Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

hakaticaTúra éve: 20132014.01.27 14:16:29

Segítsük meg a családokat túra a Mátrában



…. amikor már azt gondolná az ember, h nincs lejjebb…


 


Néhány gondolat a túra/sorozathoz – ezek saját vélemények, lehet vele egyetérteni és nem egyetérteni:


Mikor megláttam a családsegítõ túrákat a kiírások között esõs kételyeim kezdtek támadni – alapozva arra, h az utóbbi években sem szûntek az alapítványok körüli zûrzavarok. Megnyitogattam õket és több helyen el is szörnyedtem  - a legbicskanyitogatóbb számomra az a túra volt, ahol ki volt írva az alig 20 km-es távhoz is!!, h „nevezési díj nincs, de a gyûjtõládába min. 1500.- -ot bele kell helyezni”. Aztán az a szöveg egyszer csak eltûnt a kiírásból….


Miután lezajlott az elsõ túra és elolvastam róla a beszámolót, akkor végleg eldöntöttem, hogy nem szeretnék részt venni egyetlen túrán sem; ill. tovább erõsített azon megrögzött eszmémen, hogy ha én szeretnék valakinek segíteni, akkor majd én személyesen adom át neki az odaszánt összeget, tárgyi eszközt, …. Így legalább tutira eljut hozzá.


Megjegyezném még azt is, hogy nálunk mindig van térkép az adott tájegységrõl és az ellátást sem bízzuk a véletlenre (édes, sós, szendvics, á.víz és vagy tea).


 


Na de térjünk vissza eme Mátra béli túrához… A fentieket jól megrágva mégiscsak úgy döntött hármas fogatunk, h mivel a Mátrában van – és idén nem túl sokat sikerült eljutni oda, mégiscsak elindulunk…. Ez egy kifejezetten rossz döntés volt részünkrõl..


Rajt:



  • Egy perselyõr várta a túrázókat, aki felügyelte, h tutira bedobunk e némi pénzecskét, majd adott egy nevezési lapot, amit kitöltöttünk és 

  • egy másik asztalnál kaptunk itinert  - kétoldalas A/4-es lap, kizárólag szöveges leírást tartalmaz. Gyûlölöm azokat a leírásokat, amikben kizárólag ’menjek elõre 50m-t, majd fel 120-at, és 600 m múlva visszafele 200 m-t’. Nem vagyok gps, nem hordok centit a zsebembe és nem tolom magam elõtt a mérõkereket sem ==>szívás volt, akinél nem volt saját térkép

  • elõvettem saját térképünket és kifele megkaptuk az „ezen nem lesz rajta a túra eleje” mondatot ==> örömmel jelentem, h az utolsó centiig rajta volt minden! ==> minden esetre jó bepróbálkozás arra, h vegyünk ott térképet, és ki tudja, h hányan be is dõltek neki


Útvonal:



  • Nem volt gyenge a nádasnál a dagonya, de ez nem a szervezõk hibája

  • Szent Anna kápolna – feltételes ep: a kápolnát könnyen megtaláltuk, meg is néztük, de a kutya sem volt ott rajtunk és néhány túratárson kívül

  • Kékestetõ – hideg étel, tea (itiner szerint!):  teát akkor tette fel a srác a csont tiszta bográcsba, ami számunkra azt jelentette, h még csak most fog az elsõ adag lefõni (9:20-kor rajtoltunk, a dagonyában legalább 20-30 embert elengedtünk, tehát nem mi estünk be elsõnek az ep-re…), és száraz kenyérre lehetett zsíros kenyeret készíteni ==>  köszönjük a szíves ellátást, de nem élünk vele

  • Csepegõ-forrás – feltételes ep: az útelágazásnál már látszott, h a kutya sincs ott, de még egy leírni való kód sem árválkodott, de azért kitértünk és megnéztük a forrást


Cél – tészta, tea (itiner szerint):



  • Megkaptuk jól megérdemelt célpecsétünket és egy ketté vágott rajzlapra ferdén fénymásolt okleveleinket, melynek oldalai az elefánt fülére hasonlítottak…

  • Nem kaptunk se egy „köszönjük”, se egy „gratulálunk” mondatot

  • Kaptunk egy ismertetõt az alapítványról és egy szalagcsíkot a temetési szolgáltatásukról

  • Tea nem volt!

  • Tésztát ha akarunk enni  - lehetett választani a lekváros és lekváros tészta közül -, akkor fõznek ki (addig is lehet várakozni jól leizzadtan)

  • Majd felajánlották, h tudnak adni még péksüteményt è száraz péksütemény, amivel embert lehetett volna ölni (túratárs beválasztott, majd az elsõ harapás után a többi mellett a kukában végezte)


                        i


Köszönjük a szíves ellátást! Legközelebb nem jövünk.


Míg nekünk csak száraz péksütemény jutott, addig a rendezõk igen jó hangulatban elborozgattak – nem kannásból ám!, és eszegették az Eszterházy tortát és egyéb süteményeket, a túrázóra figyelmet és szót nemis pazaroltak.


 A térképekre is össze-vissza kerültek fel az árak, így inkább nem vettük meg azt, amelyiknek a lecserélése aktuális lett volna.


Összességében rettentõen rossz szájízzel távoztunk, ennél jobban azt gondolom, h túrázót nem lehet megalázni (azt gondolom, h legalább azt be kellett volna tartani, ami az itinerben le volt írva szolgáltatás).


Van még ennél lejjebb?????


Nálunk a túra elnyerte az év legrosszabb túrája címet.


A nap pozitívuma: a Mátrában voltunk (bár ezt megtehettük volna anélkül is, h megsegítsük a magyar családokat)


Továbbá csöndesnek hitt túratársunkat (kb 3 éve jár velünk) is megismertük a másik oldalról… a Kékestõl Újpest Központig hallgattuk, ahogy szinkronban szidja a túrát… és azóta is….


Velünk nem fognak a jövõben egyetlen túrán sem találkozni a szervezõk és még jobban erõsödött bennem az általam az adakozásról felállított hozzáállásom is.