Vértesi barangolások 25
Korán reggel keltünk a gyerekkel, hogy idõben odaérjünk a rajthoz ami a készülõdés és a jó 1 órás autókázás után 9 óra körülre sikerült. Akkor még azt gondoltuk, hogy jó idõben vagyunk, kellemes túra áll elöttünk. A tavalyi útvonalhoz képest teljesen más irányba kellett menni, így legalább volt benne egy kis izgalom is.
Az elején rögtön utolértünk egy hölgy társaságot akiknek a lábnyomában haladva, majd megelõzve õket hamar elértünk az elsõ ellenõrzési ponthoz. Itt szódával kínáltak, de mivel éppcsak elindultunk elutasítottuk és siettünk tovább. Az itiner nem volt túl részletes, de mivel nagyon jók végig a jelzések, a kapott térkép nagyon jó és minden keresztezõdésben külön papíron irányítottak minket nem is volt szükség többre, gyakorlatilag esélyünk sem volt az eltévedésre. A Vértes és a Gerecse a két kedvenc túra célpontunk, ebben most sem csalódtunk, nagyon szép az erdõ, sok szép fényképet is csináltunk és sikerült jópár túra társat megelõzgetnünk. Nagy nagatívum viszont, hogy a szervezõk a meglehetõs meleg ellenére nagyon alul kalkulálták a frissítõ mennyiségét. A Pátrácosnál nyomát sem láttuk innivalónak, majd Mindszentpusztához érve az orrunk elõtt rakták el a szódás ballont, majd közölték, hogy sajnálatos módon elfogyott mindkét ballon víz amit ide szántak. A célban - ahova 5 és fél óra alatt értünk vissza - sem jártunk jobban, ahol a mosdó felé irányítottak, ha esetleg szomjunkat akarnánk oltani. Ez már a sokadik túránk volt az elmúlt 2 évben, de még sosem találkoztunk olyan hellyel, ahol délután 3-kor, amikor a hosszú táv résztvevõi még nagyrészt a terepen kóvályognak már elfogyott volna a frissítõ. Ajánlanám a szervezõknek, hogy ne 2-3 dl/fõvel kelkuláljanak egy nyár közepi túránál, mert ez elronthatja az egyébként jó hangulatú túrát. |
