Túrabeszámolók

Kilátóavató 13

A túra egyszerileg kerül megendezésre, ráadásul a Vértesben - jó ürügy volt ez arra, hogy mozgósítsam a mozgósíthatóakat (jelen esetben az összes, a környékemen élõ unokatestvéremet), és bevegyük magunkat az erdõbe egy esõtáncra. Laca mellé, aki eddig is el-eljött különféle veszélyességû és nehézségû túráimra, csatlakozot bátyja és nõvére, Ati és Meli. Együtt vágtunk neki az útnak Mórról, Sörédre való megérkezésünk után pedig, mivel a közlekedés arrafelé nem annyira fényes, gyalog igyekeztünk a csákberényi rajthoz. Néhány kanyar után megállt egy méretes terepjáró, benne egy képviselõvel, és erõteljes alkoholszaggal, majd az ajtók bezáródása után immár velünk a fedélzeten száguldott tovább a rajt irányába. A nevezés gyorsan lezajlott, lendületesen tartottunk az Ugró-völgyön át a végtelenbe. Azért mégis véget ért egyszer, s a Kató-hegyen Atival kénytelenek voltunk egy sörrel megünnepelni, hogy túl vagyunk a túra felén. Laca elég sokat morgott a rendezés miatt, mert tényleg nem vitték túlzásba a pontokat - de egy ilyen rövid túrán (akkortájt ez volt a legrövidebb túra, amin részt vettem) valóban nincs értelme minden második fához pontõrt ültetni. Meli kifejezetten élvezte a tájat, amíg az emelkedõk meg nem kezdõdtek, onnantól már kevésbé. Azért csak túl kerültünk rajtuk, és kiértünk az orondi út fölé, ami az egész Vértes talán legszebb része: tágas kilátással a Móri-árokra, kifejezetten meditterán jellegû tájjal (a hegytetõn, nem a völgyben). Itt a csoport elé vágtam, a jó utat keresve - aztán olyannyira megtaláltam, hogy különféle erdõfoltokon keresztül gázolva végül egy szõlõföld tetejére érkeztem meg, némileg megcsappant harci kedvvel. Mindenesetre visszamásztam a nyereg irányába, ahol hamarosan az út is meglett. A trió pedig azzal a hírrel fogadott, hogy a túra elnevezése nem teljesen fedi a valóságot. Nincs ugyanis kilátó, amit fel lehetne avatni...

Részben megértettem a csalódottságukat, mert ha már egyszer így keresztelik el a mai menetet, akkor jó lenne hozzá kilátó is (különösen ilyen fantasztikus helyen), de végsõ soron senki nem bánta meg, hogy eljött. A csákberényi célban azért söröztünk egy tisztességeset, majd belevezettem a csapatot egy lovastanyába, aztán különféle durvaságú tarlón át vissza Sörédre - de ez már egy másik történet. Egyszer megrendezésre kerülõ túrának jó volt a Kilátóavató; s remélem, hamarosan birtokba vehetjük magát a kilátót is.

Túrabeszámoló fotókkal:

www.bakancsesfakanal.blogspot.hu

Kilátóavató 13

GPS-el mért távolság: 13,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 295 m.

Csákberényben sokkal kellemesebb idõ fogadott, mint ami a Bakonyban volt. Csak némi szellõ lengedezett. Odafelé menet, gyanús lett a falu elõtt utolért fehér Suzuki. Leparkolásnál kiderült, nem alaptalanul, mivel Zsuzsáék szálltak ki belõle. Gyors készülõdést követõen beneveztünk. Egy kis beszélgetés után neki is eredtünk a túrának. Nem kifejezetten megerõltetõ távról van szó, hiszen csak 13 kilométer. Ennek, s a kedvezõ idõjárásnak megfelelõen, montizást terveztem utána. Mire átértünk az Ugró-völgybe sikerült kimelegedni egy kicsit. Ott viszont érezhetõen hidegebb volt mint a faluban. Ezt máskor is tapasztaltam már. Akár hetekkel késõbbig is megmaradhat a hó és jég. Jókedvûen sétáltunk, beszélgettünk, nézelõdtünk. A Szentegyházi-hegy sziklakiszögelésén lévõ kereszt nem látható. Remélem, csak a lomboktól. A Kis-nyíres-völgy elágazásnál megkaptuk az elsõ pecsétet. Én szívem szerint, fölraktam volna ezt a pontot a Kató-hegyre a sózóhoz.

Kikapaszkodtunk a völgybõl, s a fennsíkon ballagtunk tovább. A Gémförtés-völgy felsõ végétõl igencsak megszaporodott a túrázók száma, mivel becsatlakozott a rövid táv. A következõ pecsétet, a Z+ - Z3 elágazásnál kaptuk meg. Kisétáltunk a hegység peremére, nézelõdni egy kicsit. Érdekes, a rövid (inkább mini) távosok közül elég sokan kihagyták, pedig a jelzés arra vezetett. Lényegtelen. A kilátás viszont pazar, mint mindig. Az idõ száraz, így az Orondi-szõlõk fölötti szikláról történõ leereszkedés is egyszerû. A szalagozást követve megnéztük, hol van a régi kilátó romja, s hol lesz majd az amit most avattunk volna, ha a hatóságok ismerik az õ tevékenységüket meghatározó szabályzókat. Nem maradt más hátra, mint leereszkedni a Z+ jelzésû úton, s némi sétával beérni a célba.

Kellemes kis sétának bizonyult. Az idõ szép. Viszont mire megkezdtem a biciklizést, beborult, s olyan is maradt az idõ, egészen addig, míg visszafelé Gánt közelébe nem értem. Jövõ héten egyesületi túrát vezetek Várgesztesrõl, s a túra egy rövid szakaszán még nem jártam, így azt néztem meg. A borult idõ miatt, viszont rövidebbre vettem, nehogy rám sötétedjen az erdõben.

A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 700 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólapot, a Pap-réten PEZ cukorkát, a célban pedig emléklapot, kerámiakitûzõt, vagy hûtõmágnest, XL-es Balaton-szeletet és ásványvizet kaptunk.