Túrabeszámolók
|
|
Árpád vezér nyomában 130
A legelsõ Turul túrán már ott voltam, bár az nem okozott akkora fizikai kihívást: Mogyorósbányán pontõrködtünk szombat estétõl vasárnap délig azoknak, akik 130 vagy 192 km-t akartak gyalogolni, mert ennél nincs is jobb, és indítottuk azokat , akik beérték 90-nel is. Persze annak jelentése volt: akkor volt 90 éve, hogy aláírták azt a bizonyos papirost 1920. június 4-én…
Eltelt azóta 3 év, és most kellett szembesüljek, hogy én bizony még gyalogosként nem mérettem meg magam sem a Turul, sem Árpád vezér tiszteletére, sem Trianonra emlékezve, sem nyáron, sem télen, és ha már megint neveztem az NB I-be, és igazán kemény arc akarok lenni –mert természetesen igen-, akkor uccu neki, ugorgyunk – no nem az újságban, ahogy Pósalaki úr kérte, hanem ugorgyunk neki ennek a bõ 123 kilométernek.
Ütõs lesz, tudom elõre. Tavaly földim és cimborám, aki „kicsit” gyorsabb és jobban bírja mint én, mesélte, hogy feladta, mert megfõtt a túra elsõ felében. És bizony… most is ez volt kilátásban. Hiába volt csapadék és hideg az elõzõ hetekben, erre a hétvégén már a veríték az úr, a víz már csak alulról támadt, a Duna az jön, ahogy Pelikán elvtárs mondaná, sõt nagyon is jött. Tudom, ott volt a hozadéka a lakás közelében, két napja homokzsákoztunk, illetve csak én-mi két napja, a hõsök már egy hete elkezdték a védekezést. Szóval így, „kipihenve” ugrottam bele a 2. leghosszabb túrámba… csak plusz egy kilométert kellett volna még találni valahol az útvonalon, és akkor már elõrébb tartanék, mint a Mátra 115-ön. Így marad továbbra is az a plafon. Bár… azt hiszem, maradjon is.
De a Mátra most messze. Keletebbre van, ez pedig nem a Keleti, hanem a Déli. Mármint a pályaudvar, ahonnan indulunk. Moiwa sporttárssal kezdjük meg egyszerre a feladatot, a tempója teljesen jó, hosszasan ragozzuk, hogy már felfedeztük: szétfutjuk majd fékezünk, kamikaze-üzemmód helyett, amit én is mûveltem korábban, teljesen jól megy a „ráállunk egy tempóra és még a végén is marad erõnk, emberi tartásunk”.
De így is 6-os átlagot tartunk jó sokáig, pedig észre sem vesszük… egyszer sem kocogunk bele. Pedg jó volna olykor menekülni a klíma elõl… Nagykovácsiba már úgy érünk, hogy keresgélem a fejkendõt, amit hoztam, illetve…. mégsem... így jártam, akkor ma napozás lesz. Viszont a terep száraz. Mintha nem is esett volna mostanában… Megyünk a Fehér úton, azaz a sárgán kifelé a faluból, és visszagondolok: utoljára itt a Kitörés emléktúrán jártam. Kicsit más világ volt… ezer ember közt, éjszaka, hóban, télen. Most? Fentrõl fûtenek, a létszám kategóriákkal alacsonyabb, de azért elõ-elõbukkannak haverek az úton, vagy beérjük, vagy beér, vagy csak a hátát látom, szia jót beszélgettünk, és ennyi. És minden zöld. Nyár van. Most már annak minden hozadékával. Pipacsok a zöldben, virágok a zöldben, és egyáltalán: zöld. Szép arra, Perbál felé… és szép visszagondolni, hogy ugyanott hajnal 4-kor februárban nyitott kocsmahivatalt találtunk, ahol még be is hívtak az utcáról minket.
Anyácsapuszta. Egyre több vizet iszom. Kakukk-hegy… mire elkezdem támadni, a klíma elvette az erõm. Ekkor jön a gondolat elõször: talán nem is lesz ebbõl 123 km… lehet, hogy csak 75… sõt tán 45… és akkor mi van? Idén már volt, hogy 85-rõl 70-re neveztem át, már nincs az, hogy hatörik, haszakad, mert hát ez presztízs, nem, elvileg ez hétvégi szórakozás, addig és úgy, ahogy jól esik… de ami jól esik, az a szomori gulyás, köszönet Kosztkáéknak.
Szomoron villámgyorsan át-, azaz vissza-értékelem a helyzetemet: pofa be, negatív hullám el, megyünk tovább, mert valójában én is ezt akarom. Így van.
Máté már lemarad Szomoron: õ eddig jött, de még találkozunk az éjszakában, pontõr lesz majd számomra soksok km múlva.
És az addigi közösségi élmény megfordul. Eljött a magány ideje, s ekkor még nem tudom, hogy gyakorlatilag a célig így marad. Voltak csapódók ideig-óráig… na nem, csak inkább percekig, a pontõrökkel is kvaterkáztam mindig, de bizony közel 80 km-en át én voltam az én társaságom. Muszáj volt hát jóban lennem magammal.
Tarján. Kb. féltáv, 60 km. A fõrendezõ, Baksa Józsi kérdezi: minden rendben, jó a szervezés? Ellátás megfelel? Hogy megfelel-e? A Mátra 115-ön érzem magam… hozzá sem nyúltam az otthonról hozottakhoz eddig… s végre a klíma is kissé alábbhagy… elmúlt már 5 óra is, lassan 6, néha felhõ, néha szellõ, sõt már mintha mást ígérne fentrõl a helyzet… de nem foglalkozom vele, órák óta fenyeget valami, de mégsem bánt. Koldusszzállás elõtt döntésre viszi a dolgot: elég volt a mellébeszélésbõl, puff, egy övön aluli. Hirtelen és izomból támad a vihar, és jön a jég is. Pillanatok alatt csomagolom zacskóba a cuccokat, hogy át ne ázzon, kabát fel. Többen már visszafelé –Laci, Rudi, Tinca-, majd Anna is, aki megjegyzi: pedig nem is te szervezed J No igen. Ez van mikor az emberhez már képzettársítás jár, ami bizony kõkemény gyakorlati tapasztalásokon alapul: szinte tudat alatt mûködik bennem az „add már uram az esõt!” És adja, adja, adja, sárlavina, átfolyások mindenhol, és következik a „Lehet hogy én ma mégsem megyek 123 km-t”, 2. rész. Pötör Zoltán gyõz meg, aki rám köszön egy fa mögött állva esõkabátban, s akivel pár km-t együtt megyünk: teljesítetted már ezt a túrát? Nem. Akkor ma kell megcsinálnod, mert egy évet várhatsz rá. Fuj, de igaza van, úgy tiltakoznék, de igaza van, a francba, ezt ma végig kell csinálni.
Eláll. Száradok. Turul. A második ma, ez már a tatabányai. Remek tápokat kapok itt is. Tehát száradok, de a kiszáradás ellen a Nomád Kempingben már egy fröccsöt is megengedek. 75 km a lábamban, hõguta és jégesõ próbált leteríteni, a cipõm és zoknim csuromvíz, mikor érdemlek meg egyet, ha nem most? Amúgy ha kiszállnék, sem lenne értelme… átszállások miatt Vácra már csak hajnalban érnék. Akkor már a legtisztább módszer Dorogig gyalog. Még Óczalt látom szembe jönni, de a szürkületben már talán nem ismer fel, rutinból köszön.
A „puhatestû éjszaka” elhozta az igazi Nagy utazást, amelyben társ az erdõ, a csillagok, én és a gondolataim, kattognak, beszélgetek, ásítozom… fáradok, na. Ez most nem olyan sima ügy, mint a Kinizsi. Ott rápihentem, jó idõ volt, itt kifacsarva jöttem, és napközben is úgy maradtam, sõt úgyabb. Életemben elõször egy százas (vagy afölött) közben elgondolkodom komolyan azon, hogy alszom egyet útközben, annyi idõtartalékom van, hogy simán belefér. Pusztamaróton, ahol Moiwa és Csilla is elõkerül Szomorról, Perbálról még biztat is: mellettük más is alszik. Hm. Na de hideg van… nagyon… hajnal. A 97. km-nél járok, és már unom a sötétséget. Bánya-hegytõl idáig már nem ment jól. Lassítok és inkább elidõzök a pontokon, várom a hajnalt, hadd menjek minél többet világosban. Kell a motiváció. 101. km, Bika-völgy, a motivációt adják, 50 fokos, hû ez most nagyon rendben van, és a pontõr is Dortmund-fan. Hiba itt nincs. Szötskéhez már világosban érek Péliföldszentkeresztre. Tokodi-pincék… jé, de üres itt minden… az egyik motiváció volt a túrához, hogy bõ 40 km-t szembe megyünk majd a Kinizsi útvonlával, két héttel azután. Hát ez most teljesen más… aztán ismerõs helyzet: a Hegyes-kõnél tûz a nap. Már most, korán reggel. Nagyon is. És… eljött õ. Ott van, ott vagyok én is. Õ nem mozdul. Bár már én sem nagyon. Nagy-Gete. Nem írom le, milyen tempóval érek fel, fáj, de inkább csak nevetek magamon. Megvagyok. Fent vagyok. Ekkor hívom, ébresztem Bribort telefonon: megvolt a Nagy-Gete! Ez már kvázi cél… dehogy! 6 gyötrelmes km jön, mivel hegyes kõbe léptem, mintha szög lenne… Lõnek. Mi van? Németek, oroszok? Mondjuk éjszaka már volt hogy hallucináltam az álmosságtól… de nem, sem világ-, sem polgárháború nincs, csak a dorogi lõtér. Cél. Vége. 27 óra 10 perc terepen, ennyit 2 éve nem töltöttem gyaloglással. A Turul és Árpád vezér tiszteletére tettük. Megérte. És ehhez minden feltételt megadott a rendezõgárda. A legjobban azt hiszem, nem is mi, hanem õk tették oda magukat. Gratulálok, nekik is, nekünk is, mindannyiunknak. Jön a busz. Vagyunk egy páran Dorogon: Popeye, Wehner Géza, és még sok más Turul-pólós… felszállunk. Tûz a nap a plexin keresztül, de már ülünk…. Pszt! Ne zavarj! Alszunk. Elfáradtunk. |
| | |
|
Kinizsi Százas 2013
Ez az a túra, igen. A nagybetûs. Ez volt az elsõ teljesítménytúra Magyarországon anno, nekem pedig az elsõ százasom 2008-ban. Meghatározó élmény. Akkor, 22:38-as idõvel büszke és boldog is voltam, és a célban annyit éreztem: megvan, én is a „klubba” tartozom, van százasom, „igazi” teljesítménytúrázó vagyok. De soha többet!
Bejött a rutinok véleménye: fenét, pár hét, és már megint menni akarsz. Akkor nem hittem el. Aztán… igazuk lett…. Késõbb jött más százas is, egyre több egy évben, aztán volt, 2011-ben, hogy épp a Kinizsi maradt ki, de tavaly már nagyon hiányzott. Talán ez az éhség is eredményezte, hogy Dorogig megvolt a 7 km/h átlagom, a vége 18:38 lett, kerek 3 órát javítva a korábbi legjobb idõmön.
Hány és hány embertõl hallottam már, hogy ez a legkönnyebb százas. Hát… jó, legyen az. De attól még százas. És aki elindul rajta, szerintem egy sem az J De ez ’A’ túra. A túra, melynek szinte minden szakasza, pontja fogalom. Fogalom a katlan, fogalom az is, hogy ki mennyit pihen vagy épp nem. Fogalom, hogy mennyi idõ alatt érünk fel a Nagy-Kevélyre.
Fogalom a tokodiak bájos kedvessége, amivel életmentõ frissítõpontot mûködtetnek a pincesoron. Ahol mindig megfogadom, hogy legközelebb már nem ilyen körülmények közt jövök ide, hanem egyszer egy olyan laza borozásra, mint amilyet a környékbeliek mûvelnek ott és akkor, amikor mi hasonlóan szétfõtt állapotban érkezünk oda, mint amilyen állagú az egy-két pinceház udvarán a bográcsban lévõ birka…
Világosban Bányahegy vagy nem? A Gete megevett vagy sem? Baji vadászház hogy ment a végén? Milyen mozgásod van a célból a vasútállomásig Tatán? Milyen zombifilm készül rólunk, mikor leszállunk a Déli pályaudvaron? Klasszikus kérdések… aki ott volt, legalább egyszer, érti. És a kérdésekre a választ újra és újra keresi, mert van itt valami olyan, amit csak a Kinizsi tud.
Nem volt kétséges, hogy idén is ott a helyem Békásmegyeren azon a májusi reggelen-hajnalon. Immár ötödször. Nem neveztem elõ… a sor kilométeres. Odaérkezem, és e pillanattól számítva közel egy óra múlva, 7:15-kor indulok. Teljesen mindegy, mikor indul az ember, ha úgyis egy –maximum- 24 órás programba kezd. De kiderült, nagyon nem mindegy, milyen tömeggel találkozik emiatt a Kevélyen. Kemény volt a csobánkai mûútig áthámozni magam a népeken, de sikerült. Lefelé kocogás, már ha elférek, felfelé toljuk, gyerünk, lábak, jól megy megint, a cél, hogy beérjem a márianosztrai cimborákat, hogy onnan hárman menjünk együtt. Pilis-tetõ, bár kissé gyengébb a tempó, mint tavaly, jaj-jaj, csak 6-os átlag, nem 7-es, hát ez aztán, jaj, aztán találkozom soksoksok ismerõssel, felsorolni lehetetlen, a nyeregben megvannak a haverek, innentõl összeáll a börzsönyi válogatott. Futás vége. Egyenletes, jó tempó, 5-6 km/h, csak gyaloglunk, csak gyaloglunk, csak gyaloglunk és semmi más, Mogyorósbányán is csak pár perc a pihenõ, egy fröccs, egy sör, kinek mi, csak gyaloglunk és semmi más. Nincs holtpont. A legjobb körülmények. Tavaszi klíma, semmi katlan. Minden adott volt. A miénk volt a Pilis, a Gerecse, a legbarátságosabb formájában. Jó volt menni, menni, menni, nagyon jó volt ott lenni. Végtelen medvehagymamezõk a Gerecse-oldalban… semmi más aljnövényzet nincs, csak ez. Sok pici fény az éjszakában. Majd a pici fényeket már a városi közvilágítás váltja fel. Tata. 18 óra 22 percnyi menetelés után. Az eddigi legjobb. Sõt akár még lehetett volna jobb is, ha nagyon úgy akarom, kezdõdhetett volna 17-tel is. És akkor mi van? Csapatként mûködni együtt, ez volt a lényeg. Mûködött. Errõl is szól. Sõt… megkapom az ötödik tökugyanolyan oklevelemet és jelvényemet, megveszem a negyedik tökugyanolyan pólómat.
Szeretnék még ilyeket. |
| | |
|
|
Bükki kilátások Classic
Immár külön meg kell jelölni a távot, 2012 óta már nem csak egyszerûen "A" Bükki kilátásokról beszélünk. Most futottam neki (na... szóval buszoztam) harmadszor is. Még értem célba a Várkúti-turistaházban 2009-ben, megismertem a felsõtárkányi célt is 2011-ben, és most már azt is tudom, hogy a számomra nagyon kedves túra neve Classic.
Ezúttal egy négynapos bükki tartózkodás (kéktúra, teljesítménytúra, élménytúra, sétatúra, mindegymilyentúra) koncepciójának része volt az etap, nagyvisnyói szállással, így kényelmesen, a szomszéd faluból buszoztunk át. Már amennyiben kényelmes a visnyói megállóban stabil mínuszban várakozni.
Izgalmas volt elképzelni végig az útvonalat elõzetesen, ismerem, és épp attól szép és jó. Nagyon eltalált túra ez, minden elemében. 6:55, merengeni nincs is idõ ezen... cidri van, Szilvásváradot ilyenkor csak mi lakuk be, bükki kilátók, pláne reggel 7 elõtt, nevünk már leadva, még azért rájárok a nagyvisnyói szilvára csöppet, hogy a környék levegõjét másként is megérezzem.
Kelemen-széke. Csak menni, menni fel addig, fagyban, de süt a nap, sõt fog is. Azt hiszem kifogtuk. Semmi pára. Ez a nap ma a miénk, csak a miénk, ki tudja, tán az egész világ is, olyan szép itt minden. De visszazuhanunk szintben is, idõben is, a katonasíroknál fényképezünk és fényképezkedünk, szimpatikus túratárs ajánlja fel a közös képet kettõnkrõl Brigivel, vele még késõbb lesz dolgunk, mármint a túratárssal: csúszás, sérülés, vér az arcán, én törölgetem kérésére, de jól viseli, hogy az élet nem habostorta.
Itt a kék, amúgy is ezért jöttünk alapvetõen errefelé, aztán a hó, a BükkiKin ilyen magosban már ez szokás. Õr-kõ elõtt a réten vakít. Fehérségét a narancssárga töri meg: nyilak navigálják a 65 km-t terepfutókat. Õr-kõ. Itt már szó elakad, vagy éppen szûnni nem tud. Pazar. Egyszerre éljük meg a jelent, milyen szép, és már várjuk a közeljövõt: mi lesz a Tar-kõn?
Addig még van dolog, le-fel, az elsõ 13 km-en van ilyenbõl sok, Cserepes-kõig kõkemény és nem is csöppnyi hó. Sõt: hóvirág. Az elsõ idén, amit látok, fotózok! A barlangnál mindig jófej pontõr társaság vagyon, sõt a minket beérõ népek is hasonló kedélyûek, pecsét, kéktúrafüzet, pálinka, a ponton ropi és alma -mondjuk kifõzetlen, nyers, de jó-, minden elõkerül, egyre nagyobb élménytúrává kerekedik, pedig feladat akad, hó dettó.
Õserdõ. Itt is föl-le, nemzeti parkos táblák, újabb szurka az igazolólapnak a bójánál, szinte már izgalom fogja el az embert, mindjárt itt van Õ, a túra egyik sava-borsa. A pont a csúcson van pont - ez szép, de nekünk kevés. Meglep, hogy jó darabig csak ketten megyünk ki oda, ami az egész Országos Kéktúrának az egyik esszenciáját jelenti. Ezt kihagyni? De õk tudják... rendesen elidõzünk itt, eddig jól jöttünk, majd megyünk megint jól, de ez és itt most, amilyen, az egy ajándék. Tényleg... ez a nap ma a miénk, csak a miénk, ki tudja, tán az egész világ is, olyan szép itt minden.
Persze, persze, dehogy akarjuk kisajátítani a Tar-követ, sõt, szerencsére jönnek mások is, és oda-vissza kell fotóznunk egymást. Aztán még némi geoládázás, hó van megint, de végre, most már megvan, korábban buktam, még nagyobb hó volt.
Lent hegyes, dombos, viszont fenn sík: a Nagy-mezõ és környéke, a Bükk-fennsík megint levesz a lábáról. És némá, még meleget is ad a nap. Sõt a jég végre betonra vált, ezt bizony szeretjük most. Miként a zsíroskenyeret piros arannyal, hagymával, ubival, fenyvek közt a kis házikóban, hangulatra mind a Hargitán vagy a Nagy-Fátrában...
Csak a láncainkat veszíthetjük - nem, most már a szintet akarjuk, jöttünk már felfelé eleget. Ittott a hó támad édes ölelésben a latyakkal, amott a jég, hát ez még lefelé sem puding. De érdemes leérni. Lent a Hór-völgy, a patak, hóvirágmezõ a meredek hegyoldalon, még ha nem lenne tilos a gyûjtése, akkor sem másznék fel érte csaknem függõlegesen. Elég lesz az Ódorvárra. Ami vár, nagyon vár, egyem a zúzáját, nem megy el, integet, de oly nehéz vele kezet fogni, pláne, hogy nem is merek a szemébe nézni, csak lehajolok, görnyedek, úgy kapaszkodom, ismerem õt, semmit sem lett kedvesebb sem 4, sem 2 éve, mindegy. Ezt a napot már úgysem rontja el. Nem is akarja, még gyönyörû fényekkel borít be mindent odafentrõl, ami Bükk, kifogtuk, na.
Meg az Ódorvár is rajtam, kemény akartam lenni, mint a vídia, az is voltam, de belül érzem a talán túl erõs csúcstámadás után, hogy "csatlakoztassa a töltõt", 220-as kábel híján a következõ ponton jól jön akkunak a szõlõcukor, keksz, tea kombó. Inenn már óvatosabb vagyok, bár érdemi emelkedõ nincs, de a megcélzott 18 órás buszig így is majd' 1 órával hamarabb érünk a célba, 10 órán belüli teljesítéssel, ennek úgy nagyjából örülök is, és rövid célhelyszíni szocializáció után jöhet a falusi asszimiláció. 200 méterre a ház udvarában lévõ borozóban felsõtárkányi szõlõk levét isszuk és csomagoltatjuk flakonba, a nénike életérõl 15 perc alatt mindent megtudunk, látunk vadásztrófeát, magyar kártyát az asztalra készítve, autentikus kályhát, mosolyt, ez volt a pont a nap végére.
Egy nagyon szép nap végére.
|
| | |
|
|
|
Kinizsi Százas, 2012. május 19-20.
Kivonatosan:
- érkezés a nevezés helyszínére 5:57-kor, Olahtamas barátom transzferének köszönhetõen
- 6:20 körül nevlaposztás
- 6:30 elindul a nép az iskolába
- 6:33 már be is neveztem
- 6:38 sorban állok a rajthoz, nagy-nagy sorban állok
- 6:53 rajtolok, de a papíromra 6:50 kerül (tudom, 5 perces a lépték, amúgy nincs komoly jelentõsége, vagyis nem lett)
- sms jön: Bribor 6:45-kor pecsétel Zsíroshegyen (õ kéktúrázik egy százast "csak úgy", Dorogon találkozunk legkésõbb a tervek szerint)
- tudatosul bennem, hogy neki onnan Dorog már csak 30, nekem majd 38....
- vágta indul, Nagy-Kevélyre érek 1 óra alatt
- vágta megy tovább, Hosszú-hegyig 7,5-ös átlag, pontõröket ippen elcsípjük
- Pilis-tetõ, még mindig 7-es átlag
- találkozom Olahtamasékkal, vidámtyág bódottyág, tepertõ hátrahagy gudlukingnak (azért a szerpentinen én is nyomok belõle + sós sütit)
- Pilis-nyereg 4 óra alatt, pogácsa, fél liter körtelé egy húzásra, büfé jó helyen
- innentõl gyaloglás, szintút, most nem futok, Briborral kb. egy idõben érjünk Dorogra vagy Kesztölcre, õ pont azért nem ment tempót, mert idõt akart hagyni a felzárkózáshoz
- telefon, Kesztölcön elõttem van, Lupusék utolérnek, innentõl egy bolyban futás Dorogig, a síneknél összefutunk végre, milyen szép randi, a dorogi vasútvonal mellett, a sorompónál
- 7-es átlag még mindig, de innentõl fék: izzadás felsõfokon, elsõ körben élelmiszerbolt, narancslé, második körben Molnár Sörözõ (40-es táv célja, nekünk nagyfröccs + bélyegzés a kéktúra-füzetbe, adnak cégeset)
- tempón lazítunk, még a végén a BL-döntõre odaérünk Tatára, na ez nem volt cél, csak a 20 órán belüli teljesítés (az alap a 21, a vágyott a 20, a titkos az pedig... megjött az étvágy)
- Nagy-Gete, melegszik, fûtenek, motocross itt-ott, utáljuk (tv-ben nézni jó, terepen kerülgetni nem), kilátás pazar, márianosztrai sporttársak utolérnek, átlag még 6-os felett
- Getei totyogós lefelé
- Tokod elõtti hõguta - a szokásos, ismerjük, készül rá az ember, itt a meleg kivesz belõlem, és valamiért uborkát szeretnék
- uborka van, a pincéknél, zsíroskenyérre rá, pompás; ezúttal ellenõrzõpont is, Kinizsis bögre, tetszik, OKT-pecsét az egyik háznál, víz a tokodiaktól, fantasztikus mit produkálnak minden évben. 48 km, még mindig kb. 6-os átlag, de addig nagy közösségi élmény, sok és még több ismerõs, gyerünk haverek, jól toljuk, jó itt, jó az egész úgy ahogy van
- Kõsziklára mené... mászás. Kivett belõlem a meleg, na.
- Mogyorósbánya, Kakukk, a küszöb elõtt gondolkodom: nehogy még egy fröccs? Erre Lajos Nosztrráról a küszöbön túl: mit iszol? Ilyen szinkronicitás nincs, igen fröccsöt, de addig is pecsét a kéktúrába, pecsét a Kinizsis lapra, Old Eye, a fáradhatatlan és mindig vidám motor, a rajt után itt is jelen a rendezõk közt, beszélgetünk, több éves barátság. 9 óra pontosan eddig. Messze a legjobb, amit mentem eddig. Tetszik
- Többnyire nosztrai cimboráinkkal megyünk együtt, olyan helyeket látok világosban, amit eddig soha: Péliföldszentkereszt és Pusztamarót, napsütésben fényképezünk, tetszik a táj, majd mászunk fel a medvehagymásba, Gerecse-tetõ kerülése, azért már elkél a müzli, a magnézium, meleg is volt (bár ez még nem az igazi katlan, éreztem én már sokkal különbet is), meg aztán már közel 70 km, meg is húztam az elejét. Várjuk a teát...
- 20 óra körül: Bányahegy, elõször a Kinizsin világosban. Tea, citrom, tea. Jó idõben jó helyen. Megint összeverõdünk. Tényleg jó itt
- Indulás, lassan bele az estébe, 20:30
- 20:30-21:10 lámpateszt, stratégiaváltás: Bribor mégsem Szárligetig kékezik, csak Koldusszállásig, ki tudja van-e ott matrica, hajnal 2-4-ig fagyás a vasútállomáson, mire jó az, meg aztán ha a rakoncátlankodó lámpák közül az övé felmondja a szógálatot... inkább együtt Tatáig, majd kipótolja, már velem együtt, a végét
- 21:10-tõl: számolgatás, hogy állok, mire lesz elég, hogy is megyünk, na de itt a szervizek: hólyag kiszúr, ragaszt, elkél, már nem olyan fitt a láb
- 22:20 Koldusszállás. Kellemes meglepetés, nem 82 hanem majd 84 km eddig, rosszul tudtam. De nem bánt. Tea, erõgyûjtés. Most jön a végsõ küzdelem, az utolsó harc. Egy elnyújtott mászás, ahol majd eldõl, sikerül-e a terv, illetve melyik
- bár erõnek mintha híján lennék, de menni tudok, müzli, izolötty, erõt ad. Jó lesz ez még!
- 0:23 templomrom, sok kis világító fejlámpa, engem is megjavítunk, van már hólyag, számolok: ha 5-ös átlaggal megyünk, akkor másfél óra a cél maximum, és 19 órán belül leszek.
- óvatosan az árok mellett, le a kálvárián, szûk az ösvény
- leaszfaltozták a Bajra vivõ utat, itt jobban lehet menni
- templom, lagzi, nagy hangulat, kocsma is hangos, óriási autóforgalom - szombat éjjel 1 körül
- fénysorompó, itt már mindig világosban jártam, itiner és térkép elõ
- itt vagyunk... 1-es út, tábor, cél, 1:36. 18 óra 44 percnyi (papír szerint), vagy 18 óra 41 percnyi (valójában) gyaloglás után sikerült a 4. Kinizsi, hajszál híján 3 órát javítva az eddigi legjobbon. Hû. Örülök, de inkább még csak lihegek
- gulyás, ami jó, igen jó. Többen a konyhán, egyre többen, ki eszik, ki beszél, ki alszik, ki csak zombi. Várunk, sokat, az elsõ vonat 4 után jön
- 4:02 érkezik a Komárom-Kelenföld járat. Vicces mozgású emberek szállnak fel, akik a fûtés miatt sebtiben bealszanak, mi is.
- 5:00 Kelenföld, vonatról le, el classico Kinizsi-hangulat, rokkantak serege totyog a lépcsõn, korlátba kapaszkodva, ezt nekünk találták ki, min is nevetünk, egymáson, magunkon? Mindenen. Mert volt min. Élmény volt, ez volt a cél, erre szántunk a napot, tán az egész hétvégét.
