Túrabeszámolók
|
|
Iszi 50
Rendkívül jól szervezett túra, a 25. km-nél meglepetés meleg étellel. Ha nagyon erölködök , akkor annyi negatívumot tudok mondani, hogy pici helyen van a befutó, a vendéglő és közlekedés szempontjából is. De úgy láttam mindenki szervezett magának hazaszállítást, vagy aki nem azt mások elvitték.
A terep nem vészesen nehéz, mi 1,5-2 liter vízzel + pontokon kapott/vett teával simán végigcsináltuk. A négyfős csapatunk 10:20 alatt teljesítette, pedig inkább 30-35km-et szoktunk menni. Nem mondom, hogy nem fáj pár tagom, de megérte. Mégegyszer köszönet a szervezésért.
|
| | |
|
KTT | Túra éve: 2018 | 2018.04.09 20:40:29 |
|
31km táv.
Fél napra ideális kikapcsolódást és edzést nyújtott, ajánlom. Általában erdőben, vagy mezőn, utaktól távol vezet, kivéve Nagykovácsi és Budakeszi érintését (kb 3km aszfalt).
Reggel nyolckor két perc alatt neveztem, aztán be az erdőbe. Az első hegy kicsit megtréfált, jól megizzasztott. Az idő is egyre jobb lett, nem gondoltam volna előre, de pólóban mentem végig, és jól le is égett a nyakam, karom. Nagykovácsiban a ponton lehetett volna vizet tölteni, de akkor még alig ittam a sajátomból. Ezután 14km erdős, mezős szakasz jött, amin fogyott rendesen a víz, szerencsére Budakeszin nyitva volt sok minden, ráadásul egy közkút is van, mielőtt az ember kiér a városból. Ezen a szakaszon volt egy kicsit trükkösebb rész, ahol kopott a zöld kereszt jelzés, és nehéz rátalálni, de azért összehoztuk egy másik túrázóval (Anna vadászháznál). A célban igazi terülj-terülj asztalkám fogadott, ezúton is köszönet érte, a hideg szódás szörp különösen bejött.
bye, krajo |
| | |
| |
|
Négyszögletes Kerekerdõ 40
Tetszett a túra útvonala, olyan helyeken jár, amit egyébbként nem érintenek turistautak. A dabosi templomromhoz például sosem jutottam volna el másképp. A hátulütõje a dolognak, hogy kicsit rapszódikus a jelzés, nagyon kell figyelni. Egy helyen sikerült is pár száz métert pluszban sétálni.
A 30-34km közti szakasz szép, de kicsit egyhangú terepen halad, és nincs árnyék. Majdnem felforrt az agyam, de Szõcön mûködött a köztéri kút, úgyhogy lehetett frissíteni.
bye, krajo |
| | |
|
|
Julianus | Túra éve: 2014 | 2014.03.23 06:39:25 |
|
Julianus 50
Szombaton reggel felvidéken keresztül kiautóztam Szobra. Onnét egy kis vonat és nem sokkal hét után már nevezhettem is. Kicsit furcsán ment a nevezés, de nem voltunk túl sokan, úgyhogy 10 perc alatt sikerült túllenni rajta. Szép idõ volt, nem volt sár, kényelmes tempóban megmásztam a Hegyes tetõt. Sokkal jobban kifulladtam mint annak elõtte, úgy látszik én se leszek fiatalabb - meg könnyebb :) Nagybörzsönyig tetszett a túra, váltakoztak a lankás és meredekebb részek, és általában a táj.
Nagybörzsönyben aztán újabb furaság, nem csak a számunkat húzzák ki egy papírról, hanem mindenkinek felirja a nevét egy néni. Közben leszúrja azokat, akik szerinte nem tudnak írni, mert nincs az itineren a nevük (nem mi írtuk rá). Mondanom se kell, hogy ez igénybe vesz egy kis idõt. A ponton nincs ital, de pár méterrel korábban van egy köztéri kút, ami helyi sûrûsödési pont lesz nagyon hamar. Egység sugarú környezetében rengeteg túrázó.
Jó erõben éreztem magam, meg hajtott, hogy meglegyen a 20 és 30 táv után az 50-es is, úgyhogy haladok tovább. Bár nem tudom merre, a pont nem az egyik templomnál van, szalagozás semmi. Kis bolyongás után megtaláljuk a kéket, a keresés erejéig összeverõdött emberek újra széthúznak. Innét egyre keservesebb a dolog, két kilométer után rátérünk egy aszfaltútra, ezen haladok pár emberrel együtt 4km-t. Érzem ahogy a lábamon fejlõdnek a vízhólyagok. Aszfalt után egy sokkal meredekebb, de szerencsére rövid szakasz és felérünk a Koppány hágóra. Csak egy cetli fogad, hogy ellenõzõ pont nincs - kicsit gyanús hogy azért nem, mert ide nem lehetett autóval kijönni. A szintmetszetet nézve küldök egy SMS-t a feleségemnek, hogy a nehezén túl vagyok, most már csak séta.
De ezután jön az igazi fekete leves, sok helyen új jelzés van, a térkép és a valóság hirtelen eltávolodik egymástól. Vészesen fogy a vizem is, de muszáj inni, mert meleg van, a sok emelkedõ, meg a beton keménységû földutak kikezdik az izületeket (mint mondtam, nem leszek fiatalabb). Amikor már azt hinném, hogy mindjárt a Misa rétnél vagyok, kiderül, hogy még 3km. Mi a franc? De lassan elérem a pontot, reménykedve, hogy lesz majd vizük. Van is, egy ásványvíz jár szájról szájra - majd még egy herpesz vizsgálatot beiktatok jövõ héten :( Kicsit panaszkodok, meg pihenek, nagyon elfáradtam.
Az utolsó öt kilcsire van bõven idõm, úgyhogy követem a szép új kék jelzést. Teszem hozzá nem mindenki, mert amikor bekanyarodik a dombok közé, át a kisvasút sinein, többen inkább a vasút mellett mennek tovább. Õszintén szólva én is elgondolkodtam, hogy merre menjek, túl sokat szivatott az új kék már. Szerencsére újabb meglepetés nincs, viszont, rohadt fárasztó, jellegtelen, lélekölõ a maradék út.
Mindegy, lassan beérek a célba, megvan az 50-es plecsni is. Bár ugyanolyan mint a régi 30-as, csak 50-es a szám rajta. Már csak ezért is, én nem javaslom az 50-es távot senkinek, a 30-ig szerintem élvezetesebb. A szervezés is lehetne jobb, de 30-ig az is elmegy. Esetleg lehetne egy 40-es táv, ami visszafordul a Koppány hágótól és akkor nincs benne a sok beton.
bye, krajo
ui: jövõre a Lepke 40-re megyek inkább, az jobban esett :)
|
| |
|
|
Mûvészetek völgye nagy kör (36km)
Eltelt újabb 5 év, és megint ezzel a túrával kezdem az évet. Amikor 2005-ben elõször voltam, akkor hó, 2009-ben esõ, most 2014-ben viszont tavaszias meleg fogadott. Felébredt a természet , rügyeztek a fák, mindenhol kihajtották a jószágot. Rögtön az elején kb. húsz méterre elõttem szaladt át az úton egy szarvastehén, mögötte két bika. Ügyet se vetettek rám, én se lassítottam, jólesett mozogni. Kicsit több mint egy óra alatt Tailándörögdön találtam magam, és bár kicsit végig lassultam, 6:30 alatt bent voltam a célban.
Semmi nem tudta elrontani a kedvem, még a három quados sem, akik Pula elõtt szántották a sarat. Egy mélypont ért utol, még a Kinizsi forrás után, úgy 20km-nél. Próbáltam másra gondolni és haladni, a quadosok megverésének gondolata jól elterelte a figyelmemet. Egyszer csak a pár akiket követtem megálltak. Nyilván pihennek. Aztán elkezdtek visszafele jönni. Amatõrök, biztos nem tudják jó irányba mennek-e. Egymáshoz értünk: "láttál szallagot?" - "Nem", feleltem, és rá kellett jöjjek, hogy rossz az aki rosszra gondol, simán elmentem a leágazás mellett én is.
A célban elõvettem a gondosan elõkeresett két téglalap alakú kitûzõmet, mondván most másmilyet fogok kérni. Csak kerek volt :)
bye, krajo |
| |
|
|
Gerecse | Túra éve: 2013 | 2013.04.21 12:55:46 |
|
Gerecse 50
Végre eljutottam erre a túrára, nem jött közbe semmi, az idõjárás is kegyeibe vett. Igaz, nem igazán készültem, de szerencsére a túratársak nem siettek, bírtam végig. A rajtban és általában a pontokon rengeteg ember volt, de köszönhetõen a remek szervezésnek, sose kellett fél percnél többet sorban állni. Nap végére már 27 fok volt, igencsak jól jött, hogy több helyen is ott voltak a vízügytõl lajtoskocsival és fel lehetett frissíteni a kulacsokat. Különösen jó volt a Turulnál, hogy szörpöt is csináltak, szinte mindenki egy húzásra leküldte a fél litert, olyan jól esett. Remélem mindenkinek jutott, tényleg nagy volt a keletje.
A sokak által emlegetett Bánya hegy valóban elég kemény, rutinból sikerült ugyan egyben megmászni, de a tetején cserébe csak ültem és kapkodtam a levegõt. Még sose láttam ennyi elsõsegélynyújtó helyet, de sokaknal jól jött. Szerencsére azt hiszem legtöbb ember egy kis lelki támogatásért ült le, mint komoly probléma miatt, bár a túra végén többen elég érdekesen léptek már. Fõleg a lépcsõk után, ahol nekem is remegett a lábam minden lépésnél :)
krajo |
| |
|
|
Sárga | Túra éve: 2012 | 2012.05.07 21:10:54 |
|
Sárga 20
Kicsit aggódtam, hogy napszúrást fogunk kapni, de szerencsére szinte végig fák árnyékában lehetett haladni. A Paprikás-patak mellett kifejezetten kellemes volt a kis pára. Emlékeim szerint a Sárga 18 naposabb lett volna, örülök, hogy a 20-asra jöttünk. Ott is és itt is rendben volt a szervezés, köszönjük.
Május elseje lévén több majális mellett itt is elmentünk, nagyon csábított a lacikonyha, de Eszter tovább hajtott. Végül is nem kajálni jöttünk, hanem túrázni. A vége felé kereszteztük a budai maraton és valamiféle szponzorált túra útvonalát. Az utóbbi elég vicces volt, velünk szemben teljesen felkészületlen, sportot max TV-bõl ismerõ emberek araszoltak felfelé. Nem igazán értettük mi van, végül leesett, hogy biztos sorsolnak valamit a résztvevõk között. Másnap derült ki, hogy tényleg, bicajt lehetett nyerni.
bye, krajo |
| |
|
|
Kincsesbánya 30
Párom kérésére, rögtön azzal kezdem, hogy : nagyon hideg volt! Próbáltunk jól beöltözni, de a konstans -11 a szakállamra fagyasztotta a lehelletem. Eszter pedig inkább átváltott a 20-as távra. Szerencsére a tájban most sem csalódtunk, kellemes erdõs, bokros rész az elsõ pontig, mindent hólepel fed. Kicsit monotonabb rész jött a Gaja patak szurdokig, de onnét Bodajkig vadregényes az út a befagyott patakkal, sziklákkal. Nem mintha sokat idõznék itt, próbálok kilépni, hogy Esztert beérjem a cél elõtt. Ami, mint kiderült, reménytelen volt, mert a hideg szárnyakat adott neki, és jóval elõbb a célban iszogatja a forró teát. Mindenesetre veszek egy pohár forralt bort Bodajkon, azzal az apróval is könnyebb :) A vendéglõ helyi ügyfeleire is átragadt a túra hangulata: "Pecsételj nekem egyet!" mondják, értsd: "Hozz egy pohár bort!".
Fel, aztán le a bodajki kálváriáról és aztán megállj. Mindenki megy balra, a jelzés meg egyenesen. Nem értem miért, a jelzést követve szerintem rövidebb, megelõztem vagy öt embert. Mindegy, kis küzdelem a piros háromszögön, az avaros porhó, mint a futóhomok marasztalja az embert. A kékre érve már simán (na jó csak kicsit lejtve) megy minden, és elérem az utolsó pontot. A cél felé menet még láttam, hogy páran korcsolyáznak is.
Tetszett a túra, csak ajánlani tudom, remélem most nem három év fog eltelni a következõ alkalomig.
bye, krajo |
| |
|
|
|
Teveli-tó®túra 40
Víz-víz-víz! Érdemes sok vizet vinni magunkkal, forrás, kút nincs igazán. Csak fél liter vizzel indultam el, hamar el is fogyott. Féltáv után tudtam megtölteni a ponton ásványvizes üvegbõl. Szerencsére nem volt kánikula, sok esõ esett elõzõleg, de a túra napján semmi, csak borús volt az ég. Nem is indultak túl sokan (~80), alig találkoztam a többiekkel. Pár helyen volt sár, de nem vészes.
Javarészt erdõben halad a túra, nyugis, civilizációtól távoli környezetben. Változatos a terep, az útvonalat jól eltalálták a szervezõk. A Kõrisre felvezetõ 5km-es emelkedõ nagy kitartást kíván, de közben az Odvaskõ és a csúcson a kilátó kárpótol. Na meg az , hogy lefelé 5km lejtõ van :) Láttam menet közben vadnyulat, rókát, meg sokféle pillangót és embermagas csalánt, utóbbit túl közelrõl.
A Kõrisre aznap egy bicajos túra, vagy verseny is felment, volt aki a vége felé csak tolta a gépet :) Lefelé persze nekik igazán könnyû volt.
Kicsit amatõr volt a szervezés, a pontokkal volt kavarás, de az útvonalleírás, térkép és szalagozás rendben volt, nehéz lett volna eltévedni. Nekem tetszett.
bye, krajo |
| |
|
Káli | Túra éve: 2011 | 2011.05.09 08:26:11 |
|
Káli 60
Ideális körülmények közt zajlott a túra, egész nap nem látszott egyetlen felhõ sem, de mégsem volt túl meleg. Páran talán napszúrást kaphattak, de nálam szerencsére volt túrázós sapka. A Káli medencét ismerem, és már régóta terveztem, hogy indulok ezen a hatvanason - nem is bántam meg. A hegytetõkre meglepõen nehéz kapaszkodók visznek fel, de a kilátás csodálatos. Minden csúcson kisebb tömeggel lehetett találkozni. A résztvevõk nézelõdtek, kajáltak, vagy csak pihentek, ki-ki erõnléte szerint. Rögtön az elsõ hegyen egy ismerõssel futottam össze, féltávig vele, pontosabban csapatával tartottam. Eközben a szervezõk és szponzorok minden jóval elláttak minket. A Cserpes féle túrónak különösen megörültem, mert itthon Gyõrben is szoktam venni, imádom.
Féltávnál sikerült belelendülni, úgyhogy a henyei presszóban elköltött sör után elköszöntem a társaságtól, és kicsit belehúztam. Már hét és fél óra eltelt, szerettem volna még világosban beérni. Nagyon vaksi vagyok már félhomályban is, olyankor nekem már minden jelzés sötétkék. Hiába volt világos, Hegyestûrõl lefelé sikerült a másnapi Óbudavár útvonalára rákeveredni, még szerencse, hogy megcsináltam azt a túrát, mert egy kilométer után feltûnt, hogy túl ismerõs az út, és talán nem is kelet felé kéne menni. Nem akartam felfelé visszamenni, úgyhogy beálltam nyugati irányba, és árkon-bokron keresztül visszatértem a jó útra. Közben jól megijesztettük egymást egy rókával. Egy kis család mögé álltam be, de nem tudtam megelõzni õket, nagyon jó tempót mentek, mint késõbb kiderült elég profik, Pécsrõl jöttek és a másnapi Óbudavár túrát és tervezték (remélem nem áztak meg). A sóskáli templomromnál meg is álltam pihenni, meg beszélgetni a juhásszal, aki éppen a birkákért jött ki, hogy beterelje õket. Nemrég született fajtiszta mudit ajánlott, amikor a kutyákra terelõdött a szó, lehet, hogy szaván fogom, kéne tarsaság a mi Csutakunknak. Tenyésztõtöl 30-40 ezer lenne, ezek meg tuti pásztorkutya leszármazott, okos kutyusok.
Itt talált egy másik túrázó, akivel még reggel a busznál ismerkedtünk meg, és azóta is elõzgettük egymást. Most végül is beálltunk egy tempóra és jót beszélgetve értünk be a célba. Jó sûrû babgulyás után még ejtõztünk egy órát, míg hírt nem hallottam az ismerõsrõl, hogy nemsokára beér. Bocs Dani, hogy nem vártalak meg, de nekem még haza kellett jutni, gratulálok a teljesítéshez neked és mindenkinek aki végigment! A szervezõknek köszönet a színvonalas túráért!
bye, krajo |
| |
|
|
Wass Albert 18 seprû
A túra elõtti nap utaztunk Vácra ismerõsökhöz, és már csak Pesten derült ki, hogy a túracipõmet otthon hagytuk. Egyik nagyáruházban sikerült gyorsan szert tenni egy 4000 forintos cipõnek látszó tárgyra. Ennek örömére fent voltunk éjfélig, és másnap alig tudtuk kivakarni magunkat az ágyból. Csak a 18-as táv maradt, de a lábam nem volt teljesen ép az elõzõ túráról, meg kicsit sáriszonyom is volt, úgyhogy nem is igazán bántam. Fél tizenegy elmúlt, amikor be akartunk menni a katolikus plébániára, de hiába. Gyors telefon és rongyoltunk le a reformátusokhoz, kicsit megtréfált, hogy tavalyelõtt még máshol volt a rajt.
Háromnegyedkor beestünk a rajtba és rögtön nekünk szegezték a kérdést: akartok seprûk lenni ? Mondtam persze, fõleg, hogy ilyenkor nincs nevezési díj - hurrá, már csak 3000 volt a cipõ. Megvártunk még pár embert , aztán 11:15-kor nekiindultunk. Szedegettük a szalagokat és papírokat, lassan felértünk a Borbély hegyre, ahol már jött szembe a pontõr biciklivel, meg az utolsó két induló. Kérdeztük nem fázott-e: csak az utolsó két órában, volt a válasz. Kimentünk a kilátóba, fényképeztünk egyet, leszedtük a maradék szalagot, majd lesétáltunk Magyarkútra. A pontõrök itt is vártak már, rögtön kolbásszal és az egy szem megmaradt csokijukkal kínáltak. A réten egy idõsebbekbõl álló csoport vallotta magát résztvevõnek, gyorsan neki is indultak, amikor feltüntünk. Volt még idõnk a 3-as átlaghoz, benéztünk a fogadóba, meg kicsit kajáltunk, hogy elõnyt adjunk nekik.
Innét jött az elsõ dagonya, az elõttünk indult közel 600(!) ember hihetetlen milyen sárt dagasztott. Persze mi meg nem kerülhettük ki, hiszen a szalagokat le kellett szedni, azok meg az egész közepén lengedeztek. Csúszkálva, cuppogva felértünk a nyeregbe, majd jött egy elágazás balra. Hurrá itt nincsenek szalagok, a kék kereszt jól látszik. A Les völgyben újra beértük a magyarkúti csoportot, lelassulunk. Szokolya állomás elõtt csak egy szalag, most már csak vigyázunk a résztvevõkre. Egyikük láthatóan fájlalja a lábát, de megy becsülettel. A büfében finoman rákérdezek, hogy hogy vannak. Szarul, de büszkén, páran kiszállnak itt. Igazuk van, nem érdemes még jobban tönkretenni az ember térdét. Javaslom, hogy adják le az itinert, vagy mondják be a sorszámot a ponton, aztán magam is meglepõdök, hogy ez nem lehetséges. Alkalmi pontõrök vannak, nem is mennek a célba. Hülye módon nem ajánlom fel, hogy majd mi elvisszük a hírt, de nem baj, mennek Verõcére mindenképp. A maradék még kérdezi, hogy van-e esély idõn belül beérni. Csak fél óra pluszban vannak, úgyhogy bólogatok. Nem is volt gondjuk, nem értük be õket a maradék távon.
Jön még egy saras rész a Csattogó pontig, lehetetlen sár nélkül megúszni, inkább beletörõdünk. Pedig itt még csak 300 ember járt. A lemenõ nap látványa elég kárpótlás. Néhány szalagot visszarakok, másikat kicserélek, sajnos a szél és a bakancsok betettek nekik. Lehet hogy kis fapóznák kellenének, nem tudom. Párat kicsit erõsebben meghúztam, bocs Bíbor :) Verõcéig eseménytelen az út, 18-asokkal nem találkozunk, csak egy rettenetesen káromkodó hosszú távon indulóval, aki már enyhén szólva unja a sarat. Felmegyünk még a templomdombra, de alig követ valaki, legtöbben megkerülik :(
Végül öt és fél óra kellemes sétával beérünk. A 28-at most nem vállaltam volna, de így direkt jót tett a lábamnak a mozgás. Köszönet a szervezésért, jövõre talán még jobban be tudunk segíteni! |
| |
|
|
A híd túl messze van .... 90km
Tavaszias 15 fok, napsütés mellett zajlott a túra. Az elején arra gondoltam, hogy ez nem is olyan nehéz, el kell jönnöm hóban fagyban, hogy kiérdemeljem a kitûzõt. Enyhén szólva tévedtem, a végén örültem, hogy beértem és lerogyhatok. De kezdjük az elején.
Egyszer voltam eddig alföldi túrán, 2003-ban a Hajta 50-et csináltam meg. Homokos talajon mentünk, nyár elején, árnyékban 40 fok, de árnyék nem volt. Nem véletlen, hogy már csak 35-ös távon tartják meg. Mindenesetre megtanultam, hogy nem szabad egyféle mozgással menni, mert begörcsöl, elkopik, feltörik, kidörzsölõdik az emberen minden.
Egészen mostanáig nem is akartam Alföldre menni, de az itteni beszámolók nem hagytak nyugodni. Másodikán aztán elküldtem a nevezést, és elkezdtem figyelni az idõjárásjelentést. Minden nap mást mondtak, úgyhogy végül hideghez öltöztem, biztos ami biztos alapon. Csütörtökön boltba mentem, és minden 5 kilométerre vettem egy kis csokit. Cseppet se néztek hülyének, hogy azt keresem, amiben a legtöbb kalória van :) Pénteken reggel Gyõrbõl fel Pestre busszal, majd délután vonat Szegedre. A pályaudvartól elsétáltam a Dómhoz, majd ki a gátra és 30-40 perc alatt a rajt/célban voltam, ahol most a szállás is volt. Elsõnek érkeztem kilenc óra tájt, látszott, hogy nem lesznek túl sokan. Még érkezett egy kolléga, és beszédbe elegyedtünk a szervezõvel. Mesélte, hogy az utolsó 30-on fel van tárcsázva a töltés. Kicsit reménykedtem, hogy valami ufóleszállásra gondol, de nem, felszántották valamiért. Miután olvadt a jég és hó a töltésen, ez nem sok jót igért. Mindegy, feltrappoltunk az ötödikre és lefoglaltunk egy négyágyas szobát. A fûtés ugyan nem volt bekapcsolva, de nem fagyott, szóval hálózsákban jót aludtunk másnap reggel hatig.
Az eddigi tapasztalatok és nem mellesleg egy TTT-s ellenõrzés hatására, most sokkal jobban meg volt szervezve az indítás. Aki elõnevezett, az megkapta az itinert 7:00-ás idõvel, és pontban hétkor el is indulhatott. Zökkenõmentesen indult tehát a túra. Az itiner egyik oldalán kicsi, de pontos térkép az útvonallal, másik oldalon a pecsét helye és némi távolság adat - ezen már nincs mit javítani. A GÁTról látszott, hogy az ártér el van öntve, olyannyira, hogy másodfokú készültség volt. Többször találkoztunk gátõrökkel, amint buzgárokat kerestek. Rádió és lapát volt a fegyverük. Olyan jó idõ volt, hogy hajadonfõtt, kigombolt kabáttal lehetett haladni. A füves, néhol betonozott GÁT nem volt igazán sáros, magamat is meglepve 6-os tempóval mentem egészen Makóig a 60. kilométerig. A tervezett hét óra helyett ötre voltam ott, a két kidurrant vízhólyag se hátráltatott, ráadásul még elemlámpát se kellett kapcsolnom. Volt ugyan néhány unalmasabb szakasz, de nem vészes, mindíg volt valami kis látnivaló, mert a jó idõben az emberek és a természet is feléledt. Tartottam magam az öt kilométerenkénti kajához és a változatos lépésekhez.
