Túrabeszámolók
 | Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18 |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 |
|
| Óra | Túra éve: 2013 | 2013.01.15 12:10:29 |
|
| megnéz Óra összes beszámolója |
Egy igazán szép és izgalmas túra margójára...
Szeretem a Börzsönyt. Persze ezzel még sokan így lehetnek, de nekem nem volt ez mindig így, legalábbis az egész hegységre vonatkozóan nem. Ugyanis elsõ "saját" tulajdonom négy éves koromban a Gál-hegy oldalában lévõ telek volt, ahová nagyon utáltam felmászni, pláne, hogy csak egy lakókocsi volt rajta, se víz, se villany. Mondjuk a százéves gyümölcsfák finom pettyes sárga direkttermõ almát adtak, meg volt némi romantikája a szarvasok ûzekedésének a leszaggatott kerítésen át, meg szép volt a kilátás a Naszály tetejére, de azért unatkoztam ott keményen, meg ami muszáj dolog, azt az ember már gyerekkorában se szereti. Hogy beazonosítsam az ingatlan helyzetét, ott másztatok le mellette a nyiladékon...
Szóval, a Gál-hegyet csak módjával. Igen ám, de csinálom a Börzsöny csúcsai mozgalmat, és kitûnõ lehetõség adódott még négy csúcs becserkészésére ezen a túrán, de haladjunk sorjában.
Az indulás nem ment zökkenõk nélkül. Történt ugyanis, hogy eleve változtattak a tavalyi útvonalon, és az új útvonalat kiszalagozó rendezõ beteg lett, így egy harmadik verzió szerint indultunk el. Én még elmentem boltba, mire visszaértem, a zöm elrajtolt, számomra ismeretlen arcok nyomában indultam el, majd a csorda után húzok jeligével. Meg is lett az eredménye: rossz oldalon kerültük a templomot, erre még rájöttünk, aztán az itinert néztük, de az elkevert minket, meg a Piros se volt kifestve rendesen, szóval beletettünk egy kilit ügyesen. Ráadásul, valaki még a rajtban mondta, hogy a kisvasút völgyében kell menni Szokolyáig, jó lenne rájönni az illetõnek, hogy kisvasútnak a keskeny nyomközû vasutat hívjuk, nem a mellékvonalon Drégelypalánk felé tartó vasútvonalat. Attól még, hogy nem Ic jár rajta, az még nem kisvasút. Végre meglódultunk tehát a megfelelõ völgyön, és az elsõ ellenõrzõpontnál száguldó piros kabátokat láttam! Ez nem lehet, még az elején elindultak, gondoltam magamban, pedig tényleg Mezeiék voltak azok, csak õk meg a tavalyi útvonalon indultak el, beletéve egy másik tiszteletkört a túrába.
Hogy végre lett társaságom, könnyebben ment a haladás, egy-kettõre Szokolya állomáson voltunk, onnan pedig a némileg lejegelt betonúton kellett átváltani a faluba. Ahogy feljebb értünk, elénk tárult a Magas-Börzsöny csodálatos látványa a szikrázóan kék éggel! itt már elõ kellett vennem a gépet, közben Kláriék elhútak, viszont így belesétáltak a fotóba piros színfolt gyanánt, mint a téli természet gyümölcsei. De a költõi képek itt még nem értek véget, ahogy felértünk a falu szélén a gerincre, szemben ott tündökölt a visegrádi Fellegvár, illetve a Nagy-Villám a sípályával, nem is tudtam, hogy innen is látszik!
Szokolyán a(z egyik) kocsmában volt az ellenõrzõpont. Itt új túratársat találtam, régi jóbarátom, Norbi személyében, illetve volt vele még egy srác, Szilveszter is. Elbúcsúztam Kláriéktól, hadd szaladjanak, és neki vágtunk a Tar Péter-hegy oldalának. Egy ideig együtt mentünk, de aztán elhúztam, hogy a különleges feladatomat is végrehajtsam: fel kellett másznom a hegy csúcsára, hogy megválaszoljak egy kérdést a Börzsöny Csúcsai túramozgalomhoz. Szerencsére utol értem Bubut, aki kapásból egy nyiladékon felirányított a tetõre, mondván, ez a csúcsra visz. Nos, a "nagy öregek" is tévedhetnek, de jól jártam, mert a nyiladék egy köves emelkedõ után ellaposodott, és neki vitt a Tar Péter-rét szélének, amit úgyis be szerettem volna cserkészni, mert gyerekkorom óta nem jártam arra, jelzés se visz oda. A fákon jég, hó, zúzmara, felettük a vakítóan égszínkék ég, mesés látvány volt! Meg az a csönd, nyugalom, amit árasztott a jéggé dermedt világ, de mi mozgott ott a fa alatt? Szemezett velem egy muflon, elõször el se hitte, hogy embert lát, de miután vagy ötven méterre megközelítettem, elugrott és átváltott a völgyön. Innen délnyugatnak fordultam, és hamarosan elértem a gerincen futó nyiladékot, ami neki vitt a csúcsnak. Sajnos, kilátás nem volt róla, de hangulatos hely volt, kissé tágas tisztás, öreg fákkal. Elindultam lefelé, kisvártatva egy szarvas ugrott elém, és eltûnt a völgyben észak felé. Egy kerítéshez értem, amit a völgy felõl, a meredély szélén kellett kerüljek. Ekkor lövés dörrent, szembõl! A fene ezekbe az orvvadászokba, gondoltam magamban, hogy összevissza lövöldöznek. Újabb lövés, ugyanarról! Na, ennek a fele se tréfa, ezek itt mindjárt lelõnek, Beck Gyuri bácsi is feldughatja a Vodafonnyát, mert térerõ egy deka se, és egy kilométerre voltam a nyeregtõl, ahol újra elkapnám a Kék + jelzést, amirõl letértem anno. Szóval életveszélyben voltam, a téli hajtás közepén... Elkezdtem énekelgetni, meg hangosan csörtetni, hátha nem néznek éneklõ vaddisznónak, vagy szarvasnak, ilyen Disney-film talán még nincs. Ungon-beregen át lejutottam tehát a nyeregbe, ahol már a túrázók közé vegyülve megnõttek az életesélyeim. Pont elõttem húztak el Norbiék, lefelé belefutnak, hogy felfelé lassabban kapaszkodhassanak, ez volt a taktikájuk. Így legalább a következõ csúcsoknál eljátszhattuk, hogy felfelé ott hagytam õket, mire felértek, megvolt a csúcsvadászat. Na jó, a vadászatot inkább hagyjuk ilyen élmények után...
Kóspallagon is a kocsmában volt a pont, ez az egyik nagy elõnye a túrának, a rendezõk részérõl költséghatékony, mivel a túrázó így megveszi magának az ellátást, és az olyan "szomjas vándoroknak", mint mi, meg apró kánaán az élet vad rengetegében. :-) Mikor beértünk, épp akkor fordultak ki Mezeiék, tehát a Tar Péter-kanyarral is igen jó idõt mentünk. Némi malátahiány-pótlás után nekilódultunk az Érsek-tisztás felé. A falu szélén beszédes Sárga jelzés igazított a helyes irányba, és kezdõdött az emelkedõ. Az itiner meredek emelkedõnek írta, így a mecseki Somos után és a Galyavárra készülvén nekem nem tûnt annak. Viszont a fák, amik közül szép kilátás nyílt az Inócra, mostanra megnõttek, pedig a régi erdõ tönkjein anno potypinkáztunk anyámmal õsz végén. Az se most volt, ezek szerint...
Az Érsek-tisztáson Kenyeres Oszkár volt a pontõr, és finom csokit kaptunk tõle, ami kisértetiesen hasonlított a Balaton-szeletre, csak Vitorlás-szelet a neve.
|
| | | | |
| Múzsla | Túra éve: 2013 | 2013.01.14 10:08:03 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Pontõrködés a Csattogó lábánál és a 22-es táv teljesítése
A hatodik rendezés következett, ami számomra a szokásos, pontõrködést és a rövidtáv teljesítését jelentette. Erre az esztendõre érett meg az útvonalváltozás, ami új helyet is jelentett a „munkám” tekintetében.
Idén már a negyedik alkalom volt, hogy a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. A gyülekezeti terembe lépve már készülõdõ túrázókkal találkoztam, az indító asztalon pedig gyönyörûen sorakoztak az igazolófüzetek. Zetét azonban sehol sem láttam, így kiléptem a terembõl és olyan helyiség felé indultam, ahol égett a fény. Meg is leltem õt. Nagyon le volt törve, mert elég komolyan ledönötte egy váratlan betegség. A rossz hangulat és közérzet mellett ez azonban egy másik problémát is hozott, mégpedig hogy nem tudták kiszalagozni a csattogó – Társa-mezõ részt. Ez számomra különösen is fontos információ volt, ugyanis a bejáráshoz képest is új helyre kellett költöznöm. Öt év után tehát már nem a Borbély-hegyre készültem és nem is a Csattogóra, hanem annak verõcei lábához. A túra eleje ugyanis maradt a piros sáv jelzésen és Szokolya vasútállomástól, a kék+-en vezettet fel a meghirdetett útvonalra.
Az útvonallal nem volt gondom, mert tudtam, hogy végül is hová kell mennem, de azért a sötétben kissé bizonytalanul lépkedtem az állomásom felé. A megizzadással most nem volt problémám, ugyanis a római katolikus templom emelkedõjét letudva, semmi meredély nem állt elõttem.
Elérve a pontomat, gyorsan összekészültem. Alul már így is három réteg volt a lábamon, de felülre felvettem még párat, így összesen hat réteg volt a felsõ testemen, amibõl kettõ kabát volt. Nem apróztam el a dolgot, mert nagyon hideg volt itt völgyben, így a fejmre is felkerült három sapka, amibõl az egyik maszkot is tartalmazott. A magammal hozott nagy dobozt kiürítettem. A tíz centis polisztirolhab volt a sámlim, a lábam alá is került egy centis belõle és a doboz lett az asztalom.
Sikerült 6.30-ra összekészülnöm, ami jól is jött, mert Bell Sanyi már meg is jelent pecsétért. Még bõven sötét volt, de folyamatosan adtam a bélyegzéseket. Nagyon lassan, komótosan látszódott, hogy kel fel a nap. A hideggel végül is nem volt gondom, mert egyedül a lábfejem fázott. Úgy tûnik, hogy a két zokni és a bakancs kevés lett. Ezt azzal igyekeztem orvosolni, hogy ha volt egy kis szünetem, akkor elkezdtem járkálni, ugrálni kicsit.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy a mostani pontomon nem nagyon volt jellemzõ a várakozás, szerelvényigazítás, egyebek, de ez érthetõ is, hisz ez már nem a borbély-hegyi kilátó volt és a rajt óta sem telt el túl sok idõ.
Most is sok ismerõssel találkozhattam, ami nagy öröm volt számomra. Az útvonalváltozást többször is, részletesen elmagyaráztam, de volt aki (három fõ) ennek ellenére az itinerben szereplõ vátozatot választotta, saját felelõsségre.
Aztán eljött a pillanat, amikor rám sütött a nap. Bizony, nagyon jó érzés volt érezni a melengetõ napsugarakat.
Fél tizenegy körül telefonáltam a rajtba, ahonnan megkaptam a tájékoztatást, hogy kik az utolsó indulók. Meg is lepõdtem, hogy addig már több, mint 500 bélyegzést osztottam ki. Összepakoltam a cuccaimat, amelyeket elrejttetem egy fa mögött. Aztán könnyítettem a ruházatomon és már indultam is a mezõny után. Igazán jó érzés volt a friss havat taposni a szikrázó napsütésben.
A mezõny egy részét már Magyarkút elõtt elértem, de a nagyobb csapatokat Szokolya után elõztem meg. Útközben igyekeztem mindenkit bíztatni ill. a bizonytalankodókat információval ellátni. A Száraz fáknál Kenyeres oszira számítottam, de nagy örömmel üdvözöltem Forgács petit és Brigit is. Pont sikerült egy olyan képet készítenem róluk, amikor éppen nem volt senki a pontjukon. Egy ízes levelet vettem elõ, amit a Gál-hegy csúcsáig el is fogyasztottam. Egy rövid pihentetõ szakasz következett és ekkor értem el a túra legnehezebb részét, a hihetetlen meredek lejtõt, ami a kismarosi mûútra vitt ki. Itt külön figyelmeztettem az indulókat, hogy mire számítsanak. Döbbenetesen sokan evickltek itt csúszva-mászva lefelé. Nekem elég jól ment ez a mûvelet. Esés nélkül és elég jó sebességgel jutottam túl ezen a részen.
A mûúton egy túrázóval kezdtünk „összedolgozni”. Elég jókat beszélgettünk, aztán eljött a pillanat, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Kiderült, hogy névrõl már régen ismerjük egymást, hiszen õ volr dr. Révész Ádám.
Elérve a volt pontomat, felszedtem az ott hagyott dobozt a szeméttel együtt és gyorsan begyalogoltam a célba.
Az elismerést igen különleges körülmények között kaptam meg, ugyanis Gász Katától egy meleg ölelést is kaptam az oklevél és a kitûzõ mellé.
Csodálatos nap volt!
Kreicsi Gábor
|
| | | | |
| DJ_RushBoy | Túra éve: 2013 | 2013.01.13 19:10:19 |
|
| megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
A kalandos Wass Albert Emléktúra 44
Sok-sok teljesítménytúrán megfordultam már, jópár beszámolót is írtam, úgy gondolom ez a tegnapi túra is megér egy "misét".
Reggel az elsõ vonattal érkeztem. A célom a tempósabb gyaloglás, belekocogás módszer volt most, mint már oly sokszor. A rajtban Tinca mondta hogy jönne velem. Örültem neki, mert legalább nem megyek egyedül, és a tempónk is hasonló. Õ viszont mondta hogy sietnie kéne, mert délután még van dolga. Mondjuk én nem futásra voltam berendezkedve, a gyalogos hátizsákom is volt rajtam, de nosza, máris megkezdõdött a futás... Mire izmaink lassan elérték volna az üzemi hõfokot, máris egy ellenõrzõpont. Utána futás tovább. Egybõl sejtettem hogy itt ma nem sok gyaloglás lesz :) Sorban értük utól a korábban indulókat, majd mire Szokolyára érkeztünk az új útvonalon, Nagy Attilát és társát a mezõny elejét is beértük. Szokolyán pazar kilátás a Magas-Börzsönyre. A napfelkelte ahogy megvilágította a deres fákat... Az ellenõrzõpont után Tincával ketten maradunk, Attiláék még ott maradnak kicsit a ponton. Kifutunk a faluból, szabályosan körbemegyünk a K+ jelzésen (nem úgy mint a mögöttünk jövõk), majd immár teljesen szûz hóban indulunk neki a hegynek. Nem könnyû kaptató, ráadásul jó hosszan elnyúlik a hegy. Felérünk a tetõre, majd újra futás lefele. Egyszer csak fura hangokat hallunk, vadászok lövöldöznek. Mondjuk jópár túrán hallottam már ugyanezt a hangot, annyira nem ijedtem meg. De hiszen ez a K+ arra visz... Egyre közelebbrõl, egyre erõteljesebb puskaropogások. Na ennek a fele sem tréfa.
Nem telik el néhány perc, és jobbról pár méterrõl egy vadász kiált utánunk hatalmas puskával a kezében, hogy azonnal forduljunk vissza. Próbáljuk jobb belátásra bírni az úriembert, de azt mondta hogy 500 m-en belül még további vadászok vannak, és bármikor lelõhetnek, magyarul életveszélyben vagyunk. Hát bizony itt egy darabig véget is ért a túránk. Esélyünk sincs tovább indulni, Tinca próbálja hívni a szervezõket, de persze nincs térerõ az erdõben. Pedig mindössze alig 500(!) m-re vagyunk már csak Kóspallagtól.. Balra van egy kerülõút, de eleinte nem merjük megkockáztatni, ki tudja hány vadász áll még arra. Próbálunk óvatosan tovább tipegni, de alig megyünk pár métert, jobbról a hegyoldalból egy másik vadász int le minket, így ez az opció is kudarcba fullad.. Közben hatalmas robajjal lövöldöznek alig pár méterre tõlünk. Hát nem érezzük magunkat biztonságban egyáltalán.. Egyszer csak balról a hegyrõl szembefut velünk egy vaddisznó totál kamikaze módon. Az utolsó pillanatban föleszmél, és végül elfut egy másik irányban, egy öleb méretû kutya pedig a nyomában. Vicces látvány amikor egy méretes vadkant (mondjuk ez nem volt túl nagy) egy ilyen öleb kerget. És tényleg, ezek bizony a hajtókutyák.
Még jópár vaddisznó elszalad a közelünkben secc perc alatt. Közben megérkeznek Attiláék is, lestoppoljuk õket. Próbálnak õk is hatni a vadászra, de ugyanaz a reakció. Legalább még 1-1,5 órán át vadászat folyik.. Grrr... Én már fázok is rendesen a sok állástól, ráadásul az izmaim is kezdenek lemerevedni. Hamarosan érkezik kocogva Börcsök Andris, és Oszaczki Géza, de õk nem sokat várnak már, ugyanis utánuk pár perccel Erdei Andris jön futva, és nála van GPS. Bepróbáljuk azt a balos kerülõutat végül lesz ami lesz alapon, úgyis többen futunk, hátha nem engem lõnek le :) Végül megússzuk a mizériát, és kis kerülõvel, de Kóspallagon is vagyunk. Bizony, Tincával nekünk ez kb 20-25 perc ácsorgás volt a hidegben. De végülis nincs idõcél, csak úgy futogatunk. A Börzsöny Szíve sörözõben volt a pont, közöltük is a pontõrrel a szitut, de persze õ nem tud mit tenni. Innen ismét kilépünk Tincával, és immár újra a mezõny elején futunk. A S- jelzésen haladunk Érsek-tisztás fele. Még egyikünk sem járt ezen az úton, fura módon. A falu végén egy érdekes jelzés, majd jó kis kaptatón tapossuk le a többieknek a havat. Érdekes piros szalagok voltak kint a fákon keresztben. Na mondom az hiányzik megint belefussunk egy vadászatba. Neszezve haladunk, meg is van az eredménye. Jobbra hatalmas szarvasokat fedezünk fel, ahogy kecsesen sétálgatnak. Ezzel az élménnyel gazdagodva érünk ki az Érsek-tisztásra, ahol Kenyeres Oszi teljesít szolgálatot. Pár perce érkezett csak, elvileg van tea meg csoki, de még a kocsiban. Hogy ne csak a lábunkat erõsítsük ma, ki kellett vennünk a jókora termoszt a kocsiból :) A jutalom viszont nem maradt el, jól esett kortyolgatni a meleg teát. Pár percet ejtõztünk itt, de senki nem ért utól minket. Ez után következett a túra leges-legszebb része. Fel a Z- jelzésen a Só-hegyre. Szerencsére nem voltak felhõk az égen, így alig vártuk hogy felérjünk a Börzsöny egyik legszebb kilátást nyújtó hegyére. Útközben a fákról csüngött le a dér, közben rásütött a nap, gyönyörû látvány volt már ez is. Sokszor keresgélni kellett kicsit az utat, mert ma még mi vagyunk a hegy elsõ meghódítói. Felérvén a csúcsra, nem csalódtunk. Mesés panoráma volt elõttünk, meg is álltunk, és próbáltuk azonosítani a látnivalókat. Távolabb még Dobogókõ adótornyát is sikerült megcsípni. Élményekkel gazdagodva kocogunk tovább, majd nem sokkal késõbb Tinca túramozgalmazik. A Kopasz-hegyen kellett válaszolni a kérdésre. Meggyõzött, én is vállalom a kitérõt, biztos hogy szép panoráma lesz onnan is.
A csúcson egy kereszt áll, én úgy éreztem magam, mintha valahol az Alpokban másztunk volna meg egy több ezer méteres hegyet, és most jutnánk fel a csúcskereszthez. Hagytam hogy átjárjon ez az érzés, és tovább gyönyörködjek a panorámában. Közben visszanéztünk a Só-hegyre, és látszódott ahogy a többi spori épp lefele fut a hegyrõl. Visszafutunk az elágazáshoz, + 100 m szint, kerek 15 perc volt a kitérõ. Semmi gond, megérte!! Lefele kicsit megtempózzuk a Z-et, utól is érjük az idõközben minket megelõzõ Nagy Attiléákat, majd majdnem egyszerre érkezünk meg a Márianosztai ellenõrzõponthoz, ahol Toplak úr pecsétel a túravezetõi bélyegzõjével!! :) Attiláékat ismét elhagyjuk, majd a P- jelzésen kapaszkodunk ki a faluból. Nem futunk most, kis pihenés felfele. Talán ezen a P- jelzésen csak a Julianus 50 túrán jártam, akkor is még visszafele, és még 2007-ben borzasztóan rossz jelzések voltak erre. Most már szép P- jelzések üdvözölnek. Egy futót vélünk felfedezni mögöttünk, hamarosan utól is ér minket. Látásból ismerjük egymást. Nem akar kavarni, így velünk marad. Kóspallagig kicsit eléhezek, kezd belõlem elszállni az erõ, ráadásul a bal térdem fáj is. Lehet a hideg miatt.. De lehet hogy nem. Minden esetre elkezdtem azóta egy porcerõ kúrát, mert még most is érzem :( Ismét Kóspallagon vagyunk. Én beugrok a boltba venni két csokit, hátha észhez térít. A futó srác elmegy, Tinca gyalogol addig amíg utól nem érem.
A falu végén ez meg is történt, a csokitól kicsit jobban vagyok, de azért érzem még az eléhezést.
A P-S- jelzésen haladunk. Hamarosan egy szalag invitál minket balra be az erdõbe. Hmm.. Nem állunk meg, kocogunk tovább a völgyben, mert a jelzések tudom hogy erre mennek, mégha nincsenek is felfestve épp. Szemben egy kirándulócsoport fogad, hogy pár perc, és ismét vadászokba botlunk bele.. Lépjünk fel erélyesen, ha kell vitázzunk velük, mert õket is alig akarták átengedni. Na megint kezdõdik minden elölrõl.. Ráadásul még senki sem ment el elõttünk (mert a futó srác felment a szalagon balra), így megint mi "ébresztettük" a vadászokat. A két jelzés elválásánál rengeteg vadászkocsi áll. Szerencsére az már a P-n volt, mi meg balra a S-n megyünk tovább. Szerencsére megúsztuk a szitut, de ahogy balra sandítottunk többször is, bizony észrevettünk legalább 6-7 vadászt, akik minket figyelnek az erdõbõl méretes puskával a kezükben. Itt sem lettünk a vadászok martaléka szerencsére. Utólér a futó srác minket. Kiderült hogy az a szalag balra nem is a vadászat miatt volt kerülõút, hanem valami dzsindzsásba vitt.. 10-bõl 7 ember tuti arra indult el szerintem.. Végül hármasban érkezünk a Száraz-fák nevû ellenõrzõponthoz, ahol már a rövid távosok is megérkeznek. Brigi, és Peti a pontõr, van csoki, és pálinka.
A víznek, vagy valami másnak itt jobban örültem volna, ugyanis Oszi pontja óta nem volt üdítõ.. Persze kocsma volt, de én nem akarok költekezni.. Na mindegy, a jégkásás teámat próbáltam iszogatni. A futó srác el is ment, de a célig nem sokat távolodott 500 m-nél tovább. Tincával elõzgetjük a rövid távosokat. Sikerül elesés nélkül abszolválni a meredek lefelét Kismarosra. Ezt pár sporttárs szemmel láthatólag nem mondhatta el magáról. Aszfaltot ér a lábunk, és befutunk Kismarosra. Én megint elkezdtem érezni a térdemet, és energetikailag is kicsit elfáradtam a sok szûz hó taposástól. Ráadásul valószínû ismét az eléhezés-elszomjazás stádiumába érkeztem így a végefele, ugyanis valljuk meg azért elég kevés szolgáltatás volt a túrán. A régi királyréti Fatornyos ellátását azért visszasírom. Tincát elõreküldöm, én kicsit gyaloglok. Elrejtek magamban egy csokit, és hogy ne érjen csúfos véget a túra, azért becsületbõl még bekocogok a célba, Tinca után pár perccel. 5 óra 55 perc alatt abszolváltam a túrát. Ha levonjuk a 25 perc kényszerácsorgást a vadászok miatt, és a 15 perc oda-visszát a Kopasz-hegyre, akkor ez egy 5:15-ös idõ, ami azért már szépen hangzik. Volt mitõl elfáradni. A célban végre volt ellátás, virsli (?) személyében. Én akkor is azt mondom érdemes volt eljönni, mert gyönyörû panoráma volt végig a túrán, nekem ez az útvonal sokkal jobban tetszett mint a régebbi volt. Nem kicsit kalandosra sikeredett a vadászat miatt, de szerencsére túléltük.. ;)
|
| | | | |
| zsenyka | Túra éve: 2013 | 2013.01.12 23:23:44 |
|
| megnéz zsenyka összes beszámolója |
Gödöllõrõl indultam a kis Suzukimmal 7 órakor Verõcére.Elég friss idõ volt,de nem volt nagyon vészes. Gyors nevezés a 22km-es távra és 8.25-kor indulás a kicsit módosított itiner szerint.Már az elején volt egy kis gond,mert a piros jelzéshez csak a harmadik túratárs segítségével találtam le.Innen már ismerõs volt a terep,ami néhol jeges volt.A cipõm sajna már egy slick gumihoz hasonlít,de ez van ezzel kell beérnem.Jó tempóban és sok gyalogost leelõzve értem le egy másik futóval Szokolyára. A szabadidõkozpontban (kocsma) pecsételtem majd folytattam az utam.A falu vége elõtt elváltam a 44-es túrázóktól és megkezdtem magányos farkas módjára a zöld + és a szalagok segítségével megtalálni az utat.A szalagozás segítségével haladva egyszercsak turistákat fedeztem fel magam elõtt.Csodálkoztam ,hogy futva csak most érek utol gyaloglókat,de kiderült ,hogy õk a pontõrök.Gyorsabban kiértem mint õk,de kaptam pecsétet és csokit,meg útbaigazítást.Itt csatlakozott mellém egy futó hölgy és ketten próbáltuk megtalálni a Száraz fákat.Itt már egyértelmû volt a zöld jelzés.Jobbról csodálatos panoráma tárult a szemem elé,a Börzsöny havas csúcsai magasodtak a látóhatárnál.Egy fénykép mindenképp belefért.Kismarosig haladva egy kicsit megtréfált a hegyrõl lefelé történõ ereszkedés.A cipõm itt teljesen bebizonyította hogy nincs valami ragaszkodása a talajhoz.Sok csúszkálással értem le a Szokolyai útra,ahol egy futótárs csapódott mellém.Vele beszélgetve érkeztünk a Csattogó völgyhöz.Ez már ismerõsként köszönt vissza.Már csak be kellett futni a célba.Szép nagy kitûzõ és oklevél várt.Sajnos a virsli és a tea elmaradt,mert csak akkor leheltek életet a tûzbe.Átöltöztem és elindultam Gödöllõre.Jó idõben és a szép havas részeknek köszönhetõen kellemesen telt el ez a délelõtt. Az idõm 2,35 lett. Nekem teljesen jól esett ez a futás.Kellemesen elfáradva érkeztem haza.
Azt hiszem ,hogy sikeresen kezdtem az évet ezzel a szép Börzsönyi túrával.  |
| | | | |
| Totesz | Túra éve: 2013 | 2013.01.12 21:49:16 |
|
| megnéz Totesz összes beszámolója |
"Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet."
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben |
| | | | |
|
| feco74 | Túra éve: 2012 | 2012.01.15 10:16:05 |
|
| megnéz feco74 összes beszámolója |
Üdvözlet !
Ez az elsõ teljesítmény túrám . 44km-es túra futva . Kb. 6 órát számoltam . 8óra 7 perckor sikerült elindulni. A hideg miatt kicsit sok ruhát hoztam , nem volt olyan hideg. Irma forrás után 1km brutál sár. Nógrád, jól esett a meleg tea. Fatornyosig jó a terep szintén tea. Királyrét után kezdek fáradni . Kóspallagi kocsmában Cola és ropi . A következõ 2km a legkeményebb a túrán , lefelé sajnos megint sok a sár . Szokolyán 1 perc pihi és jöhet az utolsó etap. Végig saras a terep és fúj a szél , már nem érdekel. Sikerült !!! 5óra 5perc alatt. Nagyon jól ki volt jelölve a terep , mindent köszönök .
Üdv : feco74 |
| | | | |
| Múzsla | Túra éve: 2012 | 2012.01.15 09:09:12 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Pontõrködés a Borbély-hegyen és a 18-as táv teljesítése
Ötödik, jubileumi rendezés volt ez a teljesítménytúra. Bár korábban felmerültek más útvonal variációk is, végül maradt a jól bevált logisztika. Ismét a Borbély-hegy lett az „állomásom”.
Az elsõ két rendezés után most már a harmadik alkalom volt, hogy a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Belépve az udvarra, nagy csend és nyugalom fogadott. Aztán a gyülekezeti terembe találkoztam Zetével. Amíg õ elment vizet forralni én szétnéztem az üres, de mégis várakozásokkal telinek tûnõ teremben. Gyönyörû precízségben sorakoztak a rajtlapok, ki voltak készítve a rajt pálinkák, minden második széken szórólapok voltak, egy szóval minden adva volt egy remek rendezvényhez. Magamhoz vettem a bélyegzõmet és csendesen elindultam a Borbély-hegy felé, mint az elsõ rajtoló.
Eleinte még a kivilágított utcákon kanyarogtam, aztán a Botond utca végénél elértem az utolsó lámpát is. Innen következhetett az izgalmasabb rész. Volt nálam ugyan lámpa, de nélküle is megleltem az utat, hiszen már sokadszorra jártam erre. Próbáltam minél komótosabban lépegetni, hogy ne izzadtan kelljen elkezdenem a pontõrködést. Felérve a keresztezõdéshez tapasztaltam, hogy bizony elég nagy a szél. Innen a fák recsegésének zajában haladtam a kilátóig. 6.30-ra sikerült felérnem. Gondoltam is, hogy az elsõ túrázók éppen most indulhatnak.
A hátizsákomat gyorsan kiürítettem. A hidegre és a nagy szélre való tekintettel felülre három, míg alulra egy plusz egy réteget vettem fel, a fejemre pedig maszkot húztam a sapka alá. A magammal hozott hungarocell lapra ráültem és behúzódtam a beton oszlop mögé. Így kissé szélárnyékba is tudtam helyezkedni. Amíg nem jöttek a túrázók gyönyörködtem a kilátásban és a napfelkeltében is. Szenzációsan szép volt!
Aztán megérkeztek az elsõ túrázók, köztük ismét Bell Sanyi volt az egyik elsõ. Vele még kicsit beszélgetni is volt idõm. Erre késõbb már nem nagyon volt lehetõségem, mert folyamatosan jöttek az indulók, ami persze nagy örömmel töltött el. Teát inni is csak úgy tudtam, hogy belenéztem az egyenesbe és azt látva, hogy száz méteren belül nem jön senki, gyorsan hörpintettem egyet a thermoszomból.
Megint sok ismerõs jött, de többeket hiányoltam ill. – talán a nagy beöltözésnek is köszönhetõen – többen meg sem ismertek, csak amikor utánuk néztem láttam, hogy kik is õk. Sajnos most salgótarjániakat nem láttam és a korábban olyan népszerû katonai csapatok sem voltak jellemzõek.
Amikor éppen nem álltak elõttem, olyankor figyeltem a szemközti part történéseit. Ugyanis nagyon változatos viszonyok voltak arrafelé. Hóesés, napsütés...
Persze itt is fel kellett kötni a gatyát, mert néha lecsapott ide is egy-egy hófelhõ és majdnem fehérbe borította a tájat.
Lassan megérkezett a 44-es táv seprûje, majd késõbb a 28-asé is, amelyet Szabó Karcsi és csapat alkotta. Nagy öröm volt, hogy megismerhettem õket.
Tizenegy körül telefonáltam a rajtba, ahonnan megkaptam a tájékoztatást, hogy kik az utolsó indulók.Lebontottam a táblákat és lementem a keresztezõdésig, hogy megvárjam õket. Itt már látszódott, hogy bizony ismételten sáros menetben lesz részem.
Az utolsó hat indulót kerülgetve mentem el Magyarkútig, ahol jeleztük a személyzetnek, hogy mi vagyunk az utolsók. Az idáig összeszedett szalagokat a kukába helyeztem, szeretett és meleget adó hungarocell lapommal együtt.
Már a decemberi bejáráson érezhetõ volt, hogy a Magas-hegy felé vezetõ dózerút nagyon nehéz feladat lesz. Nem is hazudtolta meg magát a szituáció, csak már a patakátkelésig is jöttek újdonságok, mint például a híg sár vagy a farakásokon való átkelés. A hegyre menet elláttam még navigációs tanácsokkal a körülöttem lévõket és beindítottam a nagyobb tempómat. Akiket utolértem, azokkal minddel egyeztettem az útvonalukat. Közben egy irattárcát is kaptam, hogy vigyem el a célba. Ehhez mérten útközben élénken érdeklõdtem a túrázóktól, hogy kit hogyan hívnak.
Nagyon tetszett, hogy a nap folymataosan sütött, amióta elindultam a túrán és mostanra már kellõen át is melegedtem.
Tetszetõs látvány volt Társa-mezõn is a sok-sok ember, ahogyan bandukoltak a hullámzó terepen. A korábban összeszedett sár egy részét itt sikerült a fûben letisztítani.
Beérve a célba – már megszokásból is – Pygmeához mentem az elismerésemért, aztán még Bibortól is kaptam egy külön jutalmat az ötödik teljesítésért. Az irattárca tulajdonosát végül nem sikerült utolérnem, de a célban azt mondták, hogy nem régen állították neki ki az oklevelét.
Aztán, kimentem az udvarra és kicsit merengeni kezdtem, belegondoltam, hogy mik is történtek itt 2008 januárja óta velem: a sok kedves indulóval való találkozás, a legkülönfélébb idõjárási viszonyok, a bejárások izgalmai…
A Wass Albert emléktúra egy ünnep a számomra.
|
| | | | |
|
| Gyalogbéka | Túra éve: 2011 | 2011.01.17 11:25:17 |
|
| megnéz Gyalogbéka összes beszámolója |
Az ötlet alapvetõen jó volt. Hogy menjünk el túrázni a hétvégén. Igaz, ilyenkor se vagyunk hajlandóak a bõrünkbe férni, és éjfél elõtt lefeküdni - cserébe viszont felkelünk 5:30-kor...
A fent nevezett rendezvény rajtján 8:15-kor robogtunk át. A meleg idõjárás kellemes napot ígért.
Namost: adnék mindenkinek egy apró tippet, aki a jövõben teljesítménytúrázást fontolgat. Télen CSAK AKKOR induljon neki, ha már hetek óta nem volt csapadék, és meleg az idõ; vagy ha masszívan fagy.
Nem az utolsó rajtolók között voltunk - azaz csak a mezõny kb. fele taposta ki az utat elõttünk - mégis az egész útvonalon úgy éreztük magunkat, mint aki legalábbis iszapbírkózni érkezett. A lejtõkön gyorskorcsolyás mozdulatokkal haladtunk, az emelkedõkön pedig freestyle seggreneülj-neálljálmeg stílusban.
A szintidõ 8 óra volt a 28 kilóméterre. Volt egy pont, ahol nem hittük, hogy így lesz; de végül teljesítettük. A mozgáskoordinációnk pillanatnyilag egy térdmûtéses veterán-tánccsoport ittas közlekedéséhez közelít; a pizzát már megrendeltük; Zoli épp a kádban mossa le a több kiló (tényleges adat, nem túlzok!) sarat a bakancsainkról.
Kellemesen elfáradtunk, láttunk szép tájakat, kiöntött patakot, sok életvidám, energikus embert.
Legközelebb is megyünk.
Majd ha fagy! ;)
|
| | | | |
| krajorama | Túra éve: 2011 | 2011.01.17 09:38:12 |
|
| megnéz krajorama összes beszámolója |
Wass Albert 18 seprû
A túra elõtti nap utaztunk Vácra ismerõsökhöz, és már csak Pesten derült ki, hogy a túracipõmet otthon hagytuk. Egyik nagyáruházban sikerült gyorsan szert tenni egy 4000 forintos cipõnek látszó tárgyra. Ennek örömére fent voltunk éjfélig, és másnap alig tudtuk kivakarni magunkat az ágyból. Csak a 18-as táv maradt, de a lábam nem volt teljesen ép az elõzõ túráról, meg kicsit sáriszonyom is volt, úgyhogy nem is igazán bántam. Fél tizenegy elmúlt, amikor be akartunk menni a katolikus plébániára, de hiába. Gyors telefon és rongyoltunk le a reformátusokhoz, kicsit megtréfált, hogy tavalyelõtt még máshol volt a rajt.
Háromnegyedkor beestünk a rajtba és rögtön nekünk szegezték a kérdést: akartok seprûk lenni ? Mondtam persze, fõleg, hogy ilyenkor nincs nevezési díj - hurrá, már csak 3000 volt a cipõ. Megvártunk még pár embert , aztán 11:15-kor nekiindultunk. Szedegettük a szalagokat és papírokat, lassan felértünk a Borbély hegyre, ahol már jött szembe a pontõr biciklivel, meg az utolsó két induló. Kérdeztük nem fázott-e: csak az utolsó két órában, volt a válasz. Kimentünk a kilátóba, fényképeztünk egyet, leszedtük a maradék szalagot, majd lesétáltunk Magyarkútra. A pontõrök itt is vártak már, rögtön kolbásszal és az egy szem megmaradt csokijukkal kínáltak. A réten egy idõsebbekbõl álló csoport vallotta magát résztvevõnek, gyorsan neki is indultak, amikor feltüntünk. Volt még idõnk a 3-as átlaghoz, benéztünk a fogadóba, meg kicsit kajáltunk, hogy elõnyt adjunk nekik.
Innét jött az elsõ dagonya, az elõttünk indult közel 600(!) ember hihetetlen milyen sárt dagasztott. Persze mi meg nem kerülhettük ki, hiszen a szalagokat le kellett szedni, azok meg az egész közepén lengedeztek. Csúszkálva, cuppogva felértünk a nyeregbe, majd jött egy elágazás balra. Hurrá itt nincsenek szalagok, a kék kereszt jól látszik. A Les völgyben újra beértük a magyarkúti csoportot, lelassulunk. Szokolya állomás elõtt csak egy szalag, most már csak vigyázunk a résztvevõkre. Egyikük láthatóan fájlalja a lábát, de megy becsülettel. A büfében finoman rákérdezek, hogy hogy vannak. Szarul, de büszkén, páran kiszállnak itt. Igazuk van, nem érdemes még jobban tönkretenni az ember térdét. Javaslom, hogy adják le az itinert, vagy mondják be a sorszámot a ponton, aztán magam is meglepõdök, hogy ez nem lehetséges. Alkalmi pontõrök vannak, nem is mennek a célba. Hülye módon nem ajánlom fel, hogy majd mi elvisszük a hírt, de nem baj, mennek Verõcére mindenképp. A maradék még kérdezi, hogy van-e esély idõn belül beérni. Csak fél óra pluszban vannak, úgyhogy bólogatok. Nem is volt gondjuk, nem értük be õket a maradék távon.
Jön még egy saras rész a Csattogó pontig, lehetetlen sár nélkül megúszni, inkább beletörõdünk. Pedig itt még csak 300 ember járt. A lemenõ nap látványa elég kárpótlás. Néhány szalagot visszarakok, másikat kicserélek, sajnos a szél és a bakancsok betettek nekik. Lehet hogy kis fapóznák kellenének, nem tudom. Párat kicsit erõsebben meghúztam, bocs Bíbor :) Verõcéig eseménytelen az út, 18-asokkal nem találkozunk, csak egy rettenetesen káromkodó hosszú távon indulóval, aki már enyhén szólva unja a sarat. Felmegyünk még a templomdombra, de alig követ valaki, legtöbben megkerülik :(
Végül öt és fél óra kellemes sétával beérünk. A 28-at most nem vállaltam volna, de így direkt jót tett a lábamnak a mozgás. Köszönet a szervezésért, jövõre talán még jobban be tudunk segíteni! |
| | | | |
| Múzsla | Túra éve: 2011 | 2011.01.17 09:17:21 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra
2011. január 15.
Pontõrködés a Borbély-hegyen a 18-as táv bringával
Már negyedik alkalommal ért az a megtiszteltetés, hogy pontõrködhettem a Borbély-hegyen. Némi változás volt az elõzõ évekhez képest, hogy a rajt 6.30-tól volt, így fél órával hamarabb kellett kimennem a „pontomra”. A jó idõre való tekintettel vittem kedvenc közlekedési eszközömet, a bringámat is.
Már másodszor a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Belépve az udvarra, kedvesen fogadott Zete, Vagdalthús, Oláh tamás és párja valamint Pygmea. Csak pár szót váltottunk, mert átvettem a szerelvényeket és már indultam is. Eleinte kényelmes volt a bringával tekerni, de ráfordulva a Botond utcára, már a legkönnyebb áttételt kellett használnom. Itt sem lehetett túl sokáig tekerni, de nem izgatott a dolog, mert idõben voltam. Izgalmas lett a környezet, ahogyan elhagytam Verõce utolsó házait. Teljes volt a sötétség, csak a bringám lámpája mutatta az út egy kis részletét. A navigációval nem volt gondom, mert az irányt már fejbõl tudtam. Elérve a phsz és pnz elágazását megpihentem kicsit és elhelyeztem az eligazító táblát majd tovább haladtam a pontom felé. Elõtte 20 méterrel még kitettem az „ellenõrzõ pont” feliratot is és végre kiértem a kilátóhoz.
6.42-re sikerült felérnem. Ez jó részidõnek számított, mert elvileg 6.30-kor indulhatott az elsõ túrázó. A hátizsákomat gyorsan kiürítettem. Felvettem plusz egy-egy réteget alulra és felülre is valamint felhúztam a cipõmre a melegítõ kamáslit is. A magammal hozott egyik hungarocell lapot magam alá tettem a másik pedig asztalként funkcionált tovább. Nagyon tetszett a kilátás. Még a szemben lévõ Dunabogdány lámpái is jól látszódtak, ahogyan felhúzódtak a hegyre.
Az elsõk között érkezett Bell Sanyi és barátja, majd késõbb robogott be Nagy Attila is, mint váci erõsségek. Velük kicsit beszélgetni is volt idõm. Késõbb azonban annyira felgyorsultak az események, hogy nem nagyon volt idõm még a pontot sem elhagyni. Ezen nem is csodálkozom, hiszen végül 591 induló volt.
Sok ismerõs jött idén is, de már második éve többeket is hiányolok. Gondolom, a Lefagysz túrát részesítették elõnyben.
Nagyon örültem a három csapatnyi salgótarjáni indulónak is. Igazán jó érzés volt látni õket ezen a túrán.
Napsütés csak elvétve akadt, sõt egy rövid ideig pár szem esõ is hullott, de azért alapvetõen szép idõ volt. Kissé élénk lett a szél, de a sok ruhában nem fáztam.
Aztán megérkezett Bibor, aki egyben a 44-es táv seprûjeként is dolgozott. Beszélgettünk kicsit. Nagy öröm, hogy ismét van Nógrád megyének egy ilyen aktív, lelkes és erõs teljesítménytúrázója. Az egy külön kuriózum, hogy Õ még olyan érdekességeket is csinál, hogy mondjuk, Romhányból gyalog megy ki Hollókõre és túrázik egyet vagy éppen túra után gyalogol haza Romhányba például Bercelrõl. Remélem, hogy azért vigyáz a mértékletességre és a lábaival sem lesz gondja.
Tizenegy körül telefonáltam a rajtba, ahonnan megkaptam a tájékoztatást, hogy lesznek seprûk a 18-as távon is.
Lebontottam a táblákat és lementem a keresztezõdésig, hogy megvárjam õket. Ezen a rövid oda-vissza szakaszon (kiszámolva a lábak számát 2x2x591) olyan volt, mintha egy juhlábhenger ment volna végig.
A sár irtózatos méreteket öltött, alig vártam, hogy kiérjek a köves útra. Óvatosan ereszkedtem lefelé, mert a sárdarabok mindenfelé repkedtek körülöttem.
Magyarkúton Oláh Tamásék dolgoztak. Jellemzõ a bringa gyorsaságára, hogy amíg ideértem összesen 32 túrázót elõztem meg. A szemetet kidobtam, a plusz rétegeket pedig betettem a hátizsákomba, mert innentõl erõs menetet terveztem.
Szokolya vasútállomáson egy kisebb csoport körözött, tanácstalanul, a falut keresgélve. Tájékoztattam õket, hogy az fent van, a nyergen túl. Felfelé menet igyekeztem tájékoztatni mindenkit a helyes logisztikáról. Nyereg, falu, ellenõrzõ pont, vissza, nyereg.
Verõcén még megnéztem a panorámát a katolikus templom elõtti kis térrõl. A célban Pygmeától átvehetem immáron negyedik féle kitûzõmet.
Másnap érdekes fájdalmat éreztem a tenyerem egy bizonyos pontján. Kiderült, hogy azon a részen támaszkodott fel a bélyegzõ vége. Mennyi pecsétet is osztottam ki…
Továbbra is megtiszteltetés nekem, hogy itt pontõrködhetek! Remélem jövõre is mehetek! |
| | | | |
| bibor | Túra éve: 2011 | 2011.01.16 19:23:29 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
Wass Albert 44
Amikor Vagdalt beírta a fórumra, hogy seprûket keres egybõl kaptam az alkalmon, úgyse csináltam még ilyet!:)
A plébánia udvarán áll a sor, bentrõl pálinkaszag jön ki a nevezettekkel. Megvárom kint a roham végét, közben rövid idõre vigyázhatok egy aranyos, szófogadó magyar vizslára. Ha lenne kutyánk, nekem is ilyen kéne! Feltûnik egy „bokamagas” palotapincsi, késõbb belegondolva több helyen nagyobb volt a sár mint a kutya. Sok ismerõs és ismeretlen megfordul a plébánián, többen rámköszönnek, egyikük megkérdezi: te jöttél Romhányból? :)
9 körül, jó fél órával a 44-es rajtidõ vége után indulok. A Borbély-hegyre felfelé próbálok jó közeli képeket csinálni egy fehér bogyós növényrõl; inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kilátónál Muzsla pecsétel, beszélgetünk kicsit, a távolban felhõk gyülekeznek. Zoncsi befut, õ utánam indult pár perccel. Ma már nem akar többet látni: ) Tovább Magyarkút felé, útközben egy használaton kívüli teafõzõt mellõzve. Közel a „civilizáció”. Pár csepp esõ esik, vagy csak a fákról hull a víz. Felnézve mindkettõ esélyes.
Az üdülõtelepen lefotózom az egyik ház udvarán lévõ madáretetõ- palotákat. A pontra érek, 5 km alatt a zárásidõ utáni fél óra 10 percre csökkent. Olahtamáséknál ekkor még bõven akad csoki, /bár KOLBÁSZ-szal is kínált:) / egy epreset pusztítok el. A „BEAC-os rét” mellett kezdõdik a sár. A patakon átkelést könnyû kivitelezni a keresztbe döntött faágakon, kárpótlásul a túloldalon iszappakolással kényeztethetjük a cipõket. A kõ-hegyi pihenõig kiélem nõi mivoltom, be nem áll a szám:)
A „helló, szia, bocsi, köszi” helyett ráérõsen beszélgetve, olyan 4-es átlaggal sikerül felérni 11 után. Leülök a padra, a pontõrrel elbeszélgetünk a jövõ heti Magas-Börzsönyrõl, két idõsebb úr is csatlakozik; HP51?- teszik fel a kérdést. Felkészült túrázók, stampós poharuk is van.
Kipihenve az út fáradalmait:) 11:40 körül indulok tovább. Kéktúrázók küzdenek felfelé, a Vác- Bgy. vasútvonal keresztezése után hallatszik a déli harangszó. Nógrád széle feletti dombon muszáj megállni: eszméletlen szép, 5 csillagos a kilátás. Sötétkék – fekete felhõk, alatta fehér felhõk, közte az égbolt kék színe, a Magas- Börzsöny oldalait vakítóan süti a nap, a nógrádi vár és templom fekete sziluettjével. Fotózok, túl erõs a kontraszt hogy lehetne a látványt rendesen visszaadni?! Jó néhány képet lövök, aztán elõre nézve lesétálok az útra. Szájtátás közben néhány vízbe lépés összejön, de kit érdekel, ha ilyen szép látvány fogad? Az utcában szembejövõ 28-asok köszönnek, kívánnak jó utat, majd a vasútnál K. Osziék pontja. Megkapom a Vulkántúrán NHH-n felejtett kesztyûm, még egyszer köszönet a megõrzésért!
Hiánypótló kiadványt is a kezembe nyomnak: a Börzsöny Akciócsoport 2011-es túráit. A sokat vitatott Horthy emléktúrával. Drégelypalánk, átkelés kenuval az Ipolyon- Ipolyhídvég, Ipolyfödémes,Medve-kút, Ipolyság, Tesmag, Drégelypalánk. Nagyrészt ismeretlen, egyedi útvonal, az Ipolyon átkelés: elég érdekesnek hangzik! Ha szabad lesz az az áprilisi hétvégém mindenképp ott a helyem! A finnyáskodást, meg a politizálást meghagyom azoknak, akik szeretnek ilyeneken rágódni, én jobban szeretek túrázni: )
Itt is elidõzve, egy órával a rész- szintidõ lejárta után indulok tovább. /Ahhoz képest, hogy féltem mit fogok kezdeni azzal a sok szintidõvel..=) / A Csurgó- kútnál mindig a Börzsöny oldalait néztem eddig, s a „mikor érek Csóvira?” –kérdéskörön járt az eszem. Rengetegszer jártam itt és még soha nem pillantottam oldalra a forrástól néhány méterre: elõször látom meg, hogy a kis domb tetején áll egy kereszt..
A patak meglehetõsen széles, esélyem sincs átugrani. A gázlón találok egy olyan helyet, ahol csak 10-15 centis, lábujjhegyen átlépdelve szárazon megúszom a kalandot. Nógrádtól kell a szalagokat szednem, begyûjtök párat. Elõször a túrán nincsenek körülöttem emberek, az indulók java már Királyréten túl járhat. A Béla-rét elõtti zöldön a víz és a jég az úr. Titanic- effektnek nevezem magamban, hogy megyek az út közepén a „jégtáblán”, érzem víz van alatta, a jég viszont fenntart. Tök jó!: ) A következõ jégdarab nem tart, süllyed a vízbe velem együtt. Cipõbe víz felülrõl be, ennyit a belül tiszta vagyok és száraz érzésrõl. Kilépek kicsit, faragni kéne az órás hátrányon.
Éppen a zöldrõl való letérés helyén nagyobb csoport túrázó áll. Kérdezgetem õket, hátha eltévedtek, ám csak térerõt keresnek, felemelt kezeikben a telefonnal.
Néhány száz méter, pár A4es lap, és a Fatornyos elõtt vagyok. A parkolóban stabilan tartja magát a jég. Bent meleg, ketten gulyásoznak. Csak egy teát kérek, nem akaródzik levest válogatni. Vagdalt az eddigi szalagokat kiüríti, pecsét, majd 14 után indulok tovább Király-rétre. Ami elvileg eddig tart nyitva. Ne kelljen sokat várni rám, belehúzok. Jó fél óra múlva találkozok a szembejövõ pontõrrel, elmondása szerint reggel jég volt itt. Nyoma sincs. Hárman voltak az utolsók és rég elmentek, szerinte nem fogom õket utolérni. Ennyi infó után tovább csúszok felfelé. Verõfényes napsütés némi mocsárral, a réten sárga- feketébe öltözött ember fut szembe, megáll a vízben és telefonál.Úgy látszik ma nagyon telefonálhatnékjuk van az embereknek. Kérdezem, privát járatban van.
Durvul a dagonya, megváltás a patak cipõimnek. Tisztára áztatom, a következõ métereken persze újra sárba öltözik. Még egy patak az Inóci – rét elõtt. Szeretek patakátkelni: ) A turistaház mellett az új kéken tovább. A bozótosban ragaszkodik hozzám valami szúrós bokor. Kiszakítja a szalag- és papírgyûjtõ szatyrom a nyavalyás. Összefogom, újabb patak. Stabil fatörzs, sima ügy. A Kálvária- dombig húzós kaptató hátráltatja a sietést. Fent jó kilátás, fotó. A stációkon túl két helyi tipeg felfelé, mosolyogni valóan húzzák a szájukat a dagonyára: ) Börzsöny Szíve elõtti padoknál lekapom az A4est, majd bent a pultostól kapom a pecsétet. 15:30-ig van nyitva hivatalosan a pont, pár perc híján pontosan értem oda. Ennek örömére egy sör belefér, persze citromos nincs.
Feltöltõdve elkap a harci kedv, kocsmából ki, irány K+-en a Tar Péter- hegy. Néhány fehér szalag, sárga szalag 1 fotó menet közben. Mindent beleadva húzok felfelé, kiköpöm a tüdõm, megint kanyarodik a piszok,hol a sorompó, folyik a víz a hátamon és a lábaim alatt, megpusztulok hol a teteje, de k* jó így állat módra felmenni, szalag le, stop. 2,75 km a tetejére, 175 szint,18 perc a kocsmától. Hûû, de jól esett! Hátrány letudva, ha így folytatom marad egy csomó idõm Szokolyán: )
Kanyar lefelé, szalag itt- ott, fiú-lány páros elõttem. Rég láttam embereket! Utolérem õket; 44-en? Igen. Na akkor stop, seprû nem elõzget. Innentõl velük megyek tovább. Nem akarok hajcsár lenni és idegesíteni õket, hagyom menjünk csak az õ tempójukban. Olyan 5-5,5 körül mehetünk lefelé, szerencsére semmi baja a lábuknak. Sötétedni kezd, a falu elõtti réten egy utolsó képet csinálok. Aszfalt, nem bánom. A Büfé fedõnevû kocsmában a két pontõr lány megörül nekünk. Itt minden résztvevõ áthaladt, pecsételhettek pár százszor.. 15 perccel a hivatalos zárás után érünk oda, pecsétet elteszem itt is és elõkaparok valami csoki- töredéket a táska aljából. Ketten leülnek, megisznak egy kólát, a tv-ben retró zenék mennek, a pultos hölgy takarítani kezdi a behordott sarat.
Kilépve hûvös van, lámpa elõ. Ráfordulunk a Társa- mezõre, villanyoszlopról papír le, a lámpámban haldokló elemet kicserélem a fényképezõgépben lévõre, s lõn világosság. Megyünk tovább, a fûben, elég tûrhetõ a talaj. Emlékszek, Vagdalt azt mondta ne utáljam nagyon itt elég sok szalag lesz. Egyet se látok, nagyon gyanús. Feljebb van egy ami jobbról jön be, itiner olvas, óh, elk..tam! A párnak mondom menjenek csak, vissza kell szaladnom leszedni, mert a jobb oldali úton voltak..mi meg a sármentesebb, baloldalin mentünk addig. Sár – szörf le, majd fel. Hiába, aki hülye menjen kétszer.
A sárra nem is figyelek, csak a szalagokra, néhány a fûbe taposva, vagy a sárban tipródva hever. Remélem egyetlen sunyi bújócskázó se maradt ki. Villanypásztor, tanya, erdõ széle. Most nem nézem meg, van-e benne áram..:)
Csattogónál pecsét zacskóban a fára erõsítve. Ezt is leszedjük, innen 2,8 km a cél. Lefelé a mélyúton a finomra dagasztott sáron igencsak meglátszik, hogy elhaladt erre pár száz ember. Az útvonal jól be van biztosítva, sok papírlap és szalag vezet le Verõcéig. Egy famentes helyen lenézve Verõce égboltként néz vissza, minden lámpa egy- egy csillagként fénylik. Kiérünk az erdõbõl, aszfalt , egy utolsó emelkedõ. Felérve balra át, tavaly ezt a letérést néztem be.. Két parkoló autó közötti fán szalag csüng. Az emlékpark mellett sötétben haladunk el, majd a plébánia kapuja elõtt utolsó szemét, biztos egy végelgyengült nem bírta tovább cipelni arra a 10 méterre. Az ajtó elõtti zsákba szemét, üveg kidob s belépek a majdnem üres terembe. Vagdalt és Pygmea bírja még a strapát. Bár tükörjég, felhõszakadás nem volt, a sárnak köszönhetõen Husi túrarendezõi hírnevén nem esett csorba:)
Érdekes, mennyivel másabb élmény így a túra, változatos volt a ráérõs üldögélés és a rohanás, játék a szintidõvel, jól szórakoztam. Máskor is vállalnom kéne ilyesmit!:)
Ui.: Verõce, v.á.-on este túra után: „ Figyelem a 2. vágányon Budapest Nyugati felé személyszállító vasúti jármû közlekedik..” Buliból buliba menõ tizenéves srácok: és a vonat mikor jön? =))
44 kép a Wass Albert 44-rõl:
|
| | | | |
| czenegabi | Túra éve: 2011 | 2011.01.16 10:21:33 |
|
| megnéz czenegabi összes beszámolója |
Kedves Barátaim!
Idén elõször egy remek kis 4 fõs csapattal tettem meg ezt a túrát Verõce és környékén. A 28 kilométeres táv tûnt számomra az ideálisnak így ez került kiválasztásra. Az indulás hivatalos idõpontja 8:20 volt. Az elsõ ellenõrzõ pontig máris éreztük, hogy a Börzsöny lábánál járunk. Erõteljes emelkedõ volt melyet sikerült a kezdeti lendületnek köszönhetõen ügyesen leküzdeni. Innen a Borbély-hegyrõl remek kilátás nyílt a Dunára és Visgrádra. Minden hétvégén kijönnék ide, ha Verõcén laknék az biztos. A következõ ellenõrzõpontig kényelmes séta következett. Magyarkúton a fogadónál gyerekkorom meghatározó csokifajtái közül lehettt választani. Végül is egy Autós szeletet vettem el, amit ott helyben meg is ettem. Miután ismét elindultunk jött a nagy Dagonya. (Így nagybetûvel kezdve. ) A Nagy-kõ-hegyig egy komolyabb emelkedõ következett, de ezt is az elsõ szendvics elfogyasztásával leküzdöttük. Érdekes volt megfigyelni, hogy egyes helyeken a sárréteg alatt jégréteg következett és fagyott volt a talaj. Így ott igaz, hogy nem süllyedtünk el, de nagyobb volt a csúszásveszély. A hegyi ellenõrzõpontról ismét szép kilátás nyílt a Magas-Börzsönyre. Hogy-hogy nem az egyik kirándulótól elõkerült a pálinkás butykos (na jó, flakon), aminek az idõsebb bácsik igencsak megörültek. Ezután az irányzék Nógrád volt, ahol egy kis "üdítõt" is ittunk a helyi kocsmában. Szép helyen van ez a kis falu is az biztos. Innentõl kezdve a célig (a szokolyai és a verõcei betonutakat leszámítva ) végig sár volt. Sajnos olyan 20 km-nél ismét holt pont jelentkezett, amit csak tetézett a szokásosan jelentkezõ lábfájdalom. Úgy alakult végül is, hogy Verõcére ha nem is teljes sötétben, de nagyjából a sötétség beállta elõtt olyan 15 perccel értünk be. A célban forró virsli várt mindannyiunkat. Az összszintemelkedés egy ilyen évkezdõ túrára megfelelõ volt. A szervezéssel gond nem volt, szívélyesek és segítõkészek voltak a pontõrök és az indítók egyaránt. (Talán sokszor ezt felesleges is leírni, hiszen sokunk már jól ismeri õket és tudjuk, hogy aki a természetet szereti, az rossz ember nem lehet.)
Köszönjük szépen, hogy részt vehettünk rajta! Jövõre ha lesz lehetõség újra itt leszünk.
|
| | | | |
| olahtamas- | Túra éve: 2011 | 2011.01.16 06:46:53 |
|
| megnéz olahtamas- összes beszámolója |
Wass Albert teljesítménytúra röviden pontõr szemmel:
Hajnalban nekünk a szokásos pontunkat kellett elfoglalni, ahol csokit kellett osztanunk.
Persze ez jóval hamarabb elfogyott a kelleténél, pedig nem is ettem belõle.
A pontõrség vége teljes improvizációba csúszott, mert ugyebár szégyen lenne éhen hagyni a túrázókat.
Egy darabig kitartott a maradék szaloncukrunk, aztán a pogácsákat is bevetettük.
Volt aki csülök darabkát kapott, és nagyon népszerû volt a KOLBÁSZ, felkarikázva és kenyérdarabkára téve.
A célban öröm volt látni a sok elégedett túrázót, pedig az elõzõ évhez képest majdnem megduplázódott résztvevõi létszám több ponton nehezen volt kezelhetõ.
Képek:
http://olahtamas.fw.hu/20110115veroce/20110115veroce.html |
| | | | |
|
| Parad | Túra éve: 2010 | 2010.02.04 10:37:47 |
|
| megnéz Parad összes beszámolója |
Válaszút 20
Reggel a 7.07-es vonattal terveztem a lejutást Verõcére. Már a villamoson ültem, mikor hívott Peti, hogy inkább menjek velük autóval. Rögtön bele is egyeztem a gyorsabb lejutás reményében. Sajnos az autó és a sofõrje picit késett, így 7.30 után tudtunk csak valamivel elindulni Pestrõl. A rajtidõ (Válaszút 20) végére értünk csak oda. Ekkor már nem akartam nekivágni egyedül a távnak, gondoltam inkább csatlakozom Petiékhez a 18-as távra. Miközben még javában vártuk a többieket, éppen Zalánnal beszélgettem, mikor megjelent Roland, hogy õ biza megpróbál elindulni a 20-as távon. Azon frissiben csatlakoztam is hozzá, és 8.45-kor útnak is indultunk. A rajtból elindulva hamar rátaláltunk a P háromszög jelzésre, és ezen haladtunk egészen a Borbély-hegyi kilátóig, az elsõ ellenõrzõ pontig. Bár tavalyról emlékeztem a település utána elsõ nagy kaptatóra, így nem ért teljesen váratlanul a dolog, mégis jól megizzasztott a felfelé menet. Ekkor döbbentem rá, hogy a réteges ruházatnak is megvan a maga hátránya: nehéz levenni. Fõleg ha harisnyáról van szó. :-) Rögtön az elején igen szépen megindultunk, néha alig tudtam lépést tartani Rolanddal, szerencsére azért mindig megvárt és segített, ha nagyon csúszkáltam a sport cipõben. Induláskor még borongós idõnk volt, de felérve az 1. ep.-re ha ugyan ki nem is sütött a np, de kitisztult az ég, és idén bepótolhattam a tavalyi kilátást is. Ekkor 1,89km és 163m szint volt mögöttünk.
A pecsétek beszerzése, néhány kép készítése után még váltottunk pár szót a pontõrrel, majd elindultunk vissza az elágazásig, ahol egy papírt lap jelezte hogy most már a P négyzeten kell tovább folytatni utunkat. Útközben szembe jöttem Petiék, gyors köszönés, majd rátértünk a P négyzet jelzés mutatta útra. Most elõször nagyjából sík talajon, majd inkább lefelé mentünk. Az erdõbõl kiérve ismét megcsodáltam és megörökítettem a két „mézeskalács házikót”, kár hogy most nem volt annyi hó, mint tavaly ilyenkor. Akkor volt csak igazán szép a sok madáretetõ az udvarban. A beton úthoz érve elkezdtünk csúszkálni Magyarkút irányába. Néhol kicsit jobb, néhol pedig kicsit jegesebb volt az út, de sikeresen beértünk Magyarkútra, és Rolinak köszönhetõen nem sikerült a lépcsõkön leérve rossz felé kanyarodni. Pedig én nagyon megpróbáltam. :-) Végül az engem megzavaró bójától picit odébb vártak ránk a pontõrök. Kaptunk csokit, pecsétet és pár jó szót az út további részére. (4,85km és 210m szint)
Párszáz méter megtétele és miután megint rossz helyen akartam elfordulni, rátaláltunk az OKT jelzésre, majd átkeltünk a patakon. Rolinak ezt nem okozott gondot, de nekem még a szokásosnál is nehezebben ment. Örültem is a segítségnek. :-) Ezután elõbb egy meredekebb, sport cipõben kifejezetten csúszós, csak bottal és itt-ott segítséggel járható emelkedõ következett. Szerencsére idõvel e jobb lett és átváltott enyhe emelkedõbe, ahol végre le tudtam venni a pulcsit is a kabát alól, mert igen csak melegem volt már. Itt nem volt annyira latyakos a föld, inkább havas. Szép kék volt ég, idõnként még a nap is elõbújt, egyszóval gyönyörû idõnk volt. Útközben meg-meg álltam fényképezni, de azért haladtunk is, miközben jót beszélgettünk. Idõnként ha sikerült megtalálnom a mélyebb havat, az megpróbált galádul becsorogni a cipõmbe. Ennek annyira nem örültem, de szerencsére csak egy-két pillanatig volt hideg, után megszoktam a lábam. Vagy felmelegedett a hólé. :-) Végül elértük a Nagy-kõ-hegyet, ahol beszereztük a 3. pecsétünket, valamint megálltunk picit enni, megpihenni, és meglepõdni hogy a 44-es söprûk már utol is értek. Eddig gondolkodtunk az átnevezésen, de most már inkább megmaradtunk a 20-as távnál (9,2km és 459m szint) Megpróbáltam megörökíteni a tájat, de sajnos nem sok látszódott belõle a köd miatt, így el is indultunk le a hegyrõl.
Bemelegítésként megpróbáltam szépen sikkesen hanyatt vágódni, de szerencsére nem sikerült. :-) Egészen szépen ereszkedtünk lefelé és csak idõnként volt latyakosabb az út. Egészen addig, amíg egy nagyon-nagyon latyakos résznél menthetetlenül be nem folyt a hideg lé a cipõnkbe, felfrissítve ezáltal a végtagjainkat. Miután ez többedjére is megismétlõdött, már nem volt kedvem nagyon kerülgetni a pocsolyákat, inkább vettem egy levegõt és gyorsan átmentem rajta. Így is úgy is vizes lesz a cipõm felkiáltással. Egy idõ után utol értek minket ismét a seprûk is, és egymást elõzgetve keltünk át a Nógrádra vezetõ vasúti síneken, és érünk be, majd hagytunk el pár túrázót. Nógrádon a vasútállomásnál a negyedik ellenõrzõpont személyzeteként várt ránk Szötske és Sanyi. (13,57km és 539m szint) Rövid beszélgetés Szötskével, majd forró tea vs. pálinka csere után tovább folytattuk utunkat, mert a sok állástól fáztak a lábaink. :-)
Eredetileg fel terveztem menni a várhoz is, de idõben sem álltunk annyira jól, és ráadásul az idõ sem volt kegyen hozzák, ráül a felhõ a hegyre. Nógrád vége elõtt megkóstoltuk a Csurgó Jó Ivóvíz nevû kiépített forrásból csordogáló vizet. Nagyon finom volt, bár kicsit hideg. A település határát pár lépéssel elhagyva hallottuk, hogy jön a vonat. Ezzel bizonyosságot nyertünk arról, amirõl elõtte beszélgettünk: idõnként jár erre vonat. Megkerülve a mezõt elértünk az itinerben jelzett patakátkeléshez. Ha kiterjesztjük a patak fogalmát egy bokáig érõ vízzel elárasztott lapos területre, akkor elképzelhetjük mi fogadott minket tárt karokkal, és hogy átkeljünk rajta. A mélyebbik részen még csak-csak átügyeskedtük magunkat, de a második felénél nem láttam szárazabb, ráléphetõbb részt, ezért nekivágtam toronyiránt. Frissítõ élmény volt. :-) Roli szerint rossz volt még nézni is…. Fázósabban, ezáltal gyorsabban folytattuk utunkat, de valahogy nem jött olyan gyorsan a Béla rét, ahogy azt szerettük volna. De végül csak odaértünk az eligazító táblához, amely tudatta velünk, hogy ez biza a Béla rét. Csak éppen a fák között voltunk. :-) De sebaj, 2-300 méterrel odébb valóban volt egy rét, így azt elneveztük Béla-rétnek. :-) Innét megfogyatkozott ugyan a Z sáv jelzés, de nem volt probléma, mert láttuk A Szalagozást. Elértünk az itinerben is említett földutat, és ahelyett hogy pár méter múlva letértünk volna róla jobbra, folytattuk rajta utunkat, mert követtünk EGY Szalagozást. Nem sokkal késõbb vízátmosás keresztezte utunkat. Ezt nagyjából megkerülve, de még így is kisebb-nagyobb szép gondolatokkal a hideg víz iránt átkelve rajta, egyszer csak elértünk a P sáv jelzésig. Itt már tudtuk, hogy AZ A szalagozást nem a nekünk kirakott szalagozás volt. Nosza gyorsan elõ a Börzsöny térképet, látjuk hogy szerencsére nem sokkal tértünk le a helyes útról, el is indultunk a P sávon jobbra. Persze én tuti balra mentem volna. (Megkergült ma bennem az iránytû. :-)) Nem sokkal késõbb visszatértünk a Z sáv jelzéshez, és most már a helyes úton törtettünk a cél felé. Különösen, hogy az esõ is nekiállt szemerkélni. Leereszkedtünk az utolsó lejtõn, útba ejtve Roli szavaival élve egy-két frissítõpontot is, majd a már egyre erõsebb esõben beértünk a Fatornyos Fogadóba, ahol Vagdalthús várt ránk egy csodás kitûzõvel és egy-egy bónnal a gulyás leveshez és a teához. (20,6km és 704 szint)
Hatalmas adag levest kaptunk, nem is tudtam megbirkózni vele. De nagyon finom volt, és az egész fogadó gyönyörû volt, hogy a kiszolgálást már ne is említsem. :-) Már-már kellemetlenül éreztem magam, hogy ilyen elõkelõ helyen térdig sárosan ülök asztalhoz. Mivel az esõ is rákezdett, így nem mentünk el a kisvonattal – állítólag nagyon drága is – hanem bekéredzkedtünk Vagdatlhús mellé a kocsiba, aki Joe és egy másik pontõr lány összeszedése után visszavitt minket Verõcére, ahonnét pedig Roli segítségével már hamar Pesten voltam.
Jó kis túra volt, köszönöm az autós fuvarokat, és Rolinak a kellemes túrát és a jó beszélgetéseket. :-) |
| | | | |
| zsenyka | Túra éve: 2010 | 2010.01.13 06:16:47 |
|
| megnéz zsenyka összes beszámolója |
| Wass Albert 44. Még este dilemmában voltam a túrával kapcsolatban .Rakoncátlankodott a térdem .Rövid táv,hosszú táv vagy semmi .Babival konzultálva arra jutottam ,hogy megyek majd lesz valahogy .Reggeli ébredés: még érzem a térdem,de pepattanok a Szuzukimba és irány Hatvan,mert már Babi telefonált. Találka,caffé és indulás Verõcére .A kocsiban Lidocain kenõcsözés és térdgumizás .Nevezés és indulás Verõcérõl :8,15. Bemelegítésnek pont jó a Borbély-hegy .A kilátás a köd miatt rossz,start tovább a már a jól ismert Magyarkúti fogadóhoz.Pecsét és megindulunk az emelkedõn a Nagy-Kõ hegyre .Felérünk majd egy kis lejtõzés után már Nógrádon találjuk magunkat .A forrásnál sajna Babi a vizes flakon kupakját a rács mögé segíti ,így lemondhat az ivóvizérõl.Majd csak lesz valahol még víz.Irány a Bála -rét .Itt már van sár ,latyak és víz .Elvégre nem július van .Nem sokáig maradunk szárazok .Összefutunk Gabival akivel beszélgetve,jó tempót futunk .Én már szeretnék zoknit cserélni ,de tudom ,hogy semmi értelme nem lenne ,mert 10 méter után ott tartanák ahol eddig voltam .Egy kissé szétázva érkezünk a Fatornyos -fogadóhoz.Eszméletlen jól esik a forralt bor./kösz Husi /Bell Sanyi barátunk,mint hivatalos fotósunk készít rólunk pár képet .Gabi hamarabb indul el ,de Kisinóc felé újra összefutunk vele .A bor jól dolgozik ,rendesen izzadok .Kiderül ,hogy Gabival földik vagyunk és úgy elbeszélgetünk ,hogy a pontõr füttyszava állít meg .Túlszaladtunk volna sörözõnél ,köszönet neki .Pecsét és irány a Fekete-hegy felé .Sok csúszkálás és az emelkedés most nem esik jól .Felérve elhagyjuk Gabit és ketten futunk tovább.Jól esik egy kis lejtõzés .Érkezés Szokolyára ahol két futósrác integetése kell ,nehogy eltévelyegjünk.Köszönet nekik is .A ponton én vételezek egy pohár sört ,Babi pedig ásványvizet. A Társa mezõ nekem nem igazán tetszik, nem szeretem a sok helyen fagyos, széttaposott utat .A térdem eddig jól mûködik .Nincs mit tenni loholunk tovább sok túrázót lehagyva . A Csattogó -völgyhöz jólesõ futással érünk le .Itt a pontõr már ismerõsként üdvözöl .Többször találkoztunk már vele. Kérdésemre ,hogy mennyi van hátra, azt feleli 2 kilométer .Uccu neki, futás .Verõcére érve a Wass emlékparkban pont tart a megemlékezés ,de sajna nincs idõ megállni .Beérünk a célba . Pacsizás és regisztráció .A kitûzõ nagyon nagy és szép .Fürdés átöltözés ,majd virslievés teázással egybekötve .Megköszönném Husinak és az egész szervezõgárdának a túrát .Remek szervezés, bõséges ellátás.Kocsiba ülve elindulunk hazafelé .Babival megbeszéljük a mai napot .Víz,sár,latyak sok futás és eltévedés nélküli túránk volt ma .Hatvanban egy kávé és búcsúzkodás .Összegzés : elsõ Wass Albert túrám ,ami nagyon tetszett .Az idõnk : 5 óra 52 perc .Jövõre ugyanitt ! |
| | | | |
| csiba | Túra éve: 2010 | 2010.01.10 21:17:39 |
|
| megnéz csiba összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44
Sokat gondolkoztam a túrát megelõzõ napokban, hogy menjek-e, vagy sem. De a mérleg egyértelmûen a menni felé billent el, még annak ellenére is, hogy nem mondtak hú de jó idõt. Ezt a túrát több ok miatt sem szabad kihagyni. Akár a névadóját is említhetnénk, akár a Börzsönyt, vagy a 4 évszak a Börzsönyben túrasorozatot.
Így vasárnap reggel, inkább még hajnalban, keltem, irányba vettem a Nyugatit és Rushboy társaságában kivonatoztunk egészen a rajtig. Olvastam, hogy változott a tavalyihoz a helyszíne, de ez nekünk mit sem számított, mert elindultunk arrafelé. Szerencsére ránk szóltak hátulról még idõben, hogy arra nem lesz jó. Nevezés most gördülékenyen megy, nincs olyan nagy sor, ami talán annak tudható be, hogy az idõjárás miatt többen otthon maradtak. Kenyeres Oszival még pár szót váltok a rajtnál, majd 8:00-kor nekivágunk a távnak Brigivel és Marosi Attilával kiegészülve. Lényegében végig, kisebb-nagyobb szétszakadásoktól eltekintve együtt tettük meg a távot. Az elején kicsit tartottam a tereptõl, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mire lehet számítani a hó, esõ, olvadás és meleg kombinációjából. Hát… nem volt leányálom sok helyen az út, ráadásul a cipõmet sem impregnáltam be, így kb. 10-15km után már csónakázni lehetett volna bennük.
Szóval Borbély-hegyre megtoltuk fölfelé. Kilátás sajnos idén sem volt az igazi 8:20 környékén, de lényegesen jobb volt, mint tavaly. Magyarkút felé pár futó leelõz, tocsogunk rendesen a latyakos, vizes, hó kásás úton. Itt még próbálom kerülgetni a vizes részeket, de egyenes arányban csökkent e szándékom a cipõm beázásának elõrehaladtával. Aszfaltos útszakaszoknak soha nem örültem még ennyire, mint ezen a túrán. A magyarkúti vasúti megálló felé is aszfalton közelítünk, majd egy éles jobbos visszafordítóval indulás Irma-forrás irányába. Közben megkapjuk második pecsétünket, és mellé egy kis rágcsálni valót is. Nagy-Kõ-hegyet vesszük irányba, ami még azért kicsit odébb lesz. Addig szépen felmászunk az OKT-n a gerincre, és ezután lényegében szintben haladva, kisebb feltörésekkel tarkítva jutunk el a harmadik pontig. Kilátás itt nem igen van, így robogunk tovább lefelé Nógrád irányába. Az utakon sokszor olyan vízfolyások vannak, amik kisebb patakokkal is vetekszenek. Átkelünk a vasúton, majd egy kis kaptató után feltûnnek Nógrád házai. Hamarosan bent vagyunk a településen, ahol újabb pecsét vár. Aszfaltos szakasz ismét nagyon jól esik, legalább a víznek egy ideig nincs utánpótlása. Majd jön számomra az egyik legkedvesebb emelkedõnek egy szakasza a Z elágazásig. Jó pár ismerõssel összefutunk ezen a részen, majd a K elhagy minket, és a Z-n haladunk tovább. Ez a szakasz valami eszméletlenül rossz volt. Úszni lehet, hogy sokkal könnyebb lett volna sokszor. Szerencsére ez sem tart örökké, és idõvel füstszagot hoz a szél. Már csak a gulyásra gondolok, és a melegre. Fatornyos Fogadó látóhatáron belül, leszaladunk és bent eltöltünk jó 30 percet. A gulyás nagyon finom volt, legalább picit átmelegedett az ember. Királyrét „központja” felé vesszük az irányt majd a Z jelzésen elhagyjuk a házakat. Mint megtudtuk a Darabos-hegy kimarat idén a távból, így én kicsit sajnálkozva vártam a következõ pontot. Most már annyira mindegy lett volna oda felmenni, hiszen lában szétázva, rosszabb már úgysem lehet. De ha a rendezõk így döntöttek, akkor ezt kell szeretni. A réten újabb pecsét, majd robogunk Kisinóc felé. Meglepõen hamar eljött, aztán újabb öröm az aszfaltos szakasznak, és a közelgõ sörömnek. Bent a ponton kb. pont annyit idõzünk, amennyi idõ alatt egy sört le lehet gurítani. Kilépve a Fekete-hegy mutatja magát kicsit rémisztõen, de teljesen a csúcsáig nem kell felmászni. Átszeljük egy kaptatós emelkedõ után a Tar Péter-hegy és a Fekete-hegy „hágóját” és kocogásra váltunk lefelé. Elsõ és egyetlen esésemet is sikerül ezen a szakaszon összehozni, de a túra végül is így lesz kerek. Pár perc és kint vagyunk az erdõbõl, majd újabb örömteli perceket nyújt az aszfalt. Közben az esõ is elkezd esni. De már ez sem zavar, hiszen Rushboy-jal már tudjuk rég, hogy itt ismét sörözni fogunk. A kocsmában újabb pecsét és egy újabb sör. Ami szintén gyorsüzemben gurul le, és máris kint vagyunk újra. A Társa-mezõ átszelése vár ránk, és persze itt kezd el esni talán a legjobban az esõ. A mezõn valami borzasztó a terep. Az úton szinte lehetetlen haladni, így kb. végig valahol mellette megyünk és közben gyönyörködünk Magyarország legújabb tavaiban. Majdnem olyan, mint Finnországban a jég vájta „tótenger”. Szerencsére idõvel az esõ is eláll, és az erdõ is közeledik. Egyre sûrûbben jelentkezõ táblák tudatják velünk, hogy nincs már messze a Csattogó. Így is lett, és az utolsó elõtti pecsét birtokában robogunk lefelé. Az út itt is elsõ osztályú – negatív értelemben -, de ez már mit sem zavar, megyek a közepén. Így legalább nem kell kerülgetnem semmit. Elõttem egy lány vágódik egy szépet, de szerencsére semmi baja. Kis idõ elteltével már normálisabb úton haladunk a P jelzésen, majd még Verõcén egy kitérõt teszünk rajta, hogy elmenjünk Wass Albert mellszobra elõtt. Itt találkozunk Vagdalthússal és Toplák Józsival. Majd a célban kopogtatunk, ahol majdnem kihagyjuk az utolsó pecsétet :) Szerencsére ránk szólnak, és így a kispistázás kizárva. Gyönyörû kitûzõ és oklevél jár a teljesítõknek. Továbbá csoki, virsli, sör, pálinka is van a célban.
Nehéz röviden errõl a túráról valamilyen zárót mondani. A túra szellemisége, rendezése, támogatása és még sorolhatnám mind példaértékû. A rendezõi gárda ismét nagyot alakított, szolgáltatás kimagasló. A Börzsöny szintén csodálatos, bár most kicsit mogorva arcát mutatta meg nekünk. Az útviszonyok sokszor brutálisak voltak, de így utólag ennek is már csak örülök. Legalább szenvedtünk egy jót, és így a teljesítés még örömtelibb. Köszönöm a lehetõséget, jövõre újra Verõcén! Akkor méteres havat szeretnék :)
Mért adatok (GPSmap 60CSx és SRTM_HUN):
-táv: 42,473km
-szint: 1168m
|
| | | | |
| Boszi72 | Túra éve: 2010 | 2010.01.10 18:45:46 |
|
| megnéz Boszi72 összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra, 44km
Jucival ketten indultunk Verõcére, oda is értünk 1/2 7 körül. Nem kis keveredés, parkoló kutatás, majd nem akármilyen parkolási szerencsétlenkedés által sikerül megalapozni az induló jó hangulatot - ahogy körbenéztem, néhány túratárs hangulatára is jó hatással volt a mutatványunk. Széles vigyorral a képünkön mentünk nevezni, még jó, hogy tudunk saját magunkon is nevetni. Beosztjuk az itinert: Jucié a szöveges rész, én a térkép alapján nézem, merre vigyen a lábunk. Nagyon igényes és praktikus, ráadásul színes, már elõre fáj a szívem, milyen állapotba kerül majd a túra végére a kezeim között. A szervezõk még ránk bíznak egy bélyegzõpárnát, amit az elsõ pontõrnek kell továbbítanunk. Minden a helyére kerül, usgyi, indulunk.
Régen találkoztunk az ünnepek miatt, így a Borbély-hegyi EP-ig be nem áll a szánk, ahol leadjuk a bélyegzõpárnát, Juci még felhívja a figyelmem a kilátásra. Futunk tovább lefelé, majd Magyarkúton egy fán hosszasan szemlélünk egy virgonc kis mókust, aki hagyja magát meglesni. A más túrákról ismerõs fogadó elõtt már ellátmányt is kapunk a pecsét és a kedves szavak mellé. A betonon nincs nagy gondunk, és a korábban leesett hó még tûrhetõ állapotban van az erdõs részeken is, bár Juci cipõje nem vízálló. Nagy-kõ hegy a következõ EP, amit a kék jelzést követve érünk el. Nekem ismerõs az út a BEAC-ról, bár akkor azért jobbak voltak a körülmények. Nógrád környékén már befalok egy energiaszeletet, Juci egyfolytában iszik. Több szögbõl megcsodáljuk a várat, amihez most sem visz fel az út. Nem tudom pontosan belõni hol esik Juci elõször egy nagyot, de szerencsére hóra huppan és jót kacagunk rajta. Egyre jobban látszik a hóolvadás eredménye, a patakok mindenütt megáradtak, az út a lábunk alatt is egyre latyakosabb, ingatag, csúszkálunk rendesen és támad minket a víz. Viccesen fogjuk fel, ez van. Mire a Fatornyosba érünk, elsõ utunk a bejárattal szembeni kandallóhoz vezet, utána megyünk csak Vagdalthúshoz a pecsétért. Juci cipõje már vizes, de az én GTX cipõm sem bírja az állandó támadást, és a bokáig merülés során beáramló nedvesség ellen sincs kiképezve. Míg én kitérõt teszek, Juci megkapja az infót, hogy Darabos-hegy kimarad az útvonalból. Személy szerint furi érzés ilyen csatakos állapotban, lucskos cipõvel végigszambázni a tiszta fogadóban, de a meleg ellátmányt nem akarjuk kihagyni, most nem a jó idõre hajtunk. Az étteremben kedvesek és gyorsan megkapjuk az étket. Bónunkat beváltva kellemes melegben fogyasztjuk a levest, de már alatta megcsapja az orrom a forralt bor illata, amit szépen fel is hajtunk. Egyre több túrázó jön, mi lassan szedelõzködünk, de nehéz kilépni újra a hidegbe. Kicsit sétálgatunk, majd biztos a bor teszi, bizonytalankodunk az útat illetõen. Két túrázó ad segítséget, caplatunk felfelé Királyrét felé. Juci idõközben esik még egyet, sõt, a kis telhetetlen még hajt a harmadikra is.:-)
Mivel a Darabos-hegy kimarad, megyünk tovább a zöldön, bár ehhez is kellett a pontõr útbaigazítása. Egyik szakaszon Juci megy elõttem, gurulunk lefelé. Jucinak hirtelen szembetûnik, hogy nincs elõtte lábnyom a pár centis hóban, ami eddig irányadó jel volt. De elõbb láttuk a szalagot, hangokat hallunk a hátunk mögött, még egy kicsit tovább futunk, aztán inkább visszamegyünk, mert a korábban hallott hangok is elfordultak más irányba. Nem sokat buktunk, de mint kiderült, a szalagot letépték, és annyira figyeltünk a lábunk elé, hogy a zöld jelzést is benéztük. Juci visszarakja a szalagot egy jól látható helyre, hogy utánunk már könnyebb legyen a többiek dolga. Itt már érzem, hogy cuppog a lábam a vízben, lefagytak a lábujjaim, Juci is hasonló, talán még rosszabb élményeket él meg.
A Kisinóci réten némi bizonytalankodás ismét, egy túrázó másfelé menne, mint mi, végül is kiegyezik velünk és megyünk tovább a kéken, itt az aszfalt újból lehetõséget ad a futásra. Kóspallagon majdnem elmegyünk a sörözõ mellett, de nekem rémlik a korábbi túráról. A kék kereszten megyünk tovább a Fekete hegy felé, ami elég hosszas emelkedõt jelent, nem is csicsergünk, csak lihegünk. A lábam hol jobbra, hol balra csúszik, ráadásul a víz "hátra csúszott" a cipõmben, most már az egész talpam vacog. Utolér egy férfi, aki Jucinak ismerõs korábbi túrákról, beszélgetésbe elegyedünk és közösen haladunk tovább a szokolyai pontig. Onnan is együtt indulunk tovább, aztán idõvel lehagy minket. Látványban nem annyira gazdag terep következik, pusztaság, villanypásztor, egyébként futható terep lenne, most tisztes méretû tócsák állják utunkat. Ráadásul az esõ is rákezdett. Nekem már nem számít, egy ideje nem nézem, hova lépek, tök mindegy, nincs jó megoldás. Eszembe jut, mennyire élveznék ezt a gyerekek, én is imádtam beleugrani a tócsákba hajdanán. Hirtelen ötlettõl vezérelve jó nagyot ugrálok egy tisztes víztömegben párszor. Na, ez jól esett, viszont most már térdig vizes lettem...:-)
Csattogó felé táblák segítik a tájékozódást, mire felérünk, már vágyaink netovábbja a száraz zokni és cipõ. A futást már egy ideje hanyagoltuk, bár Juci felajánlotta, hogy nyugodtan menjek elõre, de nem akartam otthagyni és a viszonyok sem voltak igazán futást segítõek. A pontõr szerint kevesebb mint 2 km van elõttünk, azt már gyorsan ledaráljuk. Aha, távolságban nem sok. Lefelé viszont bokáig érõ sáros avarban csúszunk, Juci le is fényképezi nekem, nem akármilyen élmény és tapasztalás. Soha nem jártam még ekkora trutyiban. Megváltás beérni a célba, bár fáradtságot nem érzek, iszonyatosan fázik a lábam a cipõben. Megkapjuk az oklevelet, szép kitûzõt, csokit, és máris sorban állunk a virsliért. Én egy kis pálinkára éhezem, ahogy említem, egy szervezõ meghallja, és már tölt is. Isteni! Faljuk a virslit, teázunk és beszélgetésbe elegyedünk az egyik szervezõvel. A végén még egy kis repeta a virslibõl és a páleszbõl, ez utóbbi jól melegít. Gyors öltözés a kocsiban, és tényleg, csavarom a zoknimból a vizet, a cipõm darabonként kb 2 kilós a felszívott víztõl. Vacogunk még egy jó ideig, de egyetértünk abban, hogy nem bántuk meg, hogy eljöttünk erre a túrára.
Hihetetlen, hogy a szervezõk milyen ellátást nyújtottak az 1000.-Ft-ért, igazi csodatevõk. Mindenki kedves és segítõkész volt a pontokon és az útvonallal sem volt gond. Csak jót tudok mondani a túráról, és minden elismerésem azoknak, akik végigcsinálták.Külön köszönet Jucinak a fuvarért és a jó társaságért! |
| | | | |
| bibor | Túra éve: 2010 | 2010.01.10 18:44:42 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra 44 km
"Úttalan utakon,bozótokon és szakadékokon,árkokon és vízmosásokon törtetünk láthatatlan cél felé.Úttalan utakon,imádkozva vagy szitkozódva,békés szívvel vagy lázadozva,de menni kell..." (W.A.)
Menni kell, hiszen ismét eljött a szombat,egy túra.. reggel 8-kor Verõcérõl szép számmal vesszük célba a Borbély- hegyet. Nálunk két napja folyamatosan esõs idõ volt, de itt úgy tûnik most megússzuk az égi áldást. Jó ez az emelkedõs kezdés, szokni kell. Gyors pecsét után irány Magyarkút, ahol zsebrevágok egy müzlit. Itt esik le kb. hogy vizet nem hoztam,ám térképet igen ami persze nem kellett.
A "nosztalgikus" K-ezés jön Nógrádig. A terepviszonyok itt már alakulnak, s mivel úgy gondoltam esni fog és csupa víz lesz minden bakancsba jöttem. Ami víz ellen tényleg jó de az olvadozó havon kegyetlenül csúszik. Utóbbi tulajdonságával alaposan próbára teszi az idegeim a nap során.A Nagy- Kõ hegyig lévõ két partocskán meg kell szenvedni mert alig bírok haladni, mindig visszacsúszok. Ezen felhúzva magam az e.p. után sietõsebbre veszem Nógrádig.Itt újabb pecsét, majd tovább a kéken. A patak igencsak megáradt nem merek rajta keresztülgázolni. Alkalmas helyet keresve úszás nélkül átkecmergek a kellemesen saras földútra. Az erdõsávba érve a természet pont a "legcsúnyább" arcát mutatja: tél utáni, hóolvadozósat, kopottas színekkel, csupaszon meredõ ágakkal.
Letérés a zöldre és alig várom már Királyrétet, nagyon szomjas vagyok.A Fatornyos fogadóban vagy fél óra teázás, leves- levezés mivel húsos volt. De a leve azért fincsi:) A szomjanhalást megúszva ballagunk tovább a faluközpontba aztán csúszkálás mortyogás után a Király-rétre. A Darabos- hegy kimarad az útvonalból, ám néhány patakátkelés színesíti utunkat Kisinócig. Annyi elõnyöm van, hogy simán átgázolok akármilyen tócsán- vízen nem kell kerülgetnem mint a többieknek:) A vízmélység változó az alig cuppanóstól a majdnem bokáig érõig. A turistaháztól most különösen jólesõ aszfaltozgatás a Börzsöny Szíve kocsmáig.A sörömet iszogatva olvasom, hogy 2 km-es kemény menet jön a K+-en. Semmi jóra nem számítva nekivágok, ide illene a túra névadójától pár sor:"...de nekivágok a meredeknek! ..ha két lábam térdig kopik:de feljutok a csúcsokig! " Többen lehagynak felfelé ami nem sûrûn fordul elõ, ma nem nagyon megy ez..Feljutván átbújok egy sorompó alatt, aztán szinte egy patakban ereszkedek le Szokolyáig továbbra is a K+en. Folyik a víz alattam, majd a mezõ szélére érve fentrõl is csurogni kezd. Olyan gordiuszi csomót kötöttem a felsõmre, hogy a kocsmáig se bogozom ki. Itt kis pihi után nekivágok a megmaradt 8 kilcsinek. A Társa-mezõ jellemzése három szóban kimerül: pocsolya,sár, ló*ar. Mindháromból bõven kijutott a Csattogón lévõ utolsó e.p.-ig.Innen avar-sár keverékkel gazdagon borított ösvény vezetett a cél felé. Gyorsan rájövök, hogy ebben baromi jól tudok haladni, hm bárcsak egész végig ilyen lett volna..Verõcére érve még egy kis felfelé a templomig, majd séta a célig. Itt mondják h a templomtól még el kellett volna kanyarodni balra az emlékparkig s onnan a célba, de én nem vettem észre a szalagot, s a leírást se olvastam a végérõl. Szóval vagy 200 métert kihagytam a végén,hát nem direkt volt. Még világosban érek be, s nem is estem el ezek nagyon pozitív dolgok ám:) A rendezés - szervezés olyan "Vagdalthúsos" volt: vagyis jól szalagozott- táblázott, jó kajás, jó sáros,szép okleveles-kitûzõs:) Röviden összefoglalva a túrát: nagyon jó volt:)
|
| | | | |
| keep | Túra éve: 2010 | 2010.01.09 17:03:26 |
|
| megnéz keep összes beszámolója |
Wass Albert-emléktúra 18 - harc az elemekkel, avagy Vagdalthúst nem szereti az idõjárás :)
Szegény Vagdalt, mindig valami jó kis idõt kap a túráira: hól ónos esõ, hol kánikula, hol pedig erõs hóolvadás.
Néhány hónap kényszerû mozgáshiány és a karácsonyi ünnepkör táplálkozási túlkapásai után jelentkeztünk erre a túrára, nem kis részben a Négy évszak a Börzsönyben mozgalom résztúra mivolta miatt. Eredetileg pontõrnek kértek fel, de akkor még úgy látszott, hogy nem lesz belõle semmi, de az aktuális programomat odébbrakták, így már mehettem.
Kényelmes start után indultunk Verõcérõl, párommal együtt, komótosan, beszélgetve. Puhányságunk a Borbély hegynél ütközött ki elõször, ugyanis elég nehéz volt belerázódni a dologba, de azért csak felértünk, még némi kilátás is fogadott. Pecsét után irány Magyarkút. A nap sütött, a hõmérséklet kellemes volt, ismerõs a terep, geocaching témában jártunk erre nemegyszer. A fogadó elõtt újabb EP, csoki, már robogunk is. A kékre érve keresztezzük a patakot, majd komótosan lépdelünk felfelé a gerincre. Ekkor még úgy nézett ki, hogy viszonylag kevés sárral megússzuk a dolgot... :)
A K+ jelzésre áttérve fogadott az elsõ meglepetés. A vízmosás lefelé meglehetõsen embert (és kutyát) próbáló feladat volt, alkalmi útitársaink meg is álltak félidõben egy idegnyugtató cigire. A sok olvadt hó, sár és nedves falevél keveréke nagyon veszélyessé tette a terepet, néha bokáig sárban jártunk de leértünk. Örültem, hogy elõzõ nap leimpregnáltam a bakancsokat és vittünk kamáslit is. A K+ és P jelzések egy darabig együtt haladtak, majd egy nagyon érdekes, kanyarulatos meredély után (talán le lehetne telepíteni lentre a jelzéseket) fel a sínekre, el az állomásig, majd fel Szokolya felé. Itt csatlakoztak a 28-asok, egyre többen lettünk. A faluban a bisztróig mentünk, ahol nagyon kedves hölgyek pecsételtek, majd némi táplálék és nedû elfogyasztása utána elindultunk visszafelé.
A falu szélén újabb sártenger fogadott, a megszaporodó embersereg kereste az alternatív megoldásokat: út széle, mezõ. Közben az esõ is eleredt, az idõ is hûvösebbre fordult. A tanyánál aztán az esõ is rákezdett, ez a hangulatnak sem tett jót.
Végül nagy nehezen elértünk az EP-ig, onnan gyorsan tovább a falu felé. Itt is nedves avar és sár fogadott, de nem volt olyan rossz, mint korábban. Viszonylag gyorsan leértünk, innen már a lábak is kezdtek tiltakozni, de azért bevánszorogtunk a célba.
Pecsét, oklevél, kitûzõ, szívélyes kézfogás, finom virsli és már indultunk is haza.
Köszönjük a túrát, jól esett, van még hova fejlõdni :)
ps1: A verõcei CBA elõtt zajlódott le a következõ beszélgetés két helyi között: - És te hol parkolsz? - Ott lent az X utcánál - Te jó ég! Hogyhogy? - Nem tudom, valami futkorászás van :)
ps2: az ablakunk alatt halad el a 44 km-es táv, ezekben a pillanatokban is mennek el emberek, hajrá mindenkinek |
| | | | |
| Múzsla | Túra éve: 2010 | 2010.01.09 16:52:32 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra
2010. január 9.
Pontõrködés a Borbély-hegyen és 18-as táv teljesítése
Az elõzõ két Wass Albert túrán én pontõrködhettem a Borbély-hegyen. A fõrendezõk annyira tutira vették az itteni munkavégzésemet, hogy elég volt pénteken délután egy rövid telefont ez ügyben lebonyolítani. A logisztikám az elõzõ két évivel megegyezõ volt. Pénteken leutazás anyósomékhoz (Göd), majd pedig szombat reggel onnan közelítettem meg a túra rajt/cél helyszínét, Verõcét.
Kicsit késõbb sikerült elindulnom, így csak 6.40-re voltam Verõcén. Ez évben a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Mikor beléptem, már elég hosszú sor kígyózott az asztaloktól. Gyorsan jeleztem Zetének és Vagdalthúsnak, hogy kérem a bélyegzõmet. Sajnos, így beszélgetni nem maradt idõm, így is jól ki kellett lépnem, mert hamarosan már indultak is az elsõ túrázók, én pedig nem szerettem volna útközben pecsételni. Nem is lett volna egyszerû, mert tele voltam cuccal. Két polisztirol lap ülõkének és állókának (ez utóbbi most nem kellett), a tartalék felsõk az ácsorgáshoz és egy esernyõ az esetleges zuhé ellen.
Idéntõl már jelzett úton lehetett feljutni a Borbély-hegyre. Ismét meg kellett állapítanom, hogy nem egyszerû hegy. Szerencsére nem hosszú, így mire kifárasztaná az embert, már fel is ért.
7.13-ra sikerült felérnem. Mivel hivatalosan 7.15-kor kellett nyitni, így gyorsan ki is pakoltam. A kilátás a három alkalom közül (2008, 2009, 2010) most volt a legelfogadhatóbb, ami a nap folyamán folyamatosan változott. A legszebb tíz óra körül volt, akkor még a Visegrád feletti Zsitvay kilátó is látszódott, míg a legrosszabb negyed kilenc körül adódott, amikor még Verõce is alig látszódott a ködbõl. A kilátás mellett az idõjárás is talán most volt a legkedvezõbb. 2008-ban egész napos ónos esõ, 2009-ben pedig -7 fokos hideg volt.
Az elsõ túrázó érdekes módon, nem a jelzett úton jött, hanem szinte nyílegyenest a magyarkúti út felõl. Azt mondta, hogy eltévedt. Aztán elkezdtek szálingózni az emberek. Általában kényelmesen tudtam bélyegezni, a múlt évi „sorozatvetõzésre” nem volt szükség.
Sok ismerõs jött, de többeket hiányoltam is, fõleg az igazán oszlopos túrázók közül. Úgy érzem, hogy a múlt évben többen voltak. Talán a Téli Mecsek teljesítménytúrán lehettek vagy elriasztotta õket az idõjárás elõrejelzés?
Azért voltak szép számmal így is ismerõsök. Gudluking például élénken érdeklõdött a Kohász-kék jelvényrõl, hogy megkapja-e majd májusban a teljesítménytúra végén. Megnyugtattam õt, hogy megoldom. Szemkeõ Ferinek volt a legtöbb pecsételni valója. Az igazolófüzeten kívül adott még vagy négy féle lapot pecsételni.
A legjobb találkozás Bödõ Bettivel és Nyakas Gabival volt. Velük tekertem végig a múlt évben az 1000/7 túrát. Jól elbeszélgettünk és Betti szinte az összes sütiét nekem adta. Aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól és megbeszéltük, hogy most már reméljük, sûrûbben találkozunk.
Volt egy rövid zápor, amikor ki is kellett nyitnom az ernyõt, de aztán gyorsan elállt. Az idõjárás késõbb abszolút kellemes lett. Idõnként még a nap is kisütött. Ekkor kiköltöztem a korláthoz, amire felülve osztogattam a bélyegzéseket. A kilátás mellett még napfürdõzhettem is.
Idén egy órával tovább kellett kint maradnom, így negyed tizenkettõ körül jött a telefon, hogy elindult Zalán, aki egyben az utolsó túrázó.
Megvártam õt és együtt indultunk el Magyarkút felé. Útközben leszedtem az eligazító táblákat. Közben jókat beszélgettünk Zalánnal. Elárulta, hogy az elsõ teljesítménytúrája a Mátrabérc volt, még 2001-ben. Gyorsan meg is állapítottam, hogy jó kis túrával kezdett.
Magyarkúton, kidobtam a szemetet és megoldottam a cuccaim elhelyezését. A tervezett gyalogtúra tempómhoz ugyanis sok volt rajtam a ruha, így egy nagy szatyorba mentek a plusz ruhák és a szatyrot valamint a dzsekimet ráakasztottam az esernyõ végére és azt, mint vándorbotot a vállamra vetve mentem tovább. A ponton Oláh Tamás és felesége fogadott bennünket. Leadtuk a bélyegzõket és ki-ki elindult a saját tempójában. Zalán Nógrád felé ment, mert „mozgalmazni” készült arra a részre. Én pedig a 18-as távon mentem tovább. Ez most idén kicsit módosított úton ment. Elõbb fel kellett menni a Magas-hegy-nyergébe, majd onnan a kék+ jelzésen leereszkedni a piros sávra. Jó kis emelkedõ volt ez, de a lejtmenet sem ment könnyen, mert az erõteljes olvadástól, mindenhol patakzott a víz.
Közben sorra értem utol a túrázókat. Meg is lepõdtek rajtam, hogy esetleg én vagyok a seprû, de megnyugtattam õket, hogy én már csak privátban gyûröm a távot. A szokolyai emelkedõ most elég gyorsan megvolt. Idén a Társa-mezõ esett nehezemre. Itt már kisebb tavacskák is voltak a mezõn és ahol éppen nem ért bokáig a víz, ott a marasztaló sárban kellett tapicsgálni. Ettõl függetlenül jól haladtam, mert fél kettõ után nem sokkal már el is értem a Csattogó-hegyet. Mindig meg kell állapítanom, hogy így a túrán egyértelmûen látszik merre kell menni (nem csak a szallagok miatt), de amikor õsszel csináljuk a bejárásokat, itt mindig gondolkodnunk kell.
Innen már nem volt messze a cél. A lépteim szaporázását eredményezte az a tény is, hogy elkezdett esni az esõ. Kabát fel és gyorsan el is értem a falut. A célban megkértem Zsú-t, hogy intézzem nekem Katánál egy elismerést. Amíg átöltöztem már el is intézte nekem. Még egyszer köszönöm nekik a gyors segítséget!
Nagyon jó érzés ezen a túrán évrõl-évre részt venni és segédkezni!
|
| | | | |
|
| pnemg | Túra éve: 2009 | 2010.01.03 00:08:11 |
|
| megnéz pnemg összes beszámolója |
Kicsit már rég volt a tavalyi téli túra, így már leginkább csak arra emlékszem, hogy szinte minden elfogyott. Beleértve a beígért ellátmányt, az itinert, az oklevelet és a kitûzõt is. A rendezõk a helyszínen bõszen ígérték a pótlást, aztán már a második emailtõl kezdve nem válaszoltak.
Az idõ jó hideg volt, -6-7 fok körül, a rajtban egy jó 40 percet kellett sorban állni az udvaron. Eközben elõször odafagytam a talajhoz, majd gondolatban elõbb a 28asról a 18asra neveztem át, végül fel is adtam volna az egészet. A többiek hatására mégsem így lett, végigcsináltuk...
Az útvonal sokban (vagy mindenben?) megegyezett a nyári rendezéssel, akkor egy kicsit jobban tetszett. (Pl. nem fogyott el minden)
Szervezés: 1/5
Útvonal: 3/5 |
| | | | |
| martye | Túra éve: 2009 | 2009.01.13 19:54:23 |
|
| megnéz martye összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44 - 2009.01.11.
Habár sok embert invitáltam a túrára, végül úgy alakult, hogy egyedül vágtam neki. Így edzésképpen gyors teljesítést terveztem, körülbelül 7 órán belül akartam abszolválni a távot.
7:40-re érkeztem vonattal verõcére, mint sok másik túrázó, átsétálva a rajthoz a plébániára szép nagy sor is fogadott. 8:06 volt, mire elrajtolhattam(ekkor kaptam kézhez a szép színes igazolófüzetet, amit - mint kiderült - soron kívül is kérhettem volna az elõnevezés miatt. Végülis nem baj, nem szívesen pofátlankodtam volna be a sok sorbanálló elõtt a házba.) Az igazolófüzetre nem írtak se nevet, se távot, se rajtidõt, csak lepecsételték.
El is indultam az elsõ ellenörzõ pont felé, fel a Borbély-hegyre. Még ki se értem a faluból, de már szépen emelkedett az út, be is ütött a szokásos elsõ emelkedõ-effektus, izzadtam, ziháltam nagyon. Nem baj, azért mentem, ahogy csak tudtam, majd elmúlik. Ahogy kiértünk a faluból az út keskenyen kezdett el fölfelé kanyarogni a bozótosban. Próbáltam illedelmesen elõzgetni, amennyire tudtam. Ahogy elhagytuk a magyarkúti elágazást még zsúfoltabb lett az út, hiszen itt már szembe is jöttek a hegyet már megjárt túrázók. Nemsokára én is felértem, a pontnál kellett kicsit várnom, amíg az elõttem lévõk pecsételgettek valami túramozgalmas papírt. Türelmetlen lettem, magamban jól le is szidtam magam, hogy attól még hogy most gyorsaságra megyek, ez még egy teljesítménytúra marad. Nem is kellett már sokat várnom, megkaptam a pecsétet, és indultam is lefelé.
Gyorsan visszakocogtam az elágazásig kerülgetve az embereket. Itt elfordulva hamar kiért az út az erdõbõl és egy jó ideig aszfalton haladt a túra, házak között. Többnyire jó havas és kellemes lejtésû volt az út, nagyon kényelmesen kocogható volt. Egészen magyarkútig haladt aszfalton a túra, majd innen szépen ráállt a beacról ismerõs útvonalra, így a kék négyzetrõl hamar rátértünk az OKT-re, be az erdõbe ahol szép kis emelkedõk vártak. Itt elkezdett ritkulni a mezõny, volt, hogy hosszú percekig nem volt senki látóhatáron belül. Az emelkedõs szakasz vége felé aztán kezdtem utolérni nagyobb bolyokat. Még egy kis emelkedés után fölérek a Nagy-kõ-hegyre, a második ellenõrzõponthoz. Pecsételés után találkozok egy régi ismerõssel, aki - ha minden igaz - Maestro88 néven ismert a fórumon. Még anno elsõ(és nagyon sokáig utolsó) teljesítménytúrámat vele szenvedtem végig. De most gyorsan el is köszönök tõle, és elindulok lefele.
Ezt a szakaszt nagyon élvezem, kifejezetten szórakoztató a keskeny, kanyargós erdei lejtõn a kocogás. Kiérve az erdõbõl még mindig a maxiról ismerõs útvonalon haladunk, át a síneken, át a mezõn, be a cserjésbe. Kis emelkedõ után, egy fenyvest elhagyva, fölbukkan az elsõ kerítés, hamarosan beérkezek Nógrádra. A falu szélén egy kocsi mellett várnak a pontõrök, pecsételnek és adnak egy müzliszeletet. Megköszönöm, elköszönök, és megyek is tovább. Csak épphogy belepislantok az itinerbe, gyors feljszámolás után úgy tippelek, hogy 7 km/h óra körül jöttem eddig.
A falu fõutcáján haladok tovább, a lejtõs részeken belekocogva. A vasúti átjárónál becsatlakozik a zöld jelzés, és balra fordulva elindulok kifele a faluból. A Csurgó-forrás mellett elhaladva az út végleg kiér Nógrádról, és egy mezõn halad tovább. Itt már távolról észreveszem Szoki-Mokit, aki még korábban rajtolt el egy barátjával. Õ is észrevesz engem, és már elõre üdvözöl esetlen hóban-sietõs mozgásom imitálásával. :) Beérem õket, de csak pár percig sétálok velük együtt, aztán elköszönök, és szerencsétlenkedek tovább. Hamarosan az út beér az erdõbe, egyre kevesebb emberrel találkozok. Két sorompó színesíti az utat a következõ kilométereken, megfigyelem, hogy a leggyorsabb mód ezek kikerülésére, ha egy kézzel rátámaszkodva átlendül rajta az ember. Na most már ezt is tudjuk. :) Hamarosan az út letér az OKT-rõl, a zöld jelzésen továbbhaladva. Egyre kevesebb a nyom, egyre nehezebb gyorsan haladni a hóban. Még jó pár perc gyaloglás után az út jobbra letér a zöld jelzésrõl, és hamarosan elérem Fatornyos fogadót, ahol ha minden igaz Vagdalthús(még csak tanulom a topikos embereket és a neveket :)) fogad a pecséttel. Kérek tõle egy tea-jegyet és átmegyek az étterembe. Miközben várok a teára analizálom az eddigi adatokat, miszerint 21,1 km-t tettem meg 2:44 perc alatt(evés, ivás nélkül). Na, hát már ezért is megérte eljönni, azt hiszem még soha nem mentem félmaratont 7-es átlag fölött. Pláne nem kaja nélkül. :) A teát hamar kihozzák, de nagyon forró, én pedig indulnék már gyorsan tovább, hogy fönntartsam ezt a jó kis átlagot. Gondoltam lehûtöm egy kis jeges vízzel, amit a táskám oldalán raktároztam, de nagy meglepetésemre az üveg nyakánál egy masszív jég-dugó gátolja meg az öntési kísérletemet. Megpróbálom benyomni, de nem megy, úgyhogy az alulról kipréseléssel próbálkozok. Ez olyannyira sikeres, hogy a fölgyülemlett jég kirobban a palackból, egyenesen az arcomba. :) Egy éppen beérkezõ túratárs néz is egy nagyot a jelenet láttán. Szívesen lettem volna a helyében, biztos jól nézhetett ki kívülrõl. :) No mindegy, hígítom a teát párszor, gyorsan megiszom és indulok kifele.
Az aszfaltúton gyaloglok be királyrét központjába, miközben megeszem a Nógrádon kapott mûzliszletet. Mintha kicsit tutti-frutti íze lenne. A királyréti híd mellett jobbra indulok föl a zöld jelzésen. Emelkedik a terep rendesen, lehagyok pár túratársat, ahogy nagy erõfeszítések révén minél gyorsabban próbálok fölfele lépdesni. Kezdek fáradni rendesen. Nem túl sok fölfelemenetel után elérem a Darabos-hegy lábát, ahol vár a következõ ellenõrzõpont. Az egyik pontõr megjegyzi, hogy a 21. vagyok, aki áthalad. Hát, én bizony nem akarok senkivel versenyezni, csak a saját idõmmel, de azért ezt nem esik rosszul tudni, ad egy kis lendületet.
Továbbindulva a következõ pár kellemes lejtõt megkocogom, néha a sík tereppel is próbálkozom, de az már korántsem megy annyira. Elhagyok egy ötfõs társaságot, akik nagyon lendületesen gyalogolnak egymás mögött. Kicsit az egymás szélárnyékában kapaszkodó biciklistákra emlékeztetnek. Azért szép, hogy ilyen sokan együtt tudnak maradni ilyen jó átlag mellett. Elõttem egy másik túratárs kocog folyamatosan, néha távolodik, néha közelebb kerül, de azért mindig viszonylag közel van, úgy döntök, hogy megpróbálom húzatni magam vele, a közelében maradok, ha kell több kocogás árán is. Jó döntésnek is bizonyul, úgy tûnik több helyismerettel rendelkezik mint én, magabiztosan halad az elágazásoknál is. Kóspallagig gyaloglok/kocogok mögötte, közben remélem hogy nem idegesítem halálra a zörgõ táskámmal(hát bizony, sajna nincs nagyon szerelésem egyelõre ehhez a belekocogós sztájlhoz). Beérve a faluba pecsételek a sörözõben, és indulok tovább a fõutcán, továbbra is tisztes távolból követve a kocogós túratársat.
Az itinerbe belelapozva látom, hogy most jön a legkeményebb emelkedõ a túrán, ezért gyorsan megeszem a még reggelirõl megmaradt fél snickersemet, és iszok egy kis jégdarabos vizet(már lassan mondjuk inkább vizes jégdarabokat eszek). A faluból a kék kereszten kifordulva csakugyan hamar igen kellemetlen kis emelkedõ fogad, kell rendesen küzdeni a lendületes haladásért, fõleg hogy a hó is egyre érintetlenebb. Azért csak elfogy az emelkedõ, és fölérünk a Fekete-hegy nyergébe, eddigre már egészen beértem az elõttem haladó túratársat, meg is jegyezzük egymásnak, hogy ez bizony azért nem volt egy egyszerû emelkedõ. Kellemes lejtõk következnek, innentõl egyre jobban lemaradok, úgy tûnik nekem sokkal kevesebb energiám maradt már kocogásra. Verõcére beérve tûnik el a túratárs végleg a láthatárról, én a sík betonon már egyszerûen nem tudok kocogni, a gyaloglás is egyre rozsdásabban megy. A második kisvasút megállónál lefordulok balra, az utca az ismerõs királyréti útra vezet rá, de a túra a másik irányba, jobbra fordul. Keveset haladva elérem a következõ ep-t, a bisztrót, itt már nyüzsögnek az emberek, hiszen becsatlakoztak a rövidebb távok is. Nem egyszerû pecsétet szerezni a tömegben, de azért sikerül, és már lépek is ki az ajtón.
Már csak 8 kilométer, és körülbelül 1 óra 10 percem van, hogy hat órán belül érkezzek be. Innentõl ez lesz az új cél, habár a fáradtsági szintemet tekintve elég reménytelennek tûnik. Sokan jönnek szembe, ahogy haladok kifele Szokolyáról. A falu végén jobbra letérve az utcáról nagy mezõkön vezet át a jelzetlen(de papírokkal szépen kijelzett) út. Óriási a köd, de így is látszik, hogy szép kis embertömeg halad az úton. Próbálok gyorsan gyalogolni, a lefeléken néha kocogni, de mindkettõ egyre nehezebben megy, egy örökkévalóságnak tûnik, amíg elérem végre az utolsó ellenõrzõpontot, a Csattogót.
13:38 van, a hivatalos rajtidõhöz mérten(ami gondolom 8:00 lenne, ha lenne ilyenem) még 22 percem van 6 órán belül beérni, és már csak kb. 2,5 km van elõttem. Eldöntöm, hogy utolsó erõmbõl ezt már lekocogom. A terep kellemesen lejtõs, és mindenki nagyon kedvesen elenged, de így is nagyon nehezen megy, folyamatosan gyõzködnöm kell magamat, hogy ne gyalogoljak bele. Csak sikerül beérnem a faluba, csak a plébánia alatt hagyom abba a kocogást, az utolsó emelkedõt azért már gyaloglom. Belépve a plébánia kertjébe elégedetten konstatálom, hogy sikerült a kitûzött idõn belül beérnem, 13:54 van. Azt már nem annyira fogadom örömmel, hogy a kertbe is csak épphogy fértem be, olyan sor van. :) Végigállom a lassan haladó sort, közben megfagyok kicsit, jól beállnak a lábaim, a kinézett vonatot is lekésem, de sebaj, bõven van minek örülni. Nagyon jó kis túra volt ez, (több mint) kellemesen elfáradtam és maximálisan elégedett vagyok az idõmmel. Bõven elmúlt már 2 mikor megkapom a díjazást, az ellenõrzõlapomra 14:00 kerül, de végül is teljesen mindegy, rajtidõm sincs. :) Még kitámolygok a hidegre, és a várakozást a finom gulyásleves elfogyasztásával töltöm. Hazafelé már a vonaton kiolvadok, onnantól már minden újra komfortos.
Saját mérésem szerint 5:48 (8:06-13:54) lett a menetidõm, ez ha minden igaz, akkor 7,5 km/h-s átlagot jelent, ez eddig messze a legjobb amit valaha produkáltam egy túrán.
A túrát és a szervezést pedig csak dicséret illeti, köszönöm a szervezõknek és a segítõknek a sok áldozatos munkát, azt hiszem nagyon sok embernek szereztek egy szép napot!
Ha tehetem jövõre is itt leszek, de talán inkább társasággal, komótosan teljesítve a távot, kiélvezve a túra minden apró részletét... :)
|
| | | | |
| Múzsla | Túra éve: 2009 | 2009.01.13 13:47:46 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra
Pontõrködés a Borbély-hegyen és 18-as táv teljesítése
Már a múlt évben egyértelmû volt számomra, hogy ismét készülök erre a túrára, mint rendezõ.
Õsszel meg is keresett Zete ez ügyben és a jól bevált helyemet (Borbély-hegy)kaptam meg a túra napjára.
Itt szeretném leszögezni a félreértések elkerülés végett, hogy a borbély-hegyi pont a múlt évben is végig mûködött a kilátónál! Csak különbözõ okok (félreértés, csúcskõ nem ott van, megtévesztés, itiner nem olvasása…) miatt a túrázók nagy része nem jött akkor fel a pecsétért.
Reggel hatkor indultam anyósoméktól (Göd) és hamar Verõcére értem. A kálvárián, felfelé haladva egy miskolci sporttárssal beszélgettem. Elmondása szerint csak ezen a környéken van köd, õ csillagos ég alatt autózott idáig. Hamar felértünk a plébániához, ahol Vagdalthús, a Polgármester és egy sporttárs tevékenykedett. Itt megkaptam az ellátmányomat, ami egy kissé kibõvült. Eleve volt nálam két, A4-es méretû, 10 cm vastag Hungarocell lap, a zsebeim kitömve az egyéb dolgaimmal. Itt pedig megkaptam még a pecsétet a párnával, egy rendezõi kitûzõt (Ezt külön köszönöm, mert ilyet még sohasem kaptam.) és egy szatyor kekszet.
Gyorsan el is indultam a Borbély-hegy felé. Idõként kellett némi pihenõt tartanom, mert a zacskó fogója elszorította az újjaimat és teljesen elgémberedtek. Meg nagyon leizzadni sem akartam, mert nem jó ilyen hidegben, nedves ruhában álldogálni.
Öltözködés. Úgy kellett felöltöznöm, hogy felkészüljek a közel négy órás egy helyben álldogálásra és az utána következõ erõltetett menetre. Háromkor ugyanis már Gödrõl kellett haza indulnom. Szóval alul három réteg, felül négy réteg, plusz a kabátom. Két sapka, kapucnival és a tíz centis habszivacs a lábaim alá.
7.10-re már fent is voltam és gyorsan kipakoltam. Meg kellett állapítanom, hogy a korábbi kilátásból most semmi sem látszódik. Alig helyezkedtem el, amikor az elsõ emberke már meg is érkezett (Egyszer már volt szerencsém vele együtt menni kb. 20 km hosszban.). Az igazolófüzete James Bond módjára a felsõjének a karjában volt elrejtve.
Aztán sorra jöttek az emberek. Ez nagyon tetszett! Igazából annyian voltak, hogy még a két betûs kitérõmet is csak fél szemmel az ösvényt bámulva tudtam megejteni, amire kb. 1 percem volt még így is.
Rengeteg ismerõs jött. Felsorolni sem tudom mindegyiküket. Volt akit fel sem ismertem és olyan is akadt, aki csak a célban jött rá, hogy én voltam kint a ponton. A teljesség igénye nélkül: Vándor Csillag, G(dzsí), budai (H.G.), VadMalac, sétálós bácsi, Nagy Lajos, Tonesz, jmte, nagyad, 7omi, dr. Tamics… Meg persze olyanok is lehettek, akikkel – bár szintén topikosok - még nem ismerjük egymást. Igyekeztem szóba is elegyedni a túrázókkal, de ez nem mindig ment, mert vagy Õk siettek vagy nekem volt annyi dolgom, hogy nem fért bele a cseverészés. Joyline-al sikerült a legtöbbet beszélgetni. Mondjuk ránk is fért már, mert évek óta nem tudtunk egy jót dumálni.
Késõbb jöttek a „nagy öregek is”. Lévay Béla, Czékli Béla. Gyorsan emlékeztettem õket, hogy jövõre Kohász-kék tt. (Anno teljesítették.) Annyira nem dobódtak fel, sajnos utóbbinak Lyme-kórból eredõ gondjai is vannak bõven. Aztán amikor megláttam Szuromi sporttársat akkor ismét elmondtam a jövõ évi tervet, hiszen övé a legjobb idõ. Jól fel is kapta a fejét, hogy micsodaaaa?!
Voltak salgótarjániak is!!! Elõször dr Orosz Iván és Kabai Zoli (a nagymenõk), aztán Félegyházi Évi és jó kedvû csapata (a lazák).
Aztán pecsételtem én máshová is. Túrajelentés (of course), többen jöttek az Enciános füzetükkel (teljesen jogosan), volt itt még „Ezrednyitó” is és láthattam kis emlékkönyveket, amiben a pecsétek lenyomatait gyûjtötték.
A kilátást sokan hiányoltak. Jövõre kellene e gy jó kis hõlégfúvó ide a csúcsra.
Többen jöttek fel olyan címszóval, hogy óriási tömegek vannak még lent. Ezt éreztem is a munkámból, de azért jó is volt hallani, hogy még mindig, milyen sok ember várható. Egy idõ után már többen jöttek egy lappal, mert elfogyott az igazolófüzetük. Élénken érdeklõdtek a további útvonalról, én pedig igyekeztem nekik felvilágosítást adni. A kekszek már kilencre elfogytak, a késõbbieknek a saját „Kinder fókáimat” tudtam felajánlani.
Fél tizenegy felé már nagyon nézegettem az igazolólapokat és kérdezõsködtem az indulók számáról. Sikerült kinyomoznom, hogy a társaság végén egy három tagú családot várhatok. Elvileg 10.40-kor zárt volna a pontom, de megvártam még az említett kis családot. Jó kedvûen érkeztek és nagyon megörültek, hogy kaptak még pecsétet.
Leszedtem az eligazító táblákat és elindultam az utolsók után. Egy budapesti sráccal nyargaltunk le a magyarkúti útig. Szegénynek nagyon csúsztak a bakancsai, idõnként sífutás szerûen hajtott mellettem.
Aztán õ elviharzott a 28-as távra, én pedig a 18-ast gyûrtem tovább. Itt már lekerült rólam az egyik pulóverem. Elég sokakat utolértem és mindig szóltam hozzájuk pár szót, hogy mennyi még Szokolya, meg hogy jó nyomon járnak.
A szokolyai emelkedõ jól megdolgoztatott, de nem volt megállás. Aztán az egyik kedvenc részem a Társa-mezõ, de ide érve már nagyon komoly lett a köd. Igyekeztem pár fotót is készíteni a túrázókról, már amennyit az akkum bírt.
Aztán Csattogó-hegy és zúdulás lefelé a célba. Végül annyira jól sikerült mennem, hogy negyed kettõre be is értem a célba. Zete nagyon megörült nekem és pygmea is barátságosan integett az asztalkája felõl.
Átvettem a díjazást, iszogattam egy kicsit, beszélgettem Zetével, a Polgármesterrel, az asszonyokkal és elindultam Gödre, aztán pedig haza.
Nagyon jó érzés volt ezen a túrán részt venni és segítkezni!
Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek!
|
| | | | |
| Vagdalthús | Túra éve: 2009 | 2009.01.13 08:27:19 |
|
| megnéz Vagdalthús összes beszámolója |
Wass Albert-emléktúra - rendezõi beszámoló
Gyanítottuk, hogy többen lesznek, mint tavaly, hiszen egyfelõl zsúfolt hétvégén (BUÉK, BHTCS) volt az elsõ rendezés 2008-ban, másfelõl az ónos esõ-jégpáncél kombináció nyilván sokakat elriasztott, de így is összejött 295 fõ, aminek nagyon örültünk az elsõ rendezés kapcsán.
Idén a túra hetében ugrott meg jelentõsen az elõnevezõk létszáma, s az alapján sejthetõ volt, hogy az 500 feletti létszám sem kizárt. Ezért napról napra mindenbõl gyors utángyártás vagy rendelés zajlott: kitûzõk két forrásból, oklevelek, távmegjelöléssel vagy tartalékba távfüggetlenül, fekete-fehér itinerek, gulyás rendelése Királyréten a hosszú távosoknak, hogy õk is kapjanak meleg ételt, mivel megvolt az esélye, hogy mire célba érnek, az 500 fõ kapacitású gulyáságyú tartalma elfogy. Igaz, arra gondoltam, hogy idén, mivel többször hangsúlyoztuk, talán az elõnevezõk aránya magasabb lesz, mint tavaly, akkor 107 elõnevezés mellett 295 részvevõnk volt. Ezúttal pár nappal korábban le kellett zárni az elõnevezést, hogy a színíes itinerek elkészülhessenek, mivel 205-nél járt már ekkor a létszámuk.
Végül amivel készültünk: 550 kitûzõ egységesen, 40 kitûzõ a Válaszút 20-asoknak, 30 rendezõi kitûzõ, 100+500 adag gulyás, a 20-28-44 km-eseknek 348 szelet müzli, a 18-asoknak több kiló keksz a Borbély-hegyre, 3 borosüvegnyi házipálinka, 680 itiner, 700 db oklevél (köztük távfüggõ- és független is).
Január 9-én pénteken mentünk kitenni a jelzetlen szakaszokra a feliratokat, ekkor gyönyörû idõnk volt, bár hideg, de napos.
A túra napján hajnal 2 után már nemigen tudtam aludni, dolgozott az adrenalin. Szép lassan lehordtam a tizenvalahány szatyornyi holmit a kocsiba, jégkaparás, aztán 6-ra odaértem a rajtba. 6:30-ra jött a polgármester, kinyílt a helyiség, és elkezdtem kialakítani a helyszínt.
Jó lett volna idõben megkapni-kinyitni a plébánia felsõ épületét is, az eredeti terv az volt, a tumultus enyhítése érdekében, hogy ott lenne a nevezési díj fizetése és a nevlapok kitöltése, az indítás, itinerek átvétele pedig az alsóban, késõbb a szolgáltatás elfogyasztása a felsõben, a cél az alsóban.
Reggel 7-re csak az alsó épületet használhattuk még, nem volt mit tenni, itt kellett elkezdeni a rajtprocedúrát, s onnantól már nem lehetett változtatni, folyamatosan jöttek, hiába szerettük volna pont azt elkerülni, ami végül kialakult.
Levegõvételnyi idõ sem volt, pörögtünk, de a nevezõk sajnos csak a sort érzékelték, tudjuk, hogy a hidegben mindez igen kellemetlen lehetett. 9 óra körül aztán szedelõzködtem, és mentem át Királyrétre, hogy fogadjam a 44-eseket pontõrként a Fatornyosban, ill. a Válaszút 20-as résztáv érkezõit díjazással lássam el, továbbá a hosszú távosokat meg is etessük, mivel itt gulyás, tea, forralt bor is volt.
Útközben beszéltem Zetével: kevés a fekete-fehér itiner. Egyszerûen nem értettem, mindet elvittem, el nem tûnhetett. Felhívtam a párom: nem hagytam otthon egy dózist? Nem. Nézem a kocsiban, nincs. Passz... jobb híján elkezdtek a rajtban egy csapat-egy füzet taktikával rajtoltatni.
Királyréten találkoztam Bezeczky Árpival (aki sokaknak ismerõs lehet börzsönyi túrákról, a Duna-Ipoly NP természetvédelmi õre), átadtam a pontõrcsomagot, aztán irány a Fatornyos, 9:35-re értem oda, ahogy számoltam, az elsõ érkezõ már ott volt pontnyitás elõtt 30 perccel :-) Az elsõ futók még nem kértek enni, viszont miattuk nem is aggódtam, mivel sebességük alapján biztos, hogy elég korán érnek a célba ahhoz, hogy még jusson a verõcei gulyásból.
10:45 körül kész volt a leves is, és szép lassan megtelt a Fatornyos étterme, déltájban volt a csúcs, és mindenki elkezdett enni-inni. 116 adag gulyás fogyott végül, sajnos az utolsó nyolc Válaszút 20-as részvevõnek már nem jutott, viszont mondtam, menjenek be Verõcére, ott még biztosan van. Közben egy pillanatra sikerül térerõt találnom, s megtudtam, 611 nevezõ volt. Hoppá...
14:40-kor tudtam elindulni, közben benéztem még Szokolyára a pontõrökhöz, hogy bírják, de mosolyogva közölték, hogy tudják kezelni. 15 óra körül értem a Csattogó-völgybe, s elindultam felfelé, a pontra, hogy leváltsam a 10:15 óta ott posztoló pontõrt, egy darabig még együtt voltunk fent, aztán délután négytõl már csak magam pecsételtem.
Közben jött a telefon a célból: a kitûzõk is elfogytak, a vártnál gyorsabban. Ezt sem értettem, ha "csak" 611 ember jött el...
Kb. egy órán át volt viszonylag aktív forgalom, délután öttõl már ritkult a nép, s közben hallottam, hogy a Csóványosra kitérõt tevõk is beérték a mezõnyt, a seprû is már elhagyta Szokolyát, úgy tûnt, a túrázók jó sebességének köszönhetõen elõbb is zárhat a pont, mint 19 óra. Így is lett, s mire célba értem, már csak a seprûk érkeztek utánam (a völgytõl kocsival mentem a plébániáig).
Utána már csak a célzárás maradt, illetve még egy feladat, már hétfõn: átnézni alaposan a rajtlapokat, hány embernek kell díjazást küldeni utólag, és 120-ig számoltam, ami meglepõen soknak tûnt. Ekkor jött a gyanú, hogy talán a zsúfolt rajt-cél helyszínen spontán számolták össze a létszámot, és nem 611 az a 611, és ez magyarázatot ad több területen is a befuccsolásra. Otthon este alaposan átnyálaztam a névsort, a létszámot, s ez alapján 708 nevezõ indult vasárnap, további 6 rendezõ a túra napján gyalogolt egy 18-ast, az elõzetesen bejárás formájában indulókkal együtt a végszám 729.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki megtisztelt bennünket részvételével, elnézést kérek-kérünk a sorállásért, a tavalyihoz képest több, mint dupla létszám nem kis feladatot jelentett - és bizony a helyiség is igen szûk ehhez, a túra ebben a formában kinõtte korlátait.
Hálásan köszönöm mindenkinek, aki részt vett a rendezésben, akár terepen a hidegben, akár a rajtban-célban az õrület közepette, sõt többen mindkét fronton helytálltak, köszönjük a verõcei házigazdák segítségét-támogatását, a Fatornyos Fogadó rugalmasságát.
2010-ben egyetlen cél lehet: a kellemetlenségeket kiküszöbölni, és a létszámbéli sikeren túl mindenkinek maradéktalanul pozitív élményt nyújtani. Nagy feladat lesz, de állunk elébe, és remélem, hogy sikerül.
|
| | | | |
| kriszpi76 | Túra éve: 2009 | 2009.01.12 18:25:01 |
|
| megnéz kriszpi76 összes beszámolója |
Szóval egy kis beszámoló a Wass Albert túra 28 km-es távjáról:
Ez a táv tûnt legszimpatikusabbnak számomra logisztikailag ,tömegközlekedés,rajtidõ-menetidõ,hazautazás szempontjából, úgyhogy a reggel 8.07-es vonattal leruccantam Verõcére. Kis gyaloglás után a plébánia udvarán álltam sokadmagammal, mert hatalmas volt a létszám. A plébánia egyik kis helységében volt a nevezés és az indítás. kb 20 perc várakozás után be is jutottam, bent szerencsére melegebb volt, gyorsan kitöltöttem a nev.lapot, megkaptam az itinert, pecsét és indulás 9.15 kor. elõször a Borbély-hegy meredélyével kellett megküzdeni, egy ideig a verõcei utcákon haladtunk,majd egy jelzetlen úton fel az erdõbe,egyre meredekebben. Vagdalthús és csapata, kiválóan jelölte a jelzetlen szakaszokat is,(az egész túra folyamán) A4-es lapokra szövegszerkesztett irányjelzõ nyilakkal. Szóval egyre kaptatósabb lett, egyszerre nem fáztam,míg végre megenyhült az emelkedõ és felértem egy kis bekötõúton a hegytetõre a kilátóhoz,ahol várt a pontõr a pecsétjével. Kilátni a tejfölszerû köd miatt nem lehetett, sajnos idõjárásilag ez végig nagyrészt fennmaradt,bár az ónos esõnél jobb. Visszatértem az ösvényre, majd hamarosan kiértem az erdõbõl, Magyarkút hétvégi házai közt bandukoltam, hamarosan egy betonutas szakasz jött, de minden csupa hó és jég volt egyébként,téli dermedtség ülte meg a tájat. A mûútról végre rátértünk a K4 jelzésre és elindultam be az erdõbe,hamarosan rácsatlakozva az OKT útvonalára. Itt már tényleg "rendes" erdõ volt és következett egy fokozatosan emelkedõ 4 km-es szakasz. A ködös Albionban ez még hosszabnak tûnt, nem akart elfogyni. Jólesett embereket látnom magam közelében a barátságtalan télben,az erdõben. A hegyhát egyre inkább hegygerinc formát kezdett ölteni,bal kéz felõl lassan kitárult (volna, ha nincs köd) a láthatár és elértem a 2.epontot,Nagy-Kõ-hegyet ahol a pontõr lány várt kis tábortûz mellett. Pecsételtem,ittam egyet, "szerelvényt igazítottam", majd irány tovább. Egy kellemesen hullámzó majd lejtõ kis gerinc után tovább ereszkedtünk Nógrád irányába, kereszteztük a Vác-Balassagyarmat vasútvonalat, majd egy dombhát megmászása után megláttunk Nógrád ködbe veszõ házait. Itt nyílt terepen erszkedtünk egy mûútig,ami a faluba vezetett. Itt volt a 3.pont. Igazolás után a 28-as résztvevõk nem mentek be a faluba,így én sem, ellenkezõ irányban haladtnuk a P+ jelzésen. egy darabig 7végi telkek közt ment az út,majd felszerpentinezett a Róka-hegyre, végre ismét kellemes erdei útom mentem. Ez idõvel lejteni kezdett,leereszkedtem a Les-völgybe és párhuzamosan a vasúttal, haladtam tovább. Itt egyre több túrázóval találkoztam, aminek nagyon örültem. Elértük a vasútállomást,innét az emelkedõ mûúton mentünk Szokolya irányába, a kis fenyveseket elhagyva,kitárult a táj, majd beértünk a faluba. Itt indult a Társa-mezõ felé az út,de még be kellett mennem a bisztróba,mert ott volt a 4 ellenõrzõpont, szembõl jöttek a Csattogó felé igyekvõ túratársak.Egyszerre ismerõs hangot hallok (szemüvegem kissé bepárásodott nem láttam jól), Döme volt az, kézrázás, pár szót váltottunk,jólesett vele találkozni ,majd mindeki ment tovább az útján.Így felderülve értem a kocsmába,ahol egy kis sörrel öblítettem le a nem az út porát,mondjuk úgy, az út havát. Pecsét megvolt,vissza a faluvégéhez, rátértem a Társa-mezõ végtelen fennsíkjára.Emlékeztem, nyáron a Válaszút 20 túrán a 40 fok hõségben majd megsültem a tûzõ napon,most merõben más volt a helyzet,dermesztõ hideg volt ,ködös havas elhagyatott pusztaság, csak a túrázók kis fekete távoli pontjai ,alakjai jelentettek egyfajta változatosságot. Elõttem is meg mögöttem is voltak sokan. Véget nem érõ pusztaság után elértük ismét az erdõt és annak a szélén haladtunk egy jurta-telek mellett. Kis emelkedõvel betértünk az erdõbe,és hamarosan a Csattogó ellenõrzõpontnál voltunk. A horizont felé hanyatló téli nap kicsit felpiszkálta a ködöt,némi világosság támadt, a téli alkonyban, kicsit az ég kékjét is láttam a hátralévõ kilométereken,amibõl a pontõr tájékoztatása alapján már csak kettõ volt... Csattogó után kellemesen ereszkedõ úton értem vissza Verõcére, végszóra megmásztam a templomdombot és 15.10 kor beléptem a plébánia, a cél kapuján. Itt ismét hatalmas sor állt,minden képzeletet felülmúlt a 600 feletti résztvevõ-létszám. Hát vártunk,türelmesen. De volt gulyáságyú, Zete vodkával, Jagermeisterrel, tartotta a lelket bennünk:)) én az utóbbiból ittam. Tea is volt. A kenyér már elfogyott de késõbb abból is hoztak,kellett utánpótlás. kb 20 perc után bejutottam a célhelyiségbe,Dömével újból találkoztam még egy kézszorítás, itt ismét összefutottunk majd én is az asztalokhoz értem megkaptam az oklevelet és a nagyon szép kitûzõt, majd gratuláció, és irány a vasútállomás. 16.19-kor jött is egy vonat azzal rendben hazaérkeztem. Nagyon jó túra volt,színvonalas szervezéssel, szívélyes fogadtatással,köszönet érte! |
| | | | |
| csiba | Túra éve: 2009 | 2009.01.12 11:59:19 |
|
| megnéz csiba összes beszámolója |
Wass Albert 44
Tavaly sajnos ez a túra kimaradt, és így lemaradtam az év végi díjazásról, amit azok kaptak, akik az 5 megnevezett túrát teljesítették. Idén úgy tervezem, hogy ott leszek mind az 5-ön, bár szomorúan hallom, hogy valószínû nem lesz most ilyen díjazás.
Magáról a túráról:
Csodálatos volt. Mind maga az útvonal, mind maga a szervezés részérõl. Kifejezetten örültem annak, hogy a Börzsönyben nem épp a leglátogatottabb helyeken kalauzol végig a táv. Legalább is én eddig nem sûrûn jártam erre, pedig a Börzsöny az egyik kedvenc hegységem. Kár, hogy az idõjárás nem örvendeztetett meg minket azzal, hogy a nap is kisütött, de a havas táj így is szép volt.
Kifejezetten szép gesztus a rendezõktõl, hogy a túra bevételét felajánlják a Válaszúton lévõ Kallós Alapítvány által mûködtetett iskolának és kollégiumnak. Már csak ezért is megéri elmenni, eljönni erre a túrára.
A rendezõség oldaláról nézve a szolgáltatásokkal együtt, nagyon jó túra volt! Színes itiner, meleg étel, tea, forralt bor, müzli szelet, majd a célban újból meleg étel és rengeteg féle innivaló. Még úgy is rengeteg innivaló maradt, hogy kb a seprûk elõtt értünk be nemsokkal. Szóval kitettek magukért rendesen. Talán csak egy kis porszem csúszott a gépezetbe, de azt hiszem az ilyen hibának még örülni is lehet, hogy alábecsülték az indulók számát, pedig a tavalyihoz képest így is több emberrel számoltak.
A célban nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg Vagdalthústól, hogy ilyen nevezési díj mellett, ilyen szolgáltatásokkal, plusz egy erdélyi iskola támogatásával, nem is olyan kis összeggel, hogyan jönnek ki a túrából? Tisztára veszteségesen, vagy épp, hogy fedezik a költségeket a bevételek, netán még nyereségük is van? Erre kb valahogy így jött a válasz: naná, hogy nyereségesen. És számomra az fontos, hogy mit kapok a pénzemért. És különösen az a bosszantó, amikor az ember lát más túrákat, ahol drágább a nevezés, a szolgáltatás kb fele ennyi, a táv is rövidebb. Persze egyszerûen hangzik a válasz: nem kell elmenni az ilyen túrákra. Kösz!
Olvasva más fórumokat, nem igen értem az olyan beírásokat, hogy a legtöbb túra az csak olyan, hogy a költségeket fedezik a bevételek, vagy még veszteséges is. Úgy látszik, hogy ez a rendezõi gárda csodákra képes. Lehet, sokan tanulhatnának tõlük (akinek nem inge, ne vegye magára) |
| | | | |
| krajorama | Túra éve: 2009 | 2009.01.12 09:38:14 |
|
| megnéz krajorama összes beszámolója |
Wass Albert 44
Minden arra buzdított, hogy eljöjjek a túrára: az idõpont, a táv, a kalandos beszámolók. Ráadásul egy erdélyi születésû ismerõs is mondta, hogy szivesen jönne. Kihagyott ugyan másfél évet sportolással, de ezt végül jobban bírta mint én. Persze aki a Havasokban tolta, az nem ijed meg egy kis húzódástól.
Reggel hatkor indultunk autóval Budapestrõl, ahol épp szmogriadót fújtak. Szerencsére pont páratlan a rendszámom, úgyhogy nyugodtan mehettünk. Arra lennék kiváncsi, hogy aki kitalálta a páratlan nap - páratlan rendszám, páros nap - páros rendszám dolgot; gondolt-e a 31., 1. napra ? Úgy terveztük, hogy 7-re kiérünk Verõcére és elindulunk hamar, hogy ne kelljen sötétben menni. A 12-es úton aztán olyan köd volt, hogy alig lehetett látni.
Végül 7:30-kor, viszonylag rövid várakozás után nekivágtunk. Kicsit fáztam, de a Borbély-hegy jól felmelegített, na meg a kis erdélyi házipálesz. Kár, hogy én vezettem, többet nem vehettem magamhoz. A következõ Kõ-hegyre már jól belejöttünk, meglepõen hamar fent voltunk a tetején. Itt se volt még sajnos kilátás, alattunk minden ködben úszott, de ez is szép volt.
Nógrádba érve kisütött a nap és láthattuk a várat is. Nagyon jól nézett ki ahogy a táj fölé magasodott, ide még vissza kell jönnöm melegebb idõben is. A Fatornyos fogadóig - Királyrét mellett - eseménytelen volt a túra, javarészt havas erdõben vitt az út. A fogadóban aztán kellemes meglepetés várt, kaptunk meleg gulyáslevest és forralt bort. Megérte a negyedóra-húsz percet, amit rászántunk, mert nagyon finom volt és rengeteg energiát adott. Ezért külön köszönet a rendezõknek!
Átrongyoltunk Kóspallagra, az itteni ponton éppen csak pecsételtünk, betoltunk egy csokit és nekivágtunk az utolsó nagy kaptatónak. Itt lehetett, hogy meghúztam a jobb lábamon a sípcsont elõtti izmot. Innét kezdve nem igazán mûködött a bokám, illetve mûködött, de mocskosul fájt. De nem volt merre, csak elõre, úgyhogy próbáltam kímélni és továbbmentünk.
Az utolsó pont elõtt egy nagy réten kellett átvágni, jelzés nélkül. Illetve voltak elvétve A4-es papírok. Mi még szürkületben értünk ide, és egész jól tudtunk tájékozódni, de kiváncsi vagyok, hogy mi volt azokkal akik már sötétben jártak csak itt. Mondjuk tájolóval nem túl nehéz a dolog, de a leírásban a "könnyûfém szerkezet", "kövesd a villanypóznákat" dolgot nem értem. Sötétben hogy lehet ezeket látni ? Na mindegy, végülis a lábnyomokat is lehetett követni.
Éppen ránkborult a sötétség, amikor beértünk Verõcére, itt meg már az utcalámpák adtak annyi fényt, hogy ne kelljen az elemlámpát használni. Kicsit sajnáltam a dolgot, mert pont az elõzõ napon vettem egy frankó ledes lámpát. Sebaj, megyek majd éjszakai túrára :) A cél elõtt még meg kellett mászni a templom dombot, ami rövid, de kegyetlen erõpróba. Persze számíthattunk volna rá, de itt már csak a cél lebegett a szemünk elõtt.
A célban aztán pont befértünk a házba , és melegben megvártuk, hogy ránk kerüljön sor. Sajnos a kitûzõ már elfogyott, amikor mi beértünk. Nem csodálom, olvastam, hogy tavaly 73-an indultak, most meg több mint 600-an. Nem hiszem, hogy erre lehetett volna számítani. Nekem postán is jó a kitûzõ...
Nekem nagyon tetszett a túra, remek volt az útvonalválasztás, kifáradtunk, de nem döglöttünk bele, szóval csak gratulálni tudok a szervezõknek. A vége 9:30 lett, ami jobb mint a 10 óra, amit eredetileg számoltam, még úgy is, hogy megálltunk kajálni.
bye, krajo
|
| | | | |
| papamaci67 | Túra éve: 2009 | 2009.01.12 07:11:41 |
|
| megnéz papamaci67 összes beszámolója |
Wass Albert 44
Reggel egy laza 35 perc szabadtéri sorbanállás (~-10C) után derül ki, hogy - elõnevezett lévén - nem is kellett volna sorbanállnunk (BUÉK-kívánás Vándorköszinek). A menetszél ráfagyasztja a mosolyt az arcunkra, a futóbolond-kesztyû ellenére is lefagyástól féltettem a kezem. Vajonmerrének fürtjeit, nekem szempilláimat melírozza be a frissen ráfagyott dér. A Borbély hegyre kaptatva aztán kicsit enyhül a fagyos hangulat. Az EP-elérve már ragyog a nap, bár a felhõk tojáshabján kívül mást nem látunk a tájból. BUÉK kívánás RitaB-nek aztán helló. Magyarkútra viszonylag hamar eljutunk, de a Nagy-kõ hegyre kapaszkodás már megdolgoztat minket.
Jólesik végre az újabb downhill, de Nógrádra már újra emelkedünk. A községben pecsét begyûjtve, a vár éppen kibontakozik a ködbõl (örülök, hogy láttam). Kis kurflival a Csurgó forrást is megszemlélem a töltögetõk hada közepette. Aztán elkezdõdik a kék-zöld közös szakasz végtelenje. Hát sosem lesz vége ? Végre Béla rét, át a zöldre. Tetszenek az óriásjelzések, ezt még én is látom :-) A Fatornyosig újabb döngetés lefelé, ezek a szakaszok a kedvenceim, itt újra futóvá változok. A Fatronyosban Vagdalthusi próbál marasztalni hangulattal, meleggel, teával, forraltborral, levessel, de nem engedünk a komfort csábításának: menni kell. Királyrét bevezetõszakasza régi ismerõsõm, a központban át a hídon, majd kezdõdik a zöld újabb kaptatója. Kóspallagra megváltó 2 km-es aszfaltúton futunk be, ez tetszik, nem süpped végre a lábam alatt. A Börzsöny szívében aztán megkapjuk a pecsétünket és a Petamin adagunkat :-) Tar-Péter és Fekete-hegy támadása következik, nekem a Népek Tavaszából az Aranylépcsõ jut eszembe és - ha nehezen is -, de próbálom élvezni a kaptatót. vajonmerre is folyamatos mantrázás közepette veszi fel kedvencei közé :-) Szokolyára mérsékelten behavazott, de jól letaposott és csak mérsékelten jeges úton futunk be és néhány kanyar után elérjük a Szabadidõközpontot. Itt már nagy élet folyik, de mi gyors pecsét után továbbindulunk. Kikapaszkodunk a községbõl, majd a szántó fennsíkján haladunk jól kitáblázott útvonalon. Ez nem a kedvencem, már csökken a lelkesedés, de ezt oldja a Csattogóra vezetõ hullámvasút. EP behúzva, most már a megnyugtató "Verõce" felirat van táblázva. Gurulunk lefelé, a GPS-en is feltûnik és a ködbõl is kibontakozik az rk. templom megnyugtató sziluettje. Még egy vidám kapaszkodás, aztán sprint a célba (5:42:39), ill. közel 3/4 óra sorbanállás a kitûzõért (az adminisztráció ideje szolgált célidõként !!!). Javaslom mindenkinek, hogy átizzadt futóruhában próbálja ki ezt -5 fokban. Nem egy leányálom az ehetetlenül forró paprikáskrumpli ellenére sem, amelynek mûanyagtálja az ember kezében lyukad a hõ hatására ...
Az ünnepségbõl az elején a magyar-, majd a végén a székely himnusz meghallgatása jut, meg egy rövid pillantás az ünneplõkre a kerítésen át.
A kocsihoz menet a vacogástól a forró tea a kezünkre lötyög, de legalább az meleg. Mint a száraz pamut, meg a kocsi hazafelé. Pestig kiolvadtunk.
Nekem mindennel együtt nagyon tetszett, a forró fürdõ, tejszínhabos kévéval normalizálta a hõháztartásomat
Köszönet Vagdalthusinak és csapatának a hangulatos túráért és a remek szervezésért, ha a rajt-cél körülmények javulnak, ez egy remek túra lesz ! |
| | | | |
| militarybeka | Túra éve: 2009 | 2009.01.11 20:57:37 |
|
| megnéz militarybeka összes beszámolója |
Wass Albert 28
Hogy feledtessük a tavalyi túra kellemetlenségeit, amit az idõjárás okozott, az idén is nekivágtunk a túrának. Az idõ elég jónak bizonyult, csak azért drukkoltunk, hogy csapadékmentes legyen. Az elsõ két nagy emelkedõ, a Borbély-hegy és a Nagy-Kõ-hegy leszívta az energiámat, de késõbb újra magamhoz tértem. Onnan már egész jól ment a dolog. A Társa-mezõ volt tavaly a leggyilkosabb, ott már alig bírtunk járni. Kicsit tartottam tõle, hogy ez a rész az idén is szeles lesz. De nem volt az, így az egész túrán itt mentünk a legjobb sebességgel. Mikor észrevettük milyen jól tudunk haladni, még nagyobb sebességre kapcsoltunk, hogy elérjük a korábbi vonatot. Sajnos a célban nagyon nagy sor volt, így megkértem túratársaimat, hadd vegyem át a jutalmat soron kívül, így a vonatot is elértük. Köszönjük a túrát! |
| | | | |
|
| Summer Comfort | Túra éve: 2008 | 2008.02.11 20:43:49 |
|
| megnéz Summer Comfort összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben
17,6 killer, 424 m szint, 2ó38p
Mivel Vagdalthús az egyik szervezõ/rendezõ, ez remek túra lesz, pirinyó kételkedés se gyötört. Az idõjárás miatt lassabban értünk a rajtba, és jé, nagyon meglepõdtünk, mikor a kálvária dombra nem tudott felkapaszkodni az autó! :o Némi pörgés után, úgy ahogy volt, elkezdett visszacsúszni. Tükérjégpáncél, konstatáltuk... Így a paripa a lenti parkolóban kapott helyet. A rajtban gondolkodtam elõször azon, hogy tán nem kellene... Hisz' esõkabátot se tettem... Hogy lesz ebbõl, ilyen jégen futás?
Kis vívódás után -rajtban már ne adjam fel a túrát évkezdetkor!- elindultam. Az aszfalton tipitopi, némi balett, míg közben karral ölöm a jeget a botokkal. És lám, az út szélén mindig találok havas felületet, ahol a cipõm tapad. G(Dzsí) mestert hamar utolértem, majd másik utasaimnak IldiH-nak és OT Gabikának kurjantok egy elsuhanó Hajrá TTB!-t. De kár, hogy G(Dzsí) nem kocorászott velem! A Borbély-hegy hamar ham-ham. A fenti elágazásnál a pont rossz felé mutat, érzem is, hogy nem jó, de kicsit követem. Majd vissza. Úlátom, más is benézte, akinek tudok szólok. Nos, kis erdei hóharsogás után szerintetek mi következhetne, ha nem az aszfatos kori? Gemacht.:) Látok egy túratársat oldalvást eldõlni a jégen, szegény fájlalja a combját, fancsali arccal mondja -bár hihetõen- hogy nem komoly, rendben van. Tovább csusszangatok, ahol lehet döcögök az árok széli hóban.
Közben elered az esõ. Vagy igazából a darás esõ. A távok elválása jól van kiplakátolva, nem hibázok. Ott nem.:) Hanem, mikor a Piros kanyarodik balra én követem az elõttem egyenesen menõ túratársakat, aztán mikor frankón megelõzöm õket látom, hogy nincs is elõttem lábnyom. Szóval, kavarás #2 is megvan! Téblábolunk az esõben, enjoy, mi bajunk lehet? Az itiner már csavarható. Korrigálunk, simán. :) Így találkozom kis idõ múlva másodszor is cserlaciékkal. :)
Szinte szintben hullámzik a Piros, már megint alig van nyom elõtem... de nincs gond! Piros, Piros, Piros, megvan! Az állomás is, és megint olvasni kell az itinert. Hát igen, ilyen ez a biznisz, ha nem jelzett utakon halad a túra. És itt említenék két javaslatot az itinerhez. Örültem volna, ha a szöveges részben még több távolságadat jelent volna meg: "egyenesen megyünk tovább x métert", vagy pl. hogy a Hársfa u. 1. milyen messze van az állomástól? Az én tájékozódásomat az is nehezítette, hogy az útvonalleírás és az útvonalvázlat egyazon lap két oldalán volt. Míg olvastam, nem láthattam a térképet. Mûködött, de hát kérem a komfort! ;)
Szerencsémre pont találok egy helybélit a kerjében. így megtudtam, hogy a "Bisztró" szerinte 2,5 killer. Kúl. Így az emelkedõ könnyebben megy, az útszéli hóban lehet kocogni is. Itt már más nyom nem nagyon van, sebaj!
Szokolya szintén jégpályával fogad, különösen a kertekbe irányuló autóbeállók gázosak, mert ott ugyanis nincs árok, csak jég. :) Tipi-topi. ;) Mókás lehettem jégpáncélos sapkámban, mikor beléptem a Bisztró a Nagy Nikotinfelhõhöz nevû mûintézménybe, a csapos, ki dobogón állhatott, mert felénk magasodott azonnal a trónterme túlnan végébe irányított. És találom a pontot, rajta pygmeát és emgergõt. Õk most az én origóm. :)) Kapok egy baráti mandarint, ez az összes frissítésem a túrán. Köszik. :) A Nagy Felhõt elhagyni vágyom, csak pár percet idõzök a sporttársakkal. Köszi az útbaigazításért itt is!
Közben megállapítom, hogy a nadrágom átázott. Grrr. :( Nah, szép lesz az út a dombháton. Szembõl kis idõvel ismét találkozom a túratársakkal, van akivel a kavarások miatt már negyedszer! :) És jessz, felfelé nem csúszik! Annyira... :DD A Hársfa u. 1-nél bevágom a jobbost és valóban, szép tiszta a dombhát, sehol egy fa, csak a szél susong. A fázás különféle fokozatait élem meg a combjaimban, bakker, gyorsíts SC, ne tökölj!! Tuti helyeken meglelem az útbaigazító lapokat, és végre csak elérem a kicsapott lovakat. Sörényük jeges, lehelletük gõzöl. Alakzatba rendezõdnek, ahogy elmegyek mellettük.
Na, csak itt lesz már petamin! Onnan jövök rá, hogy az útjelzõkön, már nem szerepel a Csattogó neve, csak Verõce. Nem keresgélem a pontot amíg van jelzés, gondoltam. Egy éles balkanyar után lejt az út, tuti, hogy itt kell legyen valahol a pont, de én nem állok már meg, az tuti! És jön is a pont, szembe fel, mögötte egy gigantikus hátizsák tornyosul. Kapok pecsétet az átzott itinerre, kinyitni nem is próbáljuk. :))
Aztán mikor leérek, már nincs tábla, de meglátom a templomot a kisdombon. Végre egy túra, hegyi befutóval, gondolom. De rá kell jöjjek, a jégen nem kell jobb lesz nem suhannom! Dolgozik a karizom, oldalazok is, fent pedig már törik az aszfalton a jeget. Rájövök, a cél elõtt hogy mennyire élveztem a túrát! Valójában nagyon jól esett. Így toppanok be a célba, mosolygok és felderül a másik rendezõ és az ott pihenõ vándorköszi. Kapok oklevélt, nagyon szép és igényes kitûzõt, szuperkúl. Sietek haza, ennyi célszolgáltatással simán beérem. A jeget törõk kint megkérdezik, hogy merrõl jön majd a tömeg, megmutatom és arra folytatják. Nagyon kedvesek!
Az autóút se gáz, a családi ebéd elõtt még egy forró fürdõ is belefért.
Megköszönöm még egyszer mindenkinek, akik dolgoztak értünk! Bár futni nem igazán lehetett, de amit tudtam, beleadtam. Nagyon jól esett, enjoy volt, pöpec kis túra kerekedett ki, köszik! Hajrá mindenkinek! :))))
SC
|
| | | | |
| permaggie | Túra éve: 2008 | 2008.01.08 18:40:00 |
|
| megnéz permaggie összes beszámolója |
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 28
Milyen jó,hogy az ember nem ismeri a jövõt,mert ha tudom mi vár rám,akkor ezt a túrát biztos nem vállalom.
Szombaton a párommal indultunk a BUÉK 20-on.Bár hideg volt,a hó ropogott a talpunk alatt,mégis csodálatos volt a túra.Most is valami hasonlóra számítottunk.Hallottuk,hogy erre a napra ónosesõt és havazást jósoltak,de igazán nem foglalkoztunk vele.
Mikor kiléptünk az ajtón és csúszós volt az út és szemerkélt az esõ,az sem izgatott minket igazán.
Elindultunk a kocsival és út közben már szépen esett,de a nagy meglepetés csak Verõcén ért minket,amikor kiszálltunk az autóból.Mindent jég borított.Szinte járhatatlan volt az út.Összeszedtük magunkat és nagy nehezen megpróbáltunk eljutni a rajthelyhez.Ekkor érkeztek többen is vonattal.
A terv a 18 km-es táv volt,de a fiam erõsködött,hogy a 28-on menjünk,mert õ nem akar a bébitávon indulni.Úgy voltam vele,legyen meg a gyerek akarata.
Ekkor még nem sejtettem,hogy a túrát másokkal fogom befejezni.
A nevezés kisebb várakozás után megtörtént és lesz,ami lesz,nekiindultunk.
A kapun kiérve a Lugosi utcán csak a kerítésekbe kapaszkodva tudtunk leevickélni,az esõ természetesen esett.A kilátások katasztrófálisnak igérkeztek.
Mikor a búrkolt útról végre rátértünk a Borbély-hegyre felvezetõ kissé meredek földútra,már könnyebb lett a járás.A hegyen lévõ 1. EP.-t gond nélkül elértük.A pontõr kérdezte is ,hogy hogy tetszett a falu.Mondtam,hogy ha ezt tudom,hozom a korcsolyám.Pecsét,és indultunk tovább.
A következõ EP.-ig vezetõ útról 2x is letértünk.Elõször nem vettük észre a "korláttal megerõsített lépcsõ"-t,így kissé továbbmentünk,majd ezt korrigálva rátértünk a 18 km-esek útvonalára,mert a lépcsõ után egyenesen mentünk tovább,mert arra is láttunk kék négyzetet.Itt néhány túrázóval egyeztettünk,és õk mondták,hogy a lépcsõ után közvetlenül jobbra kell fordulni.Ezzel a kis malõrrel elvesztegettünk kb. 20 percet,de végre sinen voltunk.A kék négyzetrõl hamarosan rátértünk az Országos Kéktúra jelzésre,ezt könnyû volt követni,de az út folyamatosan emelkedett,és nagyon hosszúnak tûnt.Kisfiam is egyre jobban fáradt,így nehezen haladtunk.El sem hittem,amikor megérkeztünk a 2. EP-hoz a Nagy-Kõ-hegyen.
Innen lefelé egy kis kanyargós úton vezetett az út,amit nagyon élveztem.Elõre is szaladtam,csak a sineknél álltam meg,hogy bevárjam a családom.Majd megint egy emelkedõvel kellett megküzdeni,és lassan elértük Nógrádot.Egy aszfaltos út vezetett fel a Vár Vendéglõhöz,amin a kisfiam teljesen kifáradt,és addigra már mindannyian bõrig áztunk.Itt meg kellett hoznunk a döntést,hogy õk Nógrádról vonattal fognak visszatérni Verõcére,én pedig folytatom,és csatlakozom valakikhez,mert arra számítottam,hogy besötétedik mielõtt beérek,és nem volt nálam lámpa.A Várhoz menet láttam 2 fiút és egy lányt,és tudtam,hogy velük akarok továbbmenni.De a pecsételés után lejövet is láttam ismerõsöket,így nem aggódtam,hogy egyedül kell majd befejeznem.
Elbúcsúztam az enyéimtõl,és siettem a kiszemelt áldozataim után,akiket a kerítéssel elkerített farm mentén értem utól.Épp visszafelé jöttek az úton,és kérdezték,hogy van-e térképem(nem volt,mert a páromnál maradt),én pedig megkérdeztem,hogy befogadnának-e kis csapatukba.Befogadtak,így négyen mentünk tovább.Jó hangulatú társaság volt(Sir Dan,Peti,Ági).Szóval a farmot megkerülve megtaláltuk a piros keresztet,és haladtunk fel a Róka-hegyre.Ment a sztorizgatás,ismerkedés és könnyebben fogytak a kilóméterek.Hamarosan megérkeztünk a Szokolya-vasútállomáshoz.Az ónosesõ folyamatosan áztatott minket,és ismét nagyon csúszós azsfaltúton mentünk felfelé.Az útmenti fák ágairól lelógó jégcsapocskákat Sir Dan vígan kóstolgatta.Ezen a szakaszon nem ártana a piros kereszteket fehér alappal ellátni,mert nehezen észrevehetõek,de a nylonban kitett papírlapok sokat segítettek.És bármilyen szép kilátás nyílt a Társa-mezõn,én ezen a szakaszon nagyon szenvedtem.Göröngyös,fagyos,pocsolyás volt az út.A fiúk rákapcsoltak,Ági is és én is csak cammogtunk utánuk.Nem bántam,hogy nyomták a tempót,mert nem akartam,hogy a családom sokat várjon rám a csuromvizes cuccaikban.
A mezõn sok túrázót utólértünk,voltak akik minket elõztek meg,és végre megérkeztünk a 4.EP.-hez.Itt a fiúk ismerték a pontõröket,így teával kínáltak,amit el is fogadtam.A többiek páleszt ittak.
Innen már csak egy "köpésre" volt a cél.Messzirõl láttuk a templom tornyát.Az út sem volt már olyan jeges.A párom arra számított,hogy legalább még egy óra múlva érkezek.A célban megkaptam az oklevelet és a kitûzõt,és nevettek azon,hogy az én itinerem még milyen jó állapotban van.A virsli és a forró tea nagyon jól esett.
A távot sikerült kb. 6 óra 30 perc alatt teljesíteni.Én 9 órára számítottam.
A szervezõktõl egy nagyon szép gesztusnak tartom,hogy a kisfiam és a párom is kapott oklevelet 15 km-rõl és kitûzõt.Hálás köszönet ezért és a túráért is.
Sir Dannak,Petinek,Áginak pedig köszönöm,hogy megosztották velem a társaságukat.
Mindenkinek elismerésem,akik részt vettek ezen a túrán.
|
| | | | |
| atomcat | Túra éve: 2008 | 2008.01.07 17:01:30 |
|
| megnéz atomcat összes beszámolója |
Még a túrát megelõzõ nap is elmélkedtem, hogy a 28-as távot válasszam egy kedves kis hazakirándulásal Zebegénybe a célba érkezés után, vagy inkább a 44-eset hazavonatozással a végén. Az idõ nem mutatkozott túl barátságosnak, elõzõ éjjel javában záporozott az ónosesõ. Másnap reggel barátaimmal, a kocsiban ülve, Verõcére menet ráébredtem, hogy ilyen gány idõben nem fogom tudni rávenni magam, hogy hazagyalogoljak, szóval a 44-es táv mellett dönöttem:)
Barátom, és barátosnéja a 18-as távot célozták meg. Miután sikertelenül próbálkoztunk megközelítani a lefagyott utakon a dombtetõn lévõ plébánia épületét, a Csattogó-völgy egyik bejáratánál támasztottuk le a kocsit, és gyalog vettük be a magaslatot. Fent épp kifogtunk egy vonatérkezést. Mindenki rossz helyen próbált nevezni, valaki telefonált, majd népmozgalom indult a tényleges nevezési hely irányába. A botoknak köszönhetõen itt jópár embert le lehetett elõzni, ezzel gyorsítva a sorrakerülést:)
Nevezés, a fõrendezõ szónoklata a túrákon történõ rövidítések, pontkihagyások elnézésérõl (ami szerintem felesleges volt, annyira nem voltak rosszak a körülmények, hogy ne lehessen a távon végigmenni), aztán start 8:10-kor. A Borbély-hegyig, a bitumenen kalandos volt a haladás, de az erdõbe érve sokat javultak a körülmények. A starttól az 1.EP-ig ónosesõ örvendeztetett minket, ami egészen a Nagy-kõ-hegy gerincéig elkísért minket... Túratársaimtól egy újabb bitumenrodeó után Magyarkúton elváltam, és irány az Országos Kék, fel a 2. ep-hez. A Nagy-kõ-hegyre menet a magasság növekedésével az ónosesõ lassacskán átváltott jégdarába, és ez egész a Nógrádra történõ leereszkedésig kitartott. Nógrádon úgy éreztem, hogy önakaratomon kívül a helyi "Ismerd meg a falut" mozgalom tagja lettem, mivel a fél világon át kellett vágtatni, mire a vár tövében elértük az EP-t. Itt némi kaja, pia, találkozás névrokonommal - akivel a túra végéig együtt is mentünk -, és start.
Királyrétig könnyû utunk volt, addigra már totálisan hozzászokunk a mindent eláztató esõhöz. Azért a végén már nagyon vártam, hogy elérjük a Fatornyost. Itt gyors pecsét, kaja, egy kudarcba fulladt útvonal-térkép szárítási kisérlet, majd vissza, ki az esõbe...
A zöld szokásos kis sunyi emelkedõivel vitt minket az elõzõ EP-vel névrokon rétig. A rét szélén meg is találtuk a Darabos-hegy nyergét annyira nem preferáló pontõröket (lehozták a pontot a rétre, és nem is volt kötelezõ felcaplatni a nyeregig). A pontõrök mondták, hogy eddig kb. 7 túrázó vette célba az egyébként érintendõ magaslatot. Mi voltunk a 8. és a 9.:) Egy kicsit hosszabb, és az elõzetesen gondoltnál fárasztóbb mászás után csak felértünk. Odafent legalább nem esõ, hanem jég esett, és vastag páncél borította a völgyi rokonánál jóval mélyebb hóréteget. Rövid pihenõ, és usgyi le, vissza a zöldre.
Hamarosan Kisinócra értünk, ahol ismét rövidke pihenõt tartottunk némi sörözéssel és teázással. Kóspallagról kifelé felkapaszkodtunk a kék kereszten. Azt hiszem, itt kezdett el szakadni a hó.Furcsa is volt,hogy már a Darabos-hegy alja óta nem áztatott minket semmiféle égi áldás:) A hótól kicsit vidámabban (nem esõ!:)), jó tempóban haladva értünk Szokolyára. Itt már egyre inkább úgy tûnt, hogy sikerül a tervünk, és lámpa használata nélkül beérünk a célba. Szokolyán már csak egy hosszabb gerinc választott el minket a céltól, és hála Istennek, semmi sem örvendeztetett minket az odafentrõl... A faluból kiérve irányba fordultunk, és egy jellemzõen inkább enyhén felfelé emelekdõ dózerúton elértük a Csattogót. Itt az EP-n már nem volt ott a pontõr (ha jól tudom, 3-ig ért csak rá), így ezt a pecsétet nem sikerült begyûjtenünk a helyszínen...
Csattogóról hosszas oldalazásos ereszkedés után végre elértük a falu szélét. Itt már javában sötétedett, de a tervünk megvalósítása érdekében azért sem vettünk elõ lámpát:) A faluban már a közvilágítás segítõ fényei mellett értük el a plébániát, s végül 8:55-perces gyaloglást a hátunk mögött hagyva beértünk a célba.
Jó móka volt!:)
|
| | | | |
| kocka | Túra éve: 2008 | 2008.01.07 16:44:53 |
|
| megnéz kocka összes beszámolója |
Szombat éjjel elkezdett valami ónos gusztustalan esõ csepegni, amitõl vasárnap reggelre minden úgy csúszott, hogy alig lehetett megállni betonon vagy aszfalton. "Mint szappanos hal egy vödör takonyban." Ez sejtette velünk, hogy némileg nagyobb kihívás elé nézünk mint a szombati kis lazítós Buék 20 kilómétere.
A reggel 7:05-ös vonatot néztük ki, amit remekül lekéstünk, a következõ 8:05-kor indult, valmi szlovák szutyokvonat, amin nem volt fûtés. Amolyan marhavagon stílusban utaztunk le vele Verõcéig, el is neveztük Szibéria-expressznek. Verõcén a templomig mint valami pingvin-menet, úgy mentünk a sok túrázóval. Nagyon sokan voltunk, hiába nem tipikus túranap a vasárnap, meg hiába takony idõ.
A startnál tájékoztattak, hogy az idõjárási körülményekre való figyelemmel elnéznek minden átnevezést és rövidítést. És igen, sok ilyen történt aznap :)
Lebóklásztunk a starthelyként szolgáló templomtól a jeges úton, hamar kiértünk olyan helyre, ahol már felolvadt a jég. Tulajdonképpen az útviszonyok nem is voltak innentõl annyira vészesek, viszont az esõ egyre inkáb esett.
Valahol utolértük az eltés különítményt, akikkel szombaton is összefuthattam a Buék ellenörzõpontjain, kezetráztunk, és mi rohantunk tovább, mert kicsit aggasztó volt hogy ilyen tempóban mikor leszünk túl a túrán, és aztán hogyan jutunk haza.
Mire nógrádra értünk, már teljesen eláztunk, ekkorra ugyanis folyamatos, tavasziasan langyos esõ öntözött minket. Szerencsére viszont ez felolvasztotta a jegesedéseket az utakon, így zanyálás nélkül megúsztuk Nógrád meredekebb utjait is. A kocsmában nem is álltunk meg, csak a szotyi iránt érdeklõdtem volna, de nem volt, így továbbindultunk királyrét felé. Ez elég ismerõs környék már, Lokomotív-42 és más kedvenc túráim erre vezetnek, komolyabb lejtõ sincs benne, mert a Csóványosra nem kell felmenni, az útvonal pedig kivállóan volt jelezve, teljesen eltévedés-biztos volt. Viszont rongyá áztunk mind a ketten mire királyrétre értünk. Ekkortájt kezdett aprószemû jégesõ csattogni a fejünkön. A szálloda recepciójánál én nekidõltem a kandallónak és szárítgattam a pulóverem, nagyon szar volt, amikor vissza kellett venni. Dani is mondta, hogy ez igazából nem frankó ilyen idõben, ráadásul csak 7-8 körül van esélyünk beérni így, akkor viszont baj lehet a hazaúttal. Közösen eldöntöttük hogy a hátralevõ távból levágunk és otthon szaunázunk egy nagyot.
Mûúton Szokolya felé vettük az irányt, ami csak 4 kilóméter volt, ezzel levágtunk jó 10 kilómétert a túrából. A szokolyai bisztróban sem idõztünk sokat, csak amíg kiderítettük hogz Joe még nem járt ott, elindultunk a hátralevõ 7 kilóméteres távon Verõce felé.
Pont az indulásunk elött váltott az esõ gyönyörûszép hóesésbe, így már a hó fagyott ránk. Keményen kiléptünk, újra utolértük Zalánt, majd az utolsó ellenõrzõponton lepecsételve a teljesen olvashatatlanra ázott igazolólapot, lecsúsztunk Verõcére.
A célban jó meleg volt, és fantasztikusan jó virslit ettünk. Beért Eszter és Szöcske is, valamint ott volt Mazsi, aki jófej srác, mert hazavitt minket. Tapasztalat: Soha nem szabad túrára menettérti jegyet venni.
A kis idõjárási nehézségek ellenére kiválló túra volt, ajánlom mindenkinek. Ami a legjobb az egészben szerintem, az a szervezõk lelkesedése és hogy mennyit beleadtak a túrába. Ilyen idõben kint álni egy hegytetõn órákon át, tényleg kemény dolog lehet. Ja és allítólag 300-an indultak a túrán.
Wass Albert versein viszont nem értem mit esznek annyira :-D |
| | | | |
| militarybeka | Túra éve: 2008 | 2008.01.07 16:36:50 |
|
| megnéz militarybeka összes beszámolója |
Mi a párommal a 28-as távon mentünk végig. Reggel nálunk tomboló szél volt, így csak azt reméltem, hogy ez ne legyen. Így meg is feledkeztem egy esõkabát bepakolásáról. Bp-n már szépen esett az ónos esõ, de akkor még reméltem, hogy egész nap nem így lesz. A vonaton rengeteg túrázó jött, így a nevezés egy kicsit zsufis volt, de így is el tudtunk indulni 8.15-kor. Verõcérõl kalandos volt a kijutás, sík jég volt az egész út. Az erdõben azért barátságosabbá vált a helyzet. Az útvonal is szép volt. A túra második fele már küzdelmesebb volt, a jégdara és a szembeszél párosítással kellett küzdeni. Átnevezés és feladás azonban azért meg sem fordult a fejünkben. Szép tiszta idõben biztos még szebb lett volna, de azért így is jó volt! A célban meleg teát ittunk, virslit ettünk és a kályha mellett melegedtünk!
|
| | | | |
|
|
