Túrabeszámolók


túra éve: 2006
Keleti-BakonyTúra éve: 20062006.11.26 19:35:58
Keleti-Bakony 35

Kivételesen vonattal a Délibõl 5.00-ko indultunk a túrára: Sanci, Pít, petami, b.eszter, Vlaszij és én. Fehérváron átszálltunk a BZ-re és rögtön sok ismerõs arcot láttunk. Mikor leszálltunk rögtön ismerõs volt a hely a kéktúrázásról, hisz a vasútnál van az egyik pecsétládikó. Jó hosszan baktattunk be a meglepõen csípõs hidegben az iskoláig, de csak odaértünk egyszer. Jó hosszú sorok fogadtak, de gyors volt a rajtoltatás. Vlaszij a 35-ös távra nevezett, hogy korai vonattal hazaérjen, mi pedig az 50-esre.

A rajtnál kisebb problémáink akadtak, ugyanis elmentünk mosdóba, mi lányok, de a fiúk azt hitték útnak indultunk és otthagytak minket az iskolában. Persze kerestem õket mindenfelé, de aztán b.eszter telefonjára megvártak minket a kellemetlenül korai és meredek sípálya után nem sokkal lévõ 1. ponton. A terep az elején jól el volt látva kerítéssel és létrákkal, ami igencsak megnehezítette a sok kutyás dolgát. Leereszkedtünk a csúszós, köves lejtõn a szép Gaja-patak völgyébe, majd az emlékezetes korláttal ellátott kidõlt csúszós fatörzsön átkeltünk a patakon. Onnan meredek kaptató a kék ∆-ön és máris a 2. ponton, a Vaskeresztnél voltunk. Nem irígyeltem a pontõröket a szeles-hûvös ormon üldögélni :( Folytatva az utat, nemsokára elértünk a mûúthoz, de el is hagytuk azt, hogy felmásszunk a hétvégi telkek közé a dombtetõre, ahol várt már a 3. pont egy csokival. Bár ezen felül meghívást kaptunk az út mentén tábortûznél szalonnázó munkásoktól is! :) A gáton még hosszan gyalogoltunk, míg elértük a Becsali-büfében a 4. pontot. Itt eltöltöttünk kis idõt, ettünk-ittunk. Továbbindulva került elõször szóba, hogy nem állunk túl jól az idõvel és el kéne gondolkodni a 35-ös távon. Nem volt nagy ellenállás bennünk erre a felvetésre, valahogy ma gyõzött a kényelmességünk :) A kéken haladva a mûút utáni jobbkanyarnál valahogy senki sem figyelt a nyilakra, így sikerült pár embert a helyes irányba terelni. Közben meg egyre érett bennünk az elhatározás a 35-re váltásról. Az 5. ep-n, Bakonykútiban, a faluházban jól bekajáltunk a kenyerekbõl és üdítõkbõl, a pontõrök itt is nagyon kedvesek voltak akár a többi ponton, bár a néni kissé ijesztõ :) A pont után mellénkszegõdött Buksi kutya (a pocsolyában fürdés mániákusa) és gazdája, velük mentünk egészen a Burok-völgyi 6. pontig. Közvetlenül a pont után meredeken felkapaszkodtunk a völgy peremére és ott mentünk a ligetes fenyvesben, ahol igencsak kedvem lett volna gombát gyûjteni… Az Eszenyi-réten tábortûzzel várt a 7. pont és itt búcsúztunk Sancitól, aki egyedül továbbment az 50-es távon. Mi a kék-en mentünk tovább, majd mikor rá kellett térnünk a szalagozásra, egy egész szalag erdõ fogadott minket és a sûrûségük ezután is szinte túlzásnak tûnt… bár ugyanitt sötétben bizonyára jól jött a sok szalag! Nemsokára beért minket gudluking és velünk tartott a célig. A táj innentõl már nem volt túl izgalmas, szántóföldek és parlagon hagyott területek közt haladtunk. Az utolsó kanyarban Balinka elõtt, még volt egy felírandó kódszám a papíron, majd egy hosszabb aszfaltos szakasz következett. A Varjúvárhoz visszatérve, az utolsó, 8. pont volt, majd szalagozott, rövid, meredek emelkedõ után a piroson besétáltunk Bodajkra. Útközben az iskola felé a buszmegállónál még megnéztük a menetrendet és megtudtuk, hogy van idõnk kényelmesen összeszedni magunkat a célban, mert egy óránk van a buszig.

Az iskolában ismét sok ismerõs: Vándorköszörûs, Vadmalac, Tibet, Ibolya, Rushboy és Mária Nyíregyházáról, akivel a Less Nándoron ismerkedtem meg. Virslievés, beszélgetés után átöltöztem és komótosan kisétáltunk a buszhoz Píttel és b.eszterrel. Fehérváron kb. negyven percünk volt átjutni a vonathoz, ezt a helyi 36-os busszal oldottuk meg. A pályaudvaron még szerencse, hogy Pít figyelt és idõben átrohantunk a 6-tól az 5-ös vágányhoz :) A déliig meg jó sok idõnk volt dumálni. A végén nekem még belefért 100 m sprint a villamos után és így jó gyorsan hazaértem.

Klassz túra volt, kedves és profi szervezõkkel, jó ellátással, tökéletes jelzésekkel és szalagozással és nem utolsó sorban szép tájakkal, bár mi most sajnos kihagytuk a plusz hurkot, ami további szép tájakat rejtett. Szóval majd jövõre :)

 
 
LővérekTúra éve: 20062006.11.26 16:40:37
Lõvérek 40

Már hetekkel korábban kinéztem ezt a túrát magamnak, hiszen gyerekkoromban sokszor voltam Sopronban és a Lõvér uszodában tanulgattam úszni, de azóta sem jártam arra.
Vlaszij persze rögtön lestoppolta az anyósülést, mert bár kritizálja a vezetési tudásom, de szeret ott kényelmesen ülni és hazafelé horkolni :P:P:P Csatlakozott még cejas és Vándorköszörûs, így négyesben indultunk hajnali 5 után pár perccel….

Útközben kapok egy májkrémes zsömlét Vlaszijtól, mert éhes vagyok, de kajám az nincs. Háromnegyed 8 körül nevezünk be a túrára, Vándorköszörûs futva, hárman pedig gyalogosan indulunk neki. A kertvárosi részeken és kertek között és egy rövid erdei szakasz után hamar elértünk az elsõ pontra, Ágfalvára az Öreg kocsmába. Ez nekem rövidebbnek tûnt, mint 6,6 km; lehet, hogy csak azért mert a túra eleje :) Egy boltot keresek és rövidesen meg is találom, ahol veszek egy lekváros péksütit és egy pogácsát. Ez utóbbit elrakom tartalékba.

Innen egy jó hosszú szakasznak vágunk neki egészen a határsávon lévõ Urak asztaláig. Most olvastam a beszámolókban, hogy tavaly itt hóvihar fogadta a túrázókat, most az idõ kellemes, csak makacs köd borítja az egész hegységet, esélyünk sincs semmi kilátásra egész nap, pedig jópár kilátót érint a túra :( Az erdõ hangulata viszont egészen megkapó, hosszú szakaszokon csak hárman bandukolunk, hiszen a rövidebb távok nem erre vezetnek és a ködben van valami meseszerû hangulata az erdõnek. A táj változatos is, van bükkerdõ, fenyõ, nyírligetek és néhol alacsony fácskákkal mohás, páfrányos szakaszok. Nagyon tetszik!

A jelek jól követhetõk általában, bár van egy dózerútról letérés ahol nincs jel, csak jó száz méter múlva. Bár ezt is sikerül megoldani, a leírásból kiderül az útvonal. A határon fényképezkedünk, majd indulunk tovább végig a határ mentén egy hosszú egyenes úton ahol a szokatlan jelzéseket figyeljük. Van kék színû bástya, piros és fekete lófej… tiszta sakktábla! Vlaszij hiányolja a királynõ helyett a királylányt :) Elérkezünk a 2. ep-re, a Magas-bércen lévõ kilátóhoz, ahol a kilátás helyett kapunk egy banános ízû csokit, ami kicsit rémisztõnek tûnik, de kipróbáljuk és ehetõ . Pár perc múlva házakat látunk jobbról, de az Ausztria, áll is egy magányos határõr az ösvény mellett kb. 50 m-re. Elég unalmas meló lehet.

Aztán elérjük a piros +-et és lemegyünk Brennbergbányára, ami igazán csalódást okoz nekem. Nagyon siralmas, lepusztult kis utcácskán jutunk le a nevezetes templommal egybeépült kocsmához. Innen felmászunk a Havas-bércre, majd megyünk tovább Görbehalom telep felé. A település határában többen tanakodnak, keressük mi is az utat, de közösen is sikerül elvéteni... Cserébe viszont láthatjuk a különös kinézetû bányász-nyugdíjasotthonok sorát, mivel az aszfalton érünk el a Dr. Fehér Dániel-forráshoz, nem a P+ ösvényén. Itt egy esõházban van a kajapont: margarinos, lekváros és mogyorókrémes kenyerek plusz szörp. Zsíros kenyér nincs, mivel a pontõrök elmesélik, hogy tavaly megfagyott a hóviharban és nem tudták felkenni a kenyerekre.

Továbbindulunk egy emelkedõn, majd egy idõ után szalagozás vezet le egy árokba, ahonnan meredek mászással kapaszkodunk fel az Ultra oldalába. Elég fura név egy hegynek :) Itt teljesen logikátlannak tûnik számunkra a piros sáv útvonalvezetése, elég hektikusan cikázik ide-oda… Rövidesen elérjük a Várhely-kilátót, ahol a banánosnál sokkal rémesebb epres csokit választok :) A hely egy bronz v. vaskori hatalmas földvárról kapta a nevét, amit kétnyelvû szép táblák mutatnak be. Vannak feltárt halomsírok is, Vlaszij be is kukucskál az egyikbe.

