Túrabeszámolók


Bükki források

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2012
LaciTúra éve: 20122012.04.18 18:24:45
megnéz Laci összes beszámolója

Bükki források 50-es 2012.04.14.


Reggel 7 kor start, ideális, hüvös idõ, "startcsoki" a zsebben és nyomás ahogy a csövön kifér, föl és le szinte mindegy /erös vagyok mint a


medve/.  Majd du.-ra az esöben sárban csigává változik az erös, gyors medve.


Flóra forrás-Andó-kút, két vidám pontör éppen uszáshoz készül a tóban, legalábbis ezt állítják én meg elhiszem nekik. A hely meseszép


tó-sziget-forrás-erdõ ,jót tesz a lelkemnek.


A sárgán még mindig frissen nyomulok Magos-köre majd Örvény-köre /de buta módon a Ny-i feljáron megyek fel-igy jár aki rosszul


memorizálja az itinert, elövenni a hátizsákból meg lusta. Igy a terepruhás szintén 50km-es sporttársam már vígan fent ûl az Örvény-kön


mire én fellihegek Ny-ról, pedig addig mögöttem jött pár száz méterrel. No mindegy, hátizsák le, itiner, toll elõ, kód beir,hátizsák fel,


addigra a kolléga már árkon bokron túl jár. Nem is látom már a célig csak a pontöröktöl hallom, hogy hol 5 hol 10 perce ment tovább.


Lefelé fokozom a tempót mert egyre sötétebb az erdõ és sürübbek a felhök és ugy kalkulálok, hogy jobb lenne minél többet megtenni


száraz úton.


Mária forrás-Ámor forrás, csodaszép helyek ráadásul a jó hangulatomat még fokozza két nagyonszép szalamandra feltünése.


Remek szinekben pompáznak és nem is félénkek, igy egész közelrõl csodálhatom õket. A sziklakapuban most feltünöen kevés a viz


így gyorsan átjutok rajta.


Mályinkába 11 órakor érkezem még mindig szárazon, 22km, 850 m szint  5,5km/ó átlaggal -elégedett vagyok. Félek, hogy a közelgö


esõ miatt a második felét a turának már nem tudom ilyen tempoban teljesíteni. Az udvarias pontör minden jóval kinál, de egy nagy 


szelet hagymás zsiroskenyérnél és két pohár ásványviznél többet nem merek bevállalni, mert tudom, hogy 8-9 km kemény emelkedõ


következik, az meg tele pocakkal nehezebb feladat.


Felfelé igyekszem az OKT-n de a Vár-forrásnál már csepeg az esõ még ha nem is erõsen. Zihálva megyek fel a Vásárhelyi-kõhöz, 


ahonnan máskor a másik nagy szerelmem a Tátra is látható, de most csak a nagyvisnyói völgyig lehet ellátni.


A Bükk persze így esóben is csodálatos, csak kissé szigorubb képét mutatja mint napsütésben.


A régi megkopott KL jelzésen lihegek fel Nyír-köre, az esö egyre sürübb a pontörök is fedél alá huzodnak az erdészháznál és cukorral


kínálnak de én inkább 2 pohár ásványvizet zudítok le.


Farkasnyak.-Meteor forrás-Jubileumi forrás-Szentléleken átöltözködöm esõkabát,kapucni, sapka, szemeteszsák a hátizsákra.


A Köpüs-forrásnál balról érkeznek a 30km-esek, itt keveredik az 50-esek eleje a 30-asok végével. Pontörök szõlõcukorral kínálnak de a


viz megint jobban izlik.


Még egész elfogadható tempoban érek le Garadnára és a Helyiipari forráshóz de onnan fel a Csókáshoz már csúszik szépen.


/ átázott az erdõ és a sár lett az úr/   A továbbiakat ez már meg is határozza. Pontörök Csókásnál szép piros almával kínálnak ami jól is 


esik, de a " korcsolya-pálya" már nem annyira. Egyre többet dolgozik a botom a bakancsom meg egyre nehezebb a sártól, kezdek


fáradni is és érzem, hogy lassulok, alig várom, hogy leérjek az aszfaltra a Hámori tónál.


/Hova lett a reggeli  erõs és gyors medve, csigának érzem magam./ 


A tó végénél éppen a Szarvasüzö futokkal keresztezzük utunkat, õk is inkább ázott ürgék, ahogy elfutnak mellettem erõsebb a pálinka


illata mint az izzadtság szaga. Vidám diákok belülrõl fütötték magukat az egyre hidegebb idõben. Nekem sincs melegem de sajnos


pálinkám sem.


Utolsó forrás az Eszperantó , mint a korcsolyapálya fel és le. Lefelé 3-4 m-t a nadrágomon sikerül megtennem, Nyakig.-fülig sáros leszek


tetejére az egyik botom átázott markolatszijja is elszakadt. Leérve 30km-ekkel találkozom, megsugom nekik a kódot, de õk közlik,


hogy  sportszerüségbõl felmásznak. Késöbb a célban mesélik, hogy a sportszerüségük 2-3 bukfencbe került, na de ne csak én


legyek tökig sáros.


Alagút-cél-zsiroskenyér-lekvároskenyér-kitüzö-oklevél-és jó nagy fáradság érzés.


Az eredmény 9 óra 25 perc 5,3km/ó átlag a körülményekhez képest elégedett vagyok, és arra gondolok, hogy akik késöbb indultak


kénytelenek több km-t és több órát sárban harcolni, igy a kora reggeli indulást jó döntésnek itélem meg.


A Bükk- az egyik szerelmem- most is csodás volt, a rendezés abszolut korrekt és profi, Az utvonal nagyon szép, jól kiválasztott,


mindenkinek ajánlom ezt a túrát.


 


Laci


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
huganga9Túra éve: 20112011.05.01 10:12:04
megnéz huganga9 összes beszámolója

 17 km, szint: 703 m


Kedves túrázók.


Néhány észre vétel, annak ,aki elõször indul ezen a túrán. A természet gyönyörû, ébredezik a táj, a patakok követnek minket végig az egész túrán. Kikapcsolódásra fantasztikus. 


A Bükki források régóta izgatja a fantáziámat, mert nagyon szeretem ezt a környéket, és nagyon szép helyeket rejt a hegység.  


Az indulásnál kaptunk itinerary-t és csokit, ez nagyon jó,de az útiterv nem használható. Nem mondták el, hogy az elsõ ellenõrzõ pontnál, nem lesz senki, hanem a forrásnál egy kódot írjunk le. Ezt mi kihagytuk, hisz nem tudtuk, hogy le kell írni. Csodálkoztunk, hogy senkit sem találtunk a helyszínen. A második ellenörzõ pontnál már vannak szervezõk, õk igazítottak útba. Térkép ajánlott, mert az útitervben kevés a segítõ utasítás. Csak a jelzés színe,formája van jelölve, hogy váltani fog pirosról sárgára, dehogy hol, és balra vagy jobbra egy elágazásnál, az nincs leírva. :-)


Tehát: Flóra forrás, Magos Kõ, Köpüs forrás: kód


 A 17 km-es távon, csak egyszer találkozunk ellenõrzõ pontnál szervezõvel. A 17 km.-es táv célja, viszont a Szövetség forrás. Innen indul a kisvasút. Ez visz vissza Lillafüredre. A honlapon, nem így szerepel. Cél és indulásként  Lillafüred van beírva. Ez azért fontos, mert a kisvasút nem mindig jár, és ha éppen nem, akkor egy jó 3-4 km-ert még sétálni kell Lillafüredig. Ezt jó tudni.


