Túrabeszámolók


Vértesi barangolások / Vértesi kerekezés

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
engelsfeldTúra éve: 20172017.08.08 15:06:34
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Vértesi barangolások 25 km


A kalandosra sikeredett gánti megérkezés után Kőhányáspusztáig csak az volt a kérdés, hogy a napot takaró fátyolfelhők és az erdőben kellemesen cirógató hűvöskés szellő meddig bírják szusszal. Nem beszélve arról, az Esterházy-kápolna szomszédságában egy működő karos nyomókút friss vizével még kellemesebbé tettem a megkezdett túranapot.


A példamutató és minden részletre kiterjedő rendezői figyelem a Csáki várrom aljában kétszer is rikító színű szalagozással oldotta fel a folyamatos kék sáv jelzés monotóniáját. Innentől jött el igazán a vadregényes Vértes ideje: a hatalmasra nőtt lombos fák között, buja aljnövényzet sűrűjében jutottam el Mindszentpusztára. Ez a szakasz tetszett a legjobban mégha volt benne egy kis liftezés is.


Az Andersen-mesékre emlékeztető Pap-völgy azzal tette magát kisértetiessé, hogy szinte végig kidőlt és haldokló fák között vezetett a túraösvény, majd következett a teljesítménytúra - utólag - legkevésbé kívánt része: a gánti barlanghoz és a célhoz vezető nyílt terepen való haladás a szikrázó napsütésben, rekkenő hőségben.   


Jól esett a rendezők féltő gondoskodása a túra végén: ihattam friss ásványvizet, ehettem - kétszer is - a finom pitéből; kaptam az igényes kivitelű igazolólap-itiner mellé egy képeslap-emléklapot és egy kitűzőt. A gratuláló kézfogásnak is örültem, de ha lett volna a közelben egy fürdőzésre alkalmat  adó nyomókút, örömöm teljes lett volna.  


         

 
 
SealTúra éve: 20172017.08.05 21:30:00
megnéz Seal összes beszámolója

 Vértesi Barangolások - 25 


Fél hét körül érkeztünk Gántra, a meleg már ekkor is éreztette hatását.Tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet ilyen időben.A nevezés a Gyöngyvirágosoktól megszokottan profin és gyorsan zajlott.Szerncsére a túra első szakaszán még fújt a szél, ami üdítően hatott a meleg időben.Ez már a negyedik 25 -ös túrám itt,sajnos szomorúan vettem tudomásul, hogy a 25-ös táv idén (bár állítólag már tavaly sem,csak ezt akkor nem vettem észre ,mert a 10-es távon voltam) már nem érinti a bauxitföltani parkot.Ez nagyon letörte a hangulatom, mert szerintem ez a gyönyörű "marsbéli" táj a túra leglátványosabb részét képeszte.De vissza az eseményekhez...Az első pont a Kőhányási OKT pecsételő hely után a írány végig a Kék sávon a Csáki várrom aljáig.Itt frissítés, műzliszelet és ásványvíz várta a résztvevőket.Utóbbiból fogyott is rendesen, a nagy melegre való tekintettel.Aztán tovább a Mindszentpusztai OKT pecsételő helyig a kéken.Idáig , a nagy meleg ellenére még kellemes volt az utunk, hiszen kis szakaszoktól eltekintve a lombkoronák árnyékában haladtunk.A Gánt barlang ellenőrzőpontig már kellemetlenebb volt az utunk, a nyílt szakaszokon a forróság már érztette a hatását.Aztán vissza Gántra már részben homokos talajú nyílt szakaszon vezetett az út.Szerencsére ez, a szakasz nem volt hosszú.A célban átvehettük az emlékalot és a kitűzőt (hol vannak már a régi szép fém jelvények...),aztán a faluház udvarának pavilonjában a már megszokott bőséges ellátmány formájában a szervezők vendégszerettét.


Néhány észrevétel a túrával kapcsoltaban.Az itiner továbbra is átlagon felüli, színes, áttekinthető.Az emléklap ötletes, valójában minden évben változó fénykép alapú (nekem tetszik).Az útvonal kifogástalanul jelölt.A kitűző sajnos már csak egységes,távtól függetlenül.(Ennek bizonyára költségcsökkentési okai voltak,vagy ami sajnos érthető de szomorú,ezt jelezte az önellenőrző pontok elszaporodása is.)Több szervezővel is próbáltam beszélgetni az útvonal megváltozásának okairól.A Csáki vár aljánál tevékenykedő kedves,idős úriember azzal indokolta, hogy a Vértes más vidékeit is próbálták bemutatni az új útvonallal.A célban lévő hölgyeknek is felvetettem a témát, ők azt válaszolták, hogy még nem dőlt el, jövőre is így marad -e,de azt éreztem inkább kerülték a témát.Ezúton is kérem a Gyöngyvirág TE szervezőit, hogy fontolják meg a lehetőségét, hogy a hosszabb távok is újra érinthessék a bauxitföldtani parkot.Ez minden túrázónak örök emlék Gántról, a véleményem szerint.


Köszönet a szervezésért !Jövőre is visszatérünk. (maximum kénytelenek leszünk a rövid távot megcsinálni...)

 
 
 Túra éve: 2016
nafeTúra éve: 20162016.08.22 21:34:03
megnéz nafe összes beszámolója
Vértesi barangolás 25
GPS-el mért távolság 26,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés 560 m. Az adat pontatlan, mivel egy helyen eltértem az útvonaltól.
Megismétlődött a 2013-as helyzet. Megint, közvetlenül egy csapadékot hozó hidegfront betörés után voltunk. Még a túrára menet is szemerkélt néhol az eső, de a helyét már átvette az erős és hideg szél. Ismét nagyon sok túrázót távoltartott. Szolgálatból indultam a túrára, és én is gondolkoztam az induláson, mivel rendetlenkedik a térdem, aminek nem tenne jót egy esős túra. Azonban az útvonal ismeretében tudtam, nem lesznek jelentős sáros szakaszok, mivel a Vértes ezen részén, inkább a homokos utak a jellemzők. Nem meglepően, könnyen találtam parkolóhelyet. Gyors készülődés és irány nevezni. Ez is hamar megvolt.
Az OKT keleti ágán indultam el, kifelé a faluból. A kilátás szép. Kényelmesen ballagtam a sárga jelzésig, amelyre jobbra tértem rá. Ezután nem volt olyan kényelmes a haladás, hiszen rögvest előkerült a Vértes útjainak egyik jellemzője. A hegy-(domb-) vonulatoknál, merőlegesen megy neki a hegyoldalnak, s jó meredeken megy föl is, le is. A Disznó-sarok után következett a lankásabb rész, ami Kőhányás pusztáig tartott. Kellemes erdőben gyalogolhattunk, miközben kerülgethettük a pocsolyákat. Ezt leszámítva, ahogy gondoltam, szárazak az utak. Kőhányásnál nyomtam egy OKT bélyegzőt az igazoló lapra, s megkezdtem a Batonna-hegyre vezető hosszabb kaptatót. Néha megálltam egy kis somot szedni. Nincs olyan érett, mint előző héten a Tóti-hegyen volt. Néha szedtem pár szem szedret is. A várromhoz vezető lejtő helyenként csúszott egy kicsit, de ez volt az egyetlen ilyen szakasz az egész túrán. A várrom után megkaptam a pecsétet. A kapott müzli szeletet, „jó szokásom” szerint menet közben ettem meg. Az aszfalt utáni homokút résznek kifejezetten jót tett az eső, nem süllyedt annyira.
A Som-hegyi rész ösvénye egyre könnyebben járható, akár csak a Bakonyban a Barátok-útja. Megtettem a kitérőt Mindszentpusztára egy újabb OKT pecsétért. Ha rendben lenne a térdem, tennék egy alapos kitérőt és a Pap-völgy helyett a Kő-völgy, majd a Redl emlék sziklagerincén mennék az utolsó ellenőrző pont felé Sokkal látványosabb, mint a kiírás szerinti útvonal. Most azonban irány egy kicsit vissza, és egy kis kaptató a sámolyi-bükki elágazásig, majd hosszú lejtő a Pap-völgyben. A fölső szakasza elég látványos. Helyenként kidőlt fákat kellett kerülgetni, de többnyire kiválóan járható az út. A fák közt is egyre több a fenyő. Újra elértük a sárga jelzést, amire most is jobbra tértünk rá, csak ez most nyugati irányt jelentett. Mivel elég vacak az út, ezért sosem jártam rajta montival, s gyalog sem érdekelt. Egy helyről azért elég jó a kilátás Gánt irányába. Ballagtam rajta: le-, föl. Lehet a szolgálat okozta fáradtság miatt, de ismét elkövettem a hibát, hogy csak mentem az előttem haladó után, s nem foglalkoztam a tájékozódással. Most is elkavarás lett az eredménye. Még akkor sem fogtam gyanút, amikor lezárt kapu állta utunkat, és sehol egy sárga jelzés. Pedig tudom, hogy a gyöngyvirágosok, minden útvonal változtatásnál ellenőrzik, és ha kell, felújítják a jelzéseket. Ehelyett, szimplán, mentem a kerítés mentén, majd amikor az nehezen lett járható, akkor irány, az eléggé elhanyagolt, összedőlt erdő. Csak az utat elérve jutott eszembe a GPS-t megnézni. Hát ezt elcsesztem! Visszahelyesbítettem a sárga jelzésre, s minden elkeverés nélkül tudtam le a hátralévő távot. A kék jelzésen morgolódtam a murvás út gléderezése miatt. Jól fellazították az utat. Gyalog is rosszul járható, hát még montival. Pedig tavaly jól tekerhető volt. Az a gond a Vértes Erdő ilyen gléderezéseivel, hogy elegyengetik ugyan az utat, de föltépik a nagy méretű murvadarabokat is és nem tömörítik újra. Így az első nagyobb eső, nem csak az apró szemcséket, de a nagyobb murvadarabokat is el tudja vinni, méretes szakadásokat előidézve.
Végül beértem a célba, szerencsére úgy, hogy a térdem nem jelzett túl gyakran. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, ettem egy szelet zsíros kenyeret, beszélgettem egy kicsit, s hazafelé vettem az irányt.
Nem túl látványos, de kellemes, könnyű túra. Ha valaki fölmegy a várromhoz, utána pedig szemben az Oroszlánkői-barlanghoz és a fölé a sziklára (nem nehéz), akkor sokkal látványosabbá tehető.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900/800 Ft-ért színes térképes igazoló, emléklap és kitűző járt. Saját térkép szükségtelen. A Csáki-várromnál müzliszelet és kétféle ásványvíz, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, fehér paprika, erős paprika krém és ásványvíz volt az ellátmány. A kutyákra is készültek itató tányérokkal.
 
 
olsenTúra éve: 20162016.08.06 21:16:25
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a vértesi barangolós…


reggellel kezdődik a nap,mint az gyakorta előfordul,és menni kell,Gánt és a gyöngyvirágok várnak,két mákvirág Budapestről indul,autóilag,hiszen egyébként korábban kellene kelni,mint félhét,és indulni,hogy a tizenegy órás rajtig odaérj..mert a 10 km van célozva,rokonnal fűszerezve,aki előtte egy másik hegységet vérezett és könnyezett össze,mert alföldi származék és már betöltötte a huszat is.Nehéz kor volt az az időszak egykoron,sajátomra ködösen emléxem,folyton csajozni akartam és nem volt sem facebook,sem társkereső,csak a szemkontaktus,ebből próbáltam meríteni,hogy eljussak a másik nem fehérneműjéig..ma egy kicsit másképpen van,ezért leparkolom az autót és jegyet veszek,kettőt , Gánttól  Gántig.Alig fél tizenegy,és süt a nap,többen indulunk, gyalog,mindenféle korcsoport és két ivar képviseletében.Van kaposvári túlsúlyos,üvegek szortírozásával üti el a két túra közti időt,boglári házaspár a természetgyógyászat képviseletében,győri csavargók és mi..alighanem másik túra rántotta el a tömeget,ez itt és most a felvezetésről és a regenerálódásról szól,és hát a táv is a megszokott..magashegyi túrán sem mész sokkal többet,de ott kalauzidő van,itt pedig kék jelek,csík,négyzet és háromszög,ez kell a magunkfajtának,átvezetnek az úton és máris sváb emberek kitoloncolását sirató keresztnél fúj át rajtunk a szél,üdít,frissít,akár a negró cukorka,vagy az unicum..apropos,ez ugyan nem a reklám helye,de a jeles gyárat szinte egyedül tartom fenn,egy sapkát vagy pólót már megérdemelnék,mert a pálinka elől veszek el értékes gyomornedveket.Piros a hegyoldal,és a bauxitról mesélek a fiatalnak,érdekli marhára..túratársnőnk sárga virágot gyűjt olajos üvegbe,reuma ellenében szándékozik felhasználni.Bányászmúzeum,igen jó fej őrrel,aki jegyet is tart,és pénzért ad belőle,hárman is veszünk és bámészkodunk benn..és kinn..aztán fogyasztunk a távból,intézmény a fogyatékkal élőknek a régi telep helyén,elkerüljük,bár a téglánkat kitapogathatnánk.Sombokor és berkenye,akác és tölgy,fenyő és nyár a vegyes erdő,rókalyukkal,orrfacsaró bűzzel,emberi gyarlóságnak tulajdonított mérgeződés esete foroghat fenn,az erdei állatokat kéretik ugyanis eltakarítani az élők sorából,csak a rezervátumokban és kertekben tündökölhetnek,talán csak átmenetileg,hátha mi leszünk nemsokára kirekesztve..de addig érezd jól magad,a kormány így határozott,és napfényt is hozat keletről,többen iparkodnak vele,annyi nem kell,ezért visszabújunk a kerítés mögé,amit a berlini fallal együtt bontottunk habzó szájjal.Nézted a tévében az arcokat?a vágóképek 2006 őszét hajazzák,csak ezek a rosszak,gonoszak,mert a magyar a magyarral elbánhatott,az belügy volt..de kivesszük a téglát a nátóból is,ha nem fütyülnek úgy,ahogy mi táncolunk,Shakespeare ivadékai már menekülnek..


Közben a jel változott,de oda se neki,cetli és szalag is van,pont a megfelelő helyen mindig,dicséret a rendezésért,van,akinél megszoktuk,hogy jó pénzért gondoskodik rólunk,ezúttal ez kevesebből is kijött.Csajokat előzünk a civilizáció előterében – faluszélen -,mentőkről és szívbillentyűkről hallok kellemes dolgokat,élni kell..a sírásó meg haljon éhen?reméljük,mindenkit nem tudnak megmenteni,kicsi az egészségügyi tárca,és a mentőhelikopter is csak kölcsönbenzinnel megy,ugyanis a hozzávaló egyes autótípusokkal csodát tesz..mesélték nekem,persze tudom,hogy nem így volt..vezető káderek vadászháza mellett húzunk be a faluba,ma nyaralás van,csak tizenöt tekes vigyázza a járókelőket.Persze az időpont is korai még,alig múlt dél,csak éppen..célban vagyunk,a gyöngyvirágosok bíztak  bennem,előre megírták a lapomat..másokét is..


És enni is kapunk,finomat,ezért futok még egyet,csak úgy..egyedül és gyorsan,addig a korcsmáros szóval tartja a rokont és sörözteti..

 
 
 Túra éve: 2014
kulcsTúra éve: 20142015.07.12 17:34:35
megnéz kulcs összes beszámolója

 Vértesi barangolások 50


Elõnyök:

- gyönyörû, erdõs-ligetes táj

- több szakaszon kivételesen jól járható, futható talaj: felhagyott szekérutakon rövidre nõtt, de útnyi széles fûszõnyegen haladhattunk

- kiváló ellátás, a csókakõi frissitõpont finomságai külön nagy örömet okoztak

- alapos itiner


Hátrány:

- monoton, szintbeli szakaszok az útvonalban, többször 4-5 km-t sétáltunk különösebb „esemény” nélkül

 
 
MirPTúra éve: 20142014.08.14 12:44:46
megnéz MirP összes beszámolója

Vértesi barangolások 50 túrabeszámoló, képek és GPS-track a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
MarkerTúra éve: 20142014.08.14 08:06:15
megnéz Marker összes beszámolója

 Vértesi Barangolások 50


"A hátunk mögött hagyott hétvége igazán különlegesre sikerült számomra, hiszen egyrészt ismét új vizek felé evezve sikerült eljutnom a Vértesbe, másrészt a szombati "Vértesi Barangolások 50" volt túrázós pályafutásom jubileumi, 100. teljesítménytúrája. Így utólag visszatekintve azt kell, hogy mondjam sikerült igazán méltó módon megünnepelnem ezt a jeles alkalmat, a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület által szervezet túra egyszerûen fantasztikus volt.........."


A teljes túrabeszámoló képekkel az alább linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/08/vertesi-barangolasok-50.html


 

 
 
nafeTúra éve: 20142014.08.13 22:35:12
megnéz nafe összes beszámolója

Vértesi Barangolás 25


GPS-el mért távolság: 26,3 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 560 m.


Reggel, elég késõn tudtam csak túrázni indulni. Ahogy közeledtem a Vérteshez, a reggeli köd, alacsony szintû felhõzetté összeállt pamacsai fogadtak. Reménykedtem, hogy ez is így marad, mert jó lett volna a fotózáshoz. Üdvözöltem az ismerõsöket, gyorsan beneveztem, s meg is kezdtem a táv teljesítését. Az útvonal ugyanaz, mint tavaly, meg elõtte, így a tájékozódás nem gond.


Mire fölértem a kitelepítettek emlékmûvéhez, teljesen fölszívódott a reggeli köd. A látási viszonyok jók. Készítettem néhány fotóst, majd „letértem” egy kicsit, a szomszédos uralgó magaslatra, panoráma képet készíteni. Tovább menet, követtem a kék háromszögjelzést, bár a másik irányba meg szalagozás volt. Biztos, ami biztos megnéztem a térképet. A szalag a rövid távok visszatérõ irányát jelezte. Ezen a szakaszon ért utol egy pesti túrázó, aki szintén a 25-ös távot teljesítette. A táv nagyobbik részét együtt tettük meg, jókat beszélgetve. Az Anger-rétig magunk mögött hagytuk a túra leglátványosabb részét. Érdekes, de a virágok zöme is ezen a szakaszon látható. A többi inkább kellemes, jól járható utakkal.


A Géza-pihenõhöz vezetõ kaptató eléggé megizzasztott, de közel sem annyira, mint egy héttel elõtte a Tátika-várhoz vezetõ, pedig akkor kényelmesebb tempóban mentem. Rövid fotós szusszanás után, irány a Pátrácos. A név jelentését, egy ez évi egyesületi túrán tudtam meg. A páfrány helyi, régies megnevezése. Az útelágazásnál ellenõrzõ és frissítõ pont. Ittam egy bögre szódavizet, s gyerünk tovább. A zöld jelzésen kényelmesen haladtunk Szentgyörgyvár felé. Ez a szakasz április elején, az odvas keltike fõvirágzásakor a legszebb. Szabályosan rózsaszínes-fehéres az egész fennsík, négyzetkilométeres nagyságrendben. Nem sokkal Szentgyörgyvár elõtt egy csoportot értünk utol, akik dohányoztak. Futólépésre váltottunk, a minél rövidebb idejû elõzés érdekében. A kék négyszögjelzésen nagyon megszaporodtak elõttünk a túrázók, így csaknem Mindszentpusztáig elõzgettük õket.


Mindszentpusztánál megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet, ismét ittam egy bögre szódavizet, s tempóztunk tovább. A Pap-völgy is kellemes terepet jelent. Gánt elõtt kiérve az erdõbõl, a legelõn, montisok elõztek meg bennünket, a normálisabb fajtából, bár egyikük alig 30 cm oldaltávolsággal elõzött. Itt ismét látványossá válik a túra, de a végére is értünk vele.


A célban megkaptuk az emléklapot és a jelvényt. Ettem egy kis zsíros kenyeret, Méri néni vendéglõjében (volt Vértes vendéglõ) ittam egy kávét és hazafelé vettem az irányt.


Kellemes, könnyû, helyenként nagyon látványos, jól szervezett túrán vehettem részt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/800 Ft-ért szép emléklapot és jelvényt kaptunk. Az Anger-rétnél szódavíz és müzli szelet, Pátrácosnál és Mindszentpusztánál szódavíz, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és paprika krém volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.08.20 17:08:58
megnéz nafe összes beszámolója

Vértesi Barangolás 25


GPS-el mért távolság: 26,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 570 m.


Hideg front utáni reggelen, számomra elég késõn, 8 óra körül, horgászatról érkeztem Gántra. Meglepõen könnyen találtam parkolóhelyet. Ez is jelezte, sok embert tartott távol az idõjárás. Csípõs hideg szél fújt, távolról mennydörgés hallatszott. Módosítottam az elképzelésemen, és mégis csak vízálló cipõt húztam, pedig szerettem volna kipróbálni a másikat, amire a 25-ös táv kiválóan alkalmas. Gyorsan beneveztem, s már indultam is. A bojlis túra miatt, csak a 25-ös távra neveztem, hogy az esti bedobásra és etetésre visszaérjek Kenesére, ahol addig képletesen szólva, az edzõ szerepét játszottam. Kitaláltam, hol, milyen bojlival, milyen szerelékkel horgásszunk, a barátom meg, mint csatár fogta a halakat. A Bányász- és Kitelepítési-emlékmûhöz vezetõ kaptatóval megvolt a bemelegítés. Néhány fotó a hegytetõrõl, s menekültem le a szél elõl. Kanyargós ösvényen értük el a felhagyott bauxitbányát, ahol annak ellenére, hogy évtizedekkel ezelõtt befejezték a bányászatot, nyoma sincs a rekultivációnak. A hepe-hupás terep, kis befektetéssel, mindenféle természetkárosítás nélkül, kiváló motokrossz, a kerékpárosoknál pedig dirt, illetve freeride pályává lenne alakítható. Komoly versenyeket lehetne itt rendezni. A nyomokból ítélve, a motokrosszosok már fölfedezték maguknak. A bányagödörbõl kiérve megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet. Meglepetés, hogy alig három kilométer után már van frissítési lehetõség. A szervezõk felkészültek az elõzõ napok hõségére.


Kellemes gyaloglás következett a Géza-pihenõig. Én azért tettem volna egy automata pontot a Szõlõ-hegyi elágazáshoz, mivel a terepet ismerõk bõ száz méter szintet és 1-2 kilométert tudtak volna megspórolni, a Bot-völggyel. A Juh-völgyben elkezdett szemerkélni az esõ. Ennyivel azonban meg is úsztam. A Géza-pihenõnél egy kis nézelõdés és irány a Pátrácos. A kék jelzésen találkoztam néhány 50-es távon indulóval. Újabb ellenõrzõ pecséttel gazdagabban ballagtam tovább. Néhány futó megelõz, de ez minden esemény a Mindszentpuszta elõtti rakodó közeléig, ahol hatalmas bükkfa dõlt keresztbe az úton. Mivel a levelei frissek, úgy véltem, az éjszakai vihar a tettes. Az ellenõrzõ ponton kiderült, nem az éjjel tört ketté, hanem reggel, pár másodperccel azelõtt, hogy a pontõrök kocsija odaért. Ünnepelhetnek egy második születésnapot.


Pecsételés után, még némi kaptató, s kezdõdik a Gántra vezetõ lejtõ. A Pap-völgy eleje sziklás, látványosabb, majd kényelmesebbre vált az út. Nem sokkal ez erdõ vége elõtt. Kis elkerített részre figyelek föl. Megnézem. Egy (földtanilag) nem túl régen beomlott, csaknem függõleges falú víznyelõ az. A mezõrõl jól látszik Gánt és környéke. Kényelmes sétával beértem a célba. Átvettem az emléklapot és a jelvényt, és ettem egy kis zsíros kenyeret. Rákérdeztem a szervezõkre, sok túrázót tartott-e távol az idõjárás. Sajnos sokat. Szinte csak a rendszeresen teljesítménytúrázók jöttek el. Az alkalmi túrázókat és a gyerekeket távol tartotta. Az elõzõ évi több mint 600 indulóval szemben, csak kettõszáz-nyolcvan egy-néhányan indultak. Idén ez már a többedik alkalom, amikor a veszélyfigyelmeztetés indokolatlanul távol tartja a túrázókat.


Kellemes, kényelmes túra, kiváló szervezéssel. A térképet szinte nem is kellett használnom (ismert terepen mentem, de mindenütt volt szalag és útbaigazító tábla, ahol kellett). Az idõjárás is jobb volt túrázásra, mint az elõzõ napoké. Két liter víz bõven elég volt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900/800 Ft-ért cartographia-s, színes térképes igazolólapot, jelvényt és emléklapot kaptunk. Az Anger-réten, a Pátrácosnál, Mindszentpusztánál és a célban szódavíz, a Pátrácosnál müzliszelet, a célban pedig zsíros kenyér, hagymával, paprikával, paradicsommal, erõs paprika krémmel, margarinos és kétféle lekváros kenyér volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2012
GeldarTúra éve: 20122013.08.29 02:52:34
megnéz Geldar összes beszámolója

Vértesi barangolások 25


Nincs mese, nincs torna, nincs híradó - énekelte a megboldogult logójú TV2 egyik munkatársa egy rég (és méltán) elfeledett CD-n. Az én szempontomból ez azt jelenti, hogy a vértesi kalandozások nem állhattak le, s az Oroszlány 50 rokkant sikere után ismét túrázásra adtam a fejem, ezúttal is Lacával megerõsítve. Eredetileg az ötvenes távra akartunk nevezni, de ez a túra reggelére módosult. Kiderült ugyanis, hogy régi társunk-cimboránk Attila aznap nem tud minket átfurikázni Gántra, így a Vértesen való átkelésen döntöttem, a túra elõestéjén. Így is történt, kiváló ütemérzékkel saruban indultam az útnak, egy kifejezetten alkalmas délutáni órán. László így átélhette elsõ éjszakai túráját, vaddisznók csörgésével, és vélhetõen muflonok zajaival a sûrûben - én pedig átélhettem azt, hogy a sarum fokozatosan feltöri a lábam, míg a táskámban lapul a surranóm. Este sátrat vertünk Gánt határában, abban bízva, másnapra elillan a fájdalom.

Nem illant el, csak mérséklõdött. Mindenesetre teljes harci díszben a rendezõk elé járultam, és beneveztünk a 25-re. Készségesek voltak, útbaigazítottak és felhívták a figyelmem az esetlegesen megtévesztõ szakaszokra. Ezúton is köszönet nekik, nagy segítséget nyújtottak. Az útvonalról halvány fogalmam volt már, lévén egyszer itt táboroztunk egy iskola által rendezett õszi (vagy tavaszi) túrán; a halvány fogalmaim hamarosan átalakultak, amikor rájöttem, hogy ezen a részén a Vértesnek még sosem jártam. Nem az ismerõs bauxit- (ismertebb nevén: Mars-) gödrökre gondolok, hanem arra a szakaszra, ami a Fecskepalota után következett - tökéletes ismeretlenben nyomultunk elõre, vértesi mércével mérve egyáltalán nem egyszerû úton. Jött aztán a Mária-fa, amit szintén elõször láttam, majd a már ismerõsebb Juh-völgy, és a Géza-pihenõ, ahol ezúttal nem csak Géza, hanem Bence és László is pihent egy sort. Eddigre tökéletesen biztos voltam benne, hogy elég a 25 kilométer - a Pátrácosnál már éreztem is, ekkorra ismét dörzsölõdni kezdett a lábam, és a surranó sem éppen a lábat kímélõ tulajdonságairól ismert. Mindszentpusztán ittunk a kútból (aminek a vize valóban iható), pihentünk, majd a tegnap este megtett úton igyekeztünk vissza Gánt fele, egy hölgy társunkkal megerõsítve. Õ elmesélte nekünk az IVV mibenlétét, ami régóta foglalkoztatott. A célban megkaptuk a kimondottan szép jelvényt, s a fotópapírra (!) nyomott emléklapot, utóbbiért-elõbbiért egyaránt masszívan le a kalappal a rendezõség elõtt. Legközelebb is jövünk.

 
 
huszia64Túra éve: 20122012.11.25 00:15:57
megnéz huszia64 összes beszámolója



Vértesi-barangolások 2012.


avagy TOPorgók a vörös földön


A hagyomány


     2012 nyara, s immáron nyolcadik alkalommal jöttek össze a túrázás és a Vértes szerelmesei, hogy mint mindig Gántról indulva, az augusztusi napsütésben bebarangolják a hegység emelkedõit, völgyeit. Népszerû ez a rendezvény, sokan jöttek az ország minden részébõl. A hagyományokhoz híven kis csapatunk is, immáron a Pázmándi TOPorgó Természetjáró Egyesület színeiben újra Gántra tartott.  A törzs gárdából Judit, Rita és az elmaradhatatlan Brúnó kutya, valamint jó magam kiegészült Henivel, Imivel, Sipos és Torma Csabikkal. Jócskán akadtak ismerõs arcok, de jó volt látni az újakat is.  A rutinosok a kötelezõ adminisztráció elvégezte után csak egy futó pillantást vetettek a térképsegédletre, s már indultak is, még az „elsõ bálozók” szorgosan tanulmányozták az útvonal leírást, és általában egy magabiztosnak tûnõ csoport után vetették magukat. Gánt, az egykori bányász település, most csendes kis falu, de ezen a reggelen hátizsákosok hada lepte el az iskola környékét, és a fõ utcát.  Amerre a szem ellátott mindenhol, már gyalogló vándorokat, vagy épp az autójuknál az útra készülõdõket lehetett látni. A faluból kivezetõ néhány száz méteren folyamatos volt a sokadalom. Aztán letérve az aszfalt útról bejelentkezett az elsõ emelkedõ, s ez elkezdte rostálni a társaságot.  Az út folyamatosan emelkedett a Kitelepítési emlékmûig. Gántot a világháború elõtt fõként németek lakták, s õket sem kerülte el a negyvenes évek „lakosságtisztító” õrülete.  Erre emlékeztet a falu feletti kis hegyen emelt beton kereszt, amely tövébõl szép kilátás nyílik a tájra. Itt szinte mindenki megállt egy pillanatra, ki a történelmi visszatekintés, mások a panoráma végett. Készültek is jócskán a fényképek.  Kis fennsík követezett, s elértük a felhagyott külszíni fejtéseket.


     Bizarr, utópisztikus táj. Ha egy ismeretlent itt bekötött szemmel kitennének, miután levette szemérõl a kendõt, nem tudná hol van. Minden vörös, s a fák és cserjék alkotta kis zöld szigetek földöntúli tájat varázsoltak a szemünk elé, mert a talaj sötét vöröse, a növények zöldje és a nyárreggeli ég kékje misztikus színvarázst alkotott. Leginkább fantasztikus filmek díszletére emlékeztetett a táj, mint ha a Marson jártunk volna. Aztán a rajttól számított harmadik kilométernél elértük az elsõ ellenõrzõ pontot Anger-rétnél. A talaj még mindig vöröslött a bauxittól, de itt már a növények zöldje dominált. Ez a pont vízválasztó volt, ugyanis itt kettévált a túra, az öt és a tíz kilométeresek elindultak vissza Gánt irányába, az ötvenesek és a huszonötösök pedig bevetették magukat az erdõbe, a második pont felé.


Monoton maraton


     Viszonylag eseménytelen három és fél kilométer következett. Néhány perc gyaloglás után kereszteztük a székesfehérvári mûutat, s a bányászati múzeum parkolóján keresztül folytattuk az utunkat a Gránás-hegy felé. A sárga turista jelzés a hegy aljánál egy szekérútba torkollott, mely végtelennek tûnõ egyenese egészen a Martburg-keresztig vezet. Azonban e napon nem a kereszt volt a cél, így jó kilométernyi séta után a jelzéssel együtt elhagytuk a földutat, és hamarosan elértük az ellenõrzõ pontot, a Mária-képes fát.  Ez egy évszázados fa, melynek törzsére zöldre festett fából kis szentkép tartót erõsítetek, benne Szûz Máriát és a Kis Jézust ábrázoló képpel. A helyen nem volt pecsételés, a fára helyezett kódszámot kellett az ellenõrzõ lapra beírni. Hat és fél kilométer volt mögöttünk. A sárga sávon folytattuk az utat, elhaladtunk a Bagoly-hegy alatt és a Széles-földi dûlõ látóhatárba veszõ egyenese követezett. A túra leghosszabb, majd hét kilométeres etapja volt ez, a harmadik ellenõrzõ pontig. A Gánti-barlang közelében elértük az országos kék jelzést, s ezen haladtunk tovább. A Juh-völgynél jelzést váltottunk, s immár a kék keresztet követve, mély vízmosásos emelkedõn baktattunk felfelé. A terep folyamatosan emelkedett, hol lankásabban, hol jobban megviselve az izmokat. Aztán a tizenharmadik kilométert is elhagyva elértük Géza-pihenõt, a következõ állomást. A térkép szép kilátást jelölt, nem is kellett csalódni. Ismét kód felírás következett, s egy újabb szétválás.  Az ötvenesek egy hosszú lejtõre térve, Csákberény felé indultak, mi huszonötösök a hegyen maradva haladtunk tovább. Rövid, bõ másfél kilométeres szakasz következett, alig valami szintemelkedéssel. Így a Juh-völgy kaptatója után az izmok szépen megpihenhettek.


Hegyen-völgyön gyalogút


     Hallhattuk volna a harangszót, ha nem a vadon közepén lettünk volna, mivel épp délben tudtuk le a tizenötödik kilométert, és értük el Pátrácost, a negyedik ellenõrzõ pontot. Itt újra pontõrök fogadtak minket, s ha már dél, egy kis energiapótlásul müzli szeletekkel kínáltak. Viszonylag nagy forgalom volt a ponton, s a délidõ miatt is, no meg mert újra kisütött a nap, mindenfelé békésen eszegetõ emberek hevertek a fûben. Újfent összefutottunk néhány ismerõssel. Ez a pont ismét közös volt a leghosszabb távval, csak hogy míg nekünk nem került két kilométerünkbe Géza-pihenõtöl idáig jutni, az ötveneseknek valamivel több, mint huszonhárom kilométert és két plusz ellenõrzõ pontot kellett maguk mögött hagyni, hogy elérjék Pátrácost. Aztán útjaink, ha csak rövid idõre is, de újra szétváltak. Mi a pontot elhagyva a Mária Zarándokút jelzéseit követve mentünk tovább néhányszáz métert, hogy aztán becsatlakozva a zöld jelzésbe immár véglegesen egyesüljön a két táv.  A találkozási pont eléréséhez a hosszúzóknak még egy plusz két kilométeres hurkot kellett megtenniük. Újabb öt kilométer állt elõttünk, a Mária úttal egyesült zöld jelzésen. Kisebb lejtõ, majd lankás rövid emelkedés következett. Minden a szokásos menetrend szerint haladt, mely alól kis kivételt az eleredõ esõ jelentett. Délben Pátrácosnál még sütött a nap, s egy óra múlva elõkerültek az esõpelerinek. A pár perces égi áldás csak ara volt jó, hogy kicsit elverte az út porát. Elhagytuk a Szentgyörgyvár erdészházat, s immáron a kék négyzeten, s egy elnyújtott lejtõn haladtunk Rakodó irányába. Már csupán egyetlen ellenõrzõ pont volt elõttünk, amit kis emelkedés után, a huszadik kilométernél el is értünk, Mindszentpusztánál.


     A pontõrök még renoválták bázisukat – váratlanul érte õket a rövidke esõ -, mikor odaértünk. Kicsit várni kellett a pecsételésre. A néhány percet egyesek azzal töltötték, hogy lepecsételték az országos kék füzetüket, a szemközti kerítés oszlopon található bélyegzõvel, mások elrakták a már feleslegessé vált esõkabátokat. Aztán az igazolás beszerzése után nekivágtunk az utolsó, bõ hat kilométeres etapnak, vissza Gántra. A kéken folytattuk az utat egy kisebb emelkedéssel. Aztán a Pap-völgyet elérve, csaknem a célig vezetõ enyhe lejtõ következett. Miután elhagytuk a Leányfej-sziklát, átléptük Komárom-Esztergom és Fejér megye határát, s ezzel tulajdonképpen ismét hazai földön voltunk. Monoton gyaloglás az egyre szélesedõ tájon.  Gánt elõtt közvetlenül rétes területen vezetett át a kocsiút, amit jó ideje követtünk, s nemsokára fel is tûntek a falu szélsõ házai. Menet közben fokozatosan javult az idõ, így újra napsütés fogadott bennünket a célban.


     Miután lepecsételtettük az igazoló lapokat, átvehettük a az emléklapot, és a túra pajzs formájú, kis bronz emlékjelvényét. Aztán következhetett a szokásos és elmaradhatatlan zsíros kenyér parti, aminek még Brúnó kutya sem tudott ellenállni. Jó idõben, szép környezetben, jól megszervezett túra volt, de a székesfehérvári Gyöngyvirágosoktól ez már megszokott. Köszönet érte!      


Egy jó tanács


     Szeretném végezetül felhívni az Országos Kéken túrázók figyelmét, hogy minden írásos anyaggal ellentétben, az OKT pecsét nem a  Gránás Turistaházban van, bár a kapun a felirat is ezt mutatja, hanem a templom túl oldalán található Mary néni vendéglõjében, ahol a túrázással és a környékkel kapcsolatos több pecsét is beszerezhetõ és akár térképet is vehetünk.


A túrán készült képek az alábbi linken megtekinthetõk :


http://eeonline.gportal.hu/gindex.php?pg=30305343&gid=2874286


 


 
 
 Túra éve: 2011
nafeTúra éve: 20112011.08.21 08:07:17
megnéz nafe összes beszámolója

Vértesi kerekezés útvonal kijelölõi beszámoló


Tavaly fölmerült az igény egy rövid montis távra is. Elkezdtem földeríteni a lehetõségeket, s sikerült is jól járható utakat találnom a Sámolyi-bükkön. A rövid táv esetében ez nem is volt gond, hiszen évekkel ezelõtt már jártam erre, s tudtam, hogy van megfelelõ út. Úgy gondoltam, célszerûbb lenne a hosszútávot is lehozni a Kilencfa-homokról, mivel az nehezen járható, illetve a volt Dobai-bányát leszámítva egyhangú is. Persze a szalagozást is könnyítené. A gondok itt kezdõdtek. Hol tudom elvinni a hosszú távot a szétválástól Kõhányáspusztáig? A Kereszt-utat (homokkal kevert murva) sajnos csak az országos kék jelzésen lehetne kikerülni, viszont hosszabb távon ez kerülendõ. Ha a Vértes Erdõ engedélyezi, akkor ez lesz majd az OKT-nak megfelelõ montis jelzés. Hiába kerestem, csak rosszabb utak vannak. A Vértesben, a völgyekben vezetõ utak, a rendszerint laza talajszerkezet, a vízmosások, illetve a homokos hordalék miatt nem túl jók a biciklisek számára. Nekünk a gerincutak jók, mint például a Köves-út, vagy a Szentegyházi-hegyen vezetõ. Itt is kerestem ilyet, hogy azon jöjjünk le, de nincs. Van ahol a kiváló minõségû gerincútról látom mind a két völgyben vezetõ utat is de egyszerûen nincs normális levezetõ út.


A túra, a Vértesi barangolások utáni napra került, mivel annak szervezõi megváltoztatták az útvonalat, s a tavalyitól eltérõen sokkal hosszabb a közös szakasz. Ezek közül Géza-pihenõ – Csákberény közti gyors lejtõ kritikus. Kifejezetten balesetveszélyesnek tartom, hogy a montisokat a velük egy irányba haladó gyalogosok közé engedjük. Ezen a lejtõn én, aki kifejezetten gyenge, óvatos lejtõzõ vagyok, is 25-30-al megyek. A jobbak valószínûleg 40 fölött. A gyalogosok, ha már ketten vannak, akkor logikusan elfoglalják a teljes útszélességet.


Pénteken délben kezdtem el a szalagozást. Idén piros-fehér, és piros-fehér-fekete szalagokat kaptam, tehát sokkal jobban látható színût, mint tavaly, viszont, csak töredéke mennyiségben. Ennek megfelelõen takarékosan kellett vele bánnom. Az utak jók. A Vértesi barangolásokra a gyöngyvirágosok felújították az érintett turistajelzéseket. Ennek köszönhetõen a Géza-pihenõ – Csákberény szakaszon alig néhány szalagot kellett használnom. Ez volt jellemzõ a sárga jelzésre is Csákvár után. Nagy mennyiségû szalagot a turistajelzés nélküli részeken használtam. A Sámolyi-bükkön vezetõ szakaszt tartottam nehéznek tájékozódási szempontból, mivel sok az elágazás és a nyiladék. A kék jelzésrõl történõ letérést nyolc-tíz szalaggal jelöltem, s még ez is kevésnek bizonyult. Minden útkeresztezõdés és nyiladék után, legalább 2-3 szalagot raktam ki.


A tájékozódás nehézségét jelezheti, hogy a szalagozás mindkét napján benéztem egy-egy elágazást, s pár száz méteren szedhettem vissza az addig kirakott szalagokat, pedig már legalább 3-4 alkalommal mentem végig rajtuk, s én találtam ki. A Sámolyi-bükkön egyébként valami nagy vadászatra készülve a frissen gléderezték az utakat, ennek megfelelõen kiváló utak vártak bennünket. Ez alól kivétel a Kereszt-út. Itt a fölsõ szakaszon inkább ártott. Lassabban haladtam, mint gondoltam, így tényleg csak a rövid távot szalagoztam ki, pedig a hosszún is szerettem volna ezt a munkát elvégezni Kõhányáspusztáig.


Szombaton megkértem a Vértesi barangolás szervezõit, hívják föl a gyalogosok figyelmét, ne szedjék le illetve helyezzék át az útvonalon található szalagokat, mert az a bicikliseknek lett kitéve. Miután kijavítottam az elõzõ nap kapott defekteket (kökény tövis és szeder tüske), hárman folytattuk a távok jelölését, . Az 50-es aszfaltossal kezdtünk. Gabriella az Oroszlányba vezetõ elágazásban elvált tõlünk, s az aszfalton visszagurult Gántra. Mi visszamentünk Mindszentpuszta felé, s újra végig mentünk a montis rövid távon, az elágazásig. Mivel tudtam, elég lesz a szalag, ezért a rövid táv, ezen szakaszára is raktam ki néhány újabbat. A távok szétválásától folytattuk. A Hosszú-hegyi és a K+-on Vérteskozmára vezetõ emelkedõ sokkal jobb, mint korábban. A Tábor-hegyrõl, levezetõ lejtõ is sokkal könnyebb, mint eddig bármikor az elmúlt 8 évben. Ez évben még csak veszélyesnek sem lehet nevezni.


Az aszfaltos szakaszokon ez évben is az 5 cm széles fehér szigetelõszalag nyilakat alkalmaztam.


A túra napján a beérkezõktõl gyûjtöttem be a tapasztalatokat.


Pusztavámon eltûnt a kirakott bója. Azt hittük, ellopták. A végén kiderült, valaki azt hitte, ott felejtették, levette, s beadta a kocsmába. Itt nagyon megdolgoztak a pontõrök, mivel hullámokban érkeztek a túrázók. Egyszerre 10-20 ember, majd egy darabig senki. Nem akarták, hogy megszáradjon a zsíros kenyér, ezért csak néhány szelet volt elkészítve. Amikor egy nagyobb csoport esett be, volt hajtás rendesen.


Ez évben is volt aki elkevert, a térkép, a kilométerórával együtt használható itiner, a szalagozás és a szigetelõszalag nyilak ellenére. Ez évben a kékrõl való letérés jelentette a problémát. Oda nagy nyilakat is kellett volna tennem. Az aszfaltról letéréshez több szalag is kell, a nyilakon kívül. Az útvonalak tetszettek a túrázóknak.


Jövõre oda kell figyelni, hogy a kiírásba visszakerüljön a megjegyzés, hogy a 70-es aszfaltos távon van 7.5 km murvás út is, ezért a teljesítését országúti kerékpárral nem javasoljuk.


Patrik és Dominika keményen megdolgoztak. Domi Pusztavámon pontõrködött, Patrik pedig a célban fõzte és hordta ki a virslit.


Laptopot is vinnem kellett volna, mivel szombat este szerettem volna a TTT-sek honlapjára föltenni a beszámolók közé, miszerint a Vértesben nem volt esõ, s kiválóak az utak. A PDA telefonomról nem jött össze. A 320x240-es kijelzõn, nem engedett a beszámolók területére beírni, illetve a font készlet, meg a többi sem jelent meg rendesen. Minden más mûködött a honlapon a telefonomról, csak ez nem.


Indulásnál kis lapon, minden túrázónak tájékoztatást kell adni, milyen jelzések lesznek, s a térkép hátoldalára nyomtatott itinerre jobban fel kell hívni a figyelmet.


Az elkeverõk közül, volt olyan, akinek reklamálás után felhívták a figyelmét az itinerre, beleolvasott, s közölte: „ha ezt idõben elolvastam volna, akkor nem keverek el”.


Csütörtökön mentem szalagot szedni, mivel hétfõn és szerdán 24 órás szolgálatban voltam. A túrázók dicséretére el kell mondanom, a montis rövid távon, illetve a hosszú táv Kõhányáspusztáig vezetõ, összességében ötvenegynéhány kilométeres szakaszon, mindössze egy sportszeletes papírt (sajnos nem nyertes) a 1019-es rajtszámú montis igazolólapot és egy régi kiadású Vértes turistatérképet találtam. Más túrán elõfordult már, hogy a start idõ közepén indulva, ennek sokszorosával találkoztam 20-30 km-en is.


Ez évben az indulók Cartographia-s térképet, itinert, kitûzõt, emléklapot, Pusztavámon zsíros kenyeret hagymával, ásványvizet, Kõhányáspusztán ásványvizet, a célban pedig virslit kaptak.


Az indulók száma: MTB 75: 39 fõ; MTB 45: 21 fõ; K 70: 32 fõ; K 50: 21 fõ.


 

 
 
antinaviTúra éve: 20112011.08.16 15:25:50
megnéz antinavi összes beszámolója


Szombaton rokonok jöttek hozzánk, így csak a 25-ös távra mentem, mert siettem haza. Útközben találkoztam szalagozással, amire a rendezõk felhívták a figyelmet, hogy ez a másnapi MTB-s rendezvény útvonalkijelölése úgyhogy hagyjuk figyelmen kívül.


Amúgy a szombati rendezvény tökéletes volt, szuper idõ, remek útvonal, futva sem lehetett eltévedni.


Miután másnapra „tiszta volt a terep” otthon, a fiacskámmal beterveztük a 75-ös montis távot.


Gondoltam minek menjünk korán, kicsit szunnyadjunk reggel tovább.Nem kellett 2x mondanom. Végülis nem nagy a táv sem,meg közel is van hozzánk. Így is volt, visszafelé számolva azt mondtuk otthon, hogy 4-re itthon vagyunk. Ehhez úgy 6 órás teljesítés tartozott, és 9 körül el kellett rajtolni. Teljesen reálisnak tûnt minden. Fõleg nyugodt voltam,mert elõzõ nap láttam, hogy a terep szuper jó, az útvonal is jól ki van szalagozva.Persze azt nem tudtam a montis táv merre visz,de gondoltam hasonlóak a terepviszonyok.


Megérkeztünk úgy 1/4 9 körül a rajtba,gyorsan beneveztünk aztán elkeztük összerakni a bicókat, mert csak elsõ kerék nélkül fértek be a kocsiba. Aztán egy kis lábtorna,mig 4 fölé nyomtam a gumikat. Ekkor mellém parkolt egy régi ismerõsöm,jól eldumáltuk az idõt. Végül gyors átöltözés,kocsi bezárás, aztán belenéztem a térképbe -ami egy A3 méretü nagy papir volt,sajnáltam hogy 4 fele kellett hajtanom mert csak igy fért el a zsebemben-  hogy akkor most merre is? Oké..látom hogy a K-en indulunk,és majd lesz valami. Nagy mellénnyel az elsõ kanyart bevettem jobbra, és elmentünk a K-n. Volt is szalag, óóóóó mondtam is hogy ez már tegnap is itt volt, itt futottam le a célba Mindszentpusztáról. Aztán csak mentünk a K-n, elég sokat.


Na,gondoltam ideje megnézni a lepedõ nagyságú térképet,hogy akkor most mi is van? Ó..látom ám, hogy le kellett volna térni a K-rõl balra. DE én okos kitaláltam, hogy van itt egy S jelzés,amin ha bevágunk, akkor rá tudunk térni a helyes útra. Úgyhogy nosza, vissza az S-jelzésig.Nem nagy táv..csak pár kili ez még belefér. Ott fel azon. Aztán volt ott valami keresztút, amin miután elmentünk jobbra fel és fel és csak fel  teljesen nyugodt voltam, hogy jó helyen járunk . Kissé meredek volt, de toltuk neki, végülis be kellett hozni az elveszett idõt. Mentünk vagy 6-7 kilit, meg úgy 350 szintet,de sehol semmi. Se szalag,se jelzés..semmi. Nyugtattam a fiamat,hogy én tegnap voltam a Géza-pihenõnél, és az a csúcson van, úgyhogy lassan itt kell lennie. Azért kissé gyanús volt, hogy az összes pókhálót mi bontottuk le az arcunkkal, mintha erre még nem járt volna senki. Dehogynem, csak kikerülték, meg kevés az induló..mondom én.


Aztán mikor már kezdett kilátástalanná válni a dolog, közös megegyezéssel arra jutottunk,hogy Restartoljuk a túrát. Nehéz döntés volt, de forrtam a dühtõl, hogy még egy ilyen pocsék útnonaljelöléssel nem találkoztam.A leirásból sem lehet semmit megtudni,meg minden egyéb átkot. Úgyhogy szerencsésen megérkeztünk az iskolához úgy fél11 körül. Ekkor az órám 15km-t és 1:40-es idõt mutatott.A szintet a karórám mutatta, 340m.


Na,akkor reseteljük az eddigieket és elõ a térképpel. Végülis most indulunk nem?


S lám a nagy megvilágosodás..fej falba verése, kormányból vizek sajtolása..és eszembe jutott a Turul..amikoris Dobogókõrõl elindultam a K-jelzésen,csak éppen a másik irányba és Pilisszentkereszten kötöttem ki.


Hát most akkor ez meg mi? Ugyanaz ? Már megint? Te egy állat vagy !! És igen újra sikerült !!! Úrja a K, de most Gánton.Atyaég ! El sem hiszem..ekkora bénaságot, hát mi lesz itt a túrán,ha már az elején ezt csinálom?.Ezt nem nagyon akartam elhinni. De végülis nem úgy van az hogy csak úgy el lehessen venni a kedvemet és szemödökök összehúzása után dupla erõvel és már ugye a "kis bemelegités"  után elindultunk a helyes irányba, és lám lám..tele volt az útvonal szalagokkal, gyakorlatilag el sem lehetett tévedni.


Az egészben az volt a legzavaróbb, hogy ez a K-S elágazás ugyanúgy ott van a K-jelzés mindkét részén,mert a K visszafordul hajtûben Gánton, és a S-jel kétszer metszi át. Én meg azt hittem hogy a jobb oldali metszéspont a jó, de mint kiderült van ebbõl máááásik is !


Szóval hamar felértünk a Géza pihenõhöz,ahová nem utolsóként értünk fel (még minket is túltett valaki?..na ez már emberes).Állitólag ide már minden irányból jöttek bringások,pedig tévedhetetlen volt a szalagozás.Ott azt mondta valaki,aki a Z-n jött fel (??), hogy vigyázzunk mert elég vadak a lovak. Na, akkor figyelni köveket,jelzést, vadlovakat. Ez nem egyszerú feladat 40-es tempóban.De nem láttunk egyet sem.


Aztán gyorsan megérkeztünk a Csákberényi krimóba,ami a Vincézés-bõl volt ismerõs.


Onnan sietõsen mentünk tovább,mert volt mit behozni. Na,itt jött egy elég alattomos,sunyi emelkedõs szakasz..a végén már nem is tudtam hogy felfele vagy lefele megyünk,mert még lefelé is hajtani kellett rendesen. Elég magas volt a fû,néha laza a talaj, a vastag kerék meg kényelmesen belesüppedt. Itt  ritkultak a szalagok,de már határozottan mentünk,mert tudtam hogy ha le kell térni az útról azt elég határozottan jelzik majd. Igy is volt, tökéletes volt a pálya jelölése. Na, itt a Pusztavámig tartó szakasz kissé megviselte a bringát és gazdáját is. Apróköves szerpentin, szétrázódtunk mintha dikicseltünk volna órákig. Végül beértünk a faluba, sima út..ujjé..ott egy országútis fickó elõttünk, most jött ki balról..biztos vett valamit a boltban..úgyhogy õt követtük. Egészen addig amig meg nem fordult.


A francba már..mi is van a papiron? Ja, ott volt a pont ahol a fickó kijött . ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!


Visszamentünk, kiderült ellopták a bólyát, azért nem volt kint, de volt kint egy szék helyette:). Meg kiabáltak is. Ja..én meg 52-vel nyomultam lefelé.Mondjuk a székrõl gondolhattam volna,hogy ott a pont:)


Na,de mi ez a +2 kili betonon az elejéhez képest. Innen már jobban figyeltünk az útvonalleirásra, és rájöttünk,hogy az úttestre is vannak kis cetlik ragasztva M70/M50 felirattal. Hogy ezt eddig miért nem vettük észre?


A legközelebbi u.n. 'delta' keresztezõdés volt kissé homályos, de mielõtt elsuhantunk volna mellette véletlenül bevillant a kisragacs a földrõl.Itt egy szalag nem ártott volna. De lehet hogy volt,csak leszakadt.


Lassan ismerõs szakasz jött az elõzõ napról, a Mindszentpusztáig vezetõ K+, majd K jelzés.


A következõ ponton kaptunk fotót is, aztán irány Kõhányás. Alig vártuk a kutat.Ezen a szakaszon a fiamnak leesett a Cateye mérõje, sajna nem volt idõnk megkeresni,meg nem is tudta pontosan hogy hol is (elõzõleg már 2x elhagyta a vesekõrázásos részen,de rögtön meg is álltunk mert azonnal észrevette és meg is lett). Jó homokos szakaszok jöttek,nem volt barátságos tekerni rajta..még lefelé is vigyázni kellett mert ha 20-30-cal besuhanok egy ilyen homokbányába abból nagy esés lehet.


Kõhányás-Kút-némi aszfalt és fel a _K+ Kozmára. Nem szégyellem, szinte végig toltam.Minek tekerjek,ha gyorsabban haladok ha tolom. Meg ettünk is, erõt gyûjtve a végére.Kozmán kút,aztán kellemes esés a Z-ig. Itt megint sokat pihentem a tologatással, már azt számolgattam mire fogunk hazaérni és mit is mondjak magyarázatképpen. Végre elértük a S-t,amin aztán lehetett nyomulni lefelé. Egyszercsak nyomtam egy satuféket (két hidrós tárcsafék tud valamit),mert bevillant valami piros/fehér a keritésen. A fiam aki 2 méterrel utának jött majdnem átment rajtam. Úgy 40-rõl álltunk meg. Ott volt a pont.


Ez már ismerõs szakasz volt Csákvárig. Na,ott aztán megint kavircoltunk kicsit. Összejöttünk 7-en, mindenki mindenkit követett,oda-vissza..aztán szerencsére végre valaki el is olvasta hogy hová is kell menni a pecsétért.


A Csákvárról kivezetõ emelkedõ nem volt barátságos,de csakazértis betekertük.A végén az aszfalt már kimondottan jól is esett.


Végül 91km lett 8:10 alatt. Otthon mikor a lányomnak megmutattam a térképen mit is kavartunk az elején hááát enyhén szólva nem kicsit kacagott rajtunk (õ a Mecsek 600-on volt elõzõ nap).


Aztán hétfõn még tettünk egy kis sétát, visszamentünk a Cateye-ért és úgy 4 km-re Kõhányástól meg is találtuk. Pont az út közepén,arccal felfelé várta gazdáját:)


A szalagok még kint voltak úgy délután 6 körül.Még szerencse,mert nehezen találtunk volna oda.


Szóval minden tökéletes volt..az idõ,a talaj, az útvonalkijelölés.Csak ugye el kéne olvasni a kiirást,mert anélkül hiába a jó leirás.


Azt hiszem jövõre az országúti hosszútávot választom,mert most leráztam sz összes vesekövemet (ha voltak),meg addig a bringa is kipiheni magát.


 


 

 
 
dnvzoliTúra éve: 20112011.08.15 10:18:12
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Vértesi barangolások 50 képekben(remélem már mûködik):


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/VertesiBarangolasok502011?authuser=0&feat=directlink

 
 
barlangimedveTúra éve: 20112011.08.15 09:35:49
megnéz barlangimedve összes beszámolója

Vértesi barangolások 25


Aki ezen a szombaton kellemes idõben, kellemes környéken és kellemes körülmények között akart túrázni, az nem csalódott, ha a Vértesi barangolást választotta. Nagyon barátságos útvonal és nagyon barátságos rendezõgárda várta a túrázókat. Nagyon szép itinert kaptunk, színes térképpel és a követendõ jelzésekkel (végig jól jelzett utakon ment a túra) - ezen felül az elágazásoknál is kinn voltak az eligazító táblák. Eltévelyegni szinte lehetetlen volt, és a szintidõbe még egy ebéd és az utána következõ alvás is belefért volna, pedig nem tartozunk a gyorslábúak közé. A startidõ szokatlanul tág intervalluma ( 6-10 ) a különbözõ helyekrõl érkezõk igényeinek kielégítését szolgálta. Mi 8 órakor rajtoltunk, rengetegen lehagytak minket útközben , de a frissitõpontokon meg a célban volt még minden.


Köszönjük...

 
 
HPTúra éve: 20112011.08.14 23:16:35
megnéz HP összes beszámolója

 



A Vértesi Kerekezés MTB 75 és a MTB 45 útvonalán, az ötös ellenõrzõpontnál posztoltam.

Az itt készült fotókból válogatás a picasa weben az alábbi link segítségével nézhetõ meg.


https://picasaweb.google.com/111611769764256966872/VertesiKerekezes


 

 
 
BumbanasTúra éve: 20112011.08.14 10:32:34
megnéz Bumbanas összes beszámolója

Vértesi barangolások 25


Korán reggel keltünk a gyerekkel, hogy idõben odaérjünk a rajthoz ami a készülõdés és a jó 1 órás autókázás után 9 óra körülre sikerült. Akkor még azt gondoltuk, hogy jó idõben vagyunk, kellemes túra áll elöttünk. A tavalyi útvonalhoz képest teljesen más irányba kellett menni, így legalább volt benne egy kis izgalom is.


Az elején rögtön utolértünk egy hölgy társaságot akiknek a lábnyomában haladva, majd megelõzve õket hamar elértünk az elsõ ellenõrzési ponthoz. Itt szódával kínáltak, de mivel éppcsak elindultunk elutasítottuk és siettünk tovább. Az itiner nem volt túl részletes, de mivel nagyon jók végig a jelzések, a kapott térkép nagyon jó és minden keresztezõdésben külön papíron irányítottak minket nem is volt szükség többre, gyakorlatilag esélyünk sem volt az eltévedésre. A Vértes és a Gerecse a két kedvenc túra célpontunk, ebben most sem csalódtunk, nagyon szép az erdõ, sok szép fényképet is csináltunk és sikerült jópár túra társat megelõzgetnünk. Nagy nagatívum viszont, hogy a szervezõk a meglehetõs meleg ellenére nagyon alul kalkulálták a frissítõ mennyiségét. A Pátrácosnál nyomát sem láttuk innivalónak, majd Mindszentpusztához érve az orrunk elõtt rakták el a szódás ballont, majd közölték, hogy sajnálatos módon elfogyott mindkét ballon víz amit ide szántak. A célban - ahova 5 és fél óra alatt értünk vissza - sem jártunk jobban, ahol a mosdó felé irányítottak, ha esetleg szomjunkat akarnánk oltani. Ez már a sokadik túránk volt az elmúlt 2 évben, de még sosem találkoztunk olyan hellyel, ahol délután 3-kor, amikor a hosszú táv résztvevõi még nagyrészt a terepen kóvályognak már elfogyott volna a frissítõ. Ajánlanám a szervezõknek, hogy ne 2-3 dl/fõvel kelkuláljanak egy nyár közepi túránál, mert ez elronthatja az egyébként jó hangulatú túrát.

 
 
szakrefTúra éve: 20112011.08.13 22:49:01
megnéz szakref összes beszámolója

Sziasztok!


Vértes 25.


Még Mórról indulva teljesítettem többször is az 50-et, de azután nem engedélyezték arra felé a túrát, és vagy a szervezõk is más útvonalra gondoltak, így ma szép idõvel indultunk neki a Vértesnek ma (13-án) úgy gondoltam, hogy egy újrakezdõnek elég lesz 25 km. Az úton már elég sokan jöttek szembe míg begurultam Gántra. Parkolóhely bõven volt még. Nem állt nagy sor a regisztrációnál sem. Bár nem szeretem túlságosan, rövid nagrágban indúltam túrázni, és nem bántam meg... Az iskolától indultunk, kellemes napsütéses idõben. Elõször a falutól keletre másztunk fel a dombokra, a kitelepítettek emlékmûvéhez. Elõttem egy anyuka két óvodás korú gyermekével mászott felfelé, míg ittak, addig én elõztem. Sok család volt. Ilyen szempontból nagyon jó ötletnek tartom az 5-10 km-es távokat. Nem igazán szeretem a Vértesnek ezt az arcát: füves domboldalak, cserszömörce, boroka, alacsony fák... Majd elhagyott külszíni bányát hagytunk magunk mögött, a vasoxidos bauxit miatt kicsit marsi tájra hasonlított az egész.... Az elsõ ellenõrzõ pont után mi (50-25) jobbra fordultunk, a többiek balra. Itt már éreztem, hogy töri a sarkam a bakancs...  Gánt-bányatelepen keresztülvágva értünk be az "igazi Vértesbe" visszakanyarodtunk Gánt felé. Az ellenõrzõ pont elõtt lepakoltam, felvettem a bakancs helyett az edzõcipõm (Egyszer Zselic 50-en az utolsó 5-10 km-t mezítláb tettem meg, mert annyira feltörte a lábama bakancs.) Az ellenõrzõ pontnál egy kódot kellett csak beírni az ellenõrzõ lapra. Többen elõztek meg, illetve én is majdnem utólértem többeket, de ekkor nagyon megcsípett, megharapott valamilyen állat (bár befújtam magam induláskor kullancs-szúnyog riasztóval). Vagy egy bögöly volt, vagy valami darázs-féle. Megnyomkodtam, hogy kijöjjön a méreg, de nagyon fájt, így bekentem fenistillel is.... Szép volt a táj, nagyon sok harangvirágot láttam. Majd újra erõre kapva többeket megelõzve értem fel a Géza-pihenõhöz. Közben az út közepérõl egy kis szemetet (mûanyag üveg, chipses zacskó - régiek voltak, nem tõlünk származtak) gyûjtöttem be, hogy majd az ellenõrzõ pontnál leadom és kérek egy szállítást. Ez elmaradt, mert megin csak egy kód várt. Többen pihentek, nézegették a szép tájat. Én meg örültem, hogy itthoni (csákberényi) tájon járok. A pusztavámi mûutat érintve, Pátrácoson volt a következõ ellenõrzõ pont, itt kaptunk egy-egy müzlit, és volt vízvételi lehetõség is. Elindulva meghúztam a fûzõm. Ki is fakadt egybõl a vízhólyagom... Nem baj, mentem tovább, és csatlakoztam a Harman-Beckeresek csapatához (Edit, Judit, Zsófi, Józsi, Norbi és már egy nevet el is felejtettem ) Kicsit fiatalabbak, és fõként  a fiúk szervezik a munkahelyükön a túrákat. Jókat beszélgettünk menet közben, a lemaradókra figyeltek, aki lelassult, azt "húzták" jó csapat volt. A bükkösöket szeretem. Jó közöttük gyalogolni. Találtunk egy becsületkasszás energia italos kiszolgálót (erdei energia pótlót), csak mint valaki a hívogató papirra írta, egy szemetes is jó lett volna mellé. Szentgyörgy pusztán új vadászház épült... Mindszentpusztán valamelyik budapesti egyesület hagyta tönkremenni az egyik kulcsos házat (valamikor aludtunk ott) és lebontottak még egy házat is. Az oroszlányiak nagyon szépen felújították az övéket. Az ellenõrzõ pontnál megint lehetett vizet kérni. Egyutolsó emelkedõ megmászása után egyenesen délnek tartva a fenyõfák között (amelyek nem õshonosak itt, csak az Alpok-alján) Gánt felé vettük az irányt. Itt sem unatkoztunk, kibicsaklott a bokám és a lendület tovább vitt, így 3-4 lépéssel elõrébb négykézláb landoltam. A többiek, szegények jól megijedtek, de szerencsére semmi baj sem történt. Majd a mezõn egy egész család futott le minket, merthogy múlt hétvégén nem maradt nekik jelvény... Itt maradt, még új térképet is tudtam venni. Végeredmény 5.50 alatt teljesítettem a 25-ös távot. Majd egy kis beszélgetés, zsírosdeszkázás után elköszönve az új és régi ismerõsöktõl hazaindultam...


Ami jó volt, hogy több mint 500-an indultunk ma el túrázni, és nem egyidõben volt indulás (értem meg olyan teljesítmény túrát is, ahol több száz induló egyszerre vágott neki a távnak) így mindenki kényelmesen tudott menni a saját tempójában.


Fáradtan bár, de jól érezve magam írom ezt a bejegyzést.... Persze fényképeket nem csináltam, bár érdemes lett volna... Köszönöm a Harman-Beckeres csapatnak a segítséget, szívesen nevezek be velük (egyenlõre maximum csak 25-30 km-re, aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogy levezetésként holnap tekerek egyet.  Barta Tamás

 
 
 Túra éve: 2010
nafeTúra éve: 20102010.08.23 22:42:48
megnéz nafe összes beszámolója

Vértesi Kerekezés 75 MTB útvonal kijelölõi beszámoló.


Táv: 79,3 km; szint:1090 m;


Pénteken, gyönyörû napsütéses, nagyon meleg idõben szalagoztunk. Reggel kilenckor indultunk, s este nyolcra értem be, úgy hogy 7 km terepet nem tudtam kiszalagozni, pedig tempóztunk keményen. Én úgy saccoltam, kb. 3-400 m szalagot használtunk el. Kondor Attila szerint, volt az 5-600 m-is. Józsi aligha fogja dicsérni ezt, amikor szedi le õket. Brigi trekking biciklivel jött, s a keskenyebb gumit és elsõ teló nélkül, jó keményre pumpált hátsó gumival. Az elsõ, Csákberénybe vezetõ helyenként pattogós lejtõ rendesen meg is viselte. Ha jó volt a turistajelzés, illetve a nagyon egyértelmû az út, akkor csak ritkábban szalagoztunk, viszont a jelzetlen helyeken, vagy a zöld sáv jelzésen, minden keresztezõdés, elágazás után, legalább két szalagot tettünk ki. Sajnos a szalagok színe, nem bizonyult a legszerencsésebbnek, de csak ilyen volt. Három kilátó pontot is kitábláztunk (ebbõl egynél szalagoztunk is), azoknak, akiket nem csak a teljesítmény érdekelt. Két helyen letértem az útvonalról, hogy az 50-es és 70-es távokon is tegyek ki jelzéseket. Egy helyre nem sikerült eljutni, s ott másnap volt is akinek gondot jelentett a tájékozódás.


Kõhányyáspusztától egyedül folytattam a munkát. Szerencsére az OK és a K+ kiválóan jelzett, így kevesebb szalagot kellett kitennem. Maga az út kegyetlen. Érdekes, itt is jártak montisok elõttem, az elõzõ heti esõ után. Azt azért jól tettem, hogy a K - K+ elágazásban 3 szalagot kötöttem, az elágazásból még látható távolságban, mivel tonnakilométer sporttárs beszámolójában leírta, hogy egy hölgy túrázó átrakott egy szerinte rossz helyen lévõt, a K-re. Nem kellett volna, hiszen itt többedjére válik szét a gyalogos és montis táv. A Köves-út kezdeténél, viszont a gyalogosok közül Lestat kolléga (s lehet még mások is) tért rá tévesen a szalagozáson a Köves-útra. Tudomásom szerint, a gyalogtúra szervezõi, nem szalagoztak, hanem a fontos helyekre tettek ki irányjelzõ táblákat, a montis táv viszont végig szalagozott volt. A K+-on egy helyen kidõlt fa kényszerített leszállásra, meg mindenféle tornamutatványra. Vérteskozmán gyorsan átdöngettem, s máris a zöld jelzés egynyomsávos ösvényén fújtattam. A zöld-sárga elágazásba öt szalagot kötöttem, hátha most nem téveszti el senki. A lejtõ eleje megtévesztõen jó, utána viszont van pár száz méter nagyon rossz vízmosta szakasz, amit jövõre kihagyni terveztem, ha találok reális alternatívát, viszont a visszajelzések alapján marad. A további murva sem egy leányálom, de szódával elmegy. Ha nagyon lazává (nehezen járhatóvá) válik, itt van alternatív útvonal, amerre tavaly vittem az útvonalat. A murva, s a füves rész után remek út következett Csákvárig. Mindössze 2-3 kisebb kidõlt fát kellett levonszolnom az útról. A városban megjelöltem az EP-re vezetõ irányt, majd a gántit, s mentem tovább. Rendesen sötétedett, s mivel nem szerettem volna Braille-ben montizni (az erdei szakaszok sokkal sötétebbek, bár volt nálam jó lámpa, de nem egészséges), így az utolsó 6-7 km-t másnap reggelre hagytam. Visszamentem a szállásra, ahová a pontokra biciklivel kimenõ pontõrök is befutottak eddigre. Vidáman megvacsoráztunk, beszélgettünk, s reménykedtünk, hogy a délnyugatról látható zivatar elkerül bennünket. Nem jött be. Mármint a reménykedésünk, mert a zivatar az megérkezett, de bõ egy óra alatt el is ment. Csöppet sem örültünk neki, mert a montisok, velem együtt nem túlzottan rajonganak a sárért. Tartottunk tõle, kevesen jönnek el.


A túra napjának reggelén, fél hétkor elindultam befejezni a szalagozást. Már a Csákvárra vezetõ aszfaltúton is látszott, mekkora esõ volt. Rengeteg hordalékot hagyott, az elõzõ nap még tiszta úton. Letértem a terepre, s hamarosan el is értem az elsõ pocsolyákat, amit nyeregben maradva nem lehetett kikerülni. Három szakaszon tíz-egynéhány ilyennel találkoztam. Helyenként csúszkáltam is rendesen.


Kilenc elõtt visszaértem a rajtba, a jó sáros biciklivel. Kondor Attila szólt, gyorsan álljak neki térképet javítani, mert szerencsére szép számmal indultak, s erõsen fogytán a készlet. Ez évben a Vértes cartographia-s térképének e túrának megfelelõ kivágatú 1:1 es színes másolatát kapták.


A túra tapasztalatai:


A 110-es aszfaltos táv nem került megrendezésre, mivel a Vértes Erdõ vezetõje kijelentette, semmilyen napnyugta utáni túrát sem engedélyez. Jövõre elképzelhetõ a megrendezése, de csak egy órás indítási idõablakkal (07.00-08.00), hogy a napnyugta elõtti visszaérkezés, elkeverés esetén is biztosított legyen. Mondjuk ez évben is Bödõ Balázs lazán, napnyugta elõtt teljesítette mind az 50-es, mind a 70-es távot. A másik feltétel, hogy kapjak a túra elõtt 3 nap szabit, hogy a tervezett 5 távot végig tudjam szalagozni, illetve jelölni.


Kevés az, ha a szervezõk közül csak egynek küldöm el az anyagokat.


Szükség lenne egy rövidebb montis távra is.


Egy-két túrázónak az 50-es távon gondot okozott az az egy nem jelölt elágazás. Volt aki bennünket okolt, volt aki azt mondta, ezt bizony benézte, mert a térkép alapján is egyértelmû volt, hol kell jobbra fordulni.


A 70-es távról nem jeleztek navigációs problémát.


Olybá tûnik, hogy a ragasztószalag csík használható jelölésre az aszfaltos távokon.


Fehérvár és a Vértes környékén jó értelemben véve elvetemült montisok laknak, akik hozzá vannak szokva a Vértes nehéz terepviszonyaihoz, s nem riadnak vissza egy „kis” esõtõl. Volt olyan Szingó-s csoport, amelyik 4 óra körüli idõvel teljesítette a távot (Ezen a terepen ez nem semmi!). A montisoknál volt néhány ember, aki a szalagozás ellenére az Antal-árkon keresztül ment föl a Hajdúvárhoz, néhányan pedig a Szentegyházi-hegyre vezetõ szalagozást nézték el, pedig ott, Csákberény szélén a Z háromszögrõl való letérést sok szalaggal jeleztük. Kaptunk visszajelzést vadászok által leszedett szalagozásról is.


Egy helyen pedig, bár ez a gyalogosok 10-es távján történt, valaki a K+-ra irányító táblát, a Köves-út felé fordította, amit a gyerekekkel visszaállítottunk a helyes irányba. Nagy gondot egyébként sem okozott, hiszen ez az út is visszavisz a K-re. Tegyük hozzá, a teljesítménytúrázók sem mindig angyalok. Egy régebbi Hamuházon találkoztam olyan, hogy az erdészeti aszfaltút közepén lévõ turistajelzést takarta be valaki egy csinos kis murvakupaccal, s az szinte biztosan teljesítménytúrázó volt.


Jövõre fel kell hívni a gyalogosok figyelmét, hogy ne kövessék a montis szalagozást, mert néhány rövid szakaszt leszámítva más útvonalon vezet, mint az övéké.


Ez évben sikerült elérni a 100-as induló számot, a három távon. A montis távon többen indultak, mint a két országútin.


Egy összehasonlító adat: A Gázló túra 107,3 km-én 2865 kcal energiát égettem el, míg a szalagozás elsõ napján, amikor arányában több volt az aszfaltos rész, kisebb az átlagsebesség, viszont sok az újraindulás, 85,5 km-en 3502,4 kcal-t. Még jobban látszik, mennyivel nehezebbek az útviszonyok, ha a kilométerenkénti fogyasztást nézem. A Gázlón 26,7 kcal/km, a Vértesi Kerekezés montis útvonalán 40,96 kcal/km (a Velence MTB táv itiner készítõ túráján pedig 36 kcal/km.). Csak ezekrõl a túrákról vannak adataim. A velenceit azért tettem zárójelbe, mivel akkor az állóképességem sokkal rosszabb volt, mint a másik kettõn, ahol egyformának nevezhetem. Márpedig az adott teljesítményhez tartozó pulzusszám, egy két-háromhetes kihagyás után, jóval magasabb, mintha edzésben lenne az ember, s az óra, többek közt a pulzusszám alapján számolja az energiafogyasztást.


Végül, a szervezõk gyerekeire számítva, legalább egy tízes csomag forró csoki port vigyek magammal.




 


Vértesi Barangolás 10-es táv.


Táv 12,7 km (a szervezõk által megadott, mert elfelejtettem bekapcsolni az elején a GPS-t), barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 230 m.


Brigi gyerekei közül a kicsiket (10 és 11 éves) sikerült rávennem egy kis túrázásra, bár nem ahhoz öltöztek. (Mondjuk én is biciklis cipõben mentem, mert nem vittem magammal gyalogos túracipõt.) Beneveztünk a rövid távra, s fél tizenegykor elindultunk.


Jó melegen sütött a nap. A falu vége felé megálltunk. Én levettem a térdmelegítõket (marha melegek voltak, de reggel biciklin még nem ártott), a gyerekek pedig megettek egy-egy sportszeletet. Tempósan mentünk. A Gánti-barlangra kíváncsiak lettek volna, de a tükör-radiál talpú cipõk nem annyira alkalmasak az igen meredek lejtõn történõ leereszkedésre. A gyerekek alig várták, hogy beérjünk az árnyékos erdõbe. A táj kellemes.


Elértük az Antal-árok bejáratát, majd kisvártatva elértük az erdõt is. Úgy látszik, nem sikerült még regenerálódnom az elõzõ napi biciklizés után, meg a gyerekek is sokat erõsödtek. Bizony, alig tudtam velük tartani a lépést. Rendesen kapkodtam a levegõt, amikor õk még teljesen lazán mentek. A mellékvölgyet elérve megkezdtük a kikapaszkodást az árokból, mondom a gyerekeknek, itt kezdõdik az igazán meredek része. Erre, a 10%-nál meredekebb kaptatón, Merci, hangosan dúdolva elkezdett fölfelé szökdécselni, s 100 m-en rám vert vagy 30-at. Nem semmi! Fölfelé egy-két helyen szedreztünk egy kicsit, bár már csak a maradékból eszegethettünk. Így jár, aki késõn startol. Végre fölértünk. Hamarosan elértük az ellenõrzõ pontot, ahol feltöltöttük Patrik vizespalackját, beszélgettünk egy kicsit, s uzsgyi tovább.


Elõzõ nap ezen az úton nyoma sem volt pocsolyának, most viszont utunkat állta pár biciklivel nem kikerülhetõ. Olyan is volt, amit a szélén óvatosan ki lehetett kerülni, de a nyomok arra vallottak, sokan átdöngettek rajta, nem szórakoztak holmi kikerüléssel. Elértük a Z – Köves-út elágazást, s rátértünk a Köves-útra. Mi a kéket azon is értük el mert ott tovább van árnyék, meg már az összes montis rég elhagyta. Két kilátópontra is kimentünk. Szép a panoráma. A másodiknál megettük a maradék sportszeleteket, kicsit pihentünk, s mentünk tovább. Eseménytelen gyaloglás után értük el az út meredek részét, ahol a gyerekek el is csodálkoztak, hogy ott föl lehet tekerni biciklivel? Hát föl!


A hátralévõ távot hamar letudtuk, s olyan 2 óra 50 perces idõvel célbaértünk (a gyerekek minden noszogatás nélkül mentek 4,5-ös átlagot), ahol megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt, s jól bezsírosdeszkáztunk.


Kellemes kis rövid túra, változatos tájon. A két gyerek is jól érezte magát.


 

 
 
LestatTúra éve: 20102010.08.22 16:39:15
megnéz Lestat összes beszámolója

 


Vértesi barangolások 50



Nem éppen ezt a túrát terveztem a hétvégére, a hétvége fõ túrája a vasárnapi Erdõkerülõ volt, szombatra a Tátika-Rezi várutat néztem ki, mert a múltkor a Balaton 50-en nagyon megszerettem a Balaton-felvidéket, ám közlekedési szempontból megoldhatatlan lett volna a lejutás. Végül ismét Vinatti segített ki, fuvart ajánlva Gántra, gyorsan megnéztem a kiírást, elolvastam a beszámolókat, láttam, hogy nem túl nehéz, nagyon jól szervezett túra, így emellett döntöttem.



Fél hétre érkeztünk meg Gántra, gyors nevezés után 6:40-kor vágtam neki a túrának. Itinerként két darab háromba hajtott A4-es lapot kaptunk, egy színeset, egyik oldalán térképmásolattal, másik oldalon egy elég rövid, de bõségesen elegendõ útvonalleírással, valamint a bélyegzõk helyeivel és egyéb adatokkal, a másik lapon pedig a túra útvonalmetszete volt, ehelyett jobban örültem volna egy táblázatnak a pontos adatokkal, mert így mindig csak körülbelül tudtam, hol járok. Az elsõ ellenõrzõpont Hajdúvár volt, amit a K jelzésen közelítettünk meg. A tájékozódással nem volt probléma a túra során, jól voltak felfestve a jelzések, plusz szalagok is könnyítették a tájékozódást. Egyetlen rövid eltévedésem itt volt, elindultam balra fel egy kiszalagozott úton, de miután láttam, hogy mindenki továbbmegy egyenesen hamar korrigáltam, valószínûleg a 10-es táv jött arra visszafele, azoknak volt a szalagozás. Pont Vinattiék mögé kerültem, s próbáltam tartani a nekem kissé gyors tempójukat. Közben kiderült, hogy Õk is mennek a másnapi Erdõkerülõre, így újabb közlekedési problémám oldódott meg. Egy hosszú, de nem túl meredek emelkedõ után megérkeztünk az elsõ ponthoz, ahol vízzel kínáltak. Itt elbúcsúztam útitársaimtól, Õk ugyanis elõbb 10-et, majd utána 50-et mentek. Nekik köszönhetõen elég jó elsõ etapot mentem, 6km 1:05 alatt, még mindig csodálkozom rajta. A Z jelzésen mentem tovább, ami eléggé el volt kopva, de a Mária út együtt haladt vele, és az szépen fel volt festve, így itt sem volt gond a tájékozódással. Próbáltam itt is jó tempót menni, szép, egyenes úton haladt a túra, így sikerült is egy óra alatt elérnem a 2. ponthoz, Mindszentpusztára. Itt vettem a büfénél egy colát, gyorsan megittam, aztán robogtam tovább ismét a kéken Kõhányásig. Ez volt a túra frissítõpontja, volt zsíros kenyér nagyon finom lilahagymával, valamint kétféle lekváros kenyér, én az elõbbibõl ettem másfél szeletet jó vastagon megsózva. Itt a rövidtávosok visszafordultak Gántra, mi pedig a Gesztesi vár felé vettük az irányt. Szép erdei úton mentünk a kék jelzésen, majd egy aszfaltos úton másztunk fel a várba. Elég sok kiránduló volt errefelé, ami nem is csoda egy ilyen szép szombati napon. Bélyegezni a büfében kellett a Kéktúra bélyegzõvel. Egy kicsit pihentem, ettem egy sport szeletet, majd megkezdtem a leereszkedést a várból. Lent egy idõs bácsi akart eladni két pöffeteggombát, de nem volt nálam annyi pénz, meg cipelni se akartam 20 km-t. Elhaladtunk Várgesztes mellett, majd egy szép kis emelkedõ következett, ami többünket igencsak megizzasztott, a levegõ is elég fülledt meleg volt. Egy picit vissza is vettem ezután a tempóból, sokat kivett az emelkedõ, gondoltam a ponton pihenek egy hosszabbat, éreztem kezd vízhólyag kialakulni a talpamon, azt is le kéne ragasztani. Végre csak elértem az 5 ponthoz Új elosztásra, ahol egy kocsiból bélyegeztek és kínáltak vizet. Vizet most nem kívántam, inkább kerestem valami ülõ alkalmatosságot, amit meg is leltem egy kidõlt fában. Vettem elõ a tapaszt a vízhólyagra, erre nézem, az üres dobozt hoztam el a teli helyett. Szépen visszapakoltam a táskába, s bandukoltam tovább. A zöld jelzésen vezetett utunk lefelé, át a Sárkánylyuk-völgyön, itt elõjött az allergiám, s az egész szakaszt végigtüsszögtem, kicsit be is lassultam, részben emiatt, részben mert még nem tudtam rendesen kipihenni az elõzõ kaptatót. Túrázóval sem nagyon találkoztam, egy-két futó szaladt csak el mellettem, úgy látszik az az emelkedõ a mezõnyt is széthúzta, a célig egyedül mentem innen, pedig az elején sok emberrel találkoztam.. Kiértem egy aszfaltos útra, amin egész Vérteskozma határáig mentünk, ahol extra frissítõpont volt. Ez nagyon jól jött, megettem a rajtban kapott müzlit, feltöltöttem a kulacsot, s most már végre pihenten tudtam nekivágni az emelkedõnek, ami nem is volt olyan vészes, mint azt gondoltam, hamar fent voltam a csúcson, ahonnan leereszkedtem az utolsó ellenõrzõponthoz a Csákvári mûúthoz. Itt is pihentem egy keveset letelepedtem árnyékos helyre, ittam is, aztán elindultam a cél felé. Szép, egyenes erdei úton haladt az út, egy-két kisebb emelkedõvel, itt jól lehetett haladni, majd jött a Gém-hegy, ami hát, nem mondható a túra legkellemesebb részének. Miután az ember felmászott a hegyre egy tar részre ér, ahol tûz a nap és semmi légmozgás nincs. De legalább volt kilátás, amit az egész túra alatt hiányoltam, s mérgelõdtem magamban emiatt, hát most megkaptam. Kicsit leültem egy kõre pihenni, meg nézelõdni, de a nagy forróság miatt inkább továbbindultam. Végigmentem a hegy tetején, s már lehetett látni Gánt házait, az ösvény is elkezdett ereszkedni. Itt belebotlottam egy földön fekvõ túratársba, azt mondta rosszul van, hányingere van. Mondtam neki, hogy már csak párszáz méter a cél, adtam neki egy kis vizet, azt mondta kicsit pihen és akkor le fog tudni jönni. Kérdeztem evett-e valami sósat, mondta, hogy nem csak csokikat, ellenben sok vizet ivott, így megvolt a probléma forrása, tanácsoltam, hogy a célban egyen egy szelet jól megsózott kenyeret. Ezután tényleg nem volt sok hátra, egy pici ereszkedés után már Gánt utcáit koptattam, s rövidesen beértem a célba 16:30-ra. Kerestem, hogy hol adnak fánkot, de sajnos sehol, idén ez elmaradt, emiatt picit csalódott voltam, ez volt az egyik fõ motiváló tényezõ. Viszont míg vártam Vinattiékat kb félóránként a kezembe nyomtak egy csokit, úgyhogy az édesség megvolt. Közben több ismerõst is láttam befutni, az Óbudai határtúráról megismert túratársat a fiával, a két héttel ezelõtti Kazinczy-s útitársamat, aki akkor kijelentette, hogy õ többet 50 km-es túrára nem megy, most meg szépen lenyomta az 50-est, megbeszéltük, hogy legközelebb a Pilisi trappon találkozunk. Késõbb krysta és tzh is befutott, majd olyan fél 7 tájékán megérkezett Vinatti és Ádám és indultunk hazafelé.

 
 
dnvzoliTúra éve: 20102010.08.21 22:35:11
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Vértesi Barangolások 50

2010.aug.14.

Éjjel ,ahogy ígérték átvonult felettünk egy hidegfront záporral-zivatarral,dörgéssel-villámlással.Mivel a hõmérséklet ennek ellenére szinte semmit nem csökkent borítékolható volt,hogy másnap,mikor elkezd felszáradni a lehullott jelentõs mennyiségû csapadék fullasztóan párás lesz a levegõ.Így is lett,de ne rohanjunk ennyire elõre.

A szervezõk az indítási ablakot szerencsére eléggé szélesre tárták,így kényelmesen,6 óra körül indultam el Gyõrbõl.Mezõörs térségében aztán valami elképesztõen sûrû ködmezõbe futottam bele,gondoltam ebbõl még baj lehet,túlzottan nem készültem ugyanis váltóruhával.Márpedig ha ez vár rám a Vértesben is,nem kell hozzá 5 perc és bõrig ázok.Aztán a ködmezõ ahogy jött úgy el is tûnt,egy pillanat(10 méter)alatt ragyogó napsütésbe futott az autó.Ez így már sokkal jobb,gondoltam:)

Nem sokkal 7 óra után Gánton voltam,7:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.Kifelé menet a faluból áttanulmányoztam az igazoló füzetet,nyugtáztam,hogy sokat ezentúl nem kell forgatnom,a túrán nincs sok jelzésváltás,könnyen memorizálható az útvonal.

Gántot egy homokos úton hagytam el,aminek az éjjeli esõ még jót is tett,nem porzott legalább.Kb. 2 kilométer vízszintes haladás után befordultam a Hajdúvár irányába,ami egyben azt is jelentette,hogy szép lassan elkezdtem emelkedni.Kellemes kis emelkedõ ez itt a túra elején,a végén aztán van egy rövidke kaptató,de igazán nem vészes.Az elsõ pecsétet hamar begyûjtöttem,ittam egy pohárral a felkínált vízbõl,és indultam is tovább.Nem sokkal a pont elhagyása után szóltam egy épp elõttem a zöldre kanyarodó-talán apa-fia-párosnak,hogy már az elsõ ell.pontot talán nem kellene mindjárt kihagyni:)Aztán haladtunk tovább immár egy veszprémi túratárssal a néha el-eltünedezõ zöld sávon,ami aztán kisvártatva újra elõjött azért.

Szengyörgyvár erdész-ill.vadászháznál jobbra fordultunk a kék 4zetre,csodálkoztam is,hogy az eddig a keresztezõdésekben megszokott A4-es irányító tábla nincs sehol.Aztán megtaláltam egy nagyfesz oszlop alatt egy ragadozó madár  teteme mellett.Nem volt szerencséje szegénynek,ezen az oszlopon még nem alkalmazzák a már sok helyen látott megoldást:az oszlopon található vízszintes tartókonzolokat szigetelik,megelõzve ezzel a madarak áramütését.Az irányító lapot aztán felerõsítettem a szemközti kerítésre,jól látható helyre és indultam tovább.

Kellemesen hûvös bükkösben talpaltam,néha murván,néha homokon Mindszentpuszta ell.pontig.Mivel tavaly voltam már a 25-ösön tudtam,hogy hol lesz az etetõpont,így itt csak némi ivással frissítettem.Épp elõttem indult el egy vidám,sörösdobozokat markoló társaság,azzal a pontõri intelemmel,hogy figyeljék a szalagokat,ami ráviszi õket a következõ jelzésre nevezetesen a kék sávra.Hát ezeket a narancs szalagokat aztán tényleg figyelni kellett,olyanok voltak ugyanis mint a Tanú-ban Gogulák elvtársnõ új szoknyája Virág elvtárs szerint.

Ell.pont után volt egy kis egynyomos susnyás ami aztán átváltott egy kellemes páfrányosba.Kis hullámvasutazás,szedereszegetés majd egy aszfaltos út kétszeri érintése után bekanyarodtunk jobbra,majd egy térképen külön névvel nem illetett  völgyben emelkedtünk lassan,de biztosan.Felérve a lokális tetõre balra vettük az irányt,majd 500 méter után elkezdtük a süllyedést Kõhányáspuszta felé.Ell.ponton bélyegzés,lekvároskenyerezés,iszogatás majd irány Várgesztes.Itt is maradtunk a kéken,a többes szám Icára utal,akivel egy ideje már kerülgettük egymást.Épp húzták a levesnótát mikor a vár kockaköves emelkedõjét gyûrtük kellemes kánikulai melegben,mit mondjak jólesett:)A büfében kértem egy hideg citromos Fantát,megittam,majd gyorsan hamarjában kiizzadtam kb. ugyanannyit:)Majd kicsit jobban körülnéztem-burkoltan pihentem:)Nem nagy látvány ez a vár,körbejártam ejtõztem pár percet a hûsön,majd indultam tovább.

Lefelé menet sem vettem egy bácsika által felkínált gombából,pedig állítólag ha vettem volna,Gánton egy „valamilyen,nem emlékszem a nevére”néni el is készítette volna nekem.Kihagyva tehát egy gombapörköltet folytattam az utam a sárga majd a kék kereszt jelzés mentén.A sárgát elkûldtük tehát a Bodzás.árokba,mi meg lefordultunk balra a kék keresztet követve,nem is sejtve mi vár ránk.Pedig,ha jobban odafigyeltünk volna a kapott szintmetszetre,láthattuk volna,hogy egy kb.130 méteres meglehetõsen rövid táv alatt begyûjtendõ emelkedés következik.Elég durva volt,nem mondom.Kissé megemelkedett pulzussal de azért csak felértem,Ica itt lemaradt kissé,a Sárkánylyuk-völgyben ért aztán utol,ahonnan aztán már végig együtt haladtunk jókat beszélgetve.Volt közben azért még egy ell.pont,ahol bõszen érdeklõdtem a szintmetszetünkön látható csákvári ell. pont elõtti meredek vonalról,hogy ugye az csak sajtóhiba?Elõször még rá is állt a pontõr úr az én verziómra,de aztán csak azon az állásponton maradt,hogy lesz ott még egy kaptató.Mint már említettem,kellemes meleg volt,úgyhogy nem nagyon örültem a hírnek:)

A Sárkánylyuk-völgyet most lényegesen egyszerûbb volt legyûrni,mint legutóbbi ittjártamkor,mivel most lefelé haladtunk benne.Az esõzések,hasonlóan az eddigi útszakaszokhoz itt is megtették a magukét,a lezúduló víz felszabdalta rendesen a völgy alját.Néhány bedõlt fa is útunkat állta néha,lehetett választani a bújkálás és a kikerülés között.Én ilyenkor kerülök általában,frankón be tudja rántani ugyanis a görcs egy-egy bújásnál-mászásnál a combizmaimat.Kiérve a völgybõl aztán ráfordultunk egy aszfaltútra amin egészen Vérteskozma határáig talpaltunk.Itt frissítõpont várt ránk,itallal,különbözõ pezsgõtablettákkal.Jött egy túratárs a faluból is,ami elég furcsának tûnt,de csak az itiner elolvasásáig,van benne itt ugyanis egy klasszikus jobb-bal tévesztéses hiba:”a mûúton haladunk a zöld4zet jelzésig,itt jobbra betérünk az erdõbe”Nos,aki jobbra tér az begyalogol a faluba,aki a helyes irányt választja az az említett jelzés befutásánál balra indul maradva a zöld sávon.Sose legyen nagyobb gondunk,azt mondom.

Elkezdtünk tehát emelkedni a Meszes-völgyben,néhol még kilátásban is volt részünk rövid ideig egy-egy völgyre,eddig lényegében minden ilyet mellõztünk,végig fák árnyékában haladtunk.Ami egyrészrõl áldás,hiszen óv a melegtõl,másrészrõl kicsit egyhangúvá teszi a túrát.Ezen a szakaszon eléggé belassultunk,próbáltunk átjutni a holtponton.Átbukva aztán az e szakasz legmagasasbb pontján lényegesen tudtuk növelni a sebességünket.Éreztem viszont,hogy kezdek teljesen kiürülni kajailag,így bár a túráim ezen szakaszán soha nem szoktam már,megettem a vésztartalék szendvicsemet,amit két darab Icától kapott almával koronáztam meg.Nem kellett sok idõ,és érezhetõ volt,hogy jó döntést hoztam.

Vártuk aztán a beígért kaptatót.De akármennyire is nézegettük a térképünket,a szintvonalak semmi ilyenre nem utaltak.Elérve az aszfaltutat aztán megnyugodhattunk,hogy az a meredek vonal csak valami tévedés.Bélyegeztünk majd átkelve az aszfalton a Kõfejtõ-völgy legyûrésével megkezdtük az utolsó durván 7 kilométert és az ezalatt begyûjtendõ  50-60 méter szintemelkedést.

A zöld sávon még nem is volt olyan vészes a helyzet,rákanyarodva viszont a zöld 3szögre borzasztó meleg helyre érkeztünk.Tûzött a Nap a Gánt fölötti Gém-hegy platóján itt voltak a legszebb kilátásaink,de sajna a meleg miatt ezt már nem tudtuk igazán kélvezni.Áldás volt minden egyes fa,amely mellett elhaladva esetleg pár másodperc árnyékhoz jutottunk.Aztán a  falu már ott volt alattunk,mi meg még hullámvasutaztunk fent a hegyoldalban,azt várva mikor fordulunk már végre jobbra,és kezdünk el leereszkedni.Csak eljött aztán a várva-várt lejtõ,beérve a célhot vezetõ utcába az elsõ közkifolyónál aztán irgalmatlan fürdést hajtottam végre,jópár percig locsoltam magamra a vizet.

Aztán begyalogoltunk a célba,kereken 10 órás idõvel teljesítettem a durván 48 kilométert.Majd a díjazás átvétele után ért a hidegzuhany:idén nincs fánk:(

Teljesen magamba roskadtam:)Meg voltam róla gyõzõdve,hogy ehhez a túrához hozzátartozik a fánk,mint mondjuk a Somló éjszakaihoz a Somlói galuska,vagy mondjuk a várpalotai túrákhoz a kukoricával díszített szendvics.Még mondtam is Icának út közben,hogy én hármat is fogok kérni,kerül amibe kerül,aztán most meg nézzenek oda,egyet sem kapok….:)

És mivel az elõttem szólók által említett vegyeslekváros kenyereket sem láttam már,eszegettem egy kis hazait,majd váltottam pár szót nafe kollégával aztán hazaautóztam.

Kellemesen fárasztó kis menet volt ez a túra.A szervezõk elõtt le a kalappal,tökéletes volt az útvonal kijelölése,minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,igényes az itiner,szép az oklevél és a kitûzõ is.Induláskor kaptunk egy müzliszeletet,20 kilométernél zsíros,lekvároskenyereket,a célban én zsíroskenyeret ehettem volna,és kaptam itt is egy csokit.Emellett mint említettem minden ponton volt víz,ezt szerencsére egyre több nyári túránál tapasztalom.

Azért azt a fánkot én valahogy visszacsempészném a végére:)

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli

 
 
 
Boszi72Túra éve: 20102010.08.17 08:52:48
megnéz Boszi72 összes beszámolója

50km








Jókedvûen indultunk az 50-es távnak Jucival, bár mindketten sérüléssel bajlódtunk az utóbbi idõben. Rögtön az elején beleestünk a szokásos hibába, a beszélgetés elnyomta a figyelmünket és rossz felé kanyarodtunk, de szerencsére idõben kigyulladt a figyelmeztetõ piros fény a fejemben és így csak 100métert buktunk. Hamarosan elléptem Jucustól, haladtam a kéken, beértem 2 futót, akik kedvesen felajánlották, haladjak velük, de egy emelkedõnél lehagytam õket, vitt elõre a lendület és a hév, majd a hajdúvári elsõ EP-nél beértek. Itt némi ivászat után átváltottam a zöldre, majd egy keresztezõdésnél gurultam lefelé de a zöld jelzés sehol nem volt, összetorlódtunk a nagy bizonytalanságban jó páran, visszamentünk, majd újra lefelé és kb 10 méterrel késõbb ott halványlott a zöld jelzés is. Jó tempóban haladtam, elõttem a 2 futó, mire beértem Mindszentpusztára, befutott Tétova-hegyi Teve kolléga és Csabi is, aki most a 25-ös távon indult, de nyomta rendesen a gázpedált. Itt Rushboy-al is váltottam pár szót, majd Juci is beért minket a pontban. Pecsételés után Csabit és Tevét követve haladtunk, keresztül egy szép páfrányoson – tarthatott volna hosszabb ideig is, olyan jó érzés volt ott haladni. Egy ideig nagyjából együtt mentünk, Juci mögöttünk, Csabi elõttünk kemény tempót diktált, így Tevével visszavettünk kicsit. Beszélgetve jól telt az idõ, de sejtettem, hogy Teve lényegesen gyorsabb nálam, és amikor nõtt köztünk a különbség bár küldtem volna elõre, hogy menjen csak a saját tempójában, bevárt és húzott magával engem is, amit innen is köszönök. Kõhányáson tankoltunk, majd felfrissülve tovább a kék jelzésen haladva közelítettük meg a várgesztesi várat, ahol ismerõssel futottam össze, de idõzni nem idõztünk ott. Viszont éreztem, hogy fáj a combom, és ahogy néztem, a tempó nekem keményebb volt a megszokottnál, a pulzusom is jó húszassal magasabb volt, mint általában lenni szokott. Tudtam, hogy csak visszafogom Tevét a sérülésem és a ramaty kondim miatt is, s végre hallagtott rám, és elõrement, legalább is úgy tûnt. Lépéshibával találkoztam, aki éppen jubilálta 20 éves túrázását a barátai körében, még egyszer gratulálok hozzá, igazán nagy dolog szerintem. A beszélgetés során gyalogoltam vele, majd kocogva elértem Új Osztást, ahol Teve várt. Itt végleg szétváltak útjaink, õ futott tovább, nekem maradt a nyüszögõs kocogás, amit innentõl gyakran megszakított egy kis gyaloglás is. A lábam egyre rosszabbul viselkedett, lehet, bölcsebb lett volna nekem is a röviden indulni, de innen már nem volt vissza, csak elõre. A szépséges Sárkánylyuk-völgyön áthaladva a zöldön volt egy hosszabb betonút, aminek a végén meglepetés frissítõpont várt. Nagyon jól jött, ráadásul kálcium tablettát is kaptam és szõlõcukrot is ettem kettõt. Némi idõzés után éreztem, nem volt bölcs dolog leülni, a lábaim erõsen tiltakoztak a mozgás ellen, ráadásul még tovább kellett menni a hatodik Ep-ig, ami elõtt Bell Sanyiékkal futottam össze. Jól esett itt is a víz, és még mindig a zöld jelzésen húztam tovább magam, egyre nyûgösebben és fájósabban, erõsen sasoltam, nehogy eltévesszem az utolsó jelzésváltást. De amennyire jól volt követhetõ a zöld, olyan egyértelmû volt a háromszög elágazása is, viszont a tetõn a nyílt terepen erõsen tûzött a nap és mintha egy befõttes üvegben futott volna az ember, beállt a levegõ. Itt utolért Viktor, akivel együtt futottunk be a célba. Csabi kiváló idõn belül teljesített már megint, ha egyszer úgy tudnék futni, mint õ…Beszélgetés kedves ismerõsökkel, majd Jucus is befutott a tõle megszokott módon, mosolyogva az elismerésért.


Nagyon jól megrendezett túra volt, teljesen követhetõ jelzésekkel, néha plusz irányító táblákkal, megfelelõ és jól elosztott frissítésekkel, az eddigi legszebb itinerrel és profi térképpel, kedves ismerõsökkel. Kifejezetten ízlett a házi vegyes lekvár a célban. Sajnos az én lábam és a kondim volt a gyenge pont, aminek az eredménye némi kényszerpihenõ lesz.


 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.08.16 07:47:29
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Vértesi barangolások 50

Táv: 47,6 km, szint: 1006 m

Fél ötre húztam fel az órát. Este mindent bepakoltunk a hátizsákba, ruhák kikészítve. Nem lehet gond.

Kettõ körül arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, s esik az esõ. Miután elõzõ hétvégén kihagytam a „Nagybörzsönyi Négylevelût” már elvonási tüneteim voltak. Tudtam, hogy akkor is elmegyünk Gántra, ha cigánygyerekek potyognak is az égbõl. Ettõl megnyugodva könnyen visszaaludtam.

Alig egy pillanat és már kukorékolt is a digitális kakas. Zsombor fiammal megittuk a szokásos reggeli teánkat, s pár perccel 5 után már Albertirsán voltunk. Átültünk Laci bácsi kocsijába, s irány a Vértes.

A nevezésen pillanatok alatt átesünk. Már a nevezésnél kapunk egy müzli szeletet útravalónak. Jó néhány ismerõs túratárs üdvözlése után megnézem a térképet, az útvonal ugyanaz, mint tavaly. Nem fogunk eltévedni, eltehetjük az itinert. Pár lépés a K4-en, majd a K-n balra. Pár száz méter, s már kint is vagyunk Gánt belterületérõl. Örömmel állapítom meg, hogy az éjjeli esõ nem volt túl jelentõs, az út jól járható. Elõnye viszont, hogy a levegõt átöblítette, szinte harapni lehet az esõillatú, friss levegõt. A rét párában úszik. A párafelhõt aztán az egyre erõsebben sütõ nap sugarai hamar feloszlatják.

Nagyon jól esik a mozgás. Az Antal-árok kellemesen emelkedik, a fák lombjai között határozott kontúrokkal fénynyalábok pásztázzák az avart. A színek hihetetlen kavalkádja megérinti a lelkeket, tökéletes a csend. Még a királynak sincs ilyen jó dolga! Emlékezek tavalyról, hogy a végén van egy kisebb meredek rész, de a tetején a jutalom. A szeder már kezd érni. Szemezgetek párat a javából.

Hajdúvárnál az elsõ ellenõrzõpont. Pecsételünk és indulhatunk is tovább. A Szentgyörgyvári erdészházig a Z-n haladunk. A Z- mellé már sûrûn és szépen fel van festve a Mária zarándokút lila „m” jele is. Elbeszélgetjük az idõt, faljuk a kilométereket. Az erdészház után jobbra a K4-re. Jól haladunk a kellemesen emelkedõ terepen. Zsombor már nyolcadikba megy, Laci bácsi a terveirõl érdeklõdik. Vajon, erdész lesz-e mint az apja?

Nicsak! Ez már a mindszentpusztai ellenõrzõpont. Idõsebb túratárs akkurátusan lebélyegzi mindhármunk itinerjét. Nem élünk a túra kedvéért kinyitó büfé ajánlatával. Hideg vizet a csapból vételezünk és indulunk tovább. Figyelni, mert nemsokára át kell térni a K-re! Nem lehet eltéveszteni. Feltûnõ helyen útbaigazító tábla hirdeti, hogy merre menjen, aki a Vértesi barangolások túrát járja. Kétszer érintjük az erdészeti mûutat, de mindkét alkalommal hamar elhagyjuk. Mellõzzük a Csáki várrom KL jelét. Most nem megyünk fel. Az ötvenesbõl még sok van hátra. Hamar felérünk a keskeny szurdok aljából egy balos visszafordítóba. Kellemesen hullámvasutazunk fel, s le. Jó néhány futó elhagy bennünket, szinte én is kedvet kapok a kocogáshoz. A Batonna hegyen bekerített erdõfelújítás. A kerítés mellett bõven érik a szeder. Ilyet nem árulnak ám a piacon. Nem is hagyom ki.

Már hallani lehet az autózúgást. Néhány perc és lent vagyunk Kõhányáspusztán. Két sátor áll, mint tavaly. Az egyikben pecsételés, pillantás a hõmérõre, 31,6 fok, és még 11 óra sincs. Tényleg meleg van. A másik sátorban minden földi jó. Mi a klasszikust választjuk. Zsíros kenyér extra hagymával és sör, majd desszertnek még egy zsíros kenyér sok hagymával. Itt elbúcsúzunk Laci bácsitól Õ egy korábbi sportsérülésbõl felépülve csak a könnyed 25-öst vállalta mára. Neki már csak 6 km enyhe lejtõ, mi viszont vállunkra vesszük a zsákunkat és irány a Várgesztesi vár. A németvölgyi elágazó elõtt félreérthetõ a jelzés. A K-en kell menni balra, de a segédszalag a K+-ra visz. Egy csinos futó lány átköti a helyes irányba. Nem bánjuk, hogy többször is elfut mellettünk. Üdítõ látvány a férfiember szemének.

A vár alatti pompás réten családok piknikeznek, tollasoznak. Városi kirándulók hódítják meg a várat, némelyiknek alaposan feladja a leckét a pár száz méternyi meredek feljáró. A vár büféjében az OKT-s pecséttel önkiszolgáló módon pecsételünk. Kérdezem Zsombit, hogy szusszanjunk-e egyet vagy menjünk tovább. Nem fáradt, indulunk. Ugyanott megyünk le, ahol feljöttünk. Várgeszest éppen csak érintjük. A kertek alatt egyenesen haladva áttérünk a K+-ra. A következõ ellenõrzõpont az Új Osztás nevezetû hely. Jó lenne tudni mit jelent az elnevezés. A szakasz elsõ felében egyre meredekebb úton, kefe-sûrû fiatalosban vezet az utunk. Az ágak alkotta szûk alagútban sokszor le kell hajolni. Egyre feljebb és feljebb lépünk a kiálló köveken. Megállok kicsit, hogy megnyugtassam a tüdõm. Hiába, több mint 50 kg túlsúlyt cipelek magammal. Zsombor jól bírja, le is hagy. A Lófõ-tetõn érem utol. Hasznosan töltötte azt a pár perc elõnyt, amit szerzett az emelkedõn. Szedret eszeget. Követem példáját.

Az 5. ellenõrzõpontra érve iszunk és a kulacsunkat is teletöltjük. Rövid út a Z+-on majd áttérünk a Z-re. Érdemes jóban lenni vele, mert innét majd 20 km-en keresztül lesz a társunk. Az út folyamatosan lejt, nemsokára beérünk a Sárkánylyuk völgybe. Az út köves, néhol bedõlt fák, oda kell figyelni hová lépünk. Elvarázsol a völgy szépsége. Valahol jobbra kell lenni a térkép szerint a névadó Sárkánylyuk barlangnak, legközelebb megnézzük.

A Hirzy emlékmûnél érünk ki egy erdészeti aszfalt útra. Jól esik menni a sima talajon. Azt hiszem, itt kellene belehúzni, mert az elõzõ szakaszon eléggé lelassultunk, de aztán mégis nyugodt tempóban élvezzük a látnivalókat. Az aszfaltos út Vérteskozmáig a társunk. Nem mondhatnám, hogy nagy forgalmú. Bõ fél óra alatt egy autó jött szembe. Hova ez a nagy rohanás!

Ahol le kell térni a mûútról, meglepetésben van részünk. Rendkívüli frissítõpont! Iszunk, kulacsainkat megtöltjük vízzel, éhesek nem vagyunk. A Meszes-völgyön keresztül érünk fel a Nagy Bükkre. Ez a túra legmagasabb pontja. Innen szépen ereszkedve megkerüljük a Kotló-hegyet majd leérünk a Csákvári mûútra. A mûút mellett vert tábort az utolsó, hatodik ellenõrzõpont. Pontosan 40 km-t jöttünk, már érzõdik a fáradság a lábunkban, és hol van már a reggeli hûvös levegõ. A napos helyeken égetve tûz a nap. A ponton fogyóban a vízkészlet, kevesebbet kapunk, mint amennyire szükségünk lenne. Az utánunk jövõknek is kell még. Az itiner szerint már csak szûk 8 km van hátra, uzsonnára megesszük!

Az út tökéletes, jól járható, kellemesen kanyargós. A táj szemet gyönyörködtetõ. Csak a hõség nem akar szûnni. Mindjárt öt óra és folyik rólunk az izzadság, most hogy kevés a vizünk csak az ivás jár az eszünkben. Kidolgozzuk a taktikát a víz beosztására. Mindkettõnk kulacsának alján lötyög vagy két deci langyos víz és a zsákomban van még fél liter vésztartalék. A Gém hegy tetejéig mindenki ossza be a magáét. Éppen csak meg-megnedvesítjük a szánk szélét. Mindjárt itt lesz az a fránya Z3. Ez is megvan. Merõleges jobbos. A csúcskõig nem állunk meg. Gyönyörû füves fennsík, fantasztikus a panoráma. Igazán szétnézni már nincs erõnk, csak lehorgasztott fõvel ballagunk a keskeny csapáson. A csúcs kõnél jobbra törik az út. Itt a napon ne álljunk meg, majd az árnyékban! Végre egy virágos kõris csoport. Most ünnepelni fogunk. Holnapután lesz Zsombor 14 éves. Az utolsó fél liter vizzel "koccintunk".

Hogy a friss víz volt az oka vagy a cél közelségét jelzõ kutyaugatás hangja, de visszatért belénk az erõ. A most már végig lejtõ Z3-on percek alatt beereszkedtünk Gántra. Az elsõ nyomóskútnál kicsit lemostuk arcunk, nyakunk. Egy perc múlva már az iskola udvarára érkeztünk, ahol a jelvény és az oklevél mellé szíves invitálást kaptunk egy uzsonnára és természetesen a jövõ évi Vértesi barangolásokra. Az utóbbit köszönettel elfogadtuk, de enni most nem voltunk képesek. Majd hazafelé. A zsákomban érintetlenek voltak a „madárlátta” szendvicsek, meg aztán Laci bácsi már vagy öt órája vár ránk.

Köszönet minden részt vevõ nevében a Gyöngyvirág Turista Egyesületnek a szép túráért. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.
 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.08.15 09:43:01
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Teve kedvenc terepe


Ideális futóidõben (persze melyik nem az?)  vágtam neki a túrának. Az elõzõ esti esõ jót tett az erdõnek és a hangulatomnak is. Az erdõ gyönyörû volt s futás közben el is gondolkodtam, miért is van, hogy ennyire szerethetõ a Vértes. A sok szempont közül most a leginkább a változatossága, ami megragadott. Minden kanyar után valami más jön, itt unatkozni nem lehet.


Hamar megvolt az elsõ EP. s az azt követõ szálerdõn is gyorsan átfutottam. Most nem volt irányító táblácska, ami jelezte volna, hogy jobbra kell menni Mindszentpuszta felé. Én ezt a jobbos kanyart emlékezetbõl abszolváltam. Aztán feltünt Csaba is, aki egy technikai szünet miatt maradt el a lányoktól. Együtt nyomtuk a 2. EP.-ig, ahol a lányok is meglettek. Sajna Jucika lemaradt, mint késõbb megtudtam sérült volt. Így Boszival toltuk tovább egészen Kõhányásig. Bedobtunk egy kenyeret s feltöltekeztünk vízzel is. Kellemes meglepetés volt Gyuri barátom feltünése, aki aznap kerékpárral teljesített. Röpke beszégetést követõen aztán nyomás tovább a kéken a Gesztesi várig. Ez a szakasz is az egyik kedvencem mert annyira szép a völgy is, s feljutva az erdõ is. A várban nyomtunk egy kéktúra pecsétet s megcsodáltam a falon egy kapitális vaddisznó kipreparált bõrét. Az új osztáson erõltetett menetben mentünk felfelé. A tetõn Boszi már jelezte, hogy fájdogál a lába. Sajnáltam a dolgot, de a következõ EP.-n még bevártam, hátha tudunk tovább menni együtt. Sajna nem. Így innen egyedül loholtam tovább a Sárkánylyuk völgyön át. A Hirczy emléknél kezdõdõ betont is jól bírtam még. Tavaly itt már kezdtem megreccsenni. A Vérteskozmai frissítõpont nagyon-nagyon jó volt. Most még egy calciumos és egy vasas pezsi tablettát is kaptam. Ez a pont nagyon kell ide. Sok elmélkedésre azonban nem volt idõ, nyomtam tovább. Egyész jól mentek a felfelék is. Aztán elhagytam Andrást is, aki elszántan-szaporán botozott. Gyorsan meglett az utolsó EP. is, ahonnan már csak egy 7 Km várt rám. Kis emelkedõ és kacskaringó a keresztezõ betonútig, aztán a Gém hegy. A tetején a mezõn már elég meleg volt, ott bele-bele sétáltam. Szerencsére már csak egy ugrás s jött a vége. Sajna az idén nem volt fánk de volt lekváros kenyér, amibõl 2-õt is betoltam.


Nagyon-nagyon jó útvonal az 50-esen, teljesen jó kiszolgálás, (az idén vízbõl is bõven volt), profi szervezés. Az idõ ismét kegyes volt. Az esõ utáni erdõ engem mindíg elvarázsol. Jó volt, hogy együtt futhattam a többiekkel. Szóval ez egy jó túra, ha tehetem jövõre is jövök.

 
 
nafeTúra éve: 20102010.08.09 22:02:21
megnéz nafe összes beszámolója

Vértesi Kerekezés montis táv Csákberény és Kõhányáspuszta közti részének bejárása, új útvonal keresés.




 


Velencei tapasztalatok alapján, szükségesnek tartottam, hogy megnézzem a Pusztavám utáni szakaszt, mert arra még nem jártam az idén, s azon van a legtöbb sáros, illetve füves rész, ahol esetleg gondok lehetnek.


Elõször rögtön Csákberény után néztem meg egy utat, amit már régen szerettem volna. Többször is kereszteztem már gyalog a Z+-en, s jónak tûnt. A fönti végét majdnem biztosra tudtam hol van, viszont nem ismertem, lent hol a kijárata, s ebben a térkép sem segített. Most meglett. A fõszervezõ jelezte, hogy csak hétfõn adja le a térképet a nyomdába, így még beletehettem az új nyomvonalat. A Szentegyházi-hegyre vezetõ úton megyünk majd föl a Kató-hegyre. Az út sokkal jobban biciklizhetõ, mint az Ugró-völgy. Nincsenek olyan szikla-alakzatai, viszont van 3 kilátó pont, amihez 20-30 m-t kell jobbra letérni az útról, s fölülrõl lehet látni az Ugró-völgyet, valamint balra 200 m-t úton letérve a Keskeny-hegy gerincérõl van csodálatos kilátás a Kõkapu-völgyre, illetve délre ki a hegységbõl. Ezt a kitérõt ki is akarom szalagozni. Tavaly egyesületi túrát vezettem arra, s a Köves-völgyi kaptatás után (1,4 km; 11%; 20-30 cm-es friss hóban) többen mondták, hogy remélik megérte az emelkedõ. Ahogy odaértünk nem volt kérdéses. 20 perc után is alig tudtam õket rávenni a továbbindulásra, pedig se kaja, se innivaló nem került elõ. Akit nem csak a teljesítmény érdekel, ne hagyja ki! Ez az út pár száz méterrel rövidebb, mint az eredeti, de késõbb ez többszörösen visszajön.


A Z+ jelzésre rátérés elõtt és rögtön a jelzésen két keresztbe dõlt fa szállít le a biciklirõl. Az elsõ esetleg kikerülhetõ. A Kató-hegyi rész lábletétel nélkül járható. Én a 6-i nagy esõk után mentem, úgy, hogy még szombat reggel is volt kiadós csapadék! A murvás út rendben van. Egy veszélyes pontja van a Gyermek-tábor és a Mézeskalács házikó között, ott le kellett szállnom pár méter erejéig a hordalék miatt.


A Z jelzés Pusztavám utáni kezdeti szakasza rendben. A villanyvezeték keresztezésekor már eddig is izgatta a fantáziámat egy út, ami a térképen sem szerepel, de hangulatos, ezért most bejártam. Csak az erdészeti aszfaltútra találtam biciklivel járható kijáratot, s úgy tûnt nem tudom fölhasználni. Továbbmentem a zöldön. Jó néhány helyen leszállítottak a pocsolyák és a csúszós sár. A Gerencsér-vár utáni emelkedõn, egy helyen elmerült az iszapban az elsõ kerék. Homok borította a hordalékiszapot, s azt gondoltam, ott is járható mint másutt. Hát nem! Csaknem agyig merült az elsõ kerék. Szerencsére emelkedõn történt.


Leküzdve ezt a szakaszt, a régi vasútnál kezdõdött az újabb kalandozás. Az északi szakasz remek, s rávisz az eredeti útvonalra. Megnéztem a déli részt is van két kikerülendõ pocsolya, de utána jó. Füves ugyan egy része, de a keréknyomban nincs, csak a behajlók. Második alkalommal 20 fölött mentem rajta. Egy idõ után azonban a belátható szakaszon is két évszázados bükk fekszik keresztül az úton, de nem a törzs, hanem a korona. Visszafordulás, újabb utak kipróbálása. Ez alkalommal mindkét kerék elmerült az iszapban. Szerencsére nekem sikerült a szilárd talajra vetõdnöm. Rendesen bugyborgott a víz, ahogy a kirángatott bicikli helyére áramlott. Továbbmenve ismét elértem a piros jelzést, s azon az erdészeti aszfaltutat. Kerestem, hol lehet a vasút vége. Azt máig is csak sejtem, viszont egy másik úton, 200-300 m megtétele után elértem a vasutat. de már a használható részét. Így végül, az elsõ kalandozás sem veszett kárba. A tavalyi útvonalat a villanyvezeték elõtt elhagyjuk, s egy kis aszfaltot is közbeiktatva a régi vasút nyomvonalán megyünk vissza az eredetire. A teljes sáros, nehezen járható szakaszt ki tudjuk kerülni. Itt is van néhány pocsolya, de lábletétel nélkül kerülhetõk. Az útvonal hangulatosabb és gyorsabb, viszont 2 km helyett 5 km.


A Dobai-bánya mellett van 200-300 m gazosabb rész ami sajnos nem kerülhetõ ki. A Kilencfa-homoki rész az erdészházig rendben. Most a homok út jól járható volt, annyira tömörítette az esõ. Pár kilométer tekergés után, itt is sikerült jobb utat találnom, ami ezt a homokutat az erdészházat jobb kéz felõl magunk mögött tudva kikerüli. Igaz az elsõ 50 m-en van egy kis gaz, s két pocsolya, utána viszont lényegesen jobb, mint a tavalyi útvonal. A Gyertyánoson keresztül vezetõ út. olyan nem túl jó, mint tavaly. Az elsõ egy-kétszáz m után, már le van kaszálva a fû, tehát jobban láthatók a kikerülendõ pocsolyák.


A Mocsárbereki részen, a víztározóhoz vezetõ úton, 60-70 cm mélyen, egy kis peremet leszámítva, teljes szélességben leszakadt a homokút. Nehezen járható. Ez kb. száz méter. A Szilfavágásnál új utat kellett keresni, mert a régire rádöntötte a vihar a fenyõerdõt. Az új nyomvonal 30 m homokos emelkedõvel kezd, majd jobbra kanyarodásnál is van 50-60 m homokos rész, utána viszont egészen az aszfaltúig jobb, mint az eredeti.


A többi részét nem néztem az útvonalnak, mert az szinte biztos, hogy járható maradt, sõt lehet, hogy az esõknek köszönhetõen az Annafalvi õrháztól végig mehetünk a sárga jelzés murvás útján.


Még egy dolog, érik a som, bár még nem az igazi.


Tapasztalat. A Vértes még igen nagy esõk után is járható montival. Ragadós sárral nem találkoztam. Igazi terep túra. A Vértesben nincsenek olyan jó murvás utak, mint a Bakonyban. A Gázlón, 15.6 km/h-s biciklizett átlagsebességet mentem, itt most a felfedezõ úton 12.7-t értem el, magán a túrán, szerintem olyan 14 km/h a reális számomra. A mostani túrán, a tt. 4 fõ emelkedõjébõl csak eggyen jártam. A Vértes emelkedõi rövidebbek, de gyakran meredekebbek is, s a lefelék sem túl gyorsak, mármint számomra. A tavalyi túrán is voltak olyanok akik az Annafalvi-õrházhoz vezetõ lejtõt, amin én 20-al óvakodtam le, 40-60-al abszolválták merevfarú montival. Az a lejtõ, az idén durvább.


 

 
 
 Túra éve: 2009
nafeTúra éve: 20092009.08.22 22:38:26
megnéz nafe összes beszámolója
Vértesi Kerekezés, szervezõi
Az elmúlt két évben, addig rágtam a fõszervezõ fülét, hogy kellene hosszabb táv is, mert az vonzhatná a tapasztaltabb teljesítménytúrázókat, míg azt nem mondta, tegyek le egy javaslatot. Kettõ lett belõle, mivel a véleményem szerint a Kozma 60 MTB óta, nagyon hiányzik egy montis táv is. Szeptember elején elküldtem a javaslataimat. Sokáig semmi, majd a 2x7 mérföldes tekergésen szólt Brigi, hogy ezzel a két távval együtt küldték el a kiírást, a TTT-seknek. Így csöppentem bele életemben elõször egy teljesítménytúra szervezésébe.

A két új táv kijelölésénél fontos szempont volt, hogy a lehetõ legkevesebb legyen a közös szakasz a gyalogosokkal, használja fel az 50-es és 70-es távok ellenõrzõpontjait, s azok közül mindenféleképpen menjen el Kõhányáspusztára.
Ez évben, mivel télen a Kató-hegyen a Z+ jelzésen nagyon tönkrement az út, új nyomvonalat kellett kijelölnöm. Vérteskozma felé pedig terepre vittem a távot, csökkentendõ az aszfaltos részek arányát. Ha montival megyek, nem szeretek betonon tekerni.

A gyalogos túra szervezõi elvállalták, hogy Kõhányáspusztán kívül, két pontjukon is pecsételnek nekünk, így a montis távon, 550 m-t vittem el az útvonalat a Géza-pihenõtõl, a K-ig, a 110-es távon pedig a Mátyás-kút felé a K+ keresztezésnél segítettek be nekünk. Köszönet érte.

Eredetileg az útvonalat Tatabányánál, az 1-es fõúton jelöltem ki, s a kiírásban is ez szerepelt. Az idén, a Lowe Alpin maratonra menet ért a nagyon kellemetlen meglepetés, miszerint kitiltották a bicikliseket az 1-es út ezen szakaszáról is. A Magyar Közút illetékese telefonon elmondta, miszerint ez év januárjában vették észre a hibát, hogy elfelejtették a kerékpárosokat kitiltani, s ezt rögvest pótolták is. Be kellett vetni az alternatív változatot, aminek egy másfél km-es szakasza kegyetlenül rossz minõségû.
A Magyar Közút egyébként engedélyezte az 1-es út használatát, de csak rendõri biztosítás megrendelése mellett. Ennek költségeit egy kerékpáros teljesítménytúra nem tudja kigazdálkodni, így nem tudtunk élni a lehetõséggel. Biztosítandó a tiltott rész elkerülését, Szárligetre is terveztem ellenõrzõ pontot.

Elkészítettem, a két új táv részletes, kilométerórával használható itinerét.
Sajnos a két régi távé, egyszerûen nem fért bele az idõmbe. Ennek megfelelõen itt volt a legtöbb navigációs probléma. Elnézést kérek azoktól akik emiatt, illetve a silány térkép miatt tévedtek el. Az itiner készítõ túrát ma sikerült végre megcsinálnom.
Az útra történõ felfestések, annak ellenére, hogy nagyon sok túrán alkalmazzák, a valóságban nem megengedettek, mint erre a Magyar Közút irata is felhívta a figyelmemet, az alkalmazásuk esetén, a mi költségünkre történõ tisztítást beígérve.

A montis távnál szokatlan, az ajkai Pajtli házaspár által használt szigetelõ szalagos jelzésekkel segítettem a résztvevõket, ahol szükségesnek láttam, bár a régi fõszervezõ ukáza úgy szólt, csak a leges- legszükségesebb helyen szalagozzak. Azért annál sokkal több helyen jelöltem meg az útvonalat, de a túrázók véleménye szerint, néhol még ez is kevésnek bizonyult, s a szigetelõ szalag sem nyerte el tetszésüket. Azt azért megjegyezték, hogy miután tudták mit kell keresni, már egészen jól követhetõ volt. A rajtban egyébként minden montisnak felhívtam a figyelmét, a szokatlan jelölésre, de ez kevésnek bizonyult. Volt egy érdekes, nem egyedi probléma: Vérteskozma után, a Z és S jelzések szétválásánál, többen is elmentek a Z jelzésen, az itiner, a jó, idén felújított jelzések, s annak ellenére, hogy plusz jeleket is raktam ki. Azért nem egyedi, mert a tavaszi Vérteskozma túrán is többen jelzést tévesztettek. Akkor a Z helyett, elindultak le Csákvárra a sárgán. Valamit itt ki kell találnom jövõre!

Az észrevételek alapján módosítom az itinereket, hogy kevesebbet kelljen olvasni, de azért a részletesség is megmaradjon, ha gond van.

A montis táv fogadtatása igen kedvezõ volt.

A 110 km-es aszfaltos távé, már sokkal vegyesebb, több volt a probléma. Volt aki az itinert minõsítette használhatatlannak, volt aki az útminõséget kifogásolta, vagy mindkettõt. Másoknak viszont tetszett, s az itinert is jónak minõsítették.
A tapasztalatok alapján, jövõre a 110-es aszfaltos táv teljesítését sem fogjuk ajánlani országúti kerékpárral, csak trekinggel, vagy montival.
A 110-es távon is volt egy érdekes probléma. Már beért 4 résztvevõ, amikor a szárligeti pontõr telefonált, hogy nála még senki sem járt. Délutánra kiderült, hogy Szárligeten, ami enyhén szólva sem világváros méretû, két Liget Sörözõ van, s a pontõrök és a túrázók nem ugyanabba mentek. Miután ez kiderült, a pontõrök átköltöztek, s az utolsó indulóknál rendbe lett a dolog. Elmondták, hogy a dolgozók is panaszolták, miszerint a szállítók is gyakran rossz helyre viszik a megrendelt árut. „Köszönet” ezért Szárliget polgármesterének, s a vállalkozói engedélyek kiadójának.

A montis távnál, igencsak izgultam, hogy a pénteki csendes esõ, mennyire veszi el a bringások kedvét az indulástól. Sokan nem tudják, miszerint a Vértes murvás és földútjainak zöme esõ után, ha az nem felhõszakadás (hordalékiszap csapdák), sokkal jobban járható, mint aszályos idõszakban. A hegységre jellemzõ ugyanis a sok helyütt laza, homokos talaj, aminek az esõ tartást ad, nem merül el benne a kerék. Voltak pocsolyák is, de a zömük lazán kikerülhetõ. Véleményem szerint, az utak járhatósága, nagyon közel volt az optimálishoz. Fönt a Dobai bánya utáni homokút, például csak 3-5 napig járható komolyabb esõk után. Azután már csak a biciklitolás marad a mély homokban.

Jövõ évre elvégzendõ feladatok: itinerek pontosítása, módosítása (megvan rá az elképzelésem); Használható térkép, vagy térképvázlat biztosítása (nehezen megoldható, vagy igen költséges, mivel a 110-es táv például csaknem a teljes hegységet bejárja); visszatérni a hagyományos szalagozásra.
Végül a túra számokban: 75 MTB: 45 induló; 50-es aszfaltos: 11 induló; 70-es aszfaltos: 19 induló; 110-es aszfaltos: 23 induló.
 
 
ParadTúra éve: 20092009.08.18 22:00:34
megnéz Parad összes beszámolója
Vértesi barangolások 25,
avagy a találkozzunk sok ismerõssel túra :-)

Reggel a 6 órási fehérvári busszal kivételesen nem Pestrõl, hanem Tatáról indultam, Emese Tatabányán csatlakozott hozzám. Még szintén Tatabányán belül több túrázó kinézetû ember szállt fel a buszra, többek között nagy meglepetésemre az egyik gyõri ismerõsöm is a kisfiával. A busz csak a Zámolyi elágazásig vitt minket. Ott gyors reggelizést követõen letelepedtünk a buszmegállóban, hátha valaki megszán minket és bevisz Gántra. Szerencsénk is lett, bár nem a mi kezdeményezésünkre állt megy egy futó. Köszönet neki a fuvarért! Most már tudom bátrabban és határozottan kell legközelebb jelezni a stoppolási szándékomat. :-)

Gyors nevezés és táskaátpakolások után 8.10-kor elrajtoltunk Emesével ketten. Még ki sem értünk az útra, mikor egy biciklis srác széles mosollyal rám nem köszönt. Nem sok kerékpáros túrázót ismerek, ezért hirtelen nem is tudtam hova tenni szegényt, de mint kiderült a Tési fennsík túrán találkoztam vele és a barátjával és ott beszélgettünk, valamint kerülgettük egymást. :-) Õk biciklivel voltak, mi Petamival gyalog. Nagyon örültem neki, hogy megismert, mert nem is számítottam rá, hogy még egyszer találkozom vele, és emlékezni fog rám, meg arra hogy mirõl beszéltünk. :-) Mindezek után még jobb kedvvel indultunk el az OKT útvonalán, és a bicósokkal már nem is találkoztunk többet.

Az út a leíráshoz híven elõször kiment a faluból, majd a mezõ szélén hirtelen jobbra fordult. Utána a jól kivehetõ kék jelzés mentén haladtunk jó iramban. Mikor meg-meg álltunk fényképezni, olyankor hagytak le minket emberek, de igyekeztünk mindig megfogni õket, mert az olyan jót tesz az ember lelkivilágának. :-) Egy ilyen alkalommal találkoztunk Évával, akivel még a Kõris Körül túrán ismerkedtem meg. Már egy ideje szépen alattomosan emelkedett az út, mikor elértük az S és K elágazást. Itt én ismét lemaradtam fényképezni. Nagy meglepetésemre ekkor Zoli ért utol minket. Együtt mentünk, és beszélgettünk egy kicsit, az MTSZ minõsítésekrõl, valamint az is kiderült, hogy õ az 50-es távon van. Közben szépen haladtunk felfelé a Szõlõ-hegy oldalában. Mi megálltunk elriasztani a kullancsokat, ekkor Zoli otthagyott minket és bár sokáig láttuk még magunk elõtt, nem sikerült utolérnünk. Szépen komótosan megmásztuk az Antal-árok emelkedõit, és egy kisebb vízszintes szakaszt követõen 9.40-kor megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra. Legyûrtünk 6,5 km-t és kb. 200-250m szintet.

Mivel idõben nem álltunk annyira jól, és most egy lejtõsebb rész következett megpróbáltunk kicsit belehúzni. A pontnál lecsatlakoztunk a K jelzésrõl és áttértünk a Z sávra. Piros pont a szervezõknek, mert nagyon jól kitáblázták az elágazásokat. Ha akartunk volna sem tudtunk volna eltévedni. :-) Szép, ereszkedõs szakasz következett. Elõször bükkös, majd ritkásabb, fás részek váltogatták egymást. Régen voltunk már ketten túrázni, így hamar eltelt az idõ a jó beszélgetések közepette. Egyszer csak odaértünk a Z sáv és a K négyzet elágazáshoz. Innét egészen Kõhányásig ismertem az utat, mert kb. 2 hete jártam erre gyõri barátokkal, mikor a Várak a Vértesben túramozgalmunkat fejeztük be. Csak akkor az ellenkezõ irányba haladtunk. Emlékeim nem is csaltak meg, a K négyzet jelzésen egy szép napos rész fogadott minket, ahogy azt meg is jósoltam. Nem örültünk annyira neki, viszont itt ért utol minket Laci bácsi Gyõrbõl, így vele mentem pár száz métert. Régen láttam, így jól esett vele is beszélni pár szót, és mint kiderült velünk ellentétben õ is az 50-es távon volt. Mikor láttam, hogy Emese nagyon lemaradt, elõreengedtem Laci bácsit, és megvártam Emesét. Beérve az erdõsebb részre még kanyargott egy db-ig az út, majd odaértünk a Mindszentpusztai kulcsosházhoz, a második ellenõrzõpontunkhoz. Idõben nagyon jók voltunk, 10.57-et mutatott az óra, és már 12km-en és az elõzõ ep.-hez képest újabb 50m szinten túl voltunk. Engedélyeztünk magunknak egy kis ebédszünetet, pihentünk kicsit, majd 11.10 körül nekivágtunk a 3. ep-ig tartó 7,5 km-es szakasznak.

Pár száz méter utána a K négyzetrõl ismét visszatértünk az OKT jelzésre. Megcsodáltuk, hogy az elágazásnál fel van festve a fára, hogy merre van a pecsételõ hely. A K sáv eleinte észrevétlenül emelkedett, így egészen tudtunk haladni a kis kanyargós ösvényeken. Az egyik elágazásnál több bizonytalankodó turistát megerõsítettem, hogy igen az a helyes út, amelyiken el akartak indulni. Lehet ott én is bizonytalan lettem volna, ha nem emlékszem még az útra a már említett két héttel ezelõtti itt jártamból. Egy helyen Emese elõrement, míg én fényképeztem. Mikor elindultam, hogy utolérjem, pont engem is utolért két futó, így elõször csatlakozni akartam hozzájuk, hogy velük kocogva beérjem Emesét, de végül õk is leálltak sétálni, így beszélgetve, sétálva értük utol barátnõmet. Mikor ez megtörtént, õk, - ahogy fogalmaztak – teljesítették a küldetésüket, hogy odáig elkísérnek, otthagytak minket és tovább futottak. Idõközben szépen nekiállt emelkedni az út is. Felmásztunk a – részemrõl – sokkal meredekebbnek hitt Oroszlánkõ várrom mellett a Baronna-hegyre. Innét már lankás, lejtõs szakasz következett Kõhányásig. Néha úgy éreztük, hogy soha nem érünk már oda. Egy idõ után mikor hallottuk az autók zaját, az új erõt adott a továbbhaladásra. A kõhányási 3. ep-re való érkezésünket 12.40-re terveztük, ehelyett jócskán megkésve 13.04-kor kapuk meg a hõn áhított pecsétet. Túl voltunk 19,5km-en és az elõzõ ponthoz képest kicsit több, mint 100m szinten.
A pontõr nagyon rendes volt, figyelmeztetett miket, hogy a térképeken látható K kereszt jelzés a valóságban már átváltozott S sávvá, és a végén kicsit módosult is. A finom lekváros kenyér elfogyasztása után nekivágtunk az itiner szerint kb. 6,5, szerintem jóval hosszabb, talán több is, mint 7 km-es szakasznak. Eredeti terveink szerint itt már csak sétáltunk volna, mivel az út végig lejtett, de mivel idõvel kicsit csehül álltunk, így kénytelen voltam továbbra is kemény iramot diktálni Emesének. A cél a 14.45-ös legkésõbbi beérés volt, mivel 15.11-kor ment az egyetlen olyan busz, amivel nem túl sok átszállással haza is tudunk menni. Utunk Kõhányástól a célig szinte végig az S sáv jelzésen haladt. A jelzéseket szépen lehetett követni, néhol még felismerhetõek voltak a régi K kereszt jelek is. Teljesen jól követhetõ út volt, aminek egyhangúságát csak a végén, a villanypásztoron való kétszeri átkelés tört meg. Beérve a faluba, hamar megtaláltuk a célt, a tervekhez képest kis késéssel, 14.50-kor. :-)

A kedves rendezõktõl megkaptuk a kitûzõnket, meg 1-1 bónt amit fánkra lehetett beváltani. Gyors pakolás után megkerestük a vendéglõt, becsomagoltattuk a fánkot, és iparkodtunk is a buszhoz. A buszmegállóban ismét találkoztunk reggeli ismerõseinkkel, így együtt mentünk át Csákvárig, ahol elfogyasztottuk a fánkot, és cirka 50 perces várakozás után folytattuk is utunkat hazafelé. Jó társaságban, jót beszélgetve gyorsan eltelt az út, és már Tatabányán is voltunk, ahol a többiek leszálltak, én pedig továbbutaztam Tatára.
Mindent összevetve nagyon jó túra volt, örülök neki hogy részt vehettem rajta. Ha mindenáron kritikát kéne megfogalmaznom, az talán csak annyi lenne, hogy szerintem az utolsó 2 résztáv hosszabb, mint ahogy az itinerben szerepel, de lehet, hogy csak a meleg miatt éreztem úgy.
Köszönet a szervezõknek a jó szervezésért, ha lehetõségem adódik, jövõre is nekivágok valamelyik távnak. :-)

 
 
dzsoliTúra éve: 20092009.08.17 21:46:53
megnéz dzsoli összes beszámolója
Vértesi kerekezés 70
Én sajnos másik túrán vettem részt, mint az elõttem szólók. Persze lehet (biztos), hogy bennem van a hiba.
Én most indultam elõször ezen a túrán, és gondoltam, hogy a 70-es táv elég is lesz nekem, már csak azért is, mert délután várt a munkám. A rajt, Gánt felé haladva láttam szembejönni sok kerékpárost, így az útvonal elsõ részét már láttam is kocsiból. A regisztrálás hamar meg volt, és már induláskor kaptam egy müzli szeletet. Ez volt az elsõ, és majdhogynem az utolsó jó momentum a rendezõk részérõl. Ugyanis egybõl megkaptam az elsõ "fekete levest" is. Az útvonal leírást, és a "térképet". A térképnek nevezett oldal kb. 6-szori másolat lehetett, fekete-fehér kiadásban, felirat elvétve látszott rajta, gyakorlatilag csak a kivastagított útvonalat lehetett látni szürke háttérrel. De gondoltam majd a pontõrök, és a jelzések egyértelmûek lesznek. Aszfalt útról lévén szó könnyû, és nem is költséges felfesteni a jeleket. Persze ehhez elõbb a rendezõknek végig kellene menni az útvonalon. a rajtban elmondták, hogy az elsõ pontot Csákberényben könnyû megtalálni, mert fel is van festve az útra. Meg persze reggel errõl autóztam. A felfestést, amely pár éves lehetett, meg is találtam, és nemsokára az elsõ pontot is. Itt még elmondta a pontõr, hogy mikor kell az autóútról az erdõgazdasági útra fordulni. Sajnos itt jöttek a gondok. sehol, egy keresztezõdésnél sem volt jel az úton, vagy a fákon, vagy egyáltalán...Egyszer csak a Montis túrázok jöttek szembe. illetve egy részük szembe jött, egy részük meg tanakodott a hogyan továbbon. Akkor láttam, hogy nekik részletesebb leírásuk volt (nekem csak az ellenõrzõ pontok nevei, és távolságai voltak a lapon), illetve színes térkép másolat is jutott. Végül, miután megbeszéltük, hogy bár mindketten Pusztavámra megyünk, de míg õk valami Vértes ABC-hez mennek, én egy Sörözõhöz, így gondoltam, hogy maradok a beton úton. Különben is, õk öklömnyi köveken mentek tovább, gondoltam országútisokat erre nem küldenek. (Tudom írva volt, hogy trekking bicóval célszerû indulni). Szóval tovább a betonon. 200 méterrel késõbb megint montisokkal találkoztam, szintén nagyon tanulmányozták az itinert. Mondtam nekik, hogy az elõzõek merre mentek. Mentem tovább, pár kilcsivel késõbb elfogyott az út. Itt megálltam bosszankodni. És egyszer csak jött egy hosszútávú kolléga. Megbeszéltük, hogy szerinte hol kellett volna mennünk, majd visszagurultunk a montis pályához és azon lerázkódtunk Pusztavámig. Itt megkérdeztem a pontõrt, segítsen merre kell menni, de nem igazán volt képben. Az Oroszlány felé vivõ fõútra irányított. És közölte, hogy minden rajta van az itineren. Erre nem tudtam mit mondani. Végül eljutottam Oroszlányig (nem kellett volna), majd különbözõ erdei utakon megtaláltam a helyes utat. Legalább is eljutottam Kõhányásig. Itt azért elmondtam a kétségeimet a rendezõ srácnak, aki elnézést kért, de mondta, hogy nem õk a rendezõk, hanem csak segíteni hívták õket, és semmi infót nem mondtak nekik. Láttam be van hûtve néhány palack víz, gondoltam kérek a kulacsomba. A hölgy közölte, hogy õk a gyalogosok miatt vannak itt (!), és különben is sokan ittak már, maximum egy pohárral ad nekem. Persze nem kértem, nem szerettem volna a gyalogosok elõl elinni. Közölték velem, igyak a mellettük lévõ kútból. Persze én elõttük már odamentem, és már akkor láttam, hogy pirossal rá van írva, hogy nem ivóvíz!!! A zsíros kenyeret már meg sem kérdeztem, nyilván az is a gyalogosoké volt. A következõ pontot és a célt már könnyû volt megtalálni, az országút egyenesen odavezetett. Végül is 98 km-t mentem.
Valószínûsítem inkább a gyalogosokra számított a rendezõség, mi kerékpárosok csak töltelék voltunk. Én szívesen lemondok a 2 müzliszeletemrõl a rendezõk javára, inkább vegyenek festéket, és legyenek szívesek felfesteni az útra a jeleket. A táj egyébként tényleg szép volt, csak a rendezésen van mit javítani. Azért nem adom fel ilyen könnyen, jövõre lehet, hogy újra megpróbálom. Most már legalább tudom mire számíthatok.
 
 
recceficceTúra éve: 20092009.08.17 21:29:59
megnéz recceficce összes beszámolója
Tisztelt Sporttársak!

Ezen a túrán, Kõhányáspuszta közelében találtam egy "Mûvészetek Völgye" feliratú kitûzõt. A jogos tulajdonosának postán elküldöm, ha jelentkezik érte az akoshorvath@coolkiwi.com e-mailcímen. Üdv mindenkinek!
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.08.17 09:16:24
megnéz mz/x összes beszámolója
Vértesi barangolás 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 47,6 km / 1006 m)

Nekem régóta egyik kedvencem a Vértes, úgyhogy örömmel vágtam neki ennek a közel 50 kilométernek, már csak azért is, mert olyan részekre is elkalauzolt, ahol korábban még nem jártam. S hogy egészen rövid legyek, a Vértes ezúttal sem okozott csalódást!

Az útvonal, amit ennek a túrának köszönhetõen bejártunk, egészen egyszerûen mindvégig gyönyörû volt, nekem már rögtön a Gánt utáni hatalmas rét nagyon tetszett azzal a sok ezernyi fehér virággal, de az erdei szakaszok is mind-mind nagyon szépek voltak, a Sárkánylyuk-völgy meg valami egészen különleges hely, komolyan, egyszerûen nem is értem, hogy a Vértes miért nem egy sokkal felkapottabb hely! Szóval az útvonal kifogástalan volt, mindvégig meseszép tájakon róttuk a kilométereket!

A szervezés pedig nagyon is méltó volt a tájhoz! Én szeretem az olyan túrákat, ahol érzem, hogy a szervezõk tudják, hogy merre megyünk, magyarul: látszik, hogy elõtte bejárták a terepet és nem a térképrõl jelölték ki az útvonalat! Hát ez ilyen volt! Az itinerben a leírás ugyan nem volt túl bõbeszédû, de ahogy haladtunk, hamar kiderült, hogy ide ez a viszonylag szûkszavú leírás is tökéletesen elegendõ, térképet meg ide kár is hozni! Egyrészt mert tökéletes térképvázlatot kaptunk az itiner hátoldalán, másrészt az útvonalat végig kitáblázták, az összes nem egyértelmû kanyarban nyíl jelezte a helyes utat – hogy õszinte legyek, néha még olyan kanyarokban is láttam táblát, ahol szerintem tök egyértelmû volt az út. :-)

A lényeg: az út menti jelzésekkel, a térképpel és a plusz nyilakkal azt hiszem itt elég nehéz volt eltévedni (bár biztos volt, akinek sikerült, mert mindig akad valaki…:-)), de azt hiszem, a szervezõket nem érheti kritika!

A Kõhányásnál lévõ ellenõrzõpont (külön sátorban az EP és külön sátorban a kaja) elsõ osztályú volt, a választék és a kiszolgálás is! A hõmérséklet kijelzés érdekes ötlet volt az ellenõrzõponton – ilyet még sehol nem tapasztaltam, de köszönet érte! Legalább megtudtuk, hogy tényleg k…a meleg van! :-)

A Gesztesi vár büfése volt az egyetlen, akit nem éreztem a túra során annyira segítõkésznek, de alapjában véve vele sem volt semmi baj, csak „faarc” volt, de õ külsõs volt, ott csak pecsételõ hely volt…

Külön köszönet a szervezõknek a Vérteskozma határában felállított frissítõpontért, nem találkoztam még teljesítménytúrán olyannal, hogy egy pontot csak azért létesítsenek valahol, hogy vízutánpótlást biztosítsanak a túrázóknak – itt ugyanis nem ellenõrzõpont volt, csak vizet adtak (természetesen bubis és nem bubis közül még itt is lehetett választani). Ez nagyon jó volt!

Összefoglalva: ez a túra bizony kifogástalan volt, nagyon jól megválaszott, nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes útvonallal, nagyon jó szervezéssel, klassz ellátással (a végén a fánk is nagyon jó dolog volt), még sok ilyet kívánok mindanyunknak!

Õrölök, hogy az Õrség 50 után ismét csupa 5-öst kell adnom valamire – akárcsak az, ez is minden szempontból nagyon ott volt!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(amolyan „best of Vértes” útvonal, csupa klassz helyeken jártunk, szép és változatos volt, nekem nagyon tetszett)

Szervezés (szerintem): 5
(csak röviden, mert kár túlragozni: kifogástalan…)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(szép színes, nyomdai itiner, a hátoldalán Cartographia színvonalú térképpel, szûkszavú, de ide bõven elégséges leírással, szóval klassz)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(Kõhányásnál és a célban minden, útközben sokszor víz, a vérteskozmai külön vizpótló állomástól pedig le vagyok nyûgözve, nagyon jó ötlet volt)

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.08.16 16:01:45
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója
A superlativusok túrája avagy a leg-leg-leg túra-futás
A Vértes bár nincsenek nagy csúcsai, sziklái, fennsíkjai és egyéb természet- földrajzi vonatkozásai nekem mégis az egyik kedvencem. Ebben nagy része van annak a sok-sok tájfutó versenynek, amelyen résztvehettem itt és persze a Löwe Alpin maraton is az okok közé sorolandó. Hûvös szálerdõk, lankás emelkedõk és lejtõk, egyedi szabdaltságú völgyek, tisztások teszik nekem ezt a tájat a kedvencemmé. De milyen is volt a túra?
Ideális, esõ utáni hûvös idõben indultunk el Gyuri barátommal 8 óra körül. Az erdõ már az elsõ völgyben felfelé haladva megmutatta szépségeit. A Géza pihenõnél lefolytatott gyors pecsételés után haladtunk tovább. Az erdõ egyre szebb lett. A tájékozódással szinte egyáltalán nem kellett törõdni, mivel a kapott színes térkép és az út során végig kitett eligazító lapok ezt szükségtelenné tették. Hamarosan elértem a Szentgyörgyvári vh-t, ahol kissé kopaszabb területek mellett s között futottam Mindszentpusztáig. Gyors vízvételezés és futás tovább. Ez a rész szintén elmondhatatlanul szép. Keskeny, de végig jól jelzett ösvényeken vitt az út át a Som hegyen a Csáki vár aljához. Kellemes erdõ, barátságosan marasztaló tisztások váltogatták egymást. Aztán egy újabb pompás völgyben felfelé szemlélhettem az egyedi, vértesi domborzatot. Felérve néhány kanyar után már jött is a 3. EP, mely egyben frissítõpont is volt. Mi szem-szájnak ingere itt megvolt, még sört is lehetett vásárolni. Barátságos és vidám hölgyek (szépasszonyok) készítették a finomabbnál finomabb étkeket. Mint futó csak egy kenyeret toltam le, de bõven meglocsoltam vízzel. Áthaladva a Gánt-Oroszlány országúton a Német Völgyön majd a Cseresznyefa Hajtáson folytattam az utat. A nemrég lezajlott tankolásnak vagy a vidám hangulatnak volt-e köszönhetõ, de száguldottam felfelé a hosszan tartó és gyönyörû völgyben. S ez is jó a Vértesben, hogy a völgyek kíválóan futhatóak, emberléptékûek. Felérve ismét egy csodálatos szálerdõn át jutottam a Várgesztesi várba, ahol fennt önkiszolgálva magam pecsételtem. Aztán Várgesztes mellett elrohanva most a kék kereszten tovább (Löw Alpinisták a sárgán zúznak) az Új Osztásra igyekeztem felfelé. Ez az emelkedõ meg is fogott, de azért becsülettel próbáltam megfutni. Felérve letarolt rész fogadott, a kerítések mellett haladva azonban jött a következõ EP. Gyors ivászat és kulacs feltöltés után a zöld kereszten majd a zöldön sávon végig bele a Sárkánylyuk völgybe, mondhatni a szárnyas szörny torkába. Ez a rész ugyancsak ismerõs, igaz a másik irányból (Löwe Alpine). Lefelé haladva a völgyben újra csak lelkendezni kezdtem a sok megtapasztalt szépség fölött. A Hirczy emlékmûnél jobbra fordulva nyomtam tovább a betonon Vérteskozmáig. Itt már jelentkeztek a fáradtság elsõ jelei s a betont amúgy sem szeretem. A hangulatomat a jobbról-balról magasodó hegyek s rajtuk a páratlan faóriások javították. Meglepetésemre Vérteskozma határában még egy váratlan s nem jelzett frissítõpontot is beiktattak. Vízvétel, rövid beszélgetés és nyakalás után toltam tovább a Kotló hegy felé. Na itt már tényleg kezdtem lerohadni s fõleg az emelkedõk fogtak meg. Szerencsére felérve a Nagy Bükk-i kereszthez hosszan lejtett az út a következõ EP.-ig, amit némi sós mogyoró és víz elfogyasztása után hagytam magam mögött. Át az országúton nagyobb tisztásokon majd újra erdõben, végig a zöldön haladtam a Hosszú Hegy mentén. A zöld amúgy teljesen követhetõ volt, valszeg most vagy mostanában újították fel. Ismét át az országúton fel a Gém-hegyre. Bizony-bizony itt már bele-bele sétáltam. A kilátás a Gém-hegyrõl páratlan. Hosszú, kopasz részeken áthaladva értem Gánt fölé, s egy rövid erdei ereszkedés után a faluba értem. Igényes oklevél és kitûzõ volt a jutalmam s egy fánk-jegy is, amit a közeli éttemben (Piroska néni) lehetett elfogyasztani. Én nyomtam mellé egy mentes sört is, ami finom hideg volt.
Félve jelentem ki, de az idén nekem ez a túra volt a leg, pedig nyomtam egy párat már szerte az országban. (Na jó a Bükkben az idén még nem, de ami késik...). Mondjuk sokat dobott a dolgon az esõ utáni erdõ, amelyben a fák illatos hangon szinte szóltak hozzám. De ez nem von le semmit a szervezésbõl, ami profi volt. Minden és mindenki a helyén, de a legnagyobb szervezõi erény mégis szerintem az útvonal. Mert az tökéletes volt a tökeletesebbnél. Persze voltak kevésbé látványos részek, némi beton, de mindez jól elosztva. Bátran ajánlom a túrát futóknak is nem fognak csalódni. Köszönöm a nagyszerû élményt a szervezõknek, jövõre is ott a helyem.

 
 
dyanTúra éve: 20092009.08.15 20:56:24
megnéz dyan összes beszámolója
Elõször voltam ezek a teljesítménytúrán, de ha tehetem, ezentúl minden évben eljövök majd. Összefoglalva: az elmúlt másfél évem legjobb kerekezése volt!

Mi az ami NAGYON JÓ volt ebben a túrában?

- Tényleg KERÉKPÁROS túra volt, jól megtervezett, nagyon jól biciklizhetõ utakkal. Én például Géza-pihenõhöz még sosem mentem fel ilyen jó úton, és a Pusztavámra való leereszkedés is tökéletes volt!
- Az ellenõrzõpontok jó helyen voltak, tökéletes volt az ellátmány (étel-ital) is.
- A rajtban jól megoldott volt a parkolás, a nevezés, és a túra utáni energiapótlás (lekváros-kenyér hurrá!) és mosdás lehetõsége is.
- Kedvesek és barátságosak voltak a szervezõk.

Amin VÁLTOZTATNÉK:

- Nem engedném, hogy a Géza-pihenõhöz kocsival menjenek fel a pontõrök.
- És egy kicsit jobb minõségben adnám az indulóknak a térképvázlatot.

Ezúton gratulálok a pályakitûzõknek, és a szervezõknek is, köszönet a munkájukért, jövõre ugyanitt!
 
 
 Túra éve: 2008
Hegi BaliTúra éve: 20082008.08.22 18:57:57
megnéz Hegi Bali összes beszámolója
"Vértesi barangolás 50" 2008. augusztus 17.("Ide nekem az oroszlánt is!")

Készültünk. Timi, Árpi és jómagam, már a "Hadak útja 88" teljesítése után megegyeztünk, hogy ezen a túrán ismét együtt menetelünk. Eljött a vasárnap reggel. Timit és engem a feleségem szállított gépkocsival Gántra, ahol megtalálva az általános iskolát regisztráltuk magunkat az 50 km-es távra. Rövid telefon Árpinak, aki aztán a többiekkel megérkezett. Együtt a csapat, hajrá. 6 óra 50 perc. Az idõ kegyes, esõ nincs.
A térképvázlat kitûnõ, szinte nem is értem minek hoztunk magunkkal turista térképet.
Lábaink falják a kilométereket, én meg közben a magammal hozott õszibarackot. Néhány hölgy battyog mellettünk, õk a rövidebb távok valamelyikén próbálják ki magukat. Kapnak egy egy szem barackot, aztán mi beleveszünk a távolságba.
7 óra 52 perckor az 1. Hajdúvári ellenõrzõpontnál tolongunk a pecsétért, aztán robogunk tovább, hogy 8 óra 40 perckor már a Mindszentpusztai 2. ellenõrzõponton kotorhassunk tarisznyáinkban az igazoló lapok után. A rendezõk szinte elkényeztetnek, az amúgy is jól látható jelzések mellé még külön ki is plakátolták, hogy "Vértesi Barangolás 25 és 50 km".
9 óra 57 perckor csattant a 3. számú bélyegzõ a Kõhányási ep-n az itinerbe, majd a sátor alá húzódva az ep-n (értsd: etetõ-pont)pár szelet zsíroskenyeret magunkba tömve, aki akart az nutellásat is kaphatott (én el nem tudom képzelni, hogy a mogyorókrémet kenyérrel egyem, de hát a régi latinok is megmondták: "de gustibus non est disputandum", vagyis "nem a fene a gusztusodat!", hanem az ízlések és a pofonok, egyszóval ne vitatkozz arról, kinek mi izlik!).
De térjünk vissza a túrához! Ásványvízzel is megerõsítve magunkat és kulacsainkat, folytattuk az utat Várgesztesre. A vár elé 10 óra 48 perckor érkeztünk, s a legnagyobb megdöbbenésünkre fanfárok zúgása fogadta a csapatunkat. Mint pecsételés közben kiderült, nem a mi tiszteletünkre fújták meg a harsonákat, hanem a német nemzetiségi tábor fúvószenekara tartotta a próbáját a vár bejáratánál. Míg a többiek kóláztak a büfében addig én egy kis zenei élményben részesítettem magam, aztán egy kis csalással, nem a jelzett úton, hanem a várhegy oldalán ereszkedve a Lófõ völgyön át haladtunk az 5. pecsételõ helyhez az Új-Osztáshoz, ahová 11 óra 25 percre meg is érkeztünk. Pecsét, aztán tovább a Sárkánylyuk völgyön át Vérteskozma, majd a 6. ellenõrzõpont, a Kotló dûlõ irányába. Ezen a szakaszon Timi és néhányan fáradni kezdtünk, így a társaság két részre szakadt. A sportosabbak, Árpival együtt, mint a gyorsvonat robogtak tovább.
Mi öten szerényen, mint a megfáradt huszárlovak 13 óra 43 perckor poroszkáltunk be a 6. ep-re, ahol kitûnõ hideg ásványvízzel és rengeteg szeretettel fogadtak. Finom koktélt kaptam, rózsaszín és kék kupakos ásványvizet keverve. Elrágtuk a maradék szendvicseinket, aztán erõt véve, optimistán tovább indultunk, hogy kb. másfél óra múlva már a célban vigyorgunk a többiekkel. Nagy szájjal telefon a nejemnek, Gabika fél négyre jöhetsz értünk Gántra a kisautóddal!"Ember tervez, Isten végez".- szokták mondani. Az eddigi elkényeztetés, ld. plakátolás most megbosszulta magát. Ezen a szakaszon nem volt plakát, illetve a zöld sáv is eléggé gyatrán látszott sok helyen. (Tudom, nem pofázni kell, hanem szükség esetén felújítani az elöregedett jelzéseket, illetve részt venni a felújításukban.)Egyszóval, szégyen ide, szégyen oda, de a Kopasz-hegynél elkevertünk. Úgy éreztük magunkat ,mint a Himnuszban az üldözött, csak mi nem bújtunk a barlangunkba, hanem bércre hágtunk, völgybe szálltunk, bú s kétség mellettünk... szerencsére vérözön nem volt lábainknál, s lángtenger sem felettünk.
Nem vigasztalt, de ezen a szakaszon mások is elbizonytalanodtak. Több tanakodó csoporttal is találkoztunk, s vak vezet világtalant alapon, egymást kérdezgetve, de azért visszakeveredtünk a látható zöld sávra, majd a zöld háromszögön éles jobb kanyart véve, a Gém tisztáson át 17 órakor beérkeztünk Gántra az általános iskola udvarába. Ott már Árpitól csak egy SMS jött Timi telefonjára, hogy nem gyõzött várni bennünket, ezért a gyorsakkal együtt már hazament. Szegény feleségem pedig fél négytõl már ott várt az iskolánál.
Köszönet a Gyöngyvirág szakosztálynak a lelkes szervezésért. A madárlátta müzliszelet is finom volt, amit induláskor kaptunk, ugyanis azt ma ettem meg. Jövõre is jövünk biztosan!
 
 
nafeTúra éve: 20082008.08.21 20:54:48
megnéz nafe összes beszámolója
Vértesi Kerekezés 70 és útvonal bejárás
Távolság: 68,4 (116) km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 670 (1390) m.
A reggeli érkezésnél, még nem tudtam, melyik távra nevezek, van e kedve Brigi gyerekeinek biciklitúrázni? Nem volt, így a 70-es távot választottam, de eleve eldöntöttem, kicsit kibõvítem a kört Vérteskozma irányába. A túra fõszervezõjével megbeszéltük merre megyek, illetve ha nem érek idõben a csákvári ellenõrzõ pontra, ne várjanak rám.
Kicsit csípõs levegõben, de napos idõben vágtam neki a távnak. Laza bemelegítõ tekerés után értem az elsõ ellenõrzõ pontra, Csákberénybe. Pecsételés után, végre bevehettem magam a Vértes erdeibe, egyúttal megkezdhettem, a túra legnagyobb szintkülönbségû, de nem túl húzós emelkedõjét a Horog-völgyben. Jól haladtam, így hamarosan elértem a Pusztavámra vezetõ murvás utat. Tavaly trekking biciklivel, ezen a 7,6 km-es 200 méteres lejtést jelentõ úton csökkent az addig elért átlagsebességem, most montival viszont nõtt. Jó volt ez a kis lejtõ! Pusztavámon megkaptam a második pecsétet. Gondoltam inni kellene valamit, viszont a kis boltban nagyon sokan voltak. Lemondtam a boltról. Nincs olyan messze Kõhányás-puszta. Ettõl kezdve kellemes erdei utakon hullámvasutaztam a harmadik EP felé. Az idõjárás is folyamatosan melegedett, egyre kellemesebbé vált. Egy-két helyrõl kilátás is volt a Gerecse irányába. A Csáki-vár közelében találkoztam pár gyalogos teljesítménytúrázóval. Itt egy egészen rövid szakaszon megegyezik a két túra útvonala. Amikor megpillantottam az Eperjás túloldalán lévõ hegyeket, tudtam, közel van az oroszlányi út, amelyre hamarosan rá is kanyarodtam. Kõhányás-pusztán megkaptam a következõ pecsétet, ettem egy kis zsíros kenyeret, újratöltöttem a kulacsomat, s gyerünk tovább. A vérteskozmai elágazásnál letértem a túra hivatalos útvonaláról. Egy kis mászóka következett Vérteskozma felé. A falu elõtt rátértem az erdészeti útra. Az Ördög-szószékéig kellemes lejtõn tekertem. Itt balra kanyarodtam a Mátyás-kút felé. Az eddigi leghúzósabb emelkedõ következett. A hivatalos útvonalon mindenütt simán felmentem középsõ tányéron, itt viszont szükségem volt a kistányérra is. Sajnos a mászóka után, a trehány „útkarbantartás” miatt a lejtõs részen igen rossz volt az út. Az útpadkát gyalulták lejtõsre, de sok helyen az utat is hozzágyalulták, az aszfaltot is felszaggatva. Nem takarították le a romokat az útról, emiatt csak igen óvatosan lehetett menni. Egyébként szép helyen vezet az út. Ahol a kék és a zöld keresztjelzések keresztezik az utat, a gyalogtúrázók egy ellenõrzõ pontját találtam. Vértsekozmától idáig találkoztam is jó néhány túrázóval. Mentem tovább. A Mátyás-kút után jobbra rákanyarodtam egy igen jó murvás útra, ahol emelkedõvel kezdtem. Nagyrészt jó is maradt az út. Az aszfalt elérése elõtti másfél kilométeren, viszont volt néhány, számomra montival is nehéz szakasz, szétmosott murvás lejtõ.
Az aszfalton elindultam Vérteskozma felé, majd az elsõ aszfaltos elágazásnál, egy visszafordítóval, Csákvár felé kanyarodtam. Az aszfaltos út kellemes volt. A murvás út elég ronda minõséggel kezdõdött, ami minden meredekebb részen megismétlõdött. A legrosszabb az aszfalt elõtti utolsó pár száz méter volt, ahol laza homokos volt a murvás út. Nehezen haladtam.
Itt visszatértem a hivatalos útvonalra. Még egy emelkedõ, majd 40 fölötti tempóban tekerés az ellenõrzõ pontra. Még ott találtam a pontõröket. Rajtam kívül, még 10 túrázóra vártak. Beszélgettünk egy kicsit, s nekivágtam az utolsó szakasznak. Egy jó 110 m szintkülönbségû emelkedõ után, alig kezdtem gyorsítani, máris fékezhettem, a gánti elágazás miatt. Egy újabb kis huppli után, már csak némi gurulás következett a célig. Nem sokkal elõtte, Mercédesszel találkoztam, aki a köszönés után, rögtön kísérletet tett, a müzliszelet megszerzésére, amit majd a célban fogok kapni. Mivel azt a választ kapta, hogy éhesebb vagyok egy egész farkasfalkánál, így taktikát váltott. A célban közölte az anyjával, miszerint nekem, mivel többet mentem a kiírtnál a túrán, két szelet müzli jár, amibõl az egyiket neki adom. Ügyes!
A célban megkaptam az oklevelet, a kitûzõt, a pecsétet a kupalapra (a tizennegyediket), ettem egy kis zsíros kenyeret, beszélgettünk egy kicsit, majd levezetésként elmentem megnézni egy útvonal szakaszt (ez lett a legkeményebb rész), amely szerintem része lehet egy reménybeli montis távnak, de egy szakaszán még nem jártam. Irány a Gánti-balang. A murvás út rosszabb, mint a Bakonybélbõl a Hajagra vezetõ út, ami a gázló legrosszabb murvás útja. Elgléderezték, de utána semmi tömörítés. Homokos, laza, nehezen tekerhetõ, de tekerhetõ. A Vörösmarty-forrás közelében megszûnt a gléderezés, valamivel jobb lett az út. Az újabb murvás szakasz kemény, de jó köves pattogtam rajta rendesen. Szóval választhattam: vagy sima, de nagyon laza, az út, vagy tömör, de köves. Az emelkedõ tetején jobbra rátértem egy karbantartás híján elfüvesedett, kanyargós murvás útra, Ezen haladtam, amíg vége nem lett. Itt következett az eddig általam nem járt rész. Visszajutni Gántra, úgy, hogy a legkevesebbet menjek az országos kéken. Egy elkeverést leszámítva sikerült is, bár nem egy leányálom az út, sõt… Ha ilyen marad a murvás út, és része lesz egy reménybeli montis távnak, elég kemény lesz.
A túra adatainál, azért szerepelnek zárójeles adatok, mivel, mint a beszámolóból is kiderül, el is tértem az útvonaltól, meg hozzá tettem még egy kis kört. Sajnos, amikor letértem Vérteskozma felé, elfelejtettem a kilométerórámat megnézni, így csak a GPS-re hagyatkozva tudom megosztani a megtett távot. A szintet szerencsére megnéztem, mivel arra jobban kíváncsi voltam. Az adatok: A hivatalos útvonalon megtett táv: 68,4 km; szint: 670 m; a vérteskozmai kerülõ: 30,5 km; szint: 455 m; a ráadás kör: 17,1 km; szint: 265 m. Látszik, hogy a vérteskozmai kerülõ átlagos meredeksége, másfélszerese, a jelenlegi hivatalos útvonalnak.
Lehetne egy tisztán aszfaltos 100 km fölötti távot is létrehozni, kérdés, van-e a szervezõknek elegendõ embere a plussz ellenõrzõ pontokhoz, illetve Vérteskozma felé lenne egy 5-6 kilométeres szakasz, amit oda-vissza meg kellene tenni. Augusztus 20-án be is jártam ezt a távot. A Mátyás-kút közelében már takarították a köveket az útról! Véleményem szerint ez a Vértes legszebb erdészeti aszfalt útja, bár egyben a legrosszabb állapotban lévõ is. A túra hossza: 110 km; szintemelkedése: 1155 m.
Nekem tetszett a túra. Ár/érték aránya jó. 550/500 Ft-ért, oklevél, a kiírásban nem szereplõ kitûzõ, Kõhányás-pusztán és a célban zsíros kenyér, plussz a célban müzliszelet. Nekünk bicikliseknek Kõhányás-puszta jó frissítõ pontnak, mivel mi Mindszentpusztát nem érintjük.
Az útvonal jelzései lényegesen jobbak lettek, mint tavaly. Egyedül Csákváron nem segítették felfestett jelzések a tájékozódást.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, de csak a jövõ héten lesz idõm feldolgozni õket. Már fent vannak a Gázló, és a Mûvészetek Völgye túrák képei.
 
 
squirelTúra éve: 20082008.08.18 17:33:39
megnéz squirel összes beszámolója
Vértesi Barangolások 25

Egy az országon végigvonuló hidegfrontnak köszönhetõen kitûnõ túra idõ volt. Eredetileg az 50 km-es távon akartam indulni, de két nappal ezelõtt jöttem haza egy 4 napos kék túráról. A lábaimnak több pihenésre lett volna szüksége, hogy ezen végig tudjak menni, ui még nem gyógyultak be a vízhólyagjaim. 20 km-nél rövidebb távot pedig elvbõl nem választok. Ezért a három táv közül a 25 km-eset választottam.(tuk)

9 után nem sokkal ért be a buszom Gántra, majd negyed 10-kor elrajtoltunk, pontosabban csak késõbb, mert szüttyögtünk egy kicsit hugommal mire elindultunk. Végül 9:30 környékén el is indultunk.
Az elsõ néhány kilométert a Széles-földek szélén tettük meg a kék jelzésen és gyönyörködtünk a mezõt körül ölelõ domborzatban. Elég erõs tempót diktáltunk, így sokakat leelõztünk már az erdõbe érés elõtt. Az út néhol süppedõs, néhol kavicsos volt, szóval kellemetlen volt rajta haladni, de mentünk. Beérve az erdõbe egyre több embert elõztünk meg és egyre több ember jött velünk szembe, akik a 10 km-es távon voltak. Az elsõ komoly szintemelkedés az Anatal-árokban volt, de hamar leküzdöttük és az erdészház mellett elhaladva felbukkant az 1. ep., melyet a 10 km-en indulók nagy tömege miatt nehéz lett volna nem észrevenni. Megkaptuk a pecsétet az órám 10:34-et mutatott, tehát kb. 6 km/h-ás tempót jöhettünk idáig.

Ittam, megettem a rajtnál osztott müzliszeletet és már mentünk is tovább. Az út a zöld jelzésen haladt tovább Szentgyörgyvár felé. Hirtelen eltûntek a sportársak, sem elõttünk, sem utánunk nem volt senki. Elõször egy gyönyörû bükkösön haladtunk keresztül, majd ebbõl kiérve szép kilátás nyílt a szemközti dombokra és településekre. Ezt követõen megkezdtük ereszkedésünket Szentgyörgyvár felé. Hamar el is értük azt. Egy mezõn két vagy három szépen ápolt ház állt. Elhaladva mellettük rákanyarodtunk a kék négyzet jelzésre. Néha megálltunk, hogy együnk néhány szem szedret. Az út enyhén emelkedett, mielõtt elkanyarodott volna Mindszentpuszának megálltunk és visszatekintettünk az elénk táruló kilátásra. A Vértesben minden ilyet meg kell becsülni és ki kell élvezni, mert nincsenek magas, csúcsos dombok, mint más tájakon, erdõkben. Ezután elértük Mindszentpusztát, ahol a 2. ep volt. Megkaptuk a pecsétünket az órám 11:42-õt mutatott, azaz visszaesett a tempónk 4,8 km/h-ra.

Mindszentpusztán egy farönk kupacon megettük az ebédünket és 12:00 környékén folytattuk utunk Kõhányás felé. Ezen a szakaszon hirtelen megnõtt a túratársak száma. Az út során több helyen is jó kilátás nyílik Oroszlány felé, a Várgesztes felé lévõ dombokra, illetve szép látványt nyújt még a Som-hegy és környéke is. A Csáki várrom után egy hosszan elnyújtott emelkedõvel kellett megküzdeni, aztán jött egy kis hullámvasutazás, végül gyors ereszkedéssel értünk be Kõhányáspusztára 13:29-kor(3. ep). 5 km/h-ás átlagot sikerült menni ezen a szakaszon. Itt volt az elsõ olyan pont, ahol frissítõt lehetett kapni. Volt zsíros kenyér nagyon finom hagymával, két féle lekváros kenyér, nuttelás kenyér. Pénzért adtak sört, illetve ingyen buborékos és buborékmentes ásványvizet. Itt feltankoltuk üres vízkészleteinket, magamba gyúrtam jó sok zsíroskenyeret aztán elindultunk az utolsó kb. 7 kilóméterünkre. (Jaj, de nehezen indultunk el...)

A pusztából kifelé szépen felújított házak mellett haladtunk el a kék + jelzésen. Az utolsó etap kellemes levezetése volt az eddig megtett útnak. Nem voltak jelentõs szintemelkedõk. Láthattunk öreg és méltóságteljes tölgyeket, az út menti erdõt pedig apró rétek szakították meg, ezzel is változatossá téve ezt a részt. Kiérve a Gánt melletti Réti-földekre a tt. útvonala letért a K+ jelzésrõl és innen piros szalagok mutatták az utat. Az út a rét szélén haladt végig, majd Gánt határába érve beérkezett a faluba. 15:10-kor értünk be a célba. Jó kis túra volt ez...

Egy kicsit hiányoltam, hogy nem kaptunk emléklapot, csak jelvényt. A jelvény pedig nem teszi egyértelmûvé, melyik távon is indultam, ami azt jelenti, hogy az is ugyanezt kap(hat)ta, aki csak a 10 km-en indult.
Szerintem a frissítõpontot Mindszentpusztára kellett volna helyezni és Kõhányáson már csak vizet kellett volna osztani (illetve az 50 km-es táv többi ep. pontján valamilyen gyümölcsöt és csokit még).
Kiemelendõ viszont, hogy nagyon igényes térképet adtak itinerként és végig jól követhetõ volt az út (bár aki eltéved a Vértesben térképpel a kezében, az ne menjen erdõbe!).
Hozzávetõlegesen 27000 lépést tettünk meg a tt. során a lépésszámlálóm szerint.

A szervezés az apró kifogásaim miatt csak 5 (és hiányzik róla a *). Egy kicsit sokaltam a résztvételi díjat azért, amit kaptunk szolgáltatásként (gondolok a frissítõre, jelvényre, emléklapra), ezért az ár/érték arány 4, ettõl eltekintve legközelebb is résztveszek ezen a tt.-n és másnak is csak ajánlani tudom.
 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.08.22 09:31:08
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Vértesi barangolások 50

Szombat hajnalban nem kis sprinttel érem el az 5.35-ös vonatot Székesfehérvár felé. A vonaton helyet foglalva nem kis megdöbbenéssel fedezek fel egy jókora foltot a combomon. Jesszus már itt tartunk? :-) Azért nem, viszont sajnos a szatyorban magammal hozott CamelBak ivótartály adta meg magát a sorsnak: röpke 1 évet és kb. 80 "bevetést" bírt csak ki :-( Fehérváron a legelsõ fa alá kiborítom a tartalmát a benne lévõ 2 liternyi, speciális, tesztelésre kapott, elektrolitpótló sókeverékkel egyetemben. Sebaj, most kipróbálhatom, hogy mire lehet menni egy kézben hordozott félliteres palackkal (ez is bõven elég volt a túrára). A papíromra 8.15-ös rajtidõ kerül, de még csomagot adok le, és berajzolom a kapott térképre az útvonalbõvülést is. A célom (bár tudom, hogy ilyet nagy kalandorság betervezni) a 7 órás teljesítés.

Az 1.-es ellenõrzõpontig jó sok elõzgetéssel, de tempósan haladok. Itt egy - a deréktáskában végül feledésbe merülve péppé váló - csokit is kapok. Sajna megint rosszul készültem az idõjárásra : már sejthetõ, hogy meleg, napos idõ lesz. Ellentétben a számított borongós, csapadékos idõjárással. Ez van, akkor had brummogjon az a mackógatya :-) Lejtõt, síkot így is vígan kocogok egyenlõre. Elõzöm a népes és vidám TTB-s csapatot is, majd egy szegény bácsikának a térképrõl besaccolom a következõ ep.-t 20 percre. Nekem is lett vagy 30. A csodás "gigalejtõt" ezerrel futom meg.

Jön a 2. ep, ahol kapok inni, és a kiürülõben lévõ palackomat is kedvesen feltöltik. Innentõl egy kicsit pihizek, így is elõzgetek szépen. Kemény mászás, majd szuperül futható hosszú lejtõ jön. Nagyon belelendülök, csodás az erdõ, jó a tempó, tisztára eufórikus hangulatba kerülök. És hopp, egyszer csak egy aszfaltúthoz érek. Jelzés persze sehol. Atika, már megint elb..tad! Ráadásul duplán: nemcsak a kék négyzetre való váltást "néztem be", hanem a kékrõl is elbénáztam :-) Arcpirító visszamászás következik, ég a fejem rendesen. Jópáran jönnek szembõl, mosolygok is, ha már okos nem vagyok, legalább legyek szép :-)

Aztán meglészen az ep. is. Innentõl egy jó darabon Vadmalachoz csatlakozom (neki a 2. köre), vagyis inkább lassítom õt. Jól eldumálgatunk, bele-belekocogunk , és szépen a kajaponthoz érünk. Van innivaló bõven, finom zsíroskenyér, betolok egy alkoholmentes sört is, bár inkább kólára áhítoznánk. Ez a vágy a szép Gesztesi várban teljesül, majd megtámadjuk a kutat a takaros Vérteskozmán. Eléggé felmelegszik sajnos az idõ, elkezdek rendesen szenvedni. Tehát a zöld jelzésen búcsút veszek a sokkal gyorsabb Vadmalactól, és csendben haldoklom kb. Nagy-bükkig. Szerencsére van szõlõcukrom és még egy kis vizem, ezek visszarántanak idõvel az életbe. Végre futható lejtõ is jön, tolom is neki összeszorított foggal.

Az utolsó ep.-n már semmit sem kérek, van 75 percem az idõtervbõl és 10 km-el kell elbánni. Nyomom az emelkedõt, majd valami régi zöld jelzésen én is rossz felé kanyarodom (sokak jártak így). De szerencsém van, mert szemfüles túratársak jönnek szembõl, és jó irányba állítanak többeket is. Keresztezem az aszfaltot, majd jön az utolsó mászás a Gém-hegyre, aholis nagy sokára jön be végre jobbról a zöld háromszög jelzés (azt hittem már ezt is elvétettem). Majd a hatalmas, de szép Gém-tisztáson kell átvágni, a jelzések szerencsére nagyon jó helyekre vannak felfestve. 15 percem van hátra a 7órás tervbõl, de még mindig emelkedik a rét, 10 perc és végre lejt. Kutyaugatás, alattam a falu. Összeszedek mindent és innentõl tûz a célig. Szerencsére nem szegem nyakam a poros lejtõn , és hamar leérek Gántra a célba.

Az órám szerint pont 7óra, hivatalosan 7 óra 5 perc. A kitûzõ és az oklevél szépek. Sajnos csillagos ötöst nem adok a túrára csak ötöst. Ennek oka, hogy a zsíroskenyér-ep az utolsó ep-rõl inkább a célba kívánkozna. Sõt, ha ez a kenyér inkább leves lenne, akkor akár hatost is adnék :-)) Na de ne legyünk telhetetlenek. Nagy köszönet még G. Tamásnak a fuvarért, így 17 óra után már otthon csobbanhatok a kádba. Jövõre is.



 
 
nafeTúra éve: 20072007.08.21 20:19:05
megnéz nafe összes beszámolója
Vértesi Kerekezés 70
Távolság: 74,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 655 m.
Mivel év elején a túranaptárban még nem szerepelt a túra, ezért nem tudtam, vajon elfogadják-e a Vértes Túrázója mozgalomban is a kerékpáros indulást. Néhány telefonhívás árán tisztázódott, hogy beletartozik, a Kozma 60 MTB-vel együtt. Az Észak-Dunántúl Kupában pedig már csak egy túra hiányzik a sikeres teljesítéshez, így nem volt kétséges a választásom. Egyébként ez tipikusan az az eset, amikor nem tudom, melyik ujjam harapjam, mivel a Vértesi Barangolások túrát is kedvelem.
Péntek este Pápán átfordult a szél Észak-nyugatira és hideggé is vált, így reggel nem kapkodtam az indulással, de így is 8 óra elõtt éretem Gántra. Meglepetésként ért, milyen könnyen találtam parkolóhelyet, holott a gyalogosoknál, már két órája megkezdõdtek a nevezések. Kényelmes készülõdés után, kicsit gyorsabbra vettem a tempót a rajt felé, amikor megláttam, hogy egy egész autóbusznyi ember közeledik. Fölösleges volt aggódni, mivel külön lehetett nevezni a gyalogos és kerékpáros távokra. A rajtnál csupa ismerõs fogadott. A nevezés villámgyors volt, viszont utána még beszélgettünk egy kicsit. Megkaptam a tájékoztatást, hogy a színes fénymásolt térképlapon kívül a keresztezõdésekben fehér felfestések fogják segíteni a tájékozódást. Ez két pont kivételével tökéletesen mûködött is. A legtöbb helyen, ahogyan azt biciklinél kell, már a keresztezõdés elõtt kb. 100 méterrel is volt jelzés.
Fél kilenc körül vágtam neki a távnak. A sõrédi elágazóig gyorsan haladtam, mivel a biciklivel legkellemesebb két hatás együtt érvényesült: enyhe lejtõ és élénk hátszél. 40-50 km/órával tekertem. Csákberény felé fordulva viszont jött a feketeleves: jó élénk pofaszél, nyílt terepen. Az egyik emelkedõ után aztán felbukkant a csákberényi templom tornya. Elhaladtam az erdészeti mûút kezdete elõtt, majd a faluban megkerestem, (a faluban nem volt jelzés) az ellenõrzõ pontot, ami megegyezett a Hófejérke rajtjával. Pecsételés után vissza az elágazásig, s végre erdõben tekerhettem. Egy kis hullámvasutazást követõen stabil több mint 200 méteres szintû nem túl húzós mászás következett. Nagy részét simán meg tudtam csinálni 32/18-21-es áttétellel. Összehasonlításként, a Bakonyban a Kõris-hegyre felvezetõ út Rézbükki-úti elágazás utáni utolsó 1660 méterén 22/21-28-as áttételeket használok. Az út egy-két kátyús szakasztól eltekintve egész jó. Mivel erdészeti út, ezért forgalom szinte nincs is. Kellemes vegyes, majd följebb bükkerdõben halad. Kilátópont viszont nincsen. A Pátrácosnál az 50-es táv leválik jobbra, én pedig mentem egyenesen. Megint egy kis hullámvasutazás, majd a nyíl jobbra leirányított az aszfaltról. (A Cartographia Kiadó legújabb kiadású térképén már a Pátrácostól kezdve murvás útként szerepel az aszfaltút, pedig már jó néhány évvel ezelõtt megtörténhetett a burkolása. Ennyit a turista térképek naprakészségérõl.) Egy nagyon szép vonalvezetésû murvás úton gurultam négy kilométert, miközben kétszáz méter szintet veszítettem. Trekking biciklivel vágtam neki a távnak, aszfaltgumival, így igen óvatosan kellett haladnom. Montihoz képest, a lejtõkön, körülbelül fele sebességgel merek menni. Egy montis társaság könnyedén húzott el mellettem. A szépsége miatt viszont vétek lett volna kihagyni ezt a részt. A szervezõk nem ajánlják az országúti kerékpárral történõ indulást, viszont a célban egy túrázó szerint nyugodtan teljesíthetõ azzal is. Nem tudom. Én nem szívesen használnék országútit. Újra aszfaltra érve, nemsokára megpillantottam a pusztavámi ellenõrzõ pontot.
Pecsételés és pár perc beszélgetés után, továbbindultam. Kellemes erdei utakon való tekeréssel gyorsan fogytak a kilométerek. Néha megálltam fényképezni, bár nem olyan gyakran, mint a gyalogos túrákon. Az Oroszlány-Csákvári úthoz közeledve egyszer csak balról kis idõre elfogyott az erdõ, s gyönyörû látvány késztetett satufékezésre. Északra rá lehetett látni Oroszlányra, Vértessomlóra és a háttérben ott magasodott a Gerecse-hegység is.
Rövid idõ múlva már is Kõhányáspusztán az ellenõrzõpontnál találtam magam. Bélyegzés, fényképezés és a klasszikus zsíros kenyér elfogyasztása után Csákvár felé vettem az irányt. Megint csak lejtõn és hátszélben lehetett repeszteni. Az út mentén, a gyalogosok ellenõrzõpontja késztetett lassításra, bár tudtam, a mienket Csákváron fogom találni, de ki tudja. Csákvárra beérve még mindig 50-nel elmentem két vendéglátóhely elõtt, de ki képes ilyen tempó mellett a nevüket elolvasni, bóját sem láttam. Hoppá itt a gánti elágazás, s nyíl, jelzés sehol. Ez volt a második hely, ahol nem volt jelzés. Megálltam, s egy helyitõl kérdeztem meg hol is találom a Rózsakert sörözõt. Tovább kellett menni még vagy kétszáz métert.
Az ellenõrzõponton megint csak ismerõs fogadott. Megkaptam a pecsétet, beszélgettünk egy kicsit, majd megkérdeztem, vissza kell-e menni az elágazóig. Ezt fölöslegesnek minõsítették. Menjek csak egyenesen, a keresztezõdésben jobbra, majd késõbb megint jobbra. Kiérve a Bicske-Sõrédi útra, megint csak nem láttam jelzést Csákváron belül, így bele kellett törõdnöm, hogy az út utolsó kilométereit emelkedõn és szembeszélben kell megtenni, az általam jobb választásnak gondolt Csákvár-Gánt úttal szemben. A sõrédi elágazásig oldalszélben, jó tempóban haladtam, majd befordultam Gánt felé, s bejött, amitõl tartottam. A reggeli 40-50 km/h helyett 16-21 km/h-val tekertem a célig. Szerencsére reggelhez képest kicsit csendesedett a szél. A célban megkaptam az oklevelet, kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, majd hazafelé vettem az irányt. Kondor Attila, a túra szervezõje szerint is a helyes útvonal a Csákvár-Gánt lett volna. Ez így kb. 10 km-t tett hozzá az eredeti távhoz. Számomra úgy tûnik hagyománnyá kezd válni, hogy Gánton elfelejtek pecsételtetni. Tavaly az Észak-Dunántúl Kupa, most pedig a Vértes Túrázója igazolólapot nem pecsételtettem le a célban, pedig nálam volt.
Kellemes gyors kis túra. A gyalogosokkal alig volt közös szakasz, így nem zavartuk egymást. Mivel az emelkedõk zöme nem hosszú és nem is túl meredek, ezért az 50-es távot, a nem túl jó állóképességû kezdõ túrázók is tudják teljesíteni. Szerintem, kiválóan megfelel elsõ kerékpáros teljesítménytúrának. Az egészen kicsit haladóbbak már nyugodtan bevállalhatják a 70-es távot. Amire oda kell figyelni, ne engedjen az ember a csábításnak, hogy a rövid, nem túl meredek emelkedõket visszakapcsolás nélkül küzdje le, mert az nagyon sokat vesz ki az emberbõl, s idejekorán elfogy az erõ.
A szervezés, egy-két apróságot leszámítva jó volt.
Jövõre kellene saját kitûzõt készíteni, mivel az idén a Vértesi Barangolásokét kaptuk, bár meghirdetve, csak az oklevél lett. Pótolni kellene azon a két helyen is a felfestéseket, ahol az idén hiányzott (Csákberény és Csákvár). Lehetne szervezni egy hosszabb 100-150 km közti távot. A kapott térképlap alapján, Pusztavámról fel lehetne vinni Oroszlány széléig, majd vissza a Csáki-vár felé, Kõhányáspuszta után pedig Vérteskozma, fel Vitányvár irányába, onnan Szák felé, s abból az irányból megközelíteni Csákvárt. Mindez, ha a térkép pontos, akkor aszfaltozott erdészeti utakon történhetne. A hosszabb táv, így nagyobb távolságból is Gántra csalogatná azokat a bringásokat, akik 70 kilométerért nem jönnek
 
 
ZiribárTúra éve: 20072007.08.19 17:19:53
megnéz Ziribár összes beszámolója
Vértesi Barangolások 50
Táv: 51 km
Szint: 940 m

Szombaton reggel 6.30-kor indultunk Budapestrõl Gántra, esõkabátokkal és szendvicsekkel felszerelkezve, mivel az idõjósok változékony-csapadékos idõt mondtak a hétvégére. Szerencsére nem lett igazuk, ez már akkor kiderült, amikor kiszálltunk Gánton az Általános Iskola elõtt. Hûvös volt (15 fok), de felhõ alig volt az égen. Késõbb meg is bántuk, hogy hosszú nadrágot vettünk, olyan meleg lett.

A táv egyébként idén mintegy 5 km-rel hosszabb lett a tavalyihoz képest, mert fel kellett menni a Gesztesi várba is, mert volt ellenörzõpont, viszont Vérteskozmán nem volt ep.

Gyors regisztráció után 7.50-kor indultunk el Gánt-Bányatelep felé, ahol az erdészháznál volt az elsõ ep. Rengetegen indultak, fõleg a rövidebb 15,30 km-es távokon, ezért az elején csapatostul mentünk,és el is kavartunk még az 1. ep. elõtt. Szerencsére csak úgy 5-600 métert tettünk rá a távra, ami a bizonytalankodással együtt csak 10 percet vett el az idõnkbõl. Az 1. ep-nél a pecsét mellé nápolyi szeletet kaptunk, amit rögtön meg is ettünk.

Ezután végig a sárga sáv jelzésen mentünk a kenderáztató ep.ig, ami pont a sárga és a kék sáv keresztezõdésében volt. Kaptunk ásványvizet, ami jól jött, mert már kb. 2,5 órája jöttünk és egyre melegebb lett. Le is vettük a pulóvereket és elpakoltuk a hátizsákba, mert láttuk, hogy itt ma már nem lesz esõ, de még hûvös sem.

Az országos kéken folytattuk utunkat Mindszentpusztáig (3. ep., közben felmentünk a Csáki-vár romjaihoz, majd Kõhányáspusztáig (4.ep), ahol az etetõpont volt. Kellõ helyen és idõben tudtunk enni, mert 12.30-kor értünk ide és kb. féltávnál voltunk. Itt vált el egymástól a 30-as és az 50-es táv, és itt kaptunk infot az 50km-es útvonalváltozásról is, ami az itinerben még nem szerepelt, de egyértelmûen követhetõ és jól jelzett volt.

Kõhányáspusztáról tehát átmentünk Várgesztesre (5.ep.), a várba továbbra is a kéken. Visszafelé nem kellett lemenni a sárga sávon,hogy elérjük a sárga négyzetet, hanem egy jelzetlen úton levezettek minket a sárga négyzetre, így hivatalosan rövidítettünk egy kicsit. A sárga négyzeten értünk be Vérteskozmára. Még sosem jártunk itt, és nagyon tetszettek a házak és az egész környék. Mielõtt rátértünk volna a zöld sávra, még megkerestük a Vértes Meteor Se kulcsosházát és pecsételtünk a Fejér megye túrázója mozgalomhoz.

Vérteskozma után megtaláltuk a zöld sáv jelzést, ahol a Meszes-völgyben elég meredek emelkedõn mentünk fel a sárga jelzésig. Az út továbbra is emelkedett, de végre elértük a csákvári mûutat,ahol a 6. egyben utolsó ep. volt. Ismét kaptunk ásványvizet és elindultunk az utolsó 10 km-re. Továbbra is a zöld sáv jelzésen mentünk, kereszteztük a gánti mûutat és elértük a zöld háromszög jelzést, amelyen a szép Gém-tisztáson mentünk keresztül. A végén már csak le kellett ereszkedni Gántra és visszamenni az iskolához. 17.25-kor értünk be, vagyis 9 óra 35 perc alatt teljesítettük az 51 km-t. Szép oklevelet és kitûzõt kaptunk, valamint pecsétet a Vértes túrázója igazolólapjára. Megettük a maradék szendvicsünket és megkerestük a Vértes Csárdát, ahol a Fejér megye túrázója mozgalomba pecsételtünk.

Összefoglalva: Jó szervezésû túra volt, szinvonalas igazolólappal, sok szolgáltatással. Szeretünk a Vértesben túrázni, mert nincsenek nagy szintkülönbségek, nagyon jól jelzett és sok az erdei szakasz, ami még nyáron is elviselhetõvé teszi a túrázást. Köszönjük a szervezõknek a jó szervezést.
 
 
 Túra éve: 2006
Kerek repkényTúra éve: 20062006.09.21 12:58:41
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Vértesi Barangolások (50km)

Lassan két hete, hogy nem voltam túrázni. Ilyen rég nem esett meg velem.
Talán ezért is történt az, hogy péntek reggel a cucc fele már rég össze volt pakolva. Sátor, hálózsák, ruhák...
Ebéd pizza, aztán elrakni még, ami hiányzik.
Édesanyám hazajött, hogy segítsen a pakolásban, de már nem volt neki mit. A boltban vett nekem néhány csokit.

13:34 Bûvös szám. Ekkor indult a vonatom Lentibõl. Már rég vártam ezt a pillanatot. Holnap túrázni fogok. Reméltem az esõmentes hétvégét, ugyanis az esõkabátot direkt otthon hagytam.
A vonaton nagyon meleg van. Zalaegerszeg-átszállás. A vonat késve indul, legalábbis az én órám szerint. Bobán már több, mint negyed óra késés van rajtunk. Ez aggodalommal tölt el. Aztán Verszprém után történik valami csoda, Székesfehérvárra „csupán” 5 perc csúszással érkezünk.
Még van remény.
Petami már ott volt az állomáson, mikor leszálltam. Együtt kerestük Juditot, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy „elidegenvezet” minket a fehérvári buszállomásra. Átépítés miatt kicsit messzebb kellett menni, de odaértünk.
Még 1 perc a buszindulásig.
A buszállomás megvan, csak a busz nincs.
Judit elfut az információhoz, míg mi a másik oldalon nézelõdünk a buszok között.
Aztán csörög a telefonom. Judit hív kétségbeesetten, hogy megvan a busz, de épp most indul.
Még remélem, a kanyarben le tudjuk inteni, de csak az integetés marad... Majd két óra múlva a következõ buszon... De azon biztosan... :)

Bánatunkban meglátogattuk a közelben levõ “hóemberes üzletet”. Pakkjainkat a kedves biztonsági õrökre bíztuk. Vásároltunk. Elemózsiát, meg sört. :)

Mint ahogy egy ismerõsöm megfogalmazta: “az egész világ egy nagy sörbontó”, így kulccsal megszabadítottuk söreinket a kupakjuktól.

Aztán csak letelik a két óra, most már tényleg jó helyen, felszállunk a csuklósbuszba, annak is a „csuklójába”, mert máshol nincs elég hely.

Aztán Gánt, a végcél. Sötét van. Nem találjuk az iskolát. Gyors segélykérés Gethe úrtól, aki már korábban ideért. Hamarosan megpillantjuk lámpájának fényét az úton. Az iskola udvara köves, ez nehezíti, de meg nem akadályozza a sátrak felverését. 8 sátor áll az udvarban, ebbõl 3 a mienk. :)
„Kinek mije van” vacsi + egy kis sör, aztán alvás.

3:52 van, mikor a telefonomra nézek. Kiábrándító ilyen korán kelni, de nem tudok tovább aludni. Petami is ébren van már, elmegyünk a forráshoz vizet tölteni.
Fél 5kor már az útravaló is készen van. Sátorlebontás, 6 óra. Ideje nevezni. :)

6:10 kerül idõpontnak az igazoló lapokra. Indulás elõtt még egy kör a forráshoz. Aztán ténylegesen útra kelünk mi hárman. A kapott térkép igényes, színes, még szintmetszetet is kaptunk. Elõször a zöld  - en haladtunk. Jellegzetes vértesi táj, tetszik. Most járok életemben elõször ezen a vidéken. Erdõben visz az út, néha a fák között meg-megpillantjuk a bányákat. Az elsõ ellenõrzõpont elõtt nem sokkal rátérünk a sárga sáv jelzésre. Nemsokára meg is pillantjuk az Erdészházat. Gyors pecsételtetés, indulás tovább. Beszélgetünk. Aztán egyszercsak nem. Barkochbázunk. Még a sárga sáv jelzést is sikerült kitalálnom, ami azon a fán volt, mikor Gethe úr kitalálta a feladványt. De utána jól lezsibbadt az agyam... :)

Aztán lenn egy földút mellett megpillantjuk Kenderáztató nevû 2. ellenõrzõpontot. Innen a kék sávon, nevezetes jelzés, sok sporttárs bakancsa trappolt már itt a porban. Egy ligetes résznél mindannyian a tízóraiszünet mellett szavazunk. Feltöltõdve indulunk el.

Következõ ep. Mindszentpuszta. 25 Ft-ért lehet inni 2 dl üdítõt. Engedek a csábításnak. Gethe úr ismerõsökre lel a pontnál, itt marad beszélgetni, míg Petamival továbbindulunk. Gyönyörû tölgyesekben visz a túristaút, tetszik a túra, meg vagyok elégedve. Egyszercsak egy erdõbõl kiérve Tibet halad el mellettünk. Õ fut, ezért röpke üdvözlés és „jóutatkívánás” után már nem is látjuk. Aztán feltûnik mögöttünk Vad Malac és Gethe úr. Nem futnak, gyorsan „sétálnak” :). (le is hagynak minket)
Egy darabig ketten haladunk továbbra is, aztán Gethe túratárs türelmesen megvár minket egy fatörzsnél. Innen újra hárman. Kedves, hangulatos dombok, völgyek szabdalják szét a vértesi tájat. Felettünk az árnyat adó fák.

Még fél 12 elõtt érünk Kõhányáspusztára. Épp ebédidõ. Kapunk innivalót, meg zsíroskenyeret. Ízlés szerint. A kút vize nem iható, de fejfedõ-vizezésre tökéletesen alkalmas. Újra vár a kék sáv jelzés. Elkalauzol minket egy gyönyörû szép völgybe. Balról és jobbról dombok ölelnek minket. Nemsokára búcsút veszünk a sávtól, de a kéktõl nem, most a kereszt mutatja az utat. Az emelkedõknél - meg a lejtõkön is - rájövök, hogy akarmilyen kevés a vízvételi lehetõség egy túrán, azért 3 és fél liter innivalót magammal cipelni azért enyhén szólva is túlzás. Fõleg ilyen lapos talpú cipõben. Nem vagyok normális. Cipõt akarok. Nagyon fáj a talpam.

Aztán a sárga négyzet bevisz Vérteskozmára. 5. ep. A falu szélén van. Itt nem állunk meg, hanem beljebb, a kútnál. Vizespalackújra-, ill. utántöltés. Fejfedõnedvesítés. Nem mondhatni, hogy hideg lenne az idõ. Mikor pár perce pancsolunk, meglátjuk Zsotyeket, aki a 15 km-es távot már legyalogolta, s most utolért minket. Együtt indulunk tovább, de õ, meg Gethe úr kicsit gyorsabban halad. Megyünk, mendegélünk. Egy helyen kényszerpihenõt kell tartani, ekkor néhány ismerõs leelõz minket. Újra elindulunk. Szép zöld füves úton, a zöld sáv jelzésen. Két futó bukkan fel mögöttünk, egy férfi, meg egy nõ. Ismerõs arcok, két hete a Rockin találkoztunk velük. Örülünk nekik, õk is felismernek minket. Viccesen megjegyzik, amit a múltkori találkozásunkkor: „Hát ti nem a tévé elõtt?”. „Nem.” Feleljük „Minket nem az tesz boldoggá..” Most ezúttal búcsút is veszünk tõlük, mert futnak. Nemsokára csatlakozik hozzánk egy túrázó, akivel egészen a pontig együtt megyünk.

Csákvári mûút. 6. ep. Zsotyek és Gethe társunk itt megvárt minket. Kajaszünet, pihenés, önsajnáltatás (részemrõl) és sikítás egy bögöly, meg egy pók miatt, aztán jön a célegyenes. Gyönyörû a panoráma egy dombról. Amolyan Feszty-körkép szerû. Körbe-körbe. Mindenfelé ellátni. Hatás ugyanaz, a tájkép más. Számomra ez a Vértes. Sárga, magas, száraz fû, felette zöld tölgyfák. Mindez hangulatos dombokra mázolva. Gántra a zöld háromszögön érkezünk be. Elõkaparjuk a TTB hivatalos zászlóját, kibontjuk, majd azzal vonulunk be a célba, ahol átvesszük a díjazást.

Zsotyek kedvesen felajánlja, hogy elvisz minket Budapestre a Gyermekvasút rajtjába, de gyerek még az idõ, meg direkt szivatni akarjuk magunkat a Székesfehérvári átszállással, így a tömegközlekedést választjuk, de megköszönjük neki a szíves felajánlást.

Gánt, buszmegálló, sok túrázó. A busz pontosan érkezik. A buszsofõr meg van illetõdve, ritkán láthat errefelé ilyen nagy tömeget.

A túra nagyon szép volt, a rendezés jó, csak kár, hogy minden távon ugyanolyan kitûzõt adtak...
 
 
MaxtorTúra éve: 20062006.09.06 10:48:01
megnéz Maxtor összes beszámolója
2006.augusztus.19. Túra-morzsa Mohácsi Ferenc (Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület) tollából:

Tavaly arra kértek, írjak egy élménybeszámolót a 2005. augusztus 20-án rendezett 15, 30 és 50 km-es Vértesi barangolásnak nevezett teljesítménytúráról. Ennek a kérésnek eleget is tettem, így igazán életszerû korhû dokumentum sikeredett, készülõdve erre az élménybeszámolóra és elolvasva az egy évvel ezelõtti sorokat visszajöttek az élmények.
Az idén már nem kellett felkérni ezen sorok megírására, már erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy írásos nyoma maradjon a 2006. évi Vértesi barangolásoknak. Hát akkor nosza.
A tavalyi peremfeltételek lényegesen megváltoztak, hiszen akkor mint gyalogos résztvevõ éltem át az 50 km megtételének élményét, most pedig a 6-os ellenõrzõ pont fájdítottam folyamatosan a szívem, hogy „milyen jó „ezeknek” A sarkammal akadt egy kis gond, ezért nem mertem megkockáztatni a 12 órás gyaloglást. Mondhatni erre, hogy jó kifogás, de hát valóban… Eszembe jutott az LGT egyik slágerének szövegrészlete:
„Végül a fejed nem esik szét – pontozónak is mehetsz még”
Tehát a 6-os ellenõrzõ ponton azzal az elmélettel végeztem a nagyon komoly adminisztrációs munkát, hogy a pontozók is elengedhetetlen feltételei egy versenynek, ennek a munkának is megvannak a szépségei, csak meg kell õket találni.
Elõször a tökéletes komfort érzetet kellett kialakítani, ami nem állt másból mint egy sátor felállításából, a munkaasztal elhelyezésébõl és berendezésébõl valamint a kiosztandó ásványvíz lehûtésébõl.
A 6-os ponton a túra 38. km-nél hárman végeztük a nem kevés adminisztrációs, élelmezési, italmázási feladatokat. Most hosszan részletezhetném – magamat megnyugtatva - hogy milyen fontos „pontozói” munkát is végeztünk, de legyen elég annyi, hogy hamar kialakult a munkamegosztás: Margit a versenyzõk lelkivilágával, só-víz háztartásával és étkeztetésével foglalkozott. Az elõbbit ásványvíz osztásával az utóbbit pattogatott kukorica osztásával érte el. Emlékszem tavaly milyen jól esett ezen a ponton a Bélától kapott erõsítõ. A Béláról és társairól késõbb részletesen…. Úgy látszik mindenkinek egy srófra jár a szervezete 38 km után, mert a felkínált ásványvizet senki nem utasította vissza. Csilla a versenyzõk sorszámának komoly nyilvántartását végezte, én pedig minden résztvevõ számára maradandót alkottam azzal, hogy a rajtlapokra kitörölhetetlen 6-os számot bélyegeztem. Azért jól esik az embernek, hogy 142 fõ részére kitörölhetetlen nyomot hagyott az életükbe. Amúgy mint pontozó, igen érdekes tapasztalatokat gyûjtöttem hiszen volt idõm elgondolkodni azon, hogy mostanra a túrázás tárgyi feltételei gyökeresen megváltoztak. A régi öregektõl csak a mesébõl hallottam, hogy az ’50-es-’60-as években milyen bakancsban túráztak milyen térképeik voltak. A komoly katonai titoktartás miatt azokon a térképeken csak a hegység neve volt igaz de sem a két pont közti távolság sem az irány nem volt igaz. Ezekkel a Vértes térképekkel 50 évig jól be is csaptuk a NATO-t. Nem is tudtak kiigazodni a Vértesben! Most viszont elnézegettem a sporttársak felszereléseit és elállt a lélegzetem. Minden van ami a túrázó kényelmét szolgálja, az árakban a határ a csillagos ég. 55 ezerért olyan cipõ, hogy 5 perc után felveszi a lábad alakját, 15 ezerért olyan hátizsák, ami egyúttal italtárolására is szolgál, egy csövön keresztül lehet a folyadékot szívni, nem kell leemelni a hátizsákot. Azért egy dobozos sör kinyitásának hangja és megivása nem vetekszik a szívogatással. Volt még pár ezer forintért felkarra szerelhetõ kütyü tartó, ami MP3 formátumba tömörített zenék lejátszását szolgálta, hogy a turista figyelmét elvonja a teljesítmény túra gyötrelmeirõl. Manapság már a GPS sem elérhetetlen, pár ezer forintért megveheted és állandóan meg tudod mondani álláspontodat. Ez a GPS a gyengébbek kedvéért - szabad fordításban - G PONT Sistem-et jelent, azaz állandóan tudjad, merre van a G pont. A komoly adminisztrációs és közétkeztetési feladatok szünetében keresztrejtvény megfejtéssel múlattuk az idõt. Az ugandai politikus nem akart az istenért nem kijönni, mert valaki mindig beesett –néha szó szerint – a pontra. Az öt betûbõl három már megvolt, amikor ½ 3 tájékán megérkeztek a mieink. A tavalyi csapatból csak a Gyuri maradt. Rajta kívül még Tibi, Pisti és xxxxx pihente ki nálunk a fáradalmakat. És nem utolsó sorban Béla, akivel váltottuk egymást. Tavaly õ teljesített itt szolgálatot és én szenvedtem, most én voltam pontozó és Õ tudta meg mi a magyarok Istene. Lábilag elég jól bírta, de az kézújjainak feldagadása érdekes jelenség volt.
Hiányoltam viszont a tavalyi csapatból Lacit. Kiderült, hogy Õ is a komoly pontozói munkával járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Nekem legalább meg van a hihetõ indokom, hogy miért nem vállaltam (lásd még sarok probléma) az 50 km-es szenvedést, de a Laci valódi indokaira azért kíváncsi lennék. Az az indok, hogy sietni kellet haza egyszerûen átlátszó. Szerintem öregszik, csak nem meri bevállalni.
Azért a mieinknek – szigorúan protekciós alapon – az ásványvízen és a pattogatott kukoricán kívül még hûtött szíverõsítõ és hûtött sör is járt. Hála a Margit bölcs elõrelátásának és hûtõtáskájának. Azért a sport barátságnak szép példáját a Gyuri mutatta, aki 38 km-en keresztül cipelt számunkra 3 db barackot. Hiába a turista a pokolban is turista. Ahogy elmentek a mieink lassan meglett az ugandai politikus neve is: OBOTE. Remélem kedves Obote te is nagy túrázó vagy majd egyszer a politikát hátrahagyva gyere el a Vértesbe. Nem fogod megbánni és rájössz, hogy igaza van Móricz Zsigmondnak amikor azt mondta: „Gyalogolni jó” De azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a pontozói munka is nagyon fontos társadalmi tevékenységnek minõsül. Itt ismét az LGT jut eszembe: „És titkold el mikor neked is fáj, és fõleg ne sokat filozofálj!” Ezek örök becsû gondolatok és úgy gondolom nem csak a bokszra, hanem a teljesítménytúrára is érvényesek.
A dolgozat vége felé meg kell még említeni azokat a sporttársakat, akik az ország másik felébõl jöttek el a Vértesi barangolásra és –hála a fiatal szovjet mérnökök által feltalált internetre és digitalizált fényképezõgépre – a 6-os ellenõrzõ ponton kaptak igen hasznos információt az itteni turizmusról és ígéretet, hogy az elkészített digitális fényképet elküldjük nekik.
Most már csak a Gyöngyvirág Természetbarát Szakosztály által másod ízben rendezett Vértesi barangolásokkal kapcsolatos szürke számadatok felsorolása maradt hátra:
224 fõ 15 km-es pályán, 156 fõ 30 km-es pályán, 142 fõ 50 km-es pályán.
Este ½ 6-kor a 6-os ellenõrzõ pontot azzal a biztos tudattal bontottuk le, hogy
„Rá se ránts, ha a tömeg zúg,
fontos ember az, aki súg.
És könnyen nyersz, ha megbecsülöd,
aki az asztal mögött ül.”

(a beszámolót írta: Mohácsi Ferenc www.gyongyvirag.atw.hu)
 
 
Rush2006Túra éve: 20062006.08.22 21:03:27
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Vértesi Barangolások 50



Tomi munkatársammal indultunk le péntek délután, és Csákvári átszálással Gánton is voltunk. No itt kezdõdtek a problémák, ugyanis a 2 turistaházból mind a 2 le volt már foglalva.. Így jár az aki elõre nem jelentkezik be.. Nem csak mi voltunk így ezzel, hanem egy Gyõri duó is (apa, lánya), de legalább nekik kocsijuk volt. No mindegy, ráértem errõl még elmélkedni, hisz korán volt, célba vettük(em) a sörözõt, majd jöttek a gyõriek is. Szép lassan összeismerkedtünk velük, nagyon nagy arcok voltak, a kiccsaj is, és az apja is (Kinizsi teljesítõ). Majd nagyon kedvesek voltak, mert adtak estére plédet, és bár így is a kocsik mögött feküdtünk, de legalább annyira nem fáztam este mint amire számítottam.



No, a túráról: Másnap reggel 6:05-kor már neveztünk is, és 4-esbe neki is vágtunk a túrának. Az itiner tökéletes volt, a térképvázlat szó szerint mesteri!!! Grat a szervezõknek! Kb. 30-ig mentünk a gyõriekkel, majd elhúztunk, mert a 15:10-es buszt terveztük elérni. Jól ment minden, a végére nyomtuk neki keményen, kicsit elfáradtam, de ennyi kellett! A busz meg is lett, 14:30-kor már a célban voltunk.

Igazából petami leírt minden fontosat errõl a túráról, szuper idõ volt, gyönyörû táj, és megismertem a Vértest is, szerencsére pozitívan csalódtam benne:)

 
 
PapsajtTúra éve: 20062006.08.22 10:29:20
megnéz Papsajt összes beszámolója
Vértesi barangolások, elsõ benyomások... (50 km)

Bár nem erõségem az írás, most mégis úgy gondoltam, hogy tollat (billentyûzetet) ragadok és megosztom tapasztalataimat másokkal is. Röviden a következõ benyomások értek a túrával kapcsolatban.
2006. 08. 18-án Péntek este érkeztünk Gántra autóval. Igazából aznap (másnap) reggel is indulhattunk volna, mivel Gyõr nincs túl messze a fent említett kis falutól, de néhány Pestrõl érkezõ cimbora is az elõzõ napi érkezés és terepfelmérés elõtt döntött, így mi is csatlakoztunk hozzájuk. Gánt, mely a túra start és célállomásaként is funkcionált egyben, Székesfehérvártól kb. 20 km-re található tüneményes kis falu a Vértes szívében. A terület egyik sajátossága, hogy számos külszíni fejtést folytattak itt korábban, így a környéken rengeteg hatalmas „lyuk” tátong, amelyeket már önmagában is érdemes megnézni. Na de vissza a túrához...
Péntek este sátorverés az Általános Iskola udvarában, egy korsó sör a szomszédos kis büfé teraszán, „mélyreható” elméleti felkészülés a holnapi túrára. Az éjszaka nyugodt, az ég tiszta, a szomszédos kutyák „parlamenti” vitát folytatnak kissé emelkedett hangnemben, a szomszédos sátorban intenzív duruzsolás folyik... reggel hajnali hatkor kakasszóra ébresztõ, sátorbontás, öltözködés, megérkeznek Balázsék is, a csapat létszáma velük együtt most már 7 fõ.
Nevezés, 7:10 -es rajt és az elsõ meglepetés gyanánt egy jó minõségû kiválóan áttekinthetõ leírás, színes térképpel. Mellékelve mindehhez a szintkülönbségek grafikonja. A papír sem valami gagyi félfamentes, ami az izzadt kézzel való több órás viaskodás eredményként általában úgy néz ki, mint egy orrnyálkahártyával átitatott papírzsepi. Nagyon profi volt. Az eredeti kartográf térképet egyszer sem kellett elõvenni. (Pedig nagyon jól tudjuk, hogy akár már egy eltévedés is elég, ahhoz, hogy teljesen tönkrevágja a túrát.) Az útvonal végig gyönyörû volt. Jelzett túristautakon vezetett, és szemmel láthatóan a túristajelzések is fel voltak újítva, ahol pedig még így sem lett volna egyértelmû, ott szalagokkal segítették a tájékozódást. A túra során egyszer sem kavartunk el és nagy örömömre szolgált, hogy egyetlen métert sem kellett feleslegesen megtenni. Az elején rendesen kiléptünk (kb.5,5-6 km/h), mivel tudtuk, hogy a végére így is, úgy is be fogunk lassulni. (Ez bár magam sem tudom miért, most elmaradt :-)) A csapat a túra során kissé szétszakadt, mindenki beállt a saját tempójába, Ildi huga, aki egyben csapatunk legifjabb tagja is volt a 4. ellenõrzõpontnál át is kanyart a 30-as távra. Valamennyi ellenõrzõpontnál (összesen 6 db.) szívélyes fogadtatás várt minket. Egyszer sem kellett a pecsételésre várakoznunk, pedig viszonylag nagy volt a résztvevõk száma. A frissítõre sem lehetett panasz: zsíros(lekváros)kenyér, müzliszelet, ásványvíz, jéghideg kútvízben mosakodás, ami az aznapi hõségben igazán üdítõen hatott. Az összesen 837 m –es szintkülönbséget „szinte” észre sem veszed, mivel végig lankás dombokon rójuk a kilométereket. Az útvonal mindössze két kis települést (Kõhányás, Vérteskozma) érintett, ahol szintén van lehetõségünk a folyadék-utánpótlásra és egyben változatossá is teszi az útvonalat. Annak ellenére, hogy tényleg bitang meleg volt egész nap, (önmagunkhoz képest) nagyon jó tempóban tudtunk haladni és az ellenõrzõ pontokon sem idõztünk sokat. Végül 16:35-re értünk célba, így 9h 35 perc alatt tudtuk le a pontosan 47,5 km-t. A célban a szokásos kézfogás, gratuláció, oklevél, kitûzõ átvétele és sok-sok dicséret a szervezõknek. Még egyszer is gratulálunk. Összegezve egy kiválóan megszervezett és lebonyolított tt. túrával gyarapodtunk. Minden elismerésem a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek.

Ami tetszett:
1. Végig jelölt turistaútvonal (zero dzsungelharc)
2. Kiválóan felújított jelzések (az eltévedés kizárt)
3. Minõségi leírás, színes térképpel, grafikonnal. (az eltévedés kizárt)
4. Bõséges és változatos frissítõk (nem kell több tonna cuccot cipelned)
5. Gyönyörû és változatos táj

Ami nem tetszett:
1. Akármennyire is töröm a fejem, semmi sem jut az eszembe :-)
 
 
sunflowerTúra éve: 20062006.08.20 16:30:06
megnéz sunflower összes beszámolója
Vértes, 2006. 08.19. 15km
2. teljesítménytúrámon 3-an vágtunk neki a vértesi túra 15km-es távjának. Gondolkoztunk a nagyobb távon de úgy döntöttünk kezdésnek ez is bõven jó lesz.
A rajt Gánton volt. Az odautazás kissé nehézkesen indult mert Pestrõl vonattal ill volánnal körülményes lett volna, fõkén a hajnali 4-es keléssel így az autó mellett döntöttünk. A rajt gyorsan ment kaptunk cerbonát ásványvizet szuper térképet szintemelkedést mutató ábrát és miután felocsúdtunk a luxusi körülményekbõl pályára állítottuk magunkat és elindultunk. Az 1. ellenõrzési pontig enyhén lankás néhol földutas néhol erdõs terpen haladtunk a zöld jelzésen igen csak nagy sebességgel. Egy két helyen kellemes kilátás tárult elénk ami egyben az erdõírtások nyomait is látatta ami kissé rossz kedvvel töltött el. Utunk egy mûút keresztezése után a földtani tanösvény mellett vezetett aminek elején integethettünk a bauxitbányászati múzeumnak amit azért sajnáltam hogy nem nézhettem meg. Miután rácsatlakoztunk a sárga jelzésre már el is értük az erdészházat ahol ücsörgött pár kedves hölgy pecséttel a kezében. Miután megszereztük a dokumentációt magunkhoz vettünk némi elemózsiát és indultunk tovább a sárga jelzésen. A 2. ep kb a 13. km-nél lehetett, szinte a távunk végén. Odáig az út szinte végig erdõben vagy erdõszélen vezetett. Egyenes szakasz alig volt végig "hegyre fel- hegyrõl le". Az eslõ emelkedõ után egy fával sûrûn benõtt területre érkeztünk ahol bármerre néztünk vékony fatörzsek voltak jó sûrûn az ösvényünk is nagyon vékony volt volt kis gyér aljnövényzet és szórtan beszûrõdõ fény. Olyan békés volt! Csak pár madár hangját lehetett hallani meg egy-két lehulló levél zaját. Itt vhogy olyan jó érzés fogott el.. Aztán innen kiérve egy hosszú széles ösvényen haladtunk tovább ahol utolért minket egy kedves fiatalember aki rendkívüli beszélõkével volt megáldva így kb fél órát amíg velünk tartott aktív mosolygással és túrabeszámolóval töltöttünk. Elhaladtunk a Mária-kép mellett majd a Bagoly-hegyet is megszemlélhettük aztán beértünk a Szélesföldi erdõbe. Itt lassítottunk a tempón mert másfél óra elteltével félúton jártunk így több idõ jutott bámészkodásra és fotózásra. Tovább haladva a sárga jelzésen kiértünk a Réti-földek kiéget száraz legelõjére ahol az erdõ hûse után igencsak mellbe vágott mindet a nagy meleg és a forró napsütés. Útközben sok túrázóval is találkozunk, a legnagyobb meglepetésemre egy családdal is ahol apuka a hátán cipelte a még járni nehezen tudó picit anyuka pedig kézen fogva sétált a már járni tudó nagyobbacska kisfiúval. Olyan jó érzéssel töltött el hogy ilyen emberek is vannak a világon! A legelõ után egy nagyobb emelkedõ következett ahonnan ismét megcsodálhattuk a vértes tájait. A Gánti barlangot sajnos messzirõl elkerülte az utunk amit azért sajnáltam, mert oda szívesen benéztem volna szinidõ ide vagy oda. Lassan elérkeztünk a 2. ep-hoz a Kenderáztatóhoz ahol egy csapat pihenõ falatozó kiránduló fogadott minket körbevéve a pecséletõ néniket. Mivel innen már csak 2 km volt hátra nem idõztünk sokat. Az út egy földúton vezetett a kék jelzésen, át a Réti földek legelõin vissza Gántra. Már messzirõl láttuk a templomot ahova vissza kellett érni. 3óra 10 perc gyaloglás után rögzítette a néni célbaérésünk idejét. Jutalmunk egy szép oklevél és egy kitûzõ volt és persze a vértesi táj egy apró pici darabjának a megismerése, élménye és emléke.
Mindent összefoglalva szuper szerevezésnek és túrának lehettünk tanui, (már amennyire szerény tapasztalatom engedi hogy megítéljem) az út végig jelzésen haladt ahol nem volt ott szalagok voltak a térkép is jó volt sztm csak az tévedett el aki akart. És mindenki nagyon kedves volt, az állomások is jók voltak szóval jövõre is jövünk! :)

Képek: http://kep.tar.hu/sunflower84