Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

Rush2006Túra éve: 20082008.07.31 11:11:41
Via Dolorosa 115

3 nagy tervem volt idén, kettõt már sikerült megvalósítani, és eljött a harmadik ideje is. Napokkal a túra elõtt böngészgettem már a térképet köszönhetõen Józsinak a szervezõnek aki elküldte nekem az útvonaladatokat. Sok ismerõs részt véltem felfedezni, de balszerencse hogy az ismeretlenek nagyrésze éjszaka lesz. Életem eddigi legszintesebb túrája várt rám, és a táv sem volt rövid, így nagy kihívás elé néztem.

Elõzõ este már leutaztam a szállásra Markazra. Lacival és Rhiannon-nal találkoztam Gyöngyösön. Ahogy lepakolunk megyünk igénybe venni Markaz vendéglátó helyiségét. Itt már jó sok ismerõs élvezi az itt adta finom nedûk hatását :) Kb éjfélig mi is így teszünk, majd vissza aludni.

Hiába aludtam keveset, reggel már fél 6-kor ébren vagyok. Jönnek sorban az ismerõsök. 7 órakor azon kapom magam hogy elindult mindenki. Karesznak és Bellának szólok gyorsan hogy nyomás a többiek után. A Markazi várig egybõl egy izzasztó emelkedõt végzünk ki. Innen jó tempóba bele-bele kocogva jutunk el Papp Antiék pontjához, a képesfához. Nagyon sokáig ismerõs rész lesz, mivel tavaly a 75-is erre jött. A K-Z elágazásnál visszaparancsolunk 2 túrázót. Csalfa elágazás jobbra a K-en haladunk tovább.. A Mátrabérccel szemben megyünk, durván emelkedik-lejt az Oroszlánvárig. Itt nem volt most pont, nyomás tovább a Csurgó kúthoz ahol Ca Mg vár és Nád Béla aki nem kecsegtet sok jóval a Muzsla környéki csalánokkal.

A következõ pontõr szinte majdnem Béla pontja után jött. Leköltözött, mert többen benézték a S+ S- elágazást. Haladok továbbra is Karesszel és Bellával, bár az emelkedõk kicsit megfogják Bellát, de az elõzõ hetek programjai miatt ezen nem csodálkozok. A S-n sajnos Bella lemarad nagyon, én pedig ellépek tõlük, de megígérték hogy a lejtõn utólérnek. Bíztam benne, hiszen mégis jobb egy jó kis társasággal menni mint egyedül.

Örömmel látom a tetõn hogy most nem kell kerítést mászni mint tavaly, a kapu tárva-nyitva volt. Hangulatos, sokszor ösvény nélküli részek jönnek, a jelzés viszont jó. Elérek a Recski emlékparkhoz, eszem-iszom majd indulok a friss P+ jelzésen ami nincs rajta a térképemen se (tavaly is megvolt már a jelzés).
Most nyugis szakasz jön meg is nyomom a tempót, de nagyon meleg van.. A Csiklósd-kútnál nagyon jól esik a hideg víz, alaposan megfürdök a kútnál.
Innen jön a P+ ami letér a nagy bozótba, jelzéshiány stb. Tavaly is letértünk Bálinttal, botorkáltunk keresve az utat, de most is letérek, mivel ez a hivatalos útvonal nem pedig az aszfalt tovább. Most még nagyobb mocorkás volt mint tavaly.
Csetlek botlok, próbálom belõni az útvonalat, egy ideig sikerrel. Aztán elérek egy nagy bokrokkal teli szakaszhoz, ahol sehogy tovább. No nembaj, át a bozóton. Jópár karcolást összeszedek. Meghallom Kareszék hangját valahol mögöttem, örömmel konstatálom hogy õk is betértek ide a helyes útra, így megvárom õket és közösen szivatjuk magunkat tovább a bokrokon, végül meglátjuk a jelzést egy fán, és hamarosan visszaérünk a mûútra, ahol éppen jónéhány ember hagyja ki ezt a csodás szakaszt. A Szent István csevicéhez érve megjelenik hamarosan KuJoMi és csapata, õk is kihagyták a mocorkást. Észrevesszük hogy vagy jó negyed órás hátrányt szedtünk össze ez a szakasz miatt, de kit izgat, a lényeg az hogy meglett az út :)

Ismét közösen haladunk tovább a hosszú aszfalton. Késõbb ismét ellépek egy idõre. Parádóhuta elõtt elvesztettem a jelzést picit, de toronyiránt levágtam a faluba, így no problem. Utántöltök egy kútnál, jólesik a hideg víz ebben a meleg idõben. Ismerõs S- jelzésen haladok, januárban voltam erre a Rákóczi túramozgalmat jártam be. Nem olvasom az itinert el rendesen, és rutinból megyek tovább a 24-es fõút után a S-n jópár 100 m szintet rátéve még a túrára. Azon csodálkozom hogy a ponton ott van már Karesz és Bella. A 24-es fõúton kellett volna haladni jelzetlen úton Parádsasvárig. Nem gond, így legalább ismét utólértek. A pontõr Rozita is mondja hogy sokan jöttek arról ahonnan én, de ráfogtam arra hogy az itinerben "csak" 5839 a szintkülönbség, így legalább ha végigérnék nekem meglenne a 6000 is :-)

Jön számomra talán a legdurvább szakasz, a P+ föl Galyatetõre. Ez egy durva menet volt. Irtózatos hosszú, és folyamatosan emelkedik. Idegörlõ ámde csodálatos is, mivel a kilátás gyönyörû. Jó tempóban haladok fölfele, és elérek Galyatetõre. Itt életmentõ leves vár, nagyon jólesik a pihenés, jön Karesz és Bella is. Jó 20 percet pihenünk itt majd továbbindulunk. A K-n maradva nem vágunk át sehol, a lépcsõket megmászva haladunk tovább. Elérve a P-t kocogásra váltunk, és meg sem állunk egészen Mátraalmásig. Itt utólérjük vassalmost és egy Tibi nevû srácot, akit már ismertem korábbról. Õk indulnak tovább, mi ismét Ca Mg-t iszunk, ami majdnem minden ponton volt. Újabb kemény szakasz jön, fel a Galyavárra. Itt Karesz és Bella végleg lemarad tõlem, nem látom többet õket a túrán :(
Szép tempóban érek fel a csúcsra, majd hamarosan a K-P- ra érve utólérem vassalmost, Tibit és Á. Csabát.
Belekocogok, Csaba lemarad, Álmos és Tibi viszont jön velem. Ágasvár elõtt a vádlim kezdett kicsit görcsölni. Féltem tõle, de a csúcs után el is múlt szerencsére. (Ágasvár csúcs: 56,4 km 3335 m szint)
Innen szépen leérünk a turistaházhoz, ahol kicsit megpihenünk. Amíg Álmos sörözik, addig Tibivel rostos üdítõkkel tömjük magunkat. Mátrakeresztesre érve zsíros-vajas-lekváros kenyerek. Alig vannak elõttünk, azok is futók. Ezt örömmel látom.

Rákészülünk a Muzsla mászására. Elkezdünk mászni felfele, nagyon koncentrálok most fejben, itt sokminden eldõlhet. Végül egy kemény emelkedõ a csúcsig, és megvan a csúcskõ. Muzsa 805 m. No, ez is megvan. Jön a Béla által említett rettegett szakasz. (65,8 km 3840 m szint) Nagyon jól haladunk, itt még mindig lámpa nélkül vagyunk, simán megyünk még világosban. Ez a lefele idegörlõ volt.. Bár már prászor megtapasztaltam, de így nyáron még soha. Kidõlt fák, tüskebokrok, csalánok, stb stb.. A mezõny ide sötétbe ér már, sajnáltam õket.. Mi még jódarabig lámpa nélkül haladunk. Szurdokpüspöki elõtt a Diós-pataknál kell elõvenni a lámpámat, innentõl leszállt az est, kezdõdik egy újabb kaland.

A patak után iszonyú sáros-pocsolyás rész jön. Elérünk a falu határában egy kétes elágazást. Én mondom hogy balra, de nem voltam meggyõzõ, így maradtunk egyenesen. Még jó hogy jött egy motoros, és visszaparancsolt minket az elágazáshoz, ahol tényleg a balos volt a jó irány, és pár perc múlva a pincesornál is voltunk, 72 km-nél. Dübörög a zene, a lányok csinosak, de nem mindenki színjózan már úgy vettem észre :-) Utólérjük Nagy Attiláékat, õk indulnak is tovább. Én elkezdek eléggé bekómázni, meg is iszok egy Blue Bear energiaitalt, de semmit sem segített. Elgondolkozok hogy itt több feladó lesz valószínû mert van tömegközlekedés reggel már. Erõt veszünk magunkon és jó negyed óra pihenõ után indulunk tovább. Ismét vissza a P-Z- jelzésen csak immár a Z-n tovább. Itt már koromsötét van, nem is ismerem ezt a részt, így bõszen nézzük a jeleket, de egyszercsak elérünk egy elágazáshozemmi.. Elõveszem az itinert, megnyugtat hogy a jobbos a jó az erdõsávnál visszajön a jel. Innen eléggé kacifántos volt a jelzés, de megleltük. János várához érkezünk, itt nagyon meredek, de rövid szakasz jön. Szépen ki van szalagozva így nem tévedünk. Hamarosan elérünk a S- jelzéshez, ami a Vidróczki túráról ismerõs. Tudtam hogy most olyan rész jön a Hidegkúti th.-ig, ahol max. jelzés van, de út az nem sok. Így is lett, ismét utólérjük N.Attilát, és elérünk a Hidegkúti th.-hoz. (83 km 4638 m szint) Itt ismerõs pontõr, nagyon kedves, amíg tésztát kajálok addig õ betakar a hideg ellen. Éhes vagyok, be is vágok két tányér tésztát. Ez az a hely ahol adott 2 óra pihenõidõ ami nem számít bele az összidõbe.
Én úgy terveztem a túrát hogy kihasználom a 2 órát, addig is pihenek egyet.
Viszont most mindhárman jó erõben éreztük magunkat, a holtpontom jelenleg épp elmúlt, és kb. 20 perc után indultunk is tovább a sötét éjszakába. Jött egy hosszabb jelzés nélküli monoton szakasz. Elkap egy holtpont a végefele, de nem sajnálom hogy nem aludtam Hidegkúton, így legalább haladunk. Késõbb kiérünk a Bagolyirtási mûútra, a jelzésünk Z-. Olvasom az itinert, de olyan bamba vagyok hogy nem jegyeztem meg amit olvastam, és a buszmegálló mellett szépen továbbmegyünk a mûúton. Kezdett gyanús lenni hogy elfogynak a házak, így visszaindulunk, és egy jó negyed órás kavargászás után megleljük a rafináltan balra mutató Z- jelzést.
Néhány trükkös kanyar és lejutunk Mátrasztimre határához, ahol már nagyon hideg van, és még ki is vagyok merülve, így duplán fázok. Finom csoki a szolgáltatás.
A pontõr figyelmeztet egy jelzésváltozásra, de nem vagyunk nagyon képbe.
Aztán meglepetten veszük késõbb észre hogy a P- jelzésbõl vadiúj P+ lett :-)
Szerencsére (mint majdnem mindig) ott volt a kezemben a Cartographia térkép, így biztos voltam benne hogy a P+-en kell haladni mégha át is van festve. Ebben a hitemben erõsített meg jópár szalag is. Sajnos itt nagyon sokan eltévedtek, köszönhetõen a jelzésfelújításnak.
Egy idõ múlva visszajön a régi P+ és ezen haladunk. Sajnos nem tudom tovább tartalékolni magam, így elvonulok a bokorba kemény melót végezni. A többiek szivatnak hogy igyekezzek már, meg stb stb. Persze poénkodtak, de idegesített is nem gyengén :)

Kis pihi, és indulás. Továbbra is Álmossal és Tibivel haladok. Átérünk a S- jelzésre, itt már a nyílt részen világos van, de az erdõben még épphogy kell a lámpa. Egy dózerúton haladunk, és nem vesszük észre hogy a S- bemegy hamarosan az erdõbe balra. Ha fél órával késõbb járunk erre akkor már világos lenne, és láttuk volna a jelet, de így még nem. A térképem alapján már hamarabb le kellett fordulni, így visszaküldtük Tibit, aki meglepõen jó erõben volt. Addig amíg visszafutott a kétes helyre, addig leültünk, és csoffadoztunk kicsit Álmossal :) Meglett az út, jó volt a megérzésem. Egy gyatra jelzés volt a fán az elágazásban, de sötétben szinte lehetetlen volt észrevenni. Elérünk Lajosházára, kerek 100 km-nél járunk itt, és már 5000 m szint a lábunkban van. Nem semmi..
Ismét holtpontban vagyok, fõleg hogy tudom hogy milyen emelkedõ jön most a Snégyzeten fölfele. Itt elõre küldöm a többieket, kicsit lemaradok, de a SO elágazásban megvárnak.
Elkezd korogni a gyomrom ismét megállok, ismét lemaradok, de ismerem az utat. Mátraházán utólérem a többieket, és el is múlik a holtpont olyannyira hogy a Veronika rétnél a ponton már viccelõdünk, és a pontõrök is mondják hogy nagyon jó a kedélyállapotunk ahhoz képest hogy mennyit jöttünk már.
Elõzõ este vettem egy energiaitalt, de olyan óriási holtpontom még nem vol, így nem kellett bevetni. De hogy mégis elfogyjon megittam itt a ponton. Azt hiszem ez valami klasszis ital lehetett, mert hirtelen még a fáradtságom is elmúlt. A 3 õrült elindul felfele a sípályán. Az állat Tibi végig megfutja a csúcsig. Az õrült Álmos meg én kb. 5,5-ös átlaggal ér föl. Nincs még vége. Elkezdek lefele rohanni kb. 4 perces ezrekben Tibi elõl. Õ utánam. Tök jó kedvünk volt 107 km után :)) A versenyt én nyerem, 5 perc alatt lent vagyunk a csúcstól a Gabi-haláláig (K+ elágazás). Itt leülünk, nem kellett volna hülyéskedni úgy érzem, de ennyi belefér néha.. petami keres telón merre járok, gratulál, jól esik. Álmos hamarosan megjön, és innen már úgyis kiderül hogy mi lesz a túra vége, hát leírom: Megcsináltam ezt is!
(117,2 km 6000m szint) A rajttól számított 25 óra 30 perc alatt abszolválom a túrát, és egyáltalán nem vagyok fáradt, fizikailag meg talán még kocogni is tudnék :)

Azért ez annyira nem igaz, mert amikor késõbb beszállunk Álmossal Tibi kocsijába õ majdnem lefejeli az ABS-t úgy bealszik, de engem sem kell félteni, innentõl hazáig zombi üzemmód..

Lényeg a lényeg ez is meglett, ezt is megcsináltam!! :-) Köszönöm a szervezõknek a profi szervezést, és szolgáltatást. Azt hiszem a Szigethalmi túrák a legjobbak!