A Kinizsinek hangulata van, olyan, ami csak itt van. Ezt nem lehet másként megfogalmazni, egy életérzés. Köszönjük, harminckettedszer, igaz, én csak negyedszer.
|
| |
|
|
Börzsöny éjszakai - Farkas Zsolt emléktúra
Hanák-rét. Már látom, ott van Õ. Piros kereszt, Hanák-rétrõl Nagy-Hideg-hegyre. Csak Te meg Én! Megküzdöttünk már párszor. Ha majd felérek, elhiszem, hogy megcsináltam, és ököllel csapok a levegõbe, mielõtt belépnék a házba. Aztán eltervezem, hogy a királyréti célban még az ajtó elõtt egy "Igen!!!!" kifakad belõlem. Igen, a Vulkán és a Dögölj Meg olyan, hogy a túra egészén ezt várom: Hanák-rétrõl Nagy-Hideg-hegyre. Normális körülmények között, ha átlag génállományú valakirõl van szó, a rétre már csoffadtan ér. Ilyenkor eszelõs tekintet, agy kikapcs, és jöjjön, aminek jönnie kell...
Dögölj meg Börzsöny! A kultikus túra, amelyrõl már olvastam, hallottam annyit... s amelynek a hangulatába icipicit belekóstoltam már tavaly: Bíbort kísértem Diósjenõrõl a rajtba, aztán onnan én szép kényelmesen mentem haza a kemencei házba. Na ez most fordítva volt. Nem a házba, hanem a házból mentünk oda. Alázattal állok a dologhoz: a DMB az DMB, kemény lesz ez, pláne a beígért -15 ill. -20 fokokkal, nyilván combos hóval. No meg egy felkavart gyomorral. A nyúl vadasan zsemlegombóccal isteni találmány, de ha az ember úgy betermel belõle, ahogy én, rátol még egy kis hurkát, na akkor még éjjel is annak levét issza, erõtlenül.
Ezt még a rajtban nem érzem. Nem annyira. Még mosolygok, mondom szó szerint a szentenciát: szeretnénk bejelenteni részvételi szándékunkat. Aztán az ajtón kilépve búcsúzom: a halálba igyekvõk köszöntenek. Azt érzem ugyan, hogy teli a gyomor még mindig, órák óta, valahogy nincs rendben valami... de ez csak beton, zöld, ifjúsági tábor, hazai pálya, gyerekkoromban mennyit mászkáltunk erre... azt sem tudtam, hogy turistautak léteznek a világon. De most tudom: felfelé, mindig felfelé, hogy aztán majd térdpusztító módon lefelé... de várjunk csak! Felfelé, igen, megyek, tartom a tempót, de valahogy... porhó, láb csúszkál, nem lehet rendesen haladni. Nem jó. Egyre kevésbé jó. Fene se érti. Asciimo pecsétel Magosfa elõtt picivel, ott még jó, még mosoly is van. Aztán nem tudom, mi van, de azt, hogy mi nincs, azt igen: erõ, izom, önbizalom. Huh. Vércukor? Magnézium? Mi hiányzik? Magne B6 be, izolötyi be. Magosfáról végre lefelé. Atyaég, ha már az elsõ hegymenet ennyire nem megy, mi lesz itt kétszer a Csóvira és a "Csak te meg én!" szakaszra? Lepörög a fejemben: a Börzsöny éjszakai máris megevett, Királyházára le, és vissza Kemencére. De nem azért küzdöttem már át magam jópár holtponton, hogy most megfutamodjak. Nem. Dögölj meg, Börzsöny, de fel nem adom! Persze nem a Börzsöny hibája... egyértelmûen a rossz táplálkozásnak tudom be erõtlenségemet, de a lejtmenet jókor jön. Óvatosan jegyzem meg a Mána-gerincrõl lefelé, már közel a Rakottyás-patakhoz: azt hiszem, kezdek kimászni. Csanya a ponton, én pedig ismét egyben, sõt várom a kapaszkodót, az nem olyan lefelé zúzós, futós, nem kavarja a gyomrot. Mi? Várom a kapaszkodót? De jó! De közben a lámpa megadja magát... nem baj, elemcsere. Eleinte óvatos húzás felfelé, élvezem, egyre jobban. Jól van, jól van, menni fog ez, fajin gyerek vagy, mondom magamnak, Bíbor folyamatosan megerõsít benne. Segítsége pszichésen rengeteget számít. Aztán lassan újabb garnitúra elem hal meg, a Pogányvárra vezetõ iszonyaton megint kezdek elfogyni, hányinger újra indul. Látom már elõre, ez így megy majd végig... de már abban is rutinom van, hogy egy ilyen mászást-ereszkedést már végigcsináltam a rajt óta. Jobb híján már Bíbor fényében, szélárnyékban tapodok, süppedek, lassulok... Rudolf Pista ér utol, megszólal: nincs lámpád? Adok. Hogy ez mekkora löket. Fizikailag, lelkileg egyaránt. Emberek, látok! meg reményt is, hogy felérek :-) Azért nem megy az könnyen, konkrétan nehezen. A második hegymenet is leterít, de legalább látom a Csóvit. Ekkor nem vagyok benne biztos, hogy még visszajövök ide. Szaloncukorrak kínál a pontõr, gondolkodom: talán a vércukornak jót tesz... pedig a szilárd élelmiszer bevitelére gondolni sem bírok... a termoszomban lévõ teát ráküldöm a fagyos, de finom cukorkára, szinte azonnal megemésztem csodák csodája, és lefelé már menni is tudok, sõt. Ismét erõre kapok, mi több, még beszélgetni is kedvem van. Brigi a lejtmenetekben elõreszalad, szöges cipõ, hiába, én meg a porhóban tapodok, csúszkálok, azért ezt a terepet konkrétan már utálom. Mindenbe kapaszkodik az ember mentálisan, ekkor beugrik a délután csutka hangerõn hallgatott alapvetés: Judas Priest-Breaking the law. Szinte robbanás a fejben és a testben, megyek, szinte ész nélkül. Kedvem lenne a telefonban hallgatni, de nem, elég ha én hallom odabenn. Pozitív mantra indul, sõt csúcsra jár, ez bizony tényleg fejben dõl el, mennyit mantrázom ezt poénból még fallabda közben is :-) Ismét tudok mosolyogni, kommunikálni, mikor a Spartacus-házhoz érünk. Tea, tea, tea, köszönöm Zsotyek, meg egy 1,5 x 1,5 cm-es csokoládénégyzet, ennyi fér belém, ez is erõvel. Csak helyrejön a gyomrom valamikor... de a fele megvan, így is, úgy is. Érzem, vízválasztó lehet a következõ szakasz. Csóvi 2, ismert a terep, kék négyzet, nem egy szörnyûség, elvileg könnyebb, mint a Pogányvár volt. Elvileg. A Foltánig sajnos megint lassan jõ a nihil, már nem értem... a Hárs-gerincen enyhe az emelkedõ, a kedvem ugyan jó, de valahogy... Brigi elõttem néhánytíz méterrel, mondom jövök, de totyogok. Végtelennek tûnik az OKT a geotoronyig. Újabb holtpont, talán a legerõsebb. Jogos a kérdés: ezek után még kb. 18 km, benne a Hamuház-NHH szakasszal? Odafönn lemondó nyilatkozat vagyok: menjünk. Erõ: zéró. Pontõr: jobbulást! Ereszkedünk, lassan, de most már az eddigi lejtmenetekben elõjött formavisszanyerés sincs. Elõször. Lassan érünk a Kõkorsó fölé, s a folyamatos magammal beszélgetést egy nyílt, verbális kommunikáció váltja fel, hangosan teszem fel a kérdést: mi bajom is van nekem egyáltalán? Jövök folyamatosan, még mi elõzgettünk rendre, idõm mint a tenger, és hát csak egyben vagyok, na. Elõször robbanás belül, de ezt nem kommunikálom, csak -alázat, végig ez kell- azt, csendben, pár perc múlva: megint kimásztam. Sõt. Sõt, sõt, sõt... Kõkorsótól lefelé elkezdek élni. Patakvölgyben végig. Jaj, emlékszem, mikor 3 éve mi erre jöttünk Gethe Lacival, jaj meg az úgy volt, meg ez úgy volt, nincs már elemem, de sebaj, jövök mögötted, látok mindent, minden oké, jé, beszélgetek folyamatosan, hát ilyet, most esik le, hogy már 12 órája emésztem a túlzabált ebédem, jé, hát talán már rendben a gyomrom, hoppá, asszem kimásztam. Te jó ég, mekkora harc... Hamuház. Asciimo ismét, pálinkáva kínál, mondom gondolni sem tudok rá, még a hozott anyagot is érintetlenül cipelem. Visszaadnám Rudi Istvánnak a lámpát - na de Asciimo újabb elemeket ad. Na, most már azt érzem, többen is értem dolgoznak. Fényár, emelkedõ, gyerünk. Mondom: figyelj, biztos negyedszer is belassulok, de már nem izgat. Pontosan tudom, mi vár rám "ONNAN", ha felérek, már csak lefelé. De az erõ ezúttal még mindig velem van, pedig már a cidri is támad. Hajnal, bizony a völgyben szerintem karcolhattuk a -20 fokot, de hogy közelítettük, az tuti. Aklok-rétje, eddig sima, és meglepetésre innen is, folyamatosan. Megyek, megyek, sõt, te jó ég, élvezem. Talán elõször. És... és....
Hanák-rét. Már látom, ott van Õ. Piros kereszt, Hanák-rétrõl Nagy-Hideg-hegyre. Csak Te meg Én! Megküzdöttünk már párszor. Ha majd felérek, elhiszem, hogy megcsináltam, és ököllel csapok a levegõbe, mielõtt belépnék a házba. Aztán eltervezem, hogy a királyréti célban még az ajtó elõtt egy "Igen!!!!" kifakad belõlem. Igen, a Vulkán és a Dögölj Meg olyan, hogy a túra egészén ezt várom: Hanák-rétrõl Nagy-Hideg-hegyre. Normális körülmények között, ha átlag génállományú valakirõl van szó, a rétre már csoffadtan ér. Ilyenkor eszelõs tekintet, agy kikapcs, és jöjjön, aminek jönnie kell...
Fel sem nézek, megyek. Majd fent beszélgetünk. Csak az tûnik fel, hogy nem maradok le. Utólag tudtam meg, tudatos taktika volt. Lehet, hogy a teljesítménytúra is csapatsport annyira, mint a Tour de France vagy a hosszútávfutás? Itt és most igen. Bíbor húz fel, bár kezdem sejteni, hogy nem 100%-kal tolja, de ezen túl is, még ennyire nem ment jól ez az etap. Közben meghúzódik a bal combhajlítóizmom. Fáj, egyre jobban, de már nevetek: mindegy, mi jön, én ma itt nem veszítek. Már nem.
NHH. Pár perc. Pecsét. Tea. Köszönés. Meleg. Kifelé. Hideg. Zúzda, le. Comb nem fáj. Oké, ez az. Pörögjünk. Minden jó, csak felfelé fájt. Grófi út, Taxi-nyiladék. Fene ezt az öncélú pirosat, ide-oda kavirnyál. Hajnalodik. Megyünk, megyünk és megyünk, ez már vagy hatos tempó, ilyet. Beton, Királyrét, Fáradt Vándor, az, tényleg az, 12 óra valahány perces menet után.
Belépek. Semmi kifakadás, sem itt, sem Nagy-Hideg-hegyen. Elmaradt. Egyszerûen csak odalépek a célba, Lupus, Berzso, Csanya, díjazás, gratulálnak, van virsli is, jé tudok enni, tea jól esik, az oklevél a kezemben, ami sokáig oly távolinak tûnt, éveken át, és az éjszaka folyamán is, de alighogy átveszem, az elsõ dolgom Bíbor felé fordulni: köszönöm! Egyedül ehhez most kevés lettem volna.
Utózönge: Királyrét. Zombik a célban, zombik a buszon. Sofõrnek tetszik, sok nemnormális. Ó, mint pár éve a Déli pályaudvaron, akkor éreztem ilyet utoljára :-) Csatlakozás isteni, Vácon a Földváry térre ippen elcsípjük a 300-ast, nem kell két megállót gyalogolni elfagyott lábbal. Aztán az egész napos fekvésem közben szép lassan kiderül, hogy ez bizony több volt, mint gyomorrontás, hanem valami atípusos járvány vagy mi a szösz van, szóval elromlottam rendesen, kezdek érteni mindent, mitõl voltam olyan, amilyen, de ennek, úgy látszik, így kellett lennie. S végül, akik mindezt és ahogy összehozták, feltétlenül említést érdemelnek: a rendezés nagyon profi volt, érezhetõen értünk zajlott, minden a helyén volt. A Börzsöny is :-) |
| |
|
|
|
Fóti Somlyó 30
Kihagyhatatlan. A legelsõ Fóti-Somlyó volt a legelsõ teljesítménytúrám, s aki ott volt, emlékezhet a körülményekre: masszív fehér terep, egész napos metszõ jeges szél, hófúvás. Az addigi 10-12 kilométeres laza túrák után egy kötött program 33 km-en át, a végére kb. elfogytam, megszûntem, így indult a teljesítménytúrázó pályafutásom. Rutintalanságom, amelyben akkori túratársam, öcsém is erõsen osztozott, igen mókás túrafelszerelést aggatott magamra. Õ kb. egy utcai cipõben, parasztlengõ mackóalsóban nyomult, a végére a bokája jégcsap volt. Én egy pufi sínadrágban, alatta egy Reebok velúr kosarascipõ, felül nagyapámtól megörökölt vaskos télikabát. Bedunsztolódtam. Ez volt 2005. Akkor megfogadtam: ezen a túrán mindig ott kell lenni aznap. S a következõ évtõl már sepertem is, 2009-ig folyamatosan, volt rajtoltatás is kétszer, pontõrködés is egyszer....
S most itt vagyunk, 2011-nél, ismét nagyon vártam. Év végi hangulatos bulitúrává nõtte ki magát számomra, a személyes kötõdésen túl (azért ez volt az elsõ anno, mert Gödön laktam 24 évig, a gyerekkor, hiába). S most, 2011-ben ismét Göd a cél, igaz, nem Felsõgöd, hanem Alsó, na de Göd.
Immár harmadszor, rajtoltató pozícióban ér minket a reggel. A közvetlen busz Gödöllõre Vácról már nincs, de Õrbottyán, Üdülõtelep nevû megállóban (? érdekes vég- és induló állomás... kb. a semmi szélén) pár percnyi várakozás után átszállással jutunk el a célvárosba.
Útközben a vasútállomás felé nyitva a MOL-kút, energialötyi, muszáj, erõst iccaka értünk haza Kárpátia-koncertõl. A királyi váró királyi élmény, tényleg. Ennél jobb rajthelyszínt el sem lehet képzelni! A kiállítás a festményekkel, a mozdonnyal szenzációs. Aztán nincs idõ a kultúrára, csak jönnek a kezek, a nevdíjak, adunk itinert, Bíborral kb. a rajtprocedúra két órája alatt ébredünk fel, bár ez inkább már az elsõ vonat mezõnyének sûrûsége alatt sikerül.
Aztán eljön végre a gyaloglat ideje. Ma nem seprünk, csak kirándulunk, mert kirándulni jó. Fóti-Somlyó van, ez nekem ünnepnap. Túl az élményen, az év lezárása mindig, ráadásul egy csodálatos túraév vége. S ekkor még nem is tudtam, milyen kerek lesz a végére a nap.
Belehúzunk, már friss a láb és a kéz, nem kocogunk, maximum egy-két lejten, de a lényeg, hogy jó tempót megyünk. Az elsõ helyszín, amit igazán várok, a Gyertyános, szeretem ezt a kilátót. Szép, mégha most nem is megyünk fel - nem is tudnánk. Aztán ledagonyázunk Mogyoródra, az aszfalton kocogunk egy jót, cipõk relatíve tisztulnak. Pygmea szokásos pontja, tavaly magam is itt voltam, reménykedem benne, hogy csokitorta van. Van. Újabb pluszpont. Átigazolunk Fótra lassan, Öreg-hegy, majd a névadó domb. Kivételesen kimarad a Fáy Présház, bennünk van a bugi, pedig itt mindig stabil megállót szoktunk tartani, bodzapálinka, birspálinka, túrógombóc, fejbõl megy az étlap, de most eltesszük az élményt legközelebbre. B_Feriék mandarint adnak, Sz_Zsu a kocsiban pihen, kifõzetlen gyümölcs, de így is finom. A Somlyóra fel a tanösvény visz, végre egy jó kis kapackodó, majd a csúcstól rutinból mennék tovább. De nem lehet. A geoládaoldalon már olvastam, hogy természetvédelmi õrök megállították a népeket, hogy tiltott zónába nem mehet senki, megszûnt a jelzés is, pedig hogy rákészültem a jó kis meredekre. 2005-ben micsoda mûlesiklás volt onnan! De marad a zöld sáv, majd némileg új variációban a zöld kereszt beiktatásával megyünk a Magas-hegyre. Mennyivel szebb volt ez 6 éve, még a tarvágás elõtt, csupa hóban... most kies.
Az iszaplerakó csavarja az orrot, de hát ez mûfaji sajátosság. Jön lassan a fenyvesben kanyargás, közelítünk Gödhöz, szív megdobban, esõ elered, ekkorra már egyre népesebb mezõnyt érünk be, tartok is tõle, az agyagban tapogás közben, hogy nem férünk majd el a Sári kocsmában. Pedig erre semmi ok, stabilan van helyünk, terünk, még fröccs is akad. Nyugodtan éljük a közösségi életet így hétköznap délután, felsorolhatatlanul sok ismerõssel, mivel 30 percenként jár a busz. Azért csak hazaindulunk. Jó volt, megint.
Visszatekintek a Fóti-Somlyó után a túraévre, mint mindig, aztán számolgatok. Ezen a túrán volt az 1., és mi derül ki? Ezen a túrán, 2011-ben megvolt a 200. Ennél jobban ez nem jöhetett volna ki, köszönöm a fõszervezõknek, s hogy részese lehettem bármilyen minõségben ismét!
|
| |
|
|
"Minden perc egy nehéz nap... nem tudtam hová érkezem... minden sarkon álltam már..."
Megunhatatlan klasszikus az Eddától, épp ezt hallgatom most, mikor visszanézek 2011-re, s bizony áll minden félmondat a tavalyi évre. A száraz tények elõtt a szubjektív hangot megõrizve: messze a legerõsebb évem volt teljesítménytúrás szinten, kilométerben, szintben, összességében, darabra, napra, mindenre leosztva. Eleinte nem is feltétlenül volt cél ez... aztán szépen lassan így alakult. Igaz, én nem tudok felmutatni 3000 km feletti eredményeket, de az eddigi legtöbbhöz -2007-ben közel 1200 km- képest így is csaknem dupláztam.
A kezdet: az elõzõ 1-2 évben esztendõnként 20-22 rendezvény szervezésében vettem részt valamilyen formában, továbbá jelzéseket festettünk, s mikor a Szt. László rajtjában RitaB feltette a kérdést: hol leszel? a válaszom: a 33-ason. Na de hol? Mondom, a 33-ason. De melyik ponton? Semelyiken. Túrázom. Ekkor gondolkodtam el: mikor is voltam utoljára csak nevezõ? Volt már addig januárban teljesített tt-m, de az is szervezõként. S ekkor elindult a -csak ülök és mesélek után szabadon- "csak megyek és nevezek"-játék, s egyre jobban élveztem. Korábban évente egyszer volt egy százasom, a Kinizsi, mint nagy, kultikus kedvenc. Most pont ez maradt ki a hosszú távúak közül, de volt helyette másik négy, ebbõl távban 3 is hosszabb, szintben mind keményebb. Volt köztük könnyû teljesítés, vagy úgy fogalmaznék: zökkenõmentes, és volt óriási küzdelem is.
Tehát... 2011 numerálisan:
Teljesítménytúrákon megtett táv: 2.146 km.Megmászott szint: 71.371 m.TTT-Pont: 3170Teljesítménytúrák száma: 54, ebbõl gyalogos: 53, kerékpáros: 1 (+1 futóverseny, Mikulásfutás, Vác, 11,5 km)Teljesítménytúra-mentes hétvégék száma: 10.Teljesített túramozgalmak: Mátra teljesítménytúrázója (jelvény), Budapest Kupa (10 túra, kis kupa), Pest megye teljesítménytúrázója.
Rendezések
Fõrendezés vagy társfõrendezés: 6, további részvétel szervezésekben bármilyen minõségben (rajt, cél, pontõr, seprû): 9, rendezésben való részvétel összesen: 15 + 2 nap túravezetés az OKT 50 vándorláson.
Legek tényszerûen:
Leghosszabb táv: Mátra 115 (124 km)
Átnevezés: 1 (Mátra 88-ról Mátra 115-re)
Legtöbb szintemelkedés: Mátra 115 (6374 m)
Legrövidebb táv: Magyarok Nagyasszonya zarándoklat (7,5 km)
Legkevesebb szint: Halmi-dûlõ (50)
Legjobb átlag: Hanák Kolos (6,4 km/h)
Legtöbbször mászott csúcsok idén: Csóványos, Naszály, Muzsla.
Leghosszabb utazás egy túra rajtjába: Kazinczy 100, Füzérre
Legkényelmesebb logisztika egy túra rajtjába: gyalog a lakástól a Duna Menti 35-re és a Királyháza 30-ra, attól függõen, hol laktam épp (idén hol Vácon, hol Kemencén)
Legek szubjektíven:
Legnagyobb felgyógyulás: jégzselés, kenõcsös, borogatásos, tudattal "márpedigterendbejössz"-ráolvasásos regenerálódás néhány nap alatt a Mátra 88 elõtt
Legnagyobb õrültség: Mátra 88-ra benevezni egy héttel azután, hogy a Püspöki Körön a Muzsláról lefelé futva derékszögbe fordult a bokám egy rossz lépés miatt, és a célba érve labdányira dagadt. Majd 60 km után eldönteni, hogy van feljebb, és 82 km-nél felnevezni Mátra 115-re
Legnagyobb küzdelem: Mátra 115 végén a hólyagoktól fájó lábbal totyogni kb. 0,5-ös átlaggal. Majd utolért a seprû, és elkezdtem galoppozni, mivel ez az egész fejben dõl el. Engem még nem sepertek ki!
Leghangulatosabb túra: bajban vagyok. A Kazinczy és a Mátra 115 közt kéne döntenem, de nem megy... továbbá nagyon jól éreztem magam a téli Forrástúrán a Gerecsében.
Rendezõi szempontból kellemes meglepetések: ismét majdnem 600 fõ a Wass Alberten, a Kuruc-emléktúrán 104 fõ - vezetett vonalas túra a Cserhátban, nem túl agyonjárt környéken. Csalódás: szegény Erdõkerülõ túra nem tud 100 fõt megmozgatni még mindig, de hát folyton elveri az esõ és a jég, nem is csodálom. Ami -belülrõl- szerintem a legjobban sikerült: Cserhát 50/40/30/20. A Váci csata és a Fel a Naszályra! pedig zökkenõmentes volt, ennél több nem is kell.
Személyes kedvencek: vannak örök favoritjaim. Az egyik a Fóti-Somlyó. Az elsõ rendezés nekem az elsõ TT volt. Azóta is tûkön ülve várom mindig, ráadásul immár évek óta a szervezésben is részt vehetek. Aztán a Börzsönyi Vulkán. Bejárom is, rendezem is, teljesítem, az útvonal, a táj... hazai pálya, csodálatos és izmos útvonal. Imádom.
Legtöbbször Bíborral túráztunk, azaz szinte mindig. Köszönök minden kilométert és támogatást! Fõleg a Mátra 115-ön.Legnagyobb felfedezés: bár a teljesítménytúrákon volt a hangsúly 2011-ben, mégis, a magashegységek adtak egyfajta kultúrsokkot. A Nagy-Fátra és a Magas-Tátra, általában véve a felvidéki túrák, majd a Lengyel-Tátra, csodával ajándékoztak meg.
Legvírusosabb események: a túrafertõzések családi vonalon. Bribor nagymamája a nosztrai zarándok túrával élete elsõ teljesítménytúráján vett részt, öccse a Szarvas 27 rendezõi paprikáskrumpli-fõzéssel és sepréssel elsõ teljesítését és rendezését tudta le, idesanyám és testvérecsém immár hagyományosan járnak pontõrködni és frissíteni a túráinkra.
Legkedvesebb tájegység: a Börzsöny és a Cserhát, legkedvesebb hegycsúcs: a Naszály.
2012-es prológ: nincs kilométercél, mint tavaly volt a kétezer. Megyek, megyünk, amire kedv tartja. A preferencia teljesítménytúrás szinten a Cserhát Kupa, ezen kívül minden rendezés jól sikerüljön. Ítéletidõ nélkül, s hogy a vendégek is jól érezzék magukat. Országos Kéktúra. Végre elõtérbe kerül. Minél többet, kilométerben, élményben, pecsétben. És vissza, 1500 fölé, 2000 fölé, fel Északra!
Csodálatos évem volt, köszönöm mindenkinek. Rendezõknek, túratársaknak, a tájnak, s akik megtisztelték a mi rendezvényeinket!
|
| |
|
|
Karácsonyi Dolina - Nagykarácsony 33
Osztottunk, szoroztunk pár hete. Osztottuk a rokonságot: hány nap kell hány településen? Ha egy-egy elég ide-oda, akkor 1 nap még mindig marad, hogy meglátogassuk az albertirsai rokonokat. Ugyan nincsenek, de hátha találunk párat ott is... tehát így született a döntés, hogy bizony, látva a frissen megjelent túralehetõséget, mi oda bizony elõbenevezünk.
Az NKZ után voltunk 26-án (értsd: Nagy Karácsonyi Zabálás), 2,5 napos NKZ után. Egyfelõl ez nehezítette a mozgásunkat nyilván, meg minket is. Továbbá a 4:30-as kelés is test- és tájidegen volt Karácsonykor. De hát megbeszéltük a találkát váci sporttársunkkal, a Gerecsére õk vittek minket forrásokat kutatni, most mi visszük a Dolinába a földit.
Sötét. Hajnal. Hideg. Nehezen megy minden, még jó, hogy a jármûbõl, mivel gép, kimarad a humanoid tényezõ, és csak benzint kér, semmi mást, bár ez épp a karácsonyi költekezések idején szomorúságfaktor, no de az M2-M0-4-es fõút verzióban sikerül gyorsan, zökkenõmentesen eljutni az Irsai Olivér, ja nem (már megint a tudatalatti, jól van na, hát Karácsony van...), az irsai strand elé.
Tonnakilométer sporttárs, egyben fõrendezõ, a tõle megszokott lelkesedést nyújtja a rajtban. Komolyan mondom, az egyik tényezõ, amiért itt vagyunk, õ maga. De gyorsan tud mutatni további indokot is: a rajtpálinka a cidriben visszautasíthatatlan. Egy zsenge kupicára kapok magamtól engedélyt, bõven kimegy, mire újból kormányzom (ez most politikamentes!).
Egy darabig hallgatunk Józsira a navigációt illetõen, aki aktívan bújja a leírást és a térképet, de valójában erre nem is lenne szükség: a szalagozás bolondbiztos. Tényleg van munka és precizitás ebben a szervezésben. Állítólag volt, aki eltévedt, szerintem ez itt és most maga volt a lehetetlenség. A pecsétek de ismerõsek! Bizony nekem is van ilyen növényes nyomdás készletem, és jópár teljesítménytúrán alkalmaztuk már õket. Zöld tinta segíti elõ a nyomatot minden ellenõrzõponton, ami színesíti a közeget. A kopasz fák-bokrok barnásak-feketések, a talaj fehér, tényleg, ahogy Rehor Misi ígérte: hó borítja az útvonal java részét.
Briborral eltérõ véleményen vagyunk arról, ki mennyire szereti a havat és az abban való gyaloglást, ami biztos: ez a hómennyiség még bõven alkalmas arra, hogy ütemes menetet mutassunk be. Szántóföldi kultúrák, sûrû völgyek (az itinernek igaza volt a kalandokról), és a végtelen. A horizont, az ég és a talaj összemosódik. Már várjuk a szalonnapontot. Légvonalban tán egy kilométerre lehetünk, mikor füst csapja meg az orrot. Igen, te is érzed? Ez az, ez csak az lehet! Már nem ütemes menet ez, hanem kocogás, sõt futás. Ott vagyunk, itt vagyunk, jó idõben, jó helyen. Ki emlékszik már a fél ötös kelésre? Oklevél, kiitûzõ, idézet, rendezõi mosoly és továbbra is kitartó lelkesedés, majd presszió: a pihenõhelynél együnk, igyunk, amit látunk. A teljesítménytúra közösségépítõ valóban. Kollektív nyársalás, hús-, kolbász-, hagyma- és szalonnasütés, csepegtetés kenyérre, pálinkateszt, bár én ezt már csak távolról szemlélem és biztatom Bribort: helyettem is, ha már nekem be kell érnem a méregtelenítõ szalonna- és kolbászalapú reformkonyhával. Vagy egy órát töltünk itt, miként mindenki. Itt megállt az idõ. Olyan közeg alakult ki, amilyen ehhez a túrához és a koncepciójához illik.
