Vértesi barangolások 50
Nem éppen ezt a túrát terveztem a hétvégére, a hétvége fõ túrája a vasárnapi Erdõkerülõ volt, szombatra a Tátika-Rezi várutat néztem ki, mert a múltkor a Balaton 50-en nagyon megszerettem a Balaton-felvidéket, ám közlekedési szempontból megoldhatatlan lett volna a lejutás. Végül ismét Vinatti segített ki, fuvart ajánlva Gántra, gyorsan megnéztem a kiírást, elolvastam a beszámolókat, láttam, hogy nem túl nehéz, nagyon jól szervezett túra, így emellett döntöttem.
Fél hétre érkeztünk meg Gántra, gyors nevezés után 6:40-kor vágtam neki a túrának. Itinerként két darab háromba hajtott A4-es lapot kaptunk, egy színeset, egyik oldalán térképmásolattal, másik oldalon egy elég rövid, de bõségesen elegendõ útvonalleírással, valamint a bélyegzõk helyeivel és egyéb adatokkal, a másik lapon pedig a túra útvonalmetszete volt, ehelyett jobban örültem volna egy táblázatnak a pontos adatokkal, mert így mindig csak körülbelül tudtam, hol járok. Az elsõ ellenõrzõpont Hajdúvár volt, amit a K jelzésen közelítettünk meg. A tájékozódással nem volt probléma a túra során, jól voltak felfestve a jelzések, plusz szalagok is könnyítették a tájékozódást. Egyetlen rövid eltévedésem itt volt, elindultam balra fel egy kiszalagozott úton, de miután láttam, hogy mindenki továbbmegy egyenesen hamar korrigáltam, valószínûleg a 10-es táv jött arra visszafele, azoknak volt a szalagozás. Pont Vinattiék mögé kerültem, s próbáltam tartani a nekem kissé gyors tempójukat. Közben kiderült, hogy Õk is mennek a másnapi Erdõkerülõre, így újabb közlekedési problémám oldódott meg. Egy hosszú, de nem túl meredek emelkedõ után megérkeztünk az elsõ ponthoz, ahol vízzel kínáltak. Itt elbúcsúztam útitársaimtól, Õk ugyanis elõbb 10-et, majd utána 50-et mentek. Nekik köszönhetõen elég jó elsõ etapot mentem, 6km 1:05 alatt, még mindig csodálkozom rajta. A Z jelzésen mentem tovább, ami eléggé el volt kopva, de a Mária út együtt haladt vele, és az szépen fel volt festve, így itt sem volt gond a tájékozódással. Próbáltam itt is jó tempót menni, szép, egyenes úton haladt a túra, így sikerült is egy óra alatt elérnem a 2. ponthoz, Mindszentpusztára. Itt vettem a büfénél egy colát, gyorsan megittam, aztán robogtam tovább ismét a kéken Kõhányásig. Ez volt a túra frissítõpontja, volt zsíros kenyér nagyon finom lilahagymával, valamint kétféle lekváros kenyér, én az elõbbibõl ettem másfél szeletet jó vastagon megsózva. Itt a rövidtávosok visszafordultak Gántra, mi pedig a Gesztesi vár felé vettük az irányt. Szép erdei úton mentünk a kék jelzésen, majd egy aszfaltos úton másztunk fel a várba. Elég sok kiránduló volt errefelé, ami nem is csoda egy ilyen szép szombati napon. Bélyegezni a büfében kellett a Kéktúra bélyegzõvel. Egy kicsit pihentem, ettem egy sport szeletet, majd megkezdtem a leereszkedést a várból. Lent egy idõs bácsi akart eladni két pöffeteggombát, de nem volt nálam annyi pénz, meg cipelni se akartam 20 km-t. Elhaladtunk Várgesztes mellett, majd egy szép kis emelkedõ következett, ami többünket igencsak megizzasztott, a levegõ is elég fülledt meleg volt. Egy picit vissza is vettem ezután a tempóból, sokat kivett az emelkedõ, gondoltam a ponton pihenek egy hosszabbat, éreztem kezd vízhólyag kialakulni a talpamon, azt is le kéne ragasztani. Végre csak elértem az 5 ponthoz Új elosztásra, ahol egy kocsiból bélyegeztek és kínáltak vizet. Vizet most nem kívántam, inkább kerestem valami ülõ alkalmatosságot, amit meg is leltem egy kidõlt fában. Vettem elõ a tapaszt a vízhólyagra, erre nézem, az üres dobozt hoztam el a teli helyett. Szépen visszapakoltam a táskába, s bandukoltam tovább. A zöld jelzésen vezetett utunk lefelé, át a Sárkánylyuk-völgyön, itt elõjött az allergiám, s az egész szakaszt végigtüsszögtem, kicsit be is lassultam, részben emiatt, részben mert még nem tudtam rendesen kipihenni az elõzõ kaptatót. Túrázóval sem nagyon találkoztam, egy-két futó szaladt csak el mellettem, úgy látszik az az emelkedõ a mezõnyt is széthúzta, a célig egyedül mentem innen, pedig az elején sok emberrel találkoztam.. Kiértem egy aszfaltos útra, amin egész Vérteskozma határáig mentünk, ahol extra frissítõpont volt. Ez nagyon jól jött, megettem a rajtban kapott müzlit, feltöltöttem a kulacsot, s most már végre pihenten tudtam nekivágni az emelkedõnek, ami nem is volt olyan vészes, mint azt gondoltam, hamar fent voltam a csúcson, ahonnan leereszkedtem az utolsó ellenõrzõponthoz a Csákvári mûúthoz. Itt is pihentem egy keveset letelepedtem árnyékos helyre, ittam is, aztán elindultam a cél felé. Szép, egyenes erdei úton haladt az út, egy-két kisebb emelkedõvel, itt jól lehetett haladni, majd jött a Gém-hegy, ami hát, nem mondható a túra legkellemesebb részének. Miután az ember felmászott a hegyre egy tar részre ér, ahol tûz a nap és semmi légmozgás nincs. De legalább volt kilátás, amit az egész túra alatt hiányoltam, s mérgelõdtem magamban emiatt, hát most megkaptam. Kicsit leültem egy kõre pihenni, meg nézelõdni, de a nagy forróság miatt inkább továbbindultam. Végigmentem a hegy tetején, s már lehetett látni Gánt házait, az ösvény is elkezdett ereszkedni. Itt belebotlottam egy földön fekvõ túratársba, azt mondta rosszul van, hányingere van. Mondtam neki, hogy már csak párszáz méter a cél, adtam neki egy kis vizet, azt mondta kicsit pihen és akkor le fog tudni jönni. Kérdeztem evett-e valami sósat, mondta, hogy nem csak csokikat, ellenben sok vizet ivott, így megvolt a probléma forrása, tanácsoltam, hogy a célban egyen egy szelet jól megsózott kenyeret. Ezután tényleg nem volt sok hátra, egy pici ereszkedés után már Gánt utcáit koptattam, s rövidesen beértem a célba 16:30-ra. Kerestem, hogy hol adnak fánkot, de sajnos sehol, idén ez elmaradt, emiatt picit csalódott voltam, ez volt az egyik fõ motiváló tényezõ. Viszont míg vártam Vinattiékat kb félóránként a kezembe nyomtak egy csokit, úgyhogy az édesség megvolt. Közben több ismerõst is láttam befutni, az Óbudai határtúráról megismert túratársat a fiával, a két héttel ezelõtti Kazinczy-s útitársamat, aki akkor kijelentette, hogy õ többet 50 km-es túrára nem megy, most meg szépen lenyomta az 50-est, megbeszéltük, hogy legközelebb a Pilisi trappon találkozunk. Késõbb krysta és tzh is befutott, majd olyan fél 7 tájékán megérkezett Vinatti és Ádám és indultunk hazafelé. |
