Túrabeszámolók

Gödöllõ 12 Éjszakai

Hála a Jézuskának, aki legutóbbi karácsonykor egy-egy fejlámpával lepte meg a fiaimat, a nappali túrák után immár semmi akadálya nem volt, hogy a gyermekek is betekintést nyerhessenek az éjszakai t-túrázás szépségeibe. Kezdésnek kitûnõ lehetõségként kínálkoztak a gödöllõi éjszakai túrák, ahol a 12 km-es távot néztük ki.

Már nyolc óra elõtt néhány perccel megérkeztünk a rajtba, ahol már ekkor az iskola kapuján kívül kígyózott a nevezõk sora, de nagyon jól haladt a rajtoltatás, pár perc múlva már az asztaloknál voltunk, s az idõközben még hosszabbra nyúlt sor mellett elhaladva tehettük meg túránk elsõ métereit a sárga sávon.

Túljutottunk az Erzsébet parkon, és még szinte el sem rajtoltunk, egy kerítés mögötti vaddisznócsapat jelezte, hogy a Vadaskertnél járhatunk, s hamarosan megpillantottuk a kert végénél az elsõ EP jól ismert kockáját. A kerítés melletti jobbos, majd az M31 autópályán átívelõ hídra felvivõ balos is gond nélkül sikerült, ebben a zöld nyilacskák is segítettek, át a száguldó autók felett, majd rögtön jött balra a sárga +, s egy dombsághoz illõ kaptató után elértük a második EP-t (Nyaktörõ alja).

Itt a hosszabb távok egyenesen tovább, mi jobbra el, s miután három gyönyörû repülõ hím szarvasbogarat is megcsodálhattunk, hamarosan feltûnt az M3-as, itinerbe foglalt benzinkútja. Az aszfaltútra kiérve jobbra el, s az aluljáró elõtt még egy meglepetés EP is várt bennünket egy meglepetéspecséttel és meglepetésmüzlivel.

Újra a sárga sávon, jól festett jelzések és fényvisszaverõ szalagozás segítette a tájékozódást. A fejlámpák leküzdötték a szürkületet, s a puha homokon haladva elértük a vadászházat, majd a távolban feltûnõ, szembejövõ fények jelezték, hogy hamarosan visszaérünk az M31 hídjához, ahol a késõbb rajtolók jöttek tömött sorokban szemben, hogy aztán bevehessék a sárga + balkanyart a 2. EP felé. Mi fel a hídra, immár jobbra leváltva a kis ösvényre, majd a kerítés sarkánál tett balos után, folyamatos szembeforgalom mellett elértünk – most a túlsó oldal felõl közelítve – a harmadik, egyben elsõ vadaskerti ellenõrzõ pontot.

Itt viszont már nem tovább egyenesen kellett mennünk az Erzsébet park felé, hanem jobbra el, és jött a nordic walking pálya „fenyõfája” (az itiner térképén a következõ szakasz tökéletesen megformálta óvodai sematikus rajzainkat). Jobbosunk az EP-nél okozott némi zavart a másik irányból érkezõk egy csoportjában, de utánuk szóltak szerencsére, hogy ez majd a zárószakasz lesz.

A „fenyõfa” már közös szakasz volt a 6 km-es távval, így örömmel nézhettük, hogy mennyi csoport, osztály, kisgyerekes család hasznája ki ezt a távot a természet megszerettetésére. Egy jobbos, egy balos, az ágakon felkapaszkodva elértünk a fenyõ csúcsáig, ahol nem csúcsdísz, hanem a Nordic fordító nevû negyedik, egyben utolsó ellenõrzõ pont várt bennünket. Balra az ágakon le, majd újabb balossal jutottunk a fa törzséig, majd egy jobbkanyar után a törzsön leereszkedve visszajutottunk a már járt útra, ahol jobbra véve az irányt hamarosan beértünk az Erzsébet park immár teljes sötétjébe, hogy aztán 2 óra 30 perces menetelés után újra az iskola kapujában találhassuk magunkat.

Az érkeztetés is rendkívül gyors volt, már kitöltött oklevél várt, rajta egy mosolygó sünnel, s boldogan aggattuk ki a gyerekekkel egymásra a jól megérdemelt kitûzõt és indultunk a zsíroskenyerekkel megrakott padok felé.

Nagyon méltányos nevezési díj, gyors rajt, pontos itiner és térkép, jól szalagozott/nyilazott terep, kedves és segítõkész pontõrök, gyors érkeztetés és végül a célban finom tea és zsíroskenyér :-) – profi szervezõmunka volt, látszott a túrán, hogy vannak gazdái, és a gazdái elkötelezetten szeretik, amit csinálnak. És külön jó volt látni, hogy a Mátrai Csillagokhoz hasonlóan egy igen komoly regionális tömegsportesemény a Gödöllõ Éjszakai, fantasztikus, családias hangulattal.

Jövõre újra eljövünk.

Emlékezetes túra marad számunkra, bár az odajutásunk nem volt zökkenõmentes, de az eseményen minden rendben ment.

Bõvebb beszámolóm alább érhetõ el:

http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/06/godollo-ejszakai-30.html

 Gödöllõ Éjszakai 30 (vagy inkább 34)

Évek óta terveztem, hogy egyszer el kéne jönni a túrára, de sajnos eddig ez nem valósult meg.

Már 3 hete szóltam Kiskaralynak, hogy e bizonyos hét szombatján lesz az éjszakai gödöllõi körtúra, valamint azt is mondtam neki, hogy jó lenne, ha eljönne (friss teljesítménytúrázó, ez még csak a 2. túrája volt). Szerencsére nem gyarapodott a hétvégéje plusz programokkal (leszámítva a vasárnap reggeli rokonlátogatást, tehát minél elõbb be kéne érni a célba...), így biztosra mondta a jövetelét.

