teve a kultúrerdôben
kissé borongós idô, gyors nevezés Cicával és már nyomom is a völgyek, horhosok között. Abszolválom az 50esek ajándékkörét, miközben felragasztva a a matrica macit harapok a finom aszalt szilvából. Nekem ez a csúcs(pont) pont ott. Visszaérkezve az 1. pontra szódás bubi tablettával frissítek, ami kis hiba. Aztán mégis bennmarad. Félreugrálva a10esek-pisisek hada mellett sütkérezem hamarosan Vadalmáson. Újabb csoki vagy mi. Nem sajnálják, mint ahogy a mosolyt és az emberi megnyilvánulást sem. Uncsi betonkígyón tova, és szerelmetes csókváltás Cicával. Pisilni készülô lány, még megvárja elfutásomat. Újabb pont, csoki és medvehagymás süti, amiben érzem a kínáló néni szíve melegét. Valamitôl meglódulok bár a az erdô egyre szerényebb. Megfáradtan kaptatok a fenyveses horhososban. Aztán lejtôk, picit bénázok az amerikás világháborúsra. Betonút, kopaszok és szôlôsök. Nem az én terepem. Macival ütközöm a kocsma-boltban. Jó szív-szóval biztatjuk 1gymást. Picit jön velem a tisztesség kedvéért, picit lendít rajtam. Szépen rendberakott pincék, polgármesteres márványtábla mosolyogtat meg. De piszok jó a kilátás ide-oda, le-s fel az apátságra. Elveszik a jel, kupola iránt nyelem a dimbet-dombot. Megijedek a fogadó épülettôl, elvakítanak a tükrök. Innen már csoffadtan, de még bele-bele futva dagonyázok le Ravazdra. Cica már édes csókkal vár. Még megpihenünk egy cappuccino-cola combó mellett.
A rendezés elsô osztályú. Számomra a pontôrôk kedvessége és jókedve adott a legtöbbet. A táp príma, egy 7re való csokival jöttem haza. Futónak lötyis háti kell, mert ugyan az elején bôven adtak vizet, de ez szódás volt, illetve késôbb már a csapok domináltak. Kár a kultúrerdô, az nem annyira jön be nekem. De jól éreztük magunkat, ez egy szép nap volt, amit innen is köszönünk. |