Itt pár túrázó összegyûlik és egyszerre indulunk tovább, ami a többieknek szerencse, hiszen elvétik az utat és a fiúk kiabálnak nekik, így még idõben tudnak korrigálni. Egy szép ösvényen emelkedünk a K jelzésen és rövidesen eljutunk a Hét-bükkfa nevû helyre, ahol csak nagyon fiatal fácskákat találunk szorosan egymás mellé ültetve. Innen már a város körüli parkerdõbe jutunk: parkoló, aszfaltozott sétaút vezet a Károly-kilátóhoz … bár mi még teszünk egy rövid kitérõt a TV-toronyhoz, igaz van jelzés és jól látható tábla is „Kilátó” felirattal a másik irányba! :) A kilátó tövében még töprengünk egy kicsit, annyi jel indul tovább, de pár perc és a Lõvér szállónál vagyunk. Innen a zöldövezeti utcákon gyorsan lejutunk az iskolához. Útközben még megcsodáljuk a Villa sort, amit nem véletlenül hívnak így, nagyon szép régi villákat látunk. A célban sok ismerõs, köztük: Ibolya, Bubu és Vándorköszörûs, aki, nem hozott nekünk tortát, bár kértünk, hamár olyan sok idõt kell ránk várnia :P Ettünk zöldséglevest és ittunk teát, és a kitûzõinkkel elinultunk hazafelé.
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20062006.11.04 22:38:48
Hanák Kolos 2006

Az idei év a felkészülés és a kitûzött feladatoké számomra. Tavaly még majdnem újonc voltam 20-as túrákkal a tarsolyomban és úgy indultam neki komoly túrákra, hogy nem is igazán tudtam: mire vállalkozom. Persze így nem is jutottam messzire, a Gerecse sikerült, de a Kinizsi persze, hogy nem. Nem is volt semmi realitása, utólag visszanézve. Idén gondoltam, megpróbálom másképp csinálni! :) Következõ cél a Hanák! Egyrészt nehéz, tehát fizikailag is kihívás és edzés, másrészt lelkileg is jó, ha sikeresen veszek egy mátrai túrát, ahova még sosem mertem tt-re nevezni, mert féltem, hogy kifog rajtam a sok szint és a szûkös szintidõ. De a mumusok azért vannak, hogy idõvel legyõzzük õket. :)

Tehát spetivel megbeszéltük, hogy két kocsival indulunk, és a célban találkozunk 8-kor. Még elõzõ reggel összepakoltam a túracuccaimat a nagy zsákomba, és bepakoltam anyukám kocsijába, mivel este céges megjelenés. 1-kor értem haza, többször felébredtem, alig aludtam néhány órát :( Reggel felkeltem idõben, de valahogy nhezen sikerült összeszedni magam, így 7-kor indultam. Felhívtam spetit, hogy kések, de kiderült, hogy õ már épp odaért Szurdokpüspökibe! Na ezek után igyekeztem, hogy ne kelljen iszonyú sokat várnia. Végre Szurdokpüspökibe értem, és átszálltam speti kocsijába. Irány a Kékes! Most végre megehettem a benzinkútnál vásárolt pogácsákat reggeli gyanánt. Fölérve gyorsan megegyeztünk a parkolóõr bácsikkal, és felsétáltunk a rajtba.

9:50-kor indultunk, speti rögtön nekiállt fényképezni. Én meg gyorsan tájékoztattam, hogy nem állok meg ilyenkor, mert nekem folyamatosan haladni kell! Persze spetinek bõven volt ideje fotózni az én tempómmal haladva. :) Kékesrõl lefele rögtön egy ronda meredek köves lejtõ, nem szereti a térdem az ilyen sietõs lefeléket, de kénytelen volt megszokni. A mûút mellett, Vörösmarty th. után mennyire más hó nélkül a terep! Mikor erre jártam Vlaszijjal kéktúrázni, alig bírtuk törni a combig érõ havat. :) Csór-hegy elõtt találkozunk Bubuval, nagyon tolja! A meredeken szép lassan felbandukolok, pont ilyen emelkedõkre számítottam, szóval nem nézek rá csúnyán. Az utána következõ gerincúton gyönyörû a kilátás, de nem merek megállni nézelõdni. Persze hol esek el a túrán, egy füves sík szakaszon egyetlen kiálló kõbe rúgva :), de legalább nem fájdul meg a térdem, amire ráesek! A mozgó pont után elég hamar elérjük a frissítõpontot, és megyünk tovább. Útközben rengeteg fiatal, látszólag teljesen készületlen túrázót kerülgetünk, megdöbbentõ némelyikük nagykabátja például. Én kb. 10 percen belül hõgutát kaptam volna!

Gyorsan elérjük Galyatetõt, itt spetinek a kilátós és rókás téli kalandjainkat mesélem egy haverokkal töltött hétvégérõl, feltöltöm a vízkészletemet és összefutunk Végh Katiékkal. Elõször nagyon csodálkozik, ahogy meglát, de utána kapcsol, hogy biztos a Hanákon vagyok. :) A ponton találkozunk Pumchival, csanyával, CanisLupussal, meg sancival. Épp a harmadik sörét fogyasztja jókedvûen és közli, hogy Dani is érkezik nemsokára. De mi jobbnak látjuk elindulni. Én persze elfelejtem eltenni rendesen az itinert, de csanya észreveszi ezt, mikor a lejtõn rákérdez, hogy mi most gyalogolunk-e? :) Mikor megjegyzem, hogy ez az elsõ mátrai tt-m, azt mondja, jó, hogy nem a MB-re neveztem! Hát ez jó :), nem mintha ilyen gondolataim lettek volna!

Ezután kezdem érezni a bokámat, és a boka fölött is nyomja rendesen a bakancs a lábam. A Vörös-kõi frissítõponton ezért ivás helyett inkább bekenem a lábam. Ez segít, utána jobb lett. A kilátónál nem idõzünk, pecsét után megyünk tovább. Az idõket azért mindig megkérdezem spetitõl, hogy tudjam, hogy állok. Megnyugtat, hogy jól haladunk, egyre nõ az elõnyünk a szintidõhöz képest. Mivel épp 3 órája indultunk, itt már háromnegyed óra plusznál tartunk a négyes átlaghoz képest! Megyünk tovább Ágasvár felé, már dél éppen elmúlt, megállapítjuk, hogy az eddigi kevéske kaja miatt (nekem a két kisebb pogácsa meg egy csoki) kezdünk éhesek lenni. Speti javasolja a csúcscsokit, de én úgy érzem, jobb lenne még az emelkedõ elõtt megállni egy szendvicsre. Épp azt majszolom, mikor feltûnik Dani és sanci. Megállnak, hogy befejezzem a kajálást és csatlakozzunk, közben megküzdenek egy vad kobrával! :) Innentõl az utolsó 2,5 km kivételével együtt megyünk. Ágasvár nem is tûnik olyan vészesnek számomra, sokkal rosszabb a meredek ereszkedés a túloldalon, ahol sietek lefelé, hogy beérjem sanciékat, akik elléptek egy kicsit, míg a ponton szöszmötöltem.

A th-nál leülünk a padra és kapok plussz tablettát Danitól, ami nagyon jól esik, bár sikerül kiöntenem belõle. :( Épp feltöltöm a vizes palackjaimat, mikor befut Vlaszij és cejas. Az elnök úr nagyon fel van dobva, vigyorog ezerrel, bár mi is elég vígan haladunk – sanci és Dani szórakoztató társaság. :) Kicsit tanakodunk a piros +-et keresve, de az elnök határozottan halad és neki lesz igaza, megvan a jel. A patakvölgyben szigorúan a piros sávon megyünk, bár a lábam nem szereti az oldalazó ösvényt. A Csörgõ-patakot nem láttam az áradás elõtt, de most igen impozáns sziklák vannak a medrében, ami nem békés kis patakhoz illõ.

Megérkezünk Mátrakeresztesre, Dani társalog a pontõrrel, aki tavaly nem engedte tovább, és utána hirtelen meg is indulnak sancival. Én is gyorsan utánuk eredek egy kis késéssel, mert bízom benne, ha nem szakadok le tõlük, jól felhúznak az emelkedõn. Speti úgyis lágyszívû és megvárna, ha lemaradok, tehát inkább megpróbálom beérni a srácokat. Nemsokára sikerül is. Vlaszij elhúz felfelé, cejas viszont csatlakozik hozzánk. Megyünk tehát szép egyenletes tempóban végig felfelé. Ha nem ragadok rá sanciékra, biztos nem tudtam volna végig felmenni pihenõk nélkül, a végére már nagyon tiltakoznak a combjaim a mászás ellen, de addigra már az utolsó dombon vagyunk, ott meg már csak nem állok meg?! Szóval fent vagyunk, jöhet a csúcsfotó!

Itt utólag visszanézve ennem kellett volna valamit, mert a végére az Ágasvár utáni pár szál ropi és müzliszelet kevésnek bizonyul. De ehelyett indulunk tovább tempósan. Egy idõ után rohamosan fáradok és fogy az energiám, és még tudom, hogy jó pár km hátravan. Elkezdek nyûgös hangulatba kerülni, és szegény speti jól tûri! Gyorsan figyelmeztetem is, hogy már nagyon hisztisnek érzem magam, nem vagyok alkalmas a kommunikációra, inkább ne erõltessük. :) Aztán engedek a kimerültségnek, már nincs bennem a hajtóerõ, hogy fel kell érni a Muzslára, vagy hajtani kell a szintidõért, mivel tudom, hogy az nem forog veszélyben. Leülök az ösvény szélére, magamba erõltetek egy müzliszeletet és egy csokit. Speti nagyon rendes és vár rám, cserébe felajánlok egy szendvicset, meg úgyis hiába hurcolnám magammal. 10 perc pihenés után továbbindulunk, de a lendület már elveszett. Lassan megyek lefelé, mert nagyon tiltakozik már a térdem, felfelé meg a pataktól alig húzom magam. Nagyon hosszúnak tûnik a szekérút lefelé az iskoláig, de már tudom, hogy mindjárt vége. Az idõt szerencsére nem is kell figyelni, szóval lecsorgunk lassan döcögve.

A papírt odanyomom a bejáratban pecsételõ lány kezébe és megyünk befelé a tömegbe. Valaki nyúl a papírért és segít elõre adni, a célba érést regisztrálóknak. Aztán észreveszem a tömegnyomorban várakozó cejast, aki felkészít minket, hogy hosszú várakozásra készüljünk. De csodák-csodája – épphogy elmondja, szólítanak és kész is az oklevelem. :) Egy perc sem telt bele és mehetek ki a büdös emberszaunából az udvarra! Észreveszem Danit és lerogyok mellé a betonra. Egy kis ücsörgés és lábszellõztetés után Dani rám bízza cejas cuccait és elindul az okleveléért. Speti is nemsokára elõkerül és elkezdõdik a logisztika egyeztetése, ki mivel, kivel és hova indul. Ekkor csörgök rá SC-re, aki, mint kiderül, már közel jár, ezért nem veszi fel. Az udvaron még összefutunk Alexával (rögtön körbegratulációt tartunk) és az éppen érkezõ Gethe úrral. :)

Mivel úgy tûnik, mindenkinek van kivel mennie, spetivel és cejassal hármasban elindulunk a kocsi felé, és irány a Kékes speti kocsijáért. Jó hosszan kell kanyarogni felfelé! De végre csak odaérünk és elbúcsúzunk spetitõl, cejast viszem Bp-re. Anyu otthon vár krumplifõzelékkel és fasírttal. Finom!