A túra útvonala egyébként nagyon szuper, fantasztikus helyeket jár be! :-)


 


üdvözlettel


B.ibolya

 
 
Cam MogóTúra éve: 20112011.04.11 17:20:06
megnéz Cam Mogó összes beszámolója

Bükki Források 50


Hûvös, de tiszta idõ. Fázósan toporgó emberek a rajtban.

Szeleta–tetõn már napsütés. Pazar kilátás a völgyre, a Hámori-tóra és a Palotaszállóra. Leereszkedés a Források völgyébe a patakhoz. Patak követése a völgyben felfelé. A bükkösök alján virágszõnyeg. Lila és fehér odvas keltike, bogláros szellõrózsa, egy-egy sárga kankalin, pettyegetett tüdõfû, és még számtalan ismeretlen szépség. Kitérõ Flóra-forráshoz. Zsombékokon lépkedek óvatosan, nem kéne még megmerülni így az út elején. A forrás vize finom.

Visszatérés a patakvölgybe. Az út egyre meredekebben kúszik felfelé. Vízesések, csobogók, vakító fehér sziklapárkányok. Nem lehet betelni a sok szépséggel. A nyeregbe felérve irány Andókút. Ez már a Bükk északi széle. Nemrég még kisvasút kanyargott erre egészen Örvénykõ aljáig. Andókútnál kis tó, benne szigettel és takaros, fából készült pihenõ. A forrás bõvízû, finom.

Hosszú talpalás a sárgán, egyre feljebb és feljebb. Magoskõi panoráma. Távolságok, mélységek. Bánkúti országút kerülgetése. Örvénykõ mászása keletrõl. A Jókai-emlékmûnél heves szél. Itt miindig fúj. Itt támadja meg a Bükk erdeit. Nyoma ott látható lent, a Csondró völgy letarolt faóriásai között.

Lejtmenetben Mária-forrás, ez is finom vizû. Száguldás lefelé, kidõlt fatörzsek, ágak kerülgetése. Csondró-völgy gyönyörû,  mint mindig. Sziklakapun átjutás. Lassan a völgy is megszelídül.

Mályinka az egyetlen település, ami útba esik. Itt is csak a falu széle. A ponton finom baracklekváros kenyér. Utána lecsúszik egy sör is. Jól megfér odabenn a források vizével. 

Várvölgyben ismét patak követése. Közben szemezgetés a szemközti várkúpokkal. Vár-forrás után meredek mászás fel a gerincre. Jobbra Dédesvár hatalmas fehér sziklafala. A nyereg után kilátópont. Lent, messze Nagyvisnyó házai. Kanyargás a Kisvár és Verebec-vár tövében. Majd a kék sáv keresztezése után szalagozott szekérút, régi várjelzésekkel. Fenyvesek, nyírjesek közt vezet az út Nyír-kõig. Újabb remek kilátópont, itt sem jártam még eddig. A völgyön túl Dédesvár kúpjai, messzebb pedig a határon túli hegyek. Mögöttem, a fenyõk közt vadászház áll. Ide jól el lehetne bújni a világ elõl.

Erdészeti úton tovább. Bánkúti országút keresztezése. Meredek, egyenes ösvény le Meteor-forrásig. Bõvizû, finom. Tovább le a patak mentén Száraz-völgyig. De hiszen nem is száraz, patak folyik benne. Hopp, nincs patak, eltûnt, elnyelte a föld. Mégiscsak száraz. Sziklaalakzatok, köves patakmeder. Farkasnyaki völgyben óriási talajerózió, széthasadt szekérút. Ismét mászás felfelé. Jubileumi forrásnál kiránduló társaság, finom sültszalonna illat. A forrás bõvizû, csak úgy nyelem a vizét. Még egy kis emelkedõ a szentléleki pálos kolostorromig. Kis pihenõ a romnál. Még most is monumentális. Tatárjárás elõtti pedig.

Köpüs-forrás felé kényelmes lejtmenet. Majd meredeken le a Garadna-völgybe. Kisvasút végállomásnál ellenõrzõpont és népes csapat. Rögtön indulok tovább. Bánkúti elágazásnál az ösvényen fel a Szövetség-forráshoz. Asztalok, padok, megeszem az utolsó szendvicsem. Kis kapaszkodó, majd aszfaltút Csókás-táborig. A pontõrök mutatják a P+ további irányát.

Az idõ késõ délutánba hajlik. Az árnyékok hosszúak, a nap laposan süt. Virágtenger az út mindkét oldalán. Tobzódik a tavasz, mézillatú az egész erdõ. Fényképeket készítek, de mi marad ezeken a látványból? Szinte semmi. A virágszõnyeg kilométereken át elkísér. Közben kis kitérõt teszek az Udvarkõ-barlanghoz, ami Dante Pokla melléknéven szerepel a térképen. Nevéhez méltó hely. Hatalmas beszakadás az erdõ közepén. Egy sziklakapun át lehet lejutni a katlanba. Körbe magas sziklafalak, melyek puha anyagába különleges formákat vájt a lefolyó víz. A katlan aljában víznyelõ, ott lehet a barlang is. Felnézek az égre, a fal pereméig nyújtózkodó erdõ fáit látom magasan a fejem fölött. Igen, ez lehet a pokol: az immár elérhetetlen messzeségbe került napfény és boldogság utáni sóvárgás.

Vissza az ösvényre, és már csak egy gerincen kell átbukni, hogy Lencsés-forráshoz érjek. Majd meredek ereszkedõ le a Garadna-völgybe. Átkelés a Hámori-tó gátján. A tó melletti ösvényrõl ismét feltárul a panoráma a Palotaszállóval. Még egy kis kitérõ az Eszperantó forráshoz, ahonnan  mohaborította sziklán festõi vízeséssel hull alá a víz, hogy azután a kisvasút alatt átbukva beleömöljön a tóba. 

Köszönöm Bükk, köszönöm Tavasz, köszönöm Rendezõk ezt a gyönyörû túrát!

 
 
 Túra éve: 2010
kekdroidTúra éve: 20102010.04.20 19:54:10
megnéz kekdroid összes beszámolója

Bükki Források 50


Lillafüred Hbf.. Álmos rajt, álmos rajtolókkal az álmos faluban. A kisvasút is alszik, igaz, kényszerbõl, mivel a héten a víz elmosta a pályát néhány száz méteren. Megkapjuk a spártaian egyszerû itinert, amelyen szerepel az összes pont összes adata – ez nagyon pozitív – és egy nem túl részletes, viszont félreérthetõ leírás az útvonalról – ez kevésbé pozitív. Utóbbin a térkép nagy figyelemmel való tanulmányozásával lehet segíteni, mérséklendõ az eltévedési lehetõségeket. Mivel az útvonalon szinte végig jól követhetõek a jelzések, nem is feltétlen baj, hogy kissé rászorítják a résztvevõket az önálló tájékozódásra. Néha viszont elkélne, hogy pontosabb legyen a leírás, mert aki elõször jár errefelé, az belefuthat néhány trükkös helyzetbe. Tehát elrajtolunk.


