Túrabeszámolók


túra éve: 2006
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20062006.09.06 10:48:01
2006.augusztus.19. Túra-morzsa Mohácsi Ferenc (Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület) tollából:

Tavaly arra kértek, írjak egy élménybeszámolót a 2005. augusztus 20-án rendezett 15, 30 és 50 km-es Vértesi barangolásnak nevezett teljesítménytúráról. Ennek a kérésnek eleget is tettem, így igazán életszerû korhû dokumentum sikeredett, készülõdve erre az élménybeszámolóra és elolvasva az egy évvel ezelõtti sorokat visszajöttek az élmények.
Az idén már nem kellett felkérni ezen sorok megírására, már erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy írásos nyoma maradjon a 2006. évi Vértesi barangolásoknak. Hát akkor nosza.
A tavalyi peremfeltételek lényegesen megváltoztak, hiszen akkor mint gyalogos résztvevõ éltem át az 50 km megtételének élményét, most pedig a 6-os ellenõrzõ pont fájdítottam folyamatosan a szívem, hogy „milyen jó „ezeknek” A sarkammal akadt egy kis gond, ezért nem mertem megkockáztatni a 12 órás gyaloglást. Mondhatni erre, hogy jó kifogás, de hát valóban… Eszembe jutott az LGT egyik slágerének szövegrészlete:
„Végül a fejed nem esik szét – pontozónak is mehetsz még”
Tehát a 6-os ellenõrzõ ponton azzal az elmélettel végeztem a nagyon komoly adminisztrációs munkát, hogy a pontozók is elengedhetetlen feltételei egy versenynek, ennek a munkának is megvannak a szépségei, csak meg kell õket találni.
Elõször a tökéletes komfort érzetet kellett kialakítani, ami nem állt másból mint egy sátor felállításából, a munkaasztal elhelyezésébõl és berendezésébõl valamint a kiosztandó ásványvíz lehûtésébõl.
A 6-os ponton a túra 38. km-nél hárman végeztük a nem kevés adminisztrációs, élelmezési, italmázási feladatokat. Most hosszan részletezhetném – magamat megnyugtatva - hogy milyen fontos „pontozói” munkát is végeztünk, de legyen elég annyi, hogy hamar kialakult a munkamegosztás: Margit a versenyzõk lelkivilágával, só-víz háztartásával és étkeztetésével foglalkozott. Az elõbbit ásványvíz osztásával az utóbbit pattogatott kukorica osztásával érte el. Emlékszem tavaly milyen jól esett ezen a ponton a Bélától kapott erõsítõ. A Béláról és társairól késõbb részletesen…. Úgy látszik mindenkinek egy srófra jár a szervezete 38 km után, mert a felkínált ásványvizet senki nem utasította vissza. Csilla a versenyzõk sorszámának komoly nyilvántartását végezte, én pedig minden résztvevõ számára maradandót alkottam azzal, hogy a rajtlapokra kitörölhetetlen 6-os számot bélyegeztem. Azért jól esik az embernek, hogy 142 fõ részére kitörölhetetlen nyomot hagyott az életükbe. Amúgy mint pontozó, igen érdekes tapasztalatokat gyûjtöttem hiszen volt idõm elgondolkodni azon, hogy mostanra a túrázás tárgyi feltételei gyökeresen megváltoztak. A régi öregektõl csak a mesébõl hallottam, hogy az ’50-es-’60-as években milyen bakancsban túráztak milyen térképeik voltak. A komoly katonai titoktartás miatt azokon a térképeken csak a hegység neve volt igaz de sem a két pont közti távolság sem az irány nem volt igaz. Ezekkel a Vértes térképekkel 50 évig jól be is csaptuk a NATO-t. Nem is tudtak kiigazodni a Vértesben! Most viszont elnézegettem a sporttársak felszereléseit és elállt a lélegzetem. Minden van ami a túrázó kényelmét szolgálja, az árakban a határ a csillagos ég. 55 ezerért olyan cipõ, hogy 5 perc után felveszi a lábad alakját, 15 ezerért olyan hátizsák, ami egyúttal italtárolására is szolgál, egy csövön keresztül lehet a folyadékot szívni, nem kell leemelni a hátizsákot. Azért egy dobozos sör kinyitásának hangja és megivása nem vetekszik a szívogatással. Volt még pár ezer forintért felkarra szerelhetõ kütyü tartó, ami MP3 formátumba tömörített zenék lejátszását szolgálta, hogy a turista figyelmét elvonja a teljesítmény túra gyötrelmeirõl. Manapság már a GPS sem elérhetetlen, pár ezer forintért megveheted és állandóan meg tudod mondani álláspontodat. Ez a GPS a gyengébbek kedvéért - szabad fordításban - G PONT Sistem-et jelent, azaz állandóan tudjad, merre van a G pont. A komoly adminisztrációs és közétkeztetési feladatok szünetében keresztrejtvény megfejtéssel múlattuk az idõt. Az ugandai politikus nem akart az istenért nem kijönni, mert valaki mindig beesett –néha szó szerint – a pontra. Az öt betûbõl három már megvolt, amikor ½ 3 tájékán megérkeztek a mieink. A tavalyi csapatból csak a Gyuri maradt. Rajta kívül még Tibi, Pisti és xxxxx pihente ki nálunk a fáradalmakat. És nem utolsó sorban Béla, akivel váltottuk egymást. Tavaly õ teljesített itt szolgálatot és én szenvedtem, most én voltam pontozó és Õ tudta meg mi a magyarok Istene. Lábilag elég jól bírta, de az kézújjainak feldagadása érdekes jelenség volt.
Hiányoltam viszont a tavalyi csapatból Lacit. Kiderült, hogy Õ is a komoly pontozói munkával járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Nekem legalább meg van a hihetõ indokom, hogy miért nem vállaltam (lásd még sarok probléma) az 50 km-es szenvedést, de a Laci valódi indokaira azért kíváncsi lennék. Az az indok, hogy sietni kellet haza egyszerûen átlátszó. Szerintem öregszik, csak nem meri bevállalni.
Azért a mieinknek – szigorúan protekciós alapon – az ásványvízen és a pattogatott kukoricán kívül még hûtött szíverõsítõ és hûtött sör is járt. Hála a Margit bölcs elõrelátásának és hûtõtáskájának. Azért a sport barátságnak szép példáját a Gyuri mutatta, aki 38 km-en keresztül cipelt számunkra 3 db barackot. Hiába a turista a pokolban is turista. Ahogy elmentek a mieink lassan meglett az ugandai politikus neve is: OBOTE. Remélem kedves Obote te is nagy túrázó vagy majd egyszer a politikát hátrahagyva gyere el a Vértesbe. Nem fogod megbánni és rájössz, hogy igaza van Móricz Zsigmondnak amikor azt mondta: „Gyalogolni jó” De azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a pontozói munka is nagyon fontos társadalmi tevékenységnek minõsül. Itt ismét az LGT jut eszembe: „És titkold el mikor neked is fáj, és fõleg ne sokat filozofálj!” Ezek örök becsû gondolatok és úgy gondolom nem csak a bokszra, hanem a teljesítménytúrára is érvényesek.
A dolgozat vége felé meg kell még említeni azokat a sporttársakat, akik az ország másik felébõl jöttek el a Vértesi barangolásra és –hála a fiatal szovjet mérnökök által feltalált internetre és digitalizált fényképezõgépre – a 6-os ellenõrzõ ponton kaptak igen hasznos információt az itteni turizmusról és ígéretet, hogy az elkészített digitális fényképet elküldjük nekik.
Most már csak a Gyöngyvirág Természetbarát Szakosztály által másod ízben rendezett Vértesi barangolásokkal kapcsolatos szürke számadatok felsorolása maradt hátra:
224 fõ 15 km-es pályán, 156 fõ 30 km-es pályán, 142 fõ 50 km-es pályán.
Este ½ 6-kor a 6-os ellenõrzõ pontot azzal a biztos tudattal bontottuk le, hogy
„Rá se ránts, ha a tömeg zúg,
fontos ember az, aki súg.
És könnyen nyersz, ha megbecsülöd,
aki az asztal mögött ül.”

(a beszámolót írta: Mohácsi Ferenc www.gyongyvirag.atw.hu)
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár