Túrabeszámolók

 Kedves Mindenki,

Szeretném elmondani az észre vételeimet, a túrával kapcsolatban, mert remélem, hogy az egyesület ebbõl tud tanulni, és a  további túrái szervezésnél kicsit körültekintõbbek lesznek.

A családunk 2007 óta rendszeresen túrázik, sok helyszínen indultunk már, a Börzsönyt is nagyon szeretjük. Horváth József Emléktúrán még nem vettünk részt. Budapesthez viszonylag közel volt, így döntöttük egy laza 20 km-es táv mellett. Mi nem tartozunk a fanatikus túrázók közé,de rendszeresen túrázunk, és általában jóval szintidõ alatt szoktunk teljesíteni. A rohanó és sûrû hétköznapok ellenére jó kondiban vagyunk. :-) Minket a táv mellett a kikapcsolódás, a természet szépsége, a túra élvezése, a friss levegõ érdekel. Azért írom, le ezt a bevezetõt, mert számunkra pont ezt az élvezhetõségét, szépségét veszítette el a túra, a figyelmetlen leírás/útvonalmegadás miatt. Hozzá tenném, hogy nem mindenki térképpel a kezében szeret túrára indulni, ha egy itinerary jól meg van írva, akkor nincs szükség térképre. Fontosnak tartom, mert sok korunkbeli fiatal családot ki tudtunk már csábítani az élményeinkkel a szabadba. DE, ha vacak az útiterv, elmegy a kedvük az embereknek a bizonytalan trappolástól és nem járnak többet túrázni. Erre szerintem oda kell figyelni, ha azt szeretnénk, minél többen induljanak a túrán, és minél többen élvezzék a természetet. 

Az elsõ ellenõrzõ pontig nem volt semmi gond, bár nagyon hamar beértünk, de arra gondoltunk, hogy hûha, milyen ügyesek vagyunk, gyorsak voltunk. :-) Aztán jött az izgalom. A gond az volt (útolag visszatekintve), hogy nem lehetett értelmezni, hogy az intinerary-ben olvasott utasításokat, mikor kell igénybe venni. Kb. 4-5 patakon áthaladtunk, miközben az itinerary által jeleztt 1 patak igen fontos lett volna. Hát így a Nógrádi vár alatt mentünk egy jó kört. Sajnos a helybéliek is elirányítottak, de aztán megtaláltuk a helyes utat, és a zöld/kék, aztán csak zöld jelzést követtük a Királyrétig. Ez kb. plusz 5-6 km lehetett. Nem baj, még idõben voltunk. Általában egy  "eltévedés" még bele szokott férni a túrákba. Elértük a Királyrétet, ott pihentünk, aztán felkapaszkodtunk a hegyen, az utasításra már nem hagyatkoztunk, hanem az ellenõrzõpontnál lévõ Úrtól kértünk útbaigazítást. Piros jelzést kellett követni. Szintén elérkeztünk egy elágazásig, ahol másokkal együtt vissza kellett fordulni, mert eltüntek a jelek. Megint nem volt egyértelmû egy 3-as elágazásnál, hogy merre tovább. Aztán meglettek újra a jelek. Az erdõben, szintén vissza kellett fordulni, mert nem volt észre vehetõ, hogy elkanyarodik a jelzés. Ilyenkor szoktak más túrákon szalagokat kitenni. Itt semmit nem találtunk. Ráadásul az erdõ elég "kupis" volt, kidõlt fák, jobbra balra... kerülgetni kellett, bújkálni. Erre figyelni kell a szervezõknek, hogy megfelelõ-e a körülmény,észrevehetõ a jelzés. Több túrázóval együtt figyeltük, hogy most vajon merre? Ez a része is izgalmas, de nem tájékozódási túrára jöttünk. Végül beérkeztünk a célba, éppen a szintidõt teljesítve. Megkaptuk az oklevelet, de nagyon sajnáltam azokat, akik szintén bojongtak az erdõben, és nem értek be idõben. Õk nem kaptak oklevelet. 

Az indulási helyszín megközelítése, nincs kitáblázva, már Szokolyán kérdezõsködni kellett. (Szokolya vasútállomás). Ha megérkezünk, nem hinnénk, hogy ott van. A leírás nem megfelelõ,nincs térképrajz a túra útvolnaláról, az itinerary-n. Nincsenek szalagok, ahol tévedési lehetõség merülhet fel. Javaslom, aki ezt a túrát választja, vigyen magával Börzsöny térképet.

A zsíroskenyér fenséges volt, és a táj gyönyörû. Remélem, ezzel a beszámolóval segítek az Egyesületnek, hogy a jövõben, minél több fiatal szívesen induljon a túráikon.

Üdvözlettel: B.Ibolya