Túrabeszámolók


Gödöllő Éjszakai

piedcatTúra éve: 20052005.06.06 10:19:58
Éjjel a Margitán

Kihevertem a Kinizsi-sokkot. Szerdára begyógyultak vízhólyagjaim, a szombat közeledtével ismét túrázni vágytam. Nappalira nem mehettem, mert közbeszólt egy apróság: államvizsgáznom kellett Pécsett. Így kapóra jött a G30 éjszakai, bár korábban már tervben volt ez a túra. Két hete a párommal nagyjából bejártuk az útvonalat, sajnos rossz tapasztalatokkal. Nappal is sikerült elkavarnunk, vaddisznókkal volt halál közeli élményünk, Margita körül pedig montisokba ütköztünk, vagyis majdnem õk ütköztek velünk. A vaddisznók kevésbé voltak veszélyesek. :)
A pechsorozat szombaton is folytatódott. qvic közölte, hogy nem tart velem (most már tuti eltévedek), a rajtban kiplakátolt útvonalvázlat elõtt pedig döbbenten álltam. Ugyanis a bejárt útvonal még messzirõl sem hasonlított a G30 útvonalához. Legalábbis az eleje és a vége. Zöld jelzés nincs is a térképen, amin el kell indulni. Pedig én négy órás teljesítésre készültem, kis övtáskával és fél liter piával. De így változott a helyzet. Mielõtt elindulnék, ki kellene deríteni a speciális mentõk telefonszámát. :)
Aztán jött a kárpótlás. A tömegben ismerõs arc tûnt fel. Attila a hosszú botjával. Együtt zúztunk a Téry-n. Mivel volt társa (Zsolt), nem akartam odapofátlankodni, hogy velük megyek, de azért elhatároztam, hogy amíg ismeretlen a terep, szemmel tartom õket.
Nyolckor indultunk elsõként. Tényleg volt zöld jelzés. Hiába, a Gödöllõi-dombságban még elég ismeretlen vagyok. Attila és Zsolt futottak, amit nem bántam, hiszen én is erre készültem. Azért figyeltem az útvonalat is. Az Antalhegyi keresztezõdésnél végül feltûnt nekik, hogy keményen tartom velük a tempót, és Attila megkérdezte megyek-e velük. 6-os átlagot akarnak menni, és egyre beérni. Én éjfélre gondoltam, de egye fene, vele biztosan nem tévedek el.
A 6-os átlagról csak annyit, hogy soha nem jártunk a közelében. Pap Miksa–kútig végig futottunk, ami azt eredményezte, hogy az 5,3-as ponthoz 33 perc alatt értünk. Ez testvérek között is 9,6-os átlag. Mi voltunk az elsõk. Egészen Domonyvölgyig ez így is maradt, itt ért utol minket 1 db futó. Aztán a futó rossz úton fordult be Margita irányába, de a közeli 2-es ponthoz mégis hamarabb ért, mint mi. Vagy jól ismerte a terepet, vagy meglátta az erõs fényt. A ponton meggyszörpöt öntöttünk magunkba.
Margita felé az ég elég szépen beborult. Kicsit aggódtam, mert nem vittem esõkabátot. Mikor a nyílt terep után betérünk a susnyásba, elõvettük a fejlámpákat. Közel a túra felét sikerült lámpa nélkül abszolválni.
A kilátóhoz 22.15-re érkeztünk, a felfele menet kicsit lelassított minket. Pecsételés, csoki és zúztunk lefele. Ekkor már látszott, hogy talán sikerülhet éjfélre beérni.
A templomrom felé bokáig süllyedtünk a homokban. Akadályozta a haladást, de ez csak a kisebbik gond volt. Hogy nagyokat nyeltem belõle, az volt a nagyobbik. 22.54, templomrom. Itt már találkoztunk a 20-as mezõny résztvevõivel is. Valaki jó irányba ment, valaki rossz irányba. Babatpusztánál nemrég induló 30-asokkal is összefutottunk.
Ismét jött a számomra (és a térkép számára is) ismeretlen zöld jelzés, és elértük Gödöllõt. Az utolsó ponton már szemerkélõ esõben pecsételtettünk. Már csak 3 km a célig. Nem bírta ki esõ nélkül, bezzeg a Kinizsin mekkora megváltás lett volna egy kis égi áldás. De még így is szerencsénk volt. Nem sokáig esett.
A városban kocogósra vettük a tempót, és lassan becsorogtunk a suliba 23.52-re (7-es átlag). Nekem sikerült a négyórás teljesítés eltévedés nélkül, a srácok pedig egy órát hoztak a tavalyi idejükhöz képest. Jó volt velük menni.