Vár még némi gyaloglás a strandig (de jó, hogy most nem kell fürödni szabadtéri medencében..), a hómezõkön csapatokba verõdve menetelnek a látszólag elégedett népek.
Hazafelé elhozzuk vvittore túratársat Péterig (Péteri a község, na de hogy festene leírva, hogy Péteriig? Mintha hollandul vagy vikingül lenne...), az AC Milanos relikviák az autóban tudtommal nemigen zavarják, sõt :-)
Jó nap volt. Jól éreztük magunkat. Mit is lehet mondani a végére? Köszönjük! |
| |
|
|
BTHE Tájékozódási túra, hosszú táv
Túl sokat nem járok tájékozódási túrákra, pedig izgalmas mûfaj. Ráadásul csapatban is lehetett indulni mindkét távon, Vácról közvetlen busz visz a Kisinóci-turistaházhoz, a Börzsönyt imádjuk, a BTHE-túrákat is szeretjük, nem is volt kétséges, hogy megyünk. Szóval, a váci CSBT-s különítmény képezett egy alakulatot a rajtban, Józsi már türelmetlen, nagyon szeretne tájékozódni -hogy aztán késõbb a párja hátát nézze-, viszont nekem igényem támadt egy Unicumra a büféhivatalban. De szerencsére ez gyors mûfaj, miként mi is. Éppenséggel nem tájfutás, de valahogy kilépünk az emelkedõn is rendesen. Belõttük a pontokat, egy körülbelüli útvonalat az esztétikus, igen színvonalas itineren, aztán uccu. Neki, meg nekünk. Zöld kereszt megvan, mint jelzés, majd a jelzés mentén az elsõ pont, az elsõ ponton az elsõ matricák, ragasztgatunk, de jó játék ez, élvezzük, nyolcból egy megvan. Hogy is áll össze nyolc? Hatról tudjuk, hol van, kettõrõl majd kiderül, és ha kemények vagyunk, mint a bakelit, akkor még bónuszcsúcsokat is támadhatunk. De egyelõre erre nem is gondolunk, annál inkább a sikerrel, hogy nyolcból már egy. Adja magát a minidemizsonból kicsurgó Exotic. Hogy az mi? Házipálinka, kérem, Attila barátom fõzette Legénden, narancs, banán, görögdinnye, sárgadinnye, mediterránum hungarikum, vagy mi. Stampóból iszunk, nem tányérból, nyilván, pedig már a Tányér-réten vagyunk. Matrica késõbb, ide még visszatérünk. Még jó is, hogy célszerû, mert oszlik a csapategység, a Bársony-állás felé jövünk rá, hogy tájékozódási vagy szövegértési vagy nem is tudom, milyen hibát vétettünk: nekünk kellett volna a 446-os pont! Újratervezés, elektronika nélkül, egy kis tereptan, aztán rájövünk, gond nincs, majd hintázunk a rétrõl (nem, nem Hinta-rét, az most messze ide), fel a bércre, ami Szép, és le a tisztásra, ami Érsek. De nem úgy van az. A Szép-bérc szép, ebben hiba nincs, de ekkor tudjuk meg, hogy nem csak a rajt Kisinóc, hanem a következõ kihívásunk is, igaz, kötõjellel, a Kis-inóc csúcsa személyében. Az egyik meglepetésen már túl vagyunk. Tökön-paszulyon át zúzunk vissza a Tányérra. Már láttuk ma, nem tudjuk megunni, ez a harmadik teljesítésünk a réten aznap. Hovánszki Pistáéktól megtudjuk az Érsek-tisztáson (újabb matrica, gyûlik, mint a cefrém a hordóban), hogy a következõ etap a Nagy-Sas-hegyen lesz, ha nem is a tetejin (kár, igen szép onnan a kilátás, pláne télen, de most nincs tél, tán ezért maradt ki), de az oldalkúpon, amely némely térképen így szerepel, némely térképen önálló entitással bír megnevezésügyileg. Egyre jobban tetszik a mûfaj, mármint a tájékozódás, igaz, jól összerakott útvonal és szervezés köríti a dolgot. No és a közeg. Még üde zöld minden, csaknem nyári meleg, szeptember végén nem lehet szebbet kívánni, tán csak a vers az. Tehát az újabb meglepetésmatrica, a kopár, panorámás csúcson vagy kitüremkedésen, erõs a kirándulójelenlét, s az ellenõrzõpontot megtestesítõ fa tövében Unicumosüveg a földön, benne még egynehány decinyi cefre. Egybõl kisakkoztuk, ez a rendezõk meglepetése. A célban tudtuk meg, hogy nem. Kedves ismeretlenek, köszönjük! Loptunk az üvegbõl. Mert tolvajok vagyunk. Forrásunk is van, a Tolvaj-kút, az utolsó cél a cél elõtt. Jelzetlen majd jelzett utakon közelítünk a házhoz, a körülbelül 20 km-esnek kiírt távot 4 óra 54 pernyi, mint kiderült, sikeres tájékozódás után értük el. Hûtõmágnest választok az opcionális minõsítések közül, azóta is a frigón emlékeztet, hogy milyen jól tájékozódtam a Börzsönyben egy remekbe szabott vasárnapon.
Elsõ rendezés volt, az ötlettõl a megvalósításig minden a helyén, köszönjük, tetszett! |
| |
|
|
Szobi Szuszogás a vadásznapra
Reggel a Nagybörzsönyt kihagyó járatra szállunk Kemencén, nyilván csak azért, hogy az így keletkezett hiányt pótoljuk majd az ottani magyar-szlovák vadásznappal.
No de hol van az még! Elõtte adódik egy feladat Szobon, 25,7 km személyében, amelyben leledz 640 m szintemelkedés is. A Börzsöny keményít tehát, de inkább a klíma.
Elvileg épeszû ember ilyenkor valami egész mást csinál, tekintve, hogy vastagon 30 fok felettit ígérnek, de sosem ígértük senkinek az épészt, pláne magunknak.
9 órakor érünk a rajtba, szinte csak bringásokat látunk, nekik indul a százas viadal. Gondolkodtunk a duatlonon egy 25+25 formájában, de inkább a gyaloglás utáni vadásznapi hejehuja volt a 2. forduló.
De már megint elõre szaladtam térben és idõben - viszont ezt nem tettük meg ott és akkor, Szobról a Sukoláig, sõt Márianosztráig sem. Láb megremeg, ész megáll: épp cefregyûjtésben vagyunk jó ideje, s látnunk kell, hogy tengernyi fosókaszilva és vackor leszedetlen, sõt lerothadván, elaszva, parlagon... az emberi felelõtlenségnek hol a határa?
Nosztra 1.: pecsét. És kóla. Aztán tova. Azért izzadunk ám szépen, bár ha nem lennénk szépek, akkor is izzadnánk. Fûtenek fentrõl becsülettel. Mindenféle hegyek jönnek, továbbá egyre csinosabb kilátás. Duna, annak kanyarja, Hegyes-tetõ, Börzsöny, Pilis, ami szép az szép, nem csak mi vagyunk azok.
Nagyirtáspusztán érünk utol elõször gyaloglókat - addig úgy tûnt, csak mi indultunk kerék nélkül. Szörp, pecsét, bõ 13 km után, lovaglók, kirándulók, nagy élet, kis vasút.
Ekkor kalkulálunk: 12 km van hátra, és bõ 2 óra a 14:10-es buszig. Vagy odapörkölünk, és elérjük, vagy jöhet a 16:10-es busz, és akkor totyogós menet. Tekintve, hogy délidõ van, immár talán közelebb a 40 fokhoz, mint a 30-hoz, s kitett szakasz is jön majd kilométereken át, logikusnak és egészségmegõrzõ verziónak tûnt, hogy fussunk. És akkor majd megérdemeltebb lesz a nagybörzsönyi vadtáp, szörp, lekvár, pálinka, miazmás... és már megint ott jár az ember agya.
Tehát piros kereszt, kocogás, a kulacsom kocogós, ja ez már a bordal, átferdítve. Szelektív gondolatok.
Nosztra 2., meleg van és végre egyre inkább teljesítménytúrán érezzük magunkat, csoportosulásos helyzet kerekedik, zsíros kenyeret nem kérünk, csak egy nyomatot, hogy nyomhassuk. Ismét beleszaladunk az elágban a rallyba, legközelebb erre nevezünk, ekkor még nem tudom, hogy brahiból másnap meg is teszem a terepezést Legénden egy alapvetõen aszfaltra tervezett és szervizbõl frissen kijött Citroen Xsarával, de már megint elõre rohantam.
Miként mi is, a kék sávon Szobig, újból elkeseredünk a földön heverõ potenciális cefrén, majd leérünk a célba, bõven idõben, még szörpre és kekszre is van idõ, és nyertünk is egy megállót: nem kell visszagyalogolni az állomásra, mert a Préskerti lakótelep nevû zástavka tovább egyenesen és közelebb van.
Látjuk a kis vasúton álló kisvasutat is, így kerek a nap. Aztán a fenyõszörprõl, bõgõkürtrõl, vadpörköltrõl, õzsípról, vaddisznós pólóról, ipolyszalkai barackpálinkáról, perõcsényi zöldveltelinirõl már nem érdemes szót ejteni, mert már a nagybörzsönyi vadásznap története, és a másnapi offroadozással kevert legéndi jelzésfestésrõl sem, mert már tényleg offtopic.
A konklúzió: jó kis szombat délelõtti-kora délutáni túra volt, hangulatos vonalvezetéssel, és gyanítjuk, hogy a verítékveszteség tükrében nem híztunk meg e 4 óra 50 perc alatt. |
| |
|
Sárga | Túra éve: 2011 | 2011.05.03 11:50:05 |
|
Akarjuk mi ezt egyáltalán?
Végül is Sárga 70 a nagy nemakarás-nyögés elõtt-alatt-után
A bográcsos palóc falusi idillt megtöri délután a "lassan indulni kéne túrázni", a "nézzünk idõképet a neten, bakker, mindenhol esik és fog", és a valóban háromdimenzióban meginduló csapadék kõkemény igazsága.
Holmik be a hátizsákba. Sárga 70-nek megfelelõ szolgálati ruha fel. Nehezen. Még az óvatos kérdések kölcsönösen: akarjuk mi ezt egyáltalán. Határozott nem a válasz. De ha az ember hazudik magának és a másiknak is, és nem teljesen szakad fel szivibül, ami bent van, hogy hát én nem akarok sz...á ázni 70 km-en át!, nos akkor még van mit tanulni önismeretbõl. Így jött a sorozatos szembesülés az öngóllal.
Elsõ ilyen szembesülés Újpest vasútállomás. Miszerint tényleg jön a vonat. (igaz, közben elállt a víz fentrõl, mézesmadzag rendesen). Esztergomba hamarabb érünk 1 órával, mondván kerüljünk sokaságot, meg aztán nem mindegy hol várunk egy órát? Irány az éjjelnappali. Hangolás. Autentikus hangulat, elképesztõ karakterek, szájharmonikázik az egyik, horkol a másik, a harmadik pedig, aki belép és Pistinek szólítják, valójában Gyula. Nehéz innen rohanni a rajtba. Azért csak megvalósul, éjfél után.
Bíborral benevezünk, és a rajt pillanatában jön a kérdés: akarjuk mi ezt egyáltalán? Az elsõ lépésnél rákezd az esõ. Az esztergomi utcákon végig megy a morfondír típusú társasjáték: elõre küldted a cuccod Budaörsre, 1-ig ott vannak a rajtban, menjünk vissza, oszt jóvan. De közben azért megyünk elõre, de miért is? Majd az elsõ epénél döntünk, legalább ezt eldöntjük. Már ha felérünk, merthogy habosra verte a nép a terepet, de tán fentrõl is segítenek. Kettõt elõre, vagy ötöt hátra. A körösztanyját úgy nagyjából a fél világnak. Oszt' csak elérünk a pontra, van már pecsét. Talán még örülünk is. Aztán valahogy tova... pedig jönnek szembe... libasor a mezõn... negyedszer csinálom a túrát, azért már csak tudom, merre.... õk is, de sokkal több eszük van, mint nekünk... de ekkorra egy újszerû elem társult demoralizált személyiségünkhöz: a dac.
És innentõl már semmi különös nincs, a dac tovalõtt minket, s bár a 70 kilométerbõl vagy ötvenet áztunk, a dac nagy úr, pláne ha palóc, és addig-addig dógozott belül, amíg történetesen a budaörsi Nádasban, álomszerû idõvel (personal best a korábbi 16:32 után 16,5 óra alá menni...), sárgára ázva, de egyszer csak ott voltunk. Talán célszerû viselet volt Ozzy Osbourne-pólóban nyomulni végig, az öreg átélt már egyet s mást, de nem nyafog, csak kiáll a színpadra, süvölti: "let the madness begin!!!", és elkap a gépszíj mindenkit. Hát kérem, ilyen egyszerû ez. És mi végig valahogy még jól is éreztük magunkat... ilyet! A rendezés pedig a szokásos Sárga, hibátlan, stabilan hozott nívó.
Most már Let the madness continue! |
| |
|
|
A Zöld, a Bíbor és a Fekete (P. Box)
azaz Kevély körüli kevergés
A mátrai szaladások után a cél ezúttal egy teljesítmény, de kirándulás volt. A rajtidõ majdnem végét csippantjuk meg az Árpád hídtól 9:55-kor induló autóbuszjárat szolgáltatásaival. Még érkeznek-indulnak is a népek, persze elsõ-második, mindenféle sorszámú körükön. Mi egyetlen kevergést tábláztunk be - ez így és itt épp jó lesz.
Támadt a tavasz, de nagyon. Négyen indulunk, Õ. Anna, GPSZoli, Bíbor és én. A tavalyi Bolyongásról ismerõs az útvonal elsõ egynehány kilométere, szigorúan jelzést követünk, nem vágunk le Országos kéket a község szélén. A Köves-bérc elõtt ugrik be: hát én hoztam kockásfülû nyulat! Elengedhetetlen túrakellék, a plüssháziállat így a zsák oldalzsebébe kerül, majd lifegteti a füleit, lendületet sugallva menetünknek. Kitûnõen harmonizál az Iron Maiden-Run to the hills (bár nekünk ma inkább walk to the hills) pólómhoz, amelyen Eddie, a Maiden kirakatszörnye ellensúlyozza a kockásfülûben megtestesülõ gyermeki énem.
Anna mutatja a cipõjét: lehet, hogy õ ma célba ér, de a bal lábbeli nem biztos, már a végét járja, még van némi kontaktus talp és talp közt, de már alig. Mivel mi ma kirándulók vagyunk, tájélvezet szintidõkihasználással ugye, így idõvel tovaszalad mindkét pajtás. Tehát alapvetõen már csak hárman megyünk tovább: a Zöld (a kockásfülõ mesehõs alapszíne), a Bíbor (a Palóc Testvér netes megfelelõje) és a Fekete (én, a Maiden-póló alapszínével).
A két táv szétválásáig még van népsûrûség, családok, mindenféle nem és korosztály, majd szép lassan oszlik a tömegtúra-jelleg. Ellenben szembesülünk kevélyen a Kevélyre menet, hogy van hová fejlõdni: terepbringások kaptatnak fel a nyeregbe, a Szódás-barlang elõtt érnek utol, majd még párszor összefutunk velük, olykor kerékcsere (bár itt nincs box, mint az aszfaltcsíkok mentén), olykor más szerelés kapcsán. S ha már technikai szünet, azt mi is beiktatjuk, mivel szerencsére Csobánka fõterére visz az útvonal, így a hivatal elõtti padokon egy-egy sör jelentkezik igényszakmailag, majd csurog be. Felnézünk a szörnyû bércekre, hát igen, most hegymenet jön, de mindegy, este hatig úgyis beérünk, nagyon más idõterv nincs. Persze nem R. Istvánéknak, akik a második körükön zúznak tovább, intenek, senki sem lepõdik meg: mi sem a gõzmozdony-jellegen, õk sem az alternatív frissítésünkön.
Innentõl hosszas kilométereken át szinte magányos túrává érik a dolog, mintha nem is egy többszáz fõs csoportosulásos helyzetben lennénk, néhány kósza pontõr töri meg a természet társaságát. A természetét, amely kirobbant április közepére, nem csak zöld, de virágos és illatozik is. Igazi élménytúra, nem lehet jobbat elképzelni. S ha már zöld minden, a jelzés is, a barlang is, egy gyors képi memoár erejéig felkaptatok, már csak nosztalgiából is: éveken át barlangásztam, s a Kevélyek több izgalmas rejtekébe is bekúsztam már.
A piros négyzet személyében izgalmas, fenyveses, mészkõporos vízmosáson ereszkedünk, a térdünk annyira nem élvezi, a szem inkább. Pilisborosjenõ behív belterébe, majd kiküld, nehogy azt gondoljuk, hogy már célközel van, a nem egyszer kétféle madárral is nevezett utcákon át -vajon mitõl változik egy köz kakukkról fecskévé?- átmenetileg távolodunk a községbõl, hogy Egerbe jussunk. Na igen, a vár, amely a filmkockákon csillagoknak adott otthont. S bár voltak rendezési gixerek, a karórás törökkel a várfalon, de megint meg kell említsem: évtizedekkel ezelõtt tudtunk látványos történelmi nagyjátékfilmet készíteni, amely ma is vastagon megállja a helyét.
Még elsziklázgatunk a tevénél, kálváriát járunk, lovakat nézünk, apró verebeket, meg némi aszfaltot, és máris itt a kultúr, ahogy faluhelyen hívják, és már vesszük is át Ösvénytaposóéktól az elõre megírt okleveleinket - köszönjük, a bizalmi faktor megvolt a sikeres teljesítésünket illetõen. Még kenyérrel és csalamádéval dúsított zsírt csúsztatunk le, gépi kávéra fizetünk be a nyerõgépnél, ha már nyerõ nap volt.
Köszönjük a kifogástalan rendezést, a szép tájat, jól eltalált és kijelzett útvonalat, az idõt az égieknek. Mindenki elégedett volt: a Zöld, a Bíbor és a Fekete. |
| |
|
|
Hanák Kolos 2011
A Mátrabérc volt a terv, elõször, siroki alvással, de több dolog is összejött a hét elején-közepén, logisztikai, programtorlódásos, technikai (autó), így maradt a B verzió: a Kékestetõre menõ Volánbusz-járattal szombat reggeli utazás, majd Hanák Kolos másodszor.
A Palóc Testvér 10 órás Mátrabércet tervezett, így kiszámoltam, ha egy jónak mondható, 5-ös átlaggal tolt Hanákot megyek, akkor kb. egyidõben, délután négykor érünk célba. 8:57-kor indultam, bár nagy volt a tömeg a Tetõ Étteremben, de nagyon gyorsan, gördülékenyen ment az indítás.
Az elsõ, még humánus szintesésekkel bíró szakaszt futottam, majd jött a sárga togyogós lefelé, pedig már bennem volt a bugi, de hát itt nemigen lehetett száguldani, ráadásul vigyáztam a megfutott Humbi-limbin és 1-2 fallabdán kissé megviselt térdemre. Úgy gondoltam, a Csór-hegyre menet, ill. addig már látni/érezni fogom, mit bírok majd le, fel. Közben Maku Laci elfut mellettem, ill. én picit vele, õ már beért Sirokról. Jaj... biztat, hogy a 6 órás teljesítésem is meglesz. Ekkor lámpás gyúlik: tényleg, miért is ne? Na innentõl még inkább tolás. És tovább és tovább. Meglepõdöm, nagyon jól mennek a hegymenetek is, a szintutakon erõs gyaloglat, néha kocogás, a lejteket mindenhol futom. Azért csakcsak érzem a 13-14 kilónyi mínuszt.
Mátraszentlászló, Boszi72 ér utol. Jó darabig együtt kocogunk, húzzuk egymást, ez most nagyon jó, majd Vöröskõn nézem: 7-es átlag eddig. Anyám, add el a házat! Ebbõl még akármi is lehet, pl. 6 óra. Közben a gyalogos túraverseny és a Muzsla mezõnye egyre sûrûbb, Ágasvárra fel és le bizony megfog a népsûrûség az egyszemélyes csapásokon, pedig még a csúcsig is megvan a 7-es átlag. A turistaháznál egy fél Mars, majd a Csörgõ-pataknál a másik 1/2. Közben sajnos végig piros sávon érek le... bosszant, hogy hagytam magam elcsábítani a tömeggel, akik mind arra mentek - bizony sokan beletettünk így a távba. Keresztesre érve nyugtázom, hogy ha akarom a 6 órás teljesítést, akkor bizony a Muzslára fel és le kell behoznom, amit így buktam.
Muzsla. Belegondolok, 4 éve, mikor 8:28-at mentem zusammen, itt volt a holtpont, meghaltam felfelé, a csúcson a vizem is elfogyott, úgy könyörögtem... most meg csak megyek, és elõzgetek... mit rosáltam én ettõl a szakasztól? Elnyújtott emelkedõk, abszolút jól lehet tolni, még fényképezek is, a völgykatlan annyira szép, idõterv ide vagy oda, mégiscsak a természetben járok, ami kirobbanóan üde és zöld. Keresztesrõl a Muzslára 1:10 alatt érek fel, hûha, majdnem 6-ossal. Na, akkor most zúzzunk lefelé, csakhogy a hibás taktika miatt a vége felé elõvett bubis víz levegõfaktora bizony szúrásokat okoz, futnék, de fáj. Jó, tudom, nem fáj, csak másként jó... de most nem jó, utálom ezt a lejtet... a patakátkelés utáni kis emelkedõt még élvezem is, ilyet. Szintút, majd a pincék... mennyivel okosabb emberek, piknik, bor, bogrács. Majd egy biztatás a krumplit szeletelõ helyi erõtõl: már csak 300 méter és megvan. Órateszt: basszus, ez meglehet 5:40-en belül, na ami a csövön kifér. Közben felnézek az égre, megköszönöm valakinek, aki nagyon hiányzik közel másfél éve, hogy tolt, mert ott és akkor úgy érzem, pici könny, mert Székely Éva könyve után szabadon: "sírni csak a gyõztesnek szabad".
Berohanás a célba, 14:34 kerül a papírkára, 5:37 a vége. El sem hiszem... aztán gyorsan átállítom magam a tényekre, mert veszek a célsörbõl (nem jó, de rossz, de a lényeg, hogy van, jó idõben, jó helyen), és már arról kvaterkázok másokkal (akik történetesen iszonyat idõt mentek a Bércen, pl. Maku Laci, l@zy, Tinca ill. a szintén Kolosozó Vándorköszörûs), hogy bizony 5 és fél óra is lehetett volna, ha... na de, a ha nem játszik, elvégre ha kerekem lenne, én lennék az autóbusz. Aztán DJ Rushboy is közli, hogy 7 órán belüli MB-t tolt, élõ szövet fémvázon, mit is mondjak erre?
Közben Bíbor is beér, a célja megvan, bõ 9,5 órás Bércet ment, nagy az öröm, majd elõkerül a söröm (megint), neki is, és szép lassan többedmagunkkal odacsalinkázunk a buszmegállóba, ahol a Hollókõrõl jövõ Nógrád Volános jármû importál minket belterébe, szóval palóc járat palóc testvéreknek, és már nincs más hátra mint nézni kifelé és élvezni a tájat, mert süt a nap - és egyáltalán.
|
| |
|
|
Köd az úr, meg a felhõ útközben. Bükki reménytelenség és kilátástalanság lesz? E bizonytalansági faktorral a tudatban tesszük le az autót a felsõtárkányi templomnál, mondván, innen már nem lehet messze valahol a cél (amúgy de).
Briborral tovagyaloglunk a Mészégetõk fedõnevû buszmegállóhoz, ahol maximum a bél égethetõ az Amigo nevû hivatalban, de ezt most mellõzzük. A járaton további túraszakmai ismerõsök és alanyok -pl. Vadmalac és Tibet ill. "Hak" sporttárs-, s megtudjuk, hogy van jobb alternatíva, mint a kinézett egri 8 órás busz. Az átszállás "Kalandra magyar" helyett Felnémeten zajlik Eger közig. határán belül, a szilvásváradi buszon pedig újabb kirándulójelöltek ülnek öntudatosan, kilométer- és panorámalázban. A köd és a felhõ talán oszol, mondanám is felszólító módban, hogy Oszoly, de az most odébb van, nagyon.
Ami itt van, az a cidri, a busz fûtött volt, a Bükk nem. Legalábbis az elején. 92. és 93. ragszámú kirándulóként indulunk, sõt ugyanígy is érünk célba, de addig történik még egy s más, 44 km-en át, 1650 m szintemelkedéssel. Z+ a Katonasírokig, elõtte Kelemen-széke, mint a havasokban… mondjuk ez már az is, kilátás vagyon. Az elsõ bökés megvan, szurdancs lóg a fán, a karton lyukacsosodik. Bribor ekkor már kb. 20 képnél tart, a nap végére ez majd konvergál a 200-hoz. Sánta Kutya mellett haladunk el (némá, én elõzöm õt… merõben újszerû jelenet… de mondja is, hogy ez ma nem a kihívás napja számára, vagy tán épp nagyon is), majd fel, majd sík, és fenyves és hó… március eleje, de ajándék idõ, pont jól járható téli tereppel. Õr-kõ. A réten egy jámbor trióval futunk össze, akikkel még többször a nap folyamán. A csúcs ördögszántásos felületérõl van mit látni, de maga a magaslat sem utolsó látvány a karrmezõvel. Lefelé sikerül két lábon maradni, bár ez nem mindenkinél egyértelmûen sikeres mutatvány.
Na, akkó’ Cserepes-kõ! A nemzeti park munkatársai épp piros-fehér kordont húznak ki, hol mehet a nép, hol nem, s bár némi kék sáv azért van a fákon sûrûn, én csak megkérdem, hogy ugye végig a szalag mentén? Mondják igen. Kordont nem bontunk ezúttal, a piros-fehér mûanyag és a kék-fehér jelzés együttes erõvel tartanak bennünket az útvonalon. A barlangszálláson csak pele van, de alig, patkány most nincs, mint mondják a pontõrök, akik ezúttal helyettünk böknek, sõt adnak ropit és almát. Ez volt a reggelim, jut eszembe.
Már nagyon várjuk a Tar-követ, és gyanítjuk, mert elõérzetünk általában palócosan ördögi, hogy onnan lesz a legszebb, a felhõk oszlóban, mégha Norvégiáig nem is sikerül zavarni õket. Kihelyezett ex- és új elnökségi (értsd: TTT) találkozó a kilátóponton, Kerek repkény, Kékdroid, én, meg számos más pajtás, és örömünkre szolgál, hogy az elnökség új tagjai „Üdv a Palóc Expedíciónak!” csatakiáltással köszöntenek. Szünet jõ a menetben, mivel látvány és fényképezési kényszer vagyon.
Lejtõn minden gurul, így szaladást kezdeményezek olykor, s jön a Bükk-fennsík, ami a túra egyik esszenciája. Nagyon szeretem a Nagy-mezõt, a Faktor-rétet, a töbröket, aztán a síház ahogy beleolvad a környezetébe, mintha a Hargitán lenne az ember. De minimum fedett és meleg helyiségben (na jó, alapvetõen pompás túraidõ akad, fázásnak, félésnek nyoma sincs), príma fûszeres ízû téjjával, ubis bolondítású kenyérkékkel. Itt most megállt az idõ kicsit, bár teljesítménykirándulni kell, így 20 perc jár magunktól magunknak. Újabb kihelyezett elnökségi közben, bõ 18 km-nél.
A hóban centrifugát megszégyenítõ módon megtisztult a cepellõ, mely sajnos újból megkoszosodik, mint Bendegúz az Indul a bakterházban. A lejtmenet ezúttal több km-en át is kocogássá fajul, a Hór-völgyig, hol dagonyázva, olykor az Örök Bükki Hóhatár utolsó foltocskáiban reménykedve a tiszta cipõben, bár errõl már lemondunk, úgy fest, mégis marad a fapados verzió: otthon klmosni.
A Hór-patak völgye igazi élmény megint, átrohanni itt tilos, mégha folyásiránynak is megyünk. A regényessége vad, miként az ígérvényem is az Ódorvárról, mint betiltandó, ledózerolandó emelvényrõl, melyen nagyjából megpusztulni akartam két éve. De most nem. Magam is meglepõdöm, hogy pihi nélkül, folyamatos menéssel, olykor elõzve, sikerül a mászás, a 2 évvel ezelõttihez képest 50%-ot faragva az idõmbõl. A csúcson barlangászok, Bükki kilátásozók, és maguk a bükki kilátások. Megint gép elõ, megáll az idõ, teljesen mindegy, mikor ér be az ember, ilyenkor áldja az eszit, hogy a kocsi a célban. Nem lehet csak úgy végigszántani ezt a menetet, mert csodaszép.
Hullámzó hangulat jön, óvatos le-fel szintekkel, akár még bele is kocognánk, ha 50 méter után nem esnénk majdnem hasra a tarvágás keresztben maradt darabjai kapcsán, amelyek annyira frissek, hogy szinte még hallani a fûrészt… alapos munka volt L
A Palóc Testvérrel megegyezünk, hogy lámpa már nem kell, így a végén kicsit bolyongunk a város peremén, ja, de ez most nem is az, és nem is Zárai-Vámosi. Hanem a cél, Felsõtárkány tava partján, kitömött madarakkal, az oktatóközpontban, ahol már nevünkre nyomtatott jutalom vár oklevél formájában, továbbá újabb begre tea, nagyon jó idõben jó helyen. Maradt még éppen folyadékunk, de van az, mikor az embernek jön az impulzus: hû, igen, ezt akarom itt és most. S valahogy az egész túra is errõl szólt, igen, amit a Bükk adott és a természet egésze, az az ajándék volt, köszönjük és tiszteljük! |
| |
|
|
Zõd 30 2011
...mert ugye a palóc nem mond zöldet, csak zõdet. Az eredeti terv a 45 volt, de aztán a különbözõ társadalmi kötelezettségek rövidítették a programot. Kinek megélhetési -Bribor, esti munkahelyi etap-, kinek meccslátogatási -én, Vác-Dunaújvárosi nõi kézi NB I-es bajnoki- szolgálatai miatt csökkentett üzemmódba kapcsoltunk. Elõször is: Vác, vá. Felszállás, fullpalóc exp, Brigi, Hajni, én, oldjuk a telet, ribizli-alma vegyes, kemencei karcos, 48 fok, ez több, mint ami kint van. Nyugati, meglepõ, de nagyobb a cidri mint Vácon vagy Romhányban, pedig Budapest közelebb az egyenlítõhöz, kvázi mediterrán vidék nekünk. Így vellanyosozunk a rajtig, ahol már túl vagyunk egy közös utazáson a Moszkvától RitaB-vel és Rudival. Pajtásszakmailag már jól állunk. Nevezünk, mert az ilyenkor dukál, és rájövök: ezzel, hogy a 30-at tolom végül, teljes a repertoár: 20, 45 már vót, harminc még sosenem. Le-fel, aztán máris Ördög-orom, már megint lestrapált telepeket hoztam, így a fotó mint mûfaj ma nem lesz a program része, mindenesetre a fudzsi a táskában, de max. nehezéknek van ott ma. Széchenyi-hegy, fagyott talaj, kabát le, túlterveztük a ruhát. Sebaj, a Normafánál csábít a forralt bor meg a rétes, de a helyzet az, hogy nincs rá szükség, üzemanyag van nálam stabilan. Galopp weiter, vystup na Tündér-szikla und Apáthy-szikla, közben Gethe sporttárssal és Zsolival közösen kerülünk teljesítménykirándulásra, annak letéteményesévé válunk, majd hipphopp az Árpád-kilátó elõtt Marabu sporttárssal értekezünk, rég láttam. A félkemény csokidarabból egy példányt abszolválok, ez vót a reggelim. Amúgy még mindig a zõd jelzést követjük. A Virágos-nyeregben a Palóc Testvérrel meghúzzuk a butykost, amúgy sincs nyitva a hivatal papíron, bár pecsét van, oszt' a lendülettõl rendesen bezöldülünk Solymár határáig, ahol már nagyon várjuk a nekünk hazai pályát, azaz a sarat, de a Szarkavár alatti etap szokatlanul humánus. Csalódás. Solymárott csupán egy pöcsét, meg kiosztom Panninak a várható titulusát, aki épp naptárat árusít: nem elnök, nem elnökasszony leszel, hanem elnökanya, aki erre majd fejbecsap egy Budapest Kupa-füzettel, oszt' toljuk a Zsírosnak izombul, közben Tinca lesz útitársunk a nagykovácsi célig. Ahol vajas-ubis kenyeret gurítunk, meg a sokféle lekvárosból is egyet, a választék pazar, úgyhogy pozor. Még téjja is akad, meg persze a beérkezõ cimbivel rácsúszunk kicsit a flaskámra, és ezzel vége is a mûsornak. 5:30 alatt haraptuk meg a zöld háromszöget és sávot 30 (na jó, 29,5) km-en át, köszönöm a társaságot Bribornak, Hajninak, és aki hozzánk csapódott és akihez csapódhattunk, sok jó pajtás volt, jó palócokhoz méltó módon lendületbõl haraptuk meg a távot, és gazdagodtunk egy újabb teljesítménykirándulással. |
| |
|
|
Az örök cserháti hóhatár (ÖCSH) felett - Szent László 33
Enyhülést ígérnek hétvégére, de azért 4:40-kor még kapirgálni kell kicsit az ablakok felületét a szállítójármûvön. 4:45 körül rajt. Vác-Romhány, Bánk után ezúttal elmaradnak az õzek, pedig itt rendre elõfordulnak setétben. 5:30, Romhány, itt is csak foltokban maradt hó, de maradt (ÖCSH, hiába), érkezik Bíbor, majd irány a Transzcserháti Mûút (TCSM), annak minden szépségével, ami a burkolat minõségét illeti. A szentei szerpetinen felfelé megemlítem, hogy ide zavartam fel a népet augusztusban a Transzcserháti mûút 120K keretében. Bíbor szerint szadista vagyok, mire muszáj megjegyeznem az alapigazságot: teljesítménytúra az, amit szadisták rendeznek mazochistáknak.
Pásztón jártam ugyan egynehányszor, és azt hittem, kottából vágom a Kopaszig, bocsánat Tar, vezetõ utat, de valahogy sikerül örökké Pásztón lenni meg a 21-esen, azért csak odaérünk a vasútállomásra. Még épp ott érem a Nagybárkányba induló rendezõket, kapnak egy adag túranaptárat, a Pásztóra menõ csapat dettó. RitaB, Vándorköszörûs a rajtban, kérdik: hol leszek? Lefagyok (mondjuk hideg van), mondom sehol, az útvonalon. Én is nehezen hiszem el: a Kinizsi óta ez a második ttúra, ahol semmi közöm a szervezéshez (egy árva Hangya 15 volt még õsszel...), és nem seprûként vagy szalagozva teljesítek valamit. Végre nekem pecsételnek, hurrá! Egyszerû mezei kirándulóként.
Tehát kiránduljunk! Elsõ izgalom a Sztúpa, ahol képes vagyok elmenni egy geoláda mellett a megkeresés nélkül - ez már nem a kezdeti románc, hiába. A Sztúpa tetszik, 1-2 fotográf, aztán irány a hó. Nyugodtak vagyunk, hisz ismét jelzetlen úton mehetünk (amúgy nagyon jó szalagozás kísér végig), a múlt heti Csóvi-túra szelleme kísért. Lesz még ennek böjtje. Szentkút elõtt egy cserkelõ vadászba botlunk, majd a zarándokházban teába. Kitérõt teszünk a forrásokhoz, mondjuk, az ep. elõtt. Öngól, hiszen többszáz méternyi zöld sáv-bejárás után jövünk rá a szembõl jövõk -történetesen Ritáék és Vándorköszörûsék- jóvoltából, hogy ha itinert olvasnánk épp, akkor tudnánk, hogy amúgy is erre kanyarodik a túra. Azonnal mentegetõzöm: ez nem az, aminek látszik, nem kis, hanem épp nagypistázni akartunk, de mindegy, kell a km. Remete-barlangokhoz fel, ismerõs pontõr, elõ is kerül -mondjuk nem elõször- a Kemencei Karcos, kell is a kapaszkodóhoz. Fentrõl brutál kilátás, még fák között is.
Elektromos méterek jönnek a villanypászta alatt, s közben szerencsére végig az ÖCSH keretében, a hó szépen puculja le a sarat a cipõrõl. Ezért nem kell túrára mosógép. Végig a cserháti tél fogságában galoppozunk, majd eljõ a kék, s a fenyegetés: innentõl el sem ereszt 15 km-en át. Ez van, tudomásul vesszük, ez nem szabadon választott kûr, mint a Vystup na Csóványos, hanem kötelezõ program.
Sámsonházán váratlan puszedli és tea fogad, jó idõben jó helyen. A kõfejtõnél nem lehet nem fényképezni, miként Nagybárkány elõtt a dombról sem utolsó a panoráma, minden irányba. Gép marad immár nyakban, folyamatosan fényképezni célszerû a havas mindenséget. A templomnál ismét Ritáékba botlunk, végre egy kis közös pálinkázás Rudival. Aztán majd az iskolában is, Bíborral lenullázzuk a szirupot, de elõtte 1-2 szelet kenyérke, tesztkitöltés, tablónézés, miazmás. Fél órás ejtõzés, le nem vett felsõruházattal, majd a kapuból kilépve támad a fázás. Tehát föl, aztán lassan jön a Keleti-gerinc, a Magas-Cserhát csúcsaival, de azért teszünk egy kitérõt a Csepegõ-kúthoz. Felvilágosodás-korabeli kék forrás jelzések (melyek engem valahogy ivarsejtre emlékeztetnek, na mindegy) navigálnak a helyszínre, egész kis helyes ojjektum. Igazolókép, aztán vissza a kékre, majd mindenféle bércekre fel és le, és a "fel" jellegû szakasznál már le-le maradok, azért van közöttünk némi erõnlét- és sebességkülönbség, nem a javamra. A Macska-hegyrõl gyakorlatilag lefúj a szél, de azért is fényképezek, kis túlzással a gépet is kirántja a kezembõl az orkán.
Végre Tepke, de oly izmos a szél, hogy eszünkben sincs kilátóba menni. A pontõrnek mondom: e cúgban kínálnám a pálinkámmal, de elfogyott, mire õ ránt elõ egy kis paprikás házi vegyest. Na, ebben volt kraft! Meg is indulunk lefelé rendesen, a Barát-háttól már az új rõt jelzésen (szép festés, míves munka!), és innen sem csúf a kilátás, újabb fotópontok, majd lassan elhagyjuk az Örök Cserháti Hóhatár szépségét, és megindul a bizonytalanság talajszakmailag: az addig fényesre csiszolt cipõk egyre jobban foglyok a dagonyában, tavasz van, na. Az ingovány olyan, mintha én rendeztem volna a túrát, most mindent visszakapok a Cserhátért és a Wass Albertért. Elérjük Pásztót, édes anyabeton, már hiányzott. A kollégium elõtt tábla: tiszta intézmény (vegy épület, most nem tom...). DonRazzinot túráztatom egy lábon, magasra tartja a másikat, hogy együtt fényképezzem e felirattal és az ennek ellentmondó cipõjével. Nem mintha a miénk nem ilyen lenne, óvatos is vagyok a célba lépve: egyáltalán bejöhetünk? Be, jól van. Kapunk is ezért hideget-meleget: a pompás, KOLBÁSZOS paprikás krumpli meleg, az ubi és a díjazás már hûvösebb (nem mintha nem lenne kedvemre való mindkettõ). Gyenge két órát ülünk a célban, kvaterkázással, sok pajtás jön és megy. Várjuk a nagybárkányiakat, s nézem, mennyi naptár maradt a hozott anyagból. Ez azért kérdéses, mert a terv az volt: ha mind elfogy, akkor uccu neki, megyünk forrásokat és kódokat keresni még a délutánba-estébe. Így is, de elõtte inkább vonattal visszamegyünk a jármûhöz, a kalauz erõsen néz minket térdtõl lefelé, és nem azért, mert annyira dögös a lábunk, persze az, de annál inkább mocskos. Biztatom: ez csak a kezdet, jönnek még. A Harangos-kút is célszemély volt eredetileg, de arra a habosra vert piros sávra és környékére menjen vissza az, akinek két anyja van, ez a közös álláspont.
Taron ott az autó, na ez jó hír, maradék naptárat be, magunkat dettó, aztán benzinkút Pásztón (innen nem lehet szabadulni, ezt már tudom), csak úgy elsuhanunk a Bableves Csárda mellett, mindenkitõl elnézést kérek, magamtól is, majd Alsótold, de Felsõ-kút. Kód megvan, a forrás és a pihenõ is rendben. S hogy végre menjünk már kalandtúra-jelleggel is, természetesen jelzetlen úton, a Dobos-kúthoz a kutasói hajtûkanyartól megyünk fel, ismét az Örök Cserháti Hóhatár felett, végre tisztulnak a lábak. Új táblácskák jelzik az irányt, majd a forrásjelzés, s aztán az újabb meglepetés: a korábbi, sajnos lepusztult pihenõ helyett egy csaknem panziószintû létesítmény: téglával fedett, nagy méretû esõbeálló, konyhai eszközök fõzéshez, gyújtós, és a már elmaradhatatlan vendégkönyv, sokan jönnek ide. Tudatosul bennem a logok alapján, hogy a környékbeliek a Dobogó-tetõt Hideg-bércnek hívják. Csak maradjon is meg a hely ebben az állapotában, ritka szépen kiépített helyszín, csodálatos, nyugodt környezet Palócföldön. Igaz, ez a bekezdés már alapvetõen offtopic, hiszen túramozgalmi téma, de remek befejezése volt egy újabb Palóc Expedíciónak.
Köszönöm a remek társaságot Bíbornak és a nagyon magas színvonalú rendezést a pásztóiaknak! |
| |
|
|
Palóc expedíció - Fel a Csóványosra! 2011
A Romhányi Torpedó és a Kemencei Málnaszedõ jóvoltából valódi palóc csúcstámadás kerekedett, Palócföld egyik markáns magaslatára, még ha nem is a Palóc Olimposzra. Azért a Karancs csúcsával kezdeni a mûsort kicsit nagytáv lett volna egy kötetlen, laza kirándulás céljából.
Diósjenõre némi késéssel érkezem a jármûvel, a válsághelyzet leküzdésére Bibornak a helyi hivatalt javasoltam, ott találkozunk, s ekkor még engedélyezek magamnak egy bátorságlöketet, amit majd úgyis kidolgoz a szervezet a csúcsig. A Závozig 6-os átlaggal megyünk, némi büszkeség fog el, hogy képes vagyok lépést tartani. Innentõl jelzetlen ösvényen (végre! hisz ez a koncepció) fel a Kõ-szirtre, ahol majdnem bejön Bibor ígérete a szép kilátással. Panoráma van, minden 20-30 méteres körzetben lévõ fáig ellátni, de már gyanítható a nap.
Innentõl betonozunk kicsit a hajtûkanyarig, majd a tanösvény mentén még egy pár perces szakaszon jelzések kísérnek, mit kísérnek, kísértenek. Oszt' innentõl már jön az erdészeti út, bár az Õz-berek forrásnál egy spontán szalag. Talán nekünk? A legoptimálisabbnak a patakmeder ígérkezik, ahol nekem már gyanús, hogy nem sokáig lesz út, de minek is az, van két láb/fõ, azokkal minden bedõlt fa leküzdhetõ.
A fenyves után humanoidok jobbról-balról, sebtiben keresztezzük a síutat, majd a jelzetlenen két futó galoppozik el. Ekkorra már egyre szebb a közeg, átsüt a nap a fák közt, az átlagunk a mûszer szerint már csak 3,6-os, de ezt masszívan rontjuk a fényképezéssel. A Foltán-keresztnél megadjuk magunkat a turistaút-csomópontnak, sõt onnantól lefelé a kék négyzetnek is, ennyi belefér, de csak pár perc az egész, és elkezdünk a dózerút felett kanyarogni. Elõször úton, majd ilyen-olyan terepen. Mikor már gyanúsan a Csóvi csúcsa alatt vagyunk, látom túratársamat, hogy "itt jó lesz" jelleggel megindul hirtelen felfelé. Na, ez már csúcstámadás. De közben figyelnem kell a mûszert is, mert a PX újbóli metszése után egyre jobban szûkül az olló, ijesztõ kék sávok két oldalról. Kínosan ügyelünk rá, hogy a célba/rajtba érve megõrizzük a látszatot, véletlen se gondolja senki, hogy egy laza kékezéssel érünk fel, és sikerül az OKT fogságából kikeveredve a nevezéshez érni. Kérdik a rendezõk, hogy "ch"-val írom-é a nevem, amit azonnali hördüléssel utasítok el, mondván semmi nemesi származás, palóc parasztgyerek vagyok, baromfiudvarban szocializálódtam.
Fájdalommal vegyes megdöbbenéssel kínálom a népeket az általam hozott, fõzetett Kemencei Karcossal, ezúttal a ribizli/alma vegyest hoztam el, ami igazi mazochizmus, mert én már nem kockáztathatok, Jenõn a jármû, útmentén a yardok.
A toronyból még ilyen szép kilátást nem fogtam ki, gyomorba kapjuk a Fekete-völgyet, a Magas-Börzsönyt a lefutó oldalgerincekkel, a távolban a havas Tátra, kiugrik Selmecbánya felett a Szitnya. Csodaszép. Továbbá még ilyen csúcsforgalmat sem láttam az építményben, munkanap-illatot érzek, mintha az 1-es villamoson lennék.
Azért némi forralt bort rizikózik, csak az íze kedvéé', majd kiverítékezem lefelé. Kínosan ügyelünk, hogy a piros forrás útvonala mellett, haladjunk, majd rátérünk a Marcika-útra. Csaknem beleszaladunk a zöldbe, ami innentõl kezdve kilométereken át fenyeget. De a dac erõsebb, és itt-ott-amott kerengve ereszkedünk. Fenyegetnek a jelzett utak, de sikerül a romoknál kilyukadni, az még nem a zöld, jajdejó.
A térkép szerint immár Istvánná lett Isten-utat célozzuk meg a Hollófészek alatt, de a jól járt dózerút helyett is sikerül nem létezõ ösvényeken leereszkedni a patakhoz, amin nagyon igyekszünk száraz lábbal átkelni, de alapból felesleges kísérlet volt, mivel a jég nem tart, a víz annál inkább.
A Magas-hegy oldalában humán nyomokat követünk, persze jelzetlenen, ami egy idõ után már inkább állati eredetûvé lényegül át, valóban, itt ember nem sûrûn járt. Azaz de! Váratlanul a lehetetlen terepen kinõtt elõttünk egy zöld sávot tartalmazó faalany, pánikroham fog el. Olyannyira, hogy lemenekülünk mindenféle terepen a faluba, ahol viszont már kikerülhetetlen, hogy az utcákon jelzések támadjanak szembe.
Az elmúlt években felfestettem egynehány kilométernyi jelzést, talán bele is fáradtam, s ebbõl eredt a koncepció, mindenesetre az aznapi jelzéskerüléses iparkodás közben többször nyomasztóan éreztem magam, hogy miért kellett nekem összevissza pingálni a fákat. De megnyugtat, hogy legalább errefelé nem én követtem el a terepi navigáció javítását.
A Vén Diófa elõtt aztán jött a zenit: nem szokványos élõlényeket sétáltattak pórázon. Macskát már láttam így, de alapvetõen pásztorok és nyájak környezetében jellemzõ alanyokat még nem.
Méltó befejezése egy vidám napnak, remek társaságban, terepen, klímában, csodaszép vidéken. |
| |
|
|
Cserhát | Túra éve: 2010 | 2010.11.14 18:24:00 |
|
Cserhát 50-40-30-20-10 (Fel a Dobogó-tetõre) - gyors összegzés
Mindenkinek köszönjük, aki eljött a 2010-es Cserhát-túrák bármelyik távjára - szám szerint 500 nevezõ, ami létszámcsúcs.
A zsunypusztai kocsmáros sajnos besokallat tömegtõl, és korábban zárt, a Bableves viszont a lerobbant autó miatt késõbb nyitott, ezért elnézést kérünk, még ha nem is a mi hibánk. Már megbeszéltük közben a kocsmárossal, hogy jövõre csak a helyiség elõtt fogunk bélyegezni, saját pontõrrel, és aki mindenképp be akar menni, az megy be.
A palócleves Hollókõn nagy siker volt a Muskátliban idén is, és jól sikerült. Az étterem bejáratán két bóját ábrázoló A4-es papírt tettünk ki, elég feltûnõen, egyet Rajt-cél, egyet Ellenõrzõpont felirattal, egyébként pedig a bejárat a Cartographia kupa miatt eléggé ki volt zászlózva és molinózva, továbbá az útvonalleírás is egyértelmûen tartalmazta, hogy a templom után rövidesen lesz az étterem.
Mindenkit visszavárunk jövõre is! |
| |
|
|
Holló-kõtõl Vörös-kõig - börzsönyi õszi túra
2010.10.10.
Perõcsény-Nagybörzsöny 15 km/750 m szint, Perõcsény-Ipolytölgyes, 20 km/860 m szint
rendezõi beszámoló
Januárban indítottuk útjára a Holló-kõtõl Vörös-kõig túramozgalmat, végig piros sáv mentén, Perõcsénytõl Leányfaluig. A téli pilisi teljesítménytúra és a nyár esti, dél-börzsönyi vezetett túra után a harmadik forduló az útvonalon ismét egy közös gyaloglás volt.
A teljes, 66 km-es út legnehezebb szakasza állt elõttünk: a Magas-Börzsöny nyugati gerince, érintve az egyik névadó csúcsot.
Az idõjárásra, más rendezvényeinkkel ellentétben, ezúttal egy szavunk sem lehetett (bár épp e túrasorozat mentén szervezett eseményeken kifogtuk a jó idõt). Amilyennek elképzeli az ember a szép októberi Börzsönyt, olyan volt. Tiszta idõ, színesedõ fák, bár a sok nyári csapadék miatt még mindig a zöld szín dominált.
Perõcsénybõl indultunk, kezdésnek máris mindenki, szám szerint 68 túrázó, megkapta az aznapi túráért járó egyik díjazást, a kerámia plakettet. 2 km után, a Jancsi-hegy lábánál csatlakozott hozzánk Bezeczky Árpád, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, akit pontõrként vagy túravezetõként már számos börzsönyi túrán megismerhettünk. Természetrajzon, régészeten, történelmen át a néprajzig most is számos tudományágat befogott elõadásaival, szinte minden bokorhoz, sziklához volt mesélnivalója. Szakmai túravezetése -mely a Salgóvár és a Magyar-hegy közti nyeregig tartott, innentõl vett tõlünk búcsút- nagy sikert aratott. A Jancsi-hegyrõl, a Holló-kõrõl és a várromtól káprázatos, színes panorámában volt részünk, a Csóványos-Magosfa-Miklós-bérc fõgerinc alatti letörések, az egykori vulkáni kaldera közti völgyek a túrázó által elképzelhetõ legszebb látványt nyújtották.
Benne jártunk már a délutánban, így kérdéses volt, hogy odaérünk-e zárásra a nagybörzsönyi mûemlék vízimalomhoz, amelynek megtekintése a program része volt. Zárás után is fogadtak minket, bár már volt aki elõbb leért a faluba, mivel a szakmai túravezetés végeztével egy gyorsabb és egy lassabb csoportra oszlottunk.
A többség itt, a kiállítóhely elõtti padon kapta meg díjazását, volt, aki hármat is. Egyfelõl az aznapi túráért emléklap is járt, másfelõl többen itt fejezték be a teljes túramozgalmat. A börzsönyi õszi túra a „4 évszak a Börzsönyben” túrasorozat részeként az elsõ esemény volt, ahol azt be lehetett fejezni, így többen az ezért járó kitûzõt és oklevelet is átvették. Eddig tartott a 15 km-es útvonal, a kilométerhiányosok kedvéért kiírtunk egy 20 km-es távot is, a Róth-erdõig a piros sávon, onnantól pedig a nemrég elkészült, új piros négyzeten Ipolytölgyesig.
A harmadik, a túramozgalom köré szerveeztt esemény után most már kijelenthetõ, hogy az sikeres kezdeményezés volt. A három idei rendezvényen 385 részvevõ túrázott összesen, a túramozgalmat immár több, mint ötszázan kezdték el, s eddig közel negyvenen teljesítették is.
Köszönjük mindenkinek a megtisztelõ részvételét, a „Holló-kõtõl Vörös-kõig” elsõ esztendeje, nekik köszönhetõen, jól sikerült, megérte belevágni!
Forgács Péter
Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály |
| |
|
|
Hangya 15
Szombat délután esküvõre mentünk, utána lagzi, így még egy gyors elõ-méregtelenítésnek kiváló program egy rövid, de szintes börzsönyi kör. 7:18-kor rajtoltunk együtt Nagy Attilával, majd a kéken eleresztettem, mondván neki jobban kell tolnia (vállalt távjaink között csekély 80 km különbség volt...), meg aztán amúgy sem vagyunk egy súlycsoport, ami a sebességet illeti.
Továbbá megalázó volt az is, hogy Rozi kutyám a maga csutka lábaival felfutott a Hegyes-tetõre, én ezt csak hátulról néztem, õ ideõnként vissza-visszajött, vagy lenézett, hogy egyben vagyok-e még, mert õ menne.
A Julianus-torony után -a panoráma persze kihagyhatatlan volt még felhõs idõben is- aztán én is kocogósra fogtam, persze lejtnek minden gurul, és ezzel igen bölcsen haza lehet vágni a térdet. De legalább komoly sportembernek tûnök, meg terepfutónak, miazmás. S ha már terepfutás: a körülmények lehetõvé tették mindezt, ami nagy szó. Az utóbbi hetek kapcsán úgy tudtam, hogy a természetjárás kizárólagos formája a szakadó esõben történõ sárdagasztás, de ezek szerint másként is lehet. Még a végén rákapok az ízére!
Örömmel láttam Zebegényben, a kálváriáról lefelé, hogy felújították a Kós Károly-tervezte Havas Boldogasszony plébániatemplomot! Jó lett volna alaposabban megnézni így is, de most sürgõs dolog volt, várt rám a Vizes-árok. Szalagozás mentén haladtunk, nem végig a zöld kereszten, ahol Magyar Tenger-darabot és almát kaptunk. A csokoládés töltött-mártott ostyaszeletért látszólag Rozi is nagyon bejelentkezett, mivel szabályosan beneveztem, ezt nyilván tudta, kb. egy ezredmásodperc alatt kapta ki a kezembõl. Ezután elváltunk a tévedésbõl erre gyalogló ötvenes túratárstól, majd megkezdtem kapaszkodásom. Én voltam az elsõ, aki erre haladt felfelé, de így is olykor meg kellett tartanom magam, csúszott, és akkor hol volt még az esõ és a többszáz további nevezõ.
Ismét együtt haladtunk az erdészet törökmezei tanösvényével. Tavaly tavasszal még épp a fakitermelés idején jártam erre, azóta nem, nos a tájkép szerintem messze nem olyan drámai, mint ahogy olvastam itt-ott. Kövesmezõnél megláttam a világ minden bizonnyal legfeltûnõbben kiszalagozottabb elágazását. Gondolkodtam még odamenet, hogy kék kereszt vagy a már korábbi NaHátról megismert ösvény, de ilyen lelkiismeretes kijelzést nem illik mellõzni (amúgy az egész túra megrendezésére illik e kifejezés, abszolút rendben összerakott szervezés).
Nagymaros belterületén egy sajnálatos eset miatt hermetikusan lezártak több utcát, így picit más útvonalon, de leértem a pirosra, ahol már látszik a csodaszép templomtorony. 3 óra 15 perces menetidõvel értünk célba, aznap elsõként, pontosabban Rozi kb. fél testhosszal megvert, így csak másodikként futottam be.
Még egy lilahagymás zsíros kenyér, kitûzõ, emléklap volt a forgatókönyv szerinti végkifejlet, aztán irány a haza, hogy puccba vágjam magam.
Végig száraz, szép túraidõben meneteltünk, NaHát ilyen is van... élmény volt, jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezõknek! 500-an neveztek minden távra, ahogy hallottam, ez komoly létszám ilyen zsúfolt hétvégén.
Este pedig, a lagziban, mikor kint már órák óta esett az esõ, két rákendroll és lakodalomvanamiutcánkban között, pálinkáspohárral a kézben, sûrûn emlegettük a hosszú távosokat, és nem irigyeltük, de nagyon tiszteltük.
|
| |
|
|
Sárdagasztás a tolnai dombokon - Ozorai Pipo 30
Seprûként jártuk, azaz cuppogtuk végig az áttervezett Ozorai Pipo-emléktúrát a hosszú távon. Idén több jelzésfelújítás, új nyomvonal-kijelölés is volt a környéken, így záróemberként elég minimális volt a szakmai munkánk: két zsírkrétás ellenõrzõpontot kellett lebontanunk. Ezen kívül csak a friss jelzések, a pontos útvonalleírás és térképvázlat segítette a terepi navigációt, szalag ezúttal nem. Gyanítható volt, hogy sajnos nem lesz tolongás a rendezvény rajtjában, mert 18 mm esõt ígértek a térségre, de szerintünk ezt is meghaladta az égi áldás. Viszont az utolsó 2 órát, Kisszékelytõl Simontornyáig már napsütésben teljesítettük, de addig történt még egy s más.
Mindenekelõtt egy monoton, csaknem nyílegyenes, sok kilométeres dagonyázás Kisszékely elsõ megcélzását megelõzõen -merthogy a falut kétszer érintette a 8-ast leíró útvonal. Jöttek szembe is túrázók, akik rutinból a korábbi útvonal szerint indultak el a piroson, szintén Kisszékely felé, csakhogy idén az a túra végsõ szakaszát jelentette, visszafelé.
Elsõ ellenõrzõpontunk után a szembe haladók szerint járhatóbb szakasz következett, de addigra az múlt idõvé lett. Az új piros kereszten való hullámzásunk kukoricások, gyümölcsösök között ugyanúgy dagonyázássá kerekedett, mint az elsõ 5-6 km, közben ellensúlyozta a terepet a látvány, mivel igen izgalmas mélyutakban, horhosokban is haladtunk. Van az a helyzet, mikor az ember az aszfaltot édes anyabetonként emlegeti, ez megint az a nap volt, Kisszékelyre beérve. A kocsmában a rutinos pontõrpáros figyelmeztetett, hogy bele kell húzni. Valóban, 13:30-at mutatott az óra, itt váltunk el a 20 km-es távon induló társaktól, és 1-2 sebességfokozattal feljebb kapcsoltunk. Nem nagy meglepetés, hogy az erdészet horgásztavát ezúttal senki sem faggatta, horgászemberként én sem tudok rosszabb idõt elképzelni az esõnél. Az új piros kereszten mentünk át a kellemes -bár most a sár miatt nem is oly könnyû terepet jelentõ- dombokon hullámozva Nagyszékelyre, ahol az iskola belterületén kaptuk meg a zsíroskenyeret, pompázatos pácolt lilahagymával.
Szembesültünk azzal, hogy ha 18 óráig vissza akarunk érni a simontornyai várba, célzására, akkor a maradék 16 km-re 3 óránk van. Ennek megfelelõen kezdtünk erõs irammenetbe. Ismét elértünk a horgásztóhoz, de innen jobbra fordultunk, hogy a második zsírkrétás ellenõrzõpontot is leszedjük a fáról, a piros sáv mentén, majd újból Kisszékelyre értünk. Ekkor kezdett kibontakozni a csoda: a felhõk mögött még csak felsejlett, majd rövidesen kisütött a nap! Lekerültek az esõkabátok, a falu túlsó végén lévõ, másik horgásztónál már pecást is láttunk, és a szépen karbantartott, sváb parasztházakban is gyönyörködhettünk. Bár még odébb volt a szürkület, pláne a sötét este, de mát öt óra után, csörtetésünk hallatán, rákezdtek a bikák Simontornya elõtti erdõségben. S ha már az egyik rákezdett, jött a felelet. Jó darabig közvetlen közelünkben hallottuk a szarvasbõgést - hiába, ez a legintenzívebb idõszak.
A kis kápolna után szõlõk, pincék közt ereszkedtünk, betonúton. Volt már szerencsém a környékbeli vörösborokhoz, és valóban szerencsés helyzet ez, mindenkinek ajánlom a vidék termését! A simontornyai vármúzeum megtekintése a célban kimaradt, amúgy is zárt már az épület, továbbá már nem egyszer láttam. A kiállítás szintén javasolt látnivaló! Nekünk már csak egy kötelezõ feladat volt, az átöltözés, mert a térdig, combközépig sáros ruhától muszáj volt megszabadulni, ha nem akartuk barátaink autóját egy komplett nagytakarításra ítélni. A túra minden körülmény ellenére élmény volt, a környék több gyaloglót érdemel, s talán nem csak évente egyszer, Ozorai Pipo nyomában, hanem minden évszakban. |
| |
|
|
Fel a Naszályra - rendezõi osszefoglaló
Nyolcadszor szerveztünk a Naszály tetejére teljesítménytúrát, mely immár negyedik éve kötött útvonalakon halad, a korábbi szabadon választott helyett. A túra felvállalt koncepciója,
hogy minden évben más útvonalakon és távokon, más idõszakban rendezzük.
Ez évben akár Nyugat-Cserhátnak is hívhattuk volna az eseményt, mivel összesen hét résztávot írtunk ki: Fel a Naszályra! 55, 35 és 24 km-es, Gyadai túra bõ 5 km-es távon, Nézsa-Csõvár-Nógrádsáp környékén egy GPS-es tájékozódási túrát. Volt továbbá két kerékpáros útvonal is: az immár harmadik alkalommal megrendezett Naszály lába 55-ös és az idén induló, nézsai rajttal-céllal szervezett Transzcserháti mûút 120-as. A Naszály-körüli túrák történetének így legnagyobb szabású rendezésébe vágtunk bele.
A program összetettsége, az útvonalak sokfélesége miatt sok ellenõrzõ- és frissítõpontot mûködtettünk, Kosdtól Szendehelyen, Nézsán, Õsagárdon át Kozárdig. Nézsán gulyással, Kozárdon, Katalinpusztán, Kosdon zsíros kenyérrel vártuk a két lábon vagy két keréken kilométert falókat, s persze volt édességes-folyadékos frissítõpont is.
Sikerült sok újdonságot mutatni a teljesítménytúrák által nem túlságosan elkényeztetett térségben, Nézsa, Keszeg, a Kõ-hegy, Alsópetény térségében sok km-nyi új turistaúttal, útjelzõ táblával. De még a kéktúra és más túrák kapcsán is jól ismert Naszályon is folyamatos a fejlõdés. A Bik-kút forrásháza megújult, és immár bátran fogyaszthatja vizét mindenki, míg a 2009-ben az év tanösvényének választott Gyadai-tanösvény is friss táblákkal, pihenõkkel örvendezteti meg a túrázót, s épül a katalinpusztai erdei iskola is, mely egy valódi komplexum lesz, ha elkészül.
A kiírásokon változtatnunk kellett bõ egy hónappal a rendezés elõtt, mivel eredetileg Õsagárd lett volna a fõ rajt-cél helyszín, de az agárfesztivál épp a túra hétvégéjére került, így a faluházat nem tudtuk volna igénybe venni a szervezés és szállás céljára. Így lett a két fõ bázis Nézsa és Katalinpuszta.
183 nevezõnk volt mindegyik résztávot ideértve, a legnépszerûbbek az 55 km-es gyalogos, a 120-as kerékpáros, és a hosszban az ellenpólust képezõ bõ öt kilométeres Gyadai-túra voltak, utóbbin örvendetesen szép gyermeklétszámmal.
A rendezõk, fõleg, ha elõzõ héten kifogtak egy viharos, villámoktól sújtott túraszervezést, már egész héten az idõjárásjelentéseket figyeli, de ezúttal erre nem volt igazán szükség. Végig ideális, napos túraidõ, szép kilátás kísérte a rendezvényt – köszönjük! Továbbá azt a segítséget is, amit pontõreink, segítõink, a vendéglátást biztosítók nyújtottak, de legfõképpen azoknak, akik eljöttek és beneveztek bármelyik távra, mert a túra miattuk lett élmény.
Statisztikák:
Fel a Naszályra! 55 km gyalogos, induló: 49/teljesítõ: 48
Fel a Naszályra! 35 km gyalogos, 24/24
Fel a Naszályra! 24 km gyalogos, 23/20
Gyadai túra 5 km gyalogos: 37/37
Transzcserháti mûút 120 km kerékpáros, 35/34
Naszály lába 55 kerékpáros, 8/8
Cserháti GPS-túra, tájékozódási, 7/7
A rendezésben részt vevõk: Balogh László, Balogh Veronika, Csipai György, Farmasi Gabriella, Forgács Ferencné, Forgács Orsolya, Forgács Péter, Forgács Zoltán, Herczegh Miklós, Hidasi Rudolf, Oláh Annamária, Oláh Tamás, Pálinkás Ferenc, Prontvai Attila, Szöllõsi Rita, Zsemba József, Zsemba Józsefné.
Köszönetet mondunk továbbá az alábbiaknak: Arizona Sörözõ-Korándi Vendégház, Nézsa; Búfejeltõ Italbolt, Keszeg; Cserhátalja Leader Közsség, Kozárd; Hangi Presszó, Kétbodony; Hotel Kastély, Szirák; Ipoly-Erdõ Zrt. Váci Erdészet; Petényi Sörözõ, Felsõpetény; Vadász Sörözõ, Cserhátsurány; Vár Sörözõ, Csõvár
|
| |
|
|
Túlélni a Börzsönyi vihart
Erdõkerülõ-túrák, harmadszor, 2010. 08. 15.
Két éve még egytávos, 25 km-es gyalogtúrának indult az Erdõkerülõ 25-Foltán János-emléktúra. Tavaly már egy 60 km-es kerékpáros és egy 50 km-es gyalogos útvonallal bõvült a repertoár, utóbbit a két éve elhunyt túratársunk, Schelcz Albert emlékére szerveztük.
Idén már a bringásoknak is volt hivatalos „féltáv”, azaz a hatvanas útvonalán a Királyrétig tartó szakaszra kiírtunk egy 30 km-es résztávot.
2010-ben többször sújtotta a meteorológia a túránkat. Májusban és június elején olyan mennyiségû esõ és vihar zúzta meg a Börzsönyt, hogy maga az erdészet kérte egy hónappal a júliusra tervezett rendezés elõtt, hogy halasszunk, hatalmas terület járhatatlan a bedõlt fák miatt. Több hétre elõre nem láttak esélyt a biztonságos lebonyolításra. Így került augusztus 15-ére, egy nappal az Ipoly-Erdõ Hegyi futóverseny után.
A Foltán-keresztnél bizony a hangulatos pihenõt az esõk, és a kidõlt fák folyamatos kármentése, a terepi munkák átrendezték a tájat. Idõ kell még, mire újból a régi varázsát nyújtja ez a szép terület – bár erre talán rájátszott aznap újból a meteorológia. Lehet, hogy napsütésben más az összkép. De azt arrafelé nem sokat láttak a nevezõk, merthogy valódi túlélõtúra kerekedett a rendezvénybõl. 7 és fél nyolc között még csak egy-két bemelegítõ égzengés és nyári esõ áztatta az amúgy is erõsen sáros terepet és a korán indulókat. Délelõtt tíztõl csaknem délig, közel két órán át viszont, mikor már mindenki két lábon vagy két keréken falta a kilométereket, megállt a szupercella a Börzsöny felett, és több túrázó állította: halálfélelme volt, amint folyamatosan a méterekre cikázó villámok között ment elõre. A Dobó-bérc pontõre is leereszkedett a kitett csúcsról, pedig a nemzeti park munkatársaként nyilván átélt már arra egyet s mást.
Csoda, hogy ilyen viszonyok között volt 82 indulónk, s talán még nagyobb bravúr, hogy alig fejezték be idõ elõtt a vállalt feladatot. Királyrétre, a két köztes frissítõpont utáni melegételes pontra –a helyszín autentikus pontjára, Ákos bá büféjébe-, továbbá a hosszabb távok céljába, a nógrádi vár alá edzett és elégedett emberek érkeztek. A Börzsöny nem viccelt most sem, de õk vették a lapot, túlélték, sõt legyõzték aznap a körülményeket és magukat is.
Nógrádon késõ délután már a nap kis kisütött, remek közösségi hangulat alakult ki a célban. Minden elismerés megilleti a bátrakat, akárhány km-t is teljesítettek. Két tragikus sorsú, erdõt járó ember elõtt tisztelegtünk, Vörösmartyt idézve: ez jó mulatság, férfimunka volt!
Jövõre visszavárunk mindenkit ugyanezen a négy távon és útvonalon, remélhetõleg az eredeti terv szerint júliusban, és ennél szebb idõvel.
Erdõkerülõ-túrák, statisztikák
Erdõkerülõ 50-Schelcz Albert-emléktúra, gyalogos, nevezõ: 43, teljesítõ: 37
Erdõkerülõ 25-Foltán János-emléktúra, gyalogos, nevezõ: 33, teljesítõ: 33 (itt a statisztika csalóka, nem 100%-os a teljesítés, hanem az átnevezések maitt egyezik a két szám)
Erdõkerülõ 60 MTB, nevezõ: 4, teljesítõ: 4
Erdõkerülõ 30 MTB, nevezõ: 2, teljesítõ: 2
Köszönjük még egyszer mindenkinek, aki eljött, és vállalta a börzsönyi túlélõtúrát az ítéletidõben! Az idõpont ugye egy kényszeres módosítás miatt alakult így, az eredeti dátum napján (július elsõ vasárnapja) ragyogó idõ volt :-) Jövõre valószínû ismét a július eleje lesz a cél, aztán meglátjuk, mikor is lesz valójában :-)
Forgács Péter
Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály |
| |
|
|
Holló-kõtõl Vörös-kõig - börzsönyi esti túra, rendezõi összefoglalás
Márianosztra-Nagymaros, 2010.07.31.
Egy sporttársat leszámítva, aki korábbi busszal érkezett a nosztrai Hangulat Presszóba, mindannyian egy vonattal Szobig, majd egy busszal Márianosztráig érkeztünk a rajthelyszínre, szám szerint 35-en, ez késõbb 37-re nõtt két, szintén a piroson túrázó sporttárs jóvoltából.
Megkértem minden jelenlévõt, hogy vegyen a túrára készített emlékplakettekbõl, az almából, ribizlibõl és az almás pitébõl, hogy ne kelljen tovább cipelnem 18 km-en át, szerencsére segítettek ebben. Asszimilációként ki sört gurított, ki bélyegzett a túramozgalom füzetébe, vagy elfogyasztotta a hozott túraszolgáltatást.
Egy bolyban indultunk mindannyian, de mivel esti túra volt -17 órakor indultunk, s a terv szerint legkésõbb 23 órára kellett Nagymarosra érnünk, hogy még mindenki hazajuthasson vonattal-, s nem feltétlenül csak az agglomerációból vagy a fõvárosból érkeztek túratársak, többen jelezték, hogy már a 22 óra körüli vonattal hazamennének, így egy gyorsabb és egy kevésbé iramos csapatra oszlottunk idõvel.
Bár elsõként a kóspallagi kocsma, másodikként pedig a Kis-Hanta-patak völgye fogta vissza a mezõnyt, a lendületesebbjét is. Csapadékot nem kaptunk fentrõl, de annál több vizet alulról, a patakátkelések már csak a megváltást jelentették cipõmosás céljából, mivel olykor térdig érõ mocsárban gázoltunk, a kikerülés esélye nélkül. Le a kalappal a nem csak teljesítménytúrázó fanatikusokból álló mezõny elõtt: mindenki példás türelemmel, vagy talán már a tiszta ruha esélyérõl lemondva fogadta a viszonyokat.
A Szent Gál-föld elõtt belebotlottunk egy sátras, kisszínpados fesztiválba - nem tudtuk eldönteni, hogy melyik közönség csodálkozik rá jobban a másikra? Furcsálltuk ugyan, hogy itt, a völgykatlanban eddig nem látott rendezvénybe botlunk elég nagy alapterületen és hangosítással, de mit mondjanak õk, mikor szombaton este, már szürkületkor megjelenik egy csapat térdig sáros ember, és vonul?
Törökmezõn nyitva volt a szépen felújított turistaház, ami sokunkat tartósabb megállóra késztetett, így az ott lévõknek ekkor adtam oda az emléklapot a túráért, hogy annak birtokában érjék el a megcélzott vonatot. Valójában innen indult az éjszakai szakasz, hogy legalább menjünk egy adagot sötétben is. A romantikusan kacskaringós vonalvezetésû piros még lámpafénynél is jól követhetõ volt, így gond nélkül értünk le Nagymarosra a klasszikus, tücsökciripelõs nyári éjszakában.
Köszönöm mindenkinek, aki eljött! Mint rendezõnek nagy élmény volt a közös gyaloglás és a sok ismerõs mellett az új ismeretségek megélése.
Forgács Péter/Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály |
| |
|
|
Pest megye turistája - PMP50, Csévharaszt-Isaszeg
Elõször is kezdjük a logisztikával: kelés 3:20-kor, készülõdöm, indulás autóval Vácról Isaszegre. A Falumúzeum (jut eszembe: nem nevezik majd át városi múzeummá idõvel?) elõtt parkolok 5:10 körül, indulás gyalog a vasútállomásra, ami van olyan messze, hogy áldom az eszem és a felkelõképességem: nem a célból kell majd visszagyalogolnom oda. És nem akkor kell majd Pesten keresztül hazautaznom. Tehát, 5:46-os sebesvonattal irány a Keleti, a pályaudvaron nagy futás, épp felugrom a 7-es buszra, azzal Bp-Zugló vasútállomásig pár megálló, onnan Monor vonattal, majd jön a Lipák Pista-féle különbusz Csévharasztig. 16-an szállunk fel rá, majd a rajt elõtt a fõrendezõ már a leszállás pillanatában kézbe nyomja az itinert és a nevlapot, és már megint leszállítja és egységesíti a nevezési díjat. Hihetetlen ember :-)
A geocacing.hu-ról ismert l@zy barátommal rajtolunk, erõs iram a terv, 6-os átlagot célzok meg, de vele még azzal együtt is sokáig a 7-es tempó megy, hogy kitérünk az õsborókásba geoládázni. Erõs az agrárfaktor az útvonalon, nagyon tetszik, szórvány tanyák, birkák, és sok túrázó, több, mint 300-an neveztek minden távra összesen tudtommal. Péterinél érjük utol Bubut, Gudlukingot, elõtte még DJ Rushboy-jal és Marosi Attilával is összefutunk, cejas bélyegez a horgásztónál. Gyömrõig picit visszaesik a sebességünk 6,5-re, ekkor mondom a túratársnak, hogy én biztos nem tudom majd tartani a célig ezt, futni nem szeretnék, így menjen nyugodtan. A városban szét is válunk, s innentõl kazettát cserélek fejben: megyek, ahogy jólesik, aztán lesz ami lesz, a tempó már nem izgat, veszek egy sört, a célig úgyis kimegy, mostantól lassítok. Fõleg, hogy a 32 km-nyi alföldi etap után beállt lábak új kihívást kapnak: a netes kiírásban 0 méternyi szintemelkedés szerepelt, ami a valóságban 500 feletti, ezt gyakorlatilag az utolsó 20 km-en kaptuk, kezdetnek a Bajtemetés személyében. Új ismerõsökkel -bmalag és társai- megyünk innen a célig, egyre nehézkesebben, mondom is, a Kinizsire való felkészülés nem feltétlen jelenti azt, hogy minden edzõtúrán rekordot döntögetünk, bizony el is lehet fáradni és csoffadtan célba érkezni. Sikerül is, elõtte Lipák Pista telefonál, merre járunk, mert szeretne még személyesen gratulálni. Mindig rácsodálkozom a lelkességére :-) A túra vége az Isaszegi csata-emléktúrákról ismerõs, roppant hangulatos, kedves szakasz a történelmi emlékekkel. Az 52 km/520 m szintemelkedésû túrát 9:40 alatt sikerül teljesíteni, ugyan 6-os átlag alatt, de soha rosszabbat. A célban megtekintjük a Falumúzeumot, az ólomkatonás csatajelenet elképesztõ munka, és még zsíros kenyér is dukál, a nevdíj szeirntem még az étkezéseket sem fedezte, ha utána számolok, elvégre útközben nem is tudom, hány helyen volt csoki vagy narancs...
Remek túra volt, mind a tápiószeleiek, mind az isaszegiek túráit nagyon szeretem, a Pest megyei piros túramozgalomban pedig már célközelben járok...
|
| |
|
|
Kevély alatti bolyongás
Létezik a túrafertõzés fogalma, na mi ezt tettük ezen a csudaszép, napsütéses szombaton. Keresztfiunk (2 éves) szüleit sunyi módon megajándékoztuk nemrég egy túranaptárral, amibõl õk kinézték ezt az eseményt, lévén pilisborosjenõi lakosok, és ennél közelebb számukra túra nem is létezhetne. Elvileg akár könnyûnek is mondhatnánk egy 11,3 km/395 m szintes túrát, de errõl az apróság gondoskodott, hogy ne így legyen.
Egy nagyon szépen megrajzolt útvonal ez, a jóval hosszabb távokhoz szokottak számára is nagyon élvezhetõ - elvégre nem csak Kinizsi 100-as és nem csak terepfutás létezik. A porontynak és szüleinek is elsõ teljesítménytúrája volt ez, mikor mindannyian sétáltunk-gyalogoltunk, akkor még ez nem is volt érezhetõ. Igen ám, de egy 2 éves túrázótól nem várhatjuk el, hogy végiggaloppozza ez egészet, így olykor több km-t is hátihordóban tett meg, hol édesapja, hol keresztapja jóvoltából. Kérem szépen, rá kellett jöjjek, ez nem is könnyû túra! Nekem a zöld sávon jutott a kihívás -mondtam is, hogy rám fér a fogyás a Kinizsi elõtt-, hogy cipeljem õt, többször letérdelve, hajolva a belógó ágak, kidõlt fák miatt. Kellett is az ásványvíz rendesen!
Az egri vár másolatánál a pontõrök a pecséten túl népzenével fogadtak, na ezt külön díjaztam! A célba a mezõny végén érkeztünk, persze még elõtte lovakat, pitypangot, mindenféle élõlényt alaposan meg kellett vizsgálnia az elsõbálozó teljesítménytúrázónak. Szép emléklap, kitûzõ, szörp volt a célban, továbbá a tudat: újabb három fõvel bõvült a teljesítménytúrás közösség. No, pont ezért jók az ilyen útvonalak. Amely mellesleg, mint már írtam, szép is, élvezetes is, köszönjük a szervezést!
|
| |
|
|
A nemzetõrök adták a biodíszletet
Váci csata-emléktúrák, másodszor (rendezõi beszámoló)
2010. április 10-én az 1849-es dicsõséges tavaszi hadjáratra emlékeztünk Vácon.
A gyalogos teljesítménytúrákat másodízben, a kerékpártúrákat már harmadszor szerveztük meg. Ismét segítséget kaptunk a Váci Huszár és Nemzetõr Bandériumtól, akik a Honvéd-emlékmûnél beöltözve pecsételtek az ellenõrzõponton áthaladóknak. Többen kérdezték tõlük: szabad-e fényképezni? A frappáns válasz imigyen szólt: persze, mi vagyunk a biodíszlet!
A 30 km-es gyalogtúra útvonala lényegesen megváltozott, az egykori csatamezõ helyett ezúttal a Naszály déli oldalába, majd a Látó-hegyre kapaszkodott, osztatlan elismerést aratva. Az útvonal így rövidebb, nehezebb, de szebb lett, több erdei szakasszal. A 20 km-esek útvonala maradt a régi, annyi különbséggel, hogy nem végig a forgalmas Kosdi úton vittük a túrát, hanem elõbb Deákvár mellékutcáin, majd a cselõtepusztai földúton vezettük el a mezõnyt. A kosdi kulcsosházban zsíros kenyér, hagyma, csalamádé, keksz, ásványvíz és házipálinka várta a hosszabb távon gyaloglókat ? ami kellett is, mert nem volt épp nyári kánikula. Épp ezért a rajt-cél helyszínén, a váci Zenepavilonnál a teának volt nagy keletje, a Floch Cukrászat támogatásából kapott háromféle pogácsa mellett. A sétatúra bõ 6 km-es útvonala maradt a korábbi, itt egészen piciket is köszönthettünk.
Két keréken zömmel az 50 km-es távon indultak, Zebegénybõl, ezen útvonal a ?4 évszak a Börzsönyben? túrasorozat része is volt egyben, némi változással: ezúttal Királyrétre is bement a mezõny, ahol az Ákos büfénél némi frissítõ segítette tovább a mezõnyt Vácig. A 15 km-t kerekezõk pedig a tavalyi, Kosdra menõ, a korontálipusztai kemény emelkedõt kétszer megmászó útvonalon mentek ismét. Összesen 155 induló volt minden távon, a megoszlás: 90 nevezõ 30 km-t gyalogolt, 24-en 20 km-t, 11-en hatot. 23 kerekesünk volt a Zebegény-Vác útvonalon, heten pedig a rövid távon. Idén is kombinálták az útvonalakat többen, akik legalább két távot is teljesítettek aznap, külön díjaztuk.
A célban a babtombolán (sötét bab nyer, világos nem) teljesítménytúra-eseménynaptárakat, túrafüzeteket, lovas emlékplaketteket sorsoltunk. Az égiek fenyegetése csak a túra legvégén vált valóra, de akkor is csak szolid zápor formájában. A csapadékot nem, de a részvevõket visszavárjuk 2011-ben is, szintén a csata napján, április 10-én, vasárnap!
Váci csata-emléktúrák, Vízparti kerékpártúrák: akiknek köszönet jár
A 2010. évi szervezéseben részt vettek, vagy támogatták, segítették: Ákos büfé Királyrét, Baksa József, Barton Iván, Branizsa Györgyné, Cselõtepusztai Kulcsosház üzemeltetõi (SZTK), Farkas Bea, Floch Cukrászat Vác, Farmasi Gabriella, Forgács Péter, Forgács Zoltán, Horváth Orsolya, Hangulat Presszó Márianosztra, Kenyeres Oszkár, Kolompár Miklós, MÁV-állomás Zebegény, Nagy Gábor, Oláh Tamás, Oláh Tamásné, Pálinkás Ferenc, Pálma Presszó Kosd, Prontvai Attila, Szabó Emese, Váci Huszár és Nemzetõr Bandérium, Vác Város Önkormányzata, Zsemba József.
(A beszámoló a Váci Naplóban megjelenttel azonos) |
| |
|
|
Vöröskõ 15
A váci Duna-partról horgászat közben mindig a Vörös-kõ vonulatát és a környezõ csúcsokat látom, a Vörös-kõrõl pedig a Naszály és Vác látványa tolul gyomorba, ha átnéz az ember a folyón túlra. Nem volt kétséges, hogy részt kell vennem ezen a túrán. A rajtban kellemes meglepetés volt, hogy Panni és Gethe Laci is épp akkor rajtoltak, így öten indultunk el egyszerre. A cél a szintidõkihasználós, nem rohanós teljesítés volt, fõleg, hogy a Hétvályús forrás is az útvonalba került. Ami ugye, ha ismeri az ember a sárga forrás jelzést, akkor tudja, hogy teljesen mindegy, le vagy fel, az ott egy igen totyogós menet lesz.
Azt tudtam, hogy a jelzéseket Bártfai Lacusék felújították a túra elõtt, így a követhetõséggel a legcsekélyebb gond sem volt, sûrû, precíz, jó minõségû friss jelzések segítettek végig. Ezen felül elágazásonként A4-es feliratok és szalag mindenhol - aki itt eltévedt, az maximum tudatosan csinálta... április van, de már a nyarat idézi minden: kirobbanóan zöld az erdõ, és fentrõl is fûtenek rendesen. A kapaszkodókon páromat, Orsolyt ijesztgetjük: na ez csak a hangolás, majd a Hétvályús után jön a túra valójában. Meleg ide, meleg oda, a folyadékra gondunk nemigen lehet, mert összesen öt forrás esik az útvonalba. Ez is dob az egészen, amúgy a táj gyönyörû volt, a legszebb arcát mutatva. Útközben csoki és szörp lendít tovább, a Rekettyésnél az alma már csak a leereszkedést segíti elõ. Ismerõs pontõrök mindenhol a le-fel menet során. Mert a 15-ös mutató csalóka, a táv nem hosszú, de ha a tizenötösök viszonylatában nézem a túrát, akkor nem feltétlenül könnyû etap. De nagyon élvezetes, s persze fõleg a Vörös-kõn lévõ kilátást várom nagyon, amirõl már annyit regéltem. A házunkat is nagyjából belõjük a Duna túlpartján, az esõháznál januárban kihelyezett mozgalmi kódjaim is megvannak, na akkor toljuk lefelé a szerpentinen. Kiszámoltuk rendesen a gyaloglatot: öt vagy hat percet hagyunk bent a szintidõben.
Nagyon rendben volt az egész túra, minden elemében, köszönjük, jól éreztük magunkat, és hajrá a folytatáshoz! A végén még némi lángost, debrecenit és sült kolbászt abszolváltunk a leányfalusi Duna-parton, amely nagyon élt, megtelt gyalogossal, bringással, piknikezõvel. De más volt, mint januárban! |
| |
|
|
Téli Tihany 10
Bakonybélben üdültünk, azaz teleltünk egy szûk hetet, így viszonylag közelinek tûnt Tihany téli bevétele. Valóban: ki jár ilyenkor arrafelé? Bizony, a teljesítménytúrázókon kívül nem sokan, de errõl késõbb. A megközelítés sem volt egyszerû, mivel elsõsorban a 8-as fõutat kotorták, s mi a Zirc és Pápa közti útról indultunk, ami masszívan havas volt, átfúvásokkal, bár a 82-es egész járható volt. Veszprémtõl aztán megint beindult a jég- és hópálya, de azért sikeresen odaértünk a rajtba idõre. Öten indultunk neki a 10 km-nek, négy fõ és Rozi kutya, aki hihetetlenül élvezte a havat, kb. 20-25 perc múltán a fekete kutya egy összefüggõ fehér hógolyóvá lényegült át. Arányosan eloszlott a szint, bár olykor nem volt könnyû a hótaposás. Igaz, elõttünk már egynehány száz ember kitaposta az ösvényt. A befagyott Balaton szédületes látvány volt, tényleg érdemes ilyenkor is erre jönni. A pálya teljes egészében végigszalagozott volt, egyszer ha belenéztem az itinerbe az útvonal miatt. A barátlakásokat elõször láttam, itt sikerült a geoládát is begyûjteni. Az apátsági templomnál találkoztunk kb. 20-25 "egyéb" kirándulóval, ezen kívül csak a Téli Tihany mezõnye töltötte meg a falut. A célban szép emléklap és kitûzõ járt, a virsli-tea-mustár-kenyér kombó mellé. Egyébként ez volt az összes melegétel-vételezési lehetõség, kerestünk éttermeket is, de gyakorlatilag az északi part kihalt volt, Örvényesen is minden zárva. Köszönet a túráért a BTHE-nek, látszólag sok munka feküdt a rendezésben, amely elsõre hibátlanul sikerült. |
| |
|
|
Fel a Csóványosra!
Nagybörzsöny-Rustok-hegy-Nagy-Hideg-Hegy-Csóványos-Nagy-Mána-Királyháza-Kemence, 27,8 km/1046 m szint.
E túra nekem harmadik éve alapvetés, mint Börzsöny-imádónak. Eredetileg Nagybörzsöny-Királyrét túrában gondolkodtam, aztán úgy volt, hogy a Fitt-Futos túratársakkal Diósjenõrõl indulunk és Királyrétre érkezünk, de az élet másként írta a forgatóköyvet. Kemencén voltunk a hétvégén, és ez a geotorony környezetét leszámítva magányos túra pont arra volt jó, hogy lefárasszam az agyam és az idegrendszerem a pokolnak ígérkezõ másnap elõtt. Másfél hete tudjuk, együtt élünk a tudattal, de ténylegesen megélni apám temetését a gyökereket jelentõ faluban, iszonyatos súly.
Nagybörzsönyig buszozom, elõzõ nap masszív 3 órás hólapátolással hangoltam. Sejtettem, hogy kemény lesz a terep, ráadásul egy nem feltétlenül tömegek által járt úton indultam a kék négyzet "személyében", pontban 8-kor. A Börzsöny nem viccel, most sem. Az átlagsebességem... hagyjuk. Elérem a Rustok-hegyet, nézem az irányt, ahol a geoláda lakik - hagyjuk a francba, ott még durvább és járatlanabb. Lesz itt még tavasz is. Tovább. Kis lejtmenet, ott túrok a hóban, majd megint fel, közben pazar kilátás. Ragadozómadarak a társaim, meg egy vagdalthúsos szendvics. Nem vagyok valami lendületes, de bizony olykor fentrõl kérem a segítséget. Jön. A Vasedény kulcsosház mellett sátort is látok, mozgás van, onnantól szinte csoda: a kék négyzet kitaposott felfelé. Kategóriákkal jobb a pálya, hiszem, hogy inenntõl a paradicsom jön, fent a kéken pedig szinte rekortán. Hát nem, ami jön, az a hóesés. Egyre jobban, sõt szél, majd keresztbe a hó, egyre sûrûbben. Bizony bõ 3 óra, mire felérek a turistaházhoz. Kell a forralt bor és egy Mars csoki, ami továbbtol. Síelõk mindenhol, sõt egy bringás. Vannak még nálam is nagyobb marhák ezen a havon :-)
Az OKT, mint járt út, ezúttal két külön fogalom. Felfelé ez már inkább hegymászás, mint túra. De ippen beesem zárás elõtt, 12:55-re érek fel. Fél óra forralt borral, pálinkával, sok ismerõssel, felérnek Diósjenõrõl is, én pedig nyomasztóan nézek a táblára: zöld sáv, Kemence, 11,3 km. KÉrdezem: jött fel valaki arról, van arra nyom? Nemigen. Jaj. Nem is jön arrafelé senki. Na, akkor indulás, ez még combos menet lesz a faluig. Maradnék, a hangulat jó, de 13:30 van, bizony jó, hogy két lámpám is van, kellhet az. Megfordul a fejemben, hogy tán mégsem a zöldön mennék végig, esetleg jelzetlenen zúzok le a Miklós-bércre vivõ szerpentin-dózerútra, hátha jártabb, de a zúzás itt azt jelenti: a Magosfa nyergéig olykor térden felül süppedek a hóba, pedig centire a jelzésen megyek. Basszus, mikorra érek majd le? Jön az ötlet: össztávban hosszabbítok, de járhatóságban segítek magamon, ha a legrövidebb úton lemegyek Királyházára, onnan biztos jobb lesz a beton. Jöjjön a Nagy-Mána, és szerencsémre egy halovány taposás is akad. Persze folyamatosan növekvõ hóréteggel, de mégis, a saját ötletemtõl egész nekiveselkedek a terepnek, amely lassan ereszkedik is, bár 1-2 kidõlt fa a hó alatt óvatosságra int. A Nagy-MÁna elvileg gyönyörû, tulajdonképpen most is az, látszik valami a völgybõl, a Pogányvár kaszálója is sejthetõ, de azért innen láttam én már szebb kilátást is. A Tóth Péter-emlék most is, hóval borítva, megindító, ha belegondolok, el kell fogadnom: még mindig az én mostani helyzetem az élet természetes folyamata, amit ez az helyszín üzen, az nem. Lassan lent vagyok a völgyben, egyre járhatóbb a terep. Királyházától pedig egyenesen megkocogható lenne a terepjárók által minimálisra préselt hóréteg a betonon, de hát nekem már nem sûrûn van kedvem, sem erõm az ilyesmihez. Megyek csak határozottan, jó tempóban elõre, de kifáradtam, na, ez a helyzet. Szürkül, sötétedik, már égnek a lámpák, mire elérem az üdülõtelepet, a Kõrózsa most rossz érzés, innen rendeltem ételt a vendégeknek másnapra, mennyivel jobb érzés volt látni októberben, mikor kékeztünk erre, és pecsétért jöttünk. Mind fizikailag, mind lelkileg nehéz túra volt, sikerült a menet közbeni módosítással 27,8 km-t letolni 1046 m szinttel, bõ 9 órát a terepen töltve, aztán még várt az újabb hólapátolás. Az egy reménytelen küzdelem volt már harmadik napja, mindig volt utánpótlás. A hóban is. És mindig van holnap. És Csóványos lesz jövõre is gondolom, és nekem is fent lesz a helyem.
Gratulálok a BTHE rendezõinek, mert ezen a terepen és helyszínen ezt így megszervezni nem lehetett egyszerû feladat, a szolgáltatások feljuttatásával. |
| |
|
|
|
Emléktúra Ozorai Pipo nyomában
seprés 30 km-en, 2009.09.20.
G(Dzsí) társaságában kezdtük meg a szalaggyûjtést Simontornyáról a rajtzárás után kb. 20-30 perccel, majd a laminált piros jelzéseken, a pincesoron már koncentrálhattunk a még aktív vagy már történelem elõtti idõk óta elhagyott objektumok fényképezésére, ideértve a föld elhordásának tilalmára, a környék nem agyagbánya-jellegére figyelmeztetõ táblát is. A Nepomuki-kápolna is megért egy fotót, majd toltuk tovább, erõs iramban, elõttünk senki, csak néhány szalag. Tavaly óta már nem fehér jelzésalap, hanem sûrûn és jól jelzett piros sáv vitt be Kisszékelyre. Itt értünk utol egy diákcsapatot, akik csak a rövid távot abszolválták. Ránk még várt egy kihívás a helyi mûintézményben egy fröccs formájában. Autentikus élmény volt, ki mivel érkezett a csehóba, láttunk a Gyulaj Erdészet emblémájával ellátott traktorokat, krosszmotort, és a kocsmától pár méterre, a fõúton vizelõ alanyt is. Na ezért kell vidékre járni!
Jó darabon nem sok teendõnk volt a szalagokkal, mert az igen sûrûn jelzett úton Ozorai Pipo színes arcképével díszített táblácskák is navigáltak. Nagyszékelyen ezúttal a templom közelében volt a táplálékforrás, itt elidõztünk, a cumi75 mester vezette ellenõrzõpont mindig jó hangulatot biztosít. Ezt tudtuk elõre, sikerült is Kisszékelyrõl átérni 40 perc alatt. Hasonló iramot diktálva értünk Miszlára, ahol három túrázót beértünk, így az alacsony árfekvésû -mondjuk ez minden környékbeli söntésre jellemzõ- kocsmában tartózkodtunk egy darabon, bár engem már fenyegetett a hazavezetés réme, így két pohár kóla volt a menü. Teljesen más képet mutatott a falu, mint a tavaly májusi Pipón, akkor falunap lévén sátrak, zsivaj, lufi, miazmás. Mindenesetre a helyi erõ ajtóbedöntõs kocsmába érkezése feledhetetlen mûsort képezett.
A dombhátra kapaszkodás némi meredélyt csempészett az egyébként kellemesen hullámzó, kiválóan gyalogolható útvonalba, majd fent hosszasan szintben, kicsattanó zöld és napos erdõben haladtunk, pár õzet megriasztva. Itt értük utol ismét a Miszlán befogott három túratársat, mint kiderült, Pncehelyrõl származnak, számukra évek óta rendszeres program e túra épp ezért. Velük együtt értünk célba, végrehajtva a fizikából ismert anyagmegmaradás törtvényét: kitûzõért, oklevélért adtunk cserébe egy zacsaknyi szalagot. Kitûnõen éreztük magunkat. Ha belegondolok, június vége, a Pest megyei piros óta nem teljesítettem kötött útvonalas gyalogos teljesítménytúrátó, csak csillag/tájékozódási gyaloglaton illetve kerékpáros távokon vettem részt, már hiányzott az érzés, még ha belülrõl, rendezésben való segéderõként is.
Köszönöm G(Dzsí)-nek a társaságot, a tájnak azt, hogy szép és hangulatos, az idõnek pedig, hogy jobbat el sem képzelhettünk volna szeptember közepén. |
| |
|
|
Gödöllõ K50
Tavaly óta halad ezen az útvonalon a Margitások õszi ötvenese, s szerintem telitalálat ez a körpálya. Kiválóan tekerhetõ, kellõ arányú liftezés. A szintidõ -4 óra- még arra is elég, hogy megálljon fényképezgetni az ember, még egy olyan vastag kerekû, terepes libakergetõvel is, mint az én közlekedési eszközöm. Bár hozzá kell tegyem, hogy leszólhatom az én kis hipermarketes árérzékeny MTB-met, de 9 év alatt még se defekt, se anyagfáradás, semmi, alkatrészt még nem cseréltem benne.
Az útvonal már a rajttól kezdve felfestett, az Egyetemi-erdõn a piros sáv és a Mária út közös szakaszán kell átgurulnunk, a zarándokút festése szépen halad ezek szerint. Isaszeg felé elkap az esõ, a hátamon érzem is a felverõdõ vizet, de nem sûrû, a nagytarcsai elágazásba már napsütésben érünk. S akkor jön a szelektív szakasz, ami bezony megrostálja a mezõnyt, így engem is. Végig az volt a koncepcióm, hogy saját tempót megyek, nem erõltetjük túl a dolgot, csak ahogy jól esik, de azért legyen meg a túra 3 óra alatt, ez teljesen reális, tavaly is összejött. Tehát Nagytarcsa, felkapaszkodtunk, legurultunk, két deci folyadék jó idõben, jó helyen, már párásodik az idõ, a reggeli cúg-cidri-esõ a múlté. 63 perc alatt megvan az elsõ 21 km. Innen jön a kanyargós Kistarcsa-Kerepes-Mogyoród etap, az átlagsebesség esik, összerázódik a mezõny, rendre ugyanazokkal elõzgetjük egymást oda-vissza kb. tízen-tizenketten. A Hungaroringnél mindig megállok fényképezni, most is a négykerekûek uralták a környezetet, bár azért mi, két kerékkel, többen voltunk. Továbbá érzõdött, hogy ez nem F1-es futam, a ring környéke kihalt volt, kívül is, belül is. A mogyoródi szökõkutas-csárdás-curkászdás téren -a Gödöllõ K50 õszi verzióján kívül a Fóti-Somlyó túrákról is ismerõs pont- víz+nápolyi a menü, továbbá a hír, hogy még 14 km van vissza. Ez annyit tesz, hogy sikerült 12 km/h átlaggal tolni a második órában, na ez annyira nem jó... ráadásul Szadáig csak egy kis szakaszon lehet zúzni, az M3-as felüljárója után, de legalább a templomok felett érünk ki a gödöllõi fõútra, de azért így is jut még a szadai rettenetesbõl, de mégsem ugyanabban a kiszerelésben, mintha Veresegyház szélétõl kapaszkodtunk volna. Gödöllõ elõtt persze a piros lámpa megfgog, odafelé a kocsival is ez volt, nem tudom, meddig tart még ez a lámpás feltúrás, nem tegnap óta képez akadályt... de sebaj, 2:57 a vége, a terv megvan, oklevél is, kitûzõ is, a Margita Kupából a negyedik túra is, tehát idén sem maradok kitüntetés nélkül.
Remek tekerés volt, tetszik ez az útvonal, evidens, hogy jövõre is! Köszönöm a szervezést!
|
| |
|
|
Negyven hegyben egyben - egy gyönyörû mazochizmus
A fõszervezõ összehozott egy csapatot, akik neveztek a májusi, egyletünk által -Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály- szervezett Erdõkerülõ 60 MTB túrán. Nevezetesen a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesületbõl megjelent egy markáns hadosztály, saját készítésû egyen-bringásmezben, akikrõl azt hittem, egy komplett szakosztály. Nos, a Salgó Hotelnél berendezett rajtban tudtam meg, hogy több, mint 130-an vannak, és õk az elsõ magyarországi MTB-s egyesület, így akik májusban a Börzsönyben tekertek, csak egy kis szeletet fedtek le. Ez komoly. Akkor határoztam el végleg, hogy indulnom kell az általuk szervezett karancs-medvesi tekerésen, már csak a fõrendezõ személye miatt is garancia volt számomra, hogy egy gyönyörû, egyben kemény vonalvezetésû túra lesz a sorsom ezen a 35 fokos júliusi szombaton.
Minden tippem telitalálat volt. Sikerült 10 órakor indulnom, ezzel garantálva magamnak, hogy végig a hõmérsékleti csúcsban kell izzadnom. Legurulni a rajtból még nem volt feladat Eresztvényig, megeresztve egy fotót Somoskõ váráról, de a Medves-fennsíkra fel is kellett kapaszkodni -begyûjtve az elsõ pecsétet-, s ott is a sunyi, óvatos emelkedõn hajtani már más mûfaj volt. De a környék... bizony idõrabló volt a fotózás, de képtelenség volt megállni. A fennsík, távolban Salgó vára, a fenyvesek, valami csodaszép. Innen végre önbizalomnövelõ gurulás jött Rónabányáig, majd onnan pici aszfalt Rónafaluba. Amely persze emelkedhet is - vissza a Medves laposáig. A nyár legkemémyebb bicepszét feszítette fentrõl, de innen óvatos gurulás jött, szinte vakító napfényben, így Salgóbánya felett az erdõben kellett némi akklimatizáció a más fényviszonyokhoz.
Jött a feketeleves számomra, ereszkedés az egykori fogaskerekû nyomvonalán, masszív kövek közt. Megúsztam felütéses defekt nélkül, pedig úgy voltam vele, ha most nem kapok ilyet, akkor soha. Most már soha :-) Az ereszkedés oly remekül sikerült, hogy meg sem álltam Zagyvarónág, ahová nem is kellett mennem. Közben láncproblémáim is voltak, s helyieket kérdeztem meg, hogy is juthatnék vissza a hegyen át Ponyi-pusztára, aztán kaptam kétféle infót, majd Pintér-telepnél újabbat, hogyan juthatok el végre az egykori ruhagyárhoz, ahol az ellenõrzõ kód is van. Eljutottam, terepi-aszfaltos kombóval. Itt több sporttárssal is találkoztunk, és megállapítottuk, hogy kód nincs, ez a kód, ó, csak nem járt Kreicsi Gabi az Erdõkerülõn, ahol ezt alkalmaztuk? :-)
Betonos, majd földutas emelkedõ, és emelkedõ, 16%, majd kevesebb százalék, nekem már mindegy volt, én toltam a bringát becsülettel, a hullámvasutazás közben tekertem is. Nem voltam épp acélos formában a hõség és en bloc a pálya miatt, de ha egyszer ezt kaptuk, hát ezt kaptuk. A kõbányába vezetõ útig valami csoda hangulatos erdei szakasz jutott a Kercsegek környékén, aztán jött a pofon. Kitett szakaszon, szerintem vagy 50 fokban, a kövesút is nyomta a klímát, masszív sunyi emelkedõ a napon, mire felértem, kvázi pusztulni készültem, mint megtudtam a pontõrlányoktól -Animanóék-, ott mindenki. Sebtiben Balaton-szelet, izolötty, egy liter víz lecsordult. 15 perc pihi után gurultam volna rendesen, hogy idõt nyerjek, de ez itt nem errõl szól, kövesút, keréknyomos földút, majdnem pedált törtem. Miközben a kilátás és a környék továbbra is elsõrangú. Somoskõúújfalu vasútállomása felett átmenni a hídon nosztalgiát ébresztett: a Karancs-Medves gyalogos teljesítménytúra volt az elsõ ötvenesen bõ két éve. Innentõl a célig izgalmas fenyvesben, még izgalmasabb, 120 méteres alagútban emelkedünk folyamatosan, majd elérem a hotelhez vezetõ aszfaltot, ahol hajtanak intenzíven felfelé az MTB országos bajnokság alanyai. Hát, ne égjünk nagyot, kicsit én is tekerek, de a hegyi hajrá legvége szekértolós. Kicsúsztam az 5 órából, de kapok díjazást. Bevallom, sajnáltam is volna, ha nem, még ha jogos is lett volna annak elmaradása, mert kiváló túra volt, pazar helyeken, úgy voltam vele, hogy ha már késes, mindegy, végigcsináljuk, mert szép kihívás és remek élmény. A vihart megúsztam, hazafelé kocsival már nem, de ha választani kell a kánikulában vagy z orkán-felhõszakadás-villámlás kombinációban bringázás között, akkor bizony kifogtuk, jó idõnk volt.
Sajnos jövõre nem lesz Negyven hegyben egyben, a hegyibringás bajnoki esemény kísérõprogramja volt idén, de már tudom, hogy lesz Kohász Kék, 120 km, gyalog és két keréken... köszönöm a szervezõknek, ez jó mulatság, férfimunka volt!
Fényképek: http://kep.tar.hu/vagdalthus/50646425#2
|
| |
|
|
Pest megye turistája II.
Verõce-Kosd, 20 km
A vonat némileg késve jött Vácra, így kb. 8:42-kor szálltam le Verõcén. Meglepetésemre én voltam a teljesítménytúrázó közönség ezen a járaton.
Még ekkor is vacilláltam, 20 vagy 30 km legyen belõle, de az elképzelt verzió nagyon csábító volt: kb. 9 órás rajt, 18,7 km Kosdig, 19,2 a Pálma Presszóig, és a 12:56-os busszal haza. A rajtban mondtam is, hogy figyelek a jelzésváltásokra :-), de Járosi Laci lereagálta: csak a piroson. Mondom tudom, az útvonal minden pontját ismerem. Nagy arc, hiába, késõbb majdnem meg is bosszulta magát, igaz, nem az én hibámból.
Fülledt idõ volt, de kocogva indultam el, a Fenyves-hegyig már veszítettem a folyadékháztartásomból rendesen. Pár panorámakép dukált, meg amúgy is, a környék szép, és még a ködben-felhõben úszó Naszályt is látni. Innen megint lehetett zúzni lefelé, közben vaddisznók ugrottak szét, két irányba a jelzett útról. Õk nem neveztek ezek szerint. Szép lassan igen sûrû, rövid piros szalagok navigáltak, egy darabig tökéletesen a jelzésen. Aztán nézem az elágban, hogy kivezetnek a mûúton a 2-esre, tovább a sejcei kõbánya felé. Mi van? A nyil, a P- egyértelmûen balra le, a szalagok viszont ellenkezõ irányba. Hm. Elvileg lehet alkalmi terelés, ki tudja, miért, bár én dacolva azokkal, a piros sávon indultam el lefelé. Azért csak felhívtam Járosi Lacit: mik ezek a szalagok? Õ nem is tudja, de ha már ott van és zavaró, szedjem már le. Ezeket? Vagy száz darab, öt méterenként! Hû, azok nem a túra részei.
Katalinpusztáig szaladás, sikerül 65 perc alatt odaérnem, 8 km. Gyõri Peti mondja is: nemrég kezdték el kiszalagozni a ki tudja milyen eseményt, ezért is csodálkozott a fõrendezõ, hogy mirõl beszélek, eddig még nem szóltak.
Innen jön a kedvenc szakaszom: a kopjafa, ahol nem lehet nem fényképezni, és a tanösvény, továbbá az örök kedvenc Gyadai-rét. Itt, a libikókahíd után ismét elkezdek kocorászni, még nincs dagonya, de már van fûtés odafent, kemény a klíma. Várom az erdei szakaszt, meg is jön - a sárral együtt. Futás vége, tapicskolás, de hûvösben. De nem hosszú az ingovány szerencsére, gyúrtam én már komolyabb dagonyában is. A Török-rét után ismét lehet irammenetet produkálni, a cél a 3 órás teljesítés volt, ez pontosan be is jött egy huszáros hajrával: 2:59 a vége, a célban egy jó zsíroskenyér csalamádéval, ott találom még Jávor Zolit és Bubut, kérdezik, ugyanilyen tempóban tovább? Mondom, persze a Pálma Presszóig. Úgy indultam el, hogy esélyes a felnevezés 30-ra, de végül ez pont elég volt. Egy korsó és egy pohár komlószörpre volt idõ a buszig a remek mûintézményben, aztán már láttam a fellegeket. Hazaértem, gyors kutyaséta, majd leszakadt az ég. Remek túra hazai pályán, a végén remek döntéssel. |
| |
|
|
Gödöllõ 20 éjszakai
A pakliban benne volt a csapadék, még egy picit esett is odafelé autózva, de Veresegyház után elállt, Gödöllõre már szárazon értünk. Igaz, a fenyegetés megvolt odafentrõl.
Az iskolaudvaron volt ezúttal a rajt a választások miatt, 20:40 körül szép sor várakozott a menetre. Barátainkat vártuk, köztük egy tanárt is, aki egy komplett diákcsapatot is hozott, így este kilenc után huszonketten indultunk el. A városi szakaszon még volt némi szürkület és persze a lámpák fénye, majd az Antalhegy nevû aszfaltozott és lakóházakkal sûrûsített dombocska után jött az erdei szakasz, itt már a saját fényforrás kellett. Stabil 4-es átlaggal mentünk, ennyi elég is volt, nem terveztünk erõltetett menetet. A Pap Miska-kútból sajnos nem jött víz, volt nálam folyadék elég éppen, csak mindig szomorúan látom, ha egy korábban már sokszor csurgó forrásból épp nem jön az éltetõ H2O.
Babatvölgy után a dombra kapaszkodva pompás teliholdat és mozgó fejlámpákat fényképezhettem, tisztán látszott az útvonal a haladó fények miatt, na ez az esszenciája egy ilyen túrának. Nagyon élveztük. A Lázár-lovastanya egyenesen fényárban úszott, teljesen olyan volt messzirõl, mint a Cigányok ideje c. Kusturica-klasszikusban az a delejes jelenet, mikor a tavon minden világít, és sok gyerek az Ederlezit énekli.
Domonyvölgyben a szokásos tea, nápolyi kombó, a ponton Hardi Laci Margitás rendezõ szalonnát süt, kínálna borral, de én vezetek, jaj. Innen kapaszkodunk némileg, erre a dombra nem mindenki emlékezett tavalyról a csapatunkból, és nem örültek a váratlan bónusznak. Az autópálya elõtti kapaszkodásra persze rákészülünk lélekben, de talán túlzottan is, jóval könnyebben mászunk a hídig, mint tervezzük. Kora hajnal van, az M3-ason nincs épp csúcsforgalom. Aki mégis erre téved, szerintem megdöbben, mik azok a kis fények ott fent, az út felett. Gondolhatna traffipaxra is, de mi nem vagyunk rendõrök, csak mezei természetjárók. Csöppnyi térdgyilkos erdei ereszkedés jön, aztán ismét Máriabesnyõ szélsõ házai közt haladunk, picit megtolva a tempót, hogy szintidõbe férjünk. Fértünk. Ennek jutalma a díjazáson túl a remek zsíros kenyér, meg még egy és még egy. Csillagos, tücsökciripelõs nyáreste volt, a szokásos színvonalú Margitás rendezés, nagyon élveztük! Tavaly is, idén is, szerintem jövõre is. |
| |
|
|
Szent Iván-éji Sóút
Szolnok-Tápiószele, 32,1 km
Néztük a különbözõ meteorológiai honlapokat, hogy egyáltalán elinduljunk-e, az is felmerült, hogy felhívjuk Lipák Pistát, ott milyen idõ van?, de tudtuk, hogy ez lenne, ami végleg eldönti, hogy ott a helyünk, ismerve, hogy szívét-lelkét beleadja a rendezésbe. Most is így történt, s ez azt jelenti, hogy dacolva a csapadékeséllyel, kocsiba ültünk. Elõtte pygmea hívott fel, aki a Tiszavirág-túra keretében evezett és tekert, s állítása szerint pecsenyére sült. Az mindenesetre nem volt biztató, hogy Sülysáp határában állt el az esõ, megálltunk a benzinkúton, kávé, láthatósági mellny vétele, mire kijöttünk, utolért a víz. Ez van, most már nem megyünk vissza. Tápiószelén a vasútállomáson parkoltunk, volt kb. negyed óránk a vonatig, kiváló irodalmi feltöltõdést jelentett a telefirkált épület, elképesztõ bölcsességarzenál szórakoztatott. Szolnokig szépen megtekinthettük a vonatablakból, amint kint esik az esõ. Vidám kirándulásnak néztünk elébe... fõleg, hogy páromnak ez volt az elsõ 30-as túrája, de mindez nem elég, mert Gethe úr megjegyezte, hogy vasárnap lesz a Kõris körül 20 a Bakonyban. Asszonykám megkérdezte: abban mennyi a szint? E pillanatban máris adtunk 2% esélyt arra, hogy Tápiószelérõl Bakonnykoppányba autózunk majd. Szolnokig már 5%-ra ugrott mindez, ahogy értekeztünk róla.
Az utascsarnokban Lipák Pista a szokásos lelkesedéssel és árcsökkentéssel fogadott, közölte, hogy nem variálunk, mindenkinek 500 forint a nevdíj és kész, s mint kiderült, feleslegesen vásároltunk két mellényt, mert ott is kaptunk volna, de mindegy, jól jön az még máskor is. Több ismerõs is a helyszínen leledzett, így Petami helybõl megkínált Hubertussal, én pedig nem vagok bunkó, hogy az emberi kapcsolatokat sértésig romboljam. Reggelig úgyis kiizzadom. Bár annyira meleg azért nem volt, de így is vagy 13 km-t mentem csak pólóban és csíkosmellényben. Öten kezdtük meg a kirándulás végrehajtását, Vlaszij, Petami, Gethe és mi ketten. Szolnok határába érve mellénk gurult libakergetõvel egy kisebbségi fiatalember, és megkérdezte az öt láthatóságis, fejlámpás arc láttán: hol voltatok, tesó? Én igyekeztem a retorikát is ehhez igazítani a válaszadáskor: itt a városban és most megyünk tovább. És ezzel le is zárult az ismerkedés.
A legfontosabb tény: nem esett az esõ ekkor. Illetve, szinte észrevétlenül cepergett késõbb valami, de még a felvett fejkendõ sem lett volna szükséges. 5-ös átlaggal mentünk, ezt sikerült is tartani jó darabon. Mikor megjegyeztem, hogy már negyed távon vagyunk, majd harmad, erõt adott. Tetszett az itinerben a szántóföldi kultúrák kifejezés, mely azt célzott leírni, mik között haladunk. Ez a gyakorlatban kukorica-és búzaföldeket jelentett. Közben elment mellettünk a rendezõi autó, mindenkit megkérdezve, hogy rendben van-e? Le a kalappal!
Telihold és csillagos égbolt biztosan volt, csak nem láttuk. A pléh Krisztusig még volt 1-2 kanyar az útban, aztán Pokoltanyáig semmi. Ez 10 km csontegyenes, monoton menetelést jelent. Hát ez kemény volt, no, kb. 20 km táján némileg zombi-érzés fogott el, agy nélkül toltam. Ekkortájt már éreztem, hogy 50 km-t pakoltam a lábaimba, alvás nélkül, közben egy vezetéssel. Hosszan mentünk aszfalton, kb. 16 és 23 km-nél bizony jól esett az ülõ pihenés. Brutális volt felkelni és újra indulni. Teljesen mindegy volt, hogy közülünk ment-e valaki egy börzsönyi harmincast elõtte vagy sem, kezdtünk csoffadni. Az ötös átlag is már a múltba veszett, igaz, a pihenõk is faragtak az összsebességbõl. Vártuk a pirkadatot, amely többszöri éjszakai túrázós tapasztalataim alapján sokat dob fizikailag, de elég nehezen jött el a világos az elvileg legrövidebb éjszakán a felhõk miatt. De csak eljött lassan, és tényleg segített. Abban viszont nem, hogy Tápiószele közeledjen, valahogy stabilan tartották magukat a fények a távolban. Hajnal 4 körül még messzire hallatszott az elektronikus táncmuzsika ritmusképlete, s mintha diszkófényeket is láttunk volna. Aztán zene megszûnik, fény marad... jé, mi ez, Silent Disco, mint a Szigeten? Nem, az egy feszület, piros és kék futófényekkel, méghozzá az ellenõrzõpont jelzésére! Ez a hétvége okozott bizony meglepetéseket a pontokon! Betogyotgtunk a faluba, idõnk még volt bõven, nem siettünk cseppet sem, s titkon reméltem: valaki kivisz kocsival a vasútig, ami 3 km a céltól, hogy visszahozzam a kocsit, mit mondjak, fizetni kellett volna, hogy legyalogoljam. Mondanom sem kell, Lipák Pista segített, sõt nem csak nekem, alighogy kiosztott pár díjazást, már hozta-vitte is az újabb csoportokat. Hihetetlen ember, már csak miatta is érdemes újra és újra eljönni a rendezéseire, pontosítva õ és csapata rendezéseire. Egyéni ízû túra, kiváló szervezéssel, jól éreztük magunkat, de elfáradtunk, be kell vallani. Nem könnyû mûsor egy éjszakai alföldi harmincas, ugyanaz az izomcsoport dolgozik végig, így jobban is fárad, mentálisan is le kell gyõzni önmagunkat. A sikeres teljesítés nagy élmény volt, kinek azért, mert elsõ harmincas, kinek azért, mert duplázott a hétvégén. A virsli is jól esett a célban, a tea is, a külön vásárolt kávé pedig kellett, mert a volán mögött nem alhattam sajna Vácig.
Azt hiszem, a Téli Sóutat is ki kell próbálnom!
|
| |
|
|
Gémes 30
Gethe úr társaságában érkeztünk, gép típusú kocsival a rajthelyszínre, megelõzve a Bz közönségét. Én ugyan nem akartam igénybe venni a TTT-, MTSz-kedvezményemet (tudom, mibe kerül egy rendezés), de a szervezõk ragaszkodtak hozzá, hogy 500 helyett csak 300 Ft-ot fizessek. Amíg túrapajtásom reggelizett, valójában én is: a restiben egy nagyfröccsöt vettem igénybe. Ekkor még baráti idõ leledzett, bár indulásunkkor már bele-bele erõsített a diósjenõi szél, és a napos idõ is a múlté lett. Bár már sokadszor járok a faluban, de meg kellett állapítsam, hogy az egy négyzetkilométerre jutó kocsma- és egyéb vendéglátóhely-felhozatal igen jó.
A felújított, problémamentesen (idézet az egyébként sajátos stílusú, kiváló itinerbõl) követhetõ sárgán másztunk fel normál tempóban a Závozig, ahol elsõ ízben tapasztaltam, hogy a pontõr nem csak beírta mindenkinek az érkezési idejét, de aláis íratta azt. Azt hittem, ez Gémes-specialitás, de nem, csak itteni sajátosság volt.
A Kámor volt az egyetlen, ahol nem volt élõ pontõr, kisegített a zsírkréta, meg amúgy is ott a váras kód, sõt a Börzsöny turistája mozgalom is érintett a kérdésben, ezzel már csak a Hegyes-hegy orom az egyetlen hiányzó tétel. Megpróbáltuk behúzni a geoládát, de a lehetõ legmeredekebb, látszólag senki által nem járt verzióban ereszkedtünk, majd osztottunk-szoroztunk: a terep miatt lehet, hogy elszórakoznánk 20-30 percet a Hugó-villáig és környékén, hagyjuk.
A Csánki-kertnél kaptuk meg az elsõ csapadékcseppeket, ekkor még visszafogott intenzitással. Innen jött a K4 - végre szembe haladhatok ezen a jelzésen, és egyáltalán: nem az Erdõkerülõ bejárása kapcsán. Pénzásásnál a körbetekintést erõsen gátolta a farakások monumentális mérete és sûrûsége, ezt már megtapasztaltuk május közepén, így tudatosan keresgéltünk, meglett a pont, üdítõvel, sátorral, és döntéskényszerrel: merre is tovább? Tartottuk magunkat az eredeti koncepcióhoz, legyen 30 km. Deszkáspusztáig a zöldön zúztunk volna lefelé, ha a kidõlt fák az elején nem képeznek akadályt, de szerencsére nem volt jelentõs szakasz. A ponton, ahol egykor a Gémes kulcsosháza is állt, citromos nápolyit kaptunk, majd biztatást a folytatáshoz: további jó versenyzést! Ezért igyekeztem Gethe úr elõtt haladni pár méterrel, hogy tartsuk a versenyszellemet. Igen kedves útvonalvezetés, hogy Délrõl támadtuk Drégely várát, semmi meredekség, folyamatos, egyenletes emelkedõ. Itt próbáltuk szegény pontõrt behúzni a csõbe lehetetetlen aforizmákkal, miszerint nem értettük ezt az öncélú kitérõt Drégelypalánkra, stb. Közben már sokadszor találkozunk össze eboláékkal. Ekkor kezdett a többször elálló esõ újabb, minden eddiginél kitartóbb és intenzívebb támadásba, így egy gyors vár- és panorámafényképezés után iparkodtunk a kéken, amely innentõl egy igen jól tolható szakasz, egészen a célig. Közben persze még újráztunk Pénzásáson, itt bátorkodtam megjegyezni, hogy micsoda unalmas túra, folyton itt kötünk ki, és bizonytalanra megjegyeztem, hogy lehet, lesz még egy kör, ha ez így megy tovább.
De végül nem lett, beértük ezzel a szûk 30 km-es, nyolcas formájú vonalvezetéssel, meg a kitûzõvel és a zsíroskenyérrel. Meg a rendezéssel összességében. Nagyon élvezetes túra, nagyon precíz és lelkes szervezéssel, egy olyan csapattól, amely már korábban is komoly aktivitást fejtett ki a Börzsönyben a deszkáspusztai kulcsosház üzemeltetésével, nagy kár, hogy nem folytathatták. Erõsen gyanítom, hogy jövõre is eljövök ide, nagyon köszönöm a rendezést, nagyon jól éreztem magam! Egyben kiváló felvezetés volt mindez az esti etaphoz.
|
| |
|
Margita | Túra éve: 2009 | 2009.02.17 08:23:28 |
|
Téli Margita Terepmaraton
A tavalyi Kinizsi 100 óta nem akartam még ennyire valamit, mint ezt. Sohasem futottam még terepmaratont, simát sem, a tavalyi Zöld 45 és a Hegedûs Róbert-emléktúra (27 km) volt, ami inkább kocogós volt, mint gyalogos, s az utóbbi 1-2 hónapban váci és környéki terepfutásokkal jégen, sárban, vagy ateszkinggel közösen 2-3 Szigetkör formájában készülgettem, meg néhány kiló mínusszal, ami ugyan már november végére-decemberre megvolt (92-rõl 84-re), de az ünnepek alatt gyakorlatilag minden visszajött :-) Ma reggelre azért 85-tel mérlegeltem.
Az elõjelek mindent ígértek, csak jót nem. Gyomorproblémákkal keltem, aztán Vác és Máriaudvar közt vissza kellett fordulnom, elromlott a Bp-Szob vasútvonal sorompója, tartósan lezárva. Áááá, pedig a tervezettnél késõbb indultam, kerülhetek Vácduka felé. Veresen ilyenkor nagy piac van, nem könnyû átmenni rajta. A rajtban nagy sor, szerencsére elõneveztem, mondták, a futók másik asztalnál indulnak. De jó! Illetve majdnem. Hiába voltam 1-es rajtszámú, neveztem elõ decemberben, csak sikerült Péterbõl Gáborrá lennem, sajna rosszul regisztráltak, így az érmemre is azt gravírozták. Mondtam, akkor inkább kérek majd névtelent, jó az teljesen, de én Péter vagyok, kérem!
Rajt: az ismerõsök felsorolása lehetetlen, szerencsére sok volt, kutyával egyeztetjük: mindketten kolbászt reggeliztünk. Igen, én is, a hascsikarások ellenére :-)
RitaB, berzso, drakulady, szirteyzsu, akikkel együtt megyünk Máriabesnyõig, aztán sz_zsuval alkotunk hosszú ideig stabil párost. Aszfalt, jó az :-) Sejtettem, hogy az enyhülés-nyolcszáz fõ kitapossa a terepet kombó majd kedves sarat csinál, de sokáig nincs vész. Az elsõ ep. elõtti ponton, az emelkedõn nincs mese, gyaloglás, úgyis összeérünk a gyalogosokkal (mirõl beszélek... két éve ez a túra volt az elsõ gyalogos negyvenesem...) Aztán meglepõen jól futható a lefelé a forrás környékén, ráfordulunk a betonyra, beér b_feri, gondoltam, innentõl maradok magamra, de úgy voltam vele, amíg bírom, megyek velük, õk azért rutinos csókák. A terv az volt: ha a félmaraton meglenne 3 órán belül, akkor a maradék 20 km-t elég lesz 5-ös átlaggal lenyomni, az pedig sima gyalogtempó. De még a Margitára is jó idõben érünk, közben a Pap Miskás sportszelet is lemegy, jót is tesz, miként a babatpusztai multivitaminlötty, meg finom is. Margitától lehet megint tolni, még mindig megy, hurrá. Pont ez volt a titkos célom, hogy az elejét jól vinni, hogy a végére a tudat, hogy még mennyi idõm maradt, nem csak fizikailag, hanem fejben is jól jön, és ez talán még nagyobb érv, mint az erõnlét. Domony felé közeledünk, elered az esõ, közben vándorköszörûs spontán ropiját rágcsálom kocogva, kb. mint egy sertés. Közben, bár végig az volt bennem, inkább tervezzek alul, alázattal álljak hozzá, mintsem nagy mellénnyel és visszaüssön, már kezdem áttervezni a mûsort: lehetne ebbõl 6 órás teljesítés is ezzel a tempóval... azt tudtam, hogy a második fele húzósabb lesz. Mindenesetre Feri megnézi: már féltávon túl vagyunk, 20,6. A vekkerem szerint pontosan 11:30, azaz 2,5 órás menetidõ addig, márpedig az órám mindig siet 2 percet, hiába, Volánbusszal járó ember vagyok, jól jön ez, ha menetrendhez kötött az alany. 11:45-re érünk Domonyvölgybe, ekkor már nemcsak elhiszem, hanem tudom, hogy meglesz. Nápolyi, tea sebtiben, Hardi Laci Unicummal kínál, ez bizony futás közben nem szerencsés, kocsival is vagyok, a szívem szakad meg, hogy egy kedves ismerõst vissza kell utasítsak :-)
Na, innentõl jött a málházós etap, úgy a következõ pontig. A terepfutás már inkább gyalogtúra-jelleget öltött, elõször csak a felfelé, késõbb a sár miatt. A Kõkeresztig bizony nem sokat szaladtam, de más sem, ahogy láttam, legalábbis a körülöttünk lévõk közül. Hosszú, monoton szakasz, néha bele-bele kocogtam, de nem az volt a jellemzõ. Maga a Juharos jó volt. A piros háromszög mászása elõtt nápolyi-tea a ponton, közben a másik fél Mars csokim is letoltam, és a hatás sem maradt el, ahogy eljött a szintút, mindhárman elkezdtünk tartósan galoppozni, a következõ pontig. Magamban már kezdtem mosolyogni, mert már az is biztosnak tûnt, hogy 6 órán belül leszek-leszünk. Sõt. A gépszíj és a kisördög együttes erõvel kezdtek tovalökni: megvan az esély az 5:30-ra. Máriabesnyõn és az egyetemi erdõn át már csak keveset gyaloglunk bele, hogy õszinte legyek, minden voltam, csak friss és fitt nem, közben éreztem, hogy a Futóbolondokos technikaim már kidörzsölt, le kellett volna ragasztani, rutintalanság, hiába, és aztán a réten megláttuk a célt, merthogy odahozták, és ez azt eredményezte, hogy az utolsó nekirugaszkodás nyomán Zsuzsi 5:27:55, én 5:28:00 statisztikával zártam. Feri a gyalogosra nevezett, így neki volt még hátra a hiavatalos távból is egy szakasz az oskoláig. Én pedig mikor ráírták a lapomra ezt a számot, kezdtem felfogni, hogy anyámaddelaházat, ezt még remélni sem mertem.
Köszönöm nagyszerû társaimnak, akik húztak, s akikkel volt szerencsém együtt haladni, asszonykámnak pedig, hogy tolerálja, hogy az ember mindig valami újabb hülyeséget talál ki magának, amit el kell érni, és punktum.
A célban nagy társasági életet volt módomban élni, sok remek emberrel találkoztam ismét, a két ponton csöppet véres narancssárga Kalenjit levettem, emberi formába öltöztem, és az éremmel a nyakban tartózkodtam és diskuráltam, mert örültem, no :-) Sõt, most is. |
| |
|
|
Barlangtól barlangig - pontõrség + teljesítés
Nem keltem épp túl frissen, ne szépítsük, megünnepeltem az elsõ terepmaratonom + a váci kézislányok drámai, idõn túli heteses gyõzelmét. Szóval, ébredés 4-kor felszállás az 5:02-es buszra. 6:30-6:33 körül értem a rajtba, átvettem a pöcsétet, még diskurzus, miazmás, aztán gyalog felfelé, az útvonal szerint. Hát ez most nem volt egy terepfutás a Hármashatárhegyig, olyan voltam, mint az ólomkatona... de így is jó ütemben haladtam, a pozíció teljes elfoglalása -értsd: kövekkel rögzíteni az A4-es tájékoztatót, vízivás, körülnézés, panorámaszakmai fotók- után kb. 5-6 perccel érkeztek az elsõ fecskék, köztük trollius, régi barlangász cimbora.
Ment az idõ, de valahogy nem éreztem azt a pörgést, mint tavaly. 2008-ban voltak idõszakok hosszan, mikor fel sem néztem, csak nyomtam az elém tolt itinerekre az igazolást, meg a szíveseneket, sorozatlövõként. Egyre inkább úgy tûnt, hogy kevesebben lesznek, mint a tavalyi 500 feletti létszám, pedig azt is túlbiztosítva, közel 640 itinerrel készültünk. 9:30-kor telefonálok a célba, mi a vége, még akkor is indulnak, erre számítottam is, a triplázó mazochisták miatt, de 350 alatti a szám. Mindenesetre soha rosszabbat!
Viszont így lehetett jelentõs társasági életet élni, például kiváló szabolcsi sporttársakkal, akik helyi házi fagyállóval, kolbásszal boldogítanak, én Bolyhos-féle ágyas törkölypálinkával viszonzom az emberi nemeslelkûséget.
Közben megérkezik G(Dzsí) is, akivel együtt tervezünk továbbmenni, s együtt, a jelen lévõ Old Eye és ZE társaságában kivégezzük a törkölyt, ne kelljen már továbbcipelni.
11:00 után indulunk le a hegyrõl, már a seprûk is elmentek. Akiket hamar utol is érünk, a bringa fékhangja pöpec, mint a szilveszteri duda. Elképzeltem, hogy lehet majd lepörkölni a sárgán, a klasszikus meredeken két keréken, ahol gyalog sem egyszerû. Hát szegénynek nem is sikerült megúszni esés nélkül, szerintem csoda lett volna az ellenkezõje.
Úgy sejtettük, hogy Bubut a hûvösvölgyi lángososnál érjük utol, bejött :-) G(Dzsí) lecsúsztatott úgy 4 palacsintát, aztán be kellett mennünk a kocsmába Jägerért, mert a lángosos nem árusított ilyen jellegû üzemanyagot.
Közben nagyjából kitavaszodott, de a sár egyáltalán nem volt vészes, fõleg nem a Domonyvölgy utáni, Kõkereszt elõtti, szombati Margitás dagonya tükrében.
A nagyréten még ott érjük M. Tomit, úgy látszik, minden ep. ráhúz ma, aztán jön a jelzetlen szakasz. Elgondoltuk, milyen jó kis alternatíva lenne ott lent a meredek árokban menni... de pár méter múlva látjuk a keresztbe kijárt bringásnyomokból, hogy ezt valakik meg is teszik. Jaj, de jó, hogy nem én vagyok az!
A Nagy-Hárs-hegyre azért csak-csak lihegve érek fel, összességében kezdek fáradni a hétvégétõl, mindenesetre a hely kihozza belõlem az újabb túraötletet: NHH100, Nagy-Hárs-hegytõl Nagy-Hideg-hegyig, érdemes lenne megrendezni... hacsak e topic mezõnyét elképzelem, lenne közönsége :-) Nem Bubu lenne, ha nem lenne partner az ötletelésben, miként kéne vinni a túrát :-)
Kötelezõ feladat jön, mondja G(Dzsí), és valóban, a Bátori-barlangnál azon ereszkedünk, tán menne anélkül is, de mennyivel izgalmasabb így barlangtúrás módra ereszkedni. A Kis-Hárs-hegyrõl ereszkedve -mellesleg az útvonal van olyan jó, hogy megérné erre tovább lehozni a sárga háromszöget- utolérjük Old Eyet, és csaknem a célig együtt megyünk. Dícséri a túrát, bár rutinos róka, de neki is tudott újat nyújtani az útvonal. Az Apáthy-sziklánál, azaz elõtte, a kérdés továbbra is kérdés: ez merre rosszabb, lefelé vagy felfelé? Annyiban maradunk, hogy természetesen egyik sem kedves oly annyira. Persze a szikla környéke és a panoráma megunhatatlan, akárhány túrán jövök erre, mindig készül 2-3-5-6 fénykép. Tavaly óta a Vaskapu-hegyen van a pont, jó ez a kis kötélmászás, koncepcióba illõ. Innentõl egy kis Ferenc-hegyi zöldet leszámítva urbanizált túra jön, komótos gyaloglattal, 14:45-ös célba éréssel. 3 zsíroskenyér, 1 tea, de elõtte még elmondom a célban Gyurinak, hogy a János-hegyen nagyon eltévedtünk, de nem tudom csõbe húzni, sajnos kezdenek kiismerni, hogy ezt a szívatást rendre eljátszom a túrák végén, bedobva egy olyan pontot, ami köszönõviszonyban sincs az útvonallal :-)
Igen jól éreztük magunkat, az az igazság, hogy már hiányzott is egy jó kis budai túra, idén csak a BHTCS volt eddig, de az napszakban, jellegében és útvonalában is gyökeresen más.
|
| |
|
|
Wass Albert-emléktúra - rendezõi beszámoló
Gyanítottuk, hogy többen lesznek, mint tavaly, hiszen egyfelõl zsúfolt hétvégén (BUÉK, BHTCS) volt az elsõ rendezés 2008-ban, másfelõl az ónos esõ-jégpáncél kombináció nyilván sokakat elriasztott, de így is összejött 295 fõ, aminek nagyon örültünk az elsõ rendezés kapcsán.
Idén a túra hetében ugrott meg jelentõsen az elõnevezõk létszáma, s az alapján sejthetõ volt, hogy az 500 feletti létszám sem kizárt. Ezért napról napra mindenbõl gyors utángyártás vagy rendelés zajlott: kitûzõk két forrásból, oklevelek, távmegjelöléssel vagy tartalékba távfüggetlenül, fekete-fehér itinerek, gulyás rendelése Királyréten a hosszú távosoknak, hogy õk is kapjanak meleg ételt, mivel megvolt az esélye, hogy mire célba érnek, az 500 fõ kapacitású gulyáságyú tartalma elfogy. Igaz, arra gondoltam, hogy idén, mivel többször hangsúlyoztuk, talán az elõnevezõk aránya magasabb lesz, mint tavaly, akkor 107 elõnevezés mellett 295 részvevõnk volt. Ezúttal pár nappal korábban le kellett zárni az elõnevezést, hogy a színíes itinerek elkészülhessenek, mivel 205-nél járt már ekkor a létszámuk.
Végül amivel készültünk: 550 kitûzõ egységesen, 40 kitûzõ a Válaszút 20-asoknak, 30 rendezõi kitûzõ, 100+500 adag gulyás, a 20-28-44 km-eseknek 348 szelet müzli, a 18-asoknak több kiló keksz a Borbély-hegyre, 3 borosüvegnyi házipálinka, 680 itiner, 700 db oklevél (köztük távfüggõ- és független is).
Január 9-én pénteken mentünk kitenni a jelzetlen szakaszokra a feliratokat, ekkor gyönyörû idõnk volt, bár hideg, de napos.
A túra napján hajnal 2 után már nemigen tudtam aludni, dolgozott az adrenalin. Szép lassan lehordtam a tizenvalahány szatyornyi holmit a kocsiba, jégkaparás, aztán 6-ra odaértem a rajtba. 6:30-ra jött a polgármester, kinyílt a helyiség, és elkezdtem kialakítani a helyszínt.
Jó lett volna idõben megkapni-kinyitni a plébánia felsõ épületét is, az eredeti terv az volt, a tumultus enyhítése érdekében, hogy ott lenne a nevezési díj fizetése és a nevlapok kitöltése, az indítás, itinerek átvétele pedig az alsóban, késõbb a szolgáltatás elfogyasztása a felsõben, a cél az alsóban.
Reggel 7-re csak az alsó épületet használhattuk még, nem volt mit tenni, itt kellett elkezdeni a rajtprocedúrát, s onnantól már nem lehetett változtatni, folyamatosan jöttek, hiába szerettük volna pont azt elkerülni, ami végül kialakult.
Levegõvételnyi idõ sem volt, pörögtünk, de a nevezõk sajnos csak a sort érzékelték, tudjuk, hogy a hidegben mindez igen kellemetlen lehetett. 9 óra körül aztán szedelõzködtem, és mentem át Királyrétre, hogy fogadjam a 44-eseket pontõrként a Fatornyosban, ill. a Válaszút 20-as résztáv érkezõit díjazással lássam el, továbbá a hosszú távosokat meg is etessük, mivel itt gulyás, tea, forralt bor is volt.
Útközben beszéltem Zetével: kevés a fekete-fehér itiner. Egyszerûen nem értettem, mindet elvittem, el nem tûnhetett. Felhívtam a párom: nem hagytam otthon egy dózist? Nem. Nézem a kocsiban, nincs. Passz... jobb híján elkezdtek a rajtban egy csapat-egy füzet taktikával rajtoltatni.
Királyréten találkoztam Bezeczky Árpival (aki sokaknak ismerõs lehet börzsönyi túrákról, a Duna-Ipoly NP természetvédelmi õre), átadtam a pontõrcsomagot, aztán irány a Fatornyos, 9:35-re értem oda, ahogy számoltam, az elsõ érkezõ már ott volt pontnyitás elõtt 30 perccel :-) Az elsõ futók még nem kértek enni, viszont miattuk nem is aggódtam, mivel sebességük alapján biztos, hogy elég korán érnek a célba ahhoz, hogy még jusson a verõcei gulyásból.
10:45 körül kész volt a leves is, és szép lassan megtelt a Fatornyos étterme, déltájban volt a csúcs, és mindenki elkezdett enni-inni. 116 adag gulyás fogyott végül, sajnos az utolsó nyolc Válaszút 20-as részvevõnek már nem jutott, viszont mondtam, menjenek be Verõcére, ott még biztosan van. Közben egy pillanatra sikerül térerõt találnom, s megtudtam, 611 nevezõ volt. Hoppá...
14:40-kor tudtam elindulni, közben benéztem még Szokolyára a pontõrökhöz, hogy bírják, de mosolyogva közölték, hogy tudják kezelni. 15 óra körül értem a Csattogó-völgybe, s elindultam felfelé, a pontra, hogy leváltsam a 10:15 óta ott posztoló pontõrt, egy darabig még együtt voltunk fent, aztán délután négytõl már csak magam pecsételtem.
Közben jött a telefon a célból: a kitûzõk is elfogytak, a vártnál gyorsabban. Ezt sem értettem, ha "csak" 611 ember jött el...
Kb. egy órán át volt viszonylag aktív forgalom, délután öttõl már ritkult a nép, s közben hallottam, hogy a Csóványosra kitérõt tevõk is beérték a mezõnyt, a seprû is már elhagyta Szokolyát, úgy tûnt, a túrázók jó sebességének köszönhetõen elõbb is zárhat a pont, mint 19 óra. Így is lett, s mire célba értem, már csak a seprûk érkeztek utánam (a völgytõl kocsival mentem a plébániáig).
Utána már csak a célzárás maradt, illetve még egy feladat, már hétfõn: átnézni alaposan a rajtlapokat, hány embernek kell díjazást küldeni utólag, és 120-ig számoltam, ami meglepõen soknak tûnt. Ekkor jött a gyanú, hogy talán a zsúfolt rajt-cél helyszínen spontán számolták össze a létszámot, és nem 611 az a 611, és ez magyarázatot ad több területen is a befuccsolásra. Otthon este alaposan átnyálaztam a névsort, a létszámot, s ez alapján 708 nevezõ indult vasárnap, további 6 rendezõ a túra napján gyalogolt egy 18-ast, az elõzetesen bejárás formájában indulókkal együtt a végszám 729.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki megtisztelt bennünket részvételével, elnézést kérek-kérünk a sorállásért, a tavalyihoz képest több, mint dupla létszám nem kis feladatot jelentett - és bizony a helyiség is igen szûk ehhez, a túra ebben a formában kinõtte korlátait.
Hálásan köszönöm mindenkinek, aki részt vett a rendezésben, akár terepen a hidegben, akár a rajtban-célban az õrület közepette, sõt többen mindkét fronton helytálltak, köszönjük a verõcei házigazdák segítségét-támogatását, a Fatornyos Fogadó rugalmasságát.
2010-ben egyetlen cél lehet: a kellemetlenségeket kiküszöbölni, és a létszámbéli sikeren túl mindenkinek maradéktalanul pozitív élményt nyújtani. Nagy feladat lesz, de állunk elébe, és remélem, hogy sikerül.
|
| |
|
|
Évnyitás - Budai-hegység távoli csúcsai
Elõször voltam ezen a túrán, de már izgatott, milyen is ez, mindenki emlegette, mekkora buli -persze ez relatív, alapvetõen nem bulitúráról van szó, csak az élmény miatt-, szóval már sebtiben elõneveztem, elsõként, így meg is kaptam a 2-es rajtszámot :-)
A terv az volt, hogy este hatkor indulunk Jámbor társaságában, a helyszínen kiderült, hogyhárman megyünk, laci069 is csatlakozik, ennek örvendeztünk. Elvileg összekattintottam egy tracket a csúcsok ismeretébem, amit a mûszerre töltöttem, és ez sokat is segített, de két dologgal nem számoltam: a meglepetés-csúcs hollétével, ami persze, a Perem-hegy személyében, a körvonalamon kívülre esett, továbbá, hogy amit gondoltam Kálvária-hegynek, az nem a Hegedûs-Róbert-emléktúráról ismerõs csúcs, hanem a Kálvária-domb, szintén ezen túra közelében, de egész máshol. Viszont ott volt a csapatban Jámbor, aki már nappali bejárások alapján, nagyondinnye segítségével összerakott egy tracket és egy jó adag személyes tapasztalást, és laci069, aki nem elõször vesz részt az álmatlanok újévi fagyoskodásán. Belõttük, hol is lehet ez a Perem-hegy, aztán az elõzetes tervemhez képest -Meszes hegy az elsõ, Nagy-Szénás az utolsó- elõször a Nagy-Szénásra mentünk fel, onnan a Kutya-hegy nyergén át a Perem-hegyre, ami könnyen meglett. Innentõl a kör már logikusan adta magát az óramutató járásával ellentétesen.
Gondolkodtam, mit csináljak: két pulóver és ujjatlan kabát, vagy vastagabb ujjas kabát és egy pulóver? Elõbbi verzió gyõzött, és jó döntés volt, mert nem dunsztolódtam be, miközben a fûtött plébánián várt a meleg kabát hajnalban.
Minden havas, deres, a sötétséget a hold, a hó, a pontõrtûz és a mindenfelé jövõ-menõ fejlámpák törték meg rendre. Már az elsõ 5-7 km-en ráéreztem az ízére, miért is vannak oda ezért a túráért. Tényleg pazar hangulata van. A Meszes-hegyre szinte ereszkedtünk a 486 m-es csúcs után, közben csanya és egy futócsapat másodszor húz el ill. jön szembe, cejas szintén, Bubu nem tudom, merre jár, õ a még távolabbi csúcsokra is ráment, a rajtban láttam utoljára.
A Ilona-lakhoz elõször lezúztunk a hegyoldalban, aztán völgy felett oldalazva, na itt már kezdett igazi tájékozódási jelleget ölteni a dolog, aztán megláttuk az ösvényszerû valamit, ahol fel kell menni. Jaj. Innen már mindegy mi volt rajtam, pára száll belõlem, szemüveg le, közben mögöttem lassan döcögõ fények fejmagasságban a meredeken, elõttem szintén, Jámbor jól húzott végig a túrán, aztán csak megvan az Ilona-lak, ahol láss csudát, nyitva a kis vadászház, benne meleg klíma, meleg tea. Most mondja azt valaki, hogy a januári éjszakában egy ilyen élmény nem a túrázás netovábbja! Össze is torlódunk rendesen. 4 csúcs már megvan, és akkor jöhet az igazi támadás, a Nagy-Kopasz. Eleinte csak óvatos becserkelés, de közben már benne járunk a késõben, a csillagok el, helyette köd, és durvít a tél. A hõfok -10 körül mozoghat, és a csúcstámadás az addigi óvatos gyalogsági menetbõl szuronyrohamra vált a meredeken. A csúcson is pattog a tûz, bíztunk benne, hogy nem kell kilátót mászni, hát nem is kellett. Jámbor lekváros palacsintája a legjobb idõben, a legjobb helyen kerül elõ. A cukros táp erõt ad, közben még az egyik korábbi pontõrsátorból kinyújtott csokit is elõkapom. Monotonra vált az est, a Fekete-hegyig egy darabon kevesebb az ember, legfeljebb egy magányos harcos megy el keresztbe. Nem túl gyakori jelenség, a többség csapatban tolja. Aztán ahogy jövünk visszafelé az immár hatodik csúcsunkról, hirtelen ugrik a létszám. laci06 megörökít minket: szakállunk alapján egyértelmû Mikulásokká lettünk, egy ideje tartós a cidri. Az ásványvizem egy palack ásványjég, csak arra jó, hogy ellenõrzõponton kapott forró teát hûtsön, emberi fogyasztásra önmagában nem alkalmas. Még jó, hogy a kólám a zsákon belül, tartalékruhák közt pihent, így a maga mindössze "rohadt hideg"-hõmérsékletével még iható. Remeteszõlõs felé közeledünk, de ezt az útvonalat, a Vöröspocsolyás-hát felé, ahogy látni, csak mi választjuk, mivel szépen a meredeken mehetünk majd fel a következõ pontra. Közben ismét csillagos az ég, pár fokkal enyhül, elkezdem nézni, látok-é hullócsilagot, ahogy ígérték a jelenséget, de csak én hullok: a felfelé bámulás közben borulok egy jót, pont térdre, ez nem kellett. Beérünk Remeteszõlõsre, ismét durvul a hideg. Aztán elérünk a bányához, látni fent a fényeket, basszus, az ott nem csillag, oda föl, bizony itt kölcsönkérem Laci egyik botját, másként nem megy, valódi küzdelem ez, aktív anyázással. A ponton minden enyhül, nem azért, mert szép a panoráma, kit érdekel ez már akkor? :-) Egyszerûen lábosban fõ a meleg tea, nem csak kapunk inni, de vihetünk is. A pontõr kedvesen kitöri a jégfalat a mûanyag palackomból, a kása felét kiöntöm, másik fele forró tea, rögtön iható ital kerekedik. Innen be a civilizációba, sok puhány, mindenki alszik... Budaligetrõl egy darabig az a kék kereszt jön, ahol olyan jól lehet lekocogni szembõl. De az szembõl volt. Ez most más. De megvan, immár 8/10. Göröngyös mezõ szélén monoton, óvatos emelkedés, nem szeretjük, de megint csillagos az ég, igaz, nézem hiába, szerintem már csak én látok zuhanni egy meteoritot. Nagykovácsi széléhez érünk, immár a kéken, és tudjuk: nagyon már nem távolodunk el a célt képezõ településtõl. A zöldre viszont át kell térnünk a Felsberghez, mindkettõnk mûszere szerint lesz egy jó kis átvágás. Hát az. Pontosabban lezuhanás, farra üléssel, térdgyilkos ereszkedõvel, jaj megint. Jó kis szívatós útvonalat hozunk össze a végére. Felsberg megvan, tanakodunk: rámenjünk-e az Alsó-Zsíros-hegyre, és +1 óránk van, vagy anélkül is beérünk idõben? Végül arra szavazunk, úgysem jártunk még ott, nézzük meg. Kár lett volna kihagyni. Feldíszített karácsonyfa, alatta nagy ajándékosdoboz, kinyitva zenél, benne a pecsét, és vehetünk a fán lévõ szaloncukorból. Az még sötétben is látszik, micsoda kilátás lehet innen. Innen már lényegében aszfalton ereszkedünk a célba, 9:35 a vége, hajnali 3:50-kor, tehát a 10 órán is belül vagyunk, 11-en bõven, közben erõsít a hideg elvégre 4 óra körül járunk. Lényegesen gyorsabb menetet nem is terveztünk, de szerintem olyan nagyon nem is ment volna. Meg értelme sem, ez így volt kerek. A célban csupa kellemes dolog: fûtés, virsli, forralt bor, ruhacsere, és a hír, hogy Laci Újpest-Városkapuhoz visz, egyenesen a távolsági busz szájába.
A túra óriási élmény volt, köszönet a hibátlan munkát végzõ, lelkes rendezõknek, és túratársaimnak a hangulatot és a csapatmunkát!
Pazar évkezdet volt!
|
| |
|
|
|
Teljesítménytúrák, versenyek, szervezett mozgásformák
Összegzés - 2008
Ez volt a 4. naptári évem a mûfajban. A túrák számát és az össztávokat tekintve a 2. legjobb, az egy túrán leghosszabb megtett távot, a teljesített mozgalmakat-túrasorozatokat, a rendezések számát tekintve viszont a legerõsebb évem.
Mindez számokban:
Kötött útvonalas, klasszikus gyalogos teljesítménytúrák
Túrák száma: 29
Össztáv: 883,1 km
Össz-szintemelkedés: 27140 m
Átlagtáv: 30,45 km
Átlag szintemelkedés: 935,86
Csillagtúrák
Túrák száma: 3
Össztáv: 29,1 km
Össz-szintemelkedés: 1500 m
Átlagtáv: 9,7 km
Átlag szintemelkedés: 500 m
Kerékpáros teljesítménytúrák
Túrák száma: 4
Össztáv: 195,3 km
Össz-szintemelkedés: 1910 m
Átlagtáv: 48,83
Átlag szintemelkedés: 477,5
Futóverseny
Száma: 1
Táv: 11,5 km
Összesítés
Megtett távok mindösszesen: 1119 km
Megtett szintemelkedés összesen: 30.700 m
Teljesített túramozgalmak, sorozatok (5): Margita Kupa, Budapest Kupa, Hárs-hegyi hétvége, 4 évszak a Börzsönyben, Csúcsok csúcsa 2. fokozat
TTMR-pont összesen: 1422,5
Rendezések
Fõrendezõként: 6
Posztolás bármilyen más pozícióban (pontõr, seprû, rajt-cél, forgalomirányító futóversenyen, stb.): 11
Részvétel rendezésben összesen: 17
Legek
Leghosszabb túra: Kinizsi 100
Legrövidebb túra: Monoton Minimaraton
Legtöbb szint egy túrán összesen: Kinizsi 100
Legszintesebb átlagban (Csúcsok csúcsa szerint): Teleki 30, Börzsönyi Vulkántúra
Legkevesebb szint: Pest megyei piros 50
Szubjektív dolgok
2008-ban az alapvetõ preferenciáim: Kinizsi 100 életemben elõször, és az erre való felkészülés volt. Ez sikerült, az ég legnagyobb túraélményét okozva, már most várom a következõt. Cél volt továbbá a Margita Kupa és a Budapest Kupa, ez is összejött, bár pengeélen táncolt. Sok túra szervezésébe is beleástam magam így vagy úgy, ezek közül a Wass Albert-emléktúra marad a legemlékezetesebb, az ónos esõ-jégpáncél kombináció, és az ehhez képest, a sûrû hétvége (BUÉK, BHTCS) és elsõ rendezés ellenére megjelent csaknem pont 300 ember kapcsán.
Terv 2009-re: Téli Margita Terepmaraton, Kinizsi másodszor, ismét 1000 km fölé menni a gyalogtúrákon, sok remek emberrel együtt gyalogolni, tekerni, rendezni, pontõrködni, és a Tavaszi hadjárát túrasorozat sikeres lebonyolítása, de a nyarat kihagyni alapvetõen, mert idén alig horgásztam, és ezen a téren van mit pótolnom :-)
Köszönöm mindenkinek, akivel szerencsém volt együtt túrázni idén, aki segített a túrák rendezésében, amely túrák rendezésébe én segíthettem be, remélem, hasznos csapattag lehettem!
|
| |
|
|
Évzárás - Fóti-Somlyó 30
Nekem ez a nagybetûs teljesítménytúra, mivel ezzel kezdtem pályafutásom 2005. decemberében, és megfogadtam: amíg e túra lesz, addig a legbiztosabb túrám adott évben. Rögtön sikerült anno indításnak egy hófúvásos, metszõ jeges szeles, sarkvidéki brutalitással kezdeni - csoda, hogy a mûfaj megszállottja lettem? E titulust apámtól kaptam ma telefonon, mikor beszámoltam, miként éjszakáztam - de ne szaladjunk elõre 2009-ig. Immár harmadik ízben seprû is vagyok a Fóti-Somlyón, ezúttal is jú hangulatú gyaloglatnak ígérkezett a dolog G(Dzsí), petami és ZE társaságában. 9:30 helyett csaknem 10 órakor indultunk, még sokaság kezdte meg a kilométereket fél tíz körül, így sz zsu és b_feri, aki szaladtak, annyira, hogy kétszer is kielõztek. Ez lekörözés-értékû volt :-). A rajtból térképvázlattal indultam el, arra pecsételtünk, az itinerek elfogyásáról gethe már írt e topicon, mi enélkül is jól elboldogultunk. Mogyoródtól aztán már lett kérdezz-felelek lapocskám, kékdroid jóvoltából, aki innentõl, a pont bezárása után, egy darabig túratársunk volt, majd a dögkúttól kilépett - meglepõ összefüggéseket kereshetnék, miért innen gyorsult be? :-) Közben olahtamas tájékoztatott a Tó vendéglõbõl, miszerint csapatával ott abszolválja a forralt bort, halászlevet, túrógombócot. Nálunk azért volt hozott alapanyag, többféle pálinka formájában. A felkészületlen túrázás visszaüthetett volna elszomjazás formájában. Habár nem elõször járok a Fóti-Somlyón, mint magaslaton, a túrán sem, mûszer is volt nálam, csak sikerült szembõl támadni a Fáy Présház melletti ellenõrzõpontra, ahol gethe mandarinja és pecsétje mellé baráti diskurzust is begyûjtöttünk, majd az órák óta várt pillanat szerint beültünk az objektumba, ahol mielõtt kihozták volna az étlapot, közöltem, hogy bodzapálinka és epres túrógombóc. Ez meg is történt. Közben motivációként jött a hír, hogy Mogyoródon pygmea szederpálinkája vár. És tényleg. Már setétben értünk oda, de a közel fél órás késéssel való rajt, illetve a bõ fél órás présházbeli tartózkodás ellenére, még pontzárás elõtt értünk. A cukrászdában elvileg csalódnom kellett volna, hogy a várakozáson felüli sokaság miatt, a választék megcsappanása jóvoltából már csak csokitorta maradt, de bûbájos mosollyal nyugtattam a pultos hölgyet: ez számomra az édességek netovábbja, és akkor is ezt kértem volna, ha van vagy 43-féle élelmiszer (az ezüstérmes nálam a puncstorta amúgy).
Mogyoródtól már semmiféle cefre nem motivált minket, csak a célba érés, és a szalagok gyûjtése, továbbá a felismerés, hogy igyekezni kell, ha a hévet, metrót, távolsági buszt elérve, még emberi idõben szeretnék hazaérni, bár ebben aztán ZE autós fuvarja sokat segített. 18 órakor zárt a cél, mi 17:59-re értünk Szilasligetre, ahol bubúr adminisztrációja után gethe fogott velem kezet duplán, mivel a Budapest Kupát itt vettem át, és persze immár negyedszer, a Fóti-Somlyó díjazását is. A hírek szerint idén az elsõ útvonalon halad majd a túra ismét, juhéj! Bízom a sarkvidéki télben természetesen! Remek hangulatú évzárás volt, a kedvenc túrámon.
|
| |
|
|
Börzsönyi Vulkántúra + 4 évszak a Börzsönyben záróakkord
Szokásos hétvégi 4 órás kelés (lehet ezt megszokni valaha is?), aztán a királyréti nemzeti parkos oktatóközpontban 5:45 körül leadtam Kenyeres Oszinak a 4 évszakos csomagot a sikeresen célba érõknek (oklevelek, kitûzõk, fém érmek a nemzeti trikolór szalaggal), átvettem az itinert, aztán hajrá a pontomra, setétben, úgy 5:50 körül. Pecsét a zsebben, ha valami turbó elõzne útközben a Taxi-nyiladékon, nyomhassak neki egy Kárpát-hidas bélyegzõt. De erre nem került sor, a hídhoz érve pár perc múlva jöttek az elsõ vulkánjárók. Sok ismerõs, anyagcsere (értsd: nálam házipálinka, náluk valami hasonló, recesszió van, ingyen semmi sincs), tellik az idõ, már világos van, sõt a nap is süt, 10 órakor RitaB is megérkezik, akivel végigszántjuk majd a kalderát, türelmesen megvárja posztomon a seprûk érkezését. Na innentõl hajrá. Hittük mi. Felértünk jó tempóban Nagy-Hideghegyre, ahol naivan forralt bort terveztem, de ifjú természetjárok sokfõs siserehada miatt (értsd: a házat benépesítõ kb. 30-40 emberen túl csak a sorban állók száma konvergált a 20-hoz) inkább a továbblépés mellett döntöttünk. Kompenzációként a Csóvin az ismerõs természetvédelmi és pontõr Zweigeltjét fogyaszthattam, akit viszonzásul a lakhelyéül szolgáló településen fõzetett házipálinkával kínáltam.
Magosfa alatt megdöbbentõ élmény: közel 900 méteres magasságban kóbor kutyuska ér mellénk, orra, szája kicsit véres, de nem sérült, nyilván a vadászat hozta fel ide, a vérszagra jött. Bár nyeszlett lény volt, de le a kalappal, felmászni ide, nem kispályás dolog egy ekkora állattól (amolyan foxi-schnauzer kombó). Kapott tõlem némi kolbászt és kenyeret. Innentõl egy darabon a zöldön, majd a zöldön mentünk. Értsd: tudtuk, hogy vaddisznóhajtás lesz aznap, de hogy a nemzeti parkos Darányi úr ilyen aprólékosan kijelezzen egy alternatív útvonalat zöld szalaggal, arra nem számítottam. A terep annyiban ismerõs volt, hogy augusztusban, mikor felmásztam a Miklós-tetõre, akkor csalánban, bokrok közt, véresre karmolászva magam, már jártam ezen útvonalat, Kemencérõl, a Godóvár alatti úton. Most is arra mentünk, aztán lassan elértük a Fekete-völgyet, még a patak elõtt igazi erdei pontként üzemelve zsíros kenyeret és teát abszolválva. Köszönet a kitartó pontõröknek kedvességért, fõzésért, miazmás.
Aztán indultunk, mert jött a Kövirózsás-gerinc, a Magas-Börzsöny nyugati vonulata, annak minden szépségével (értsd: csodás kilátás) és csúfságával (értsd: liftezés, meredeken fel, le, köves ösvényeken, ahol teljesen legális az anyázás a tényleges vagy majdnemes orra bukás miatt). Gondolkodtam, akarom-e a Vár-bükköt, elég motiváció-e a geoláda és a Börzsöny csúcsai túramozgalom érintõpontja, de végül akartam. Aztán a Magyar-hegyig szépen kialakult egy négyes csapat, majd a völgytõl felfelé egy egyre népesebb. Az ellenõrzõpontnál egy addig odanavigált túratársat hátra hagytunk, kérve a pontõr segítségét autóval, aki vállalta, Királyrétig viszi õt. Itta csoki, víz, tea kombó életmentõ volt. A Twix elsõ felét itt, második részét a P+ elérésénél nyomtam be. Innentõl eleinte négyes csapatban mentünk, késõbb bizonytalankodókkal csapódva népes társulattal értük el az Aklok rétjét. A piros kereszt az a mûfaj, amit mindenki csak a saját tempójában tud teljesíteni. Ideértve az elejét és a Hanák-réttõl induló szörnyût is. Visszanéztünk, pár fejlámpa világít. Elõrenéztünk: ugyanaz, pislákolnak. Ez tényleg ilyen. Ide az átlag sötétben ér, és látja maga mögött a reményteljesen haladó, továbbá a maga elõtt lassan tipegõ fényeket. De egyszer minden véget ér, így a házban is megkapjuk második pecsétünket.
Ahonnan persze lefelé sem gyönyör a P-, bár a Taxi-rét hangulatos az immár nem elõször látott pontõrtûzzel. Tizenéves ifjú túratársakkal megyünk le, minden elismerésem, a srácok piszok jó erõben tolják az ipart, egyikük már nem egyszer vett részt a Nagy-Hidegy-hegy versenyfutáson novemberben, már láttam ilyen mûfaj az, belekeveredtem túra közben, kajakosok, evezõsök és egyéb mazochisták csinálják. Szóval nem lepõdöm meg, miért bírják így. Elérjük a Taxi-nyiladékot, ami sötétben, a sok mocsadék orrabukás-esélyes kõvel, hát nem szeretteti meg magát még jobban. Belerúgásszakmailag már magas az érték, türelem fogytán ott lennénk már. De ott is vagyunk. Este fél kilenc körül járunk. Szép és kemény, minden volt, ez a Börzsöny esszenciája. Csak imádni lehet. Imádom is. Választok egy kitûzõt, közben Oszi is befut, gratulál a 4 évszakhoz, na a hóhért akasztják :-) Csak remélhetem, hogy mindenkik, aki végigcsinálta, örömét lelte benne, és elégedett volt a díjazással, folytatás talán 2010-ben.
Hej, de jó kis túra volt! Így tömören! Tudtommal ismét sikerült létszámcsúcsot dönteni 351 fõvel, lesz ez 400 is :-)
|
| |
|
|
Szarvas 27
A túrán pontõr, seprû és ezáltal teljesítõ is voltam egyszerre. Péntek este érkeztünk a Szarvasházba, a tornácos házból felújítással kialakított turistaházba, ahol Sós Mari és Czibula Gyuri almapálinkával, velõs pirítóssal és paprikás krumplival várt minket.
Kelés 5-kor, majd a hosszú táv útvonala szerint indultam sötétben, havazásban Bakonyjákóra, a kocsmába, ahol 9:27-ig szólt a megbízatásom bélyegzésre. Misztikus volt a vár és a Bitva-völgye ebben az idõben, egyre sûrûbben esett, egyre fehérebbé borítva a tájat. A 83-as fõutat elérve már tejfehér aszfaltra érkeztem. A Zöldfa vendéglõben már kályhán, lábosban melegedett a forralt bor, ami nagy kedvenc, de most kissé évszakidegenül egy korsó sörrel kezdtem a napot. Az elsõ ember csak 7:30-kor érkezett, a szokásos pontnyitásra vagy azelõtt érkezõ futók ezúttal elmaradtak. Összesen két futó volt eleve, legalábbis a 27-es távon, mert csak õk érintették a falut. Gyûltek az ismerõsök is. Sejthetõ volt, hogy a hó miatti nehézkes utazás és lassabb gyaloglás miatt rá kell majd húzni a pontra, nem mintha olyan rossz lett volna a csehóban ülni, remek autentikus arcok között, akik persze kérdezték, merre megy a nép tovább, és miért arra, ezt mind egy nap és gyalog, hû, de minek mennek arra, az kerülõ, ott át tudnának vágni Polány felé, stb., szóval ahogy az elhangzik ilyenkor a helyi kocsmahivatalokban :-) Nagyon szimpatikus falu Bakonyjákó, kedves népekkel. 9:35 körül érkezik Old Eye, xuhana és Joeyline, adják a hírt: szucsatiék (Gethével, G(Dzsí)vel, Zsoli kutyával) elakadtak Városlõdnél a hóban, nem tudnak lejönni. Hûha, velük mentem volna haza, de Old Eye kocsijában még van hely. Adta magát, hogy Joeyline-nal, aki velük érkezett, tegyük meg a hátra lévõ 22 km-t. 10 óra körül indulunk el, de így is beérnek még páran útközben, a Csurgó-kútnál lévõ következõ ellenõrzõpontig mindenki elér a 27-es mezõnybõl. Kellemesen havas minden, a Bakonyalja csodaszép arcát mutatta. A Farkasgyepû utáni Z- útvonala és a Köves-patak völgye roppant hangulatos fehérben. A Csurgónál macikupac-cal küzdünk a geoládáért, pontosabban õ vállalja a vizes élményt, én óvatosabb vagyok, mivel két hete, a Cserhát-túrán alattam omlott össze a Zsunyi-patak hídja, és derékig merültem. Innentõl lemaradunk, és Magyarpolányig ketten megyünk Joeyline-nal. Közben a Csapási-földeknél kibukkan a távolban a Kab-hegy. A magyarpolányi iskolába a teáért már pontnyitási idõn belül érünk, ott érünk még jópár embert, majd velünk zár a pont. Innentõl gyönyörû szakasz jött, benne a Szentkút, ami igen kedves környezetben van, majd fõleg fenyvesek kísérnek, ami a hóval együtt pompás esztétikai élmény. Az elsõ havas túra a szezonban! Utolérjük xuhanát, Old Eyet és egy túrázó párt, a célig néhány méter különbséggel együtt megyünk. Ott méretes és míves kitûzõ járt, majd felmentem még egyszer a várba, hogy végre világosban is lássam. A szilárd élelmiszereket ezúttal kihagytam, úgyis kaptunk belõle péntek este, egy teát még lecsurgatok, átöltözés és búcsú. Hazafelé aztán a 8-es fõúton megkaptuk a bakonyi hózáport, látótávolság nulla, tejfehér massza, nagy küzdelem után kijövünk belõle, végül szerencsés a hazaút, bár útközben több autó nem így járt.
Nagyon jól éreztem magam nagyon szép tájon, szerintem lesz jövõje a Szarvas-túráknak. |
| |
|
|
Hegedûs Róbert-emléktúra
Gondolkodtam, hogy induljak-e, beárnyékolta a dolgot a tragédia híre, nagymamám péntek reggelre ment el... végül a lehetõ legjobb gyógyszert választottam: ott voltam a rajtban, és mentem, ahogy tudtam, éreztem, hogy fentrõl segít majd. Mindezt pont egy ilyen rendezvényen... tudom, az én esetem természetesebb, mégha elfogadhatatlan is, de a túra apropója nagyon nem természetes folyamat. Nem ismertem Hegedûs Robit személyesen, de nincs kétségem afelõl, hogy olyan volt, ahogy leírták a rendezõk az itinerben. 2007-ben havas, téli túra kerekedett, most viszont minden adott volt egy jó futáshoz kellemes idõben. Jó darabig 7-es feletti átlaggal mentem, a második pontra, a Kálváriára 2 órán belül értem fel, aztán a Virágos-nyereg után elõször a Vihar-hegy, majd a Hármashatárhegy fogott meg. A tea jó idõben jó helyen volt, a banánt eltettem, addigi étkezésem kb. a két csokiszelet volt, amit kaptam a túrán. Innentõl, persze miért is ne itt, egy x túrán y alkalommal bejárt szakaszon, lefelé a kék körtúrán beletettem egy jó kis kiflit a távba, akkor vettem elõ a mûszert, mikor már gyanús volt, hogy se szalag, se jelzés, se emberhang. Na sebaj, a 4 órás teljesítés esélye így ugrott, de a 6-os átlag még meglehet. Az Árpád-kilátótól meghúzom, majd a célig az emelkedõn még egy pici erõfeszítés, 4:28 a vége. Azt hiszem, sikerült kiizzadnom magamból valamennyit a fájdalomból. Az MVTE a tõle megszokott magas színvonalú rendezést hozta, nem véletlenül szeretem a túráikat, egyben nagyon méltó emléket állítottak egykori barátjuknak, míves jelvénnyel és kitûzõvel. Jövõre is szeretnék rajtolni. |
| |
|
|
Gödöllõ K50
Az útvonalat már nyáron bejártuk az egyik rendezõvel, így az nem tartogatott újdonságot, legfeljebb a klíma. Júliusban brutál hõségben, a Nagytarcsa elõtti emelkedõn szememet csípõ verítékezéssel tekertük le a távot, ellenben most reggel a térd felett végzõdõ biciklisnadrágban bizony azt kérdeztem a nevezéskor: itt van a LeFaGySz rajtja? :-)
Isaszeg elõtt ért utol MaRaBu cimbora, akivel innentõl együtt mentünk végig, leszámítva a nagytarcsai emelkedõt, melynek tetején bevárt. Addig 2,5 km-en vert rám gyenge 6,5 percet :-)
Kistarcsán geoládáztunk is + Mogyoródon, a Hungaroringnél is megálltunk fényképezni, ezúttal nem négy, hanem két keréken robogtak az aszfaltcsíkon. Mi is, lefelé onnan fõleg, de a mi jármûvünk halkabb volt. Jó útvonalvezetés, rövidebb emelkedõkkel, hosszabb lejtmenettel. Megvan a 4. túrám is a Margita Kupa-sorozatban, így novemberben már biztos, hogy a tavalyi év után ismét serleggel térek haza.
Jó kis tekerés volt, jó társaságban. A díjazás átvétele után még bementem a kastélyparkba geoládázni, ott épp veteránautó-kiállítás volt.
Képek: http://kep.tar.hu/vagdalthus/50604625#2
|
| |
|
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár