Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

Rush2006Túra éve: 20092009.10.26 12:21:37
Via Dolorosa 75 terepfutás

Az utolsó pillanatig nem tudtam hogy a futó verziót vagy a gyalogost válasszam.
A pénteki Szomor 56 jól sikerült, nem erõltettem magam meg fizikailag, így a futást
választottam másnap.

Ádám jóvoltából már reggel 6:30 körül Markazon voltunk, így maradt idõ az összepakolásra.
Reggel 08:00-kor tömegrajt. A várhoz vezetõ meredek sáros emelkedõn máris gyaloglásra váltok, be kell még melegedni. Az élboly megállás nélkül kocog felfele.
Vaddinoval megyünk egy tempót a várig, szépen felértünk így is. Itt máris körvonalazódik hogy a mezõny közepén vagyunk kb.
Ha az ember azt hiszi hogy a vár után csak lejtõ jöhet az nagyot téved, ugyanis emelkedünk szépen tovább. Végre elérve a csúcsot kocogásba kezdek. Vaddino lemarad, utólérem báró Maki topiktársat és innentõl úgy látszik szinte elválaszthatatlanok leszünk :) Elérjük a Markazi-kaput, várom a frissítõt, de csak dugókás mérés van. Nembaj, kortyolok a sajátból. Innen jön elõször a Nagy-Szár hegy, majd az Oroszlánvár leküzdése. Sajnos a kilátás nem valami jó, de minnél fentebb érünk annál többet mutat meg nekünk a hegy. A csúcson nincs pont, irány tovább a Jagusra. Ez után találkozunk a visszafele jövõ gyalogosokkal, illetve a gyorsabb futókkal is. Lerombolunk a Csurgó-kúthoz, ahol végre finomság vár. Jól esik az energiaital, és betömöm a Bounty szeletet is magamba. 8-as átlag környékén vagyunk, ami nagyon jó, hiszen már 1000 m szintet is leküzdöttünk a 15 km-re.
Visszatérünk az elágazáshoz, majd K-Ko-K+ kombóval berepülünk a Nemzeti Emlékpark ellenõrzõpontjához. Itt épp indul tovább Álmos egy másik futóval.
A kóla szuper jó, és egy kis sós finomságot is magamhoz veszek, majd rongyolunk is tovább Makival. Jó tempót megyünk nagyon, de Álmosék is repesztenek, nem is látjuk õket. Egy technikai szünet után hosszabb aszfaltos rész következik.
Utólérjük Ádámékat, jól nyomják gyalog is 6-os átlag közelében járnak.
Az itiner szerint be kell idén is térni a nagy susnyásba a P+-re, de szerencsére felfestették tovább az aszfalton a jelzést, így jövõre ez a mondat kikerülhetne a leírásból. (Bezzeg tavaly meg azelõtt milyen jó kis bozótharcot vívtam itt)
A Szent István csevicéhez érve nagyon jól esik a meleg tea, és egy vajas kenyeret is betömök mellé. 8-as átlag stimmel továbbra is.
Befut Lõw Andris, medvegyu, és egy ismeretlen hölgy is, én pedig nyomulok egybõl tovább immár Álmossal.
A helyiek néznek minket hogy kik ezek a koszos õrült futók? :) Hosszú aszfaltos rész jön, óvatosan kocogok felfele. Álmos elmegy, majd Maki is lelép, de nem kapkodok, a saját tempóm bõven megfelel nekem most. Utól is érem Toperczer Andrist, akit a célig már nem is látok.
Parádóhuta elõtt véglegesen megelõzöm Álmost, teljesen jó erõben érzem magam, mind fejben, mind fizikailag.
Ismerõs részen haladok, a Rákóczi Turistaút S- jelzésén. Megcsodálom a mozgalom pajzs alakú kódját, majd jön a Hársas-tetõ szerpentinje. Kicsit ki vagyok csúszva a 8-as átlagból, így erõs tempóra váltok, a szerpentin úgyis adja magát.
A fõút mellé érve kis tanácstalanság, de szerencsére nem megyek tovább a S-n, így hamarosan Parádsasvárra érek, ismét frissítõpont. Szegény Maki megmászott még egy plusz dombocskát, így mögöttem ért ide, de indult is egybõl tovább.
Én még kicsit élvezem a hawaii dizsit, aztán utána megyek, de csak gyalogolok egy darabig. Jön 6 km és 555m szintkülönbség. Ki ne tudná hogy a P+-rõl beszélek. Sokszor jártam már erre, lelkiekben felkészültem erre a szakaszra. Egy jó darabig kocogok is, majd utólérek egy gyalogost aki mondja hogy 4-en vannak csak elõttem. Hú, ez meglep, akkor nagyon jól jövök. Bekeményít az út, de egész jó gyalogtempóban haladok, és utól is érem ismét Makit, aki két bot segítségével próbál haladni. Izzadunk mint a ló rendesen, a K+-elágazónál iszom egy jó nagy kortyot, majd irány Galyatetõ! 5 óra 17 perc alatt érek fel 40 km-hez a rajttól számítva. A 8-as átlag ugrott valószínûleg innentõl de nem izgat nagyon.
Maki indul is tovább. Egész jól kiegészítjük egymást, az emelkedõkön õ a gyorsabb a lejtõkön inkább én. De jól esik a frissítõpont. Mindenfélét tömök magamba amit épp érek. A banán kifejezetten jól jött. Érdeklõdöm az élmezõny felõl, Pap Gabi majdnem 1 órája ment el. Jesszus. Én sem jöttem azért gyengén, de õ... Számolgattam vajon mennyivel fognak megelõzni, aztán letettem errõl a rossz szokásról.
Na végre lejtõ! Rombolok is szépen lefele Mátraalmás irányába. Maki technikai szünetet tart, így a ponthoz én érek elõbb, de pár perc és ismét együtt indulunk tovább. Ez a K+ nemszeretem jelzés, nem annyira sokat tudtunk kocogni rajta, sosem akart vége lenni. Elérjük Mátraszentimrét. Fárad a lábam rendesen, a legjobbkor jött az ellenõrzõpont. (48 km - 2612 m szint)
Itt megejtünk vagy 5-6 perc pihit nagyon fel kell tankolni. Viszont cserébe Lajosházáig szinte végig lejtõ lesz. A P-Z- elágazásnál érdekes hogy a Z-fele két szalag is mutatott, de szerencsére ismerjük a terepet, így gond nélkül mentünk tovább a P-n. Technikai szünetet tartok, de elég érdekes színû a salakanyag, és ezáltal kicsit idegessé válok, remélem nem csináltam valami hülyeséget..
Nem telik el 15 perc, és megint érzem hogy kell.. Most már a szín stimm, de szinte alig jött vmi. Ez iszonyú rossz... (Sorry hogy elõadást tartok errõl, de eddig ilyen nem nagyon volt még). Innen nagyon jó tempóval haladunk, én megyek elõl, Maki kicsit mögöttem. Kb 10 km/h-val rombolunk, majd a bekerített résznél hatalmas vaddisznócsordába botlunk, még jó hogy a kerítés túl oldalán vannak.
Nagyon jó idõben érjük el Lajosházát, ahol kiderül hogy az elõttünk levõ Repi 30, Endre 40, és Gabi 50 percre van elõttünk. Esély már nincs úgy tûnik a dobogós helyre, de nem állunk rosszul. A kóla itt is nagyon jól esik, a szõlõ viszont még jobban. A kutyus kissé megorrolt ránk valamiért, de most nem foglalkozunk vele.
Nem esik jól ez a sárga négyzet fölfele Mátraházáig. Bújom az itinert, mikor és merre járunk éppen, hány tized km a következõ jelzéselágazás :)
A So elágazótól a tábla mutatja hogy 2,5 km Mátraháza. Aha, a nagy francot.. 3,5 km az itiner szerint egy kis szinttel még megspékelve. Beérünk Mátraházára, Maki letámad egy kutat, én kocogást imitálva haladok tovább a mûúton a Veronika rétig.
Nem tökölünk itt sem sokat, irány az utolsó emelkedõ, a sípályán Kékestetõig.
Maki állítása szerint meg akarta futni, de 5 perc alatt le tett errõl :) Azért kb. 30m-t
futottunk fölfele :) Egész jó gyalogtempóval felértünk a csúcsra, ahol Maki nem szívbajoskodott, vagy 50 ember elõtt intézte el a szükségállapotot :)
Gondoltam majd utólér valahol, így haladtam is tovább. Viszont elõjött a gondolat hogy akár meglehetne 10 órán belül is, de akkor tolni kell rendesen a végét.
Erõs tempóval haladtam a Markazi-kapuig, ahol egy gyors frissítõ után tovább is álltam immár a Z-n. Repülnek a lábaim, de még nem vagyok teljesen kinyúlva, így egész jól esik a keményebb tempó. Zerge módon ugrándozom a kövek között, majd még épp szürkületben lámpa nélkül leérek a fõúthoz. A harang éppen akkor kongatott, páff, 18 óra van. Nembaj, egy gyors tempófutás és becsörtetek a célba.
Maki negyed órával utánam ér be, õ is jól jött azért lefele.
Sikerült beérnem a 4. helyre, elõttem Repi jött be 24 perce.
Az összidõm 10 óra 03 perc lett ami nagyon jó úgy érzem 75 km-re és 3500 m szintre.
A célban elfogyasztok 5 tányér paprikás krumplit, és 4 virslit :-)) Csodálkozok, mert futás után nem nagyon tudok enni, de most tömöm magamba a finomságokat, amit a szervezõknek köszönhetek.

Kemény verseny volt, combos szintekkel, de remélem jövõre is eljöhetek, immár negyedszerre.