Nagy várakozással, de némi félelemmel vártuk március 20-át, az újonnan alakult Egyesületünk elsõ teljesítménytúráját. Nagyon sok, mások által rendezett teljesítménytúrán edzõdött és szerzett rengeteg tapasztalatot a gyõri szervezõk csapata. Több hónapos elõkészület után lassan összeállt a kép, hogy kinek milyen feladata lesz a napon. Nekem túravezetés és némi kora hajnali szalagozás jutott és a vele járó 42 km megtétele.
A szalagozásból rajt-cél helyre, a Ravazdi jegenye étteremhez érve elsõként teljesítettem szalagozással – még a pontõrök kiérkezése elõtt – a 10 km-es távot. Lassan kezdett összeállni az én kis csoportom. Zoli, Peti és négy, 7. osztályos diák (két fiú, két lány) akik elmondásuk szerint osztálykiránduláson kívül még nem vettek részt hasonló túrán sem, de bátor erõpróbának szánták a teljesítését. A többi 30-as nevezõ nem kért segítséget: kettesével vagy kisebb csoportokbanindultak útnak. Nevezéseink után 8 órakor mi is nekivágtunk a valamivel több, mint 30 km-es távnak. A piros sáv jelzést követve (tavaly én is itt festettem) kiértünk Ravazdról. Zoli az egyik kerti kútnál kútfúrási tapasztalatait fejlesztette pár perces lemaradás árán. (Ha nem túrázik és nem a rendes munkájának tesz eleget akkor õ is az éltetõ vizet keresi a föld rejtekébõl.) Utolért és mi is részesültünk egy kis szakmai képzésben.
Közben utunk egyre emelkedett, felértünk és a leírásban megadott utasítás szerint körbe néztünk. Tényleg csodás rálátás van a Pannonhalmi Apátságra és aSokorói-dombságra. Az egyik diákom érdeklõdött mikor lesz az elsõ ellenõrzõ pont, mert már nagyon várta és már pihenni is kellett volna. Némi számolgatással és tájismereti tapasztalatomat összevetve örömmel közölhettem, hogy hamarosan - ami tényleg úgy is lett. Már messzirõl láttuk az összegyûlt turistákat aJánosházi nagy tölgyek alatt. Birbi és Tündi hivatalos pecsétet adott az igazoló lapunkra. Volt, akitõl finom pogácsát kaptunk, a másik segítõ innivalóval kínált.
Elköszöntünk és már folytattuk utunkat Écs felé. A Rábaring szélénél Zoli közölte, hogy nagyobb sebességre kapcsol, mert sietnie kell: éjjelre megy dolgozni. Vele a nap folyamán már nem is találkoztunk. Búcsúzás után csapatom kérésére és legnagyobb örömére étkezõs pihenõ idõt engedélyeztem. Elõkerültek a szendvicsek és innivalók. Meglepetésemnek – a dinnye alakú sütinek - hatalmas sikere volt. (Recept az Andikonyhája.hu oldalon) A 15 perc, amit szántam erre a pihenõre nagyon gyorsan eltelt. Hát közöltem a szomorú hírt: menni kell. Gyorsan összekaptuk magunkat és úton voltunk újra Écs felé. Egy mély meredeken lejtõ homokos mélyútban a gyerekek olyan erõre kaptak, hogy Petivel (aki katona) alig tudtuk utolérni õket: csak a keresztezõdésnél álltak meg. Na, merre? Tették fel a bizonytalan kérdést. Mivel én is itt festettem, ezért tudtam és meg is mutattam a felfestett jelzést.
Az Écsi harangláb alatt értünk be a faluba. Nosztalgiával néztem fel a kis dombtetõre, ugyanis december végén a környéken tartottuk az évzáró esti fejlámpástúránkat. A fõútra kiérve pár méter kitérõ után elérkeztünk az igazoló helyhez. Az igazoló lapra fel kellett írni, hogy mikor állították az I. világháborúsemlékmûvet. Gyors folyadék pótlás és már indultunk tovább Gyõrság irányába. Mûúton gyalogoltunk kb. 1 km-t, letértünk balra a szõlõs dombok irányába. Gyõrságon, a vendéglátóhelységben csak rövid ideig idõztünk. A falut elhagyva felértünk a kopjafákhoz a 3. igazoló helyhez, ahol az elõzõhez hasonló feladatot teljesítettünk és irány Pannonhalma. Az apátság minden egyes lépéssel egyre nagyobbnak tûnt. Hát láss csodát elértünk (a sokaknak egyáltalán nem tetszõ, a környezetébe nem illõ, ultramodern fogadóépülethez. Az arborétum kerítése mellett kaptattunk fel a 4. ellenõrzõ ponthoz, ahol Laci (magashegyi túravezetõm) adta a pecsétet. Csaba a csokoládét, szõlõcukrot és pogácsát, ami nagyon finomra sikeredett. Számomra ez a hely már nagyon ismerõs volt, ugyanis a hajnali vonattal elõször idejöttem Pannonhalmára. Feladatom volt a 30-as táv utolsó 8 km-es szakaszának kiszalagozása.
Elköszöntünk, majd nemsokára a Boldog Mór kilátóhoz értünk. (Megint nosztalgiáztam: hogy miért? Az legyen az én titkom...) A gyerekek legnagyobb örömére itt is 15 perces pihenõt engedélyeztem. Belefért az idõbe, hogy felmehessenek a négyemeletes fakilátó teraszára. A panoráma lenyûgözõ! Aztán útnak indultunk. A nagyon meredek lejtõn, lassan odafigyelve kellett „legurulnunk”. Nagy balra kanyar után a mezõn áthaladva a Tót-hegy hétvégi házai közé értünk. Szép, takaros kis házikók, pihenés, kikapcsolódás garantált. Keresztezõdésnél jobbra tartva a sáros (néhol nehezen járható) hatalmas keréknyomban haladva gyalogoltunk amesés nevû Illaki-erdõben. Egy kis emelkedõt követõen értünk fel az Imre herceg-hegyre ahol várt már minket Anita és Lilla az erdészlány. Egy kisebb feladat megoldása után kaptuk meg a szarvasos igazoló pecsétet. Csokit és ásványvizet kaptunk jutalmul, hogy megtettünk már közel 30 km-t. Újult erõvel vágtunk neki a cél felé vezetõ utolsó szakasznak.
Az Illaki-erdõbõl kiérve láttuk már Ravazd halastavait, házait. A 82-es úton átérve a Béla-kútnál az utolsó feladatot is teljesítettük: kit ábrázol a kútház festménye? Fáradtan, de boldogan vágtunk neki a hátralévõ 800 méternek és végre célba értünk valamivel 15 óra után. A célban nagyon sok túrázót láttam. Kicsik és nagyok, fiatalabbak és idõsebbek beszélgettek, pihengettek, ették a megérdemelt zsíros kenyeret és süteményt. A csoportom tagjai egymás után fogadták a gratulációkat a szervezõk részérõl! Megkaptuk a kitûzõt és a nagyon szépre sikeredett oklevelet. Én is gratuláltam a csapatom tagjainak, büszke voltam rájuk, hogy a vezetõjük lehettem.
Összefoglalva: A jelzések frissen felújítottak, sok helyen teljesen újak. A térkép alapján az útvonal vezetése egyértelmû. A leírást érthetõen, pontosan fogalmazták. A szalagozás megfelelõ volt és ezzel is a könnyebb eligazodást segítették. A szolgáltatás a csekély nevezési díj ellenében bõséges volt.
Több mint 400 túrázó tisztelte meg Egyesületünk elsõ ilyen fajta rendezvényét, hogy az általa választott 10, 15 vagy 32 km-es távot teljesítse.
A jövõre is megrendezésre kerülõ túráról már elõzetesen annyit írhatok: újra vár mindenkit a Ravazdi Róka és lesz még hosszabb (50 km-es) táv is.
Minden teljesítõnek gratulálunk!
Zsuzska
Gyõri Vasutas Természetjáró Egyesület |