Hát ennyi! Nehéz volt, de nagyon jó is! Legközelebb ismét ott a helyem. :)



lutak
 
 
VidróczkiTúra éve: 20062006.11.04 22:11:42
Vidróczki 58 … öööö 67 :)

Hirtelen felindulásból jelentkeztem Sir Dan autójába csütörtök este, mivel épp meginogtam lelkiekben a kinizsis reményeimet illetõen. Gondoltam próbára teszem magam! A próba nagyságába viszont nem is gondoltam bele, ha ezt tettem volna, biztos inamba száll a bátorság. :)

Szóval Sir Dan 4:30-kor várt lent a villamosmegállónál. Kb. 3 percet késtem, de még tartani tudtuk Dani idõtervét és miután felvettük Sancit, Alexát és Jámbort, elindulhattunk a pontosan kidolgozott útvonalterv szerint :) A rajt helyszínét, a szorospataki gyerektábort gond nélkül megtaláltuk. Nevezésnél engem az 58-as táv asztalánál ülõ lány mindenképp a szemben lévõ rövidebb távokhoz akart irányítani, de én mondtam, hogy ezt szeretném választani. :) Végül 6:30-kor elindultunk.

Elindultunk a névadó patak szép völgyében és rövidesen Nagybátonyba értünk. Itt sikerült amatõr hibát elkövetnünk, nem figyeltünk a gyanús piros +-re és a mellettünk megálló rendezõnek hittünk, mikor azt mondta: menjünk jobbra, ott leszek fent a dombtetõn a pontõr lányok. Ott is voltak, de az a kettes pont volt! Nekünk még a piros +-en kellett volna menni Maconkáig, és ott a víztározó partján volt az elsõ pont. Tehát itt rögtön rátettünk a távra bõ két km-t és máris csúszásban voltunk az idõvel, mivel valahogy senki sem kezdett tempót menni. A víztározónál a ponton találkoztunk Gethe Lacival. Itt máris kis fejtörést okozott a piros jelzés megtalálása, de végül sikerült. :)

Visszatértünk a már érintett Felsõlengyend-Pusztatemplom nevû pontra, majd rövid szalagos szakasz után a sárgán végre a hegyek felé vettük az irányt a kicsit értelmetlennek tûnõ síkságon keringés után. Jámbor az emelkedõn lassabb tempót választott, és mivel õ a 43-as távra nevezett, nemsokára úgyis másfelé vette az irányt, tehát elváltak útjaink. Elértük a S+ jelzést és megint nehezen értettünk meg az itinert, de csapatmunkával sikerült. :) A Vörös-kõi-kilátó után megint tanakodás következett, és szabályos útvonalkövetés: a mátraszentlászlói hurok után mentünk be Mátraszentistvánra, a Vidróczi csárdánál lévõ pontra, mely frissítõpont is volt egyben. Itt találkoztunk egy kissé morózus hangulatban lévõ FB csapattal, majd láttuk Gethét elsietni. Megállapítottuk egyébként, hogy mennyire más most a hangulat, mint a MB-en/Hanákon volt. Valahogy egyikünk sem viccelõdött annyit, mint akkor.

Innentõl már jóval kevesebb túrázóval találkoztunk, mivel itt vált el az 58-as táv a többitõl. Mi visszafordultunk Szentlászlóra és a kék+ -en elindultunk Mátraalmás felé. Aztán itt következett a lihegõs mászás Galyavárra. A pont csalóka módon volt elhelyezve a szikla szélén, utána még emelkedõ volt tovább is. Nemsokára elértük a KPS jelzést, amit három hete már láttunk, és útbaigazítást adtunk néhány tájfutó térképpel bolyongó kirándulónak. Ezen a szakaszon kezdtem érezni, hogy milyen nehéz lesz még ez a túra. A lábaimban igencsak benne volt a hirtelen megmászott sok szint, és valahogy nem akarták felvenni a sebességet a most következõ könnyebb szakaszokon.

A következõ pont Mátraszentimrén az ABC mellett várt minket, ahol Sanci bánatára 10 perccel elõttünk zárt be a bolt. Ismét feltöltöttük a vízkészleteket és csokit majszoltam. Aztán irány az elsõ patakvölgyes szakasz a Z négyzeten, a Csörgõ-malom felé. Ez szép rész volt és még normálisan járható is. :) Sanci elkezdte kattogtatni a fényképezõgépet. :) A Vándor-forrásnál lévõ ponton itiner szerint 30 km-nél jártunk. A Po jelzésû Csörgõ-szurdok gyönyörû volt a hatalmas sziklákkal és sziklák fölé kinövõ fákkal! A patakvölgyet követve nemsokára kiértünk Mátrakeresztesre, a sörözõhöz. Itt pihenõt tartottunk fagyizással és kajálással egybekötve.

A pont a közeli Vidróczki-barlangnál volt. Itt hosszas tanakodásba kezdtünk, hogy vissza a P+ -en vagy felfelé a pirosig, mivel félreérthetõen fogalmazott megint az itiner. Végül helyesen döntöttünk és felfelé vettük az irányt a P+-en egy meredek emelkedõn. Hirtelen rám tört a negatív hangulat. Olyan nehezen másztam fel a rövidke emelkedõn és tudtam, hogy csúszásban is vagyunk, én abban sem hittem, hogy végigvánszorgom a hátralévõ távot, ott van még Ágasvár is a végén, és az biztos, hogy teljesen esélytelen a szintidõ. :( … Pedig még nem is tudtam, mi vár ránk a következõ hosszú völgyben! Teljesen eluralkodott rajtam a kétségbeesés, hogy mi a francnak vagyok én itt szívatni magam és a többieket, addig kell visszafordulni, amíg lehet! Gyorsan közöltem is, hogy én most itt, amint elérjük a pirosat, visszafordulok Mkeresztesre és bevárom õket. Persze mindenki tiltakozott, hogy ne tegyem, de akkor már eldöntöttnek éreztem. Sanci próbálkozott lebeszélni, de én csak hajtogattam leginkább magamnak, hogy nem megyek én Kinizsire, meg semmi más hosszú túrára, nem is értem, mit akartam ezzel a hülye ötlettel. Nem valók nekem csak a 30-40-es túrák, másra én alkalmatlan vagyok. És különben is nem vagyok kitartó, ez az én legfõbb bajom. Sanci erre megjegyezte, hogy talán pont ezzel tudnék változtatni ezen a bajon. :)

Persze elértünk a piroshoz… és továbbmentem felfelé! Nem is tudom, talán leginkább azért, mert tudtam, hogy borzasztó csalódott lennék, és teljesen nem tudnék nyugodt lelkiismerettel a tükörbe nézni, ha most feladom. Szóval mentünk a Nyikom-rét felé. Itt beértük Alexát, aki épp nagyon morcos volt, mert megint hülyeségeket írtak az itiner szerzõi. A leírás, térkép és minden infó egybevetése után simán megtaláltuk a vadiúj zöld jeleket, ami a leírás szerint hiányzik! A kerítés mentén egy tarvágáson botorkáltunk lefelé, míg végre kiértünk egy erdészeti útra. Onnan egy hirtelen balkanyar be a bozótosba, és gyorsan leereszkedtünk egy patakvölgybe. Út itt nem volt, csak jelek, ezerszer átkelve a patakon, gyakorlatilag szinte a patakmederben kellett menni. Nem tudom hogyan, de mire idáig értünk, teljesen helyreállt a lelki békém, mivel ellenálltam a kísértésnek és nem adtam fel. Mondtam is Daninak és Sancinak, hogy betartották az ígéretet, mert kirángattak a holtpontról. :)

A szintidõ beérése itt már teljesen lehetetlennek látszott, mivel a köveken, patakon és kidõlt fákon botorkálás kb. 3 km-en át minden volt, csak gyors nem. A ki tudja hányadik patakátkelésnél persze sikerült egy rossz kõre lépnem, és a bal lábamon lévõ bakancsot teljesen megfürösztenem a vízben. :( A zoknim és bakancsom csurom víz lett. Ez késõbb persze annyiban okozott gondot, hogy teljesen felázott a lábam, és akkora vízhólyag lett a sarkamon, amilyet még nem sikerült produkálnom eddig. A végén ez már elég kellemetlen volt a sötétben botorkálásnál. Alig vártuk a pataktól kiágazó Z négyzetet, ami végre jól járható út volt! Itt vártak minket a mezõn egy pokrócon a nagy-parlagi pont õrei. Kaptunk egy kis szóbeli eligazítást a következõ sárga jelzésrõl, és irány vissza Mkeresztesre! Végül is egészen jól követhetõ volt a jel, de már elég lassan haladtunk. Egyszer megálltunk bakancsot igazítani Danival, mert már sok kavics szúrta a lábunkat. Itt néztem meg a lábam, de olyan vacakul nézett ki, hogy inkább nem kellett volna. :)

19:40 körül értünk a mátrakeresztesi kajapontra, 10 perccel pontzárás után. Már bepakolták a kaját a kocsiba és épp indultak volna, mikor odaértünk. Pecsétet még kaptunk, de kaját már nem, csak azt az infót, hogy nem kell felmenni Ágasvárra, csak a th-hoz. Két túrázó, akikkel sokszor összefutottunk a túrán, épp beült a kocsiba, mert feladták. És ott volt Balázs bácsi is, aki a 43-ason indult, el is kavart párszor. Szeretett volna velünk továbbjönni, de a rendezõk nem engedték. Egyébként mi voltunk az utolsó terepen lévõ túrázók. :)
Innen továbbindulva hirtelen kellett bevágni jobbra az erdõbe egy meredeken emelkedõ ösvényre. Végig a P négyzetet kellett követni a következõ pontig, a Kosiktanyáig, ami egy romos ház volt, már pontõrök nélkül. Itt kaptuk elõ a lámpákat és elkezdtünk megközelíteni az Ágasvári th-at a Z jelzésen. Néha teljesen tanácstalanul kerestük a jeleket az éjszakában, de végül mindig meglettek valahogy. :)

A turistaházban pontõrrel már nem találkoztunk, viszont ott volt két túrázó, akik a rövid távon voltak, aztán felmásztak megint a th-hoz sátrazni. Õk mondták, hogy állítólag 5-6 km-rel van elmérve a táv. Hogy legyen innen is pecsétünk, az itteni kéktúra pecsétet nyomtuk bele az itinerünkbe. Aztán egy kis üdítõ/kávé után nekivágtunk a csúcsnak. Felfelé ok volt, csak kicsit lassan másztam, de megérte az éjszakai csúcsfotóért! Lefelé viszont elég durva volt, mert rosszul láttam és nehéz volt a meredek terep. A th mögött kissé nehezen bukkantunk rá az útra, ami állítólag a csúcstól számítva 3,6 km múlva a célhoz visz! Hát ezt sokkal többnek éreztük. Mikor végre kiértünk az aszfaltútra, ami a táborhoz vezetett, elkezdett esni az esõ! Már korábban hallottuk hírét telefonon, hogy Bp-en esik, reméltük, hogy minket elkerül. A vicc az volt, hogy amint elértük a tábor kapuját, el is állt. :)

A célban legnagyobb meglepetésemre még ott találtuk a rendezõket! A hivatalos záróra 22.00 volt, ehelyett mi 23:21-kor érkeztünk! Nagyon kedvesek voltak, kaptunk díjazást és még kajával teli asztal várt ránk. Aki teával kínált, még szabadkozott is, hogy sajnos már kihûlt, de szívesen megmelegíti. :) Ez a fogadtatás nagyon jólesett!

Lassan összeszedtük magunkat, és elindultunk a kocsihoz. Ott még egy darabig elszöszmötöltünk az átöltözéssel, én kaptam száraz zoknit Danitól. Köszi. :) Szegény Jámbor tényleg nickjéhez illõen tûrte az 5 óra várakozást és utána, amíg végre összeszedtük magunkat az induláshoz. Dani nagyon álmos volt, így igyekeztem legalább én is ébren maradni és néha próbáltam valami értelmes beszélgetésfélét folytatni. De nehezen ment. :) Sanci és Alexa rögtön elaludt, mivel mindketten betegen jöttek túrázni, és gondolom, így jól elfáradtak. Végül 2-re értem haza és zuhantam az ágyamba.

A tanulság annyi, hogy meglepõdtem magamon. Egész sokat bírok menni. :) És még tényleg jó is volt a túra, nem szenvedés, néhány rossz pillanatot leszámítva. Az éjszakai kalandtúra kifejezetten tetszett, csak már fájt a talpam, de kibírható volt. Az biztos, hogy egészen más hangulata volt, mint a Hanáknak, de mindkettõ jó volt. Nagyon örülök, hogy nem adtam fel. :)
Köszönöm az egész csapatnak!

lutak

 
 
túra éve: 2005
Bükki forrásokTúra éve: 20052005.04.12 05:18:23
Bükk forrásai (kb.) 36


5 órás ébredés, 6 órás indulás után túratársak összeszedése - mindez terv szerint!
Autópályán igéretemhez híven sietés :) 7.57-kor kiszállunk a rajtnál Lillafüreden.

Kicsit szöszmötölünk és 15 perc múlva csigatempóban indulunk :) 3/4 óra alatt kb. másfél km - és sok fénykép.

Az órára és az itinerre pillantva, no meg arra számítva, hogy a Lillafüredre megérkezõ Tibeték nemsokára beérnek minket, magasabb sebességre kapcsolunk, de arra itt még nem számítottunk, hogy hiányozni fog még ez a háromnegyed óra :( Ugyanis késõbb egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy alaposan elmérték a túra távadatait...

Sok emberrel gyakran találkozunk a túra során, folyton elõzgetjük egymást, és sajnos nem meglepõ módon jónéhányan leleményesek a rövidítésben. Például Ómassa után az aszfaltúttal párhuzamos hegyoldalban vezetõ szakaszon senkivel nem találkozunk, pedig kár kihagyni a gyönyörû patakvölgyet amiben leereszkedünk a kispistázó aszfalúthoz.

A célban kapjuk az infót, hogy valaki Gps-szel 34.4 km-t mért - aki nem egyszer rövidített a szemünk elõtt - , tehát tippünk szerint kb. 36 lehet a valós adat! Ehhez képest a 8 órás szintidõ már nem is bizonyult olyan bõségesnek, különösen a rengeteg fénykép és a sok forrásvíz kóstolgatás mellett :) A végén kb. 2 perccel kicsúsztunk ugyan a szintidõbõl, de lelkiismeret furdalás nélkül vettük át a díjazást.

A túra nagyon szép útvolnalon haladt, a pontok többsége kódfelírós v. zsírkrétás volt, de kaptunk 2 csokit és 1 pohár szörpöt a 3 pontõrrel "felszerelt" igazolóhelyen. A célban zsíroskenyér várt, de a hagyma és a szörp kifogyott. A teremben nem sokkal volt kevesebb a rendezõ mint a túrázó, de láthatóan nem törték magukat, hogy újra megtöltsék az asztalt. Bár mindez apróság, a táv ekkora eltérése azonban komolyabb hiba volt :(

Végül is jó túra után, kb. negyed nyolcra értem haza. Így sajnos már nem maradt sok idõm pihenni, mielõtt elindultam dolgozni, éjszakás mûszakba. Reggel azt hiszem nem kell majd altatni :)
 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20052005.04.12 05:15:44
Bakony 25

Elsõ túrám egyedül, és tetszett. Most többet láttam a természetbõl és többet hallottam a madárdalból, mint eddig bármikor, mivel nem dumáltam folyton. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jövõben antiszociális leszek :) Most sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezõgép, mert sok szépet láttam és ihletet kaptam...

