Túrabeszámolók
|
|
Válaszút 20
Reggel a 7.07-es vonattal terveztem a lejutást Verõcére. Már a villamoson ültem, mikor hívott Peti, hogy inkább menjek velük autóval. Rögtön bele is egyeztem a gyorsabb lejutás reményében. Sajnos az autó és a sofõrje picit késett, így 7.30 után tudtunk csak valamivel elindulni Pestrõl. A rajtidõ (Válaszút 20) végére értünk csak oda. Ekkor már nem akartam nekivágni egyedül a távnak, gondoltam inkább csatlakozom Petiékhez a 18-as távra. Miközben még javában vártuk a többieket, éppen Zalánnal beszélgettem, mikor megjelent Roland, hogy õ biza megpróbál elindulni a 20-as távon. Azon frissiben csatlakoztam is hozzá, és 8.45-kor útnak is indultunk. A rajtból elindulva hamar rátaláltunk a P háromszög jelzésre, és ezen haladtunk egészen a Borbély-hegyi kilátóig, az elsõ ellenõrzõ pontig. Bár tavalyról emlékeztem a település utána elsõ nagy kaptatóra, így nem ért teljesen váratlanul a dolog, mégis jól megizzasztott a felfelé menet. Ekkor döbbentem rá, hogy a réteges ruházatnak is megvan a maga hátránya: nehéz levenni. Fõleg ha harisnyáról van szó. :-) Rögtön az elején igen szépen megindultunk, néha alig tudtam lépést tartani Rolanddal, szerencsére azért mindig megvárt és segített, ha nagyon csúszkáltam a sport cipõben. Induláskor még borongós idõnk volt, de felérve az 1. ep.-re ha ugyan ki nem is sütött a np, de kitisztult az ég, és idén bepótolhattam a tavalyi kilátást is. Ekkor 1,89km és 163m szint volt mögöttünk.
A pecsétek beszerzése, néhány kép készítése után még váltottunk pár szót a pontõrrel, majd elindultunk vissza az elágazásig, ahol egy papírt lap jelezte hogy most már a P négyzeten kell tovább folytatni utunkat. Útközben szembe jöttem Petiék, gyors köszönés, majd rátértünk a P négyzet jelzés mutatta útra. Most elõször nagyjából sík talajon, majd inkább lefelé mentünk. Az erdõbõl kiérve ismét megcsodáltam és megörökítettem a két „mézeskalács házikót”, kár hogy most nem volt annyi hó, mint tavaly ilyenkor. Akkor volt csak igazán szép a sok madáretetõ az udvarban. A beton úthoz érve elkezdtünk csúszkálni Magyarkút irányába. Néhol kicsit jobb, néhol pedig kicsit jegesebb volt az út, de sikeresen beértünk Magyarkútra, és Rolinak köszönhetõen nem sikerült a lépcsõkön leérve rossz felé kanyarodni. Pedig én nagyon megpróbáltam. :-) Végül az engem megzavaró bójától picit odébb vártak ránk a pontõrök. Kaptunk csokit, pecsétet és pár jó szót az út további részére. (4,85km és 210m szint)
Párszáz méter megtétele és miután megint rossz helyen akartam elfordulni, rátaláltunk az OKT jelzésre, majd átkeltünk a patakon. Rolinak ezt nem okozott gondot, de nekem még a szokásosnál is nehezebben ment. Örültem is a segítségnek. :-) Ezután elõbb egy meredekebb, sport cipõben kifejezetten csúszós, csak bottal és itt-ott segítséggel járható emelkedõ következett. Szerencsére idõvel e jobb lett és átváltott enyhe emelkedõbe, ahol végre le tudtam venni a pulcsit is a kabát alól, mert igen csak melegem volt már. Itt nem volt annyira latyakos a föld, inkább havas. Szép kék volt ég, idõnként még a nap is elõbújt, egyszóval gyönyörû idõnk volt. Útközben meg-meg álltam fényképezni, de azért haladtunk is, miközben jót beszélgettünk. Idõnként ha sikerült megtalálnom a mélyebb havat, az megpróbált galádul becsorogni a cipõmbe. Ennek annyira nem örültem, de szerencsére csak egy-két pillanatig volt hideg, után megszoktam a lábam. Vagy felmelegedett a hólé. :-) Végül elértük a Nagy-kõ-hegyet, ahol beszereztük a 3. pecsétünket, valamint megálltunk picit enni, megpihenni, és meglepõdni hogy a 44-es söprûk már utol is értek. Eddig gondolkodtunk az átnevezésen, de most már inkább megmaradtunk a 20-as távnál (9,2km és 459m szint) Megpróbáltam megörökíteni a tájat, de sajnos nem sok látszódott belõle a köd miatt, így el is indultunk le a hegyrõl.
Bemelegítésként megpróbáltam szépen sikkesen hanyatt vágódni, de szerencsére nem sikerült. :-) Egészen szépen ereszkedtünk lefelé és csak idõnként volt latyakosabb az út. Egészen addig, amíg egy nagyon-nagyon latyakos résznél menthetetlenül be nem folyt a hideg lé a cipõnkbe, felfrissítve ezáltal a végtagjainkat. Miután ez többedjére is megismétlõdött, már nem volt kedvem nagyon kerülgetni a pocsolyákat, inkább vettem egy levegõt és gyorsan átmentem rajta. Így is úgy is vizes lesz a cipõm felkiáltással. Egy idõ után utol értek minket ismét a seprûk is, és egymást elõzgetve keltünk át a Nógrádra vezetõ vasúti síneken, és érünk be, majd hagytunk el pár túrázót. Nógrádon a vasútállomásnál a negyedik ellenõrzõpont személyzeteként várt ránk Szötske és Sanyi. (13,57km és 539m szint) Rövid beszélgetés Szötskével, majd forró tea vs. pálinka csere után tovább folytattuk utunkat, mert a sok állástól fáztak a lábaink. :-)
Eredetileg fel terveztem menni a várhoz is, de idõben sem álltunk annyira jól, és ráadásul az idõ sem volt kegyen hozzák, ráül a felhõ a hegyre. Nógrád vége elõtt megkóstoltuk a Csurgó Jó Ivóvíz nevû kiépített forrásból csordogáló vizet. Nagyon finom volt, bár kicsit hideg. A település határát pár lépéssel elhagyva hallottuk, hogy jön a vonat. Ezzel bizonyosságot nyertünk arról, amirõl elõtte beszélgettünk: idõnként jár erre vonat. Megkerülve a mezõt elértünk az itinerben jelzett patakátkeléshez. Ha kiterjesztjük a patak fogalmát egy bokáig érõ vízzel elárasztott lapos területre, akkor elképzelhetjük mi fogadott minket tárt karokkal, és hogy átkeljünk rajta. A mélyebbik részen még csak-csak átügyeskedtük magunkat, de a második felénél nem láttam szárazabb, ráléphetõbb részt, ezért nekivágtam toronyiránt. Frissítõ élmény volt. :-) Roli szerint rossz volt még nézni is…. Fázósabban, ezáltal gyorsabban folytattuk utunkat, de valahogy nem jött olyan gyorsan a Béla rét, ahogy azt szerettük volna. De végül csak odaértünk az eligazító táblához, amely tudatta velünk, hogy ez biza a Béla rét. Csak éppen a fák között voltunk. :-) De sebaj, 2-300 méterrel odébb valóban volt egy rét, így azt elneveztük Béla-rétnek. :-) Innét megfogyatkozott ugyan a Z sáv jelzés, de nem volt probléma, mert láttuk A Szalagozást. Elértünk az itinerben is említett földutat, és ahelyett hogy pár méter múlva letértünk volna róla jobbra, folytattuk rajta utunkat, mert követtünk EGY Szalagozást. Nem sokkal késõbb vízátmosás keresztezte utunkat. Ezt nagyjából megkerülve, de még így is kisebb-nagyobb szép gondolatokkal a hideg víz iránt átkelve rajta, egyszer csak elértünk a P sáv jelzésig. Itt már tudtuk, hogy AZ A szalagozást nem a nekünk kirakott szalagozás volt. Nosza gyorsan elõ a Börzsöny térképet, látjuk hogy szerencsére nem sokkal tértünk le a helyes útról, el is indultunk a P sávon jobbra. Persze én tuti balra mentem volna. (Megkergült ma bennem az iránytû. :-)) Nem sokkal késõbb visszatértünk a Z sáv jelzéshez, és most már a helyes úton törtettünk a cél felé. Különösen, hogy az esõ is nekiállt szemerkélni. Leereszkedtünk az utolsó lejtõn, útba ejtve Roli szavaival élve egy-két frissítõpontot is, majd a már egyre erõsebb esõben beértünk a Fatornyos Fogadóba, ahol Vagdalthús várt ránk egy csodás kitûzõvel és egy-egy bónnal a gulyás leveshez és a teához. (20,6km és 704 szint)
Hatalmas adag levest kaptunk, nem is tudtam megbirkózni vele. De nagyon finom volt, és az egész fogadó gyönyörû volt, hogy a kiszolgálást már ne is említsem. :-) Már-már kellemetlenül éreztem magam, hogy ilyen elõkelõ helyen térdig sárosan ülök asztalhoz. Mivel az esõ is rákezdett, így nem mentünk el a kisvonattal – állítólag nagyon drága is – hanem bekéredzkedtünk Vagdatlhús mellé a kocsiba, aki Joe és egy másik pontõr lány összeszedése után visszavitt minket Verõcére, ahonnét pedig Roli segítségével már hamar Pesten voltam.
Jó kis túra volt, köszönöm az autós fuvarokat, és Rolinak a kellemes túrát és a jó beszélgetéseket. :-) |
| | | | |
|
|
Apáczai 17, avagy egy nagyon-nagyon rossz túra
Az elõzetes tervekkel ellentétben egyedül terveztem elindulni a túrán. Már elõre tartottam tõle, hogy milyen lesz, mert valljuk be õszintén, nem sok jót hallottam róla. Nem szívesen indultam volna egyedül pont a fenti okokból kifolyólag, de szerencsémre a rajtnál sikerült ismerõsökkel találkoznom, így hozzájuk csapódtam, mert közülük többen teljesítették már a túrát. Ha egyedül indulok már a rajt után elkeveredtem volna, de szerencsére ettõl megmentettek az utat ismerõk. „Természetesen” a túra végére mi sem találtuk meg a célt elsõre. Több olyan elágazás volt, ahol a jel sehol, és csak érzésre lehetett tájékozódni. Több, egymással párhuzamos út vezet azon a környéken, és ha véletlenül a jó úton jár az ember sem lehet biztos benne, mert az itt-ott felfestett jelzések nagyon ritkásak. Az elágazásokban pedig rendszeresen hiányoznak. Sõt, láttam olyan fát is, ami ki volt vágva és ott virított rajta a turistajelzés. Az táj maga szép lenne, de a tájékozódásban a rajtban kapott ?térkép? vagy nevezzük itinernek, nem sokat segít. Nekem 8km kellett, mire rájöttem, hogy hogyan kell értelmezni a rajta levõ jeleket, mi a különbség a 15-ös és a 27-es táv között. Több, mint 100 ttúrán vetem részt, így ez elvileg nem kéne hogy gondot okozzon
Mindent összefoglalva az itiner nem ér semmit, jelzések csak mutatóban vannak, az eltévedési ráta pedig igen magas.
Ahogy az elõttem író sem, így én is nagyon biztos vagyok abban, hogy jövõre nem megyek. Idén is csak az ÉD Kupa miatt voltam kénytelen részt venni a túrán.
|
| | | | |
|
|
Vértesi barangolások 25,
avagy a találkozzunk sok ismerõssel túra :-)
Reggel a 6 órási fehérvári busszal kivételesen nem Pestrõl, hanem Tatáról indultam, Emese Tatabányán csatlakozott hozzám. Még szintén Tatabányán belül több túrázó kinézetû ember szállt fel a buszra, többek között nagy meglepetésemre az egyik gyõri ismerõsöm is a kisfiával. A busz csak a Zámolyi elágazásig vitt minket. Ott gyors reggelizést követõen letelepedtünk a buszmegállóban, hátha valaki megszán minket és bevisz Gántra. Szerencsénk is lett, bár nem a mi kezdeményezésünkre állt megy egy futó. Köszönet neki a fuvarért! Most már tudom bátrabban és határozottan kell legközelebb jelezni a stoppolási szándékomat. :-)
Gyors nevezés és táskaátpakolások után 8.10-kor elrajtoltunk Emesével ketten. Még ki sem értünk az útra, mikor egy biciklis srác széles mosollyal rám nem köszönt. Nem sok kerékpáros túrázót ismerek, ezért hirtelen nem is tudtam hova tenni szegényt, de mint kiderült a Tési fennsík túrán találkoztam vele és a barátjával és ott beszélgettünk, valamint kerülgettük egymást. :-) Õk biciklivel voltak, mi Petamival gyalog. Nagyon örültem neki, hogy megismert, mert nem is számítottam rá, hogy még egyszer találkozom vele, és emlékezni fog rám, meg arra hogy mirõl beszéltünk. :-) Mindezek után még jobb kedvvel indultunk el az OKT útvonalán, és a bicósokkal már nem is találkoztunk többet.
Az út a leíráshoz híven elõször kiment a faluból, majd a mezõ szélén hirtelen jobbra fordult. Utána a jól kivehetõ kék jelzés mentén haladtunk jó iramban. Mikor meg-meg álltunk fényképezni, olyankor hagytak le minket emberek, de igyekeztünk mindig megfogni õket, mert az olyan jót tesz az ember lelkivilágának. :-) Egy ilyen alkalommal találkoztunk Évával, akivel még a Kõris Körül túrán ismerkedtem meg. Már egy ideje szépen alattomosan emelkedett az út, mikor elértük az S és K elágazást. Itt én ismét lemaradtam fényképezni. Nagy meglepetésemre ekkor Zoli ért utol minket. Együtt mentünk, és beszélgettünk egy kicsit, az MTSZ minõsítésekrõl, valamint az is kiderült, hogy õ az 50-es távon van. Közben szépen haladtunk felfelé a Szõlõ-hegy oldalában. Mi megálltunk elriasztani a kullancsokat, ekkor Zoli otthagyott minket és bár sokáig láttuk még magunk elõtt, nem sikerült utolérnünk. Szépen komótosan megmásztuk az Antal-árok emelkedõit, és egy kisebb vízszintes szakaszt követõen 9.40-kor megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra. Legyûrtünk 6,5 km-t és kb. 200-250m szintet.
Mivel idõben nem álltunk annyira jól, és most egy lejtõsebb rész következett megpróbáltunk kicsit belehúzni. A pontnál lecsatlakoztunk a K jelzésrõl és áttértünk a Z sávra. Piros pont a szervezõknek, mert nagyon jól kitáblázták az elágazásokat. Ha akartunk volna sem tudtunk volna eltévedni. :-) Szép, ereszkedõs szakasz következett. Elõször bükkös, majd ritkásabb, fás részek váltogatták egymást. Régen voltunk már ketten túrázni, így hamar eltelt az idõ a jó beszélgetések közepette. Egyszer csak odaértünk a Z sáv és a K négyzet elágazáshoz. Innét egészen Kõhányásig ismertem az utat, mert kb. 2 hete jártam erre gyõri barátokkal, mikor a Várak a Vértesben túramozgalmunkat fejeztük be. Csak akkor az ellenkezõ irányba haladtunk. Emlékeim nem is csaltak meg, a K négyzet jelzésen egy szép napos rész fogadott minket, ahogy azt meg is jósoltam. Nem örültünk annyira neki, viszont itt ért utol minket Laci bácsi Gyõrbõl, így vele mentem pár száz métert. Régen láttam, így jól esett vele is beszélni pár szót, és mint kiderült velünk ellentétben õ is az 50-es távon volt. Mikor láttam, hogy Emese nagyon lemaradt, elõreengedtem Laci bácsit, és megvártam Emesét. Beérve az erdõsebb részre még kanyargott egy db-ig az út, majd odaértünk a Mindszentpusztai kulcsosházhoz, a második ellenõrzõpontunkhoz. Idõben nagyon jók voltunk, 10.57-et mutatott az óra, és már 12km-en és az elõzõ ep.-hez képest újabb 50m szinten túl voltunk. Engedélyeztünk magunknak egy kis ebédszünetet, pihentünk kicsit, majd 11.10 körül nekivágtunk a 3. ep-ig tartó 7,5 km-es szakasznak.
Pár száz méter utána a K négyzetrõl ismét visszatértünk az OKT jelzésre. Megcsodáltuk, hogy az elágazásnál fel van festve a fára, hogy merre van a pecsételõ hely. A K sáv eleinte észrevétlenül emelkedett, így egészen tudtunk haladni a kis kanyargós ösvényeken. Az egyik elágazásnál több bizonytalankodó turistát megerõsítettem, hogy igen az a helyes út, amelyiken el akartak indulni. Lehet ott én is bizonytalan lettem volna, ha nem emlékszem még az útra a már említett két héttel ezelõtti itt jártamból. Egy helyen Emese elõrement, míg én fényképeztem. Mikor elindultam, hogy utolérjem, pont engem is utolért két futó, így elõször csatlakozni akartam hozzájuk, hogy velük kocogva beérjem Emesét, de végül õk is leálltak sétálni, így beszélgetve, sétálva értük utol barátnõmet. Mikor ez megtörtént, õk, - ahogy fogalmaztak – teljesítették a küldetésüket, hogy odáig elkísérnek, otthagytak minket és tovább futottak. Idõközben szépen nekiállt emelkedni az út is. Felmásztunk a – részemrõl – sokkal meredekebbnek hitt Oroszlánkõ várrom mellett a Baronna-hegyre. Innét már lankás, lejtõs szakasz következett Kõhányásig. Néha úgy éreztük, hogy soha nem érünk már oda. Egy idõ után mikor hallottuk az autók zaját, az új erõt adott a továbbhaladásra. A kõhányási 3. ep-re való érkezésünket 12.40-re terveztük, ehelyett jócskán megkésve 13.04-kor kapuk meg a hõn áhított pecsétet. Túl voltunk 19,5km-en és az elõzõ ponthoz képest kicsit több, mint 100m szinten.
A pontõr nagyon rendes volt, figyelmeztetett miket, hogy a térképeken látható K kereszt jelzés a valóságban már átváltozott S sávvá, és a végén kicsit módosult is. A finom lekváros kenyér elfogyasztása után nekivágtunk az itiner szerint kb. 6,5, szerintem jóval hosszabb, talán több is, mint 7 km-es szakasznak. Eredeti terveink szerint itt már csak sétáltunk volna, mivel az út végig lejtett, de mivel idõvel kicsit csehül álltunk, így kénytelen voltam továbbra is kemény iramot diktálni Emesének. A cél a 14.45-ös legkésõbbi beérés volt, mivel 15.11-kor ment az egyetlen olyan busz, amivel nem túl sok átszállással haza is tudunk menni. Utunk Kõhányástól a célig szinte végig az S sáv jelzésen haladt. A jelzéseket szépen lehetett követni, néhol még felismerhetõek voltak a régi K kereszt jelek is. Teljesen jól követhetõ út volt, aminek egyhangúságát csak a végén, a villanypásztoron való kétszeri átkelés tört meg. Beérve a faluba, hamar megtaláltuk a célt, a tervekhez képest kis késéssel, 14.50-kor. :-)
A kedves rendezõktõl megkaptuk a kitûzõnket, meg 1-1 bónt amit fánkra lehetett beváltani. Gyors pakolás után megkerestük a vendéglõt, becsomagoltattuk a fánkot, és iparkodtunk is a buszhoz. A buszmegállóban ismét találkoztunk reggeli ismerõseinkkel, így együtt mentünk át Csákvárig, ahol elfogyasztottuk a fánkot, és cirka 50 perces várakozás után folytattuk is utunkat hazafelé. Jó társaságban, jót beszélgetve gyorsan eltelt az út, és már Tatabányán is voltunk, ahol a többiek leszálltak, én pedig továbbutaztam Tatára.
Mindent összevetve nagyon jó túra volt, örülök neki hogy részt vehettem rajta. Ha mindenáron kritikát kéne megfogalmaznom, az talán csak annyi lenne, hogy szerintem az utolsó 2 résztáv hosszabb, mint ahogy az itinerben szerepel, de lehet, hogy csak a meleg miatt éreztem úgy.
Köszönet a szervezõknek a jó szervezésért, ha lehetõségem adódik, jövõre is nekivágok valamelyik távnak. :-)
|
| | | | |
|
|
Pázmándi TOPorgók Éjszakája
Eredeti tervek szerint 7-kor rajtoltunk volna el, de a nagy vihar miatt inkább úgy döntöttünk, hogy megvárjuk amíg áthalad Pesten. Kb. 7-kor szedtek fel Karcsiék a buszmegállóban, és gyorsan meg is érkeztünk Pázmándra. Gyors nevezés – és egy nagyobb csoport bepofátlankodása elénk – után 19.45-kor el s indultunk bár a papírunkon ugyan 19.35 szerepel. Kicsit esett még az esõ, ezért még a Mûvelõdési Ház udvarában felvettük Krisztivel az esõkabátot. Karcsi továbbra is pólóban jött. Mi a végén már csak babonából is, de esõkabátban mentünk. Legalábbis én. Utána elküldtem az sms-t amit már elõre megírtam, hogy ne kelljen pötyögni út közben.
Az elsõ pontig egészen jó ütemben haladtunk. Szerettünk volta minél nagyobb távot megtenni még világosban, valamint a cél a 7 órán belüli teljesítés volt. A jelek jól láthatóak voltak, valamint a kérdéses helyeken ott volt a szalag is. A forrásnál a pontõr kicsit megijesztett, mert azt mondta, hogy 1 óra és itt az újabb vihar. Legalábbis mi így érettük Krisztivel. Karcsi meg pont az ellenkezõjét, hogy egy óra és vége a viharnak. Végére kiderült, hogy neki volt igaza. Gyors pecsételés után nekivágtunk a szõlõknek. Néhol kicsit meredekebb volt az út, de az elején teljesen járható lámpa nélkül is. Az itinerben szereplõ patakátkeléssel és híddal valahogy nem sikerült összeismerkedünk. Egyszerûen nem vettük észre hol is volt, pedig nem tértünk le az útról szinte biztos. A jelzések még az erdõben is jól láthatóak voltak. Mikor elértük az erdõ határát és annak mentén folytattuk utunkat, gyönyörû rálátásunk volt Nadapra. Ekkor hirtelen mindenkinek eszébe jutottam és folyamatosan csörgött a telefonom. Nagyon jól esett, hogy bizonyos emberek aggódtak értem/értünk és felhívtak, hogy elindultunk-e és milyen az idõ. Óriási köszönet érte utólag is nekik, ha olvassák. Márpedig olvasni fogják ezt tudom! :-)
A második ponton kaptunk finom narancsos csokit. Ezt majszolgatva vágtunk neki az erdõnek, ami galád módon még emelkedett is. Ez nem is lett volna gond, ha nem most üt be a sötétedés is. Gyorsan elõkerültek a lámpák és folytattuk utunkat. Kiérve az erdõbõl nem kellett a lámpa. Annyira jól elbeszélgettük az idõt, hogy majdnem elfelejtettünk áttérni az erdõ széle mentén a P sávról az S sávra. Szerencsére még idõben észrevettük a szélben lengedezõ szalagot. A szocialista emlékmûnél utolértük Krisztiék ismerõseit, és velük egy csapatban másztunk fel a Bence-hegyre. Csodás kilátás nyílt az éjszakai Velencei-tóra. Romantikus hangulatba is kerültünk, de sajnos éppen nem mászkált arra egy fia nekem való és romantikázásra vágyó pasi sem, így inkább folytattuk utunkat. :-) Leóvatoskodtuk magunkat vissza az S sávra és megerõsítettünk egy sárga pólós srácot, hogy igen, ott kell felmenni. Felfelé meredekebbnek tûnt az út. Leérve jobbra elindultunk a beton úton a Furmint út felé. Az itiner szerint nemsokára eltér tõlünk az S sáv. Azért ez egy kicsit odébb volt, mint ahogy a leírásból sejtettük. Itt egészen sokat kellett betonon menni, és mivel jó volt a közvilágítás, így a lámpával is tudtunk spórolni. Az S sávról áttérve az S keresztre valóban láttunk jobb kéz felõl egy kisebb csoportot, akik akkor haladtak Nadapról a Bence-hegy felé. Beérve Nadapra ismét kicsit bizonytalankodtunk, hogy a focipályánál hol is a jelzés pontosan, de végül ráálltunk a megfelelõ pályára, és hagytuk, hogy a már látott sárga pólós srác leelõzzön. De kis idõ után megfogtuk és ismét mi törtünk az élre. Mikor már kezdtünk aggódni, hogy megtaláljuk-e a pontot, egy autó reflektorvillantása útba igazított. Gyors pecsételés után a kedves pontõr ellátott minket isteni zsíros kenyérrel és hagymával, valamit útravalóul jó tanáccsal, hogy hol figyeljünk az úton, nehogy elkeverjünk.
Induláskor a sárga pólós srác ismét beért, majd nemsokkal késõbb el is hagyott minket. Ismét aszfalt következett megfelelõ jelzésekkel és szalagokkal, majd beértünk a templom után nem sokkal jobbra az erdõbe a Z kereszt jelzésre. Itt az itiner szerint egy Y elágazás középsõ ágán kellett volna tovább menni. Csak két apró bibi volt. Több Y-t is találtunk, valamint egy Y-nak melyik a középsõ ága? :-) Kisebb keverés után jelezetlen utakon odataláltunk a pontra. Már messzirõl lehetett hallani, hogy játszik a szél a Meleg-hegyi toronynál. Itt eltöltöttünk pár percet, mert Karcsi megkeresett egy geoládát, addig mi beszereztük a szükséges pecséteket. Ekkor már túl voltunk a távnak és a szintnek is a felén.
Majd az odafelé meg nem talált meredek úton mentünk le a PS turistaútra. Itt az út ahol fel, majd le kellett menni a hegyre lényegesen eltért a térképen jelölttõl. Megtalálva a helyes utat visszamentünk Nadapra. A már egyszer bejárt utat keresztezve ismét átvágtunk a településen. Az egyik utcában egy autó mellett beszélgetõ férfi miután jól megnézett minket, megkérdezte mit csinálunk ott éjjel. Mondtuk mi csak túrázunk. Nem vagyok benne biztos, hogy normálisnak nézett minket. Az autó mellett elhaladva láttuk, hogy a polgárõrség egyik tagjához volt szerencsénk. Az itiner ezen a részen szalagozást ír, ebbõl nem sokat láttunk, valamint az itinerben szereplõ P háromszög az út elején S háromszög volt, majd átváltott valami azonosíthatatlan színre. Mi legalábbis Karcsival nem tudtuk a színét kitalálni. De a pont elõtt valóban P háromszög volt. Még az S háromszög részen kicsit bizonytalankodtunk, de mikor szembõl megjelent a már említett sárga pólós srác, tudtuk, hogy ez a helyes út. Az út vége kissé meredek volt felfelé, és itt már sajnos érezni kezdtem a lábam is. Fenn a pontõr a nagy hideg elöl bemenekült a fák/bokrok közé. A rossz idõ ellenére is jó kedvvel és egy-egy almával fogadott minket. Dicséret illeti amiért azt a rengeteg almát felvitte a hegyre.
Lefelé kissé lassabban mentünk, mint felfelé a különösen meredek csúszós helyeken még egymásba is kapaszkodtunk. Visszatértünk a betonútra és balra fordulva elég sokat haladtunk rajta ismét. Majd letértünk a megadott útra, és meredeken fel a Cseplek-hegyre. Itt a sarkam már nagyon nem bírta. Mondtam is Karcsiéknak menjenek fel nyugodtan, majd utolérem õket. De nem hagytak ott, így együtt értünk fel végül. A ponton ronda nagy szél fogadott minket, így egy gyors körbetekintés után meg is indultunk lefelé. A kilátás magáért beszélt, nagyon gyönyörû volt.
Lefelé induláskor ért minket utol egy 4-5 srácból álló csoport, akikkel majdnem a Zsidó-hegyig elõzgettük egymást. Leérve a Cseplek-hegyrõl a lámpám bemondta az unalmast, így elõkerestem a táskámból a Petamitól kölcsön kapott lámpát, így a túra végét már azzal tettem meg. Köszönet érte neki! Szokatlan volt az enyémhez képest, mert engem is vakított kicsit, de ez csak a másikhoz való hozzászokás miatt lehetett. A 8. pontig (Zsidó-hegy) elég sokat mentünk szõlõk között. Majd a P sávon fel a Zsidó-hegyre az ösvény valóban eléggé karmolászós volt, de csak átverekedtük magunkat rajta.
Annak boldog tudatában, hogy már csak 3 km van a célig, a már említett srácokkal indultunk lefelé a hegyrõl a pontõrtõl kapott útbaigazítás alapján,ami kb. így szólt: „Elmentek a sziklákig, majd ott jobbra le a kis ösvényen.” Sajnos tényleg csak egy kis ösvény volt ott, amelyet megtalálva a srácokat elõre engedtük, és nekivágtunk az ereszkedésnek. Ismét libasorban, egymás kezét fogva a veszélyesebb részeken. Errõl a részrõl az itiner úgy emlékezik meg, hogy „Kis, tekergõ, veszélyes sziklás ösvény, P sáv jelzés vezet le a falu fõútjáig. KÉREM FOKOZOTTAN FIGYELJENEK.” Talán kicsit több karaktert is áldozhattak volna erre a részre. Nem csak, hogy néhol nagyon meredek volt, de az elsõ meglepetés a kifeszített kötél volt. Ennek nagyon megörültünk, köszönet érte a szervezõknek! De bevallom én ekkor kezdtem el aggódni, hogy mi lesz még... A sejtésem beigazolódott mikor a nagy szikláknál eltûnt az út elõlünk. Karcsi elment megmászni a sziklákat, és láss csodát, ott volt egy bazi nagy piros jel pár sziklával odébb. Közben mi megnéztük a lehetséges utakat, de végül követtük Karcsit a helyes úton. Erre a részre kitérhetett volna az itiner kicsit részletesebben is. Végül sikeresen beértünk a faluba, majd követve a P kereszt jelzést megtaláltuk az utolsó ep-t is. Sajnos itt is sokat kellett menni a betonon. Meg is beszéltük, hogy ennyi beton mellett egy 20-as túra is elég lett volna, de mivel ilyen lehetõség nem volt, törünk tovább szaporán a cél felé.
A malomtól az 1,72km a cél, de valahogy ezt többnek éreztük. Néha-néha szembejött egy-egy autó. A villogásból tudtuk, hogy õk már teljesítették a túrát és már hazafelé tartanak a jól megérdemelt pihenés felé. Végül mi is beértünk a célba, ahol megkaptuk a kitûzõnket és egy tányér levest. A 7 órás teljesítést is tudtuk tartani, mert 6.58 alatt értünk be 2:43-kor. :-) Kicsit kókadozva a leves felett még elküldtem a „beértünk jelentés” sms-t, hogy beértünk és lassan megyünk haza. Kicsit kipihenve magunkat elindultunk hazafelé. Gyorsan Pesten voltunk. Engem lényegében háztól házig hoztak Krisztiék. Nagyon köszönöm nekik! Jó túra volt, és jó társaság! :-)
Alapvetõen nem szeretem az éjszakai túrákat, de ez kifejezetten jól esett. Út közben nagy segítség volt Karcsiék GPS-e is, különben néhányszor kevertünk volna. Fõleg a fentebb már említett S és P háromszög útrészletnél. Amit még negatív kritikaként tudnék említeni az utolsó rész részletesebb leírásán kívül az az, hogy míg a neten 29,8km és 680m szint szerepelt, addig az intinerben már 28,9km és 821m szint. A táv csökkenése még jól is jött, de a lényegében +1 hegy a végén már nem esett jól, mert lélekben csak olyan 700m szintre készültem. Fõleg éjszaka.
Mindezektõl eltekintve nagyon jól szervezett túra volt, aki fehér útirányt mutató táblák is sokat segítettek a megfelelõ helyeken, bár kicsit sok volt a beton, de errõl nem a szervezõk tehettek. Örülök, hogy elmentem rá. A tájról ugyan sokat nem tudok írni, éjszakai túra lévén és korom sötétben inkább a lábam elé néztem. A kilátás a Velencei-tóra több helyen is gyönyörû volt. Biztosan benevezek õsszel is a nappalira, mert kíváncsi vagyok a táj többi részére is nappal. Vajon mi minden mellett mehettem el.
|
| | |
| |
|
Zöld 20 - Fekete István Emléktúra
Pár napja még csak egy két személyes túrának ígérkezett, de mire elrajtoltunk a kis csapatunk létszáma szépen megduplázódott. Eredetileg Károllyal terveztük hagyományteremtõ két személyes túrának a mait, de Ebola péntek este jelezte, hogy csatlakozik, Popoval pedig Normfa felé a buszon futottunk össze. Két botos, két bot nélküli. A szerepek aztán néha cserélõdtek. :-)
A jelzésekrõl leginkább annyit volt érdemes tudni ezen a mai túrán, hogy maradj a zöldön és nagy baj nem érhet. Persze ezalól volt egy kivétel Solymár fölött, de ott meg a nõi megérzések vezettek. Bár nem akartak a férfi tagok hinni nekem elsõre. Végül kénytelenek voltak belátni az igazam. :-)
Alapvetõen egy kellemes túra volt, attól eltekintve, hogy már (n+1)-edszer jártam be ugyanazt az útvonalat, és gyanítom, hogy fogom még jópárszor (ebben az évben is). De ez persze nem a rendezõk hibája. Az Apáthy-sziklához vezetõ lépcsõsortól tartottam nagyon, de meglepetésemre nem is viselt meg annyira, mint mondjuk a túra vége. A végére jött ki, hogy a lábam még koránt sem tökéletes. Valamint ott volt a vendég marasztaló sár is.
Az út 90%-a erõsen havas volt. Ebben pedig az volt a jó, hogy csúszott. Gondolom ez nem mindenkinek adott örömet, de mi jól szórakoztunk. Csúszkáltunk, és a havas útszakaszok igen nagy százalékát hógolyózással töltöttük. Persze a legtöbbet én kaptam, miért is ne? :-) Károly és Ebola kitalálta, hogy õk majd engem jól megdobálnak hógolyóval. Ennek igyekeztem hevesen ellenállni, de mit tehet egy szegény nõnemû egyed, ha egyszerre két (néhol három) ereje teljében levõ pasi próbálja behavazni? :-) Megpróbál elugrálni, és visszadobni, úgy hogy közben el is találja a célszemélyt. :-)
Ami a szervezést illeti minden nagyon korrekt volt, sehol nem kellett vészesen sokat sorban állnunk, annak ellenére, hogy elég szép számú induló lehetett. Talán csak a túra végérõl hiányzott valami ellátás. |
| | |
| |
|
Ex Visegrado, paradiso terrestri 10 - Fedezd fel Visegrádot!
Nem túl korai keléssel 9 elõtt érkeztünk Visegrádra. A rajt megtalálása kis töprengésre adott okot, de végül sikeresen megtaláltuk, és 9.20-kor elrajtoltunk.
Az pénteki havazás ellenére a Fõ utca nem volt annyira csúszós, mint vártam. Elõször a kék sáv jelzésen indultunk, majd a templomtól kezdve rácsatlakoztunk a kék +-ra amit nem is hagytunk el egészen a Salamon toronyig. Még a torony elõtt megleltük az elsõ ellenõzõ kérdést. A toronyhoz vezetõ út felfelé kicsit csúszós volt, így itt rendesen lelassultunk. Nekem nagyjából könnyebb dolgom volt, mert a lábam kímélése végett túrabotokkal mentem végig, de barátnõm csúszkált is rendesen. Miután felértünk a toronyhoz, kicsit kifújtuk magunkat, megcsodáltuk a Dunakanyart, majd a feltámadó szél arra ösztökélt, hogy induljunk tovább.
Követve a kék +-t miután az elkanyarodott fel jobbra, tovább mentünk a dombon fel. A tetején elképzeltük, hogy ott van a parkoló a hó alatt :-) majd felírtuk a második kérdésre a választ az irányító tábláról. Aztán az egyik túrázó felhívta a figyelmünket rá, hogy nekünk nem az kell, hanem a kb. 150 m-re lévõ. Így hát azt is felírtuk. :-)
Utána visszatértünk a kék +-ra. Megküzdöttünk a dombra való feljutásért rendesen. Szép havas volt minden, de éppen ezért csúszott is rendesen. Az itiner alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire sokat kell menni a K+-on hogy elérjük a kék körút jelzést. De mikor már épp kezdtem volna bizonytalankodni, az is megkerült. :-) Itt kaptunk egy bónusz pecsétet, ami a 10-es távon nem járt volna, majd megkerestük az emléktáblát is, hogy az idézetet befejezzük.
Leereszkedve a kék körúton megpillantottuk a sípályát. Kicsit el is gyönyörködtünk benne. Majd az útvonalterv által javasolt aszfalt úton elindultunk jobbra. Egykis dombmászás után megtaláltuk az Erdei Mûvelõdés Házát. Minden nagyon szépen havas volt, és látszott, hogy nem sokan jártak még elõttünk, nem nagyon volt letaposva a hó.
Visszatértünk az aszfaltozott útra, de itt nem találtuk a javasolt kék háromszög jelzést, a bátrabbaknak ajánlott sípályát pedig nem mertük bevállalni a lábam miatt. Így közös elhatározással úgy döntöttünk, hogy az autóúton megyünk fel a bob pályáig utána pedig majd érzésre csak megtaláljuk a Zsitvay-kilátót. Így is tettünk. Egészen hamar felértünk, és nem is csúszott annyira.
A bob pályától már látszódott a kilátó is, így a szinte érintetlen hóban felmásztunk oda is, majd leírtuk a választ az utolsó kérdésre. Gyönyörû kilátás nyílt mind a Dunakanyarrak, mind pedig Dobogókõ felé a hegyekre. Sajnos a kilátóba nem tudtunk felmenni, mert az zárva volt. Megcsodáltuk a sípályát is. Itt most éppen nem tartózkodott senki, mert gondolom nem volt elég hó.
Utána a Kék sáv jelzésen több-kevesebb csúszkálással lementünk a fellegvárig. Ott, mivel élénken élt bennem egy pár évvel ezelõtti esés a meredeken lefelé, ezért inkább úgy döntöttünk hogy lemegyünk Panoráma autóúton. Ez néha már kicsit unalmas volt, de végül csak leértünk. A másikat ilyen hóban, és csúszós idõben nem mertem volna bevállalni.
Végül 13.10-re be is értünk a célba. Nem siettük el a dolgot. :-)
Kellemes és szép túra volt, visszavágyunk! Fõleg, hogy most kimaradt a vár megnézése, de ezt a hiányt legközelebb megpróbáljuk pótolni.
Amit hátrányként tudnék felhozni az talán az, hogy a 800F-tos nevezési díjért cserébe az itinerben "csak" egy útvonalterv volt. Jól esett volna egykis összefoglaló az egyes helyekrõl amelyeket felkerestünk. De ettõl eltekintve jókis túra volt, Visegrád és környéke gyönyörû, a célban pedig isteni a zsíros kenyér. :-)
|
| | |
| |
|
|
Fehér-Vár-Palota 25B
Az elõzõ hozzászólóval ellenkezõ véleménnyel vagyok, bár ez lehet az is, hogy még nem járok olyan régen túrákra, és a tapasztalatlanságom mondatja velem az ellenkezõt.
Reggel az egész heti hajtástól kifáradva indultam a 6.40-es busszal BP-rõl Szfvárra. Nagy meglepetésemre más túrázó nem jött a busszal. Fehérvárom kisebb tekergés után megtaláltuk egymás Robival, majd lebuszoztunk Iszkaszentgyörgyre a rajthoz. Eddig sokszor hallottam már róla, hogy ezen a túrán várja a túrázókat egy kis lélekmelegítõ, de nem hittem el. Pedig tényleg ott van! :-)
Gyors nevezés után nekiláttunk, hogy legyûrjük a még elõttünk álló 25km-t. Mivel ezt a területet nem fedi le Cartographia turistatérkép (vagy csak én nem találtam), ezért a rajtban kaptunk egy nagyon profi színes térképet.
Megkerülve a kastélyt rácsatlakoztunk a piros jelzésre és enyhe emelkedõvel nekiindultunk az erdõnek. Igen hamar elértünk a Kõasztalt. Nagyon kellemes pihenõ hely. Itt lekerültek a felesleges plusz pulóverek, majd folytattunk utunkat a piros jelzésen. Hamarosan elértünk egy nemrégiben készült kilátót, ahonnét szép kilátás nyílt a környezõ területekre, és mellette elfekvõ bányára. Itt majdnem elnéztük az utat, de végül sikerült a bánya megfelelõ oldalán elmenni. A bánya után kisebb-nagyobb emelkedõkön kellett átkelnünk. Bár már induláskor is ijesztgetett az esõ, de reméltük, hogy megússzuk. Sajnos nem sikerült. :-( Így az egyik komolyabb ereszkedésnél neki is állt tisztességesen esni az esõ. Kitartott egészen Csórig, ahol a lovardában vártak minket a szervezõk zsíros kenyérrel.
Csórtól visszaindulva egy db-ig ismét bejártuk az eddig már megtett út egy részét. Réteken áthaladva, kisebb-nagyobb dombokat megmászva, valamint a piros jelzést követve ismét elértünk egy erdõsebb részt. Szerencsére az esõ is néha abbahagyta, így a Meredélyfõnél levõ sziklák megmászása nem okozott gondot. Csodálatos látvány tárult elénk, beláttuk a környezõ hegyeket, megcsodálhattuk, hogy milyen gyönyörû gerincen jöttünk végig, honnét másztunk le, hogy ide felmászhassunk. :-) Már ezért a látványért megérte eljönni.
Beszerezve a pecsétet ismét a zöldön, majd a piroson folytattuk utunkat. Az ég kegyes volt hozzánk, és csak szemerkélt az esõ, de azt kitartóan, szinte egész nap. Kisebb-nagyobb dombokat másztunk meg, réteken-völgyeken keltünk át, amíg a szalagozást és a piros jelzést követve el nem jutottunk a Baglyas nevû ellenõrzõponthoz, ahol a pecsét mellé egy-egy csokival jutalmaztak minekt a pontõrök.
Tovább folytattuk utunkat a dombokon keresztül, majd megmásztuk a Baglyas hegyet.A kopjafa mellõl kicsit ködös és borongós rálátás nyílt Inotára. Majd megkezdtük az ereszkedést, várva, hogy elérjük Inotát. Találtunk egy zebrát a semmi közepén, amin figyelmesen át is keltünk. :-) A szalagozást és az itt-ott felbukkanó zöld jelzést követve sikeresen elértük az inotai Víztározót. Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk, úgy tisztult ki az idõ is.
A víztározóban pancsikoló kacsák, és a pecsét mellé kapott banán elfogyasztása után megmásztuk a szemközti hegyet a kápolna felé, majd a gerincen végigsétálva ismét megcsodálhattuk a már megtett utat. Folytatva a dimbes-dombos utunkat, és remélve hgoy nem ered meg jobban az esõ szépen lassan besétáltunk a célba. Itt szép kitûzõvel, oklevéllel és zsíros kenyérrel vártak a szervezõk.
Mi már indultunk a buszhoz, amikor nekiállt tisztességesen zuhogni az esõ. Nem irigyeltük azokat, akik most ereszkednek le az utolsó dombokon. Kapkodtuk is rendesen a lábunkat, hogy minél hamarabb odaérjünk.
Összességében szerintem egy szép, jól megszervezett túra volt. A jelölések, a szalagozások kifogástalanok voltak. Bár nem annyira "Bakonyos" volt a táj, kicsit inkább dombos volt, mint hegyes, de mindenképpen megérte végig menni rajta. |
| | |
| |
|
Szomor 23
Reggel a 7.00-s busszal indultam Szomorra Budapestrõl. Ahogy, az várható volt, eléggé megtelt túrázókkal, de ezt még fokozta a kb. harmadik megállóban felszálló iskolás csoport. Kicsit heringes doboz érzéssel, de megérkeztünk Szomorra, aho ki is ürült a busz. :-) Majd 10 perces sétával elértük a sportcsarnokot. A bejáratnál egy "lyukas" zászló fogadott minket, emlékeztetve arra, hogy ez a túra tulajdonképpen '56-os emléktúra. Ötletes volt, hogy a lyuk egy rávarrt vászondarab volt a zászlón.
Bár 8-kor már ott voltam a rajtnál, de a nevezést és az indulást csak 9-kor sikerül teljesíteni, mert megvártam a barátokat, akik kocsival érkeztek az kicsit messzebbrõl, mint én. De 9-kor sikeresen elrajtoltunk. Az útleírást követve, hamarosan el is értünk a Kakukk-hegy aljához, ahol egy furgon hátuljában vártak minket a lányok, egy szép pecséttel, és cukorkával.
Pecsételés után egy izmosabb emelkedõt és a golgotát követve felértünk elõször a kálváriához, majd a Kakukk-hegy tetejére. Itt szép kilátás fogadott bennünket a környezõ településekre, és a távolabbi hegyekre. Akkor még nem is sejtettük, hogy az egyik messzebbi domborulatot is meg fogjuk mászni. A feltámadó nem túl meleg szél arra késztetett minket, hogy sietõsen távozzunk a hegy tetejérõl. Miután leereszkedtünk, kukorica földek, és mezõk szélén, között folytattuk utunkat az Anyácsai-tóig. A szervezõk pogácsával, és egy szép pecséttel vártak minket.
Megkerülve a tavat, felfedeztünk egy gombát a fa törzsén. Fényképezés után kicsit kiléptünk, hogy az elõttünk haladó iskolás csoportot leelõzzük. Ismét kukoricás mellett haladtunk, bár itt már betakarították a kukoricát. Nagy sajnálatunkra feltámadt ismét a szél, így nagyon gondolkodtunk rajta, hogy visszavegyünk a hegyen levetett pulóvereket. Hamarosan elértünk az itinerben említett földutat, majd a mûutat, és elértünk a zsámbéki Színházi Bázishoz. Itt szintén egy furgon hátuljában vártak ránk a lányok egy-egy forró teával, ami nagyon jól esett, tekintve, hogy a szél mellé elkezdett szemerkélni az esõ is.
A színházi bázist elhagyva egy kis idõre beértünk az erdõbe, majd felérve egy magaslatra, már ráláttunk a következõ célunkra, Zsámbékra. Itt már nagyon fújt a szél, és erõteljesebben szemerkélt, ezért felkötöttem a táskámban lapuló kendõt, amit aztán hol fel vettem hol levetettem. Viccesen nézhettem ki. :-) Messzirõl megcsodáltuk a zsámbéki templom romot, és reméltük, hogy majd be tudunk menni, de sajnos kiderült, hogy belépõdíjas, így csak kívülrõl fényképeztük körbe, már amennyire lehetett. Pecsételéskor egy-egy almát kapott minden résztvevõ a pecsét mellé.
Fényképezkedés után, felmásztunk a Nyakas-hegy gerincére. Itt több helyen is szép rálását nyílt a szemben levõ Kakukk-hegyre, a kiindulási pontunkra. Fenyveseken haladtunk keresztül, majd hosszas gyalgolás után elértünk az Óriások Lépcsõjéhez. Itt nápolyival vártak minket a pontõrök. Bevallom kicsit másra számítottam az "Óriások Lépcsõje" alatt, de végülis szép, csak máshogy, mint ahogy gondoltam. Ez volt az egyik hosszabb résztáv az egész túrán.
Leereszkedve a hegyrõl elértük Anyácsapusztát, majd a lovarda után ismét feljebbi rétegekbe törtünk. :-) Ismét feltámadt a szél, így nagy öltözködésekbe kezdtünk, ami az egész túrára jellemzõ volt. Hol lefelé, hogy felfelé öltöztünk. Az erdõt felváltva ismét felszánott területek mentén vezetett utunk egyészen a Bab-kúti ellenõrzõ pontig. Ez volt az elsõ, és 23-as távon az egyetlen hely, ahol nem lányok pecsételtek.
A csoki és a pecsét beszerzése után, tovább indulva rátértünk egy sóderrel felszórt útra. A szalagozást követve elhaladtunk a Bab-kút mellett. Persze a fényképezõgépem is ezt a pillanatot választotta, hogy lemerüljön, így én nem tudtam képet készítetni a kútról háttérben a csodás õszi erdõvel. Az út során megtudtam egy, már sokszor látott növény nevét is: farkasalma. A somorodi útnál várt ránk az utolsó pecsételés. Itt kis dobozos almalével jutalmaztak a szervezõk.
Ezután következett a "fekete leves". Nem szeretem, sõt ki merem jelenteni, hogy nem szeretjük a betont. Márpedig a célig ez vezetett legnagyobb sajnáltomra. De mint tudjuk beszélgetés közben gyorsan telik az idõ, így hamarosan be is értünk a célba. Egészen pontosan 14.07-re, a busz vissza Pestre természetesen 14.08-kor ment. Így ezt sajnos lekéstem. A célban megkaptuk a jól megérdemelt kitûzõnket, illetve egy ígéretet, hogy az emléklapot postázzák majd.
Kicsit megpihenve, örömmel elfogadtam barátaim ajánlatát, hogy elvisznek a vonathoz Bicskére, mert így nem kellett 2 órát várnom a következõ buszra. Bicskén ahogy kiszálltam az autóból jött is a vonat, így nagyon hamar fenn voltam ismét Pesten.
Egy jól megszervezett túra, örültem hogy megismerhettem a Gerecsének ezt az oldalát is. Az külön érdekesség, hogy minden ponton, beleértve ebbe a célt/rajtot is, diákok vannak. Lényegében õk szervezik az egészet, a felnõttek a háttérbõl segítenek nekik. Büszkék lehetnek magukra, egy nagyon profin megszervezett túra volt. Azt pedig már csak itthon vettem észre barátaim telefonhívása után, hogy ha tüzetesebben megvizsgáljuk, és összeolvassuk az útközben kapott pecséteket pont a "Szomor 23" feliratot lehet belõle összállítani. Feltételezem az 56-os és a 10-es távon is hasonló felirat jön ki.
|
| | |
| |
|
Tatabánya 20 + még egy pici :-)
Reggel csodálatos idõ köszöntött ránk. Kedves gyõri barátaim eljöttek értem kocsival, így egészen gyorsan és dinamikusan odaértünk a rajthoz. Elõször kicsit megijesztett a tömeg 8 órakor, de végül hamar sorra kerültünk. Bár 8.28-as indulási idõ szerepel a papírunkon, azonban ezután indultunk kb. 10 perccel.
Még a sorbanállás alatt eléggé hideg volt, vacogott is a fogunk rendesen. De amint elindultunk, egészen jó iramot mentünk, így mire elértünk Csákányospusztára, mindenkirõl lekerültek az elõtte magára vett plusz pulóverek. Csakányosig a kék négyzetet, majd a kék sávot követtük.
Megszerezvén a pecsétet, tovább folytattuk utunkat a kék sávon a Mária-szakadéknál. Bár nagyon régen jártam erre utoljára, de már a csákányosi kulcsosháznál elõjöttek a gyermekkori emlékek, a régi számháborúkról, illetve hogy milyen jókat játszottunk itt. A szakadék meglátogatását mindenkinek csak ajánlani tudom, fõleg, így õsszel gyönyörû színekben pompázik. Itt már volt egy-két enyhébb emelkedõ, de az utak rendesen karban vannak tartva, ahol szükséges ott fából korlát is található a biztonságosabb fel- illetve lejutás érdekében. A körtevélyesi puszta temetõt elhagyva a farakások után átváltottunk a kék kereszt jelzésre, majd a piros becsatlakozás után elhaladtunk a Szép Ilonka forrás mellet, bár magát a forrás nem láttuk. Bár már nem fáztunk, de egy-két tervezett kitérõ miatt még mindig eléggé gyors iramot diktáltunk. Szerencsére a bokám sem ellenkezett annyira, mint amennyire ezt vártam volna tõle. Egészen tudtam haladni, és ez erõt adott, hogy néha én kerüljek az élre. :-) Meg is kaptam érte a magamét a fiúktól. :-) A forrás után a zöld sáv jelzést követve áthaladtunk a Stájer-erdõn, egy-két kisebb kaptatóval. Majd, felértünk és lejöttünk a Hárs-hegyrõl. Új-Osztásnál várt minket a pont egy szelet csokival. A tempónk még mindig alkalmas volt terveink megvalósítására, mert a papír szerint 10.24-kor értünk ide, ami kevesebb, mint 2 óra a 8,5km-re.
Az ellenõrzõ pontot elhagyva, rácsatlakoztunk a zöld keresztre. Hamarosan elértünk egy aszfaltos utat. A 20-as táv hivatalosan itt elment az út mentén a kék kereszt jelzésen jobbra, de mi nem! :-) Gondoltuk ha már megvan a tervezett idõnk, akkor megvalósítjuk terveinket, amelyek nem teljesen fértek volna bele a 30-as távba, illetve féltünk, hogy a lábam nem fogja bírni a kitérõinket, és a 30km-t. Tehát elhagyva a túra ajálott útvonalát a kék kereszten elmentünk Várgesztesre. Mikor eléggé erõsen ereszkedtünk (futottunk) le a hegyrõl Gesztes irányába, átkoztuk is az ötlet felvetõjét (vagyis engem) a meredek emelkedõ/lejtõ miatt, mert a terv az volt, hogy ugyanitt jövünk vissza és folytatjuk a 20-ast. Azonban minden gond nélkül beértünk Gesztesre. Áthaladtunk a település határán, összefutottunk két 30-as távot teljesítõ túrázóval. Megkerestük a kék rom jelzést, és felmentünk a várhoz. Nagyon szép út visz fel, kár lett volna kihagyni. (A várat magát is szépen rendbehozták, és ismét lehet benne aludni.) Fõleg, hogy a várban megszereztük a Várak a Vértesben túramozgalomhoz a kódot a fáról, illetve az Országos Kék Túra pecsétet az igazlófüzetembe. A fák között szép kilátás nyílt a várból a szemközti hegyre amelyen átjöttünk a pecsétekért.
Közben addig bújtam a térképet, amíg kiokumláltam, hogy botorság lenne vissza küzdeni magunkat a kék kereszten. Menjünk inkább végig a kék sávon, mert ez vissza visz minket a túra útvonálára is, illetve ezt az utat javasolja mindkét túramozgalom is, amelyek miatt elhagytuk az útvonalunkat. Mivel idõben itt már sajnos nem álltunk annyira jól, ezért a gesztesi várat "toronyiránt" hagytuk el, és egyszerûen lejöttünk a hegyoldalon, ahelyett hogy ismét megkerültük volna. Közben felriasztottunk egy mókust, és néhányszor keménye megküzdöttünk az egyensúlyunkért. :-) Visszatérve Geszetesre, a kék sávon folytattuk utunkat, beszereztük az OKT pecsétet a Vértes Várai igazolófüzetbe, majd a horgásztó mellett elhaladva igyekeztünk behozni valamennyit a lemaradásunkból. Kicsit hosszabbra sikerült ez a kitérõ, mint ahogy terveztük. Több kisebb-nagyobb kaptató következett csodás tájakon, de nem engedtük, hogy az emelkedõ kifogjon rajtunk. A Mátyás-pihenõnél megörültem, hogy visszatértünk az útvonalunkra, de ez csak korai öröm volt, mert csak azt az aszfaltozott utat pillantottuk meg, amelyet Új-Osztásnál elhagytunk. Utólag belegondolva ott visszatérhettünk volna "hivatalosan" kijelölt kék keresztre, de inkább a kék sávon mentünk végig, elvégre az OKT is errõl szól. Az õszi erdõ színvilága leírhatatlanul szép volt. Egyre többször maradoztam le fényképezni, mert nem tudtam megállni, hogy ne örökítsem meg a barna, a sárga, és a rozsda mindenféle árnyalataiban tündöklõ erdõt. Ez persze azzal járt, hogy kocoghattam a többiek után. A sokadik kaptatónál már kezdtem érezni, hogy nem lesz ez így jó, fáj a bokám, de nem szóltam, mert az én ötletem volt a kitérõ is, és elõjött a makacságom, hogy igenis megcsinálom. Ettõl vezérelve ismét az élre álltam, és azt hiszem sikerült kicsit lefaragni a hátrányunkból. Szarvaskutat 12.43-kor elérve megkaptuk az igazoló füzetünkbe is a pecsétet. Új-Osztástól ez mindössze 2.7km az itiner szerint, és ezt a távot a papír szerint 2 óra 20 perc alatt teljesítettük. De a papír arról nem szól, hogy ezalatt tettünk egy 7-8 km-es kitérõt is Geszesre. :-)
Az ellenõrzõ ponttól ismét a kéken folytatva utunkat - és elmajszolva a kapott csoki - felmásztunk a Zsidó-hegyre, majd nemsokkal a zöld sáv becsatlakozása után megjelent a kék rom jelzés is ismét. Itt végre hajtottuk a második tervezett varga betûnket, és felmásztunk a Vitány Várhoz. Az idõ tökéletes, napsütéses õszi idõ volt. Itt is beszereztük a váras kódunkat, illetve megkaptuk a Vár a Vitány Vár teljesítménytúra kitûzõjét. Gyönyörködtünk a kilátásban kicsit a felsõ várból, fényképezkedtünk, majd indultunk tovább, mert igencsak hátrányban voltunk a 20-as szintidejéhez képest. Innét sima, leginkább lejtõs utunk volt végig a kék sávon Csákányosig. Itt-ott volt egykét emelkedõ, de semmi komoly. Fantasztikus kiránduló idõ lévén sokat jöttek szembe az túraútvonalakon, gombát szedtek, vagy csak sétáltak. Voltam már sokfelé az országban, de õsszel minden erdõ szép, az a sokféle színkavalkád... Itt is lemaradoztam fényképezni, aztán kocoghattam a többiek után rendesen. A körtevélyesi puszta temetõnél Robival ismét jelentõsebb lemaradásra tettünk szert, mert Váras túrához felírtuk a megfelelõ adatokat, illetve közelebbrõl is megtekintettük a sírokat, elolvastuk a kihelyezett tájékoztató táblát. Egy erõsebb kocogást bemutatva elértük a Mária-szakadékot. Reggel is itt jöttünk felfelé, de most lefelé is megcsodálhattuk a természet eme mûremekét.
Csákányosra 14.12-re értünk, és itt megfogtunk ismerõsöket, akik a 30-ason voltak. Nekünk már csak 16 percünk volt a 6 órás szintidõbõl, így rendesen kiléptünk a hátra levõ 3km-re. 6 óra alatt ugyan nem sikerült abszolválnunk a túrát, de egészen pontosan 14.45-re értünk be, ami csak 15 perces késést jelent. Fõleg úgy, hogy kétszer elég szépen el is csatangoltunk az ajánlott útvonalhoz képest. Csákányostól az utolsó km-eket ugyanazon az útvonalon (kék, majd kék négyzet) tettük meg, mint reggel idefelé.
A célban egy szép oklevéllel, és egy, a teljesítés sorszámával ellátott kitûzõvel lettünk gazdagabbak, de a finom teáról, és persze a zsíros kenyérrõl se feledkezzünk el. :-) Itt összefutottam pesti ismerõsökkel, akik mint kiderült utánunk indultak szintén a 20-ason, és hamarabb értek be mint mi. :-)
Nagyon jól esett a forró tea az egész napos "erõltetett menet" után. Jó volt kicsit meglazítani a cipõt, és leülni. Az utolsó 1 km-es kocogás már nagyon nem esett jól a bokámnak, de a makacsságom volt az erõsebb, meg az, hogy ne késsünk túl sokat. Valamit valamiért nem? :-)
Mindazok ellenére, hogy pont a lábam miatt egy ideje nem mentem ilyen 5 körüli átlaggal, és ilyen szép szinttel, már nagyon vágytam rá. A táj is szép, jövõre ha tehetem visszajövök a 30-as távra, a szervezõk rendesek, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Már itt a célban is eredményesek voltunk, mert így a gesztesi vártól visszafelé bejártuk majdnem végig az OKT Gesztes - Szárliget útvonalát, és egyúttal teljestettük a Várak a Vértesben túramozgalom erre esõ 16km-es szakaszát, felmentünk a Vitány Várba, az oda kiírt Vár a Vitány Vár túra kitûzõjéért, és a Tatabánya 20-as túrát is majdnem szintidõ alatt teljesítettük. :-) Azonban, hogy teljes legyen a nap, és pesze a táv is, még visszamentünk a kéken a szárligeti vasútállomásra, hogy meglegyen az ott elhelyezett OKT bélyegzõ is, mind az OKT, mind pedig a Várak a Vértesben igazolófüzetbe.
Azt hiszem összegzésként csak annyit mondhatok, hogy szép tájakon vezet az útvonal, jó a szervezés, és akár teljesítménytúra akár csak egy családi kirándulás keretében is érdemes felkeresni ezeket a területeket. |
| | |
| |
|
Budai Kilátók
A 8 órási busszal érkeztünk Normafához. Elsõre kicsit meglepõen sokan voltak a nevezésnél, de szerencsére gyorsan haladt a sor, és a nevezés is gördülékenyen ment.
Normafától a kék körséta jelzésen elmentünk János-hegyig, majd ott a Piros sáv jelzésen felkapaszkodtunk az Erzsébet-kilátóba. A pont is fenn volt a kilátóba, így mindenkinek fel kellett menni. De szerintem a kilátás kárpótolt is mindenkit a pár lépcsõfokért. A pecsét megszerzésekor ugyan kicsit felgyülemlettek az emberek, de alapvetõen itt is gyorsan, és zökkenõmentesen haladt minden.
A piros sávon haladva elértük a kisvasút Szépjuhászné állomását, majd rácsatlakozva a sárga sávra elértük a Kaán Károly-kilátót. A sárga sávon kellett az elsõ meredekebb résszel megküzdeni, de ez sem volt annyira nehéz. A pont ismét a kilátóban volt fenn. Itt is eléggé felgyülemlettek az emberek, ezért gyors pecsételés után indultunk is tovább.
A sárgát, majd a sárga háromszöget követve elértük a Kis-hárs-hegyi kilátót. A kilátót magát felújították, ezért túratársam kérdése után fel is mentünk körülnézni. A kilátás magáért beszélt. A távolban, a szemközti hegyen jól látszódott az Erzsébet-kilátó. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen messze eljött onnét.
Vissztértünk a sárga sávra, majd a zöld körséta jelzésen folytattuk utunkat a piros sáv megjelenéséig. Ott áttértünk a piros sávra, átkeltünk a Szépjuhászné úton, majd párszáz méter után elértük a Fekete-fej "csúcsot". Itt a kirakott zsírkrétával megjelöltük az itinert, és mivel eléggé sokan pont ide tették a pihenõjüket tovább is indultunk. Kicsit zavaró volt, hogy elõttünk akik végeztek a jelöléssel nem mentek tovább, hanem megálltak fenn a csúcson, ezért nehézkes volt mind a zsírkrétához jutás, mind pedig a továbbindulás.
A piroson folytatva utunkat kb. 500 m megtétele után elérkeztünk a következõ ellenõrzõ ponthoz a lovaspark mellett. Itt mindenki kapott egy-egy szelet csokoládét, és egy szép pecsétet.
A piros sávot követve eljutottunk a Vörös-pocsolya "megállóhelyig", ahol ismét zsírkréta várta a lelkes túrázókat. :-) Ezen a részen már sajnos fájt a lábam, így annyira nem tudtam gyönyörködni a tájban, mert inkább arra figyeltem, hogy hova és hogyan lépjek.
A piros után a piros háromszög jelzés következett, majd a végén egy kicsit a zöld háromszög. Így értünk el a Tarnai-pihenõhöz. Itt már többször voltam, de ilyen szép napsütéses idõt nem sikerült még egyszer sem kifognom. Itt összetalálkoztunk két ismerõssel. Mint kiderült mindketten külön-külön is ismertük õket. Mi lányok, így hagytuk a férfiakat beszélgetni, és elindultunk a zöld háromszögön a Csergezán-kilátóhoz. Beszélgetés közben csakúgy ment az idõ, és mire észbekaptunk, már oda is értünk a kilátóhoz. Közben túratársam is csatlakozott hozzánk, így hármasban felmásztunk a kilátóba, ahol megszereztük a túra utolsó pecsétjét. Elég sokat jártam már a Budai-hegységet, de ebben a kilátóban még nem voltam fenn. A kilátás szép, kár hogy a fém plaketteket leszedték amik azt mutatnák, hogy az adott irányba elnézve mit láthatunk. Itt kicsit megpihentünk, és élveztük a napsütést. A lábamnak is jól esett a pihenés, mert az emelkedõ végére már kezdett intenzíven fájni a bokám. Mikor megérkezett egy komolyabb adag iskolás, jobbnak láttunk indulni. :-)
A zöld háromszögön leereszkedünk a hegyrõl, majd kb. 1,5 km múlva áttértünk a zöld sávra, és ezen besétáltunk Nagykovácsiba a célba.
Itt kellemes meglepetésként ért, hogy mindenki kapott az emléklap mellé egy fém plakettet, illetve paprikás krumplit. Ezzel az utolsó pecséttel megszerzetem a Budapest Kupához kellõ utolsó pecsétet, így ennek boldog tudatában mentem el megkóstolni az ebédet. Kisebb pihenés és beszélgetés után sikeresen lekéstünk a buszt, de - bár kicsit siettem - nem szomorkodtam, mert így kiültünk még a napra beszélgetni kicsit. A következõ busz meglepetésünkre már szépem megtöltve emberekkel érkezett meg.
A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, mert végigjárja a jelentõsebb kilátókat. A szintidõ is barátságos, 7 óra alatt teljesíteni lehet bõven. Nekünk 5,5 óra alatt sikerült abszolválni a túrát. Még annyit emelnék ki, hogy minden egyes pecsételõs helyen a pecsétek egyediek voltak, mindig annak a kilátónak a képével és az akutális magasság értékkel voltak ellátva ahol éppen tartózkodtunk.
Szép túra volt, jó volt a társaság, és az idõ is nekünk kedvezett. :-) |
| | |
| |
|
Túrázz a Vonatért! 20 km
Gyõri kedves barátaim hívásának eleget téve velük indultam el erre a túrára. Ez ugyan azt jelentette, hogy 4.30-kor kellett kelni, de maga túra megérte a korai indulást és a még koraibb kelést. Az esõ megpróbált ugyan eltántorítani az indulástól, de nem adtam fel.
Vonattal érkeztünk a célba. Gyors nevezés után mindenki minden esõ ellen védõ felszerelést magára vett, majd elindultunk. Vinyérõl a sárga sávot követtük. Az elsõ átkelés volt számomra a legnehezebb a Cuha patakon. Utána megcsodálhattunk sok szép gombát az esõben, az erdõben. Minden probléma nélkül megérkeztünk Csesznekre. Mire felértünk a várhoz elállt az esõ, így nagy lelkesen meg is szabadultam az esõkabáttól. Majd persze mikor elraktam újra nekilátott erõteljesebben szemerkélni, így vissza kellett venni. A várnál kaptunk nápolyit. Felmenni fizetõs lett volna várba, ezért csak messzirõl csodáltuk meg.
Folytatva utunkat egy db-ig ugyanazt az útvonalat követtük, mint ami eddig jöttünk, majd áttértünk a zöld sáv jelzésre. Ezt követve felmentünk a Zörög-tetõre. Az augusztus végi éjszakai túra során is ide érkeztünk, csak más irányból, így most már nappal is megcsodálhattam a tájat. Jó lenne egyszer verõfényes napsütésben is. :-) Az ellenõrzõ szám felírása (lefényképezése) után a sárga háromszög jelzésen lementünk a hegyrõl, és a Károlyházi kulcsosház mellett áttértünk a sárga sávra, ami bevitt minket Porva-Csesznekre a vasútállomásra. Azt még meg kell említeni, hogy az út során szert tettünk egy kisebb halom õzláb gombára is. Kifejezetten szép és nagy példányok volta közöttük. Az esõ szerencsére teljesen abbamaradt a Zörög-tetõ környékén, bár a nap nem kényeztetett el minket, de legalább nem esett már.
A vasúállomáson, gyors pecsételés után a piros sávot követve visszaindultunk Vinyére. A Cuha-patakon ha jól számoltam 10x keltünk át. Közben megcsodáltunk egy kõfejtõt, illetve a vasútépítési emlékûhoz a kezemben szállított hatalmas gomba miatt nem mentem fel.
Vinyén megkaptuk a kitûzõnket, az emléklapot, illetve volt zsíros kenyér és tea is.
A rendezõkre ismét nem lehet egy rossz szavan sem, jó rendezés volt. csak sajnos az idõ nem volt a legjobb. A Bakony így is nagyon szép, és csak ajánlani tudom mindenkinek a túrát! |
| | |
| |
|
Hangya 14
Az egész heti borongós idõ után, szerencsére már reggel is kellemes idõ fogadott minket. A reggeli 7.05-ös vonattal mentünk le Nagymarosra. Elég sokan választották ezt a vonatot.
A nevezés könnyen és hatékonyan ment, és sor sem igen volt. Legalábbis a 15-ös távon. A társaságból többen, és több távra mentünk, de igyekeztünk legalább az elején együtt haladni.
A rajttól egészen az elsõ ellenõrzõ pontig a kék sávon haladtunk. Felmásztunk a Szent Mihály hegyre, ahol a kék-sárga keresztezõdésénél volt az elsõ ellenõrzõ pontunk. Ezek után újabb mászás következett, fel Hegyes-tetõre, a Julianus-barát toronyig. Érdemes volt a toronyban is körül nézni, mert nagyon szép kilátás nyílt mindkét oldalra a Dunakanyarra. Kár, hogy a nap nem sütött jobban, de ne legyünk telhetetlenek. :-)
Majd leereszkedtünk a Világos-rétre, onnét pedig a sárga sávon bementünk Zebegénybe. Többször is szép kilátás nyílt a Dunára. Zebegényben a Trianoni-emlékmûnél volt a második ellenõrzõ pontunk. Ezután a zöld sávot követve átmentünk Zebegényen. A település végétõl nem messze erre már jártasabb túrázóink tanácsát megfogadva betértünk egy rétesre az út menti rétesezõbe. Valóban nagyon finom volt. Itt bevártunk mindenkit, mert nemsokkal ezután mi, akik a 15-ös távon voltak a zöld kereszten elhagyták a többieket.
A Zöld-kerszten felmentünk a Vizes-árokba. Itt a 3. ellenõrzõpontál, a pecsét mellé egy almát is kapott mindenki. Ezután a kék jelzés mentén felkapaszkodtunk ismét magasabb régiókba. Ez volt az utolsó emelkedõ a túrán, de ez sem volt olyan vészes.
Mivel a 12.11-es vonatot nem értük volna el, ezért mielõtt beértünk volna a célba, Köves-mezõnél kicsit megpihentettük fáradt tagjainkat, és gyönyörködtünk a Dunára való rálátásban. Végül 12.58-kor értünk be a célba, ahol egy szép kitûzõvel, és emléklappal jutalmazták a sikeres teljesítést.
Szép túra volt, köszönet érte a rendezõkenk! Jövõre lehet, hogy megpróbálkozom valamelyik hosszabb távval is. :-) |
| | |
| |
| Meteor | Túra éve: 2008 | 2008.09.14 23:46:02 |
|
Meteor 21A
Korai indulást tervezve már 3/4 7-kor a rajtál voltam a többiekre várva. Elég szép társaság jött össze, akikkel ez volt az elsõ túrám, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó. 7.10-kor sikeresen el is rajtoltunk.
Az útvonalat az Erzsébet-kilátóig ismertem, így nem okozott meglepetést az elején a kicsit jelentõsebb szintemelkedés. János-hegy után viszont számomra ismeretlen helyre érkeztünk, ezért jobban figyeltem, hogy a többiek merre mennek, és természetesen az jelzéseket is. Ezen a részen nagyobb szintemelkedéssel már nem kellett számolnunk, ami nekem jól is jött, mivel már az eleje felé egy rossz lépés következményeként a bal bokám azt mondta, hogy köszöni, de õ lassabban menne, mint ahogy azt én szeretném.
A Csacsi-rét után mondtam is a többieknek, hogy nyugodtan menjenek, én most kicsit lassabb vagyok. Ezekután leginkább arra figyeltem, hogy hogy lépjek és hogy ne, ezért a tájban nem tudtam annyit gyönyörködni, mint ahogy terveztem.
Így kihagytam a Pikortégla-üregek pontosabb helyének megkeresését, illetve a Repülõs emlékmûnél az emlékmû közelebbi tanulmányozását. Az ott elénk terülõ panorámáért, már megérte elmenni a túrára. Gyönyörû volt. Az egyik legszebb, amit a Budai-hg.-ben láttam.
A Meteor-szurdok sem volt annyira "vészes", mint ahogy azt vártam, bár volt néha, hogy ha sportcipõben megyek akkor igencsak megküzdök a jelentõs lejtésû domboldallal, mint ösvénnyel. De még így is fájós lábbal, és egykis segítséggel sikeresen átjutottam. Maga a szurdok szintén az egyik legszebb hely. Nem is értem miért nem voltam még ott eddig. :-) De mivel nem tudtam kedvemre mindent megnézni, ezért még egyszer biztosan visszamegyek, bár lehet, hogy az nem tt közben lesz, hanem csak önszorgalomból. Azt azonban nem értem, hogy a térképemen miért Mária-szurdok a neve, az itinerben pedig Meteor-szurdok néven szerepel.
A szurdok után következett egykis aszfalt út, amit amúgy sem komálok, így meg mégannyira sem. De ez már a célhoz vezetõ út volt. A célban megkaptuk az üdítõnket, és a tûzzománc jelvényt, és itt megpihentethettem a megfáradt végtagjaimat. :-) A szintidõ 5:20 lett, ami megelégedéssel töltött el. :-)
Cipõt levenni nem mertem, félvén hogy ha bedagadt a bokám, akkor nem tudom majd visszavenni, de otthon kiderült, hogy ez szerencsére elmaradt. Remélem a jövõ hétre rendbe jön, és ismét mehetek ki a természetbe. :-) |
| | |
| |
| Lábatlan | Túra éve: 2008 | 2008.09.01 21:51:39 |
|
Lábatlan 15
Már régen terveztem ennek a túrának az abszolválását is, de csak most jutott rá alkalom. Az eredeti tervek szerint egyik haverommal mentünk volna, de csodák csodája visszamondta, így édesapámmal kettesben indultunk útnak. Így is mindketten élveztük a túrát, és felelevenítettük a sok régi emléket, mikor még gyermekként vitt ki bóklászni az erdõbe.
Az itinerben levõ leírás teljesen megfelelt a valóságnak, ha nagyon akartunk volna, sem tudtunk volna eltévedni. Mondjuk nem is nagyon akartuk, mert így is nagyon szép volt a táj. A rajttól nem messze rááltunk a piros sáv jelzésre, és ezen haladtunk egészen Vértestolnáig. Néha kisebb-nagyobb emelkedõket kellett legyûrnünk, de a látvány kárpótolt mindenért. Az itiner említett egy Vértes László barlangot, de nem sikerült felfedeznem, hol is lehetett volna. A város elõtt kerítés megmászása sem okozott különösebb gondot.
Majd beértünk Vértestolnára, ott hátratekintve megnézettük, hogy milyen domborulatokon keltünk át. Pár percre betértünk a templomba is, amit szerintem nemrég újíthattak fel. Nagyon szép, volt. Hiába, egy templom mindig szép. Vértestolnáltól a kék kereszt jelzést követtük egészen addig, amíg a falu határán el ismét be nem tértünk az erdõbe. Sajnos ez a hosszú betontút nem tett jót a lábainknak, de valahogy át kellett menni a településen is.
Utána végig a kék jelzésen mentünk egészen a 15 km-es táv céljáig. Többször kellett kerítéseken átmászni. Némelyik nekem nem nyerte meg a tetszésemet, mert kicsit ingatag volt, de végülis nem volt gond az átjutással. Mikor keresztül mozgattuk magunkat az utolsó kerítésen is, már csak majdnem 5 km-es táv volt hátra a célunkig. Azt hittem, hogy ezen a szakoszon majd kicsit lassabban fogunk végig érni, de szerencsére nem így történt, mert mire észe kaptunk már meg is érkeztünk.
A szervezõk nagyon kedvesek voltak, mindenki kapott egy csokit, és többféle kitûzõ közül lehetett választani. Kis pihenés után lesétáltunk Tardosra, onnét pedig haza buszoztunk. A túrát kicsit több, mint 3,5 óra alatt teljesítettük. Én még mentem volna kicsit, de sietni kellett haza.
Összefoglalva szép túra volt, a terep sem volt nehéz, nem lehetett annyira megérezni azt a 460m szintet. Többször kereszteztük, vagy kis darabon haladtunk a Gerecse 50 útvonalán, és ez emlék frissítõnek is jó volt.
Jól éreztük magunkat, köszönjük a túrát! :-) |
| | |
| |
|
Gyermekvasút nyomában - éjszakai
5 napon belül ez már a második éjszaki túrám, de ez is tetszett. A rajthoz jóval az indítási idõ elõtt érkeztünk, és bár reménykedtem benne, de sajnos nem lehetett hamarabb elindulni. Várakozás közben több ismerõssel is összefutottunk, és így gyorsan telt az idõ. A rajtoltatás most jóval gördülékenyebben ment, mint tavasszal a nappalin, nem kellett olyan sokat sorba állni.
A túra maga, ahogy a kiírásban is szerepelt a nappali túra inverze volt. Még a nappaliból emlékeztem az útvonalra, így csak a vége felé sikerült egy helyen elkeveredni majdnem, de szerencsére mások kisegítettek.
Az egész távra jellemzõ volt, hogy mindig volt valaki körülöttünk, így annyira nem állt fenn az eltévedés veszélye sem. Ezt kicsit hátránynak is éreztem, mert nem tudtuk kiélvezni az éjszakai erdõ hangulatát, de tudtuk hogy erre számítsunk, így nem ért nagy meglepetésként. Elsõ éjszakai túrának, és annak aki nem ismeri a Budai-hg.-et nem igen javaslom, de különösebb gond nem volt a túra során. Azt igaz, hogy a nevezési díjat kicsit magasnak találom, fõleg, hogy csak a végén adtak virslit, a nappalin pedig volt frissítõpont a túra során is. Ha a végén ment volna a kisvasút - és nem csak egy alkalommal 4-kor - és azzal vissza lehetett volna menni hûvösvölgybe, arra még biztos beneveztem volna, de így inkább eljöttünk az éjszaki busszal, mert nem volt kedvünk a célba érés után még 2 órát várni a vonatra. Azt még pozitívumként emelném ki, hogy a kérdéseimre mindenhol készséggel válaszoltak a pontõrök. |
| | |
| |
|
Túrázz a vonatért! (éjszakai, vezetett) - Hosszú táv
Jópár túrán részt vettem már, de bizton mondhatom ez volt az egyik legjobb.
Az egyik gyõri túrázó barátom javaslatára határoztam el magam erre a túrára. Vonattal mentem le Gyõrbe, onnét pedig már együtt vonatoztunk el Bakonyszentlászlóra, majd egykis sétát követõen megérkeztünk Vinyére a büféhez. Kicsit aggódtam az idõjárást illetõen, mivel mindenféle rosszat (esõt, jeget, szelet) ígértek éjszakára, de ennek ellenére meglepõdve tapasztaltam, hogy szép számban gyûltek össze az emberek a rajthoz. Gyors nevezés után az összes túrázó egyszerre indult el, este 10 körül.
Egy db-ig rendes köves úton mentünk, majd a Pakucs-pihenõ után elértük az Alsó-Cuha Szurdok-ot. Itt pár helyen át kellett kelni a patakon, illetve sziklákba kapaszkodva menni a szurdok szélén. Lehet persze, hogy ez nem a széle volt, de sötétben úgy tûnt nekem. Piros pont a szervezõknek, hogy ahol kicsit rizikósabb volt a helyzet, ott feszítettek ki kötelet, és mindig volt segítõ is.
Az Ördög rétnél ketté vált a társaság, aki a hosszabb távra vállalkozott az ismét átkelt a patakon. a többiek maradtak a túlparton. Átkelés után bevártunk mindenkit.
Eddig gyönyörû felhõ mentes idõnk volt, de ezekután néha már kezdett feltámadni a szél. Többünkben is felmerült, hogy kapunk-e egykis esõt a nyakunkba. Szerencsére megúsztuk. Miután felmásztunk egy sziklásabb részen, a végét leszámítva aránylag sima utunk volt Zörög-tetõig. Ott ismét megvártuk a csoport végét.
Végül lesétáltunk majdnem a Porva-Cseszneki vasútállomásig, és a Cuha-szurdokban megtettük az utolsó 5-6 km-t vissza Vinyére. Ezen az utolsó szakaszon (tíznél is) többször keltünk át a Cuha patakon. A tervezett idõhöz képest kicsit késõbb értünk be a célba, de ez egyáltalán nem zavart. A célban egy nagyon aranyos baglyos kitûzõt kaptunk, egy oklevelet, illetve egy csokit és egy pohár ásványvizet. Itt már megkönnyebültem, hogy nem lesz esõ, és száraz lábbal hazaérek.
A célból egy kedves hölgy visszavitt autóval Gyõrbe, így nem kellett visszasétálnunk Szentlászlóra a vonathoz. Szerencsére, mert amint elindultunk, elkezdett elég intenzíven esni az esõ. Gyõrbõl pedig vonattal hamar haza értem.
Csak jót tudok mondani erról a túráról, mert nagyon felkészültek voltak a szervezõk, a hosszú távon volt 4 túravezetõ, akik minden kérdésünkre készséggel válaszoltak, minden átkelésnél legalább ketten segítettek, de általában hárman. Egy-egy ember a két parton, a harmadik pedig középen adta a támaszt a köveken való átkeléskor. A túra egész távján raktak ki (ideiglenes) fényvisszaverõ jeleket, hogy aki esetleg lemarad az is tudja a sötétben merre kell menni.
Bevallom én kicsit féltem magától a túrától, mert eddig nem sok (jó) tapasztaltom volt az éjjeli erdõben való túrázásban, fõleg, hogy az eleje és a vége is szurdokon vitt keresztül, de ilyen szervezés mellett a maradék félsz is elillant belõlem.
Mégegyszer köszönet a szervezõknek ezért az elsõ osztályú túráért, és külön köszönet Robinak, aki végig segített, és nem utolsó sorban elhívott! |
| | |
| |
| Csabdi | Túra éve: 2008 | 2008.08.03 21:53:34 |
|
Mivel új a cipõm, így egy rövidebb és könnyebb túrát néztem ki erre a hétvégére, ezért döntöttem a 15 km-es túra mellett.
Reggel aránylag korán, 7.30-kor sikerült indulni, így elkerültük a nagy meleget.
Az elsõ ponthoz vezetõ 5 km-es betontút kicsit elkedvetlenített minket, de a többi része szép volt a túrának. Az elsõ ponton csokival és vízzel vártak minket a pontõrök. A második pontig vezetõ út - ami a sziklák alatt volt - már sokkal kellemesebb volt, és itt már a piros jelzést kellett követni, így valamilyen szinten a tájékozódás is könnyebb volt. A második pont után kicsit sikerült elkeverednünk, de szerencsére semmi komoly, mert még idõben tudtunk korrigálni. A cél elõtt az út a 13.sz-i tempolomrom mellett vitt el. Onnét pedig már gyorsan benn voltunk a célban, ahol zsíros kenyérrel és egy szép kitûzõvel és emléklappal vártak minket. Sikerült kicsit kevesebb mint 4 óra alatt teljesítenünk, mert nem siettünk, szépen kényelmesen végig lehetett sétálni is úgymond.
Az egész túra nagyon szép volt, köszönet érte a szervezõknek. A végén jeleztük a szervezõ hölgynek az itinerben levõ pontatlanságokat, amelyeket nagyon szépen megköszönt, és mondta, hogy jövõre kijavítják. Köszönet a túráért, nagyon jó szervezés volt, minden szervezõ kedves és segítõkész volt.
Utána mintegy levezetésként elsétáltunk a Hegyikastély-nál lévõ csillagvizsgáló romjait megnézni. Eléggé nehezen találtunk oda, mert mint utólag kiderült a sárga jeleket csak visszafelé (Csabdi felé) festették fel annakidején. Több eltévedéssel és többszöri "csak odáig menjünk el, és utána visszafordulunk" után elértük a majdnem Mány-nál lévõ Hegyikastély nevû buszmegállót. Itt is majdnem visszafordultunk de egy autós mondta, hogy valahol ott a fák között van a csillagvizsgáló romjai. És tényleg, ott is volt kb. 50 méterre tõlünk. :-) Valamikor szép épület lehetett, kár hogy most már csak a romok vannak ott. A szervezõ hölgy szerint lehet hogy felújítják. Ha ez igaz, érdemes lesz pár év múlva megnézni újra. |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