Szeleta-tetõ. Elsuhan mellettünk az elõttünk rajtoló hármasfogat, az egész túra hátralévõ részében nem találkozunk többé velük: a 30-as távon vannak, eltévedtek, esetleg kitértek mozgalom/geoláda miatt. Mindegy. Kerek repkénnyel megállunk kilátást nézni. Csodaszép – vagy négy éve jártam erre utoljára, akkor is télen, így mindkettõnkre az újdonság erejével hat a látvány. Alattunk terül el Felsõhámor, nyugat felé pedig Lillafüred a kastélyszállóval és a mellette lezúduló óriási vízeséssel. A barlanghoz most nem térünk ki, felírjuk a kódot a Bükk Szirtjeihez és pucolunk tovább, egy darabig a gerincen, majd le, a Forrás-völgy felé. Megelõznek ketten, ezzel ötre emelkedik az általunk látott hosszútávosok száma, amely a túra legvégére sem lesz nagyobb tíznél. Baktatunk fölfelé az enyhén sáros völgyben, az elsõ pont, a Flóra-forrás felé, ahol a piros kör jelzés nehezen átjárható mocsarát szalagozáson kerüljük, amely szépen visszacsatlakozik a jelzésre egy kicsit följebb. A forrásnál felírjuk a vonatkozó kódot, szemrevételezzük a merítõs vízvételi lehetõséget és úgy döntünk, hogy köszönjük, nem élünk vele. Visszaszüttyögünk a völgybe, újra át a patakon, amely errefelé is – mint oly sok társa most a Bükkben és másutt – néhol az utat választja a meder mellett. Itt szúrnám közbe, hogy az elõzetes félelmeimmel ellentétesen szinte végig jól járható az út, nem csúszkálok, nem morgok sem halkan, sem hangosan az általam egyébként nagy ellenszenvvel kezelt sár miatt. Nem én lettem türelmesebb, hanem az ösvények állapota ilyen jó. :)


Felsõ-forrás. Itt ugyan nincs pont, sõt, a túrához hasonló nevû mozgalomhoz sincs kód, mégis érdemes megnézni a forrás köré emelt építményt, amely elõl nagy robajjal árad kifelé a víz. A foglalat antik templomra hasonlít, ha nem lenne rajta a rikító kék vasajtó, kis ferdítéssel el lehetne adni régi római emléknek. Még a forrás elõtt Repkény majdnem a futóhomok áldozatává válik, amikor egy stabilnak gondolt talajrészen hirtelen bokáig merül a sárba. A forrástól jó meredeken kell kikapaszkodni a völgybõl, mellettünk a patak apró vízesések sorozatán bucskázik le a hegyrõl. Hatásvadász egy látvány. Odafent kifújjuk magunkat, majd megcélozzuk Andó-kutat. A szürke égen még szürkébb felhõk kergetik egymást, a Nap csak néhány rövid pillanatra süt ki, akkor sem melegít, a kabátot itt még sokszor összehúzom magamon. Ettõl eltekintve tökéletes túraidõt fogtunk ki mára. Az Andó-kútig tartó szakaszon, két bükkfa között Repkény hirtelen rámszól, hogy ugyan indítsam el a parkolás kifizetését, nem lenne kellemes ajándékcsomagot találni a szélvédõn.


Andó-kút. Messzebbre tippelem, mint amennyire tényleg esik, így meglepetten veszem tudomásul, hogy a sárga jelzést keresztezve már hallani lehet a pontõrök beszélgetését. A forrás elõtt kis tó terül el, szigettel, rajta egy pavilonnal. Idilli környezet. Kitérünk Andókút megállóhelyre is – a pontõröktõl állomást kérdezek, amikor kijavítanak, hogy megállóhely, akkor jövök rá, hogy egy vasutas egyesület által rendezett túrán illene pontosan kezelnem a fogalmakat. Egy ideje nem jár erre a kisvonat, ez a szárnyvonal a garadnainak csak mostohatestvére. Egykor egészen Farkasgödör-Örvénykõ állomásig felkanyargott, majd Mahóca lett az ideiglenes végállomás, szombatonként egy-két vonatpárral, idén pedig már ez is szünetel. Sic transit gloria mundi. Visszatérünk a pontra, majd szépen visszamászunk a sárga sávig, a kaptató nem szûnik meg, széles ívû kanyarral kapaszkodunk ki a völgybõl, fel, a Kis-Fennsík felé. Töbröket, mély, sûrû gyeppel benõtt víznyelõket kerülgetünk, az erdõ olyan csöndes, hogy a mi szavunk is elhalkul. Utolér egy sporttárs, majd megelõz valahol, az biztos, hogy Magos-kõre már elõttünk ér fel. Egy elõzés általában nem esemény, azonban ezen a túrán annyira kevés emberrel találkozunk, hogy már egy ilyen találkozást is érdemes leírni. Elsétálunk a Sólyom-kút mellett, már keresném a kódot, amikor Repkény szól, hogy itt éppen nem kell fölírni semmit, lévén nincs is semmi, amit fölírhatnánk.


Magos-kõ. Újabb szemérmetlenül hatásvadász kilátóhely, alattunk több völgy is összeszalad, velünk szembe, délre pedig már a Fennsík tömbje húzódik, a tetejét hegyek sorozata teszi hullámossá. Leballagunk, újra keresztezzük az országutat, kirándulók jönnek szembe két keservesen köhögõ kutyát sétáltatva. Nem is sokkal késõbb piros háromszög jelzés invitál jobbra. Gyanús az ügy, viszont az itiner szerint és emlékeim szerint is itt észak felé kell kanyarodni a piros háromszögön, hogy feljussunk Örvény-kõre, ahol a csúcson reflexbõl írom a kódot az itinerre.


Ez a piros háromszög azonban nem az a piros háromszög. Már majdnem a hegytetõn vagyunk, amikor rájövünk, hogy ez egy újonnan felfestett ág, amely a hegyet szinte megkerülve kapaszkodik fel a csúcsra, viszont a térképemen még nincs is rajta. Erre persze már csak akkor ébredünk rá, amikor megtaláljuk az egyébként mindkettõnk által ismert „régi” piros háromszöget. Kisétálunk a kilátóhoz, megnézzük a Jókai-emlékmûvet és az alattunk elterülõ kilátást. Az Upponyi-szoros már csak sejthetõ a távolban, elõtte a Lázbérci-tározó víztükre mintha higanyból lenne, szürke és komor. A fák miatt a kilátás eléggé behatárolt, elõttünk alig látni rá Tardonára, Mályinkára, a Buzgó-követ és az Odvas-követ, ezt a két jellegzetes csúcsot is úgy kell megkeresnem. Gyors továbbindulás, a szintidõ vészesen ketyeg.


Mária-forrás, Magyarország legtisztább vizû forrása, itt is kódot írunk, ahogy még sok helyen. Emlékszem a híradásokra a viharról, mégis megdöbbentõ a látvány, amely a forráshoz érve fogad minket. Az erdõ egyszerûen szinte megszûnt, csupán néhány erõsebb szál bükkfa alkot szomorú kis csoportokat, a többiek hosszan elterülve hevernek szanaszét a földön. Mintha óriások szórták volna szét fogpiszkálóikat. Az ösvényt, a Kohász Kék jelzését ennek megfelelõen nem éppen egyszerû dolog megtalálni, sokat segít, hogy az erdészek nem vágták ki a jelzett facsonkokat, valamint az, hogy egész hamar megtaláljuk a Csondró-völgy felé vezetõ kacskaringós csapást. A kidõlt fákon egész gyorsan túljutunk, viszont itt újabb nehezítés áll elõttünk: maga a völgy, a benne rohanó bõvizû patakkal. A szurdok amilyen trükkösen járható az átkelések, kidõlt fák miatt, olyan nagyszerû is. Az Ámor-forrásnál sokadszorra kelünk át az ekkorra lelassuló vízen, itt is ellenõrzõpont fogad, pontosabban egy újabb felírandó kód. Innentõl kifelé megyünk a völgybõl, amely egyre szélesebbé válik, az út pedig a völgy oldalában marad és szépen kikanyarodik belõle.


Mályinka, autóbuszforduló. Méteres TTB-színû szalagok erõsítik a Kohász Fehér Alapot, így sikerül kikerülnünk a falu határában álló tanyát, majd a Borsod Volán felújított Ikarusa mellett érkezünk meg a túra második õrzött pontjára. A kedves úriember szõlõcukorral kínál, nem aprózza el, mert rögtön egy egész csomaggal akar adni. Nem fogadjuk el – mi jutna a többieknek? - Repkény inkább udvariasságból, mint tényleges információszerzés céljából megkérdezi, hol juthatnánk kávéhoz. Megszavazzuk a rövidke oda-visszát a kocsmához, ahol legnagyobb meglepetésemre mi ketten vagyunk az egyedüli vendégek. Pecsételünk, önszorgalomból a Kéktúra bélyegzõjével, közben szemügyre veszem a félig már kiürült, literes „Matróz jellegû szeszesital”-os és hasonló palackokat. Ez a rész inkább kimarad. Felhörpintjük az igen ízletesre sikerült kávét, majd visszatérünk az útvonalra, kárnak, mert így csak az aszfaltot taposhatjuk, míg az OKT-n azért látványosabb emelkedõben lenne részünk. Elhagyjuk Mályinkát, rákanyarodunk a Vár-völgybe vezetõ útra: Kerek repkény a világon elõször szembesül Dédesvárral. Pedig a várba most föl sem kell menni. :) Különösen trükkös a helyzet, mivel a Kék elõször jól levisz, majd egy szép támfalnál kezdünk elõször fölfelé kapaszkodni. Elválik a híres-hírhedt KL, amely nyílegyenesen tör fel a várrom felé, nem állítom, hogy nincs az országban hosszabb vagy meredekebb kaptató, ám ez is benne van az élbolyban. Néhány perccel késõbb megérkezünk a Vár-forráshoz.


Vár-forrás. Erõgyûjtés, rutinos kódírás. Kezdek kíváncsi lenni, vajon ellenõrzik-e a célban ezt a rettenetes sok kódot (igen). Kezdõdik a tánc, a sárga sáv néhol szerpentinezõ emelkedõje – egy kidõlt fán való átkeléstõl eltekintve nem is tûnik oly vészesnek amíg felérünk a Kisvár alatti nyeregbe. Innen már tényleg csak egy ugrás a Vásárhelyi-kõ, a következõ pont és a túra következõ pofátlanul szép kilátóhelye. Megpihenünk pár percre, alattunk húzódik a Bán-völgy, a szemben lévõ vonulaton jól kivehetõ egy széles, határozott vonalú erdészeti út. Hogy meglegyen a beszámoló visszatérõ motívuma, újra felírunk egy kódot. Épp indulunk, amikor újabb utolérés következik be, végre egy ismerõs, Zsotyek bukkan fel és nem sokkal késõbb el is suhan mellettünk. Kellemes szintúton ballagunk végig Dédes vára felõl eleinte Bánkút felé, majd a kék rom jelzés mára megszûnt ágán folytatódik a túra. Ez például kissé félreérthetõ az itiner alapján, mivel a KL nem egyértelmûen folytatódik, fõleg, hogy a térképeken már több, mint tíz éve nincs rajta, jelzés pedig az elágazás után egy ideig nincs. Végre egy alkalom, hogy kamatozhat a kissé megkopott helyismeret. :)


Nyír-kõ. Újabb kilátópont, szerencsére az idõjárás is kegyessé vált hozzánk, mivel szép napsütésben bámulhatjuk a panorámát. Murphy örök törvénye szerint a fotógépeinkben az elem váltásban gyengélkedik, úgy kell kikönyörögni belõlük egy-egy kattintást, legalább megtanuljuk megbecsülni az itt készült képeket. Itt kivételesen emberes pont van, éppen ebéd után érjük õket, sõt, a futó hölgy, aki már egyszer elsuhant mellettünk, most hirtelen újra megelõz. Továbbindulunk, lassan elérjük a Farkas-nyaki elágazást, kezdek megnyugodni a szintidõvel kapcsolatban. Még az elágazás elõtt megállunk, végigkövetjük az itinerrel összhangban a térképen az elõttünk álló utat a célig. Ismeretlen szakaszok várnak, néhány ismerõs ponttal, régi magántúrákról köszönnek vissza régen olvasott hegyek, völgyek, források nevei. A Meteor-forrás nincs köztük, meredeken ereszkedünk alá hozzá, az úton patak robog mellettünk, nálunk sokkal gyorsabban. A forrásnál (hmm, kód) palackot töltünk, a túra – jellegébõl adódó – nagy elõnye, hogy a folyadék pótlása gyakorlatilag végig megoldott. Leérünk a Száraz-völgybe, nevével ellentétben egész komoly vizek mozognak benne, kicsit odébb egy lusta foltos szalamandrával találkozunk, aki csak hosszas nógatás után hajlandó félreállni az útból. Elsétálunk egy erdei focipálya mellett, az egyik csapat számára nehezítés, hogy a kapusnak bokáig a sárba süllyedve kell védenie.


Jubileumi-forrás. Idáig semmi említésre méltó nem történik, a Budai-hegységbõl ismerõs Antónia-árok helyi megfelelõjén, a Farkas-nyak-völgyön kapaszkodunk fölfelé: távvezeték mentén széles út, éles kövekkel. A forrásból széles sugárban ömlik a víz (milyen meglepõ...) és itt is szépen kiépített pihenõ várja a megfáradt turistát. Minket nem, hiába vagyunk fáradtak is, turisták is, mert még elég sok van hátra elõttünk. Így marad a megszelídülõ emelkedõ, a szürkésfehér törzsû, lombtalan fák koronáján át nézve szürreálisan kék éggel. Felérünk a kolostorromhoz, az állványzat és a védõövezetet jelzõ szalag kissé rontja a hangulatot, ám vigasztal a tudat, hogy legalább foglalkoznak a rommal és remélhetõleg még hosszú éveken át lesz hol elmélkedni a régmúlton. Hiába, a szerzetesek, apácák mindig is tudták, hol érdemes építkezni. :) Odébb, a büfénél egy fagyizó diákcsoport pihen, néhányan errefelé kirándulgatnak még. Gondosan festett bádogtábla mutatja a kék kör irányát, fenyvest kerülve, utána magas bükkösben kanyarogva jutunk el rajta a túra kitûzõjén szereplõ Köpüs-forráshoz. Miközben a kapott csokit majszoljuk, elbeszélgetünk a láthatóan nagyon lelkes pontõrökkel, elmesélik, hogy a Hámori-tónál kerülnünk kell, vagy ki tudja, mi lesz, mert ott bizony átkelni nem lehet. Lelki szemeim elõtt valami áthatolhatatlan mocsár terül el és még egy Gollamunk sincs, hogy átvigyen a lápon. Már épp indulni készülünk, amikor nagy meglepetésünkre újra megjelenik Zsotyek, aki valami módon mögénk került. Lefelé menet megtárgyaljuk az itiner által az Erõben keltett zavart, majd Zsotyek újra belép a hipertérbe, mi pedig szüttyögünk tovább, völgybõl völgybe, majd egy újabb völgybe.


Garadna fõpályaudvar. Sajnos a fent részletezett okokból a kisvasútnak a frekventáltabb vonalán sincs forgalom, így nem találkozunk vonattal, viszont itt van a túra útvonalán az egyetlen komolyabb etetõpont. Be is termelünk némi zsíroskenyeret, pokolian erõs lilahagymával, még egy órával és egy liter vízzel késõbb is érzem az ízét a számban. Közös kép is készül, majd lassan tovaballagunk, trükkösnek gondolt szakasz következik, ám az itiner minden bonyolultsága ellenére simán követhetõ az útvonal. Rögtön a bánkúti elágazásban megáll mellettünk egy autó, velem kábé egykorú sofõrje bizonytalanul kérdezi, tudjuk-e hol találnak valami Garadna vasútállomást. Elmagyarázzuk a koordinátákat és azt is, hogy azért nem egy Diósgyõr szintû rendezõ-pályaudvart kell keresni. Elsuhannak, mi pedig felkanyarodunk a Helyiipari-forráshoz, megnézzük a szobrokat és a forrást – minõ véletlen, fel kell írni itt is a kódot.


Csókás-forrás. Kényelmes emelkedõn kapaszkodunk fel újra a völgybõl, a bánkúti országúton baktatunk a kiváló szalagozást követve, majd szintén szalagok vezetnek el a Csókásnál lévõ táborig, ahol a következõ ellenõrzõpont fogad, két alma maradt nekünk, egyet elviszünk ketten, hogy az utánunk érkezõknek is maradjon még valami. Ha már itt járunk, megnézzük a forrást is, majd, mivel nem érezzük teljesen egyértelmûnek a követendõ irányt, visszamegyünk a ponthoz, hogy betájoljuk magunkat. Bár még bõven nem alkonyodik, kezd kissé sötét lenni az erdõben, völgyek, víznyelõk kísérik utunkat, hirtelen mély gödör jelenik meg mellettünk, ez az Udvar-kõi-barlang. Védett is, félelmetesen is néz ki, no és a lefelé vezetõ csapást is elmosta a víz, úgyhogy többszörösen is indokolt, hogy nem megyünk le. Elhagyjuk a barlang sötéten tátongó gödrét, megérkezünk a Lencsés-nyeregbe, a térképre nézve rájövök, hogy reggel egész közel jártunk már erre, pár tíz méter lenne csak visszatérni a Felsõ-forráshoz.


Lencsés-forrás. Inkább erre indulunk, egy utolsó elõtti emelkedõ után egy meredekebb lejtõn bukkanunk rá, a foglalata külsõleg a 60-as évek szocreál formavilágát idézi. Sosem fogja senki kitalálni, úgyhogy leírom, hogy itt is volt egy feljegyzendõ kód. Lerongyolunk a völgybe, közben útbaesik egy trükkös hajtûkanyar, ahol a jelzések értelmezése elõször nem úgy sikerül, ahogy sikerülnie kellene, aztán rájövünk a megoldásra. Megérkezünk a Hámori-tóhoz, ahol állítólag a gáton kellene átkelni, de járhatatlan. Ahogy közeledünk, kiderül, hogy nem a gát járhatatlan, csak egy átfolyó mûködik rendeltetésének megfelelõen, és abban is vígan szaladgál egy kisfiú. Ha a gyerek átmegy, akkor mi is átmegyünk – nézünk össze Repkénnyel, de csak utána tûnik fel, hogy a fiún térdig érõ gumicsizma van. A víz amúgy nem mély, alig ér a bokám fölé. Kerek repkény a tõle megszokott hanyag eleganciával cipõstül sétál át a Hámori-tavon, én kényesebb vagyok és öltözködöm, nem ez fogja lerontani az átlagsebességünket. Már. ;)


Eszperantó-forrás. Alaposan kiszalagozott szerpentinút vezet föl a kisvasút pályáján át a forrás felé, felkaptatunk a forráshoz, amelybõl három kifolyón is dõl a víz, hogy aztán látványos vízesésen hulljon alá a tó felé. Naná, hogy kódot kell itt is írni. Leereszkedés közben találkozunk még két túrázóval, innentõl az egyik leginkább látványos célegyenes következik, ami teljesítménytúrán következhet. Balra a Hámori-tó, elõttünk a kastély, mindez naplementekor. Giccses, juj. :)


Lillafüred, vasútállomás, megint. Beérkezünk, kapunk kitûzõt, oklevelet, van ellátmány is. Beszélgetünk pár sort a Zalai MATT-ra készülõ Nagy Attiláékkal, végül elbúcsúzunk tõlük is, a rendezõktõl is és hazadöcögünk. Elõször voltunk ezen a túrán, remélhetõleg nem utoljára: az útvonallal a Bükkben amúgy sem lehet nagyon mellélõni, ez pedig különösen jól összevadássza a szép helyeket. Az, hogy nincs sok emberes pontõr, engem nem zavar, kódot írni nem olyan nehéz dolog. Ellátmány nincs sok, viszont Mályinkán is és Szentléleken is lehet pótolni a saját készlet fogyását, sõt, Ómassa sem olyan nagy kitérõ. (Bánkút már inkább.) A források többsége bõvizû és ha jól tudom, mindegyik iható, tehát víz is van bõven. Alapvetõen remek kis túra a Bükki Források, jól éreztük magunkat. Köszönet a társaságért Kerek repkénynek és a rendezésért a Vasutas Természetjárók Bükki Egyesületének, végül, de nem utolsósorban gratulálok minden teljesítõnek!


-Kékdroid-


Ha valaki még nézegetne képeket

 
 
 Túra éve: 2008
moiwaTúra éve: 20082008.04.20 19:03:31
megnéz moiwa összes beszámolója
Bükki források 50

Ezen a hétvégén elcsendesedésre, igazi természetközeli élményekre vágytam, ezért választottam a Bükköt. A hajnali Rákóczit beszéltük meg C. Bélával (nagy szerencse ez a Rákóczi korábbi indítása és IC-khez mérhetõ sebessége, mert így tömegközlekedve is elérhetõ a miskolci túrák többsége). Pesten még csak csepitel az esõ, késõbb már intenzívebben szemerkél.

Miskolcon leszállva versenyt futunk napijegyet venni, szerencsénkre pont indul egy busz Diósgyõr felé, mire megvan a jegyünk. A buszból követhetjük, ahogy a szemerkélésbõl intenzív áztató esõ kerekedik. Kedvünket nem szegi... A lillafüredi buszra már zuhogó esõben szállunk fel. A Majális-park után már a hamisítatlan bükki hangulatot látni a buszablakból, csak az esõ ne esne... Ahogy a rajthoz közeledünk gyalog, fel is szerelkezünk esõvédõ holmikkal.

A rajtidõ vége felé indulunk el, részemrõl 25-ös rajtszámmal. Esõben is gyönyörû látvány a Hámori-tó, majd a túra vége felé ismét megpillanthatjuk. Összesen 12 forrást kellett érintenünk, ezen kívül további 6 ellenõrzõpontot iktattak be. Tudtuk, hogy a szintemelkedés 2100 méter körüli lesz, és hogy a sárban mind a távot, mind a szintet többnek fogjuk érezni.

Az elsõ forrásig (Flóra-forrás) 2 jelzésváltás is volt, ráadásul mindenféle kanyarokkal tarkítva. Az esõ miatt azt találtuk ki, hogy mindig a következõ pontig megpróbáljuk memorizálni a leírást és a jelzéseket, hogy feleslegesen ne kelljen elõvenni se az igazolófüzetet, se a térképet. A Szeleta-tetõre való felkapaszkodás rögtön elég combos, helyenként csúszós. Kellõ alázattal és óvatossággal közlekedünk. A tetõrõl elénk táruló kilátás pompás, még így esõben is: alattunk Hámor és a Palotaszálló.

A Forrás-völgyben nyugatra fordulunk és lassanként elhaladunk rövidtávos csapatok mellett. Egy szép réten keresztül vezetett a zsákutcás P kör jelzés a Flóra-forráshoz, amihez mászni kellett egy keveset és elkerülni a piruettezést. Igazolófüzetet nejlonból elõ, zsírkrétával a rendezõk által kirakott kódot felírni, majd visszacsomagolni és tovább elõre!

Ismételt útvonalmemorizálás következik. Ezen a szakaszon csapódik hozzánk S. Gábor (egykori tájfutó), akivel innentõl végig együtt teljesítjük a túrát. Az esõ kegyetlenül rázendít, egy vízhatlan anyaggal fedett (!!) esõbeállóban néhány már ott pihenõ túrázó mellé beállunk, hátha lecsendesedik az esõ, de nem... Pár perc "ráhangolódás" után indulunk is tovább.

A Z sáv elhalad egy újabb forrás mellett, majd jön egy igen kellemetlen meredek, ami száraz idõben is gondot tudna okozni. Elõ kell venni a trükközéseket, ugyanis nemcsak a mások által kijárt út roppant csúszós, hanem az útról letérve az avar alatt is lehetett csúszós sár. Béla egy 10 pontos lábkicsúszós figurát mutat be.

A Z kör jelzés már egyenesen Andó-kúthoz vezet. Itt emberes pont vár minket az esõházban, ahol az aláíráson kívül csokit is kapunk. Innét visszakapaszkodunk a nyeregbe, ahonnan lejöttünk a forráshoz. A S sávon egyenletesen kapaszkodunk felfelé, idõnként keresztezve a Szentlélekre vezetõ mûutat. Ezen a szakaszon a sár jóval mérsékeltebb, lehet haladni. Magos-kõnél újabb kód felírása következik, na és persze egy néhány perces megállás, hogy kiélvezzük a nagyon szép panorámát, az esõtõl feléledt természetet, és a felszálló pára látványát.

Innentõl egy jó darabig ismerõs a terep, félig bealudva is odatalálunk Örvény-kõre. Az ismerõs rövid de velõs emelkedõ a P háromszögön, aztán a balkanyar után rövidesen a Jókai emlékmûhöz érünk (kód + zsírkréta). Errefelé futunk össze Tibettel és VadMalaccal, akikkel azon örömünkben osztozunk, hogy micsoda csend és gyönyörûség honol itt a Bükkben, amiért is megéri ide eljönni, akármelyik évszakban is.

Normális esetben kocogható lejtõ következne Mária-forrásig, de most a lejtõk talán veszélyesebbek, mint az emelkedõk. Csak lassan, méltósággal haladunk. A forrásnál, ami igen bõségesen ontja magából a vizet, természetesen újabb kódot írunk fel. A Barcika túra emlékeit felelevenítve közeledünk Csondró-völgyhöz. Az akkor befagyott patakvölgybõl most intenzíven dübörög a víz. Kicsit izgalmasan alakul a patakon való átkelések sorozata, de bepottyanás nélkül megússzuk.

Ismételten megcsodáljuk a völgy egyedi sziklaformációit, aztán hamarabb mint hinnénk, megérkezünk Ámor-forráshoz. Itt találkozunk V. Zolival, aki korábban azt ígérte, hogy egy egész csapattal jön a túrára, de végül ebben az idõben csak õ vállalkozott egyedül. A Csondró-völgy aljában a bükkösök továbbra is monumentálisak, az esõtõl fekete a kérgük és méregzöldek a leveleik. Hihetetlen látvány! Az esõ pedig lassan alábbhagy, átmegy csepegésbe.

Mályinkára megérkezvén kecskék legelésznek a réten, Béla pedig egy újabb hátast dob. A kocsmában ellenõrzõpont, erõgyûjtés gyanánt cukorkát kapunk. Rövid pihenõ után irány Dédesvár! Egyenletes tempóban haladunk, tudjuk, hogy a Vár-forrásig még többször is lefele kell mennünk, hogy aztán legyen honnan felfelé kapaszkodnunk. Béla észreveszi, hogy van Dédesvárra egy K rom jelzés is, igaz, hogy ha azt választanánk, kimaradna a Vár-forrás, ráadásul roppant meredek is.

Vár-forrásnál a szokásos kicsomagolás - kód felzsírkrétázás - becsomagolás szertartást tartjuk meg, majd gyökkettõvel felcammogunk a Kisvár melletti nyeregbe. Kisvár sziklái gyönyörû fehérek esõ után! Innét megint megtévesztõ a dolog, ugyanis a nyeregbõl még jócskán szintet kell vesztenünk, hogy a K rom leforduljon a Dédesvárhoz. Az egyszerre köves és rézsútos úton nagyon óvatosak próbálunk lenni. A sziklamászást sem nélkülözõ útvonalon érjük el a várromot. Innét ugyanott vissza, menetközben egy pompás kilátópont marasztal néhány pillanatra.

A szint felén már bõven túl vagyunk, a távnak viszont még nem, ennek ellenére komótosan haladunk felfelé a K rom jelzésen. A régi térképeken szereplõ jelzés folytatása még szerepel ugyan, mostanára azonban ezt megszüntették és Nyír-kõre már szalagozott út vezet. Az út vége meglehetõsen meredeken haladt felfelé. Ez a szakasz Dédesvártól a térkép szerint (és érzésünk szerint is) jóval több volt, mint a megadott 1,8 km. Az erdészháznál lelkes pontõrök fogadnak, lefotóznak bennünket (másutt is tették ugyanezt), valamint sütivel kínálnak. Rövid pihenõ után kimegyünk a csúcsra, ahonnan a Tátrát most nem, de az Érchegység vonulatait ki lehet venni.

Ezután jött egy újabb rövid meredek mászás a Farkasnyaki elágazásig, aholis átbuktunk a gerincen és folytattuk a forrásvadászatot: jelentõs szintvesztéssel érkeztünk meg a Meteor-forráshoz, ami az esõ miatt igen komolyan ontotta magából a vizet. Kódfelírást követõen a jelzéskombináció betanulása következett. Majdnem lementünk Ómassáig, azonban elõtte balra fordultunk a K+ jelzésre. Béla megemlékezett az onnét induló nagyon meredek Szuszogó nevû útról, amin most már nem vezet turistajelzés.

Egy kiadósabb szolgáltatás hiánya kezdte éreztetni hatását és érezhetõen belassultunk. Tetézte a dolgot, hogy menet közben elõbukkant a Nap is. Az igen mélyen kimosott vízmosásban haladtunk felfelé és rövidesen elértünk a Jubileumi-forrást. Szokásos koreográfia, de most már pár percre le is kellett ülnünk. Szerencsére az út innen egyáltalán nem volt meredek, kellemes murvás szekérúton jutottunk el a szentléleki romokhoz, majd onnan enyhe lejtéssel a Köpüs-forráshoz, ahol a pontõr aláírása mellé némi szõlõcukor is járt. Béla és Gábor is úgy gondolta, hogy itt az idõ a saját elemózsiát is elõvenni, mert nem érdemes megvárni az eléhezés pillanatát.

A S négyzeten haladva érkeztünk meg Garadnára. Menet közben már elkezdett szemerkélni az esõ, mertük remélni, hogy nem lesz már olyan intenzív esõben részünk, mint délelõtt. A kisvasút végállomása mellett egy esõbeállóban rendezkedett be a rendezõség, amely nagyon jó hangulatról is gondoskodott. Szörppel, zsíros- és lekváros kenyérrel kínáltak, amit örömmel elfogadtunk :-) Az esõ viszont kegyetlenül rákezdett. Távolból dörgés is hallatszott. Még lenyomtunk néhány kenyeret, az esõ viszont nem csillapodott. Tovább indultunk.

A mûúton a bánkúti elágazás után fordultunk balra, a Helyiipari-forrás felé. Az erdõ igen sötétbe burkolózott a viharfelhõk miatt, mi azonban kitartóan haladtunk. Pár perc múlva máris a forráshoz értünk (szokásos koreográfia). Mivel esett tovább és körülöttünk cikáztak a villámok, pihenõ nélkül vettük az irányt Csókás felé. Gyakorlatilag minden irányból villámlott, de egy kivételtõl eltekintve kellõen messze volt tõlünk, hogy nagyon félnünk kellett volna.

A mûutat már a távolból felfedeztük, és ki is jutottunk rá, de szalagot azt nem találtunk. Gábor emlékeire hagyatkozva jobbra fordultunk és egy éles jobbkanyarig mentünk rajta. Onnét már nem volt messze a csókási pont, ahol a jó szó mellé újabb csoki és persze aláírás is járt. Az esõ szerencsére alábbhagyott. Komoly szint innét már nem volt vissza, ráadásul egy gyakran járt rész következett. Régi emlékek felelevenítése közben haladtunk el a töbrök, valamint a Dante pokla mellett.

A Z jelzésen jobbra térve átbuktunk a gerincen, hogy aztán meredeken csússzunk lefelé a Lencsés-forrás felé. Részemrõl a csoszogás játszott, Béla viszont néha bevállalt egy "besietést", aminek nem mindig lett jó vége. A piruetteket néha képtelenek voltunk lepontozni :-) A forrásnál egy lubickoló szalamandra látványa is része volt a túra szolgáltatásainak. Innét már egy egyetlen forrás volt vissza, de odáig még le kellett jutni a mûúthoz.

A Z sáv helyenként kellõképpen veszélyes útvonalvezetéssel visz le a Hámori-tóhoz. Kicsit rézsútos, igaz, hogy nagyjából tapad. Jeges idõben be nem vállalnám, az biztos. A Hámori-tó gátján majdnem átbukik a víz, azért lazán átsétálunk rajta. A tóparton pecások élvezik az utolsó világos órákat. A tó körüli sétaúton haladunk egy pár percet, de csak azért, hogy majd alkalmasint a szalagozáson felkússzunk az Eszperantó-forráshoz.

A "felkúszás" a legjobb szó: az elõttünk járt sporttársak kellõképpen elõkészítették a terepet. Alternatív útvonal nincs, helyenként bizony négykézláb, mindenféle tereptárgyakba kapaszkodva tudunk csak felkapaszkodni. Megvan az utolsó kód, elvben innentõl örömtúra kellene hogy legyen a számunkra. Nade még ugyanazon a csúszós úton le is kell jussunk. Lépésrõl lépésre lecsoszogunk, szerencsére egyikünk sem zakózik, pedig itt nagyon könnyen lehetett volna.

A kisvasút síneit elérve felvetõdik az ötlet, hogy az utolsó 1 km-t a síneken tegyük meg, így fentrõl élvezhettük a viadukt élményét, illetve a "célegyenesben" még egy igazi kaland következett: a lillafüredi állomás elõtti alagút. Ilyen kései órán már semmilyen vonat sem volt várható, ezért bevállaltuk. Kerek 11 órás idõvel érkeztünk be a célba.

A célban az oklevél + kitûzõ mellé további zsíros/lekváros kenyerek + szörp vártak, valamint egy szakmai diszkusszió a túra tapasztalatairól. Felvetettük, hogy esetleg érdemes volna késõbbiekben Mályinkára is tenni egy etetõpontot, a garadnai etetés (41 km-nél) az 50-eseknek már túl késõn van.

A Bükkben nem csalódtam. Esõben talán még szebb a táj, még élénkebb a vegetáció. És mészkõhegységhez hûen olyan nagyon marasztaló sár nem is képzõdött. A felszíni néhány centis sár azért piruettezésre alkalmat adott, de nem vált a túra "mumusává". Sikerült új útvonalakat, forrásokat megismerni, kikapcsolódni a csendben, nyugalomban.

Köszönet a rendezõségnek a túráért!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3106#2
 
 
 Túra éve: 2005
emgergoTúra éve: 20052005.04.13 10:42:54
megnéz emgergo összes beszámolója
"Emgergo elõtt le a kalappal a hajrá miatt!"

Köszönöm szépen, a társaimnak is.

Meg is éneklem:

Bükk forrásai 30 (helyett 36?)

Egész értelmes idõpontban (6:45) találkoztunk, így valamit tudtam aludni is. A késõi rajt hátrányaként 9:20-kor tudtunk csak indulni OT Évával, Tibettel és VadMalaccal.
Tibet jó boszihoz méltóan hozta az idõt, a tavaszi erdõ meg a gyönyörû körítést. Az elsõ disszonáns hang a Szeleta-barlangnál hasított az idillbe, midõn VM közölte: eddig kettes átlaggal mentünk. Kissé érdekes volt már itt a szint/táv adat.

A Felsõ-forrásig együtt mentünk, itt pedig hátba csapott minket a seprû. Társaim neki is iramodtak, én maradtam a gyaloglásnál, mert éreztem: úgysem bírnék velük elmenni.

Magos-kõ helyett a nyilakat követve felkevertem a szomszéd oromra (a seprû is!), innen együtt mentem sokáig a nagyon jó fej záróemberekkel - köszönöm nekik a segítséget!

Furcsa volt a szitu: elõttem a társak, akikrõl tudom, hogy simán beérnek. Kezemben az itiner, ami a reménytelenségbe taszít. Mögöttem a seprû, és a Szintidõ. Kellemetlen.

Örvény-kõre az utolsó tartalékaimmal mentem fel. Éhes voltam, fáradt, pesszimista. A fõszervezõ fogadott itt, meg egy feladó pár (a srácnak meghúzódott a térde). Negyedóra alatt összeszedtem magam. Innen sikerült egy olyan 4,5-ös tempóra beállni, és szerencsére Ómassáig könnyû volt a szakasz.

Utolérünk egy korábban eltévedõ csapatot, így már könnyebb, hogy heten-nyolcan "bolyozunk". Pontõr nincs, bélyegzek a kocsmában. Innen minden emelkedõ kín. A Helyiipari-forrásnál újratöltök (ennyit tán még nem ittam túrán), Csókásra meg felvergõdök. A szintmenetet és a lefelét könnyen viselem, de ha lenne még durva és hosszú emelkedõ, az kinyírna. Az ep. után ellépek két sráccal, a szintidõhöz képest egyre jobban állok. 5 km-el a vége elõtt vagyok, és még van 58 percem! A Lencsés-nyeregbe húzzuk egymást, lefelé és szintben belekocogunk. A Hámori-tó mellé ereszkedõ ösvény kövei nem ízlenek. Utolsó erõfeszítés az utolsó forrásért (elõtte jól beázok...), innen már ismerõs az út, futni kezdek.

A barlangtól le jó a talaj, már sprintelek. 8:00-ra vágódom be, a pólóm fehér a kiizzadt sótól, totál kihasználtam a szintidõt és a tartalékaimat.
Ekkorát még nem hajtottam a szintidõért. Mivel a mókusos kitûzõ elfogyott, Bükk forrásai mozgalmit kaptam.

Csodás útvonalvezetés, csúnyán elmért táv/szint. Még a Barcikánál is jobban.

Nagy élmény volt.
 
 
lutakTúra éve: 20052005.04.12 05:18:23
megnéz lutak összes beszámolója
Bükk forrásai (kb.) 36


5 órás ébredés, 6 órás indulás után túratársak összeszedése - mindez terv szerint!
Autópályán igéretemhez híven sietés :) 7.57-kor kiszállunk a rajtnál Lillafüreden.

Kicsit szöszmötölünk és 15 perc múlva csigatempóban indulunk :) 3/4 óra alatt kb. másfél km - és sok fénykép.

Az órára és az itinerre pillantva, no meg arra számítva, hogy a Lillafüredre megérkezõ Tibeték nemsokára beérnek minket, magasabb sebességre kapcsolunk, de arra itt még nem számítottunk, hogy hiányozni fog még ez a háromnegyed óra :( Ugyanis késõbb egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy alaposan elmérték a túra távadatait...

Sok emberrel gyakran találkozunk a túra során, folyton elõzgetjük egymást, és sajnos nem meglepõ módon jónéhányan leleményesek a rövidítésben. Például Ómassa után az aszfaltúttal párhuzamos hegyoldalban vezetõ szakaszon senkivel nem találkozunk, pedig kár kihagyni a gyönyörû patakvölgyet amiben leereszkedünk a kispistázó aszfalúthoz.

A célban kapjuk az infót, hogy valaki Gps-szel 34.4 km-t mért - aki nem egyszer rövidített a szemünk elõtt - , tehát tippünk szerint kb. 36 lehet a valós adat! Ehhez képest a 8 órás szintidõ már nem is bizonyult olyan bõségesnek, különösen a rengeteg fénykép és a sok forrásvíz kóstolgatás mellett :) A végén kb. 2 perccel kicsúsztunk ugyan a szintidõbõl, de lelkiismeret furdalás nélkül vettük át a díjazást.

A túra nagyon szép útvolnalon haladt, a pontok többsége kódfelírós v. zsírkrétás volt, de kaptunk 2 csokit és 1 pohár szörpöt a 3 pontõrrel "felszerelt" igazolóhelyen. A célban zsíroskenyér várt, de a hagyma és a szörp kifogyott. A teremben nem sokkal volt kevesebb a rendezõ mint a túrázó, de láthatóan nem törték magukat, hogy újra megtöltsék az asztalt. Bár mindez apróság, a táv ekkora eltérése azonban komolyabb hiba volt :(

Végül is jó túra után, kb. negyed nyolcra értem haza. Így sajnos már nem maradt sok idõm pihenni, mielõtt elindultam dolgozni, éjszakás mûszakba. Reggel azt hiszem nem kell majd altatni :)
 
 
bandikaaTúra éve: 20052005.04.10 12:17:19
megnéz bandikaa összes beszámolója
Bükki Források 30...

Korai kelés, halálpontos 6:00 talizás Lutakkal, aztán Vlaszijjal és cejassal. Autópályán ténylegsietés :) a rajtban, nanáhátkimás, a fõnököm jön szembe... :)))) Most éppen a "közvetlen" fõnököm, a Nagyfõnök nem kispályázik holmi 30ason, ha van Mátrabérc is :)
Sokan kispistáztak, de pl ómassa után a képeimen (52-67) láthatják, hogy mit hagytak ki... Bár persze a képek nem adhatják vissza a hely szellemét, de valamit mégis.
Az idõ nagyon jó, olyan igazi pulcsilefölvevõs túrázós volt, esõ sehol.
A szintidõ és a táv... Hát, bár a túra sportszakmailag lehet, hogy nem sokat és a "felkészítõ" táv miatt :PPP (jó vicctéma volt a túrán a sportszakma), de úgy még kevesebbet, ha a táv el van mérve. A helyiipari forrás pontnál a pontõrök is megerõsítették a gyanúnkat, de a célszemélyzat kicsit kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig annyi az annyi. Nem vitatkoztunk, de a kitûzõt nyugodtan átvettük.

A források :), hát a rajtban azt az infót hallottuk, hogy a mozgalomban szereplõ források közül 10-11 érhetõ el az útvonalon, de mi csak 8-at látogattunk meg, volt olyan, amit valószínûleg csak 100 méterre kerültünk el... Meg sem néztük a térképet.
De hát így megvan az indok, hogy jövõre teljesítsük a Bükki Források 35 (40?) teljesítménytúrát!