Sikerült egy korty víz, telefon és óra nélkül elindulnom, de késõbb minden jól alakult. Az elsõ ep. mellett ugyan simán elmentem volna, de a pontõr utánamszólt :) Nem számítottam rá, hogy Herend határában rögtön ep-be botlok. Ezután egy nyílt dombtetõre értem és jól körbenézhettem. Még borult volt az ég a reggeli esõ után, de a nap már próbálkozott. Ideális idõ volt, polóban pont jó. Az erdõbe beérve szóbaelegyedtem két túrázóval, akiktõl az aszfalutat elérve elbúcsúztam. Itt nem túl okosan az emelkedõn felfelé kezdtem almát majszolni, a levegõvételek között harapdálva.

A Nagy-Nyergesre felérve hóvirág mezõk és medvehagyma fogadott a szép bükkerdõ alján. Nagyon tetszett! A sárga+ elején a 2. ep. katonai sátra és nagyon kedves pontõrök vártak. Tea valódi citrommal korlátlanul. Még kértem 2 pohár ásványvizet is, mondván fel kell tankolni, nincs egy korty vizem sem. Erre adtak egy fél palack vizet. A jelek nagyon jók voltak, még sosem jártam erre, de a térképet nem kellett elõvennem, így csodálhattam inkább a gyönyörû öreg bükköket a KDP ezen szakaszán. A térképen is jelzett õsbükk törzsére a gyengébbek kedvéért rá is pingálta valaki "õsbükk". Fodortanya környékén szokatlan szivárványszínû nyílra lettem figyelmes, ez mint kiderült mágikus szivárványrituálék helyszínét jelezte. Ennek lényegét a talán szanszkrit jelekbõl nem sikerült megfejtenem. Szintén nem tudom mit jelentettek a Hajagok környékén a piros-sárga és a barna-zöld jelek.

A 3. ep. az Öreghálás ház után várt, majd a P+ elején fakitermelés dúlta fel a környéket, de hamar egy szinte járatlan ösvényre tért a jel, de itt is tökéletes volt a jelzésfesõk munkája.

Csehbánya határában kiterjed 40-50 cm mély hókupac adott némi támpontot, hogy elképzelhessem a bakonyi hófúvásokat. Az utolsó ep. már az OKT szakasz kezdetén fogadott. Itt egy emelkedõ elõtt leültem szendvicset eszegetni a napsütésben. A domb tetejérõl pedig szántóföldek szélén ereszkedett le az út, és már csak egy kis aszfalt a célig.

Az itiner szerint 24,3 km-t 4:33 alatt tettem meg, egy szép és nagyon jól jelzett útvonalon. Veszprémi ebéd után, jól szórakozva a vonaton a kupétársak beszélgetésén, 5 órára már itthon is voltam. Örülök, hogy részt vettem a túrán, igazán jó volt.
 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20052005.04.12 05:12:33
Téli tt 2005

Kellemes útvonalú erdei és tényleg téli :) túra volt. jó volt az idõ, stílszerûen egy kis havazással fûszerezve. Pedig elõzõ nap a szobából figyelve a szép napsütésbõl gyönyörû szivárvánnyal indító hirtelen viharos zivatart kissé aggódtam a várható idõjárás miatt. Feleslegesen, Tibet jó munkát végzett... bár, a végén a sár kicsit levon a teljesítményébõl :-)

A rajtban fagyoskodva vártam a többieket akik egy busszal utánam érkeztek, találkoztam csanyával miközben sorban álltam a nevezéshez. Szerencsére hamar megjött pygmea, Mimoska, nagyondinnye és Summer Comfort is, így nem fagytam meg. Kerestük Morcsit is, de ekkor még nem találtunk rá, a kényelmes tempójú lánytriónk így útnak is indult. Végig dumálva haladtunk és Mimoska is jól jött az elsõ ttúráján. Találkoztunk útközben efemmel, Nehézmokaszinnal ( ? hát remélem jó emlékszem a nickre) és végre ráakadtunk Morcsira és csapatára is. ... Na itt kezdett felbomlani eredeti csapatunk egysége, mindenki váltott beszélgetõpartnerekkel haladt tovább.

Morcsival engem különösen érdeklõ közös témát találtunk így szegényt hosszasan faggattam, cserébe még látszólag tapasztalt túrázõként (milyen jó ha az ember elsõ túrásokkal beszélget :)) néha tanácsokat is osztogattam pl. a túrazokniról.

Végül eredeti csapatomtól elszakadva kb. kettõre célba értem. Itt találtam Spetit, ot. Robit, Dinnyét és SC-t. Õk már jó régen üldögéltek itt ránk várva. Falatoztam egyet és szétosztogattam a maradék kajámat mire a többiek is befutottak. Mimoska kissé fáradtan rogyott a székre de biztos élvezte elsõ túráját... legalábbis remélem.

Végül a fiúk nagy örömére összeszedtük magunkat és elindultunk hazafelé.


Na, hogy tetszett az elsõ túrabeszámolóm? Kicsit háttérbe szorult a túra a leírásban, de remélem azért élvezhetõ lett.

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár