Túrabeszámolók

Útvonalkövetõ 100 extra

2013.07.13.



„Tovább a völgyben itt valahol

Virágok nyílnak itt valahol

Igaz szerelemnek itt valahol

M0-ásnak hívnak itt valahol”

(Kiscsillag: Itt valahol – pontatlan idézet)



A túra elsõ különlegessége rögtön az indulási idõ volt, ugyanis szombat délután öttõl fél hétig lehetett indulni, ilyen idõpontban eddig még nem rajtoltam túrán (pedig a cseheknél meg a szlovákoknál találkoztam már jó néhány elbaszott rajtintervallummal, például péntek délután 3, vagy szerda 23:30). A biztonság kedvéért eggyel korábbi vonattal mentem a rajtba, mert a késõbbivel nem tudtam volna csak pár perccel 5 után rajtolni, s tudtam, hogy az a pár perc is sokat fog számítani. Még a Keletibe összefutottam Rafterrel, valamint a vonaton Gallinával és barátjával, egy-két túrázó volt még rajtunk kívül a vonaton. Isaszegen még elég kihalt volt az állomás, de lassan azért érkeztek az ismerõsök, többek között a Somogyi-család, akik félig túrázóként, félig rendezõként vettek részt az eseményen, ügyelve a nemek megfelelõ elosztására is, valamint a Mezei házaspár, s nem sokkal utánuk a Gethemobil egy Fõrendezõvel is megérkezett. Gyors nevezés után csatlakoztam Mezeiékhez a kocsma meglátogatásában egy kávé erejéig, ezalatt kényelmesen át tudtam lapozni az itinert, s arra a megállapításra jutottam, hogy hasznosnak fog bizonyulni az elkövetkezendõ huszonpár órában. A délutáni rajtnak hála, délelõtt még némi süteményt tudtam készíteni útravaló gyanánt, ennek a felét el is osztogattam az indulás elõtt, majd ezután Gethe úr még a második vonat beérkezése elõtt útjára indította maroknyi csapatunkat.



Az Isaszegi csatáról már jól ismert útvonalon kezdtük meg kirándulásunkat, a Szobor-hegyet megmászva hagytuk el Isaszeget. Nagyjából idáig tudtam haladni a többiekkel, mert ezután szûk, benõtt ösvényeken vitt a túra útvonala, ahol én inkább óvatosabban szoktam haladni, hogy elkerüljem a különbözõ vágásokat, karcolásokat, csípéseket és egyéb sérüléseket, így jelentõsen lemaradtam az elejétõl. Az elsõ pont a Honvédsíroknál volt, egy gyors pecsét és néhány fotó elkészítése után indultam is tovább. Hamarosan megelõzött a túra késõbbi élmezõnye, a Rushboy-Atros-Moiwa-Csorgo négyesfogat. Innen egy még borzasztóbb ösvényen mentünk, az út helyén egy sûrû akácerdõ volt, nehezen tudtam csak átküzdeni magam rajta. Hirtelen balkanyar után egy rövid kaptató, s máris a Kálvária-hegyen voltunk, ahova elfelejtették kitenni a matricákat, de már jött is szembe a Fõrendezõ római kettõ, hogy ezt pótolja. Itt utolért Gudluking, akinek itinerjébõl kimaradt az 5. és 6. oldal, valamint Rafter is, s ezt a hármas formációt egészen a Kevélyig tartottuk. Rövid idõre újra érintettük Isaszeget, majd hosszú, unalmas szakasz következett a 3. pontig a Bolnokai-erdõig. Itt beértek Popeye-ék, kicsit beszélgettünk, ám az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tempónk alacsonyabb az övéknél, de azért Kerepesig próbáltunk velük haladni, aztán a 4. pontnál, míg a kérdésre kerestem a választ, el is léptek tõlünk. A Szár-hegy megmászása következett, közben visszapillantva szép kilátás nyílt Kerepesre. A csúcson kiderült, hogy egyikünk figyelmen kívül hagyta az elõzõ ponton a kérdést, így kisegítettem egy fénykép megmutatásával, majd ahogy zsebre tettem a telefonomat, lefele szépen kiesett onnan, persze hiányát már csak akkor vettem észre, mikor már jól lementünk a fenébe, így indulhattam a Szár-hegy újbóli megmászására. Szerencsére nem kellett teljesen visszamásznom, mert a mögöttünk érkezõ csapat megtalálta a készüléket, s eljuttatta hozzám (ezúton is köszönet érte). Szilasligetre értünk, itt ismét az Isaszegi csatáról ismert útvonalon haladtunk. A falu szélén lévõ alternatív frissítõállomásra is betértünk egy üdítõ erejére, majd a Hungaroring mellett haladtunk a Gyertyános irányába (Forma-1 rajongóként mindig pozitív élmény a Hungaroring közelében túrázni). A hegyre mászva már kezdett romlani a látási viszony, de végül nem vettünk elõ lámpát, anélkül is eljutottunk a 7. pontra, amit Pinkert úr õrzött. Itt picit hosszabb pihenõt tartottunk, megvacsorázunk, majd nekivágtunk a túra éjszakai szakaszának.



Mogyoród irányába ereszkedtünk le a hegyrõl, majd rövid városi rész következett, amit az M3-as felett átkelve hagytunk el, s érkeztünk meg a 9. pontra a Homok-hegyhez. Ez egy elég komfortos pont volt, vécé, szék, sõt, még egy heverõ is akadt a fáradt túrázóknak. Kellett is a pihenés, ugyanis ezután egy igen technikás szakasz következett, ráadásul a szalagozás is elég koncepciótlan volt, úgyhogy fokozottan kellett figyelni. Miután átverekedtük magunkat a kidõlt fákon, majd az égig érõ füvön, nem könnyebbülhettünk meg, ugyanis, bár innen már széles úton haladtunk, de mély homokban, ami nagyon megnehezítette a haladást, talán rosszabb volt, mint a bozótos. A következõ, Bodzás ep. után aztán valamelyest normalizálódtak a terepviszonyok, s elértük az Öreg-hegyet. A többiek az ismertetõ táblánál megálltak egy picit, s én kerültem elõre, ami elég nagy hátrány volt, ugyanis a lámpám fénye elég halovány volt, így nem láttam az ösvényt, amelyen fel kellett volna másznunk a Fóti-Somlyóra, s a zöld négyzeten indultunk el a hegy alatt. Még láttam is egy négyzethez hasonlító kopott jelet, de nem néztem az itinert, hogy milyen jelzést kell követni, azonban mikor folyamatosan a hegy aljában haladtunk már elég gyanús volt, s az itinerben lévõ térképre pillantva rögtön megállapítottuk haladási irányunk helytelenségét, s egy toronyiránt induló ösvényen korrigáltuk. A pont megtalálásához elõ kellett vennem a tavalyi Fóti-Somlyóról az emlékeimet, valamint Rafter figyelmére is szükség volt, ugyanis én simán elmentem mellette, de végül megleltük a 11. pontot. Gyönyörû kilátás volt innen, nem is nagyon akarózott továbbindulni, hosszasan nézegettük a panorámát. Következõ pontunk a Fóti-Somlyó csúcsa volt, ám az ellenõrzõ pont elõrébb volt, így a csúcskõig végül nem mentünk el, hanem lefelé vettük az irányt, Fótnak.



Itt egy hosszabb urbanizált szakasz következett, ám elõtte még hátravolt a Fáy-présház, ahol a pecsét mellé frissítést is kaptunk, nagyon finom müzliszelet és gyümölcslé formájában, ez nagyon jól esett, mert a folyadékból eléggé kifogytunk, s míg feltöltekeztünk megelõzött bandrás és orsipanka párosa. A pont után egy nyomóskútnál megtöltöttem az üvegemet, majd Fót központja felé vettük az irányt, ahonnan az itinerben tévesen forgalmasnak titulált (egy darab jármûvel nem találkoztunk) Kossuth Lajos utcán a vasútállomáshoz értünk. Innen egy hosszú egyenes úton kellett sokáig menni a vasúti sínekkel párhuzamosan, majd egy U alakot leírva, az M2-es felett áthaladva elértük az Alagi templomromot. Rövid aszfalt, majd földútra váltottunk, a Mogyoródi-patakot elérve viszont egy szûk ösvényre értünk. Az itiner erre a szakaszra szúnyogharcot prognosztizált, ez elmaradt, de volt helyette csalánharc, ami eléggé benõtte az ösvényt, így örültünk, mikor végre kiértünk Káposztásmegyer házai közé. Ismét városban túráztunk, a szöveges leírás és a szalagok alapján könnyen odataláltunk a 15. ellenõrzõpontra, a Farkas-erdõben lévõ játszótérre. Itt korlátozott mennyiségben gulyásleves volt a szolgáltatás, ami jó forró volt és (2-9 marék só hozzáadása után) nagyon finom, valamint desszertnek egy piskótaszeletet is kaptunk a leves után. Kávéval is kínáltak a pontõrök, de itt nem éreztem szükségét (délután, amikor meg kellett volna, akkor meg nem tudtam beszerezni). Hosszabb pihenõnket követõen a Szilas-patak felé vettük az irányt, majd igazolás után a Megyeri hidat céloztuk be, ezen keltünk át a Dunán. Útitársaimon itt eléggé úrrá lett az álmosság, de ezt most kevésbé bántam, legalább tudtam kényelmesen fotózgatni. Átkelés után egy darabig a folyó partján haladtunk a 17. pontig, ami szintén egy kérdésre válaszolós pont lett volna, ám a felsorolt lehetõségek közül egyik sem volt igaz a kérdésre, így egy fényképet készítettem a tábláról igazolásképp. Hátat fordítva a Dunának Budakalász felé vettük az irányt, az Omszki tavat elmellõzve értünk Budakalász HÉV-állomáshoz. Az állomás mögött, egy emlékmû elõtti padokon tartottunk pihenõt, melyet a többiek alvással, én reggelizéssel töltöttem.



A pihenõ után nekivágtunk a túra második, nehezebb felének. Egyrészt a folyamatosan emelkedõ hõmérséklet, másrészt a hátralévõ szint miatt volt nehezebb a második rész, ugyanis a 3700-ból még csak bõ 800-at tudtunk le, azaz a háromnegyede az emelkedõknek még hátra volt. Én ennek ekkor kifejezetten örültem, ugyanis a sok egyenes rész eléggé megviseli a futómûveimet, s Budakalászon hosszantolva már eléggé fájtak a lábaim, de aztán az emelkedõn a más izomcsoportok átmozgatása megoldotta ezen problémámat. Eleinte nyílt részen haladtunk, szerencsére jól ki volt szalagozva az út, ugyanis ezen a bokros részen – talán a tereptárgyak hiánya miatt – nemigen voltak jelzések. Beérve az erdõbe aztán már jól követhetõvé vált a zöld sáv, valamint az emelkedõ is egyre intenzívebb lett, de mivel eddig nem nagyon mentünk felfele jó tempóban tudtam haladni, le is hagytam a többieket, akik még mindig küszködtek az álmossággal. Hamar eljött a Z+ elágazása, amin átkötöttünk a már jól ismert pirosra, mely felvitt a Nagy-Kevély csúcsára, ahol a 18. pont volt. A többiek eléggé lemaradtak, mert hiába vártam rájuk, csak nem akartak jönni. Már körbefényképeztem az egész hegyet, s elhatároztam magam a továbbindulásra, mikor megcsörrent a telefonom. Wudu hívott, a zöld keresztet kéknek nézték, s továbbmentek a Kevély-nyeregbe, kikerülvén a csúcsot, s kértek, hogy vigyek matricát a pontról. Sajnos ezt nem tudtam teljesíteni, ugyanis itt zsírkréta volt az igazolóeszköz, így javasoltam nekik, hogy kiránduljanak fel a Kevélyre ezen a kellemes vasárnap reggelen. Lefelé még találkoztunk, mondtam nekik, hogy már nem várom meg Õket, megyek tovább.



Ennek az volt az oka, hogy édesanyám a Szurdok teljesítménytúrán haladt, s megbeszéltük, hogy a Janda Vilmos kh.-nál találkozunk, s onnan együtt megyünk. Ez így nem teljesen valósult meg, mert a be nem tervezett pihenõk miatt én kicsit el voltam csúszva az idõvel, de késõbb sikerült utolérnem Õt. Igyekeztem fokozni picit a tempót, ám a meleg miatt nem volt egyszerû. A Pilis barlangjairól ismerõs sárga sáv következett, a Mackó-barlangnál csak egy gyors igazolás idejére álltam meg, s szaladtam is tovább lefele a meredek ösvényen. Ezután egy régen járt rész következett az Oszoly csúcsára, jó ideje nem voltam már ezen a hegycsúcson. A szép kilátás megtekintése után egy elég meredek, csúszós ösvényen kellett leereszkedni a sárga háromszögön, néha nem sokon múlt, hogy ne seggen vagy hason csúszva érkezzek meg a hegy aljára. Újra piros, Csobánka. Itt már elég éhes és szomjas voltam, de nem éreztem motivációt, hogy levegyem a táskámat, így halogattam a frissítést, ráadásul elhaladt az út egy szederfa mellett, arról szemezgettem párat. Ezután következett a túra legveszélyesebb szakasza a Pomáz-Szentkereszt mûúton, s bár még nem volt túl nagy a forgalom, de igen nagy tempóban haladnak az autósok itt általában. Szerencsére épségben átértem a kritikus szakaszon, s már a piros négyzeten mentem a Csikóváraljai-th. felé, ahol már mindenképpen meg kellett állnom frissíteni. Mintha a rendezõk ezt kitalálták volna, ugyanis egy meglepetés önkiszolgáló frissítõpont volt kihelyezve, müzlivel, gyümölcslével, kólával. Elõbbi kettõbõl bõséggel fogyasztottam, s máris komfortosabban kapaszkodtam a Csikóvár oldalába. Janda elõtt aztán hirtelen meghatványozódtak az emberek, a kb. 100 méteres oda-vissza szakaszon több emberrel találkoztam, mint ahányan összesen részt vettek a 100-ason. Innen egy jó darabig elég sokan voltak körülöttem, de azért még nem volt annyira zavaró, fõleg, hogy a Nagy-Csikóvárra felfele jobban elcsoffadtak, mint én, így még elõzni is tudtam párat. Csikóvár után most egy extra betétkör jött a Lajos-forrás felé. A ponton meglepetésemre két nagyon kedves ismerõs volt a pontõr, Kaledit és Túramanó személyében. S még nem volt vége a meglepetéseknek, ugyanis a hosszútávosok itt komplett reggelit kaptak, választható péksüteménnyel (sajtos-baconos kifli vagy kakaós csiga), valamint kakaóval. A túra elõtti héten ezen rágódtam, hogy vasárnap reggel hogy fogok kakaót szerezni, s már le is mondtam a dologról, de a túra szervezõi újra kitalálták a gondolatomat (ráadásul az általam preferált márkát választották Õk is).



Sokat dobott a hangulatomon ez a pont, s szinte szárnyaltam fel a Bölcsõ-hegyre a meredek kaptatón. Fent pont elfogytak a matricák, mire megérkeztem, így a betongyámok (mi a … az a betongyám???) számának felírásával igazoltam ittjártamat. Kellemes ereszkedéssel zárult a betétkör, jöhetett a Holdvilág-árok. Szerencsére nem voltak túl sokan az árokban, lehetett haladni, bár a létránál pár percet sorba kellett állni, de nem volt zavaró. A ponton, melyet Szötskéék õriztek sikerült végre beérnem anyukámat, így a célig együtt haladhattunk. Tölgyikreket most elõször a piroson közelítettük meg, korábbi Szurdok túrákon mindig a Salabasina-árkot választottam, de most sajnos nem fért volna bele az idõbe. A ponton Rita8-tól kaptuk meg az igazoló pecsétet, majd rövid ivószünet után indultunk is tovább a Szent-kúthoz. A friss, jó vízû forrásban kicsit lemosakodtunk, s palackjainkat is feltöltöttük, közben utolért Barta úr, vele is váltottunk pár szót. Innen már csak le kellett szaladni a 28. pontra, mely a Szurdok-aljánál volt, s itt létesült a frissítõpont. Itt különváltunk, anyukám elõrement, mert Õ nem szeret megállni túra közben, meg úgyis lassabban megy az emelkedõn, én viszont hosszabb szünetet akartam tartani a ponton. Egy bõ fél órát el is töltöttem, míg eszegettem a zsíros és lekváros kenyereket, valamint a lábamat is kicsit felfrissítettem egy kis szellõztetéssel, masszírozással. A Dera-patak után most egész járható volt az ösvény, s a várttal ellentétben Szentkereszt elhagyása utáni nyílt részen is elég elviselhetõ volt a hõmérséklet. Klastrom-kútnál efemm és padler szörppel várták az áthaladókat, egy pohárral én is ittam, majd Hutaiúttelepet elhagyva megkezdtem az emelkedõt. Ezen a részen eléggé elálmosodtam, ez kitartott a túra végéig, de sajnos kávéhoz csak kitérõvel juthattam volna hozzá, s arra most nem nagyon volt idõ. A Z-S+ elágazásánál értem utol anyukámat, együtt emelkedtünk tovább a Zsivány-sziklákig, ahol ismét Pinkert úr pontõrködött. Innen már csak másfél km volt Dobogókõig, amit elõbb a kéken, majd egy jól kiszalagozott csapáson közelítettünk meg. A cél a korábbi évekkel ellentétben nem a turista múzeum elõtt volt, hanem egy nyaralóház kertjében, illetve pontosabban a ház teraszán, ami meglehetõsen szûkös volt, ha 4-5 embernél többen tartózkodtak ott egyszerre, az már zavaró tömegnek tûnt, a korábbi cél azért tágasabb, kényelmesebb volt. 15:30-ra értünk ide, így fél órával belül voltunk még a továbbindulási limiten. Egy negyed óra pihenõ után indultunk el az extra körre.



A Rezsõ-kilátó fele indultunk, majd rövid kilátás után már szaladtunk is le a S-n, kerülgetve a kirándulókat. Fényes-forrásnál szokás szerint a Strack család várt minket pecséttel és pezsgõtablettával. Lukács-árkot keresztezve a régi S-n még sokáig csodálhattuk az árok kanyarulatait, majd azt elmellõzve a Rám-szakadékot vettük célba. A pont, hol DonRazzinoék pecsételtek, a völgy elején a forrásnál telepedett le. A Rám-szakadékon való keresztülmászás meglepõen gyorsan ment, nem találkoztunk senkivel, így jól tudtunk haladni a saját tempónkban. A szakadékból kiérve a padoknál kicsit megpihentünk, majd szalagozott ösvényen mentünk a Rám-hegy aljáig. Bár hivatalosan nem volt benne a túrában, de azért kimásztunk a hegy csúcsára. Visszaereszkedve, még mielõtt elkezdtük volna a meredek kaptatót, tettünk egy pár méteres kitérõt a Miklós-forráshoz, mert nem biztos, hogy elég lett volna a vizünk a célig. Ezután már nem tudtuk tovább halogatni, következett az utolsó, egyik legkomolyabb kaptató, vissza Dobogókõre. Elõbb távvezeték alatt, majd az erdõben futott ösvényünk, s szép lassan, egyszer-kétszer megállva felértünk. A Thirring körutat elérve épp szembetalálkoztunk bajnai sporttárssal, Õ a sima százasnak csinálta épp a betétkörét. Még egy pont volt hátra, a Hegedûs Róbert emlékhely, ahol a pontõrtõl még egy müzliszeletet is kaptunk, s már csak végig kellett menni a körúton a csúcsig. Idõvel nem álltunk túl jól, a fél nyolcas beérkezés nem látszott megvalósíthatónak (az online kiírásban az volt feltüntetve célzárásnak), de belepillantottam az itinerbe, ahol 19:40 szerepelt célzárásként, így bajnaival elõrementünk, s az utolsó pár méterbe kicsit belekocogva épp beértünk 19:40-re. % perccel késõbb édesanyám is megérkezett (utólag megnézve a Szurdok 40 itinerbe 19:45 volt célzárásnak feltüntetve), átvettük a díjazást, és szedelõzködtünk is, mert 8-kor indult az utolsó busz. Szerencsére nem voltak rajta sokan, így kényelmesen telt a hazaút, számomra fõleg alvással.



Képek

 

40. Trnavská stovka (Nagyszombati Százas)

2013.06.01.



„Italféle borokat kávézok reggel.

Az újmódi szépség bajszot ereszt.

A húsig-ázó, gomolygó fergetegben

A cigáré-szopkán még zárva a retesz.



Zserbót majszoló délutánban

Pagonyos, erdõs réteken

A belvilág lágy álomnak adná

Könyvbe ásító lassú zöld szemem.”

(Amorf Ördögök: Darth Vader dala egy bagatell randevúra)



Az idei fõ célom egy szlovák túramozgalom, a Slovensky Superdialkoplaz (SSD) teljesítése, melyhez 6 db szlovákiai százas teljesítménytúrát kell teljesíteni. Mivel ez a mozgalom 3. állomása, ezért nem volt kérdéses, hogy eljövök, meg amúgy is kíváncsi voltam a szlovákok nemzeti túrájára, a hazai teljesítménytúrázás elõdjére. Sajnos akivel terveztem a túrát végül meggondolták magukat és egy hazai túrára mentek, így ugrott az autós logisztikám, ez némi szervezési problémát okozott, azonban sétáLós bácsi segített egy meglehetõsen ideális logisztika kidolgozásában. Végül túratársam is lett, CsST személyében, akinek ez volt az elsõ igazi külföldi ttúrája. Az utolsó vonattal mentünk le Komáromba, ott bevásároltunk, megvacsoráztunk a Tescoba, majd szép kényelmesen átsétáltunk Komárnoba, s még egy rövid kitérõ is belefért megnézni a város sétálóutcáit. Mire megérkeztünk az állomásra már alig kellett várni a vonatra, sikerült elütni a 3,5 órás átszállási idõt. Megvettük a meglehetõsen olcsó, 2,55 Eurós jegyet Pozsonyba és felszálltunk az igen komfortos RegioJetre. Menet közbe aludtunk egy sort, majd megreggeliztünk érkezés elõtt. Nagyon pontosan érkeztünk meg a pályaudvarra, majd viszonylag könnyen megtaláltuk a pár lépésre lévõ rajthelyet. Kissé meglepett a sok ember, a szlovák túrákon inkább a családias hangulat a jellemzõ. Volt némi tülekedés a kis kocsma teraszán, ennek ellenére nagyon gyorsan lerendeztük az adminisztrációt. Egy kis cetlit kellett csak kitölteni, ráírni a nevet, címet, születési idõt és az egyesületet, majd ezzel és a 2 eurós nevezési díjjal a rajtoltató asztalhoz mentünk, ahol kaptunk cserébe egy A4-es itinert, ami egy rajzolt útvonalvázlat volt, mellette a négyzetek a pecséteknek, a lap szélén egy szintmetszettel. Gyorsan ráírtuk a nevünket és a rajtidõnket, majd 6:50-kor nekivágtunk a túrának.



A zöld jelzésen indultunk el, folyamatosan emelkedõ úton, eleinte szép házak között, majd beértünk az erdõbe. Ez jó is volt bemelegítésnek, szerencsére az emelkedõ dõlésszöge nem volt túlságosan magas így az elején, hamar fel is értünk az elsõ hegycsúcsra, a Kamzíkra. A túrával párhuzamosan egy futóverseny is volt nagyjából hasonló útvonalon, éppen építették az egyik ellenõrzõpontot. Itt tértünk rá a piros jelzésre, azaz a Szlovák Nemzeti Felkelõk Útjára, s kisebb eltérésekkel a célig ezt követtük. Ennek meglehetõsen örültem, ugyanis létezik egy túramozgalom, amihez ezt a szlovák nemzeti pirost kell végigjárni (hasonlóan az OKT-hez), s így a túrával jó néhány igazolást be tudtam gyûjteni a füzetembe (egyébként a jelzés ezen (Devín-Bradlo) szakaszát Štefánikov magistrálának hívják, a futóverseny is ezt járta végig). Egy rövid lejtõ után kisebb emelkedõket leküzdve haladunk, majd elérve egy mûutat kissé gerecsei tájon haladunk az elsõ ellenõrzõpontig, ami Biely krížnél található. Itt leültünk picit, a büfében vettünk két nagy pohár kofolát, szerencsére csapolt volt, s a legjobb fajtából. Innen elhagytuk az aszfaltot, erdei utakon haladtunk, hullámozva. Meglehetõsen sok ember volt körülöttünk, ezt nem nagyon tudtam megszokni a korábbi szlovák túrákon tapasztaltak után. Viszont pozitívum volt, hogy elég sok csinos fiatal lányt is láttunk, ez azért kissé kedvezõbb megvilágításba helyezte a tömeget a túrán. Somár csúcsa elõtt igen szép erdõben haladtunk, a csúcs elõtt (ahova a jelzés nem tért ki, s a túra elején még mi se akartunk plusz km-eket beletenni) némi kilátásban is volt részünk a felhõs idõ ellenére. Pezinská baba-nál volt a következõ pont, itt palacsintát is kaptunk a pecsét mellett. Itt terveztünk egy hosszabb pihenõt, meg, hogy vásárlunk valami ennivalót. Ahogy beszélgettünk, hogy is legyen, magyarul szólt hozzánk egy srác, hogy nagyon nagy sor van az étteremben, nem ajánlja a betérést. Valóban sokan voltak, így ki is fordultunk és elindultunk tovább, hogy hátha van más büfé is. Sajnos minden más egység üzemen kívül volt, így egy padra letelepedve elkezdtük elõvenni a hozott ellátmányt, de az nagyon nem volt ínyünkre, így mivel jól álltunk idõvel inkább visszamentünk az étterembe és a sor kiállása után vettünk egy sült kolbászt meg egy kofolát. Szerencsénk volt, hogy visszamentünk, mert míg ettünk, egy elég szép kis zápor zajlott le kint, de mire befejeztük az ebédünket az esõ is elállt. Így sem álltunk rosszul az idõvel, az itiner szerint 30 km-nél voltunk, s 13:00-kor indultunk tovább.



Egy meredek, de nem túl hosszú emelkedõvel indítunk a ?mel'ok csúcsára, ahol egy szélmalomhoz hasonlító radioaktív torony állt, majd azzal a lendülettel le is szaladtunk a hegyrõl. Újabb csúcs következett, a Skalnatá a 704 méterével, ahol csúcskönyv és nagyon szép kilátás fogadott. Innen legurulva értünk a K3-hoz, a ?ermáková lúka-ra. Az itiner 5 km-t írt az elõzõ ponttól, ezt kissé alulkalkuláltnak éreztük, mert a két hegy ellenére elég jó tempót mentünk, mégis majd' két óra alatt értünk ide, s a kalauzidõ is 2:45-öt ír a két pont közé. Ahogy megindultunk a pontról hirtelen nagyon fekete felhõket láttunk magunk elõtt, s mi épp az alá sétáltunk be. Sejtettük, hogy ebbõl nagy zuhé lesz, de ez nagyon sokáig váratott magára, végül Hubalovánál, aztán nem tudta tovább tûrtõztetni magát, s rákezdett a manna. Itt a mezõny nagyobbik része, nem jött föl a jelzésen a Horný vrch-re, hanem egy erdészeti úton átvágott egy nagy lezárt területen, amit a piros sáv megkerült. Emiatt kár bosszankodni, itt teljesen más a kultúrája a teljesítménytúrázásnak, õk máshogy állnak hozzá, fogják föl a dolgokat, mint mi. A Taricové skály-hoz felérve egy picit behúzódtunk egy fa alá, mert kitett rész következett, hátha csillapodik az esõ. Ez nem következett be, de legalább megszemléltük a szép sziklákat, szép idõben jól el lehetne itt szórakozni. Egy köves, az esõ miatt nagyon csúszós meredek ösvényen kellett leereszkedni, szerencsére nem túl hosszan, majd ugyanilyen meredek emelkedõ következett, de ez már legalább nem volt köves. Felérve a Horný vrch-re el is állt az esõ, s innen már a talaj is lejtett. A nyeregben visszatért a mezõny, aminek kevésbé örültünk, mert innen egy széles, eléggé felázott ösvényen kellett ereszkedni, amit elég síkosra tapostak a túratársak. Én a lendületbõl való ereszkedést preferáltam, folyamatosan koncentrálva, egyensúlyozva, hogy ne csússzak el, így elég hamar leértem, de jobban elfáradtam, mintha felfelé mentem volna. Néhány méternyi pihentetõ aszfaltos út után aztán elkezdõdött a mászás a Vápennára. Korábbi beszámolók kellemesként jellemzik az emelkedõt, hát ez úgy ahogy van NEM IGAZ!!! Ez egy felettébb kellemetlen, többlépcsõs, igen meredek és nagyon-nagyon hosszú emelkedõ! Kárpótlásul a csúcson nagyon szép kilátás fogad, a felhõk is arréb húzódtak, hogy ne takarják el a panorámát. Írunk a csúcskönyvbe, én felmászok a kilátóba, hogy megnézzem az égbolt alakulását a további útvonalon, de sokkal többet nem látok fentrõl, mint lentrõl. Ezután egy szûk, sziklás ösvény következik a forrásig, ahol a pont üzemel, azt hittem, hogy csak pár méter lesz, de elég sokat haladunk a gerincen mire leereszkedünk. Itt pár percre megállunk enni, valamint a forrásból feltöltjük a mostanra már teljesen lemerült ivóvízkészletünket. Még mindig jól állunk idõvel, még csak háromnegyed 7 van, így elkezdünk kicsit tudatosabban menni, mert elérhetjük a 6:15-kor induló közvetlen buszt Pozsonyba, így nem kéne átszállni. Ehhez úgy számoljuk, hogy fél 11-kor ráérünk elindulni Bukovából, ami papíron 17-re van innen, de kevesebbnek látszik.



Még egy kisebb hegyre felvisz a jelzés, a Kloko?-ra, szépen felsétálunk a csúcsra is a háromszögön, ám a csúcskönyvbe nem tudunk írni, mert a tartó dobozra teljesen rá van rozsdásodva a teteje. Innen a faluig lejt az út, gyorsan tudunk haladni. A Nap közben kezd lemenni, meg is állunk elõvenni a lámpát, de végül nem kell használni. Buková elõtt csodálatos látványt nyújt a falu víztározója a lemenõ nap fényében, körülötte a dombokkal, kár, hogy a fényviszonyok már nem teszik lehetõvé a fényképezést (pláne telefonnal). Aszfalton sétálunk be a faluba, ahol az 5. pontot találjuk. A hely étteremnek van írva, de inkább egy jobb kocsma, mert ételek nem nagyon vannak, de kint egy sátorban készítenek ételeket. Gulyást (levest) és egy cigánska pe?ienka fedõnevû szendvicset. Mindkettõt teszteljük, s mindkettõ kítûnõ választás, a leves forró, megfelelõ sûrûségû, a második pedig egy hatalmas zsömlében lévõ jókora szelet frissen sült hús mustárral, pirított hagymával. Úgy jól lakok vele, hogy még a célba se vagyok éhes. Már tízre befejezzük a kajálást, de kihasználjuk azt a plusz fél órát pihenésre. Közben egy helyi spori érdeklõdik, hogy tarthatna-e velünk, mert ez az elsõ százasa, nem akar egyedül menni, így Dobrá Vodáig hármasban megyünk.



Itt egy rövid jelzetlen szakasz következik, míg visszatérünk a piros sávra, de a térkép alapján elég egyértelmû, a falu fõutcáján elhagyjuk a települést, s azon haladunk a jelzésig. Közben egy bányát is elmellõzünk, ez éjszaka elég monumentálisan hat. Eszembe jut a tavalyi Brno-i túra, mely idén ugyanezen a hétvégén van megrendezve sajnos, ott is hasonló bánya mellett ment el az útvonal, hasonlóan éjszaka. Beszélgetve hamar eltelik az idõ (bár az én csekély angoltudásom miatt inkább csak CsST beszélget, én hallgatok), rálelünk a piros sávra, egy balkanyarral egy murvás útra váltunk, az út mentén mindig akad egy-egy ház. Picit furcsállom, hogy az itineren a pont nevét Sokolské chaty-nak írják, ám a térkép szerinti helyén nem találunk pontot, bár egy szép házat elmellõztünk, valami buli lehetett, mert látunk egy asztalon üres üvegeket, meg papírlapot a földön, késõbb attól félek, hogy esetleg ez volt a pont, de nem az még jóval odébb van. Kiérünk egy fõút és egy vasútvonal mellé, ezzel párhuzamosan haladunk, késõbb át is kelünk rajta. Kiabálásokat hallunk a távolból, sejtem, hogy ez már a pont lesz, viszont messzebb van, mint gondoltam. A fõút keresztezése után aszfaltra váltunk, ezen közelítjük meg a pontot, ahol a pontõrök már nagyon-nagyon részegek, de legalább magyar nyelvû pecsétet kapunk tõlük. Sokáig nem is idõzünk a kissé kellemetlen társaságban, megyünk tovább. Sokáig aszfalton haladunk egy völgyben, ez nagyon unalmas szakasza a túrának, késõbb emelkedni kezd az út és szerencsére a talaj is jó sáros lesz, így legalább nem alszok el menet közben, mert figyelni kell hova lépek. Mikor már sokat mentünk felfele kis pihenõt kérek a többiektõl, mert elfáradtam a mászásban, Õk támogatnak ebben. Vetek egy pillantást a térképre, elvileg nemsokára elérjük a sárga keresztezését, onnan lefelé a faluig. Nekiindulunk, s pár perc múlva tényleg elérjük a keresztezõdést, lejteni kezd az út. Kiérünk egy nyílt részre, innen már látjuk a falut. Egy szép keresztnél még tartunk egy szusszanásnyi szünetet, majd szép lassan lecsorgunk Dobrá Vodába. A falun belül már jól ismerem a járást, hiszen harmadszorra járok itt, odanavigálom a többieket a templom elõtti kocsmához. Pecsét után beülünk, a szlovák túratársunk meghív egy-egy kofolára (ezúton is köszönjük). Meglep, hogy a kocsmában még levest is lehet kapni, korábbi ittjártamkor elõször zárva volt, másodszor meg már csak egyféle üdítõt lehetett kapni.



Innen már csak aszfalton át kell menni a célba, ehhez a sárga biciklis jelzést követjük, de késõbb több (meglepõen újnak tûnõ) piros jelzést is találunk. Ez még a Buková-i résznél is monotonabb (bár még mindig százszor izgalmasabb, mint a jelzés kanyargása fent a gerincen), mindenkin úrrá lesz az álmosság, még a napfelkelte sem segít. Térképen megnéztem, hogy ahol egy másik mûút keresztez bennünket, ott kell balra fordulni, s akkor mindjárt elérjük az igazi pirost. Emiatt minden kanyarra azt hisszük, hogy az már az elágazás. Végül, ahol nem számítunk rá megérkezik, s tényleg egy rövid emelkedõt követõen elérünk Dlhé rovne-hoz, ahol a piros sávval újra egyesülünk. Az álmosság ellenére jó tempót mentünk, még csak háromnegyed 5 van. Szegény szlovák srác elindulna rossz irányba a piroson, mert csak abba az irányba látja a jelzést, próbálom neki elmagyarázni, hogy az visszavisz a faluba, nézze meg a táblát. Már csak egy hosszú lejtõ van hátra (megállapítom, hogy lefelé jóval kellemesebb ez az út mint szembe irányból), s el is érjük Brezová pon Bradlom határát, ahol már ki van táblázva a cél. A benzinkútnál még egy balkanyar, s meg is érkezünk az általános iskolába. A célban a Fõrendezõtõl megkapjuk az oklevelet (szintén helyi szokás, hogy csak oklevelet adnak a túrák végén, kitûzõt nem) és a gratulációt, valamint az SNP mozgalmi füzetembe végigpecsételik a túra teljes útvonalát, ennek nagyon megörülök, hogy nem kell otthon utólag még kódot fejteni.



Mivel 5:15-re beértünk van egy óránk a buszig, de negyed óra után elindulunk, mert két magyar spori is épp a buszmegállót veszi célba, s bár térképen megnéztem a buszmegállót, azért jobb lenne a magasabb helyismerettel rendelkezõk után menni. Aztán ahogy megindulunk rájövök, hogy a többiek (de a szlovákok se) annyira se tudják merre kell menni, mint én, sõt még a menetrenddel sincsenek felkészülve, az átszállásokat latolgatják, mikor negyed óra múlva megy a közvetlen járat. Sikeresen megtaláljuk a buszfordulót, kis várakozás után meg is jön a busz, s a társaság nagy részének még ülõhely is jut, így zötykölõdünk Pozsonyig. Ott sajnos esik az esõ, így a tömegközlekedést nézzük, azonban nem sikerül trolijegyet vennünk (az újságosnál 4 Eurós kirándulójegyet akarnak ránk sózni, az automatánál meg nem ismerjük ki magunkat a jegytípusok között), így végül úgy döntünk, hogy azt a 10 perces troliutat kihagyjuk, inkább átsétálunk. Visszamegyünk az állomásra, iszunk egy kávét, addig el is áll az esõ, majd szép kényelmesen átsétálunk, hiszen két óránk van a vonatig. Közben megállítanak a rendõrök igazoltatni, így már Szlovákia sem lóg ki a sorból (eddig Magyarországon és Csehországban igazoltattak, de ezeken a helyeken sokszor). A pályaudvaron megvártuk a vonatunkat, majd hasonlóan kedvezményesen, mint idefele visszazötyögtünk Komárnoba. Pont háromnegyed óránk volt átsétálni a Komáromi állomásra, ezt a 3 km-es utat kényelmesen meg tudtuk tenni ennyi idõ alatt, s délután háromra már otthon is voltam.



Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.575567305799676.1073741834.100000392360466&type=1&l=704730b4bf

5BV – 5 Beskydských Vrcholu

2012.10.12. - Smilovice



„Following the path as it leads toward

The darkness in the north

Weary stranger's faces show their sympathy

They've seen that hope before”

(Pink Floyd: The Narrow Way)



(Csapatunk útvonala az alábbi linken megtekinthetõ: www.cykloserver.cz/f/5f6d106358/ a nagyobb élvezhetõség érdekében ajánlott párhuzamosan olvasni a beszámolót, s nézni a térképen az útvonalat.)



Vaddino korábbi beszámolóiban már elég részletesen felvázolta a túra jellegét, szabályait, így én erre most nem térnék ki.

Nem tervezetem elmenni erre a túrára, túlságosan drágának és futóbarátnak találtam a rendezvényt, ám Verõcei Józsi a túra elõtti hetekben sem talált magának párt, így némi gyõzködés után mégis elvállaltam a túrát. Kicsit jobban utánanézve a dolgoknak már nem tûnt annyira veszélyesnek, 120 km-re 34 óra, ráadásul nem is valami extrém terepen. Végsõ megnyugvást az adott, mikor megláttuk az elõnevezõi listán Olaf Cihák sporttársunk nevét, gondoltuk, ha Õ benevezett, akkor talán nekünk is sikerülhet teljesítenünk. Térképem nem volt a Beszkidekrõl, így a cykloserverrõl próbáltam felkészülni, áttanulmányoztam a korábbi évek útvonalait, igyekeztem memorizálni a neveket. Úgy tûnt, általában olyan csúcsokat választanak a Rendezõk, melyekre turistaút visz fel, csak elvétve akadt egy-egy ellenpélda a korábbi évek során. A tájékozódási résztõl kevésbé tartottam, a cseheknél azért jobban követhetõbbek a jelzések.



Péntek este 8 körül érkeztünk meg a bázisnak helyt adó Smilovicébe, ami elég kis falu volt, annál inkább meglepõdtünk, amikor beléptünk a sportcsarnokba, amely igen méretes és korszerû volt. Három magyar csapat nevezett a túrára, én a Józsival, Rudi és Barta úr, õk velünk utaztak, valamint Õrsi Anna és Csaba, velük csak a rajthelyszínen futottunk össze. A regisztrációnál kisebb problémát okoztunk a Rendezõknek, ugyanis a többi csapat elutalta a nevezési díját, mi ezt a helyszínen akartuk rendezni, erre kevésbé voltak felkészülve, ráadásul a csehen kívül nem túl sok ember beszélt más nyelvet. Kaptunk egy karszalagot, rajta a csapat számával, ezt kellett a pontokon felmutatni; a jubileumra (10. rendezés) való tekintettel egy fakorongot, valamint egy gulyás és egy tortajegyet, azonban figyelmeztettek, hogy csak 300 adag gulyást fõztek a 600 fõnek, úgyhogy, ha nem sietünk, elfogy. Kérdezték, hogy kértünk-e pólót, persze igennel válaszoltunk, így mindenki választhatott magának, s a pénzt elfelejtették érte elkérni, de a magas nev díj miatt nem nagyon emésztettük magunkat ezen. Kerestünk némi szabad helyet, ahova letelepedtünk, köszöntöttük külföldi ismerõseinket, szép számban voltak jelen a rendezvényen. Éhesek nem voltunk, így bizakodtunk benne, hogy marad gulyás mire célbaérünk, összepakoltunk, elõkészültünk a túrára. Ki voltak állítva a 10. rendezésre készült torták, ezek a korábbi rendezések egy-egy meghatározó hegycsúcsát ábrázoltak. Olyan fél 10 körül elkezdõdött a tájékoztató, ékes cseh nyelven ismertették a szabályokat, a többiek áhítattal hallgatták. Utána szokás szerint kirakosgatták a csapatok számával ellátott borítékokat, s pár perccel tíz elõtt szépen felsorakoztak a csapatok képviselõi a kordon mögé, várva a jelet, hogy rávethessék magukat a borítékokra. Én bevállaltam a tülekedést, Józsi kissé hátrébb várakozott. A boríték megszerzése után indultunk is kifelé, ám a tartalmát átvizsgálva csupán egy kis kártyát találtunk, rajta az igazolások helyével, meg a baj esetén szükséges teendõkkel, azonban az elsõ csúcs neve nem szerepelt rajta, ahogy vártuk. Visszamentünk a tornaterembe, szerencsére rögtön megláttuk Martint, kérdeztük tõle, hogy most mi van, Õ pedig egy kivetítõ felé mutatott a terem túlsó sarkában, amelyen ott állt az elsõ csúcs neve:



Konecná (863 m)



Elkezdtünk keresgélni a térképen, nézegettük a környéken lévõ hegyeket, de miután 5 perc után sem találtunk semmit, a közönség segítségét vettük igénybe. A probléma a közelben való keresés volt, ugyanis a keresett csúcs a térkép alsó szélén helyezkedett el, mi pedig a felsõ szélén voltunk. Abban biztosak voltunk, hogy Reka felé kell indulnunk, majd onnan jobbra fel a Ropicka-ra. A falu fõutcáját teljes széltében elfoglalták az emberek, ahogy mentek a szomszéd település felé. Olaffal is összefutottunk, tudatosította velünk, hogy a hegy tényleg k..va messze van, bár a távolsággal kissé fölélõtt, 40-50 km-t mondott, ám ez csak olyan 35 körül lett végül. Reka túlsó szélén aztán egy jobbossal el is hagytuk az urbanizációt, s egy combos, hosszú emelkedõn mentünk Ropicka turistaházig. Itt az épület tornácán kicsit megpihentünk, ittunk, valamint elõkerültek az esõkabátok, ugyanis elkezdett szemerkélni az esõ. A csapadék egész hajnalig kitartott, néha picit jobban rákezdett, de általában megmaradt annak lassan eláztatós csepergésnek. Ennek hatására úgy döntöttünk, hogy szilárd burkolatú utakat választunk célpontunk megközelítéséhez, mondjuk ehhez túl nagy változtatásokat nem kellett beiktatni az útvonalban, de legalább nem bosszankodtunk, hogy egész éjszaka aszfalton kell caplatni. A turistaháztól a zöld sávot választottuk Morávka-ig, ezt többen elvétették és egész érdekes helyekrõl bukkantak elõ emberek. Ezután következett egy nagyon hosszú aszfaltos szakasz, elõbb egy víztározót kerültünk meg, majd patak mentén haladtunk. Itt néha Józsi kicsit elõrelépett, de a buszmegállóknál általában kicsit megálltunk pihenni (a többi csapattal egyetemben), itt utolértem Õt. Az ingerszegény környezet miatt az álmosság is kezdett úrrá lenni rajtunk, hiába még csak az elsõ éjszakában voltunk. Egészen Bebek-ig tartott az aszfaltos rész, s bár onnan is erdei mûúton haladtunk tovább, de legalább turistaúton. Így jutottunk el Sulov-ba, ahol a túra folyamán háromszor is megfordultunk (és mi még jól jártunk, voltak csapatok, akik 4-5-ször érintették a helyet). Itt két lehetõség közül választhattunk, vagy megyünk a pirossal a határsávon, vagy a zöldön egy picit hosszabb úton, de aszfalton. Mi inkább utóbbit választottuk, egyrészt az esõ miatt sárra lehetett számítani az erdei utakon, másrészt tájékozódásilag is könnyebbnek tûnt az egyenes utat követni, a párás, sötét éjszakában. Picit hosszúnak éreztük ezt a szakaszt, míg eljutottunk Údolí Cerné-ig, ahol jelzésváltás után megkezdtük az emelkedést Konecná település felé. Több csapat jött már szembe, de ekkor még nem sejtettük, hogy hova tartanak. Megérkeztünk a faluba, ami nagyon kedves kis település volt, a cseh-szlovák határon, kb. 700 m magasan, de innen még némi kitérõt kellett tennünk a hegycsúcsra. Egy szûk, néhol elég meredek ösvényen kellett felmászni, amit kissé nehezített, hogy a többi csapat jött szembe lefele. 5:35-re értünk a pontra, ahol némi sorbanállás után megkaptuk az igazolást, s egy táblán olvashattuk a következõ csúcs nevét:



Kozlena (886 m)



Mivel elég szûkös volt a hely, így gyorsan siettünk is lefele, amúgy is terveztünk a faluban egy hosszabb szünetet tartani. Próbáltunk keresni valami helyet, ahol le lehet ülni, elsõre egy buszmegállót nézegettünk, de az eléggé tele volt és nem is volt túl komfortos, így inkább elindultunk egy szimpatikus irányba, ahol szerencsénkre az elsõ háznak a teraszán találtunk is néhány padot, ráadásul fedett is volt és csupán egy-két másik csapat tartózkodott ott, így kényelmesen elfértünk. Megreggeliztünk, majd megnéztük a folytatást. Az irányt már tudtuk, s hamarosan meg is találtuk a hegyet, ami nem volt túl messze (nagyjából 6 km), és az út se volt túl bonyolult, a kéken, amin jöttünk fel azon kell tovább menni egyenesen, majd Grun-tól, ahonnan a jelzés véget ér, onnan kell menni egy kicsit toronyiránt a tényleges csúcsig. Lefelé már könnyebben haladtunk Údoli Cerné-ig, viszont most egyenesen átkeltünk a patakon, s enyhén, de kitartóan emelkedve haladtunk a pont felé. Idõközben kivilágosodott, s ezzel párhuzamosan az esõ is kezdett elállni. A pont elõtt nem sokkal egy ház elõtt egy csõbõl folyt a víz, ennek nagyon megörültünk, mert fogytán voltak a vízkészleteink, meg is álltunk iszogatni. Aztán meglepetés ért minket, mikor Grun-hoz értünk, ugyanis a pont nem a térkép szerint jelölt csúcson volt, hanem itt lent a smerovniknál, így megóvtak minket a tájékozódási kihívástól a szervezõk. 7:26-ra értünk ide, de ez fõleg a pihenõnek tudható be.



Kozubová (982 m)



...állt a papíron. Itt azért keresgélnünk kellett, hogy megtaláljuk a hegyet, ami tõlünk 20 km-re keletre helyezkedett el. Nem is idõztünk többet, megnéztük merre kell indulni, a többit meg majd útközben kitaláljuk. Sulovot céloztuk meg újra, ezúttal a sárga jelzésen. Itt akadt egy-két elágazás, ahol eléggé keresgélni kellett a jelzést, valamint a sárral is meg kellett küzdenünk. Innen rácsatlakoztunk a piros jelzésre és a határsávra, ez egy elég hosszú, monoton szakasz volt, a talaj is elég rossz, köves volt (mondjuk legalább sáros nem volt), viszont találkoztunk a mezõny elejével, akik szembe jöttek, ám azt nem tudtuk, hogy a negyedik vagy az ötödik hegy felé tartanak. Késõbb, ahogy nézegettük a térképet, inkább az utóbbit tartottuk valószínûnek, s a környékbeli csúcsokat böngészvén a legmarkánsabbnak a Murinkový vrch tûnt, azt tippeltük negyediknek. A Malý Polom alatti nyeregig haladtunk a piroson, ahol Bermuda-háromszögbe kerültünk, ugyanis térképünk egyáltalán nem volt összhangban a valóságban létezõ jelzésekkel. Nem akartunk lemenni Horní Lomná-ba, a gerincen, Slavíc felé szerettük volna megközelíteni a hegyet. Végül elindultunk egy szimpatikus úton, melyen végül eljutottunk Kozí hrbety-ig, s innen már összhangba kerültünk a térképpel. Gerincúton haladtunk, Lacnov-nál egy esõházban megálltunk enni egy picit, Slavíc-nál elmellõztünk egy szép turistaházat, ám, mivel a ponton akartunk hosszabb szünetet tartani, így ide nem tértünk be. Babí vrch-nél áttértünk a sárgára, s irányba vettük a harmadik pontot. Késõbb több ismerõssel találkoztunk, akik szembe jöttek, egy rövid, de meredek emelkedõn Martinék bíztattak, hogy már nincs messze a pont. Valóban, hamarosan megérkeztünk a hegycsúcsra, Józsi egy kicsit elõbb, így Õ már a turistaházban várt rám. Végre száraz, meleg helyen voltunk, s fõtételt ehettünk. Jó háromnegyed órát idõztünk itt, délután egykor indultunk tovább. A nagy sietségben elfelejtettem megnézni a következõ pont nevét, így megszakítva az ebédet ki kellett mennem a pontra.



Murinkový vrch (975 m)



Vissza a határra. Nem volt túl messze a hegy, bõ 10 km-re délre, a piroson, egy kápolna mellett. Mivel még nem jöttünk túl sokat, a végére valami nagy szivatást sejtettünk, azon is poénkodtunk, hogy a végén még csak felküldenek a Lysá horára (mely a hegység legmagasabb pontja), igazából reális is lett volna, hiszen a szembejövõk abba az irányba tartottak. Délutánra még a nap is kisütött, nagyon kellemes volt ez az etap, végre lehetett nézni a kilátást, a tájat, engem teljesen lenyûgözött a hegység szépsége, még ha csak egy kis részét is láttuk csak jó idõben. Ereszkedni kezdtünk Horní Lomná irányába, amerre a többiek is jöttek szembe. Mikor a meredek részhez értünk, fura hangokra lettünk figyelmesek, mintha valami gõzmozdony érkezne, amin igen meglepõdtünk, hiszen síneket nem láttunk a közelben. A rejtély hamar megoldódott, csupán Olaf barátunk közeledett az emelkedõn efféle hanghatásokkal, próbáltuk bíztatni, hogy már nincs sok a csúcsig, erre Õ egy Pivo? kérdést kiszuszakolt magából, efelõl is megnyugtattuk, hogy lesz lehetõsége vásárolni ezen italból. Ereszkedés után át kellett szelnünk a falut, ami nagyon hosszúnak tûnt, majd a sárga jelzésen hagytuk el. Egy jó ideig még aszfalton emelkedtünk, majd a jelzés betért egy kis ösvényre, ami nagyon meredeken ment felfelé. Elég sokat emelkedtünk, egy erdei utat keresztezve aztán a hegyoldalban haladtunk (a tényleges csúcsra ezúttal sem kellett felmenni), néhol visszanézve nagyon szép kilátás tárult elénk. A pont egy nyeregben helyezkedett el egy szép, tágas tisztáson, több csapat is pihent itt. Mi is megálltunk egy kicsit a nagy emelkedõ után, valamint útvonalat terveztünk az utolsó hegy felé:



Lysá hora (1323 m)



Itt azért már az óránkra is rápillantottunk, ugyanis a pont 22:00-kor zár, erre a pontra 15:55-re értünk, de egy jó húsz percet azért elidõztünk itt, s a pontig lévõ útvonalat Józsi a térkép alapján 20 km-re saccolta, ám valójában több volt, viszont mi ahhoz számoltuk a tempót. Az biztos volt, hogy a határon megyünk vissza Malý Polom-ig, ám nem akartunk ugyanott menni vissza, Sulov felé, ahol jöttünk, mert már elsõre se nagyon tetszett az az út, így térkép alapján kinéztem egy jelzetlen utat, mely átbukik egy kis hegyen, s eléri a kéket, s onnan Bebek-en át eljuthatunk Visalaje-be, ahol a hegycsúcsra vezetõ piros sáv indul. Utóbbi távban ugyanannyi nagyjából, viszont tájékozódásilag bonyolultabb. Nekiiramodtunk a határsávnak, ez olyan igazi határsávi jelzés volt, olyan északi zöld szerû, bár komolyabb szintkülönbségek nem voltak, de rosszul követhetõ, köves volt az ösvény. A szakasz utolsó harmadán a jelzés picivel a határ mellett, a hegyoldalban vezetett, itt meg nagyon sáros, csúszós volt az út, jóval lassabban tudtunk haladni, s elég sok erõt is kivett belõlünk. A nyereg elõtt nemsokkal meg is pihentünk egy forrásnál, melyhez ház, padokkal is tartozott. A Malý Polom alatti nyeregbe érve végül úgy döntöttünk, hogy a jelzetlen utat választjuk, láttuk is a kis hegycsúcsot, melyen át kellett bukni, tetején hangulatos fenyvesessel. Amíg a jelzéssel haladtunk, addig mûúton mentünk, majd miután a jelzés felkanyarodott a határra ez megszûnt, de elég határozott földút indult tovább, ám ahogy elkezdtünk emelkedni egyszer csak azt vettük észre, hogy megszûnt az út. A csúcsra felérve sziklákat találtunk, s amerre a térkép szerint az út vitt volna ott csak a sziklafal volt alattunk. Volt pár ösvényecske, elindultunk, hátha megkerüli a szilákat, de végül mindegyik visszavezetett a csúcshoz. A sziklákon való lemászást nemigen preferáltunk, s bár nem volt túl sûrû elõttünk az erdõ, inkább a visszafordulást választottuk, fõleg, mivel kezdett sötétedni is. Lefele nagyon szép naplementét láthattunk, majd a pirosra visszanavigálva folytattuk határ menti túránkat. Itt Józsi kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, én lemaradtam, Sulovnál várt be. Õ addig nézegette a térképet, s úgy számolta, hogy innen még 9-10 km a pont, viszont szûk 2,5 óránk van a pontzárásig, ráadásul 940 méteren voltunk, tehát 400 m szint még biztos lesz benne. Ekkor futott be a Gelnar család is, együtt indultunk a kéken Ježanky felé, meglepõ módon ereszkedve. Elég sokat mentünk le, Józsi kezdett kicsit aggódni utunk helyes mivoltát illetõen, azonban elértünk a keresett helyre, ahol elértük a korábbiakban említett pirosat. Eleinte ez sem volt vészes, lankás, nyílt részeken mentünk, aztán Vyšní Mohelnice után megkezdõdött az emelkedõ. Eleinte még nem volt vészes, átlagosan emelkedett az út,világított a hold, ez pár száz méterig még kellemesnek is tûnt, csakhogy az emelkedõ ötödénél se voltunk még. Kereszteztünk egy aszfaltutat, ezt a késõbbiekben többször megtettük, az is felvitt a csúcsra, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha azon megyünk végig, ez akkor nem fordult meg a fejünkben, meg a térképet se nagyon néztük, hogy az is a hegycsúcsra visz-e. Ezután szûkült az ösvényünk, s az út is meredekebb lett, s lassan belemásztunk egy felhõbe, a látási viszonyok egyre romlottak. Itt már az idõ is kezdett erõsen szorítani, Józsi elõre is ment, hogy marasztalja a pont személyzetét, ha esetleg nem érnék fel idõben. A csúcshoz közeledve egyre nagyobb lett a köd, nagyjából csak tippelni lehetett, hogy merre megy a jelzés. A csúcs elõtt nem sokkal aztán kiment a mûútra, s azon vitt fel a tetõig. Itt már akkora volt a köd, hogy az út közepérõl nem lehetett látni az út szélén lévõ fákat. Szerencsére az útra 100 méterenként fel volt festve, hogy milyen messze van a csúcs, így kezemben az órámmal tudtam koordinálni a tempómat, hogy beérjek még 10 óra elõtt. A csúcsra felérve kicsit tétováztam, balra egy nagy kapu, jobbra valami épület, utóbbit választottam, helyesen, a túloldalán be lehetett menni, s 21:59-kor megérkeztem az ellenõrzõpontra. Le kellett menni egy lépcsõn, ott volt valami étteremféleség, bár többen a folyosón csoffadoztak, mi az éttermet céloztuk be. Józsi még zárás elõtt gyorsan vett kettõnknek egy-egy káposztalevest meg fél literes kofolát. Itt is nagyon jól esett a meleg leves, bár erõsen érezhetõ volt a zárásközeli állapot, már takarítottak körülöttünk, meg rakták össze az asztalokat. Gyorsan megettük a levest, majd indultunk is neki az utolsó etapnak.



Smilovice (cél)



Mindenképpen a sárgán kellett leereszkednünk az 500 méteren fekvõ Krásná faluig. Innen több lehetõség is lett volna, mi az éjszakára, meg a sáros terepre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy végig aszfalton megyünk Smilovicéig, még ha ez némileg hosszabb is, de legalább nem kell jelzéseket keresgélni. Ahogy kiléptünk a turistaház ajtaján szembesültünk a csúcson lévõ széllel és alacsony hõmérséklettel, felfele nem érzékeltük ezt. Viszont a nagy ködben nem tudtuk merre megy a jelzés. Kicsit elkezdtünk kóvályogni, majd kiszúrtunk egy magabiztosnak tûnõ sporit, elindultunk utána, aki elõször megkerültetett velünk egy faházat (ekkor azért kezdtünk elbizonytalanodni a helyismeretét illetõen), ám kiderült, hogy ez volt a helyes út, ugyanis a ház túlsó sarkáról indult egy kis ösvény lefele, itt már több jelzést is láttunk. Egy hosszú-hosszú ereszkedés vette kezdetét, kb 5 km-en át meredeken lefele, ráadásul nem túl térdkímélõ dõlésszögû lejtõn (nekem nem szokott fájni a térdem, de itt már a lejtõ felénél minden bajom volt). Nagynehezen leértünk a faluba, ennek örömére gyorsan be is mentünk az elsõ buszmegállóba pihenni. Itt már nem kellett nagyon sietni, hiszen reggel 8-ig kellett célbaérni, s az utolsó ponttól szûk 25 km volt a célig. Átsétáltunk Pražmo-ba, itt is beültünk egy buszmegállóba, mert Józsin kezdett úrrá lenni az álmosság. Nekem szerencsére nem voltak ilyen problémáim, mert szép házak között, kellemes városi környezetben haladtunk, volt látnivaló. Raškovice következett, átkeltünk a Morávka folyó felett, majd Oblesky-nél rátértünk a sárga jelzésre, bár ezt kissé keresgélni kellett, mert a mûútról való letérés nem volt jelezve. Nem sokat haladtunk a jelzésen, ugyanis az megmászta a Prašivá hegyet, mi ezt inkább kihagytuk, s egy aszfaltúton nyugatról megkerültük a hegyet. Itt többször megálltunk, mert az út mentén almafák voltak, amiknek nagyon finom termése volt. Harenda-n még egy utolsót pihentünk, s innen már célegyenesben voltunk, már csak Komorní Lhotka-n kellett átmenni (mely település 2009-ben adott otthont a rendezvénynek), s utána már Smilovice következett. 4:42-kor értünk célba.



Díjazásként egy szép A4-es oklevelet kaptunk, ám sajnos az igazolólapot nem adták vissza, csak lefotózni lehetett, aki akarta. A tornaterem végében egy büfé volt felállítva, itt teát, kávét, valamint instant tésztaleveseket lehetett kérni, valamint a pénteken kiállított tortákból lehetett a rajtban kapott jegy ellenében enni egy szeletet. A gulyás sajnos elfogyott (valószínûleg már péntek este, mert Laciék 7.-nek értek be, s már nekik sem volt), a gulyásjegyet tortára lehetett beváltani. Úgy látszik többeket váratlanul érintett a gulyás elfogyása, mert elég sok kósza gulyásjegyet találtunk, így indulásig mindenki vagy 4-5 szelet tortát megevett (sõt, Józsi még otthon is talált egy jegyet a kocsiban). Kaja után lezuhanyoztunk, ha másért nem, ezért érdemes volt ennyit fizetni, ilyen komfortos fürdési lehetõség, ráadásul meleg vízzel, nem sok túra után adatott meg. Kicsit ledõltünk aludni, reggel még megvártuk az eredményhirdetéssel egybekötött tombolahúzást (ahol Laci nyert egy korsót), s utána indultunk haza.



A túra útvonala szép volt, ha nem lenne ilyen magas a nevezési díj, meg nem lennének oda-vissza szakaszok az útvonalban, akkor egy nagyon jó túra lenne. Nehézségben is alulmúlta a várakozásokat, a Lysá horát és a Murinkový vrch elõtti meredeket leszámítva viszonylag könnyûnek mondható az útvonala (viszont azok nagyon durvák voltak). A túra konklúziója: a Beszkidek csodálatos, de nem biztos, hogy ez a rendezvény lesz az, amelyiken visszatérek ide.

Louceni s turistickym rokem

2012.11.23-25.

Az év egyik legszebb, legnehezebb túrája



Csütörtök, este 9 óra. A Bartamobil hétfõs személyzete nemrég lépte át a szlovák-magyar határt, s tart hétvégi túránk bázisa, Ústi nad Labem felé. Körülöttem a már-már szokásos arcok: Barta Úr, mint sofõr, Verõcei Józsi, Rudi, Rushboy, Orsipanka, Riedlinger Csaba. Gyorsan haladunk az éjszakában, így még éjfél elõtt megérkezünk a cseh városba. Egy óvodát kell keresnünk, s hamar meg is leljük. A kései idõpont ellenére még többen fent vannak, söröznek. Az óvoda kissé eltér a hazai társaitól, meglepõen barátságos és komfortos. Az elõtérben egy nagy büfépult található, egy nagy helység (valószínûleg ez a közös játszószoba) pedig a túrázóknak van fenntartva, ahol lehet pihenni, aludni. Gyorsan be is cuccolunk és lefekszünk pár órát aludni. Reggel 5 körül kelünk, hiszen a túra 7-kor indul, s még el kell vonatozni a rajtba. Gyorsan megejtjük az elõnevezést Olafnál, aki a pénteki napra a túra fõadminisztrátorává lépett elõ, a százason viszont az indulók között láthatjuk majd. A magyar csapatból rajtam kívül mindenki a leghosszabb távra nevezett, mely abból áll, hogy pénteken 57 km (2400 m szint), majd utána indul este 10-kor a százas (110 km, 4400 m), ugyanis aki ezek mellett a két hét múlva következõ Prágai százast is teljesíti, az teljesíti az EKUT (Extreme Ultra Trail Combination) túramozgalmat, melyért külön díjazás jár. Én azonban pénteken nem az 55-re, hanem csak a 35-ös távra neveztem, mely hasonló úton halad, mint az 55, csak egy jó nagy kanyart levág az útvonalból. A kapott itiner nem volt nagyon túlbonyolítva, egy A4-es lapon volt a 35-ös és az 55-ös résztáv is, az alsó harmadában voltak a kockák a pecséteknek, a felsõ harmadában az 55-ös táv leírása (jelzések, s mellette az érintendõ pont, néha egy-egy résztáv), középen a 35-ös táv eltérõ része, valamint a túra során érintett vendéglátóegységek nyitvatartási ideje. 6:03-kor indult a vonatunk, ezzel már 6:25-re elértünk a rajthelyre, Lovosicébe, így még maradt idõnk reggelizni, kávézni az állomáson. 7 óra elõtt pár perccel aztán megérkeztek a Rendezõk is a vasútállomás elõtti kis placcra, s 7-kor útnak indították a mezõnyt.



Louceni s turistickym rokem 35 km 1500 m



Józsival vágtam neki az útnak, hiszen az elsõ hegyet még közösen másztuk meg, csak utána váltak el útjaink. Hosszas kanyargással indul az utunk a házak között, szép, rendezett kis város Lovosice, még ezen a szürke, borongós reggelen is tetszetõs a városkép. Ám ennek hamar vége, s ahogy elhagyjuk az utolsó házat, egybõl hosszas kaptató veszi kezdetét elsõ ellenõrzõpontunkig, a Lovos hegy csúcsáig. Ahogy emelkedünk egyre nagyobb a köd, sajnos ez a borongós-ködös idõ az egész hétvégénket jellemezte. A csúcson egy turistaház állt, elõtte pedig a pontõr, akitõl egy szép pecsétet kaptunk az itinerünkre. Rögtön indultunk is tovább lefele, majd pár száz méter elértük az elágazást, ahol a távok elválnak, így én is elváltam Józsitól. Mindketten a sárga jelzésen indultunk el, csak Józsi balra, hogy megmássza még az Ostry és a Milesovka csúcsokat, én pedig jobbra Cisársky mlyn felé, s ezt a 20 km-es kunkort, nagyjából 1 km-rel levágom.



Innen magányosabban folytatódik a túrám, állítólag 4 ember indult a 35-ös távon. Még mielõtt újra összeérnének a távok néhány akadályt még át le kell küzdenem a sárgán; elõbb egy benézhetõ elágazáson kell továbbnavigálni magam, késõbb az utat eltüntetõ kivágott fákon kell átbotladoznom. Végre csak elérem az elágazást, futólány jön szembe, tájékoztat, hogy rossz felé megyek, próbálom neki elmagyarázni, hogy a rövid távon vagyok és teljesen jó felé megyek, ám ez irányú próbálkozásaim kudarcot vallanak. Nagyon szép rész következik, a Milesovsky potok partján, a túloldalon helyes kis nyaralók. Késõbb aztán az út bevisz a faluba, Malé Zernoseky-be, ahol a következõ ellenõrzõpont található. Én vagyok az elsõ áthaladó a ponton, megkapom a hely pecsétjét, majd egy hátra arccal indulok tovább, hiszen a jelzés itt leír egy nagy V-betût, csak míg elõbb a patakparton mentem, most fel kell kapaszkodni a dombra. Egy utcában visz a jelzés, hétvégi házak között, majd jobboldalt szántóföld váltja fel a házakat. Feltûnik a szántás mellett egy szûk erdõsáv és kissé gyanús kezd lenni, hogy nem-e ott megy a jelzés. Ezután jobban figyelem az oszlopokat, kerítéseket, hogy látok-e jelzést, azonban nem, így elõveszem a térképet. Helyesek voltak a megérzéseim, a jelzés korábban elkanyarodott jobbra, csak akkor elgondolkoztam és nem figyeltem oda. Visszamenni nincs sok kedvem, bár kíváncsi lennék, hol volt az ominózus letérés, de túl sokat kéne menni, így inkább átvágok a szántáson. A vizes levelektõl picit átnedvesedik a cipõm, de elérem az erdõt. Tovább egy igen meredek lejtõ van és nemigen látok utat, így inkább elindulok irányba visszafele, s pár méter után találok is egy jelzést. Elég kis ösvényen kanyarog a zöld jelzés, ráadásul még ki sincs taposva (valamint a pókhálókat is nekem kell leszednem :( ). Kár, hogy ködös az idõ, néhány helyrõl nagyon szép kilátásunk lehetne az Elbára, valamint a túlparton lévõ hegyecskékre, jelenleg a túlpartnak csak némi sziluettjét látni.



Litochovice nad Labembe érkezek, ez a kis falu nekem kevésbé tetszett, ráadásul egy kb. 2 km-es aszfaltos szakasz vette kezdetét, át Prackovice n. L.-be, majd a falu után egy szalagozott földúton intettem búcsút az aszfaltnak, ami egy domb megmászása után beletorkollott a sárga jelzésbe, amin besétáltam Dubicky-be, ahol a következõ pont volt. Ám a falut jelzõ smerovniknál nem találtam pontõröket, sem kódot, így kicsit bizonytalan voltam a továbbiakat illetõen, de nem akartam pecsét nélkül maradni, így elindultam keresni egy kocsmát, bár annyira apró volt a település, hogy egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bármit is fogok találni. Elindultam a falu központja felé, s találtam egy étterem&panzió-t s bár még fél órával nyitás elõtt voltam, de láttam bent mozgást, így bementem. A pincér nagyon készséges volt, szaladt a pecsétekért, a falu pecsétje mellett még a közeli Radejcín kilátó szép bélyegzõjét is begyûjtöttem. Innen egy picit vissza kellett mennem, ugyanis a követendõ zöld jelzés hamarabb elkanyarodott, ekkor megállt szemben egy autó, s két utasa látványosan elkezdett pakolászni. Ez igen gyanús volt, ráadásul ebben a pici faluban, így gondoltam megéri azt a kis kitérõt, hogy megnézzem õket. Ahogy közeledtem már felismertem a KCT túrákon szokásos két pontõrt Miroslavot és Honzot, akik frissítõpontot is hoztak magukkal. Sajnos ezen a túrán mindenhol elõre gyártott szendvics volt az ellátmány, de mivel én a vajat nem szeretem, így ezekbõl nem tudtam fogyasztani, ezért a saját ellátmányt dézsmáltam meg, a frissítõpontnak csupán az italkínálatát vettem igénybe.



A pihenõ után újra nekivágtam a zöld jelzésnek, melyen a Dubicky kopec nevû 358 méter magas hegyen átbukva jutottam el Dolní Zálezly-be, ahol már a település határában várt a kontrola a kóddal. Nagyon szép házak között ereszkedett az út a falu központjába, tiszta idõben jó lehet a kilátás a folyó túlpartján lévõ Cirkvice és Sebuzín településekre, valamint a felettük magasodó Deblík hegycsúcsra. A vasútállomástól indult a zöld tanösvény jelzés, amin fel kellett kapaszkodnunk a 350 méteren fekvõ Chvalov faluba. A falu után találkoztam egy 20-as távon lévõ idõsebb sporttárssal, amint épp eltévedni készült, ugyanis nem vette észre a jelzés éles jobb kanyarját. Hosszú ereszkedés következett, egy kis ösvényen mentünk a hegyoldalba, nagyon szép volt ez a rész is, még így ködös idõben is. Ezen a szakaszon ért utol az elsõ 55-ös futó, akit pár perc múlva követett a második. Visszacsatlakozott a tanösvény a zöld jelzésbe, mely kihagyta ezt a kis emelkedõt, ezután jött a túra egyik legjobb része. Az út mellett a fák ki voltak faragva mindenféle állatokká, mesefigurákká, ráadásul nagyon élethûek voltak és beleolvadtak a környezetbe, nagyon jól ki voltak dolgozva. Egy finom forrás is volt itt a település elõtt nem sokkal, meg is töltöttem vele az üvegemet. Ismét egy kis városi szakasz következett, Vánov-on kellett átmennünk, majd a jelzés hirtelen megindult balra felfele. Rövid emelkedõ után el is értük a Vrkoc hegy alatt található vízesést. Igen szép nagy vízesés volt, sajnos a ködös idõ miatt korlátozottan csodálhattuk csak. Még egy meredek emelkedõ volt Nad Vánovem-ig, ahol az utolsó ellenõrzõpont kódja volt található. Szerencsére egy pad is volt a helyen, így le tudtam ülni enni, mert az emelkedõn eléggé eléheztem, ezalatt ismét elment egy csapat hosszútávos spori. Innen ismét egy hegyoldali ösvényen ment tovább a túra Vetruse-ig ahol egy szép kastély állt, ami étterem-szállodaként üzemelt. Mikor odaértem sajnos elég kihalt volt, lehet, hogy este kivilágítva tetszetõsebb lett volna. A kastély másik oldalán, merre a jelzés is ment, egy városi lanovka volt, mely a kastély és a helyi pláza között közlekedett, nagyon szép kilátással az egész városra. Innen már csak egy rövid városi rész következett, s egy kis emelkedõ leküzdése után elértem a célt. A cél elõtt pár méterrel utolért a Rushboy-Rudi-Laci hármas, együtt léptünk be az óvodába 14:54-kor.



Átvettük Olaftól a díjazást, majd lepihentünk egy kicsit. Zuhanyzásra is volt lehetõség, bár ehhez egy picit sétálni kellett, és sajnos mire sorra kerültem már csak hideg víz volt. Józsi meglepõen hamar, 5 óra után már megérkezett, miután Õ is összeszedte magát elmentünk vacsorázni. Mikor visszaérkeztünk a szállásra befutott olyan fél nyolc körül az utolsó 55-ös csapat is, köztük Oberon és Régészlány, akik logisztikai okokból egy órával késõbb tudtak csak elrajtolni reggel. Próbált még mindenki egy keveset aludni, nekem nem igazán sikerült, aztán szép lassan elkezdtek készülõdni a százasra a népek, Olaf is nekiállt osztogatni az itinert. Sok cuccot nem kellett magunkkal vinni, hiszen a százas felépítése olyan volt, hogy 43 km után visszatért az óvodába, s onnan tett még egy 67 km-es kört. Mivel a százas nem Ústi-ból indult, egy nagy busz vitt ki minket Téchlovicébe, a rajthelyre. Mivel mi még idõben kimentünk jutott ülõhely, többen állni kényszerültek, de azért nem volt zsúfoltság. Itt kezdtem elálmosodni, ahogy közeledtünk a rajt felé, egyre kevésbé volt kedvem leszállni a kényelmes, meleg buszról. Végül csak lekászálódtam megérkezésünk után, s pár perc után 22:30-kor, a fõszervezõ, Kis Péter elrajtoltatta a túrázókat.

Loucení s turictickym rokem 110 km



„ez a madár nem pillangó

rotorja egyszerre négy rambó

és ha nem vigyázol porrá zúz,

szétbasz a ventilátor blues”

(Quimby: Ventilátor blues)



A túra egy 5 km-es kis körrel kezdõdött, melyben Vrabinec várát kellett megmászni, majd ezután visszatértünk Techlovicébe. Aszfalton haladtunk U Babetína-ig, ahol rögtön az elsõ ellenõrzõpont fogadott, mindenki kapott egy piros X-et a lapjára, majd kezdõdhetett a kapaszkodás. Nem turistaúton mentünk fel, hanem fehér nyilak mutatták az irányt, nagyjából egyenesen felfele. Út nem nagyon volt, csak amit a futók tapostak nekünk, de néhány meredekebb résznél elõfordult, hogy szó szerint egy lépést mentem fel és hármat csúsztam vissza. A nyeregbe érve aztán átváltottunk a piros háromszög jelzésre, de így sem lett jobb a helyzetünk, ugyanis eleve elég technikás volt az ösvény, viszont a túrában ez egy oda-vissza rész volt, úgyhogy végig jöttek szembe az elõttünk lévõk. Eleinte csak kissé sziklás volt az út, ám közvetlenül a csúcsra egy szûk ösvény vitt fel a hegy oldalában. Ez elég veszélyes volt, mert igencsak csúszott az út, meg a kövek, s hiába volt korlát, de ha valaki ment fel és közben jöttek le, az egyiknek el kellett engednie a korlátot, ráadásul nagyon meredek volt a sziklafal, úgyhogy, ha valaki lecsúszik, az elég nagyot esik. Elég lassan sikerült felérni, inkább a biztonságosabbnak ítélt részeken megálltunk és bevártuk a szembe jövõket, hogy elmenjenek, s csak utána indultunk tovább fel. A csúcson csak gyorsan pecsételtünk, s fordultunk is vissza, mert a köd miatt amúgy sem nagyon volt kilátás, a csúcs fogadóképessége sem volt túl nagy, ráadásul nagyon sok idõt vesztettünk felfele a sok várakozással. Mögöttünk már nem voltak olyan sokan, így lefele már gyorsabban leértünk. A nyeregbe rátértünk a piros sávra, amit a továbbiakban bõ 15 km-en át követnünk kellett. Rögtön adódott némi navigációs problémánk, ugyanis kiértünk egy mezõre, s nem tudtuk merre megy a jelzés. Valamit láttam a távolban, azt hittem, hogy valami tábla, de amikor közelebb értünk, láttuk, hogy csak egy boci az, s mellette megtaláltuk a társait is. Elõvettem a térképet, s megállapítottuk, hogy a jelzés balra bent van az erdõben, s mivel pár cseh spori is elindult arra, mi is azt az utat választottuk, s csakhamar meg is lett a jelzés, ami rövidesen levitt minket Techlovicébe. Korábbi menetirányunkkal szemben indultunk el az aszfalton, ám most a vasúti sínek elõtt balra kellett kanyarodnunk, s hogy senki ne tévessze ezt el, a Fõrendezõ személyesen irányította autójából a túrázókat a helyes irányba, ez jó is volt, mert a sötétben nem nagyon lehetett észrevenni a jelzést az utcában.



Következõ úticélunk a 110 km-es táv legmagasabb pontja, a 683 m magas Buková horá volt, ehhez nagyjából 550 métert kellett emelkednünk 6 km alatt. Eleinte aszfalton haladtunk sokáig Techlovice külterületén, aztán végül az utolsó házat, s egy jobbos után egy patakvölgyben folytattuk a hosszas emelkedést. Majdnem felérve elértünk egy aszfaltutat, egy picit volt idõnk kifújni magunkat amíg szintben haladtunk, majd újra emelkedni kezdtünk. Rövidesen elértük a kéket, valamint egy piros kör jelzést is, ilyet még nem nagyon láttam Csehországban, érdekes volt, késõbb még többször találkoztunk vele. Innen már csak pár száz méter volt a hegy alatti parkoló, ahol a pontunk volt. Itt nem csak pecsétet, hanem frissítõt is kaptunk. Sajnos a szendvics még mindig nem volt ideális számomra, de volt nápolyi, így azért nem kellett üres hassal továbbindulnom. Még egy kis emelkedõ volt a hegy csúcsáig, ahol egy nagy torony volt, ennek piros fényét lefelé még sokáig láttuk. Hosszas lejtõ következett, majd' 400 métert süllyedtünk szintben, míg elértük Zubrnice falut. Nagyon szép kis falu volt, fõleg így éjszaka kivilágítva. Jött egy rövid aszfaltozás, majd Tyniste elõtt ;-) jobbra bementünk az erdõbe, s egy újabb hosszú emelkedõ jött Plán-ig, ahol a 4-ik ellenõrzõ- és frissítõpont volt. Jelzésváltás következett, a zöldön indultunk tovább lefele, vissza az Elba partjáig. Egy sziklás szakaszon találkoztunk egy magányos túrázóval, Michal-lal, aki elég érdekes helyen kereste a továbbvezetõ utat, aztán mivel látta, hogy elég magabiztosan haladunk elõre, megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzánk, természetesen igennel feleltünk rá. Pechére, ekkor történt a túra alatti egyetlen eltévedésünk. Fráz után egy széles úton indult el a jelzés, majd pár méter után balra betért, ám az utat vastagon terítették a levelek, így nem is láttuk, hogy ott egyáltalán út van így mentünk tovább a széles úton, aztán mikor egy nagyobb keresztezõdésben sem volt jel semerre, elõvettük a térképet és megállapítottuk, hogy nem jó irányba haladunk, így mehettünk vissza pár száz métert. Lefele még elhaladtunk Pusty zámek vár mellett, sajnos ebbõl az irányból csak egy dombot láttunk belõle. Volt itt egy kis érdekesség, az erdei út kanyarjában szalagkorlát volt az út szélén, valószínûleg Rudiékra gondoltak itt, hogy az Õ tempójuk mellett is biztonságosan tudjanak menni lefele. Kanyargás után elértünk Velké Brezno-ba, a településen is kanyargott kicsit a jel, aztán a vasúti átkelõnél megtaláltuk az ellenõrzõpontot. Lepihentünk kicsit frissíteni, majd innentõl a sárgán mentünk tovább, talán már mondanom sem kell, felfele.



Hárman indultunk el, de alig mentünk pár métert, Michal azt mondta, hogy õ visszamegy. Hirtelen nem tudtuk hová tenni a reakcióját, azt hittük ki akar szállni, ám késõbb kiderült, hogy nem fejezte be a túrát. Pod Vysokym Ostrym-ig emelkedtünk a sárgán, félúton kereszteztük Brezi-t, ez egy Csehországra elég jellemzõ falu, fent 4-500 méteren, és mindössze pár házból áll. A Vysoky Ostry megmászása következett, a zöldön indultunk el a nyeregbõl, majd a háromszög vitt fel a hegyoldalban meredeken szerpentinezve a csúcsra. A tetõn volt egy kilátó, fel is mentünk, de nem sokat láttunk a tájból a köd miatt, pedig már kezdett világosodni. Lefelé Jiri-ék csapatával találkoztuk, nem sokkal voltak mögöttünk. Ismét hosszú lejtõ következett, ezúttal lankásabban, így jól tudtunk haladni, ráadásul kezdett világosodni is, bár a köd miatt csak késõbb lettek optimálisak a látási viszonyok. Strekov váránál elértük Ústi nad Labem külterületét. Jarda-ék jöttek szembe, elõször nem tudtuk mire vélni, aztán rájöttünk, hogy õk már a második kört csinálják, ami szintén érinti a várat. Egy kis reggeli városi sétával aztán elértük a 43 km-es rész célját, az óvodát. Már meg sem lepõdtünk, amikor megláttuk Olafot, amint az adminisztrátori feladatokat látja el. A büfénél többféle porleves közül lehetett választani, bár a kiszolgálás elég lassan ment, mert mindenkinek egyenként forralták a vizet. Próbáltam venni még valamit a leves utánra, ám mindenre nem leges választ kaptam, egy nescafé-t nagynehezen sikerült kiharcolnom magamnak. Még csütörtökön készítettem magamnak mákos gubát, ebbõl egy adagot elraktam szombat reggelre, ezzel jól is laktam a leves után, megittam utána a forró kávét, mindjárt szebb lett a világ. Még áttanulmányoztuk az Olaftól megkapott második 67 km itinerét, majd indultunk is tovább olyan ¾ 10 körül.



Ez a szakasz egy hosszabb városi résszel következett, visszamentünk az Elba keleti partjára, majd néhol igen meredek utcákon másztunk fel az elsõ ponthoz, Nad Strekovemhez. Innen egy kellemes erdei út vitt Strekov várához, elég sok rövidtávos kirándulóval találkoztunk ezen a szakaszon. Átmentünk Brná nad Labembe, továbbra is utcákon haladtunk, szép házak között, valamint a folyóra is szép kilátásunk nyílt, hiszen a város a hegyoldalban terült el. A város központjában volt a kontrola, meg is álltunk egy picit frissíteni, ugyanis a térképet nézve látszott, hogy egy igen hosszú emelkedõ vár ránk. A túra elejéhez hasonlóan most is aszfalton kezdtük az emelkedést, majd egy patakot követve haladtunk felfele, nem nagyon meredeken, de hosszan, egészen Nemci-ig. Ezután jött a túra egyetlen része, ahol éppen nem fel vagy le kellett mászni, hanem végre volt egy kis egyenes rész (illetve nem voltak komolyabb emelkedõk). Így mentünk Cereniste, Tasov Probostov Repcice falvakon keresztül Trebusín-be, ahol az elsõ éttermi pont (valamint az utolsó emberes pont) volt található. Az étterem inkább kocsma volt, de lehetett kapni ételeket is. Mi a levest választottuk, kétféle volt, egyik a frankfurti, a másikat nem tudtuk név alapján beazonosítani, így kértünk egyet-egyet, s mivel terveink szerint úgyis dupla adagot akartunk enni, következõ körben cserélünk. Így is történt, bár a csere nem valósult meg, mert én kaptam az utolsó adag frankfurti levest, s a másik fajtáról is megállapítottuk, hogy pacalleves volt, de jól volt fûszerezve, sokkal jobb volt, mint a frankfurti. Mikor fizetni akartunk, kiderült, hogy a leves a szolgáltatás része, végül ingyen megkaptuk a dupla adag levest, csak az italokat kellett kifizetni. Kellett az energia, mert innentõl ismét csak fel-le mentünk, annyi különbséggel, hogy most egy-egy hegyet másztunk meg, picit a Tanúhegyekre hasonlított a következõ szakasz.



Elsõ hegyünk a Trojhora volt, a sárga jelzésen, majd a nyeregbõl pedig kitérõvel a csúcsra a sárga háromszögön. Elég vagány hely volt, ugyanis a hegy tetején sziklák voltak, s ide is felvitt a jelzés, ráadásul a zsírkréta egy sziklával odébb volt, ahova egy igen vékony sziklafalon lehetett átmászni, majd vissza ugyanitt. Nagyon örültünk, hogy még világosban letudtuk ezt a helyet, valószínûleg a mezõny vége már erõsen sötétedés környékén ért ide. Leszaladtunk Stankovicébe, majd fel a Dlouhy vrch-re. Ez viszonylag könnyebb felmenetel volt, egy lassan emelkedõ széles dózerúton, ám a távot azt sokkal többnek éreztük, mint amit a táblák írtak. Felérve elõ kellett vennünk a lámpát, hogy lássuk merre megy tovább a jel egy elágazásban. Leereszkedtünk Skalice-be, illetve csak a szélét érintettük a falunak, majd fel a Hradiste hegyre. Itt is meredek emelkedést írt a térkép, ez szerencsére nem tartott sokáig, annál rosszabb volt, hogy felérve még egy csomót kellett menni irányban visszafelé, ráadásul egy igen rossz, kis ösvényen. Végül elértük a csúcsot, ami kárpótolt minden eddigi nehézségért; végre kitisztult az idõ, s mivel a hegy déli oldala kopasz volt, csodálatos kilátás nyílt dél felé, többek között Litomericére és a környezõ hegyekre. Miután kigyönyörködtük magunkat szaladtunk is lefele, ugyanis az itiner szerint a következõ faluban, Hlinnában lesz egy nyitva lévõ étterem. Meg is találtuk, be is tértünk, nagyon finom pörköltet kaptunk, ebbõl is dupláztunk, mint a levesbõl, egy jó forró kávét is ittam utána. A pincér is nagyon kedves volt és tudott németül, így a kommunikáció is egyszerûbb volt a többi helyhez képest.



A következõ hegy a Plesivec volt, a hegy aljáig szekérúton mentünk, a csúcsra fel aztán megint eléggé technikás volt, ugyanis a hegy oldala televolt kétököl nagyságú kövekkel, azokon botladozva kellett felmászni. Fent ismét szép kilátás fogadott, valamint egy ellenõrzõpont, ám a zsírkréta már nem volt meg sajnos. Egy igen hosszú szakasz következett a kéken, eleinte lejtve, késõbb nagyjából szintben haladva, Kostelni sedlo-ig. A vége felé mér azt hittük, hogy túlmentünk az elágazáson, mert már egész közelinek láttuk a folyóparti városok fényeit, még egy szembejövõ terepjáróst is megkérdeztünk, hogy jó felé megyünk-e, de látszólag nem nagyon volt az illetõ a helyzet magaslatán. Aztán kiderült, hogy mindössze pár méterre voltunk csak az említett nyeregtõl, így megnyugodva folytattuk utunkat, immár ismét sárgára váltva (persze egy másik sárgán, nem amelyiken Trebusíntõ Plesivecig mentünk.). Nové Mlyny-ig volt egy kis lazítás, aztán következett a túra talán legkomolyabb emelkedõje a Varhost csúcsára. Elõcsúcsként a Krkavci skala-hoz kellett felmászni. Ez egy elég hosszú és meredek szakasz volt, ráadásul elég rossz ösvényen. Néhol nem lehetett megtalálni az utat, máshol, ahol oldalazva ment csúszott lefele, néhol meg olyan szûk volt, hogy szélesebb volt a lábam, mint az ösvény. A sziklánál megint volt kilátópont, ezúttal a hegyekre, ami éjszaka kevésbé volt érdekes, majd felértünk Pod Varhostemhez. Innen egy széles úton indultunk tovább, azt hittük, már csak ezen felsétálunk, de még csak innen jött a neheze. Újra ösvényre váltottunk (ez már normális ösvény volt legalább), ezen kellett még hosszasan emelkedni. Picit az 5BV túrára hasonlított, mikor a Lysa horára másztunk, az volt hasonló ahogy mentünk bele a ködbe a végtelennek tûnõ emelkedõn. Hosszú-hosszú emelkedõ után végül elértünk egy szélesebb utat, a jelzés itt jobbra lefordult, de mi felmentünk a kilátóhoz, majd kis pihenés után mi is elkezdtünk leereszkedni. A hegy alatti parkolóban lett volna a pont, de mi csak ködöt találtunk itt, valószínûleg emberes pont volt és már elment mire odaértünk. Körbenéztünk azért nincs-e valahol zsírkréta, de nem találtunk így mentünk tovább.



Aszfalton mentünk át Cerenistébe, korábban a falu másik felén már voltunk, még kontrola is volt, de most nem mentünk el odáig, balra lekanyarodtunk a kék jelzésen. Az egyik utcába ahogy bekanyarodtunk három szarvast láttunk, amint békésen álldogálnak az út közepén, jöttünkre aztán elszaladtak; ahogy picit továbbmentünk, fentrõl vaddisznók hangjait hallottuk, mintha valami vadasparkba lettünk volna. Ismét egy patakvölgyben, ezúttal a Rytina patakot követve kellett haladni, de legalább most nem fel, hanem lefele. Leérve a sárga jelre váltottunk, s az Elbával párhuzamosan, csak 100-150 méterrel feljebb haladtunk. Eleinte egy murvás utcában vitt a jelzés, nyaralók között ám rövidesen átváltott egy kis ösvénybe, ami nem tartozott a környék legjártabb turistaútjai közé, volt, hogy percekig kóvályogtunk, mire megtaláltuk a következõ jelzést. Visszatértünk Brná nad Labembe, ahol délelõtt a második ellenõrzõ pontunk volt. Túránk utolsó emelkedõje állt elõttünk, ezúttal nem a zöldön, hanem a zöld tanösvényen kellett felmászni, szintén egy már ismert helyre, Pod Vysokym Ostrymhoz. Viszonylag könnyen ment az emelkedõ, elég kanyargós volt, nem nagyon meredek. Innen már csak a sárga jelzésen kellett leereszkedni, elõbb Kojeticébe, majd Olsinkybe. Innen fõleg városban haladtunk, egy két rövidebb erdei kitérõt leszámítva. Egyik ilyen erdei részen megtaláltuk az utolsó pontot, igazoltuk ittjártunkat. Kicsivel utána aztán, mikor már Ústiba értünk, elvesztettük a jelzést, szétnéztük minden irányba, de nem találtuk. Térképet már nem akartam nézegetni, fáradtak voltunk és már nagyon be akartunk érni a célba, így végül lementünk a folyópartra, s a mentén sétáltunk el a hídig, amin reggel átjöttünk, majd még a cél elõtti rövid emelkedõ, és 4:23-kor beléptünk a célba. Megkaptuk Olaftól a díjazást, érdekes módon 30:23 lett a menetidõnk, úgy látszik a buszozás már szintidõ terhére ment. Egy frissítõ hideg vizes fürdõ után még ledõltünk aludni egy picit. Reggel 7 körül keltünk, volt ekkor is még egy rövidebb túra, de sajnos a többiek siettek haza, így az kimaradt, pedig az is nagyon jónak ígérkezett volna, de legalább megvan a motiváció a visszatérésre.



Összességében egy kiváló túra volt, profi szervezéssel, tényleg minden a helyén volt, ugyanakkor az egész megõrizte a családiasságát, a táj pedig még ködben is lenyûgözõ volt.

25. Jubileumi BEAC Maxi 110

2012.09.08-09.



Idén harmadik alkalommal látogattam el a BEAC-ra, 2010-ben egy rosszul alakult éjszakai 30-ast teljesítettem (gyomorproblémák, eltévedések rontották a túra élvezhetõségét), 2011-ben pedig egy 15 km után lódarázstámadás miatt feladott Maxin vettem részt. Ráadásul elég sok negatív kritikát olvastam/hallottam a rendezésrõl is, úgyhogy úgy indultam el a túrára, hogy minden eshetõségre felkészültem.



Reggel szerettem volna az egy órával korábbi vonattal a rajtba érni, hogy kényelmesen elõ tudjak készülni, valamint, mert tavaly is már 7:45-kor el lehetett indulni. Ezen törekvésemet a MÁV majdnem meghiúsította, ugyanis Érden negyed órát késett a vonat, azonban a BKV-nak hála elég gyorsan sikerült áthidalni a Déli és a Nyugati pályaudvar közti távolságot. Utolsó pillanatban sikerült felszállnom a vonatra, majd elkezdtem megkeresni az ismerõsöket. Elõször csak Rudival találkoztam, aki nem látott senki mást, így tovább folytattam az expedíciót, s mikor már feladtam a reményt a vonat legelején megpillantottam CsST, csorgo2108 sporttársakat és pár másodperc múlva befutott Áron is. Vácon átszállás elõtt még elindultunk kávé és reggeli beszerzõ körútra, majd az állomásra visszaérve találkoztunk a Bubu&Edina, valamint a Vagdalthús&Bíborka párosokkal. Jó társaságban hamar elszállt a vonatút, megérkeztünk Magyarkút vasúti megállóhelyre. Kis séta a rajtig, majd elhelyezkedtünk a fogadó elõtti padokon reggelizni. Lassan kezdtek érkezni a Rendezõk, élükön Mészáros János fõrendezõvel. Nyolc elõtt aztán elkezdett mindenki a rajtasztalok felé orientálódni, így az amúgy is meglehetõsen szervezetlen rajtoltatási technika kisebb kaotizmust okozott, ám a Fõrendezõ úr nagyon magabiztosan tevékenykedett a procedúrában. Lassan mindenki megkapott minden dokumentumot, s 8-kor elindulhattak a kerékpárosok, pár percre rá a gyalogosok. Mi azonban még tétováztunk, ugyanis teljesíthetõ volt a túra keretében a 60 éves az országos kéktúra mozgalom is, s ennek igazolófüzetét próbáltuk beszerezni. Ekkor viszont befutott a 8 órás vonat utazóközönsége is és kb. háromszor annyi ember lepte el az indítóasztalokat, mint korábban, így meglehetõsen nehezen sikerült információhoz jutnunk a füzetek beszerzési lehetõségeirõl. Végül csak sikerült megkaparintani, s 8:20-kor útnak is indultunk.



R. Gellért csatlakozott hozzám, aki szintén a késõbbi vonattal érkezett. Pár méter után meg is álltunk bélyegezni az Irma-forrásnál, majd a kiszáradt patakon átkelve megmásztuk a Nagy-Kõ-hegyet. Fent megálltunk inni, kilátást nézni, majd leereszkedtünk Nógrádra. Tettünk egy kis kitérõt a vasútállomásra a kéktúra pecsétért, majd igyekeztünk a Csurgó-forráshoz, ahol az elsõ jubileumi meglepetés volt, zsíros és vajas kenyerek formájában. El is fogyasztottam egy szeletet, miután nagysokára sikerült megtölteni az üvegemet az igen lassan csurgó forrásból. Ezután következett a túra számomra kritikus pontja, a Béla-rét utáni korhadt fa, amely tavaly lódarázsfészekként funkcionált, ám idénre kiköltöztek belõle a lakók, s csak egy fa volt a sok közül. Saj-kútnál Gellért megállt frissíteni, én pedig pótoltam a rajtban elfelejtett krémezést, ugyanis a mellbimbóm kezdett kidörzsölõdni. A Csóványos felé vezetõ emelkedõ ismerõs volt, hiszen pár hete jártam erre az Erdõkerülõ túrán, ez megkönnyítette a kapaszkodást. Foltán-keresztnél leültünk, hogy egy picit összeszedjük magunkat, majd elindultunk a csúcsra. A Csóványoson elég hûvös, szeles idõ fogadott, a napot is eltakarta egy kisebb felhõ, ám ez kifejezetten jól esett, mert nagyon kimelegedtem a felfelén. Kis pihenõt itt is tartottunk, mert pár falatot kellett ennem, hogy kibírjam a Nagy-Hideg-hegyig, ahol nagyobb megállást terveztünk. Míg én falatoztam, Gellért addig felment a kilátóba. Nagy-Hideg-hegyre hamar átértünk, ám eléggé megdöbbentünk a kiszolgáló ablak elõtti nagy soron. Én hamar be is álltam, nem akartam kihagyni a vásárlást, mert itt lehetett kapni forró teát, s ez nyáron igen ritka. Elég sokára sikerült sorra kerülni, a tea mellé megettem az egyik pogácsámat, közben eltûnt a sor, így Gellért is vásárolt magának egy frissítõt. Itt találkoztunk Peszáékkal és Gézáékkal, õk ebédeltek is a turistaházban, ez nekem is jól esett volna, azonban az igen magas árfekvés és a várható várakozási idõ miatt ez nem fért bele.



Újult erõvel indultunk tovább a turistaháztól, jó tempóban haladtunk lefelé, ám egy biciklis csapat kissé kizökkentett a ritmusunkból, akik épp egy köves lejtõn értek be, elég rossz volt mindig félre állni elõlük. Kisinócon csak egy pecsét erejéig álltunk meg, többen itt is iszogattak. Távozásunkkor Géza figyelmeztetett, hogy a pontõrök mondták, hogy nem a kéken kell menni, hanem az aszfalton Kóspallagra, ám mondtuk, hogy mi csináljuk a kéktúra mozgalmat, s ha az aszfalton mennénk, az nem lenne szabályos. Ahogy elindultunk még páran kiabáltak utánunk, de hamar beosontunk a kis ösvényen. Pár méter után aztán az ösvény teljesen benövésre került, elég nehezen tudtuk átverekedni magunkat a bozóton, ráadásul jöttek szembõl kerékpárosok, kirándulók is. A dzsungelharc után eleinte meredek emelkedõn felkaptattunk a Kálváriára, ahol igen szép kilátás tárult elénk, már ezért is megérte erre jönni. Kóspallagra beérve nyomóskútnál frissítettem, majd eddig általam ismeretlen irányba hagytuk el a falut. A falu szélén búcsú volt éppen, jó lett volna nézelõdni egy kicsit, ám szorított az idõ, ráadásul elég jól belelendültünk a túrába, az aszfaltos részen erõs tempót sikerült felvennünk, s ezt sikerült átmentenünk az erdei szakaszra is, egészen Török-mezõig, ahol a következõ pont volt. Szerettünk volna a turistaházban vásárolni valami italt, ám a szûkös választék miatt beértük a kéktúra bélyegzéssel is, de nem is bántuk meg, mert a ponton újabb meglepetés volt, isteni finom gyümölcsleves. Sajnos eléggé korlátozva volt a mennyiség, mindenki csak egy kis pohárnyit kapott, de azért sikerült kiügyeskednünk egy kis plusz adagot. Szötske csatlakozott hozzánk egy darabon, kibeszéltük a túraengedély-megvonásokat, ám az emelkedõn lemaradt útitársunk, így kettesben indultunk meghódítani a Hegyes-tetõt. A csúcs elõtti meredek emelkedõ nem tûnt olyan rossznak, mint lefelé szokott tûnni, szép lassan felcammogtunk. A ponton dinnye volt az ellátmány, rögtön neki is estem, s egy szuszra befaltam vagy 6 szeletet, kiváló minõségû dinnye volt. Késõbb Jámbor megkérdezte, hogy mennyi jár fejenként, mire a pontõr olyan 2-3 szeletet válaszolt, ekkor láttuk úgy, hogy talán érdemes lenne hamar továbbállni, nehogy lekéssük a kompot. Az oldalazós ösvényen kissé nehezen haladtunk, ám a Templom-völgybe érve javult a tempónk. Nagymaros szélén az elsõ nyomóskútnál megálltunk frissíteni, itt utolért minket Pesza, épp hiányoltuk Õt, hogy nem fogja elérni a kompot. Tettünk még egy kis kitérõt a vasútállomásra, ám a jegykiadó úriembertõl nem sikerült kicsikarnunk a kéktúra pecsétet, ragaszkodott a vasúti bélyegzõhöz. A komphoz érve elég nagy tömeg fogadott, ami nem is csoda, hiszen háromnegyedre értünk oda, s egészkor indult a komp. Addig még volt idõ elfogyasztani 2-9 szelet zsíroskenyeret, Bubuékkal is találkoztunk, valamint a Fõrendezõ úr is személyesen ott volt a ponton, mindenkihez volt egy jó szava. Aztán lassan megérkezett a hajó, s kollektíve felszállt rá a túrázók csapata.



Visegrádon elsõ utunk a komp jegypénztárához vezetett a bélyegzés miatt, majd Bubuékkal négyesben indultunk el a Fellegvárhoz vezetõ emelkedõn. Azt hittem a pihenõ után könnyebben fogok tudni haladni, azonban épp az ellenkezõje történt, elég nehezen ment az emelkedõ, nagy nehézségek árán sikerült tartani a többiek tempóját. A Fellegvár után aztán kissé csökkent az út meredeksége, itt már jobban ment a gyaloglás. A pont elõtt még kitértünk Nagyvillám étterembe kéktúra pecsétért. A ponton én megálltam cipõt pucolni és lámpát beüzemelni, addig a többiek elrohantak, így a Kisrigóig tartó szakaszt egyedül abszolváltam. Eleinte egy négyfõs társaságot elõzgettem, aztán a meredek emelkedõnél kicsit elléptek. Verõcei Józsi telefonált egy majdani cseh túrával kapcsolatban, hát sötétben, jelzést keresve kissé nehezen ment a kommunikáció, de sikerült végül dûlõre jutnunk. Ismét elég nehezen ment az emelkedõ, Moli-pihenõnél meg is kellett állnom pihenni. Késõbb egy széles szintútra értünk, ezen haladtunk pár métert, itt újra megelõztem a csapatot, ugyanis nem vették észre, hogy a jelzés balra felmegy egy kis ösvényen, de még sikerült õket visszakiabálnom, viszont itt lemaradtak tõlem. Pap-réten csupán egy pecsételés erejéig álltam meg, igyekeztem tovább, mert már vártam a meleg levest. Pilisszentlászlón még nem mentem keresztül a kék jelzésen, így egy kicsit keresgélnem kellett, de végül meglett a Kisrigó. Az étteremben a korábban látott túratársak közül sokan itt voltak még, többek között Gézáék, Peszáék, Béla bácsiék, Gudluking, valamint a Nagy-Villámnál elhagyott Gellérték. Gyorsan pecsételtem, majd ahogy leültem mindjárt hozták is a levest, jó nagy adag, forró gombalevest. A vacsora elfogyasztása után még elüldögéltünk az étteremben, amit jól tettünk, hiszen ezután jött az ünnepség. Mészáros úr sorra hozta a tortákat, elõször a túra 25. születésnapja alkalmából két darab tortát is, amelyek hamar elfogyasztásra kerültek. A torta mellé Géza gondoskodott némi italról is egy üveg pálinka formájában, ami a hangulatról is gondoskodott. Persze a beszédek se maradhattak el, felidézõdtek az elmúlt 25 év pillanatai. Mikor lecsendesedett a buli már kezdtünk gondolkodni a továbbinduláson, ám vártunk még egy ünnepeltet, aki hamarosan meg is érkezett. Nagypapa sporttárs volt az, aki a napokban ünnepli 80. születésnapját, így a Rendezõk neki is kedveskedtek egy tortával, valamint a jelen levõk közül többen is megajándékozták. Nagypapa kissé meghatódottan egy nagyon mulatságos és tanulságos kis történettel viszonozta szeretetünket, tiszteletünket. Szép lassan aztán csak véget ért az ünnepség, indulni kellett tovább, azonban biztos, hogy ez az egy-másfél óra emléke sokáig élni fog bennem, mint teljesítménytúrázói pályafutásom egyik felejthetetlen pillanata.



A Visegrádon alakult négyfõs csapatban folytattam a túrát Sikáros felé, útközben aztán ki-kibõvültünk egy-egy fõvel. A Bükkös-patakon való átkelések a szárazság miatt szinte észrevehetetlenek voltak, alig volt víz a patakban. Sikároson újból pecsételés miatt szakítottuk meg a túrát. Itt kisebb összetûzés alakult ki köztem és az Útvonalkerülõk Klubja képviselõje között, ugyanis az említett sporttárs a K+-en szeretett volna továbbhaladni, én viszont ragaszkodtam a hivatalos úthoz. Végül sikerült érvényesíteni akaratomat, ám pillanatnyi bizonytalanságomat kihasználva, amint kiértünk egy rétre, azt keresztbe átszeltük, s nem tértünk ki a K-P elágazásig. Amikor elértük a P balra kanyarodását, szembõl a K+-rõl népes csapat érkezett, Gézáék voltak azok. Olyan volt, mintha valami nagyobb baráti társasággal lennénk valami hétvégi kiránduláson. A nagy csapatban viszonylag hamar felértünk Dobogókõre, bár, mire elértük Dobogókõn a mûutat eléggé szétszakadozott a csapat, így a mûúttal párhuzamos kis ösvényen egyedül közelítettem meg a turistaházat, ám elõbb megnéztem a kilátást a kilátóban. Ismét találkoztunk a Fõrendezõvel, így a jó hangulat itt is garantált volt, amíg pihentünk. Keksz, valamint kóla volt frissítés gyanánt, ebbõl fogyasztottunk is bõven. Egy bõ fél órát itt is eltöltöttünk, mire elindultunk. A S-n való ereszkedés kevésbé volt ismerõs számomra, így itt jól jött a túratársak helyismerete. A Torina-rétnél a jelzés egy kis ösvényen jobbra letért a széles útról, ezt Gellért és Edina nem vették észre, s elõrementek a széles úton, de mondtuk nekik, hogy maradjanak ott, mert késõbb a jelzés még keresztezi az utat. Bubun itt kezdett úrrá lenni az álmosság, így megelõztem Õt, hogy kényelmesen haladhassak a saját tempómban. Tölgyikrek után egy nagyon hosszúnak tûnõ szakasz következett, ráadásul az ösvény állapota, s követhetõsége is egyre romlott, a végén már azt hittem, hogy valahogy elmentem a forrás mellett, mert már olyan régóta jövök, hogy mindjárt leérek Pomázra. Ám nem így történt, hiszen hamarosan megpillantottam a volt turistaházat, s mellette az ellenõrzõ pontot. Meglepõdve konstatáltam, hogy én érkeztem ide elõször, de lassan jöttek a többiek is, furcsamód Gellért és Edina ért be utoljára, pedig azt hittük, Õk mennek legelöl. Itt is volt frissítés a forró tea nagyon jól esett, valamint pár szelet zsíros kenyeret is elfogyasztottam. Itt rövidebbre fogtuk a pihenést, frissítés után indultunk tovább.



Lassan kezdett kivilágosodni, ahogy haladtunk le Csikóváraljához, Mire a pontra értünk már teljesen világos volt, így el is raktuk a lámpát. A pontõrök érdeklõdtek az utánunk jövõk helyzetérõl, mondtuk, hogy Gézáék nemsokára jönnek és vélhetõen Béla bácsi és Marika néni fogják zárni a sort, akiket Dobogókõ után hagytunk le. Ahogy kivilágosodott a hõmérséklet is gyorsan elkezdett emelkedni, ezt fõleg az aszfalton Csobánka felé gyalogolva érzékeltük. A Kevély-nyeregig tartó emelkedõ is rendesen megizzasztott bennünket, meglehetõsen lassan, de legalább felértünk. Újból találkoztunk CsST sporttárssal, épp továbbindulás elõtt állt. Itt megint szétszakadoztunk, mi Gellérttel megálltunk reggelizni, Bubuék viszont mindjárt mentek tovább, s csak a célban találkoztunk velük legközelebb. A lefelék, sokakkal ellentétben egész jól mentek, így itt hoztunk egy kis idõt, míg leértünk Pilisborosjenõre. A Köves-bércen volt egy kisebb holtpontom, még az az 5 méter szintemelkedés is igen megviselt, álmos, fáradt voltam, igazából le akartam ülni az út mellé vagy fél órát pihenni. Ám nem engedtem a kísértésnek, s késõbb a lejtõn jobban is lettem. A Bécsi út keresztezése után a patak mellett haladtunk egy nagyon homokos úton, ahol a megizzadt vádlijainkra jelentõs mennyiségû port sikerült felvernünk. Az emelkedõ elõtt még megálltunk egyet pihenni, eközben utolértek Gézáék, nagy szerencsénkre, hiszen Gézára rátapadva egész jó tempóban felértünk az emelkedõn, nélküle, lehet, hogy még mindig ott szuszognánk. Virágos-nyeregben tartottunk még egy utolsó pihenõt egy fa árnyékában, majd nekivágtunk az utolsó kilométereknek. Az Újlaki-hegy alatt haladtunk el a Határ-nyeregig, itt már kezdett nagyon melegen sütni a nap, ráadásul árnyék se nagyon volt, a vízkészletünket is feléltük. Határ-nyereg után aztán már árnyékosabb lett az út, s a parkoló után lévõ nyomóskútnál vizet is tudtunk vételezni. Kissé felfrissülten értünk az utolsó városi részhez, a libanoni cédrus után egy meredek lejtõ, majd pár lépés felfelé és 11:20-kor be is léptünk a célba. Megkaptuk sorban a díjazást, bónuszként egy jelvényt is, a negyedszázados jubileum alkalmából, majd néhány szelet zsíros, valamint lekváros kenyér elfogyasztása után hazaindultunk Bubuval, valamint Gellérttel.



Azt hiszem a kezdeti kételyek a túra során folyamatosan oszlottak el, azt hiszem az év egyik legemlékezetesebb túráját sikerült összehozniuk a Szervezõknek, látszott, hogy tényleg komolyan vették a jubileumot, s igyekeztek ennek megfelelõ színvonalú rendezvényt megrendezni.

Medveles 60

2012.08.04.



Péntek délután indult útnak Budapestrõl a Gethemobil ötfõs csapatunkkal, Gethe Úrral, Lászlószilvivel, Pataporccal, RitaB-vel és velem. Sötétedésre érkeztünk meg a túra rajt-céljául szolgáló Gaudeamus menedékházhoz. Itt kettévált a társaság, mi Szilvivel a menedékház közös helyiségében töltöttük az éjszakát, míg a többiek egy közeli szállodába mentek. Miután elfoglaltuk a szállásunkat be is neveztünk a túrára, közben érkeztek a túrázók, többek között Tonnakilométer és Kaledit sporttárs is. Balázs elmondta a tudnivalókat, valamint, hogy a Bocsászára hivatalosan nem kell felmenni, ugyanis a bejárás során viperákkal találkoztak és a sûrû törpefenyvesben nem lehet észrevenni õket, így nem ajánlja a felmenetelt, a pont is lejjebb került. Meg is egyeztünk a többiekkel, hogy ilyen körülmények között kihagyjuk a felmenetelt, esetleg a pontnál még átgondoljuk a helyzetet. Lefekvés elõtt még gyorsan áttanulmányoztam az itinert, elég vastag kis füzetecske lett, egy oldal általános tájékoztató, középen térképvázlat táblázattal (kaptunk kiegészítõnek egy színes térképmásolatot is, azonban a 60-as távé annyira le lett kicsinyítve, hogy nem bizonyult túl hasznosnak, leginkább azt lehetett leszûrni belõle, hogy mikor megyünk erdõbe, s mikor nyílt részen), hátul a pecsétek helye, valamint 3 oldal útvonalleírás, ezt folyamatosan olvastam a túra során és elég hasznosnak bizonyult, megfelelõ részletességû volt.



Reggel igyekeztünk korán indulni, hogy lehetõleg világosban visszaérjünk este a 60 km-rõl, azonban a fényviszonyok csak olyan 6 óra körül érték el az optimálisat, így hiába volt 5:30-tól rajt, 6 elõtt nem nagyon indultak el a túrázók. Szilvi 6-kor el is szaladt, de öt percre rá én is nekiindultam. Az elsõ ellenõrzõpontig tartó 5 kilométeren viszonylag sok, 430 m szintet kellett leküzdeni, ám ez elég jól volt elosztva, így viszonylag könnyedén fel lehetett sétálni. Félúton útba esett egy forrás, nagyon jól esett a hideg víz, valamint itt futottam össze elõször Tonnakilométerékkel, akik kevéssel elõttem indultak. Mivel még nem jártam Erdélyben, számomra elég furcsák voltak a turistajelzések, én inkább a cseh-szlovák szép szabványjelzésekhez vagyok szokva, ez néha kis nehézséget okozott a számomra, a végére úgy-ahogy sikerült megbarátkoznom a jelekkel, valamint a szöveges leírásra is tudtam támaszkodni. Az elsõ pontig azonban egyszerû volt az útvonal, így hamar felértem a Mezõ-havas alatti útjelzõ tábla elnevezésû pontra, ahol egy rég látott kedves túratárs, Vándor Csillag pontõrködött Siményi Vilivel kiegészülve. Pecsét után fakultatív kitérõként felszaladtam a Mezõ-havasra, ahonnan nagyon szép kilátás tárult a környezõ hegyekre.

Kitérõmnek hála többen megelõztek, ennek örültem is, mert legalább láttam merre kell menni, ugyanis a következõ pontig nyílt szakaszon vitt az utunk. Egyedül lehet, hogy picit kifogott volna rajtam ez a szakasz, jelzéseket ritkán véltem felfedezni, valamint az itinerbe is hamar elvesztettem a fonalat, így inkább mentem a többiek után. A szakasz vége felé valami szalagfélék is feltûntek, bár ebben nem voltam biztos, hogy a túrához tartoznak, de végül is elvittek a 2. ellenõrzõpontra Phsz/szalag elágazáshoz. Mivel itt egy oda-vissza rész jött a Bocsászára többen itt hagyták a táskát, én nem éltem ezzel a lehetõséggel. Elõször füves ösvényen mentünk, majd késõbb elértük a törpefenyvest, ahol eltûnt az út. Szerencsére ide Tonnakilométerékkel együtt érkeztem, akinél volt GPS, így néhány méterrel elõttünk járva távnavigált minket felfele. Mivel nem találtunk pontot, így nekiindultunk a csúcsnak, próbáltunk ügyelni a viperákra. Pár méterrel arrébb egy futó botorkált lefelé, érdeklõdött, hogy láttunk-e pontot, mert Õ megjárta a csúcsot és nem talált semmit, ám sajnos nemleges választ kellett adnunk. Végül mi is felértünk a csúcsra, bár az ösvény mentén található ipari mennyiségû áfonya kissé késleltette felérkezésünket. Fényképezõgéppel dokumentáltuk ittjártunkat, ha már a pontot nem találtuk meg, majd elindultunk lefele. Lefelé sem volt egyszerû az útvonalkövetés, pár méterrel mi is odébb mentünk, mint ahol felfele jöttünk, közben szembõl többen érdeklõdtek a pont hollétérõl. Nagynehezen csak átrágtuk magunkat a törpefenyvesen, majd a füves ösvényen ballagva visszafele az egyik vasoszlopon valami rendellenességet pillantottunk meg, s közelebbrõl megvizsgálva megállapítottuk, hogy az oly keresett 3. ellenõrzõpontot találtuk meg, ami szembõl szinte észrevehetetlen volt. Gyors igazolás után indultunk vissza a 2. pont felé, ahol Vinattiékkal futottunk össze, s váltottunk pár szót.



Ereszkedéssel folytattunk utunkat egy patakig, ahol a patakon átkelve ismét emelkedni kezdett az ösvény, majd elég technikás, sziklás úton lehetett eljutni a 4. ellenõrzõponthoz, a csodálatos Ördögmalom-vízeséshez. Ezután vissza lefelé a K+-en, majd egy kisebb navigációs problémám adódott, ugyanis elérvén egy szélesebb utat, nem volt egyik irányba sem jelzés. A balra tartó út keresztezte a patakot, ám mivel ilyet nem írt az itiner, inkább jobbra indultam el, ám ez viszont emelkedett, a táblázat pedig 0 méter szintet prognosztizált erre a szakaszra, így hamar visszafordultam, s a másik irányba pár száz méter után találtam is egy kissé benõtt jelzést. Hamarosan elérésre került az 5. ep., a Cserepes erdészház, mely egyben a túra elsõ frissítõpontja is volt. Mivel már 26,6 km-nél jártunk, meglehetõsen éhes és szomjas voltam, így elég sok idõt eltöltöttem a ponton, ezalatt több sporttárs is érkezett. Mikor már kezdett kisebb tömeg kialakulni Tonnakilométerékkel a továbbhaladás mellett döntöttünk. Hosszú emelkedõ következett, hasonló a túra elejéhez, de itt legalább a szint nagy részét erdõben tudhattuk le, a nyílt részen már simább volt az út. A hatodik pont (K-/SO elágazás) a 40 és 60 km-es távok elválása is volt egyben, így itt elbúcsúztam útitársaimtól, majd a ponton kapott pogácsák és Sport szelet elfogyasztása után immár egyedül indultam tovább a maradék 29 km-re.



A K jelzés volt a követendõ a következõ pontig, mely széles szekérúton kanyargott a gerincen, s mivel nyílt részen ment, közben folyamatosan lehetett csodálni a tájat. Innen jól követhetõ volt a leírás alapján az út ( a jelzések is jobbak voltak), így a célig nem volt tájékozódási gondom. Egy domboldalba elhaladtam egy magányosan legelészõ tehén mellett, aki késõbb hosszú métereken át jött utánam, azt hittem a célig elkísér, ám egy éles kanyarban eltûnt a perspektívámból. Következõ pont a Sebes-völgye, pásztorszállás volt, ahol nagyon kitûnõ frissítéssel vártak, fánkkal, kétféle házi lekvárral, almalével. S nemcsak az ellátmányt emelném ki, hanem a pontõröket is, a pontõr bácsi úgy fogadott, mintha már ezer éves haverok lennénk, végig nagyon kedves és figyelmes volt és a túra útvonalából is nagyon fel volt készülve, alaposan kitárgyaltuk a következõ szakaszt, számomra a túra egyik legkellemesebb momentuma volt, ha lenne év pontõre szavazás, biztos az élmezõnybe végezne nálam.

Miután annyi fánkot megettem, hogy már alig kaptam levegõt elindultam, elõször egy kis dombot kellett megmászni, majd hosszú lejtõ következett a túra egyetlen településéig Lesuig. Azonban a lejtõ eleje elég technikás volt, ugyanis nagyon sûrû fenyvesen kellett átverekednie magát az embernek, ha tovább akart haladni. Sajnos az egyik ilyen fenyõharc alkalmával sikerült visszacsapnom egy ágat, ami elég erõsen szemen talált, pár percig azt se tudtam mi van, de még napokkal késõbb is fájt a szemem. Késõbb széles útra tért a K+ jelzés, így tempósan közelítettem meg Lesu falut, ahol a kocsmában volt az ellenõrzõhely. Itt is volt frissítés, bár már nagyon nem fért belém sok minden, de azért egy zsíros kenyeret meg néhány fánkot megettem. A következõ pontig tartó 11 km-es út aszfalton telt, ám a korábbi cseh túrák után ez igazán nem okozott problémát, ráadásul egy nagyon szép völgyben ment az út, patak mellett, a túra egyik legkellemesebb szakasza volt, ráadásul jól lehetett haladni, s kellett is, hiszen Lesuból fél hét elõtt indultam (44 km), s nem akartam nagyon lámpát használni. A szakasz vége felé már nagyon kezdtem kiszáradni, de mivel közelinek éreztem a pontot már nem akartam megállni. A KO leágazás nevû 9. pontra elérve, aztán megittam vagy másfél liter szörpöt, itt is voltak kenyerek, de enni már egyáltalán nem bírtam csak pár szem pogácsát csipegettem. A sok folyadék elfogyasztása késõbb megbosszulta magát, nagyon megfájdult a hasam, minden fára le kellett ülnöm. A célig végig emelkedett az út, közben útbaesett a Szerenád-vízesés, félútig le is mentem, hogy belássam teljes magasságában a vízesést, majd szaladtam is tovább, mert erõsen sötétedett. Egy széles útra kiérve egy kanyarban még néhány nagy termetû kutya jelezte rosszallását áthaladásom irányába, így elkerülvén a konfliktust inkább levágtam a kanyart a fák között. Mire nagyon leromlottak a látási viszonyok elértem az aszfaltutat, így a lámpa elõvételére nem került sor, anélkül értem be a célba 21:43-kor.



Adminisztráció után leültem az asztaltársasághoz, többen beszélgettek még kint, rövidesen befutott a 40-es táv seprûcsapata is. Enni csak nagysokára tudtam, mire végre helyrerázódott a gyomrom, de egy kis tányér töltött káposztát is csak nehezen bírtam megenni. Talán az ellátmány elosztása nem volt a legerõsebb momentuma a túrának, bár kétségtelen, hogy az elsõ 26 km-re logisztikai okokból nem lehet frissítõpontot telepíteni, de talán a második felén se kellene 5 km-enként teletömni a túrázót. Sokáig nem idõztem kint, mert eléggé lehûlt a levegõ éjszakára, én pedig nem hoztam magammal hosszú ruhát, így inkább a hálózsákba burkolva aludtam.



Vasárnapra terveztünk még egy kis nyugis túrát, a többiek fél 9-re visszajöttek a menedékházhoz, majd ötleteltünk, hogy hová is menjünk, végül az eredeti tervben maradtunk egy szurdok meglátogatásában, ám ez elég idõigényes útnak ígérkezett. Autóval elmentünk Csoda-forráshoz (tényleg csoda, legalábbis csodaszép), majd onnan fel a Mezõ-havasra, ugyanis a gerinc túloldalán volt az úticélunk. Elég sokára értünk fel a hegyre, felfele többször megálltunk összevárni egymást, ráadásul fentrõl letekintve igen messzinek tûnt (fõleg szintben) a szurdok, elég késõ is volt, ráadásul a hõmérséklet is erõsen emelkedett, úgyhogy közös megegyezés alapján a Gethemobilt lõttük be következõ úticélnak. Ahhoz viszont korán volt, hogy azonnal hazamenjünk, így tettünk egy kis kitérõt, egy kapott szórólap alapján Chiscau-ba, a Medve-barlanghoz. Igazi turistaparadicsom volt a hely, az út mentén végig álltak az árusok, mint valami nagy búcsúban, s a barlangban is elég nagy volt a tumultus. Nem volt túl olcsó a belépõ, de szép volt a barlang, s mivel nagyobb csoportokban vezették az embereket, szerencsénk volt, ugyanis egy magyar csoporttal kerültünk egybe, ahol a csoportvezetõ fordította a román barlangász magyarázatait. Üdítõ hatású volt a barlangolás, ugyanis lent 10-15 fok körül volt a hõmérséklet, jól esett a kinti fullasztó meleg után egy kis lehûlés. Ezután már tényleg Budapestet vettük célba, s még emberi idõbe sikerült is hazaérnünk.



Nagyon szuper hétvége volt, legnagyobb köszönet Gethe Úrnak a fuvarért és a sok vezetésért ebben a hõségben, Balázséknak a rendezésért, útitársaimnak a társaságért és külön köszönet a Sebes-völgyi pontõrnek mindenért.

Orešanský Botocross

2011.11.05

Mivel ezen szombaton nem volt hazánkban teljesítménytúra, úgy határoztam csatlakozok Bubuékhoz erre a túrára. Elég szûkszavú volt a kiírás, Bubu se sokat tudott mondani a túráról, annyit tudtunk, hogy 4 hegycsúcsot kell majd felkeresni, s olyan 35-40km körüli lesz valószínûleg a táv.



Mivel hivatalosan munkanap volt ez a szombat, sajnos nem közlekedett az éjszakai érdi busz, ezért kénytelen voltam az utolsó vonattal bemenni, amivel viszont már éjfélre a Déliben voltam, de legalább sétáltam egyet a városban a 3 órai indulásig. 3-kor aztán elindult háromfõs csapatunk, Bubu, én és Vándor Csillag. Fél hétre már oda is értünk a rajtnak helyt adó Dolné Orešanyba, de csak fél 8-tól lehetett indulni, így még maradt idõnk bevásárolni a helyi közértben és megreggelizni. Rajthelyként a buszmegálló volt megadva, szerencsére elég pici település volt, így nem volt sok buszmegálló, s az épp befutó busszal meg is érkeztek a Rendezõk, s jó néhány résztvevõ is. A rajtoltatás nem volt túlbonyolítva, a Rendezõnek volt egy listája, arra írta (illetve a nyelvi nehézségek miatt inkább mi írtuk fel magunknak) a nevet, születési idõt, várost és a rajtidõt, majd megkaptuk a fél A4-es lapnyi igazolólapot, mely a felkeresendõ hegycsúcsok nevét és magasságát tartalmazta, valamint mellette egy üres négyzetet az igazolásnak. Felkeresendõ hegycsúcsok voltak: Sklený Vrch (584), Kamenná (638), Starý Plášt (644), Krc (409). Megnéztük térképen a hegyeket, kettõre nem vezetett fel út, egy pedig nem volt rajta a térképen, ám a magasság alapján beazonosítottuk, hogy a Vápenná alatt, a P és K jelzések találkozásánál fekszik.



Nyugatnak indultunk el Dolany falu felé, szõlõk közt haladva, majd elértük a falut, ahol Bubuék nemrég a Turistika pre všetkých (Túra mindenkinek) keretében jártak, ahol itt volt a rajt-cél. Betértünk az erdõbe, jelzetlen utakon haladtunk, az elõbb említett rendezvényen ez ki volt szalagozva, így a többiek számára nem volt ismeretlen a terep. Elég szürke, felhõs volt az ég, amit viszont csodásan ellensúlyzott az õszi avartakaró és a színes falevelek. Néhol akkora avar volt, hogy eltûnt alatta az út. Nagyon szeles idõ volt, a szél az egész túrára jellemzõ volt. Idén elõször mutatta az erdõ azt az igazi õszi arcát. Egy nyeregig kellett felmennünk a jelzetlen úton, majd toronyiránt fel a csúcsra, ám ez szinte elvéthetetlen volt, hiszen a túra nevével és egy futó emberke animációjával ellátott papírok mutatták fel az irányt. A hegycsúcson filctoll és kód várt minket.

A hegy túloldalán lecsorogtunk a zöld jelzésre, s innen gyakorlatilag jelzett úton haladtunk a következõ hegyig. A zöld jelzést követtük egészen a Vápenná aljában lévõ P-Z elágazásig. A Vápenná, már ahogy az oldalában elhaladtunk is lenyûgözõ látványt nyújtott szikláival, picit sajnáltam is, hogy nem mentünk most fel, de legalább meglesz a motiváció, hogy elmenjek a Nagyszombati Százasra. Elhagyva a zöldet ismét rátértünk az SZNP-re, ha most csak rövidebb ideig is. Egy forrásnál rövid pihenõt tartottunk, majd továbbindulás után meg is pillantottunk az általunk Kamennának vélt csúcsot. Fel is másztunk rá, ám nem találtunk filctollat, csak a többi résztvevõt, akik nagyba fotózgattak. Mi is lefényképeztettük magunkat a csúcson, a csúcskövet is megörökítettük, majd visszamásztunk a jelzésre. 4 órája haladtunk és kb. az útvonal felét megtettük, viszont most következtek a jelzetlen szakaszok.



Közkívánatra a piroson indultunk tovább, így megmásztuk a Klokoc 661 méteres csúcsát (az alternatíva egy jelzetlen út lett volna, ami a hegy oldalában megy el). Engem nagyon lenyûgözött a csúcs, csodálatos kilátás volt, szinte minden irányba, még a felhõs-ködös idõ ellenére is. Írtunk a csúcskönyvbe, próbáltuk megkeresni Bubuék korábbi bejegyzését, ám a csúcskönyvet a bejegyzés megírása után néhány nappal cserélték ki. Rövid ebédszünetet tartottunk, leszaladtunk a hegy másik oldalán, hogy búcsút vegyünk a Szlovák Nemzeti Felkelõk Útjától, s úttalan utakon folytassuk a túrát. Innen a térképre és a tájolóra hagyatkozva indultunk el, elmentünk a megmászandó hegy a Starý Plášt lábáig, majd toronyiránt, egy meglehetõsen meredek szakaszon másztunk hosszan a csúcs felé. Érdekes volt, hogy ahogy mentünk egyre feljebb, sziklás részek jelentek meg, és az avarszõnyeget is zöldnövényzet váltotta fel. A csúcson megtaláltuk a kihelyezett filctollat, felírtuk a kódot vele. Innen, a korábbi hegyekhez képest szûkebb volt a panoráma, de azért az utolsó hegyet láttuk, bár a köd miatt kissé halványan.



Nézegettük a lejutási módokat, Bubuval szimpatizáltunk a sziklákon való lemászáson, ám Csilla miatt inkább kis kerülõvel, kevésbé meredeken másztunk le. Szerencsénk volt a túra idõpontját illetõleg, a növényzetet most csak az avar jelentette, nyári idõben lehet, hogy kissé macerásabb lett volna ez az úttalan utakon való közlekedés. Lent picit tanakodtunk, hogy egy gerincúton haladjunk, vagy menjünk le a völgybe, de utóbbinál tartottunk a kidõlt fáktól, így a gerincen indultunk el, s rövidesen a gerinc bal oldalán (jobbra lett volna a völgy) megpillantottunk egy aszfaltos utat, s úgy döntöttünk inkább azt választjuk a csörtetés helyett, így gyorsan le is ereszkedtünk. Ezen kb. 3 km-en át haladtunk, egészen Majdan nevezetû üdülõfaluig, mely felett ott magasodott a Krc. Azonban egy patak állta utunkat, melyen nem találtunk megfelelõ átkelési lehetõséget, így elindultunk a hétvégi házak között egy híd megtalálása reményében, s pár száz méter után meg is találtuk az átkelõhelyet. Ismét meredeken fel, azonban most hamar elértünk egy erdészeti utat, s ezen kanyarogtunk hosszan felfele. Mikor már úgy látszott, látjuk a hegy tetejét, letértünk az útról, s elindultunk a legmagasabbnak vélt pont felé, azonban papírt, filctollat itt sem találtunk, csak néhány tanácstalan túratársat. Volt valami fára eszkábált összedõlt magaslesszerûség, ott fényképezkedtünk, majd elindultunk a cél felé.



Egy gerincúton értük el a turistajelzést, ezúttal a kéket, bár térképen együtt halad a kék és a sárga, utóbbi ezen a szakaszon le volt szürkítve. Egy nyeregbe másztunk fel, majd ott különvált a két jelzés, s az immár létezõ sárgán ereszkedtünk le Dolné Orešanýba, ahol a cél beköltözött a kocsmába. Még a kocsma bejárata elõtt megtaláltuk a Kamenná ellenõrzõpont papírját, amire a cél felirat lett alulra felírva filctollal, tehát ezért nem találtuk a helyén. A célban várt a két jókedélyû Rendezõ, a két hiányzó pontot lepecsételték a célbélyegzõvel, majd megkaptuk a pecsételõlaphoz hasonló színvonalú oklevelet. Bubu még közösségi életet élt a kocsmában, nagyon pozitívan álltak a magyar turistákhoz, mind a Rendezõk, mind a részt vevõk, örültek, hogy elmentünk a túrára. Közben folyamatosan érkeztek a túrázók, olyan 60 körüli volt a részt vevõk száma. Mi is átadtuk helyünket a többi érkezõnek, s átmentünk a közeli étterembe (a többi túrázóval egyetemben, amire úgy látszik nemigen voltak felkészülve, ez kissé megnövelte a várakozási idõt), majd a finom és bõséges vacsora után indultunk haza.



Az ultraminimál szervezés ellenére nagyon jól éreztük magunkat a túrán, érdekes helyeken jártunk, és a túra jellegébõl adódóan a kalandfaktor is megvolt, valamint jólesett a sok hosszú túra után egy könnyebb, rövidebb is. (Utólagos mérések alapján kb. 35 km és 1500 m volt az útvonal, amit bejártunk.)

Éves túraösszesítõ 2011



„Ring a Balaton, a szép Badacsony

Nyári délben jó kalapom.

A Börzsöny, a Mátra buckalakó,

A Hortobágy egy teveitató.

Hûs a Tisza vize, Zeng a Bakony.

A Vértes kedves, nem tagadom!

A Káli-medence fényre való,

A hó a Pilisben ágytakaró.”

(Amorf Lovagok: Napséta)



Teljesített túrák száma: 73 db(a többnapos túrák(4x56, 2x50) külön napjait külön túrának számítva) +1 db vártúra

Ebbõl szintidõn túl teljesített: 1 db (Patai Mátra 45)

Feladott túra: 1 db (Beac Maxi 110)

Pontõrködés: 3 túrán (Kazinczy 50 – Széphalom, Turul 192, 11 km a XI. kerületben)

Megtett táv: 3436,625 km

Megtett szint: 120062 m

TTMR pont: 5237,555

Átlag táv: 47 km/túra

Átlag szint: 1644,7 m/túra

Túrázással töltött idõ: 33 nap, 3 óra, 28 perc

Teljesített túra nélküli hétvégék száma: 8 db

Triplázások (3 túra/nap vagy hétvége): 5 db

Duplázások (2 túra/hétvége): 12 db

Átlagsebesség: 4,3 km/h

Legrövidebb(távban és idõben): Monoton Minimaraton – 3,02 km, 0:32

Leghosszabb(távban): Mátra 115 – 124km

Leghosszabb(idõben): Prágai Százas – 30:38

Legtöbb szint: Mátra 115 – 6374 m

Legkevesebb szint: Monoton Minimaraton – 90 m

Legmeredekebb: Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra – 47,15 km/2595 m

Leglaposabb: Galga 50 – 49,6 km/450 m

Leggyorsabban teljesített túra: Monoton Félmaraton – 6,348 km/h

Leglassabban teljesített túra: Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra – 3,304 km/h

Teljesített túramozgalmak: Tojás Sárgája(2. Teljesítés), Budapest Kupa(18 túra), 30 éves a hazai teljesítménytúrázás - 20 éves a Teljesítménytúrázók Társasága pontgyûjtõ mozgalom, Mátra teljesítménytúrázója(1. Fokozat), Pest Megye Teljesítménytúrázója 2011 + ezüst fokozat, TTMR arany+érdemes, XI. Kerület kerülete, Hunyad-oromtól a Gellért-hegyig

Külföldi túrák: 4 db ( Fruska Gora-i Hegymászó Ultramaraton Plusz, Spacince Százas, 25. Orešanský Botocross, Prágai Százas)

Százas túrák: 8 db



Érintett tájegységek: 16 db

Túrák száma tájegységenként:

Alföld: 1 db

Balaton felvidék(+Keszthelyi-hegység): 3 db

Börzsöny: 10 db

Budai-hegység: 22,8 db

Bükk: 3,5 db

Cserhát: 1 db

Gerecse: 3,3 db

Gödöllõi-dombság: 4 db

Mátra: 9,5 db

Mecsek: 2 db

Pilis és a Visegrádi-hegység: 5,9 db

Velencei-hegység: 1 db

Zemplén: 2 db

Csehország: 1,5 db

Szerbia: 1 db

Szlovákia: 1,5 db



Legelsõ túra: BÚÉK 20

Legutolsó túra: Fóti-Somlyó 30

Legtöbbször teljesített túra: A Gyermekvasút nyomában éjszakai, BÚÉK 20 (8 teljesítés)

Legnehezebb: Szurdok 40

Legszebb útvonalú túra: XI. Kerület kerülete

...ha szigorúan vesszük, akkor a tt-k közül: Mátrabérc

Legszebb kitûzõ: Régi templomok nyomában 30

Legszebb oklevél: Karácsonyi Dolina - Nagykarácsony 33

Legjobb szolgáltatás: NAHÁT 90 – forralt bor a Só-hegyen

Legsárosabb: Dél-Börzsönyi kilátások 40

Legcsapadékosabb: nem volt, talán Sárga 70 – Tortúra 65

Legmelegebb: Mátra 40 – Szurdok 40

Legideálisabb idõjárás: LeFaGySz Bükk 2011 63

Legnagyobb eltévedés: Patai Mátra 45

Legnagyobb bealvás: Kinizsi 100 – Baji vh. Elõtt

Legnagyobb holtpont: Spacince Százas – mikor nagysokára holtfáradtan beértünk az utolsó pontra, Dobrá Voda faluba, erre Bubu közli, hogy van még 22 km aszfalt a célig és 4 óránk a célzárásig

Kutyaharapások száma: 0 db

 Lódarázscsípések száma: 5 db



És végül 2011 TOP5 túra:

1. Váci csata emléktúra 30

2. NAHÁT 90

3. LeFaGySz Bükk 2011 63

4. Mátra 115

5. Mátra 40



Köszönöm a túrarendezõknek, hogy biztosítják számunkra a túrázás kereteit, útitársaimnak a társaságot, valamint a fuvarokat autós sporttársaimnak, de legfõképp a Volán, BKV és MÁV társaságoknak, nélkülük egyetlen túrára se jutottam volna el.

POCHOD SPCH / Špa?inská stovka / Ispácai 100-as



Szombat hajnal, negyed egykor szállok fel Erathiaval az utolsó, garázsba közlekedõ 21-es buszra, ami elvisz minket a Tétényi útig, ahonnan gyalog indulunk tovább. A Móriczon elválnak útjaink, Erathia villamosra száll én pedig tovább sétálok a Bubupalotáig. Vándor Csillagot kissé megtréfálta az éjszakai közlekedés, így nem ért ide 1 órára, a Petõfi hídnál vesszük fel. Ezután már csak Bajnán állunk meg negyedik útitársunkért, s így haladunk Špa?incéig, ahol a kultúrház melletti parkolóban hagyjuk az autót és elindulunk keresni egy buszmegállót. Nagyszombatig buszozunk, majd ott vonatra szállunk, s azzal megyünk a rajtnak helyt adó Mel?ice Lieskovéig, ahova negyed nyolcra érkezünk meg. Jó néhány túratárssal indulunk a rajt felé, ami az állomás mellett álló szervezõk autója. Nevezési díj nincs, viszont szép, praktikus itinert kapunk, középen színes térképpel, a hátoldalán az ellenõrzõpontok helyei és távjai, valamint egy minimál útleírás. Miután jobban megnéztem, észrevettem, hogy az enyémen (a többiekén nem) már van célbélyegzõ. Az elsõ útkeresztezõdésnél aztán háromból háromfele indulnak el a túrázók, de nem nagyon lepõdtem meg rajta, sokat hallottam már az itteni útvonalkövetésrõl. Bubuék itt bemennek egy boltba, majd megreggelizünk. Jó sokat elidõztünk, majdnem nyolc óra van, mire ténylegesen nekivágunk a túrának.



Hamar elhagyjuk a falut, a kék jelzést kell követnünk egészen a határig. Szép rétek, erdõk mellett haladunk el. Egy fán találunk egy nyilat, hogy mauzóleum 100 m. Egy darabig lemegyek, de nem nagyon látok semmit, így tovább indulunk, ám végül mégis úgy döntünk, hogy megkeressük. Bejárjuk a fa 200 méteres körzetét, találunk sok benõtt csapást, de mauzóleumot nem. Jó 20 percet vesztegeltünk itt, plusz még jó vizesek is lettünk a falevelektõl. Kicsit késõbb számomra igen érdekes forrást találunk. Merítõs jellegû, van egy szép faházikó, ajtóval, fémbögrével, valamint lejjebb, közvetlenül az út mellett, egy mûanyag tartály, amibe kis csövön folyik a víz, és itt is van egy mûanyag bögre odakötözve, Magyarországon nemigen láttam még ilyet. Rövid ereszkedés után elérünk egy erdészeti utat, itt a tábla instrukciójának megfelelõen jobbra fordulunk. Pár méter után látunk egy ösvény balra felfelé, jelzést is találunk arra, igaz hogy régit, de egyenesen nem látok jelet. Bubu megnézi a térképét, azt mondja, hogy a jelzés itt szerpentinezik egy kicsit, menjünk fel, max. lecsapjuk az egyik kanyart. Fel is mászunk a rövid emelkedõn, el is érünk egy széles utat. Úgy gondoljuk elértük a jelzést, ami visszakanyarodott, ezért elindulunk balra, ám hamarosan eltûnik az út. Bubu azt javasolja, menjünk még feljebb, és beleveti magát a fák közé. Vékony fákcsák, gallyak közt megyünk, ám egy idõ után nagyon besûrüsödik, magunknak kell utat törnünk, ráadásul toronyiránt haladunk felfele igen meredeken. Hosszas küzdés után végre elérünk egy erdészeti utat, amin balra indulunk. A megkönnyebbülés miatt egy ideig fel sem tûnik, hogy egy fia jelzést nem látunk, de késõbb kezd gyanús lenni. Elõvesszük Csilla gps-ét is, ám aszerint Esztergom mellett vagyunk valahol, így inkább Bubu térképére hagyatkozunk. Egy darabig még megyünk ezen az úton a hegyoldalban, néhol igen szép kilátásokat tekintünk meg útközben, ám az út nagyon délre tart, így Bubu azt javasolja, menjünk fel a hegyre, és akkor már legalább abban biztosak lehetünk, hogy jobbra kell tartani. Fel is mászunk a hegyre, ám nem találunk semmiféle utat fent. Még feljebb megyünk, a hegy legtetejére, de mivel itt sincs semmi kénytelenek vagyunk az igen sûrû növényzetben levergõdni. Nagynehezen lekászálódunk, majd ismét tanakodni kezdünk, ugyanis utat még mindig nem látunk, csak elõttünk még egy hegyet. Végre a gps-t is sikerül mûködésre bírni, így bizton megállapítjuk, hogy a jelzés a hegy jobb oldalában halad, úgyhogy ismét neki a hegynek toronyiránt. Félúton találunk egy erdészeti utat, ami beletorkollik a jelzésbe. Végre megvan a kék sáv! Itt a többiek picit nagyobb sebességre kapcsolnak, én próbálom tartani velük a lépést az enyhén emelkedõ úton. Nagyon sokat kivett belõlem a sok meredek kaptató meg bozótharc, de eléggé le voltunk maradva, nem csak az eltévedés, hanem a hosszabb reggeli és a mauzóleum-keresés miatt is. Lassan felértünk Dúžnik 807 méter magas csúcsára, ahol egy csúcskönyv beírás erejéig megpihentünk. Ezután nagyjából egyenes úton értük el a cseh-szlovák határt, ahol a piros sávra, a Szlovák Nemzeti Felkelõk Útjára váltunk. Innen már csak egy kis lejtõ, majd aszfaltos emelkedõ, és elérjük az elsõ ellenõrzõpontot, Mikul?in Vrch. A pontõrök pecsételnek és pálinkával kínálnak, majd mivel mi voltunk az utolsók összepakolják a pontot és elbicikliznek. Rövidet pihenünk, majd indulunk, ugyanis 1 óra van és még csak 18 km-t tettünk meg.



Rövid ideig aszfalton haladunk, majd kétféle lehetõségbõl választhatunk, a hosszabb, de kevésbé szintes P sávot (valószínûleg némi aszfalttal), vagy a rövidebb, ámde meredekebb zöldet. Utóbbira esett választásunk, s megkezdtük emelkedésünket Velký Lopenik felé. Itt nem volt olyan vészes az emelkedõ, viszonylag könnyen feljutottunk, a hegytetõn impozáns kilátó állt. Fel nem mentünk, mert az fizetõs volt, de pihentünk egy keveset, bejegyeztük ittjártunkat a csúcskönyvbe, bélyegeztünk. Innen egy hosszú lejtõ következett, néhol igen meredek. Lefelé menet szembetalálkoztam azzal a túrázóval, aki a Fruska Gorán segített egy helyen a tájékozódásban. Miután leértünk még egy dombon kellett átrágnunk magunkat a nagy hegy elõtt. A domb oldalában egy csevicénél tartottunk kis pihenõt, majd a túloldalon Kv?tnában kofolaszünetet. Aztán megkezdtük a kapaszkodást, 5 km-re jutott több, mint 600 m szint. Én egy kicsit lemaradtam, itt visszaütött az a néhány hetes kihagyás a nyáron, ráadásul el is éheztem, le kellett ülnöm enni. Ettõl jobban lettem, ráadásul a meredek kaptató is lankás ösvénnyé szelídült. Bubuék épp akkor bélyegeztek a 2. ponton (Velká Javorina). Itt is kínáltak pálinkával, valamint sütivel, s miután rájöttek, hogy mi vagyunk az utolsók, nekünk adták az egész doboz sütit. Betértünk a turistaházba egy káposztalevesre és egy kompótra, majd kipihenten, jóllakottan mentünk tovább. 40km-nél és 18:20-nál jártunk.



Ezután egy hosszú-hosszú egyenes-enyhén lejtõs szakasz következett, továbbra is a piros jelzésen. Nagyon szép erdõben meneteltünk, kellemes volt az út, lehetett tempózni, bár engem kissé már kezdett gyötörni az álmosság. Rövidesen elhagytuk az országhatárt, és a nap is kezdett lenyugodni. Myjava elõtt még volt egy jókora aszfaltos szakasz, majd végre beértünk a városba. A buszmegállóban voltak a pontõrök, valamint néhány túratárs is. Ezen a szakaszon hoztunk valamit a lemaradásból, 21:45-kor 56 km-nél jártunk. Nem sokat idõztünk a megállóban, inkább kerestünk valami vendéglátóhelyet. Találtunk is egy igazi szocreál éttermet, betértünk hát, viszont megfelelõ minõségû kávé híján csak kofolát fogyasztottunk. Itt is sokat idõztünk, miután végeztünk átvágtunk Myjaván, nagyon tetszett nekem a város (bár mivel városmániás vagyok, kevés olyan város van, ami ne tetszene), majd a temetõnél elhagytuk a települést. Egy darabig nyílt részen haladtunk, majd átmentünk egy pici falucskán, majd megint nyílt rész, egy kis erdõ, szóval elég változatos volt ez a szakasz. Még egy nagy hegy volt elõttünk, Bradlo, ám ahhoz képest, hogy mennyire féltem tõle, egész hamar fent lettünk (ekkor az emelkedõk már nagyon keservesen mentek). Fent nem idõztünk, a mauzóleumhoz se tértünk ki, sietni kellett tovább. Lefele elég kellemetlen meredek volt az út, de azért leértünk Brezová pod Bradlomba, a Nagyszombati Százasnak célt adó településre. Itt is át kellett haladnunk a településen, a fõtéren még láthattuk, amint egy éppen tartó fesztivál után pakolnak össze a munkások, majd Bradlo túlsó végén, egy benzinkútnál tértünk be újra az erdõbe. Innen egy hosszú, aszfaltos emelkedõ várt ránk a nyeregig. A nyeregben aztán újabb választás elõtt álltunk, a rövidebb, ám végig aszfaltos utat, vagy a hosszabb, de többnyire terepen haladó piros jelzést követjük. Maradtunk az utóbbinál, elõször ez is aszfalton ment, de elõbb-utóbb csak átváltott erdészeti útba. Ez volt a túra legunalmasabb szakasza, hosszú-hosszú kilométereken keresztül mentünk ezen az úton, valamiféle gerincen mehettünk, mert oldalt csak néhány sornyi fát láttam, végig szintben mentünk, s összevissza kanyargott az út, ráadásul teljesen jellegtelen erõben, egy elágazás, vagy tábla, vagy forrás sem volt. Kissé szét is szakadoztunk, mindenki küszködött az álmossággal, valamint vízkészleteink is fogytán voltak. Be is lassultunk, erre csak akkor jöttünk rá, mikor megláttunk egy útjelzõ táblát, éppen csak hogy hoztunk a kalauzidõt (máskor óránkét 20 percet hoztunk), pedig nem éreztük lassúnak a haladásunkat. Végre elértünk egy nyeregbe, itt tehettünk volna egy rövid kitérõt a várhoz, sajnos ez akkor nemigen jutott el a tudatomig, s egy rövid, de meredek lejtõt leküzdve elértük Dobrá Voda-t. A temetõn keresztül értük el a falut a kertben a csapból teleittuk magunkat, majd lesétáltunk a ponthoz, akik egy zárva tartó kocsma teraszán várakoztak. Pecsételtünk, pihentünk egy kicsit, pár falatot ettünk, majd felkészültünk a maradék aszfaltszaggatásra.



Az itiner szerint 18, Bubu szerint 20, a pontõrök szerint még 22 km volt hátra, s minderre volt bõ 4 óránk, ugyanis 4:52-kor indultunk el a pontról és 9 óráig kellett beérni a célba. Erõs tempóban kezdtük meg a haladást, én itt már nagyon fáradt voltam, nem hittem, hogy ezt végig fogom bírni, de azért nem szakadtam le nagyon, néha belekocogtam, hogy utolérjem az elõttem haladót. Több párházas falucskán végigmentünk, mire elértük Dechticét. Itt utolértünk két helyi sporttársat, nagyjából tartották a mi tempónkat, de egyszer leültek egy buszmegállóba pihenni, s elmaradtak. Mi is kezdtünk széthúzni, Bubu ment elöl, utána Csilla, majd mi Bajnaival. Párszor muszáj volt leülnöm, hacsak pár másodpercre is, mert a lábaim nemigen bírták a monoton haladást, ekkor rövid kocogással hoztam be lemaradásomat. Dechtice után jött egy pici, ám igen hosszú falucska, majd Dolné Dubové, s ezután egy hosszú egyenes út, ráadásul kezdett melegedni is, árnyék se nagyon volt, s a forgalom is kezdett megnõni. Itt Bajna turbó üzemmódba kapcsolt, s még Csillát is lehagyta, így én maradtam egyedül a sereghajtó. Végre nagysokára csak elértem a Špa?ince táblát, a faluban hamar megtaláltam a kultúrházat, hiszen abból az irányból érkeztünk, amerre a buszmegálló volt. 8:45-re sikerült beérni, a szervezõk nagyon jókedvûek voltak (és kevésbé szomjasak), de készségesen kiszolgáltak nagyon finom gulyással, hoztak nekem egy üveg citromos üdítõt (nem tudom mibõl találták ki, hogy pont erre vágyom), valamint rendíthetetlenül kínálgatták a pálinkát. Evés, ivás, pihenés után aztán autóba szálltunk, s egy rövid fotószünet kivételével a Špa?ince táblánál meg se álltunk hazáig.



Összességében nekem tetszett az elsõ szlovák túrám, az utolsó harminc kilométer nem volt túl élvezetes, de a többi nagyon jó volt, a cseh rész különösen szép volt. A szervezés is nagyon szimpatikus volt a maga egyszerûségével, nem volt nagy körítés, de ami kellett az megvolt. Köszönöm a fuvart Bubunak és a társaságot Vándor Csillagnak és Bajnainak, kellemes társaság volt.

Patai Mátra 45 48 hosszútáv

Kissé nehézkesen sikerült eljutnom szombat reggel Gyöngyöspatára, ugyanis saját hülyeségem miatt nem sikerült fuvart szereznem, így a MÁV és Volán szolgáltatásait kellett igénybe vennem, ezért csak fél nyolckor tudtam elrajtolni. A túra azzal kezdõdött, hogy megmásztuk a falut körülvevõ dombokat, elõször a délnyugatra lévõ Kecske-kõt, majd az északi Várhegyet. Szõlõk közt távolodtunk a falutól, s egy meglepetés frissítõpont közbeiktatásával, ahol többféle sütit és gyümölcsöt kínáltak, értük el a Fajzatpusztai ellenõrzõpontot, ami egyben a túra hivatalos frissítõpontja is volt, az elõbb említetteken kívül zsíros és lekváros kenyerek is sorakoztak a pontõri asztalon. Nosztalgikus szakasz következett a Tót-hegyes irányába, közben megmászva a Kávát. Ekkor kezdett el cseperegni az esõ (persze esõkabátot most az egyszer nem hoztam, gondoltam nyár van, erre az évszakra meg ugyebár a meleg a jellemzõ, semmint az esõ), de annyira komolyra egyszer sem fordult, hogy ez zavaró lett volna.

Tót-hegyes után a hosszútáv elindult egy körre Mátrakeresztes felé. Mivel a hivatalos rajtidõn túl indultam a mezõny nagyja már elment, így arra számítottam, hogy nem nagyon fogok túratársakkal találkozni, ám nem így történt, utolért egy sporttárs, akivel a két héttel ezelõtti Mátra 40 végén mentünk együtt, s a célig egymás társaságában haladtunk. Mátrakeresztesre gyorsan leértünk, közben volt egy ellenõrzõpont, ahol nagyon finom limonádéval kínáltak. A faluban a kocsmában tartottunk egy kis pihenõt, én egy teát, társam egy sört ivott.

Innen kezdõdtek aztán a problémák. Még a kocsmában meg is néztük, hogy merre fogunk továbbmenni, megállapítottam, hogy arra indulunk, amerre a Mátra 40-en, és mikor elhagyjuk a mûutat jobbra megyünk a sárgával. Elraktam az itineremet, hogy tudjak enni menet közben és elindultunk, de nem az úton, hanem a kis utcákon, majd mikor megláttuk hogy a sárga kanyarodik fel jobbra megörültünk, hogy erre jöttünk a Mátrra 115-ön is és rögtön el is indultunk arrafelé. Elértük a Hideg-kúti turistaházat, gondoltuk, túljöttünk és visszamentünk a keresztezõdésbe. Én úgy emlékeztem, hogy a M88 itt balra indult (ha Mkeresztes felõl nézzük), s bár társam azon a távon volt, Õk ott nagyon elkavartak, így nem tudta merre kell menni. Elõvettük a térképet és az itinert, viszont a térképen nem azt a helyet néztük, ahol voltunk, hanem, ahol az itiner szerint kellett volna lennünk (az lehetett a probléma, hogy társamnál lapozgatós térkép volt, én meg azt nem nagyon tudom jól használni). Így hát a térkép és a leírás szerint is jobbra kellett mennünk a Z+-en, bár azt furcsálltuk, hogy a leírásban említett négylábú villanyoszlopot sehol se látjuk (gondoltam, biztos valaki hazavitte ajándékba), de elindultunk jobbra. Az irány nemigen stimmelt, mert DNY helyett végig ÉNY felé mentünk, de azt hittem az én tájolóm bolondult meg az esõ miatt, minden jel arra mutatott, hogy jó felé megyünk (egy csomó lábnyom volt elõttünk). Egy idõ után gyanús volt, hogy már régóta jövünk és még nem vagyunk ott, de úgy voltunk vele, hogy elõbb-utóbb csak elérünk valami jelzést. El is értük, viszont nem a Z négyzetet, hanem a P-t, méghozzá a Nyikom-nyeregnél. Ekkor jöttünk rá, hogy tulajdonképpen merre is jártunk, és hogy ugyanott vagyunk, mint 3 órával ezelõtt. Egyetlen út pedig a visszaút volt, így elindultunk harmadszorra is végigjárni a Z+ ezen szakaszát és 1 és negyed óra múlva ismét ott voltunk a Hideg-kútnál. Ekkor már felismertük a helyet, hogy itt volt a limonádés pont és jelentõs idõveszteséggel indultunk el a Z+ másik ágán. Társam közben rájött, hogy tulajdonképpen a M88-on jófele jöttek, csak azt hitték, hogy nem.

Végül visszaértünk a Tót-hegyes aljába, ekkorra elállt az esõ is és rátértünk újra z ismerõs utakra. Felhívtuk a szervezõket, mert a társamnak el kellett volna érnie a fél hetes buszt és ehhez kért egy autós fuvart a faluba Fajzatról, ám ezt nem sikerült megszervezni, viszont megtudtuk, hogy a pontok még bõven nyitva lesznek, úgyhogy a folytatás mellett döntöttünk. Fajzaton valóban ott volt még a pont, gyorsan ettem pár zsíros kenyeret, mert már nagyon éhes voltam, s indultunk is tova. Itt tanakodtunk egy picit, nem volt teljesen egyértelmû a leírás, rohangáltunk oda-vissza a sáros úton, aztán végül elõvettük az én térképemet (a lapozósba már nem bíztam), s így sikerült megtalálni a helyes utat. A Havas errõl az oldalról is szivatós (bár szerintem könnyebb egy kicsit, mint a másik), de felértünk. Útitársam itt aztán elõrefutott, neki még volt esélye beérni 11:30-on belül, én tempós gyaloglással mentem lefele. Itt a szalagozás példás volt, a következõ 2-3 szalagot be lehetett látni, egész a falu határáig. Itt már nem volt szalag, ami nem feltétlenül lett volna baj, viszont a leírásból én egy kukkot nem értettem (még egy magyar mondatnak is helytelen volt, nem hogy instrukciónak), így a sáros lábnyomokat próbáltam követni, valamint a helyiek segítségét vettem igénybe, végül elértem a célnak helyt adó iskolát. Elõtte még láttam Rafteréket, amint indulni készülnek, majd kérésemre felajánlották, hogy elvisznek Pestig, így megúsztam az ottalvást (mert már nekem se lett volna buszom haza). Így villámgyorsan elintéztem a célbaérkezési procedúrát, annak ellenére, hogy 43 perccel kifutottam a szintidõbõl megkaptam a díjazást, elbúcsúztam a túratársamtól, kikértem a célvirslit és húztam is el a csíkot. Rafterék egész Budaörsig elhoztak, így már este 10-re hazaértem, ezúton is nagyon köszönöm Nekik a segítséget.

A túra összességében nem volt rossz, az útvonal jó volt, az ellátásra se lehet panasz, a szervezõk is nagyon kedvesek voltak, viszont sajnos kénytelen vagyok kiemelni egy negatívumot, ez pedig az itiner. Azzal még nem lett volna baj, hogy a rövidtávok itineréhez volt hozzátûzve egy oldal a hosszútáv leírásáról, inkább az volt a gond, hogy alapjában véve elég kusza volt az itiner, egy órát kellett forgatni, hogy az ember rájöjjön a struktúrájára, valamint a hosszútáv plusz körérõl semmilyen távadat nem volt feltüntetve, és néhol a többi résztávot is pontatlannak éreztük. Viszont az dicséretes dolog, hogy dõlt betûvel beleírták a látnivalókat és az egyik oldal Gyöngyöspatáról és a Fajzatpusztai kastélyról tartalmazott leírást. Szerintem egy kis fejlõdéssel egészen pazar túra lehetne, talán a 45-ös táv elsõ rendezése miatt csúsztak be ezek a hibák.

Mátra 88 (… és ami végül lett belõle)

„Voltál már igazán fenn

Dõltél nyugodtan hátra

Az égiek böngészése közben

Hánytál papír pohárba



Most nálad az idõ

S mint patak felett a pára

Szállnál szerte széjjel

Ha egy szellõ kapna vállra”

(Quimby: Csillagbölcsi)

Nem terveztem idénre ezt a túrát, mert a hosszúra nem éreztem magam elég felkészültnek, rövidebb résztávra meg annyira nem szeretek mostanában nevezni, mert csak fájdítja a szívem, hogy nem a hosszút csinálom (kivétel ezalól a Kazinczy, ott egyáltalán nem érzek motivációt a 200-ra). Azonban picit átalakult a tervbe vett túrák listája, így bekerült a programba ez a túra is, egy Kazinczy 100 és egy Kinizsi Százas után elegendõ lesz az a 95 km.

Utolsó pillanatban kaptam fuvarajánlatot Tzatzaka-tól, így péntek este 6-kor már a kisnánai várnál voltunk, ahol épp esett az esõ, így a beígért esti bál elmaradt, illetve a szomszédos cukrászdában zsúfolódtak az emberek, mi is odamentünk. Sajnos ismerõst nem nagyon találtam, vártuk, hogy az esõ elálljon, s lassacskán el is állt. Útitársam átment a szomszédos faluba, ahol a szállása volt, én pedig megnéztem a várat, ahol találtam is egy nagyon jó kis fedett helyet, ahol éjszaka lehet aludni. Ahogy mentem visszafelé összefutottam Rudiékkal, így velük is körbejártam a várat. Õk az iskola ebédlõjét választották szálláshelyként, nekem nem volt kedvem ott nyomorogni, a várat sokkal hangulatosabbnak találtam. Felcuccoltam, majd átmentem megejteni a nevezést, itt Joeyline-nal futottam össze, s váltottam pár szót, majd nyugovóra tértem. Nagyon kellemes volt a várban aludni (rajtam kívül kb. 7-en aludtak még ott, úgyhogy kényelmesen elvoltunk), reggel gyorsan megreggeliztem, majd levonultam a vár tövébe, ahol folyamatosan jöttek a túrázók, egyre több ismerõs is elõkerült. Mindenki gyorsan benevezett, majd minimális csúszással, 7:05-kor elrajtolt a mezõny.

Az eleje hosszú emelkedéssel kezdõdött, még eléggé együtt volt a mezõny, de jó tempóban haladtunk. A Jaguson volt az 1. feltételes ellenõrzõpont. Innen le, majd fel a meredeken Oroszlánvárra. Nagyon furcsa volt, hogy a Mátrabércrõl megszokott ösvényeket mostanra teljesen benõtte a csalán, meg a gaz, ezt a túra végéig nem sikerült megszokni, állandóan rácsodálkoztam a benõtt ösvényekre. Oroszlánváron kaptunk vizet és darabokra tört csokitojást, aminek borzalmas íze volt, viszont borzalmasan jólesett és feltolt a Kékesre. Hazánk legmagasabb pontját ismét a kedvenc ösvényemen közelítettük meg, nagyon tetszik a K-, ahogy a Kis-Sas-hegy oldalában megy. Sötét-lápa-nyeregtõl már kissé szenvedõsebben, de végül feljutok a csúcsra, ahol frissítõpont vár. Ettem két szelet zsíroskenyeret egy kis kolbásszal és paradicsommal, majd egy kis édes sütit majszoltam, valamint megállapítottam, hogy a C-vitaminos pezsgõtabi nagyon finom (ezt a megszerzett tudást még késõbb felhasználtam). Ezután kezdõdött a kellemes ereszkedés Parádsasvárra, ahol tényleg terülj-terülj asztalkám volt, igyekeztem mindent végigenni, kell az energia a Galyára fel. A faluból kifelé utolértem Vinattit és útitársát, Soós Ádámot, velük kezdtem meg a mászást. A Lipótra fel szétszakadoztunk, Ádám elõresietett, Attila lemaradt. Néhány pihenõvel sikerült abszolválni a kaptatót, majd ismét visszatérve a Bérc útvonalára laza emelkedõn mentem Galyatetõre. Itt ettünk levest, sütit, valamint ittunk a nagyon finom teából, ami koncentrálva volt, vízzel kellett hígítani. Lassan Vinatti is felért, ledobtuk táskáinkat és indultunk a Mátraalmási betétkörre.

Lefelé az elõzõhöz hasonlóan szétszakadoztunk, sajnos Vinatti túlment az egyik elágazáson, így kicsit késve érkezett meg, addig fogyasztottunk a sütikbõl, valamint megkóstoltuk a pontõr által kínált fröccsöt. Ádám és Attila megegyeztek, hogy legjobb lesz, ha külön folytatják az utat, így Ádámmal kettesben indultunk felfelé. Galyavárra kapaszkodva eszembe jutott, hogy talán nem volt a legokosabb dolog az a fröccs, ám sikeresen felértem, s utána már nem okozott problémát a dolog. A tetõn megint leveseztünk egyet, Ádám még vett egy kávét, közbe nézegettük befut-e Vinatti, ám nem jött így továbbálltunk. Kellemes lejtõ következett, tempósan haladtunk, majd egy váratlanul kemény emelkedõ vitt fel Mátraházára, amit talán egy picit túl nagy tempóban küzdöttem le. Itt is sokféle finomság volt, én inkább a folyadékot kívántam, de pár sütit azért elmajszoltam hozzá. Innen egy kellemes, rövid lejtõ vitt le Lajosházára, egy picit össze tudtam magam szedni. Itt ettünk kolbászt egy kis sajttal, paradicsommal és megkóstoltuk a frissen készített limonádét. A következõ szakasz ismerõs volt a Téli Mátráról, hosszú-hosszú, nyújtott emelkedõ. Jó tempót mentünk, de azért annyira nem brutálisat, viszont éreztem, hogy a gyomrom kezd rendetlenkedni, viszont Ádámról nem akartam leszakadni, így mentem tovább.

Elérkeztünk Mátraszentimrére, itt tartottunk egy komolyabb pihenõt, ettünk levest, bíztam benne, hogy a leves és a következõ lejtõ segít a gyomromon. Örömmel konstatáltam, hogy szûk 13 óra alatt sikerült megtennünk 60 km-t. Ádám leragasztotta a lábát, valamint, mivel felajánlotta én is ragasztottam egy kis leukoplasztot a kritikus helyekre, bár nem szokásom, és kicseréltem a talpbetétet a cipõmben, s folytattuk a túrát. Még Mátraszentistván elõtt elkezdett esni az esõ, Ádám teljes esõfelszerelésbe öltözött, én csak a táskára tettem fel a védõcuccot, és a lámpákat is elõkészítettük. Ezután elég kellemetlen szakasz következett, mert bár az esõ pillanatok alatt elállt, a talaj elég csúszós lett, ráadásul be is sötétedett, úgyhogy néhol érdekes mozdulatokat mutattunk be míg leértünk Szorospatatkra. Sajnos a gyomrom nem akart jobb lenni (bár lefele nem is lett rosszabb), így a Sárga 70-en jól bevált módszert kezdtem el alkalmazni, addig nem eszek semmit, míg nem éhezek meg teljesen, s akkor folyamatosan elkezdem újratölteni a pocakomat. Így a ponton csak egy fél pohár vizet fogyasztottam, Ádám kávézott és falatozott. Az elkövetkezõ emelkedõ az Ágasvári-th.-hoz elég rossz hatással volt a gyomromra, hányingerem volt végig, de azért tartottam társam tempóját, bíztam az elõbb felvázolt módszeremben, tudtam, hogy csak pár órát kell így kibírni. Nagynehezen megérkeztünk a házhoz, ahol megláttam a kólát és nagyon megkívántam, ittam is egy pohárral, majd míg Ádám bent frissített kifeküdtem a fûbe, ugyanis erre vártam felfele egész úton, hogy bedõlhessek a hûvös fûbe, s nézhessem a csillagokat. Nagyon jó volt ez a pihenési mód, ám jött Ádám és betámadtuk Oroszlánvárat. Persze rendesen lemaradtam felfele, többször megálltam pihenni, de végül felértem, ahonnan csodálatos kilátás fogadott, picit le is ültem nézelõdni, valamint lefele is megálltam nézelõdni a kilátóponton. Ádám megint bement a házba, én egy pohár víz és kóla után megint leheveredtem a fûbe. Innen a házzal szemközt kellett betérni az erdõbe, ezt biztos nem vettem volna észre egyedül, mert át kellett vágni a füvön elõtte, de onnan már követhetõ ösvényen mentünk lefelé, hogy egy kellemes emelkedõvel érjünk be Fallóskútra. Itt frissítés helyett én megint leheveredtem a fûbe. Mátrakeresztesig egy kellemes lejtõs szakasz jött, kis aszfalttal, amit én sokakkal ellentétben szeretek, majd utána megint egy hosszú emelkedõ következett a Hidegkúti-turistaházig. Itt a gyomrom már kezdett nagyon kilenni, a szénsavas kóla inkább ártott neki, de viszont a benne lévõ energia meg kellett, mert különben nem tudtam volna menni. Le is maradtam Ádámtól rendesen, ám egyszer csak elkezdett lejteni az út, s pár méter múlva meg is érkeztem a turistaházhoz. Fél kettõ volt, elõzetesen úgy számoltam, ha 1:20-ig tovább tudnék indulni innen, akkor a hosszú távon 4-es átlaggal is még lenne plusz egy órám. Igazából mióta csatlakoztam Ádámhoz, azóta gondolkodtam, hogy átnevezek 115-re, idõvel nem álltunk rosszul, útitárs is megvolt, fáradt nem voltam, a lábam se fájt, bíztam benne, hogy most már a gyomrom is helyre jön, így egy tányér leves elfogyasztása után átneveztem a 115-ös távra.

Ádám még átöltözött az elõredepózott cuccaiba, én addig elrágcsáltam egy szem sütit, majd szokás szerint ledõltem a fûbe, közben átvizsgáltam a hosszú táv itinerét, ugyanis az enyémen a 115-ösök Tót-hegyesig tartó leírása nem szerepelt, de legalább a térképvázlaton rajta volt az útvonal. A hosszabb pihenõt követõen megindultunk, szerencsére a gyomrom tényleg rendbejött, úgyhogy most már tudtam rendesen menni. Hamarosan el is értük a Zám-patakot, majd megkezdtük a kapaszkodást a Sóbánya-patak mentén. Itt tényleg elég technikás volt az „út”, ám Ádám említette Vinatti tavalyi beszámolóját az itteni nehézségekrõl, így végig úgy mentem fel, hogy jaj de jó az út, hogy nincs sár meg megáradt patakok, sokkal könnyebben jutunk fel, mint a tavalyi mezõny. Aztán elhagytuk a patakot, végre valami turistaútnak is nevezhetõ képzõdményre tértünk, s egyre erõsebben kezdtünk emelkedni. Ádám megint lehagyott, ez a túra végéig kitartott, hogy felfele gyorsabb volt (persze, bottal könnyû), nekem nem annyira mentek a felfelék, viszont lefele megvolt a tempóm, neki meg akkor fájt a talpa, így szépen kiegészítettük egymást. Egy négyfõs csapat ment elõttünk, végig láttuk a fényeiket, majd a Muzslán be is értük õket. Az emelkedõ végén kezdtem megéhezni, így én megálltam pihenni és enni, a többiek elõrementek, gondoltam lefele utol tudom érni õket. Ahogy elkezdtem ereszkedni kezdett kivilágosodni, ez pont rosszkor jött, mert a félhomályban nehéz volt menni a köves ösvényen. A lejtõ második szakaszában utol is értem a csoportot, meg is elõztük õket, majd a patak elõtt még értünk be embereket, így a ponton tetemes kis társaság gyûlt össze. Ádámmal feleztünk egy fél szelet zsíroskenyeret, ittam egy pezsgõtablettát, átnéztem az itinert, majd folytattuk a túrát.

Itt csatlakozott hozzánk Kisspista sporttárs is, akivel hasonló volt tempónk, így felfelé mindig együtt csoffadoztunk, lefelé meg szárnyaltunk. A hosszú egyenes szakasz után rövid, de kemény kaptató jött János várára, ahol a tetõn le is ültünk nézni a kilátást, majd mentünk a Kénes-forrás felé, ahol újabb feltétles pont volt. Itt töltöttem vizet, mert már teljesen kifogytam a folyadékból, s következett az emelkedõ. Elõször egy kis dombot másztunk meg, majd következett a Havas. Egy hosszú meredek emelkedõt kellett leküzdenünk (több megállással sikerült is), utána már enyhült a meredekség, majd végül még hosszan mentünk a hegytetõn is, mire megérkeztünk a pontra. Számomra a havasi pontõrök voltak a kedvencek a túra során, nagyon aranyosak voltak, pihentünk egy kicsit, ettem pár szem valamit, majd újra lefelé következett Fajzatpusztáig, amit elég jó tempóban sikerült abszolválni. Újabb frissítõpont, itt a dinnyét néztem ki magamnak, két szeletet meg is ettem belõle, leöblítettem egy pohár hígított ananászlével, majd kicsit elõrementem, mert emelkedõ következett. Eleinte nem volt túl meredek, ám a csúcs felé közeledve azért keményebb lett a helyzet, le is kellett ülnöm, de utána hamar meglett a Káva csúcsa.Itt megint összeverõdött három fõs csapatunk, együtt is mentünk a következõ szakaszon, ez még Ádámnak se volt elég meredek, hogy el tudjon húzni, csak zöld háromszögön lépett meg elõlünk. A Tót-hegyesen palacsinta volt a frissítés, korábban beszélgettünk, hogy mire felérünk már biztos mindent elesznek elõlünk, azonban az utolsó elõtti darabot sikerült elhalásznom (bár még 2-9-et meg bírtam volna enni, nagyon jó volt). Innen Ádám már jól ismerte a terepet, a kaptató után kifejezetten jól esett a lejtõ, majd megérkeztünk a túra utolsó emelkedõjéhez, a Világos-hegyhez, itt Kisspistával valahogy felvonszoltuk egymást, közben bámultuk a csodálatos kilátást, ami fogadott minket. Itt is nagyon jó fej volt a pontõrsrác, felváltva vitte a túrázóknak a citromos vizet, ami a legmenõbb frissítés volt itt. Nekiláttunk utunk utolsó hét km-ének, sorra elõztük lefele a sporttársakat. Ádám lemaradt, bíztam benne, hogy gond nélkül beér most már, majd két órája volt még, így próbáltam tartani Kisspista tempóját, ami azért egy idõ után kicsit kezdett kényelmetlenné válni (mentünk vagy 6-os átlagot), ám mindketten szerettünk volna mihamarabb beérni. Hamarosan el is értük a falut és megérkeztünk a célnak helyet adó iskolába, ahol tapssal fogadták a beérkezõket. 12:15-re sikerült célbaérnem, azaz 29:10 alatt teljesítettem a 124 km-es túrát.

Megkaptuk a díjazást, választhattunk egy követ (sajna az igazán jókat már elvitték, de azért így is sikerült szépet találni), majd az ebédlõasztalok felé vettem az irányt. Sok ismerõs volt a célban, sokan már ki is pihenték a túra fáradalmait. Rövidesen befutott Ádám is és végül Vinattinak is sikerült teljesíteni a 115-ös távot. Gyorsan lezuhanyoztam, majd Ádám felajánlotta, hogy elvisznek az aszódi állomásig(köszönöm a fuvart).

Tökéletesen megszervezett túra volt, (de ezt elõttem már sokan leírták) kiemelném a gyönyörû vonalvazetését, nekem nagyon sokat segít, ha látok egy szép kilátást, vagy egy szép erdõben haladunk, valamint sokat segített a teljesítésben, hogy végig fel-le kellett menni, ugyanis a legfõbb problémáim így nem jelentkeztek, hogy a cipõ elnyomja az ujjaimat, valamint kidörzsölõdök. A jelzések is tökéletesen voltak felfestve, valamint az itiner talán eddig a legjobb, amit láttam, pont annyi leírás, amennyi kell, szép térkép, szintrajz, táblázat, és kiemelném az ötletes bélyegzõket.

Köszönöm a túrát a Rendezõségnek, valamint Ádámnak (és a végén Kisspistának) a társaságot, hiszen nagyrészt neki köszönhetem a túra teljesítését.

Fruska Gora-i Hegymászó Ultramaraton Plusz

,avagy elsõ százasom története

(2011.05.07-08.)



„Felment a függöny,

Itt van a perc.

Homlokod nedves,

Nagyokat nyelsz.



Na, fel a fejjel!

Fegyvert cipelsz!

Kockázat nincs,

Mert úgyis te nyersz.”

(Hobo Blues Band: Az üldözés rövid, de véres)



A tavaly balul elsült Kazinczy 100 után nem mertem 100-asokat bevállalni, és ez a túra sem volt betervezve, azonban Földi Roli annyira invitált a TOJÁS rajtjában, hogy végül nem tudtam nemet mondani. Hatan vágtunk neki a túrának Roland és párja, valamint Sánta Kutya, SzLA, és Imre. Péntek este érkeztünk Popovicára, ahol sátorverés után viszonylag hamar nyugovóra tértünk. Éjszaka a jókedvû túratársak természetesen nem mulasztották el az ordibálást, ez inkább a többieket zavarta, én legnagyobb zajban is tudok aludni, sokkal kellemetlenebb volt a hajnali hideg. Reggel elintéztük a nevezést, megkaptuk az itinert, mely úgy nézett ki, hogy egy A4-es oldal hosszában felezve, majd négybe hajtva. Az egyik oldalán voltak az igazolások helyei képpel és nyitvatartási idõvel, a másik oldala, egy elõször kissé bonyolult térkép volt, de ha az ember rájött a logikájára nagyon sok hasznos információt megtudhatott belõle. A túrának saját jelzése volt, egy nagy fehér körben piros szívecske, ezt kellett végig figyelni, szerencsére szépen és meglepõen sûrûn volt felfestve, ráadásul a mérete és a fehér alap miatt éjjel is könnyen lehetett látni. Emellett nálam volt SK saját készítésû itinere, melyet közzétett a fórumon, bár a résztáv adatok nemigazán egyeztek, de a szakaszok jellege le volt írva(emelkedõ, lejtõ), mivel az itiner csak a tengerszint feletti magasságokat jelezte,ez jól jött, valamint tartalmazta az ep.-k nevét (az itinerben szerb betûkkel volt írva minden). Picit megváltozott az útvonal a korábbi évekhez képest, így az Ultra 105,1km lett, és lett egy új táv az Ultra Plusz, mely 111,151km-bõl és 4119m szintbõl állt. Nevezés után összepakoltuk a cuccunkat, majd SzLA-val elindultunk egy ideális reggelizõhelyet keresni. Az egyik padon sétáLós bácsit pillantottuk meg, s csatlakoztunk hozzá a reggeli kolbász elfogyasztásában. Fél 9 után aztán elindultunk a rajthely felé, sikerült is egész jó rajthelyet kifogni, nagyjából a 4-5. sor környékén voltunk, SK és Imre elõttünk volt, Rolandék pedig csak késõbb indultak, mert õk a rövid távot választották. 9-kor aztán megindult a mezõny, SK elõrefutott, én próbáltam Bálinték tempóját tartani, ám az elsõ kisebb emelkedõnél elléptek, de már azt is sikerként könyveltem el, hogy 10 percig mentem velük. Annak ellenére, hogy szinte elsõnek indultunk elég sokan voltak elõttünk, a szûk ösvényeken nehéz volt elõzni. Az elsõ pontra épp akkor vitték a szúróbélyegzõket, mikor megérkeztem, mivel nem tudtam, hova fog kerülni elég rossz helyre pozícionáltam magam, ám hamar sikerült elõreverekednem magam így olyan sokat nem vesztettem. Ezután elég nagy volt a tömeg megint, de legalább szélesebb volt az út. Az egyik emelkedõn legnagyobb meglepetésemre Sánta Kutyát hagytam le, azt gondoltam már csak a célban látjuk viszont egymást. A 2. ponton különváltak a távok, azonban cirill betûkkel volt a transzparensre kiírva, hogy melyik táv merre megy, így picit elbizonytalanodtam, elõször próbáltam az itinerben lévõvel betûnként összehasonlítani, ám ezt hamar feladtam. Végsõ elkeseredésemben arra gondoltam bevárom SK-t, addig ittam egy kis vizet, ám nem akart jönni, így hirtelen eszembe jutott, hogy az itineren van térkép is, amit megvizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy a haramadik ellenõrzõponthoz balra kell tartani, s ahogy elindultam rövidesen ki is volt táblázva, hogy arra van a KT3. Kis lejtõ után kiértem egy nyílt szakaszra, innen nagyon szép kilátás tárult elénk. Egy rét szélén a Rendezõk egy lajtoskocsit állítottak fel, én is ittam egy pohár vizet, majd pár méter erszkedés után meg is érkeztem Seliate-re. Innentõl egy jó darabon felváltva jöttek a lejtõk és az emelkedõk, egy meredek szerpentines ösvényen kellett felmászni  a KT4-hez Dom na Stralíkovu-hoz. Itt tartottam pár perc pihenõt a nagy emelkedõ után, néztem egy részidõt, s megelégedéssel tapasztaltam, hogy jó tempóban haladok, ugyanis 2:10 alatt gyalogoltam le 12 km-t. A pont mellett volt egy játszótér, ahol sok sporttárs letelepedett, így kicsit kisebb lett a tömeg, de még mindig voltak körülöttem bõven, de most már legalább hasonló tempójú gyalogosok. A ponttól meredeken kellett leereszkedni, hogy aztán szembe felmászhassunk egy szerpentinen Brankov Grob-hoz, ahol egy emlékmû és csodaszép kilátás fogadott a szúróbélyegzõ mellett. Innen egy hosszabb rész következett Grgetegbe, elõször egy hosszú, nyújtott emelkedõvel, majd elértünk egy aszfaltutat, innen egy nagyon kellemes kis ösvényen kellett menni (végre szintben), itt egy fán még meg lehetett csodálni a túra korábbi jelzését a vörös csillagot, ugyanis ezt alakították át szívecskévé. Rövid lejtõ után elértem Grgetegbe, itt nagyon finom gyógynövényteát osztogattak a Szervezõk, sõt kérdezték, hogy van-e üvegem, mert azt is megtöltik, s mivel épp elfogyott a vizem, éltem is a lehetõséggel. Tartottam egy kis ebédszünetet, majd indultam tovább. Egy hosszú, emelkedõs szakasz következett, az elején igen meredeken, késõbb aztán laposabb lett. Elég kellemetlen volt itt menni, mert nagyon sok bogár volt, melyek folyton belerepültek az ember különbözõ testnyílásaiba (ez a probléma késõbb is elõjött a túra egy-egy szakaszán). A KT7 volt a híres tv-torony, melynek hiányzott egy szelete, mivel a korábbi beszámolókban már olvastam róla, engem annyira nem nyûgözött le, de érdekes volt. Itt megint nagy lett a tömeg, ugyanis a rövidtávosok a KT2-tõl egyenesen ide jöttek, nekem viszont figyelnem kellett, ugyanis ezután következett az Ultra Plus-nak a kunkora(ami számomra a túra legszebb része volt), balra le kellett térni hamarosan. Kereszteztünk egy aszfaltutat, ahol ugyan nem láttam jelzést, de pár ember ment arra, ezért hamarosan kibotorkáltam az ösvényrõl, hogy megkérdezzem, nem-e arra kell mennem. Szerencsére épp egy magyarul kicsit tudó túratársba botlottam bele, aki útbaigazított, hogy késõbb fognak szétválni a távok, s valóban, ott is volt a nagy transzparens. Meglepetésemre itt is elég sokan voltak (egy 50-es és egy 90-es táv jött még erre), azonban lehetett elõzni. Itt volt egy két helyen kilátás, majd ereszkedés következett. Útközben volt egy szent-kút, amibõl nagyon lassan folyt a víz és igen nagy sor állt, de gondoltam, ha már itt vagyok, legalább pár kortyot iszok a forrásból, úgyhogy kivártam a sort. A forrás után egy kis rétre értem, melynek egyik felén egy csacsi legelészett, másik felén egy nagyon aranyos kis templomocska állt. Hamarosan elérkezett a 8. KT, Manastir Novo Hopovo(?), ahol ismét teával kínáltak. Nem akartam itt sokat idõzni, így egy gyors lyukasztást leöblítettem egy pohár teával és indultam tovább. Innen megint egy hosszú emelkedõ következett, egy nagyon szép szurdokvölgybe kellett felmenni, kis patakocska mentén. Itt viszont elég rosszul jöttek a rövidtávosok, a patakátkeléseknél nagy sor alakult ki (pedig nem volt nagy szám a patak, egy nagyobb lépéssel át lehetett lépni), majd miután felmentünk a domboldalba folyamatosan ilyen 15-20 fõs csapatok kerültek elém, akiket csak úgy lehetett megelõzni, ha kivágtam melléjük és futásra váltottam, viszont ez nagyon fárasztó volt, fõleg hegynek fel. Végre aztán csak vége lett a völgynek, visszacsatlakoztunk a normál távokhoz, s kis aszfaltozás után el is értük Kraljeva Stolica-t. Itt volt még egy fõ távelválás, a rövidebb távok végleg leváltak rólunk. Egy darabig sokan szembe jöttek, ugyanis voltak, akiknek egy kis kört kellett tenniük Vrdnik felé. A város elõtt utolértem SzLA-t, akinek a 2. ponton nem sikerült olyan jól leolvasni a térképrõl a helyes útirányt, így neki már nem fért bele a Plus betétkör, valamint tájékoztatott, hogy SK sem a leghosszabb távot választotta, így csak Imre volt elõttünk a csapatból. Hamarosan be is értünk Vrdnik-be, azonban a KT10-nél mi nem szúrhattunk, ez ugyanis a rövidtávosoknak az ellenõrzõhelye volt, nekünk beljebb kellett menni a városba a 11-es ponthoz. Itt nagyon finom babfõzelékkel vártak a Rendezõk, jó nagy darab kenyerek voltak hozzá kitéve,, nekem annyira ízlett, hogy repetát is kértem belõle. SzLA kicsit elõrement én még elbíbelõdtem egy kicsit a ponton, lábat ápoltam (igazából csak úgy teleettem magam, hogy nem bírtam elindulni). Egy dombocska megmászásával elhagytuk Vrdniket, majd a másik oldalon leereszkedtünk Jazak-ba. Itt megint tea volt, feltöltettem az üveget is, majd SzLA nyomába eredtem. A KT13-ig, azaz a Pinkijev-emlékmûig  kellemes emelkedõ volt, itt sikerült SzLA-t utolérnem, majd lankás úton jutottunk el Beaenovo-ba. Ezután következett a túra számomra legnehezebb szakasza, 4 km-t kellett menni Letenkáig, elég meredek nehéz emelkedõn kellett felkaptatni, de végül csak felértünk szép lassan. Este 8-ra érkeztünk Letenkára (nekem ez volt a táv fele), itt egy hosszabb adminisztráció következett, kiállítottak egy betétlapot a következõ 20km körre. Picit lepihentünk, itt teát és fánkot kínáltak, elõkészítettem a lámpámat, majd elindultunk. Itt kétfelé ment az út, elõször a bal oldali ágban kellett lemenni, majd miután másodszorra indulunk el, akkor a jobboldalin. Nemigen volt egyértelmû, hogy merre kell menni, ezért próbáltuk megtudakolni, pont találtunk egy magyar túratársat, aki már volt a túrán, megmutatta nekünk az utat. Picit gyanús volt, hogy elég sokat mentünk és nem láttuk a szétválást, ám késõbb volt egy Y-elágazás, ahol mi balra tartottunk, ahol ugyan nem volt jel, ám késõbb becsatlakozott az út, túratársunk szerint másodszorra ott kell jobbra elmenni. Egy fõképp lejtõs, de jól haladható úton mentünk, majd tisztásra értünk, melynek másik végén fények voltak. Ez volt Andrevlje, s a fények egy nagyon –nagyon szép, hangulatos kis fogadóból szûrõdtek ki. A fogadó mellett volt a pontunk, beadminisztráltak a kis füzetkéjükbe a Pontõrök, s elindultunk vissza Letenka irányába. Ez volt a túra leghosszabb résztávja, 10,65 km, s ennek kb. a 2/3-a emelkedõ volt(de azért barátibb volt, mint a Letenka elõtti). Az emelkedõ után egy fennsíkon haladtunk, itt nagyon fújt a szél, pólóban eléggé fáztam, de csak a ponton akartam megállni felvenni a pulcsimat, így inkább tempós gyaloglásra váltottam. Mivel nem nagyon voltak fák, így megerõsítõ jelzések sem, picit féltem, nehogy lekanyarodjon valahol a jelzés, de szerencsére az nem történt meg. Útközben felzavartunk álmukból egy birkanyájat, akik hangos bégetéssel jelezték nem tetszésüket ottjártunk iránt. Aztán végére értünk a fennsíknak, s kis lejtõ után megérkeztünk Culjanszka glavica-ra. Mivel eléggé megéheztem, kértem SzLA-tól egy kis pihenõt, ettem egy lekváros kenyeret. Picit sajnáltam, hogy ezen a túrán nem lehet kávét venni, jól esett volna, erre az egyik Rendezõ megjelent egy tálcányi kávéval, s körbekínálta a pihenõ túrázók között. Közben találkoztunk Imrével, aki a talpát próbálta járóképessé varázsolni, elég csúnyán nézett ki. Vissza Letenkára ismét emelkedõ következett, de a vacsora erõt adott, s könnyen suhantam fel rajta. Ismét beregisztrálták az idõnket, majd indulás elõtt megnéztem a frissítõasztalt, most tea és fánk helyett zacskós leves volt, sikerült kifognom az egyik adag végét, ami már kihûlt kissé, kicsit vártunk, hátha hoznak frisset, de az ígért pár perc alatt nem lett kész, így inkább továbbindultunk. Az ominózus Y-elágazásba most jobbra mentünk, ám az út nem kanyarodott el jobbra, hanem visszatért arra, amerre az elõbb mentünk. Visszamentünk, megkérdeztük a túratársakat, majd arra jutottunk, hogy rossz irányba vezetett elsõre a segítõtársunk és a második úton mentünk le. Picit tanakodtunk, hogy mi legyen, Letenkára teljesen már nem akartunk visszamenni, meg amúgyis erre kéne menni másodjára, így elindultunk mégegyszer ezen az úton. Újra megcsodálhattuk a kis fogadót, a pontõröknek már csak a hûlt helyét találtuk, így szúrtunk, s indultunk tovább a fogadó mögötti aszfalton, mely egy dombra vitt fel, s a másik oldalán leereszkedtünk a KT20-as pontra, Teszterára. Néhány túratárs itt a tûz körül melegedett, mi inkább egy félreesõ farönkre ültünk le. Ittunk teát, megtöltettem az üvegemet, ettem egy lekváros kenyeret, s célba vettük Dolina Keszterovát. SK itinere felhívta a figyelmet, hogy a magaslesnél balra be kell menni, ezért fokozottan figyeltünk. El is értük a lest, volt is a tövén egy jel, ezért letértünk az ösvényrõl, ám csak bokrokat találtunk a les mögött. Elindultam az ösvénnyel párhuzamosan, ám egy ló állta el az utamat, így inkább visszatértem az ösvényre. Néhány lépéssel késõbb megleltük az ösvényt balra, a két ló õrként állt az ösvény két oldalán. Hamarosan el is értünk a 21-es pontra. Itt picit tanakodtunk merre, elindultunk jobbra, ám rossz jelzést követtünk, így visszamentünk a pontig, ahol mutatták, hogy kcsit vissza kell menni, s késõbb egy ösvényen jobbra be. Ismét egy emelkedõs szakasz következett, de voltak benne hosszabb egyenes részek, így viszonylag könnyen felértünk a 22-es pontra, Crveni cot-hoz, ami egy torony volt, melynek piros fényét a túra korábbi szakaszain már láttuk. Kezdett világosodni, valamint kezdett cseperegni az esõ, bíztunk benne, hogy nem kezd rá jobban, mert elég sok meredek lejtõ volt elõttünk, mely sárosan nehezen lett volna járható. Elkezdtünk hát ereszkedni, még nem volt nedves a talaj, majd leértünk egy aszfaltútra, amin a pontig, Osovlje-ig mentünk. Megint kaptunk teát, gyorsan elraktam a lámpámat, majd indultunk tovább. A következõ szakaszon néhány igen meredek lejtõt kellett leküzdenünk, hogy leérjünk Manastir Beocinhoz. A mackónadrág eléggé kidörzsölte az egyik térdemet, ezért gondolkoztam a rövidnadrág átvételében, végül inkább csak bekentem a térdem és indultam. Szerencsére a csepegõ esõ nem kezdett rá jobban, hanem inkább alábbhagyott, így megúsztuk a csúszkálást. Itt megint egy nagyon nehéz rész jött, hosszú-hosszú, meredek emelkedõvel, majd a végén egy kis lejtõvel. Picit elléptem SzLA-tól, így volt idõm bogarászni a ponton (KT25 Brankovac), átvettem a rövidnadrágot, közösen elfogyasztottuk a maradék lekváromat lekváros kenyér formájában, majd nekivágtunk a hátralévõ bõ 11 km-nek. Kicsit fáztam a rövidnadrágban, ezért sietõsre fogtam a lépteimet, lehetett is, mert szép lankás ösvényen ment az út. Hamar el is értem Zmajevacba, s azt számolgattam, hogy tempósabb haladással be lehetne érni 24 órán belül. SzLA röviddel késõbb megérkezett, s mintha kitalálta volna a gondolatomat, mondta, hogy menjek elõre nyugodtan, toljam meg, s akkor beérek 9 elõtt. Elbúcsúztunk hát, s nekiindultam a következõ szakasznak, mely az elején jó egyenes volt, ám utána egy nagyon rossz úton kellett leereszkedni, de azért próbáltam tempót menni. Az utolsó ponton Stari Ledinci-n jól álltam idõvel, így gyors lukasztás után mentem is tovább. Rögtön jött egy nagyon meredek, ámde nem túl hosszú emelkedõ, majd Sk itinere szerint lejtõ és még egy emelkedõ, ezt nem tudom pontosan felidézni. Az emelkedõk után becsatlakoztunk a rövidebb távok útjába, s innen már tényleg nem volt sok Popovicáig. Arra vitt le az út, amerre Roliék álltak az autóval, így tudtam jelezni megérkezésemet, majd ballagtam tovább a cél felé, ahová végül sikerül 24 órán belül beérni, ugyanis 8:45-ös érkezési idõ került a nevem mellé a rendezõi füzetkébe. Megkaptam a szép oklevelet, valamint egy füzetet, melybe lehet gyûjteni a pecséteket jelvényekért. Hamarosan SzLA is beérkezett, míg vártam átvettem a hosszú nadrágot, majd közösen visszaballagtunk az autóhoz. Imre is néhány órán belül befutott, állapotához képest meglepõen hamar, így fél 2 körül már indulhattunk Budapest felé.

Szervezésileg az egyik legjobb túra, amin voltam, sok frissítés(6 helyen tea, babfõzelék, fánk, kávé, leves), nevezési díj nélkül, a jelzések tökéletesek (talán Letenkán lehetne egyértelmûsíteni, hogy mikor merre kell elindulni). Sajnos viszont a látnivalóival nemigen nyûgözött le engem a túra, ami tetszett az a KT3 elõtti rész, Brankov Grob, valamint a plusz körön a forrás, a templom és a szurdokvölgy, a többi elég egysíkú erdõ volt, viszont a szervezés ellensúlyozta ezt. Ezúton is köszönöm a túrát minden Rendezõnek, a társaságot SzLA-nak(nagy könnyebbség volt vele menni az éjszakai részen), Rolandnak a fuvart, valamint az ismeretlen sporttársaknak, akik kisegítettek.

„A csillagokat lehozták, az összes tüzet ellopták.

Rettenetes sötét, sötét van.”

(P. Mobil – Lámpagyár)

Börzsöny éjszakai teljesítménytúra – Farkas Zsolt emléktúra

Péntek este HBB búcsúkoncerten voltam, amirõl kb. fél egyre értem haza, másnap reggel pedig 4-kor kelnem kellett, hiszen mentem Visegrádra. Picit féltem emiatt, hiszen más túrákon, amikor elõtte kialudtam magam, akkor is voltak problémáim az álmosság miatt. Reggel útközben még Vinattiék próbáltak elrettenteni a túrától, ecsetelvén a nehézségeket, de nem jött össze nekik.  A Görgey-n 10-es és a 25-ös távot terveztem, ezért 7-kor már a rajtba voltam, hogy beérjek a 3/4 4-es kompig. Végül aztán annyira siettem, hogy már 2-kor a célban voltam, de legalább volt idõm zsíroskenyerezni. Rudi Istvánnal volt megbeszélve, hogy együtt megyünk át Kemencére, nem sokkal utánam õ is beért az 50-es távon, s a kis pihenõ után együtt indultunk a komphoz. Nagymaroson elég sokat kellett várni a vonatra, viszont annál kevesebbet Szobon a buszra, ami már bent állt a megállóban, s lassan megtelt a túrázókkal. Kemencére már sötétben érkeztünk, s rövid séta után el is jutottunk a túra rajthelyéül szolgáló Kõrózsa Panzióba. István hamar talált is magának útitársat Bíbor személyében, én nem nagyon ismertem a rajtban lévõ hardcore túrázókat, így nevezés után egyedül vágtam neki a túrának. Picit a rajtoltatás érdekes volt, furcsálltam, hogy egy ilyen rendezvényen nem kapunk rajtszámot, de hát a Rendezõk tudják, viszont, hogy rajtidõnek csak egy 36-os szám került, késõbb (tompult aggyal) sok fejtörést okozott, míg kiszámoltam, hogy mennyi is az az annyi. Már az elsõ métereken elõjött az a probléma, ami meghatározó lett a túra során: a lámpám elemei kifogyófélben voltak, elég fáradtan világított. Már az elsõ letérést elnéztem, a többiek szóltak utánam, hogy hahó, itt jobbra be az erdõbe. Itt még eléggé együtt voltak a csapatok, néhány futó-el-elszaladt mellettünk, ezért gondoltam, majd késõbb egy pihenés alatt kicserélem az elemeket a lámpámban, közlekedni azért még elég jól lehetett vele, csak jelzéskeresésre volt alkalmatlan. Próbáltam az elsõ részt egy kicsit megnyomni, egyrészt tartottam a pontzárásoktól, másrészt, hogy késõbb a pontokon nyugodtan üldögélhessek egy 10-15 percet. Kb. félúton megállt a csapat akik után mentem, gondoltam, ez jó alkalom az elemcserére, azonban hiába kutattam a táskámban nem leltem a pótelemekre (mint késõbb kiderült otthon maradtak). Ezért kénytelen voltam azt a stratégiát alkalmaznom, hogy ahol nem ismerem az utat(s mivel nem vagyok olyan nagy börzsönyista mint néhányan, ez a túra nagy részére jellemzõ), beállok valakik mögé és utánuk megyek. Magosfáig elég jó volt az út, ezért picit elszakadtam a csoportoktól, a Sátán-bércnél a meredek emelkedõn eléggé kifáradtam, ez volt az egyetlen fizikai holtpontom a túra során. De megérte a sietség, hiszen pont 2 óra alatt sikerült abszolválnom az elsõ közel 10 km-t. Itt megvártam még elindul egy csapat, ettem egy szendvicset addig, s megindultam utánuk, ám lefele kielõztem õket, de nagyon nem sikerült meglógnom elõlük. Errefelé jók voltak a jelzések, elegendõ volt az a kis fény tájékozódni, valamint a Hold is erõsen világított. Azonban a pont elõtt elkezdett pislákolni a lámpám (néha nagyon elhalványult a fénye), nem tudtam, hogy csak a rázkódástól, vagy már tényleg az utolsókat rúgja. 21:55-kor voltam a ponton, máig nem értem mi tartott ilyen sokáig, pedig úgy éreztem jó tempót mentem. Folyamatosan érkeztek a csapatok (néhány egész meglepõen fiatal túrázóval, úgy tûnik a 19 évemmel már öregnek számítok a mezõnyben), de elindulni senki nem akart, nekem már mehetnékem volt, de muszáj volt várni. Végre aztán megindultunk, nem túl nagy tempóban, de végülis volt bõ két óránk az 5 km-re, gondoltam csak felérünk. A patak mellett haladtunk sokáig, majd egy idõ után gyanúsan nem láttam jelzéseket (nem, nem azért mert nem világított a lámpám!), egyszer meg is álltam, hogy elõvegyem a térképet, de néhányan nagyon magabiztosan mentek tovább, ezért letettem errõl, mentem velük. Aztán egyszer nem is tudom milyen apropóból csak elõkerültek a térképek, s megállapítottuk, hogy a jelzés patakátkelését nem vettük észre, s elmentünk a Rózsás-patakkal együtt a Pogányvár alá. Közben összegyûlt az a 10-12 fõ, aki egyszerre indult a pontról, elhatároztuk hát, hogy toronyiránt felmegyünk, elindultunk, s rövidesen egy ösvényre értünk. Sejtettük, hogy még nem vagyunk fent, de a többség nyomására elindultunk az ösvényen, de mikor elkezdett lejteni muszáj volt tovább kapaszkodni. A legjobb helyen lyukadtunk ki, pont a jelzésre értünk, itt megint várnom kellett, míg mindenki felér. Lélekben már kezdtem feladni a túrát, sok idõt vesztettünk az elkavarással, lassan is mentünk (az órámat nem mertem megnézni), kicsit szégyelltem is magam, hogy eltévedtem ott, ahol pár hete jöttem lefele. Aztán csak megindultunk, egy túratárssal picit elõreléptünk, majd a csúcstól nem messze csak megnéztem az órámat, s felcsillant a remény: 23:53 volt, azaz 7 perc a pontzárásig. Innen már 5 percre volt csak a csúcs, 23:57-re értem fel, 3 percen múlott, hogy nem kellett feladnom a túrát. Ettem egy szendvicset, majd elmajszoltam pár szem pogácsát, bár inkább valami csokit vagy nápolyit kívántam volna, de az nem volt (vagy legalábbis a sötétben nem találtam). Irigykedve néztem Bosziékat, akik már másodszorra jártak itt. A csapatból elég sokan lemorzsolódtak, két pár indult útnak, én becsatlakoztam a gyorsabbak mögé, akik ráadásul ismerték is ezt a részt, így problémamentesen lejutottunk a Spartacus kulcsosházhoz(1:30). Itt sajnos nem tudtam megtartani a 15 perc pihenõt, mert társaim indultak, s én nem akartam lemaradni, így gyorsan megittam két pohár teát, elvettem két pogácsát, egyet megettem, egyet zsebreraktam, s szaladtam a többiek után. Innen végre egy kis ismerõs terep következett, a Foltán-keresztig az emlékezetes Erdõkerülõ túráról ismertem az útvonalat, így nem volt probléma, hogy kicsit elszakadtam a többiektõl, felfele muszáj volt, hogy saját tempóba tudjak menni. Foltán-kereszt után rátértem a K-re, ez a Magas Börzsönyrõl volt ismerõs, itt meg is álltam egy kicsit, annyira szép volt a kilátás. 3 órára értem újra a Csóványosra, akikkel korábban együtt mentem már indultak, nekem kellett egy kis pihenõ. A pogácsa kissé megfagyott a zsebemben, így nem volt olyan élvezetes, mint a kulcsosháznál, valamint a vizem is jégkásává változott, nem volt túl kellemes a fogyasztása, viszont a pontõrök megkínáltak egy kis privát CSOKIval, ennek nagyon örültem, ezúton is köszönöm Nekik. Találtam kitéve savanyú cukorkát is, abból is tettem el néhány szemet. Elindultam lefelé egyedül, ezt a részt jól megjegyeztem a Magas-Börzsönyön, így nem aggódtam, viszont a K+-et egyáltalán nem ismertem Hamuházig, attól a szakasztól féltem. Ráadásul a lámpám, ami eddig nagyon szépen bírta kezdett egyre inkább elfáradni, lefelé kb. 20 centirõl kellett megvilágítani minden fát, hogy lássam a jelzést, kb. úgy mentem, hogy mikor hallottam zörögni az avart, akkor tudtam, hogy letértem az ösvényrõl, s addig topogtam, amíg a letaposott utat nem éreztem a talpam alatt. Aztán a patak elõtti szerpentinen megpillantottam néhány fénycsóvát, ám  sajnos eléggé messze voltak, de azért mentem ahogy tudtam, hátha beérem õket a völgy kijárata elõtt. Végül szerencsém volt, mert a technikás részeken picit megakadtak, valamint a jelzést is kicsit keresgélniük kellett, így utolértem a fényeket, s rögtön négy útitársam is lett. A jelzésváltásig mutattam az utat, majd beálltam követõ üzemmódba. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy utolértem a túratársakat, egyedül még mindig ott kóvályognék valahol. Elég lassú tempóban haladtunk, de legalább a jó úton. Néhány technikás patakátkelés, egy kis vonatosdit játszás és a kissé szürreális élményt nyújtó Halyagosi Postás kulcsosház elhagyása után megérkeztünk a Hamuházhoz(5:05). Kárpótlásul itt annyi csokit lehetett venni, amennyit akartunk, kettõt el is majszoltam, egyet elraktam útravalónak. Megkezdtük a Nagy-Hideg-hegy meghódítását, két útitársunk már egészen lemaradt, én két sráccal mentem fel, közben nézegettem a Napot, hogy mikor akar már felkelni, de eléggé ráérõsen ébredezett, még társaim is megjegyezték ezt. Õk nem voltak túl ismerõsek, engem kérdezgettek a helyzetünket illetõen, bár én is csak azt hittem, hogy tudom merre vagyunk,  azért a sok sületlenség közepette néha valós információt is nyújtottam számukra. Aztán a Hanák-rét elõtt végre kivilágosodott, végre felvehettem a tempómat, el is léptem a srácoktól, a meredek emelkedõt is viszonylag könnyen vettem, hiszen a laza tempóban nem fáradtam ki annyira. Érdekes, hogy egyáltalán nem voltam álmos az egész túra alatt, csodálkoztam is, pedig se kávét, se kólát nem ittam, úgy látszik ilyenkor jó a kevés alvás. A Nagy-Hideg-hegyen a turistaházban volt a pont, a TTB-bõl ismert berzso pecsételt, legalább személyesen is láthattam. Elõzetesen úgy terveztem, hogy itt eszek valamit, de addig vacilláltam, hogy egy csomóan rendeltek elõttem, s nagyon sokat meg nem akartam várni, inkább a korábbi célbaérkezést választottam. Elmajszoltam a Hamuháznál kapott Balaton szeletet, majd kissé éhesen nekiindultam(7:00). A P-on nagyon szeretek lefelé menni, legalábbis a Vulkántúrán nagyon tetszett ez az út, most se volt másképp, szinte szárnyaltam lefele, a végén egy csomó embert megelõztem, sikerült is 1:22 alatt abszolválni a 7 km-t. 8:22-re értem célba, 13 óra 46 perc alatt sikerült megcsinálni a túrát, azért a Pogányváron nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Sokakkal ellentétben fizikailag engem annyira nem fárasztott ki a túra (izomlázam se nagyon lett), viszont pszichikailag annál inkább. Átmentem elfogyasztani a virslit, majd ismét szerencsém volt, néhány elõttem beérkezõ túratárs épp akkor pakolt be a kocsiba, megkérdeztem, hogy el tudnának-e vinni valameddig, s miattam a fõvároson keresztül mentek haza, így majdnem hazáig elhoztak, nagyon köszönöm Nekik.

Összességében kalandos, de jó túra volt, ha saját tempóba megyek, biztos jobban kikészülök, de így is jó volt, köszönöm a Rendezõségnek a szervezést (a Csóványosi pontõröknek az extra csokit), a  fuvart hazafele, valamint a sok ismeretlen túratársnak, hogy kalauzolt és világított nekem a Börzsönyi éjszakában.

A Budai-hegység távoli csúcsai elõször

"Én nem akarok széttörni semmit

Csak azt mondom, hogy olyan nincsen,

Hogy mindig a jó ösvényt, hogy

Rövid is meg biztonságos is, meg minden."

(30Y: Semmi szédítõ magasság)

Negyed hat után érkeztem Nagykovácsiba, de mivel a rajt csak fél hatkor nyitott így pár percet kint kellett várakoznunk. Fél hatkor aztán besereglett a kisebb csapat túrázó. A falon ki volt táblázva, hogy a meglepetés csúcs idén a Kis-kopasz lesz.. A nevezést késõbbre tartogattam, bevártam Bubuékat, addig elfogyasztottam egy BÚÉK-ról maradt croissant és narancslevet. Olyan hat körül megérkeztek Bubuék, elkezdtem készülõdni az indulásra. Ekkor vettem észre, hogy a lámpám nem mûködik. Egy kicsit még próbáltam bütykölni, aztán inkább feladtam a dolgot.. 6:17-kor indultunk el, egy kb. 10 fõs csapat verõdött össze Bubu vezetésével. A P-on kezdtük meg utunkat, ezen másztunk fel a Nagy-Szénásra, ahol a pecsét mellé cukorkát kaptunk. Egyáltalán nem volt hideg éjszaka, ezért le is vettem a pulcsimat, így is melegem volt egész éjszaka. Ezután a Perem-hegyet vettük célba a K, majd K+ jelzésen haladva. A csúcson újabb pecsétet és töltött kekszet kaptunk. Lementünk a kerítéshez, rövid ideig a sárgán haladtunk, majd letértünk a Don Bosco túráról ismert útra, így mentünk fel a Meszes-hegyre. Közben csatlakozott hozzánk R. Gellért sporttárs, õ ezzel a csúccsal kezdte a túrát, és elvileg a másik irányba haladt volna, de mivel meghallotta Bubu hangját úgy döntött inkább velünk tart. Az Ilona-lakhoz egy meredek hegyoldalon ereszkedtünk le, majd átellenben kapaszkodtunk fel. A kis házikó most nyitva állt, s teát adtak a pecsét mellé.Egy hosszú szakasz következett jelzetlen úton, egészen a Nagy-Kopaszig, ahol rövid ideig a Phsz-ön, mentünk, majd egy hirtelen jobbost vetve megindultunk a Kis-Kopasz felé. Elõttünk egy túratárs már járt erre, így az õ nyomait és Tanker gps-ét követve könnyen megtaláltuk a csúcsot, amiért egy újabb pecsét és egy túró rudi volt a jutalmunk. Visszafele egy kicsit nehézkesebb úton mentünk, egy meredek, csúszós domboldalon oldalaztunk, majd négykézláb másztunk fel a Zhsz-ig.Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem toronyiránt indulunk el, hanem a Z+-en, s majd onnan vágunk le valahogy. Ezután a többiek nagyon lemaradoztak, mert térképet böngésztek, engem ez eléggé zavart, mert annyi idõ alatt már a jelzésen is felértünk volna a hegyre, mire kitalálták merre akarnak menni, így én Gellérttel és egy másik társunkkal picit elõreléptünk. A jelzés elhagy tuk egy jelzetlen úton, majd egy keresztezõdésben javasoltam, hogy inkább vágjunk át a jelzésre, nem akartam nagyon a hegy alá bemenni, nehogy túl meredeken kelljen felmászni, meg nem is ismertem azt a részt, így átmentünk a Z+-re, s azon másztunk fe a Fekete-hegyre, ahol persze a többiek már rég fent voltak. Ezután visszamentünk egy jelzetlen úthoz, amin elindultunk Juliannamajor felé. Egész jól álltunk idõben, ezért mondtam Gellértnek, hogy elkísérem õt az utolsó két csúcsára, a Nagy-Szénásra és a Perem-hegyre, amennyiben a Zsíros-hegyig megmarad az elõnyünk. Ezért elléptünk a csapattól, s ketten vágtunk neki a Hosszú-erdõ-hegynek. Ezen a hegyen még nem jártam, ezért itt Gellértre bíztam magam, aki javasolta, hogy ne a Rézsû út felõl másszuk meg a hegyet, hanem menjünk a fõúton Nagykovácsi felé, s alulról szúrjunk be a hegynek, mert õ a régi térképén látott egy földutat fel a hegyre onnan. El is indultunkegy utcán, majd az elfogyott, s egy ösvény váltotta fel, majd azt egy nyom, majd az is eltûnt, s csak a sziklás hegyoldal magasodott elõttünk. Kipróbáltam, hogy fel lehet-e mászni rajta, s sikerült, így a többiek is jöttek utánam (idõközbe egy magányos túratárs csatlakozott hozzánk), s néhány méterre a ponttól bukkantunk ki. Itt is kaptunk teát, s nem sokkal utánunk Bubuék is megérkeztek. Kis pihenõ után Elindultunk lefele a Remete-szurdok felé, ahová egy igen meredek és csúszós út vezetett le, itt többen vissza is akartak fordulni, mi Gellérttel kielõztük a csapatot és megindultunk lefelé. Közben szembetalálkoztunk Földi Roliék csapatával, nem irigyeltük õket amiért itt fel kell jönniük. Sok csúszkálás után végül megérkeztünk a szurdokba. Átkeltünk a patakon majd megkezdtük a kapaszkodást a Remete-hegyre, ami nem volt egyszerû, ugyanis annyira ki volt taposva az út, hogy minden lépés után kettõt csúsztunk vissza. Felérve megláttuk a karácsonyfát, egy gyors pecsét után indultunk is a Kálvária-domb irányába. Ide inkább a biztonságosabb utat választottuk, azaz lementünk egy kicsit a K+ en, majd élesen balra fel az ösvényen. Pecsételés után a hegy másik oldalán ereszkedtünk le egészen a mûútig, hogy a S jelzésre térve mászhassunk fel a Felsberghez. 3:07 volt, így úgy döntöttem, hogy az a 2 óra 10 perc elegendõ lesz ahhoz, hogy elkalauzoljam Gellértet a maradék két hegyre. A Nagy-Szénást a már milliószor bejárt útvonalon másztuk meg, s szûk háromnegyed óra alatt át is értünk, Még a csúcs elõtt találkoztunk Jámborékkal, valószínûleg õk már a cél felé haladtak. Az utolsó szakaszon próbáltam minél jobb tempót diktálni, de szegény Gellért már eléggé el volt fáradva, egyszer meg is kellett állnom bevárni õt, de nagynehezen csak elértük a Perem-hegyi pontot. Itt elléptem társamtól, mert õ már nem bírt túl gyors tempót diktálni, meg amúgy is ráért hatig beérni, én viszont 4:37-kor voltam a kerítésnél, így volt negyven percem végigmenni a sárgán. Tempós gyaloglásra fogtam magam, s kerek fél óra alatt elértem a plébániát, majd a sorállás miatt 5:10-es célidõvel megkaptam a díjazást. 10:53 lett a menetidõm, hát a végefelé azért voltak pillanatok mikor kételkedtem a sikerben, de végülis összejött. Gyorsan leültem, kellett majd fél óra, hogy összekaparjam magam, hogy el tudjak menni kezet mosni és levest kérni. Kényelmesen megettem a levest, majd szép lassan elindultam hazafelé.

Nagyon jó, kalandos, élvezetes kis túra volt, a végére azért jól elfáradtam, jövõre szeretném a hosszút megcsinálni.

Gyermekvasút nyomában - éjszakai

Ismét elérkezett augusztus 19., így újra, immár 13. alkalommal vágok neki ennek a túrának. Korai indulást terveztem, azonban késõbb végeztem a munkahelyen, így csak negyed nyolcra értem a rajtba, ahol már ment a rajtoltatás, pedig fél nyolctól volt a hivatalos rajtidõ. Az idei évekkel ellentétben most egész gyors volt a rajtprocedúra, 7:20 került a lapomra indulási idõnek. A Fazekas-hegyen kissé feltorlódott a mezõny, több, mint 5 percet kellett várni a pecsétre. Ezután megkezdtem az elõzgetést felfele a Hárs-hegyre, Kis-Hárs-hegyen volt még egy kis sor, amúgy egész gyorsan ment a pecsételés. Nagy-Hárs-hegyen felmentem a kilátóba, nagyon szép volt a város így sötétedés elõtt. Lefelé már kezdett sötétedni, de még el lehetett boldogulni lámpa nélkül. A János-hegyre fel azonban már kellett a lámpa, és folytattam tovább az elõzgetést. Makkosmária felé már kezdett ritkulni a mezõny, egy-egy csapatot kellett néha megelõzni. Virágvölgyön néhány ismerõssel találkoztam, majd Disznófõtõl ZE-vel mentünk együtt egész a célig. ZE panaszkodott, hogy János-hegyen majd negyed órát kellett várni a pontra, ezen változtathatnának valamit, mert ez így elég zavaró. Egészen a Széchenyi-emlékmûig szinte egyedül haladtunk alig találkoztunk pár túratárssal. Végül 23:50-re értünk célba, ahol megkaptuk a díjazást és a virslit. Találkoztunk Joeyline-al, aki épp sietett haza, valamint végre megismertem (illetve pontosabban felismertem) Kékddroidot és Kerek Repkényt. Végül ZE lefuvarozott, így még az elsõ éjszakai buszt is sikerült elérnem.

Nagyon jó, kellemes kis nyáresti séta volt, köszönet a gyerekvasutasoknak a szervezésért.

Erdõkerülõ 50 - Schelz Albert-emléktúra



Az elõzõ napi Vértesi barangolások 50 után kissé féltem ettõl a túrától, aminek a felénél megfájdult a combom és azóta nem akart múlni, ezért csak 25-öt terveztem, s gondoltam majd meglátom, hogy továbbmegyek-e Királyrétrõl. Öten indultunk útnak, én, Vinatti, Ádám, Tinca, valamint még egy srác, akit én nem ismerek. Út közben egy helyen elég rendesen esett az esõ, de mire a rajtba értünk kisütött a nap. Fél nyolc volt, még a többiek gyorsan összekészültek, kicsit beszélgettünk Vagdalthússal, aki felhívta figyelmünket a Börzsönyben lévõ hatalmas medvecsordákra, majd neveztünk és végül 8:00-kor indultunk útnak. Ekkor futott be egy vonat is, így az elején elég sûrû volt a mezõny. A zöldön indultunk el egy erdei úton, ami kissé emelkedett, de szerencsére nem túlságosan, így tudtam tartani a lépést a többiekkel, majd egy aszfaltútra kiérve azon mentünk az elsõ ellenõrzõpontig, Pénzásásig, ahol chipset, kekszet és nagyon finom limonádét lehetett venni. A rövid frissítés után tovább az aszfalton mentünk, majd jobbra egy kis ösvényen, ami már meredekebb volt, itt a társaim le is hagytak, de nemsokára visszatértünk az aszfaltra, amin ezúttal lefelé kellett menni, egy picit bele is kocogtam, hogy utolérjem Vinattiékat, majd le is hagytam õket, próbáltam lefele minél több elõnyt begyûjteni. Elkezdett picit csepegni az esõ, de már el is érkeztünk a 2. ponthoz, ahol pogácsát és szörpöt kaptunk. Alighogy ideértem elkezdett szakadni az esõ, gyorsan beszaladtam a fák alá, közben a forrásnál feltöltöttem a kulacsot, s vártam, hátha alábbhagy. Úgy láttam, mintha kevésbé esne, a többiek is befutottak, gondoltam nekiindulok. Kértem még egy pohár szörpöt, a pontõrtõl kaptam egy zacskó pogácsát útravalónak (ami aztán késõbb néha nagyon jól jött), s elindultam. Pár méter után elkezdett szakadni az esõ, két túratárssal beálltunk a fák alá, de így is tökig áztunk. Esõ elleni végelemként csak egy baseball-sapka volt nálam (sajnos nincs esõkabátom), így eléggé megáztam, de leginkább azért voltam bosszús, hogy a táskám szétázott, amiben térkép, itiner, ilyesmik voltak. Láttuk Vinattiék elindultak, mi is nekiveselkedtünk, legalább haladunk. Királyházáig mentünk aszfalton, majd következett a Dobó-bérc megmászása. Nagyon meredeken nagyon nagy tempóban mentünk felfelé, de ebben a viharban nem akartam lemaradni a többiektõl, ráadásul a terepet se ismertem, inkább igyekeztem tartani a lépést. Talán kicsit szerencsém is volt az idõjárással, az esõ lehûtötte a levegõt, melegben nem bírtam volna így menni. A Dobó-bérc teteje tele volt gombával, egy csomó vargányát láttunk, s még sok más egyebet, majd megláttuk az ellenõrzõpontot is, akik kicsit lejjebb jöttek, mert fent nagyon csapkodtak körülöttük a villámok. Kaptam egy aláírást a ronggyá ázott itineremre és indultunk tovább. Lassan elállt az esõ, mi pedig egy szép széles erdei úton mentünk, kicsit kerülgetni kellett ugyan a sarat és a pocsolyákat, de egész jól haladtunk a 4 ellenõrzõpontig a Foltán-keresztig. Tinca egész szakaszon valami kopjafát keresett, amin volt egy kód az egyik túramozgalmas füzetébe, de végül nem találtuk meg, pedig a ponton is bóklászott egy kicsit. Megkezdtük az ereszkedést, elég sokáig mentünk lefelé, néhány futó elõzött meg lefele, majd végre leérkeztünk a Spartacus-kulcsosházig. Itt meg kellett állnom kipucolni a cipõmet, mert nagyon tele volt kaviccsal meg sárral, így nagyon lemaradtam. Ráadásul pont ekkor jött egy nagyon meredek és elég hosszú emelkedõ, nagyon kifulladtam mire felértem. Lefelé próbáltam behozni a lemaradásomat, s lassan látótávolságba is kerültek, végül a Királyréti halastó után értem utol társaimat, s együtt értünk el a ponthoz, ami a 25 km-es táv célja volt. Az, hogy továbbmenjek-e nem volt kérdéses, hiszen reggel elfelejtettem pénzt eltenni, így Vinattinak a fuvart se tudtam kifizetni, arra meg végképp nem maradt pénzem, hogy kisvasutazzak. Lehetett választani virsli és hamburger között, én utóbbit fogyasztottam, majd megettem a tegnap kapott csokikat. Bekentem a combomat, ami egyre erõsebben fájt, aztán mentem tovább. A többiek eléggé megnyomták ezt a részt, le is maradtam pár méterrel, ráadásul olyan vacak volt az út, hogy párszor félreléptem, s a sarkam feletti csont is megfájdult. Így értünk át Kóspallagra, ahol Petami pecsételt, s itt szétszakadt ötösfogatunk. Én elmentem elõre, mert tudtam, hogy a következõ emelkedõnél úgyis utolérnek, Vinatti meg kicsit elidõzött a ponton, mert neki még Szokolyán be kellett ugrania valakihez üzleti ügyben. A kék kereszten kapaszkodtam felfele, láttam egy õzikecsaládot átszaladni az úton (a célban a Fõrendezõ Úrral megállapítottuk, hogy valószínûleg õk kergették el a medvecsordákat, emiatt nem találkoztunk velük), s láttam, amint Tincáék hármasa elhúz mellettem. Szép lassan felmásztam, majd lefele már jobban lehetett haladni, jó volt, ahogy a sáros ösvényen csúszott tovább az ember lába 10-20 centit minden lépésnél. Szokolya elõtt kiértünk az erdõbõl, a nyílt terepen nem volt túl jó haladni, nagyon meleg volt, a nap is kezdett kisütni. Beértem Szokolyára, ettem pár szem szilvát az út menti fákról, ez jólesett, majd hosszú falunézés után végre elérkezett a 7. ep. Mikor én beérkeztem társaim akkor indultak tovább, én még kipucoltam a cipõmet. Már eléggé el voltam fáradva, így jelentõsen belassultam az utolsó 8 km-re. A szokolyai MÁV-állomásig aszfalton vezetett a túra, majd áttért a P+-re, ami nem lett a kedvenc ösvényem. Az egyik elágazásnál élesen jobbra láttam egy jelzést, azon elindultam, majd mikor visszaértem ugyanoda, ahonnan elindultam, megállapítottam, hogy valószínûleg régen vezetett arra a jel, csak még nem kopott le eléggé. Másodszorra már észrevettem egyenesen a jelzést (ide azért egy szalag elment volna), majd nagynehezen elértem a Róka-hegy lábához. A felkapaszkodással már nem volt probléma, hamar elértem az utolsó ellenõrzõpontra. Itt leültem egy picit egy kidõlt fára, megettem a maradék pogácsát (kicsit szétázott, de így legalább nem volt olyan száraz), beszélgettem kicsit a pontõrrel (mint késõbb megtudtam Jazzkedvelõt ismerhettem meg személyesen). Lefele tényleg nagyon sétálósra fogtam a dolgot, ettem az útszéli málnából (tudom, szeder, de én málnának hívom, nekem a szeder az, ami a fán van), szilvából, majd lassan feltûnt a cél. 18:35-40 körül értem be, célidõ nem került a lapomra, de csoda, hogy a bélyegzõk nem folytak le róla, megkaptam a kitûzõt a nógrádi várral és az oklevelet, majd kértem egy száraz itinert, hogy hazafelé el tudjam olvasni és késõbb rekonstruálhassam a túrát. Útitársaim már több, mint fél órája bent voltak, de beérkezésem után indultak is útnak az autóért. Leültem, pihentem, nemsokára megérkezett Vinatti is, majd hamarosan visszajött Tinca a kocsival, s roboghattunk hazafelé. Érdekességként hazafelé a Kelenföldi pályaudvaron találkoztam Rushboy-al, mindketten Kazinczy-s pólóban voltunk, csak Õ a teljesítõibe, így könnyen felismertük egymást, s váltottunk pár szót.

Nagyon jó túra volt köszönet a szervezõknek, szép túra volt, sok számomra eddig ismeretlen helyen jártunk.

Vértesi barangolások 50



Nem éppen ezt a túrát terveztem a hétvégére, a hétvége fõ túrája a vasárnapi Erdõkerülõ volt, szombatra a Tátika-Rezi várutat néztem ki, mert a múltkor a Balaton 50-en nagyon megszerettem a Balaton-felvidéket, ám közlekedési szempontból megoldhatatlan lett volna a lejutás. Végül ismét Vinatti segített ki, fuvart ajánlva Gántra, gyorsan megnéztem a kiírást, elolvastam a beszámolókat, láttam, hogy nem túl nehéz, nagyon jól szervezett túra, így emellett döntöttem.



Fél hétre érkeztünk meg Gántra, gyors nevezés után 6:40-kor vágtam neki a túrának. Itinerként két darab háromba hajtott A4-es lapot kaptunk, egy színeset, egyik oldalán térképmásolattal, másik oldalon egy elég rövid, de bõségesen elegendõ útvonalleírással, valamint a bélyegzõk helyeivel és egyéb adatokkal, a másik lapon pedig a túra útvonalmetszete volt, ehelyett jobban örültem volna egy táblázatnak a pontos adatokkal, mert így mindig csak körülbelül tudtam, hol járok. Az elsõ ellenõrzõpont Hajdúvár volt, amit a K jelzésen közelítettünk meg. A tájékozódással nem volt probléma a túra során, jól voltak felfestve a jelzések, plusz szalagok is könnyítették a tájékozódást. Egyetlen rövid eltévedésem itt volt, elindultam balra fel egy kiszalagozott úton, de miután láttam, hogy mindenki továbbmegy egyenesen hamar korrigáltam, valószínûleg a 10-es táv jött arra visszafele, azoknak volt a szalagozás. Pont Vinattiék mögé kerültem, s próbáltam tartani a nekem kissé gyors tempójukat. Közben kiderült, hogy Õk is mennek a másnapi Erdõkerülõre, így újabb közlekedési problémám oldódott meg. Egy hosszú, de nem túl meredek emelkedõ után megérkeztünk az elsõ ponthoz, ahol vízzel kínáltak. Itt elbúcsúztam útitársaimtól, Õk ugyanis elõbb 10-et, majd utána 50-et mentek. Nekik köszönhetõen elég jó elsõ etapot mentem, 6km 1:05 alatt, még mindig csodálkozom rajta. A Z jelzésen mentem tovább, ami eléggé el volt kopva, de a Mária út együtt haladt vele, és az szépen fel volt festve, így itt sem volt gond a tájékozódással. Próbáltam itt is jó tempót menni, szép, egyenes úton haladt a túra, így sikerült is egy óra alatt elérnem a 2. ponthoz, Mindszentpusztára. Itt vettem a büfénél egy colát, gyorsan megittam, aztán robogtam tovább ismét a kéken Kõhányásig. Ez volt a túra frissítõpontja, volt zsíros kenyér nagyon finom lilahagymával, valamint kétféle lekváros kenyér, én az elõbbibõl ettem másfél szeletet jó vastagon megsózva. Itt a rövidtávosok visszafordultak Gántra, mi pedig a Gesztesi vár felé vettük az irányt. Szép erdei úton mentünk a kék jelzésen, majd egy aszfaltos úton másztunk fel a várba. Elég sok kiránduló volt errefelé, ami nem is csoda egy ilyen szép szombati napon. Bélyegezni a büfében kellett a Kéktúra bélyegzõvel. Egy kicsit pihentem, ettem egy sport szeletet, majd megkezdtem a leereszkedést a várból. Lent egy idõs bácsi akart eladni két pöffeteggombát, de nem volt nálam annyi pénz, meg cipelni se akartam 20 km-t. Elhaladtunk Várgesztes mellett, majd egy szép kis emelkedõ következett, ami többünket igencsak megizzasztott, a levegõ is elég fülledt meleg volt. Egy picit vissza is vettem ezután a tempóból, sokat kivett az emelkedõ, gondoltam a ponton pihenek egy hosszabbat, éreztem kezd vízhólyag kialakulni a talpamon, azt is le kéne ragasztani. Végre csak elértem az 5 ponthoz Új elosztásra, ahol egy kocsiból bélyegeztek és kínáltak vizet. Vizet most nem kívántam, inkább kerestem valami ülõ alkalmatosságot, amit meg is leltem egy kidõlt fában. Vettem elõ a tapaszt a vízhólyagra, erre nézem, az üres dobozt hoztam el a teli helyett. Szépen visszapakoltam a táskába, s bandukoltam tovább. A zöld jelzésen vezetett utunk lefelé, át a Sárkánylyuk-völgyön, itt elõjött az allergiám, s az egész szakaszt végigtüsszögtem, kicsit be is lassultam, részben emiatt, részben mert még nem tudtam rendesen kipihenni az elõzõ kaptatót. Túrázóval sem nagyon találkoztam, egy-két futó szaladt csak el mellettem, úgy látszik az az emelkedõ a mezõnyt is széthúzta, a célig egyedül mentem innen, pedig az elején sok emberrel találkoztam.. Kiértem egy aszfaltos útra, amin egész Vérteskozma határáig mentünk, ahol extra frissítõpont volt. Ez nagyon jól jött, megettem a rajtban kapott müzlit, feltöltöttem a kulacsot, s most már végre pihenten tudtam nekivágni az emelkedõnek, ami nem is volt olyan vészes, mint azt gondoltam, hamar fent voltam a csúcson, ahonnan leereszkedtem az utolsó ellenõrzõponthoz a Csákvári mûúthoz. Itt is pihentem egy keveset letelepedtem árnyékos helyre, ittam is, aztán elindultam a cél felé. Szép, egyenes erdei úton haladt az út, egy-két kisebb emelkedõvel, itt jól lehetett haladni, majd jött a Gém-hegy, ami hát, nem mondható a túra legkellemesebb részének. Miután az ember felmászott a hegyre egy tar részre ér, ahol tûz a nap és semmi légmozgás nincs. De legalább volt kilátás, amit az egész túra alatt hiányoltam, s mérgelõdtem magamban emiatt, hát most megkaptam. Kicsit leültem egy kõre pihenni, meg nézelõdni, de a nagy forróság miatt inkább továbbindultam. Végigmentem a hegy tetején, s már lehetett látni Gánt házait, az ösvény is elkezdett ereszkedni. Itt belebotlottam egy földön fekvõ túratársba, azt mondta rosszul van, hányingere van. Mondtam neki, hogy már csak párszáz méter a cél, adtam neki egy kis vizet, azt mondta kicsit pihen és akkor le fog tudni jönni. Kérdeztem evett-e valami sósat, mondta, hogy nem csak csokikat, ellenben sok vizet ivott, így megvolt a probléma forrása, tanácsoltam, hogy a célban egyen egy szelet jól megsózott kenyeret. Ezután tényleg nem volt sok hátra, egy pici ereszkedés után már Gánt utcáit koptattam, s rövidesen beértem a célba 16:30-ra. Kerestem, hogy hol adnak fánkot, de sajnos sehol, idén ez elmaradt, emiatt picit csalódott voltam, ez volt az egyik fõ motiváló tényezõ. Viszont míg vártam Vinattiékat kb félóránként a kezembe nyomtak egy csokit, úgyhogy az édesség megvolt. Közben több ismerõst is láttam befutni, az Óbudai határtúráról megismert túratársat a fiával, a két héttel ezelõtti Kazinczy-s útitársamat, aki akkor kijelentette, hogy õ többet 50 km-es túrára nem megy, most meg szépen lenyomta az 50-est, megbeszéltük, hogy legközelebb a Pilisi trappon találkozunk. Késõbb krysta és tzh is befutott, majd olyan fél 7 tájékán megérkezett Vinatti és Ádám és indultunk hazafelé.

Kazinczy 100 - Tövisek és virágok - avagy életem elsõ feladott teljesítménytúrája



Igazából Kékdroid tavalyi beszámolóját is bemásolhatnám ide, mert idén én jártam úgy,mint Õk, s bár elolvastam az irományukat többször is, a tanulságot sajnos nem szûrtem le belõle.



Nemigazán volt betervezve elõre ez a túra, egyrészt, mert nekem nagyon messze van, másrészt nekem túl hosszú (eddig az Árva Vince 70 volt a leghosszabb túrám), valamint még soha nem jártam a Zemplénben, a szint-terepviszonyokról sincs semmi fogalmam. Mindezek ellenére hirtelen ötlettõl vezérelve mégis elhatároztam, hogy elmegyek a túrára, ráadásul vinatti fuvart is ajánlott, így az út is meg volt oldva.



Péntek este mentünk le Füzérre, a mûvelõdési házban éjszakáztunk, majd reggel 7:10-kor rajtoltunk. Az már az elsõ métereken nyilvánvalóvá vált, hogy vinatti sokkal nagyobb tempóban halad, így hamar megegyeztünk, hogy nem hátráltatjuk egymást, különválunk. Az elsõ részen elég sunyin emelkedett az út, szemmel szinte alig észrevehetõ, de sokat kivett belõlem így az elején, pedig nem is haladtam túl gyorsan. Mivel a meteorológia esõt jósolt a hétvégére bepakoltam a zsákba a hosszúruhámat, amitõl igen nehéz lett a zsákom és már az elején baromira fájt a vállam, nem tudtam mi fog ebbõl kisülni a végére, késõbb a kulacsot kézben vittem, így kicsit könnyebb lett a zsák. A szalagokkal szinte az egész nap folyamán problémáim voltak, valahogy mindig olyan helyre voltak rakva, ahol nem láttam õket a keresztezõdésbõl, csak több-kevesebb bóklászás után. Az elsõ pontig félúton kb. volt az elsõ ilyen, kiértem egy elágazásba, nézem sehol semmi, elindultam élesen jobbra, majd mikor nem volt a kanyar után se jelzés, valamint egy másik túrázó zajait hallottam a másik irány felé visszamentem, s picit beljebb meg is lett a szalag és a jelzés, de a keresztezõdébõl nem nagyon lehetett észrevenni, mert pont az árnyékban volt. Az elsõ pont elõtti éles balra kanyarnál szerencsém volt, néhányan jöttek vissza szembõl, tudták, hogy valahol itt van a letérés, s pár méterre ki is szúrtam a szalagokat(magamtól nem hiszem, hogy észrevettem volna). A ponton gyors pecsét, viszonylag jó idõben is voltam, indultam tovább. Most már azért figyelmesebben nézegettem az itinert, s már vártam a következõ éles jobbost, így azt nem vétettem el, ellenben az elõttem haladó két túratárssal, de még idõben szóltam nekik. Itt egy nem túl meredek, de elég komoly emelkedõ várt ránk, ráadásul elég rossz volt a terep. Kiértünk egy rétre, néhány méterrel itt is elvétettem az ösvényt, viszont megláttam a szalagot a rét másik szélén, így átmászva csalánon, töviseken, virágokon újra a jó úton voltam. Ismét egy rét, majd ezután be az erdõbe egy négyes elágazáshoz. Itt az itiner szerint a P-on haladunk Velka Márovkáig, s mivel balra nem láttam semmi jelet, jobbra viszont szépen felfestett jelzések voltak, elindultam arra, annak ellenére, hogy nem voltak szalagok, de gondoltam biztos a jól kijelzett útra nem raktak plusz szalagot. A következõ elágazásnál megnyugodtam, ugyanis az itinerben lévõ jobbra fordulás megvan, szép aszfaltút, jó jelzésekkel. Ezután sokáig mentem az aszfalton, majd elértem egy kisebb tisztást egy magányos kis házikóval, gondoltam már elértem a leágazáshoz Szaláncra. Azonban mikor megnéztem az útjelzõ táblát nagyot kellett csalódnom: Szalánc 3 órányira volt a másik irányba!!! Gyorsan elõvettem a térképet, hátha félreértelmeztem a táblát, de a térkép alapján világossá vált, hogy balra kellett volna a piroson menni. Nézegettem egy kicsit a térképet, hátha sikerül elkerülnöm a visszamenetelt, de nem nagyon volt rövidebb út Szaláncra(ráadásul a falu már rajta se volt a térképen), ha továbbmegyek az úton, akkor másfél óra múlva az Izra-tónál vagyok, de akkor meg kihagyom a túra felét, így maradt a visszagyaloglás. Alig mentem pár métert jött szembe egy túrázó pár, elmondtam mi a helyzet, megmutattam a táblát, majd hárman indultunk visszafele. Útközben még egy hölgyet szedtünk össze aki erre jött, majd hárman úgy döntöttek inkább átvágnak, én inkább maradtam a biztos úton. Még a keresztezõdés elõtt Vaddinoék jöttek szembe, nekik is mondtam, hogy rossz felé jönnek, szerencsére nekik pár perc kiesés volt csak, nekem körülbelül 2 óra és +6 km. A keresztezõdéhez visszatérve megvizsgáltam a táblát, tényleg a másik irányba jelezte Szaláncot, a jelzés tényleg volt arra is, de csak egy régi, kopott jelzés, a felújított jel a szalaggal egyetemben csak bent az árnyékban, ami a keresztezõdébõl nem látható. Rövidesen meglett az igazi Velka Márovka és az igazi aszfalt, amin nagyon-nagyon sokáig kellett menni. Egy ideig még láttam Vaddinoék hátát, majd eltûntek elõttem, így sokáig magányosan voltam kénytelen haladni a hosszú aszfalton, ez nem nagyon tett jót tempót tekintve sem, valamint fejben sem. Amúgy is eléggé nehéz lett volna tartani a szintidõt, ezzel a kétórás kitérõvel egyáltalán nem biztos, hogy sikerül idõben beérni. Aztán végre beértem Szaláncra, akikkel eltévedtem õk is ott ültek, nem értek be sokkal elõbb az alternatív útvonalon sem. Itt megkóstoltam a pontõr unszolására a híres Kofolát, nekem nemigen ízlett, de legalább hideg volt és szénsavas. Kis pihenõ után pont délben indultam fel a várhoz, a leírás és a szalagozás számomra itt sem volt túl egyértelmû, de nagy odafigyeléssel nem volt probléma a feljutással. A várnál csak egy gyorsat pecsételtem, pedig jó lett volna megnézni a várat és a kilátást, de szorított az idõ. Azzal a túratárssal indultunk el lefele, aki a barátnõjével jött szembe a piroson, késõbb kiderült, hogy külön vannak, csak a rajtban találkoztak. Mielõtt leértünk a faluba megint keresgélnünk kellett, hogy merre kell menni, ott bóklásztunk összevissza, miután megtaláltuk a szalagot, kiderült egyenesen kellett továbbmenni, de úgylátszik valami fotoszintetizáló szalagokat rakhattak ki, mert csak mikor visszafele jöttünk vettük észre. Együtt mentünk egészen Kalsáig, itt jó volt az út, viszonylag egyenes is, de valamiért nem nagyon mentünk jó tempót, máig nem értem miért, pedig mentünk ahogy tudtunk. Itt pihentünk egy kicsit, ettem egy fél kolbászt, mert már kezdtem eléhezni, kaptunk vizet, majd megkezdtük a hosszú-hosszú emelkedést, elõször aszfalton, majd betértünk egy nemlétezõ ösvényre (szerencsére itt legalább volt jelzés meg szalag), majd kiértünk egy kimosott sáros földútra, utána egy balossal(amit szintén nemigazán lehetett észrevenni) egy erdei úton értünk fel. Innen már csak lefele kellett menni az Izra-tóhoz. Útitársam lemaradt felfele, én nem voltam olyan állapotban, hogy megvárjam, viszont utolértem a társát Helgát, így vele indultam lefele. Érdekes módon ott, ahol mindenki eltévedt mi simán megtaláltuk a szalagot, bár út ott sem volt, fától-fáig mentünk, végül megérkeztünk a tóhoz. Itt egy rögtönzött fürdéssel kezdtem, nagyon jó volt a víz, lehûtött, s feltöltött energiával, mire megettem a zsíros kenyeret le is száradtam, s folytathattam tovább a túrát. Mikor nekiindultam, mintha kicseréltek volna, újult erõvel vágtam neki az északi zöldnek, elõtte viszont a K-en mentünk, ami egy-két elágazásba nem nagyon volt se felfestve, se kiszalagozva, úgy találomra indultam el az egyik irányba - szerencsére most jófele. A Bodnár-forrásnál feltöltöttem a kulacsomat vízzel, ami jó hideg volt, s az is maradt egész sokáig (az íze viszont elég pocsék volt). Ezután megérkezett a hírhedt északi zöld, itt próbáltam kicsit tempósabban haladni, de az árokátkelések kissé akadályoztak ebben, fõleg az utolsók elég sárosak voltak, négykézláb is alig sikerült felmászni. Mikor már jó ideje haladtam a határkövek mentén elérkezett a Hársas-hegy, hát én eddig elképzelni nem tudtam ilyen hosszú és ilyen meredek emelkedõt. Szép komótosan nekivágtam, az aljáról belátható szakaszt egy szuszra megcsináltam, ekkor nézem, hogy még ennyi van hátra. Na ezt már több kisebb pihenõvel, de sikerült felmenni, itt kifújom magam és ahogy nézek felfele még mindig van hátra egy csomó. Láttam egy kis erdõs részt, gondoltam annak már a csúcsnak kell lennie, mert annál feljebb már csak a mennyország van, itt már csak kõtõl-kõig, folyton leülve tudtam menni ráadásul még ez sem a csúcs volt, még csak a 3/4-énél voltam. Ekkor már két határkõ között is meg kellett állnom, de lassan kezdett kirajzolódni valami pontszerûség, mintha egy embert láttam volna, s mellette pedig egy katonát véltem felismerni, egy picit meg is ijedtem, hogy ez mi, egyik pontõr eltévedt a Kitörésen vagy akivel nem végzett a hegy azt elintézik a katonák, ám ahogy közelebb értem láttam, hogy csak a pontõr akasztotta fel a ruháit a faágakra, azt néztem katonának. Megkaptam a pecsétet, kifújtam magam, majd elindultam lefele. Azt hittem lefele majd picit belehúzok, ám olyan köves talaj volt, hogy még lassabban mentem, mint felfele, nehogy kitörjem a lábam a köveken. Leértem Dávid-ortáshoz, megkaptam a pecsétet, ekkor már 18:10 volt, nagyon le voltam maradva, itt fordult meg a fejemben a kiszállás gondolata elõször. A K háromszög-ön kellett felmenni a Bába-hegyre, elõtte viszont tettem kis pihenõt a Fövenyes-kútnál, aminek nagyon finom hideg vize volt. Ezután megint jött egy kis meredek szakasz, amivel átvágtuk az út kanyarját, aztán szerencsére nem volt komolyabb emelkedõ, szép szerpentinesen ment föl a jel a Bába-hegyre. Már biztos voltam, hogy csak Füzérig megyek, de az is megfordult a fejemben, hogy kihagyom a Vaskaput és Pusztafaluról besétálok a célba, kezdett megfájdulni a combom, s éreztem nemsokára a vádlim is követi, valamint nagyon el voltam fáradva. Aztán a hegyrõl le még jobban megfájdultak az elõbb említett részei a lábamnak, ráadásul többször is elvesztettem a jelet, keresgélnem kellett, a szalag itt is olyan helyen volt, amit nem vettem észre. A Pusztafalu elõtti mezõn az egyenes úton is többször le kellett ülnöm, mert a fáradtság miatt nem bírtam menni. Pusztafalura már úgy érkeztem meg frissítõpontra, hogy kiszállok. Valószínûleg szép lassan fel tudtam volna totyogni a vaskapui ponthoz, de nem láttam értelmét még tovább gyilkolni magam, a 100 úgyse sikerül, az 50 teljesítése nem nagyon érdekelt, ráadásul annak is hússzor kicsúsztam a szintidejébõl, inkább átvágtam a Knégyzet-en, ami becsatlakozott a kékbe, így a túra végét még teljesítettem, csak a vaskapui kitérõt vágtam le. Itt találkoztam a helyi vadászokkal, akik elkezdtek nekem hõbörögni, hogy mi az hogy itt éjjel túráznak, õk itt vadászni akarnak, nekik senki nem szólt errõl. Mondtam, ebben nem én vagyok az illetékes, de az úriember úgylátszik a sok lövöldözéstõl picit nagyot hallott, mert mintha meg se hallotta volna a válaszomat, csak lökte a szövegét. Nagysokára különváltak útjaink, olyan sokáig tartott a konzultációnk, hogy ránkesteledett, így elõ kellett venni a lámpát. Kis emelkedõ után meglett a K, ezen indultam tovább, itt egész jók voltak a szalagok, egészen a Vár-forrásig, ahonnan nem voltak. Állítólag volt aki egy órát kóválygott mire feltalált a várba, nekem csak néhány percig kellett keresgélnem, persze Zemplén térkép nélkül nekem is tovább tartott volna. Fél tízre értem a várba, a pontõr kérdezte, hogy lepecsételje-e a vakapui pontot, én értetlenül néztem rá, hogy miért pecsételje le, ha nem jártam ott. Itt is tartottam egy hosszabb szünetet, már nem volt miért sietnem, közben megérkezett az elsõ(?) 200-as. A pontõr hosszasan próbált meggyõzni minket, hogy ne az itinerben szereplõ úton menjünk, hanem egy másikon ami rövidebb és könnyebb, ám mindketten az eredeti út mellett döntöttünk. A vár alatt a jelzett ösvényt csak jókora szerencsével sikerült megtalálnom, bóklásztam ott mindenfele, aztán belebotlottam egy ösvénybe, így már sínen voltam Füzérre. 22:10-kor értem be a célba, mondtam, hogy kiszállok, nem megyek tovább. Már kezdték volna írni az oklevelet, de mondtam, hogy hiányzik egy pecsét, így nem jár díjazás. Megkaptam a pólót, ami benne volt a nevezési díjban, és még elkértem az utolsó rész itinerét is, jó lesz felkészülni jövõre. Ettem egy tányér krumplilevest, aztán még kicsit beszélgettem az ottlévõkkel, néztük a beérkezõket/áthaladókat, majd átvonultam a kultúrházba pihenni. Másnap reggel vinatti átfuvaroztatta magát, s átvitt a Kovács-villába, ahol még idõztünk egy darabig, végül délben indultunk el hazafelé.



A feladás és minden egyéb ellenére semmi rossz emlék nem maradt a túráról, abszolút pozitív élményekkel jöttem haza, nagyon szép helyeken jártam (fõleg az az út a P-on, amerre eltévedtünk az volt a legszebb a túra során), kedves embereket ismerhettem meg és sokat tanultam a túrából, úgyhogy már készülök a jövõ évi visszavágóra!

Cuha 50

Az utazás ügyében megint szerencsém volt, krystáék ajánlottak fuvart Bakonyszentlászlóra, így négyen - tzh-val és Jámborral kiegészülve - vágtunk neki az 50-es távnak. Reggel némi közlekedési nehézségek miatt sajnos késtem egy negyed órát, ezért picit késõbb értünk a rajtba a tervezettnél. Még gyorsan megreggeliztünk, én , mivel reggel semmi mást nem találtam otthon, csak egy szál gyulai kolbászt meg kenyeret, abból ettem pár falatot, majd a rajthelyet biztosító idõs uraknál lehetett kapni nagyon jó házi pálinkát, azzal leöblítettem, s indultunk nevezni. Bubu rajtoltatott, aki mindenkinek odaírta a nickét is a neve mellé, indulási idõnek 7:20 került a papírjainkra Az itiner mindegyik távon ugyanaz volt, a leírásban külön jelezve volt melyik melyikre vonatkozik. Egész jó volt a leírás, kellõen részletes, valamint egy táblázat a szint- és távadatokkal, az ellenõrzõpontokkal és frissítési lehetõségekkel és még egy térképvázlatot is kaptunk, ami sok másikkal ellentétben, egész használható volt. Elsõ feladat volt Bakonyszentlászlóról kikavarogni, ami nem is volt annyira egyszerû. Rögtön pár méter után elindultunk az országúton a szalagozás mentén, ám gyorsan korrigáltunk, mivel arra a rövidtávosok mennek, mi jobbra tartottunk az Ady Endre utcán. A S+jelzés itt egy picit tréfásan halad, ugyanis lemegy az Esterházy-kastély kertjébe (valószínûleg az ottlévõ - sajnos kiszáradt - forrás miatt) és rögtön vissza is tér egy hirtelen bal kanyarral az utcába, nos ezt mi nem vettük észre, ráadásul egy nagyon segítõkész helybéli elküldött minket jobbra fel egy utcába, mondván, hogy mindenki arra ment. Néhány méter után kezdett gyanús lenni, hogy senki sem jön mögöttünk, ezért kérdezõsködtünk, kiderült, hogy az ellenkezõ irányba kell menni, úgyhogy hátra arc, visszafelé meg is találtuk a jelzést egy hidacskára felfestve. Innen már nem volt probléma a tájékozódással, könnyen kitaláltunk a faluból. Ezután célba vettük az elsõ ellenõrzõpontot, ami majd 9,5 km-nél volt csak. Széles szekérúton haladtunk, erdõkkel, szántóföldekkel tarkítva, kisebb enyhe emelkedõkkel, engem kicsit a Gödöllõi-dombságra emlékeztetett (azon belül is a Hévízgyörk 50 túrára) a túra ezen része. Elég gyorsan, kevesebb, mint 2 óra alatt elértük a pontot, ahol kaptunk az igazolófüzetbe egy szép matricát, ittunk egy keveset, s indultunk tovább. A túra elején szerettünk volna egy kicsit nagyobb tempóban haladni, mert a végén a fáradtság és a Cuha-völgy nehézségei belassíthatnak. A következõ hosszú egyenes szakaszon kicsit kezdtem kilenni, (amúgy is eléggé megviselnek a hosszú egyenes szakaszok), társaim egy picit nekem túl erõs tempót vettek fel, meg a meleg is kezdett kikészíteni (pedig még 10 óra se volt), de annyira nem maradtam le, s Fenyõfõn betértünk a helyi vendéglátóipari-egységbe, ahol ittam egy kólát, kicsit leültünk pihenni, összeszedtem magam. Innen csak pár lépésre volt a 2. ellenõrzõpont, ahol müzliszelettel, szódával és egy újabb matricával vártak minket. A rövid frissítés után nekivágtunk megmászni az elsõ komoly hegyet, a Pápalátó-követ. Itt önkiszolgáló pont volt, magunknak kellett matricát ragasztani, valamint nekem nemcsak matricát, hanem a lábamat is le kellett ragasztani, mert a jobb lábamon a nagylábujjamnál már egy ideje elkezdett kidörzsölõdni. A pár perces pihenõ után elindultunk lefelé. Egy újabb hosszú szakasznak néztünk elébe (10,75 km), de éltetett a tudat, hogy Porva-Cseszneken büfé vár minket, ami csak 6,5 km. Alízháza után egy eléggé nehezen járható szekérúton ereszkedtünk le, elég sok kidõlt fa akadályozta a haladásunkat, de azért a múlt heti Salabasina-árokhoz képest semmiség volt. Leértünk a Hódos-ér nevezetû patakocskához, ami mentén haladtunk egy jó kilométert, majd letértünk egy füves ösvényre, ahol elég nagy volt a gaz, ráadásul a levegõ is nagyon állott volt, alig vártuk, hogy valami erdõs részre érjünk. Azonban az erdõ egyenlõre váratott magára, ugyanis egy nyílt szekérúton kellett felkaptatnunk a tûzõ napon. Nagy nehezen felértünk, majd végre bemehettünk az erdõbe, egy jó hûs kis erdei ösvényre, ami a Porva-Cseszneki vasútállomáshoz vitt minket. A büfés fiú kissé ki volt fogyva a hûtött italokból, csak ice tea volt behûtve, így kénytelen voltam azt enni. Itt leültünk egy picit, megebédeltünk, közben néhány ismerõssel is találkoztunk. Megállapítottam, hogy milyen jó volt kolbászt hozni, mert így ebédre meleg ételt ehettem, ugyanis a 25 km alatt a táskámban sült kolbász lett a kolbászból a melegben. A frissítés után nekiindultunk a Felsõ-Cuha-völgynek, eleinte kényelmes sétaúton mentünk, majd jöttek a patakátkelések, amibõl az elsõ párat még sikerült száraz lábbal megúszni, az utolsókat már kevésbé. Így értük el 4. állomásunkat, a viadukti pihenõhelyet, ahol a pontõr mindenkinek egyenként gratulált, hogy eljutottunk idáig, s megkaptuk a matricát és mellé egy sport szeletet, ezt én elraktam késõbbre, a Kõpince-forráshoz, ott legalább inni is tudok rá. Hamar el is értük a forrást, ez többünknek életmentõ volt, friss, hideg víz volt, hatalmas mennyiséget ivott meg mindenki, útravalónak is raktunk el, valamint meg is mosakodtunk. Felfrissülve, lehûlve indultunk neki a második nagy emelkedõnknek a Zörög-hegynek, elég hosszan kellett emelkednünk, de csak felértünk, s párszáz méter után elértük az 5. (szintén önkiszolgáló) pontot. Itt azzal biztattuk egymást, hogy Cseszneken van kocsma, így mindenki nagyobb elszántsággal ereszkedett lefelé, s nemsokára a cseszneki vár tövében kapaszkodtunk fel a Kõmosó-völgyi ponthoz, ahol Gethe és Zsoli várt bennünket. Pár perc beszélgetés után visszaindultunk a faluba, ahol elértük a várva várt kocsmát, ahol mindenki vett egy nagyobb mennyiségû italt (én fél liter kólát), gyorsan benyakaltuk és folytattuk utunkat. A következõ kisebb emelkedõ alatt eléggé lötyögött a hasunk, de felértünk. Egy lankás erdei, majd erdõszéli út következett, nekem itt meg kellett állnom, mert a másik lábam is kidörzsölõdött, de nem sokat ért a ragasztásom, mert kb. 3 lépés után elcsúszott a ragasztó, valószínûleg a patakátkelés miatt vizes lábam okozta ezt, de már nem akartam még egyszer megállni, nem akartam még jobban lemaradni, végül még az Alsó-Cuha-völgy elõtt utolértem Krystaékat. A völgy szerintem nem volt annyira nehezen járható, mint amennyire riogattak vele, de lehet, hogy a múlt heti Szurdok miatt nem túl objektíven ítéltem meg a dolgokat, mindenesetre én elég hamar átmentem rajta, gondoltam a ponton majd megnézem a lábamat. A végén még megmosakodtam a patakban, mert egyik helyen kicsit megcsúsztam és sáros lettem, majd kimásztam a völgybõl az Ördög-rétre, az utolsó ellenõrzõponthoz. Egy idõs úr volt a pontõr, aki szódával és ropikkal kínált, én csak egy kis szódát ittam. Végül nem vitt rá a lélek, hogy a talpamat megnézzem, inkább csak üldögéltem, aztán megjöttek a többiek is, õk is pihentek kicsit, majd nekiindultunk az utolsó 3 km-nek. Itt volt még egy pici kapaszkodó, de utána már egyenes utunk volt a célig. 18:50-re értünk be, de, ha belevesszük, hogy egy csomót üldögéltünk, nem is mentünk olyan rosszul. Megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot, majd fogyasztottunk a különbözõ kenyerek közül, pihentünk, aztán indulás haza.

Köszönet a szervezõknek, szép, változatos túra volt, annyira nem is haltam bele, külön tetszettek a matricák pecsét helyett, remélem jövõre is megrendezésre kerül!

Szurdok 40

Sok helyen olvastam már errõl a túráról, mindenhol írták, hogy milyen nehéz túra, és nem igazán értettem, hogy egy 40 km-es túra, ráadásul a Pilisben - hazai pályán - mitõl lenne olyan nehéz, mondjuk azt láttam, hogy sok szint van benne, de így se vettem túl komolyan - aztán estére megváltozott a véleményem.

Reggel korán akartam indulni, már fél hatkor, hogy tudjak reggel még egy kicsit hûvösben menni, ám este véletlenül egy órával késõbbre állítottam be az órámat, mint kellett volna, így ugrott ez a terv, s csak 6:25-kor tudtam elindulni a pomázi HÉV-állomásról. A rajtban kaptam egy szép, részletes itinert, egy fénymásolt térképet, egy ellenõrzõlapot és egy bögrét (már lassan kiállítást szervezhetnék túrás bögrékbõl, de mindig otthonfelejtem õket). A túra során az ellenõrzõpontok száma és helye titkos, 40 lehetséges pont van felsorolva az itineren, és még a pontõrök sem adtak tájékoztatást a következõ pontot illetõen. A Z jelzésen indult az utunk, majd elhaladva a római katolikus plébánia (ahol a Márciusi emléktúra célja volt) és az iskola mellett áttértünk Z?-re. Rövidesen el is hagytuk Pomáz házait, s elértük a Janda Vilmos kulcsosházat. Itt ellenõrzõpont nem volt, így rövid folyadékpótlás után nekivágtam a Csikóvárak megmászását. Elég meredeken kellett kaptatni, de az elején még volt energiám felmenni, most (talán elõször) odafigyeltem a helyes légzéstechnikára, hogy ne fulladjak ki, és be is vált a taktika, sikerült egy szuszra felmennem, s amíg a légzéssel foglalkoztam észre se vettem, hogy felértem a csúcsra. Az elsõ pont itt várt minket, de a tábláján 2. ellenõrzõpont felirat állt, így sokan kétségbeesetten kérdezték, hogy hol hagyták ki a pontot, de a pontõr mindenkit szépen megnyugtatott. Ezután még egy rövidebb, de annál meredekebb emelkedõ jött, és fenn is voltunk a Nagy-Csikóváron, ahol a tetemes aljnövényzeten kellett átverekednünk magunkat, hogy a hegy másik oldalán le tudjunk ereszkedni a Nagy-Csikóvár nyergébe. Innen a Holdvilág-árok felé vettük utunkat, ahol a 2. pont várt csokival (többféle müzliszelet vagy sportszelet), illetve szörppel (a közeli forrás vizébõl). Itt tartottam egy hosszabb szünetet, míg elfogyasztottam a reggelire a két szendvicsemet, majd a csokit. Közben felkértek fotózni is és sikerült a táskámat is megitatnom egy fél pohár szörppel. A pihenõ után gyorsan lerobogtam a Holdvilág-árkon és célba vettem a túra egyik fõ érdekességét és kihívását: a Salabasina-árkot. Bár 3 évig laktam Dobogókõn és sokat sétálgattunk a környéken, ez az árok valahogy mindig kimaradt, igazából a nevét is csak egy-két éve hallottam elõször. Elõször azonban Kiskovácsi mellett megyünk el, majd egy elektromos kerítés mentén haladva jutunk el az árokhoz. Itt rögtön egy medencényi víz fölött kell átegyensúlyoznunk egy nem túl vastag fán (csodálkoztam is, hogy kibírt közel 60 embert), majd egy kis sziklamászás után elértük az ellenõrzõpontot, ahol matricák vártak minket. Itt utolértem a 3 fényképezkedõs sporttársat, így újabb fotót készítettem számukra az archívumba. Az árok további részén együtt mentem velük, megtudtam, hogy Bakancsbetörõ a nickje az egyik úrnak, és hogy majd felrakja a képeket és beszámolót is ír. Az árok további részében ,,csupán" a kidõlt fák és a kövek nehezítették a haladást, viszont ezen elemek hatványozott számban voltak jelen. Mikor végre kimásztunk az árokból kicsit tanácstalanok voltunk, hogy merre tovább, vagy egyáltalán hol vagyunk most, ám balra az erõ szélén megpillantottam egy szalagot. Kiderült, még nincs vége az árokmászásnak, újra le kellett mennünk egy árokba, bár ez már lényegesen rövidebb volt, s a terep is könnyebb volt egy picit. Kiértünk a P sávra, s néhány méter után megpillanthattuk a Tölgyikrek ellenõrzõpontot. Találtam a Salabasina-árok közepén egy bögrét, ráadásul turulosat, ezt leadtam a ponton. Megígértem Bakancsbetörõéknek, hogy megvárom õket a ponton, de nem nagyon akartak érkezni, már ittam is, a pontõrrel kitárgyaltuk a következõ túrákat, majd mikor már elhatároztam, hogy továbbindulok, akkor futottak be. Gyors csoportképet készítettem a ponton tartózkodókról, ügyelve, hogy mindenkinek a lába is benne legyen a képben (ugyanis az elõzõ ponton ez volt a probléma a képpel, de végül is igazuk volt, egy gyalogtúrán a láb fontos testrész), majd még Bakancsbetörõnek felírtam a nickemet, és mondtam, hogy a következõ ponton már nem ígérem, hogy bevárom õket. Ezután egy laza szakasz következett a Szent-kútig, lehetett tempózni. A kútnál várt az 5. ellenõrzõpont és a finom hideg vízû kút. Gyorsan feltöltöttem vízkészleteimet, közben néhány lovas haladt el mellettünk, majd indultam lefele a K+-en. Az út mentén is volt egy titkos ellenõrzõpont, aki nagy tempóban haladt, és nem annyira figyelt könnyen elmehetett mellette és sajnos volt is néhány ilyen, akinek vissza kellett mennie a Szurdoktól. A Szurdok-aljai parkolóban volt a globális etetõpont, Vagdalthús pecsételt, majd lehetett falatozni a terülj-terülj asztalkámról. Pont sikerült ebédidõre, azaz délre odaérnem, így jól be is lakmároztam zsíros kenyérbõl és a Gethéék által felajánlott esküvõi sütit is megkóstoltam. Annyit idõztem, hogy Bakancsbetörõék megint utolértek, még egy utolsó képet csináltam róluk, majd elbúcsúztunk egymástól. A Szurdok nem volt nagyon vészes, annak ellenére, hogy a hidakat átpozicionálta a természet, egy helyen kellett picit gondolkodni, hogy merre menjek, de könnyen végig lehetett menni rajta. A mészégetõk után picit letértem az útvonalról, összegyûlt egy nagyobb csoport, s nem néztem az itinert, csak mentem utánuk, csak késõbb vettük észre, hogy nem kellett volna kimenni a fõútra, hanem a patakon át kellett volna menni a hídon (én azt a részt már elõre megcsináltam, ugyanis három évig mindig arra jártam haza a suliból). Visszamenni már nem volt értelme, átmentünk a falun, de legalább be tudtam menni a cukrászdába, s vettem 2 gombóc citromfagyit, ami jól esett a nagy kánikulában. Visszacsatlakoztunk a helyes útvonalba, s a Márciusi emléktúrán lévõ havas utat most végigjárhattuk tûzõ napsütésben is. A Klastrom-kút vize életmentõnek bizonyult többünk számára, szegény pontõr a legnagyobb tûzõ napon ült a padon, én az alatt a 30 másodperc alatt majdnem elájultam, míg lepecsételte a lapot és ráírta az idõt. Ezután megkezdtük az emelkedést a Vaskapu-sziklához, szép lassan, komótosan bandukoltam felfele, nem akartam nagyon megzuhanni a melegben, ráadásul még hátra volt majdnem a fele a túrának. Fent egy picit pihentem, ittam, beiktattam egy kis hidegzuhanyt, majd indultam tovább. Innen egy szép hosszú rész következett a Zsivány-sziklákig kisebb lejtõkkel, emelkedõkkel. A Zsivány-szikláktól átnéztem az elõzõ pontra, majd célbavettem Dobogókõt, s hamar fent is voltam a csúcson. 15:00-ra értem fel a hegyre, majd indultam is tovább, mert a 17:55-ös buszt tûztem ki célul, akkor még nem sejtettem, hogy ez lehetetlen számomra. Lefele egész jól tudtam haladni, bár a sok kiránduló néhol lelassította a haladást, de egy szûk óra alatt leértem a Fényes-forrás ep.-hez. Ismerõsöket véltem felfedezni a pontõrök személyében, együtt keresgéltük az Árva Vince 70-en Tarján után a K+-et, s siettünk volna együtt a vonathoz, ha nem hagynak le nagyon csúnyán. Õk ügyesek voltak, elérték a vonatot, nekem meg szerencsém volt. Kaptam tõlük pezsgõtablettát, gyorsan meg is ittam, s mivel annyira nagyon-nagyon ízlett kértem egy repetát, s azt beletörtem az üvegben levõ vízbe. Ezután következett az igazi kihívás a Lukács-árok személyében. Nagyon durván televolt kidõlt fákkal, nagy nehézségek árán lehetett átvergõdni rajtuk (a Salabasinában ehhez képest könnyû volt, ott csak át kellett lépni a farönkökön). Ráadásul itt még patak is volt, amit folyamatosan kerülgetni kellett. Sajnos végig nem lehetett az árkon menni, mert a közepén volt egy nagyobb meder tele vízzel, s nem volt felette semmi amin át lehetett volna menni, mellette meg csak a sziklafal volt, így ott sem lehetett kikerülni, így kénytelen voltam felmászni a S jelzésre. Nagyon elfáradtam ebben az árokmászásban, a maradék távra jelentõsen visszalassultam, ráadásul most jött még csak az emelkedõ java. A Rám-szakadékban lévõ ponton pihentem egy hosszabbat, kaptam szörpöt, meg Jó reggelt kekszet. A Rám-szakadékban egész jól haladtam, az ilyen extrém, mászós, technikás részeken valahogy mindig elõjön valami tartalék energia és gyorsan végigmászok az akadályokon. A szakadék után egy egyenesebb szakasz következik, majd fel a Rám-hegyre. Gyors pecsét, pihenõ ivás, majd irány tovább18 óra van, a terv szerinti 17:55-ös busz elérése nem jött össze, és a 18:55-ös is elég reménytelen, lévén, hogy van hátra 3,5 km felfele. Lemegyünk a Miklós-forráshoz, ahol én benézem az egyik szalagot és elindulok lefele, ám amikor gyanúsan nagyon ereszkedik az út elõveszem az itinert, ugyanis sejtésem szerint Dobogókõre nem lefelé kéne menni, s valóban, vissza a mûútra, s a villanyvezeték alatt fogunk felmászni, aminek a vége a két kilátó között van(régen hányszor jártuk ezt meg). Kicsit be van nõve az ösvény de azért járható (lenne, ha tudnánk még járni 40km után). Nem megyünk egybõl fel, elõbb teszünk egy kis kitérõt a Thirring-sziklákhoz, elõtte megállunk egy pillanatra Hegedûs Róbert kopjafájánál. A pontõr szerint lentrõl kellett volna érkeznünk, merthogy mindenki onnan jött, meg nem kellett volna felmásznunk, de nem értem, hiszen végig a jelzést és a szalagozást követtük. Az utolsó méterek nagyon keservesen akarnak elfogyni, alig bírok menni, de nagynehezen sikerül beérni a célba. Bubu adminisztrál, Gethével kölcsönösen gratulálunk egymásnak, a Salabasina-árok teljesítéséért külön képeslapot kapok. 19:15-re értem be, 12:50-es idõvel, ami egy 40km-es túrán nem egy ûridõ (bár mondjuk igazából volt az majdnem 46 is), de nagyon nehéz volt, ezért örülök, hogy sikerült végigmennem. Leheveredtem a fûbe egy kicsit, mert még volt bõ fél órám a buszig, de ekkor megint szerencsém volt fuvar-ügyben, Pinkert Laci pont akkor indult lefele a csikóvári pontõrrel, s felajánlották a csatlakozás lehetõségét, s levittek a Bosnyák térig, ahonnan viszonylag egyszerûen (1 átszállással) haza tudtam menni Érdre, ezúton is nagyon szépen köszönöm a fuvart, legalább egy órával hamarabb értem haza (és még a Forma-1-es futamot is meg tudtam nézni este).

Köszönet a rendezõknek, nagyon jó, nagyon nehéz túra volt, a rendezés kiváló, jó jelzés-szalagozás, jó itiner, bõséges szolgáltatás, valamint nagyon jó útvonalválasztás, ugyanis, ha a források nem gondoskodnak a folyamatos hideg vízrõl, lehet, hogy nem tudok végigmenni.

Jövõre újra jövök, s megkísérlem megdönteni ezt az ûridõt, amit mentem!

Balaton 50

2010.06.26.

A hétvégére fõleg a vasárnapi Buda határán volt betervezve, de szombaton is szerettem volna valahova elmenni. Gondolkodtam, hogy merre menjek, de hétfõn fórumon ajánlottak egy fuvart erre a túrára, így ezt választottam. Ezután elkezdtem információkat gyûjteni a túráról, elolvastam a korábbi beszámolókat, ahol elég rossz véleményeket írtak a túra jelzettségérõl. A Téry Ödön TBT-t már ismertem a Téry túrákról, így a szervezési körülmények nagyon nem leptek meg, viszont a Balaton környékén még nem jártam, így a terepviszonyokról, a jelzésekrõl fogalmam sem volt. Pénteken elmentem venni egy Balaton turistatérképet, fejben jól áttanulmányoztam az útvonalat. Szombat reggel indulás elõtt még megnéztem az idõjárás-elõrejelzõ radarképet, délután láttam egy kevés csapadékot, s egész napra 20-22°C körüli hõmérsékletet.

Szombat reggel 7 elõtt pár perccel érkeztünk meg a balatonfüredi rajtba, utastársaim közül egy a 30-as távon indult, ketten pedig 9 órás teljesítést terveztek, így nem együtt mentünk a túrán, valamint visszafelé is vonattal terveztem jönni. Nem akartam nagyon sietni, gondolván a holnapi túrára, valamint mivel elõször járok itt, kényelmes, nézelõdõs túrát akartam. Még indulás elõtt a kocsmában bedobtam egy kávét, aztán neveztem. Már épp készültem indulni, amikor megláttam Pintz Janit - múlt héten az Óbudai határtúrán is találkoztunk - mondtam, hogy nevezzen be gyorsan, én megvárom, s mehetünk együtt. Õ már pár éve végigjárta a túrát Hevér Bubuval, mondta, hogy akkor is sokat kellett térképészkedniük, úgyhogy örültem, hogy nem teljesen egyedül vágok neki az útnak. A rajtban kapott dokumentumok közül a fénymásolt térképre nagyon rá se néztem, hanem azonnal a táskám mélyére süllyesztettem, a szöveges leírás az elején még jól jött. Az idõ felhõs volt, nem volt úl meleg (egész nap maradt ez az idõ, nagyon kellemes volt), de azért a pulcsitól indulás után rögtön megváltunk, s így másztunk fel a Tamás-hegyre a Jókai-kilátóhoz. Megkaptuk a pecsétet, majd felmásztunk a kilátóba, ahol a lépcsõ, hát, elég érdekesre lett építve. Folytattuk utunkat lefelé a hegyrõl, s most már megállapítottuk, hogy a kék jelzés nagyon szépen fel lett újítva, mindenhol egyértelmûen fel van festve, ha az ember egy picit odafigyel a jelzésekre nem téved el (persze akadtak, akik nem annyira figyeltek oda a jelzésekre). Hál'istennek a kék végig ilyen jó volt, amikor ezen a jelzésen haladtunk nem volt nagyobb probléma a navigálással. Beértünk Balatonarácsra, ahol rövid ideig elhagytuk a kéket, s a temetõnél megkaptuk a 2 bélyegzõt. Beugrottunk a temetõbe megnézni a Lóczy-síremléket, majd visszatértünk a kékre. Egy aprócska ösvényen kellett bemenni az erdõbe, de ez is viszonylag észrevehetõ volt, s kaptathattunk fel a Péter-hegyre, ami engem nagyon-nagyon megizzasztott. Közben elkezdett szemeregni az esõ, de komolyabban nem kezdett rá, s egy óránál ez a szemerkélés se tartott tovább. Leértünk Csopakra, itt egy-két ház láttán tátva maradt a szánk, de a faluba nem mentünk be, bár páran nem vették észre a jelzés elágazását, s elindultak a falu belseje felé, úgy kellett utánuk szaladnom, hogy ugyanmá' nearra. Újabb hegy, ezúttal Csákány névre keresztelve, itt ellenõrzõ pont is volt, valamint Endrõdi Sándorról elnevezett kilátó is, ahova természetesen felmásztunk. Innen is leereszkedtünk, s leértünk Lovasra, ahol az Italboltnál volt a pont. Itt tartottunk egy kis pihenõt, Jani ivott egy sört, én egy vörösboros kólát és egy csokit vásároltam. Érkezett egy nagyobb csapat biciklis, bíztunk benne, hogy itt megelõznek és nem a szûk erdei ösvényeken kell majd kerülgetni egymást, de õk is megálltak frissíteni. A térképemen megnéztük merre megyünk majd tovább, memorizáltuk a trükkösebb elágazásokat. Az elejét picit lazára vettük, mert már 10:30 volt, s a pontõr szerint még csak olyan 12-13 km körül járhattunk. Gondoltuk majd a következõ részeket picit jobban megnyomjuk, a hegyek nagyrészén túl vagyunk, már csak a Recsek-hegy van hátra. Nekivágtunk hát, egy darabon együtt haladt a P-Z-S , majd a S balra letér. Igenám, csak ez a P jelzés nemigen volt semmilyen térképen feltüntetve, állítólag most festették fel, s azt vártuk, hogy elõbb az fog letérni, majd késõbb mi a sárgával. A biciklisek közben elhaladtak mellettünk, mi folytattuk tovább utunkat a kis ösvényen, balról tehéncsordát hallottunk, de nem láttunk át a bozóton. Egyszercsak eltûnt a S jelzés, de nem tudtuk, hogy hol, azt gondoltuk, csak nincs felfestve, volt ugyan egy út balra, de utána volt még egy S jelzés, s az nem utalt rá, hogy ott be kéne fordulni. Hamarosan azonban jött szembe egy túratárs, aki egészen Felsõörsig elment, s onnan jött vissza (célszerûbb lett volna onnan már a zöldön mennie tovább, mert az is belemegy a túra útvonalába, de azt mondta, hogy elindult arra, de eltûnt a jel a focipályánál). Megállapítottuk, hogy valószínûleg nem ez a jó irány, visszamentünk az elágazáshoz, (közben 3 narancssárga pólós kollégát is megkíméltünk Felsõörs meglátogatásától) s a másik úton folytattuk utunkat, ahol elõbb egy árva S+-et találtunk, majd a sárga sáv is meglett. Alkalmi túratársunk nagyon jó tempóban haladt, így hoztunk az idõnkön, bár szerintem tudott volna jóval gyorsabban menni, de biztosabbnak látta velünk. Innen Veszprémfajszig nem volt problémánk, Balácapusztát a mûúton közelítettük meg, csak visszafele vettük észre, hogy beljebb egy fasor mentén valami szalagozásféle van. Veszprémfajsz központjában minden délben bezárt, így már kezdtünk felhagyni a reménnyel, hogy valami italt tudunk vételezni, mikor találtunk a falu szélén egy nyitva lévõ vendéglõszerûséget, ahol alkalmi túratársunk meghívott minket egy italra, ezúton is köszönöm. Ezalatt a narancssárga pólósok megelõztek, s kezdtük úgy érezni, hogy mi vagyunk az utolsók. Továbbindultunk a mûúton, egy játszótér mellett haladtunk el, ahol valami falurendezvény volt. Janiék anno itt mentek be az erdõbe a P+ mentén, majd elvesztették a jelet, s kis bozótmászás után egy szekérútra érve lett meg. Nekünk azonban most a Z kellett volna, bár mindkettõ ugyanoda megy, a Z rövidebb kicsit. Ahogy haladtunk az aszfalton jobbra két nagy szalagot látunk, kapuként mutatva az utat, s ekkor egy túratárs vergõdött ki éppen elég leharcolt állapotban. Elmondása szerint két túratársával mentek, de jegy jelet láttak, majd egy bozótoson mentek tovább, ami annyira sûrû lett, hogy inkább visszafordult. Mi is bementünk, bár út vagy ösvény egyáltalán nem volt, egy-két nyomsáv volt kitaposva a fûben. Egy nagy fán megtaláltuk az igen öregnek tûnõ, ütött-kopott-benõtt Z jelzést, de járható út, vagy csapás semerre se volt. Elõvettük a térképet, s kinéztünk egy alternatív útvonalat, továbbhaladtunk az aszfalton (csak erõs idegzetûeknek, percenként 30 autó húzott el mellettünk nagyon nagy tempóban), s jobbra a zöld másik ágán át, majd egy rövid jelzetlen úton át tudunk térni a Z+-re. A Z másik ágát se volt könnyû megtalálni, a jobbost semmi nem jelezte, csak az út mentén lévõ jelzésbõl gondoltuk, hogy valószínûleg onnan jöhetett ki, s utána csak jó 500 méter után találtunk egy elég kopott zöldet. Ahogy haladtunk az úton egy autóra, színes ládákra, majd két szkafanderes emberre lettünk figyelmesek. Én elõször nem tudtam mire vélni a dolgot, majd leesett, hogy méhészekkel találkoztunk. Szerencsére nem kellett a méhek közé vetnünk magunkat, a jelzés áttért egy mezõ szélére, kikerülve a méheket. Néhány méter után szalagokra lettünk figyelmesek valamint a zöld L jelre, amit egyetlen térkép sem mutat. Ezután már a S és P keresztekkel nem volt probléma, bár a forrás elõtt a P+-en a szellemi megpróbáltatások után egy kis fizikai következett néhány ösvényre dõlt fa személyében, de nagynehezen átverekedtük rajta magunkat, s végre leértünk a Koloska-forráshoz. A rajtszámokat vizsgálva arra következtettünk, hogy egész jól jártunk, hogy nem kezdtünk el a bozótba keringeni, mert a narancssárga pólósok még mögöttünk vannak, meg talán az a két ember is, akikkel a Veszprémfajsz után csatlakozott srác jött. Két alkalmi társunk itt nem idõzött sokat, mindjárt továbbindultak (úgy látszik megelégelték a lassú tempónkat, végre megszabadulhattak tõlünk), mi viszont leültünk enni. Volt ám minden, mi szem-szájnak ingere, kétféle zsíroskenyér, lilahagyma és paradicsom valami lében, valamint az elmaradhatatlan gyümölcsleves. A kacsazsíros kenyerek számát eléggé lecsökkentettük, mad desszertként elfogyasztottuk a levest, s mentünk tovább. 14:30-kor hagytuk el az állomást, s a pontõrök szerint kb. 18 km volt hátra, azaz, jó volt, hogy picit megnyomtuk ezt a szakaszt. Következett a Recsek-hegy, amivel sokan riogattak elõtte, de szépen sikerült felmenni, s annyira nem fáradtam ki (igaz elég lassan kapaszkodtunk fel), a Péter-hegy sokkal halálosabb volt nekem. Itt is felmentünk a kilátóba, majd ezután a zöld jelzésen kellett haladnunk a következõ pontig. Igenám, csakhogy a zöld jelzésen nem olyan egyszerû ám haladni, ritkaságszámba megy egy-egy zöld jelzés. Rögtön egy balosnál térképészkedni kellett, a jelzést valahol az elágazás után 6-700 méterrel leltük meg. Itt ketten megelõztek, õk valószínûleg ismerték a terepet, mert biztosítottak, hogy jó fele haladunk, majd volt az útban egy enyhe jobb kanyar, ám õk egyenesen mentek tovább egy nemlétezõ ösvényen, ahol késõbb tényleg meg lett a Z, nélkülük ezt biztos nem találtuk volna meg. Beértünk Hidegkútra, ahol egy kb.300 méteres szakaszon bõszen ki volt szalagozva és jelzések is voltak, úgy tûnik az egész szakasz szalagjait és jelzéseit erre a részre sûrítették be. Itt egy balkanyar elõtt majdnem elmentünk, mert a villanyoszlopon lévõ jel, ami nyilazott szürkével le volt festve, de a térkép segítségével iránybaálltunk. Átkeltünk egy kis patakon, majd egy temetõvel szemben egy fán láttuk az utolsó zöld jelzést (talán mondanom sem kell, hogy a jelzés legalább egyidõs lehetett a fával). Az itiner szerint 300 m-rel a híd után NY-nak furdulunk a fenyõerdõ felé, hát egy kersztezõdében elfordultunk jobbra, azaz NY-ra, de fenyõk nem nagyon voltak, egy kicsit elsiklottunk eme mondat felett, lehet, hogy ez lett a vesztünk. Egy sík részre értünk, bokrokkal, gondoltuk, hogy itt tuti nem lesz jelzés, ha az erdõbe nem tudták a vastag fatörzsekre felfesteni, akkor itt a kis bokrokon biztos nincs. Így elõvettük Jani tájolóját, meg az én térképemet, javasoltam, hogy lõjük be a nyugati irányt, s akkor belebotlunk a mûútba, onnan meg lesétálunk a pontig. Láttunk villanyvezetékeket is, én azt hittem az út mentén mennek, így azok felé vettük az irányt. Az út amin mentünk elkezdett dél felé menni, gondoltam inkább vágjunk át a szántófölfön, mert a túlfelén ott az út. Elindultunk a szántóföld szélén kis erdõsáv mentén (közben láttunk egy õzikét is), majd mikor elhagytuk az erdõsávot, s továbbra is csak pusztaságot láttunk ,utat sehol gyanakodni kezdtünk. A villanyoszlopok a szántóföldön mentek keresztül, s a falu se távolodott nagyon el, viszont a Hegyes mál, amit elvileg meg kéne kerülnünk, igen. Megéztük a tájolót, s rájöttünk, hogy az iránnyal van a baj, ugyanis ÉNY felé megyünk. Vettünk egy 90°-os fordulatot balra, s arra mentünk tovább a szántóföldön. Felértünk egy picit magasabb helyre, s láttunk egy erdõsávot, reméltük, hogy amögött már meglesz az út. Megpróbáltunk átvágni az erdõsávon, bekukkantva nem tûnt túl sûrûnek, csak éppen a másik oldalán nem nagyon volt kijárat, úgyhogy, bár a Kitörés februárban volt, de most itt is kénytelenek voltunk kitörni a sûrûn benõtt erdõbõl. Miután nagynehezen kikecmeregtünk megláttuk az utat, hát én megmondom õszintén túrán még aszfaltútnak ennyire nem örültem. Még egy kis mezõn kellett átvágni, majd D-nek fordulva az úton kis séta után elértük az utolsó ellenõrzõpontot. Félszemmel ránéztem a pontõr rajtszámos papírjára, s láttam, hogy 4-5 ember még van mögöttünk. 5 óra volt mikor innen továbbindultunk, egy tábla szerint még 7,2 km volt hátra, úgyhogy megnyugodtunk, hogy 7 elõtt bõven beérünk, de még fél hétre is kényelmesen befuthatunk. Innen már újra a kéken mentünk egy ideig az aszfalton, majd be az erdõbe. A jelzés itt is teljesen jó volt, nem keveredtünk el. A végén még egy kis dombocskát megmásztunk, majd a másik oldalon leszaladtunk, s már benn is voltunk Balatonfüreden. Rövid városi gyaloglás után 18:30-ra értünk a célba, azaz 11:20-as menetidõt mentünk, amin mi nagyon meglepõdtünk. A célban átvettük az emléklapot és a kitûzõt, majd én szaladtam be a kocsmába, mert az utolsó 7 km-en annyira szomjaztam, a szörp nemigazán oltotta a szomjam, vettem fél liter jó hideg szódát, ennyire ital még nem esett jól, s a szomjúságom is elmúlt. Jani is megitta a jól megérdemelt sörét majd kiballagtunk a vasútállomáshoz, jegyet váltottunk, s vártuk a vonatot. A szemközti peronon megláttuk a Veszprémfajsz után csatlakozott túratársat, neki késett a vonata 25 percet, néhány szót beszéltünk (illetve átordítottunk a síneken), õk is elkevertek Hidegkút után, csak õk lejjeb kötöttek ki, s vissza kellett menniük a pontra. A mi vonatunk szerencsére nem késett, s a vonaton a hangulatot sikerült néhány erõsen illuminált állapotban lévõ személynek feldobnia. Fél 9-re értünk Kelenföldre, a buszomat pont lekéstem, de 10 órásival is hazaértem fél 11-re, s még ki tudtam pihenni magam reggelig. Aztán végül a másnapra tervezett túrát kihagytam, mert reggel nem volt kedvem elindulni otthonról, elég eseménydús volt ez a túra egész hétvégére.

Jövõre, ha nem lesz más programom biztos eljövök revansot venni a Balatonon, ezt a szép kezdeményezést, hogy felújítják a jelzéseket igazán folytathatnák, a Balatoni Kék most már nagyon szép, a sárga meg a piros valamint a kersztek még aránylag tûrhetõk, bár azokban is van némi hiányosság (meg az az új piros nagyon megtévesztõ Lovastól), de a zöld az valami katasztrofális, fõleg, ahol egyedül megy, ahol párhuzamosan fut más jelzésekkel, ott még egész tûrhetõ, de ahol nincs más ott egyszerûen nem lehet követni, annyira ritka és az a néhány felfestett jel is annyira öreg, hogy alig lehet észrevenni. (Jani javasolt egy éjszakai túrát csak a zöld jelzésen, na annak kiváncsi lennék a teljesítési arányára, fõleg, ha a Téry Ödön TBT szervezi.)

Árva Vince 70

Reggel a nagy tömegre számítva már fél nyolc elõtt a rajtba mentem, hogy kényelmesen tudjak nevezni. Odafele a 139-es buszon találkoztam Joeyline-al, õ még tanakodott, hogy 70-re vagy 45-re jön, végül a hosszabbikat választotta õ is. Mire a rajtba érkeztünk már számos túrázó összegyûlt, sok ismerõs arcot lehetett látni. Gyorsan lebonyolítottam a nevezést, megettem a reggeli lekvárosomat és vártam a 8 órai indítást. Fõ célom 22:15-re legkésõbb beérni a rajtba, hogy elérjem az utolsó vonatot, mert vasárnap az Óbudai körtúrára akartam menni, s ha elérem a vonatot fél 1-re hazaérek, s nagyjából kipihenem magam reggelre. Normafáig városi terepen haladt a túra a Tojás 40-rõl ismert zöld jelzésen, majd ezután elbúcsúztunk a fõváros utcáitól és belevetettük magunkat az erdõbe. A leereszkedést a makkosmáriai templomig tempósra vettem, mert tudtam, hogy felfelé lassabban haladok. A ponton kaptunk egy Snickers csokit, amit útközben el is falatoztam. A következõ pontig, a Budakeszi mûútig elég hullámzó terepen mentünk, felfele mindenki megelõzött, lefele visszaelõztem. Egy-egy kisebb sárfolt fel-feltûnt, de könnyen ki lehetett kerülni õket, amúgy a túra további részeire sem nagyon volt jellemzõ a sár szerencsére. A ponton feltöltötték a Normafán kapott fél literes üvegemet, bár jobban jártam volna, ha inkább megválok az üvegtõl, hiszen a táskámban több, mint egy liter szörp volt, s amúgy se szoktam sokat inni túrán(késõbb meg is lett a böjtje a sok víznek). Ezután a Vadaspark mellett elhaladva mentünk tovább a Petneházy rétig, ahol sajtos és hagymás pogácsából választhattunk. Én az elõbbibõl vettem is egyet, nagyon finom volt, csak nekem egy picit száraz, de sok vízzel sikerült legyûrni. A sok-sok túráról ismert piroson(utoljára, ha jól emlékszem, a Budai trappon jöttem itt, visszafelé) közelítettük meg Nagykovácsit, ami egyben a 20-as táv célja volt. Itt rétessel kínáltak minket, s bár éhes nem voltam, de megkívántam, de csak egy felet sikerült elfogyasztanom. Mivel elég hamar beértem ide (11:45-re), így egy rövid pihenõt engedélyeztem magamnak, majd felfrissülve indultam tovább. A sárgán vágtunk neki, a kisebb emelkedõkön megint megelõztek páran, de egyenesekben már tisztes távolságból ugyan, de tudtam tartani a tempót. Végre megcsodálhattuk a Kitörés útvonalát nappal is, hát nem nagyon ismertem rá az akkori tájra, igaz akkor a szakadó hóesésben csak az elõttem haladók bokáját figyeltem, most viszont szép kilátás nyílt a környezõ településekre. Hamar kiértünk a rétekre, ahol elhagytuk a jelzést és szalagozás mentén haladtunk tovább. Itt a gyomrom elkezdett vacakolni, olyan hányingerszerûséget éreztem, de elõször nem nagyon foglalkoztam vele, azt hittem sokat ettem, s ha megéhezek elmúlik(volt már rá példa). Ezért a Perbál, malomfõldek ellenõrzõponton csak egy fél pohár vizet ittam, a ropit a táskámba süllyesztettem,a paradicsomot meghagytam a pontõröknek. Bementünk Perbálra, itt többen meglátogatták a helyi "vendéglátó-ipari egységeket a fûúton", én viszont haladtam tovább kifelé a faluból. A gyomrom itt már kezdett nagyon rosszul lenni, próbáltam picit visszavenni a tempóból, Szomorig azonban nem nagyon akartam megállni. Elhagytam a gombaüzemet, majd engem hagytak le a Perbálon megelõzött túratársak. Az egyik túratárs rákérdezett, hogy jól vagyok-e, én elmondtam neki, mi a helyzet, azt mondta, lehet, hogy a sok víz és a kevés só miatt, és adott nekem egy adag sóoldatot (ezúton is nagyon köszönöm), amit én eltettem Szomorra, mert addig nem akartam megállni. Nem tudom végülis mi okozta a bajt, lehet a sok víz, vagy a sok étel, vagy a Nagykovácsi utáni túl gyors tempó, de akár ezek kombinációja is. Anyácsapusztán egy gyors pecsét, ahonnan egy alternatív útvonalon haladtunk, kikerülve a kiöntött tavat. A Kakukk-hegyrõl nem túl jó emlékeim vannak a Kitörésrõl, akkor kb. 2 lépésenként kellett megállnom, hogy fel tudjak mászni, most összeszorított fogakkal szépen lassan, de azért egy szuszra felkaptattam, majd a pecsételés után azzal a lendülettel le is ereszkedtem a hegyrõl, egészen a 10. ellenõrzõpontig, a szomori kultúrházig. Egész út során erre a gulyásra vártam, ám most egy falatot nem bírtam volna lenyelni így ezt kihagytam, viszont az illata nagyon jó volt, kénytelen voltam azzal beérni. Elfogyasztottam az Anyácsapusztán kapott sóoldatot, s pihentem egy 20 percet. 16:15-kor indultam el tovább 27,6 km volt még hátra, s 6 teljes órám a vonatig, tehát úgy számoltam, hogy kicsit visszafogottabb tempóval is elérhetem a vonatot. Úgy látszik a pihenés és a sóoldat megtette hatását, bár Gyermelyig még kicsit szenvedtem, de a Gyermely utáni emelkedõ után jobban lettem. Itt eléggé szétszakadt a mezõny, legközelebb csak Tarjánban találkoztam túratárssal, de jó is volt egy kis egyedüli szakasz. Ekkor elkezdtem érezni, hogy Nagykovácsi óta nem ettem semmit, de azért csínyán bántam a szilárd táplálékkal,ezért a gyarmatpusztai ellenõrzõponton elõvettem a Perbálon kapott ropit, s útközben egy-egy szálat elrágcsáltam(túl sok nem fogyott, a fél zacskó még mindig itt hever mellettem). A tarjáni halastóig egy kellemes, kissé hullámos úton mentem, ahol egészen jól lehetett haladni, néhol egy-egy nagyobb pocsolya és kidõlt fa nehezítette a haladást, de könnyedén ki lehetett kerülni eme akadályokat. Itt a pontõr srác közölte, hogy nem lesz szalagozás, a leírás alapján találjam meg az utat, vagy menjek egyenesen végig a mûúton. Elõször azt hittem, hogy a kettõ egy és ugyanaz, ám az itiner tanulmányozása után rájöttem, hogy a hivatalos út egy patak mellett megy, én ezt választottam, szerintem jobb is volt a puha föld a kemény aszfaltnál (a többiek viszont inkább a mûutat választhatták, mert mindössze egy ember lábnyomát láttam magam elõtt az ösvényen). Így érkeztem meg a tarjáni templomhoz. Itt megint csokit kaptam, illetve ezt most a táskám kapta, én pár szál ropit majszoltam el két pohár vízzel. Fél nyolckor indultam tovább, volt még bõ két és fél órám a vonatig és 12 km-em a célig. Egy elég veszélyes úton hagytuk el a falut, s tértünk rá a kék+-re. Az elõzõ pontõr felhívta a figyelmet, hogy ha egy elágazásnál majd egyenesen menjünk be a bokrok közé. Ha nem szól, valószínûleg meg sem fordult volna a fejemben, hogy arra van út, az amúgy is kicsi ösvényt teljesen benõtték a bokrok, ahogy haladtam benne elõre azt vártam mikor fog teljesen eltûnni az ösvény, azonban nem tûnt el, hanem kiért egy szép széles útra, ahol jól lehetett haladni, amíg egyszercsak el nem vesztettem a jelzést. egy rét szélén egy vadászlesen még láttam majd utána sehol. Két túratárs utolért, elõvettem a Gerecse térképemet, de nem nagyon sikerült rájönni, merre van a jel, egy GPS-es kolléga is csatlakozott hozzánk, de õ se tudott sokat segíteni. Miután minden utat bejártunk visszatértünk a rét szélére, ahol sréhen jobbra tért be a K+, a jelzés jó 5 méterrel beljebb volt felfestve, amit szépen eltakartak a faágak. A két túratárs szintén a vonathoz sietett, ám én nem tudtam velük tartani a lépést hamar otthagytak, egyedül baktattam be Koldusszállásra, közben találkozva néhány már visszafele jövõ hosszútávossal. 21:03.kor voltam Koldusszálláson, lélekben már feladtam, hogy elérem a vonatot, ugyanis volt még hátra 5,8 km, ráadásul egy plusz nehézséggel kellett szembenéznem, ugyanis nem volt lámpám, mert a reggeli kapkodásban otthon felejtettem. A kék négyszög leágazását sikerült rögtön benéznem, a sárgán rohangáltam fel-alá, végül aztán elindultam egy jelzetlen úton, ami a térképet tanulmányozva az pont belevitt volna a sárga négyszögbe, ami aztán a belefut a kék négyszögbe, azonban a sárga négyszöget nemigazán sikerült megtalálni, így saccra elindultam mindig azon az ösvényen, amerre lennie kellett a jelzésnek. Ki is értem egy rét szélére, balról fényeket pillantottam meg, két hosszútávos túratárs volt. Nemigazán tudtam tartani a tempójukat, már eléggé kivoltam, de rendesek voltam, mert az elágazásoknál megálltak, többször hátranéztek, köszönöm nekik is. A végén, mielõtt kiértünk az útra volt egy kis bizonytalankodásunk, egy szûk, benõtt ösvényen mentünk, ahol hirtelen eltûnt a jelzés. Lámpás társaim azt mondták, hogy ez nem jó út ,mert eltûnik az ösvény, menjünk vissza. Visszamentünk, megvizsgáltuk a jelzéseket, majd elindultunk ugyanarra, kiderült, hogy kb. 2 méterrel kellett volna továbbmenni, a jelzés meg valószínûleg valahol kitért egy 2 m-re lévõ párhuzamos útra. A Panoráma úton felfelé nagyon nyáresti sétálósra vettem a tempót, a vonatot már sehogyse értem volna el, nem volt értelme sietni már. Végül 22:45-re értem be, 14:45-ös menetidõvel. Valószínûleg, ha a végén nem tévedek el simán beértem volna 22:15-re. De szerencsém volt, egy túratárs épp akkor ért be, s felajánlott egy fuvart Pestre, így megúsztam a Tatabányán éjszakázást, neki is köszönöm. Bár az utolsó buszt már nem értem el, de az éjszakai busszal negyed háromra hazaértem, s valamit még tudtam aludni a vasárnapi túra elõtt. A túrát megúsztam (végre!!!) vízhólyag nélkül (illetve a sarkamon lett egy kicsi, de másnapra elmúlt), a gyomorproblémáimon kívül más gondom nem volt.

Köszönet a szervezõknek, nagyon jó túra volt, az ellátás talán túl jó is, az utolsó részekre elfért volna egy-két szalag, valamint külön köszönet a túratársaknak a sóoldatért a fényért és a fuvarért!

És természetesem le a kalappal a hosszú távon indulók elõtt, gratulálok nekik, akár beértek, akár nem!

Pázmándi TOPorgók Éjszakája

A túrát megelõzendõ délelõtt tettem egy kis egyéni sétát a Zsíros-hegyre és a Nagy-Szénásra, ahol megállapítottam, hogy nagyon meleg van és nagyon-nagyon sok szúnyog, ezért gyorsan beszereztem egy szúnyogriasztó spray-t, ami a túrán az egyik leghasznosabb felszelésnek bizonyult.

A rajtba való lejutáson, illetve hazajutáson nagyon sokat törtem a fejem, elég ritkán jár busz Pázmándra, végül már a vasútállomásról való begyalogolás gondolata is megfordult a fejemben, ám az utolsó pillanatban megmentõm érkezett Gethe személyében, aki az indexen felajánlott egy fuvart, így megoldódott minden problémám.

19:25-re értünk a rajtba, s vágtunk neki a túrának hármasban (én, Gethe, valamint Zsoli nevezetû kutyája). Indulás elõtt egyeztettünk, hogy ki milyen menetidõre számít, nagyjából hasonló elképzeléseink voltak, s tényleg egyezett a tempónk is az egész túra során. Miután kiértünk a faluból szinte azonnal elleptek minket a szúnyogok, szerencsére a szúnyogriasztó tényleg szúnyogriasztó hatású volt, így nem csíptek, de nagyon zavaróak voltak. A tájékozódással nem voltak gondok, nagyon szépen ki volt jelezve az út, példát vehetnének a túraszervezõk ebbõl a túrából szalagozás terén, ezért jól el is süllyesztettem az itinert a táskám mélyére (csak, hogy ne gyûrõdjön össze), a problémás elágazásoknál túratársaimra bíztam magam. Elég sok ellenõrzõpont volt (11), de ez esetben ez egyáltalán nem volt zavaró. A 3. ellenõrzõponton, az elsõ komolyabb hegy megmászása után kaptunk egy szép nagy almát, amit mindenki elõszeretettel gyorsan el is fogyasztott. Ezután leereszkedtünk Sukoróra, itt sötétedett ránk. A Gyapjaszsák nevû 4. ep. után átsétáltunk Nadapra, itt a domboldalon már láttuk a 7. ep.-hez tartó túratársaink fényeit. A Vörösmarty présháznál finom zsíroskenyeret kaptunk, ám elõbb a sarki meggyfát dézsmáltuk meg. Itt újabb adag szúnyogriasztó felviteléig tartunk egy kis pihenõt, ugyanis az elõzõ réteget leizzadtuk. Innen egy nagyon szép panorámájú aszfaltúton haladunk felfele, ez a túra legszebb szakasza, majd felérve a Bence-hegyre még szebb kilátás tárul elénk. Rövid pihenõ után leereszkedün az Alappontra, hogy utána megmászhassuk a Csúcsos-hegyet. A csúcson jól megérdemelt csúcs csokit kapunk, ráadásul 4 félébõl választhatunk. A pontõr lányoknak van egy gyönyörû hófehér kutyájuk, aki rövid ideig játszótársra lelhetett , ám sokáig nem idõztünk, lemásztunk a hegyrõl. Itt találkoztunk néhány szembe jövõ túratárssal, majd egy hosszú aszfalton haladtunk a következõ hegy felé. Itt a szúnyogok hatványozva voltak jelen, s egyes példányokat a szúnyogirtó sem érdekelt. A Cseplek-hegyre felmászva megtudtuk, hogy kicsit elszámolták a távot, az elõttünk jövõk 3 km-rel többet mértek az itinerben megadottaknál, de biztosított minket a pontõr, hogy innen helyesek az adatok. Így megkönnyebbülten haladtunk az utolsó hegy felé, amire hamar felszaladtunk, lefele picit nehezebb volt a terep, de szerencsére én megúsztam esés nélkül, sajnos két túratársam nem. Visszaértünk Pázmándra, de elõbb még egy kis kitérõt kellett tenni a malom felé, ahol nagyon hangulatos tábortûznél várt minket a pontõr. Ezután elkövettük egyetlen eltévedésünket a túrán, egy picit hamarabb fordultunk el balra, így egy párhuzamos úton mentünk, de késõbb korrigáltuk a dolgot. A cél felé haladva még láttunk a járdán egy sünit, aki a kutya láttára gyorsan elbújt elõlünk. Végül 01:15-re értünk be a célba, ahol megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és kitûzõt, valamint egy tál gulyást (ami nagyon finom és tartalmas volt, ám tûzforró) és meglepetésként 3 gombóc fagyit, ami szintén nagyon jó volt (ma már sajnos kevés helyen kapni ilyen finom fagyit). Miután befejeztük a vacsorát, Gethéék majdnem a kapuig elhoztak, így fél 3kor már otthon voltam.

Köszönet a rendezõknek ezért a szép túráért, a jó szalagozásért és a rengeteg ellátásért, de legnagyobb köszönet Gethének a fuvarért és a társaságért!

Gödöllõ 30 Éjszakai

2010.06.05-06.

Nos, hát az egész történet úgy kezdõdött, hogy a fõnököm kitalálta, hogy szombaton és vasárnap is be kell mennem dolgozni, ekkor úgy gondoltam, hogy ezen a hétvégén ki kell hagynom a túrázást, pedig a Mátrába szerettem volna elmenni. Szombat délután munkából hazaérve olvasgattam a fórumokat, gondoltam megnézem nincs-e valami éjszakai túra a környéken (bár szinte biztos voltam benne, hogy nincs), erre mit látok: Gödöllõ 30 éjszakai. Na gyorsan megnéztem a tömegközlekedést, hogy kell elindulnom, összepakoltam egy két cuccot, s egy szûk órát megpróbáltam aludni, némi sikerrel.

8:45-re értem az iskolához, majd 10 perc technikai szünet után 8:55-kor vágtam neki a túrának. Most jártam elõször ezen a környéken (a Hévízgyörk 50-en voltam ugyan a Gödöllõi-dombságban, de az a másik felén ment, szóval ez teljesen ismeretlen terep volt) gyakran nézegettem az itinert, fõleg az elején a városi részen. Ahogy beért az út az erdõbe elõkerült a lámpa és a pulcsi(félve a szúnyogoktól és a megfázástól). Itt jó volt az út, a jelzések, végig egyedül mentem, s 21:53-kor elértem az elsõ ellenõrzõpontot a Pap Miska kutat.

Itt gyorsan meg is ettem a kapott sport szeletet, megnéztem a kutat, amibõl most sem folyt víz, s indultam tova. Itt picit összegyûlt a mezõny, de az aszfaltúton megint széthúzódott. Az Istállós-kastély után a jelzésekkel akadtak problémáim több helyen. Babatpuszta után, ahogy másztunk fel a dombra  a zöldön egyszercsak kijutunk egy vízszintes útra , ahol egy vadászlesen vaan egy jel, de nem mutat semerre, körülötte meg rét. Mint kiderült pár méterrel arrébb vezetett fel a sárga+, amin nekünk folytatni kell utunkat. A domb tetején is volt egy elágazás, ahol egy fára fel volt festve a S+, de nem mutatta melyik irányba. Elindultam lefele a domb másik oldalán, s én végig a sárga sáv jelzést láttam a fákra festve, az itiner szerint ittmég elvileg sárga keresztnek kellett volna lennie. Miután leértünk Domonyvölgybe ismét egy kritikus keresztezõdéshez értünk, hármas keresztezõdés, középen egy oszlopon a sárga jel. Elindultunk egyenesen lefele, valami tóhoz értünk néhányan a fényekre azt hitték, hogy a pontõrök, de én sejtettem, hogy csak horgászok. Elindultunk visszafelé, ekkor már egy terebélyes 15-20 fõs társaság alakult ki (ráadásul, ahogy kivettem környékbeliek lehettek, illetve már teljesítették a túrát korábban). Visszaérve a keresztezõdéshez elindultunk a másik irányba, de megint semmi jelzés nem volt. A többiek leálltak tanácskozni, én inkább visszaindultam kipróbálni a 3. utat. Jelzés ugyan itt sem volt, de megláttam egy futó lámpáját, aki egy párhuzamos úton haladt, átvágtam az égig érõ füvön, s jééé: meglett a jelzés. Innen tényleg csak pár száz méterre volt a második ellenõrzõpont: Domonyvölgy. Itt nagyon finom nápolyit és teát kaptunk(bár a tea kissé hideg volt), ebbõl egyet-egyet magamhoz vettem, s csak késõbb bántam meg, hogy nem repetáztam.

23:25-kor indultam tovább a pontról, s pár száz méter után sikerült ismét elveszteni a sárga jelzést. Együtt keresgéltük azzal a futóval, aki rávezetett a helyes útra, míg végra ngynehezen ráleltünk. Ezután egy hosszú szakasz következett, mikor elágazott egy út "természetesen" a jelzés az elágazás elõtt és után 2-300 méterrel volt felfestve. Aztán a két pont között teljesen váratlan módon elõkerültek a szalagok, s innentõ nagyon szépen minden elágazásnál bekötõútnál volt 2 szalag a helyes irányba, onnantól lehetett rendesen haladni, nem kellet mindenhol perceket vesztegetni a helyes út keresése miatt. Azonban ekkor belépett egy új akadályozó tényezõ: a sár és a pocsolyák, elõször kisebbek, majd egyre nagyobbak. 0:51-re értem fel Margitára, amit még mindig nem értek, hisz az itiner szerint ez 4,8 km, és nekem 1:26-ig tartott, pedig toltam neki rendesen. A csúcson kapott sport szelet életmentõnek bizonyult, ugyanis felfele kezdtem megéhezni, ételt meg persze nem hoztam magammal (kivéve néhány tavaszról megmaradt túra csokit).

 Lefele elég sáros volt a terep, óvatosan kellett menni, ahogy leértünk, pedig az egész utat elöntõ pocsolyákat kellett kerülgetni. Ekkor elkezdtem számolgatni az idõmet, s komolyan elkezdtem aggódni, mert ha igazak az itinerben írt távadatok, nem fogom elérni az elsõ HÉV-et, s akkor nem érek be dolgozni fél hatra. Próbáltam kicsit gyorsítani, amennyire tõlem tellett, közben kerülgetve a pocsolyákat. Egyik ilyen pocsolyakerülés alkalmával nem vettem észre, hogy a piros lekanyarodik jobbra (pedig szépen ki volt szalagozva, csak én az út másik felérõl kerültem meg a pocsolyát), s elindultam egyenesen, mint késõbb kiderült a piros kereszt jelzésen. Egy jó 400 métert mehettem, mire észrevettem a jelzésváltást, s mehettem viszza a pirosra. Innen megint sáros, pocsolyás (kettõben sikerült is térdig megmártóznom) úton haladtunk a 4. ellenõrzõpontig a Babati templomig (01:57).

Itt megint összejöttünk páran, majd tisztes távolságból követtük egymást. Az Istállós-kastély után kielõztem néhányakat (még mindig a HÉV-hez sietve, bár lélekben már feladtam), az M3-as elõtti emelkedõn is egy szuszra felmentem, majd a másik oldalon le, s mikor elértem a város szélét, akkor láttam, hogy már csak az van hátra, ahol az elején végigjöttünk. 2:40 volt, a hat órás idõ miatt nem akartam belfutni, inkább tempósan, de kényelmesen (most már megnyugodva) besétáltam 3:05-kor a célba 6:10-es idõvel. Még volt idõm bõven a HÉV-ig, ettem egy-két szelet kenyeret, meg megittam vagy egy liter teát, mert a végén nagyon kiszáradtam (meg finom is volt), s lassan elhagytam az iskolát, majd Gödöllõt, s indultam munkába(sikerült beérnem).

A szervezés jó volt, az útvonal és az ellátás is, ami problémám volt az a jelzés/szalagozás az 5.-tõl a 13.km-ig onnantól viszont szuper volt, valamint az itiner km adatai szerintem nem túl pontosak. Köszönöm a túrát, s ha lesz lehetõségem jövõre is eljövök, akkor talán már nem egyedül.

Nos, csatlakozom én is a beszámoló-írók köréhez, így 6 év túrázás után illendõ.



Az 50-es távot terveztem, de a barátom, akit hívtam, azt mondta, hogy az neki túl sok lenne, meg nem akarta az egész napját rááldozni, így a 30-as mellett döntöttünk (amúgy ez neki a 2. túrája, a Sárga 18 volt az elsõ, én akkor a 70-en voltam).

Igyekeztünk minél elõbb indulni, ez sajnos miattam csúszott egy picit, (sokáig tartott Érdrõl beérni), így csak 7:15-kor tudtunk elindulni. Kiderült, hogy útitársamnak 2-re a Moszkva térre kell érnie, ezért elhatároztuk, hogy igyekszünk. A Hárs-hegyet lendületbõl megcsináltuk, még tanakodtunk, hogy felmenjünk-e a kilátóba, de inkább úgy döntöttünk, hogy sietünk. Lefelé kicsit hátráltatott a sár, féltünk, hogy végig ilyen lesz a terep, de aztán késõbb javult picit. Hûvösvölgybõl a Sárgáról jól ismert úton haladtunk Solymár felé tovább. A frissítõponton mi is frissítettünk, számítottunk egy átlagsebességet, s megállapítottuk, hogy jól állunk, ugyanis 2 és fél órája indultunk. Folytattuk utunkat, Remetén egy picit elbizonytalanodtam, azt hittem az egykori Falasok(k) útvonalán haladunk visszafelé, de egy pillantás az itinerbe megmutatta a helyes utat. A szurdok után tényleg rátértünk a Falasok(k) nyomvonalára, a Vörös-pocsolyához vezetõ ösvényt most felfele tettük meg, s 11:30-ra felértünk a ponthoz, ahol nagyon jólesett a csoki. Ekkor elkezdett szemeregni az esõ, ezért próbáltunk még jobban sietni, plusz egy kósza reménysugár tárult elém, hogy talán hazaérhetek a Forma-1 idõmérõ edzésre. Ahogy haladtunk a réten egyre jobban rákezdett az esõ, mire az utolsó ellenõrzõ ponthoz értünk már rendesen esett. Útitársam fel akarta venni az esõkabátját, de mondtam neki, hogy beérünk az erdõbe ott a fák felfogják a vizet, ne bajlódjon a kabáttal, így csak néhány pohár vizet ittunk, s betámadtuk a Fekete-fejet. Viszonylag hamar felértünk, a társam felfele úgy megy mint a golyó, csak lihegtem utána. Aztán lefelefordult a kocka akkor én húztam el tõle, szeretek lefele kamikaze módon legurulni, de lent bevártam õt. Aztán az utolsó emelkedõ rendesen kifogott a társamon, a cipõje se volt túl csúszásbiztos, de azért tartotta a lépést. Mikor felértünk 12:20 volt, gondoltam megpróbálok 30-ra beérni, így belefutottam az utolsó kilométeren (meg hamár nem tudtam az 50-esre menni, legalább fáradjak már el egy kicsit a végére), s végül sikerült pont 12:30-ra beérnem. Néhány perc múlva a barátom is befutott, sajnos pont egy kis tömeg közepén, így várni kellett a díjazásra egy kicsit. Miután mindent megkaptunk szaladtunk a buszhoz, s végül a Forma-1-re is sikeresen hazaértem.

Egy kis hiányérzetem maradt azért, fõleg így olvasva a beszámolókat, de legalább nem áztam el annyira, mint anno a Tojás 40-en.