Túrabeszámolók


Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztül

bhenn80Túra éve: 20122012.09.09 21:40:53

Be kell vallanom, hogy bár születésem óta a Bakony egyik városában élek, és elég gyakran megyek túrázni is a környéken, de még soha nem hallottam a Burok-völgyrõl. Így amikor keresgéltem a környéken lévõ túrákról megakadtam rajta, és felbátorítottam még két cimborát is a startra. Egybõl belementek, mondván csak 26 kilométer 7 óra alatt, gyerekjáték.


Szép, szinte még nyári idõben az elsõk között indultunk a Várpalotai Civil házból, ahol színes térképet, és pár bíztató szót kaptunk.


Komoly túrázók lévén a startnál megnéztük a térképet, majd azzal a lendülettel el is raktuk azokat a hátizsákba. Elindulás után kb. 2 perccel már sikerült is eltévedni, ami után ugyan megtaláltuk az utat, de kb 5 perccel késõbb ismét sikeresen eltévedtünk. És még el sem hagytuk Várpalotát! Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a térképpel semmi gond nem volt, egész egyszerûen elbeszélgettünk, ahelyett, hogy a jeleket néztük volna.


Miután sikeresen elhagytuk Palotát, Inota felé vettük az irányt, ahol kellemes séta után az elsõ ellenõrzõpont várt minket, kedves vidám pontõrökkel. A pont után elindultunk a völgy felé, dombnak fel-le, csodaszép mezõn keresztül, nagyszerû kilátással.


A második ponton a völgy kezdete elõtt a pontõrök megadták a hangulatot. Felírták ki megy be a völgybe, ekkor olyan érzés kerített hatalmába, mint a jobb misztikus filmekben, "és nem látták õket többet" jelenet.


A völgy egyszerûen fantasztikus látványt nyújt. Igaz, hogy kidõlt fákon kell átmászni, vagy éppen átkúszni alatt, méteres csalánok között kellett átsétálni (itt eszembe jutott, hogy láttam rövidnadrágos túrázókat is), de a völgy két falán lévõ sziklák, a bennük lévõ nyílások, barlangok feledtetik a fáradtságot, fájdalmat. A völgyben szinte elvesztettük mind az idõérzékünket, mind pedig a távolságérzetünket, mintha órák óta mentüönk volna, és nem láttunk senkit sem. Néhol azt sem tudtuk merre kellene átjutni a farakásokon. Aztán a semmibõl egy pontra a 3. pontra értünk, ahol bíztató szavak kíséretében kitartásra buzdítottak, mondván még a java hátra van.


Gyors szendvics, és már mentünk is tovább. Aztán mintha elvágták volna a völgy végetért. A völgy végén a táblát elolvastuk, és megállapítottuk, hogy amit írnak szó szerint igaz. Ez tényleg egy érintetlen õserdõ, ahol az ember olykor elveszettnek érezheti magát, egybeolvadhat a természettel.


A völgybõl a tési úton keresztül a 4. ponthoz értünk, ahol nagyon finom bodzaszörppel várt minket a pontõr. Komolyan mondom mivel már melegedett az idõ, hihetetlen jól esett, és erõt adott az ital. A pont után egy jól járható völgyön keresztül lefelé ment az út, majd  kiértünk a mezõre, ahonnan már lathattuk a célt is. A nap már elég magasan járt, így jól befûtött nekünk, de a táj szépsége, a mezõ a lankákkal, hasadékokkal szép látványt nyújtott.


A cél felé már szerencsére nem tévedtünk el, így a 7 órás szintidõ lejárta elõtt 2 perccel bejelentkeztünk a célban. Ott átvettük a teljesítésért járó oklevelet, és kitûzõt, majd nekiláttunk az elengedhetetlen zsíros deszkának. A kenyerek díszítésére nagyon odafigyeltek, mosolyt csalt az arcunkra, hogy a szervezõk arcot, illetve pálmafás képet rajzoltak uborkából, hagymából, paprikából, kukoricából a zsíros kenyérre. Hihetetlen ötlet, bár biztos sokat dolgoztak vele, én a többiek nevében is köszönöm ezt a figyelmességet a rendezõknek.


Összegzésül a túra bár csak 26 kilométer, a völgy adottságai miatt legalább 5-10 kilométerrel hosszabnak éreztük annál, kellemesen elfáradtunk, de bizton állítom, visszatérünk még ide, és ismét legyõzzük a Burok-völgyet.