Túrabeszámolók


Pannonhalma teljesítménytúrák

nafeTúra éve: 20152015.04.28 20:33:40


Pannonhalma 40


GPS-el mért távolság 42,2 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 730 m.


Már régen el szerettem volna jönni erre a túrára, különösen, mivel az Észak-Dunántúl Kupa része, de eddig mindig úgy jött ki a tavaszi permetezési ritmus, hogy ki kellett hagynom. Végre összejött az indulás. A nevezés gyorsan megtörtént, üdvözöltem az ismerõsöket, s hét után pár perccel nekivágtam a táv teljesítésének. Mivel erõs és hideg széllel fenyegettek a békák, ezért csak meleg sapikat vittem magammal. A vékonyabbat kitettem a kocsiba. Dél körülre kiderült, hibáztam. Szó sem volt erõs szélrõl, s Murphy törvénye szerint pont az kellett volna, amit a kocsiban hagytam. Rögvest egy jó kis emelkedõvel kezdtük. Még el sem hagytuk Ravazdot, máris levethettem a szokásos fölösleges réteg ruhát. Elég jól néz ki a löszfalba, évszázadok során, mélyen bevágódott út. A lakott részt, illetve az aszfaltot elhagyva, sok a virág. Itt még nyílik az ibolya és a gyakran, már a hóvirággal is együtt nyíló salátaboglárka is, ami az egyik kedvenc tavaszi virágom. Néhol a kilátás sem rossz. Az elsõ ellenõrzõ ponttól, tettünk egy rövid kiegészítõ kört az Erdész emlékmû felé, majd lejtõs úton irányba vettük a Vadalmást. Az út, nem túl látványos, de kellemes. Szépek a vegyes erdõk. A fák igyekeznek behozni, a természet jó kéthetes késését.


Az ellenõrzõ pont után, szalagozást követve tempóztam a Jánosházi-pihenõ felé. Levált a rövid táv. Ettõl kezdve, csak a túra elejétõl, nagyjából azonos sebességgel haladó pár ember volt a közelemben Néha egy-egy futó hagyott le bennünket. A következõ szakasz elég unalmas volt a számomra, ráadásul rá kellett jönnöm, lehet, elég lett volna a harmincas táv is. Az elõzõ napi biciklizés miatt eléggé tiltakoztak a combjaim a lejtõkön. Écs felé, szõlõk között vezetett az út, bár volt ahol beszántották a jelzésen. Ezen a szakaszon azt is éreztem, be kéne kenni a nyakam naptejjel. Tûvé is tettem érte a hátizsákot, de az természetesen a biciklis zsákban maradt. Jól leégtem a végére. Écsen, hamar megvan az EP. Ittam egy tonikot s mentem tovább. A pont elõtt, egy helyi érdeklõdött, merre megyünk. Miután megtudta, hogy Pannonhalmára, de Gyõrságon keresztül, nem-igen értette. Lényegtelen. Tovább menve, csaknem végig látható volt az apátság, tudatva, oda bizony föl kell kaptatni. Gyõrságig, végig nyílt terepen mentünk, szõlõk között. A kilátás szép. A faluban az ellenõrzõ ponton végre más alkoholmentes sör is van, nem csak a Stella Artois (csak tudnám, miért kedvelik ennyire ezt a Dunán-túli vendéglátóhelyek?), így egy Citromos Gösserrel frissítek. Levetettem a vékony széldzsekit is, amíg föl nem értünk a domb gerincre, mert ott visszakéretõzött. Épp csak kilábalóban vagyok egy homloküreg gyulladással kombinált megfázásból, ha egyáltalán kilábalóban vagyok. Elég hamar beértem Pannonhalmára. Az apátsághoz vezetõ kaptató elég lankás. Az ellenõrzõ ponton megkapom a soros pecsétet, beszélgetünk egy kicsit, s megyek tovább. A kilátót nem hagytam ki. Szép, csaknem körpanoráma van. Ez az egyetlen hely, ahol a fényképezõgépet is elõvettem. A dombról tényleg meredek ösvény vezet le. Utána, jórészt épített környezetben mentem. Elõnye, hogy végre találtam egy nyomós kutat. Ellenõriztem mennyi vizem van. Alig volt egy-két deci, így feltöltöttem. Az elsõ kortyoknál kiderült, itt már nem klórral fertõtlenítik az ivóvizet. Az ivózacskó nagyon ki tudja emelni a klór ízt.


Végre újra erdõben mehettem. Mennyivel jobb. Fölmentem az Imre herceg-hegyre, megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet, s ballagtam tovább. Megettem a kapott almát, ami igen jólesett. A S+ jelzésrõl, az EP-n említett levezetõ szalagozás megvan. A kerülõ út minõsége, minden, csak nem jó, de ennek is vége lett egyszer, s visszatértem a kiírás szerinti útvonalra. Kiértem az erdõbõl s ettõl kezdve, már látható volt Ravazd. Csakhamar kereszteztem a vasutat. A Béla-kútnál megálltam, fölírtam, mit ábrázol a festmény, s besétáltam a célba. Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.


A Sokoró ezen része eléggé szelíd. A nyílt részeken, amibõl elég sok volt, szép a kilátás. A vegyes erdõk is szépek, pláne így tavasszal. Kellemes, a távhoz képest könnyû túra.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért színes térképes igazoló lap (Saját térkép szükségtelen.), itiner, oklevél és kitûzõ járt. Minden pontõrökkel üzemeltetett ellenõrzõ ponton és a célban, volt ásványvíz. Ezen felül: a Rekettyés-tetõn, nápolyi szelet és pezsgõtabletta (magne B6…); az Erdész emlékmûnél, házi süti; a Vadalmásnál, nápolyi- és müzli szelet, pufi; Jánosháza pihenõhelynél, nápolyi- és müzli szelet; Pannonhalmán, nápolyi szelet, pufi, pezsgõtabletta; Imre herceg-hegyen, alma és pufi, a célban pedig, zsíros- és lekváros kenyér, vöröshagyma, illetve savanyúság volt az ellátmány. Ezen felül, már a rajtnál meg lehetett rendelni a meleg ételt az étteremben. A harmincas és rövidebb távok szakaszán kiváló, a hosszabbakon jó útvonal jelölés, elvégre a 40-es és hosszabb távokon indulóktól, már elvárható a tájékozódni tudás.