Délután bevásároltam a túrára, a szokásos 4 zsömle szendvicsnek, valamint egy 2 literes víz (melybõl remek mentaszörp lett), majd kb. 20 perc múlva minden összekészítve indulásra. A Cinkotáról 20:41-kor induló HÉV-et néztük ki, és sikeresen el is értük, így azzal jutottunk el Gödöllõre. Útközben gyönyörködtünk a fekete felhõkben, és poénkodtunk velük kapcsolatban (pár órával késõbb ez már nem volt vicces). Az utazásnak hamar vége szakadt, leszállás után, mivel megnéztem Google Earth-szel, hogy hova esik a Szabadság tér 18. átmentünk a zebrán a szépen felújított fõtérre, de mivel nem tudtuk a suli nevét, ahol az indítás folyt, így akiket megkérdeztünk, nem tudtak segíteni. Gyors telefonos segítség Kiskaraly nõvérének, Karalynak, így már rendelkeztünk a suli nevével, egy sikeres választás után egy helybéli hölgy útbaigazított minket, és visszaküldött az út másik oldalára. Így már alig 2 perc alatt meglett az iskola, és a gördülékenyen haladó nevezésnél is hamar sorra kerültünk. Gyors nevezés után 21:30-kor elrajtoltunk, és nekivágtunk az éjszakának. Az Erzsébet parkon szélsebesen átvágtunk, leelõztünk sok-sok embert, itt már egy szalagot benéztünk, de rátaláltunk a helyes útra, aztán haladtunk tovább. Egy éles jobb kanyart kellett volna vennünk be az erdõbe, de nem vettük észre a szalagokat, és belefutottunk az M31 kerítésébe, itt emlékeztünk, hogy az itiner azt írta, hogy balra kerítés mentén (mi a rossz kerítésnél voltunk), így mentünk kb. 300 métert az út mentén, és közben néztük a nagyobbnál nagyobb villámokat. Esõkabát már mindkettõnkön volt a biztonság kedvéért. Miután a GPS bekapcsolásával észrevettük, hogy a másik a jó irány, hirtelen vettünk egy 180 fokos fordulatot, és visszamentünk az utolsó látott szalagig, ahonnan nem volt messze az elveszett jobb kanyar. Végre meglett a jó kerítés, és 1-2 perc múlva végre-valahára a hangulatos 1. ep. (22:24)

A hídon átkeltünk, megmásztuk a ,,Nyaktörõt”, és elérkeztünk a 2. ep-hoz (22:41). Itt ezen a részen elég gyakran voltak az ellenõrzõpontok. 600 m után elértük a 3. ep-ot (22:50). Kis idõ múlva megkaptuk a 4. pecsétet a 4. ep-on (23:08). Itt egy frissen festett ”Mária út” jelzés következett egy darabig dzsindzsában haladva,majd befutottunk az 5. ep-ra (23:23), ahol hatalmas tûz lobogott, és túratársak ücsörögtek mellette. Gyors pecsét után indulás tovább, átkeltünk a 30-as úton, és mentünk tovább a lovarda mellett. A lovarda mellett haladva aggódó szülõ telefonja Kiskaralynak, hogy otthon szakad, ömlik, dörög, villámlik, és itt mi a helyzet. 2 perc múlva elkapott minket is, fél perc alatt átáztunk, így gyorsan beálltunk egy nagy fa alá, hogy kibányásszuk az esernyõinket a táska mélyérõl. Hosszas procedúra után megszereztük õket, így lassan el is tudtunk indulni. Kb. 10 perce ömlött az esõ, de az út már mocsárhoz hasonlított, a cipõink seperc alatt be- és átáztak. A villámok idõnként nappali világosságot hoztak az erdõbe, és egy-egy ilyen pillanatkor madárszó csendült a sötétben. A 6. ep-hoz mindketten talpig sárosan érkeztünk (egy-két esés a sárba fejenként), és így is távoztunk. Innen szerencsére jó úton haladtunk a következõ ep. felé, csak idõközben a sebesség lecsökkent a sár és a terep miatt kb. 2,5 km/h-ra. Sötét gondolatokkal (föladjuk Kerepesen és hazamegyünk) érkeztünk meg nagy nehezen a kerepesi kálváriához, és még nehezebben jutottunk le róla, mivel a papír ott volt állandóan hajtogatva azon a mondaton, ami ehhez kellett, így meglehetõsen váratlanul ért minket a patakkal való találkozás, habár a cipõinknek már mindegy volt. Átkeltünk, kijutottunk az útra, és hamar megtaláltuk a 7. ep-ot (2:10 /az ellenõrzõpont nyitva tartási ideje: 22:15-0:50/). Itt beszélgettünk egy keveset a pontõrökkel az eddigi eseményekrõl (ki hányszor tanyázott le a sárban, lehet, hogy itt helyben feladjuk stb.), és õk is meséltek nekünk, hogy a mögöttünk haladó seprûk (késõbb valami olyasmit hallottunk, hogy leléptek, mivel nem bírták az esõt) még késnek, úgyhogy nyugodtan mehetünk tovább, valamint egy-egy müzli szelettel próbáltak ösztönözni arra, hogy ne adjuk fel a túrát. Végül a szavaik annyira fellelkesítettek, hogy elindultunk tovább, és közös megegyezés alapján a derékszögû kunkort a következõ pontig kihagytuk, és helyette inkább a mûúton folytattuk az utunkat, addig a pontig, ahol már egyszer kereszteztük a 30-as utat. Rövidesen beértünk a 8. ep-ra, ahol már egy népes társaság melengette magát a tûznél. Itt mi mondtuk a pontõröknek, hogy továbbmegyünk a következõ pont felé, ami a Szent László kilátó volt. Még mielõtt elindultunk volna, a pontõrök telefonáltak a kilátóba, hogy mindenképp várjanak meg minket. Elindultunk, egy kicsit könnyebben haladtunk, mivel már szerencsére nem esett az esõ, így felgyorsultunk kb 3,5-4 km órára :). Itt egy olyan szakasz következett, amelyre már nem nagyon emlékszem, csak arra, amikor Mogyoród határára érkeztünk. Itt már hajnalodott, a zseblámpák se kellettek már nagyon. Megmásztuk a hegyet, és végre megérkeztünk a kilátóhoz, ahol már úgy vártak minket, mint a Messiást. Kiderült, hogy már csak mi vagyunk úton, a mögöttünk lévõ csapat is feladta. Itt feltankoltunk nápolyikkal, valamint ittunk egy-egy pohár teát, és indultunk tovább. Innen megint lelassultunk kissé, mivel Kiskaralynak fájt a talpa és a lábfeje, de haladtunk... Itt egy hosszabb szakasz várt ránk, az elsõ fele egy borzasztó sûrû akácosban, aztán szántóföldek mellett, virágos rétek mentén, elektromos vezetékek alatt. A szalagok itt nagyon eltûntek, úgyhogy az aggódás megszüntetése végett telefonáltam a célba, hogy jó irányba haladunk-e, de szerencsére azt mondták, hogy igen. Kb. 20 perc múlva elértük az utolsó, 10. ep-ot (5:22 /nyitva 4:45-ig/) a kocsiban unatkozó pontõrök nagy örömére, akik miután lepecsételték ázott itinerünket, rögtön el is húzták a csíkot. Itt kezdõdött a végsõ szenvedése a fájó és ázott talpainknak a célig. Próbáltam tartani a lelket Kiskaralyban, nem tudom, mennyire sikerült, mindenesetre nagyon elgyötört volt. Végre elérkeztünk a gyárépületekhez, én itt megtaláltam a kb. 1 hete elrejtett új geoládát, ettünk egy kis cseresznyét és meggyet a Táncsics Mihály utcán, majd végre valahára már csak kb. 300 m-re voltunk a céltól. Itt kaptunk egy telefont a szervezõktõl, hogy számítsanak-e ránk még (NANÁ!), és rövidesen be is értünk a célba (7:10 /nyitva:6:30-ig/). Megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, és rögtön rá is vetettük magunkat a zsíroskenyér-halomra. 8 óra szintidõ volt megadva, de az idõjárási viszontagságok és ezáltal a megváltozott terepviszonyok miatt csak 9 óra 20 perc alatt sikerült lenyomni a túrát.

A célban aztán kis erõgyûjtés után nekiiramodtunk, hogy elérjük az éppen aktuális HÉVet hazafelé.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a szervezõknek a remek rendezésért, valamint azért, hogy megvártak minket. Remélem, hogy jövõre is itt lehetek, addig is minden jót!

Gödöllõ 30 Éjszakai

Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/06/godollo-30-ejszakai.html

szia emberek,akkor a gödöllõi éjszakai..

kis nappalos bicajozás után szántam rá magam,afféle lábadozó gyalogosként,valami rövidet célozva itthonról,kímélendõ a sérült testrészt..

a héven vigyorgó ismerõsök,megfûznek,remek az idõ,kiváló a társaság,a hátukon is végigvisznek,ha kell,akár darabokban is..megadom magam,legyen harminc,ami harminchárom..fizetünk,fejlámpa és baktatás..jönnek szembe a rövidtávosok,irigykedve nézem õket,.”..hej,ha én is köztetek lehetnék..”akkor korábban indultam volna,Marcsit látom,õ nem ..sötét van,az erdõ félelmetes,vad törpe túratárs hozza frászt nõi egyedekre,elsõ pont,stempli,a láb nem fáj,akár tovább is mehetek..kegyetlen dolgok a gödöllõi havasokban nincsenek,sem vérmókus,sem szúnyog,sem túrabot..ötödik túrapontunk esõt hoz,a túrabot elkezd hiányozni,fölfelé tartunk,a víz meg lefelé,éppen csak csúszik a domboldal,lefelé is szigorú..leteszem a hátsóm,akkor húz el mellettem Klári,neki meg sem kottyan,hja,új pasassal van..ilyenkor többet adunk bele valamennyien,szántóföld és esõ,a kettõ sárrá alakul,Bolnoka,dagasztunk elfelé,vizslás barátunk után –elõtt,aztán mint eltévedt túrázóhoz illik,visszafelé..megtaláljuk a szalagot és a Kálváriát,alig tragikus a lemenetel,és Kerepesen osztják a vizet,és az észt,törpe túratárs anyázik éppencsak,aztán megyünk együtt heten,négy érett férfiú és három fiatal menyecske,ronggyá ázva,esõkabátba csomizva..tûz van,babám..ellenõrzõ pont,boszit is lehet égetni,de ez hiánycikk,ágakat dobnak helyette..tovább,a nõi mosdó hiányzik, de az erdõ jótékony sötétjében megoldódik valahogy a kérdés..Mogyoródon vagyunk,kerítés,szemét és Szent László kilátója,már nem esik,de az út nem porzik még..nápolyi és tea van,virradással fûszerezve,sárban le a faluba,ébredésnek nyoma sincs,csak egy-két véreb fenyeget a szájával..megszoktuk,parlamenti közvetítéseken edzõdtünk..újra erdõ,kisebb sárral,homok és szántó,virágokkal futunk össze,színük is van,az elforduló glóbusz visszatér a nap síkjába,az inkák ennek régen is örültek,mi méginkább,lendület és ellenõrzõ pont,autós héder,hja,az utolsó mindenhol utolsó..vannak mögöttünk még vagy ketten,erõsítjük és biztatjuk egymást,mi baj lehet belõle..erdészház,Szent Jakabé,nyitva a kapu,de a szintidõ nem tûr ismerkedést..hirtelen Gödöllõn találjuk magunkat,alig jó messze a céltól..aszfalt és cseresznyefa,a célban ázott itinerek és vendéglátás,a szokásos margitás rend,bõség és barátság,hát hogyne jönnénk legközelebb is..

2011 június11Gödöllõ 20km

Ebben az évben is egy újonccal vágtam neki a 20-as távnak. A kedvesemet Olgit csaltam el ezen a szép estén.Tavaly a fiával Petivel,most Vele indulok a 23 kilométernek. Idevalósiak lévén 5 percet autóztunk  a rajtig. 3/48-kor érkeztünk,leneveztünk és 8-kor indultunk el. Ebben az évben új útvonalon haladt a túra ,ezért is tûnt érdekesnek .Az Erzsébet parkban vettem észre ,hogy a kézi lámpám a kocsiban hagytam: így maradtak a nem teljesen töltött fejlámpáink.A jó szalagozásnak köszönhetõen, kellemes idõben, beszélgetve értük el az elsõ pontot. Ezután a Mária úton haladva gyors egymásutánban érjük el a pontokat. Az ötödik ellenõrzõ után kezdõdik az a szakasz, ahol többen összeverõdve próbáljuk megtalálni a helyes utat az aluljáró felé. Az Erzsébet parki szalagokból most jó lett volna átmenteni egy párat,mert csak körözünk ,mint a keselyûk. Végre-valahára megleljük az aluljárót és kutyagolunk tovább. Az idõjárás nagyon kegyes hozzánk. Kényelmesen baktatva megleljük a Kilátót és a nápolyi, kontra tea elfogyasztása után leereszkedünk Mogyoródra. Sajna Olginak nem kedvez a lefelé menet és látom ,hogy húzza a lábát. A térde nem bírja a lejtmenetet.Hõsiesen gyûri és tûri ezt is.Bár ezt már megszoktam Tõle ,de azért egy kis bûntudatom van emiatt. Õ ezt elhessegeti ésarra kér ,hogy ne foglalkozzam ezzel. Többen lehagynak,de ez nem veszi el a kedvét.Tudja ,hogy ezt nekünk kell megcsinálni, más nem segít. Beérünk a zöld kereszttel jelzett ösvényre. Ez tényleg az: medvék járnak ilyen helyeken Szibériában .Hosszú séta után érünk ki a földútra. Ez sem kellemes,mert homokos, süppedõs terep,nem kedvez a térdnek egyáltalán.Többekkel beszélgetve arra az elhatározásra jutunk : nem csak nekünk volt gondunk a szalagokkal. Ott ahol kellett volna ott nem volt,ahol egyértelmû volt ott 20 méterenként tettek ki belõlük.Na de sebaj,mert még nem tévedtünk el  A puszta közepén találjuk meg a 7-es pontot. A távolban már látjuk a benzinkutat és meghalljuk az M3-as zaját. Zene füleinknek .Olgi nincs elfáradva ,de a térde makacsul fáj. A Szentjakabi vadászház után már hallatszik a kocsik dübörgése. Ez már az M31-es.Látjuk már az alagút végét.Beérünk Gödöllõre, ahol több olyan ipari létesítmény mellett megyünk el, amit eddig még észre sem vettünk.Már közel vagyunk és ez egy kis lendületet ad. Az idõnk 5.34 és ez így van jól  Megcsináltuk és ez a lényeg. Jóízûen falatozunk a kenyerekbõl, miután átvesszük a kitûzõt és az oklevelet.Gratulálok a páromnak az elsõ túrájához. Kocsiba ülve elhajtunk haza, ahol jól esik a fürdés. Egy kis kenõcs kerül a térdre és nyugovóra térünk.

 Köszönjük a túrát, bár egy éjszakaihoz mérten, több odafigyelést igényelne a szalagozás.  

Gödöllõ éjszakai 20km

Mivelhogy már régen voltam túrázni és Gödöllõn töltöttem a hétvégémet,nem volt kétséges : indulás az éjszakaira.

Elõzõ héten már elterveztem és ehhez találtam egy partnert Peti személyében .Elsõ túrája lesz ez neki és pont éjszakai,nem rossz kezdés .

Vittem neki túrafelszerelést,de a lábmérete meghaladta az enyémet ezért a saját "kis" edzõcipõjében kelt útra .Sajnos ebbõl lett is késõbb galiba ,de majd errõl a továbbiakban.Édesanyja kivitt minket a rajthoz ahonnana 20.10-kor startoltunk .gödöllõ utcáit koptatva meséltem petinek ,hogy mi várható ezen a túrán.Kiérve a városból ( hála az égnek ) egy kis emelkedéssel haladtunk elég jó tempóban a Papp Miska -kúthoz.Ügyeltem azért arra,hogy a tempó ne legyen neki túl gyors nehogy hamar kifáradjon .Így is sok túrázót megelõzve értünk be az elsõ ellenõrzõponthoz.Csokika és pecsételés után már fejlámpával folytattuk utunkat az erdõben ,de nemsokára aszfalton meneteltünk.Beérve Babatpusztára két futó srác integetett,hogy merre menjünk tovább.Kis kaptató után egy magányos vadászlesen találunk jelet,de hogy merre menjünk tovább azt nem tudjuk .Tanakodó túratársakkal egyetemben megleljük a sárga +-t.Hát nem volt egyszerû,de már Domonyvölgy felé vesszük utunkat . Két sráccal megyünk tovább,de egy következõ elágnál megáll a tudomány .Itt segítséget kapunk egy helyismerettel rendelkezõ futótól és go tovább.milyen szerencse,mert 2 km-en keresztül jel sehol sincs.Késõbb rálelünk és meleg tea és nápolyi lesz a jutalom az ellenõrzõ pontnál .Elindulunk a piros M jelzésen ahonnan a sárga +-ra kell letérni .Ekkor van az ,hogy Peti térdig érõ pocsolyában landol és ezután cuppanós minden lépése .Sajnálat ide-oda megyünk tovább ,hogy majd a Babati irmtemplomnál kiokoskodunk valamit .Csatlakozik hozzánk három gyerkõc aki megelõzve társaikat caplat az erdõben .Ekkor felrémlik ,hogy nem jó helyen járunk( jel sehol,szalag sincs sehol )mert megint a magányos vadászles magasodik elõttünk .Egy kisebb csoport jön velünk szembe akik azt tanácsolják ,hogy a Babati romtemplomot hátulról keressük meg .Makcskodva és a térkép böngészésével a magam feje után indulunk el "kis csapatommal".

Megleljük a pontot és összefutunk a gyerekek csoportjával.Itt Petirõl lekönyörögve a zoknit az enyém átadásával folytatjuk utunkat .Nem szeretném ha az elsõ túrája ilyen körülmények között végzõdve .Most már jobb kedvre derítve haladunk tovább annak reményében ,hogy most már nem tévedünk el.Egy tapasztalt turista csapódik hozzánk ,aki a 12-rõl áttévedt a mi huszasunkra .vele menetelünk Gödöllõ irányába.Az M3-t elérve látjuk már az alagút véget : felsejlenek a város fényei .Itt bhagynak le túratársaim ,akik most futva teszik meg a 30-t.Megbeszélem velük ,hogy várjanak be a célban és majd utánna hazavisznek minket.petit többször kérdezem ,hogy bírja e még ,de mindig igen a válasza.Ez örömmel tölt el és már be is érünk a suliba .Látom ,hogy egy kicsit féradt ,de a kitûzõ és az oklevél átvétele feledteti vele a fáradtságot .Túratársaim é sén is gratulálunk neki a teljesítéshez .Egy kis pihi és hazadobnak minket .remélem ,hogy sikerült neki jó élmény szerezni és bõvíteni a túrázók népés táborát.Fél kettõkor fürdés és csúszáa az ágyba. Köszönjük az ellátást,de azért aszalagozással nem voltunk megelégeve.Remélem jövõre már tisztább lesz a kép .Mert reméljük ,hogy jövõre szintén itt leszünk .

Gödöllõ Éjszakai 30

Nem szeretek a szemérmetlenül közeli múltba révedni, de a mostani túrán tapasztaltak értékeléséhez szükség van rá: négy évvel ezelõtt már jártam ezen a túrán és a körülményeket nem élveztem különösebben. Pont akkor és addig esett az esõ, amikor és ameddig a túra tartott, utána a napi elsõ egri gyorshoz már csodaszép hajnali napsütésben sétáltam Gödöllõn, térdig sáros nadrágban, a bakancsomban valóságos mikro-ökoszisztémát nevelgetve. Sajnos nem sikerült akkora átélést tanúsítanom az általam különben meglehetõsen kedvelt éjszakai erdõ iránt, éppen azért, mert inkább az idõjárástól megváltozott terepviszonyokat figyeltem – ti., hogy ne essek hasra/hanyatt. Ennek eredménye, hogy nem sok jellegzetes eseményre emlékszem a 2006-os Gödöllõ Éjszakairól, legalábbis annyira biztos nem, hogy elég legyen egy beszámoló megírásához. Az emlékek helyreállítása céljából, no és persze azért, mert már nagyon régen túráztunk a Gödöllõi-dombságban, kitaláltuk, hogy ez a teljesítménytúra pont ideális lesz egy kis éji sétára egyéb teendõink közepette.

Így történik, hogy kisétálunk a Keleti pályaudvar üresen kongó vágányaihoz, ahol nincs sztrájk, de pont kifogunk egy szinte vonatmentes pillanatot, csupán a 1124-es Szili ácsorog az ütközõnél és egy szolnoki személyvonat pihen a második vágányon. Lassan megtelik élettel a pályaudvar, megérkezik a mi vonatunk is és percre pontosan tartja a menetrendet Gödöllõig. Az utascserét követõen nagy sivítással húz el Hatvan felé a 014-es Flirt, Kerek repkénnyel pedig megcélozzuk az Erkel Ferenc Általános Iskolát. Az éjszakai élet különös alakjainak hatására inkább nem vágunk keresztül a parkon, jó lesz nekünk a kicsivel jobb közvilágítással ellátott Ady Endre sétány is. Tájékozódási ösztönünk és a rengeteg parkoló autó segítségével sikerül azonosítani a rajthelyet: zászló lóg a kerítésen, odabent külön padoknál lehet fizetni, majd nevezni a túrára. Kerek repkényt külön köszöntik, mint a táv századik nevezõjét, megkapjuk a maga egyszerûségében is elegendõ itinert. Útleírás, térképvázlat, távadatok vannak, szintadatok nincsenek, de amikor a túra összes szintemelkedése csak 350 méter, ez teljesen fölösleges is. Nagy egyetértésben elindulunk, láthatósági mellénnyel és lámpáinkban kivételesen megfelelõ töltöttségû akkumulátorokkal felvértezve, bele az éjszakába.

Az éjszakai túrázást rögtön némi gödöllõi városnézéssel kezdjük, elvégre valahogy ki kell jutni a városból. Viszonylag eseménymentes utunk során azért néhány biztató kiáltást bezsebelünk jókedvû autósoktól. Lassan, de biztosan megérkezünk a város szélére, itt éles kanyarral rátérünk a turistatérképen nem szereplõ zöld sáv jelzésrõl a turistatérképen szintén nem szereplõ zöld körre, a térképen Zq a jelölése. Repkény még képes a logikus gondolkodásra: a q a német Quelle – forrás szóból eredhet, és ugyebár a kör jelzés forráshoz kéne, hogy vigyen, vagy mifene. Emelkedõn caplatunk, feltûnõen kevés a sár, pontosabban a vizes homok, elvégre az egész tájegységre inkább a homokos talaj jellemzõ. Most ezt egyáltalán nem bánom. Jobbra tõlünk házak fényei villannak fel a lombokon átszûrõdve. Késõbb ezek elmaradnak, elrobogó vonat zaja hasítja ketté az autópályán közlekedõ autók monoton zúgását. Kiérünk egy tisztásra, felhõtlen, csillagos égbolt magasodik fölénk, majd újra erdõben sétálunk, meredek lejtõn kocogunk le a Pap Miska kúthoz. Tekintélyes tömeg ücsörög szanaszét – többek között a kútnál is – a pontõröktõl egy-egy szelet csokit kapunk, a papírjaink bélyegzése után. Nem várjuk meg az iskolások indulását, gyorsan továbbállunk. Lehuppanunk a forrástól, átballagunk egy hosszú betonalagúton, felettünk az M3-ason száguldó néhány éji utazó suhan el. Hosszú mûutas szakasz áll elõttünk Babatpusztáig, utolérünk két ifjú sporttársat, egyikük mérõkerékkel számláltatja a kilométereket. Egy ideig együtt sétálunk, hol elõrébb, hol hátrébb a másiktól, majd a domonyi ponton lépünk el tõlük. Babatnál majdnem sikerül elvinnem a társaságot egy bõszen ugató kutya õrizte porta felé, végül mégis a helyes úton maradunk. Az egész jó állapotban lévõ épületeket végül egy dombtetõ felé hagyjuk el, a Magyalos névre hallgató hupliról tisztán látszanak a közeli Domonyvölgy és a messzebbi Aszód fényei. Leereszkedünk egy elkerített rét mentén, útitársaink szerint a lenti lovas komplexumhoz tartozik az egész környék.

Elérünk egy elágazást, ahol meglehetõsen sokan pihengetnek, tanakodnak, ez még nem az ellenõrzõpont, csak messzirõl tûnik úgy. Találkozunk a csapatát keresõ petamival, a fene tudja, hányadik túrája ez már ma, nem kérdezzük meg, nehogy megzavarjuk a koncentrálásban. Elindulunk, mérõkerekes útitársunk állapítja meg késõbb helyesen, hogy a jelzés velünk párhuzamosan halad vagy ötven méterre, mi beletettünk egy furcsa S-kanyart. Visszatérünk, keresztülvágva a harmatos füvön. Felfrissít a víz, pillanatok alatt átázik a nadrágom szára. Színes kavalkád fogad, fejlámpák fénye minden létezõ irányból világít, mindenki megy valahol, remélhetõleg tudják, hol. Megérkezünk Domonyvölgy ellenõrzõpontra, teával, nápolyival kínálnak. Kerek repkénnyel a gyors továbbállás stratégiáját folytatjuk, mivel a viszonylag szûk helyen hirtelen nagy népsûrûség alakul ki. Újabb domb következik, jobbos-balos kanyarral kell folytatni az utat, lehet, hogy van szalag, de mi nem találjuk. Domony felõl pedig egy egész népes csapat érkezik, tehát arra biztos nem kell továbbmenni. Kiválasztjuk az itiner szerint is logikus ösvényt, alig megyünk rajta ötven métert, amikor egy bokron egyértelmû sárga sáv vigyorog vissza a sötétben. Mi is vigyorgunk, visszakiabálunk a völgy talpánál bizonytalankodóknak.

Ellépünk a tömeg elõl, élvezzük az éji sétát, a távoli fények látványát. Az Öreg-hegyen, a Margita gerincén adótornyot pillantunk meg, piros fényû világítótoronyként jelzi leendõ útirányunkat, felettünk a csillagos ég, tõlünk keletre a Galga völgyébõl szûrõdik fel némi minimális fényszennyezés. Nyugatra a Veresegyház-Erdõkertes-Õrbottyán egybeépülés, azon túl pedig a fõváros fényei festik sárgásra az eget. Jó érzés ilyenkor éjszaka túrázni. Egymást követõen két 120 kV-os távvezeték alatt ballagunk át, egy éles kanyart követõen kétszer is. Az oszlopok ijesztõ óriásként tornyosulnak fölénk, a jellegzetes zúgás azonban elmarad. Lejtõ következik, majd hosszú emelkedõ, benõtt, egynyomos ösvényen. Itt jelentkeznek elõször komolyabb tócsák. Telefonálok, kicsöng, aztán az én telefonom csörög, végül nagy nehezen sikerül beszélnünk a vonal túlsó végén -rafter-rel, aki a Mátrában kirándulgat az éjszakai erdõben. Kicsit fájdítom a szívét azzal, hogy itt szinte egyáltalán nincs sár. :P Õ azóta festett kaviccsal tudná fájdítani az enyémet. :) Ballagunk tovább, ismerõsként üdvözöljük a két vezetéket, majd egy újabb kényelmes emelkedõ következik, fel a Margitára.

Csokit kapunk, Repkénnyel kitaláljuk, hogy jó lenne felmászni a geotorony tetejére, szép éji fényeket nézni a négy égtáj felé. A torony létrái meg is volnának, sõt, a szintek is megvannak... részben. Annyira részleges azonban az egyes szintek lefedettsége, – nem beszélve arról, hogy milyen állapotúak lehetnek a lemezek – hogy inkább eltekintünk a mászkálástól. Elbúcsúzunk a kedves pontõröktõl, majd továbbsétálunk, le a Margitáról. Éles kanyarok követik egymást, pocsolyákat kerültegünk több-kevesebb, de kivételesen inkább több sikerrel. Lehet haladni. Fõleg, miután megérkezünk a völgybe, ahol hosszú, egyenes, mérsékelten sáros utat kell követnünk, néha felbukkannak a Pest Megyei Piros útvonal szépen karbantartott jelzései. Erdõszélen, útkeresztezõdésben érkezünk a Babati templomrom címû ellenõrzõpontra, ez az utolsó a cél elõtt. Mécsesek mutatják az utat, elintézzük a papírmunkát, a kedves pontõr hölgy nagy vonalakban elmagyarázza a maradék utat. Betrappolunk Babatpusztára, ismerõs immár az útvonal, pár órája,  tegnap este itt jöttünk szembe. Éles, nem épp agyonjelzett kanyarral hagyjuk el a 3-as fõút felé vezetõ keskeny aszfaltutat, a piros magányosan halad tovább Máriabesnyõ, Gödöllõ felé. A túra utolsó emelkedõjén trappolunk fölfelé, eleinte széles, jól járható földúton, majd kevésbé széles, de még mindig jól járható vízmosásban. Az autók zaja egyre közelebbrõl hallatszik, végül kiérünk egy felüljáróra: errefelé halad egész nyomvonalán a legmagasabban az M3-as autópálya. Ennek örömére, no meg azért, mert szomjasak vagyunk, tartunk egy kis pihenõt, közben próbálunk valami fényképszerût is készíteni. Továbbsétálunk az erdõbe, nem sok idõ telik el és újra Gödöllõ utcáit koptatjuk, a már ismert útvonalon a célig. Alszik a város, csupán néhány magányos autós suhan el mellettünk, egyébként semmi zaj, semmi mozgás a túrázók mozgásán kívül.

Megérkezünk, gratulálnak a lelkes rendezõk, leülünk zsíros kenyerezni, teázni, majd ott is maradunk, így egyrészt látjuk szinte a teljes maradék mezõnyt megérkezni, másrészt a vonatot nyugodt körülmények között tudjuk megvárni. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, valamint a túrát a Margitásoknak, kellemes, szép kör volt. A négy évvel ezelõttitõl ellentétben immár túlnyomóan kellemes emlékeim lettek a Gödöllõ Éjszakairól.

-Kékdroid-

Képek

• Az 1. Ep után a zöld sáv és a sárga kereszt elágazáshoz jól jött volna szalagozás


• A 2. Ep után a Sárga sáv elejére úgyszintén, ezek a részek sötétben nehezen követhetõk csak a túrista jelzés alapján.


• Az ellátás mind a pontokon, mind a célban pazar volt, a kiszolgálás és szervezés úgyszintén.

Köszönöm a lehetõséget a rendezõknek, tervezem jövõre is a részvételt!

Gödöllõ 30 Éjszakai

2010.06.05-06.

Nos, hát az egész történet úgy kezdõdött, hogy a fõnököm kitalálta, hogy szombaton és vasárnap is be kell mennem dolgozni, ekkor úgy gondoltam, hogy ezen a hétvégén ki kell hagynom a túrázást, pedig a Mátrába szerettem volna elmenni. Szombat délután munkából hazaérve olvasgattam a fórumokat, gondoltam megnézem nincs-e valami éjszakai túra a környéken (bár szinte biztos voltam benne, hogy nincs), erre mit látok: Gödöllõ 30 éjszakai. Na gyorsan megnéztem a tömegközlekedést, hogy kell elindulnom, összepakoltam egy két cuccot, s egy szûk órát megpróbáltam aludni, némi sikerrel.

8:45-re értem az iskolához, majd 10 perc technikai szünet után 8:55-kor vágtam neki a túrának. Most jártam elõször ezen a környéken (a Hévízgyörk 50-en voltam ugyan a Gödöllõi-dombságban, de az a másik felén ment, szóval ez teljesen ismeretlen terep volt) gyakran nézegettem az itinert, fõleg az elején a városi részen. Ahogy beért az út az erdõbe elõkerült a lámpa és a pulcsi(félve a szúnyogoktól és a megfázástól). Itt jó volt az út, a jelzések, végig egyedül mentem, s 21:53-kor elértem az elsõ ellenõrzõpontot a Pap Miska kutat.

Itt gyorsan meg is ettem a kapott sport szeletet, megnéztem a kutat, amibõl most sem folyt víz, s indultam tova. Itt picit összegyûlt a mezõny, de az aszfaltúton megint széthúzódott. Az Istállós-kastély után a jelzésekkel akadtak problémáim több helyen. Babatpuszta után, ahogy másztunk fel a dombra  a zöldön egyszercsak kijutunk egy vízszintes útra , ahol egy vadászlesen vaan egy jel, de nem mutat semerre, körülötte meg rét. Mint kiderült pár méterrel arrébb vezetett fel a sárga+, amin nekünk folytatni kell utunkat. A domb tetején is volt egy elágazás, ahol egy fára fel volt festve a S+, de nem mutatta melyik irányba. Elindultam lefele a domb másik oldalán, s én végig a sárga sáv jelzést láttam a fákra festve, az itiner szerint ittmég elvileg sárga keresztnek kellett volna lennie. Miután leértünk Domonyvölgybe ismét egy kritikus keresztezõdéshez értünk, hármas keresztezõdés, középen egy oszlopon a sárga jel. Elindultunk egyenesen lefele, valami tóhoz értünk néhányan a fényekre azt hitték, hogy a pontõrök, de én sejtettem, hogy csak horgászok. Elindultunk visszafelé, ekkor már egy terebélyes 15-20 fõs társaság alakult ki (ráadásul, ahogy kivettem környékbeliek lehettek, illetve már teljesítették a túrát korábban). Visszaérve a keresztezõdéshez elindultunk a másik irányba, de megint semmi jelzés nem volt. A többiek leálltak tanácskozni, én inkább visszaindultam kipróbálni a 3. utat. Jelzés ugyan itt sem volt, de megláttam egy futó lámpáját, aki egy párhuzamos úton haladt, átvágtam az égig érõ füvön, s jééé: meglett a jelzés. Innen tényleg csak pár száz méterre volt a második ellenõrzõpont: Domonyvölgy. Itt nagyon finom nápolyit és teát kaptunk(bár a tea kissé hideg volt), ebbõl egyet-egyet magamhoz vettem, s csak késõbb bántam meg, hogy nem repetáztam.

23:25-kor indultam tovább a pontról, s pár száz méter után sikerült ismét elveszteni a sárga jelzést. Együtt keresgéltük azzal a futóval, aki rávezetett a helyes útra, míg végra ngynehezen ráleltünk. Ezután egy hosszú szakasz következett, mikor elágazott egy út "természetesen" a jelzés az elágazás elõtt és után 2-300 méterrel volt felfestve. Aztán a két pont között teljesen váratlan módon elõkerültek a szalagok, s innentõ nagyon szépen minden elágazásnál bekötõútnál volt 2 szalag a helyes irányba, onnantól lehetett rendesen haladni, nem kellet mindenhol perceket vesztegetni a helyes út keresése miatt. Azonban ekkor belépett egy új akadályozó tényezõ: a sár és a pocsolyák, elõször kisebbek, majd egyre nagyobbak. 0:51-re értem fel Margitára, amit még mindig nem értek, hisz az itiner szerint ez 4,8 km, és nekem 1:26-ig tartott, pedig toltam neki rendesen. A csúcson kapott sport szelet életmentõnek bizonyult, ugyanis felfele kezdtem megéhezni, ételt meg persze nem hoztam magammal (kivéve néhány tavaszról megmaradt túra csokit).

 Lefele elég sáros volt a terep, óvatosan kellett menni, ahogy leértünk, pedig az egész utat elöntõ pocsolyákat kellett kerülgetni. Ekkor elkezdtem számolgatni az idõmet, s komolyan elkezdtem aggódni, mert ha igazak az itinerben írt távadatok, nem fogom elérni az elsõ HÉV-et, s akkor nem érek be dolgozni fél hatra. Próbáltam kicsit gyorsítani, amennyire tõlem tellett, közben kerülgetve a pocsolyákat. Egyik ilyen pocsolyakerülés alkalmával nem vettem észre, hogy a piros lekanyarodik jobbra (pedig szépen ki volt szalagozva, csak én az út másik felérõl kerültem meg a pocsolyát), s elindultam egyenesen, mint késõbb kiderült a piros kereszt jelzésen. Egy jó 400 métert mehettem, mire észrevettem a jelzésváltást, s mehettem viszza a pirosra. Innen megint sáros, pocsolyás (kettõben sikerült is térdig megmártóznom) úton haladtunk a 4. ellenõrzõpontig a Babati templomig (01:57).

Itt megint összejöttünk páran, majd tisztes távolságból követtük egymást. Az Istállós-kastély után kielõztem néhányakat (még mindig a HÉV-hez sietve, bár lélekben már feladtam), az M3-as elõtti emelkedõn is egy szuszra felmentem, majd a másik oldalon le, s mikor elértem a város szélét, akkor láttam, hogy már csak az van hátra, ahol az elején végigjöttünk. 2:40 volt, a hat órás idõ miatt nem akartam belfutni, inkább tempósan, de kényelmesen (most már megnyugodva) besétáltam 3:05-kor a célba 6:10-es idõvel. Még volt idõm bõven a HÉV-ig, ettem egy-két szelet kenyeret, meg megittam vagy egy liter teát, mert a végén nagyon kiszáradtam (meg finom is volt), s lassan elhagytam az iskolát, majd Gödöllõt, s indultam munkába(sikerült beérnem).

A szervezés jó volt, az útvonal és az ellátás is, ami problémám volt az a jelzés/szalagozás az 5.-tõl a 13.km-ig onnantól viszont szuper volt, valamint az itiner km adatai szerintem nem túl pontosak. Köszönöm a túrát, s ha lesz lehetõségem jövõre is eljövök, akkor talán már nem egyedül.