Gödöllõ Éjszakai 30 - Nekem 35 :)
Mivel késõbbi rajtot terveztem, igen ráérõsen indultam el otthonról, aminek aztán meglett a böjtje. A fél város lezárva az árvíz és a nemzeti vágta miatt és persze az én utam pont a város ezen a felén vitt keresztül. Mire leértem Gödöllõre, már ¾ 10 volt, gyors nevezés majd készülõdés. A rendezés nagyon rendben volt, segítség mindenben, még genothermet is szereztek nekem az itineremhez és már amikor elindultam halmokban állt a zsíros és vajas kenyér.
Kicsivel 10 után indultam el szép kényelmes tempóban, az útvonal ezen része ismerõs volt a Téli Margitáról. Gyorsan elértem a Babati út végére és a fejlámpámat max erõre kapcsolva bevetettem magam az erdõbe. A hõmérséklet ideális, még egy kicsit melegem is volt a hosszú felsõben. Egy-két túrázót is lehagytam, de jellemzõen egyedül haladok, csak néha látom az elõttem menõk lámpafényeit. Hamar Elérek a Pap Miksa forráshoz, gyors bélyegzés, a sportszeletet beburkolom, és biztos ami biztos alapon kérek egy útbaigazítást. A piros sávon jól haladok, több nagy csoportot is megelõzök és élvezem a természet hangjait, a nagy béka-brekegéseket és a jó levegõt. Talán ennek is köszönhetõ, hogy az Istállós-kastély után is maradok a piros jelzésen. Egy Y elágazásnál aztán még a jelzésrõl is letérek, de sikerül gyorsan rájönnöm, hogy hol hibáztam, így aztán vígan poroszkáltam tovább a rossz úton, majdnem a Babati templomromig. Egy idõ után aztán gyanússá vált, hogy mindenki csak szembe jön, ezért kicsit tanulmányoztam az itinert, majd visszafordultam. Ekkorra olyan nagy lett a pára a tó mellett, hogy alig lehetett látni, még a tanyánál lévõ vadászoktól is megkérdeztem, hogy merre kell menjek. Persze meglett a Zöld sáv jelzés is és miközben újra megelõztem a korábban már lehagyott túrázókat többen kérdezték egymást; „Te ez a futó nem elõzött már le minket egyszer?”. Többeknek válaszoltam is, hogy sajnos de! De így legalább a Sárga kereszt jelzést nem kellett sokáig kutassam, mert a túrázók egy része éppen rátalált a helyes útirányra és nekem csak követnem kellett a fényeket. Hamar a Domonyvölgyi ellenõrzõpontra értem, ahol éppen egy autós elõttem ütötte el az irányfényeket. Pecsételés után megint útbaigazítást kértem és indultam tovább. Az elsõ Sárga sáv jelzés még megvolt, futottam tovább, de a domb tetején sehol nem láttam jelzést. Kerestem, mindenhol de semmi. Visszamentem az EP-re, újra megkérdeztem, mondták hogy arra van jó felé megyek. Nosza újra fel a domb tetejére. Ott újra teljes tanácstalanság, de aztán végre megjelenik mögöttem egy túrázó, de gyorsan kiderül Õ sem tudja merre kell menni. Lefutok a közvilágítással ellátott földúton Domonyvölgybe, de sárga jelzés ott sincs így irány vissza. Ekkor már egy kicsit mérges vagyok, de mivel a túrázó srác nincs ott elindulok találomra az erdõ melletti úton. Jól választottam, mert csakhamar megpillantom, két túrázó, majd a srác lámpafényét is. Innentõl még van egy-két elágazás, ahol konzekvensen csak az elágazás követõen 200 méterrel van jelzés, de egy idõ után elõkerültek a szalagok és az újabb kritikus helyeken már a szalagozás mentén könnyû volt a tájékozódás. Azért ahol lehetett a túrázóknál rákérdeztem, hogy Õk is a 30-as távot teljesítik-e. A Margitára felfelé aztán kezdett sáros lenni az út, de azért lehetett rendesen haladni, itt sokat jelentett a lámpám fényereje, a tájékozódást nagyban segítette. A 3. ellenõrzõpontot néhány jókedvû, de ordenáré fiatalt elhagyva találtam meg, ahol megnyugtattak, hogy van szalagozás és persze sár is. Hát sár az volt. Az egyik pocsolyát már nem sikerült mindkét lábbal kikerülnöm, így a ball lábammal bokáig bele, majd kisvártatva a jobb lábamat is megmártottam egy vaddisznók által is megirigyelhetõ mozdulattal. Innentõl már mindegy volt, a cipõmre már nem kellett vigyázni és mentem ahogy jól esett. Aztán egyszer csak leértem a Babati tavakhoz ahol ismét brutál pára fogadott. Többször levettem a lámpám fényerejét a legalacsonyabb fokozatra, mert nem szerettem volna sötétben gyalog befejezni a távot. A Babati templomromhoz innen már gyorsan elértem, onnan gyakorlatilag meg már bejárt úton haladtam vissza egészen a Zöld sáv jelzésig. Itt felfelé az autópályáig rendesen belassultam, az út ismerõs volt a Téli Margita 20-ról, de akkor a homokot jótékonyan eltakarta a hó. Na most jutott belõle mindenhova. Az M3-tól aztán szinte végig lefelé visz az út és gyorsan visszaértem az iskolához, ahol nagyon kedvesen fogadtak mindenkit. A távot amit sikerült 5 km-el kiegészítenem az elkeverések miatt végül 3:18:30 alatt teljesítettem.
Az ellátás szuper volt, a két zsíros kenyér mellé fogyasztottam abból a csodálatos fokhagymás nemtudommibõl (már ezért megérte elmenni) és vagy fél liter tea elfogyasztása közben letoltam még két házi! lekváros kenyeret is. Kis beszélgetés és nyújtás után autóba vágtam magam és ½ 3-ra már otthon is voltam.
Pár észrevétel:
- Az 1. Ep után a zöld sáv és a sárga kereszt elágazáshoz jól jött volna szalagozás
- A 2. Ep után a Sárga sáv elejére úgyszintén, ezek a részek sötétben nehezen követhetõk csak a túrista jelzés alapján.
- Az ellátás mind a pontokon, mind a célban pazar volt, a kiszolgálás és szervezés úgyszintén.
Köszönöm a lehetõséget a rendezõknek, tervezem jövõre is a részvételt!
|
