Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| |||
Szomor 23 | |||
| |
túra éve: 2009 |
| |||
Dobogókõi Hegyi Maraton harmadszor, avagy MackóApó visszavág
A revansot egy torokgyulás próbálkozás majdnem megvétózta, de aztán kedd este - Elm elõzetes szaktanácsaival, amellyel a tavalyi track-emet korrigálta - megalkottam a tervezett track-et. Hogy legyen némi fizikális felkészülés is - múlt étvégén egész végig az ágyat nyomtam - szerdán futottam egy Kápmegyer kört és szerdától péntekig ismét bringával jártam dolgozni. Ha nagy felkészülés nem is volt, a rápihenés jól sikerült :-) Elm-es duónkhoz - legnyagobb örömemre vajonmerre is bejelentkezett -így jót dumálva jutottunk el a tetthelyre. A köd mögül már biztatóan hunyorgott a napocska, de a prognózisom - hogy napsütésben indulunk - tévvesnek bizonyult. Egy - a rajt elõtt 10 perccel megjelenõ - parkolóõr megpróbálta elrontani az eufóriát, de nem hagytuk neki. A rajtban Csike és barátja is csatlakozott hármasfogatunkhoz. Az eddigi évek legmelegebb reggelében indultunk, bár a szokásos nyirok azért nem maradt el. 10 percen belül elértük Fagyoskatonát, ahol egy fagyos-katona õrizte a pontot. Pilisszentkeresztet is igen hamar elértük, de a hegymenet megfogta futólendületünket. A piros-zöld elágazásánál sikerült legalább 40 m-t optimalizálni, majd erõltetett menetben elértük a Szent-László kúpot. A pilisi szerpentin már jó ismerõsként köszöntött bennünket: megemlékeztünk Bobek T100-as ellenõrzõpontjáról aztán megkeztük a küzdelmes szerpentiátvágásokat. Pilistetõn majdnem beugrottunk az elsõ jobbosnak, de a józan ész gyõzött. A zöld szokás szerint egyenletes, jó tempójú haladást biztosított, viszont a Z-Z+ a maga sár-avar-kõ kombójával óvatosabb tempóra intett minket. Pilisnyeregnél már 50 perc elõnyünk volt a pontzáráshoz képest ! A mûutat minden gond nélkül elértük, viszont a Zöldre való lezúzást - talán a friss kivásások miatt is - elkapkodtuk, így összejött egy kis extra kaptató. A Zöld-négyzetrõl szerencsésen megtaláltuk a levágást a dózerútra, így a Hoffmann-vh-t és a Hoffman kutat tervszerint kihagytuk. A szakó-nyereg után továbbra is jó tempóban haladtunk, de sajna Körtvélyes elõtt néhányszáz méterrel Elm - tõle szokatlan módon - elvágódott: kiment a bokája. Így Csikével kétfõsre fogyatkozott csapatunk érte csak el az EP-t. Pontzáráshoz egy óra elõnnyel vágtunk neki a Lukács-Árok festõi lejtõjének. A patakon átkelve az elõttünk haladók szerencsére mutatták a Piros-háromszögig felvágó ösvényt, így gond nélkül megkezdõdhetett a szokásos türelemjáték: felvágás a Piros-háromszögig, Vadállókövek, és levezetõ mászás a Prédikálószékre. A megfelelõ frissítés és alapos kólázás megtette jótékony hatását és - ha nem is firssen és üdén, de - nem teljesen remerülve értünk a csúcsra. Csike is elismerõen csettintett a performeált mászásra, majd ütemes kocogásban elindultunk a Piros-háromszög-ön a másik irányban lefelé. Kisebb - GPS félrehordása miatti - elbizonytalanodás után megtaláltuk a Piros-háromszög kanyarját elvágó dózerutat, majd a bozóton átvágva, Piros-háromszög-et ismét keresztezve (evvel a mûút kanyarját is kihagyva) sikeresen elértük a mûutat. A korábbi évekkel ellentétben itt: nem fázott a vesém, volt még kedvem-erõm futni. Ez azonban csak a K->K+ elágazásig tartott, mert onnantól kezdve - Csike minden rábeszélõkéje ellenére sem - akarózott MackóApónak futni. Egy utolsó erõvétellel még bekocogtunk a Sikárosi EP-hez. Innen a Silágyi Bernát forrás EP már nem volt messze, de a Futóakaróka végképp lemerült. Szerencsére Csike innentõl át tudott csatlakozni Frank Tibihez, így nem nyomta a lelkem tovább, hogy visszafogom õt. Idõben még volt 1:15, így a szintidõn belüli beérés miatt nem aggódtam gyaloglás esetén sem. Gyaloglásom közben két középtávos srác többszörös de ja vue érzést okozott nekem, mert futva egymás után többször is megelõztek :-) A régi Kék felõl erõs mnkazaj hallatszott, így ezt - az elõzetesen pakliban lévõ - a lehetõséget kizártam. A Piros-háromszög kaptatatóján aztán a srácok elmaradtak és egyedül hódítottam a hegyet. A gerincet elérve elhamarkodottan a Kék-kör egyenes útját választottam, mert az adótoronyig egy sárga dózer "szétjátszotta" az utat :-) Végre normális utat érezve a lábam alatt a célig már futottam, ímígyen ~4:45 alatt teljesítve a távott. Két megkönnyebbülés is ért: Elm is felküzdötte magát Körtvélyestõl a célig és vajonmerre is nem sokkal mögöttem célbaért. Két apró üröm volt csak a gyõzelem felett érzett közös örömben: a nevezésért járó plüssfigurák már elfogytak (az elején még nem volt, a végére nem maradt), ahogy az étteremben reggel kiszemelt remek almáspite is :-( Az otthoni ebéd azonban kamatostól pótolta hiányérzetemet :-) Ismét jó mulatság, jó kis túra volt. Jövõre veletek ugyanitt !!! Reméljük, immár nõi szekcióval is kegészülve !!! | |||
| |||
Lowe Alpine Maraton
Igaz a rajt kicsit csúszott, de ezúttal a technika (pulzusmérés és GPS) rendben elindult. Az elején elég lendületesen bekezdtem, majd Gankival és Elm-el megostromoltuk a Körtvélyest. Iramfutóként egy lelkes trió futott elõttünk. Gankival aztán a K+ elágazásáig lassan, de biztosan leküzdöttük a triót. Ott õ balra én jobbra el. A Csákányosi kurfli okozott némi elbizonytalanodást, de a GPS segített meghatározni a helyes irányt. A Szép Ilonka forrásig Kutya volt egymást elõzgetõ társam. Vitányvárra menet bedobtam az elsõ kólabóluszt. Vitányvár közel 17 kilométere, 2 óra alatt lett meg, ekkor szétfoszlottak az 5 órás teljesítésrõl szõtt álmaim. Várgesztesen a Lutak-Pít párosnál alaposan feltöltekeztem, a rendszeres kólás öblítésnek köszönhetõen nem csoffadtam el. A Hirczy emlékmûnél a b_feri-sz-zsu párosnál már nem fogyasztottam csak egy- két kedves szót. A Szép-Ilonka forrásig tartó csak néha meg-megtörõ kaptatót ugyan erõs tempóban, de csak gyalogoltam, tartalékoltam magam az utolsó 13 kilire. Menetközben megint lecsúszott egy kis kóla, megint a legjobbkor dobva meg már csökkenõ lelekesedésemet. Szép-Ilonkánál már csak dugókáztam, aztána büfézõ Kutyát otthagyva húztem is tovább a P+-on. A tájékozódást kissé megnehezítette, hogy a P+ idõnként - valszeg újrafestés folyamatban lévén - fehér téglalappá változott :-) A csak kisebb bukkanókkal tarkított lejtõ új lendületet adott: ha 4:30-re elérem a hallgatóvölgyi EP-t, akkor van esélyem. Az EP elõtti párszáz méteren a Petamival való rövidtávú, ámbár annál lendületesebb együttfutás hozzásagített, hogy az áhított 1/2 óra tartalékom meglegyen. A pont felé rohanva már elõre kiabálva kérdeztem, hogy hová lehet dugni. speti rámdumált egy kólát, amit szem ágában sem volt visszautasítani. 2 kilire megközelítvén a célt még volt közel negyedórám, így már tudtam, hogy meglesz az 5 órás teljesítés. A célbeli dugókás molyolás ellenére is 4:56:52-vel végeztem. Az már csak hab a tortán, hogy a célban tudtam meg, hogy Ganki 3. lett a félmaratonon a nõk között. A terülj-terülj azstalkám, a kíváló "Laci-masszázs" és zuhany új embert varázsolt belõlem. Addigra beért a zsotyek-vajonmerre páros is a vitányvári EP-rõl, így vándorköszivel, Elm-mel és vajonmerrével remek hangulatban utaztunk haza Pestre. Köszi a megálmodó párosnak és az összes közremûködõnek a megint remekül sikerült versenyt | |||
| |||
exVisegrado 40
Kicsit vívódtam, mielõtt nekivágtam. Tulajdonképpen ez volt az elsõ túra, aminek a track-jét magam is megterveztem és izgalmasnak tûnt bejárni a tervezett útvonalat. Másfelõl a Margita 40 után nem volt sok kedvem egyedül végigmenni egy ilyen embertpróbáló úton. A fórumon sem reágált Gankin kívül senki, de sajna õ is a 20-asat tervezte teljesíteni. Végül mégis elindultam. Kellemes 8 órás alvás után 9 körül akartam indulni, hogy ne kelljen pontnyitásra várnom. Amikor azonban Visegrád környékén már hó borította a hegyeket és az utak is fagyosak voltak, már tudtam: ilyen gondjaim biztosan nem lesznek. A nevezés után - legnagyobb örömömre - összefutottam Lótifuti-val és Steve-el (de nem "a jó Hufnágel Seteve, ausztrál milliomos áldassék a neve"). Miután GPS-einket átjárták a hullámok Lótifutival vágtunka Fõ utcának. Az elsõ emelkedõnél aztán kiderült, hogy más elképzeléseink vannak: õ az emelkedõket is futni akarta, hogy legyen "edzésértéke", nekem meg eszem ágában sem volt, mert lesz itt még hegymenetben "edzésérték" :-). Így igen hamar már csak kondenzcsíkját láttam. Ebbéli gondolatokkal elvétettem a K+ elágazását és némileg túlfutottam. Lendületes gyaloglással és egyre gyönyörûbb dunykanyari kilátások közepette értem el a Görgey-bércet. Gyors pecsét után nekivágtam a IV. Béláról már ismert szerpentinnek. Itt ismét összefutottam Steve-el, aki emlékképeket készített a látványról aztán az "egyenletes tempó" jegyében hegymenetben futva távozott. A 2. EP-ig aztán a lejtõkön utolértem az emelkedõkön elhagyott. A Nagy Villám parkolójáig jórészt gyalogoltam, csak a rét után a lankásabb részeken kezdtem el futni. A 2.EP-n a pontõrök topogós folklórmûsora és a mgyoróscsoki új lendületet adott. Tahitótfaluig a táj csodálata és az útvonalvezetés megtippelése le is kötött a figyelmemet. Tahitótfalu szélén Bla és többféle meleg leves várt minket. Bélával kezet szorítottam, de a meleg levest kihagytam, nehogy a komfortérzetem kiteljesítését sugallja a Vörös-kõre vezetõ út elõtt. A S- úgy látszik mindenütt kaptatót jelent, akár a T100-n, akár a HHH-nál, de úgy látszik itt is. Mire a piroshoz értünk a botos túrázók lendülete is alábbhagyott. Aztán a közös szakaszon lehetett kicsit futni, a Kõre vezetõ úton meg frissíteni. Pontõrünk inkább fázósan az esõbeállóba húzódott, ahelyett, hogy a derekas szélben a kõtõl csodálta volna a festõi panorámát. Rövid panoráma körbepillantás után megkezdõdhetett a downhill, ami meglehetõsen jól is esett a Staravoda-ig. Már az EP elõtt csatlakoztam Katona Gabihoz, akivel sok közös túrafutás emléke köt össze. A Staravoda utánígy együtt kocogtunk a Forrás utcán. A jobb kanyar után aztán a szembeszél és az emelkedõ újra gyaloglásra bírt minket, egészen a zöld leágazásáig. Eleinte kocorásztunk, de a hó és emelkedõ kombóját én nem akartam futni. A Szentlászló eleõtti kaptató aztán minden erõnket kiszívta. Én egy kicsit elõbb értem el a pihenõt, de aztán a lejtõ ígéretében továbbzúztam a lejtõn. A szentlászlói aszfaltút nem esett jól a lábaimnak,de azért derakasan futottam a Gesztenbés 6.EP.ig. Itt életet mentett a ételjegyen vett szobahõmérsékletû kóla, aztán zúztam is tovább. A közös szakasz végén jött szembe Kastona Gabi (õ elkavart a pihenõnél). Újra megrohantak a IV. Bélás emlékek: most már csak a festõi Apátkúti völgyön kellett legurulni. Itt a többi távokról jövõk hatására kicsit sûrûbb lett a társaság, a patak egyik partjáról a másikra kacskaringóztunk a köveken. Az egyik átkelésnél elszámítottam magam és kõ helyett száraz faágra lépve jobbláböblítésben volt részem. A Kaaán forrástól egy futósráccal beszélgettünk egy darabon, de ifjúi hevét látva útjára bocsájtottam. A Magda-forrás elõtti réten igyekeztem kibarcochbaázni a piros jelzést, majd megkóstoltam a forrásvizet is. Visegrádra érve aztán már csak a GPS-t nézegetve számoltam visszafelé a métereket. A vége 5:17:01 lett. A fürdés bonyolult logisztikáját hallva inkább lemondtam róla, de kicit bezombisodva pakoltam magamba a sós-zsíros-hagymás kenyeret sûrûn öblítve teával. A kocsi felé battyogva még megnyugodva láttam, hogy Steve és Katona Gabi is beér. Csoda klassz téli túra volt ! | |||
| |||
III. Margita Maraton
Kedves GPS-em társaságában vágtam a távnak, bár végig voltak futótársaim. Az idõ remek volt, kívánságomra a nap sem sütött ki, nehogy túl meleg legyen :-) A Pap-Miska kút felé hegymenetben már vígan dagasztottuk a sarat, de lefelé lehetett zúzni. Érzésre futottam, a megszokottnál kicsit gyorsabb tempóban. Babatkútnál áttértem a szolgálati frissítõre és vígan tovább. A Margitára is simán ment a felkaptatás, a Domonyvölgy feletti hullámvasutazás is kedves volt. Az EP-n nem sokat piszmogtam, hanem tovább. A havasesõ kicsit beijesztett, de nem vettem komolyan. A mûúthoz érve ismét görcsölni kezdett a gyomrom, mint tavaly, úgy látszik ez már hagyomány lesz, de nem fordult a dolog komolyabbra. A vasút utáni kaptatót (meredek+sár) meg sem kíséreltem megfutni. Erzsébet pihenõ kicsit lassan kart eljönni, talán a sok sárkerülgetés is hozzájárult ehhez. A Kõkeresztig futó aszfalt így kifejezetten jólesett, a Juharos meg nosztalgiával töltött el. A besnyõi vasútállomásig Mjoci-val cseverésztünk, ott aztán õt - gyorsabb és frisebb lévén - útjára engedtem. Szomorú látvány volt 35 kilinél a kificamodott bokájú, éppen elsõsegélyben részesített fiút látni. Úgy látszi az is hagyomány, hogy itt megy el mindig a kedvem a futástól. Szerencsére az emelkedõ utcákat más sem nagyon futja az én tempóm környékén, így Mjociéket ismét beérem. Az Egyetemi erdõ már újra jóbarát, a vasúti átkelõnél azon gondolkozom, hogy egyesével, vagy kettesével vegyem a lépcsõket. Kompromisszumos megoldás születik: az eleje kettesével, utána egyesével. A lépcsõ túloldalán nem követem a kispistázókat, inkább a saroktól indulok a piroson. A park közepén a kandeláberbe kapaszkodva hajláktalan, alakoholszagú nõ könnyít magán fülledt alkoholszagot árasztva: szomorú látvány ilyen szintû eligénytelenedést látni. A finisben nem vagyok hajlandó a füvön átgázolni, hanem kis kerülõvel az aszfalton közelítem meg a célkaput, a bírók kiabálása ellenére, de még így is megelõzöm az elõttem futó sporttársat. Sikerül 4 és fél óra alá szorítani: 4:27:31 lett, nagyon örülök. Mjociékkal bandukolunk a versenyközpontba, ott gyönyörû érem, kitûzõ, oklevél, zsíroskenyér, forró fürdõ, boldogság. Kaja közben tapasztalatcsere, aztán húzás haza kislányom névnapját ünnepelni. Jó volt, szép volt , szeretem, jó lenne jövõre is ! | |||
| |||
Wass Albert 44
Reggel egy laza 35 perc szabadtéri sorbanállás (~-10C) után derül ki, hogy - elõnevezett lévén - nem is kellett volna sorbanállnunk (BUÉK-kívánás Vándorköszinek). A menetszél ráfagyasztja a mosolyt az arcunkra, a futóbolond-kesztyû ellenére is lefagyástól féltettem a kezem. Vajonmerrének fürtjeit, nekem szempilláimat melírozza be a frissen ráfagyott dér. A Borbély hegyre kaptatva aztán kicsit enyhül a fagyos hangulat. Az EP-elérve már ragyog a nap, bár a felhõk tojáshabján kívül mást nem látunk a tájból. BUÉK kívánás RitaB-nek aztán helló. Magyarkútra viszonylag hamar eljutunk, de a Nagy-kõ hegyre kapaszkodás már megdolgoztat minket. Jólesik végre az újabb downhill, de Nógrádra már újra emelkedünk. A községben pecsét begyûjtve, a vár éppen kibontakozik a ködbõl (örülök, hogy láttam). Kis kurflival a Csurgó forrást is megszemlélem a töltögetõk hada közepette. Aztán elkezdõdik a kék-zöld közös szakasz végtelenje. Hát sosem lesz vége ? Végre Béla rét, át a zöldre. Tetszenek az óriásjelzések, ezt még én is látom :-) A Fatornyosig újabb döngetés lefelé, ezek a szakaszok a kedvenceim, itt újra futóvá változok. A Fatronyosban Vagdalthusi próbál marasztalni hangulattal, meleggel, teával, forraltborral, levessel, de nem engedünk a komfort csábításának: menni kell. Királyrét bevezetõszakasza régi ismerõsõm, a központban át a hídon, majd kezdõdik a zöld újabb kaptatója. Kóspallagra megváltó 2 km-es aszfaltúton futunk be, ez tetszik, nem süpped végre a lábam alatt. A Börzsöny szívében aztán megkapjuk a pecsétünket és a Petamin adagunkat :-) Tar-Péter és Fekete-hegy támadása következik, nekem a Népek Tavaszából az Aranylépcsõ jut eszembe és - ha nehezen is -, de próbálom élvezni a kaptatót. vajonmerre is folyamatos mantrázás közepette veszi fel kedvencei közé :-) Szokolyára mérsékelten behavazott, de jól letaposott és csak mérsékelten jeges úton futunk be és néhány kanyar után elérjük a Szabadidõközpontot. Itt már nagy élet folyik, de mi gyors pecsét után továbbindulunk. Kikapaszkodunk a községbõl, majd a szántó fennsíkján haladunk jól kitáblázott útvonalon. Ez nem a kedvencem, már csökken a lelkesedés, de ezt oldja a Csattogóra vezetõ hullámvasút. EP behúzva, most már a megnyugtató "Verõce" felirat van táblázva. Gurulunk lefelé, a GPS-en is feltûnik és a ködbõl is kibontakozik az rk. templom megnyugtató sziluettje. Még egy vidám kapaszkodás, aztán sprint a célba (5:42:39), ill. közel 3/4 óra sorbanállás a kitûzõért (az adminisztráció ideje szolgált célidõként !!!). Javaslom mindenkinek, hogy átizzadt futóruhában próbálja ki ezt -5 fokban. Nem egy leányálom az ehetetlenül forró paprikáskrumpli ellenére sem, amelynek mûanyagtálja az ember kezében lyukad a hõ hatására ... Az ünnepségbõl az elején a magyar-, majd a végén a székely himnusz meghallgatása jut, meg egy rövid pillantás az ünneplõkre a kerítésen át. A kocsihoz menet a vacogástól a forró tea a kezünkre lötyög, de legalább az meleg. Mint a száraz pamut, meg a kocsi hazafelé. Pestig kiolvadtunk. Nekem mindennel együtt nagyon tetszett, a forró fürdõ, tejszínhabos kévéval normalizálta a hõháztartásomat Köszönet Vagdalthusinak és csapatának a hangulatos túráért és a remek szervezésért, ha a rajt-cél körülmények javulnak, ez egy remek túra lesz ! | |||
| |||
BUÉK 20, avagy ismerkedésem a bruttó idõvel
A Hûvösvölgyi úton mjoci-t próbájuk sikertelenül felvenni. Õ inkább fut, fene se érti :-) vajonmerrével már 1/2 9 körül menetfelszerelésbe vágjuk magunkat és - a remek szervezésnek köszönhetõen - 8:40-kor nekivágunk a túrának. Kb. 20 perc után a Vadaskerti hegy oldalában döbbenek rá, hogy nem találom a slusszkulcsomat. Rövid keresgélés után nyergelj-fordulj és - a szembejövõ túrázók nem kis megrökönyödésére - irány újra a Hûvösvölgy (+3.4 km bemelegítésképpen :-)). Terepszemle a kocsinál (rendesen bezárva), a versenyközpontban újabb terepszemle, érdeklõdés, címkeresés, mentõcsapat értesítése a várható érkezési idõrõl és koordinátáról egy kölcsönkapott mobil által (ezúton is köszönet az ismeretlen túrázónak segítõkészségéért). Mintegy 50 perc elteltével Rajt #2. Lassan utolérjük a már egyszer elhagyott túrázókat. Az idõ csodás, a ruházat pont megfelelõ. A táv eleinte nehezen gyûlik, a szint annál könnyebben. A Határ-nyeregnél BUÉK-ozás Nyuszival és férjével, majd a HHH támadása indul. A sárga elég küzdõsre sikerül, többen szorgosan keresgélnek földközelben. A parkolóhoz érve egyik túratársunk a túra szimbólumává válik és kidobja a tacskót. A táj a fákra fagyott zúzmarával a szikrázó napsütésben elvarázsolja az embereket. Lassan elérjük az 1. EP-t. Némi útszûkületben való totyorgás után lezúdulunk, ki a kéken, ki az aszfalton, de mind-mind persze persze :-) Nicole-éket elõzzük, láthatóan jó hangulatban róják a kiliket. Aztán tovább a kéken az Árpád-kilátót támadjuk. A lankásabb részen már futunk is. A kilátóból egy futó pillantás a félig párába burkolt városra, aztán gurulunk a zöldön. Az Apáthy-sziklánál ifjú túratársnõk úgy õrzik pozíciójukat, mintha replülõrajttal akarnának tovahaladni, így én sem tolakszom. Ehhez képest a pecséttel elégedetten hosszas ejtõzésbe kezdenek. Mindenesetre mi tovább. A GPS sokat segít az utcákon szlalomozni. A track kicsit eltér a valóságtól: a zöld már máshol vezet. Kutyás túratársaink láthatóan egy rövidebb úton mennek, mert kétszer is elõzzük õket. A Tündér-hegy oldalában szépen kapaszkodunk, de a várva-várt lejtõ csak nem akar jönni. Mindegy, lassan csak elérjük Szép-Juhásznét. Az utolsó próba a Nagy-Hárshegy, ezt már fél lábon is. Ezt szintén többen prezentálják toronyiránt, de nem mindig az egyenes út a legjobb. A csúcstól a kötelezett fahídig még óvatosak vagunk, de aztán elkap a harci hév ("Úgy indulunk, mint zúgó vihar ..."). A Nagyrétig klasszul gurulok, a rétet illedelmesen kerülöm a többséggel ellentétben. Utolsó EP, zselés, tejkrémes szaloncuki választás aztán sprint tovább. Hohó, ez nem hogy nem lejt, de nem is sík, hanem emelkedik. Mindegy, már nem kell tartalékolni, alig van táv, lehet repeszteni. A vége 2:27 nettó és 3:17 bruttó. Rajtcsomag átvétel, meleg tea, forró virsli, jelvény, oklevél, öröm. A ganki, tomator páros is beért. Örülök nekei, meg hogy a gyerekek mellett is tudnak futni. qqbenkóval is rövid eszmecsere. SK sporttárs mobilja által egyeztetés a mentõalakulattal, séta a Rembrandtba. Mint egy olcsó krimiben, a napsütötte ablak mögött egy kényelmes asztalnál egy-egy kávé mellett megfigyelõülésbe helyezkedünk. Jó itt: meleg, pihenés és kávé. Végre megjön kedvesem a tartalékkulccsal, kíváncsiság: az eredeti tényleg a csomagtartóban bezárva egy sporttáska alatt. Happy End, minden jó, ha a vége jó, örök emlék marad. | |||
túra éve: 2008 |
| |||
Népek Tavasza 42 - avagy a Hóvirágtúra
Már 4-kor elindultunk Elm-mel, hogy készülõdéssel együtt is 7 órakor el tudjunk indulni a túrán, de ebbéli szándékunkat egy csattanás az M3-ason és az ebbõl adódó kényszervárakozás meghiúsította. A szervezõk kedvesek, az adminisztráció és az információs táblák precízek voltak. Az Emlékpark kerítése melletti enyhe emelkedõ kellemes bemelegítést biztosított, majd elvétvén a zöld sávra balra való betérést, átsüvítettünk a mûút hídján. Visszanézve egy túratárs már mutatta a helyes irányt, így megvolt az elsõ - szerencsére minimális - elkavarásunk. Fehérkõlápától gyönyörû volt a kilátás, aztán jólesett a zúzás a szerpentinen Lillafüredre. Nagy meglepetésemre középkorú túratársak kispistázták a szerpentint :-( Vadmalac és Vadmalacné jelezte is a helyes utat, aztán Lillafüredrõl beindult a mászós kaptató 1.5 km-en, majd lankásan haladt felfelé 20 km-ig, amely csalóka, alattomos módon vette ki belõlem az energiatartalékokat. A táj a hûvösebb részeken foltokban volt csak hóvirágos, de a naposabb részeken egész hóvirágmezõk ehevertek az út mindkét oldalán, néhol meg még az út közepén is kibújtak a napvilágra a kis életek. Csipkéskút és Bánkút kifejezetten hangulatos volt, aztán jólesett leereszkedni Nyírkõre. Itt már kezdtünk kicsúszni a szintidõbõl. A Farkasnyaki völgyben a fatörzseken és gallyakon való átbucskázás, valamint a hatalmas sár tovább rontotta pozíciónkat. A Jubileum forrástól Garadnáig egy kisebb intermezzó kivételével szépen tudtunk lefelé gurulni. Egy alattomos hurokalakú inda ügyes gánccsal blokkolta a bal lábam, így egy hatalmasat estem, szerencsémre nem a fél méterrel arréb lévõ kövekre. A Garadnai EP-n nagyon vendégmarasztaló volt a hangulat, de szintidõ teljesítése így is kezdett köddé foszlani. Kb. fél óra, negyven perc alatt kellett volna Örvénykõre felérni és utána a maradék 12 kilin 5-6 percesben lezúzni. A gyakorlatben azonban számomra a Garadna-Örvénykõ szakasz a Dobogókõ utolsó kék szakaszához, vagy Prédikálószékre való mászás gyötrelmeihez hasonlított. Az Örvénytõi EP-nek már nem is igazán tudtam örülni, a kaját nem kívántam, az italomból is elegem volt, de ittam, mert tudtam, hogy azt nem lehet kihagyni. Az Örvénykõ-Csókás szakaszt is csak részben futottuk, fõleg miattam, a Kesekny-lyukhoz felvezetõ rövid szakasz már csak kegyelemdöfés volt. Az utolsó 4 kilit aztán bezimbie-sodva, légszomjjal, hányingerrel küzdve gyalogoltam végig, futni csak a célban futottam. A 7:02-vel igencsak kifutottunk a 6 órás szintidõbõl, de amikor DJ Rushboy 5:45-ét meghallottam, már nem is éreztem olyan rossznak az eredményt. A bõséges ellátmány (oklevél, kitûzõ, baseball-satyi, póló) átvétele után kihevertem a napsütötte fûbe és továbbküzdöttem ingereimmel, amelyek csak lassan hagytak magamra. Végül már megkívántam a hagymás zsíroskenyeret is, így kedélyem is lassan helyreállt. Csodálatos, jól szervezett túra volt, számomra kicsit szoros szintidõvel. Köszönet spetinek szaktanácsokért, Elmnek a jó társaságért, a tájékozódásért és a utolsó szakaszon tanúsított végtelen türelméért és humoráért. | |||
| |||
Beavatás - avagy elsõ önálló terepfutásom (XIII. Dobogókõi Hegyi Futóverseny - Skerletz Iván férfi hegyi maratoni)
Elõzmények Az nem volt kétséges, hogy résztveszek a XII. Dobogókõi Hegyi Futóversenyen, mivel hitem hegyeket mozgat, ill. hitem a hegyekbe mozgat :-) A héten minimális átmozgatással és sok kajálással feltöltõdve készültem a versenyre. Pénteken jött az elsõ pofon: vajonmerre költözködik, így nem jön -> nélkülöznöm kell jó tájékozódási képességû, teljesítménytúrákon edzõdött futótársam :-( Aztán kiderült, hogy Elm is lebetegedett, pedig reménykedtem, hogy az általa vezetett elsõbálozókból álló csapathoz tudunk csatlakozni :-(( Ekkor még mindig nem nyugtalankodtam, majd csak lesz valami ismerõs a helyszínen. A Nagy Nap Reggel a prognózist megcáfoló idõben indultam útnak: kék ég, ragyogó napsütés, szélcsend. Pilisszentkereszt és Dobogókõ között azért már befagyott pocsolyák jelezték: egy más világba érkeztem. A kocsiból kiszállás után a hideg miatt gyorsan bemenekültem a menedékházba, ahol egy kedves futópárossal is merkedtem meg, Csabával és futótársnõjével. A hölgy a félmarcsin tervezett indulni, Csaba a maratonon. Mindkettõjüknek elsõ terepfutása volt. Mondhatom, szép kis ismerkedés :-) Nem vagyok babonás, de ismét a tavalyi 3-as rajtszámot választottam, hátha segít valamit. Csaba egy gyorsabb tempót prognosztizált, így benne sem leltem futótársra. Sem az öltözõben, sem a rajtban nem akadt közelebbi ismerõs, bár arcok rémlettek. Bemelegítõköröm arra iníciált, hogy baseball sapimat a télire csréljem, mert fülem, majd' lefagyott. "Vége van a nyárnak, hûvös szelek járnak ..." :-) A rajtig kialakult a kihívásos idõjárás is: köd, tömött hófelhõs ég, egyre erõsödõ szél, kezdõdõ havazás. A hópelyhek állaga érdekes crispy volt, belül lágy, kívül egy nagyon vékony kemény burokkal, látványra 1 mm-nél kisebb átmérõjû hungarocell golyócskákra hasonlítottak. A rajtnál kicsit megdöbbentem: két futótárs Bõrharisnyának öltözött, azaz csupasz lábszárral, nyári rövid futónadrágban várták az indulást. Lelkük rajta. A Fagyos Katonáig vezetõ szakaszon az élboly elhúzott mellettem, én toltam a saját tempómban. Pilisszentkereszt elõtt rövid technikai - hiába, hideg van - következett, a várt - legalább részleges - bemelegedés nem akart eljönni. Hegymenetben már gyaloglásra váltottam, legalább volt módom enni, amit 5-10 perces szórással és a domborzat figyelembevételével sikerült is végig betartani. Tudtam, hogy szükség van, lesz rá, anélkül összeomlok. A Magas hegyen végrehajtottam a tisztelet-kurflit, majd szerencsésen áttértem a zöldre. A Pilis tetejének festõi ködsapkája felõl egerészölyvek vijjogása hangzott. Rövödesen a 2-es ellenõrzõpont is be volt húzva :-) A kaptató folytatódott tovább, majd jött a Pilisi-Szerpentin. Itt megrohantak a T100-as emlékek is. Az idõ kitisztult, gyönyörû kilátás nyílt a tájra. Az egyik Bõrharisnya szembe jött velem -> lemerevedett a lába, inkább visszafordult. Sajnáltam. Az átvágásokat a tavalyi emlékek alapján sikerült performeálni és már a Pilistetõn is voltam. A hosszú-hosszú zöldre emlékeztem tavalyról. Eredetileg a P+-on akartam menni, de nem találtam meg a leágazást, így a megyehatáron haladtam tovább. A Z+-ra történõ balos leágazás is simán meglett, a Z+ sáros-csúszós volt, mint mindig. Minden óvatosságom ellenére az sár-kõ-avar kombó becsapott és egyszercsak a jobb - térképet - tartó kezemnek ugrott a föld :-) A Pilis-nyergi ponton a pontõrök utolsó deci már erõsen kihûlõfélben lévõ teájukat kínálták fel legnagyobb örömemre. Itt még 15 perccel voltam a pontzárás elõtt. "Ugye te nem vagy tájfutó ?" hangzott az erõsen derogáló kérdés. Azért megkaptam a megerõsítést elõzetes útitervemmel kapcsolatban (köszönet érte): le a piroson a mûútig, majd jobbra a mûúton a bal felõl megjelenõ rétig, ahol is rövid átvágással rá a kerítés mellett haladó Z+-ra. A zöld négyzet elágazását is simán megtaláltam, de késõbb elvesztettem az eléggé ritkás jelzést. Egy patakon átkelve jelzetlen dózerúton találtam magam. Balra, vagy jobbra ? - merült fel a kérdés. Iránytû nincs, a napot felhõk takarják, fák mohos oldala ? :-) Idõjárásjelentés ! "Az északi szél helyenként megerõsödik." :-) Arcomat a szélnek fordítva balra indultam és hamarosan sikeresen eljutottam a Hoffmann-vadászházhoz. Innen beindult a nagy menetelés a Szakó nyeregig, ahol simán áttértem a pirosra és a két mûutat keresztezve lezúdultam Körtvélyesre. Már csak 10 perc volt a pontzárásig. A pontõr megoldotta legfõbb dilemmámat és a nylonzacskóval jelzett erdei úton a festõi Lukács-árokba vezérelt. A felsõ szakaszon a talaj egyenetlensége miatti lassabb tempónál volt idõm nézelõdni, csodás hely, ide a családdal is el kell jönni kirándulni. Az Ifjúsági-tábornál lévõ kõhídon átkeltem a patakon, ellenõrizetm a SPZ egyesülését, majd egy vízmosásban igyekeztem felkapaszkodni a P-háromszögig. A hely a gyönyörû havazás mellett kellemetlen meglepetésekkel is szolgált: az avar alatti sárral néha fél métert is csúsztam vissza, amin aztán gyökerekbe kapaszkodván megkerülve sikerült felülkerekedni. Végre elértem a P-háromszöget, amely ismerõs volt tavalyról és az két héttel ezelõtti I. Béla telj. túráról is. A kaptatón nagyon eufórikus hangulatba kerültem, örültem és hálás voltam, hogy itt lehetek, van karom, szívem, erõm ehhez az egészhez, ennyire közel a természethez. A Vadálló-kövek elõtt valamivel, elõttem kb. 10 m-re öt õzgida tûnt fel elõttem és vagy 5-10 másodpercig nézhettem õket. Nem vettek észre, mert szembõl fújt a szél és azonnal megálltam, amikor észrevettem õket. Nem menekültek, csak 3 balra, 2 pedig jobbra leszökdécselt a hegyoldalon. Sosem láttam még ilyen közelrõl, ilyen sokáig õzeket saját szememmel. A Vadálló-kövektõl remek volt a kilátás, mint mindig, de a Felkiáltójel és Árpád trónja környékén már komolyan aggódtam, hogy egy nagyobb széllökés lesodor a mélybe. Prédikálószék felé baktatva üveget cseréltem és ellenõriztem a további útirányt. A ponton már csak 5 perc tartalékom maradt. A csúcsról ismét csodás volt a Dunakanyar látványa, a felhõfoltos árnyékban lévõ túlparti Szent Mihály heggyel. Kedves túratársak Ice-Tea-vel kínáltak, de én kólára vágytam volna. Továbbhullámvasutaztam a P-háromszögön, majd sikeresen megejtettem a tervezett levágásomat, jobbra le az erdészeti úton, majd a hegyes kanyarnál rövid átvágással vissza a P-háromszögre. Hamarosan elértem a mûutat, majd azon egyenletes futással haladtam tovább. Tavaly itt már jó sokat gyalogoltam, nagyon el voltam fogyva. A K+-nél utolértem egy futótársat, aki saját bevallása szerint elfogyott, mint én tavaly. Futásra biztattam és hamarosan elértük a Sikárosi útelágazást: autó, ásvíz van, lyukasztó, ember sehol (pedig itt a futókon és szervezõkön kívül a madár sem jár). 6 percet késtünk, fél óra nem lehetett elég a Prédikálószéktõl. 5 percen belül és 1/2 perccel a pontzárás elõtt :-) elértük a Szilágyi Bernát forrást. Szerencsére a pontõr éppen csak begyújtötte a lyukasztót, így lyukaszthattunk egy 7-est és a láírta a 6-opst, mivel a lyukasztó ott meghibásodott. A Sikárosi rétet a Kéken, majd a Pisoson kerülve a lezárt Kék helyett a Piroson haladtunk tovább a Király-völgyben. Végtelennek tetszett ez a szakasz, de aztán végre elkezdõdött balra a már ismerõs P-háromszög kaptatója. Mire a gerincen lévõ elágazáshoz értem - útitársam még a kaptató elõtt leszakadt - már szakadt a hó. Szemüvegem - mivel bepárásodás végett teljesen használhatatlanná vált - levettem és a szembõl érkezõ hófúvásban a K-körséta jelzésen haladtam egyenest a cél felé. Egyre inkább hóemberré váltam, az arcomat folyamatos grimaszolással igyekeztem megóvni a meggémberedéstõl. A szembe jövõ, elsõ hónak örülõ családokat megdöbbentette a látványom és a megszállottnak szóló csodálkozó/sajnálkozó tekintettel elõzékenyen elengedtek. Végre feltûnt a TV torony, majd a kiskerülõ után már az aszfalton futhattam. A célben minden rendezõ csillogó szemmel, lelekesen fogadott. "313" mondta az egyik rendezõ hölgy. "Mi 313 ?" kérdezetem. "Perc." -felelte. "Az már nem érvényes."-mondtam én. "Persze, hogy nem." felelte lakonikus nyugalommal. Ezután lemerevedett arcommal szavakat formálva elmondtam nekik, hogy ez az 5 órás szintidõ nem fogja a kezdõket futásra csábítani (a 20 km-nek 4 óra volt a szintideje), de ha ezt egy zártkörû elitfutásnak szándékoznak megrendzeni, akkor jó úton járnak. Hangsúlyoztam, hogy nem vagyok csalódott és ezt nem a szintidõn kívüli beérkezésem mondatja velem. Nem értették, vagy nem akarták érteni. Mint kiderült, akkor még rajtam kívül tízen nem értek be. Mindenesetre, UFF én szóltam :-) A két pohár, már kihûlõfélben lévõ tea igen jólesett, akárcsak a Csaba által felkínált kókuszgolyó. Neki sikerült 4:47 körül egy futótárs segítségével beérnie. Futótársnõje 5 óra körül ért célba a 20 kilin. Eredetileg kocsiban öltözést terveztem, de rámjött a hidegrázás, így inkább visszavonultam az öltözõ melegébe. Immár szárazba bújva, jó meleg autóban, Csabával kellemeset beszélgetve indultunk útnak haza. Pilisszentkeresztig a frissen lefagyott úton lépésben araszolt a kocsisor. Inkább hazaérjünk, mint gyorsan :-) Szép, élménydús nap volt, újabb stáció az életemben ! | |||
| |||
Cuha25
Egy-két hónapja jártam már a Cuha-völgyben és kedvesemmel már akkor megállapítottuk: ide vissza kell jönni. A Cuha25 jó apropó volt erre, és néhány variáció után kikristályosodott a megoldás: 5 fõvel megyünk. Kedvesem és barátnõje kirándulnak, DieM barátnõje túrázva teszi meg, mi meg DieM-mel futunk. Sikerült is péntek éjszakára egy hegytetõn fekvõ parasztházat organizálnom, hogy másnap ne kelljen utazni és nagyon korán kelni. Ennek ellenére - mint már megszokott :-) - addig szöszmötöltem, amíg efemm toleranciájára volt szükség, hogy a 10:10-es rajtidõt írja be az ellenõrzõlapra. Csuda klassz idõ volt, kis napos ablak nyílott az esõs évszakba. Az Õsfenyves tömör fenyõillata felvillanyozott, kicsit talán túl hamar is értünk az mûútnál lévõ ellenõrzõponthoz (kex rulez !). A 140 métert nem mértük ki, így egy néhányszázméteres "túllövéssel" be a kanyart a Zöld-re. A Bodzás árkon való felfelé haladás megfogta a lendületünket, de legalább volt módunk gyönyörködni. Pápalátó-kõn begyûjtöttük az újabb matricát (szuper ötlet) és a kilátás adta gyönyörûséget. Az elágazás után meglepve tapasztaltuk, hogy egy egyszer már magunk mögött hagyott túrista csapatot elõzünk ?!? A megoldás valszeg az lehetett, hogy csak egy képviselõjüket küldték el a Kõhöz, a többiek nem piszmogtak ilyen fölös kanyarokkal ... (No comment.) Rövid erdei kanyargás után elértük Alizházát, ahol gyorsan készítettem DieM-rõl egy igazoló fotót. A lejtõn haladva a vízmosásokon érzõdött az elõzõ napok esõs idõjárása, de gond nélkül értünk a Hódos-ér völgyébe. A megduzzadt patak barnás vize finoman jelezte a korábban lezúdult csapadékmennyiséget, a mellette futó dózerút azonban nagyon jó minõségû volt. A 3. ep.-n elfogyasztott Piroska szörp után vígan vágtattunk az Üveghuta nevû hely felé. Itt egy hatalmas tölgyfa, majd a domboldalban egy fenyõ és egy másik fa, közrefogva az átmenetileg szétágazó úttal nyújtott impozáns látványt. A dombra caplatás után még kanyarogtunk egy kicsit az erdõben, majd elértünk Porva-Csesznek vasútállomáshoz. Az elõtte kukoricát majszoló kirándulók csalóka látványa azt az illúziót keltette bennünk, hogy a büfé nyitva van. De sajna nem: hozott anyagból dolgoztak. A maradék két kukoricájukat visszautasítván suhantunk tovább, a betervezett jégkrémevés tovatûnõ talmi képével. Daninak idõközben elfogyott az itókája, így kissé felfokozott tempóban vágtázott az erdei iskola pihenõhelyén lévõ 4. ep-hez. A kiírás azonban pontos volt: csoki, de víz az nem. Így némi csevely után lükepékkel és gethe-vel új célt kellett keresnünk: a Kõpince forrást. Idõközben feltöltekeztem a Cuha patakvölgyének múlkor kihagyott részeinek lenyûgözõ látványával. A patakátkelések a jól elhelyezett köveken száraz lábbal sikerültek. A Kõpince-forrásnál aztán ittunk, mosdottunk, DieM feltöltött. Elõtte kis kerülõvel megmuttam neki a "világítóablakos" Savanyú Jóska barlangot. A Cuha völgyet átmenetileg elhagyva némi bizonytalankodás után túltettük magunkat a kettõs-kaszáló által okozott gondunkon, majd az erdõbe érve hamarosan az Alsó-Cuha-völgyben találtuk magunkat. Itt már nehezebb átkelések és több sziklamászás várt bennünket, de nagy szerencsénkre az elõzõ napok - helyiek által emlegetett - árhulláma már tovatûnt. Az Ödögréti e.p.-t elérve elbíztuk magunkat, mert - itinert nem nézve - hosszan elkavartunk a Piroson, 25 perc extra idõt felhalmozván. Némi erdei csámborgás után feltûntek Bakonyszentlászló házai, majd a láthatatlan focipályát magunk mögött hagyva hamarosan visszajutottunk az Õsfenyves túristaházig. A vége 29.1km 450 m szintemelkedéssel 03:51:47 lett. Nem szuper idõ, de ez amúgy is élvezeti túrafutásnak volt tervezve és annak tökéletes volt. A célban elfogyasztott Piroska szörp és a csalamádés/lilahagymás zsíroskenyér a fürdési lehetõséggel már csak hab volt a tortán :-) | |||
| |||
T100, avagy út a Tuperman-né váláshoz
Elõzmények Réges régen, egy messzi-messzi (2007-es) Nike félmaraton után kezdõdött. VaracskosDisznó (leánykori nevén -Blans-), -Ethka- és Papamaci éppen hazafelé tartottak a küldetésbõl, amikor -Ethka- titkosügynök - Papamaci lankadó éberségét kihasználva - egy nanorobotot ültetett annak véráramába. Az alattomos robot mûködésének fõ vezérelve annak elhitetése volt, hogy Papamaci egyszer Tuperman lesz. Ez a téveszme lassan és alattomosan terjedt szét testében-lelkében, de józan ítélõképessége mindig felülkerekedett rajta. Egy darabig. Talán a dobogókõi küldetésnél dõlt le az utolsó védvonal, amikor Elm kiképzõtiszt vezetésével és Janimaci kadét társaságában sikeresen, szintidõn belül teljesítette a rá kirótt feladatot. Aztán több kisebb küldetés következett, többnyire Vajonmerre Tuperman aspiráns társaságában. Papamacinak kezdettek tetszeni a bolygót borító növényzet színei, illatai, az, hogy a pályák - a betondzsugellel ellentétben - nemcsak vizszintesen, hanem függõlegesen is kanyarognak :-) A sûrûben feltûnõ jelek misztikus hieroglifákból lassan segítõ útjezésekké szelídültek. Az Új Évben több elõvizsgán vett részt. Az elsõ ultraközeli küldetés a Téli Mátra volt. A rajt elõtt nem volt biztos benne, hogy van keresnivalója a Nagy Nevek között, de a sikeres küldetés betömte a kétség eme rését is. A fedélzeti naplót az EdzésOnline csapat által biztosított publikus helyen kezdte vezetni, így a hétköznapokon sem kellett többé magányos farkasként küzdeni, hanem öröme-bánata a sorstársak körében megértõ fülekre talált. Több kisebb (Normafa20, III. Tóparti Futóparti , Kevély Körüli Kevergés, 8. Volvo Hegyvidék Félmaraton) és nagyobb (Margita 40, Népek Tavasza 42, Veszprémi 6 órás, Gerecse 50) bevetés készítette fel a Nagy Próbára, így volt mersze az elsõk között regisztrálni. Az elõerõpróbákon lassan minden a helyére került: a felszerelés hordozása természetessé vált, a tápanyagokat már álmából felkeltve is megtalálta a felszerelésben, a különös - enyhén szódabikarbóna - ízû Varázsital fogyasztása természetes lett. Megelõzvén a Nagy Labirintusban való eltévelyedést, a teljes utat 3 szakaszban végigjárta DieM kiképzõtiszt segítõ támogatásával. Volt egy korai próbálkozás is, amikor Asciimo aspiráns is melléjük csapódott, de aznap az Istenek fagyott csapadékkal borították be a Nagy-Kevélynek nevezett elsõ akadályt, így az inkább elrettentés volt, semmint bejárás. Az elsõ szakaszt (Csillaghegy-Kesztölc) ketten járták be, a másodikon Vándorköszörûs Tupermina csatlakozott hozzájuk, a harmadikon Caspi Tuperman gazdagította a társaságot. Papamaci adatbázisa egyenlõre viszonylag struktúrálatlanul, de lassan megtelt útrészletekkel, elágazásokkal. Csak remélni tudta, hogy ez majdan összeáll egy kerek egésszé :-) A Nagy Nap Az Istenek kedveztek a megmérettetésnek. Az égbõl az utolsó napokban már csak mérsékelt csapadék hullott, a Nagy Sárga Gömb pedig csak mérsékelten melegítette fel a légkört. Az utolsó napok a készülõdés jegyében teltek, lassan minden a helyére került. Azért Papamaci már 1/2 3-kor felébredt (éppen egy órával elõbb a szükségesnél) és agya a maradék teendõkön kalandozott. Eleinte minden a terv szerint ment, a kenések, ragasztások, öltözékek felkerültek, a Check Point-okat, zárási idõket és útjeleket tartalmazó ideiglenes tetoválás is a kézre került. 1/2 órával az indulás elõtt tudatosult benne, hogy a pulzus-jeladó pántját nem találja. Mint mérgezett egér keresgélt, de aztán a Kedvesnek adott tartalékpánt megmentette a helyzetet. Norbi barátjának terepsiklója repítette Vajonmerrével együtt a Rajtba. A Csanya Fõlogisztikus által vezényelt vérprofi különítmény terherszállító harcijármûveibe pillanatok alatt sikerült elhelyezni a késõbbi ellátmányt. A kismértû, ujjrahelyezhetõ, vaktölténnyel tüzelõ lézerfegyver törlése után, a bemelegítés mellett még bõven volt idõ üdvözölni a többi Tuperman aspiránst is. Indulás elõtt leeresztették a közeli rekettyésben a ballasztanyagot, aztán elindult a Nagy Küldetés. Ekkor tudatosodott benne, hogy innen már nincs visszaút, csak "elõre, illéri, illéri, elõre". Lassú, egyenletes tempóban vágott neki az Útnak DieM-mel és Vajonmerrével az oldalán. A Róka-hegy kaptatóján Caspi kadét csapódott melléjük és a napok óta el nem múló gyormorproblémáiról számolt be. A hegy tetején harcos kutyák fejezték ki hallhatóan a Surranólábúak iránti nemtetszésüket, de a létszámfölény jobb belátásra térítette az ebeket. Az ürömi mûutat elhagyva csak a sorompóig száguldottak, aztán áttértek energiaoptimalizáló sebességre. Az Ezüst-hegyre, majd a Nagy-Kevélyre vezetõ út nem tartogatott meglepetést, s így szintidõn belül jutottak az elsõ Check Point-ra, ahol ügyességi feladatként a kadétoknak sorra be kellett találni Chino-Ponteaour szelencéjébe. A sikeres találatot rövid csippanás és egy piros villanás jelezte. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nap folyamán elõször jutottak el a csúcsra :-) A Kevély-nyeregbe kellemesen zúztak lefelé. A Nagy Sárga Gömb még nem forrósította át a levegõt, így a Csobánkai mûút felé tartva zavartalanul gyönyörködhettek a tájban. A Szent-kúti elágazásnál tisztázódott, hogy a zöldre való leágazaás nem is valódi elágazás, hanem a kék egyenesági folytatása. A Hosszú-hegyen megkapták az elsõ emlékstemplit is. A Pilisszentkereszti mûútnál várta õket az elsõ terülj-terülj asztalka, de elõbb még következett a kötelezõ célbalövés. A csippanás és a villanás ezúttal sem maradt el, de az SK-Ponteaour-el való kontaktálás mégsem okozta azt az õszinte sikerélményt, amit az elsõ a Kevélyen :-) Papamaci ekkor csak óvatosan eszegetett egy kis almát és narancsot, még bízott a saját frissítés mindenhatóságában. A ballaszt ismételt leeresztése után könnyített testtel és üde lélekkel száguldott tova. A fiatalos lendületet aztán megfogta a Pilis emelkedõje, majd az azt követõ szerpentin. Nem javított a helyzeten a Csanya-Ponteaour-el való újabb célbalövészet sem, valahogy nem tudta elhomályosítani a Chino-s találkozás emlékét :-) A szerpentinen való szlalomozást több helyen is pályabírók értékelték. A szerpentin tetején lévõ füves fennsíkot Berzso-Ponteaour mosolya ragyogta be, akinél szintén sikeres célzást kellett prezentálni (csipp, vill). A réten átvágó utat , Annamari, olahtamas és Reményik Laci kis határvadász csapata felügyelte precíziós állványra kihelyezett optoelektronikai eszközével (ezúton is köszi a képekért :-)). A Pilis-nyeregbe ezután könnyedén siklott le a kis csapat. A stempligyûjtést nem, a büfének álcázott kereskedõket ezúttal kihagyták. A Kétágú-hegy hullámvasútja Papamaci eszébe juttatta a bejáráskor itt tapasztalt Hóbirodalmat, kellemes emlékeket ébresztve szívében. Idõközben a láthatáron feltûntek Glockner és Asciimo titánok, akiknek csatáját vidám élcelõdés közepette közvetítették Kesztölc határáig. Papamaci talán itt futott össze elõször Katona Gábor bajtárssal, akivel a hátralévõ út során sokszor támogatták egymást egy-egy jó szóval, mosollyal. A kesztölci Check-Point felé közeledve Papamaci eltávolította magáról a sisakot, ekkor készíthette róla Pen EdzésOnline-megfigyelõ a majdan a célban kezébe nyomott emlékfotót. Az EP-n ismét célbalövés (csipp, vill) után a hevederben lévõ ellátmány teljes preset-je következett. Ebben és a frissítésben tökéletes segítséget kapott Sepi és Szasza állomásõröktõl. Bár még nem volt rekkenõ a hõség, Papamaci felhelyezte a titkos fegyvereket: fejére a Nagy Sárga Gömb sugárzását kiküszöbölõ sisakot a védõernyõvel (alias kepi), valamint nyaka köré kis fehér frottiertörölközõjét dihidrogénoxiddal átitatva. Eme védelmi rendszerrel felvértezve vágott át Kesztölcön, majd a Nagy Síkságon át Dorogig. A dorogi iparvágánynál elvitte magával a szponzorok által biztosított regenerálókrémet, és - elvei ellenére - a palackos vizet. A Nagy Sárga Gömb sugarai átmelegítették a levegõt, így rájött, hogy még több folyadékot kell fogyasztania - akár a felhígulás veszélyét is vállalva -, így óvatosan belekortyolt a frissen kapott palackba. A Nagy-Getére való feljutás nem okozott különösebb gondot, de a csúcsra jutva vették észre, hogy DieM elmaradt mögöttük. A stemplizés után óvatosan ereszkedtek a köves hegyoldalon, amikor megkönnyebbülésésre DieM ismét feltûnt. Megzuhanásról és gyomorproblémákról számolt be, de összeszorította fogát és folytatta a nagy menetelést. Itt értesítette Jaat kísérõvadász Vajonmerre aspiránst, hogy lekéste a menetrendszerinti járatot, így csak késõbb tud csatlakozni. A következõ homokos völgy szomorú találkozás helyszíne lett: B_feri Tuperman aspiráns feladta a küzdelmet lábproblémák miatt. A Hegyeskõhöz vezetõ úton Papamacinak már csak erõltetett menethez volt affinitása, bár DieM kadét már újra kocogott. Ez nem aggasztotta különösebben, tudta, hogy hosszú az út, sokáig kell még kitartani. Hegyeskõ Check Point-on Hiver-Ponteaour-rel csipp-villantott, aztán végre megindulhatott a könnyed futás le a Tokodi pincék irányába. A bejárások tapasztalata ismét hasznosnak bizonyult, kétség nélkül kalauzolt el egy Tupermina aspiránst és Katona Gábort az aszfaltútig. Ott a felkínált kolbászos szendvicset visszautasította, de érezte, hogy egy kicsit már elgyengült. Az útjelzések meglepetés frissítõpontot ígértek, de elõbb egy röhögõfejes cetlikkel félreirányított vargabetûre került sor. A Tokodi pincéknél lévõ füves terület közepén álló pavilon délibábként hatott a sok segítõkész hadtápossal. Az árnyékos sátorban örömmel vetette rá magát a felhalmozott csemegeuborkára, majd kis szelet zsíroskenyér, kóla és hûtött! TúróRudik (a 2. Vajonmerre jóvoltából) következett. Ezt több pohár Falmelléki Világos (alias víz) követte. Különös menû, máskor a gondolatától is begyorsult volna, de úgy érezte: mindent el kell fogyasztani, amit megkíván. Katona Gáborral vágtak neki a következõ homokos meredélynek, de a kedélyes beszélgetés elvette a feladat kellemetlen élét. Végre befutottak Mogyorósbányára, rutinosan találták meg a Check Point-ot. Papamaci a pecsételés után látta, hogy a Kakukk Vendéglõben felállított fizetõs frissítõpont az éghez kapcsolódik: árai csillagászatiak. Sistergõ aspiráns ajándékának köszönhetõen hideg kólával támasztották fel a lankadó lelkesedést. Miközben Vajonmerre aspiráns - az idõközben csatlakozott - Jaat kiképzõtiszt társaságában már továbbindult, Papamaci - törölközõjét ismét dihidrogénoxiddal átitatva - DieM kadéttal egy - már a bejáráskor felfedezett - étteremben csokiborítású vaníliás jégkrémmel hozta magát ismét formába. Útközben egy Kék Kútnál még belefért egy frissítõ fejmosás is. A falu utáni kaptatón új lendületet kapott és mert is menni, mert tudta, hogy ezen emelkedõ hossza véges. Bajáráskor itt a régi utat (K+) választották, így ez ismeretlen volt számára. Meg is lett a böjtje, mert egy kis csapattal az erdõbõl kiérve az elégazásnál rossz utat választott. A csorbát kiköszörülvén meg sem állt az Öreg-kõi ellenõrzõpontig. Itt - nagy meglepetésére - egykori Tuperman-mesterével, Future-el csipp-villanthatott, aki - képzõmûvész tehetségét latba vetvén - a kerítés elkerülésének mikéntjét ismertette velük egy földbe karcolt térképvázlat segítségével. Péliföldszentkereszten váratlan és kölönös feladat állt elõtte. Egy ünneplõbe öltözött istentisztelet gyülekezetén kellett izzadtan-büdösen átrohannia, majd az embertömegben megtalálni a pecsételõhelyet :-) Ezt sikeresen leküzdvén a jutalom nem maradt el: a Larzen állomás barackbefõttel és kólával kényeztette. Továbbindulván egy mosolygó tiszteletes mutatta számára a helyes utat a bajóti mûút felé. A Bika völgybõl felkapaszkodva érte utol a Vajonmerre-Jaat duót, már újra jólesett derûs, emberi hangokat is hallani a madárcsicserg mellett. Pusztamarót már a Tündérek birodalmának tûnt: kedves, segítõkész hölgyek segítettek Gaandi vezetésével felszerelése újratöltésében, nagyon vendégmarasztaló hely volt. Valószínûleg csipp-vill is volt, de a hely varázsa mellett ez eltörpült. Vágyódott egy kis kényzetetésre Nyúl-Fõmasszõrnõ kezei között, de amikor tõle az elutasító: "Fussál inkább!" reflexiót kapta, inkább továbbindult. A táv majd kétharmad immár az övé volt, ha nem is bõven, de minden EP-t szintidõn belül ért el, még ha a biztonsági tartalék némileg csökkent is. A kezdeti 119. pozícióból a 130.-ra csúszott vissza, de nem érdekelte. Nem volt más riválisa, csak önnön maga. Ermak, Vajonmerre aspiránsokkal és Jaat kísérõvadásszal vágott a Gerecse oldalának és csakhamar elérte a Bányahegyi EP-t. A pecsét és a citromos tea (az is folyik) mellé dupla fejöblítést is kapott pohárból merítve és habár már nem volt meleg, a természetes frissítõ újra megacélozta akaratát. A Vértestolnai mûútig újra öröm volt a szágoldozás, jó érzés volt az utolsó 30 kilin belül lenni. A rekettyés a múltkori bejárás óta élõdzsungeles labirintussá vált, de változatosságot adott, így Papamaci élvezte ezt is. A Vértestolnai mûútnál régi harcostársak várták: Chino és Kivi. Kivivel gyorsan lerendezte a csipp-vill-t, aztán annak kattogó fotóapparátjával mit sem törõdve (köszi a képeket) nekiült és csak evett-evett: ananászt, barackbefõttet, olajbogyót kólával :-) Chino nem volt kedves ezúttal: mindenáron továbbfutásra ösztökélte, nem volt vendégmarasztaló. Papamacit továbbindulásakor egy vígasztalta csupán: Chino megígérte, hogy a célban ismét várni fogja. A Koldusszállásig vezetõ úton Tigyi Lacival elõzgették egymást: völgymenetben Papamaci elõzött, hegymenetben társa tett szert némi elõnyre. Rövid idõre felmerült a 15 órán belüli teljesítés gondolata, ami átmenetileg új lendületet adott. Aztán gyõzött a realitás: most közel 80 kilivel a hátuk mögött vágtak neki az utolsó huszasnak. Laci egyéni Ultrabalaton tervérõl beszélt, ami Papamacinak most épp olyan távolinak tûnt, mint 1-2 éve a T100. Koldusszálláson csipp-vill volt a kötelezõ program, aztán Papamaci egy karosszékben szétterülve kezdte meg a készülõdést az utlsóelõtti etapra. Berzsó és Csanya Ponteaour-ök kiegészültek az önkéntes Spetivel és vidám évõdéssel szórakoztatták a megfáradt harcosokat. Idõközben a Vajomerre-Jaat duó, majd - Papamaci legnagyobb megkönnyebbülésére - DieM is feltûnt. Az eszegetés-iszogatás mellet Papamaci - még elég meleg lévén - csak a fejlámpát helyezte fel - speti csipõs megjegyzései közepette, a meleg ruha a hátizsákba került. Lelkének nem tett jót, hogy itt sem marasztalták, mindenki csak a folytatásra ösztökélte. Pedig már kezdett ráérezni a frissítés ízére. El is határozta, hogy jövõre Frissítõállomás Fõkóstolói minõségben lesz jelen. Vagy nem :-) DieM Tuperman korábban továbbindult, "az emelkedõn úgyis utolérsz" végszóval. Papamaci azóta sem látta :-) Vajonmerrével és Jaat-tal vágott neki az utolsó kaptatónak, de aztán elhúzta a szíve és a lába, várta a hegy. Erõltetett menetben gyalogolt, sorra tûntek fel a még kötelezõ gyakorlatok: négyes elágazás, vadfogó kerítés, a panoráma Tata fényeivel. Ezen a ponton már más sem futott körülötte. A közeledõ szerpentin tudata újra futásra késztette, közben a fejlámpa is elnyerte létjogosultságát. Jó volt, hogy nem kellett most piszmogni annak elõbányászásával. A szerpentin alján meglett a hirtelen jobbkanyar, aztán az erdõ ritkulása már a Baji vadászházat sejttette. Idõ bõven volt, de most megjött, amit eleddig sikerült elodáznia: hányinger, a "nem kell étel, nem kell ital" állapot. Szasza-Ponteaour és kedves társnõje végre igazi vendéglátóknak bizonyultak: nem akarták zavargászni, hagyták, hogy helyrejöjjön. Jobb híján evett egy kis sós kesudiót a hazaiból (nem esett jól), némi gyümölcsöt, kólát. Mire lepecsételt, és felvette a hosszú felsõt már jobban érezte magát. Ritchy Tupermannal, Vajonmerrével és Jaat-tal négyesben vágtak neki a Szurdoknak. Nem siettek, ez a szakasz már nem a száguldásról, hanem az épségben leérésrõl szólt. Vidám élcelõdés közepette haladtak a fejlámpák fényénél, Ritchy botjainak ritmikus csattogása mantraként hatott. Áthaladtak a derékba tört fa alkotta természetes kapu alatt, amely a sötét háttér elõtt mozgó fénykévékben meglehetõsen igézõ látvány volt. A sziklás részeken szerencsésen átvergõdve Baj üdülõövezetébe értek. Ritchy Tuperman és Papamaci ismét lendületbe jött. Jólesett az egyik keresztezõdésben a depojármûvek személyzetének biztatása is, a lendület egészen Baj határáig kitartott. Ott újra erõltett menetbe váltottak, a falu utcáin, hol biztató, hol érdeklõdõ reakciókat váltottak ki. Egy alkohol- és adrenalintúltengésben leledzõ csapatot jobbnak láttak az úttesten kerülni. Ritchy vidám botcsattogtatása közepette értek Tatára, majd a sorompón való átkelés után hamarosan a szalagozott útra fordultak. Papamaci javaslatára újra futásba váltottak és egyre növekvõ várakozással közeledtek a cél felé. Szomorú volt, hogy a bandukoló Szeszabi aspiránst nem tudták magukkal vinni, de felfújt célkapu látványa kárpótolta õket mindenért. A depójármûvek személyzetének közömbösségét aztán a célobjektum tornácán felváltotta a Tuperman-ekbõl és Ponteaour-ökbõl álló maroknyi lelkes csapat biztatása. Papamaci T betût formázva két kezébõl mosolyogva repült be a célba. Két nagy célt is elért egyszerre: 19 év után újra teljesítette a K100-at (23:35 -> 15:39) és 17 órás szintidõt bõven teljesítve Tuperman-né vált. Egy újdonsült Tuperman elsõ lépései A -balazs- nagymogultól kapott fémdobozos folyékony kenyér gyorsan lecsúszott a torkán és eltûnt valahol a sejtközi állományban. Kissé meg is szédült, amikor a tornác egyik tartóoszlopát megragadván leülés közben maga alá borította az éltetõ nedû maradékát :-) Újdonsült tuperman társával, vajonmerrével a zuhanyig és vissza gyakorolták az õsi Tuperman mozgást: a zombie-lépést. A kapuban Sepi-Ponteaour lepte meg egy EdzésOnline-os T100 emlékfotóval. Norbi barátjának terepsiklója repítette vajonmerrével együtt Haza. | |||
túra éve: 2007 |
| |||
1. Halál 50, avagy 2. ultrám
Minden adva volt ehhez a versenyhez: szíves invitálás, jó ötlet, 1. verseny, ideális nyári futóidõ. A szintet, homokos terepet és a távolságot is figyelembe véve tudtam, hogy csak kis tempónál van esélyem, ezért is terveztem az alacsony pulzuson futást, meg némi "szuttyogás"-t, amit ennél precízebben akkor még nem tudtam specifikálni. FB csoportkép és bemelegítés után halálfejes zászlót lobogtatva vágtam neki a távnak. Az elsõ kör minden elképzelésemet felülmúlta, a parkerdõ szépsége, a frissítõállamások terülj-terülj asztalkái (víz, izo, szõlõcukor, banán, müzliszeletek, ropi, meggy), a frissítõállomások és a körszámlálók kedves és lelkesítõ személyzete, az elágazásoknál lévõ karizmatikus útjelzõ rendezõk mind-mind csak újabb pluszt adtak a hangulathoz. A Halál-domb is gyönyörû, érdekes és sokkal változatosabb volt, mint azt képzeltem. Az elsõ körökben a z idõjárás még a természetes és folyamatos frissítõkapuról is gondoskodott aprón szemerkélõ esõ képében. Az elsõ kör 6 perces kilikkel sikerült 145-ös pulzuson belül (az emelkedõktõl eltekintve), aztán ilyet nem tudtam többet, a 40 percen belüli kilikhez egyre magasabb pulzus társult, az ötödiknél már 165 körüli. Eddig tartott a dolog élvezeti része, mert a 3. körnél már halványan éreztem a bal oldali forgómat (talán a Halál-domb utáni lejtõn való lezúzás és az azt követõ emelkedõre való lendületbõl való felfutás volt szokatlan). A 6. körben még leküzdöttem az egyre erõsödõ fájdalmat és a fáradtságot, mert a terep és a homokos részek azért jócskán kivettek belõlem. A 7. körbe már bele-belesétáltam, bár még nem sokat. Itt már debütált (itt ettem elõször ilyet) a Decathlonos power-gél, de nem hozta meg a kívánt hatást (valami hasonlóra vártam, mint a Gumimacik gumubogyószörpje, vagy Asterix-ék varázsitala :-)). Kis erõt adott, hogy egy darabon DJ RushBoy-nak próbáltam némi lendületet adni, azonban ebben a körben már az elõre jól megtervezett zenék is teljesen elvesztették hatásukat. Az utolsó körre ismét kezembe fogtam a "kalózlobogó"-t és gyorsan kihúnyó küldetéstudattal vágtam bele. Aztán egy 54 perces kör lett belõle (kb. 9 perces túrázós kilikkel), mert gyakorlatilag végiggyalogoltam sajgó csípõvel és lassan görcsölni kezdõ jobb combbal, de a frissítõállomásoknál, rendezõknél gyõzött a hiúságom és a Hófehér törpéihez hasonlatosan (akik Óriásveszélyt kiáltva köszvényes morgós öregurakból vidám, kedves, éneklõ törpékké változtak) önmagát sajnáló, vánszorgó, sérült futóból vígan és könnyedén kocogó mosolygó kalózkapitánnyá változtam. Ezen képet sugározva suhantam be a célba is 5:50 környékén a lelkes rendezõk és futótársak tapsvihara közepette. Evvel a teljesítményemmel sajnos a záróbusz címet nem vívtam ki, de végtelen boldogsággal töltött el, hogy 2. ultrámat is végigcsináltam, ráadásul a remélt 6 órán belül. A célban aztán megnyugodtam, mert férfitársaim közül nem én voltam az egyetlen, aki könnyed járást próbált meg mímelni kevés sikerrel. A remek paprikáskrumpli és az ulraérem aztán minden fáradozásért kárpótolt. Köszönet a rendezõknek (élükön Rozitával!), az FB futótársaknak, Norbi barátomnak (aki elkísért a versenyre és RitaB(TTB)-vel minden Halál-domb leküzdés után új lendületet adott) és az újonnan megismert TTB tagoknak: RitaB (köszi a buzdító táblákat, amiket néhány kör után már értelmezni sem tudtam), DJ RushBoy, vajonmerre. | |||
| |||
Csanyathlon-Lupathlon (1. Lowe Alpine félmaraton)
Köszönet: - Csanyának és Lupusnak a szervezésért (legyen jövõre is, please :-)), - Macsának a nevezésért, - spetinek a jótanácsért, hogy folyadék nélkül ne induljak útnak túrafutáson, - minden rendezõnek és pontõrnek, - minden futótársnak a jó hangulatért. Szuper volt ! Már a helység (Szár) is szerelem volt elsõ látásra. Öltözés, melegítés után (némi könyvátadás ürügyén -ethka-nak és -blans-nak) sikeresen lekéstem a rajtot. speti2 tanácsát megfogadva 1/2 l izoval az övtáskámban és egy másikkal a kezemben lódultam neki. Mintegy 200 m-es távoltból csodálhattam az egyre távolodó mezõnyt, ami egybõl jó motíváció volt az ütemes kezdésre :-). Aztán elértem az utolsó embereket és sorra szót válthattam a kedves ismerõsökkel, ami meghozta a verseny jó alaphangulatát. Rozita, -ethka-, Rohan_Ó, Ritchy. Itt egy kissé meg kell állnom mert a sok pofázás közepette nem néztem a lábam elé és egy nagyobbacska kõnek köszönhetõen bicsaklott kifelé egyet a jobb bokám. Ekkor valahogy amatõr jutott eszembe, aki a terepfutásból eredõ sérülést elkerülendõ maradt távol. Tudtam, hogy néhány száz méteren belül el fog dõlni, hogy folytathatom-e. Szerencsére nem volt komoly, bár halványan éreztem még a rándulást. Aztán tovább és a meredek emelkedõn felfelé ütemesen gyalogolva sorban értem utol a többieket: SC-t, DieM-et. Tomatort a bozótosban finoman leszúrtam, hogy nem hoza emmácskát a kocsival, amivel legalább megmosolyogtattam. Körtvélyes felé újra futható meredekségûvé vált a táj, aztán a bal kanyar után már a szembejövõkkel egymást biztatva rohanhattunk a pecsételõhely felé. Ott gyors pecsét, alma-nápolyi duett kézbe, aztán zúzás tovább. Menetközben elnyammogtam a zsákmányt és az élboly és az utánam közötti egyszemélyes csapatként tovább a Szép Ilonka forrás felé. Csodásan árnyas volt az erdõ a hatalmas fáival, telve madárcsicsergéssel, jó volt egyedül futni a vízszinteseket és enyhe lejtõket. A forrás elõtt persze elkavartam és nem vettem be egy balkanyart, amitõl is az egyedülfutás korszaka lezárult. Még egy rövid elkavar után végre megtaláltuk a forrást, SK pecsétje, csoki, alma, forrásvíz után persze nem a völgyben indultunk tovább, hanem a maraton útvonalán. Vissza a forráshoz, zúzás a völgybe, persze a zöld jelzésen megint túlfutottunk az piros kereszt elágazásán. Egy négyfõs csapattal kis ad-hoc tájékozódási konferencia, majd futás vissza (arról nem volt szó, hogy még kell felfelé futni) a piros keresztig. Itt már csak rajta kellett maradni a jelzésen és finoman tolni neki. Lassan, de biztosan befogtam egy sárga fejkendõs (ex-biciklista) sporttársat, akivel aztán a célig együtt futottunk. A pirosba való visszacsatlakozást mondjuk megint elszúrtuk és a fehér murvás utat elérve jobbra lefelé kanyarodtunk. Mire észrevettük a piros jelzés hiányát, már a Szár környéki dombokat ostromoltuk a már nem kellemessé váló melegben (ismét áldottam a kéznél lévõ frissítõmet). A templomtornyot meglátva új lendületet kaptunk és a dombokon felhalmozott lemaradásomat sikerült lefaragnom, így a fõutca aszfaltos célegyenesébe már együtt futottunk be. Az iskolában jólesett Lupus õszinte (és kissé meglepett) gratulációja, amit az elkavarásokkal együtt is 2:08 alatti teljesítésemmel váltottam ki. Már csak hab volt a tortán, hogy mint kiderült, futótársammal holtversenyben a félmaratoni táv harmadik helyezettjei lettünk, elnyervén életem elsõ dobogós futóverseny eredményét. | |||
| |||
Károly Róbert Emléktúra Nagytáv (vajonmerre beszámolója bõvítve papamaci által)
PM(papamaci): Pénteken szombatra és vasárnapra is esõt és szelet ígértek, így már elõre örültem, hogy klassz, kihívós hétvégének nézek elébe :-). Hétvégén szerettem volna úgy 24 kilit futni. Az alapértelmezés a 2 * (HHH- + Csúcs-hegy kör) lett volna, de aztán a KR Emléktúra nagytávja elcsábított az újdonságával (egy csecsemõnek minden túra új :-)). Erõs felindulásból felvetettem a topicon a társas futás lehetõségét, így vajonmerre-vel sikeresen egyeztettem, de SK hozzászólását sajna elmulasztottam. VM(vajonmerre): Röpke három órás alvás után, összekanalazom magam, és irány az Árpád-híd, ahol Papamacihoz csatlakozom a szigethalmiak 26 km-es teljesítménytúrájának lekocogásához. PM: Éjjel azt álmodtam, hogy elaludtam a reggeli indulást és délután háromkor ébredve próbáltam rábírni magam, hogy felhívjam VM-et és magyarázkodjam. Ennek kapcsán nagy megkönnyebbülés volt az ébredés. Az ég kék volt, csak kósza felhõket sodort - a nem kicsi - szél. Logisztikailag tökéletes, kellemes, beszélgetõs utunk volt. VM: Viszonylag kellemes túraidõben érünk Visegrádra. PM: Éppen 8-ra, felszerszámozás, majd kisebb sorbanállás után hozzájutottunk az ellenõrzõlaphoz. VM: Átfutom az itinert, és nem kis megdöbbenéssel látom, hogy az útvonal megváltozott tavaly óta. PM: Megtámadom a fajansz-szentélyt, de az objektum együtemû és koedukált lévén némi Edda hallgatás közepette várakozunk a bebocsáttatásra :-) VM: 8.25-kor rajtolunk a Mûvelõdési Házból. PM: Illetve rajtolnánk, de szinte azonnal cseng a mobil és a még pizsamásan bejelentkezõ SK-t kell kiábrándítanom a közös futást illetõen. A visegrádi házak gyönyörûséges dombormûveinek látványa és a bemelegítõ kocogás megadja a túra jó alaphangulatát. A Salamon-tornyot eddig még csak messzirõl láttam, így igen nagy hatással van rám. VM: Kemény bemelegítõ kapaszkodással jutunk fel a K+-on Nagy-Villámig. PM: Útközben kidõlt fa állja utunkat, felfelé és lefelé is meredek kerülni, így VM a legrövidebb, ágak között mászós utat választja. Én ekkor veszem észre, hogy elfeledtem átvenni a terpcipõmet, így ma csak az ügyességemre hagyatkozhatom :-( A hegyoldalból, majd a hamarosan elért Görgey-bércrõl pompás kilátás nyílik a Dunára és Visegrádra. Rövid ideig Vadmalaccal futunk-beszélgetünk, majd gyorsabb tempója lévén útjára engedjük. A parkoló után megváltó lejtõ következik, ahol az õszi túrafutás ökölszabályát tanulgatom: az avar vagy követ, vagy sarat, vagy pocsolyát takar :-) VM: Innen apró bizonytalankodásokkal tudjuk követni a piros kerékpár jelzést majdnem Pap-rétig. PM: Igaz kisebb elkavarások voltak, de legalább biztosak lehettünk benne, hogy a napi 26 kili megvolt :-) VM: A felfeléket nem futom. Ezt jó lenne a kialvatlanságra fogni, de a dombfutáshoz (talán még) nem vagyok elég erõs. Maradna a sík és a lejtõk. Hosszú emelkedõk (kedvencem a folyamatos, 3 km-es volt )és saras pocsolyák keserítenek nagyon sokáig. PM: Élvezem a gyaloglás-futás kombót, különösen a futás tetszik, a József-forrás vize finom, Béla az EP-n kedves és a cukorka is finom :-) VM: Úgy érzem nem lesz meg a kitûzött 3.30 körüli idõ :-( PM: Minden alkalmat megragadok, hogy futásba válthassunk és VM 3:30-as PB-jét megdöntsük. (Az én PB-m drótozva van :-)) VM: A pocsolyába lépést sem lehet elkerülni, de így legalább egy idõ után már nem kell annyira vigyázni. PM: Tele van a futás esemyénnyel, folyamatosan lehet (és kell) alkazmazkodni, nem válik monotonná a haladás. VM: Papamaci szájából elhangzik a túra kulcsmondata : "-Azért néha emuláljuk egy kicsit a futást." :-)) PM: Hosszasan "párbajozunk" egy piros sapkás-kamáslis túrázóval, de aztán még a Pap-rét elõtt sikerül megelõzni õt. VM: Megmásszuk a Pap-rétnél a becsület-emelkedõt, és végre lehet egy kicsit jobban iparkodni. Legurulunk Pilisszentlászlóra az újabb pecsétért. PM: Börtönébõl szabadult sas lelkem, végre lehet zúzni :-) VM: Szerencsére a szint jelentõs hányadát már letudtuk. Én kb. a halálomon vagyok már, behabzsolom a szendómat, jól esik rá a meleg tea a CamelBak-ból. PM: EP Gesztenyés-Sörözõ kínálata kíváló, a lányok vidámak, kedvesek. VM: Még kb. 10 kili a vége, és egy nagy hajrával meglehet a kitûzött idõ is. PM: A kisebb, lendületbõl megfutható szakaszokon is futásra kapacitálom VM-et a siker érdekében. VM: Az Apát-kúti-völgy csodaszép, tolom a talicskát ahogy tudom. Átküzdjük magunkat többször a patakon, és egy nagy kirándulócsoporton is. PM: Gyönyörû, mohos kövek, kidõlt fák, 2 õzike elõz bennünket, egyik átkelésnél bokáig merítkezés. VM: Beleadok apait-anyait, de sajnos a forrás után bele kellett sétálnom kicsit az aszfalton. PM: Kicsit fáradok, de tudnám még tolni, talán még meglehet a szintidõ. VM: Még egy mászás jön a piros háromszögön egy nagyon csúszós, iszapos emelkedõn. Pecsét a magaslasnél. PM: Imádom ezt a saras meredélyt, gyönyörû kihívás így a vége felé közeledve :-) VM: Papamaci futást kér a ponthoz, nehogy szégyenbe maradjunk :-) PM: Laza futással, elegánsan gyûjtjük be a pecsétet :-) VM: Még egy nagy zuhanás Visegrádra, és már itt is a cél. 3.25 lett, ami nekem kiváló idõ, hiszen tavaly óta a túra szintesebb(932m) és hosszabb (~26 km) is lett. PM: Könnyû, városias futással, fej-fej mellett érünk a célba, ahol kicsit korainak vélik érkezésünket. VM PB-je meglett, nagy az öröm, kölcsönös gratuláció. VM: Isteni finom teát kapunk, és egy kicsit beszélgetünk az elsõnek beérkezõ, szintén hosszútávos Vadmalaccal. PM: A tea valóban kíváló volt, sõt arra is ügyelnek, hogy nehogy a kihûltbõl kapjunk repetát. VM: Nagy köszönet Papamacinak, hogy végighúzott a túrán, mert egyedül küzdve még nagyon hamar szétesek fejben. PM: Nagy köszönet VM-nek, hogy tájékozódott helyettem is és visszafogta csikólelkem lendületét, így kikészülés nélkül fejezhettem be a túrát, megcsillantván eshetõségét egy majdani sikeres T100-nak :-) VM: Remélem lesz még alkalom az együtt kocorászásra. Kösz! PM: Számomra is "jó mulatság, férfimunka volt!" :-) Kösz :-) VM: A túrát és a szép kitûzõt is köszönjük persze a szigethalmiaknak. Jövõre is. PM: Gyönyörû idõ, táj, útvonal, klassz szervezés, kedves rendezõk és pontõrök, ízléses kitûzõ. Mi kell még ? Köszönjük ! | |||
| |||
Monoton Maraton 2007
Már tavaly kinéztem magamnak, de csak idén lett az enyém :-) Nagyon megfelelt terveimnek: 1. mert az eltévedés veszélye nélkül, társaságban lehetett túrafutni maratoni távot elsõre, 2. kíváló teszt volt a hosszútávú túrafutás közbeni frissítés tesztelésére, 3. jó alkalom volt, hogy az FB póló viselési jogomat újra visszanyerjem. petamit a Moszkván felcsippentve már 1/2 7 után Szépjuhásznénál voltunk. (Megj: Ki az a Szépjuhászné, talán Ságvári-liget felesége lehetett egykor ? :-)))) Könnyelmû kérdésemre - "Tudok valamit segíteni?" - válaszként azonnal kaptam 2 db 20 literes mûanyagkannát és húzhattam a kútra vízért (segítségemet a rendezõk a nevezési díjban nagyon korrekten jóváírták!). A kanna végtelenül lassan telt, mert: - kicsi volt a kút vízhozama, - nagy volt a kanna, - és fõleg, mert a kanna csapja nyitva volt :-) A bázis hamar kiépült és már a kezemben is volt az ellenõrzõlap. A 7 órás pecsételés ellenére 7:05-kor indultunk DJ RushBoy-al közös pályabefutásra (ezúton is köszi érte). Az õ tempója (alig több mint 15 perces elsõ kör) 2 szempontból tetszett: - sikerült memorizálnom a pályát, - igen hamar túlestem a bemelegítésen :-). Úgy döntöttem ilyen gyors kört a továbbiakban nem futok, kell a kakaó a végére is, meg nem akarok kikészülni sem. Az övtáskámból származó száraz frissítés körönként változott: sósperec-aszalt sárgabari-energiaszelet-diákcsemege-Isostar energiaszelet ciklusok követték egymást 4 korty Isostarral leöblítve. Ezeket mindig a kör vége felé található enyhe piros emelkedõn vettem magamhoz. Az emelkedõket erõltetett menetben gyalogolva, a többieket futva tettem meg, pulzusomat a 140-160-as tartományban igyekezvén tartani. A körök így is csak kicsit lettek többek 18 percnél. vajonmerre és csanya kitartóan pecsételtek (asszem nekik volt ez igazi monotónia), a futók-gyaloglók lelkesen rótták a köröket, a versenyközpont minden körben új, színes hangyabolyhoz hasonlított. Az idõ múltával ugyan mintha egyre több túrázó változott volna futóvá, de lehet, hogy csak úgy tûnt :-) Az idõ csodálatos, napos, szélcsendes volt, novemberben az emberfia/lánya nem kívánhat jobbat. Alapvetõen egyedül, mégsem magányosan róttam a köröket, egy-egy alkalmi útitárs sokszor adódott, néha kedves ismerõsökkel (DieM, speti) egy-egy egész kört is együtt róttunk kedélyesen beszélgetve. A Maratont 4:27-es idõvel fejeztem be, de nem voltam halálosan kimerült, így futottam még egy kört Zilacinak ajánlva, így "2 in 1" egy terep-ultrát is magaménak mondhattam ezen a gyönyörû napon 4:47-es idõvel. A tábortûzzel, müzlivel, waffellel, szörpökkel feldobott beszélgetések aztán feledtették a kellemes fáradtságot. Külön örömemre szolgált, hogy Cicó is lefutotta elsõ félmaratonját, ráadásul terepen. Köszönet a szervezõknek: RitaB-nek (neki külön is az izobekeverésért), gethe-nek, Cejasnak, csanya-nak, vajonmerre-nek és akit még kihagytam. Jövõre - reményeim szerint - Veletetek ugyanitt. | |||