Túrabeszámolók


Vértesi barangolások / Vértesi kerekezés

vajonmerreTúra éve: 20072007.08.22 09:31:08
Vértesi barangolások 50

Szombat hajnalban nem kis sprinttel érem el az 5.35-ös vonatot Székesfehérvár felé. A vonaton helyet foglalva nem kis megdöbbenéssel fedezek fel egy jókora foltot a combomon. Jesszus már itt tartunk? :-) Azért nem, viszont sajnos a szatyorban magammal hozott CamelBak ivótartály adta meg magát a sorsnak: röpke 1 évet és kb. 80 "bevetést" bírt csak ki :-( Fehérváron a legelsõ fa alá kiborítom a tartalmát a benne lévõ 2 liternyi, speciális, tesztelésre kapott, elektrolitpótló sókeverékkel egyetemben. Sebaj, most kipróbálhatom, hogy mire lehet menni egy kézben hordozott félliteres palackkal (ez is bõven elég volt a túrára). A papíromra 8.15-ös rajtidõ kerül, de még csomagot adok le, és berajzolom a kapott térképre az útvonalbõvülést is. A célom (bár tudom, hogy ilyet nagy kalandorság betervezni) a 7 órás teljesítés.

Az 1.-es ellenõrzõpontig jó sok elõzgetéssel, de tempósan haladok. Itt egy - a deréktáskában végül feledésbe merülve péppé váló - csokit is kapok. Sajna megint rosszul készültem az idõjárásra : már sejthetõ, hogy meleg, napos idõ lesz. Ellentétben a számított borongós, csapadékos idõjárással. Ez van, akkor had brummogjon az a mackógatya :-) Lejtõt, síkot így is vígan kocogok egyenlõre. Elõzöm a népes és vidám TTB-s csapatot is, majd egy szegény bácsikának a térképrõl besaccolom a következõ ep.-t 20 percre. Nekem is lett vagy 30. A csodás "gigalejtõt" ezerrel futom meg.

Jön a 2. ep, ahol kapok inni, és a kiürülõben lévõ palackomat is kedvesen feltöltik. Innentõl egy kicsit pihizek, így is elõzgetek szépen. Kemény mászás, majd szuperül futható hosszú lejtõ jön. Nagyon belelendülök, csodás az erdõ, jó a tempó, tisztára eufórikus hangulatba kerülök. És hopp, egyszer csak egy aszfaltúthoz érek. Jelzés persze sehol. Atika, már megint elb..tad! Ráadásul duplán: nemcsak a kék négyzetre való váltást "néztem be", hanem a kékrõl is elbénáztam :-) Arcpirító visszamászás következik, ég a fejem rendesen. Jópáran jönnek szembõl, mosolygok is, ha már okos nem vagyok, legalább legyek szép :-)

Aztán meglészen az ep. is. Innentõl egy jó darabon Vadmalachoz csatlakozom (neki a 2. köre), vagyis inkább lassítom õt. Jól eldumálgatunk, bele-belekocogunk , és szépen a kajaponthoz érünk. Van innivaló bõven, finom zsíroskenyér, betolok egy alkoholmentes sört is, bár inkább kólára áhítoznánk. Ez a vágy a szép Gesztesi várban teljesül, majd megtámadjuk a kutat a takaros Vérteskozmán. Eléggé felmelegszik sajnos az idõ, elkezdek rendesen szenvedni. Tehát a zöld jelzésen búcsút veszek a sokkal gyorsabb Vadmalactól, és csendben haldoklom kb. Nagy-bükkig. Szerencsére van szõlõcukrom és még egy kis vizem, ezek visszarántanak idõvel az életbe. Végre futható lejtõ is jön, tolom is neki összeszorított foggal.

Az utolsó ep.-n már semmit sem kérek, van 75 percem az idõtervbõl és 10 km-el kell elbánni. Nyomom az emelkedõt, majd valami régi zöld jelzésen én is rossz felé kanyarodom (sokak jártak így). De szerencsém van, mert szemfüles túratársak jönnek szembõl, és jó irányba állítanak többeket is. Keresztezem az aszfaltot, majd jön az utolsó mászás a Gém-hegyre, aholis nagy sokára jön be végre jobbról a zöld háromszög jelzés (azt hittem már ezt is elvétettem). Majd a hatalmas, de szép Gém-tisztáson kell átvágni, a jelzések szerencsére nagyon jó helyekre vannak felfestve. 15 percem van hátra a 7órás tervbõl, de még mindig emelkedik a rét, 10 perc és végre lejt. Kutyaugatás, alattam a falu. Összeszedek mindent és innentõl tûz a célig. Szerencsére nem szegem nyakam a poros lejtõn , és hamar leérek Gántra a célba.

Az órám szerint pont 7óra, hivatalosan 7 óra 5 perc. A kitûzõ és az oklevél szépek. Sajnos csillagos ötöst nem adok a túrára csak ötöst. Ennek oka, hogy a zsíroskenyér-ep az utolsó ep-rõl inkább a célba kívánkozna. Sõt, ha ez a kenyér inkább leves lenne, akkor akár hatost is adnék :-)) Na de ne legyünk telhetetlenek. Nagy köszönet még G. Tamásnak a fuvarért, így 17 óra után már otthon csobbanhatok a kádba. Jövõre is.