Makón egy órát pihentem, kajáltam, rendezgettem magam. Aztán átkeltem a Maros hídján, ami kész túlélõtúra. Nincs járda, csak alig láthatóan felfestett biciklisáv, és három perc alatt az összes létezõ fajta kamion elmegy az ember mellett. Szerencsésen átértem és ráfordultam volna a GÁTra, de egy bokorból mögémkanyarodott egy autó és két határõr allított meg, hogy mi a retket keresek én itt ? Elmeséltem, hogy mi a helyzet. Udvariasak voltak és nem mondták , hogy meg vagyok huzatva, de azért összenéztek jelentõségteljesen. Nekivágtam az utolsó 30-nak, a feltárcsázott résznek. Elvileg ez öt óra kellett volna legyen, de végül 9 lett!
Fél hétre már teljesen sötét lett, a hold egyáltalán nem, csak egy-két csillag látszott át a felhõk között.Távolban látszott a Makó-Szeged 43-as út, de a tájékozódást nem segítette, viszont elég idegesítõ volt, hogy folyamatosan zúgtak az autók. Hirtelen leszûkült a világ arra amit az elemlámpa megvilágított, mert a GÁTon a következõ 25km-en nem volt semmi. Illetve azért ez nem teljesen igaz, 100 méterenként jelölve volt a folyamkilométer. Nappal még nem figyeltem ezeket, mert volt más látnivaló, meg úgy gondoltam csak begolyóznék tõle. Most viszont nem volt mit nézni ezen kívül. Aztán ott volt a sár a GÁT tetején, ami persze mi más lett volna mint agyag. 10km alatt a cuppogás a sárban egyszerûen minden energiámat kiszívta. Észre se vettem és szinte totyorgásig lassultam. Aztán a lábamra fordítottam az elemlámpát és két 3 kilós sárcipó volt a cipõmön. Innét kezdve indult a túlélõ túra.
Próbáltam lemenni a GÁT oldalára, de ott meg oldalvást kellett volna menni, ami biztos lesérülés. Dagasztottam tovább a sarat, néha lehetett haladni, néha csak 100 métereket, mert le kellett verni a sarat. Kezdtek elmenni mellettem emberek, jól esett, hogy mindenki megkérdezte, hogy vagyok. Párszor azt hittem, hogy jön mögöttem valaki, de csak távoli fényt hittem elemlámpának. Aztán ketten lehívtak a GÁT legaljára, ahol nagyjából vizszintes volt a talaj éppen, és még belvíz se volt. Kicsit eltávolodtak, aztán pár perc és harsány örömkiáltásban törtek ki - megtaláltuk az utolsó pontot. Õk se voltak már százasak. Bevettük magunkat a pontra, és mint mindenhol, itt is jó kis teát kaptunk, meg csokit. Nekem még mindíg volt ellátmányom, úgyhogy csak teáztam és beszélgettünk. Tíz óra volt, vártam még negyed órát, miután elmentek, aztán nekiindultam a maradék 17km-nek. Kilenc órám volt még a 24-bõl, gondoltam most már négykézláb is beérek. Felmentem tehát a GÁT tetejére, hogy megküzdjünk.
Volt, hogy egy kilométeren ötször álltam meg, hogy leverjem a sarat a cipõrõl, és minden kilométeren nekidõltem egy oszlopnak pihenni. Csak egy ember húzott el mellettem, minden tiszteletem az övé. Egyébként senkivel se találkoztam a célig. Nem is volt baj, mert nem voltam szép látvány. Különösen, hogy nem volt energiám lemenni a GÁTról pisilni, úgyhogy a távolság jelzõ oszlopnak dõlve csináltam. Volt olyan pihenõ, hogy percekig azon filóztam, hogy továbbmenjek-e. Csak tíz kilométer volt ilyen, de ez majdnem 4 órámba került. Fogalmam sincs, hogy sikerült túljutni ezen. A maradék 6km-en szinte végig aszfalton lehetett menni, ez valahogy visszaadta az életerõmet, meg már vonzott a cél is, 3:05-kor kaptam meg a pecsétet.
Tulajdonképp eleve 18-20 órát terveztem a túrára, csak nem 11 óra séta ás 9 óra szenvedés felbontásban. Gratulálok mindenkinek, aki végigküzdötte, nekem igencsak embert próbáló, emlékezetes túra marad. Köszönöm a remek szervezést, a teát és a biztatást. Külön köszönet néhány makóinak, akik felismerték a túrázókat, és sok szerencsét kívántak.
bye, krajo |
| |
|
|
|
2x7 mérföldes tekergés
Reggel majd megfagytam miközben az autót próbáltam életre lehelni. Végül sikerült és fél kilencre odaértünk a starthoz. Nagyon jól esett a felkínált körtepálesz, fõleg, hogy a páromét is én toltam be. Vidáman beszélgetve mentünk egészen a várig, legalábbis én vidáman beszélgettem. Igaz, hideg volt és csak libasorban lehetett közlekedni, de sütött a nap és még nem voltunk fáradtak, a hófödte táj pedig egyszerûen lenyûgözõ.
Minden lépésnél kicsit megcsúsztunk a porhóban, olyan volt mint homokon járni. Hiába volt kitaposva elöttünk egy nyom, olyan hideg volt, hogy nem tömörödött össze a hó. A gyerektáborba már nyûgösebben érkeztünk, de kárpótolt a sok enni-, innivaló. Aztán amikor a didergõ Mikulást megláttuk a következõ ponton, rájöttünk, hogy lehetne rosszabb is, mi legalább mozgunk.
Nem valami korán értünk célba, de elégedetten. Megegyeztünk, hogy a hó miatt ez kis túlzással 30 kilométernek tünt, nem 22-nek.
Köszönjük a remek szervezést, csak így tovább!
bye, krajo |
| |
|
Lővérek | Túra éve: 2010 | 2010.11.24 10:01:22 |
|
Lõvérek 40
Az útvonalat már jól leírták a kollégák, nem szaporítom a szót. Most már gyõri vagyok én is, sokkal közelebb került Pest után a helyszín. De még így is másfél óra autóval, ezért a nyolc órai indulást lõttük be haverommal, 5 perc híján sikerült is. A 25-ös távon már jártam, így nem volt gond a tájékozódás, meg hamar leesett, hogy a szalagokat kell nézni. Továbbra is nagyon tetszik a táj, messzire ugyan nem nagyon lehetett látni, de az erdõ kárpótolt érte. Kényelmes tempóban haladtunk, Ágfalván a kötelezõ Soproni sört is betoltuk, kerülgettük a dagonyákat.
Egy körül érhettünk a 3. pontra, a forráshoz, ahol három fiatal viccelõdött, hogy elnézték az utat a 25-ös távon, és a mûúton elõször ide jöttek. Aztán persze el kellett menniük az elõzõ pontra, aztán vissza , hogy megkapják a pecséteket. A pontõr próbálta ugyan rábeszélni õket, hogy csatlakozzanak valakihez, ne tévedjenek megint el, de helyette lelkesen nekivágtak megint. Hamar beértük õket, és még láttuk, hogy a völgybe vezetõ csapás helyett elvágtáznak egyenesen nyugatnak - kezükben dobozos sörrel. Így már érthetõ volt a lelkesedés.
Mi nem voltunk ennyire fiatalosak, alaposan be is sötétedett, amikor az utolsó hegyre felkapaszkodtunk. Innen már csak le kellett ereszkedni a célba, de az erdõben még elemlámpával se volt egyszerû a tájékozódás. Mire leértünk a mûútra, már megjártunk pár jelzést, meg szederindást. Itt viszont elvesztettük a szalagokat és már éppen elindultunk volna a rossz irányba , amikor utolért valaki, akit láttunk elõttünk a hegyen. Õ még jobban eltévedt, viszont az utcákat ismerte, úgyhogy együtt értunk a célba 17:30-kor. Csak találgatni tudom, hogy a három vidám gyerek beért-e.
Összességében tetszett a túra, de nem ártana egy új térkép a valós jelzésekkel, meg rajta kéne legyen , hogy mikor milyen jelzés csatlakozik vagy hagyja el éppen az útvonalat.
bye, krajo |
| |
|
Óbudavár | Túra éve: 2010 | 2010.05.09 18:47:57 |
|
Óbudavár 20
Szép idõt fogtunk ki, otthon esett az esõ míg mi hétágra sütõ napon sétáltunk a Balaton-felvidéken. Lankás dombokon délnek tartottunk és Zánka felett szõlõskertek között a Balaton látványában gyönyörködhettünk. A két nehezebb emelkedõ egyikével feljutunk Hegyestûre, ahol bazaltbánya volt valamikor. A bazalt-oszlopok tetejérõl minden irányba kíválló a kilátás. A pont még két távcsövet is kölcsönad, úgyhogy lehet nézelõdni. A bánya, azaz inkább fejtés, most geológiai kiállítás is, szépen karban van tartva, nem sajnáltuk a 200 forintos belépõt.
Innét megint csak dimbek dombok, hol fák között, hol réteken, és már Monoszlón, majd Balatonhenyén vagyunk. A kocsmában betolunk egy kis frissítõt, meghallgatjuk a pletykákat, aztán nekivágunk az emelkedõnek. Meglepõen hosszú ideig felfelé megyünk, jól ki is fáradunk, de nem állunk meg, mert sokat elszüttyögtünk a bányánál és máshol is fényképezéssel. A célig vezetõ nyolc kilométeren nem keresztezünk lakott helyet, csak a madarak hangja hallatszik. Végül hat óra alatt a célban vagyunk és betápoljuk a befizetett csülkös bablevest.
Tetszett az útvonal, a kilátás, kedvesek voltak a pontõrök, jó helyen volt kút és kaja. Kicsit furcsa volt az itiner, néhol túl részletes, máskor meg szûkszavú - mi inkább a térképes oldalt néztük és követtük a turistajelet, ami jól ki volt egészítve szalagozással.
bye, krajo |
| |
|
|
Táncsics | Túra éve: 2009 | 2009.09.28 23:24:27 |
|
Táncsics 22
Ácsteszér-Csatka-Súr-Aka-Ácsteszér útvonalat jártuk be a Bakony dombjai közt. Nyári szünet utáni elsõ túrának jó volt. Nincsenek durva emelkedõk, de nem is lapos, folyton dombokon visz fel-le az út. A beugró csak 400 HUF de ebben csak itiner és kitûzõ van, nincs frissítõ pont és szervezett ellenörzõ pont. Nem hiányzik túlzottan, Akát kivéve nyitva volt egy bolt vagy kocsma, ahol lehetett tápolni és az eladótól pecsétet szerezni - a céges pecséten rajta van a cím is. Aranyos ötlet, nekem tetszett.
Mivel párom Ácsteszérrõl származik, mindenki ránkköszönt és végig pontosan tudtuk merre járunk, úgyhogy a térképrõl nem tudok nyilatkozni. Az elsõ 5km aszfalton vezet Csatkára és aztán a csatkai búcsujáró helyre, a maradék negyede fák közt, a többi meg mezõkön, illetve végeláthatatlan kukoricaföldeken halad.
Kellemes séta volt összességében.
bye, krajo |
| |
|
|
Vidróczki 18
Négyesben utaztunk le Szorospatakra a rajthoz, ami a google maps szerint nem is létezik. A Mátra turistatérképpel viszont könnyedén elnavigáltunk. Szorospatak régen üdülõtelep volt, most az épületek fele a falakig lecsupaszítva áll. Kicsit szomorú látvány, de közben a rajtnak helyet adó Dáté sport és üdülõcentrum fejlõdni látszik. A tulaj lelkes beszámolója szerint nagy csoportokat fogadnak, és van tenisz, kisfoci pálya, medencék, edzõterem, és a többi. 9:25-kor nekivágtunk a túrának, majd pár perc után már a hírhedt zöld jelzés elágazásnál voltunk. Mi elolvastuk a tavalyi beszámolókat (köszönet), így nem okozott gondot a helyes út megtalálása. Azaz nem a betonút elágazásában kell balra menni, mert az pont az ellentétes irány, hanem a betonút jobb ágán, kb 20 méter után derékszögben balra a susnyásba vetettük magunkat. Vigyázat, ez csak a 18-as távra vonatkozik!
