132013.05.26 16:25:05
megnéz MirP összes beszámolója

Túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2012
hakaticaTúra éve: 20122013.01.21 11:59:33
megnéz hakatica összes beszámolója

A túranaptárban már korábban kinéztük a túrát, hisz a Budai-hegység olyan részén szervezték, melyet a körtúrák ezeddig valahogy hanyagoltak.


A kiírást és a feltöltött itinert/térképet jól áttanulmányoztuk és mivel volt rajta részletes jelmagyarázat, így feltûnt, h igen sok lesz benne a beton - melyet annyira nem kedvelünk -, de mivel egészen új a vonalvezetése ezért lelkesen indultunk a rajt felé. Elõzõ este elhatároztuk, h túratársunknak a futócipõket választjuk, ez kényelmesebb a betonos gyalogláshoz. 


Egészen fura volt,  h amit idáig az M7-rõl nézegettünk most ott kaptatunk felfele és onnan fentrõl nézünk a jól ismert útra. Útközben egy helyen nápolyit kaptunk; Csillebérc ep-n pedig jól ismert szervezõk kínálták a vajas-zsíros-nutellás- .... kenyeret és az innivalót. Itt többen is összegyûltünk.


Innen a Tûzkõ-hegyi Parkerdõ volt a cél, ami nagyon szép és ezeddig számunkra ismeretlen volt. Ezet elhagy kezdõdtek a a gondok. A szépen kijelzett és kiszalagozott résznek vége szakadt. A nápolyis ep-ig velük tartó utitársaink is valahonnan egyszercsak megkerültek, mint ahogy egy kb 6-8 fõs csoport is. Persze mindannyian másfelõl és mivel a nagyobb csoporttal nem egyezett a gondolatmenet, így mi újból négyen másfele tartottunk tovább miután saját térképünk alapján az általunk jónak vélt utat kijelöltük, mely visszavisz a célba.


Ezt a kis malõrt leszámítva minden tekintetben egy tökéletes kis túrának lehettünk részesei.


https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/5835851831966101217?authkey=CMHArbjJpYr_WA

 
 
MirPTúra éve: 20122012.05.29 15:26:32
megnéz MirP összes beszámolója

Budaörsi Dolomitok 20


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/05/budaorsi-dolomitok-20.html

 
 
engelsfeldTúra éve: 20122012.05.26 19:57:58
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Budaörsi Dolomitok 20


Csak röviden:


1. Egy újszülöttnek minden vicc új: Dolomieu-Dolomitok (Saussure, 1792)


2. A kezdet nem rossz: kacskaringós korfaggató kõkoptató (copyright by FSZEK Deák Ferenc Könyvtár)


3. A Felsõszállás utcában a bal sárga sáv lombtakarásban, de az úton jobboldalt virít a sárga szalag, no, merre is menjünk?


4. Csillebércen bõséges ellátás, még lovakból is.


5. A Kolacskovszky-csomót - semmi cicó - lejtmenetben huszárosan levágtuk. Hálás köszönet a helybéli lakosságnak.


6. Roli és Zsolti reményteljes premierje.


 

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.05.26 19:44:59
megnéz Totesz összes beszámolója

 Az M1/M7 ki- és bevezetõ szakaszán autózva már többször elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne ezeket a sziklás és kopár hegyeket meghódítani. Végre eljött a nap, amikor ezt megtehettem.


IDE kattintva rengeteg képet és egy beszámolót találtok. :)