Túrabeszámolók


túra éve: 2016
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20162016.04.10 12:50:32

 Kedves Túratársak.



Először is gratulálni szeretnék mindenkinek aki végigment a távon időtől függetlenül. Nem tudom végül mennyivel kevesebben voltak a regisztráltak számánál, de elég sokszor alakult ki torlódás így szinte biztosan kevesen mondták vissza.


2 éve voltam utoljára TT-n így a szokásos kistáv  bőven elegendő volt a visszarázódáshoz.


Végig reménykedtem abban, hogy nem fog esni az eső ebben a térségben, de teljes mértékben csalódnom kellett. Másnap reggel láss csodát nem esik. Eleinte nem volt baj a talajjal, azonban elég volt neki 4-5 óra, hogy jó csúszóssá váljon. A legnehezebb rész ebből a szempontból a Diós-patakon való átkelés után történt, hogy csak nagy fejvakarás után lehetett felmenni mikor már azért erősen fáradt is volt az ember, lévén ez a végén volt a távnak. Saját szememmel láttam, hogy egy fiatal hölgy az emelkedő közepéről térden és féloldalasan úgy csúszik vissza, hogy a lejtő alján pár srác fogta csak meg.


A legérdekesebb, amit láttam: fél percig követtem egy fiatal hölgyet, akinek a kezei nem oldalt lógtak, vagy botot fogtak, hanem elől valamivel foglalkoztak. Nagyon lassan haladt és előzni nehéz volt. Mikor megelőztem döbbenten láttam, hogy a telefonját nyomkodja. Lehet én vagyok maradi, de így aztán sok értelme van a túrázásnak…


Beérkezés: másodperceken múlt és lélekben már csak a tisztes beérkezés mozgatott de végül meglett. Először el sem hittem. J


Mindenkinek jó pihenést!

 
 
túra éve: 2014
Pilisi SzirtekTúra éve: 20142014.07.19 19:36:11

Tisztelt Túrázók!


Ez a túra megbújik a szerencsére bõséges kínálatban így az én naptáramból is hiányzott. A több hónapos pihenés jót tett a térdemnek így a középsõ 23 km-es táv megtétele nem jelentett gondot, bár egy jó talpbetét még mindig hiányzik. Egy ismerõsöm hívta fel a figyelmet erre a lehetõségre így kaptam az alkalmon, hogy részt vegyek rajta.


Rendkívüli meleg volt így kellõ mennyiségû vízzel felszerelkezve tettük meg a távot. Sár egyáltalán nem volt és változatos helyeken vezetett az útvonal.


Köszönet a szervezõknek és remélem még sokáig megmarad ez a lehetõség.


Számomra lényeges momentum, hogy ez volt a 25. sikeresen teljesített TT-m. Remélem nemsokára az 50-et is ünnepelhetem...

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20142014.04.12 19:18:14

Jó estét!


Ez a túra volt a 24. sikeresen teljesített tt-m, így különösen nagy gondot fordítottam a lelki felkészülésre. Most elõször alklamaztuk azt a rendszert, ami a két kocsival indulunk egy marad a célban egyel a rajtba majd egyel az otthagyottért nevet is kaphatná. Ha lenne neve...


Gyakorlatilag semmilyen meglepetést nem tartogatott, inkább a résztvevõk száma tûnt most alacsonynak. Sár alig alig. A lefelével több volt a gond, mint a felfelével.


Amikor egy-egy futó elviharzott mellettem azon gondolkodtam, hogy milyen szót lehetne arra alkalmazni, hogy elõzés. Esetleg a "pálya" megfelelõ lehetne.


A célban egészen jó ötleteket láttam az érdeklõdés felkeltésére. Az oklevél csere különösen jó volt és a Cartographiások is ügyesen reklámoztak és árultak egyet s mást.


Természetesen köszönet a szervezõknek a munkáért.


Jövõre valószínûleg ismétlés.

 
 
MátrahegyTúra éve: 20142014.03.09 09:05:27

Tisztelt Túrázók!


Ezúton is szeretném megköszönni a velem együtt haladók kedvességét és vidámságát. Bizonyára a jó idõ tette, hogy szinte minden mellettem elhaladó és akik mellett én elhaladtam szinte csak mosolygott.


A táv nem tartogatott meglepetéseket: a rajtolás és érkeztetés precízen, rutinszerûen ment.


A talaj: szerencsénkre szinte egyáltalán nem volt mély sár (20 km-en) így talán a legnagyobb nehézséget a nyirkos sárréteges kövek csúszása okozta. A Kékesrõ lefelé tartó zöld jelzés eléggé nehéz terep ugyanis szinte végig jelentõsen fel van kövezve az ösvény.


Idõjárás: mindig ilyennek kellene lennie.


Ellátás: a Kékes elõtti ellenõrzõ pontról hiányoltam valamiféle nagyobb kaliberû édességet. (Szõlõcukor nem rossz ötlet, de nálam inkább az éhséget hozta elõ.) Összességében ez is rendben volt.


Legszebb élmény: amikor az egyik 14/15 éves leányzót behúzták a célba a frissen megismert barátnõi és az az örömtõl leguggolva majdnem elsírta magát és végül nagy ölelgetések közepette búcsúzkodtak. (Az említett lányt még a Kékes elõtt én is biztattam)


Ismét megtapasztaltam, hogy közepes távokon már jobb ha az ember elszakad az eredeti csapattól.


Találkozunk a nagy Mátrabércen. (Nekem csak Muzsla távon.)

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20142014.02.01 18:31:41

Tisztelt Túrázó Barátaim! :)


Sikerült teljesítenem a zsinórban negyedik Szent Lászlómat és eddig most volt a legjobb az idõjárás. Az útvonal változatlan volt alapvetõen, csak a kegyhely felújítása miatt nem lehetett felmenni a Remete-barlangokhoz.


A talajviszonyok egy rövid szakaszt leszámítva kifejezetten jók voltak, nem kellett kelni egyfolytában a jeges út miatt.


Az ellátásban nem voltak meglepetések, Nagybárkányban a legfinomabb házilekvárokból kaptunk ízelítõt a zsíros kenyér és hagyma mellett.


Külön öröm számomra, hogy sokan vettünk részt rajta és az egyik szervezõhölgy azon szomorkodott, hogy lassan kevesekn lesznek már a szervezõk.


Köszönet a szervezõknek, hogy folyamatosan ilyen jó hangulatú kirándulást szerveznek és köszönet a túrázótársaimnak is.

 
 
túra éve: 2013
A Medves GyöngyszemeiTúra éve: 20132013.12.01 21:25:23

Nos, hát azt sem gondoltam volna, hogy én vagyok az elsõ megörökítõ. :)


Hosszú szünet után ezt a kis hazai csemegét választottam az útra való visszatéréshez.


Reggel az elsõk között indult kis csapatom így a deres talaj és az éles napfény kettõsében haladtunk. Nagyon röviden és tömören: jártunk a Salgó várában, egy bazaltbányában, a Petõfi kunyhónál és a Medves-fennsíkon is. A táv ideálisan jó volt. (19.2 km). Külön öröm, hogy kisgyerekkel is indultak. A pontõrök kedvesek és segítõkészek. A végén meleg étellel vártak minket. 


Szép volt.


(Itt a vége a lakóniai tömörségnek.)

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20132013.02.02 17:23:28

Üdvözlet mindenkinek a meleg szobából! :)


Idén harmadszor vettem részt ezen a túrán és eleddig folyamatosan a 15 kmres távon. Az útvonal változatlan így nagyobb meglepetéssel a szintek és szentek :) nem szolgáltak. A szenteket nem véletlenül írtam: az idõjáráson bosszankodva nem figyeltem fel arra a kiírásra, hogy most a szentkúti zarándokházban nincs tea. Hatalmas lendülettel beléptem és mit láttam? Szerzeteseket és apácákat, akik nagyon kedvesen és mosolyogva tájékoztattak arról, hogy most õk tartanak programot ott. Mókás volt. :)


Sajnos a talajviszonyok miatt marad igazán emlékezetes ez a kirándulás. Vagy olyan hódara volt, amin az ember megcsúszott, lecsúszott, elcsúszott vagy olyan cuppogós sár, ami nagyon vendégmarasztaló.


A célban szerencsére mindezért kárpótolt a szervezõk szívélyessége és a csodás ellátás. Olyan házi lekvárral megkent kenyeret ettem, hogy az íze még mindig a számban van. És az a ribizliszörp! Hmmmm. :)


Külön öröm számomra, hogy 3 embert is el tudtam csábítani erre az alkalomra és hogy régi jó ismerõsökkel találkozhattam. :)


Jövõre újra szeretnék eljönni és a kedves túratársakat is erre biztatom.

 
 
túra éve: 2012
CserhátTúra éve: 20122012.12.08 10:23:37

A Cserhát szívében


2 évvel ezelõtt a Cserhát volt életem második teljesítménytúrája, amit sikeresen teljesítettem. Akkor az átlagosan lábszárközépig érõ sár és cuppogó agyagos föld mély nyomot hagyott bennem. Ezek tudatában vártam a mostani alkalmat. Külön örömömre szolgált, hogy a 2 legjobb barátomat is el tudtam hozni: õk korábban nem hódoltak ennek a szabadidõs idõtöltésnek.


Az idõjárás az évszaknak megfelelõen alakult: ködös, egész nap borús, néhol "szemetelt" az esõ. Röviden a talajviszonyokról: a 20 kmes távon nem voltak ilyen gondok, majdnem végig jól járható volt.


Az útvonal egyszerû és nagyszerû. Külön örömömre szolgált Nógrádsipek elfeledett vagy éppen felújított igazi régi, a palóc vidékre jellemzõ házait látni. Ezek a házak még romjaikban is szépek. Rimócon a Fõkötõ múzeum nyújtott látnivalót, amit sajnos egy kicsit gyorsan, de mindenképpen nagy élvezettel tekintettem meg. Az egyik nagy fali fényképen volt egy lánycsoport, ahol szemügyre lehetett venni a korabeli fõkötõket és viseletet. Egy kicsit elgondolkodtam: a lányokon nem volt látható smink. Vajon mi lenne ha nem lenne ennyire sminkkényszer ma? Sok minden kisülne belõle...


Az ellátás: jókedvvel és örömmel adtak sok minden jót. Volt itt csoki, hagymás, zsíros kenyér, forralt bor, pálinka, tea és még aki akart ehetett palóclevest is. (Kár, hogy én vezettem az autót...  :) )


Köszönet a szervezõknek, remekül éreztük magunkat. Jövõre újra jövünk!

 
 
Förster Kálmán emléktúra / Túra a határon átTúra éve: 20122012.09.12 17:34:10

Kedves Mindenki!


Erõsen csak címszavakban: új túratárs felavatása - kedves szervezõség - ideális kirándulóidõ - sármentesség-morcos, de kötelességtudó komondorok - csugatóskenyérrel telitalálat - kényelmes tempó - jókedv.


Jövõre újra. :)


czenegabi

 
 
VidróczkiTúra éve: 20122012.05.20 11:06:46

Hegyek-völgyek 31 km-en át


Az ezen a túrán való részvétel adott volt számomra: közel is volt és a Mátra egy nagyon szép szakaszán vezetett. Az idei évben már jártam erre többször is, azonban az erdõ ereje teljében mostanra állt össze.


A Szorospatakra való kijutást megkönnyítette az iránytaxi szolgáltatást, ami szerintem egy olyan kezdeményezés, amit minden nehezen megközelíthetõ tt-n be kéne vezetni. Maga Szorospatak egy kis eldugott település, ahol korábban a bányászatnak köszönhetõen üdülõk és kirándulótelepülések épültek de az enyészet a bányák bezárása óta bizony megkezdte. Egy-két épület még így romjaiban is vonzó.


Elég hamar sikerült kiérni így egy kicsit még várnom is kellett, mert a pontõrök még nem voltak kint. Nem sokkal késõbb szépen lassan el kezdtem araszolni és bevetettem magam az erdõbe. Az elsõ szakasz erõsen bemelegítõjellegû volt és egyben egy kicsit megtévesztõ is bár azért ugye a Mátrában vagyunk, ahol vannak szintek.


A pecsételés után jött az emelkedés, amelyre már korábban lélekben felkészültem. Bizony errõl a szintrõl kellett a Vöröskõ-étteremig felmenni szinte egyhuzamban. Aki csak most ismerkedik ezzel a sporttal (mert sport ez, akárhogy nézzük) annak ne ez legyen az elsõ túrája ha csak nem lélekben nagyon erõs, vagy esetleg gyakorlottabb túrázóval megy.  Azt kell hogy mondjam, hogy ez a kettõs frissítés (Vöröskõ és Mátraszentimre) el lett találva: a két pont közötti pihentetõ szaksz alatt a szervezet befogadóbbá válik és jobban is tud pihenni így az élelmiszer megint csak jól esik. Dícséret a nagyon finom piroska szörpért.


Különösen nem mennék bele a felfelé és lefelé menetek tárgyalásába, de azért a szebb helyeket kiemelném: Három falu temploma, Csörgõ-patak völgye (igazi kis vadregényes völgy) Vándor-forrás, Vidróczki-barlang, Ágasvár és környéke. Ez utóbbi ismét kegyetlen emelkedõ, fõleg errõl az oldalról. Na és itt is kellett lejönni. Bizony a térdem megérezte.


Nagyon nagy piros pont: az útvonalon kiemelkedõen jó volt a vízellátottság. Sok forrás és kút mellett vitt az utunk, ami egy hosszabb túrán a biztonságérzetet növeli és így a kedélyt javítja.


A célba beérve elmajszoltam pár szelet kenyeret és jól esõen elnyújtóztam az egyik széken. Elsõre a szintidõ kényelmesnek tûnik, de utólag nézve egy állandó sétatempó mellett bizony kell. Aki gyakorolni akarja a szintemelkedéseket, annak ide majdhogynem kötelezõ eljönni. Én jövõre eljövök ismét, ha tudok.


Köszönet a szervezésért és Tamásnak, hogy utitársa lehettem. :)

 
 
Jókai Emlék- és TeljesítménytúraTúra éve: 20122012.05.08 13:09:37

Üdvözlet mindenkinek!


Idén végre sikerült eljutni erre a túrára, ami a természetjárás mellett jelentõs kultúrális és érzelmi töltettel is rendelkezett.


Egy remek kis csapattal hozott össze a sors, akik egy nagyon remek szervezést hajtottak végre. Budapesten csatlakoztam a különítményhez és ügyesen el is indultunk Kolozsvár felé. Útközben megnéztük a csucsai Boncza kastélyt, ahol egykoron Ady is töltötte napjait Csinszkával. Az Unitárius Kollégiumban tornateremben töltöttük az éjszakát, majd a hosszútávosokkal másnap a Silva kempinghez ment a busz. Én a rövid távosok közé tartoztam így Szindrõl indultunk el.


A korábbi túrabeszámolók alapján igen csapadékos idõre számítottam, azonban igazi, mondhatni strandidõ fogadott. A Tordai-hasadékig való leereszkedés könnyen ment a bokros-fás közegben, amik helyenként meglepõen szúrtak. A hasadék maga fantasztikus élmény: hatalmas sziklafalak között kell a völgy alján rohanó patakon átkelve ide-oda haladni és közben a természetben lehet gyönyörködni.


A hasadék elhagyása után egy szépen zöldellõ mezõn találjuk magunkan, ahol a patakon utoljára átkelve kell az emelkedést megkezdeni a Monasteria felé. Számomra ez igazi kis kihívás volt, mert ez lett a legmeredekebb szakasza a távnak. Szerencsére a kialakult tapasztalat segített: egyenletes tempó és akkor nem is olyan szörnyû. :)


Kiérve a fennsíkra egy nagyon köves karrmezõ fogadott, ahol bizony nagyon nehéz volt lépkedni, mert a köveken bicsaklik a láb rendesen. A tetõ elhagyása után jött egy kisebb ereszkedõ szakasz a várfalvai ellenõrzõpontig. A ponton volt egy kis esõ azonban ez hamar elállt.


A Székelykõ-nyeregre való emelkedés ismét embert próbáló volt, azonban egyenletes emelkedéssel ezt is sikerült teljesíteni. Fentrõl a látvány leírhatatlan. A Nagyárkon való leereszkedés eléggé megviselte a térdeimet így mindenképpen a következõ nap pihentetni kellett.


A túra végén nagyon jól esett a leves és pillanatok alatt eltûnt.


Köszönet a szervezésért és a jó hangulatért a szervezõknek és a túratársaknak. Jövõre ismétlés következik.


A következõ napokon elsõsorban kultúrális tevékenységgel pihentem: Torockó és Gyulafehérvár is sok látnivalót kínál.

 
 
Pásztó 50/40/25/15 Katona Sándor emléktúraTúra éve: 20122012.04.29 16:47:00

Üdvözlet mindenkinek ezen a forró április végi napon!


Ezzel a túrával már tavaly is szemeztem hiszen közel lakom így költségmegfontolásokból is célszerû számomra. Eredetileg a 30 körüli távon szerettem volna indulni azonban a 15-ös sikerült ugyanis az egyik kedves barátom is szeretett volna erre eljönni, azonban õ még sosem volt ilyen jellegû kiránduláson. Így vele tartva a kisebb távon indultam, amely Mátrakeresztesrõl indul. Egy nagyon kényelmes séta lett belõle és bizony már elég régen éreztem úgy, hogy nem fáradtam el. Az útvonal egyszerû volt számunkra: fel a Nyikom nyeregre majd le Pásztóra. A rövid táv miatt csak egyetlen ellenõrzõ pont volt, ami talán még sosem fordult elõ velem eddig. Az ösvények szárazak voltak és ugyan a sziklás részek lassítottak egy picit, de jól haladtunk.


Maga a túra hangulata nagyon családias volt: 2 jó ismerõsünkkel meneteltünk végig. A rajtban és a célban elvidámkodtunk pár percet. A célban a jól kiérdemelt pörkölt és csõtészta uborkával pillanatok alatt eltûnt.


Személy szerint engem jó érzéssel tölt el, hogy valakit ezen a túrán avathattam teljesítménytúrázóvá. :)


Köszönet a szervezõknek és remélem a következõ ilyen szervezésû túrán is ott lehetek.

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20122012.04.15 11:32:09

Muzsla


Üdv Kedves Túratársaim!


Az idei évben ez volt az a túra, ami egyáltalán nem volt benne az idei túratervben. Bár korábban már próbálkoztam a Hanák-Kolossal (még 10-es éveim közepén) azonban akkor a tapasztalatlanságom miatt hamar elestem a célbaérésért folytatott küzdelemben. Most azonban más a helyzet. Így hogy már több mint két éve rendszeresen járok tt-kre több önbizalommal vághattam neki ennek a terepnek. Az évek során talán a legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy tisztelni kell a távot legyen az bármilyen nagyságú.


A legfõbb motíváló erõ az Béla barátom volt, aki nagy odaadással igyekezett meggyõzni arról, hogy induljunk. Sikerült neki. :)


Külön a táv érintette környezeti viszonyokról nem szólnék, hiszen azt már jó páran megtették elõttem. Az indulás órájában Galyatetõn szemerkélt az esõ és ez némileg fokozódott, azonban olyan fél 11 tájban elállt és javultak a viszonyok. Sár alig-alig volt és a sziklás terep ugyan néha csúszott azonban ez is kellõ óvatossággal orvosolható volt.


A nevezésnél volt egy olyan kellemetlen élményem, hogy mikor hirtelen megnõtt a nevezõk száma a pecsételõ helynél hangyaboly effektus lépett fel és tolongás. Bizony kedves túratársaim, bár alapvetõen szolidárisak vagyunk egymással a kellõ önfegyelmet követelõ sorbanállás terén van mit tanulnunk a sok résztvevõt produkáló túráknál. (Egyébként ezt a tolongást eddig csak nagyon-nagyon ritkán tapasztaltam, többnyire szépen sorban történik a nevezés)


Szép egyenletes tempóban történt ezek után a haladásunk és igazából Mátrakeresztesen õrületes késztetést éreztem egy korsó sör után, de ezúttal legyõztem magamat: az elõzetes beszámolókból sejtettem, hogy a Muzsla szakasz józan észt kíván. Így is volt. Életem egyik leggyötrelmesebb, de ugyanakkor legszebb küzdése volt ez. Újabb tapasztalattal is gazdagodtam: ne egybõl rohanjak neki az emelkedõnek (mint ahogy eddig tettem a legtöbb helyen) hanem a megfelelõ légzésritmust felvéve akár lassan bandukolva egyenletesen haladjak. Itt mindenképpen indokolt volt. A célban ért egy nagy-nagy meglepetés: 2 perccel a szintidõ lejárta elõtt regisztráltak. :)


Hanák-Kolos tiszteletére kisebb falunap is volt és az ezzel járó hangulat emelte az addig sem rossz kedvünket. Bár nem nagy múltú borvidék, azonban színes színfoltja a falunak a pincesor, ahol a lelkes és leleményes tulajdonosok nyitvatartottak.


Köszönet a kedves túratársaknak a vidám pillanatokért no és Bélának az élményekért. :)

 
 
Isaszegi csata emléktúraTúra éve: 20122012.04.01 19:27:02

Isaszegi emléktúra 30 -as táv


A Hazáért Elõre!


Már tavaly csiklandozott a gondolat, hogy ezen a túrán részt veszek, hisz történelmünknek ez a heroikus fejezete mindig fellelkesít. Elõzõleg már olvasgattam beszámolókat és ezek még inkább meggyõztek, hogy indulnom kell. Mikor hatvanból kigördült a vonat elõször úgy éreztem, hogy saját csapdámba estem: annyira korán akartam indulni, hogy még csak nem is pitymallott. A nevezéskor azonban már éppen jó volt és gyönyörûen lehetett látni. (A rajthelyrõl annyit, hogy annyira szemtelenül egyszerû ez a közelség, hogy túlbonyolítva sikerült elkeveredni a keresésében. :) )


A túra során megtapasztaltam, hogy a Gödöllõi-dombság neve egy picit becsapós: vannak itt olyan helyek, hogy csak ámulok és bámulok. Kiemelnék egy párat: Bajtemetés. Egy jó erõs mûúton való kaptató után szinte homlokon vág, hogy milyen erõd van fent az ellenõrzõpontnál.


Vár-hegy barlangja: bizony nem csak a hegyekre jellemzõ a látványos barlangforma. Bár nem mentem le, azonban mint megtudtam, annyira összkomfortos, hogy valaki lakik is benne.


Honvédsírok: egy sûrûbb erdõ nagy kiterjedésû pihenõhelyén obeliszkek hirdetik az itt elesett katonák hírét. Átjárja a misztikum.


Mindegyik ponton volt még valami különleges és fura érzés egy magaslati pontról, mondjuk Budapestre ránézni, hiszen ezt általában nem innen szoktuk.


A Gazda erdõnél az ellenõrzõpontnál szívem lángsugarú nyara perszelt. Az igen csinos és kedves pontõrök miatt. (Hiába no, ez az egyik gyengepontom a sok közül. :) )


A célbaérés után a lakoma nagyon ízlett: ez a csalamádés zsíros kenyér nagyon biztos pozitív pont. :)


Köszönet a szervezõknek a jókedvért és a pontos munkáért! :)


Talán jövõre jöhet a 45-ös.

 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20122012.03.17 08:47:01

Márciusi Emléktúra 24 km


Az idei év elején elhatároztam, hogy béna és kétes értékû központi megemlékezések helyett méltóképpen emlékezek a számomra egyik legfontosabb ünnepre: kimegyek teljesítmény túrázni. Mivel a nagy napon nem tudtam elutazni Miskolcra így maradt a másnapi vagyis tegnapi emléktúra a Pilisben. (1848/49-nek tisztelegve kiszászlóval tettem meg a távot.)


Nos: eleddig az egyik legkellemesesebb/legkedvesebb túrám lett. A BKV gondoskodott róla, hogy egyben Budapestet is jobban megnézzem, mivel a HÉV-vel variáltak, bár az is kétségtelen, hogy még mindig jobb így mintha zsúfolt hétköznapokon lennének a karbantartások.


Reggel Csillaghegyen egy nem is olyan régi kirándulótárssal találkoztam: Vilmossal. Kölcsönösen jó utat kívántunk egymásnak és õ nevezett a hosszútávra, amin meglehetõsen sokan indultak: el is fogytak a nevezési papírok így várniuk kellett.


Miután ügyesen beneveztem neki is veselkedtem a Róka-hegynek. Különösebben az útvonalleírással nem is akarok foglalkozni, mert a kiírásban itt bõven szerepel. Kiemelném a Kevélyeket, ahonnan remek, mit remek, csodálatos kilátás nyílik a környékre. A Kevélyek után az idõ elkezdett intenzíven melegedni így inkább már késõ áprilisinak érzetem. A Holdvilág-árok valami fantasztikus: elõször jártam itt, és a szurdok képzõdmény lenyûgözött. Az is igaz, hogy megküzdöttem a tetõre való kijutással.


A Nagy-kõ hegyi menedékház elõtt volt egy kisebb saras szakasz, de az egész útvonalra elmondható, hogy száraz és szilárd földutak álltak a kiránduló rendelkezésére.


A menedékház körüli mezõre kiérve piknikezõ csoportok árjával találkoztam: bizony a jó idõ kicsalt mindenkit ide és nagyon kelleems élmény volt vidám csoportokat látni. A kilátás innen is elsõosztályú.


Köszönet a szervezõknek a lelkiismeretes munkáért és fáradozásukért.  A pomázi célban fáradhatatlanul hordták az ételeket is italokat és egy pillanatig sem szenvedtünk hiányt semmiben sem. Igazából csak egy "gondom" volt: a pontõrök nagyon csinosak voltak és küzdenem kellett magammal, hogy ne álljak meg hosszabban udvarolni, beszélgetni velük. :) Ez egy olyan igazi közösségteremtõ kirándulás volt.


A visszautazásnál elgondolkoztam egy érdekességen: amikor vártuk a HÉV-pótló buszt akkor nagyon sokan összezsúfolódtunk a megállóban, akik már arcról ismertük egymást. Ekkor történt, hogy többen verbálisan is felvették a kapcsolatot egymással és végül kis beszélgetések kerekedtek ki belõle. :) Hogy mikbõl lesznek ismeretségek... :)


További kellemes hétvégét Nektek!

 
 
CserkészparkokTúra éve: 20122012.02.26 18:09:37

Cserkészparkok 30 kmeres távja


Üdvözlet minden kedves olvasónak ezen a szép napsütéses vasárnapon!


A túrán való részvétel nem szerepelt a nagy év eleji kívánságkosárban, azonban a napja elõtti két héttel megtetszett és úgy gondoltam részt veszek rajta. Megvallom õszintén élt bennem egyfajta sztereotípia a cserkész elnevezés miatt: arra gondoltam, hogy majd sok cserkészkalapos, nyakkendõs igazi cserkész közt fogok nevezi, azonban a szeles idõjárás miatt nem a megszokott 150-200-as tömeg között neveztem, hanem olyan 10-15 fõs sorban, õk is inkább a katonai ruházat vonalát követték.


Az autózás, metrózás, villamosozás, buszozás után a nyitási idõpontot követõen negyedórával sikerült rajtolni. Adyligetrõl az elsõ kijelölt cserkészparkig könnyû útvonalon sikerült haladni annál is inkább mert egy tál alakú völgyben fekszik és így csak süllyedni kellett. Ekkor még nagyobbrészt kiépített aszfaltúton haladtunk és itt csatlakoztam 2 túrázóhoz is, akikkel aztán az útvonalat együtt jártam végig. Sok-sok köszönet Csillának és Vilinek a jó társaságért és a nehezebb szakaszon a biztató szavakért. Remélem még sokat kirándulunk együtt. :)


A pecsét begyûjtése után egy emelkedõ szakasz következett, mely egy kisebb részen vadkerítés és szántóföld mellett vezetett és a végén beért egy erdõs részre. Ekkor kaptunk ízelítõt a sárból is, hiszen süppedõs lett nagyon a talaj és ahová csak ritkán ér el a nap ott még jég borította a felszínt. Az erdei szakaszt Remeteszõlõs településre való ereszkedés követte –volna, azonban az egyik jelzésnél a rossz irányt választottuk és meglepetésre Nagykovácsiba érkeztünk. Itt gyorsan fel kellett állítani egy alternatív útvonalat, (mert távolabb kerültünk a következõ pecsételõhelytõl) Végül is megoldottuk a dolgot és ha plussz kilométerek beiktatásával is, de odaértünk a következõ ellenõrzõpontig. (Pilisborosjenõ) Innen következett egy meredekebb szakasz felfelé, ahol egy idõsekbõl álló túracsoportba is sikerült belebotlani. Az utolsó pecsételõhely a cél elõtt a Kevély-nyereg volt, aminek a környéke nagyon tetszett, bár a feljutással nagyon megküzdöttem. Még ezelõtt a pont elõtt az úgy nevezett tevesziklákat is meglátogattuk, aminek a kis fenyveses környéke nagyon elnyerte a tetszésemet. A nyeregrõl Csobánkára egy kellemes séta keretében ereszkedtünk le és a célban élvezettel fogyasztottunk el némi zsíros kenyeret meleg tea mellett. Hazafelé szeles, de egyébként napos idõ kísért minket.


Egy dologban változtatnék: az útvonalleírás elsõ 10 kilométerét mindenképpen bõvebbre szabnám, mert sok a bizonytalan pont és nagy az eltévedés lehetõsége. Egyébként klassz volt a túra és lelkesek a szervezõk is. Köszönet nekik. :)


Ez volt az elsõ alkalom, hogy a telekocsi rendszert használtam és nagyon elégedett vagyok vele. Örömmel töltene el, ha ez a fajta utazási mód elterjedne, hiszen ez azt jelentené, hogy a kölcsönös segítségnyújtás is terjed.


Jó pihenést mindenkinek!

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20122012.02.04 22:17:22

Kedves Barátaim!


Idén csakúgy mint tavaly a 15-ös távra neveztem be. Az indulás már egy hónappal ezelõtt eldöntött volt, csak a kérdéses idõjárás volt a változó tényezõ. Ezt mindenki tapasztalhatta, hogy milyen is volt, így külön nem térnék ki az országos helyzetre.


A Tarra való induláskor az utcára kilépve megcsapott a kemény hideg, azonban havazás ekkor még nem jelentkezett. Szerencsére az állomáson már több túratárs is jelen volt és bár nem ismertük egymást, azárt mégis nyugtatólag hatott. Tarra a vonat ügyesen leért és a nevezés is a tavalyihoz képest gyors volt. Itt kell elmondanom, hogy a kis vaskályhás vasutas váróterem nagyon romantikus és hangulatos, azonban ez a túra kinõni látszik ezt  a helyet. Bár most csak csökkentett létszám volt, mégis tömeghatás alakult ki.


Maga a menet egyszerû volt, legalábbis ami az útvonalat illeti. Egy-két kisebb emelkedõvel volt fûszerezve és a falukat nem számítva nagyrészt erdõkben futott. A talaj nagyrészt nem hogy havas, de korcsolyapálya volt. Az igazi segítség a havazás megindulása volt. Így a jégen némi tapadás keletkezett. Szentkútra mindenképp érdemes nyáron is eljutni, mert szép ez a völgy.


Mindenképpen kiemelném a szervezõk barátságát és viselkedését: nagyon jól éreztem magam a velük való beszélgetéskor. Köszönet Nekik a kitartó kenyérkenésért és teafõzésért.


Jövõre ha lehet újra eljövök.

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20122012.01.08 13:37:30

Görgey Artúr emléktúra 25 idõpont: 2012.01.07.



Kedves Barátaim!



Az idei év számomra elsõ teljesítménytúráján vettem részt. A választás nem véletlenül esett erre a túrára: Görgey Artúr számomra egy példakép, aki megmutatta, hogy mily fiatalon is milyen sikereket lehet elérni akár egy egész országért. Külön öröm volt számomra, hogy Visegrádon került megrendezésre, hisz itt töltötte a nagy tábornok élete utolsó szakaszát.

Reggel 3:30-kor sikerült felkelnem és az esti elõkészületeknek köszönhetõen nem kellett már sokat pakolásznom így kényelmesen leballagtam a buszhoz és irány Budapest, ahol némi metrózás után a Visegrádra tartó buszra sikerült felszállni. Mivel meglehetõsen régen jártam erre (tömegközlekedve meg pláne vagy még sose) így mindent megfigyeltem, amit csak tudtam, persze idõközben elõfordult, hogy el-el bóbiskoltam. Szerencsére nem kellett nagyon rákészülnöm a leszállásra, mert a kirándulótársaimat kellett csak figyelnem: õk tudták, hol kell leszállni.

Az iskolát sikerült gyorsan megtalálni, mert nagyon közel volt a fõúthoz. A nevezés is gyorsan teljesült, utólag kiderült, hogy a mezõny nagy része már elrajtolt, pedig ekkor még csak 9 óra volt és még egy óráig lehetõség volt az indulásra. Az iskolából kifordulva ügyesen sikerült rábukkanni a jelzésekre és meg lehetett kezdeni az emelkedést a templom utáni rövid szakasz után. Az elsõ ellenõrzõ pontig tartó intenzív emelkedés az üdülõövezet házai között már jelezte, hogy mire lehet számítani. A kopasz dombtetõn egyszerûen fantasztikus volt a panoráma. A Duna-kanyar nagy része látható és szemügyre lehet venni a településépítészeti megoldásokat is, ahogy a házak kapaszkodnak fel a hegyoldalba. Szívesen ott lettem volna még, azonban az idõre is figyelni kell fõleg az elején így indultam tova. Az Apátkúti-völgyig egy egyenletesen süllyedõ szakasz következett, gyakorlatilag erdõben kellett végig menni. Érdekesség, hogy a talaj felsõ rétege fagyott volt így nem volt sárdagasztás, ami csak jót tett az izomerõre nézve. A völgybe leérve egy kis ideig aszfalt úton kellett menni és meg lehetett figyelni a kirándulóövezetet. A kiépített út nagy elõny az autóval érkezõknek, ami a vadászházak kihasználtságát csak tovább növelik. Az egyik vadászház udvarában egy szétnyíló rózsához hasonlatos forrás is található volt, ahogy a gravitációt legyõzve az ég felé tör, majd a föld felé permetként mutatkozva visszahullik a földre. A völgy itt elég széles úgyhogy még jó pár ház található e környéken és vannak lépcsõzetes tavak is, amik leginkább pisztrángtenyészetekre emlékeztetnek. A völgy színárnyalata egyértelmûen az avar és a moha keverékékébõl eredõ sötétbarna és sötétzöld keverék. A mûutat elhagyva az ösvény a patakhoz közeledve haladt és bizony elérkezett az idõ, hogy át kellett kelni rajta és a meredek hegyoldal is beszûkült, de a patakhoz képest még mindig széles, amibõl arra következtettem, hogy a mostani alacsony vízállás nagyon megtévesztõ és esõsebb idõszakokban a patak sokkal több vizet szállít a Duna-felé. Pilisszentlászlóig ez a kép maradt nagyobb részt egyenletes emelkedéssel. A faluba beérve a naposabb helyeken elkezdett a talaj felengedni és már a sár tapadt is. Sajnos nem tudom miért, de az egyik villanyoszlopon egy mellékutcában valaki több jelzést is felfestett hibásan így megtévesztõ volt kis mértékben, de szerencsére a helyes utat sikerült meglelni. A következõ ellenõrzõ pontig a Hegytetõig újabb emelkedés várt minket: itt már kellett némi lelkierõ, mert holtponton voltam, azonban összeszedtem magam és egy szuszra odaértem. A meleg leves jót tett a belsõ érzetemnek és a következõ szakaszt, ami egy lefelé lejtõ szakasz volt nagyobb részt már újult erõvel tettem meg. Itt egy három (csinos ) lányból álló csoporttal haladtam egy szakaszon. Így mindjárt kellemesebb a baktatás. :) A Pap-rét csodálatos kis tisztás a hegyek ölelésében. Itt is található vadászház, ahol még lovak is találhatóak. Az Urak-asztala oldalában újabb holtpont következett. Ezen egy kis fogyasztással segítettem de már nem sikerült teljesen új erõre kapnom és éreztem a fáradtságot. A csupasz erdõ fái között a közeli emelkedéseket, hegyeket lehetett vizsgálni és a távolban a Dunára is rá lehetett csodálkozni, amely messze alattunk kanyargott. A Molli-pihenõ ismét egy nagy széles rét, azonban ekkor már a nap lemenõben volt és érezhetõen elkezdett esni a hõmérséklet. Kis emelkedõ után az útvonal innentõl kezdve gyakorlatilag végig lejtette. A Görgey-bércig már érintettünk „civilizációs” helyeket is: szilárdburkolatú parkoló és vendéglõk, fagyizók például. A tanösvény a parkoló után kanyarogva süllyedt le a bércig, ahol egy kis édességgel jutalmaztak bennünket. Itt kell megemlítenem, hogy a rendezõk végig nagyon kedvesek és jókedvûek voltak, ami külön öröm számomra. Itt sikerült megismerkedni Álmos kutyával. :) Körülbelül egy fejlett Labrador méretû és olyan színû kutya volt, csak hosszú szõrzettel és nagyobb fülekkel. Láthatólag élvezte, hogy a sok turista megszeretgeti. Egy ideig velük haladtam egy ritmusban.  A bérc után egyszer csak a Salamon-toronnyal találtuk szembe magunkat, amin átkelve Visegrád egyik belsõ utcáján bebandukoltam a célba. Itt fejedelmi, vagy inkább királyi étkezésben vehettünk részt: zsíros illetve vajas kenyér hagymával, savanyúsággal sok-sok teával na de milyen lekvárokkal! Nagybörzsönyi termékek voltak a legkülönbözõbb ízvilággal. Tökéletes választás volt. :)  Közben a három csinos lány is beérkezett és már a következõ kirándulásokat tervezgették. Az iskolából még átruccantam a szomszéd italmérésbe (na jó inkább pub volt az) és egy fröccsöt legurítottam. Külön élvezet volt a Budapest-felé tartó busz. Sok kiránduló, már csak egy közös éneklés hiányzott volna meg egy tábortûz és teljes az érzés.

Köszönet illeti a szervezõket a rendezésért és az emberközeli közvetlenségért, ami az utolsó holtponton is átlendített. Amennyiben úgy alakul úgy jövõre is indulok.



 

 
 
túra éve: 2011
Förster Kálmán emléktúra / Túra a határon átTúra éve: 20112011.09.10 16:56:45

Kedves Barátaim!


Ezen a túrán történt meg az, amire még 3 évvel ezelõtt a legkevésbé számítottam: dupláztam. Akkor a helyzet még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy ilyen túrákat teszek majd, de az élet így hozta és a láz már elkapott.


Ma reggel hajnalban nagyon kevés alvás után sikerült viszonylag jól felébredni és megreggelizni. Szerencsére most nem kellett hosszan noszogatni egyik családtagomat, hogy vigyen el kocsival a rajtig, mert tudta jól, hogy adig nyúzom még bele nem egyezik sorsába.


Tavaly elsõként idultam a távon, idén harmadiknak, azonban útközben beértem az elsõ kettõt is így az érzés megmaradt. Az idõjárás a lehetõ legjobb volt: nem volt túl meleg és annyira párás volt az idõ, hogy a völgyek alján ködképzõdés legyen. A tavalyi mocsok idõ után ez már kijárt a szervezõknek. A rajtolás után elsõ emelkedõ a Macskalyuki-kõbányához vezetett hosszan. A talaj teljesen száraz volt és a patakokban is csak gyengén csörgedezett a víz. A kõbányáig egy hosszabb szakasz a Sátoros nevû településen vezetett át, ahol monotonon és hallgatagon álltak egymás mellett a házak. Sok helyrõl még csak a kutyák ugattak: volt, hogy szép nagy kuvaszok figyeltek kiváncsian a kerítések mögül. A településnek folyamatosan vége szakadt és néhol megszakadásokkal egy szép zárt tölgyesben kellett haladni felfelé. Jó kis kaptató már a legelején. A jelzés szerencsére kint van mindenütt. A kõbánya hirtelen és váratlanul bukkan ki és az elsõ gondolata az elehetne az embernek, hogy valamilyen filmforgatást is lehetne itt végezni a kis szûk sziklaösvényeken. A kõbánya kilátója szép látványt tartogat az arra járóknak: Somoskõi vár háttérben a Salgóval. Kis beszélgetés után tovább indultam a szalagozáson és végig az erdõ lett ismét az utitársam. Mivel ez egy egykori kõbánya van körülöttünk így úton-útfélen ipari emlékek ütik fel a fejüket, a legszebb egy csille. Somoskõn gyors pecsételés után a Medvesnek vettem az irányt. Egy kisebb baktató után elértem a fennsíkot, ahol sztyepp vegetáció mellett haladtam tovább idõközben beért két utitársammal. Hosszú menetelés következett egy turistaútvonal sarokig, ahol ismét gyors pecsételés következett be. Salgóbánya elérése nem jelentett sok idõt, azonban a tavalyi frissítõ állomás elkerült más helyre. Szerencsére a kocsmában mindent tudtak. A várhoz való meredek elején volt az állomás és ott ettem pár igazi csemegét is: zsíros kenyeret hagymával. Isteni volt. A túra a várhoz folytatódott tovább és könnyen sikerült lendületbe jönni. Így az idõ is rövidült és innen az ismét zárt tölgyesben gyorsan haladtam. Sajnos a betonútra kiérve már fájt a lában, azonban a célban a korsó sört ezt a kis kellemetlenséget kiegyenlítette.


Jövõre ugyanitt ugyanekkor!

 
 
Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15Túra éve: 20112011.06.15 08:59:37

Kedves Barátaim!


Idén elõször vettem részt ezen a túrán. A különlegességét az adta, hogy esti/éjszakai viszonyok között tartatott meg és még sosem jártam ilyenen szervezett formában. Sajnos már a kezdetkor a legrövidebb távra kellett neveznem, mert a nap folyamán egy kis kitérõt tettünk Béla barátommal a Kékes-tetõre. Ez a plussz táv, vagyis a gyalog vissza Gyöngyösre program a talpamat eléggé megviselte és így elég volt a 15-ös táv is. A rajtnál megdöbbentõ látvány fogadott: tömeg. Amennyiben nem éjszakai lett volna úgy nem biztos, hogy neveztem volna. Nagyon támogatom a túrázást és a természetjárást, de ez egyszerûen már sok volt. A rajtbeli várakozással nem lett volna baj, azonban az elsõ emelkedõn egy masszív sor alakult ki és elõzni is nagyon nehezen lehetett. Nagyon szép volt azonban a lenyugvó nap, ahogy fokozatosan eltûnt a hegyek mögött és bearanyozta a vidéket és a homlokomon megjelent vízcseppeket. A rádióadótoronynál már vártuk az ellenõrzõpontot, de csalóka volt ez és bizony a Sár-hegyrõl le is kellett még jönni a kápolnáig, ahol a bokrok között már nehezen lehetett látni, de a csupasz területeken még nem kellett lámpa. A tömeg ismét nagyon érzõdött az elsõ ellenõrzõpontnál, ahol a pontõrök és köztem mindössze a rajtszámom elhangzása jelentette az egyetlen kommunikációs kapcsolatot. Itt elõkerültek a fejlámpák és egyéb világítóalkalmatosságok is és a 13. harcosból ismert tûzkígyó útjára indult. Egy kicsit lazult a sor, de a Kozmáry-kilátóig folyton nagy beszélgetésekkel, sikongatásokkal körülvéve haladtunk. A tereppel már nem volt gond, mert ekkorra már kiderült, hogy a Sár-hegy volt a 15-ös távon a legkomolyabb emelkedõ. A Kozmáry-kilátónál Bécivel tettünk egy kísérletet a csillagok megfigyelésére is. Ez nagy örömünkre sikerült is és a földön feküdve élveztük a város által is megvilágított égbolt szépségeit, ahol nem egy mûholdat is sikerült megfigyelni. A kilátónál még egy meglepetés ért minket: volt csokoládé, amibõl enni lehetett és finom is volt!


A kilátót követõen vissza kellett térni Mátrafüreden a bicikliútra és az úton végig kellett visszamenni Gyöngyösre végig lejtve. Ez a betonút volt talán a legmegviselõbb. A célba kellõen elfáradva érkeztünk be, bár a láncszem gyenge pontja ezúttal én voltam, mert Béla bizony bírta volna még szusszal, azonban nekem a talpam már felmondta a szolgálatot. Mivel mi tömegközelekedéssel érkeztünk így az éjszaka maradék részét ki kellett húznunk az iskola aulájában, ahol a folyamatos zaj miatt a pihenés teljesen kizárt volt. A rutinosabbak hoztak polifoamot és hálózsákot is és elhúzódva egy sarokba aludtak egy jót. Irigykedtem is rájuk. Reggel még meglátogattuk a Borpalotát. Országos nyílt bornapok voltak és mi lévén az elsõk aznap kaptunk egy pazar pince és szõlészeti bemutatót, ami a hangulatunkat nagyon megdobta. Aki Gyöngyösön jár, annak mindenképpen érdemes betérni ide, akár fõprogramként is. Rendkívüli szaktudás és kedvesség, munkaszeretet és életbölcsesség jellemzi a tulajdonos hölgyet és munkatársait egyaránt. Érdemes tanulni tõlük.


A túrára visszatérve nem panaszkodom, mert a rajtoltatás és a célbaérésben a tömegprofizmus jellemezte a szervezést. Sajnos a nagy létszám zavaró volt. Mindezek mellett pozitív elõjellel zárult a hétvége.


Kellemes Napokat a következõ túráig!

 
 
Bujáki kikeletTúra éve: 20112011.04.17 11:34:48

Kedves Barátaim!


Ezen a hétvégén a Bujáki Kikelet 25-ös távját választottam túratársak és barátok elbeszélése nyomán. Nem kevés szerep jutott a gasztronómiai indíttatásnak. Errõl majd késõbb. A cserháti túrák romantikájához tartozik többek között a tömegközledéssel vaó nehéz megközelítés. Így végül is Attila barátommal abban maradtunk, hogy autóval érkezem Jobbágyiba és ott õt felvéve indulunk tovább. Így sem volt zonban rózsás a további utazás, mert a kátyús út szlalompályává alakította a közutat. Mindenesetre sikeresen megérkeztünk Bujákra és az iskolát is sikerült megtalálnunk. Egy kis várakozás után a teljes csapat együtt volt és nekivágtunk a 25-ös távnak. (A magyarnándori csapat két tagja a 45-öst választotta. ) Az elsõ pont a bujáki várrom volt. Elõtte még érdemes megemlíteni a Buják fölötti kápolnát és az úgy nevezett Kálváriát. A népi vallásosság iránt érdeklõdõknek igazi csemege a szerény kis építény. A várba való feljutás során igen nagy számú emberáradattal találkoztunk. Fentrõl igen szép a kilátás és nyugodt a láthatár. Aki a családjával szeretne egy szép délután eltölteni festõi romok között, annak bátran ajánlom. A várból leereszkedve a Sas-bércig rengeteg szép növényt és érdekességet láttunk. A kis szurdokvölgyek újabb romantikát szolgáltattak. A Sas-bércen igen szép kilátás tárult elénk. (Szanda-vár többek között) Utunk következõ állomása Bokor volt. Egy gyönyörû kis réten ereszkedtünk le a faluig, amit többször is meg kellett örökíteni annyira szép volt. A faluban jött a túra lényege és a gasztronómiai indíttatás magyarázata. A hét faluban híres bokri fánk. Mennyei ízek, gyönyörû napsütés, lelkes asszonyok, régmúlt emlékeit idézõ palóc házak. Siekerült is 5 fánkot megennem egy ültibe. :) Nagyon ízlett az összes ízesítés és meg is jegyeztem a módját annak, hogy hogyan tegyük majd mi is itthon a kakaóba való hempergetést. A faluból kiindulva a Bokri keresztig kisebb emelkedõ volt, majd többnyire lejtõs térszín következett. Sajnos az egyik letérést elnéztük és így volt egy 40 perces kitérõnk, de legalább többet is láttunk. Bujákon egy újabb meglepetés várt: népviseletbe öltözött néni ment el elõttünk. Lehet hallotta a túra hírét és gondolta megmutatja milyen az igazi palóc menyecske. A célban egy helyi gazda az ott termelt mézeit árusította és gyorsan vettem is egy gesztenye-orbáncfû mézet. Ma biztosan kipróbálom.


Köszönöm a lehetõséget, hogy részt vehettem ezen a napon. Már régen éreztem magam ilyen jól!


A túrán túl pár dologról elgondolkoztam. Ezek a kis települések még képviselnek valamit a régi gazdálkodó emberek nyugalmáról és néphagyományairól. A túra napján ez valahogy fokozottabban is a látóterembe került. A párhuzamosan megrendezett Mátrabérc túra miatt volt valószínûleg inkább családias hangulatú a rendezvény, ami igen jót tett neki. Sokat vesztett volna az élményszerûségébõl, ha nagy emberáradat lett volna. Ezeknek a kistelepüléseknek a jövõje eléggé bizonytalan. A varázserejük lenyûgözõ, de Isten ments, hogy a tömegturizmus áldozataivá váljanak. Talán itt élnek azok az emberek, akiktõl nem csak hogy érdemes, de kell is tanulnunk. Most ugyan csak ez a két település volt név szerint érintve, de számtalan kis falu van, amikre ez érvényes.


Üdv!

 
 
GalgaTúra éve: 20112011.04.02 19:57:52

Kedves Barátaim!


Erre a túrára 2 okból jelentkeztem: az egyik az, hogy Galgahévízen egy régen látott barátom lakik és így tudtam vele találkozni. A másik ok pedig, hogy vasúti fõvonal mellett van. Sajnos ez a szempont egyre fontosabb szerepet játszik, mert ha lehet az ott alvást szeretném elkerülni. Talán ha lesz egyszer autóm, akkor jobban tudok mozogni...


Fél 7-re értem az iskolába, azonban a 25-ös táv csak 7-tõl indult így egy félórát várakoztam az iskolában. Indulás után egy csapathoz csatlakoztam, akik az 50-esen mentek így Hévízgyörkön elváltak útjaink. Rögtön a falu végén volt az ellenõrzõpont és meleg tea. Kicsit meglepett a rögtöni frissítõ, de jól esett. A falu végi utcán rátértünk a Galgapartra, ahol jó darabon kellett menni Hévízgyörk sportpályájáig. Itt elindultam dél felé és enyhe emelkedõn és végre erdõbe jutottam. Kellemes hatású fenyves fogadott, ahol rögtön találkoztam egy mezei nyúllal. Meg kell hagyni jó húsban volt. Egészen a Bika-tóig erdõ-szántóföld váltakozás volt. A Bika-tónál rengeteg horgász tevékenykedett a tóparton és a túloldalt láthattuk az ökofalu éppen épülõ nagy épületét, ami gondolom valami fajta fogadóközpont lesz. A tó után ért a meglepetés: 2 meredek emelkedõ következett, amire nem igazán számítottam, de nem volt gond vele. A cél elõtt még a hévízi szántóföldekbõl kaptunk egy kis ízelítõt és végül jóízû zsíroskenyér mellett elmélkedtem a túráról.


Az idõjárásra kifogás nem lehet. Az utolsó szántóföldi szakaszon már egy kicsit aggódtam is egy esetleges napszúrás miatt, mert éreztem az arcomon, hogy fog a nap. Talajviszonyok megfelelõek voltak sár alig alig volt. Régen voltam ennyire tiszta túrán. (No persze a havas túrákat leszámítva.)


Az ellenõrzõpontokon diákok is segédkeztek, amit jó ötletnek tartok, mert így be lehet õket vonni a szervezõi tevékenységbe és a felelõsségérzetük az önbecsüléssel karöltve növekszik. A létszám nem volt magas, ami azért abban jó volt, hogy nem tömegvándorlás lett belõle. Persze azért kár, hogy kevesen ismerik hazánk eme táját és esetleg csak buszból vagy vonatból vetnek rá egy pillantást.


Jó pihenést mindenkinek!

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20112011.02.06 11:18:06

Kedves Barátaim!


Idén elõször vettünk részt a Szent László túrán. 4 fõs kis vidám csapatként végtunk neki ennek a kis télûzõnek is tekinthetõ (hiszen farsangi idõszak van) túrának. Az idõjárás kegyes volt hozzánk és csapadék nem hullott. A vasúton Salgótarjánból Tar felé már elég szép számban jelen voltak az aktív természetjárók. Érzékeny orromat a vonat hátsó részében meg is csapta ama bizonyos erjedt gyümölcslé 50 fokos illata. No persze mire jött a kalauz gyorsan eltûnt az itóka. Ejnye-bejnye.


Tarra szinte egyszerre érkeztünk meg Dóriékkal. A kicsiny vasútállomás talán 20 éve nem látott ekkora tömeget. (No persze az elõzõ túrákat kivéve) A sarokban található kályha és a füstelvezetõ csõ sajátos hangulatot kölcsönzött a kis épületnek. Békebeli hangulat hm... . A nevezés megtörtént és indulhattunk is utunkra.


Az elsõ ellenõrzõ pont a tari Sztupánál volt. Nagyon tetszett a buddhista kegyhely mindenkinek. Szerencsére én már korábban voltam bent így nem volt számomra ismeretlen a hely. A Sztupa után következett egy hullámos menet a Cserhát belseje felé északnyugati irányban. A következõ állomás Szentkút kegyhely volt. Nos, itt még nem voltam én sem így az újdonság erejével hatott. El kell mondanom, hogy nem véletlen, hogy itt zárandokhely van, mert gyönyörû helyen fekszik  a terület. A remetebarlangok külön érdekességként is szolgáltak. A hommokõbe vájt üregek falain tanulmányozni lehetett a különbözõ földtörténeti korok lerakódásait, tengerelöntéseit. Elhagyva Szentkutat a hegyen felfelé kellett kis távon menni, azután pedig egy kényelmes völgyi menet következett egy-két kisebb emelkedõvel. Útközben találkoztunk vadászokkal is, akik sikeres lesrõl jöttek szemben velünk. Korábban hallottuk a lövést is. Sámsonházán rögtön az  elsõ háznál volt az ellenõrzõpont és a frissítõállomás. Átkeltünk a falun és az utolsó épület után egy pazar feltárás következett. Sajnos az idõkorlát nem engedte a tüzetesebb megtekintést, azonban egy visszatérés célpontja megszületett. Már elõre várom. Sámsonházáról Nagybárkány felé még egy kisebb dombon kellett felmenni és utána következett Nagybárkány a 15-ös rész célja utam végpontja. Máriával mi eddig jöttünk, Dóri és Gábor pedig nekigyûrkõzött a gerincnek, mert õk a 33-asra neveztek be. A pásztói célban vártuk meg egymást. Bár a nap kisütött, de utólag mondták, hogy a tetõn izonyú szél volt, ami kellemetlenül hatott. 


A talajviszonyok szerencsések voltak. Egyedül a 33-as vége volt a beszámolók alapján rosszabb, ugyanis az erõsödõ olvadás a felsõ talajréteget fellazította és így süppedõssé vált. A cserháti dagonya megint megmutatta magát.


Majd minden ponton kaptunk meleg teát és egyéb meglepetéseket (kiemelve a sámsonházi puszedlit és a szentkúti mézeskalács keresztet). Mindenhol nagyon kedvesek voltak és látszott a lelkesedés, ami oly fontos egy ilyen út során. Amennyiben lesz lehetõség, úgy jövõre is jövünk.


Köszönet Máriának, Dórinak és Gábornak a jó hangulatú kirándulásért!


 

 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20112011.01.16 10:21:33

Kedves Barátaim!


Idén elõször egy remek kis 4 fõs csapattal tettem meg ezt a túrát Verõce és környékén. A 28 kilométeres táv tûnt számomra az ideálisnak így ez került kiválasztásra. Az indulás hivatalos idõpontja 8:20 volt. Az elsõ ellenõrzõ pontig máris éreztük, hogy a Börzsöny lábánál járunk. Erõteljes emelkedõ volt melyet sikerült a kezdeti lendületnek köszönhetõen ügyesen leküzdeni. Innen a Borbély-hegyrõl remek kilátás nyílt a Dunára és Visgrádra. Minden hétvégén kijönnék ide, ha Verõcén laknék az biztos. A következõ ellenõrzõpontig kényelmes séta következett. Magyarkúton a fogadónál gyerekkorom meghatározó csokifajtái közül lehettt választani. Végül is egy Autós szeletet vettem el, amit ott helyben meg is ettem. Miután ismét elindultunk jött a nagy Dagonya. (Így nagybetûvel kezdve. ) A Nagy-kõ-hegyig egy komolyabb emelkedõ következett, de ezt is az elsõ szendvics elfogyasztásával leküzdöttük. Érdekes volt megfigyelni, hogy egyes helyeken a sárréteg alatt jégréteg következett és fagyott volt a talaj. Így ott igaz, hogy nem süllyedtünk el, de nagyobb volt a csúszásveszély. A hegyi ellenõrzõpontról ismét szép kilátás nyílt a Magas-Börzsönyre. Hogy-hogy nem az egyik kirándulótól elõkerült a pálinkás butykos (na jó, flakon), aminek az idõsebb bácsik igencsak megörültek. Ezután az irányzék Nógrád volt, ahol egy kis "üdítõt" is ittunk a helyi kocsmában. Szép helyen van ez a kis falu is az biztos. Innentõl kezdve a célig (a szokolyai és a verõcei betonutakat leszámítva ) végig sár volt. Sajnos olyan 20 km-nél ismét holt pont jelentkezett, amit csak tetézett a szokásosan jelentkezõ lábfájdalom.  Úgy alakult végül is, hogy Verõcére ha nem is teljes sötétben, de nagyjából a sötétség beállta elõtt olyan 15 perccel értünk be. A célban forró virsli várt mindannyiunkat. Az összszintemelkedés egy ilyen évkezdõ túrára megfelelõ volt. A szervezéssel gond nem volt, szívélyesek és segítõkészek voltak a pontõrök és az indítók egyaránt. (Talán sokszor ezt felesleges is leírni, hiszen sokunk már jól ismeri õket és tudjuk, hogy aki a természetet szereti, az rossz ember nem lehet.)


Köszönjük szépen, hogy részt vehettünk rajta! Jövõre ha lesz lehetõség újra itt leszünk.


 

 
 
túra éve: 2010
CserhátTúra éve: 20102010.11.14 20:53:34

Kedves Barátaim!


Közel 3 hete megtörtént az elhatározás, hogy részt veszek ezen a túrán. Teljes szívembõl írom, hogy nagyon jó érzés volt a túra után a meleg palóc leves és a 2 korsó sör.


Már az odautazásom elõtt egy folklorisztikus elemmel szembesültem a buszon: Hollõkõ felé tartva az utazó, nem túrázó embereknek feltûnt, hogy Nagylócon sok az autó és hogy sok hátizsákos ember jár a faluban. Ekkor egy idõsebb bácsi megszólalt olyan hamisíthatatlan palócsággal: "Na mi van? Nagylóc a világ közepe?" Ezen mosolyogni kellett.


A rajtot sikerült ügyesen megtalálni, hiszen csak a már elindulókat kellett figyelni illetve a nagy Cartographiás zászló sejtetett valamit. A nevezés ügyesen megtörtént és lehetett indulni. Különösen tetszett az a megoldás, hogy nem a pénz befizetéséhez kötötték az indulási idõt, hanem a véleményemet kikérve írták azt be. Egy nagy sóhaj és indulás. Az elején a szokásos hiba megtörténik: rossz irányba indultam el és így szerencsére nem sokat, de vissza kellett menni közel a rajtig. Onnantól kezdve nem volt eltévedés és sikerült felvenni a ritmust. Gyakorlatilag Hollókõ után egy kis saras tócsás részt leszámítva egész jó volt az útvonal. Csakhogy egy nagyobb mezõn átérve szembesültünk az anyaföld ölelõ, vendégmarasztaló állapotával. Gyakorlatilag innentõl kezdve egy két kisebb szakaszt leszámítva a félméteres vagy mélyebb sár volt az útra jellemzõ állapot. Alsó és Felsõtold azfaltútjain a sár elkerülése felüdülést jelentett. A Bableves Csárdától ismét földúton haladtunk és sikeresen el is jutottunk Cserhátszentivánig. Itt a frissítõállomáson sikerült némi eleséget magunkhoz venni és személyszerint részemrõl egy kis kisüstit is az ottani állomáson lévõ idõsebb asszony erõteljes kínálásától ösztönözve. Innentõl kezdve részemrõl el kezdett nehezedni a túra. Éreztem a lábamban egy kis fájdalmat, de ekkor még a magammal hozott magnézium tabletta elegendõ volt ennek kiküszöbölésére. A túra másodszor is érintette visszafelé Cserhátszentivánt és innentõl kezdve a Dobogó-tetõig lelkiekben össze kellett magamat szedni. A sár többet vett ki belõlem, mint gondoltam. A tetõ közelében már erõsen lelassultam, de azért úgy érzem így sem lettem nagyon lassú. A tetõrõl lefelé talán a legmélyebb sárral volt dolgunk, ami lassított és sokszor korcsolyázásba torkollott. A vár elõtt már egy kicsit megkönnyebbültem, de még ott volt egy erõpróba, amihez nagy lelki erõ kellett.


A célba beérve örömmel vettem a Muskátli étteremben felszolgát forró palóclevest. A szervezõcsapatnak minden elismerésem , mert jó szervezés volt. Remélem jövõre újra indulhatok és addig is egész biztosan ha más nem, akkor a Muskátlit meglátogatom.


Jó pihenést Mindenkinek!


Czene Gábor

 
 
Förster Kálmán emléktúra / Túra a határon átTúra éve: 20102010.09.13 14:05:27

A 13-ak


Az idei Förster Kálmán emléktúra (bár nem szeretem az idegen szavakat, de most jól illik rá) extrém körülmények között került megrendezésre. Gyakorlatilag már az egész heti esõzés sejtette, hogy száraz körülményekre senki se számítson még rövid távon sem. Háromnegyed 7-kor érkeztem a kiindulóhelyre, ahol a szervezõk kicsiny ámbár lelkes csapata fogadott. Annak ellenére hogy 6-tõl volt a hivatalos indítás én voltam az aznapi elsõ induló, ami egy kicsit elbátortalanított, de mivel mér egy hónapja elhatároztam, hogy részt veszek rajta így nekiindultam. Az induláskor még bizakodásra adott okot, hogy az esõ csak szemerkélt és tûrhetõ volt. Az indulás után egy negyedórával megindult az égi roham. Monszunszerû esõ zúdult a környékre és a vízálló ruhák sem igazán bírták a strapát. Az útvonal Sátoros helységen keersztül vezetett kezdetben. Sajnos a kõbányához vezetõ úton többször el is lehetett tévedni, mert véleményem szerint a jeleket sokkal több helyre lehetett volna felfesteni. Ezúttal szerencsém volt. A felfelé vezetõ úton a légzést erõsen nehezítõ pártartalom fogadott, aminek leküzdése erõsen lélekpróbáló volt. A kõbánya szép bemutatóhely, de túl sokat nem lehetett látni az elõbb leírt okok miatt.


A terep innen kezdve könnyen teljesíthetõ volt és nem voltak nagyobb akadályok. Az egyik ellenõrzõpontot sajnos meg kellett szüntetni, mert a Medves-fennsíkon nem volt olyan hely, ami alkalmas lett volna pont felállítására. Salgóbányán zsíroskenyér és ásványvíz várta a megfáradt kirándulókat. A salgói vár újabb meglepetést okozott: fent teljes ködben állt a vár, így az itteni kilátás sem okozott sok örömet. Salgótól a kijelölt útvonal egy könnyû kis séta volt a cél felé. Érdekesség, hogy egy volt vasúti alagutat is érint, aminek a története önmagában is megérne egy kisebb beszámolót.


A célban meleg fõtt virsli várta az indulókat. 13-an indultunk és tudtommal mindannyian célba értünk. A körülmények ellenére a túra jó gondolatokat hagyott bennem és ez nagyban köszönhetõ a kedélyes és vidám szervezõknek is. Mivel a rajt a határ túoldalán volt, így a beérkezés után jól esett a hideg szlovák sör.


Jövõre reméljük az égiek kegyesebbek lesznek velünk! 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár