Teve kedvenc terepe
Ideális futóidõben (persze melyik nem az?) vágtam neki a túrának. Az elõzõ esti esõ jót tett az erdõnek és a hangulatomnak is. Az erdõ gyönyörû volt s futás közben el is gondolkodtam, miért is van, hogy ennyire szerethetõ a Vértes. A sok szempont közül most a leginkább a változatossága, ami megragadott. Minden kanyar után valami más jön, itt unatkozni nem lehet.
Hamar megvolt az elsõ EP. s az azt követõ szálerdõn is gyorsan átfutottam. Most nem volt irányító táblácska, ami jelezte volna, hogy jobbra kell menni Mindszentpuszta felé. Én ezt a jobbos kanyart emlékezetbõl abszolváltam. Aztán feltünt Csaba is, aki egy technikai szünet miatt maradt el a lányoktól. Együtt nyomtuk a 2. EP.-ig, ahol a lányok is meglettek. Sajna Jucika lemaradt, mint késõbb megtudtam sérült volt. Így Boszival toltuk tovább egészen Kõhányásig. Bedobtunk egy kenyeret s feltöltekeztünk vízzel is. Kellemes meglepetés volt Gyuri barátom feltünése, aki aznap kerékpárral teljesített. Röpke beszégetést követõen aztán nyomás tovább a kéken a Gesztesi várig. Ez a szakasz is az egyik kedvencem mert annyira szép a völgy is, s feljutva az erdõ is. A várban nyomtunk egy kéktúra pecsétet s megcsodáltam a falon egy kapitális vaddisznó kipreparált bõrét. Az új osztáson erõltetett menetben mentünk felfelé. A tetõn Boszi már jelezte, hogy fájdogál a lába. Sajnáltam a dolgot, de a következõ EP.-n még bevártam, hátha tudunk tovább menni együtt. Sajna nem. Így innen egyedül loholtam tovább a Sárkánylyuk völgyön át. A Hirczy emléknél kezdõdõ betont is jól bírtam még. Tavaly itt már kezdtem megreccsenni. A Vérteskozmai frissítõpont nagyon-nagyon jó volt. Most még egy calciumos és egy vasas pezsi tablettát is kaptam. Ez a pont nagyon kell ide. Sok elmélkedésre azonban nem volt idõ, nyomtam tovább. Egyész jól mentek a felfelék is. Aztán elhagytam Andrást is, aki elszántan-szaporán botozott. Gyorsan meglett az utolsó EP. is, ahonnan már csak egy 7 Km várt rám. Kis emelkedõ és kacskaringó a keresztezõ betonútig, aztán a Gém hegy. A tetején a mezõn már elég meleg volt, ott bele-bele sétáltam. Szerencsére már csak egy ugrás s jött a vége. Sajna az idén nem volt fánk de volt lekváros kenyér, amibõl 2-õt is betoltam.
Nagyon-nagyon jó útvonal az 50-esen, teljesen jó kiszolgálás, (az idén vízbõl is bõven volt), profi szervezés. Az idõ ismét kegyes volt. Az esõ utáni erdõ engem mindíg elvarázsol. Jó volt, hogy együtt futhattam a többiekkel. Szóval ez egy jó túra, ha tehetem jövõre is jövök. |