Még 50 méter és a Szoros patak után sûrû, fiatal erdõben kezdtünk emelkedni Mátraszentistván felé. Fél óra múlva átkeltünk egy betonúton, követve a földbõl kiálló kövekre festett jelzést (télen ez biztos nehezebb :) ). A következõ betonút átkelés már érett bükkösbe vezetett, egyre meredekebb terepen. Kezdtünk jól leizzadni, több túrázó a térképet nézte, mert nem hitte el, hogy erre kell jönni. Én hajtottam tovább kis csapatomat, persze csak módjával, mert nem akartam elvenni a kedvüket. A gerincre érve így is kicsit zúgolódtak már, és volt egy olyan érzésem, hogy nem veszik komolyan amikor azt mondom, hogy ez volt a legnehezebb szakasz.
Mátraszentlászlón aztán a lekváros kenyér újra meghozta a kedvünket, aztán a Vidrócki csárdában még egy kis sör és a Mátrabérc túráról nosztalgiázás (itt haladt el még nyolc éve) tovább fokozta a jókedvet. Ráadásul innét kezdve folyamatosan ereszkedtünk, csodálatos patakmedrekben sétáltunk és élveztük a tökéletes túrázó idõt. Vándor forrás ellenörzõ pont utáni emelkedés az Ágasvári turista házig meg se kottyant. Itt pedig leültünk tápolni, amihez csatlakozott a ház nagyon bandzsa macskája is. Ezután viszonylag hamar felkúsztunk Ágasvárra, aztán fele akkora sebességgel ugyanazon az úton leereszkedtünk. Innét kezdve gyakorlatilag folyamatos lejtmenetben visszasétáltunk Szorospatakra. A vége 5:43 lett, pedig nem siettünk sehol, azaz a 8 óra bõségesen elég.
A célban kaptunk szörpöt, üdítõt, zsíros és lekváros kenyeret, aztán egy házzal arrébb a rajtkor rendelt 540 forintos nagy adag babgulyást is betoltuk. Összességében remek túra volt, jó szervezéssel, szép útvonalon. Az útvonalról még annyit, hogy volt aki panaszkodott, hogy nehéz volt eligazodni, nem volt szalagozás és az itinert sokat kellett olvasni. Szerintem nem volt igazán gond, az elején a trükkös rész ki volt szalagozva, utána pedig vadiúj jelzések voltak. Igaz a végén a piros jelzés kicsit gondot okozott, mert néha furán kanyarodott, de mindig megtaláltuk végül.
bye, krajo |
| |
|
Káli | Túra éve: 2009 | 2009.05.03 10:26:54 |
|
Káli 15
Rövid túráról csak röviden: erõs kaptatóval kezdtünk Ábrahámhegyen, majd hamar a salföldi kolostorromnál voltunk. A hat órás szintidõbe bõven belefért itt is a nézelõdés, fényképezés. Salföld megdöbbentõen szép falu, hirtelen skanzenben érezte magát az ember, úgy fel van újítva minden régi ház. A falu határában a majorság meg tele állattal, szürkemarhától birkákig. Még egy pár napos csikót is láttunk, mire rájöttünk, hogy a 60-asok távjára tévedtünk. Kõvágóörsig tart a leghosszabb szakasz, egy régi kõbánya érintésével, ahol oriási kõtömbökkel zártak le erdei utakat az illetéktelenek elõl. Hatásosabb mint a sorompó az tuti. Egy helyen eltért a szalagozás a leírástól, de hamarosan megint együtt haladt a kettõ.
Kõvágóörs elõtt egy kõházban (mosóház) van forrás és tiszta vízü medence, olyan amit még sehol máshol nem láttam Magyarországon. A falut elhagyva az erdõ szélén a szalagozás balra vezetett, ellentétben a leírással, de mert ez már egyszer megtörtént, hittünk neki. Egy kilométeres kitérõ után visszatértünk és kiderült, hogy valami agyatlan barom letörte a szalagot tartó ágat és a rossz irányba odarakta, mintha eredetileg ott lett volna. Kicsit szidtam a felmenõit, a szalagozást meg a jó útra visszaraktam, remélem késõbb nem történt ilyen. Innét már simán feljutottunk a Fülöp-hegyi kilátóhoz, majd térdszaggató lejtõn és lépcsõkön le a célba, Révfülöpbe.
Nagyon élveztük a tájat, jövõre tuti megnézünk hosszabb távot is. Kicsit bizonytalankodtunk az útvonal követésével, de végül mindenhol volt egy-egy mentõ felfestés vagy szalag. Köszönjük a szervezést.
bye, krajo |
| |
|
|
Mátrabérc 56
Remek rendezés, jó idõ, sok induló volt a 2009-es Mátrabércen. Reggel 4-kor indultunk Budapestrõl és pontban hatkor meg is érkeztünk. Már akkor is kellemes idõ volt, de még magamon hagytam a kabátot. Míg én neveztem, a mezõny el is indult, majd hat óra öt perckor én is nekivágtam. Kicsit elõzgettem, elõzgettek. Egyik létránál az elõtte lehagyottak bepofátlankodtak a kialakult kis sorba, amit nem igazán értettem, mert utána megint elhagytuk õket. A másik létránál meg a Káli túrára osztogattak reklámot. 300m emelkedés után lassan felértünk a Gazos-kõre. Teljesen tiszta volt az idõ, integettem is Sirok felé, éppen akkor volt a várban Eszter.
A következõ emelkedõn már ledobtam a kabátot, simán beleizzadtam. Újabb 150m emelkedés Szederjes tetõre és innét már Paradsasvár latszott. Mindenhol ahol ki lehetett látni az erdõbõl, hihetetlen szép panoráma tárult elénk. Csakhamar Oroszlán várnál voltunk, amit rögtön be is támadtam, nem akartam a frissítõs sorba beállni. Egy pici pihenõvel meg is volt, 8-kor pecsételtem. Idáig minden rendben ment, de most jött a fekete leves, hirtelen eléheztem, meg kellett állni öt percre kajálni és pihenni. Kicsit szédültem is, egy pillanatra bevillant egy korábbi alkalom, amikor feladtam, de csakhamar rendbe jöttem és mentem tovább. Pihenõsebb rész jött Kékes lábáig.
Nagyon jól jött, hogy több helyen fa irányjelzõk voltak és ki volt írva a következõ elágazásig a távolság. Itt éppen 3.6km volt Kékesig. Bõven volt idõm, úgyhogy visszvettem a tempóbol és mostantól kezdve többet figyeltem hátra mint elõre, hogy kitérjek a gyorsabbak elõl. Itt még volt szusz az embereken, meg is köszönték, de ez egyre ritkább lett, ahogy haladtunk elõre. 10-kor fenn is voltam a csúcson, ahol Eszter már várt és új vizet, meg kis kólát kaptam. Kicsit szél volt, és amíg pihentem, kezdtem nagyon fázni. Mikor újra nekivágtam, már annyira vacogott a fogam, hogy attól féltem, leharapom a fogszabályzót. Ijesztõ lehettem, ahogy nyitott szájjal vacogtam.
Lerongyoltunk Kékesrõl, majd a lendület simán felvitt Csór hegyre. Ezután jött a "mozgó" pont. Kempingszékben napfürdõzõ pontõrök sok mindennek látszottak, csak nem mozgónak. Elsõre azt hittem, hogy nem kaptam pecsétet, kértem újat. Kicsit hülyének néztek, de kaptam. Utána jöttem rá, hogy megint gázban vagyok, most éppen a pulcsi miatt kezdek napszúrást kapni, és ott volt az elsõ pecsét is. Pólóra vetkõztem, frissítettem és mentem tovább. Ezután megint jól bírtam Galyatetõig, közben jó sok szörpöt betolva a frissítõ ponton. Továbbra is nagyon jó helyen van a szörpös pont.
12:25-kor pecsételtem Galyatetõn, miután vetem egy kólát. Kékes óta tartottam a fél órás elõnyömet a kalauzidõhöz képest. Mátraszentlászlón teáztam és megint frissítettem, aztán 13:23-kor megvolt a Vörös-kõ kilátó. Itt volt egy eltévedési lehetõség, mert egy hármas elágazásban frappáns módon nem volt semmi tábla, jelzés, akármi. Korábbról tudtam, hogy merre kell menni, de volt aki térképet böngészte. (A bal oldali ág a nyerõ a temetõ kerítése mellett. A középsõ is ugyanoda visz, csak van benne emelkedõ. A jobb oldali nem nyert.) Ágasvár csúcs alatt megint pihentem, majd frissen fiatalosan felsétáltam - 14:16, ami egy óra elõny. A következõ boka és térdszaggató lejtõ vissza is vetett 40 percre. Közben kicsit szörnyülködtem, hogy két kismama a hátán apró babával próbál lejutni. Segítettek nekik, de azért kicsit félelmetes volt. A hegy aljában nem álltam meg frissíteni, arra számítottam, hogy majd Mátrakeresztes szélén a kútból veszek vizet. Sajnos lezárták, pedig forrásvizet adott :(
15:00, pecsét Mátrakeresztesen, sok szörp, kis kaja meg fél üveg kóla benyomása után betámadtam a Muzslát. Nem tudom miért, talán a kóla miatt, amit egyébként nem iszok, teljesen folyamatosan haladtam és 16:21-kor pecsételtem is az utolsó ponton. Közben páran jöttek visszafelé a Muzsla betett pár embernek. Két és fél órám volt a lejtmenetre, de megint eléheztem és a lábam is fájt már egy kicsit. Lassan araszoltam lefelé, majd amikor éppen megláttam Szurdokpüspökit, kifakadt egy jó nagy vízhólyagom - nem élveztem túlzottan. Közben összefutottam egy kolégámmal, neki sajnos a térde készült ki, mint nekem egyszer, együtt pihiztünk a Diós pataknál. Megmostam az arcom, nyakam, aztán szinte vágtáztam a faluba és a célba. A vége pont 12 óra lett, már várt a sör és lángos.
Egy rossz szavam se lehet a rendezésre, sok szép helyre, kilátópontba eljutottunk és a frissítés is elég volt.
Egy kis személyes dolog: ezzel 3:2 a javamra, 2002, 2003-ban végigmentem már, aztan 2004, 2005 nem sikerült, majd kihagytam sokat. Tavaly a rossz idõ és felkészületlenség miatt nem jöttem. Azt hiszem a magamfajta lassú teljesítõknek az a titok nyitja, hogy ha elfáradunk, akkor mindenféle szégyenérzet nélkül le kell ülni pihenni és tápolni. 2004-ben nagyon rossz idõ volt, meg ott volt az a baleset is, már a Kékesen feladtam. 2005-ben revansot akartam venni és nem törõdtem semmivel, mentem mint a gép. Galyatetõn meg is bosszulta magát a sietség, hanyatt kellett feküdjek és a hátizsákomra rakni a lábam, mert majdnem elájultam. Akkor ott adtam fel. A hátizsákról: minden feleslegeset kihagytam most, nem volt benne fényképezõgép, térkép, elemlámpa, miegymás. Végül gratulálok a teljesítõknek, aki meg feladni kényszerült, azokat biztatom, hogy próbálják meg újra, megéri!
bye, krajo |
| |
|
|
Buják kikelet 30
Tavalyihoz hasonló szép idõben vágtunk neki barátnémmal a 30-as távnak. Megint sikerült az év elsõ leégését összehoznom, a nyakam színe, mint a ráké. Pedig reggel kilenckor még minden ködben úszott, attól féltem nem látunk majd semmit. A falu fölött a hegygerincen már jobb volt a helyzet, láthattuk a távolban az elsõ pontot, a Sasbérc kilátót. Egy óra alatt fent is voltunk, de itt a köd megint betakarta a tájat, és bár nyitva volt a kilátó, nem mentünk fel. Inkább haladtunk tovább, megmászva a Káva, majd Meredek hegyet. Mire ideérünk, a köd is eltûnik.
A Bokor patak völgyében aztán jöttek a plusz kilométerek a tavalyi 25A távhoz képest. Most ugyanis nem két 25-ös, hanem egy harmincas volt. Szerintem jól sikerült a változtatás, mert egy ruhaszaggató bozótost kerülünk így el. Tizennégy kilométeres erdei séta után újra civilizáció fogad Kutasón, házakkal, autókkal, de lovakkal, kutyákkal, csacsival is. Páran még fel is ülnek az utóbbi hátára, mi inkább az árnyékba, pihenni és tápolni. Negyed óra mulva a mûúton átballagunk Bokor faluba és nyomtatéknak egy halom finom fánkot falunk fel.
Ezután hosszú emelkedõ a bokori kereszthez, majd egy lejtõ a völgybe és kapaszkodó a várba. Elõttünk vadul fényképeznek valamit a földön, közelebb érve mi is látjuk már a sütkérezõ szalamandrát. Remélem nem lett baja, mert az út közepén tanyázott. Nekiveselkedünk és hamar felérünk a várba, de itt nem nagyon nézelõdünk, mert Eszter elfáradt - nem baj, majd jövõre. A negyvenes távon talán ?
A célba kicsit fáradtan, de elégedetten érünk be hét és fél óra után. Beburkolunk pár zsíros deszkát és indulunk is haza. Nem veszünk a házi mézbõl sem, még maradt a tavalyiból. Megint csak azt tudom mondani, hogy megérte eljönni, csak ajánlani tudom a túrát.
bye, krajo
Megjegyzés: tömegközlekedéssel el lehet érni a rajtot? |
| |
|
|
Bakony 25
Szerencsénkre csak a végén esett az esõ, alig volt sár, csak azt szúrtam el, hogy a rajtban hagytam az autót és nem a célban. Sikerült elnézni, hogy honnét indul a busz, a megállóban, ahol vártunk, meg nem volt tábla, mert valaki kitörte szuvernírnak. Majdnem két órát vártunk csepergõ esõben a vonatra. De legalább olyan sokan voltunk, hogy a kalauz nem ért végig és ingyen térhettünk vissza Herendre.
Maga a túra nem volt ilyen kalandos, de szép bükkösben vitt, kivéve a két nagy irtást. Kicsit hiányoltam a csokit, zsíroskenyeret, de kibírtuk nélküle. A kispistázókból viszont sok is volt, ahol csak lehetett vágtak a népek. Pedig összesen csak három említésre méltó emelkedõ volt a hat órára, egyébként szép lankás dombokon mentünk, illetve patakmedrekben. Különösen jó volt Csehbányán a "Sziti" nevû kocsma, udvarán az azonos rendszámú autóval :) Lehetett sört vételezni és mellékhelyiséget használni.
Összességében jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést.
|
| |
|
|
Lepke 40
Reggel ötkor már úton is voltam Budáról, hogy elérjem a hét órási rajtot, mert hatra vissza kellett érnem egy családi banzájra. Az idõjárás elõrejelzéssel ellentétben teljesen tiszta volt az ég, sehol egy felhõ. Biztos ami biztos alapon hoztam kamáslit és sok réteg ruhát, amiben aztán majdnem meg is fõttem, merthogy ragyogó idõnk volt. Vonyarcvashegyen kis keresgélés után meglett a rajthely, de csak abból jöttem rá, hogy hol kell lekanyarodni a vasútállomáshoz, hogy megláttam pár túrázót. Ki van írva, csak nem vettem észre? Mindegy, végül 7:40-kor nekivágtam.
Szép útvonalú, kevés, de annál meredekebb kaptatót tartogatott a túra. Rögtön bekezdett a Berzsenyi kilátó hegyének megmászásával, ami nekem még könnyen ment, de sok volt a 25-ös távon a civil, akik megküzdöttek vele rendesen. Voltak akik felfelé menet engem kérdezett, hogy jó irányba mennek-e, mert ilyen hosszú emelkedõ nincs is. A csúcson aztán simán elrobogtam volna a kilátóhoz kanyarodó út mellett, ha nem szól rám két kedves hölgy, hogy túlmentem. A kilátóból gyönyörû képet mutatott a táj, fényképeztem is rendesen. A távoli képek nem lettek túl jók, párás volt a levegõ, de a fák között fehérlõ hó kárpótolt. A hegyek északi oldala még elég hideg volt, hogy egy-két centis hó megmaradjon, sõt volt ahol jeges volt az út.
Pihentetõ szakasz jött Büdöskútig, ahol már javában készítették elõ az innivalókat és zsíroskenyereket, sajnos csak visszafelé jövet kaphattunk belõle :) Felháborodott gyomromat egy halom túró rudival csillapítottam. Aztán beálltam egy apa-fia duó mögé, mert nagyon jó tempóban mentek, és gondoltam, hogy majd akkor elõzök, ha elfáradtak. Alábecsültem õket, mert csak a véletlenen múlt, hogy a végén hamarabb értem be - de errõl majd késõbb. Most még az agyagos,saras lejtõn haladtunk, ami kicsit kellemetlen volt, de ezen kívül sehol nem volt sár, a kamáslim szinte tiszta maradt.
Lassan elértük újra a Balaton partját és a szépkilátói büfét. Nem hazudtak, tényleg szép a kilátás, viszont az itineren feltüntetett telefonfülke már nincs meg, és nekem elsõre nem tünt fel a pont se. Szerencsére már voltak piknikelõ emberek, és útba igazítottak. Gyors pecsét, majd egy rendkívül meredek 150m-es emelkedés után a Batsányi kilátónál voltam. Egy menetben csináltam meg, látszódhatott is a fejemen, mert a két fiatal pontõr eléggé aggódva nézett rám. Benyögtem, hogy "legközelebb lifttel jövök", aztán felbotorkáltam a kilátó lépcsõjén szívrohamot kapni. Rövid pihenõt tartottam, fényképezgettem és elmajszoltam egy banánt.
Azt hittem lejtmenet fog következni, erre most jött a túra leghosszabb emelkedõje, a piros kereszt jelzésen. Itt voltam a mélypontomon, de utánna már jól ment minden, és szerencsém is volt, mert a hegygerincen hat õzikét láttam, ahogy engem megkerülve átrobogtak az úton. Leginkább arra gondoltam, hogy bezzeg õk nem lihegtek úgy mint én, biztos jobban bírják a kaptatót. Nem lehet valami jó vadnak lenni a keszthelyi hegyekben, néhol húsz méterenként voltak a magaslesek.
Továbbra is együtt haladtam az apa-fia párossal, és újra elkezdtük kerülgetni a 25-ös távon túrázókat. Megjelentek az iskolás csoportok is, a pontok elõtt sietve elõztünk, hogy ne kelljen sorba állni. Következett a Szent Miklós forrás, amelynek vizébõl jót ittam, majd újra a Büdöskút, ahol zsíroskenyérrel tömtem tele magam. Jó tempóban haladtunk Vonyarvashegy felé/fölé egy elhagyott bánya tetejéhez. Az itteni pontõrök meg is dícsértek, hogy milyen jól haladok, ami meglepett, de jó érzés volt, köszönöm.
A falu (város?) szélén aztán érdekes jelenség várt. Volt turista jelzés, de nem volt hozzá ösvény. Viszont a vonyarcvashegyi kápolna és kálvária domb jól látszott, úgyhogy mindenki nekivágott amerre az utat tippelte. Volt aki a házak között, mások a fiatal fenyvesen törtek utat, mint én is. A kápolna ellenõrzõpont után jött egy kicsit trükkösebb elágazás, ahol a zöld kereszt és zöld háromszög szétvált. A térképvázlatról látszott, hogy egyenesen el kell menni a fõútig, de az elágazásnal csak a zöld kereszt van felfestve, a háromszög 30 méterrel odébb van, alig lehet látni. Mindenesetre sikerült követnem, és lassanként felértem az utolsó ponthoz a Vas-hegyen. Következett egy nagyon meredek rész, aztán murva, majd bitumen a célig. Azt hiszem ez a másfél kilométer jobban fájt a lábamnak és a vízhólyagoknak mint az elõzõ harmincnyolc. A lejtõn a rossz irányból többen is jöttek szembe, köztük az apa-fia duó is, így történt, hogy nem egy idõben értünk célt.
Köszönöm a szervezést, nekem tetszett a túra, kellemesen elfáradtam rajta. Az itinert elsõre fapadosnak láttam, de tulajdonképpen pont elég volt. Az irányokat lehetett tudni és az elágazásokban is jól mutatta, hogy mit kell választani. Egyedül a végén a zöld kereszt, zöld háromszög volt kicsit becsapós, de ez inkább a felfestés hibája, mint az itineré.
bye, krajo |
| |
|
|
Mûvészetek völgye nagy kör (36km)
Veszprém felett óriási fekete felhõ fogadott és mire Monostorapátiba értem a rajthoz, már csepergett is az esõ. Sokakat elriaszthatott a rossz idõ, mert egyedül nevezhettem és még egy kis fecsegésre is jutott idõ. 2005-ben egyszer már végigmentem ezen a távon és akkor kihagytam egy pontot, mert nem vettem észre, hogy behúzódtak egy büfébe. A szervezõk biztosítottak, hogy most ilyen nem lesz, minden pont a helyén van, de a végén egy patakátkelést kihúztak, mert megáradt. Gondoltam magamban, hogy ez nekem mit se számít, majd én átlábalok a patakon csakazértis.
Kiérve a faluból kicsit sáros földút fogadott, úgyhogy felvettem a kamáslit, aztán 10 percel késõbb le és jó felével elõre újra felvettem. Felébresztett a saját bénázásom, most már kicsit gyorsabban haladtam. Következett 3km sárdagasztás és egy patakátkelés, ahol a megáradt patak elmosta az utat. Taliándöröghöz egy dombra kellett felkapaszkodni, ahol már murvás út volt és nem volt sár, viszont itt kaptunk ízelítõt elõször a szélbõl. Szembõl orkán erejû szél próbált visszatartani.
Szinte végig vagy szemerkélt, vagy esett az esõ, fújt, vagy nagyon fújt a szél, és ennek minden kombinációja. Taliándörögben a büfé viszont meleg volt, kaptam forralt bort és a falu szélén a templom rom is olyan szép, mint ahogy emlékeztem. A szputnyik környékén már tényleg majdnem felborultam a szélben, viszont most nem léptem hó alatt meghúzódó patakba térdig, mint négy éve.
Féltávig viszonylag eseménytelen volt az út, illetve nem nagyon tudtam nézelõdni, mert a sapka, kapucni alól alig láttam ki. Pula után az erdõben egy kis csokor hóvirágot találtam, amit minden szögbõl le is fényképeztem. Gratuláltam is magamnak, hogy milyen ügyesen megtaláltam. Egy kanyarral késõbb egész hóvirág ültetvény kezdõdött, három kilométeren keresztül mást se lehetett látni a domboldalon. Ettõl még védett növény, sajnos páran ezt nem tudták...
Újabb emelkedõ és dagonyázás jött, de most már az igényszintem egy vaddisznóéra csökkent, úgyhogy simán átgázoltam mindenen. A cipõm rendesen el is ázott, de legalább haladtam. A Király-kõ meredek lejtõje jól kifullasztott, bár az utolsó pár méteren rendesen tolt felfelé a szél. A másik oldalon pedig szinte neki lehetett támaszkodni, és itt láttam elõször olyat, hogy a lehullott levelek felfelé repültek a domboldalon mellettem.
Az utolsó erõfeszítést a Bondoró alja hozta, itt gondolkodtam el komolyan azon, hogy mi a rákot keresek én itt? A hegyoldal csupa sár, mindenhol megcsúszott lábak nyoma és rengeteg birkakaka. Innét kicsit lassabb tempóra váltottam, és csatlakoztam egy másik térdig saras túlélõhöz. Végül kb. 6 és fél óra alatt beértem.
Nagyon jól kitalált, jól szervezett túra volt, jól elhelyezett frissítõ pontokkal. A végén kicsit bosszankodtam, hogy tucatnyi utánam induló ember elõttem ért be, pedig nem is elõzött meg senki. De az itineren rajta van, hogy a kijelölt útvonal csak javaslat, és tényleg ritka retkes lettem, hogy követtem mindenen át. Szóval minden jó, ha a vége jó, viszlát jövõre!
bye, krajo
ui: én se próbálkoztam a patakkal a végén, oda már ladik kellett volna
|
| |
|
|
Kincsesbánya 30
Gondos tervezés és fél hatos kelés után beértünk autóval Kincsesbányára, ahol rádöbbentünk, hogy csak a rajt helyét felejtettük el megnézni. Hirtelen ötlettõl vezérelve a fõútról lekanyarodtunk balra a nagyobb házak felé. A megérzés helyes volt, az egyik keresztezõdésben már állt egy szervezõ és a mûvelõdési ház parkolójába irányított. Fél nyolc volt, és bent már javában zajlott a nevezés. Gyorsan be is neveztünk a 30-as távra. Barátnémmel megegyeztünk, hogy már be tudja vállalni ezt a távot is. Fõleg, hogy kevesebb mint 30 km volt és a 7 órás szintidõ bõven elegendõnek látszott. Persze ekkor még nem ismertük az útviszonyokat.
Nagyon jó itinert kaptunk, amin volt színes térkép (rajta a túra útvonala külön jelölve), és a trükkösebb részek külön le voltak írva. A túra Kincsesbányától északra tett egy nagy kört, elõbb egy kis kunkort téve délre. Furcsállottam, hogy az itiner szerint nem a legdélibb pontban van az elsõ ep, mert egyértelmû volt, hogy a kispistázók ezt levágnák. A rendezõk is gondolhattak erre, mert az elsõ pont végülis tényleg ott volt, ahova én elképzeltem, és nem a kunkor végénél. Kiváncsi lennék volt-e aki benézte :)
Idáig hómentes, fagyos földutakon jártunk, de ahogy mentünk északnak, egyre több lett a jég. A csúcspont az volt, ahol a földút teljes szélességében másfél centis jég alatt volt. Nem is haladtunk valami gyorsan. Éppen csak megvolt a négyes átlag. Kívülrõl mokás volt nézni a futókat, ahogy próbáltak küzdeni az elemekkel. Csodával határos módon csak egy nagy zakót láttunk és mi megúsztuk csúszkálással.
A fehérvárcsurgói tó északi partját elérve kezdõdött a legszebb része a túrának. A Gaja patak völgyében haladtunk, illetve inkább Gaja folyó, mert éppen csak a medrében maradt. Csak bámultuk a nagy sodrását, a felénk növõ szurdok sziklás havas oldalát és fehérbe öltözött fákat. Közben pedig szép nagy pelyhekben hullott a hó. Alig haladtunk, hogy legyen idõ fényképezni, és mert minden lépésnél küzdöttünk a fagyos hóval. Néhol beszakadt a talpunk alatt, néhol viszont megtartott, de mindenhol csúszott, úgyhogy minden lépés másmilyen volt.
A szurdok északi végében aztán kicsit elkavartunk, hirtelen nem találtuk a kék jelzést. Pár száz méter vissza, és meglett a szurdok fala és egy ház kerítése között a feljárat a völgy oldalába. Az eddigi lapos túra hirtelen átment függõlegesbe és emelkedtünk vagy 150 métert. Kifulladtunk, de megérte, mert gyönyörû volt a kilátás és hógolyózáshoz ideális havat találtunk. Mire elértük a bodajki sípályát, már majdnem félidõnél tartottunk, úgyhogy a sima lejtõt kihasználva lerobogtunk a faluba. A sietség azonnal megbosszulta magát, a zsebemhez nyúlva nem találtam az elemlámpámat. Kiesett valahol úgyhogy lélekszakadva rohantam visszafelé. Mázlim volt, mert a sípálya aljában az elsõ túrázók mondták, hogy megtalálták. Mondtam is, hogy sportszelet készletembõl adok a becsületes megtalálónak. Persze azt elfelejtettem, hogy a csokit a barátnõm táskájába raktuk, úgyhogy megigértem, hogy a következõ ponton megvárom. Utólag is köszönöm, hogy megtalálta a lámpát!
Kis késéssel indultunk tovább, és megmásztuk Bodajk kálvária dombját. Barátném itt léphetett rosszul, mert megrándult a bokája és ettõl kezdve minden egyenetlenséget megérzett. Kicsit lassítottunk, hogy ne legyen komolyabb baj, én pedig lemondtam arról, hogy szintidõn belül beérünk. Újra felmásztunk a Gaja völgy oldalára és megcsodáltuk a havas tájat. Ezután a tó keleti oldalán haladtunk vissza Kincsesbányára, most már a 20-as táv indulóival együtt. Eddig nem volt nagy a forgalom, de innét folyamatosan túrázók vettek körül. Kivéve amikor a kék jelzés érintette a mûutat és legtöbben a mûúton mentek tovább, miközben a térkép és leírás szerint a kék jelzést követve a hétvégi házak közt vezetett az út. Mindegy, nekik lesz tõle vízhólyagjuk.
A tó gátját elérve már csak két kilométer volt hátra és másfél óra tartalékunk volt. Lassan mentünk mert barátném bokája egyre jobban fájt, de így le tudtam fényképezni minden érdekeset. A tó partján horgászó embert, a jégfolt szélén pihenõ madarakat, a vízmû tárgyait. Barátném átment hard core túrázóba és összeszorított fogakkal begyorsított. Végül 6 óra alatt megvolt a cél. Jó nagy tömeg volt, de gyorsan ment a sor, így pár perc alatt megkaptuk a kitûzõt, oklevelet.
Jó volt a szervezés, szép az útvonal, szerintem max 1-2 km betonnal. Csak ajánlani tudjuk!
bye, krajo |
| |
|
|
Wass Albert 44
Minden arra buzdított, hogy eljöjjek a túrára: az idõpont, a táv, a kalandos beszámolók. Ráadásul egy erdélyi születésû ismerõs is mondta, hogy szivesen jönne. Kihagyott ugyan másfél évet sportolással, de ezt végül jobban bírta mint én. Persze aki a Havasokban tolta, az nem ijed meg egy kis húzódástól.
Reggel hatkor indultunk autóval Budapestrõl, ahol épp szmogriadót fújtak. Szerencsére pont páratlan a rendszámom, úgyhogy nyugodtan mehettünk. Arra lennék kiváncsi, hogy aki kitalálta a páratlan nap - páratlan rendszám, páros nap - páros rendszám dolgot; gondolt-e a 31., 1. napra ? Úgy terveztük, hogy 7-re kiérünk Verõcére és elindulunk hamar, hogy ne kelljen sötétben menni. A 12-es úton aztán olyan köd volt, hogy alig lehetett látni.
Végül 7:30-kor, viszonylag rövid várakozás után nekivágtunk. Kicsit fáztam, de a Borbély-hegy jól felmelegített, na meg a kis erdélyi házipálesz. Kár, hogy én vezettem, többet nem vehettem magamhoz. A következõ Kõ-hegyre már jól belejöttünk, meglepõen hamar fent voltunk a tetején. Itt se volt még sajnos kilátás, alattunk minden ködben úszott, de ez is szép volt.
Nógrádba érve kisütött a nap és láthattuk a várat is. Nagyon jól nézett ki ahogy a táj fölé magasodott, ide még vissza kell jönnöm melegebb idõben is. A Fatornyos fogadóig - Királyrét mellett - eseménytelen volt a túra, javarészt havas erdõben vitt az út. A fogadóban aztán kellemes meglepetés várt, kaptunk meleg gulyáslevest és forralt bort. Megérte a negyedóra-húsz percet, amit rászántunk, mert nagyon finom volt és rengeteg energiát adott. Ezért külön köszönet a rendezõknek!
Átrongyoltunk Kóspallagra, az itteni ponton éppen csak pecsételtünk, betoltunk egy csokit és nekivágtunk az utolsó nagy kaptatónak. Itt lehetett, hogy meghúztam a jobb lábamon a sípcsont elõtti izmot. Innét kezdve nem igazán mûködött a bokám, illetve mûködött, de mocskosul fájt. De nem volt merre, csak elõre, úgyhogy próbáltam kímélni és továbbmentünk.
Az utolsó pont elõtt egy nagy réten kellett átvágni, jelzés nélkül. Illetve voltak elvétve A4-es papírok. Mi még szürkületben értünk ide, és egész jól tudtunk tájékozódni, de kiváncsi vagyok, hogy mi volt azokkal akik már sötétben jártak csak itt. Mondjuk tájolóval nem túl nehéz a dolog, de a leírásban a "könnyûfém szerkezet", "kövesd a villanypóznákat" dolgot nem értem. Sötétben hogy lehet ezeket látni ? Na mindegy, végülis a lábnyomokat is lehetett követni.
Éppen ránkborult a sötétség, amikor beértünk Verõcére, itt meg már az utcalámpák adtak annyi fényt, hogy ne kelljen az elemlámpát használni. Kicsit sajnáltam a dolgot, mert pont az elõzõ napon vettem egy frankó ledes lámpát. Sebaj, megyek majd éjszakai túrára :) A cél elõtt még meg kellett mászni a templom dombot, ami rövid, de kegyetlen erõpróba. Persze számíthattunk volna rá, de itt már csak a cél lebegett a szemünk elõtt.
A célban aztán pont befértünk a házba , és melegben megvártuk, hogy ránk kerüljön sor. Sajnos a kitûzõ már elfogyott, amikor mi beértünk. Nem csodálom, olvastam, hogy tavaly 73-an indultak, most meg több mint 600-an. Nem hiszem, hogy erre lehetett volna számítani. Nekem postán is jó a kitûzõ...
Nekem nagyon tetszett a túra, remek volt az útvonalválasztás, kifáradtunk, de nem döglöttünk bele, szóval csak gratulálni tudok a szervezõknek. A vége 9:30 lett, ami jobb mint a 10 óra, amit eredetileg számoltam, még úgy is, hogy megálltunk kajálni.
bye, krajo
|
| |
|
BUÉK | Túra éve: 2009 | 2009.01.05 20:33:57 |
|
"Magas, nagyon magas" mondta Eszter barátném már napokkal ezelõtt. Mivel már elhatároztuk magunkat, a "hideg, nagyon hideg" ellenére villamosra kaptunk és kimentünk Hûvösvölgybe. A Nagy híd megállónál 9:45-kor jártunk a villamossal, és alattunk az utcán látszottak a korán kelõ fútók, akik már a Hárs hegy felé tartottak.
Gyorsan befizettük az ezer forint beugrót és az ünnepekben elpunnyadt testünket rábírtuk, hogy meginduljon az elsõ kaptatón. Nem nagyon kellett a jelzésre figyelni, mert az elõttünk itt járt ezer ember szép nyomvonalat taposott az egy-két centis hóba. Sajnos pár helyen ez olyan jól sikerült, hogy néha jeges kõre, jeges földre vagy ezek alattomos alfajára, azaz avarral takart jeges kõre léptünk és felborultunk. Szerencsére sikerült törés nélkül megúszni, bár a pletyka szerint valaki kezét törte.
A Határ-nyeregben egy madáretetõnél cinkéket lehetett közelrõl fényképezni. Egy kép se sikerült , a nyüves gép mindegyiken rossz helyre fókuszált :( Itt volt a Falasok(k) 50-rõl ismerõs óriás elágazás is, aminél sose tudom merre kell menni. Segített a jó szalagozás, elértük a Hármashatár-hegyet.
Az Árpád kilátóig nagyon szép havas, deres tájon mentünk. Innentõl viszont nekem kicsit túl sok lett a civilizáció, tele volt betonnal, füsttel, lármával az útvonal. A Nagy-Hárs-hegy hozott egy kis felüdülést, de aztán a Nagy-rétnél átkelés a fõúton kicsit horrorisztikus volt. Barátnémnek fõleg, mert neki feltörte a lábát a "gonosz" cipõ.
Végül kényelmes tempóban 5 óra alatt beértünk a célba is, ahol már várt a virsli és tea. Vagyis két virslinek látszó tárgy és meleg cukros víz.
Érdekesség kedvéért egyszer érdemes volt eljönni, de a város és emberek zaja nekem sokat levont az élménybõl, nekem nem érte meg az ezer forintos nevezési költséget.
bye, krajo
|
| |
|
|
|
2xHétmérföldes tekergés tél
Résztvevõk száma: 409
Verõfényes napsütésben utaztunk Mór felé szombat reggel, de amikor a közelébe értünk, láttuk, hogy a Vértes egyetlen nagy hófelhõbe burkolózik. Visszafordulni már késõ volt, de nem is lett volna érdemes, mert végül egy csepp csapadék se esett. A felhõk miatt viszont hûvös volt, és néha a szél is feltámadt, de ez minden.
Barátném a közelben nõtt fel, ezért a rajthelyet nagyon könnyen megtaláltuk, és az iskola udvarán simán le is parkoltam. Elsõre azt hittem, hogy mikulástalálkozóra jöttünk, annyi piros sapkás ember álldigált ott. Két perc alatt elintéztük a formaságokat, ami most annyiból állt, hogy kifizettük az itinert és már indulhattunk is. A túrán nincs szorosan vett szintidõ, ami elsõre kicsit fura volt, de végül is nagyon szimpatikus volt, mert bárhol le lehetett állni nézelõdni, fényképezkedni.
Nekivágtunk a távnak és negyed óra mulva már az erdõben is találtuk magunkat, ahol megkeztük egy rövid kaptató megmászását. Lehet hogy csak még nem melegedtünk be, de a "rövid" kaptató volt szerintem a legnehezebb emelkedõ az egész túrán. A végén viszont kaptunk szaloncukrot, úgyhogy szerintem megérte :)
Frissen kiszalagozott részen könnyedén elértük Csókakõ várát és alatta a pontot. Itt kaptunk megint édességet, ami csokibevonatú és betonkeménységû müzliszeletet takart. Inkább a szendvicseknél maradtam. Mikõzben tápoltunk, hirtelen kisütött a nap és én elrohantam , hogy fényképet készítsek a várról, de lekéstem róla, mert csak 30mp-em volt.
Rengeteg idõnk volt még, így bár nem volt az útvonalban, de megérte felmenni a várba körülnézni. Megmásztuk hát a várhegyet, közben elgondolkodva, hogy milyen lehetett ezt megtámadni. Meredek sziklák, és még felülrõl lõnek is - ezt kihagynám. A magasból szép kilátás nyílik dél felé, a többi oldalon pedig a Vértes erdejére.
Hosszú szakasz következett a negyedik pontig, általában erdõben, eléggé sáros földutakon. Csodával határos módon nem estünk bele egyetlen pocsolyába sem, így a ponton megkaptuk a finom forralt bor, zsíros kenyér adagunkat. Külön jó volt, hogy meleg helyiségben fogyaszthattunk. Sok iskolással találkoztunk itt, akik a tanáraikkal jöttek, és látszott, hogy már kicsit fáradtak. Többször elhangzott, hogy kicsit több tornaóra kéne ehhez. A következõ EP-n, épp csak egy kilométerre, üdvözölhettük a Mikulást. Újabb csokiadaggal a zsebünkben már csak be kellett sétálni a célba.
Összegezve: jól szervezett, szép és követhetõ útvonalú túrán jártunk, gratula a szervezõknek. |
| |
|
Lővérek | Túra éve: 2008 | 2008.11.17 11:02:06 |
|
Lõvérek 25
Reggel fél hétkor indultunk Budapestrõl Sopronba. Kicsit kiesett nekünk ez a túra, de volt utána Gyõrben programunk. Nem mentünk túl gyorsan, fõleg mert Gyõr után a 85-ös fõút széle tele van keresztekkel, elég szörnyû. Kicsit tanakodtunk, hogy melyik távra menjünk, 15 vagy 25, de a rajtban biztosítottak, hogy csak két kilométernyi betonút van, a többi erdõben megy, úgyhogy a 25-öst választottuk. Annál is inkább, mert szépen kitisztult az idõ is.
Rögtön megtetszett, hogy saját térképet csináltattak, rajta a túra útvonalával. Ezt követve battyogtunk Sopron nyugati széle felé. Tele volt a környék szép házakkal és rengeteg macskával. Nem tudom miért, de többen levágták azt a részt, ahol kis mellékutcákon és közökben haladt az útvonal. Szerintem nagyon hangulatos volt. Viszont a beton út legalább 4-5 km, összeszedtünk pár vízhólyagot rögtön az elején.
Némi emelkedõ után beértünk az erdõbe, majd egy kis tanyához, ahol egy nagyon aranyos kis komondor kölyök nézett ránk. El is hoztuk volna, csak volt nagy komondor is :) Itt éreztem leginkább, hogy marhaság volt otthon felejteni a fényképezõgépet. Sebaj, jövünk jövõre is.
Fejünk felett összeérõ fenyves csapáson ereszkedtünk Ágfalvára, ahol megint betonúton értünk az elsõ pontig. Itt betoltunk pár saját szendvicset, meg némi vizet, majd hamar továbbindultunk. Következett egy alattomos kis emelkedõ, amit teli hassal alig tudtunk leküzdeni. Kiértünk Ágfalváról, újra földúton mehettünk. Kikerültünk egy telket, majd megint fák között halad az út. Jelzések és szalagozás vátogatta egymást, és picit elbizonytalanodtunk, mert már a 25-40 táv elágazást vártuk. Végülis nem tévedtünk el, meglett az is.
Elmentünk a Fehér tó és a hozzá tartozó üdülõtelep mellett. Megintcsak betonúton, el is határoztam, hogy jövõre tuti, hogy a 40-es távra megyek, mert az legalább ezt kihagyta - meg a határsáv is érdekel. A második pont finom zsíros kenyérrel várt, meg forrásvízzel. Ki is használtuk, hogy feltankoljunk, meg egy vitaminos, magnéziumos pezsgõtablettát elfogyasszunk.
Ezután következett a legszebb és legnehezebb szakasz. Három hegyet, két völgyet vágtunk keresztül, hogy aztán a kilátóhoz elérjünk. Sajnos nem lehetett felmenni rá, nagyon remélem, hogy megcsinálják valamikor. A maradék rész amolyan levezetõ jellegû, megspékelve egy patakmederben leereszkedéssel.
Az utolsó hegytetõn mi is eltévesztettük az irányt, és a hegy rossz oldalán ereszkedtünk le, de szerintem így legalább kihagytunk egy újabb betonos részt.
Összességében nagyon szép helyeken vitt a túra, jó volt a rendezés is. Nekem kicsit sok volt a beton, de ez lehet attól is, hogy kemény talpú a túracipõm, és feltöri a lábam ha betonon megyek. Remélhetõleg jövõre a 40-esre már másikban tudok jönni.
|
| |
|
|
20km 2008.10.03.
Nyári punnyadás után barátnémmel elhatároztuk, hogy mindenképp elmegyünk a hétvégén túrázni. Szombat reggel aztán kiderült, hogy beborult, és egész éjjel esett. A rádió szerint délutánra el kellett állnia, ezért a túrán a lehetõ legkésõbb indultunk, pontosan 10-kor. Metszõ szélben és hideg esõben vágtunk neki. Rögtön feltûnt, hogy mennyi diófa van a környéken, végig tömtem a fejem dióval, megmaradt szederrel, csipkével és kökénnyel. Viszont a szõlõsöknél nem szedtem fürtöt, mert ki tudja mikor permetezték - ja, és mellesleg lopás.
Az elsõ pont egy nagyon szépen felújított vizimalom Pázmánd szélén. Nem álltunk meg bámészkodni, mert rögtön elkezdtünk fázni. Hasonlóképp a Zsidó hegyen, ahol a szegény pontõr metszõ szélben fagyoskodott. De ezt lehetett fokozni, a következõ hegy teteje kopasz volt, nulla szélárnyék. Itt a pontõr már feladta, de egy pillanatig nem vetem a szemére, mert mi is sietve mentünk tovább. Öt perc alatt garantáltan szétfagy az ember.
Szerencsére ezután fokozatosan javult az idõ, elállt a szél és esõ. Addig is tudtuk, hogy szép tájékon járunk, de most már élveztük is a kilátást, például a Velencei tóra. Gratula a szervezõknek a szép útvonalért. Látszott, hogy próbálták elkerülni az aszfaltot, de nem mindenhol sikerült, talán jövõre. A nap fénypontja aztán a célban a nagyon finom gulyásleves volt, rendesen betápoltunk belõle.
Összességében nagyon jó volt a túra, jövõre biztos eljövünk megint, remélem akkor tiszta idõben.
bye, krajo |
| |
|
|
Falasok(k) 50
Pár év kihagyás után elsõ komolyabb túrának választottam a Falasokat. Szombat este tízkor feküdtem le, amikor éppen elkezdett esni az esõ. Reggel hatkor, amikor keltem, még mindíg esett, de nem hagytam magam megfélemlíteni. Átszelve a városon, morbid örömmel töltött el, hogy a járkélõk kicsit õrültnek néztek ahogy a zuhogó esõben egy ásványvizet szorongatok.
A 22-es buszon már találkoztam egy-két sorstársammal, aztán fél nyolckor rajtoltam 48-as rajtszámmal. Továbbra is szépen esett, a szemüvegem folyton bepárásodott, de jó tempóban tudtam haladni, mert meglepõ módon csak kevés helyen volt dagonya. A második kilométernél viszont sikerült elcsúszni és beletenyerelni a sárba. Ami még rosszabb, hogy megrándult a hátamon egy izom, azóta se tudom a fejem jól elforgatni - úgy fordulok dolgok felé mint egy robot. Kis gyötrõdés után már láttam a jó oldalát a dolognak: miután nem tudtam hajolni se, legalább nem törõdtem vele, hogy min gázolok át, abbahagytam a pocsolyák kerülgetését :)
A második ellenõrzõ pontról azt írta az itiner, hogy meglepetéssel vár. Valóban így lett, mert a pontõr késett, így senki se volt a megadott helyen. Egy telefon a szervezõknek, és biztosítottak, hogy nyugodtan menjek tovább nem érdekes, hogy ez a pecsét nincs meg. A harmadik pont aztán a Nagy-Kopasz hegy volt, rajta a kilátóval, a kilátó tetején meg az EP-vel. Itt még frissen felkocogott mindenki, egymás nyakába szórva a lépcsõ fokai között potyogó sarat. Kilátás sajnos nem igazán volt, mert pont egy felhõ burkolta be az egész hegyet. Viszont legalább már nem esett az esõ!
Pecsét, majd hosszú lejtmenet után Nagykovácsiban a 4. pont várt. Itt nagyon finom bodzaszörpöt kaptunk, teljesen meg voltam gyõzõdvve róla, hogy valami házi cucc. A végén kérdeztem is, hogy hogy csinálták: vettük az áruházban, volt a válasz. Mindegy, jó cukros volt adott egy kis plusz energiát. Kellett is, mert a következõ hat kilométer szinte folyton emelkedett, komolyan el is fárasztott, kicsit mélypontra kerültem. A Nagyszénáson aztán a pontnál tovább javult az idõ, és még egy szép nagy szamócát is sikerült találni az út mellett. Új erõre kapva, de nem sietve ballagtam lefelé. Közben a kis lábujjamon egy zavaró vízhólyag keletkezett. Már éppen azon gondolkodtam, hogy megállok kicsit ápolni, amikor pont azzal belerúgtam egy farönkbe, és a probléma megoldotta magát.
A következõ emelkedõ elõtt volt egy titkos pont, meg kellett jegyezni egy számot. Igaz, nem tudom miért, mert senki se kérdezte végül, szerintem elég könnyen meg lehetett állapítani, hogy ki ment végig a távon, mert az térdig sáros, derékig vizes lett a bokroktól. Az Antónia árok emelkedõjét egy huzamban sikerült megtenni, ennek örömére majdnem el is tévedtem, amikor a következõ pontot kerestem. Ez volt az Ördöglyuk barlang, ahonnét szerintem a túra legszebb kilátása nyílt az alatta lévõ, sziklák határolta völgyre.
Lejtmenet következett, és Solymáron egy kis beton, de hamarosan a Szarkavárnál voltam. Nagyon szépen felújított kis váracska van itt. Még a kilátóba is felmentem, annyira tiszta volt már az idõ. Mellesleg ez csak két emelet, tehát nem volt túl nagy plusz erõfeszítés. De nem sokat idõztem, mert csábított a frissítõ pont. Nem is csalódtam, nagyon finom zsíros kenyér várt, sok lila hagymával, kovászos uborkával. Köszönet a rendezõknek!
A maradék 14km-re volt 5 órám, úgyhogy a sok kaja után szépen bandukolva értem a következõ emelkedõ aljáig. Itt is volt EP, majd jött egy meredek szakasz, amirõl így ír az itiner: "kicsit meredek úton :)". A felénél biztosan éreztem, hogy meg tudnám fojtani azt aki a kis mosolyt odarakta. Ezután a maradék emelkedõ már nem nehéz, inkább a tájékozódással voltak gondjaim, nem csak itt, hanem egészen a Libanoni cédrusig a hegy túloldalán. Háromszor sikerült kicsit eltévedni.
Betonút aztán az utolsó hegy következett. Szerencsére itt már ismertem az utat, a Sárga 18 túra is pont ezen halad. Bevallom a Nagy-Hárs hegy kilátóba már nem mentem fel, itt már elég fáradt voltam. Végül pontosan tíz órával az indulásom után beértem a célba.
Nekem nagyon tetszett a túra, volt benne minden, ami szem szájnak ingere. A betonos részek aránya nem volt túl nagy, a frissítõ pont tényleg nagyon jó helyen van. Remélem jövõre megint találkozunk!
krajo
|
| |
|
|
Patai kerengõ 18
Szurdokpüspökiben az általános iskolánál volt a rajt és a cél. Az itinert osztogató néni nem volt igazán a helyzet magaslatán, még szerencse, hogy csak kb 60 induló volt, így nem kellett igazán sorba állnunk a párommal. Húsz méterrel a rajt után majdnem ráléptünk egy a járdán mászó szarvasbogárra, amit egy fotó után kicsit biztonságosabb helyre raktunk.
Az elsõ 4 km könnyedén vehetõ, emelkedõ egy szál se egészen Jobbágyiig, ahol az elsõ EP várt. A falu fölé magasodó Nagy-Hárs hegyet nem lehet eltéveszteni, meg is céloztuk a tetején látszó tornyot. Az utolsó kútnál egy helybéli néni szörnyülködött, hogy a nagy melegben nekiindulunk a nehéz emelkedõnek, de mondtuk, hogy bírni fogjuk. Fél órával késõbb a hegyoldalban már nem voltam benne olyan biztos. A teljes távon van 550m szint, de úgy éreztük, hogy itt most már 700-at teljesítettünk belõle. Eleinte bozótosban haladtunk, ahol a bokrok és fû éppen csak vállszélességû utat hagytak - néhol azt se.
Két kilométerrel és másfél órával késõbb felértünk a csúcsra. Megkönnyebbülten ültünk le pihenni, de kicsit csalódottan is, mert a toronyba nem lehetett felmenni, pedig állítólag jó messzire látni a tetejérõl. A lejtmenet szerencsére lankás, nem fárasztja a lábakat. Szerencsések láthatnak jó sok szarvasbogarat is, nekünk az egyik majdnem belénk repült, mint egy mini helikopter.
A völgyben egymástól öt méterre két forrás is iható vizet ad, ha valaki nem bánja, hogy vasas íze van. A forrás alatti kövek pirosak voltak kiváló vasoxiddal. Rövid idõ után következik egy EP, ahol szintén kaptunk vizet és csokit. Már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, és normális idõben ez igaz is lett volna. Ma azonban 30 fok volt árnyékban, de a maradék út háromnegyedén nem volt árnyék.
Végül sikerült komolyabb napszúrás nélkül elérni Szurdokpüspöki szélén a Remete barlangi EP-t. Remetével nem találkoztunk, és a barlang is inkább egy sziklába vájt odú, de nem bánkódtunk mert közel volt az út vége és tudtuk, hogy nemsokára artézi kutakat fogunk találni. Az elsõnél rögtön le is táboroztunk, nem törõdve a szintidõvel, és pótoltuk a kiizzadt több liter vizet.
A célban aztán kiderült, hogy még így is éppen befértünk az öt és fél órába, de ez igazán nem számított, mert a hõségre való tekintettel nem figyelték a szintidõt. Cipõcsere után visszasétáltunk az utolsó elõtti ponting, ami egy borospincében kapott helyet. Nagyon finom borból kaptunk kostolót, de sajnos venni nem tudtunk, mert a tulaj nem hagyott elöl eleget, a pontõrnek meg nem volt kulcsa a pincéhez. Remélem ez jövõre nem így lesz.
Összességében egy változatos, kicsit nehézre sikerült túrán voltunk. Az itiner párszor megtréfált, úgyhogy érdemes térképet vinni, de komoly gond nem volt. Az egyetlen bánatom az volt, hogy a szamóca még nem volt érett! :)
|
| |
|
Sárga | Túra éve: 2008 | 2008.05.04 10:22:34 |
|
Sárga 18
Május elsején kilenc felé ébredeztünk. Mivel a túra a gyermekvasút végállomástól indul Budapesten, szokatlan módon nem kellett hajnalban kelni. Kicsit tartottam tõle, hogy rengeteg ember lesz, ezért meglepett, hogy csak a 30. induló voltam. A hosszabb távokra biztosan többen jelentkeztek, mert az én sétálós tempómat elég sokan lehagyták, és rajtuk látszott, hogy nagyobb távon mennek.
Az itiner nem is kellett volna, hogy az utat kövesük, végig fel van festve rendesen a sárga jel. Olyan szempontból viszont jó, hogy a részletessége miatt mindig van mit várni, ami növeli az ember haladás érzetét. Számomra meglepõ módon nem volt vízvételi lehetõség, csak a rajtnál, de azért a fél literes ásványvíz is elég volt, csak be kellett osztani.
Bõven szintidõn belül mentünk végig, pedig nem siettünk. Két-három kisebb húzódást kellett csak megmászni. Az utolsó két kilométer azonban aszfalton vezetett a célba, és ez igencsak meggyötörte a kemény talpú túracipõs lábat. A rajt elõtt befújtuk magunkat kullancsriasztóval, de aztán nem láttunk egy szemet se. Vagy nem is volt, vagy már az elõttünk járók felszedték õket. Helyenként elég keskeny az ösvény és nem lehet nem hozzáérni a bokrokhoz.
Összességében kellemes kikapcsolódás volt, a 18-as távot bárkinek tudom ajánlani. |
| |
|
|
Április 19-én, szombat reggel fél hétkor indultunk el Mesztegnyõre, hogy induljunk a Kak 25 túrán. Az autópályán végig sütött a nap, nagyon lelkesek is voltunk. Aztán amikor Marcaliban a benzinkútnál megálltunk Somogy térképért és frissítõért, akkor elkezdett szakadni az esõ. Hihetetlen fekete felhõk vonultak felettünk, de érezhetõ volt, hogy ilyen felhõszakadás nem tarthat sokáig. Mesztegnyõn a vasutállomás mellett még kitartóan esett, mi meg az autóból próbáltuk megtippelni, hogy mikor tudunk elindulni.
Nem voltunk egyedül, egy halom autó (benne szintén a felhõket bámuló emberek), sátrak, szinpad, bogrács, polgárõrök tanyáztak a vasútállomáson. Tíz elõtt nem sokkal aztán elállt az esõ, és elõmerészkedtünk. Szinte rögtön megtaláltuk egymást két fiatal sráccal, akik szintén a rajtot keresték. Pár perc után meglett a szervezõ, akitõl megtudtuk, hogy nem nekünk van a szinpad, még rosszabb, hogy a bogrács se, hanem éppen kisvasút nap van. Mindegy, nekivágtunk.
Mi voltunk a 2., 3. induló, az elsõ már egy órája úton volt. Nem irigyeltük, Õt menet közben kapta telibe a felhõszakadás. Az út nyílegyenes, kicsit egyhangú, viszont sehol szemét vagy zajok. Kemény vizes homokon haladtunk, amiben látszottak az elõttünk haladó lábnyomai. Úgy gondoltuk, hogy ilyen sík terepen (szint 30m), már kilóméterekrõl látszani fog a az elsõ ellenörzõ pont temploma. Hat kilométer után még mindíg semmi, pedig elvileg itt kellett lennie a pontnak. Helyette volt közben pár (pontosabban 3) ház, meg a kertekbõl elõszaladó kutyák, ami kicsit változatosságot jelentett. Láttuk a leágazást is, ahol majd visszafele jövet délnek kell majd venni az irányt. Mókás volt az elõttünk haladó lábnyoma, látszott, hogy Õ már itt is járt visszafelé, azaz nem fogunk vele találkozni.
Térképrõl aztán rájöttünk, hogy kicsit el lett mérve a táv, és még van két kilométer. Itt már hétágra sütõtt a nap, sóvárogva gondoltunk az autóban hagyott naptejre. A homok a talpunk alatt kezdett felszáradni, és próbálgattuk, hogyan lehet ilyen talajon járni egyáltalán. A kicsit csoszogós módszer volt a nyerõ. Templom torony továbbra is sehol a láthatáron. Volt viszont pici temetõ és kis Mária kegyhely egy fa odvában, amirõl a nálunk lévõ elvileg mindent tartalmazó térkép nem tett említést.
Egy kanyar után aztán házak, majd közelebb érve a Libickozmai halastó is elõbukkant. Végül 50 méterrõl láttuk meg a templomocskát, amit szinte teljesen elfedett az elõtte álló oriási fa. Na ennyit a toronyiránt elméletrõl. Kajáltunk, a kútnál vizet töltöttünk (a kutat jól ki kell engedni, alig használt!). Az egyik háznál volt két szép kölyök puli, haverkodtunk velük is egy kicsit.
Visszafelé az úton aztán szembe jött a két fiatal, most már egy vizslával. Láttunk még egy bicajost, minden tiszteletem, a homokban elég durva bicajozni. Volt még egy kicsit idõsebb pár, majd egy fiatal lány egyedül. Õ biztos helyi volt, mert nem kérdezte, hogy milyen messze van a templom. Utólag kiderült, hogy ennyi volt az összes jelentkezõ, 8-an csináltuk meg a túrát. Gondolom a Mátrabérc meg Gerencse jobban vonzotta az embereket. De mi nem bántuk meg, mert most jöttek a nagyon szép részek.
A távolból hallattszó pukkanásokból már tudtuk, hogy vadászok is vannak a környéken, de most a vadászháznál láttuk is õket (kb 3km-re a falutól). A vadászházzal ellentétben a fogadó viszont bezárt. Itt lett volna a második pont, de annyira eldugott helyen volt a fogadó, hogy nem tudta fenntartani magát. A túra szervezõje szerint ki kellett volna vinni odáig a kisvasutat, és akkor talán mûködött volna a dolog. Tényleg nincs messze a kisvasút mostani végállomása (Kakpuszta), két kilométer után el is értük. Itt láttuk azt is, hogy a vadászok miért voltak itt, két hatalmas szarvastehént riasztottunk meg. Bemenekültek a fenyvesbe, a tájvédelmi körzet biztonságába. Azon kívül ugyanis annyi magasles volt, hogy akár számháborúzhattak volna a vadászok róluk. Másik elméletünk szerint egymásra vadásztak.
Az utolsó etap végig a kisvasút mellett, illetve rajta vezetett, a kék jelzésen. Gyönyörû erdõben mentünk, néhol megszakítva vadcsapással. A pocsolyák mellé érve tucatszámra ugrottak a vízbe a zöld leveli békák. Egy helyütt halastavat jelzett a térkép, de csak kiszáradt nádas fogadott. A következõ halastó (3km-re a céltól), viszont egy 500 méter széles nagy tó volt. Pont a gátján ment a kisvasút, és már éppen poénkodtunk, hogy milyen ritkán jár, amikor elment mellettünk két vonat és két sínautó is, a kisvasút nap szellemében. Egyébként sajnos nagyon ritkán jár.
Nem sok hely volt lehúzódni a gáton, de sikerült. Alighogy ezen túlvoltunk és átléptünk egy siklón - ami ott sütkérezett a gáton -, jött a nyomás, és újabb sötét felhõ jelent meg. Esõkabátott vettünk és megszaporáztuk a lépteinket. Nem sokkal a cél elõtt kapott el az esõ, felcentis jégdarabokkal megspékelve, de ez is hamar elállt.
A célban aztán kaptunk zsíroskenyeret, hallgattuk kicsit a mûsort, beszélgettünk a szervezõkkel.
Összességében nagyon jó volt a túra, nem lehetett eltévedni, azt hiszem keresni fogjuk a többi kisvasút melletti rendezvényt is.
|
| |
|
|
Üdv,
sok látnivaló, érdekes útvonal vár arra, aki nekivág a Buják kikelet 25A-nak. Szokás szerint riogatott a meteorológia, hogy majd szélvihar és jégesõ lesz. Ebbõl nem lett semmi, olyan szépen sütött a nap, hogy a végére pirosra sült a nyakam. Nagyon korrekt volt a rendezés, akár végig lehetett volna menni a távon itiner nélkül, úgy meg volt jelölve az út. Kellett is a szalagozás, mert túrista jelzést nem nagyon láttam.
Tetszett, hogy gyakorlatilag egy nagy medencét kell megkerülni ezen a távon és minden csúcsról látszott a többi ahol már jártam. Bokor faluban pedig a ponton kaptunk nagyon finom friss fánkot.
Legközelebb biztos megpróbálom a 40-es távot, de azt már fényképezõgép nélkül, mert így elég sûrûn meg kellett állnom kattinteni egyet. Néhány kép itt: http://picasaweb.google.hu/George.Krajcsovits/BujkHungary
Jó túrázást mindenkinek! |
| |
|
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár